–

a Bundesamt für Güterverkehr képviseletében A. Marquardt, meghatalmazotti minőségben,

–

a görög kormány képviseletében M. Tassopoulou és D. Tsagkaraki, meghatalmazotti minőségben,

–

az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Braun és J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 102., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 195., 83. o.) 19. cikke (2) bekezdése első albekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Bundesamt für Güterverkehr (szövetségi árufuvarozási hivatal, Németország) által az 561/2006 rendeletnek a vállalkozás székhelye szerinti tagállamban történt megsértése miatt Josef Baumgartnerrel, mint az ausztriai székhelyű Transporte Josef Baumgartner GmbH & Co KG (a továbbiakban: társaság) képviselőjével szemben kiszabott bírság miatt általa előterjesztett kifogás alapján indult eljárás keretében terjesztették elő.

3

Az 561/2006 rendelet (14), (19) és (26) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

4

Az 561/2006 rendelet 10. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

5

Az 561/2006 rendelet 19. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   A tagállamoknak az ezen rendelettel és a 3821/85/EGK rendelettel kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó szankciókra vonatkozó szabályokat kell lefektetniük, és meg kell tenniük minden olyan intézkedést, mely azok végrehajtásához szükséges. Az említett szankcióknak hatékonyaknak, arányosnak, visszatartónak és diszkriminációmentesnek kell lenniük. E rendelet és a 3821/85/EGK rendelet semmilyen megszegése nem vonhat maga után több mint egy szankciót vagy eljárást. A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot ezekről az intézkedésekről és a szankciókra vonatkozó szabályokról legkésőbb a 29. cikk második albekezdésében meghatározott időpontig. A Bizottság ennek megfelelően tájékoztatja a tagállamokat.

(2)   A tagállamok lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára, hogy azok szankciókkal sújtsanak egy vállalkozást és/vagy a járművezetőt e rendelet saját területükön észlelt olyan megszegéséért, amely miatt korábban nem szabtak ki szankciót, abban az esetben is, ha a jogsértést egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén követték el.

Kivételes esetben, olyan jogsértés észlelése esetén:

a tagállamok 2009. január 1‑ig szankció kiszabása helyett jelenthetik a jogsértés tényét az abban a tagállamban vagy harmadik országban működő illetékes hatóságnak, ahol a vállalkozások székhelye, illetve a járművezető szolgálatteljesítésének helye található.”

6

A 3821/85 rendeletnek a 2009. december 16‑i 1266/2009/EU bizottsági rendelettel (HL 2009. L 339., 3. o.) módosított 13. cikke előírta:

„A munkáltató és a járművezető gondoskodik egyrészt a menetíró készülék, másrészt a járművezetői kártya helyes működéséről és megfelelő használatáról, amennyiben a járművezetőnek az I. B. mellékletben foglaltaknak megfelelő menetíró készülékkel felszerelt járművet kell vezetnie.”

7

Az említett rendelet I. B. mellékletének 1. fejezete a következőképpen rendelkezett:

„Ebben a mellékletben:

[…]

8

A Verordnung zur Durchführung des Fahrpersonalgesetzes (a közúti szállításban részt vevő személyzetről szóló törvény végrehajtásáról szóló rendelet; a továbbiakban: Fahrpersonalverordnung) 2. §‑a (5) bekezdésének második mondata az 561/2006 rendelet hatálya alá tartozó járműveket illetően lényegében előírja, hogy a vállalkozónak gondoskodnia kell arról, hogy a járművezetői kártya összes adata a vállalkozás általi rögzítést követő legkésőbb 28 napon belül letöltésre kerüljön.

9

A Gesetz über Ordnungswidrigkeiten (a szabálysértésekről szóló törvény; a továbbiakban: OWiG) 5. §‑a az alábbiakat írja elő:

„Ha a törvény másként nem rendelkezik, csak olyan szabálysértések büntethetők, amelyeket e törvény hatálya alá tartozó területen, vagy e területi hatályon kívül olyan hajón vagy légi járművön követtek el, mely jogosult használni a Németországi Szövetségi Köztársaság lobogóját vagy nemzeti felségjelét.”

10

Az OWiG 9. §‑a lényegében kimondja, hogy egy természetes vagy jogi személy képviselője szankcionálható olyan tényállásért, amely megvalósítja a képviselt személy által elkövetett jogsértés feltételeit.

11

Egy 2015. november 19‑i németországi közúti ellenőrzés alkalmával az illetékes hatóságok kettő, az 561/2006 rendelettel összefüggő jogsértést állapítottak meg a társasághoz tartozó egyik járművön.

12

Egyrészről a járművezetői kártya adatait nem töltötték le a Fahrpersonalverordnung 2. §‑ának (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett 561/2006 rendelet 10. cikke (5) bekezdése a) pontjának i. alpontjában rögzített határidőn belül. Másrészről a vállalkozás adatkártyáját nem helyezték az említett jármű menetíró készülékébe.

