JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2005. március 3.(1)

C-240/03. sz. ügy

Comunità montana della Valnerina

kontra

Európai Közösségek Bizottsága

másik fél az eljárásban

Olasz Köztársaság

„Fellebbezés – EMOGA – Kísérleti, szemléltető erdő-, mező- és táplálkozásgazdasági projekthez nyújtott támogatás – Pénzügyi támogatás visszavonása”

I –    Bevezetés

1.        A jelen fellebbezés egy kísérleti, szemléltető erdő-, mező- és táplálkozásgazdasági projekthez nyújtott közösségi támogatások visszakövetelésével kapcsolatos.(2). A Bizottság a költségek 50%-ának erejéig, 908 558 ECU összértékig terjedő támogatást ítélt meg az olasz Valnerina tartomány és a francia „Route des Senteurs” egyesület közös projektje részére. A maximális összeg 70%‑át a Bizottság előleg formájában fizette ki. Miután a Bizottság a bejelentett kiadások vizsgálata során szabálytalanságokat állapított meg, a teljes, már kifizetett előleget visszakövetelte Valnerinától.

2.        Ez ellen a határozat ellen Valnerina megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. Az Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezte a bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az Valnerinát a Route des Senteurs-höz befolyt támogatások visszafizetésére kötelezte. A fellebbezési eljárásban Valnerina a bizottsági határozat fennmaradó részét támadja, amely a nála maradó támogatások visszafizetésére kötelezi. A Bizottság által benyújtott csatlakozó fellebbezés az Elsőfokú Bíróság ítéletének a Bizottság határozatát megsemmisítő része ellen irányul.

II – Jogi háttér

3.        A 4253/88/EGK rendelet(3) 24. cikke a 2082/93/EGK rendelet(4). által módosított változatában a közösségi támogatás csökkentésével, felfüggesztésével és visszavonásával kapcsolatban a következőket írja elő:

„(1)      Ha valamely műveletet vagy intézkedést úgy hajtanak végre, hogy az ehhez nyújtott pénzügyi hozzájárulás részben vagy teljes egészében indokolatlannak tűnik, a Bizottság az érintettel együttműködve megfelelően kivizsgálja az ügyet, és felhívja a tagállamot vagy azt a hatóságot, amelyet ez az intézkedés végrehajtására kijelölt, hogy bizonyos határidőn belül nyilatkozzék ezzel kapcsolatban.

(2)      E vizsgálatot követően a Bizottság csökkentheti vagy felfüggesztheti az adott művelethez vagy intézkedéshez nyújtott támogatást, ha a vizsgálat révén beigazolódik, hogy szabálytalanság történt, vagy a művelet vagy intézkedés jellegének vagy végrehajtása feltételeinek lényeges módosítására került sor, és ehhez nem kérték a Bizottság hozzájárulását.

(3)      A jogellenesen kifizetett összegeket vissza kell fizetni a Bizottság részére. A vissza nem fizetett összegeket a költségvetési rendeletnek, illetve a VIII. cím szerinti eljárások végrehajtási szabályainak megfelelően késedelmi kamat terheli.”

III – A tényállás és az eljárás

A –    A tényállás és a pert megelőző eljárás

4.        Elsőfokú Bírság az alábbiak szerint mutatja be a tényállást és a pert megelőző eljárást(5):

5.        1993 júniusában Valerina közösségi támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, egy hegyvidéki peremterületeket érintő, kísérleti szemléltető erdő-, mező- és táplálkozásgazdasági projekttel kapcsolatosan (93.IT.06.016. sz. projekt, a továbbiakban: projekt).

6.        A leírás szerint a projekt általános célja két erdő-, mező- és táplálkozásgazdasági projekt megvalósítása és kísérleti szemléltetése, Valnerina által Valnerina (Olaszország) területén, illetve a Route des Senteurs egyesület által a Drôme provençale régióban (Franciaország); e projektek célja az, hogy az ott szokásos mezőgazdasági tevékenységek mellett olyan alternatív gazdasági tevékenységeket is bevezessenek és fejlesszenek, mint például a vidéki turizmus. A projekt elsősorban két, turizmust támogató és koordináló központ létrehozását, illetve jellegzetes helyi élelmiszerek – mint a szarvasgomba, tönkölybúza és gyógynövények – előállításának támogatását, az érintett területeken működő termelők hatékonyabb integrációját, valamint e területek értékesebbé tételét és környezeti rehabilitációját célozta.

7.        1993. november 10‑i C (93) 3182. sz. határozatával, amelynek címzettje Valnerina és a Route des Senteurs volt, a Bizottság a projekt megvalósításához engedélyezte az EMOGA Orientációs Részlegének támogatását (a továbbiakban: a támogatásról szóló határozat).

8.        A támogatásról szóló határozat 1. cikkének (2) bekezdése szerint a projekt felelősei Valnerina és a Route des Senteurs volt. A támogatásról szóló határozat 2. cikke a projekt megvalósítására nyitva álló időszakot 30 hónapban – 1993. október 1-jétől 1996. március 31‑ig – határozta meg.

9.        A támogatásról szóló határozat 3. cikkének (1) bekezdése a projekt támogatható összköltségét 1 817 117 ECU-ben, a Közösség pénzügyi hozzájárulásának maximális mértékét pedig 908 558 ECU-ben határozta meg.

10.      A támogatásról szóló határozat I. melléklete tartalmazta a projekt leírását. E melléklet 5. pontjában Valnerina mint a támogatás „kedvezményezettje”(6), a Route des Senteurs pedig mint a projekt „másik felelőse” szerepelt. A melléklet 8. pontja tartalmazta a projekt finanszírozási tervét, a projekt egyes intézkedéseire eső költségek részletezésével. A projekt intézkedéseit és az ezekre eső költségeket négy részre osztották fel; Valnerinának és a Route des Senteurs‑nek a négy rész közül egyaránt kettő-kettőnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket kellett megtennie.

