–

a Cooperativa Animazione Valdocco Soc. coop. soc. Impresa Sociale Onlus képviseletében A. Sciolla, S. Viale és C. Forneris avvocati,

–

a Consorzio Intercomunale Servizi Sociali di Pinerolo képviseletében V. Del Monte avvocato,

–

az Ati Cilte Soc. coop. soc., a Coesa Pinerolo Soc. coop. soc. arl és a La Dua Valadda Soc. coop. soc. képviseletében L. Gili és A. Quilico avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: C. Colelli és de V. Nunziata avvocati dello Stato,

–

a holland kormány képviseletében M. Bulterman és J. M. Hoogveld, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében L. Haasbeek, G. Gattinara és P. Ondrůšek, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2014. február 26‑i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2014. L 94., 1. o.; helyesbítések: HL 2015. L 114., 24. o.; HL 2018. L 82., 17. o.) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 395., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.; a továbbiakban: 89/665 irányelv) 1. cikke (1) és (2) bekezdésének, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének, valamint az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Cooperativa Animazione Valdocco Soc. coop. soc. Impresa Sociale Onlus (a továbbiakban: Cooperativa Animazione Valdocco), valamint a Consorzio Intercomunale Servizi Sociali di Pinerolo (a továbbiakban: CISS di Pinerolo) és az Azienda Sanitaria Locale To3 di Collegno e Pinerolo között az otthoni ápolást‑gondozási szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseknek az Ati Cilte Soc. coop. soc., a Coesa Pinerolo Soc. coop. soc. arl és a La Dua Valadda Soc. coop. soc. ideiglenes vállalkozáscsoport (a továbbiakban: nyertes ajánlattevő ideiglenes vállalkozáscsoport) részére való odaítélése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   […]

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a [közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i] 2014/24/EU [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítés: HL 2015. L 275., 68. o.)] vagy a [2014/23] irányelv hatálya alá tartozó szerződések tekintetében az ajánlatkérő szerv által hozott döntésekkel szemben az ezen irányelv 2–2f. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető azon az alapon, hogy ezek a döntések megsértették a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogot vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályokat.

[…]

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az általuk megállapítandó részletes szabályok szerint legalább azon személyeknek álljon jogorvoslati eljárás a rendelkezésére, akiknek érdekükben áll vagy állt egy adott szerződés elnyerése, és akiknek az állítólagos jogsértés érdeksérelmet okozott vagy ennek kockázata fennáll.”

4

Ezen irányelvnek „[a] jogorvoslati kérelem benyújtásának határidej[ére]” vonatkozó 2c. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben egy tagállam előírja, hogy a [2014/24] irányelv vagy a [2014/23] irányelv hatálya alá tartozó szerződés‑odaítélési eljárás keretében vagy azzal kapcsolatban az ajánlatkérő által hozott döntés elleni jogorvoslati kérelmeket meghatározott határidő lejárta előtt kell benyújtani, úgy ez a határidő az ajánlatkérő döntésének az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező részére faxon vagy elektronikus úton való megküldésének időpontját követő naptól számított legalább tíz naptári nap, vagy az ajánlatkérő döntésének az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező részére egyéb kommunikációs eszköz felhasználásával való megküldésének időpontját követő naptól számított legalább tizenöt naptári nap, vagy az ajánlatkérő döntésének kézhezvételét követő naptól számított legalább tíz naptári nap lejártakor szűnik meg. Az ajánlatkérő döntéséről való tájékoztatásban minden egyes ajánlattevővel vagy részvételre jelentkezővel közölni kell a lényeges indokok összefoglalását. A 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett döntések elleni jogorvoslati kérelmek esetében, amely döntésekre nem vonatkozik külön értesítési szabály, a határidő az érintett döntések közzétételének időpontjától számított legalább tíz naptári nap.”

