–

a Kapniki A. Michailidis AE képviseletében P. Yatagantzidis dikigoros,

–

a görög kormány képviseletében E. Leftheriotou, M. Tassopoulou és A.‑E. Vasilopoulou, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Unió Tanácsa képviseletében M. Balta, A. Nowak‑Salles és Tamás A., meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Konstantinidis és B. Rechena, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az irányáraknak, az intervenciós áraknak és a leveles dohány felvásárlóinak biztosított jövedelemtámogatásoknak, a bálázott dohány származékos intervenciós árainak, a referenciaminőségeknek, valamint a termőterületeknek az 1992. évi termés vonatkozásában történő meghatározásáról szóló, 1992. június 30‑i 2062/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 215., 22. o.) 3. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Kapniki A. Michaïlidis AE és az Organismos Pliromon kai Elenchou Koinotikon Enischiseon Prosanatolismou kai Engyiseon (OPEKEPE) (a közösségi orientációs és garanciatámogatások kifizető és ellenőrző szervezete, Görögország), valamint az Ypourgos Agrotikis Anaptyxis kai Trofimon (mezőgazdasági fejlesztési és élelmiszerügyi miniszter) az Ethnikos Organismos Kapnou (nemzeti dohányszövetség, Görögország) által a 2062/92 rendelet alapján hozott azon határozat megsemmisítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely e társaságtól a jövedelemtámogatás visszatérítését azon az alapon követeli, hogy azt jogalap nélkül fizették ki.

3

Az 1992. március 30‑i 860/92/EGK tanácsi rendelettel (HL 1992. L 91., 1. o.) módosított, a nyers dohány piacának közös szervezéséről szóló, 1970. április 21‑i 727/70/EGK tanácsi rendelet (HL 1970. L 94., 1. o.; a továbbiakban: 727/70 rendelet) hatodik preambulumbekezdése a következőképpen szólt:

„mivel ezek a célok az irányárak és intervenciós árak rendszerén alapuló intervenciós rendszerrel érhetők el, amely egyrészt az intervenciós áron történő felvásárlási kötelezettséget, másrészt a leveles dohányt közvetlenül a közösségi termelőktől vásárló felhasználók részére jövedelemtámogatások nyújtását foglalja magában; mivel ezt a rendszert oly módon kell alkalmazni, hogy az ösztönözze a termelés minőségének javítását és a termelés átalakítását, különösen a növénykultúráknak a keresettebb vagy versenyképesebb fajtákra való átalakítása segítségével”. [nem hivatalos fordítás]

4

E rendelet 2. cikkének (3) bekezdése kimondta:

„(3)   Az irányárakat és az intervenciós árakat a következők tekintetében kell rögzíteni:

Ezek az árak azonban ugyanazon fajtára vonatkozóan differenciálhatók a 4. cikk (5) bekezdése értelmében vett termesztőterületek tekintetében.” [nem hivatalos fordítás]

5

Az említett rendelet 3. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezett

„(1)   Azok a természetes vagy jogi személyek részesülnek jövedelemtámogatásban, akik vagy amelyek közvetlenül a közösségi termesztőktől vásárolnak leveles dohányt.

A jövedelemtámogatás csak az alábbi vevőknek nyújtható:

[…]

(3)   A jelen cikk alkalmazásának részletes szabályait és különösen az ellenőrzésre vonatkozó közigazgatási eszközöket előíró részletes szabályokat a 17. cikkben előírt eljárásnak megfelelően kell megállapítani.

