Vezetői összefoglaló

Hatásvizsgálat „Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” című közleményről

A. A fellépés szükségessége

Mi a probléma lényege, és miért jelent problémát uniós szinten?

Az EU célként tűzte ki, hogy 2050-ig klímasemlegessé váljon, azaz az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását nettó nullára csökkentse. Az Unió jelenlegi éghajlat-politikai célkitűzését, nevezetesen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig legalább 40 %-kal való csökkentését, valamint az éghajlat-politikai, energiapolitikai és a közlekedésre vonatkozó jogszabályokat abban a szellemben fogadták el, hogy 2050-ig legalább 80 %-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A 2030-ra kitűzött jelenlegi – célkitűzéseket és jogszabályokat egyaránt tartalmazó – éghajlat-politikai törekvések ezért arra ösztönözhetik a politikai döntéshozókat, a befektetőket és a polgárokat, hogy olyan tendenciákat tartsanak fenn, amelyek megvalósíthatatlanná tehetik a klímasemlegesség elérését 2050-ig.

Mit kellene elérni?

E kezdeményezés első általános célja az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó, 2030-ig teljesítendő uniós célkitűzés növelése annak érdekében, hogy a kibocsátás 2030-ra az 1990-es szinthez képest 50–55 %-ra csökkenjen, valamint a javasolt klímarendelet ennek megfelelő módosítása. Ez kiegyensúlyozott és járható utat biztosítana az EU számára ahhoz, hogy 2050-ig megvalósítsa a klímasemlegességre vonatkozó célkitűzését, és kiszámíthatóbb körülményeket biztosítana az érdekelt felek számára. A kezdeményezés második általános célja az európai gazdaság dekarbonizációjában kulcsszerepet játszó éghajlat- és energiapolitikai jogszabályok szükséges kiigazításának előkészítése, beleértve a szén-dioxid-árazás jövőbeli szerepének és alkalmazásának, valamint más szakpolitikákkal való kölcsönhatásának megvizsgálását.

Milyen hozzáadott értéket képvisel az uniós szintű fellépés (szubszidiaritás)? 

Az összehangolt uniós fellépés hatékonyan kiegészítheti és megerősítheti a nemzeti és helyi fellépéseket, és kiaknázhatja az EU egységes piaca által kínált előnyöket. Az éghajlat-politikai törekvések fokozásához számos területen szakpolitikai lépésekre van szükség. A törekvések szóban forgó fokozásának és az ahhoz kapcsolódó szakpolitikáknak a növekedésre és munkahelyteremtésre, a méltányosságra és a költséghatékonyságra gyakorolt hatásai csupán néhány azon kérdéskörök közül, amelyek uniós szinten jobban figyelembe vehetők. Az éghajlatváltozás határokon átnyúló probléma, és az uniós fellépés fontos szerepet játszik a globális fellépés előmozdításában.

B. Megoldások

Milyen lehetőségek kínálkoznak a célok elérésére? Van-e előnyben részesített lehetőség? Amennyiben nincs, miért nincs?

A hatásvizsgálat megerősíti, hogy lehetséges az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló célkitűzést úgy 50–55 %-ra növelni, hogy az ösztönözze a fenntartható gazdasági növekedést, munkahelyeket teremtsen és felgyorsítsa a tiszta energiára való átállást, különösen akkor, ha a folyamatot megfelelő támogató szakpolitikák kísérik, és a szén-dioxid-kereskedelemből származó bevételek felhasználására kerülnek. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 55 %-os csökkentésére irányuló törekvések korlátozott gazdasági kockázattal járnak, miközben növelik a befektetői biztonságot és csökkentik a fosszilis tüzelőanyagok használatán alapuló technológiák további dominanciájának kockázatát, valamint jelentős általános környezeti előnyökkel járnak. A hatásvizsgálat megerősíti, hogy a törekvések fokozása érdekében számos uniós szakpolitikai eszközt felül kell vizsgálni. A hatásvizsgálat különösen hasznosnak tartja a szakpolitikai eszközök széles skálájának alkalmazását, ideértve a szén-dioxid-árazást és a fokozott szabályozási politikai törekvéseket az energia- és közlekedési ágazatban, továbbá egyértelműen azt sugallja, hogy nem létezik egyetlen olyan szakpolitikai eszköz, amely önmagában képes lenne elérni a hatásvizsgálat részét képező valamennyi célkitűzést.

