This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014DC0445
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS ON RESOURCE EFFICIENCY OPPORTUNITIES IN THE BUILDING SECTOR
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ERŐFORRÁS-HATÉKONY LEHETŐSÉGEK AZ ÉPÍTŐIPARBAN
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ERŐFORRÁS-HATÉKONY LEHETŐSÉGEK AZ ÉPÍTŐIPARBAN
/* COM/2014/0445 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ERŐFORRÁS-HATÉKONY LEHETŐSÉGEK AZ ÉPÍTŐIPARBAN /* COM/2014/0445 final */
ERŐFORRÁS-HATÉKONY LEHETŐSÉGEK AZ
ÉPÍTŐIPARBAN
1. BEVEZETÉS
Az EU összes
anyagkitermelésének [1]
és energiafogyasztásának[2]
körülbelül a fele, vízfogyasztásának[3]
pedig a harmada épületek kivitelezése és használata során kerül felhasználásra.
Ez az ágazat termeli az összes hulladék[4]
mintegy harmadát, ezenfelül az épületek életciklusainak különböző
szakaszaiban – beleértve az építőanyagok gyártását, az építést, a
használatot, a felújítást és az építési hulladékok kezelését – fellépő
környezeti terhelést okoz. E kezdeményezés fő
célja, hogy támogassa az új és felújított kereskedelmi, lakó- és középületek
hatékonyabb energiafelhasználását, valamint a teljes életciklus során
csökkentse általános környezeti hatásukat. Az erőforrások felhasználását
nagyrészt a tervezési döntések és az építőanyagok kiválasztása során
határozzák meg. Azért, hogy az erőforrás-hatékonyságból minél több haszon
származzon, biztosítani kell, hogy a döntéshozatal megkönnyítése érdekében a
tervezők, a gyártók, a vállalkozók, a hatóságok és a felhasználók
hasznosítható és megbízható információkkal rendelkezzenek. E kezdeményezés ezt
az információhiányt az épületek környezeti teljesítményének értékeléséhez
szükséges, világosan meghatározott és mérhető mutatókra tett javaslattal
oldja meg.
2. AZ
ÉPÜLETEK ERŐFORRÁS-FELHASZNÁLÁSÁNAK CSÖKKENTÉSE
A erőforrások
felhasználása és a hozzájuk kapcsolódó környezeti hatások az épület teljes
életciklusa során az alábbi módokon csökkenthetők:
jobb tervezés ösztönzése, amely az
erőforrás-felhasználást összeveti az épület szükségleteivel és
működésével, és figyelembe veszi a bontás lehetőségeit;
az erőforrás- és energiahatékony termékek
nagyobb arányú felhasználását biztosító, jobb projekttervezés;
az építőanyagok erőforrás-hatékonyabb
gyártásának ösztönzése, például újrahasznosított anyagok felhasználása, a
meglévő anyagok újrafelhasználása és a hulladék üzemanyagként való felhasználása
révén;
az erőforrás-hatékonyabb építés és a felújítás
ösztönzése, például az építési hulladék csökkentése, az anyagok és termékek
újrahasznosítása vagy újrafelhasználása révén azért, hogy minél kevesebb
kerüljön belőlük a hulladéklerakókba.
Az anyagok,
sőt teljes termékek újrahasznosítása és újrafelhasználása egyre fontosabb
az anyagok hatékony felhasználásának javítása és a primer anyagokhoz
kapcsolódó negatív hatások elkerülése érdekében. Az általános egyensúly azonban
nagymértékben a helyi, regionális vagy nemzeti szintű hatékony
újrahasznosítási rendszer meglététől függ, amely a hulladéklerakók
előnyös és költséghatékony alternatíváját jelenti. Az, hogy az
újrahasznosítási alternatívák mennyire előnyösek, függ az újrahasznosítás
helyére történő szállítás távolságától, az újrahasznosított anyagok
szükséges tisztasági szintjének biztosításától, valamint az újrahasznosítási és
gyártási folyamatoktól. A fűtés és a világítás használat közbeni energiafogyasztását
különböző uniós jogszabályok[5][6][7][8] szabályozzák. Az
építőanyagok gyártása és az építés folyamata során felhasznált energia
szintén jelentős szerepet játszik az épület teljes környezeti hatásában.
Tanulmányok azt mutatják, hogy az Unió teljes energiafogyasztásának 5–10 %-át
az építőanyagok gyártására használják fel[9].