11.      A támogatásról szóló határozat II. melléklete a támogatás nyújtásának pénzügyi feltételeit határozta meg. Többek között az állt benne, hogy a támogatás kedvezményezettje, ha az I. melléklet szerinti intézkedéseket lényegesen módosítani akarja, erről előzetesen értesíteni köteles a Bizottságot, és a hozzájárulását kell kérnie (1. pont). A II. melléklet 2. pontja szerint a támogatás nyújtásának feltétele a támogatásról szóló határozat I. mellékletében felsorolt valamennyi intézkedés végrehajtása volt. A II. melléklet ezenkívül előírta, hogy a támogatás közvetlenül Valnerina – mint a támogatás kedvezményezettje – részére fizetendő, és neki kell gondoskodnia a Route des Senteurs részére történő kifizetésről (4. pont); hogy a Bizottság az egyes kiadásokra vonatkozó pénzügyi adatok ellenőrzése végett jogosult vizsgálatot elrendelni minden eredeti bizonylatra vagy ezek hiteles másolatára, és ezt a vizsgálatot közvetlenül lefolytathatja a helyszínen, vagy követelheti, hogy a kérdéses dokumentumokat küldjék meg részére (5. pont); hogy a jogosult köteles minden eredeti kiadási bizonylatot a Bizottság által teljesített utolsó fizetést követő öt éven át megőrizni, és a Bizottság rendelkezésére bocsátani (6. pont); hogy a Bizottság a kedvezményezettet bármikor felszólíthatja a munkálatok előrehaladásáról és/vagy az elérni kívánt műszaki eredményekről készült beszámolók megküldésére (7. pont); és hogy a kedvezményezett a projekt megvalósítása során elért eredményeket köteles a Bizottsággal közölni, anélkül hogy ez további kifizetésekhez vezetne (8. pont). Végül a II. melléklet 10. pontja lényegében arról rendelkezik, hogy a Bizottság a támogatást felfüggesztheti, csökkentheti vagy visszavonhatja, és a már kifizetett összegek visszafizetését követelheti, ha az e mellékletben említett feltételek valamelyikét nem teljesítik, vagy olyan intézkedésekre kerül sor, amelyek az I. mellékletben nem szerepelnek; ilyen szankció esetén a kedvezményezettnek joga van előzetesen – a Bizottság által megállapított határidőn belül – észrevételeket tenni.

12.      A Bizottság 1992. december 2‑án Valnerina részére kifizette az első előleget, amely a megállapított közösségi támogatás kb. 40%-ának felelt meg, Valnerina pedig ezt követően kifizette a Route des Senteurs részére a projekt megvalósításához szükséges, az egyesület által végrehajtandó intézkedések költségeinek megfelelő összegeket.

13.      1994. december 27‑én Valnerina megküldte a Bizottságnak az első beszámolót, amely a projekt előrehaladásáról, valamint az egyes meghatározott intézkedések érdekében eszközölt kiadásokról szólt. Egyidejűleg kérte a második előleg kifizetését, és a kérelemhez többek között igazolást csatolt arról, hogy az eszközölt kiadásokról szóló fizetési bizonylatok rendelkezésére állnak, és hogy a már végrehajtott intézkedések megfelelnek a támogatásról szóló határozat I. mellékletében leírtaknak.

14.      1995. augusztus 18‑án a Bizottság Valnerina részére második előleget fizetett, amely a közösségi támogatás kb. 30%-ának felelt meg, Valnerina pedig kifizette a Route des Senteurs részére a projekt megvalósításához szükséges, az egyesület által végrehajtandó intézkedések költségeinek megfelelő összeget.

15.      1997 júniusában Valnerina megküldte a Bizottság részére a projekt végrehajtásáról szóló záróbeszámolót. Egyidejűleg kérvényezte a közösségi támogatás fennmaradó összegének kifizetését, és újabb, lényegében a fenti 13. pontban bemutatottnak megfelelő igazolást csatolt.

16.      1997. augusztus 12‑én a Bizottság arról tájékoztatta Valnerinát, hogy megkezdte valamennyi, a 4256/88 rendelet 8. cikke alapján finanszírozott projekt általános műszaki és számviteli ellenőrzését, beleértve a jelen ügyben szereplő projektet is; felszólította Valnerinát, hogy nyújtsa be a támogatásról szóló határozat II. mellékletének 5. pontja szerinti, a projekt végrehajtása keretében eszközölt támogatható kiadások valamennyi bizonylatát tartalmazó listát, az egyes bizonylatok hiteles másolatával együtt.

17.      1997. augusztus 25‑én Valnerina elküldött a Bizottság részére néhány dokumentumot, valamint a projekt végrehajtásáról szóló záróbeszámoló összefoglalóját.

18.      A Bizottság 1998. március 6‑i levelében arról tájékoztatta Valnerinát, hogy helyszíni ellenőrzést kíván tartani a projekt végrehajtásával kapcsolatban.

19.      A helyszíni ellenőrzésre Valnerina esetében 1998. március 23. és 25. között, a Route des Senteurs esetében pedig 1998. május 4. és 6. között került sor.

20.      1998. április 6‑án Valnerina megküldött a Bizottságnak bizonyos, a helyszíni ellenőrzés során kért dokumentumokat.

21.      1998. november 5‑én Valnerina és a Route des Senteurs a projekt végleges jóváhagyását és a közösségi támogatás fennmaradó összegének kifizetését kérte a Bizottságtól.

22.      A Bizottság 1998. március 6‑i levelében arról tájékoztatta Valnerinát, hogy a módosított 4253/88 rendelet 24. cikke alapján megvizsgálta a projekt végrehajtásához nyújtott pénzügyi támogatást, és mivel a vizsgálat szabálytalanságokra utaló adatokat tárt fel, úgy döntött, hogy megindítja a fenti rendelet hivatkozott cikkében, illetve a támogatásról szóló határozat II. mellékletének 10. pontjában szereplő eljárást. Ebben a levélben, amelyet másolatban a Route des Senteurs részére is megküldött, a Bizottság egyenként felsorolta ezeket az adatokat, annak megjelölésével, hogy az adott intézkedésért Valnerina, illetve a Route des Senteurs volt‑e felelős.

23.      Valnerina 1999. május 17‑i levelében reagált a Bizottság gyanúsítására, és további iratokat bocsátott a Bizottság rendelkezésére.

24.      2000. augusztus 14‑i, az Olasz Köztársasághoz és Valnerinához címzett, az utóbbival 2000. augusztus 21‑én közölt határozatával a Bizottság a módosított 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján visszavonta a projekt végrehajtásához nyújtott pénzügyi támogatást, és felszólította Valnerinát a már kifizetett támogatás teljes összegének visszafizetésére (a továbbiakban: megtámadott határozat).

25.      A megtámadott határozat indokolásának kilencedik pontjában a Bizottság tizenegy szabálytalanságot sorolt fel a módosított 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében, amelyek közül öt a Route des Senteurs által, hat pedig Valnerina által megtett intézkedésekkel kapcsolatos.