5

A 2016. április 18‑i decreto legislativo n. 50 – Codice dei contratti pubblici (a közbeszerzési szerződésekről szóló 50. sz. törvényerejű rendelet; a GURI 2016. április 19‑i 91. számának rendes melléklete) 204. cikkével módosított, 2010. július 2‑i decreto legislativo n. 104 – Codice del processo amministrativo (a közigazgatási perrendtartásról szóló 104. sz. törvényerejű rendelet, a GURI 2010. július 7‑i 156. számának rendes melléklete; a továbbiakban: közigazgatási perrendtartás) I. melléklete 120. cikkének 2 bis bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A személyi, gazdasági pénzügyi és műszaki szakmai feltételek értékelése eredményeként a közbeszerzési eljárásból való kizárásra és az abban való részvétel engedélyezésére vonatkozó határozatot az attól az időponttól számított harminc napon belül lehet megtámadni, hogy a határozatot a [közbeszerzési törvénykönyv] 29. cikke (1) bekezdésének megfelelően közzétették az ajánlatkérő honlapján. A megtámadás elmulasztása esetén a közbeszerzési eljárás során később hozott határozatok származtatott jogellenességére nem lehet hivatkozni, viszontkereset útján sem. El kell utasítani továbbá az odaítélési javaslat – amennyiben hoztak ilyet – és az eljárás során hozott, közvetlenül nem jogsértő nem érdemi határozatok megtámadását.”

6

A 2017. április 19‑i decreto legislativo n. 56 (56. sz. törvényerejű rendelet, a GURI 2017. május 5‑i 103. számának rendes melléklete) által módosított, közbeszerzési törvénykönyvről szóló 2016. április 18‑i 50. sz. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: közbeszerzési törvénykönyv) 29. cikke értelmében:

„[…] A közigazgatási perrendtartás 120. cikkének 2 bis bekezdése szerinti kereset benyújtása lehetőségének biztosítása érdekében a határozat meghozatalát követő két napon belül közzé kell tenni a 80. cikk szerinti kizárási okok hiányát, valamint a gazdasági pénzügyi és műszaki szakmai feltételek fennállását igazoló iratok vizsgálatának eredményeként a közbeszerzési eljárásból való kizárásra, az eljárásban való részvétel engedélyezésére vonatkozó határozatot is. Az említett két napos határidőn belül […] értesíteni kell a részvételre jelentkezőket és az ajánlattevőket az említett határozatról, megjelölve azt a hivatalt vagy zárt hozzáférésű informatikai kapcsolatot, ahol a vonatkozó iratok elérhetőek. A hivatkozott 120. cikk 2 bis bekezdése szerinti megtámadás határideje akkor kezdődik, amikor a második mondat szerinti, indokolással ellátott iratokat ténylegesen elérhetővé tették.”

7

A közbeszerzési törvénykönyv 53. cikkének (2) és (3) bekezdése így rendelkezik:

„(2)   A jelen törvénykönyvnek a bizalmas kezelés mellett odaítélt szerződésekre vagy a különös biztonsági intézkedések mellett teljesítendő szerződésekre vonatkozó egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a hozzáféréshez való jogot el kell halasztani:

(3)   A (2) bekezdésben jelzett iratok az ott előírt határidő lejártáig nem közölhetők harmadik személlyel és semmilyen módon nem terjeszthetők.”

8

2017. május 19‑i határozatával a CISS di Pinerolo a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat követelménye alapján a nyertes ajánlattevő ideiglenes vállalkozáscsoportnak ítélte oda az illetékességi területén az otthoni ápolást‑gondozási szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési szerződéseket a 2017. június 1. és 2020. május 31. közötti időszakra.

9

A második helyre rangsorolt Cooperativa Animazione Valdocco az odaítélést követően a kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunale amministrativo regionale per il Piemonte (piemonti tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország) előtt a szóban forgó szerződést odaítélő határozat, valamint az odaítélési eljárás különböző aktusai, köztük a nyertes ajánlattevő ideiglenes vállalkozáscsoport kizárását mellőző határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, többek között arra hivatkozva, hogy az említett csoportnak nem lett volna szabad megengedni a közbeszerzési eljárásban való részvételt, mivel nem helyezték letétbe a megkövetelt összegű ideiglenes biztosítékot és nem bizonyították a részvételi feltételek teljesítését.

10

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő ideiglenes vállalkozáscsoport a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást emelt azzal az indokkal, hogy azt a végleges odaítélő határozattal szemben nyújtották be. Márpedig a közbeszerzési törvénykönyv 29. cikkének és a közigazgatási perrendtartás 120. cikke 2 bis bekezdésének együttes rendelkezése szerint megszervezett gyorsított eljárás értelmében a Cooperativa Animazione Valdocco keresetét az ajánlattevő közbeszerzési eljárásban való részvételének engedélyezéséről szóló határozat közlését követő harminc napon belül kellett volna benyújtania.