Mi az egyes érdekelt felek álláspontja? Ki melyik lehetőséget támogatja?

A nyilvános konzultációra adott válaszok nagy többsége az éghajlat-politikával, a megújuló energiaforrásokkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos legambiciózusabb lehetőségeket támogatta. A nyilvános konzultáció válaszadóinak közel 80 %-a azon a véleményen volt, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó célkitűzést legalább 55 %-ra kell növelni, és következésképpen közel 70 %-uk azon a véleményen volt, hogy a megújuló energia részarányára vonatkozó jelenlegi célkitűzést 40 %-nál magasabbra kell növelni, továbbá a válaszadók több mint 60 %-a támogatta az (elsődleges és végső) energiahatékonyság 40 %-nál nagyobb mértékű javítását. Ugyanakkor különösen a vállalkozói szövetségek által adott válaszok egyenletesebben oszlottak meg a célkitűzések szintjei között. Általánosságban elmondható, hogy a nyilvános konzultáció elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a szén-dioxid-árazási kezdeményezések mellett kiegészítő szabályozási politikákra is szükség van.

C. Az előnyben részesített alternatíva hatásai

Melyek az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor a főbb lehetőségek) előnyei? 

A fő előny az, hogy az Unió tovább halad a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességhez vezető kibocsátáscsökkentési pályáján, ami növeli a befektetői biztonságot és csökkenti a fosszilis tüzelőanyagok használatán alapuló technológiák további dominanciájának kockázatát. A karbonszegény gazdaságba történő beruházások ösztönözhetik a gazdasági növekedést és munkahelyeket teremthetnek, felgyorsíthatják a tiszta energiára való átállást, és szerepet játszhatnak a Covid19-válságot követő zöld gazdaságélénkítésben. A szén-dioxid-árazási eszközök növelhetik a zöld beruházásokba visszaforgatható bevételeket és csökkenthetik a torzító hatású – például a munkát terhelő – adókat, ezáltal ösztönzőleg hatnának a gazdasági növekedésre és növelnék a foglalkoztatottságot. Az energiahatékonyság és a megújuló energia térnyerése terén sokkal nagyobb előrelépésekre lenne lehetőség, melyek eredményeképpen az energiarendszer stabilabbá válna és kevésbé függne az importtól, minek köszönhetően a fosszilis tüzelőanyagok importköltségei akár 325–375 milliárd EUR-val csökkennének a 2021–2030 közötti időszakban. Az energiahatékonyság fokozása és a megújuló energiaforrások térnyerése segítene megvédeni a fogyasztókat az emelkedő energiaárak hatásaitól. A légszennyezettség csökkenne, és 2030-ig a 2015-ös szinthez képest több mint 60 %-kal visszaesne az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, ami lehetővé tenné az erre vonatkozó legnagyobb célkitűzés teljesítését. Az EU földhasználati ágazatában javulás történne a fenntartható gazdálkodás terén, ami jobban ösztönözné az erdőtelepítést és a leromlott talajok helyreállítását, és így visszájára lehetne fordítani a természetes szénelnyelők csökkenő tendenciáját az EU-ban.

Milyen költségekkel jár az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor milyen költségekkel járnak a főbb lehetőségek)? 