13

J. Baumgartnert a társaság képviselőjeként 2016. február 15‑én felszólították, hogy foglaljon állást az így felhozott kifogásokkal kapcsolatban. Az érdekelt fél válaszának hiányában a szövetségi árufuvarozási hivatal úgy döntött, hogy ezért a két jogsértésért az érintettet 406,25 euró összegű bírsággal sújtja.

14

E határozattal szemben J. Baumgartner kifogást terjesztett elő az említett hivatal előtt, vitatva e hivatal joghatóságát a vitatott szabálysértések szankcionálását illetően.

15

Az alapügy felperese előadta, hogy a Fahrpersonalverordnung 2. §‑a (5) bekezdésének második mondata értelmében a járművezetői kártya adatainak letöltésére és a vállalkozás általi lezárására vonatkozó kötelezettség csak a vállalkozás székhelyén áll fenn. Mivel a Transporte Josef Baumgartner ausztriai székhelyű, az alapügy felperese úgy véli, hogy a felrótt jogsértést az OWiG 5. §‑ának területi hatályán kívül követték el.

16

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában az Amtsgericht Köln (kölni helyi bíróság, Németország) – amely bíróságnak a J. Baumgartner által előterjesztett kifogás tárgyában döntést kell hoznia – megjegyzi, hogy az Oberlandsgericht Köln (kölni regionális felsőbíróság, Németország) a 2017. július 31‑i hasonló ügyben hozott végzésében a nemzeti szabályozás előző pontban ismertetett értelmezését fogadta el.

17

Egyébiránt ebben a végzésben az Oberlandsgericht Köln (kölni regionális felsőbíróság) elutasította a német hatóságoknak az 516/2006 rendelet 19. cikkének (2) bekezdésére alapított szankcionálási jogkörének elismerését.

18

Elismerve, hogy az 561/2006 rendelet közvetlenül alkalmazandó volt, és így megfelelt az OWiG 5. §‑ában használt „[ha] a törvény másként nem rendelkezik” kifejezés szerinti „törvény” fogalmának, az Oberlandsgericht Köln (kölni regionális felsőbíróság) úgy állapította meg, hogy az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a tagállam, amely jogsértést állapított meg, felhatalmazta egy másik tagállam hatóságait arra, hogy azt az elkövetés helyétől függetlenül szankcionálják, így a szövetségi árufuvarozási hivatalnak a jelen esetben nem volt joghatósága arra, hogy maga szankcionálja a megállapított jogsértést.

19

A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés felhatalmazza a tagállamokat az említett rendelettel kapcsolatban a területükön megállapított jogsértések szankcionálására akkor is, ha ezeket a jogsértéseket egy másik tagállam területén követték el.

20

Az említett bíróság úgy véli, hogy ezt az értelmezést alátámasztja az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének második albekezdése. E rendelkezés értelmében, amikor egy olyan jogsértést állapítanak meg, amelyet nem az adott tagállam területén követtek el, a tagállam 2009. január 1‑jéig szankció kiszabása helyett jelenthette a jogsértés tényét az abban a tagállamban vagy harmadik országban működő illetékes hatóságnak, ahol a vállalkozás székhelye, illetve a járművezető szolgálatteljesítésének helye található.

21

E körülmények között az Amtsgericht Köln (kölni helyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni az [561/2006] rendelet 19. cikke (2) bekezdésének [első albekezdését], hogy szankciót valamely vállalkozással vagy annak vezetőjével szemben az OWiG […] 30., 9. és 130. §‑a alapján olyan szabálysértés miatt, amelyet az említett vállalkozás székhelyén követtek el, csak az a tagállam szabhat ki, amelynek területén a vállalkozás székhelye található? Vagy más tagállamok is jogosultak a szabálysértés szankcionálására, ha e szabálysértést a területükön állapították meg?”

22

A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének első albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az közvetlenül felhatalmazza valamely tagállam illetékes hatóságait arra, hogy szankciót szabjanak ki valamely vállalkozással vagy annak vezetőjével szemben az említett rendelettel kapcsolatos jogsértésnek a tagállam területén történő megállapítása esetén akkor is, ha ezt a jogsértést egy másik tagállamnak a területén követték el, ahol e vállalkozás székhelye található.

23

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jogi rendelkezések értelmezésénél nemcsak a rendelkezés megfogalmazását, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑iVaditrans ítélet, C‑102/16, EU:C:2017:1012, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamok lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára, hogy azok szankciókkal sújtsanak egy vállalkozást és/vagy a járművezetőt e rendelet saját területükön észlelt olyan megszegéséért, amely miatt korábban nem szabtak ki szankciót, abban az esetben is, ha a jogsértést egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén követték el.

25

Ugyanakkor – amint arra az osztrák kormány és a Bizottság az észrevételeiben rámutatott –, egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság, másrészt az alapügy felperese által elfogadott értelmezések nyelvtani szempontból elfogadhatók, amennyiben az említett rendelkezés nem említi egyértelműen, hogy melyik az a tagállam, amely alá az „illetékes hatóságok” tartoznak.