11

E tekintetben kifejti, hogy az ajánlattevők részvételét kizáró vagy engedélyező határozatok vitatására irányuló, a közigazgatási perrendtartás 120. cikkének 2 bis bekezdésében szabályozott gyorsított eljárás bevezetése annak lehetővé tétele miatt szükséges, hogy a jogvitát azelőtt elbírálják, hogy elfogadnák az odaítélésről szóló határozatot, mivel ezen eljárás az ajánlatok vizsgálata és a nyertes ajánlattevő azt követő kijelölése előtt kimerítő jelleggel meghatározza a közbeszerzési eljárásban való részvételre engedett személyeket.

12

Hangsúlyozza azonban, hogy e gyorsított eljárás bizonyos szempontból, nevezetesen az uniós jog szempontjából nem kevésbé vitatható.

13

E tekintetben rámutat mindenekelőtt arra, hogy ezen eljárás arra kötelezi a közbeszerzési eljárásban való részvételre nem engedett ajánlattevőt, hogy keresetet terjesszen elő a valamennyi ajánlattevő részvételét engedélyező vagy ki nem záró határozat ellen, míg egyrészt ezen időpontban nem tudhatja, ki lesz a nyertes ajánlattevő, másrészt előfordulhat, hogy számára semmilyen előnnyel nem jár az odaítélés vitatása, mivel nincs benne a végleges rangsorban. Az említett ajánlattevőnek tehát bírósági keresetet kellene benyújtania bármely olyan biztosíték nélkül, hogy az számára konkrét előnnyel járna, miközben viselnie kellene a kereset azonnali benyújtásával kapcsolatos költségeket.

14

A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően megállapítja, hogy a gyorsított eljárás alapján így keresetindításra kötelezett ajánlattevő nemcsak nem rendelkezik konkrét és tényleges érdekkel, hanem a közigazgatási perrendtartás 120. cikkének 2 bis bekezdése alapján többféle kárt szenved. Az első kár a számos kereset megindításával kapcsolatos jelentős gazdasági költségből eredne. A második kár a helyzetének az ajánlatkérő előtti esetleges romlásával lenne kapcsolatos. A harmadik a rangsorolásának kedvezőtlen következményeihez kötődne, mivel a közbeszerzési törvénykönyv 83. cikke kedvezőtlen értékelési szempontként határozza meg az ajánlattevő által indított jogviták hatását.

15

A kérdést előterjesztő bíróság végül hangsúlyozza, hogy a közigazgatási bírósághoz való hozzáférés rendkívüli nehézségét fokozza a közbeszerzési törvénykönyv 53. cikke, amelynek (3) bekezdése büntetőjogi szankció terhe mellett megtiltja a tisztviselőknek vagy a közszolgálati feladatokkal megbízott személynek, hogy közölje, vagy mindenesetre közzétegye azon közbeszerzési iratokat, amelyekhez való hozzáférés az odaítélésig el van halasztva. E tilalom kötelező jellegére tekintettel az eljárásért felelős személyek tartózkodni fognak az ajánlattevők adminisztratív dokumentumainak – a részvételt megengedő határozat kivételével – hozzáférhetővé tételétől, ami arra kényszeríti a gazdasági szereplőket, hogy „vaktában” nyújtsanak be kereseteket.

16

E körülmények között határozott úgy a Tribunale amministrativo regionale per il Piemonte (piemonti tartományi közigazgatási bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

17

Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

18

A jelen ügyben ezt a cikket kell alkalmazni.

19

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy – amint a Bíróság elé terjesztett észrevételekből kiderül – az alapeljárás tárgyát képező közbeszerzési szerződés értéke 5684000 euró volt, vagyis jelentősen meghaladta a 2014/24 irányelv 4. cikkében megállapított küszöbértéket.

20

A 89/665 irányelv tehát alkalmazható az említett szerződésre a 2014/23 irányelv 46. cikke alapján, és – ellentétben azzal, amit az olasz kormány állít – az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ebből következően nem minősíthető elfogadhatatlannak mindössze amiatt, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem jelölte meg ugyanezen szerződés értékét.

21

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem lehet elfogadhatatlannak nyilvánítani amiatt sem, hogy azt indítványozza, hogy a Bíróság vizsgálja felül az olasz jogalkotónak a 89/665 irányelv átültetésére vonatkozó diszkrecionális döntését, ahogy arra a CISS di Pinerolo hivatkozik. A kérdések ugyanis egyértelműen ezen irányelv több rendelkezésének értelmezésére vonatkoznak.