26.      2000. szeptember 14‑én és október 2‑án kelt levelében Valnerina felszólította a Route des Senteurs‑t azoknak az összegeknek a visszafizetésére, amelyeket a projekt megvalósításához kifizetett neki, és amelyekért a Route des Senteurs felelős. Egyidejűleg arra kérte a Route des Senteurs‑t, hogy bocsássa rendelkezésére a megtámadott határozat hibás és jogellenes voltát alátámasztó információkat annak érdekében, hogy közös védekezési stratégiát dolgozzanak ki.

27.      A Route des Senteurs 2000. október 20‑i válaszának lényege tulajdonképpen az volt, hogy indokolatlannak tartja a megtámadott határozatot.

B –    Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás

28.      Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban Valnerina a megtámadott határozat megsemmisítését kérte. Első kereseti jogalapjával Valnerina azt kifogásolta, hogy a Bizottság a kifizetett támogatás teljes összegét követelte tőle vissza, ahelyett hogy a visszakövetelést csak a Valnerinánál maradó részre korlátozta volna. A további kereseti jogalapok az egyes, a Bizottság által megállapított szabálytalanságokat, a visszakövetelés arányosságát, valamint a Bizottság mérlegelését érintették.

29.      Olaszország Valnerina oldalán, beavatkozóként vett részt az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban.

C –    Az Elsőfokú Bíróság ítélete

30.      Az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság a támogatás visszafizetésére irányuló követelését nem korlátozta a projekt azon részével kapcsolatos összegekre, amelyet a támogatásról szóló határozat szerint a felperesnek kellett végrehajtania.

31.      Kifejtette ezzel kapcsolatban, hogy a Bizottság elvileg megnevezhet egy fő felelőst, aki szabálytalanság esetén az egész összeg visszafizetéséért felel. Figyelembe kell venni azonban, hogy a támogatás visszafizetésére történő esetleges kötelezés az érintettre nézve komoly következményekkel járhat. Éppen ezért a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a szerződés végrehajtása körében alkalmazandó jogszabályok megfelelően pontosak és egyértelműek legyenek, annak érdekében, hogy az érintettek tisztában legyenek jogaikkal és kötelezettségeikkel, és megfelelő intézkedéseket tehessenek; ebben az esetben a támogatás folyósítását megelőzően megfelelő magánjogi megállapodásokat köthessenek a pénzügyi érdekeik egymással szembeni védelmére. A támogatásról szóló határozat megfogalmazása azonban a jelen ügyben nem kellően világos ahhoz, hogy Valnerinának számolnia kellett volna azzal, hogy a támogatások visszafizetéséért egyedül ő lesz felelős. A teljes összeg Valnerinától történő visszakövetelése ezért sérti az arányosság elvét.

32.      Az Elsőfokú Bíróság ezt meghaladóan elutasította a keresetet, és kötelezte a feleket saját költségeik viselésére. Megállapította, hogy a Bizottság jogosan kifogásolta Valnerina költségkimutatásait, ezért visszakövetelheti a támogatások Valnerinánál maradó részét.

IV – A felek kérelmei

33.      Valnerina azt kéri, hogy a Bíróság

–        helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletnek az Európai Közösségek Bizottsága 2000. augusztus 14‑i 2388. sz. határozatát helybenhagyó részét, és a jogvitát végérvényesen döntse el a megtámadott határozat teljes megsemmisítésével;

–        az ellenérdekű fellebbező felet kötelezze a költségek viselésére.

34.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság

–        a fellebbezést utasítsa el,

–        az Elsőfokú Bíróság T‑340/00. sz. ügyben 2003. március 13‑án hozott ítéletét helyezze hatályon kívül annyiban, amennyiben az a 2000. augusztus 14‑i C (2000) 2388. sz. bizottsági határozatot hatályon kívül helyezi, „amennyiben a Bizottság a támogatás visszafizetésére irányuló követelését nem korlátozta a projekt azon részével kapcsolatos összegekre, amelyet a támogatásról szóló határozat szerint a felperesnek kellett végrehajtania”, illetve az első fokon előterjesztett kérelmeinek teljes mértékben adjon helyt;

–        a fellebbező felet kötelezze a költségek viselésére.

35.      Olaszország a fellebbezési eljárás során nem foglalt állást.

V –    Jogi értékelés

36.      Valnerina öt jogalapra alapítja fellebbezését.

37.      Az első fellebbezési jogalappal Valnerina azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe, hogy a támogatásról szóló határozat nem egy közös projektről, hanem két teljesen külön kezelendő projektről szólt.

38.      Ehhez kapcsolódóan a második fellebbezési jogalap az, hogy mindegyik részprojektet külön kellett volna értékelni. Ezért a Valnerinánál maradó támogatások visszakövetelésének korlátozása után az Elsőfokú Bíróságnak meg kellett volna semmisítenie a megtámadott határozatot, mivel a Bizottság nem vizsgálta, hogy a Valnerina terhére eső szabálytalanságok alapot adnak‑e a neki kifizetett támogatás teljes összegének visszakövetelésére.

39.      A harmadik fellebbezési jogalap a Bizottság által Valnerina terhére megállapított különböző szabálytalanságokat érinti.

40.      A negyedik fellebbezési jogalap a Bizottság vizsgálata során elkövetett állítólagos eljárási hibák és a védelmi jogok Elsőfokú Bíróság által történő megsértése ellen irányul, amely Valnerina álláspontja szerint az előbbiekből következik.

41.      Végül az ötödik fellebbezési jogalappal Valnerina azt kifogásolja, hogy a Bizottság az egész támogatást visszakövetelte, ahelyett hogy követelését csak azokra az összegekre korlátozta volna, amelyek a megállapított szabálytalanságokkal kapcsolatosak.

42.      A Bizottság csatlakozó fellebbezése mindössze egy jogalapra támaszkodik. A Bizottság álláspontja szerint a projektért egyedül Valnerina viseli a pénzügyi felelősséget. Ezért az Elsőfokú Bíróság részéről jogban való tévedés volt a visszakövetelésről szóló határozat megsemmisítése annyiban, amennyiben a visszakövetelt támogatás a Route des Senteurs‑höz folyt be.