Ezenfelül növekszik az épületek üvegházhatásúgáz-kibocsátása[10], amely a teljes
üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak jelentős részét képezheti. A környezeti
hatások hatékony kezelése érdekében az épület teljes életciklusát figyelembe
kell venni. Ellenkező esetben figyelmen kívül maradnának bizonyos hatások,
vagy az életciklus más szakaszában további problémákat okoznának. Például az
épület használati szakaszában az energiahatékonyság javítását célzó egyes
megoldások megnehezíthetik és költségessé tehetik a későbbi
újrahasznosítást. Az élettartam során
jelentkező költségek csökkentése Az élettartamuk során
kifejtette környezeti hatások csökkentésének figyelembe vételével tervezett és
épített épületek közvetlen gazdasági előnyt, mint például alacsonyabb
üzemeltetési és karbantartási költséget,[11],[12],[13]
lassabb elavulást és magasabb eszközértéket[14],[15]
biztosítanak. Ezenfelül pozitív szociális hatásaik is vannak, mint például a
jobb egészség és termelékenység. Az adminisztratív és tanúsítási
többletköltségek miatt a tanúsított épületek többsége jelenleg magas színvonalú
kereskedelmi és középület (pl. neves szállodák és irodaházak). E többletköltségeket
inkább hosszabb távon megtérülő kiadásokként érdemes kezelni. A
tervezők, a szállítók és a gyártók tudatosságának fokozódása a költségek
csökkenését eredményezi, mivel az ellátási lánc alkalmazkodik az új
követelményekhez és gyakorlatokhoz. Franciaországban a QUALITEL által készített
tanulmány megállapította, hogy a fenntartható lakóépületek építésének
többletköltsége a hagyományos épületekéhez viszonyítva a 2003-as 10 %-ról
mára 1 % alá csökkent[16].
Ez a folyamat az Egyesült Királyságban is megfigyelhető volt[17]. 3. TÖREKVÉS AZ
ÉPÜLETEK KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSE EGYSÉGES EURÓPAI KONCEPCIÓJÁNAK
MEGVALÓSÍTÁSÁRA Jelenlegi helyzet Az erőforrás-hatékony
Európa megvalósításának ütemterve[18]
az épületek jobb erőforrás-hatékonysággal történő felújítására és
építésére tesz javaslatot, ami megköveteli a politikáktól, hogy a környezeti
hatások széles skáláját figyelembe vegyék a teljes életciklus során. „Az uniós
építőipar és az abban működő vállalkozások fenntartható
versenyképességi stratégiája”[19]
újra hangsúlyozta, hogy az erőforrás-hatékonyság jelenti az ágazat egyik
fő kihívását 2020-ig. A stratégiából az is kiderül, hogy a Bizottság
„megközelítéseket fog javasolni a különböző meglévő értékelési
módszerek kölcsönös elismerése vagy összehangolása érdekében, többek között
abból a célból is, hogy fokozza felhasználhatóságukat és
megfizethetőségüket az építőipari vállalkozások, a biztosítási ipar
és a beruházók számára”. Míg számos jogi eszköz van
hatással az épületekre és az építőipari termékekre – mint például az
épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv[20],
az energiahatékonysági irányelv[21],
az építési termékekről szóló rendelet[22],
az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere[23],
az ipari kibocsátásokról szóló irányelv[24],
a hulladék-keretirányelv[25],
a hulladéklerakókról szóló irányelv[26]
–, azok különböző erőforrásokra és életciklus-szakaszokra
összpontosítanak, valamint jelenleg nem alkalmasak átfogó életciklus-központú
megközelítés alkalmazására. Nemzeti szinten néhány tagállam az egész életciklusra vonatkozó információkhoz
kapcsolódó politikák készítésén dolgozik. Fennáll annak a kockázata, hogy az
általuk végül kialakított mutatók eltérőek lesznek, ami szükségtelenül
összetett üzleti környezetet eredményez. Másrészről a jelenlegi
érdeklődést az eltérő nemzeti megközelítések koordinálási
lehetőségének is lehet tekintetni az összehasonlítható adatok és a bevált
gyakorlatok kialakítása céljából. Az építőipar fenntartható
versenyképességéről szóló közlemény[27]
keretében a Bizottság javaslatot tett a környezeti értékelési módszerek
kölcsönös elismerésének javítására azzal a céllal, hogy a kis- és
középvállalkozások (kkv-k) számára az építőiparban további üzleti
lehetőségeket biztosítson. Az épületek környezeti
teljesítményét gyakran a magánszektorban sem elemzik jelentős
mértékben a több szempontú önkéntes kereskedelmi tanúsítási rendszerek
segítségével. Európában az épületek kevesebb mint egy százalékát tanúsítják
ilyen rendszerek által[28].
