52014DC0071

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU tanácsi rendelet alkalmazásáról

1.           Bevezetés

A hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU tanácsi rendelet 59. cikke értelmében a Bizottság 2013. november 1-jéig, ezt követően pedig ötévente jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére a rendelet alkalmazásáról. A 904/2010/EU tanácsi rendelet elfogadása és hatálybalépése óta most került sor az első ilyen jelentés elkészítésére. A rendelet a korábbi 1798/2003/EK tanácsi rendelet átdolgozása, amely a héacsalás elleni küzdelem támogatása céljából kínál további eszközöket a szorosabb közigazgatási együttműködéshez.

Az átdolgozás a közigazgatási együttműködést szabályozó jogi keretet volt hivatott nagy mértékben javítani, hogy ezzel a rendelet a héacsalás elleni küzdelem fontos eszközévé válhasson. Főként a következők tekintetében hozott változásokat:

· Az adatbázisokban tárolt adatok minősége;

· A héacsalással kapcsolatos adatok többoldalú, gyors és célzott cseréjét szolgáló Eurofisc hálózat létrehozása;

· Visszajelzési mechanizmus kialakítása;

· A többi tagállam adatbázisaihoz való automatizált hozzáférés.

A Bizottság hangsúlyozza: a jelentés célja, hogy alkalmat adjon a tagállamok tapasztalatainak összefoglalására, és ezzel hozzájáruljon a fenti mechanizmusok működésének és alkalmazásának javításához (a 49. cikk (1) bekezdése).

A jelentés azt értékeli, hogyan folyik a közigazgatási együttműködés a jelenlegi jogi keretek között. Konkrétan egyrészt azt vizsgálja, hogy a tagállamok mennyire vették figyelembe a korábbi ajánlásokat a szorosabb közigazgatási együttműködés kialakításához, másrészt pedig azt, hogy mennyire használják az újonnan bevezetett eszközöket, vagyis eredményre vezettek-e az újítások. Emellett a héával kapcsolatos közigazgatási együttműködés területén megjelenő olyan új elgondolásokra is kitér, mint a közös ellenőrzések bevezetése.

Ezenfelül a jelentés nem csak a rendelet mint olyan alkalmazásának áttekintésére szolgál, hanem sokkal inkább tekintendő egy a Bizottság, az Európai Parlament, a Tanács és a tagállamok között folyó állandó, strukturált párbeszéd alapjának, melynek célja, hogy javítsa a héa területén folyó közigazgatási együttműködés hatékonyságát, és ezzel eredményesebbé tegye mindenekelőtt a héacsalás elleni küzdelmet.

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a jelentés egy ezzel a témával foglalkozó nagyobb dokumentumcsomag részét képezi.

Nemrégiben, 2013. szeptember 19-én tett közzé a Bizottság egy a héabevétel-kiesést és annak mértékét elemző tanulmányt. Becslések szerint 2011-ben a 26 tagállam héabevétel-kiesése közel 193 milliárd EUR volt. Ez a kalkulált héabefizetési kötelezettség mintegy 18%-a, a tagállamok GDP-jének 1,5%-a. Ahogy a jelentés is rámutatott, a héabevétel-kiesés mértéke nem közvetlenül csak a csalásnak tudható be, mert a számadatban megbújnak egyszerű (például a nemzeti számlákban jelentkező statisztikai vagy adatszolgáltatási) hibák és a fizetésképtelenségből eredő be nem fizetések is. Mindazonáltal – ahogy ezt már más tanulmányok is egyértelműen igazolták – a héacsalás továbbra is súlyos problémát jelent a tagállamok számára. 

A jelentés tehát éppen megfelelő időben készült el, hiszen áttekintést ad arról, hogyan használják a tagállamok azokat az eszközöket, amelyeket a rendelet a közigazgatási együttműködéshez és a héacsalás elleni küzdelemhez kínál.

E jelentésen kívül a Bizottság egy másik, a héa beszedésével és nyomon követésével foglalkozó jelentést is közzé fog tenni, mégpedig az 1553/89/EGK tanácsi rendelet 12. cikkének (3) bekezdése alapján (az úgynevezett 12. cikk szerinti jelentés).

A héabevétel-kieséssel foglalkozó tanulmány és a két bizottsági jelentés összefoglaló képet ad arról, milyen problémát jelent még mindig az Unióban a héacsalás, miközben tárgyalja egyrészt azt, hogy a tagállamok a héa területén folytatandó közigazgatási együttműködést szabályozó uniós jogi aktusok által kínált eszközök segítségével hogyan birkóznak meg ezzel a határokat átlépő problémával, másrészt pedig azt, hogy a tagállamok milyen beszedési és ellenőrzési eljárásokat alkalmaznak a héa területén. Ez megkönnyíti a tagállamok számára a kockázatok felmérését és a belföldi héabeszedési és -ellenőrzési rendszereik optimalizálására kínálkozó lehetőségek feltárását.