22

Következésképpen a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

23

Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését a Charta 47. cikkére tekintettel úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, és amelynek értelmében a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljáráson való részvételt megengedő vagy kizáró, ajánlatkérők által hozott határozatok elleni kereseteket az érdekeltekkel való közlésüktől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül kell benyújtani.

24

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 89/665 irányelv 2c. cikke szerint a tagállamok előírhatják, hogy a 2014/24 hatálya alá tartozó szerződés‑odaítélési eljárás keretében az ajánlatkérő által hozott döntés elleni jogorvoslati kérelmeket meghatározott határidő lejárta előtt kell benyújtani.

25

E rendelkezés értelmében ez a határidő az ajánlatkérő döntésének az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező részére faxon vagy elektronikus úton való megküldésének időpontját követő naptól számított legalább tíz naptári nap, vagy az ajánlatkérő döntésének az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező részére egyéb kommunikációs eszköz felhasználásával való megküldésének időpontját követő naptól számított legalább tizenöt naptári nap, vagy az ajánlatkérő döntésének kézhezvételét követő naptól számított legalább tíz naptári nap lejártakor szűnik meg. Ugyanezen rendelkezés ezenkívül pontosítja, hogy az ajánlatkérő döntéséről való tájékoztatásban minden egyes ajánlattevővel vagy részvételre jelentkezővel közölni kell a lényeges indokok összefoglalását.

26

Így a 89/665 irányelv 2c. cikkének magából a szövegéből következik, hogy az olyan harmincnapos határidő, mint amelyről az alapügyben szó van, és amely alatt a 2014/24 irányelv hatálya alá tartozó közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljáráson való részvételt megengedő vagy kizáró, ajánlatkérők által hozott határozatok elleni kereseteket az érdekeltekkel való közlésüktől számítva jogvesztés terhe mellett be kell nyújtani, főszabály szerint összeegyeztethető az uniós joggal, feltéve ha az említett határozatok releváns indokolást tartalmaznak.

27

Egyébiránt a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamok számára ajánlatkérő által hozott döntésekkel szemben hatékonyan és a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető. Márpedig, ahogy azt a Bíróság már hangsúlyozta, a jogvesztő keresetindítási határidőknek az előírása lehetővé teszi a 89/665 irányelv által követett gyorsaságra irányuló cél megvalósítását azáltal, hogy kötelezi a gazdasági szereplőket a gyors keresetindításra a közbeszerzési eljárás keretében hozott előkészítő intézkedésekkel, illetve közbenső határozatokkal szemben (lásd ebben az értelemben: 2010. január 28‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑456/08, EU:C:2010:46, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

A Bíróság ezenkívül kimondta, hogy a jogvesztő jellegű, észszerű keresetindítási határidőknek a megállapítása főszabály szerint teljesíti a 89/665 irányelvből következő hatékony érvényesülés követelményét, mivel a jogbiztonság alapelvének alkalmazását valósítja meg (2002. december 12‑iUniversale‑Bau és társai ítélet, C‑470/99, EU:C:2002:746, 76. pont; 2010. január 21‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑17/09, nem tették közzé, EU:C:2010:33, 22. pont), és hogy összeegyeztethető a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető joggal (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑iFastweb ítélet, C‑19/13, EU:C:2014:2194, 58. pont).

29

A 89/665 irányelv által előírt gyors eljárásra vonatkozó célkitűzést azonban a nemzeti jogban a jogbiztonság követelményének tiszteletben tartásával kell megvalósítani. Így a tagállamok kötelesek kellően pontos, egyértelmű és előrelátható határidőket meghatározni annak érdekében, hogy a jogalanyok megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket (lásd ebben az értelemben: 1991. május 30‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑361/88, EU:C:1991:224, 24. pont; 1996. november 7‑iBizottság kontra Luxemburg ítélet, C‑221/94, EU:C:1996:424, 22. pont).