26

A Bíróság már megállapította, hogy az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének első albekezdése kifejezetten előírja, hogy annak lehetővé tétele, hogy a tagállamok illetékes hatóságai szankciókkal sújtsanak valamely vállalkozást és/vagy járművezetőt e rendelet megszegéséért, még abban az esetben is fennáll, ha e jogsértést egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén követték el (lásd ebben az értelemben: 2016. június 9‑iEurospeed ítélet, C‑287/14, EU:C:2016:420, 33. pont).

27

Egyébiránt a Bíróság kimondta, hogy a közúti ágazat munkavállalói munkakörülményeinek javítása mellett az 561/2006 rendelet általánosságban a közúti biztonság javítását is hivatott biztosítani (lásd ebben az értelemben: 2016. június 9‑iEurospeed ítélet, C‑287/14, EU:C:2016:420, 39. pont).

28

E cél elérése, valamint az 561/2006 rendelet rendelkezései hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében alapvető fontosságú – ahogyan ez utóbbi rendelet (14) preambulumbekezdése is megerősíti –, hogy az illetékes hatóságok a közúti ellenőrzés során és egy átmeneti időszakot követően képesek legyenek meggyőződni arról, hogy a vezetési és a pihenőidőt az ellenőrzés napján és az azt megelőző 28 napon megfelelően betartották.

29

Amint arra a szövetségi árufuvarozási hivatal az észrevételeiben rámutatott, az 561/2006 rendeletnek a közúti biztonság érdekében történő hatékony végrehajtásához nemcsak e rendelet rendelkezéseinek a betartását szükséges ellenőrizni, hanem azt is, hogy – amint e rendelet 19. cikkének (1) bekezdése előírja – a tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabhassanak ki jogsértés megállapítása esetén.

30

Továbbá meg kell állapítani, hogy a közúti szállítási tevékenységek határon átnyúló természetét tekintve az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdése első albekezdésének olyan értelmezése, amely szerint a tagállamok lehetővé teszik az illetékes hatóságaik számára, hogy szankcióval sújtsák a területükön megállapított jogsértést még akkor is, ha e jogsértést egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén követték el, jobban megfelel e rendelet célkitűzéseinek is.

31

Ezzel szemben az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdése első albekezdésének olyan értelmezése, amely szerint egy olyan tagállamnak, amely egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén elkövetett jogsértést állapít meg, engedély útján lehetővé kellene tennie, hogy a másik tagállam illetékes hatóságai a jogsértés elkövetésének helyétől függetlenül szankcionálják e jogsértést, nem felel meg az említett célkitűzéseknek.

32

E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy az a tagállam mindenképpen jogosult a jogsértés szankcionálására, amelynek a területén az 561/2006 rendelettel kapcsolatos jogsértést követték el (lásd ebben az értelemben: 2016. június 9‑iEurospeed ítélet, C‑287/14, EU:C:2016:420, 33. pont), és ahhoz nem szükséges egy másik tagállam illetékes hatóságának engedélye.

33

A jelen ítélet 31. pontjában bemutatott értelmezés felhatalmazná más tagállam illetékes hatóságait olyan jogsértés szankcionálására, amelyet nem e tagállam területén követtek el, és nem is ott állapították meg. Márpedig nem vélelmezhető, hogy az uniós jogalkotó ilyen hatályt kívánt volna biztosítani az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdése első albekezdésének.

34

Továbbá az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének második albekezdését illetően, e rendelkezés kivételesen előírta, hogy amikor olyan jogsértést állapítottak meg, amelyet nem az érintett tagállam területén követtek el, és amelyet olyan vállalkozás követett el, amelynek székhelye, illetve olyan járművezető követett el, aki esetében a szolgálatteljesítés helye egy másik tagállamban, illetve egy harmadik országban található, az e jogsértés által érintett tagállam jelenthette a jogsértés tényét az abban a tagállamban vagy harmadik országban működő illetékes hatóságnak, ahol a vállalkozás székhelye, illetve a járművezető szolgálatteljesítésének helye található. E rendelkezés azon a feltevésen alapul, amely szerint az érintett tagállam, amely 2009. január 1‑jéig „szankció kiszabása helyett” jelenthette e tényállásokat, az a tagállam volt, amelynek területén a jogsértést megállapították.

35

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 561/2006 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az közvetlenül felhatalmazza valamely tagállam illetékes hatóságait arra, hogy szankciót szabjanak ki valamely vállalkozással vagy annak valamely vezetőjével szemben az említett rendelettel kapcsolatos olyan jogsértésnek a tagállam területén történő megállapítása esetén, amely miatt korábban nem szabtak ki szankciót, még akkor is, ha ezt a jogsértést egy másik tagállamnak a területén követték el, ahol e vállalkozás székhelye található.

36

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 19. cikke (2) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az közvetlenül felhatalmazza valamely tagállam illetékes hatóságait arra, hogy szankciót szabjanak ki valamely vállalkozással vagy annak valamely vezetőjével szemben az említett rendelettel kapcsolatos olyan jogsértésnek a tagállam területén történő megállapítása esetén, amely miatt korábban nem szabtak ki szankciót, még akkor is, ha ezt a jogsértést egy másik tagállamnak a területén követték el, ahol e vállalkozás székhelye található.