Végül le kell szögezni, hogy a jelentés nem ragadható ki a héacsalás elleni küzdelemmel foglalkozó korábbi bizottsági közleményben[1], valamint „A héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, stabilabb és hatékonyabb, az egységes piacra szabott héarendszer felé” című bizottsági közleményben[2] felvázolt, a küzdelem hatékonyságának javítását célzó összehangolt stratégia összefüggéséből. Ez utóbbi közlemény 14. pontja szerint a Bizottság biztosítja a csalás elleni intézkedések teljes körű végrehajtását és annak monitoringját, továbbá 2014-ben jelentést készít az intézkedések eredményességéről és esetleges további intézkedések szükségességéről. Hasonlóképpen a 16. pont utal több országra kiterjedő uniós ellenőrző csoportok felállításának lehetőségére a többoldalú ellenőrzések megkönnyítése és javítása céljából, míg a 19. pont szerint a csalás új módozatainak feltárása, illetve kialakulásuk megakadályozása céljából a Bizottság folytatja az Eurofisc munkájának nyomon követését, és ösztönözi a tagállamokat az eszköz továbbfejlesztésére.

2.           A 904/2010/EU rendelet alkalmazásának értékeléséhez felhasznált információk forrása

Tekintve, hogy a jelentés azt hivatott bemutatni, hogyan használják a tagállami adóhatóságok a gyakorlatban a közigazgatási együttműködés és a héacsalás elleni küzdelem különböző eszközeit, értékelést csak megfelelő mennyiségű, a tagállamoktól származó információk alapján lehetett végezni.

Ebből kifolyólag a Bizottság a jelentés elkészítése előtt úgy döntött, hogy az új rendelet szerinti közigazgatási együttműködés átfogó értékeléséhez szükséges információkat leginkább a tagállamok részére készült kérdőív segítségével tudja beszerezni. A tagállamok válaszait a jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum mutatja be és elemzi részletesen[3].

A tagállamok lehetőséget kaptak arra is, hogy a kérdőívben megadott egyes válaszaikhoz további részleteket adjanak meg, illetve hogy általánosságban is hangot adjanak a héa területén folytatott közigazgatási együttműködéssel és annak esetleges további optimalizálásával kapcsolatos véleményüknek. Mindazonáltal csak egyetlen tagállam jelezte érdeklődését az iránt, hogy a kérdésről a Bizottsággal további eszmecserét folytasson.

További információs forrásként szolgáltak a Bizottság számára az adócsalás elleni stratégiával foglalkozó szakértői csoport (ATFS-csoport) és a Közigazgatási Együttműködési Állandó Bizottság ülésein folytatott, a közigazgatási együttműködéssel és az adócsalás elleni küzdelemmel kapcsolatos eszmecserék, valamint az Eurofisc hálózat éves jelentései.

Hasznos információforrásnak bizonyultak emellett azok az éves statisztikák is, amelyeket a tagállamok a 904/2010/EU rendelet 49. cikkének (3) bekezdése alapján nyújtottak. Mindenekelőtt a 2011. és a 2012. évi adatokat használta fel a Bizottság több következtetésének alátámasztására is. 

3.           Főbb megállapítások

3.1.        Információcsere megkeresésre (7-12. cikk)

3.1.1.     Az előző jelentésben megnevezett problémák

A közigazgatási együttműködésről szóló előző jelentés[4] az információcserével kapcsolatban több problémát is feltárt. Ezek a problémák – a központi kapcsolattartó iroda megtalálásának nehézségei, a késedelmes válaszadás, a megkeresésre vonatkozó válaszadási határidő be nem tartásáról való értesítés hiánya – a megkeresett tagállamból eredtek, de a megkereső tagállam észlelte őket.

A sikeres információcsere kulcsa az, hogy minden tagállamnak legyen hatékony belső igazgatási és eljárási rendszere, amely ezeket az információs megkereséseket megfelelően és időben tudja kezelni.

Úgy tűnik, a központi kapcsolattartó iroda illetékeseinek megtalálása és az egyes kapcsolattartó irodák feladatainak leírása már nem jelent problémát. Ez azonban csak akkor marad így, ha a CIRCABC-weboldalon (Kommunikációs és információs forrásközpont közigazgatási rendszerek, gazdasági szervezetek és állampolgárok részére) található releváns információkat továbbra is rendszeresen aktualizálják.

