C‑45/06. sz. ügy

Campina GmbH & Co., korábban TUFFI Campina emzett GmbH

kontra

Hauptzollamt Frankfurt (Oder)

(a Finanzgericht des Landes Brandenburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Tej és tejtermékek – Kiegészítő illeték – A kimutatások összegzésének benyújtására vonatkozó határidő jelentéktelen túllépése – Pénzügyi szankció – Az 1001/98/EK rendelettel módosított 536/93/EGK rendelet – A 3. cikk (2) bekezdésének második albekezdése – 1392/2001/EK rendelet – Az 5. cikk (3) bekezdése – 2988/95/EK, Euratom rendelet – A 2. cikk (2) bekezdésének második mondata – Az enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazásának elve”

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2007. március 8.  

Az ítélet összefoglalása

1.     Közösségi jog – Elvek – Az enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazásának elve

2.     Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Tej és tejtermékek – Tejre vonatkozó kiegészítő illeték

(Az 1001/98 rendelettel módosított 536/93 bizottsági rendelet, 3. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés és 1392/2001 rendelet, 5. cikk, (3) bekezdés)

1.     Az enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazásának elvét a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania, amikor a közösségi szabályozásban elrendelt előírásoknak nem megfelelő magatartást kell szankcionálnia.

(vö. 40. pont és a rendelkező rész)

2.     A kimutatások összegzésének benyújtására vonatkozóan megszabott határidő – mint például egy munkanap ‑ felvásárlók általi jelentéktelen túllépése esetén a tej vonatkozásában a kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló 1392/2001 rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében előírt pénzügyi szankciók rendszere kevésbé szigorú, mint az, amelyet az 1001/98 rendelettel módosított, az említett illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első francia bekezdése ír elő.

(vö. 40. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2007. március 8.(*)

„Tej és tejtermékek – Kiegészítő illeték – A kimutatások összegzésének benyújtására vonatkozó határidő jelentéktelen túllépése – Pénzügyi szankció – Az 1001/98/EK rendelettel módosított 536/93/EGK rendelet – A 3. cikk (2) bekezdésének második albekezdése – 1392/2001/EK rendelet – Az 5. cikk (3) bekezdése – 2988/95/EK, Euratom rendelet – A 2. cikk (2) bekezdésének második mondata – Az enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazásának elve”

A C‑45/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht des Landes Brandenburg (Németország) a Bírósághoz 2006. január 30‑án érkezett, 2005. november 9‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Campina GmbH & Co., korábban TUFFI Campina emzett GmbH

és

a Hauptzollamt Frankfurt (Oder)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: R. Schintgen tanácselnök, M. Ilešič (előadó) és E. Levits bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       a görög kormány képviseletében G. Kanellopoulos és S. Papaioannou, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Schieferer és C. Cattabriga, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1998. május 13‑i 1001/98/EK bizottsági rendelettel (HL L 142., 22. o.) módosított a tej- és tejtermékágazatban a kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1993. március 9‑i 536/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 57., 12. o.; a továbbiakban: 536/93 rendelet) 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének arányosságára irányul.

2       A kérelmet a Campina GmbH & Co., korábban: TUFFI Campina emzett GmbH (a továbbiakban: Campina), a Meierei-Zentrale GmbH (a továbbiakban: MZ) tejfeldolgozó és felvásárló vállalkozás általános jogutódja és a Hauptzollamt Frankfurt (Oder) közötti jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya a kimutatások összegzésének benyújtására (a továbbiakban: benyújtás) vonatkozó határidő jelentéktelen túllépése.

A közösségi jogi háttér

3       Az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdése ekként rendelkezik:

„A felvásárlók minden év május 15‑ig továbbítják a termelőkről készített kimutatások összegzését a tagállam illetékes hatóságához, illetve adott esetben a tagállam döntése alapján, feltüntetve benne a termelők által nekik leszállított tej és/vagy tejjel egyenértékű termék összmennyiségét, a 2. cikk (2) bekezdése szerint korrigált mennyiségét és átlagos zsírtartalmát, valamint az e termelők rendelkezésére álló egyéni referenciamennyiségek és átlagos reprezentatív zsírtartalom összegét.” [nem hivatalos fordítás]