Az ilyen rendszerek elterjedését a feltételezetten magas tanúsítási költségek,
valamint az a bizonytalanság gátolja, hogy a végfelhasználónak kell-e
értékelési rendszert igénybe vennie, és ha igen, melyik rendszernek
megfelelőt. Az a tény, hogy a különféle rendszerek nem kompatibilisek, a
vállalkozások számára tovább növeli a bizonytalanságot és a bonyolultságot. Összefoglalva megállapítható,
hogy hiányzik a megbízható, összehasonlítható és megfizethető adat,
módszer és eszköz, amelynek segítségével az ellátási lánc szereplői a
különféle megoldások környezeti hatását elemezhetik és felmérhetik. Ebből
adódóan nehéz megalapozott döntéseket hozni az ellátási lánc, a piaci
lehetőségek és a belső beruházási prioritások tekintetében. A
fogyasztóknak nem állnak rendelkezésükre megfelelő iránymutatások arról,
hogy a környezeti szempontokat hogyan tudnák beszerzési döntéseikben
érvényesíteni, és ez megnehezíti a piacba vetetett bizalom kialakulását. A
megkérdezett európaiak 79 %-a állítja, hogy amennyiben rendelkeznének a
szükséges információkkal, az fontos tényező lenne döntésük meghozatala
során [29]. A következő lépések –
tárgyilagos és megbízható adatokra van szükség Azért, hogy a szakemberek,
döntéshozók és beruházók az életciklus-szemléletet Európa-szerte
alkalmazhassák, empirikus, megbízható, átlátható és összehasonlítható adatokra
van szükség[30],
amelyeknek az épületek teljesítményének – a köz- és magánszféra különböző
követelményeinek céljait ötvöző – világosan meghatározott mutatóin kell
alapulniuk. A különféle nemzeti és kereskedelmi rendszerek enyhén eltérő
megközelítésének megvan az oka (pl. meghatározott anyagok vagy időjárási
szempontok), ezért létre kell hozni a legjelentősebb környezeti hatásokra
összpontosító alapvető mutatók közös keretét. Ez lehetővé
teszi az összehasonlíthatóságot, és a fogyasztók és a politikai döntéshozók
számára könnyebb hozzáférést biztosít a megbízható és következetes
információkhoz. Az alapvető
mutatók egységes kerete:
lehetővé
teszi az információknak a szakemberekkel és a nem szakértőkkel való
könnyebb közlését;
biztosítja, hogy megbízható és
összehasonlítható, az épületek teljes életciklusát lefedő adatok
kerüljenek felhasználásra a döntéshozatal során;
lehetővé teszi a jelenlegi,
épületekről szóló európai jogszabályok kiegészítését célzó, az
épületek teljesítményére vonatkozó világos célok kitűzését, beleértve
a rendszerhatárokat is[31];
felhívja az építőipari szereplők,
valamint az állami és magánügyfelek – beleértve az épületek használóit is
– figyelmét a fenntartható épületek előnyeire;
biztosítja a
bevált gyakorlatoknak az egyik országból a másikba való hatékony átadását;
csökkenti az
épületek környezeti teljesítménye hatékony felmérésének és közlésének
költségét;
biztosítja az állami hatóságok számára, hogy
hozzáférjenek a politikai kezdeményezéseik – beleértve a zöld
közbeszerzést is – megalapozásához szükséges alapvető mutatókhoz és
szükséges mennyiségű releváns adathoz;
·
kiterjeszti a fenntartható épületek piacát a
jelenlegi tendencia szerintinél több országra, valamint más építőipari
ágazatokra, mint például a nem lakáscélú épületekre és végül a lakossági piacra. Előnyök az építőipari szakemberek (beleértve a kkv-kat is)
számára:
az építészek, a
tervezők, az építőipari termékek gyártói, az építtetők, a
fejlesztők és a beruházók mind részesülnek a jobb környezeti
teljesítményből adódó versenyképes előnyökből;
az
építőipari termékek gyártóinak az épületek értékeléséhez szükséges
információkat csak egyféleképpen kell megadniuk, ezáltal csökkenek
költségeik[32];
a tervezők
és az építtetők számára több információ áll rendelkezésre mind a
termék, mind pedig az épület szintjén, a fenntartható szemlélet bevonása
következtében alacsonyabb költségek mellett[33].
a fejlesztők
még könnyebben össze tudják majd hasonlítani a projektek teljesítményét[34];
a beruházók, az
ingatlantulajdonosok és a biztosítók képesek lesznek a tőkeallokáció
javítására és a környezeti kockázatoknak a döntéseikbe való bevonására.