A –    A projekt két részprojektre történő felosztásáról

43.      Mind a Valnerina által hivatkozott első és második jogalap, mind a Bizottság csatlakozó fellebbezése felveti azt a kérdést, hogy az Elsőfokú Bíróság helyesen értékelte‑e a támogatásról szóló határozatot, amikor megsemmisítette a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az Valnerinát kötelezte a Route des Senteurs-höz befolyt támogatások visszafizetésére. Ez az értékelés tartalmaz ugyan ténybeli elemeket is, lényegében azonban a támogatásról szóló határozat szabályozási tartalmának megállapításáról van szó. Ezért a Bíróság felülvizsgálhatja az Elsőfokú Bíróság megállapításait.(7)

44.      A továbbiakban legelőször a Bizottság által benyújtott csatlakozó fellebbezést kell megvizsgálni, mivel ez azt az alapvető kérdést veti fel, hogy Valnerinát terheli‑e az egyedüli pénzügyi felelősség a támogatások visszafizetését illetően, vagy Valnerina és a Route des Senteurs külön kezelhetők‑e. A különválasztás alábbi lehetőségeit és határait ezután a Valnerina által hivatkozott első két jogalappal összefüggésben vizsgálom.

1.      A csatlakozó fellebbezésről: Valnerina kizárólagos pénzügyi felelőssége

45.      A Bizottság álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe, hogy a Bizottság kizárólag a támogatásról szóló határozat kedvezményezettjétől – Valnerinától – követelhet vissza támogatást. Az Elsőfokú Bíróság szerinte helytelenül értelmezte a támogatásról szóló határozat azon részét, amely meghatározza a kedvezményezett jogait és kötelezettségeit. Bár megállapításait úgy tette meg, mintha a visszakövetelésről szóló határozat arányosságát vizsgálná, valójában a támogatásról szóló határozatot vizsgálta a jogbiztonság elve szempontjából. Álláspontja szerint mivel nem volt mérlegelési lehetősége, hogy Valnerinától vagy a Route des Senteurs-től követelje vissza a támogatást, az arányosság elvét sem lehet alkalmazni.

46.      Ha helytálló lenne a Bizottság azon véleménye, hogy a támogatás visszakövetelése jogilag kizárólag Valnerinával  –mint formális és kifejezett kedvezményezettel – szemben lehetséges, akkor valóban ajánlatos lenne kizárni a visszakövetelés bármiféle korlátozását. Ebben az esetben az Elsőfokú Bíróság álláspontja azt eredményezné, hogy a Bizottság a támogatások egy részét már nem követelhetné vissza.

47.      Mindenesetre nem világos, hogy a Bizottság miért ne követelhetné vissza a Route des Senteurs-től a támogatás rá eső részét. Az Elsőfokú Bíróság helyesen állapítja meg, hogy a 4253/88 rendelet 24. cikke nem határozza meg pontosan, hogy valamely, több résztvevő által megvalósítandó projekthez nyújtott támogatás esetében a Bizottság melyik résztvevőtől követelheti a támogatás visszafizetését, ha egyikük vagy közülük többen szabálytalanságokat követtek el a projekt végrehajtása során.(8) A 4253/88 rendelet 24. cikke (3) bekezdésének első mondata csupán azt mondja ki, hogy a jogszerűtlenül fizetett összegeket a Bizottság részére vissza kell fizetni. Ebben a jogalap nélküli gazdagodás megtérítésének általános elve ismerhető fel. A „visszafizetés” fogalma valóban magában foglalja, hogy a kötelezett előzőleg valamit kapott. Nem zárja ki azonban, hogy olyan összegeket is vissza kell fizetni, amelyeket projektkoordinátor továbbított. A Bizottság által állított, csak egy résztvevőre korlátozott visszakövetelési lehetőség ráadásul visszaélésekre adhatna módot: elegendő lenne álkedvezményezetteket előtérbe tolni abból a célból, hogy a közösségi eszközökből származó előnyök a többi félnél maradhassanak.

48.      Ezért Valnerinának az egész projektért való állítólagos egyedüli pénzügyi felelőssége csak akkor kerülhet szóba, ha a támogatásról szóló határozatból egyértelműen ez következik. A Bizottság előadása szerint az egyes rendelkezések összefüggéséből az következik, hogy egyedül a kedvezményezett – vagyis Valnerina – tartozik pénzügyi felelősséggel a Bizottság előtt. Az Elsőfokú Bíróság azonban meggyőzően fejti ki az 58–64. pontban, hogy a támogatásról szóló határozat összességében nem elég egyértelmű. Sőt, ellentmondó meghatározásokat tartalmaz, amelyek összefüggéseikben semmiképp sem értelmezhetők úgy, hogy egyedül Valnerinára lehetne terhelni a pénzügyi felelősséget.

49.      A II. melléklet rendelkezései alapján a kedvezményezett a Bizottsággal kapcsolatot tartó partner,(9) azonban a támogatásnak a projekt két résztvevője közötti egyértelmű felosztása és a pénzügyi felelősséggel kapcsolatos egyértelmű szabályozás hiánya miatt e rendelkezések nem alapozzák meg a Bizottsággal szembeni egyedüli felelősségét. Ha a Route des Senteurs nem tartozik anyagi felelősséggel, nem világos, hogy a projekt rá eső részével kapcsolatosan miben áll egyáltalán a támogatásról szóló határozat által meghatározott felelőssége.

50.      A Bizottság azon álláspontja, amely szerint az általa hozott határozat csak annyiban vizsgálható az arányosság elve szempontjából, amennyiben mérlegelést tartalmaz, téves, és ráadásul ez esetben nincs jelentősége. Az arányosság elvét nemcsak a Bizottságnak kell szem előtt tartania, amikor mérlegel, hanem a közösségi jog értelmezése során is szem előtt tartandó. Az Elsőfokú Bíróság a jelen esetben pontosan ezt tette.

51.      A csatlakozó fellebbezés ezért elutasítandó.

2.      Az első két jogalapról: A projekt két részprojektre történő felosztásáról és a szabálytalanságok együttes értékeléséről

52.      A csatlakozó fellebbezéshez hasonlóan ez a két jogalap is azt a kérdést érinti, hogy mennyiben kezelhető együtt a két részprojekt. Az első jogalappal Valnerina arra hivatkozik, hogy valójában két teljesen külön kezelendő részprojektről volt szó. A második jogalappal azt az álláspontot képviseli, hogy a visszakövetelésről szóló határozatnak legalább a szabálytalanságok külön-külön, felelősök szerint történő értékelésén kellett volna alapulnia. A két fellebbezési jogalap együtt kezelendő, mert Valnerina itt a projekt azon részeiért való felelősségét vitatja, amelyet a Route des Senteurs-nek kellett végrehajtania.

53.      Az első jogalappal Valnerina arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem foglalkozott megfelelően a megkülönböztetés tilalma elvének és az arányosság elvének megsértésére alapított kereseti jogalappal. Az Elsőfokú Bíróság szerinte a vizsgálatát pénzügyi szempontokra korlátozta, anélkül hogy érdemben vizsgálta volna, hogy nem két különálló projekt kapta‑e a közösségi támogatást. Valnerina álláspontja szerint a támogatásról szóló határozat implicit módon két határozatot foglalt magában, amelyek jogi szempontból külön kezelendők.

