1)

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkének (1) bekezdését és 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az áruk és azokat alkotó alkatrészek – mint például a gépjárművek és azok alkatrészei – valamely kategóriája tekintetében lajstromozott védjegyet úgy kell tekinteni, mint amely az e kategóriába tartozó áruk és az azokat alkotó alkatrészek összessége tekintetében az említett 12. cikk (1) bekezdése értelmében vett „tényleges használat” tárgyát képezte, ha az csak bizonyos áruk, például az e kategóriába tartozó, magas árfekvésű luxussportautók vagy csak az említett áruk némelyikének pótalkatrészei vagy tartozékai tekintetében képezte ilyen használat tárgyát, kivéve, ha a releváns tényekből és bizonyítékokból kitűnik, hogy az ezen árukat megszerezni kívánó fogyasztó azokat úgy tekinti, mint amelyek azon árukategória önálló alkategóriáját képezik, amely tekintetében az érintett védjegyet lajstromozták.

2)

A 2008/95 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely védjegy képezheti a jogosultja általi tényleges használat tárgyát az e védjeggyel forgalomba hozott használt áruk általa történő viszonteladása során.

3)

A 2008/95 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely védjegyet a jogosultja ténylegesen használ, ha bizonyos, korábban e védjeggyel forgalmazott árukhoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújt, feltéve, hogy e szolgáltatásokat az említett védjeggyel nyújtják.

4)

Az EUMSZ 351. cikk első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi valamely tagállam bírósága számára, hogy az 1958. január 1-je előtt, illetve az Európai Unióhoz csatlakozó államok esetében a csatlakozásuk időpontját megelőzően valamely európai uniós tagállam és valamely harmadik állam által kötött olyan megállapodást alkalmazzon, mint például a Svájc és Németország között létrejött, 1892. április 13-án Berlinben aláírt, a szabadalmak, a formatervezési minták és a védjegyek kölcsönös oltalmáról szóló, módosított egyezmény, amely előírja, hogy az e tagállamban lajstromozott védjegynek az e harmadik állam területén történő használatát figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy e védjegy a 2008/95 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése értelmében „tényleges használat” tárgyát képezi-e, mindaddig, amíg az előbbi rendelkezés második bekezdésében említett megfelelő lépések valamelyike lehetővé nem teszi az EUM-Szerződés és az említett egyezmény között fennálló összeegyeztethetetlenség megszüntetését.

5)

A 2008/95 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az arra vonatkozó bizonyítási kötelezettség, hogy valamely védjegy e rendelkezés értelmében „tényleges használat” tárgyát képezte, e védjegy jogosultját terheli.