11.8.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 261/27

—

a felperest érintő részében semmisítse meg:

—

kötelezze a Tanácsot az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalapjával a felperes azt állítja, hogy az EUSZ 29. cikk nem képezett megfelelő jogi alapot a vitatott határozat meghozatalára, mert a felperest az ellene emelt panasz nem jelöli meg olyan egyénként, aki az EUSZ 21. cikk (2) bekezdése és az EUSZ 23. cikk értelmében aláássa Ukrajnában a jogállamiságot és az emberi jogokat. A felperes szerint, mivel a vitatott határozat érvénytelen volt, a Tanács nem hivatkozhatott volna az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésére a vitatott rendelet kibocsátása érdekében. A korlátozó intézkedések elrendelésének időpontjában a felperes szerint nem emeltek vádat vagy nyújtottak be panaszt a felperessel szemben azt állítva, hogy a tevékenysége aláássa a jogállamiságot, vagy megsért bármely emberi jogot Ukrajnában.

2.

A második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, mivel a felperes jegyzékbe vétele bűnösségének nyilvános kihirdetése alapján történt, anélkül hogy azt megelőzte volna bírósági döntés az ügyben, továbbá a felperes nem kapott konkrét információkat a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, szervezetek és szervek jegyzékébe történt felvételére vonatkozó vitatott intézkedésben megjelölt indokokkal összefüggésben, a Tanácshoz intézett, felvilágosítás iránti kérelme ellenére sem.

3.

A harmadik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács nem indokolta meg kellően a felperes jegyzékbe való felvételét. Hivatkozik arra, hogy a semmilyen információt nem biztosítottak a felperes jegyzékbe vételéhez vezető magatartásának jellegére nézve. A felperes továbbá hivatkozik arra, hogy nem nyújtottak semmilyen információt az állítólag a felperessel szemben folytatott büntetőeljárás lefolytatásáért felelős szervvel kapcsolatban, sem pedig az eljárás felperessel szembeni megindításának időpontjára nézve.

4.

A negyedik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács indokolatlan és aránytalan módon megsértette a felperes tulajdonhoz és jó hírnévhez való alapvető jogát, mivel a korlátozó intézkedések nem voltak törvény által szabályozottak, elrendelésükre az arra vonatkozó megfelelő biztosítékok nélkül került sor, hogy a felperes az álláspontját hatékony módon ismertethesse a Tanáccsal.

5.

Az ötödik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács alapvetően pontatlan tényekre támaszkodott és nyilvánvaló értékelési hibát vétett. Hivatkozik arra, hogy a számára elérhető információk szerint semmilyen büntetőeljárást vagy nyomozást nem folytattak vele szemben ukrán közpénzek állítólagos sikkasztása, és Ukrajnából való illegális kivitelével kapcsolatosan.

6.

A hatodik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács nem biztosította a jegyzékbe való felvétele alapjául szolgáló bizonyítékok helytállóságát és érvényességét, mivel nem vette tekintetbe, hogy vajon Ukrajna jelenlegi megbízott főügyészének az ukrán alkotmány alapján jogában állt-e bármilyen vizsgálatot kezdeményezni a felperessel szemben, továbbá nem vette figyelembe, hogy a felperessel szemben Ausztriában folytatott nyomozást lezárták az ukrán közpénzek sikkasztására vonatkozó, felperessel szembeni állításokat alátámasztó bizonyítékok elégtelen volta miatt.