A válaszadás időpontját és az értesítési eljárást vizsgálva úgy tűnik, hogy számos tagállam még mindig nem tudja tartani a határidőket, és ennek okairól a megkereső tagállamok csak ritkán kapnak tájékoztatást. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a késedelmes válaszok összesített aránya elfogadhatatlan szintet ért el (közel 43%). A probléma súlyossága tagállamról tagállamra változik, de a helyzet általánosságban javításra szorul, különös tekintettel arra, hogy maguk a tagállamok tettek erre javaslatokat (további részleteket lásd a 3.1.3. szakaszban).

A Bizottság álláspontja szerint ebben a kérdésben a tagállamoknak kell lépéseket tenniük. Vannak olyan tagállamok, ahol a késedelmes válaszok komoly problémákhoz vezethetnek, mert például az ellenőrzések csak adott, jogszabályban előírt határidőn belül végezhetők el, vagy sürgős szükség van az információra, például csalási esetekben, vagy az adóellenőrzés határidőhöz kötött.

A tagállamok közötti információcsere javítására új elektronikus űrlapok készültek. Ezek az új e-űrlapok mára használatba kerültek, és a Bizottság reményei szerint segítségükkel az adóhatóságok gyorsabban fogják tudni intézni a megkereséseket.

Ezenkívül nemrégiben lehetőség nyílt arra, hogy a tagállamok illetékes hatóságai automatikusan hozzáférjenek más tagállamok adatbázisaiban tárolt bizonyos típusú adatokhoz. Ez a várakozások szerint lényegesen csökkenti majd a „mindennapos” információkra irányuló megkereséseket, valamint megkönnyíti és meggyorsítja a közigazgatási együttműködést. Így több idő és forrás jut majd a bonyolultabb megkeresések megválaszolásához szükséges aprólékosabb vizsgálatokra. 

3.1.2.     Információ és közigazgatási vizsgálat iránti megkeresés (7. cikk)

A 904/2010/EU tanácsi rendelet 7. cikke lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy információkat, illetve közigazgatási vizsgálatokat kérjenek egymástól.

A tagállamok többségében majdnem minden információkérés közigazgatási vizsgálatot vont maga után. Úgy tűnik, a tagállamok e területen megfelelőképpen használják a Közigazgatási Együttműködési Állandó Bizottság által jóváhagyott iránymutatásokat[5] az indokolatlan adminisztratív terhek elkerülésére. Csak nagyon kis számú közigazgatási vizsgálatra irányuló megkeresést utasítottak el.

Van néhány konkrét és jogos ok, amelyek miatt nehezebbnek bizonyulhat az adóhatóság számára a rendelet 7. cikke szerinti közigazgatási vizsgálat lefolytatása, mint a belföldié. Ilyen ok például az, ha releváns és egyértelmű információk hiányoznak a 7. cikk szerinti kérelemből, vagy ha a megkeresést le kell fordítani. Ezek a tényezők jelentősen késleltethetik a megkeresések megválaszolását.

Mindazonáltal a Bizottság meg van győződve arról, hogy legalábbis a fordítás problémája nagyjából megoldódik a 2013 júliusa óta alkalmazandó új e-űrlapokkal, amelyeken a legtöbb információt előre meghatározott mezőkben kell megadni.

3.1.3.     Az információszolgáltatás határideje (10–12. cikk)

Az információszolgáltatás határidejét a 904/2010/EU rendelet 10–12. cikke állapítja meg, mégpedig 3 vagy 1 hónapban. A héacsalás elleni hatékony küzdelemhez és a héa szabályos beszedéséhez a tagállamoknak a lehető leggyorsabban át kell adniuk egymásnak információikat.

Az előző jelentésben valamennyi tagállam úgy nyilatkozott, hogy van intranetes vagy más erre a célra szolgáló szoftverrel működő monitoring rendszere az ilyen megkeresések ügyintézésére; általában a központi kapcsolattartó iroda kíséri figyelemmel a folyamatot.

Mindazonáltal a tagállamoktól kapott legfrissebb statisztikai adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a tagállamok döntő többsége még mindig nem tudja minden esetben teljesíteni a határidőket, és nagyon is tudatában van a belső igazgatási és eljárási folyamatai hiányosságainak. Egyes tagállamok már tettek konkrét lépéseket a határidők betartásának elősegítésére, más tagállamoknak pedig szándékukban áll ilyen intézkedések bevezetése.