4       Az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése eredeti változatában ekként fogalmazott:

„Ha a felvásárlók a határidőt nem tartják be, a termelők által hozzájuk leszállított tej és tejjel egyenértékű termékmennyiség 0,1%‑os túllépéséért fizetendő illetékkel azonos bírságot kötelesek fizetni. Ez az összeg legfeljebb 20 000 ECU lehet.”[nem hivatalos fordítás]

5       Ez utóbbi rendelkezést aránytalannak minősítette a Bíróság C‑356/97. sz., Molkereigenossenschaft Wiedergeltingen ügyben 2000. július 6‑án hozott ítélete (EBHT 2000., I‑5461. o.).

6       Az Európai Közösségek Bizottsága időközben elfogadta az 1001/98 rendeletet. E rendelet 1. cikke szerint:

„Az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

»Ha a felvásárlók a határidőt nem tartják be a következőképpen számított összegű büntetést [helyesen: bírságot] kötelesek fizetni:

–       az első albekezdésben meghatározott bejelentés június elseje előtti megtétele esetén a büntetés [helyesen: bírság] a termelők által hozzájuk leszállított tej és tejjel egyenértékű termékmennyiség 0,1%‑os túllépéséért fizetendő illetékkel azonos összeg. Ez a büntetés [helyesen: bírságot] legalább 500 ECU, de legfeljebb 20 000 ECU lehet.

[…]«”

7       A tej- és tejtermékágazatban a kiegészítő illeték megállapításáról szóló 3950/92/EGK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. július 9‑i 1392/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 187., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 104. o.) 5. cikke ekként fogalmaz:

„[…]

(3) […] [a]zok a felvásárlók, akik a (2) bekezdésben említett határidőt nem tartják be, a késedelem minden naptári napjára a termelők által hozzájuk leszállított tej és tejjel egyenértékű termékmennyiség 0,01%‑os túllépésére fizetendő illetékkel azonos összeget kötelesek fizetni. […] Ez az összeg legalább 100 EUR, de legfeljebb 100 000 EUR lehet.

[…]”

8       Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 2. cikkének (2) bekezdése ekként rendelkezik:

„A közösségi jogszabályba foglalt, közigazgatási szankciót tartalmazó rendelkezések későbbi módosítása esetén a kevésbé szigorú rendelkezéseket kell alkalmazni visszaható hatállyal.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9       Az MZ az 1999. május 17‑én aláírt és a Hauptzollamt Cottbushoz (a továbbiakban: HZA) ugyanazon a napon megérkezett formanyomtatványon benyújtotta a termelők által az 1998–1999‑es gazdasági évben hozzá leszállított tejmennyiségekre vonatkozó bejelentést.

10     A formanyomtatvány hátoldalán található megjegyzés szerint a bejelentést legkésőbb május 14‑ig kell a HZA‑hoz eljuttatni. Mivel a HZA az említett bejelentést három napos késéssel kapta meg, az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján úgy döntött, hogy a megadott határidő túllépése miatt a termelők által leszállított tej és tejjel egyenértékű termékmennyiség 0,1%‑os túllépéséért fizetendő illetékkel azonos összegű bírságot kell alkalmazni. A leszállított tejmennyiségekre vonatkozóan az MZ által benyújtott tájékoztatás alapján és figyelembe véve a 20 000 ECU felső határt a kiszabott bírság 39 116,60 DEM volt.

11     Az MZ e határozat ellen panaszt, valamint a határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt kérelmet terjesztett elő. Az MZ állítása szerint az a munkatárs, akit megbízott a bejelentés előkészítésével és elküldésével 1999. május 14‑én túlterhelt volt, mivel más fontos határidőket is be kellett tartania. Mivel 1999. május 14. péntek volt, a bejelentést a HZA‑nak a következő munkanapon, vagyis 1999. május 17‑én hétfőn továbbították.

12     Ennélfogva az MZ szerint, még ha a HZA nem az előírt napon kapta is meg a bejelentést, a túllépés jelentéktelen, mivel a HZA a bejelentéssel legkorábban 1999. május 17‑én tudott foglalkozni, ebből következően a túllépés semmilyen következménnyel nem járt. Az MZ ebből arra következtetett, hogy a vele szemben kiszabott bírság a megállapított túllépéshez képest aránytalan volt.

