EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.5.23.

COM(2018) 426 final

Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

Svédország 2018. évi nemzeti reformprogramjáról,

amelyben véleményezi Svédország 2018. évi konvergenciaprogramját

Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

Svédország 2018. évi nemzeti reformprogramjáról,

amelyben véleményezi Svédország 2018. évi konvergenciaprogramját

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre 1 és különösen annak 9. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre 2 és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására 3 ,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira 4 ,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Svédországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)A Svédországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 5 2018. március 7-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlás és az előző években Svédországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Svédország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. 6 Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Svédországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Mindenekelőtt a túlértékelt lakásárak a háztartások adósságállományának folyamatos növekedésével társulva a rendezetlen korrekció kockázatával járnak. Az egyébként is nagy háztartási adósságállomány növekvő pályán van. A lakásárak körülbelül 20 évre visszatekintve gyorsan és gyakorlatilag megszakítás nélkül emelkednek. 2017 utolsó negyedévében csökkenés következett be, ennek ellenére az értékelési mutatók azt jelzik, hogy a lakásárak a gazdasági alapokhoz viszonyítva rendkívül magasak maradnak. Bár a bankok tőkehelyzete megfelelőnek tűnik, a rendezetlen korrekció hatással lehet a pénzügyi szektorra is, mivel a bankok lakossági jelzáloghitelekkel szembeni kitettsége egyre nagyobb. Ebben az esetben a rendszerszintű pénzügyi összekapcsolódások miatt átgyűrűző hatások jelentkezhetnek a szomszédos országokban. Az elmúlt években intézkedésekre került sor a jelzáloghitelek növekedésének visszafogása és a lakásépítés ösztönzése érdekében. Mindazonáltal az eddig végrehajtott szakpolitikai intézkedések nem bizonyultak elegendőnek a lakásszektorbeli túlértékeltség kezeléséhez, és alapvető szakpolitikai hiányosságok vannak, különösen a lakástulajdonra vonatkozó adókedvezmények, a lakáskínálat és a bérlakáspiac tekintetében.

(3)Svédország 2018. április 27-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)A vonatkozó országspecifikus ajánlásokat figyelembe vették az európai strukturális és beruházási alapok 2014–2020 közötti időszakra szóló programozása során. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést 8 .

(5)Svédország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi konvergenciaprogramja értelmében a kormány 2018-ban a GDP 1,0 %-ának megfelelő többlet elérésére, valamint arra törekszik, hogy a programidőszak egésze során továbbra is teljesítse a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célt. A 2018. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2018-ban várhatóan 37,3 %-ra esik vissza, majd tovább csökken, és 2021-re 29,0 % lesz. A tervek szerint a GDP-arányos államadósság csökkenésének fő hajtóereje a gazdasági növekedés és a rendezett államháztartás lesz. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2018-ban a GDP 0,7 %-ának, majd 2019-ben 1,0 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. A konvergenciaprogram értékelése alapján és a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzésének figyelembevételével a Tanács úgy véli, hogy Svédország 2018-ban és 2019-ben várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)A háztartások korábban is magas szintű eladósodottsága tovább nőtt. A háztartások adósságállománya 2017-ben 7,0 %-kal nőtt, és elérte a GDP mintegy 86%-át, valamint a rendelkezésre álló jövedelem 184 %-át, ezek a mértékek az EU-ban a legmagasabbak között vannak. A jövedelemarányos eladósodottság – miután 2016-ban némileg visszaesett – az új hitelfelvevők esetében újra emelkedni kezdett, és 2017-ben elérte a 411 %-ot, ami új csúcsértéket jelent. A háztartások adósságállományának növekedése elsősorban a lakásárak emelkedéséhez kapcsolódó nagyobb arányú jelzáloghitel-felvétel és a jelzáloghitelből finanszírozott lakásvásárlást ösztönző strukturális torzulások következménye. Az adósságszintek megoszlása egyenetlen, az alacsonyabb jövedelmű és a fiatalabb háztartások adósságterhe jövedelmükhöz képest különösen magas. Svédország az elmúlt években számos makroprudenciális intézkedést hajtott végre. Ezek közé tartozik a hitelfedezeti arányra vonatkozó korlátok meghatározása, a banki kockázati súlyok minimumának megállapítása, valamint a jelzáloghitel-törlesztésre vonatkozó szabály 2016. júniusi bevezetése. 2018 márciusában új, megerősített hiteltörlesztési előírások léptek hatályba az olyan jelzáloghitelek vonatkozásában, amelyek magas jövedelemarányos eladósodottságot eredményeznek. Svédország emellett jogszabályokat fogadott el a makroprudenciális hatóságok (Finansinspektionen) jogi megbízatásának megerősítésére. Az új megbízatás 2018 februárjában lépett hatályba, és lehetővé teszi a hatóság számára, hogy megfelelő időben és a lehetséges intézkedések szélesebb körével tudjon reagálni a háztartások növekvő adósságállományának kockázataira. Úgy tűnik, hogy az eddig megtett makroprudenciális szakpolitikai intézkedések korlátozott hatást gyakoroltak a jelzáloghitel-felvétel bővülésére. A jelzáloghitel-kamatok adóból való levonhatóságának fokozatos mérséklésével vagy a rendszeres ingatlanadók növelésével elő lehetne segíteni a háztartások adósságállomány-növekedésének visszafogását, ám a kormány eddig nem tett előrelépést e téren.

(7)2017-ben a svéd gazdaság erőteljesen, mintegy 2,4 %-kal növekedett, aminek hajtóereje a számottevő belföldi kereslet volt. A beruházások – leginkább a lakásszektorbeli beruházásoknak köszönhetően – éves összehasonlításban az első három negyedévben 6,0 %-kal nőttek, és nagymértékben hozzájárultak a növekedéshez. Bár a lakásépítés ugrásszerűen megnőtt az utóbbi években, a kínálat még mindig szűk, különösen ami a nagyvárosok környékén lévő megfizethető lakásokat illeti. A rendelkezésre álló és megfizethető lakások hiánya egyúttal a munkaerő mobilitását és a migránsok hatékony munkaerőpiaci integrációját is akadályozhatja, továbbá hozzájárul a generációk közötti egyenlőtlenségekhez.

(8)Miután két évtizeden át gyorsan emelkedtek a lakásárak, 2017 őszén fokozatos árcsökkenés indult meg a lakáspiacon, de az árak továbbra is meghaladják az alapvető tényezők által indokolt szintet. Ennek fő kiváltó okai közé tartoznak a lakástulajdonnak kedvező és a hitelfelvételt előmozdító adóösztönzők, a továbbra is kedvező hitelfeltételek és a még mindig viszonylag alacsony jelzáloghitel-törlesztési ráták. Emellett a lakáshiány strukturális hatékonysági problémákhoz kapcsolódik, ideértve az építőipari ágazatban tapasztalható korlátozott versenyt, ami a kisvállalkozások és a külföldi cégek piacralépési akadályainak, továbbá annak a következménye, hogy a nagy ingatlanfejlesztők irányítani tudják az ingatlanpiacot. Emellett a meglévő lakásállomány hatékony hasznosítását számos akadály nehezíti. A lakásbérleti piacon a piaci ár alatti bérleti díjak úgynevezett „bezáródási” és bennfentes-kívülálló hatást eredményeznek. A saját használatú ingatlanok piacán a tőkenyereség-adók a lakástulajdonosok mobilitásának gátját jelentik. A svéd hatóságok folytatják a 22 pontból álló lakóingatlan-építési terv végrehajtását az ingatlanpiac hatékonyságának javítása érdekében. Ugyanakkor nem került sor jelentős szakpolitikai intézkedésekre a bérleti díjak megállapításának rugalmasabbá tétele vagy a tőkenyereség-adó kialakításának felülvizsgálata terén.

(9)A fejlett svéd gazdaságnak magasan képzett munkaerőre van szüksége, és az olyan ágazatokban, mint az építőipar, az oktatás, az egészségügy, a tudomány, a mérnöki tudományok, valamint az információs és kommunikációs technológiák, munkaerőhiány alakult ki. Ezzel összefüggésben továbbra is vannak kihívások, például a migráns hátterű személyek, különösen a nők munkaerőpiacra való integrálása kapcsán. Az Unión kívül született nők foglalkoztatási rátája lényegesen alatta marad a népesség általános foglalkoztatottságának. A különböző társadalmi-gazdasági hátterű tanulók közötti oktatási teljesítménykülönbség egyre nő. Az újonnan érkezett migráns tanulók iskolarendszerbe való integrálása szoros nyomon követést igényel, csakúgy, mint a növekvő tanárhiány.

(10)A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a svéd gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi konvergenciaprogramot és a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Svédországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak Svédország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(11)Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi konvergenciaprogramot, és azt a véleményt 9 fogalmazta meg, hogy Svédország várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(12)A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

AJÁNLJA, hogy Svédország 2018-ban és 2019-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.Kezelje a háztartások magas adósságállományához kapcsolódó kockázatokat a jelzáloghitel-kamatok adóból való levonhatóságának fokozatos mérséklésével vagy a rendszeres ingatlanadók növelésével. Ösztönözze a lakásépítést ott, ahol arra a legnagyobb szükség van, mindenekelőtt a lakásépítés strukturális akadályainak megszüntetésével, valamint a lakáspiac hatékonyságának javítása, többek között a lakásbérleti díjak rugalmasabb megállapításának bevezetése, valamint a tőkenyereség-adó kialakításának módosítása révén.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    HL L 209., 1997.8.2., 1. o.

(2)    HL L 306., 2011.11.23., 25. o.

(3)    COM(2018) 426 final.

(4)    P8_TA(2018)0077 és P8_TA(2018)0078.

(5)    SWD(2018) 225 final.

(6)    COM(2018) 120 final.

(7)    Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(8)    COM(2014) 494 final.

(9)    Az 1466/97/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.