Ezek a részletes szabályok rögzítik azokat a feltételeket, amelyeknek kötelezően szerepelniük kell a szerződésekben, többek között a termesztőknek engedélyezett ár, valamint azon jövedelemtámogatás összegének feltüntetését, amelyre a szerződés jogot biztosít.” [nem hivatalos fordítás]

6

Ugyanezen rendelet 4. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében:

„(3)   A jövedelemtámogatás összege megállapításra kerül:

[…]

A jövedelemtámogatás így megállapított összege a szóban forgó fajtához tartozó valamennyi dohányra érvényes. Mindazonáltal, amennyiben egy adott fajta esetében az e fajtához tartozó, különböző minőségű dohányra vonatkozó azonos összegű jövedelemtámogatás nyújtása azzal a kockázattal jár, hogy akadályozza a közös piacszervezés megfelelő működését és a termesztésnek a felhasználók igényeihez való minőségi hozzáigazítását, a jövedelemtámogatás összege kivételes esetben, a referenciaminőségnek tekintettől eltérő minőség esetén olyan összegben is meghatározható, amely magasabb vagy alacsonyabb annál, mint amelyet a fajtához tartozó összes dohányra szokásosan alkalmazni kell.

Ez az összeg azonban ugyanazon fajtára vonatkozóan differenciálható az (5) bekezdés szerinti meghatározott termőterületeken.

(4)   Minden évben november 1‑je előtt a következő naptári évben történő betakarítás tekintetében érvényes fajtajövedelemtámogatás összegét a[z EGK‑]Szerződés 43. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell meghatározni.” [nem hivatalos fordítás]

7

A dohánynak az Európai Unióban történő termesztése növekedése elkerülése, és ezzel párhuzamosan az értékesítési problémákat mutató fajták termesztésétől történő eltántorítás céljából a nyers dohány piacának közös szervezéséről szóló 727/70/EGK rendelet módosításáról szóló, 1988. április 25‑i 1114/88 tanácsi rendelet (HL 1988. L 110., 35. o.) az ezen előbbi rendelet 4. cikkét egy (5) bekezdéssel egészítette ki. E rendelkezés előírta:

„A Tanács a[z EGK‑]Szerződés 43. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően minden egyes olyan közösségi termesztésű dohányfajta vagy fajtacsoport tekintetében, amelyek vonatkozásában az árak és a jövedelemtámogatások rögzítésre kerültek, minden évben garantált maximális mennyiséget határoz meg elsősorban a piaci feltételek, valamint az érintett régiók társadalmi‑gazdasági és agronómiai feltételeinek függvényében. A Közösségre vonatkozó maximális összmennyiség az 1988‑as, 1989‑es és 1990‑es betakarításra 385000 tonna leveles dohány.

[…]” [nem hivatalos fordítás]

8

A 727/70 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett termesztési szerződésekkel kapcsolatos feltételeket és követelményeket a leveles dohányra vonatkozó jövedelemtámogatás részletes szabályairól szóló, 1970. augusztus 25‑i 1726/70/EGK bizottsági rendelet (HL 1970. L 191., 1. o.) határozta meg.

9

Az 1991. május 29‑i 1413/91/EGK bizottsági rendelettel (HL 1991. L 135., 15. o.) módosított 1726/70 rendelet (a továbbiakban: 1726/70 rendelet) 2b. cikkének (1), (3) és (4) bekezdése előírta:

„(1)   A termesztési szerződés […], amelynek legalább a melléklet 1–12. pontjában felsorolt elemeket tartalmaznia kell, a következő felek között jön létre:

[…]

(3)   A termesztési szerződés éves vagy többéves szerződés lehet. A szerződést – a vis maior esetét kivéve – első alkalmazása évének június 1‑je előtt kell megkötni. […]

(4)   A termesztési szerződésnek kötelezően tartalmaznia kell a következőket:

[…]” [nem hivatalos fordítás]

10

Az 1726/70 rendelet melléklete egy európai termesztési típusszerződést tartalmazott, amelynek 1., 4., 5. és 8. pontja a következőképpen szólt:

[…]

[…]

11

A 2062/92 rendelet első, harmadik és hetedik preambulumbekezdésének szövege a következő:

„mivel a[z Európai] Bizottság javaslatot tett a dohánypiac közös szervezésének reformjára, amelyet az 1993. évi betakarítástól kezdődően kell alkalmazni; mivel tehát az 1992. évi betakarítás tekintetében fenn kell tartani az előző évi betakarításra alkalmazandó rendelkezéseket az új rendszerre való áttérés biztosításához szükséges módosításokra is figyelemmel; mivel erre tekintettel az 1993. évi betakarítás vonatkozásában nem szükséges a [727/70 rendelet] 4. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében előírt maximális garantált mennyiség fajtánként vagy fajtacsoportonként történő meghatározása;

[…]

mivel a leveles dohány irányárait és intervenciós árait a [727/70 rendelet] 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kritériumokkal összhangban kell meghatározni a termelés orientációjának ösztönzése érdekében, különösen a növénytermesztés legkeresettebb, legversenyképesebb és az egészségre legkevésbé káros fajtákra történő átváltása érdekében;

[…]

mivel a jövedelemtámogatás a szóban forgó fajtához tartozó valamennyi dohány esetében azonos, a szállított dohány minőségétől függetlenül; mivel azonban ez az alacsony minőségű dohány termesztésére ösztönöz; mivel ezért a feldolgozó által felvásárolt, alacsony minőségű dohány mennyisége után járó jövedelemtámogatás összegét a teljes betakarításhoz viszonyított, az alacsony minőségű dohány átlagos mennyiségének megfelelő százalékarányon felül csökkenteni kell.” [nem hivatalos fordítás]

12

E rendelet 3. cikke kimondta:

„(1)   Az 1992. évi betakarításra vonatkozóan a [727/70 rendelet] 2. és 3. cikkében említett, a levelesdohány‑felvásárlóknak nyújtott irányárakat és intervenciós árakat, valamint az említett rendelet 6. cikkében említett, a csomagolt dohányból származó intervenciós árakat e rendelet IV. melléklete állapítja meg.

[…]

(3)   Amennyiben a feldolgozó által vásárolt, alacsonyabb osztályú, kategóriájú vagy minőségű dohány mennyisége a szóban forgó fajtából történő teljes felvásárlásához viszonyítva meghaladja a IV. mellékletben meghatározott százalékos arányt, a jövedelemtámogatást 30%‑kal csökkenteni kell a szóban forgó százalékos arányt meghaladó mennyiség tekintetében.” [nem hivatalos fordítás]

13

Az említett rendelet IV. melléklete a 18. sorszám alatt előírta, hogy a „Katerini és hasonló fajták” IV. fokozatát illetően az ugyanezen rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett százalékos arány 20%.

14

Az alapeljárás felperese 1992. június 1‑je előtt az 1992. évi betakarításra vonatkozóan dohányfelvásárlási szerződéseket kötött a Katerini fajtához tartozó dohány termesztőivel. Ezt követően előlegként megkapta a 727/70 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt jövedelemtámogatást.

15

1995. szeptember 22‑i határozatával az Ethnikos Organismos Kapnou (nemzeti dohányszövetség) felszólította az alapügy felperesét, hogy mint jogalap nélkül kapott összeget és a 2062/92 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében térítse vissza a számára megítélt 51564843 görög drachma (GRD) (mintegy 151327 euró) összegű jövedelemtámogatás egy részét azon okból, hogy az általa az e támogatás jogcímén kapott előleg magasabb volt annál, mint amelyre jogosult volt. Az Ethnikos Organismos Kapnou (nemzeti dohányszövetség) szerint ugyanis az alapügy felperese által felvásárolt alacsonyabb kategóriájú dohánymennyiség meghaladta teljes vásárlásának 20%‑os arányát.