13     Miután a határozat végrehajtásának felfüggesztését a HZA elutasította, a panaszeljárást az Európai Közösségek Bíróságának a fent hivatkozott Molkereigenossenschaft Wiedergeltingen ügyben való határozathozataláig felfüggesztette.

14     Később a HZA a 2001. július 4‑i határozatával megalapozatlanság miatt elutasította az MZ panaszát. A HZA az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján hangsúlyozta egyrészt, hogy e rendelkezés értelmében az 1999. május 14. után és ugyanazon év június 1‑je előtt tett bejelentések miatt a bírság a termelők által leszállított tej és tejjel egyenértékű termékmennyiség 0,1%‑a, a bírság azonban legalább 500 ECU, legfeljebb 20 000 ECU lehet, másrészt, hogy az MZ esetleges mulasztása az említett rendelet szerint nem lényeges szempont.

15     A Campina megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be e határozat ellen.

16     A HZA‑nak az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésén alapuló érvelése kapcsán a Campina azt állította, hogy ez a rendelet érvénytelen és ennélfogva hatálytalan, mivel nem írt elő mechanizmust az érintett vállalkozás általi határidő-túllépés mértékének és mulasztásának figyelembevételére, amikor az említett rendelet értelmében bírságot szabott ki. Márpedig e rendelkezés eredeti változata esetében a Bíróság éppen ezt kifogásolta a fent hivatkozott Molkereigenossenschaft Wiedergeltingen ügyben hozott ítéletében.

17     A Hauptzollamt Frankfurt (Oder) a keresetet elutasította, azt állítva, hogy az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése már kellően figyelembe veszi a túllépés mértékét azáltal, hogy a túllépés időtartamának arányában fokozatos módon határozza meg a bírságot. Pontosította, hogy a rendelet szövege nem kötődik a mulasztás vagy az objektív kár feltételeihez.

18     A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a pénzügyi szankcióknak az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt rendszere aránytalan, mivel jelentéktelen késedelem esetén sem teszi lehetővé a tejfelvásárló helyzetének javítását az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének eredeti változatával kapcsolatban, amelyet a Bíróság érvénytelennek nyilvánított a fent hivatkozott Molkereigenossenschaft Wiedergeltingen ügyben hozott ítéletében.

19     A kérdést előterjesztő bíróság kijelenti, hogy a május 15‑től június 1‑jéig tartó időszak túl nagy terjedelmű és aránytalan hatással jár, mivel a jelen ügyhöz hasonlóan teljes mértékű pénzügyi szankció kiszabását eredményezi még az egy napot meg nem haladó túllépés esetén is, és semmilyen érzékelhető hatása nincs annak a kiegészítő illetéknek a megfizetésére, amelyet a felvásárló az 536/93 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján szeptember 1‑jéig köteles lenne megfizetni. Ehhez hozzáfűzi, hogy a szóban forgó tejüzemnek semmilyen kiegészítő illetéket nem kell kifizetnie.

20     Végül a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a pénzügyi szankció nem veszi figyelembe azt a kérdést, hogy a bejelentés késedelmes benyújtása hatást gyakorolt a közigazgatási eljárásra, közelebbről a szeptember 1‑jei befizetésre. Ebben a tekintetben kijelenti, hogy a Bíróság már hangsúlyozta, hogy a május 15‑i határidő jelentéktelen túllépése nem veszélyezteti a kiegészítő illeték szeptember 1‑je előtti befizetését (lásd a fent hivatkozott Molkereigenossenschaft Wiedergeltingen ügyben hozott ítélet 41. pontját).

21     Ilyen körülmények között a Finanzgericht des Landes Brandenburg úgy határozott, felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Az [536/93] rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt bírságkiszabási rendszer ellentétes‑e az arányosság elvével a határidő olyan jelentéktelen túllépése esetén, amelynek egyébként nincs semmilyen érzékelhető hatása?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

 A Bírósághoz benyújtott észrevételek

22     A görög kormány előadása szerint az alapügyben a május 15‑i határidő betartása szükséges a kiegészítő illetékrendszer megfelelő működéséhez, valamint a tej és tejtermékpiac közös szervezéséhez, mivel az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott adatok bejelentésének késedelme veszélyezteti az illeték kiszámítását.