30

E tekintetben az uniós jog által a részvételre jelentkezők és az ajánlattevők részére az ajánlatkérő döntései által megsértett jogaik szavatolása céljából biztosított bírósági jogorvoslatokra vonatkozó eljárási szabályok meghatározása során a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy ne sérüljön sem a 89/665 irányelv hatékony érvényesülése, sem az uniós jog által magánszemélyeknek biztosított jogok, különösen a Charta 47. cikkében foglalt, hatékony jogorvoslathoz való jog és a pártatlan bírósághoz való jog (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15‑iStar Storage és társai ítélet, C‑439/14 és C‑488/14, EU:C:2016:688, 43–45. pont).

31

A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében rögzített, a közbeszerzési szerződés odaítélése területén alkalmazandó rendelkezések megsértése elleni hatékony jogorvoslatok biztosításának célkitűzése tehát csak akkor érhető el, ha az e jogorvoslati kérelmek benyújtására nyitva álló határidő csupán abban az időpontban kezdődik, amikor a felperes tudomást szerzett, vagy tudomást kellett volna szereznie az említett rendelkezések állítólagos megsértéséről (2010. január 28‑iUniplex [UK] ítélet, C‑406/08, EU:C:2010:45, 32. pont; 2015. március 12‑ieVigilo ítélet, C‑538/13, EU:C:2015:166, 52. pont; 2014. május 8‑iIdrodinamica Spurgo Velox és társai ítélet, C‑161/13, EU:C:2014:307, 37. pont).

32

Következésképpen az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, és amelynek értelmében a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljáráson való részvételt megengedő vagy kizáró, ajánlatkérők által hozott határozatok elleni kereseteket az érdekeltekkel való közlésüktől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül kell benyújtani, csak azzal a feltétellel összeegyeztethető a 89/665 irányelvvel, ha az így közölt határozatok releváns indokolást tartalmaznak, biztosítva az érdekelteknek, hogy tudomást szerezzenek, vagy tudomást szerezhessenek az uniós jog általuk állított megsértéséről.

33

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a Charta 47. cikkében biztosított bírósági jogorvoslat hatékonysága megköveteli, hogy az érintett – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokok kérésére történő közlése alapján – megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat, annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint ahhoz, hogy az utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó nemzeti határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 1987. október 15‑iHeylens és társai ítélet, 222/86, EU:C:1987:442, 15. pont; 2013. június 4‑iZZ ítélet, C‑300/11, EU:C:2013:363, 53. pont).

34

A kérdést előterjesztő bíróság azonban megjegyzi, hogy a versenytárs részvételét megengedő határozatot vitatni kívánó ajánlattevőnek a határozat közlésétől számított harmincnapos határidőn belül kell benyújtania a keresetét, vagyis olyan időpontban, amikor gyakran nincs olyan helyzetben, hogy megítélje, tényleg fennáll‑e az érdek, mivel nem tudja, hogy az említett versenytárs végül nyertes ajánlattevő lesz‑e, vagy ő maga lesz‑e a nyertes ajánlattevő.

35

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 89/665 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamoknak kell biztosítaniuk, hogy az általuk megállapítandó részletes szabályok szerint legalább azon személyeknek álljon jogorvoslati eljárás a rendelkezésére, akiknek érdekükben áll vagy állt egy adott szerződés elnyerése, és akiknek az állítólagos jogsértés érdeksérelmet okozott, vagy ennek kockázata fennáll.

36

Ez utóbbi rendelkezés célja, hogy többek között valamennyi olyan ajánlattevő helyzetében alkalmazzák, amely úgy véli, hogy valamely versenytársának a közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárásban való részvételét megengedő határozat jogellenes, és azzal a veszéllyel jár, hogy neki kárt okoz, mivel e veszély elegendő az említett határozattal szembeni kereset megindításához fűződő azonnali érdek megalapozásához, eltekintve egyébiránt a szerződés másik részvételre jelentkezőnek való odaítéléséből esetlegesen eredő kártól.

37

A Bíróság mindenesetre elismerte, hogy a valamely ajánlattevő odaítélési eljárásban való részvételét megengedő határozat olyan aktusnak minősül, amely a 89/665 tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében önálló bírósági kereset tárgyát képezheti (lásd ebben az értelemben: 2017. április 5‑iMarina del Mediterráneo és társai ítélet, C‑391/15, EU:C:2017:268, 26–29. és 34. pont).