16

Az alapügy felperese megsemmisítés iránti kérelmet nyújtott be e határozattal szemben a Symvoulio tis Epikrateiashoz (államtanács, Görögország), amely azt mint korlátlan bírósági felülvizsgálatra irányuló jogorvoslati kérelmet döntéshozatal céljából a Dioikitiko Protodikeio Athinon (athéni közigazgatási bíróság, Görögország) elé utalta. Ez utóbbi bíróság előtt az alapügy felperese elsősorban a 2062/92 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének e rendelkezés visszaható hatálya és a bizalomvédelem elvének megsértése miatti érvénytelenségére hivatkozott. A Dioikitiko Protodikeio Athinon (athéni közigazgatási bíróság) ítéletével az említett keresetet mint megalapozatlant elutasította.

17

Ezen ítélettel szemben az alapügy alperese fellebbezést terjesztett elő a Dioikitiko Efeteio Athinonhoz (athéni közigazgatási fellebbviteli bíróság, Görögország), amely elutasította e fellebbezést, egyrészt azon okból, hogy a 2062/92 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének nincs visszaható hatálya, tekintettel arra, hogy e rendelkezés nem a szóban forgó termesztési szerződések megkötésének időpontjára vonatkozott, hanem a dohány minőségére, másrészt pedig azzal az indokkal, hogy e rendelet nem sértette a bizalomvédelem elvét.

18

Az alapügy felperese felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a Symvoulio tis Epikrateiashoz (államtanács). E bíróság az említett rendelkezés érvényességével kapcsolatban tesz fel kérdést abban az értelemben, hogy az ellentétes lehet‑e a jogszabályok visszaható hatálya tilalmának elvével és a bizalomvédelem elvével.

19

Közelebbről, e bíróság úgy ítéli meg, hogy a 2062/92 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése visszaható hatállyal rendelkezett, mivel ezt a rendeletet 1992. július 30‑án hirdették ki, azaz az 1726/70 rendeletben az 1992. évi betakarításra vonatkozóan a termelők és a feldolgozók közötti termesztési szerződések megkötésére előírt határidő lejártát követően. E tekintetben az említett bíróság úgy véli, hogy bár a 3. cikk (3) bekezdésében előírt jövedelemtámogatás csökkentése a termesztett dohányfajták minőségének, és így versenyképességüknek a javítására irányult, ez a célkitűzés, amely összhangban állt a dohánypiac közös szervezésének célkitűzéseivel, nem minősülhetett teljesültnek a 2062/92 rendelet hatálybalépésének időpontjában, mivel ebben az időpontban e határidő lejárt, és az érintett piac szereplői már anélkül döntöttek a termelés orientációjáról, hogy e cél az 1992. évi betakarítás során elérhető lett volna. Következésképpen ugyanez a bíróság a 2062/92 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének érvényességére vonatkozó kérdést tesz fel.

20

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2062/92 rendelet azáltal, hogy alacsonyabb minőségű dohányra vonatkozó jövedelemtámogatást ír elő, sértheti a bizalomvédelem elvét, mivel a 727/70 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében az érintett év termése vonatkozásában érvényes jövedelemtámogatás összegét az előző év november 1‑jéig kellett meghatározni, és a termesztési szerződéseket minden év június 1‑jéig kellett megkötni.

21

E körülmények között a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács, Görögország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Sérti‑e a jogszabályok visszaható hatálya tilalmának elvét és a bizalomvédelem elvét [a 2062/92 rendelet] 3. cikkének (3) bekezdése, amely úgy szól, hogy amennyiben valamely feldolgozó által felvásárolt, csökkent minőségű leveles dohány mennyisége a szóban forgó dohányfajtából történő összes felvásárláshoz viszonyítva meghaladja a IV. mellékletben meghatározott maximális százalékarányt, az említett százalékarányt meghaladó mennyiség után 30%‑kal kevesebb jövedelemtámogatás jár?”

22

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2062/92 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése érvényes‑e a jogszabályok visszaható hatálya tilalmának elvének és a bizalomvédelem elvének tekintetében.