23     Ugyanez a kormány kijelenti, hogy az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt pénzügyi szankciók a jogsértés jelentőségének arányában változnak, ami egyrészt lehetővé teszi a felvásárlóknak a május 15‑i határidő betartására való ösztönzését, másrészt annak elkerülését, hogy a kiegészítő illeték fizetésére nem kötelezett tejüzemek ne tartsák be ezt a határidőt. Végül az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésében meghatározott körülbelül tizenöt napos időszak az említett kormány számára nem tűnik a cél megvalósítására nyilvánvalóan alkalmatlan intézkedésnek.

24     A Bizottság szerint az alapügyben szóban forgó jogsértést kevésbé súlyosan sújtó pénzügyi szankció visszaható hatályú alkalmazása elvének megfelelően az 1392/2001/EK rendeletet kellene alkalmazni.

25     A Bizottság hangsúlyozza, hogy ez a rendelet egyrészt a naptári napi késedelem százalékát 0,01%‑ban határozta meg az 536/93 rendeletben előírt 0,1%‑kal szemben, másrészt a bírság legalacsonyabb összegét 100 EUR‑ra csökkentette. A Bizottság szerint az 1392/2001 rendelet alkalmazhatóságát nem érintheti az a tény, hogy az 536/93 rendeleten alapuló pénzügyi szankciót már kiszabták az alapügy felperesével szemben, mivel a szankciót kiszabó alaphatározatot megtámadták. Ennélfogva az ekként meghozott szankció nem minősül már létrejött jogi helyzetnek.

26     Ami az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében érintett rendelkezésekre tekintettel az arányosság elvét illeti, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági politika tárgyában széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

27     E hatáskör értelmében a Bizottság nem lett volna köteles előírni a pénzügyi szankció összegének napi fokozatosságát, és ebből következően elfogadhatta volna az alapügyben szóban forgó rendszert, amelynek alapján azokat a felvásárlókat, akik nem tartották be a május 15‑i határidőt, arra ösztönözték volna, hogy a következő időszak kezdete előtt tegyék meg a bejelentést, a nagyobb összegű szankció elkerülése érdekében. A Bizottság álláspontja szerint azáltal, hogy e bejelentés határideje túllépésének minden szakaszára körülbelül tizenöt napos időszakot tartott fenn, nem lépte nyilvánvalóan át a mérlegelési jogkörének határait.

28     Ezenkívül az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján a pénzügyi szankció alkalmazása nem lépett túl a cél eléréséhez szükséges mértéken, amely cél a felvásárlók arra való ösztönzése, hogy megfelelő időben nyújtsák be a bejelentést.

29     Végül a Bizottság azt állítja, hogy a határidő felvásárlók általi túllépésének valamennyi esete az illetékes nemzeti hatóságoknak a kiegészítő illeték kiszámításához szükséges határidő csökkenését eredményezi, hogy a kiegészítő illeték összegét kiszámítsák, és ezáltal veszélyezteti e rendszer megfelelő működését. Ennélfogva az arra vonatkozó bizonyítási kötelezettség, hogy a határidő túllépése hatást gyakorolt‑e a közigazgatási eljárásra, veszélyeztette volna a pénzügyi szankciók hatékonyságát és elrettentő hatását.

 A Bíróság válasza

30     A nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EK 234. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban levő ügy eldöntéséhez érdemi választ adjon. Ebből a szempontból adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket (a C‑286/05. sz., Haug‑ügyben 2006. május 4‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑4121. o.] 17. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31     Ezenkívül emlékeztetni kell, hogy a Bíróság köteles a közösségi jog minden olyan rendelkezését értelmezni, amelyre a nemzeti bíróságoknak szükségük van az előttük folyó jogvita eldöntéséhez, még abban az esetben is, ha ezekre a rendelkezésekre nem utalnak kifejezetten az érintett bíróságok az előzetes döntéshozatal iránt a Bíróság elé terjesztett kérdésekben (a C‑42/96. sz. Immobiliare SIF ügyben 1997. december 11‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑7089. o.] 28. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32     Rá kell mutatni, hogy az enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazásának elvét úgy kell tekinteni, mint amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományainak részét képezi, úgy hogy azt a közösségi jog általános elvei részének kell tekinteni, amelynek betartását a Bíróság biztosítja, és amelyet a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania (lásd ebben az értelemben a C‑387/02., C‑391/02. és C‑403/02. sz., Berlusconi és társai egyesített ügyekben 2005. május 3‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑3565. o.] 67–69. pontját).