38

Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 89/665 irányelvet, és különösen az 1. és 2c. cikkét a Charta 47. cikkére tekintettel úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, és amelynek értelmében a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljáráson való részvételt megengedő vagy kizáró, ajánlatkérők által hozott határozatok elleni kereseteket az érdekeltekkel való közlésüktől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül kell benyújtani, azzal a feltétellel, hogy az így közölt határozatok releváns indokolást tartalmaznak, biztosítva az érdekelteknek, hogy tudomást szerezzenek, vagy tudomást szerezhessenek az uniós jog általuk állított megsértéséről.

39

A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését a Charta 47. cikkére tekintettel úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, és amelynek értelmében a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljáráson való részvételt megengedő, ajánlatkérők által hozott határozatok ellen a közlésüktől számított harmincnapos határidőn belül benyújtott kereset hiányában az érdekelt a későbbi aktusok – többek között az odaítélésről szóló határozatok – elleni kereset keretében már nem hivatkozhat az említett határozatok jogellenességére.

40

E tekintetben e Bíróság már többször megállapította, hogy a 89/665 irányelvet úgy kell értelmezni, azzal főszabály szerint nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az ajánlatkérő által hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmeket egy e célra meghatározott határidőn belül kell benyújtani, és hogy az e kérelmet megalapozó valamennyi, közbeszerzési eljárásban elkövetett jogsértésre ugyanezen határidőn belül kell hivatkozni, a jogvesztés terhe mellett, oly módon, hogy e határidő elteltével e határozat ellen jogorvoslatot benyújtani és ilyen jogsértésekre hivatkozni a továbbiakban már nem lehet, feltéve hogy e határidő észszerű (2002. december 12‑iUniversale‑Bau és társai ítélet, C‑470/99, EU:C:2002:746, 79. pont; 2003. február 27‑iSantex ítélet, C‑327/00, EU:C:2003:109, 50. pont; 2007. október 11‑iLämmerzahl ítélet, C‑241/06, EU:C:2007:597, 50. pont).

41

Ez az ítélkezési gyakorlat azon a megfontoláson alapul, miszerint a 89/665 irányelv által kitűzött célok maradéktalan megvalósítását veszélyeztetné, ha a részvételre jelentkezők és ajánlattevők a közbeszerzési eljárás alatt bármikor hivatkozhatnának az eljárás szabályainak megsértésére, ami arra kötelezné az ajánlatkérő szerveket, hogy újra lefolytassák az egész eljárást e jogsértések orvoslása érdekében (2002. december 12‑iUniversale‑Bau és társai ítélet, C‑470/99, EU:C:2002:746, 75. pont; 2007. október 11‑iLämmerzahl ítélet, C‑241/06, EU:C:2007:597, 51. pont; 2010. január 28‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑456/08, EU:C:2010:46, 52. pont). Az ilyen magatartás ugyanis, mivel objektív ok nélkül késleltetheti a jogorvoslati eljárás megindítását, amely eljárás bevezetését a 89/665 irányelv írta elő a tagállamoknak, sértheti a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos uniós irányelvek hatékony alkalmazását (2004. február 12‑iGrossmann Air Service ítélet, C‑230/02, EU:C:2004:93, 38. pont).

42

A jelen ügyben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a 89/665 irányelvet, és különösen annak 2c. cikkét, úgy kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes az, hogy az ajánlatkérő által hozott határozat elleni, az olasz szabályozás által előírt harmincnapos határidőn belül benyújtott kereset hiányában az ajánlattevő valamely későbbi aktus elleni kereset keretében már nem hivatkozhat az említett határozat jogellenességére.

43

Mindazonáltal, bár a jogvesztést kimondó nemzeti szabályok önmagukban nem tűnnek ellentétesnek a 89/665 irányelv 2c. cikkének rendelkezéseivel, nem zárható ki, hogy sajátos körülmények fennállása esetén vagy figyelemmel bizonyos részletszabályaira, e nemzeti szabályok alkalmazása sértheti az uniós jog által magánszemélyeknek biztosított jogokat, különösen a Charta 47. cikkében foglalt, hatékony jogorvoslathoz való jogot és a pártatlan bírósághoz való jogot (lásd ebben az értelemben: 2003. február 27‑iSantex ítélet, C‑327/00, EU:C:2003:109, 57. pont; 2007. október 11‑iLämmerzahl ítélet, C‑241/06, EU:C:2007:597, 55. és 56. pont).