Az a következtetés, hogy az információszolgáltatásra irányuló megkeresések időben történő megválaszolását belső tényezők (például forráshiány) hátráltatják, már a közigazgatási együttműködéssel kapcsolatos mechanizmusok működésével foglalkozó előző jelentésben is szerepelt. Az átdolgozott rendeletbe bekerült néhány olyan elem, amelyek az ezen hiányosságok kezelésére akkor tett javaslatokon alapultak – például közvetlen hozzáférés biztosítása a tagállami adatbázisokban tárolt bizonyos adatokhoz –, de a problémát valójában a tagállamokban kell igazgatási szinten megoldani. Ennek lehetséges módja például az, hogy felhívják a helyi tisztviselők figyelmét arra, munkájuk tervezésekor biztosítsanak elsőbbséget ezeknek a megkereséseknek. További lehetőség az, hogy közvetlenül veszik fel a kapcsolatot más tagállamok kapcsolattartóival a problémák megoldása céljából, vagy hogy munkájuk értékelésekor elismerik a helyi tisztviselők erőfeszítéseit stb.

A körhintacsalás egyik fő sajátossága a tranzakciók gyorsasága és az, ahogyan a keresett kereskedők egy Közösségen belüli beszerzés után alámerülnek. Ebből következően a gyors és zökkenőmentes információcsere elengedhetetlen a csalás ezen fajtájának feltartóztatásához.

A Bizottság álláspontja szerint a rendeletben megállapított határidők tiszteletben tartása olyan alapvető követelmény, amelyet az adóhatóságoknak mindenképpen be kell tartaniuk. Egyes tagállamok ebben a tekintetben egyértelműen alulteljesítenek. A közigazgatási együttműködés sikere elkerülhetetlenül azon fog múlni, hogy megfordul-e ez a trend, és hogy a tagállamok fokozni fogják-e arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy időben adjanak pontos választ a más tagállamokban dolgozó kollégáik megkereséseire. A Bizottság azzal kívánja segíteni a tagállamokat e cél elérésében, hogy részletesebben is megvizsgálja velük a kérdést, szükség esetén pedig kétoldalú egyeztetéseket is folytat majd egy-egy adóhatósággal.

A Bizottság azon az állásponton van, hogy a tagállamoknak sürgősen lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy belföldi eljárásaik garantálják az információszolgáltatásra irányuló megkeresések határidőn belül történő megválaszolását.

3.2.        Információcsere előzetes megkeresés nélkül (13–15. cikk)

Az új, 79/2012/EU bizottsági végrehajtási rendeletben[6] csökkent az előzetes megkeresés nélküli információcsere tárgyát képező információk kategóriáinak száma. Jelenleg az említett rendelet 2. cikke már csak 2 olyan kategóriát nevez meg, amelyek esetében az információcsere automatikus, ugyanakkor megadja a tagállamoknak azt a lehetőséget is, hogy tartózkodjanak az ilyen automatikus információcserétől. A kategóriák számának csökkenése egyben azt is jelenti, hogy a megmaradt kategóriákat valamennyi tagállam olyan fontos információnak tekinti, amelyek esetében az automatikus információcsere hasznos/elengedhetetlen ahhoz, hogy a héát előírásszerűen be tudják szedni és ellenőrizni tudják. Ezért magától értetődő, hogy a tagállamoknak csak kivételes és indokolt esetekben lenne szabad bizonyos információk cseréjétől tartózkodni.

A tagállamoktól kapott „4. cikk szerinti” értesítésekből az tűnik ki, hogy a tagállamok egy kisebb része tartózkodik a nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó információk automatikus cseréjétől, vagy azért, mert technikai nehézségeik vannak az ilyen adatok visszakeresésében, vagy mert véleményük szerint az ilyen adatok begyűjtése aránytalanul nagy adminisztratív terhet jelent számukra.

A szóban forgó információk azért bizonyulnak hasznosnak, mert kiegészítik a héa-visszatérítési irányelv keretében kicserélendő adatokat. Emellett a nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó információk a közvetlen adózás szempontjából is relevánsak.

Ugyanezek a „4. cikk szerinti” értesítések azt is mutatják, hogy tíz tagállam a következő okok valamelyike miatt tartózkodik az új közlekedési eszközökre (mindenekelőtt a személygépkocsikra) vonatkozó információk automatikus cseréjétől: nem áll rendelkezésükre ilyen jellegű információ, nem gyűjtenek ilyen adatokat, illetve az ilyen adatok gyűjtése újabb kötelezettségeket róna az adófizetőkre vagy elfogadhatatlanul megnövelné az adminisztratív és pénzügyi terheket.

Mindazonáltal, ahogy már fentebb is említésre került, mindkét típusú információ cseréje rendkívül fontos és nélkülözhetetlen a tagállamok számára az előírásszerű adóztatás és a csalárd ügyletek elleni küzdelem szempontjából, különösen az új közlekedési eszközök vonatkozásában. Ezeket az információkat belföldön nem lehet beszerezni, így alapvető fontosságúak azok az információk, amelyeket a szállító letelepedése szerinti tagállam nyújt. Bár a 14. cikk lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy indokolt esetekben tartózkodjanak az automatikus információcserétől, nem minden tagállam indokolta tartózkodását.

Tekintettel arra, hogy a tagállamok többsége a kapott információkat hasznosnak tekinti, és a gyakorlatban eredményesen tudja használni mind a kockázatelemzés, mind az ellenőrzés során, a Bizottság véleménye szerint a tagállamoknak hatékony adatgyűjtési eljárásokat kellene kidolgozniuk a különböző kategóriákra, és nem lenne szabad tartózkodniuk az automatikus információcserétől. Ezt az érvet már a Számvevőszék közigazgatási együttműködésről szóló 2008. évi jelentése is említette[7]. Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem tudják összegyűjteni az új közlekedési eszközökkel kapcsolatos adatokat, tanácsos lenne más, ezen a téren aktív tagállamok bevált gyakorlatával megismerkedniük. Belgium például felajánlotta, hogy megosztja az ilyen ügyletekkel kapcsolatos információk gyűjtésében szerzett tapasztalatait más tagállamokkal.

A Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok továbbra is tartózkodnak az ilyen információk cseréjétől, különösen hogy az adattípusok száma, amelyekre ez az információcsere vonatkozik, jelentősen lecsökkent.

3.3.        Visszajelzés (a 16. cikk szerint)

A visszajelzést több tagállam kifejezett kérésére vezette be a rendelet 2012-től mint új intézkedést. Ezek a tagállamok azon a véleményen voltak, hogy a visszajelzés segíti a vezetést az eljárási hiányosságok pótlásában, és jobb minőségű adatok szolgáltatására motiválja az adóellenőröket.

A visszajelzési mechanizmust azonban annak bevezetési évében, 2012-ben a tagállamok többsége nem használta.

Valamennyi tagállam egyetért abban, hogy visszajelzést nem célszerű szisztematikusan kérni, csak eseti alapon, hogy a visszajelzési mechanizmussal járó pluszmunka elfogadható keretek között maradjon.

A tagállamok többsége azonban azon a véleményen van, hogy túl korai lenne határozott következtetéseket levonni a visszajelzés eredményessége és minősége tekintetében. Vannak tagállamok, amelyek úgy tapasztalták, hogy a visszajelzések kedvezően befolyásolták az alkalmazottak motiváltságát, és fokozták az önkéntes információcserét. Ugyanerre a következtetésre jutott az a szakértői munkacsoport[8] is, amely ötletbörze keretében igyekezett feltárni egy esetleges visszajelzési mechanizmus bevezetésének előnyeit, és amely úgy találta, hogy a visszajelzésnek nagy szerepe lehet az ellenőrök motiválásában és az önkéntes információcsere ösztönzésében.

A visszajelzési mechanizmust használó tagállamok arról számolnak be, hogy a kapott információk kedvező hatással lehetnek a héaellenőrzésekre és adóbevételeikre.

A jó közigazgatási együttműködés és a bevált módszerek kontextusában ösztönözni kell a visszajelzést, mert a többi tagállam adóügyi tisztviselői így értesülhetnek leginkább arról, hogy az általuk megküldött információ célravezető volt, és hogy külön erőfeszítéseik pozitív eredményre vezettek, vagy legalábbis a megkereső tagállam hasznosnak találta őket.

A Bizottság örömmel jegyzi meg azt is, hogy egyes tagállamok nem csak megkeresésre, hanem önkéntesen is adnak visszajelzést, ha a másik tagállamtól kapott információk náluk hasznosnak bizonyulnak. Ez a szóban forgó tagállamok pozitív hozzáállását jelzi, és követendő példa arra, hogyan kellene folynia a tagállamok közötti együttműködésnek.

Mivel a visszajelzés fontos szerepet játszik az információcsere hatékonyságának javításában, a tagállamoknak gyakrabban kellene ezzel élniük, és gondoskodniuk kellene arról, hogy kérésre mindig adjanak visszajelzést, sőt megkeresés nélkül is tegyék ezt meg, ha ez a többi tagállam számára hasznos lehet.

Ehhez a vezetésnek a képzések során tudatosítania kell adóellenőrökben azt, milyen jelentős szerepet játszik a visszajelzés és az önkéntes információcsere a többi tagállam adóbeszedési erőfeszítései szempontjából.

3.4.        A kizárólag a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó információk tárolása és cseréje (17–24. cikk)

3.4.1.     A héával kapcsolatos adatok lekérdezésére szolgáló VIES adatbázis

A VIES adatbázisra vonatkozó előírások módosultak, hogy több és jobb minőségű adat kerüljön az adatbázisba, illetve hogy több és jobb minőségű adatot lehessen lekérni belőle. A tárolandó és feldolgozandó adatokról új lista készült, az információk egy részét azonban csak 2015-től kell elérhetővé tenni.

A tagállamok többsége elégedett a változásokkal, és kiemeli a visszamenőleges helyesbítések és a következetlenségek számának csökkenését, a gyorsabb frissítéseket és a megbízhatóbb forgalmi adatokat. Emellett az összesítő nyilatkozatok beadására és továbbítására rendelkezésre álló idő csökkentése következtében felgyorsult az információcsere, és ezzel az adóhatóságok lényegesen jobb helyzetbe kerültek.

Régebben az adatbázisban tárolt információk minőségével kapcsolatban a tagállamok gyakran említették az érvénytelen héaazonosító számok és a késedelmes adathelyesbítések okozta problémákat.

A Bizottság előző jelentésében megállapította: „a gyakori – napi rendszerességű – frissítés javítja az adatbázisban tárolt információk minőségét”. A tagállamok nagy többsége ma már naponta frissíti adatait.

Bár a minőséget és a megbízhatóságot értékelő tagállamok többsége általában véve elégedett az átdolgozott rendelettel végrehajtott változtatásokkal, úgy tűnik, hogy még mindig előfordulnak következetlenségek, és továbbra is kell visszamenőleg helyesbíteni VIES-adatokat.

A Bizottság megjegyzi, hogy az adóhatóságoknak általában nincsenek releváns vagy pontos adataik a következetlenségek előfordulásának gyakoriságáról. Lezáratlan az a kérdés, hogy a tagállamok által végzett minőségellenőrzés célravezető-e a VIES adatbázis megbízhatóságának javítása tekintetében.

A héaazonosító számok visszamenőleges törlése tekintetében a Bizottság megerősíti a már több alkalommal hangoztatott véleményét, miszerint ez az eljárás a kereskedők számára veszélyezteti a jogbiztonságot, és ezért tartózkodni kellene az alkalmazásától. A rendelet egyértelműen kimondja, hogy a tagállamoknak folyamatosan frissíteniük kell az adatbázisaikat; a VIES rendszer hitele szempontjából kulcsfontosságú az információk megbízhatósága.

Ezért a Bizottság azt ajánlja, hogy valamennyi tagállam hozzon intézkedéseket annak biztosítására, hogy a VIES adatbázis mindig naprakész legyen. A rövidebb határidőkkel együtt ez biztosítja, hogy a VIES rendszer megbízható és naprakész legyen, és így a Közösségen belüli ügyletek adatai a lehető legrövidebb időn belül elérhetők legyenek.

3.4.2.     Automatikus hozzáférés az adatbázisokhoz

A rendelet jelenlegi formájában automatikus hozzáférést biztosít az illetékes hatóságok számára a többi tagállam adatbázisaiban tárolt bizonyos információkhoz. Az automatikus hozzáférés célja a megkeresett tagállam által feldolgozandó megkeresések számának csökkentése és a kért adatok gyorsabb rendelkezésre bocsátása.

A tagállamok különböző megoldásokat találtak az automatikus hozzáférés biztosítására: egy részük a meglévő adatbázisokból tölti le a kért adatokat, más részük külön adatbázist hozott létre erre a célra. Mindkét megoldás nagyjából egyforma arányban használatos. Nem lehet azonban megállapítani, hogy a tagállamok többsége egyértelműen a meglévő adatbázisok használata mellett foglalna-e állást. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy költséghatékonysági tényezők vagy más technikai korlátok is szerepet játszhatnak abban, hogy egy tagállam a meglévő adatbázisok használata mellett dönt.

Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a 904/2010/EU rendelet 21. cikkében megállapított feltételekkel valamennyi tagállam automatikus hozzáférést biztosít az összes többi tagállam illetékes hatóságai számára az említett cikk (2) bekezdésében felsorolt adatokhoz. Ezen eszköz használatáról még nem lehet megbízható képet adni, hiszen csak 2013. január 1-jén került bevezetésre.

A Bizottság figyelemmel fogja kísérni az automatikus hozzáférés előírásszerű biztosítását, és egy későbbi jelentésben részletesebben megvizsgálja majd az eszköz hasznosságát és célravezetőségét.

3.5.        A tisztviselők jelenléte más tagállamok közigazgatási hivatalaiban és részvételük más tagállamok közigazgatási vizsgálataiban (28. cikk)

Az előző jelentés több problémát is feltárt ezen eszköz alkalmazása tekintetében.

Az éves statisztikák azt mutatják, hogy a gyakorlatban csak ritkán kerül sor erre az eljárásra, bár a tagállamok hasznosnak tekintik, mindenekelőtt a határ menti régiókban. Az akadályok még mindig ugyanazok, mint az előző jelentésben, és leküzdésük többnyire tagállami beavatkozást igényel, például a nyelvtudás, az emberi erőforrások és a belső eljárások fejlesztését.

A korlátozott igénybevétel legfontosabb visszatérő oka az, hogy a nemzeti jog nem ad jogalapot a nemzeti vizsgálatokban való részvételre, valamint az, hogy sajátos tagállami körülmények, illetve nyelvi problémák akadályozzák a megvalósulást.

A tagállamok túlnyomó többsége lehetővé teszi más tagállamok tisztviselői számára, hogy – a 28. cikkben megállapított feltételek érvényesülése esetén – jelen legyenek az adóhatóság hivatalaiban és részt vegyenek a közigazgatási vizsgálatokban.

A korlátozott pénzügyi források okozta költségvetési problémákra megoldást kínál majd az új Fiscalis 2020 program, amely támogatást nyújt az effajta tagállami látogatásokhoz. Szükség van azonban arra is, hogy a tisztviselők jobban tudatában legyenek az eszköz létezésének. A tagállamoknak saját területükön bátorítaniuk kell a használatát, így hívva fel a figyelmet hasznára. Ezenkívül más tagállamok pozitív tapasztalataiból is sokat profitálhatnának.

Ha probléma merül fel egy a 28. cikk szerinti esemény megszervezésekor, az érintett tagállamoknak kétoldalú megoldásra kell törekedniük.

Az eszköz használatán még van mit javítani, hiszen a tagállamok egy jelentős része még mindig nem túl gyakran folyamodik hozzá. Pedig a többoldalú ellenőrzés keretében folytatott munka – beleértve az adóhivatalban való jelenlétet – sok időt takarít meg (az adófizető számára is), mert így kölcsönös együttműködéssel lehet megoldani a kérdéseket.

A Bizottság annak a reményének ad hangot, hogy a tagállamok a jövőben gyakrabban fogják használni ezt az eszközt.

3.6.        Egyidejű ellenőrzések – többoldalú ellenőrzések (29–30. cikk)

3.6.1.     A többoldalú ellenőrzések megszervezése

A tagállamok elismerik az ezen eszköz nyújtotta többletértéket, és elégedettek a platformmal és az iránymutatásokkal. A kezdeményezett többoldalú ellenőrzések éves száma nem változik. A tagállamok többek között a következő tényezőket nevezik meg a többoldalú ellenőrzések meglehetősen alacsony számának okaiként: nehéz az újonnan kezdeményezett többoldalú ellenőrzéseket beilleszteni a már kész éves ellenőrzési programba, ezek az ellenőrzések pluszmunkát jelentenek a tapasztalattal nem rendelkező helyi tisztviselők számára, valamint nehéz a vezetést meggyőzni arról, hogy megéri a ráfordítást az olyan ellenőrzés, amely esetleg csak a többi érintett tagállamnak hoz hasznot.

3.6.2.     Kommunikáció a többoldalú ellenőrzéseket folytató részlegek és más részlegek között

Az előző jelentés megjegyezte, hogy javításra szorul még a többoldalú ellenőrzések koordinátorai és az egyéb részlegek (például a központi kapcsolattartó iroda és az adócsalás elleni küzdelemmel foglalkozó egységek) közötti kommunikáció. Ennek lehetséges módjaként a többoldalú ellenőrzés meglévő eljárásainak módosítását nevezte meg, hogy konkrét csalási ügyekben gyorsabb és kevésbé bürokratikus reakció váljon lehetővé.

Általában véve a tagállamok megfelelő kommunikációs csatornákat hoztak létre a csalásmegelőzéssel és a többoldalú ellenőrzések koordinálásával foglalkozó egységek/személyek között. Az, hogy ez a kommunikáció hogyan van megszervezve, jórészt az adott tagállam adóhatóságságának igazgatási szervezetétől függ; különböző megoldások léteznek az ugyanazon a részlegen belüli közvetlen kapcsolatoktól a decentralizált struktúrákban megfigyelhető külön részlegek közötti kapcsolatokig.