54.      Oszthatnánk a Bizottság azon álláspontját, hogy az első fellebbezési jogalap elfogadhatatlan, mivel Valnerinát nem érte hátrány. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis a Bizottság határozatát más okok miatt már megsemmisítette annyiban, amennyiben a Route des Senteurs-re eső részt Valnerina köteles visszafizetni.

55.      A második fellebbezési jogalap viszont azt mutatja, hogy az Elsőfokú Bíróság megállapításai mégis hátrányt okoznak. Valnerina itt azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság annak megállapítása után, hogy a Route des Senteurs-höz befolyt támogatások visszafizetésére nem lehet Valnerinát kötelezni, nem semmisítette meg az egész határozatot. A Route des Senteurs felelősségének elkülönítését követően ugyanis Valnerina felelősségét újra kellett volna vizsgálni, különösen a feltárt szabálytalanságok miatt megállapított szankciók arányossága tekintetében.

56.      Az Elsőfokú Bíróság mindenesetre kifejezetten megállapította, hogy a Bizottságnak elvileg joga van az egész támogatást visszakövetelni.(10) Az Elsőfokú Bíróság tehát egy egységesen megítélendő projektből indult ki, és csak a jogkövetkezmények körében korlátozta a Valnerina által fizetendő összeget.

57.      A második fellebbezési jogalapnak ezért csak akkor van értelme, ha az első fellebbezési jogalap feltevéséből indulunk ki, vagyis hogy a közösségi támogatást valójában két teljesen különálló és külön megítélendő projekt kapta. Ha ez a feltevés helytálló volna, az Elsőfokú Bíróság nem szorítkozhatott volna Valnerina visszatérítési kötelezettségének korlátozására. Ehelyett a projekt olasz résztvevőjére eső összeg visszakövetelését önálló határozatnak kellett volna tekintenie, és mint ilyet kellett volna vizsgálnia. Ez a határozat csak akkor lett volna jogszerű, ha a Bizottság a visszaköveteléssel kapcsolatos mérlegelése során azt is megfontolta volna, hogy a projekt Valnerinára eső részében feltárt szabálytalanságok önmagukban indokolják‑e az e részhez nyújtott támogatások visszakövetelését.

58.      Következésképpen azt kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozat tárgya tényleg egy egységes projekt‑e, vagy a projekt olaszországi és franciaországi részét elkülönítve kell kezelni.

59.      Valnerina javára el kell ismeri, hogy a megtámadott határozat tárgya két részprojekt, és ezek megvalósításának kifejezetten két különböző felelőse van. A támogatásról szóló határozat azonban ezeket a részprojekteket egy együttes projektbe fogja össze. Ennek két célja van. Az egyik a különböző tagállamok régiói közötti együttműködés támogatása, a másik pedig az, hogy bizonyos adminisztratív folyamatok lebonyolítása egy projektfelelősnél – Valnerinánál – koncentrálódjék.

60.      Az olasz és a francia oldal együttműködése megfelel a strukturális politika EK 158. cikkben (a támogatásról szóló határozat meghozatalakor EK 130a. cikk) megfogalmazott általános céljának, vagyis hogy átfogó és harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében a Közösség erősíti a gazdasági és társadalmi kohéziót. A Bizottság Valnerina saját előadása szerint is a támogatás odaítéléséhez kifejezetten feltételül szabta az együttműködést. A 4253/88 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének a támogatásról szóló határozatra még nem alkalmazandó, a 2082/93 rendelettel módosított, új változata kifejezetten kimondja, hogy a határokon átívelő érdekeltségű akciók egyszersmind kiemelten közösségi érdekeltségűek is. A 2082/93 rendelet nyolcadik preambulumbekezdése szerint a határokon átívelő együttműködés azért szükséges, hogy a szubszidiaritás elvére figyelemmel igazolják a közösségi intézkedéseket. Két különálló projekt ezért esetleg nem is lett volna támogatásra érdemes.

61.      Az adminisztratív teendők kapcsolattartó partner – Valnerina – kijelölése általi egyszerűsítését a támogatással kapcsolatos ügyvitel megkönnyítése indokolja. E tekintetben nem lehet kifogásolni, ha a Bizottság erre a kapcsolattartó partnerre hárítaná a teljes pénzügyi felelősséget, feltéve, hogy ezt kellően pontosan meghatározták ahhoz, hogy a kapcsolattartó partner felelősen eldönthesse, vállalja‑e ezt a felelősséget, és adott esetben milyen módon biztosítja magát. Ilyen rendszer – amint az Elsőfokú Bíróság kifejti – a közösségi cselekvés hatékonysága érdekében mind a hatékony igazgatás elvére, mind a közösségi költségvetés hatékony és eredményes pénzgazdálkodása követelményére tekintettel indokolt lenne.(11)

62.      Ezért az Elsőfokú Bíróság jogilag helyesen indulhatott ki abból, hogy a támogatásról szóló határozat nem két külön projektről, hanem csak egyről szólt. A Bizottság sem volt köteles a visszakövetelésről szóló határozat meghozatalakor külön értékelni a két projektet, hanem határozatát a szabálytalanságok együttes megítélésére alapozhatta. Ez azonban a jelen ügyben, ahol két igen különböző projektet vontak össze, nem zárja ki, hogy az egyes résztvevők szabálytalanságokért való felelősségét és a részprojektek eredményességét figyelembe lehessen venni a visszakövetelés arányosságának vizsgálatakor.

63.      Következésképpen az első és a második fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

B –    A többi fellebbezési jogalapról

64.      A többi fellebbezési jogalap a projekt azon részében feltárt szabálytalanságok megállapításával kapcsolatos, amelyért Valnerina a felelős, illetve a szabálytalanságok feltárásában való közreműködésével, valamint a Valnerinánál maradó támogatás egésze visszakövetelésének aránytalanságával kapcsolatos.