Az energiarendszer költségei rendkívül kis mértékben növekednének: a költségek 2030-ra a GDP 10,6 %-át kitevő 2015-ös értékről körülbelül 11 %-ra emelkednének. A közlekedést is beleértve, az energiarendszerbe történő éves átlagos beruházásokat a 2021 és 2030 közötti időszakban a 2011–2020-as időszakhoz képest 312 milliárd EUR-val kell növelni az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 50 %-os csökkentéséhez, és körülbelül 350 milliárd EUR-val a kibocsátás 55 %-os csökkentéséhez. Mind a rendszer költségei, mind a beruházási igények a végrehajtott szakpolitikai lehetőségektől függenek, de csak korlátozott mértékű eltéréssel kell számolni. A tüzelőanyagköltségek csökkenésének köszönhetően a beruházások idővel nagyrészt megtérülnek, de jelentős kihívást fog jelenteni a szükséges mértékű finanszírozás 2030-ig történő mozgósítása. A Covid19-válság nincs hatással erre a kihívásra, mivel nem csökkenti az évtized végéig szükséges strukturális beruházások mértékét. Ez rávilágít arra, hogy mekkora szükség van egy olyan gazdaságélénkítési csomagra, amely a fizikai és humán infrastruktúrába történő zöld beruházásokra összpontosít. Az elemzés azt mutatja, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó célkitűzés megemelése csak kis mértékben jár az energiával kapcsolatos kiadások részarányának növekedésével a háztartások költségvetésében, az aszimmetrikus hatásokra azonban figyelmet kell fordítani. Az alacsony jövedelmű háztartásokat – melyek esetében az energiaköltségek a jövedelem nagyobb hányadát teszik ki – az átállás jelentősebb mértékben fogja érinteni. A szén-dioxid-kereskedelemből származó bevételeket fel lehetne használni a hatások egyenlőtlen eloszlását csökkentő szakpolitikák finanszírozására (pl. az energiahatékonysági beruházások célzott támogatása révén vagy az éves kibocsátási jogosultságokból származó bevételeknek az alacsony jövedelmű háztartások részére történő átirányításával). A szén-dioxid-árazásból származó bevételek célzott visszaforgatása akár meg is fordíthatja a várt negatív hatásokat.

Milyen hatást gyakorol az intézkedés a kkv-kra és a versenyképességre?

Az energiahatékonyság és a körforgásos jelleg javítása, valamint az innováció előmozdítása révén az EU általános versenyképességére gyakorolt hatások pozitívak. Az EU-nak előnye származik abból, hogy elsőként lép fel az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása továbbra is hozzájárulhat a kibocsátásáthelyezés megelőzéséhez, de más intézkedések is megfontolás tárgyát képezik. A kkv-k – különösen az innováció forrásaként – várhatóan valamennyi gazdasági ágazatban kulcsfontosságú szerepet fognak játszani az átállásban. 

Jelentős lesz-e a tagállamok költségvetésére és közigazgatására gyakorolt hatás? 

A hatások tagállami szintű eloszlását a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervet követő konkrét jogalkotási javaslatok fogják értékelni.

Lesznek-e egyéb jelentős hatások? 

Csak az Unió fellépése révén nem érhető el a szükséges globális kibocsátáscsökkentés, de az EU magára vállalata annak bizonyítását partnerei előtt, hogy az éghajlat-politikai törekvések fokozása nem zárja ki a gazdasági jólétet és a fenntartható növekedést. Ebben az összefüggésben fontos szerepe lesz az ENSZ következő, 2021-ben Glasgowban megrendezésre kerülő, nagyszabású éghajlatváltozási csúcstalálkozójának. A részes felek várhatóan aktualizálni fogják a Párizsi Megállapodás (az ENSZ éghajlatváltozási megállapodása) szerinti hozzájárulásaikat.

Arányosság? 

A javasolt intézkedés arányos a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2050-ig történő eléréséhez.

D. További lépések

Mikor kerül sor a szakpolitikai fellépés felülvizsgálatára?

Az uniós éghajlat- és energiapolitikai jogszabályok átfogó keretet biztosítanak az uniós célkitűzések terén elért eredmények nyomon követésére és a szakpolitikák felülvizsgálatára. Az átfogó keretet a klímarendelet, a részletes nyomonkövetési és jelentéstételi keretet pedig az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet biztosítja. Az előrehaladás felülvizsgálatára ötévente kerül sor a Párizsi Megállapodás keretében végzett globális értékeléssel összhangban.