23

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a jogbiztonság elve főszabály szerint nem teszi lehetővé, hogy valamely uniós jogi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus közzététele előtti időpontban állapítsák meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érintettek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják, valamint ha az érintett szabályok szövegéből, céljából vagy rendszeréből egyértelműen kitűnik, hogy azt visszaható hatállyal kell alkalmazni (2019. április 30‑iOlaszország kontra Tanács ítélet [A földközi‑tengeri kardhal halászati kvótája], C‑611/17, EU:C:2019:332, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

E körülmények között először is azt kell meghatározni, hogy visszamenőleges hatállyal bír‑e a 2062/92 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése, amely szerint, amennyiben a feldolgozó által felvásárolt, alacsonyabb osztályú, alacsonyabb kategóriájú vagy alacsonyabb minőségű dohány mennyisége az ezen feldolgozónak a szóban forgó fajtából történő teljes felvásárlásához viszonyítva meghaladja az e rendelet IV. mellékletében feltüntetett százalékos arányt, a jövedelemtámogatást 30%‑kal csökkenteni kell a szóban forgó százalékos arányt meghaladó mennyiség tekintetében. Igenlő válasz esetén másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően megengedhető‑e ezen rendelkezés visszaható hatályú alkalmazása.

25

Először is, a 2062/92 rendelet 3. cikke (3) bekezdése visszaható hatályának értékelését illetően meg kell állapítani, hogy ezt a rendeletet 1992. július 30‑án hirdették ki. Márpedig az 1726/70 rendelet 2b. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy ahhoz, hogy az 1992. évi termés jogcímén jogosultak legyenek a 727/70 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt jövedelemtámogatásra, azoknak a természetes vagy jogi személyeknek, akik, illetve amelyek leveles dohányt vásárolnak fel a termesztőktől, a vis maior esetét kivéve legkésőbb 1992. június 1‑jéig termesztési szerződéseket kellett volna kötniük ez utóbbiakkal.

26

E körülményekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a 2062/92 rendelet, annak 3. cikke (3) bekezdését is beleértve, visszaható hatállyal bírt, mivel egy olyan időpontban fogadták el, amikor a leveles dohányt a termesztőktől felvásárló természetes vagy jogi személyeknek már kötelező szerződéses kötelezettségeket kellett vállalniuk ez utóbbiakkal szemben termésük felvásárlása tekintetében (lásd analógia útján: 1991. július 11‑iCrispoltoni ítélet, C‑368/89, EU:C:1991:307, 14–16. pont).

27

Ezenfelül e visszaható hatály abból a tényből eredt, hogy e rendelkezés értelmében az 1992. évi termésre vonatkozó jövedelemtámogatás összegének éves meghatározására 1992 júniusában került sor, jóllehet a 727/70 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében annak 1991. november 1‑je előtt kellett volna megtörténnie.

28

Másodsorban, ami azt a kérdést illeti, hogy a 2062/92 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének visszaható hatályú alkalmazása igazolható‑e az azt megkövetelő közérdekű céllal, meg kell állapítani, hogy e rendelet visszaható hatályú alkalmazása, annak 3. cikke (3) bekezdését is beleértve, elkerülhetetlenül a dohánypiac közös szervezése által az 1992. év vonatkozásában követett alapvető célkitűzés, azaz annak szükségességéből következik, hogy el kell érni a dohánytermesztők és a dohányfeldolgozók pénzügyi támogatásának biztosítását.