1.      A harmadik fellebbezési jogalapról: az egyes szabálytalanságok

65.      A harmadik fellebbezési jogalappal Valnerina azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a Bizottság által az egyes szabálytalanságok megállapításával kapcsolatosan első fokon felhozott kifogások vizsgálatakor helytelenül alkalmazta a 4253/88 rendelet 24. cikkét és a támogatásról szóló határozatot, megsértette indokolási kötelezettségét, és érvelése logikátlan volt.

a)      Az első szabálytalanságról: a „Romana Video” által készített film

66.      A megtámadott határozat indokolása kilencedik preambulumbekezdésének első francia bekezdése így hangzik:

„[Valnerina] egy videofilm készítése céljából a Romana Video nevű cég részére 98 255 000 ITL (50 672 ECU) összeget határozott meg a projekt keretében, és úgy nyilatkozott, hogy azt ki is fizette. Az ellenőrzés időpontjában (1998. március 25‑én és 26‑án) 49 000 000 ITL kifizetésére még nem került sor. [Valnerina] úgy nyilatkozott, hogy ezt az összeget nem fizeti ki, mert ez a videofilm jogainak a készítő cég részére történő eladásának az ára. [Valnerina] ezzel olyan költségeket érvényesített, amelyek 49 000 000 ITL-val meghaladják a tényleges kiadásokat.”

67.      Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy sem a 4253/88 rendelet, sem a támogatásról szóló határozat nem tiltja meg kifejezetten a támogatás kedvezményezettje számára, hogy az e támogatással elért eredményekből nyereséget húzzon.(12) Azonban a folyamatok egyidejűsége miatt, illetve arra tekintettel, hogy a felperes és a Romana Video között már a projekt végrehajtása során megtörtént az elszámolás, a Bizottság lehetett azon az állásponton, hogy a felperes a támogatás segítségével elért eredménnyel nem nyereségre tett szert, hanem a projekt ezen intézkedésének végrehajtásához csupán az elszámolásból adódó összeget használta fel. Az Elsőfokú Bíróság ezt szabálytalanságnak tekintette.(13)

68.      Valnerina szerint azonban neki joga volt a feltüntetett összes költséget levonni, és további jogügylettel a filmmel kapcsolatos jogait eladni.

69.      A Bizottság ezzel szemben azt mondja, hogy minden közösségi támogatás kedvezményezettje köteles igazolni a megtéríthető költségeket. Valnerina a film gyártásával kapcsolatban ezt nem tette meg.

70.      Amint azt az Elsőfokú Bíróság is megállapította, helyes Valnerina azon álláspontja, hogy semmilyen rendelkezésbe nem ütközik, ha a támogatás segítségével elért eredménnyel egyben nyereségre is szert tesz. Azt azonban Valnerina sem kérdőjelezi meg, hogy a támogatásról szóló határozat 3. cikkének (2) bekezdése alapján jogi szempontból csak akkor adható támogatás, ha keletkeztek támogatható költségek. Olyan nyereségszerzésnek, amelynek nincs költségcsökkentő hatása, csak a piaci feltételeknek megfelelő, valódi gazdasági hasznosítás tekinthető, és nem pedig valamely színlelt jogügylet, amelynek egyetlen célja a költségek felduzzasztása.

71.      Hogy a jelen ügyben valódi gazdasági hasznosításról vagy csak színlelt ügyletről van‑e szó, ténymegállapításnak minősül. Ezt a Bíróság a fellebbezési eljárásban csak az előterjesztett bizonyítékok esetleges elferdítésére vonatkozóan vizsgálhatja.(14) A bizonyítékok elferdítésére azonban Valnerina sem hivatkozik.

72.      A Bíróság továbbá azt vizsgálhatja, hogy az Elsőfokú Bíróság eleget tett‑e indokolási kötelezettségének. Valnerina előadása, úgy tűnik, arra irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság indokolása ellentmondásos, mivel elismeri, hogy a támogatások eredményéből szert lehet tenni nyereségre, mégis jóváhagyja, hogy a Bizottság a filmre vonatkozó jogok eladását a költségek csökkentéseként értékeli. Az Elsőfokú Bíróság azonban megindokolta, hogy miért nem a gazdasági hasznosításból indul ki, nevezetesen azért, mert a Bizottság a folyamatok egyidejűségéből arra következtethetett, hogy a költségeket megfelelően csökkentették.(15) Ez a megállapítás hihető. A gazdasági hasznosítás megengedésének lehetőségéből ugyanis még nem következik, hogy a kérdéses ügylet esetében ténylegesen gazdasági hasznosítás történt.

b)      A második szabálytalanságról: személyi költségek

73.      A megtámadott határozat indokolása kilencedik preambulumbekezdésének hetedik francia bekezdése így hangzik:

„[Valnerina] a projekt keretében 202 540 668 ITL (104 455 ECU) összegű költséget érvényesített a turisztikai információs résszel kapcsolatban, öt személy munkájával összefüggésben. Ezeket a kiadásokat [Valnerina] nem támasztotta alá bizonylatokkal (munkaszerződések, a kifejtett tevékenységek részletes leírása).”

74.      A megtámadott határozat indokolása kilencedik preambulumbekezdésének kilencedik francia bekezdése így hangzik:

„[Valnerina] 152 340 512 ITL (78 566 ECU) összegű személyi költséget számított fel a turisztikai információs tevékenységtől eltérő tevékenységekkel kapcsolatosan. Nem mutatott be olyan bizonylatokat, amelyek igazolhatnák, hogy valóban sor került ezekre a teljesítésekre, és ezek közvetlenül összefüggenek a projekttel.”

75.      Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor úgy vélte, hogy a felperes nem mutatott be olyan bizonylatokat, amelyek igazolták, hogy a projekt keretében felszámított személyi költségek a projekt megvalósításával közvetlenül összefüggtek, és megfelelőek voltak.(16)

76.      Valnerina úgy véli, ő elegendő bizonyítékot szolgáltatott azzal, hogy táblázatos formában, az illető személyek megnevezésével, becslést készített az e személyek által a projektre fordított időről, a fizetésükről, illetve az így keletkezett megvalósítási költségekről. A nevezett költségek indokoltságát véleménye szerint már az alátámasztja, hogy a projekt megvalósult.

77.      Itt azonban újra csak a közösségi támogatások alapelvére kell utalni, amely szerint a Közösség csak a valóságos költségekre adhat támogatást. Az Elsőfokú Bíróság ezenkívül helyesen utal a támogatásról szóló határozat II. mellékletének 3. pontjára, amely szerint „a személyi költségek […] közvetlenül az intézkedés végrehajtásával kapcsolatosak, és annak megfelelőek [kell, hogy legyenek]”.(17) A projekt megvalósításának bizonyítása önmagában még nem elegendő valamely speciális támogatás igazolására. A támogatásban részesülőnek konkrét, a támogatási feltételeknek megfelelő személyi költségeket kell igazolnia.