A következő lépések – megbízható mutatók kiválasztása Az érintettekkel együttműködve a Bizottság alapvető mutatókból álló keretet alakít ki – beleértve az azok alapjául szolgáló módszereket is –, amelyeket az épületek teljes élettartamára vetített környezeti teljesítményén értékelésére használnak. A jelenlegi uniós és nemzeti szintű politikák, szabályozás és adatok[35] alapján és a jövőbeli munka eredményének előrevetítése nélkül, ez a folyamat legalább az alábbi területeket vizsgálná[36]: a teljes energia-felhasználás, beleértve az üzemeltetéshez szükséges (jelenlegi jogszabályokon alapuló) energiát[37] is, és a termékek és építési folyamatok összevont energiafelhasználása; anyagfelhasználás és a környezeti hatások összessége[38]; az építőipari termékek tartóssága; bontás tervezése; az építési, valamint a bontási hulladék (CDW) kezelése; az építőanyagok újrahasznosítottanyag-tartalma az építőipari agyagok és termékek újrahasznosíthatósága és újrafelhasználhatósága; az épületek vízfelhasználása[39]; az épületek (többségében középületek) használati intenzitása (pl. rugalmas épülethasználat a használók számára a különböző napszakokban)[40]; beltéri komfortszint. Az Unióban található épületek
széles skálájára, valamint az új épületek építésének és a meglévők
felújításának különbségeire tekintettel, a keret nem fedi le a környezeti
teljesítmény összes tényezőjét, hanem összegyűjti azokat a mutatókat,
amelyeket az érintettekkel folytatott konzultáció során az Unióban a legmagasabb
környezeti hatással bíróként azonosítottak. A következő lépések –
a keret kidolgozása Az alapvető mutatókból
álló keret és az alapjául szolgáló módszerek:
útmutatással szolgálnak a végrehajtás, különösen az
adatok minőségére és megbízhatóságára vonatkozó követelmények tekintetében,
ösztönözve a harmadik fél általi hitelesítést;
tartalmazzák a mutatók használatára vonatkozó
szükséges útmutatásokat;
javaslatot tesznek az épületek teljesítményére
vonatkozó referenciaértékekre, az energiahatékonyságon túlmenően;
szükség esetén lehetővé teszik a technikai
mutatóknak a pénzügyi közösség számára hasznos információkká való átalakítását.
A keretnek rugalmasnak kell
lennie, hogy egyaránt bevonható legyen a jelenlegi és az új értékelési
rendszerekbe, vagy pedig önmagában felhasználhatónak kell lennie. Kellően
szigorúnak kell lennie ahhoz, hogy ösztönözze a teljesítmény javítását, és hogy
lehetővé tegye az épületek összehasonlítását. Az alapvető mutatókból
és a hatékony adatgyűjtésből és -megosztásból álló keretről az
érintettek és a tagállamok együttműködve határoznak. Ez a folyamat mintegy
két évig fog tartani és az érintettek megfelelő mértékű bevonása
érdekében konzultációs időszakokat fog tartalmazni. Részben a jelenlegi
munkán fog alapulni, mint például az EN15978 szabványon[41], valamint az épületek
jelenlegi önkéntes kereskedelmi tanúsítási rendszerein, beleérve a Sustainable
Building Alliance (fenntartható épületek szövetsége)[42] munkáját, valamint a
vonatkozó kutatási projekteken[43]
és a nemzetközi szintű folyamatokon. A cél az, hogy a keretet a
döntéshozatal különböző szakaszaiban megkötés nélkül használják, valamint
hogy a politikák kialakításának különböző szintjein is hasznosítsák. A
keretnek ezért az alábbiakat kell lehetővé tennie:
az értékelési rendszerekbe a többi mutató mellé
modul formájában beépíthetőnek kell lennie; vagy
megfizethető megoldásként önmagában
felhasználhatónak kell lennie a nem lakáscélú és később – a szükséges
tapasztalatok birtokában – a lakáscélú épületek esetében.
4. TÖREKVÉS AZ
ÚJRAHASZNOSÍTOTT ÉPÍTŐANYAGOK JOBBAN MŰKÖDŐ PIACÁNAK
MEGVALÓSÍTÁSÁRA A kereten belül
különleges figyelmet szentelnek az újrahasznosított anyagok felhasználása
fokozásának és az építési és bontási hulladék (CDW) csökkentésének. Az építési
és bontási hulladék az Unióban termelt összes hulladék harmadát teszi ki[44]. Az építési és bontási
hulladék nagy többsége újrahasznosítható, de kevés, mintegy 90 %-ban
újrahasznosító tagállam kivételével az EU27 átlaga 50 % alatt marad[45][46]. A építési és bontási hulladék
újrahasznosítása jelentős erőforrásbeli és környezeti előnnyel
jár. A fémeknél például a hatások általános mérséklése alumínium és réz
esetében több mint 90 %-os, alacsony ötvözöttségű acél esetében pedig
körülbelül 15 %-os[47].