29

E körülmények között harmadsorban azt kell megvizsgálni, hogy kellőképpen tiszteletben tartották‑e a bizalomvédelem elvét. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet ezen elv az uniós jog egyik alapvető elve, a gazdasági szereplők joggal nem bízhatnak az olyan helyzet fennmaradásában, amelyet az uniós intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak, különösen olyan területen, mint amilyen a közös piacszervezés, amelynek célja a gazdasági helyzet változásaihoz való állandó alkalmazkodás (lásd ebben az értelemben: 1994. október 5‑iCrispoltoni és társai ítélet, C‑133/93, C‑300/93 és C‑362/93, EU:C:1994:364, 57. pont; 1998. szeptember 17‑iPontillo ítélet, C‑372/96, EU:C:1998:412, 22. pont; 2012. június 26‑iLengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑335/09 P, EU:C:2012:385, 180. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ebből az következik, hogy a gazdasági szereplők nem hivatkozhatnak egy olyan szerzett jogra valamely, számukra a közös piacszervezés létrehozásából eredő előny fenntartásához, amelyben egy adott időpontban részesültek (1994. október 5‑iCrispoltoni és társai ítélet, C‑133/93, C‑300/93 és C‑362/93, EU:C:1994:364, 58. pont; 1998. szeptember 17‑iPontillo ítélet, C‑372/96, EU:C:1998:412, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Ez annál is inkább így van, amikor – amint az alapügyben is – az alkalmazandó uniós szabályozás, a jelen esetben a 727/70 rendelet, arra kötelezte a Tanácsot, hogy minden évben, elsősorban a piacok alakulása és a különböző dohányfajták káros jellege alapján határozza meg az árakat és azok tekintetében a jövedelemtámogatásokat, és kifejezetten előírta ezen árak és jövedelemtámogatások csökkentésének lehetőségét (lásd ebben az értelemben: 1998. szeptember 17‑iPontillo ítélet, C‑372/96, EU:C:1998:412, 24. pont).

32

Az 1114/88 rendelet közzététele óta ugyanis valamennyi érintett piaci szereplő tudatában volt annak a bizonytalan helyzetnek, amely abból eredt, hogy az árak és a jövedelemtámogatások éves rögzítésére még nem került sor. Különösen, amíg az uniós jogalkotó nem határozta meg az 1992. évi dohánytermésre vonatkozó árakat és jövedelemtámogatásokat, e piaci szereplők nem bízhattak jogosan a szóban forgó árak és jövedelemtámogatások bizonyos szintjének fenntartásában.

33

Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a 727/70 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében a jövedelemtámogatás összege kivételes jelleggel, a referenciaminőségtől eltérő tulajdonságok esetén a szóban forgó fajtához tartozó összes dohányra szokásosan alkalmazható összegnél magasabb vagy alacsonyabb összegben is meghatározható volt. Ráadásul, amint az a 2062/92 rendelet első, harmadik és hetedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, e rendelet célja az volt, hogy eltántorítson a dohányfajták alacsonyabb osztályainak, kategóriáinak vagy minőségének termelésétől azon dohányfajták esetében, amelyeket nehéz volt értékesíteni az Unión belüli dohánytermesztés korlátozása miatt.

34

Végül emlékeztetni kell arra, hogy az 1726/70 rendelet 2b. cikkének (1) bekezdéséből e rendelet mellékletének 8. pontjával összefüggésben az következik, hogy a felvásárlók és a termesztők között létrejött termesztési szerződések egy olyan kikötést tartalmaztak, amely különösen a felvásárlóknak fizetett felár módosítása esetén a szerződéses ár újratárgyalását írta elő.

35

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az érintett piaci szereplők jogos bizalmát nem sértette a 2062/92 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése.

36

A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az előterjesztett kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely érintené a 2062/92 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének érvényességét a jogszabályok visszaható hatálya tilalma elvének és a bizalomvédelem elvének tekintetében.

37

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

Az előterjesztett kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely érintené az irányáraknak, az intervenciós áraknak és a leveles dohány felvásárlóinak biztosított jövedelemtámogatásoknak, a bálázott dohány származékos intervenciós árainak, a referenciaminőségeknek, valamint a termőterületeknek az 1992. évi termés vonatkozásában történő meghatározásáról szóló, 1992. június 30‑i 2062/92/EGK tanácsi rendelet 3. cikke (3) bekezdésének érvényességét a jogszabályok visszaható hatálya tilalma elvének és a bizalomvédelem elvének tekintetében.