78.      Az, hogy a személyi költségek igazolására a Valnerina által előterjesztett dokumentumok megfelelnek‑e ennek a követelménynek, ténybeli kérdés, amelyet a Bíróság nem vizsgálhat.(18)

79.      Az Elsőfokú Bíróság a 91–93. pontban indokolta meg azt a megállapítását, hogy a személyi költségeket nem bizonyították megfelelően. Itt kifejti, hogy a Valnerina által benyújtott bizonylatok nem igazolják, hogy a személyi költségek a projekttel összefüggésben keletkeztek, és nem vizsgálható, hogy mennyire voltak indokoltak.

c)      A harmadik szabálytalanságról: általános költségek

80.      A megtámadott határozat indokolása kilencedik preambulumbekezdésének tizedik francia bekezdése így hangzik:

„[Valnerina] a projekt keretében 31 500 000 ITL (26 302 ECU) összegű általános költséget számított fel (két iroda bérlete, fűtés, áramdíj, vízdíj és takarítási költségek). Ezt a számítást semmiféle írásos dokumentum nem támasztja alá.”

81.      Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a Bizottság által az egyéb költségekkel kapcsolatban megállapított szabálytalanság csak egy részét érintette azoknak a költségeknek, amelyeket Valnerina a projektre fordított. Itt csak azoknak a helyiségeknek a projekt céljára történő használatával kapcsolatos költségekről volt szó, amelyeket a felperes már a támogatás nyújtása előtt is használt.(19) Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Bizottság kiindulhatott abból, hogy ezek a költségek Valnerinánál a projekttől függetlenül is felmerültek volna. Ezért a felszámításuk szabálytalan volt.(20)

82.      Valnerina a kifogását arra korlátozza, hogy az Elsőfokú Bíróság ezzel a ponttal kapcsolatban beérte a Bizottság feltételezésével, azonban meg kellett volna követelnie annak bizonyítását, hogy ilyen költségek tényleg nem merültek fel. Ez a kifogás azonban újra csak tények megállapítását és értékelését érintené, erre azonban a fellebbezési eljárásban nincs lehetőség.(21)

d)      A negyedik szabálytalanságról: a Mauro Brozzi-féle tanácsadói szerződés

83.      A megtámadott határozat indokolása kilencedik preambulumbekezdésének nyolcadik francia bekezdésében a Bizottság kifejtette:

„[Valnerina] a projekt keretében 85 000 000 ITL (43 837 ECU) költséget érvényesített a Mauro Brozzi Associati S.A.S. által nyújtott tanácsadás fejében. Ezen kiadásokkal kapcsolatban semmilyen bizonylatot nem csatolt, amely igazolná, hogy erre a teljesítésre valóban sor került, és az pontosan milyen jellegű volt.”

84.      Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy Valnerina a Bizottság kifejezett kérése ellenére sem terjesztette elő a kért bizonylatokat. A Bizottság megállapítása ezért helytálló.(22)

85.      Valnerina álláspontja szerint ez nem értékelhető súlyos szabálytalanságként.

86.      Valnerina azonban így figyelmen kívül hagyja, hogy – amint már bemutattam – a támogatásról szóló határozat II. mellékletének 3. pontja szerint csak azok a költségek támogathatók, amelyek közvetlenül az intézkedés végrehajtására vonatkoznak, és annak megfelelnek.(23) Azon költségek felszámítása, amelyek esetében ez nem nyert bizonyítást, szabálytalanságnak minősül.

e)      Az ötödik szabálytalanságról: öntözőrendszer

87.      A megtámadott határozat indokolása kilencedik preambulumbekezdésének tizenegyedik francia bekezdésében a Bizottság kifejtette:

„A projekt »tönkölybúza-termesztés és szarvasgomba-termesztés« részén belül [a támogatásról szóló határozat] 41 258 ECU értékben beruházásokat irányozott elő a szarvasgomba-ültetvények öntözőrendszereinek javítására. Ezek a beruházások nem valósultak meg, és a Bizottság ezzel kapcsolatban semmiféle magyarázatot nem kapott.”

88.      Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy Valnerina az ezzel kapcsolatos költségekről semmiféle igazolást nem nyújtott be, így ezeket nem számíthatta volna fel.

89.      Valnerina azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe azt a tanulmányt, amelyet ezzel kapcsolatban terjesztett elő. Az Elsőfokú Bíróság szerinte azt sem róhatta volna fel, hogy Valnerina évekkel egy harmadik fél által a száraz nyarakon elvégzett kísérleti szükségöntözést követően már nem tudja igazolni a költségeket.

90.      Ami az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett szakvéleményt illeti, ez csak arra vonatkozik, hogy e speciális projekt keretében használt, „tartalék öntözőrendszerek” fogalma a Valnerina által írtak szerint értendő, másrészt pedig, hogy az EMOGA keretében történő költségrészesedéshez alapul vett árakra tekintettel meghatározott költségek megfelelőek voltak. Azonban itt nem ez a kérdés. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a támogatásról szóló határozat szerint milyen intézkedéseket kellett végrehajtani.

91.      Az Elsőfokú Bíróság csak arra alapította határozatát, hogy az állítólag végrehajtott intézkedéseket nem igazolták. Amint már bemutattam: csak az igazolt költségekre adható támogatás.(24) Az igazolás nehézségeivel kapcsolatban a támogatásról szóló határozat II. mellékletének 6. pontjára kell utalni, amely szerint a támogatásban részesülő köteles minden bizonylatot megőrizni, valamint a Bizottság rendelkezésére bocsátani. Ha Valnerina nem rendelkezett a szükséges igazolásokkal, nem számíthatta volna fel ezeket a költségeket.

f)      Közbenső eredmény a harmadik fellebbezési jogalap vonatkozásában

92.      A harmadik fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

2.      A negyedik fellebbezési jogalapról: a védelmi jog

93.      Ezzel a fellebbezési jogalappal Valnerina azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette védelmi jogait, mert a Bizottság által az egyik ellenőrzés során elkövetett állítólagos eljárási hibákat figyelmen kívül hagyta. Különösen azt, hogy erről az ellenőrzésről nem készült jegyzőkönyv, illetve a lefénymásolt dokumentumokról nem készült lista.

94.      Ez a fellebbezési jogalap elfogadhatatlan, mert Valnerina nem jelöli meg, hogy az ítélet mely pontjait kifogásolja, csak azokat az érveket ismételi, amelyeket már első fokon előadott. Az Elsőfokú Bíróság elutasította az ezzel kapcsolatos kereseti jogalapot, mert Valnerinának az ellenőrzéstől függetlenül elegendő alkalma volt állást foglalni a Bizottság kifogásaival kapcsolatban. A fellebbezés erre a megállapításra nem tér ki.