33     Ennek az elvnek az egyik különös kifejeződése a 2988/95 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése, amely rendelkezés szerint az illetékes hatóságoknak visszamenőleg kell alkalmazniuk valamely magatartás esetében az ágazati rendelkezésben előírt szankciókat, mert e rendelkezések kevésbé szigorúak (lásd ebben az értelemben a C‑295/02. Gerken‑ügyben 2004. július 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6369. o.] 61. pontját).

34     Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az alapügyben a május 15‑i határidő jelentéktelen túllépéséről van szó, mivel a bejelentés a következő munkanapon eljutott az illetékes nemzeti hatósághoz.

35     Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára érdemi választ lehessen adni, meg kell tehát határozni, hogy az alapügyhöz hasonló különös helyzetet, amelyet a május 15‑i határidő jelentéktelen túllépése jellemez, úgy kell‑e tekinteni, mint amely kevésbé szigorú pénzügyi szankciók rendszerét tartalmazza, mint amelyet az 536/93 rendelet ír elő.

36     Egyébiránt az 1392/2001 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése a május 15‑i határidő az alapügyben szereplőhöz hasonló be nem tartásának pénzügyi szankcióját egyrészt a késedelem minden naptári napjára a felvásárló rendelkezésére álló „közvetlen értékesítés” referenciamennyiségének 0,01%‑os túllépésére fizetendő illetékkel azonos összegben határozta meg, másrészt ez az összeg legalább 100 EUR, de legfeljebb 100 000 EUR lehet.

37     Ezzel szemben az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint a május 15‑i határidő be nem tartásának pénzügyi szankciója egyrészt megfelel a termelők által hozzájuk leszállított tej és tejjel egyenértékű termékmennyiség 0,01%‑ának, másrészt az említett szankció legalább 500 ECU, legfeljebb 20 000 ECU lehet.

38     Ennélfogva meg kell állapítani, ahogyan azt a Bírósághoz benyújtott észrevételeiben helyesen jegyezte meg a Bizottság, hogy a jelen esethez hasonlóan a május 15‑i határidő jelentéktelen túllépése esetén az 1392/2001 rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében előírt pénzügyi szankciók rendszere kevésbé szigorú, mint az, amelyet az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első francia bekezdése ír elő.

39     A fenti értelmezésre figyelemmel nem kell határozni az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt pénzügyi szankciók rendszerének arányosságáról.

40     Az előzőekre tekintettel a következőképpen kell válaszolni az előterjesztett kérdésre:

–       az enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazásának elvét a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania, amikor a közösségi szabályozásban elrendelt előírásoknak nem megfelelő magatartást kell szankcionálnia;

–       az alapügyben szóban forgóhoz hasonlóan megszabott határidő jelentéktelen túllépése esetén az 1392/2001 rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében előírt pénzügyi szankciók rendszere kevésbé szigorú, mint az, amelyet az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első francia bekezdése ír elő.

 A költségekről

41     Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazásának elvét a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania, amikor a közösségi szabályozásban elrendelt előírásoknak nem megfelelő magatartást kell szankcionálnia.

2)      Az alapügyben szóban forgóhoz hasonlóan megszabott határidő jelentéktelen túllépése esetén a tej- és tejtermékágazatban a kiegészítő illeték megállapításáról szóló 3950/92/EGK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. július 9‑i 1392/2001/EK bizottsági rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében előírt pénzügyi szankciók rendszere kevésbé szigorú, mint az, amelyet az 1998. május 13‑i 1001/98/EK bizottsági rendelettel módosított, a tej- és tejtermékágazatban a kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1993. március 9‑i 536/93/EGK bizottsági rendelet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első francia bekezdése ír elő.

Aláírások

---

*Az eljárás nyelve: német.