A beton a leggyakrabban használt anyag az épületekben, és újrahasznosítása
mérsékli a természeti erőforrások kimerülését és a hulladéklerakók
igénybevételét. A betont gyakran a városi területek melletti bontási vagy
építési helyeken újra lehet hasznosítani, ahol azt végül újra felhasználják,
ezáltal csökken a szállítási igény, ami a költségek és a kapcsolódó
kibocsátások csökkenését eredményezi[48]. Az újrahasznosítás
lehetővé teszi a többi anyaggal való takarékoskodást is. A síküveg
esetében (ablakoknál stb. használják) egy tonna újrahasznosított anyag 1 200
kg primer anyag, 25 % energia és 300 kg CO2-kibocsátás
megtakarítását eredményezi (az olvasztási folyamathoz közvetlenül kapcsolódóan)[49].
Hasonló mértékű energia- és CO2-megtakarítást eredményez az
üveggyapot újrahasznosítása[50].
A kőzetgyapot esetében az energiafogyasztás és a kapcsolódó kibocsátások
terén 5 %-os nagyságrendű megtakarítás tapasztalható[51]. A gipsz
esetében az életciklus-értékelések azt mutatták, hogy a globális felmelegedés,
a humán toxicitás és az eutrofizáció körülbelül 4–5 %-kal csökken, ha a lapot a
csak primer anyag felhasználása helyett 25 %-ban újrahasznosított anyagból
állítják elő[52]. A környezeti előnyökön
túl a gyártók számára gazdasági lehetőségeket is biztosít az
újrahasznosított anyag felhasználása. Az EU síküvegiparága esetében például az
újrahasznosított üveg 60–80 EUR/tonnás piaci ára jelentősen alatta van a
primer anyag 90 EUR/tonnás árának. Az üveg esetében a gyártók ezért gyakran a
gazdasági előnyök miatt használnak újrahasznosított anyagot. Az
újrahasznosított anyagokra irányuló kereslet azonban még így sem
fedezhető. Az újrahasznosított anyagok a
bontás, az építőanyagok válogatása és újrahasznosítása terén
munkahelyteremtést eredményez. Ez jellemzően helyi munkavégzést jelent, és
Európa-szerte munkalehetőségeket teremt. Az építési és bontási
hulladék újrahasznosításából származó jelentős gazdasági és környezeti
potenciál ellenére ezek nagy része mégis a hulladéklerakókba vagy munkagödrökbe
kerül (gödrök feltöltésére az építési vagy kitermelési tevékenységeket
követően). Jelenleg főleg a fémek kerülnek újrahasznosításra magas
értéküknek és működő piacuknak köszönhetően. Az építési és bontási
hulladék sok más részének újrahasznosítása gyakran két különálló piaci
hiányosság miatti korlátokba ütközik. Egyrészt a környezeti károk költségét sem
a lerakók díjaiban, sem pedig a primer anyagok árába nem építik be, ami azt
eredményezheti, hogy az újrahasznosított anyag költségesebb mint a primer
anyag. Másrészt az építési és bontási hulladék értékláncában eltérő
érdekek tapasztalhatók, mivel a hulladék bontási, válogatási és feldolgozási
költsége nagyrészt a bontás során, míg az újrahasznosított anyagok
felhasználásának lehetséges haszna a gyártás során jelenik meg. Ezek a piaci
hiányosságok a hulladékgazdálkodási infrastruktúra hiányosságaival együtt a tagállamok
nagy részében gátolják a bontási és válogatási tevékenységekbe való beruházást,
és a hulladéklerakók és munkagödrök maradnak az előnyben részesített
alternatívák. A bontással foglalkozó vállalatok ezért a kereslet
bizonytalanságával szembesülnek, még ha az újrahasznosított anyagok ára
garantálná is a profitot a gyártó számára. A piacokon nem alakul ki a
méretgazdaságosság, és a kínálatban szereplő újrahasznosított anyagok
mennyisége nem felel meg az építőanyagot gyártó vállalatok lehetséges
keresletének. Egyes esetekben még mindig hiányoznak azok a technológiák,
amelyek lehetővé teszik, hogy az újrahasznosított anyagok
építőanyagként való felhasználásuk során minden technikai, biztonsági és
környezeti követelményt teljesítsenek. Ezenfelül néha hiányoznak azok a
megfelelő tanúsítási eljárások, amelyek igazolják, hogy az
újrahasznosított anyag minden szükséges követelménynek eleget tesz. A Bizottság meg fogja
vizsgálni, hogy hogyan lehet leküzdeni ezeket a rendszerből eredő
akadályokat. Míg a hulladékokra vonatkozó európai jogszabályok különböző
részei felülvizsgálatának célja a hulladékra vonatkozó uniós vívmányok további
egyszerűsítése, valamint a különféle, hulladékokra vonatkozó jogszabályok
közötti összhang biztosítása, a jelenlegi közlemény azon politikai intézkedések
feltárásával foglalkozik, amelyek az építési és bontási hulladékból származó
újrahasznosított anyagok piacának létrehozását ösztönzi. A hulladékokra
vonatkozó európai jogszabályok felülvizsgálata és az itt bemutatott
intézkedések ezért kiegészítik egymást, mivel az újrahasznosított anyagok
piacának sikeres létrehozása automatikusan nagymértékben támogatja a
hulladékokra vonatkozó jogszabályok különböző részeinek végrehajtását. Ez
fontos szerepet játszhat abból a szempontból is, hogy az Európai Bizottság az
építési és bontási hulladékok lerakókban való elhelyezésére vonatkozó további
korlátozások megvalósíthatóságának értékelését tervezi. Ezzel kapcsolatban a bevált
gyakorlatok azt mutatják, hogy egyes tagállamok sikeresen elkerülték az építési
és bontási hulladéklerakókban és munkagödrökben való elhelyezését, és
bővítették újrahasznosításukat. A piacalapú és szabályozási intézkedéseket
ötvöző célzott politikák különösen látványos eredményeket érnek el[53]. 5. ÖSSZEFOGLALÓ
KÖVETKEZTETÉSEK Míg az építőiparban
nemzeti és uniós szinten is nő az erőforrás-hatékonyság javításának
igénye, a nemzeti köz- és magánszféra eltérő megközelítései minden
érintett számára növelik a munkakörnyezet összetettségét. A közös célok, mutatók
és adatok, valamint a különféle megközelítések kölcsönös elismerésének hiánya
az eddig elért előrelépéseket is gyorsan visszafordíthatja, és a tervezés,
a kivitelezés, az építés és a gyártás területén dolgozó szakemberek belső
piacának torzulásához vezethet. A Bizottság ezért az alábbiakra kéri fel az érintetteket (különösen a következőket: állami hatóságok, szociális partnerek, beruházók, biztosítók, építészek, vállalkozók, bontással foglalkozó piaci szereplők, gyártók, újrahasznosítók és az értékelési rendszerek szolgáltatói), hogy: vitassák meg az épületek fenntarthatósága értékelésének céljait és az értékelés során használt mutatókat (2014–2015); vitassák meg az alapvető mutatókat tartalmazó keret gyakorlati alkalmazását (2014–2015); járuljanak hozzá e keret fejlesztéséhez (2015–2016). Ezen túlmenően a Bizottság: ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét, és együttműködik a tagállamokkal olyan intézkedések kialakításában, amelyek: a díjak emelése vagy szabályozási intézkedések útján elkerülik az építési és bontási hulladékok lerakókban és munkagödrökben való elhelyezését; adott esetben beépítik az építőipari termékek primer nyersanyagainak árába a külső környezeti költségeket azzal a céllal, hogy ösztönözzék a másodlagos nyersanyagok felhasználásának növekedését. a szabványosítás és a tanúsítás révén feltárja az újrahasznosított anyagok szükséges minőségi és biztonsági követelményeinek biztosításához szükséges lehetséges intézkedéseket; feltárja, hogy az építőipari termékek és épületek újrahasznosítottanyag-tartalmára vonatkozó referenciaértékek hogyan ösztönzik az újrahasznosított anyagok iránti keresletet. Kezdetben az elsődleges anyagokra összpontosítanak (mint például a betonra nagy volumenű előállítása, jó hőszigetelő képessége és előállításának nagy energiaigénye miatt), majd a vizsgálatot fokozatosan kiterjesztik az összes újrahasznosítható építési és bontási hulladékra. A referenciaértékek és a célértékek alkalmazása ösztönözhető egyebek mellett a zöld közbeszerzésben és az építőipari ágazat környezetgazdálkodási rendszereiben; tanulmányozza az építési és bontási hulladékok áramlását, hogy azonosíthassa azok hasznosítási lehetőségeit; az építési és bontási hulladékok optimális felhasználása érdekében az épületek bontás és felújítás előtti értékeléséhez szükséges eszközöket és útmutatásokat fejleszt ki. Kiegészítő intézkedésként a Bizottság az alábbiakat támogatja: az építési és bontási hulladékokból előállított építőanyagokhoz kapcsolódó újrahasznosítás és gyártás kutatása és innovációja a „Horizont 2020” keretében. demonstrációs projektek a „Horizont 2020”, a COSME, a LIFE+ és a strukturális alapok keretében annak bemutatására, hogy az állami hatóságok és a magánszektor hogyan tudja közösen megteremteni az újrahasznosított anyagok életképes piacát. A Bizottság ezért például az alábbi területek projektjeinek támogatását tervezi: bontás tervezése; a bontásra vagy felújításra ítélt épületek újrahasznosítási lehetőségeinek felmérése; az építési és bontási hulladékok helyszíni válogatási technikáinak és gyakorlatainak fejlesztése; az építési és bontási hulladék jó minőségű újrahasznosított anyaggá való feldolgozását célzó technikák fejlesztése; az építőanyagok gyártóinak ösztönzése arra, hogy újrahasznosított anyagokat használjanak; az építési és bontási ágazatok együttműködési rendszerének kialakítása az építési és bontási hulladékok újrahasznosításából származó költségek és hasznok megosztása érdekében. [1] COM(2011) 571. [2] COM(2007) 860. [3] COM(2007) 414. [4] „Az építési és bontási hulladék kezelése az EU-ban”
című tanulmány http://ec.europa.eu/environment/waste/pdf/2011_CDW_Report.pdf [5] 2010/31/EU. [6] 2012/27/EU. [7] 2009/125/EK. [8] 2010/30/EU. [9] „Resource efficiency in the building sector”
(Erőforrás-hatékonyság az építőipari ágazatban), Ecorys and
Copenhagen Resource Institute, Rotterdam, 2014. május (http://ec.europa.eu/environment/eussd/pdf/Resource
efficiency in the building sector.pdf) ÉS „Energy use and environmental
impacts of the Swedish building and real estate management sector” (A svéd
építőipari és ingatlankezelő ágazat energiafelhasználása és
környezeti hatásai), Toller, S. et al, Journal of Industrial Ecology, 2011., 15.
kötet, 3. szám. [10] „HQE Performance, Premières tendencies pour les bâtiments
neufs (Association HQE 2011) ISBN 978954110107” ÉS a fent említett svéd
tanulmány. [11] Smart Market Report, (2013) http://www.worldgbc.org/files/8613/6295/6420/World_Green_Building_Trends_SmartMarket_Report_2013.pdf [12] Parker, J. (2012) The Value of BREEAM, A BSRIA report (A
BREEAM előnyei, a BSRIA jelentése). [13] The business case for green buildings (A zöld épületek
esettanulmánya), (2013), http://www.worldgbc.org/activities/business-case/. [14] From obsolescence to resilience (Az elavulástól a
rugalmasságig) – 2013, Jones Lang LaSalle, www.joneslanglasalle.co.uk. [15] www.rehva.eu/publications-and-resources/hvac-journal/2013/012013/energy-efficiency-strategy-at-the-portfolio-of-a-property-owner/. [16] Ana Cunha Cribellier, Responsable du Développement
International (nemzetközi fejlesztési felelős), QUALITEL – CERQUAL. [17] Future of sustainable housing (A fenntartható lakhatás
jövője), KN5211 BRE, 2013. május. [18] COM(2011) 571. [19] COM(2012) 433. [20] A 2010/31/EU irányelv 11. cikke (9) bekezdése szerint
jelenleg fejlesztés alatt áll a nem lakáscélú épületek energiateljesítményére
vonatkozó önkéntes közös európai uniós tanúsítási rendszer . [21] 2012/27/EU. [22] 305/2011/EU rendelet. [23] 2003/87/EK. [24] 2010/75/EU. [25] 2008/98/EK. [26] 1999/31/EK. [27] COM(2012) 433. [28] „Resource efficiency in the building sector”
(Erőforrás-hatékonyság az építőiparban), Ecorys and Copenhagen
Resource Institute, Rotterdam, 2014. május (http://ec.europa.eu/environment/eussd/pdf/Resource
efficiency in the building sector.pdf) [29] 367. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés
– TNS Political & Social (2013. július). [30] A Bizottság 2013/179/EU ajánlása a termékek és a
szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és
ismertetésére szolgáló egységes módszerek alkalmazásáról. [31] Ezenfelül támogatja a hetedik környezetvédelmi cselekvési
programban ismertetett, városokra irányadó fenntarthatósági kritériumoknak a
jövőbeli fejlesztését,
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2013:354:0171:0200:HU:PDF [32] Az információkat gyakran különböző formátumokban kell
rendelkezésre bocsátani, ami jelentős költséggel jár a gyártók számára. Ezt
megerősítette a Construction Products Europe, a Glass for Europe és az
Eurima is. Lásd még: Pacheco-Torgal F. et al., Eco-efficient construction and
building materials (Ökológiailag hatékony építőanyagok), Woodhead
Publishing Ltd, 2013, ISBN 0857097679. [33] Ezt várhatóan tovább támogatják az épületinformációs
modellezési eszközök, amelyek az épület funkciójára és teljesítményére
vonatkozó számításokat a tervezéstől, az anyagválasztástól stb.
függően végezve a tervezés alapjául szolgálnak. Ezek az eszközök a
környezeti tényezőket nagyon korlátozott mértékben veszik figyelembe. Ezek
a tényezők várhatóan ezen eszközök folyamatos fejlesztésének részét fogják
képezni, amint megszűnik a környezeti teljesítmény értékelésének és
jelentésének bizonytalansága. [34] A fejlesztők az eltérő ügyféligények miatt
különféle kereskedelmi tanúsítási rendszerekkel dolgoznak. [35] Waste Data Centre (Adatközpont – hulladékok)
(http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/waste/introduction);
Natural Resources Data Centre (Adatközpont –
természeti erőforrások) (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/data_centre_natural_resources/introduction); Resource Efficiency Scoreboard
(Erőforrás-hatékonysági eredménytábla) (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/europe_2020_indicators/ree_scoreboard); European
Platform on Life Cycle Assessment (Az életciklus-értékelés európai platformja)
(http://eplca.jrc.ec.europa.eu/). [36] A felsorolt területek az e kezdeményezéshez kapcsolódóan
szervezett nyilvános konzultáció eredményei. A beltéri komfortszint témaköre nem
volt része a konzultációnak, viszont az érintettek kiemelték fontosságát. [37] Mivel a használati szakasz függ a tervezéstől és az
építés módjától is, valamint az ott tartózkodó személyek viselkedésétől, a
kezdeményezés nem terjed ki az utóbbira. [38] Adott esetben a zöld infrastruktúra, mint például a
zöldtetők és zöldfalak használatának figyelembe vételével, COM(2013) 249,
http://ec.europa.eu/environment/nature/ecosystems/index_en.htm [39] Lásd a fenti, energiafelhasználásra vonatkozó
lábjegyzetet. [40] A további épített környezetre való igényhez való igazodás
érdekében (pl. üres épületek használata újak építése helyett, az épületek több
célra való használata, az épületeknek az új funkciókhoz vagy a változó
szükségletekhez alkalmazkodó módon való építése). [41] http://www.en-standard.eu/csn-en-15978-sustainability-of-construction-works-assessment-of-environmental-performance-of-buildings-calculation-method/.
[42] http://sballiance.org/.
[43] Mint például a hetedik keretprogram SuPerBuildings
projektjei (http://cic.vtt.fi/superbuildings/) és az OPEN HOUSE
(http://www.openhouse-fp7.eu/about_project/related_projects). [44] „Az építési és bontási hulladék kezelése az EU-ban”
című tanulmány http://ec.europa.eu/environment/waste/pdf/2011_CDW_Report.pdf. [45] Az európai uniós hulladékügyi szabályozás végrehajtása a
környezeti szempontból fenntartható növekedés szolgálatában, Környezetvédelmi
Főigazgatóság (2011). [46] Az építési és bontási hulladék kezelése az EU-banhttp://ec.europa.eu/environment/waste/pdf/2011_CDW_Report.pdf.
[47] OVAM Ecolizer 2.0 Ecodesign Tool http://www.ecodesignlink.be/images/filelib/EcolizerEN_1180.pdf. [48] The Cement Sustainability Initiative (A cementhez
kapcsolódó fenntarthatósági kezdeményezés), World Business Council for
Sustainable Development (Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért),
ISBN 987-3-940388-49-0. [49] Glass for Europe, http://www.glassforeurope.com/images/cont/187_987_file.pdf. [50] EURIMA. [51] EURIMA. [52] WRAP Technical report (WRAP technikai jelentés), Life
cycle assessment of plasterboard (A gipszkarton életciklus-értékelése), 2008.
április, 1-84405-378-4. [53] Del Rio Merino, M., Gracia, P. I., Azevedo, I. S. W. (2010)
Sustainable construction: CDW reconsidered ((Fenntartható építőipar – Az
építési és bontási hulladék újragondolása). Waste Management and Research
(Hullakékgazdálkodás és -kutatás). 28: 118-129. o. DOI: 10.1177/0734242X09103841
és Egyesült Királyság ügy (170. o.) http://ec.europa.eu/environment/enveco/taxation/pdf/annexes_phasing_out_env_harmful_subsidies.pdf.