3.      Az ötödik fellebbezési jogalapról: a visszakövetelés arányossága

95.      Az ötödik fellebbezési jogalappal Valnerina azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelmen kívül hagyta a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerinti előírást, miszerint a szankciókat a jogsértő magatartás mértékéhez kell igazítani. A Valnerina terhére rótt szabálytalanságok csak formális természetűek voltak. Alig bizonyították őket. Valnerinának nem lehet a terhére róni, hogy valótlan információkat adott, és azt sem, hogy bizonyos információkat elhallgatott, csupán azt, hogy nem szolgáltatott kielégítő igazoló okmányokat. Ezért aránytalan a támogatásról szóló határozat megsemmisítése, illetve az egész támogatás visszakövetelése. Ezt az álláspontját Valnerina a harmadik fellebbezési jogalappal kapcsolatban is előadja.

96.      Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a támogatási politika végrehajtása indokolttá teszi, hogy a költségelszámolással kapcsolatban szigorú alaki feltételeket írjanak elő, és hogy az ennek alapján megállapított szabálytalanságok miatt indokolt a Valnerinához befolyt támogatások visszakövetelése.(25)

97.      Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben helytálló jogi megfontolásokból indul ki. A 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a Bizottság a valamely projekthez nyújtott támogatását csökkentheti vagy felfüggesztheti, ha szabálytalanság történt, illetve a művelet vagy intézkedés jellegének vagy végrehajtása feltételeinek lényeges módosítására került sor, és ehhez nem kérték a Bizottság hozzájárulását. A Bizottság tehát nem köteles az egész pénzügyi támogatást visszakövetelni, hanem mérlegelheti, hogy egyáltalán visszaköveteli‑e, és ha igen, mekkora részben. Az arányosság elvének tiszteletben tartásával a Bizottságnak ezt a mérlegelést úgy kell elvégeznie, hogy a támogatások visszakövetelése arányban álljon a szabálytalanságokkal. A Bizottság visszakövetelési lehetősége azonban nem korlátozódik a szabálytalanságok körében nem igazolt támogatásokra. Ellenkezőleg: különösen a közösségi támogatásokkal kapcsolatos igazgatás hatékonysága és a csalárd magatartástól való visszatartás célja indokolhatja a szabálytalanságok által csak részben érintett támogatások visszakövetelését.(26)

98.      Hogy a jelen ügyben – az előirányzott összköltségek 30%‑át érintő szabálytalanságok esetében – jogosult volt‑e a Bizottság a Valnerinára eső összes támogatást visszakövetelni, az a kötelezettségszegés fajtájától és mértékétől függ. Itt tehát újra tények megállapításáról és értékeléséről van szó, amelyre a fellebbezési eljárásban nincs lehetőség.(27)

99.      Ezért az ötödik fellebbezési jogalapot is el kell utasítani.

VI – A költségekről

100. A Bíróság eljárási szabályzatának 118. cikkével és 69. cikkének 3. §‑ával együtt olvasott 122. cikke szerint részleges pernyertesség esetén a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. A jelen ügyben a fellebbezése tekintetében mindkét fél pervesztes. A két fellebbezés perértéke hozzávetőleg azonos. Ezért mindegyik félnek viselnie kell saját költségeit.

VII – Végkövetkeztetések

101. Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

1.      A fellebbezést és a csatlakozó fellebbezést elutasítja.

2.      Mindkét fél maga viseli saját költségeit.

---

1  – Eredeti nyelv: német.

---

2  – A projekt még mindig esettanulmányként szerepel a bizottsági „Challenges and methodology of transnational Cooperation” elnevezésű Leader Seminarnál: http://europa.eu.int/comm/archives/leader2/rural-en/coop/truffe.htm, a megtekintés időpontja: 2004. október 15.

---

3  – A strukturális alapok tevékenységei egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló 2052/88/EGK rendelet végrehajtásáról szóló rendelet (HL L 374., 1. o.).

---

4  – 1993. július 20‑i tanácsi rendelet (HL L 193., 20. o.).

---

5  – A 7. pont és az azt követő pontok.

---

6  – Ez a támogatásról szóló határozat 5. cikkéhez fűzött zárójeles megjegyzésből is következik.

---

7  – Lásd a C‑39/93. P. sz., SFEI és társai kontra Bizottság ügyben 1994. június 16‑án hozott ítéletet (EBHT 1994., I‑2681. o.) 25. és 26. pontját.

---

8  – Az Elsőfokú Bíróság ítéletének 52. pontja

---

9  – Az Elsőfokú Bíróság ítéletének 58. és azt követő pontjai.

---

10  – Az Elsőfokú Bíróság ítéletének 53. pontja.

---

11  – Az Elsőfokú Bíróság ítéletének 53. pontja.

---

12  – Meg kell viszont jegyezni, hogy a Bizottság a támogatásról szóló határozat II. mellékletének 8. pontja alapján követelhetné a Valnerinától, hogy a filmet, mint a projekt eredményét, további költségek nélkül megkapja. Ha a filmre vonatkozó jogok átruházása kizárná az eredmények ilyen továbbadását, akkor ez általánosan megkérdőjelezné a támogatható eredményre való törekvést és ezzel a felmerült költségek elismerését. Ezt a kérdést azonban nem kell eldönteni, mivel a Bizottság és az Elsőfokú Bíróság megállapításai ettől függetlenek.

---

13  – Az ítélet 79. és 81. pontja.

---

14  – A C‑237/98. P. sz., Dorsch Consult ügyben 2000. június 15‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑4549. o.) 35. és azt követő pontja.

---

15  – Az ítélet 79. pontja.

---

16  – Az ítélet 95. pontja.

---

17  – Az ítélet 89. pontja.

---

18  – Lásd a 71. pontot.

---

19  – Az ítélet 105. pontja.

---

20  – Az ítélet 106. pontja.

---

21  – Lásd a 71. pontot.

---

22  – Az ítélet 116. és azt követő pontja.

---

23  – Lásd a 77. pontot.

---

24  – Lásd a 71. pontot.

---

25  – Az ítélet 142. és azt követő pontjai.

---

26  – A C‑500/99. P. sz., Conserve Italia kontra Bizottság ügyben 2002. január 24‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑867. o.) 89. pontja). Lásd Alber főtanácsnoknak ebben az ügyben 2001. július 12‑én ismertetett indítványának (EBHT 2002., I‑869. o.) a 94. és azt követő pontjait.

---

27  – Lásd a 71. pontot.