44

A Bíróságnak tehát már volt alkalma megállapítani, hogy a 89/665 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy a jogvesztést előíró nemzeti rendelkezést olyan módon alkalmazzák, hogy megtagadják az ajánlattevőtől a jogellenes határozat elleni keresethez való hozzáférést, miközben lényegében csak a jogvesztő határidő lejártát követően szerezhetett tudomást e jogellenességről (lásd ebben az értelemben: 2003. február 27‑iSantex ítélet, C‑327/00, EU:C:2003:109, 60. pont; 2007. október 11‑iLämmerzahl ítélet, C‑241/06, EU:C:2007:597, 59–61. és 64. pont).

45

Hangsúlyozni kell, hogy – amint arra a jelen végzés 31. pontja emlékeztet – a Bíróság azt is kimondta, hogy a közbeszerzési szerződés odaítélése területén alkalmazandó rendelkezések megsértése elleni hatékony jogorvoslatok csak akkor biztosíthatók, ha az e jogorvoslati kérelmek benyújtására nyitva álló határidő csupán abban az időpontban kezdődik, amikor a felperes tudomást szerzett, vagy tudomást kellett volna szereznie az említett rendelkezések állítólagos megsértéséről (lásd ebben az értelemben: 2015. március 12‑ieVigilo ítélet, C‑538/13, EU:C:2015:166, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása egyrészt, hogy az alapügy körülményei között a Cooperativa Animazione Valdocco ténylegesen tudomást szerzett‑e vagy szerezhetett‑e a nyertes ajánlattevő ideiglenes vállalkozáscsoport részvételét engedélyező határozat ajánlatkérő általi, a közbeszerzési törvénykönyv 29. cikke szerinti közlése útján az említett határozat jogellenességének indokairól, amely állítása szerint azért állt fenn, mert nem helyezték letétbe az előírt összegű ideiglenes biztosítékot, és nem bizonyították a részvételi feltételek teljesülését; másrészt hogy a Cooperativa Animazione Valdocco ténylegesen olyan helyzetben volt‑e, hogy benyújthatta a keresetet a közigazgatási perrendtartás 120. cikke 2 bis bekezdésében előírt harmincnapos jogvesztő határidőn belül.

47

Meg kell bizonyosodnia különösen arról, hogy az alapügy körülményei között a közbeszerzési törvénykönyv 29. cikke, valamint 53. cikke (2) és (3) bekezdése – az ajánlati dokumentumokhoz való hozzáférést és azok közzétételét szabályozó – rendelkezéseinek együttes alkalmazása nem zárta‑e ki annak bármely lehetőségét, hogy a Cooperativa Animazione Valdocco ténylegesen tudomást szerezzen a nyertes ajánlattevő ideiglenes vállalkozáscsoport részvételét engedélyező határozat általa állított jogellenességéről, és keresetet indítson a tudomásszerzésének időpontjától számított, a közigazgatási perrendtartás 120. cikke 2 bis bekezdésében előírt jogvesztő határidőn belül.

48

Hozzá kell tenni, hogy a nemzeti bíróságnak az általa alkalmazandó belső szabályozásnak a 89/665 irányelv céljaival összhangban álló értelmezést kell adnia. Ha az ilyen értelmezés nem lehetséges, az ezen irányelvvel ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazását mellőznie kell (lásd ebben az értelemben: 2007. október 11‑iLämmerzahl ítélet, C‑241/06, EU:C:2007:597, 62. és 63. pont), mivel ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése feltétel nélküli és kellően pontos ahhoz, hogy hivatkozni lehessen rá az ajánlatkérővel szemben (2005. június 2‑iKoppensteiner ítélet, C‑15/04, EU:C:2005:345, 38. pont; 2007. október 11‑iLämmerzahl ítélet, C‑241/06, EU:C:2007:597, 63. pont).

49

A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 89/665 irányelvet, és különösen az 1. és 2c. cikkét a Charta 47. cikkére tekintettel úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, és amelynek értelmében az ajánlattevők közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljáráson való részvételét megengedő, ajánlatkérők által hozott határozatok elleni, a közlésüktől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül benyújtott kereset hiányában az érdekelt a későbbi aktusok, többek között az odaítélésről szóló határozatok elleni kereset keretében már nem hivatkozhat az említett határozatok jogellenességére, feltéve hogy az ilyen jogvesztésre csak azzal a feltétellel lehet hivatkozni az érdekelttel szemben, hogy az az említett közléssel tudomást szerzett, vagy tudomást szerezhetett az általa hivatkozott jogellenességről.

50

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: