52014DC0902

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANKNAK

A 2015. évi éves növekedési jelentés

              BEVEZETÉS

Az EU, miután generációk óta a legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági válságon jutott túl, sokat tett azért, hogy megteremtse a szilárdabb és fenntarthatóbb jövőbeli növekedés alapjait.  A nemzeti és európai szinten tett erőfeszítések ellenére azonban az élénkülés gyengébb az egy évvel ezelőtt vártnál. A lendület 2014 tavaszán megtört. A gazdasági válság jelenleg is tartó szociális válságot idézett elő, és a lanyha élénkülés gátolja a nagyarányú munkanélküliség csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. 

Bár a jelenlegi lassulás részben a globális gazdasági környezettel magyarázható, egyes konkrét belföldi tényezők is megakadályozzák a gyorsabb növekedést az Unióban. A tagállamok között nagy eltérések vannak. A növekedést továbbra is visszafogja a pénzügyi piacoknak a pénzügyi és államadósság-válság következtében kialakult széttagoltsága; a vállalati, lakossági hitelek és az államadósság csökkentésének szükségessége; a makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazításának befejezetlensége; valamint a gazdasági kilátások és a strukturális és intézményi reformok iránti elkötelezettség körüli bizonytalanságból eredő ingatag bizalom. A csekély termelékenységjavulás, a beruházások alacsony szintje és a nagy strukturális munkanélküliség korlátozza Európa növekedési kilátásait.

Ugyanakkor az EU-nak és tagállamainak foglalkozniuk kell a munkahelyteremtést és a növekedést befolyásoló számos hosszú távú tendenciával, mindenekelőtt azokkal, amelyek a társadalmi és gazdasági változásokhoz, a globalizációhoz, a termelékenységhez és a technológiai fejlődéshez, az erőforrásokra nehezedő nyomáshoz és a környezetvédelmi aggályokhoz, valamint a feltörekvő és a fejlődő országokban általánosságban gyengébb növekedéshez kapcsolódnak.

Az új Bizottság hivatalba lépése és a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás ambiciózus programjának[1] meghirdetése alkalmas pillanat az újrakezdésre. Égető szükség van Unió-szerte a növekedés felpörgetésére és változásokat generáló új impulzusokra. Ez az éves növekedési jelentés a kapcsolódó dokumentumokkal együtt meghatározza a munkahely-teremtési, növekedési és beruházási csomagot, amely az új Bizottság számára adott politikai iránymutatásban alapvető prioritás.

1. háttérmagyarázat: A Bizottság 2014. őszi előrejelzésének fő megállapításai[2] · 2014-ben a reál GDP növekedése összességében várhatóan az Unióban 1,3 %, az euróövezetben pedig 0,8 % lesz. A növekedés – a kül- és belföldi kereslet javulásának eredményeként – 2015-ben lassan erősödik, 1,5 %-ra, illetve 1,1 %-ra. Az előrejelzés szerint 2016-ban 2,0 %-ra, illetve 1,7 %-ra gyorsul a gazdaság. · 2014 augusztusában a munkanélküliek száma elérte a 24,6 millió főt, ebből 5 millió fő 15–24 év közötti. Rendkívül magas a tartós munkanélküliség. A 2014. évi munkanélküliségi ráta jelentős különbségeket mutat az egyes tagállamokban, Németországban és Ausztriában a legalacsonyabb (5,1 % és 5,3 %), Spanyolországban és Görögországban pedig a legmagasabb (24,8 % és 26,8 %). · Várhatóan az idén is folytatódik az alacsony inflációs trend, a nyersanyagárak – különösen az energia- és élelmiszerárak – csökkentek és a gazdasági kilátások a vártnál rosszabbak. Az uniós gazdaság fokozatos élénkülése az előrejelzésnek megfelelő időtávon várhatóan az infláció erősödéséhez vezet, a 2014. évi 0,6 %-ról 2015-ben 1,0 %-ra, 2016-ban pedig 1,6 %-ra. A tervek szerint a GDP-arányos államháztartási hiány az idén tovább csökken – bár lassabban, mint 2013-ban – a 2011. évi 4,5 %-ról az Unióban 3,0 %-ra, az euróövezetben pedig 2,6 %-ra. Az államháztartási hiányok a gazdasági tevékenység élénkülésének köszönhetően az előrejelzés szerint a következő két évben tovább mérséklődnek majd. A GDP-arányos államadósság az Unióban és az euróövezetben jövőre várhatóan eléri a csúcspontot 88,3 %-kal, illetve 94,8 %-kal, és számos tagállamban magas marad.

A 2015. évi éves növekedési jelentésben a 2014. november 1-jén hivatalba lépett Bizottság felvázolja munkahely-teremtési és növekedési programjának fő jellemzőit. A növekedés újraindítása csak úgy valósítható meg, ha az uniós intézmények és a tagállamok együttműködnek az európai szociális piacgazdaság megvalósítása céljából. Az éves növekedési jelentés ezért meghatározza, milyen további intézkedésekkel tudjuk még segíteni a tagállamokat uniós szinten, hogy vissza tudjanak térni a magasabb növekedéshez és elmozduljanak a fenntartható fejlődés irányába. Ehhez azonban elengedhetetlen a változás iránti határozott elkötelezettség és tagállami szinten is változásokra van szükség.

1.         INTEGRÁLT MEGKÖZELÍTÉS

Jelenleg a tartósan alacsony növekedés kockázata, a nullához közelítő infláció és a jelentős munkanélküliség ad leginkább okot aggodalomra. A válság nemcsak ciklikus hatással járt, ahogy az aggregált kereslet gyengesége is mutatja, hanem jelentős strukturális elemeket is hordozott, amelyek visszafogták az uniós gazdaságok potenciális növekedését.

E kihívás hatékony kezeléséhez a strukturális, költségvetési és monetáris politikák egységes, növekedésbarát módon történő kombinálására van szükség úgy, hogy az intézkedések gazdaságaink keresleti és kínálati oldalára egyaránt kiterjedjenek. Ehhez a kormányzás valamennyi szintjén cselekedni kell: globálisan – mindenekelőtt a G20-csoport keretében – éppúgy, mint uniós, nemzeti, regionális vagy helyi szinten.

Ezzel párhuzamosan az Európai Központi Bank (EKB) megbízása keretében és teljes mértékben függetlenül eljárva továbbra is kulcsszerepet fog játszani az euróövezet általános szakpolitikájának kidolgozásában. Az EKB kizárólagos felelősséggel rendelkezik az euróövezet monetáris politikáját illetően. Az EKB számos fontos intézkedést tett a monetáris politika irányvonalának könnyítése és a tágabb pénzügyi feltételekben való érvényesítésének fokozása érdekében, mindenekelőtt a tavaly októberben elindított, eszközfedezetű értékpapírok vásárlását célzó program révén. A fedezett kötvényekre irányuló programmal, valamint a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek programjával együtt e három intézkedés összességében jelentős hatást gyakorol majd az EKB mérlegére. A várakozások szerint a mérleg mérete közelíteni fog a 2012 elején elért nagyságrendhez. Ezek az intézkedések – amint hatásuk érvényesül a gazdaságban – hozzájárulnak a gazdaság növekedéséhez.

Itt az ideje, hogy az állami hatóságok valamennyi szinten felelősséget vállaljanak. A tagállamok közötti különbségekre tekintettel a megfelelő módszer országonként elkerülhetetlenül eltérő lesz, mindazonáltal egy közös integrált megközelítés része marad. A Bizottság az uniós gazdaság- és szociális politikát illetően 2015-re három fő pillér létrehozására tett javaslatot:

Összehangolt beruházásélénkítés: a Bizottság az éves növekedési jelentéssel párhuzamosan előterjeszti az európai beruházási tervet, amely a 2015 és 2017 közötti időszakban legalább 315 milliárd EUR-t kitevő további köz- és magánberuházás mozgósítását és ezáltal az általános beruházási környezet jelentős mértékű javítását jelenti.

Strukturális reformok iránti ismételt kötelezettségvállalás: ez alapvető ahhoz, hogy az országok kikerüljenek az eladósodottságból és elősegítsék több és jobb munkahely megteremtését. A szolgáltatások, az energiaügy, a telekommunikáció és a digitális gazdaság, valamint az üzleti feltételek javítása terén tett tagállami és uniós szintű előrelépés új lehetőségeket biztosít a munkahelyteremtéshez és növekedéshez. A bürokrácia csökkentése európai és tagállami szinten a szabályozás javítására irányuló menetrend részeként alapvető fontosságú a megfelelő szabályozási környezet megteremtése, valamint a vállalkozói környezet javítása és a munkahelyteremtés érdekében.  Ehhez a legmagasabb kormányzati szint és a nemzeti parlamentek általi nemzeti felelősségvállalásra és elkötelezettségre van szükség. Ha ezeket az intézkedéseket közös európai üggyé tesszük, hatalmas lehetőségek tárulnak fel. Felelősségteljes költségvetési gazdálkodás: a költségvetési konszolidáció terén elért jelentős előrelépés ellenére a tagállamoknak még sokat kell tenniük a hiányszint és az adósságállomány hosszú távú ellenőrzése terén. A költségvetési politikákat az egyes tagállamok helyzetétől függően differenciálni kell. A nagyobb költségvetési mozgástérrel rendelkező tagállamoknak intézkedéseket kell tenniük a belföldi kereslet ösztönzése érdekében, különös tekintettel a beruházásokra. Emellett javítani kell az államháztartások minőségét a költségvetési kiadások hatékonyságának fokozásával és a kormányzati kiadások terén a termelőberuházások előnyben részesítésével, ami úgy érhető el, ha az adórendszerek hatékonyabbak és jobban ösztönzik a beruházásokat. A adócsalás és adókijátszás kezelése alapvető a méltányosság biztosításához és lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy beszedjék az őket jogosan megillető adókat.

1. ábra Integrált megközelítés

Nagyon fontos, hogy mindhárom területen párhuzamosan kerüljön sor intézkedésekre a bizalom helyreállítása, a beruházások gátját jelentő bizonytalanság enyhítése céljából, valamint azért, hogy maximalizálni lehessen az együttműködő három pillér jelentős, egymást kölcsönösen erősítő hatásait. Mindenekelőtt egyértelmű, hogy a strukturális reformok iránti ismételt kötelezettségvállalás alapvető az államháztartások fenntarthatósága és a beruházások mobilizálása szempontjából.

Az új integrált megközelítés logikájának érvényesítése céljából a három pillér támogatásához a Bizottság a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterének egyszerűsítését és megerősítését javasolja.

A strukturális reformok, a beruházások és a költségvetési felelősségvállalás közötti kapcsolatok megerősítéséhez a Bizottság további iránymutatást ad a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályaiba foglalt rugalmasság lehető legjobb kihasználása érdekében.[3]

2.         A BERUHÁZÁSI TEVÉKENYSÉG ÉLÉNKÍTÉSE

A beruházások alacsony szintje gátolja Európa gazdasági élénkülését

Európában égető szükség van a beruházások élénkítésére. A válság következtében a beruházások szintje a 2007-es tetőzés után mintegy 430 milliárd EUR-val esett vissza, ami 15 %-os csökkenést jelent. Egyes tagállamokban még drámaibb a romlás.[4] A Bizottság őszi előrejelzése megállapítja, hogy a lanyha beruházási tevékenység hátrányosan hat az Unió ingatag gazdasági élénkülésére. 

A cél nem a 2007-es csúcspontra való visszatérés ugyanolyan jellegű beruházásokkal – a válság előtti egyes beruházások fenntarthatatlanok voltak. Aggasztó azonban látni, hogy – ellentétben az Egyesült Államokkal – Európában az utóbbi időben nem élénkült meg a beruházási tevékenység. 2013-ban a beruházások még mindig csak a GDP 19,3 %-át tették ki, ez nagyjából 2 százalékponttal alatta marad a korábbi átlagnak, ha nem vesszük figyelembe a fellendülés-visszaesés éveit. Így Európában 230–370 milliárd EUR-s beruházási rés áll fenn a hosszú távú tendenciához képest.

2. ábra A legújabb beruházási tendenciák az EU-ban

(Reál bruttó állóeszköz-felhalmozás, EU-28, 2013-as árakon, milliárd EUR)

Ugyanakkor jelentős beruházási szükségletek megvalósulatlanok maradnak. Például a háztartásoknak és a vállalkozásoknak szükségük van és igényt tartanak arra, hogy részesüljenek a legújabb technológiák előnyeiből, valamint, hogy energia- és erőforrás-felhasználásuk hatékonyabbá váljon. Az oktatási és innovációs rendszerek kevésbé jól felszereltek és finanszírozottak, mint fő versenytársainknál. A lakosság gyors elöregedésével együtt járó problémák kezelése érdekében korszerűsítenünk kell jóléti rendszereinket. Energiaágazatunkban szükség van a hálózatok legújabb technológiák alkalmazásával történő korszerűsítésére, a megújuló energiaforrások integrálására és az ellátási források diverzifikálására. A közlekedés terén modernizálni kell az infrastruktúrát, csökkenteni kell a torlódásokat és javítani kell a kereskedelmi összeköttetéseket. Környezetgazdálkodásunknak jobb hulladékkezelési, újrahasznosító és víztisztító létesítményekre van szüksége. Emellett Európa-szerte kiterjedt és gyorsabb széles sávú hálózatokra és intelligensebb adatközpontokra van szükségünk.

Ezek az igények még markánsabban nyilvánulnak meg a több éve húzódó alacsony növekedés vagy stagnálás hatására, amelynek következtében fennáll az európai termelőtőke-állomány zsugorodásának és elöregedésének kockázata. Ez tovább csökkenti versenyképességünket és növekedési potenciálunkat, és visszafogja a termelékenységet és a munkahely-teremtési kapacitást.

Ezekre a problémákra nincs egyetlen vagy egyszerű megoldás. A gyenge beruházási teljesítmény számos okra vezethető vissza, így a csekély befektetői bizalomra, a kereslettel összefüggő visszafogott várakozásokra, valamint a lakosság, a vállalkozások és az állami hatóságok nagy eladósodottságára. Több régióban a bizonytalan kilátások és a hitelkockázattal kapcsolatos aggályok meggátolták a kkv-kat abban, hogy egyébként arra érdemes projektekhez tőkét szerezzenek.

Jelenleg a magánszektorbeli megtakarítások jelentősek, és a likviditás bőséges, de a tőke nem talál utat Európa reálgazdaságába. Ezen a téren az állami hatóságoknak valamennyi szinten komoly szerepük van.

Sokat tehetünk tagállami és regionális hatáskörben

A tagállami és regionális hatóságok fontos szerepet játszanak a szükséges strukturális reformok előmozdítása, a költségvetési felelősség érvényesítése, valamint a beruházásoknak a munkahelyteremtést és növekedést célzó élénkítése terén. A nagyobb költségvetési mozgástérrel rendelkező tagállamoknak több beruházást kell megvalósítaniuk. A tagállamoknak – de mindenekelőtt azoknak, amelyek korlátozottabb költségvetési lehetőségekkel rendelkeznek – biztosítaniuk kell az erőforrások hatékony felhasználását, kiemelten kell kezelniük a beruházás- és növekedésösztönző költségvetési kiadásokat, több beruházást kell eszközölniük a rendelkezésére álló uniós forrásokból és a magánberuházásokat ösztönző környezetet kell teremteniük.

A következő hónapokban a tagállami és regionális hatóságok egyedülálló lehetőséget kapnak, hogy a lehető legjobban használják fel a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló uniós költségvetést, mivel új eszközök állnak majd rendelkezésükre. Az uniós költségvetés ebben a hétéves időszakban 960 milliárd EUR, ez évente 140 milliárd EUR-t jelent, ami az uniós GDP 1 %-ának felel meg. Kulcsfontosságú uniós programok, így a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram, az infrastruktúrára irányuló európai összekapcsolódási eszköz, valamint a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME) jelenleg már folyamatban van.

Ugyanez igaz az európai strukturális és beruházási alapok új generációja esetében, amely 2014 és 2020 között 350 milliárd EUR-t biztosít új beruházásokhoz. A tagállami társfinanszírozással együtt ez több mint 600 milliárd EUR összegű beruházást fog jelenteni. Az alapok jelentősége országonként eltérő, de mindenhol stratégiai szerepet játszhatnak, uniós szinten a teljes állami beruházásállomány átlagosan 10 %-át jelentve.

Európai beruházási terv

A Bizottság által az éves növekedési jelentéssel párhuzamosan előterjesztett európai beruházási terv kiegészíti és élénkíti a jelenlegi erőfeszítéseket. A most kezdődő és 2017 végéig tartó időszakban legalább 315 milliárd EUR összegű, további köz- és magánberuházást mozgósít. Mindez elsősorban az uniós intézmények és az Európai Beruházási Bank (EBB) közös erőfeszítésével valósítható meg az új Európai Stratégiai Beruházási Alap felállítása révén. A terv hatását azonban a 315 milliárd EUR-s összeget jóval meghaladóan megsokszorozza további érdekeltek csatlakozása önkéntes hozzájárulással: tagállamok, nemzeti fejlesztési bankok, regionális hatóságok és magánbefektetők mind központi szerepet játszhatnak. Fontos megjegyezni, hogy az államháztartásoknak a Stabilitási és Növekedési Paktum alapján végrehajtott értékelésekor a Bizottság kedvező elbírálásban részesíti majd az új Alaphoz való tőke-hozzájárulásokat

Ezeknek a többletforrásoknak a következőkre kell irányulniuk: infrastruktúra, mindenekelőtt az energia- és a széles sávú hálózatok; valamint a közlekedési infrastruktúra, különösen az ipari központokban; az oktatás, kutatás és innováció; a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság. Ezek olyan területek, amelyeken egyértelmű igények merülnek fel és ahol az előrelépés jelentős gazdasági és társadalmi haszonnal jár.

A terv a megvalósítás során három összefüggő szakpolitikai célt szolgál: az utóbbi évek lefelé mutató beruházási tendenciáinak megfordítása, valamint a munkahelyteremtés és az uniós gazdasági fellendülés előmozdítása; határozott közeledés gazdaságunk hosszú távú szükségleteinek kielégítése felé a stratégiai területeken versenyképességünk javításával;  humántőkénk és fizikai infrastruktúránk európai dimenziójának megerősítése, különös hangsúlyt fektetve az egységes piac szempontjából létfontosságú összeköttetésekre.

Azt elkerülendő, hogy a tagállami államháztartásokra nagy súly nehezedjen, a beruházási terv kidolgozása során figyelembe vettük, hogy a tagállami kormányok költségvetési szabadsága korlátozott. A felelősségteljes költségvetési gazdálkodás része a bizalom helyreállításának, amelyre Európának szüksége van ahhoz, hogy kilábaljon a válságból. A terv ezért uniós szinten rendelkezésre álló megoldásokra, és már meglévő szervezetekre, valamint eljárásokra alapoz, amelyek hozzájárulnak a megvalósítás felgyorsításához, valamint a szigorú végrehajtáshoz és elszámoltathatósághoz.

2. háttérmagyarázat: Az európai beruházási terv fő jellemzői Az európai beruházási terv alapját három, egymást kölcsönösen erősítő rész képezi: § Legalább 315 milliárd EUR összegű további beruházásfinanszírozás mozgósítása mostantól 2017 végéig. § Célzott kezdeményezések, amelyek biztosítják, hogy a beruházás valóban kielégítse a reálgazdaság szükségleteit. § A beruházási környezet javítását szolgáló intézkedések, amelyek révén Európa vonzóbb beruházási célponttá válik. Legalább 315 milliárd EUR összegű további forrás mozgósítása uniós szinten beruházás céljából § A Bizottság az EBB-vel szorosan együttműködve létrehozza az új Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA), amely európai jelentőségű stratégiai beruházásokat, valamint a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok kockázatfinanszírozását támogatja Európa-szerte. § Az Európai Stratégiai Beruházási Alap teljes mértékben kihasználásra kerül. Ez azt jelenti, hogy a leghatékonyabban kell felhasználni a 2007–2013 közötti programozási időszak keretében még rendelkezésre álló uniós forrásokat, továbbá a 2014 és 2020 közötti időszakra előirányzott uniós források kihasználását növelni kell az innovatív pénzügyi eszközök részesedésének megkétszerezése és a magántőke társfinanszírozásának maximalizálása révén. A finanszírozás reálgazdaságba irányítása § A Bizottság, az EBB és a tagállamok munkacsoportjának 2014. decemberi jelentésére alapozva uniós szinten létrejön a beruházásra alkalmas projektek átlátható portfóliója. § A szakértői erőforrásokat és a technikai segítségnyújtást egy egyablakos beruházási tanácsadó platform keretében összpontosítjuk a projektgazdák, a befektetők és az irányító hatóságok számára. § A Bizottság és az EBB a jelentős beruházási projektek megkönnyítése céljából a nemzeti és a regionális hatóságok segítségével bevonja a befektetőket, a projektgazdákat és az intézményi szereplőket. A beruházási környezet javítása § Intézkedések az európai és a nemzeti szintű szabályozási keret javítása érdekében, annak világossá és kiszámíthatóvá tétele és a beruházások ösztönzése érdekében. § A gazdaságra irányuló új és alternatív hosszú távú finanszírozási források létrehozását célzó és a tőkepiaci unió megvalósítását előmozdító intézkedések. § Az egységes piac létrehozása a kulcsfontosságú ágazatokban, így az energiaügy, a közlekedés és a digitális gazdaság terén.

3.         A STRUKTURÁLIS REFORMOK IRÁNTI ISMÉTELT KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS

A növekedéshez alapvető fontosságú az európai gazdaság versenyképességének fokozása és a hosszú távú beruházásokhoz megfelelő szabályozási környezet biztosítása. A strukturális reformok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy – különösen a nagy beruházási igénnyel rendelkező hálózatos iparágakban és az intelligens gyártás terén – vonzóvá tegyék a termelőberuházást a magánszféra számára. Uniós szinten ez az egységes piac további elmélyítését és – különösen a kis- és középvállalkozások esetében – az indokolatlanul nagy terhet jelentő szabályozások elkerülését teszi szükségessé, valamint a finanszírozáshoz jutás javítását és a beruházások minőségének biztosítását a kutatás és az innováció területén. A tagállamok szintjén ezeket az erőfeszítéseket ki kell egészíteni a termék-, szolgáltatás- és munkaerőpiac strukturális reformjainak ambiciózus megvalósításával.

A FŐ AKADÁLYOK MEGSZÜNTETÉSE UNIÓS SZINTEN

Kiemelt terület az áruk és szolgáltatások egységes piacának megvalósítása Az európai egységes piac több mint 500 millió fogyasztóval továbbra is a növekedés legerősebb motorja uniós szinten. Ez szükségessé teszi azoknak az online és offline szolgáltatás- és árupiacoknak a további integrálására való erősebb összpontosítást, amelyeknek a munkahely-teremtési, növekedési és innovációs potenciálja jelentős. Ennek során ki kell aknázni a jól működő egységes piac és az ipar közötti szinergiákat. A fogyasztóknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy kihasználják a belföldi piacokkal azonos lehetőségeket kínáló integrált egységes piac előnyeit. A mélyebb egységes piac előnyei a külkereskedelmi színtéren is megnyilvánulnak. Megerősíti az európai vállalatok helyzetét a globális értékteremtő láncban, vonzza a beruházásokat és jobb helyzetbe hozza az Uniót ahhoz, hogy – a fő kereskedelmi partnereink szabályozási konvergenciáját erősítő – kereskedelmi megállapodások révén szorosabb kapcsolatokat alakítson ki a globális növekedés új központjaival.

A munkahelyteremtés, a növekedés és az innováció szempontjából alapvető a digitalizált egységes piac A globális gazdaság digitális gazdasággá alakul át. Az információs és kommunikációs technológiák nem egyszerűen egy ágazatot jelentenek, hanem a modern innovatív gazdaság alapját. Az összekapcsolt digitalizált egységes piac évente akár 260 milliárd EUR összegű hatékonyságnövekedést eredményezhet.[5] A digitális technológia az áruk előállítása és a szolgáltatásnyújtás új útját nyitja meg a gépjárműipartól és a vegyipartól kezdve a kiskereskedelemig és az energiaszolgáltatásig, és teljességgel átformálja munka- és tanulási módszereinket. A digitális gazdaságban megszerzett jó pozíció meghatározza az Unió jövőbeli versenyképességét és a megújult növekedés irányvonalát. A digitális szolgáltatások életbevágóak Európa kulcsfontosságú stratégiai infrastruktúráinak, így az energiaellátásnak és a vasútnak a hatékonysága és biztonsága szempontjából. Ami pedig a legfontosabb, hatalmas előnyöket kínál a társadalomnak: árukhoz, szolgáltatásokhoz és információhoz való hozzáférést, a kifejezés szabadságát, kreativitást, jobb egészségügyi ellátást és közszolgáltatásokat. A digitalizált egységes  piac azonban még nem jött létre. A kkv-knak csak 14 %-a használja az internetet online értékesítésre. A fogyasztóknak csak 12 %-a vásárol a határokon átnyúlóan. A fogyasztók számára zavaró, ha a korlátozó üzleti gyakorlat és jogi akadályok miatt nem férnek hozzá a digitális szolgáltatásokhoz egy másik tagállamban. A vállalkozások csak akkor fogják tudni kiaknázni a digitális ágazat teljes potenciálját, ha magas színvonalú közös európai adatvédelmi szabályok érvényesülnek és helyreáll a fogyasztók bizalma.

További strukturális reformokra van szükség az energiapiacokon a jövőbe mutató éghajlat-politikát folytató ellenállóképes energiaunió megvalósításához az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és az Európai Tanács által 2014 októberében elfogadott, 2030-ra vonatkozó új energiaügyi és éghajlat-változási keretnek megfelelően, valamint az energiaellátás biztonságának fokozásához és a belső energiapiac megvalósításához. Ehhez az energiapiac szerkezetének javítására, a meglévő, piaci alapú eszközök megerősítésére, valamint az energiaipari infrastruktúra korszerűsítésére és kiterjesztésére van szükség. Ennek lehetővé kell tennie az Unión belüli szabad energiaforgalmat és azt, hogy megszűnjenek az elszigetelt energetikai rendszerek és integrálni lehessen a hálózatba a megújuló energiaforrásokat. A szükséges beruházások finanszírozása nagy kihívást fog jelenteni. Bár az uniós strukturális és beruházási alapok jelentős hozzájárulást biztosítanak, az energiaágazat korszerűsítésére irányuló beruházások serkentéséhez és beindításához, valamint a háztartások energiahatékonysági beruházásainak ösztönzéséhez innovatív pénzügyi mechanizmusok kialakítására van szükség.

Ambiciózus intézkedésekre van szükség a munkahelyteremtést, növekedést és beruházásokat támogató uniós szabályozási keret biztosításához. A Bizottság kiemelt területként kezeli a 2012 decemberében megkezdett munkát, amely a meglévő jogszabályok általános felülvizsgálatát célzó, célravezető és hatásos szabályozás programjára (REFIT) irányul. Eredményeként – az állampolgárok és a vállalkozások javát szolgálva – az uniós jognak érthetőbbé, egyszerűbbé és kevésbé költségessé kell válnia. A Bizottság a többi európai intézménnyel, a tagállamokkal és az érdekeltekkel szorosan együttműködve tovább erősíti szabályozási eszközeit (hatásvizsgálat, értékelés).

A fent említett szabályozási korlátok megszüntetésének együtt kell járnia az Bizottság és az EBB közötti partnerség keretében kidolgozott új Európai Stratégiai Beruházási Alap felállításával.

TAGÁLLAMI SZINTŰ STRUKTURÁLIS REFORMOK

Gazdaságaink megreformálására és korszerűsítésére végső soron európai szociális modellünk megerősítése érdekében van szükség. Lényeges szempont, hogy a társadalom minden egyes tagja, a szociális partnerekkel az élen, közreműködhet és proaktívan hozzájárulhat a változáshoz.

A termék-, szolgáltatás- és munkaerő-piaci strukturális reformok ambiciózus végrehajtása szerepet játszhat a bővülő termelékenységben, a versenyképesség helyreállításában és az üzleti környezet javításában, aminek jóvoltából egyúttal a beruházások felfutása is elérhető. Hozzájárulhat növekedési modellünk tartós kiigazításához, a magánszférából történő elkerülhetetlen forráskivonás kedvezőtlen hatásainak mérsékléséhez, illetve hozzájárul a káros makrogazdasági egyensúlyhiányok kialakulásának megelőzéséhez. A növekedésre, termelékenységre és foglalkoztatásra gyakorolt hatások révén emellett – amennyiben ehhez megvannak a megfelelő csatornák – elősegítheti az általános szociális helyzet javítását és a szegénység visszaszorítását, éppúgy mint a magánszektor és az állam adósságállományának fenntarthatóságát.

Jóllehet néhány tagállamban már történtek előrelépések, minden egyes tagállamban – különösen a sebezhetőbbekben – további reformintézkedésekre van szükség. A közelmúlt tapasztalatai bőven szolgáltattak bizonyítékot arra, hogy az ambiciózus lépések konkrét eredményekhez vezetnek (lásd a 3. háttérmagyarázatot).

3. háttérmagyarázat: Példák az eredményes tagállami strukturális reformokra

· Spanyolországban a kormány 2013 decemberében a személyek szabad mozgásának és letelepedésének, valamint az áruk szabad mozgásának érdekében törvényt fogadott el a piaci egységről. A törvény az egymást átfedő spanyolországi jogszabályok ambiciózus racionalizálására szolgál a belföldi piac széttagoltságának kezelése és a termékpiaci verseny fokozása révén. A spanyol hatóságok becslése alapján a reform idővel több mint 1,5 %-kal nagyobb GDP-t eredményez.

· Portugália 2011 és 2013 között számos munkaerő-piaci reformot vezetett be. Sor került a határozatlan, illetve a határozott időre alkalmazott munkavállalók védelmének összehangolására, rugalmasabbak lettek a munkaidőre vonatkozó jogszabályok és intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a bérek jobban igazodjanak a vállalati szintű termelékenységhez. A munkanélküli ellátásokat megreformálták, a jogosultságot pedig kiterjesztették. Átalakították az állami foglalkoztatási szolgálatot, felülvizsgálták a már meglévő aktív munkaerő-piaci intézkedéseket és újabb – többek között az ifjúságra irányuló – programok kerültek bevezetésre. A munkanélküliségi ráta 2013 és 2014 között hozzávetőleg 2 százalékponttal csökkent.

· Lengyelország a szabályozott szakmákhoz való hozzáférést megkönnyítő ambiciózus reformot indított útjára. A reform első szakaszaként 2013-ban 50 – többek között a jogászi, közjegyzői, ingatlanügynöki és taxisofőri – szakma esetében került sor a hozzáférés liberalizálására. 2014. áprilisi határozataival a lengyel parlament további 91 szakmával bővítette e kört, és a tervek szerint 2015 elején újabb 101 szakma esetében hajtanak végre deregulációt.

· Olaszország 2013-ban a gáz- és villamosenergia-piaci verseny és átláthatóság növelését célzó intézkedéscsomagot hajtott végre. Az olasz kormánytól származó kezdeményezések segítettek orvosolni a magas olasz energiaárak régóta megoldásra váró kérdését és az energiaszabályozó becslései alapján a végfelhasználói árak csökkentésében is szerepet játszottak.

A 2015. évre vonatkozóan a Bizottság több kulcsfontosságú reform előtérbe helyezését ajánlja. A kiválasztott területek valamennyi tagállam számára relevánsak, de a bevezetésre kerülő konkrét intézkedések országonként eltérők lesznek. A pozitív szinergiák fokozása és a negatív továbbgyűrűző hatások elkerülése érdekében az euróövezeten belül kiemelt figyelmet kell fordítani a szóban forgó reformok némelyikének jobb koordinációjára. Az érintett reformterületek a következők:

1. A munkaerő-piaci dinamikák javítása és a magas munkanélküliségi ráta kezelése. A legversenyképesebb és legrugalmasabban reagáló országok azok, ahol a vállalatok és a vállalkozók értékként tekintenek, valamint a legtöbbet áldoznak a készségek folyamatos fejlesztésére, ösztönzik az innovációt és a munkavállalók könnyen tudnak szakmát, ágazatot és/vagy régiót váltani.

A foglalkoztatásvédelmi szabályoknak és intézményeknek olyan megfelelő környezetet kell teremteniük, amely ösztönzőleg hat a munkaerő-felvételre, egyúttal korszerű védelmet biztosít mind a foglalkoztatottak, mind a munkakeresők számára. A tagállamoknak – a szociális partnerek bevonásával – többet kell tenniük annak érdekében, hogy felszámolják a munkahelyteremtés útjában álló akadályokat, ami szükség esetén a munkaüggyel kapcsolatos vitarendezési rendszerek reformját is magában foglalhatja. A foglalkoztatás helyreállítását előmozdítandó fel kell gyorsítani a munkát terhelő adók csökkentésére irányuló reformokat. A munkaerőpiac szegmentáltságának csökkentése elő kell hogy mozdítsa a jelenleg munkanélküli, alulfoglalkoztatott vagy ideiglenes szerződéssel alkalmazott személyek foglalkoztatásának útjában álló akadályok felszámolását, illetve meg kell hogy könnyítse a felfelé irányuló szakmai mobilitást.

A növekedést mutató ágazatokban – mint például a digitális gazdaságban, a „zöld ágazatokban” és az egészségügyben – az Európai Uniónak képzett munkaerőre van szüksége. Az oktatás kulcsfontosságú a készségeknek a munkaerő-piaci jelzésekhez való igazításában. Annak érdekében, hogy a fiatalok olyan szaktudásra tegyenek szert, amely iránt igény mutatkozik, korszerűsíteni kell a szakképzési, illetve a duális oktatási rendszereket. Az egész életen át tartó tanulásnak az állami és magánszereplők mozgósítása révén központi prioritássá kell válnia, mégpedig oly módon, hogy a hozzáférés valamennyi korosztály, illetve a leginkább rászorulók számára szélesebb körű legyen. Emellett regionális és ágazati szinten hatékonyabban kell felmérni a készségigényeket.

A fiatalok és a tartósan munkanélküli személyek helyzete különösképpen határozott fellépést kíván. A juttatási rendszerek keretében a megfelelő jövedelempótlást ötvözni kell az egyéni igényeket célzó, egyablakos ügyintézésen keresztül elérhető, aktivitásra ösztönző és támogató szolgáltatásokkal. Fel kell számolni azokat a pénzügyi fékeket, amelyek visszatartó erőként hatnak a munkakeresés tekintetében. Az ifjúsági garancia olyan ambiciózus törekvést testesít meg, amely az ifjúsági munkanélküliség hatékony kezeléséhez különböző eszközöket kapcsol össze. A rendelkezésre álló forrásokat – az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés 6,4 milliárd EUR-s összegét is beleértve – azonban a tagállamoknak gyorsabb ütemben, hatékonyabban és nemzeti forrásokkal kiegészítve kell felhasználniuk. Mindezidáig csak három kapcsolódó, összesen 1,6 milliárd EUR értékű operatív program került elfogadásra, ezek Franciaországot, Olaszországot és Litvániát érintették, amely országok javára tehát már teljesíthetők az előfinanszírozási kifizetések. Ahhoz, hogy az év végéig a legtöbb kapcsolódó operatív program elfogadásra kerüljön, a tagállamoknak a lehető legrövidebb időn belül reagálniuk kell a Bizottság észrevételeire.

Az Unióban a betöltetlen álláshelyek száma átlagosan meghaladja a 2 milliót. Jóllehet a földrajzi mobilitásnak vannak korlátai, úgy tűnik, hogy a munkavállalók nem használják ki teljes mértékben a szabad mozgás kínálta lehetőségeket. Az akadályok felszámolásához Unió-szerte szélesíteni kell a nyugdíjjogosultság hordozhatóságának hatályát, illetve segítséget kell nyújtani – például az EURES-hálózaton keresztül – a munkavállalóknak, hogy megalapozott döntést tudjanak hozni a mobilitást illetően. Ezzel párhuzamosan lépéseket kell tenni a már meglévő szabályokkal való visszaélésekkel szemben, és intézkedésekkel kell megakadályozni egyes régiókban az elit tartós elvándorlását. Az információcsere és a bevált gyakorlatok megosztása terén elengedhetetlen lesz fokozni az uniós együttműködést.

Magas szintű foglalkoztatás csak úgy érhető el, ha a reálbérek – iparági és vállalati szinten egyaránt – a termelékenységben megmutatkozó tendenciákkal összhangban mozognak. Néhány tagállamban még el kell végezni azon válság előtti trendek korrekcióját, amelyeket a béreknek a termelékenységnél nagyobb ütemben történő növekedése jellemzett. A szociális partnereknek döntő fontosságú szerepe lesz. A kollektív szerződések keretében bizonyos fokú mozgásteret kell biztosítani ahhoz, hogy a termelékenység konkrét változásait tükröző differenciált, ágazatokon átívelő és ágazaton belüli béremeléseket lehessen végrehajtani.

2. Nyugdíjreformok. Unió-szerte biztosítani kell a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és megfelelőségét. Az elmúlt években a tagállamok többsége az európai társadalom öregedésére tekintettel biztosabb alapokra helyezve átalakította állami nyugdíjrendszerét. Miként azonban az a 2014. évi országspecifikus ajánlásokban is szerepel, a nyugdíjrendszerek hatékonyságának fokozása, illetve pénzügyi fenntarthatósága érdekében további reformokra van szükség. Ugyanakkor ahhoz, hogy a nyugdíjba vonulást követően tisztességes jövedelmet lehessen biztosítani, meg kell őrizni a nyugdíjrendszerek megfelelőségét. Tekintettel az élettartam növekedését jelző trendre, számos országban az eddiginél dinamikusabb szemléletet kell kialakítani arra vonatkozóan, hogy milyen életkorhoz legyen köthető a nyugdíjba vonulás, többek között a kötelező nyugdíjkorhatár és a várható élettartam szisztematikusabb összekapcsolása révén azt biztosítandó, hogy megfelelő egyensúly jöjjön létre a munkával, illetve a nyugdíjban eltöltött évek között.

3. A szociális védelmi rendszerek korszerűsítése. A szociális védelmi mechanizmusoknak az emberi élet minden szakaszában hatékony és megfelelő módon kell működniük. Letisztultabb és célirányosabb szociálpolitikákra van szükség, amelyeket kiegészít a megfizethető és jó minőségű gyermekgondozási ellátás és oktatás, a korai iskolaelhagyás megelőzése, a képzési és állástámogatás, a lakhatási támogatás és az elérhető egészségügyi ellátás. Az egészségügyi rendszer átalakításra szorul, hogy hatékony struktúrák – többek között az e-egészségügy – révén minőségi egészségügyi ellátás lehessen nyújtani.

4. A termék- és szolgáltatáspiacok rugalmasságának fokozása. A hálózatos iparágak működésének korszerűsítése, az infrastruktúra-kapacitás bővítése és a szolgáltatói ágazatok még nyitottabbá tétele a legtöbb tagállam esetében továbbra is kihívásként jelentkezik, miként az a tagállamoknak szóló 2014-ben kiadott országspecifikus ajánlásokban is szerepelt, amelyek a hálózatos iparágak működésének javítását, valamint a termék- és szolgáltatáspiacokon belüli verseny – különösen a szabályozott szakmák tekintetében történő – fokozását szolgáló intézkedésekre helyezték a hangsúlyt. A fogyasztóvédelmi jogszabályok hatékony érvényesítése szintén bizalomépítő hatású amellett, hogy keresletet teremt az egységes piacon.

Az uniós jogszabályok keretet biztosítanak a nemzeti szinten végrehajtandó korszerűsítéshez, valamint hogy Európa egésze vonzóbbá és versenyképesebbé váljon. A szolgáltatási irányelv 2006-ban történt hatálybalépését követően a tagállamok több reformot útjára indítottak a szolgáltatási ágazat vonatkozásában, az e téren tapasztalt haladás azonban az utóbbi időben egyenetlen volt. A szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtása jelentősen javítaná a szolgáltatások egységes piacának működését, és hosszú távon akár az uniós GDP 1,6 %-ának megfelelő gazdasági nyereséget is eredményezhet a jelenlegi végrehajtási szinttel elért, az uniós GDP 0,8 %-át kitevő gazdasági nyereségen felül.[6] Az irányelvbe foglalt általános alapelvek alól még nagyon sok a kivétel, és ez a több tagállamban is észlelhető elhúzódó reformfolyamatokkal együtt továbbra is hátráltatja az irányelv teljes körű végrehajtását, és az abból származó előnyök kiaknázását. A nemzeti reformok felgyorsítása során az alábbi akadályok felszámolására kell összpontosítani: i. bizonyos tagállamokra jellemző aránytalan és indokolatlan engedélyezési követelmények, különösen ami a jogi formára, illetve részesedésre vonatkozó előírásokat illeti; ii. nem egyértelmű nemzeti jogszabályok a határon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra alkalmazandó szabályok tekintetében; iii. a kölcsönös elismerés hiánya; iv. nehézkes közigazgatási eljárások, amelyek esetében lehetőség van az egyablakos ügyintézés teljesítményének fokozására; iv. a szakmákra vonatkozó szabályozások jelenleg folyamatban lévő kölcsönös értékelése terén, illetve a szabályozott szakmák reformjai tekintetében elért egyenlőtlen haladás; v. az áruk szabad mozgását továbbra is hátráltató akadályok. A Bizottság a jövőben is szorosan együtt fog működni a tagállamokkal ezen akadályok felszámolása érdekében.[7]

5. Az üzleti beruházások keretfeltételeinek javítása. A magánberuházások bevonásában kulcsfontosságú szereppel bírnak az üzleti környezet beruházásbarát jellegének megerősítésére irányuló erőfeszítések, kiváltképpen azon tagállamokban, amelyek költségvetési mozgástere a közberuházások tekintetében korlátozott. A köz- és magánszféra közötti partnerségek, valamint az állami tulajdonban lévő vállalatok irányítása a jövőben a közkiadások és a magánberuházások hatékonyabbá tétele érdekében gondos tervezést fog igényelni. A közbeszerzési szerződéseket még nyitottabbá kell tenni, mégpedig elsősorban az uniós jogszabályok alkalmazásával. Ez egyben az ajánlatkérők tervezési és végrehajtási kapacitásainak – különösen az e-közbeszerzés révén történő – megerősítését is magában foglalja. Sok esetben az eljárások hatékonyságának növelésére és az átláthatóság fokozására is szükség van. A megfelelően működő fizetésképtelenségi keretrendszerek szintén alapvető fontossággal bírnak a hatékony erőforrás-újraelosztás szempontjából.

6. A kutatási és innovációs (K+I) beruházások minőségének javítása. A nemzeti és regionális szintű K+I beruházások döntő szerepet játszanak a fenntartható növekedés lendületes beindításában. A tagállamoknak továbbra is kiemelten kell kezelniük a kutatásra és innovációra irányuló közberuházásokat, és biztosítaniuk kell azok hatékonyságát, valamint a magánberuházásokra gyakorolt mobilizációs hatásukat. A tagállamoknak a K+I intézmények minőségére, stratégiafejlesztési és döntéshozatali folyamataikra, valamint a programokra kell összpontosítaniuk. Ezzel egyidejűleg fenn kell tartani a reformok ütemét a K+I-be irányuló üzleti beruházások, valamint a gyorsan növekvő innovatív kkv-k szempontjából nélkülözhetetlen beruházásbarát környezet biztosításához.

7. Hatékonyságnövelés a közigazgatásban. A közigazgatások számára továbbra is Unió-szerte kihívást jelent a „kevesebb eszközzel jobb eredmény” elv gyakorlatba való átültetése, vagyis hogy a szűkebb költségvetés jellemezte időszakokban megfeleljenek a lakossági igényeknek, kedvezőbbé tegyék a vállalatokra és állampolgárokra háruló adminisztratív és szabályozási terhek könnyítésével az üzleti környezetet, illetve alkalmazkodjanak a digitális gazdaság szükségleteihez. A tagállamok döntő többsége számára mindez továbbra is kihívást jelent. Több tagállam vezetett be intézményi vagy területi reformokat azzal a kettős céllal, hogy szervezeteik racionalizálásával megtakarításokat érjenek el és a különböző intézményi vagy kormányzati szintekhez tartozó illetékességek tisztázása révén gondoskodjanak a zökkenőmentes döntéshozatalról és a reformok végrehajtásáról.

Emellett a legtöbb tagállamnak törekednie kell a közigazgatás terén az – uniós szinten végrehajtott célravezető és hatásos szabályozás programhoz (REFIT) hasonlatos – egyszerűsítésre, illetve a digitális megközelítés hangsúlyosabb érvényre juttatására. A bürokratikus és szabályozási akadályok felszámolása magasabb minőséget képviselő, egyszerűbb és hozzáférhetőbb jogszabályokat eredményezne, valamint megteremtené a feltételeket egy vállalkozás-, illetve polgárbarátabb közeg számára, ami pedig a beruházások felfutásához vezetne. Ennek fontos előfeltétele a független igazságszolgáltatás hatékonyságának fokozása, illetve pártatlanságának biztosítása. Egyértelműen megoldásra vár az eljárások hosszának, a folyamatban lévő ügyek számának, az IKT-eszközök elégtelen mértékű használatának, az alternatív vitarendezési mechanizmusok előmozdításának és az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdése.

4.         FELELŐSSÉGTELJES KÖLTSÉGVETÉSI GAZDÁLKODÁS

Tekintettel arra, hogy a hiány-, és az adósságszintek Unió-szerte ugrásszerűen megnövekedtek a pénzügyi válság alatt, jelentős mértékű fiskális konszolidáció volt szükséges a tagállami államháztartások fenntarthatósága iránti bizalom helyreállításához, valamint az államadósság alakulása és a pénzügyi instabilitás között kialakult ördögi kör megtöréséhez. Az elmúlt évek jelentős kiigazításai révén az Európai Unióban sikerült csökkenteni a hiányokat és stabilizálni az adósságszinteket. E kedvező költségvetési változásokat tükrözi az is, hogy számottevően – a 2011. évi 24-ről 2014-ben 11-re – csökkent a túlzotthiány-eljárás alatt álló országok száma. A legfrissebb előrejelzések szerint immár azzal lehet számolni, hogy az elkövetkezendő években a költségvetési irányvonal semleges marad az Unióban, ami egyben azt jelenti, hogy a fiskális politika nem fog a növekedés útjába állni.

Az államadósság mindemellett igen tetemes marad, ami magas külső eladósodottsággal párosulva a gazdaságokat sebezhetőbbé teszi a kedvezőtlen sokkokkal szemben, amellett hogy a növekedést is hátráltathatja. Az ilyen jellegű egyensúlyhiányok akár az euróövezet egészének zavartalan működésére is veszélyt jelenthetnek. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében vállalt tagállami kötelezettségekkel összhangban az elkövetkezendő években továbbra is az államadósság-állomány növekedésének visszafordítása a cél. Ez a felelősségteljes költségvetési politikák és a gazdasági növekedés ötvözésével érhető el. Először is a költségvetési kiigazítás ütemét az egyes tagállamokban jelentkező kihívások szerint differenciálni kell. A fenntarthatósággal kapcsolatos problémákkal küzdő tagállamoknak folytatniuk kell a konszolidációt, míg ott, ahol az a költségvetési mozgástér jóvoltából lehetséges, a növekedést kell támogatni. A tagállamoknak emellett a megfelelő költségvetési pálya meghatározásához és állhatatos követéséhez élniük kell a közelmúltban megerősített nemzeti költségvetési keretekkel. Másodszor: a költségvetési stratégiák rendszerét a növekedést ösztönző módon kell kialakítani. Számos országban a kiadások visszafogására való összpontosítás – esetleg a leginkább torzító hatású adók csökkentésével párosítva – hozzájárulhat a nagyobb mértékű növekedéshez és a beruházások bővüléséhez, amennyiben az továbbra is összhangban marad a konszolidációs követelményekkel.

4. háttérmagyarázat: Felelősségteljes növekedésbarát költségvetési konszolidáció A tagállamok nem kifejezetten növekedésbarát módon láttak hozzá a költségvetési konszolidációhoz. Túl nagy hangsúlyt fektettek az adóemelésekre, amelyek viszont a legtöbb tagállam esetében, ahol az adóterhek már amúgy is magasak, nem jelentenek optimális megoldást. A nemzeti költségvetésekben szereplő kiadási tételek csökkentésének fókuszában a közberuházások álltak annak ellenére, hogy a költségvetési kiadások között e tétel növekedésösztönző potenciállal rendelkezik. Ugyanakkor néhány tagállamban a szükséges költségvetési kiigazítások mértéke és a pénzügyi válság dinamikái miatt gyors megoldások alkalmazására volt szükség. A pénzügyi válság csillapodásával és a konszolidáció ütemének mérséklődésével a költségvetési intézkedések összetétele javulni kezdett. Ez már 2014-ben is látható volt, és a 2015. évre vonatkozó költségvetési tervezetekben szintén megmutatkozik. A beruházásokra irányuló kiadások csökkenése megállt, és ezzel párhuzamosan a bevételek összetétele is növekedésbarátabbá vált. A 2015. évi költségvetési tervezetekben például több határozott, a munkát terhelő adók csökkentésére irányuló adóintézkedés is helyet kapott, igaz ugyan, hogy ezek sem testesítenek meg olyan ambiciózus lépéseket, amelyek a problémák megoldásaként szolgálhatnának.

A bevételi oldal tekintetében lényeges, hogy az adórendszer hatékony és növekedésbarát legyen. A foglalkoztatás és a növekedés ösztönzését segítheti, ha a munkára rakodó adóterhet – a potenciális disztribúciós hatás figyelembevételével – a növekedést kevésbé hátráltató egyéb adótípusokra helyezik át, így például az állandó vagyon-, környezetvédelmi és fogyasztási adókra. A munkát terhelő adók magas szintje Európa hosszú múltra visszatekintő problémája, amelyre jellemző, hogy a tagállamok között 40 %-os eltérések tapasztalhatók az átlagbérért, illetve nettó bérért való foglalkoztatást terhelő költségek között. Az adóalapok kiszélesítésével, az egyszerűsítéssel és a fokozottabb átláthatóság megteremtésével szintén növelhető az adórendszer hatékonysága és fokozható az adóteljesítés, valamint az agresszív adótervezés elleni küzdelem.

A kiadási oldalon a közpénzből finanszírozott termelőberuházásokat, illetve a folyó kiadások közül a növekedésbarátabb tételeket prioritásként kell kezelni – amely prioritások támogatását segítheti, ha gyors döntés születik a Bizottság által javasolt európai beruházási tervről. A szociális védőhálónak hozzá kell járulnia a szegénység elleni küzdelemhez és a társadalmi befogadás előmozdításához. Reformok, illetve egyéb, például a kiadások felülvizsgálatára vonatkozó intézkedések elfogadásával fokozni kell a meglévő kiadási programok hatékonyságát annak érdekében, hogy elérjék célkitűzéseiket. Legalább nyolc tagállamban – az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban, Írországban, Dániában, Spanyolországban és Svédországban – folytattak le a közelmúltban, vagy folytatnak jelenleg valamilyen formában kiadási felülvizsgálatot. A felülvizsgálatok eredményeinek, illetve a felülvizsgálatok nyomán szerzett tapasztalatoknak a szélesebb körben történő megosztását az általános irányítási rendszer részévé kell tenni.

A Stabilitási és Növekedési Paktum biztosítja a megfelelő keretet – adott esetben rugalmasságot – a fenntartható államháztartással összefüggésben elérendő hosszú távú növekedés számára. Nem pusztán a nominális hiányt tartja szem előtt, hanem hangsúlyt helyez a költségvetési folyamatok strukturális vetületére is. Ennek jóvoltából kiszűrhetők azok a jelenségek – legyenek akár negatívak (mint például az aszimmetrikus sokkok), akár pozitívak (mint például a többletbevételek) –, amelyekre a kormánynak nincs ráhatása. Ez azt jelenti, hogy tisztább képet kapunk a mögöttes költségvetési pozícióról. Az egyes tagállamok értékelésére külön-külön kerül sor, figyelembe véve sajátos gazdasági helyzetüket, a lakosságuk öregedése nyomán jelentkező, többek között a nyugdíjhoz kapcsolódó és egészségügyi szakpolitikákat érintő kihívásokat, valamint az államadósság szintjét.

5.         KORMÁNYZÁSI RENDSZERÜNK EGYSZERŰSÍTÉSE A HATÉKONYSÁGNÖVELÉS ÉS A FELELŐSSÉGVÁLLALÁS FOKOZÁSA ÉRDEKÉBEN

Ez az éves növekedési jelentés indítja el az európai szemeszter néven ismert éves gazdaságkormányzási ciklust. EU-szinten ötvözi a költségvetési, makrogazdasági és strukturális politikák felügyeletét a következő évre vonatkozó nemzeti költségvetések és döntések elkészítését megelőzően. Az európai szemeszter 2011 óta arra szolgált, hogy elindítsa és iránymutatással segítse a tagállamokban a jelentős költségvetési és strukturális reformokat. Ehhez az éves növekedési jelentéshez kapcsolódóan a Bizottság elvégezte a „hatos csomag” és a „kettes csomag” jogszabályainak felülvizsgálatát, amelyek megerősítették az EU gazdasági kormányzását.[8]

Az európai szemeszter nemzeti és uniós szinten a reformok végrehajtásának fontos eszközévé vált, mivel biztosítja, hogy az EU és tagállamai összehangolják gazdaságpolitikájukat és a munkahelyteremtés, a növekedés és a beruházások támogatására irányuló erőfeszítéseiket. Mindazonáltal a Bizottság általi nyomon követés[9] rámutatott, hogy még mindig hiányzik a felelősségvállalás, ami az országspecifikus ajánlások nem megfelelő szintű végrehajtását eredményezi, különösen a strukturális reformok terén. Európa gazdasági kihívásainak fényében a Bizottság úgy véli, hogy ez a megfelelő idő az európai szemeszter egyszerűsítésére és megerősítésére annak hatékonyabbá tétele érdekében, úgy, hogy nagyobb hangsúlyt, egyértelműséget és politikai szerepet kap a jövőre nézve, az ebben az éves növekedési jelentésben bemutatott integrált megközelítéssel összhangban. Az újjáalakított európai szemeszter célja az EU-szintű gazdaságpolitikai koordináció hatékonyságának növelése azáltal, hogy minden szereplő jobban elszámoltathatóvá válik, és felelősségvállalása fokozódik (lásd a mellékletet).

A szemeszter egyszerűsítésének célja a politikai felelősségvállalás, az elszámoltathatóság és az eljárás elfogadásának fokozása, hitelességének és a tagállamok közötti összehasonlíthatóságának megerősítése, valamint az országspecifikus ajánlások jobb végrehajtásának elősegítése.

Az európai szemeszterről folytatott eszmecsere az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálata fényében is fontos, amelyet kellő időben nyújtanak be ahhoz, hogy az Európai Tanács 2015. tavaszi ülésén megtárgyalhassák. Az Európa 2020 stratégia végrehajtásáról szóló, múlt márciusban kiadott helyzetértékelő bizottsági közlemény[10] nyomán, és a nyilvános konzultáció eredményei, a Tanácsban folytatott viták összegzése és az érdekelt felektől kapott inputok alapján a Bizottság jelenleg az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálatán dolgozik, és meglátásait 2015 elején mutatja be.

Ahhoz, hogy az EU teljesíteni tudja a munkahelyteremtésre és növekedésre irányuló feladatát, széleskörű konszenzusra van szükség a megfelelő politikai irányvonalról, valamint arra, hogy a reformerőfeszítéseket az érdekeltek határozottan támogassák. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti parlamenteket, a szociális partnereket és a civil társadalom egészét jobban be kell vonni az uniós és nemzeti szinten eldöntött politikák végrehajtásába. Annak érdekében, hogy a nemzeti parlamentek szorosabban kapcsolódjanak a folyamathoz, a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament minden évben találkoznak a parlamenti hét során, és a Bizottság bevonásával megvitatják az európai szemesztert.

Szintén egyértelműen szükség van a társadalmi fejlődés és a reformok hatásának időbeli nyomon követésére. Már megkezdődött a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítésére irányuló munka. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás különösen foglalkoztatási és szociális mutatókkal bővül, amelyek teljes körű használata révén jobban megérthetjük a munkaerőpiac működését és a szociális jelenségeket és kockázatokat. A Bizottság arról is gondoskodik, hogy az európai szociális partnerek jobban kapcsolódjanak az európai szemeszter folyamatához.

Miközben zajlik az első elgondolások tesztelése és végrehajtása a 2015. évi európai szemeszter vonatkozásában, az elkövetkező hónapokban további javaslatok kidolgozására kerül sor a gazdasági kormányzás elmélyítésével kapcsolatos munka részeként, amelyet a Bizottság elnöke az Európai Tanács, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeivel együtt koordinál.[11]

6.         KÖVETKEZTETÉSEK

Sürgető az igény az EU gazdaságpolitikai döntéshozatalában az újrakezdésre. A Bizottság a 2015. évi éves növekedési jelentésében azt javasolja az EU számára, hogy gazdaságpolitikájában olyan integrált megközelítést kövessen, amely három, egymással együttműködő fő pillér köré épül: a beruházási tevékenység élénkítése, a strukturális reformok felgyorsítása és a felelősségteljes, növekedésbarát költségvetési konszolidáció folytatása.

A tagállamok elsődleges fontossággal hagyják jóvá az ezen éves növekedési jelentés részeként javasolt 315 milliárd EUR-s beruházási tervet. A tagállamok vállalják, hogy 2015. június végéig megteszik a javasolt új alap létrehozásához szükséges jogalkotási változtatásokat. A tagállamok szintén vállalják, hogy a következő három évben legalább általánosságban megkétszerezik az európai strukturális és beruházási alapokhoz tartozó projektek végrehajtásához felhasznált innovatív pénzügyi eszközök alkalmazását.

A javasolt integrált megközelítést az egyes tagállamok helyzetétől függően, nemzeti szinten kell végrehajtani a nagyarányú munkanélküliség kezelése érdekében a munkaerőpiac rugalmatlanságának enyhítése, nyugdíjreformok végrehajtása, a szociális védelmi rendszerek modernizálása, a termék- és szolgáltatáspiacok rugalmasságának javítása, az üzleti beruházások keretfeltételeinek javítása, a kutatásba, innovációba, oktatásba és képzésbe történő beruházások minőségének javítása, és a közigazgatás hatékonyságának fokozása révén. A szociális partnerek felkérést kapnak, hogy aktívan járuljanak hozzá a belföldi reformprogramokhoz.

A nemzeti felelősségvállalás és elszámoltathatóság megerősítése érdekében szükséges a nemzeti parlamentek, a szociális partnerek és az érdekeltek európai szemeszterbe való nagyobb mértékű bevonása. A 2015. évi európai szemeszter egyszerűsítése az első lépés ebbe az irányba.

A javasolt integrált megközelítéshez a tagállamok, az Európai Parlament és az Európai Tanács vezető politikai szerepvállalására van szükség. A Bizottság minden szereplővel együttműködik annak biztosítása érdekében, hogy Európa visszakerüljön a fenntartható gazdasági fellendülés pályájára.

MELLÉKLET

Az európai szemeszter egyszerűsítése és megerősítése

Az európai szemeszter a gazdaság- és költségvetés-politikai koordináció éves ciklusát jelenti, amely során a tagállamok iránymutatást kapnak a nemzeti szintű szakpolitikai döntéshozatalt megelőzően. Az iránymutatásra a Stabilitási és Növekedési Paktum és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében kerül sor. Az európai szemeszter az Európa 2020 stratégia végrehajtását is segíti.

Az európai szemeszter minden évben a Bizottság éves növekedési jelentésének közzétételével veszi kezdetét. A jelentés felvázolja az EU általános gazdasági prioritásait. Ezt megvitatja a többi intézmény, és az Európai Tanács tavaszi üléséhez vezető megbeszélések háttéranyagául szolgál. A tagállamok minden év tavaszán nyújtják be nemzeti programjukat. A Bizottság ezt követően minden tagállam számára országspecifikus szakpolitikai ajánlásokat javasol, a nemzeti gazdasági helyzet és programok általa végzett értékelése alapján. Minden lényeges szakpolitikai területre kiterjed: költségvetési, makrogazdasági és strukturális reformokra egyaránt. Az ajánlásokat a Tanácsban megvitatják, és a Tanács általi végleges elfogadás előtt azokat a júniusi Európai Tanács hagyja jóvá. A tagállamoknak a következő évre vonatkozó költségvetési és politikai terveikben kell tükrözniük, és az elkövetkező 12 hónapban végre kell hajtaniuk az ajánlásokat.

Noha az európai szemeszter uniós szinten megerősítette a gazdaságpolitikai koordinációt, a kulcsfontosságú országspecifikus ajánlások korlátozott végrehajtása, vagy esetenként annak elmaradása kérdésessé tette a hatékonyságát. Az egyszerűsített és megerősített európai szemeszternek a folyamat meglévő erősségeire kell építenie és kezelnie kell a gyengeségeit, a különböző szakaszok és azok kimeneteinek egyszerűsítésével, a tagállamokkal folytatott együttműködés és párbeszéd javításával, a jelentéstételi követelmények korlátozásával, a folyamat multilaterális jellegének előmozdításával és a felelősségvállalás minden szintet érintő megerősítésével.

A bizottsági eredmények egyszerűsítése és a bizottsági elemzésre adott több visszajelzés lehetővé tétele: Az éves növekedési jelentés és a riasztási mechanizmus keretében készült jelentés együttes őszi előterjesztése jól működik, mivel a két dokumentum kiegészíti egymást és meghatározza a következő évre vonatkozó általános uniós megközelítést. Ugyanakkor, a folyamatban később készített két fő országspecifikus dokumentum, az országspecifikus ajánlásokat kísérő szolgálati munkadokumentumok és a riasztási mechanizmus keretében készült jelentéshez kapcsolódó részletes vizsgálatok benyújtására tavasszal, két különböző időpontban kerül sor. Tagállamonként egyetlen, átfogó gazdasági értékelés, amely a tagállamokhoz intézendő ajánlások alapjául szolgál, javítaná a folyamat koherenciáját és csökkentené az adminisztratív terheket. E dokumentumok korábbi, például márciusi közzététele nagyobb átláthatóságot is teremtene, és lehetővé tenné a bizottsági elemzésre adott visszajelzést.

A tagállamok jelentéstételi követelményeinek egyszerűsítése: A tagállamokat terhelő jelentéstételi követelményeknek arányosaknak kell lenniük és egyértelmű hozzáadott értékkel kell bírniuk. Az „egyszeri közlés” megközelítést kell követniük, vagyis a dokumentumokból és a helyszíni kiküldetésekből összegyűjtött rendelkezésre álló információkat hatékonyan meg kell osztani és újra fel kell használni, miközben az európai szinten folyó munka az információk elemzésére és frissítésére összpontosít. A nemzeti reformprogramok fontos kommunikációs és felelősségvállalási eszközt jelenthetnek nemzeti szinten ha fókuszuk áthelyeződik, és célzottabb nemzeti inputot biztosítanak a bizottsági elemzéshez egy korábbi szakaszban, valamint ha a nemzeti parlamenteket és a szociális partnereket bevonják azok kialakításába.

A folyamat multilaterális jellegének előmozdítása: Az európai szemeszter iránt tanúsított tagállami felelősségvállalás általánosságban túl gyenge nemzeti szinten, de európai szinten is. Ez korlátozza az országspecifikus ajánlásokról folytatott megbeszélések minőségét és az ajánlások ezt követő végrehajtását. Az olyan területeken, mint az államháztartás és a költségvetési keretek, ahol erősebbek a felügyeleti eszközök, a végrehajtás mértéke számottevően magasabb. Az egyszerűsített folyamat több időt biztosítana az uniós iránymutatás vizsgálatára és megvitatására. A Bizottság országspecifikus elemzésének korábbi időpontban történő bemutatása szintén segítene e tekintetben. Ezenfelül a Tanács elnökségével együtt lehetővé kell tenni a teljesítmény és a politikák egész éves többoldalú vizsgálatának megerősítését. A szakpolitikai fellépések és eredmények tagállamok közötti összehasonlíthatóságának javítása elősegítené a nyomásgyakorlást és további adatokkal szolgálhat a multilaterális tematikus vitákhoz. A reformok végrehajtásának Bizottság általi nyomon követéséről folytatott eszmecsere különösen fontos az ajánlástervezetek tanácsi megtárgyalásának előkészítésével összefüggésben és a júniusi Európai Tanács általi megvitatása fényében.

A folyamat nyíltabbá tétele és egyéb szereplők fokozott bevonása: Az európai szemeszter folyamatának demokratikus legitimitása időnként kérdésessé vált. Az elmúlt években a Bizottság fokozatosan mélyebb és tartósabb párbeszédet alakított ki a tagállamokkal, kétoldalú találkozók, a tanácsi bizottságokban folytatott célzottabb megbeszélések és szélesebb körű technikai látogatások segítségével. Javult a parlamentek bevonása is. Ami az Európai Parlamentet illeti, a szoros bevonás a hatos csomag jogszabályai révén bevezetett gazdasági párbeszéd által vált lehetségessé, amelynek keretében egyrészről az Európai Parlament, másrészről a tagállamok, a Tanács, a Bizottság, az Európai Tanács és az eurócsoport között folynak megbeszélések. A Parlament emellett jelentős politikai vitákat folytat az európai szemeszter kulcsfontosságú pillanataiban. A nemzeti parlamentek európai szemeszterrel kapcsolatos tájékozottsága az évek során egyre nőtt, köszönhetően a kettes csomag jogszabályainak és a Bizottság előadások és viták általi közvetlenebb bevonásának. E pozitív fejlemények ellenére lenne lehetőség még szélesebb körű párbeszédre, nemcsak a parlamentekkel, de a szociális partnerekkel is. A Bizottság például a jövőben az éves növekedési jelentés közzététele előtt bevonhatná az Európai Parlamentet és a szociális partnereket európai szinten, és a jelentés elfogadását követően folytathatnák a vitát. A Bizottság az országspecifikus elemzései alapján megtárgyalhatná az Európai Parlamenttel a felmerülő horizontális szempontokat, és adott esetben visszajelzést kérhetne a szociális partnerektől a helyi országspecifikus kérdésekről.

[1]               A Bizottság 2014. július 15-i politikai iránymutatása: http://ec.europa.eu/about/juncker-commission/docs/pg_hu.pdf

[2]               A Bizottság 2014. őszi előrejelzése, 2014. november 4.: http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2014/pdf/ee7_en.pdf

[3]               Ahogy azt a hivatalba lépő Bizottság számára adott 2014. július 15-i politikai iránymutatás bejelentette.

[4]               Az alacsony beruházási szint mindenekelőtt a következő országokra jellemző: Olaszország (-25%), Portugália (-36%), Spanyolország (-38%), Írország (-39%), és Görögország  (-64%).

[5]               Mapping the Cost of Non-Europe 2014-19 (Felmérés az európai integráció hiányának költségeiről 2014–2019) az Európai Parlament által 2014 júliusában közzétett tanulmány.

[6]               J. Monteagudo, A. Rutkowski, D. Lorenzani: The economic impact of the Services Directive: A first assessment following implementation (A szolgáltatási irányelv gazdasági hatása: a végrehajtást követő első értékelés), Economic Papers 456, 2012. június, http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/economic_paper/2012/pdf/ecp_456_en.pdf

[7]               COM(2012) 261, 2012. június 8.

[8]               COM(2014) 905, 2014. november 28.

[9]               A Bizottság értékeléseinek közzétételére az országspecifikus ajánlásokat kísérő éves szolgálati munkadokumentumokban kerül sor. http://ec.europa.eu/europe2020/making-it-happen/country-specific-recommendations/index_en.htm

[10]             COM(2014) 130 final, „Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról”, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/europe2020stocktaking_hu.pdf és http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/europe2020stocktaking_hu.pdf

[11]             A 2014. október 24-i euróövezeti csúcstalálkozón egyeztetettek szerint.