A tagállamok tudják, hogy a többoldalú ellenőrzések koordinálásával foglalkozó egység, illetve az ellenőrzéssel és a csalás elleni küzdelemmel foglalkozó egység közötti közvetlen kommunikáció kiépített rendszere többletértéket jelent amiatt, hogy csalás estén gyors fellépést tesz lehetővé.

Az Eurofisc hálózattal folytatott kommunikáció tekintetében megjegyzendő, hogy a hálózattól kapott célirányos információk segítséget jelentenének a többoldalú ellenőrzések kezdeményezése szempontjából. A hálózattal való kapcsolattartás kizárólag az Eurofisc-kapcsolattartó feladata, de az általa a többoldalú ellenőrzés szempontjából hasznosnak ítélt információkat továbbítani lehetne a többoldalú ellenőrzések koordinátorának. Az Eurofisc és a többoldalú ellenőrzések koordinációja közötti együttműködés részleteit jegyzőkönyvben lehetne rögzíteni.

Nemrégiben egy projektcsoport[9] ajánlásokat készített az eszköznek a jövedéki adóra is kiterjedő használatára. Az ajánlások egy része kiemeli a vám- és adóhatóságok közötti szorosabb együttműködés szükségességét is azokban a tagállamokban, ahol a vámokat és az adókat két külön belföldi részleg kezeli.   

Belgium egy európai szintű gyorselemző csapat felállítását célzó kísérleti projektbe kezdett. A csapat feladata, hogy riasztásokra reagáljon, és rekonstruálja a globális csalárd ügyletláncokat. Ez hasznos információkkal szolgálhat a többoldalú ellenőrzések számára. A héacsalás elleni küzdelem fokozása érdekében indított belga kísérleti projekt további eszmecserék tárgyát képezi majd az Eurofisc platformon.

A többoldalú ellenőrzések és a tisztviselők más tagállamok közigazgatási hivatalaiban való jelenléte olyan eszközök, amelyeket a tagállamoknak gyakrabban kellene használniuk, különösen, hogy a velük kapcsolatos költségek továbbra is pénzügyi támogatást élveznek a Fiscalis programban. Nehezen érthető, miért olyan korlátozott a többoldalú ellenőrzés alkalmazása, sőt, számuk az elmúlt években még csökkent is, annak ellenére, hogy ez az eszköz tökéletesen mutatja azt a hasznot, amelyet az érintett tagállamok számára hoz.

A tagállamoknak több erőforrást kellene fordítaniuk ezen eszköz bevetésére, és valamennyi tagállamnak garantálnia kellene, hogy kezdeményezzen, vagy aktívan részt vegyen ilyen többoldalú ellenőrzésben. Megoldhatónak kell lennie, hogy a többoldalú ellenőrzések száma 2014-ben 75-re emelkedjen, különösen, mivel ez átlagban tagállamonként csak körülbelül 3 többoldalú ellenőrzést jelentene.

3.6.3.     A jövő egy lehetséges útja: közös ellenőrzés

Az OECD meghatározása szerint a közös ellenőrzés esetében két vagy több ország közös vagy egymásét kiegészítő érdekből hoz létre közös ellenőrző csoportot a részt vevő országokban azzal a céllal, hogy megvizsgálja egy vagy több egymással kapcsolatban lévő, több tagállamot érintő gazdasági tevékenységet folytató adóalany ügyét/ügyeit vagy ügyletét/ügyleteit (függetlenül attól, hogy jogi vagy természetes személyről van szó), ahol ez tevékenység esetleg kapcsolt vállalkozásokkal kapcsolatos határon átnyúló tranzakciókra is kiterjed; a közös ellenőrzés során az adófizető közösen bocsátja az országok rendelkezésére adatait, és a csoportban valamennyi ország illetékes hatósága képviselteti magát[10].

Egyelőre csak három tagállam szerzett tapasztalatokat a fenn meghatározott közös ellenőrzés területén. Az egyik tagállam egy harmadik országgal végzett közös ellenőrzést, míg Hollandia és az Egyesült Királyság kísérleti projektbe kezdtek ezen a téren. E meglehetősen korlátozott mennyiségű tapasztalat alapján annyi állapítható meg, hogy a közös ellenőrző csoport feladatait, tevékenységének koordinálását, hatáskörét és az erre vonatkozó megszorításokat az adózási kérdésekben folytatott kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról és információcseréről szóló (kétoldalú) megállapodások tartalmazzák.

A tagállamok nagyon eltérő válaszokat adtak arra a kérdésre, hogy bizonyos körülmények között hasznosabb eszköz lenne-e a közös ellenőrzés például a többoldalú ellenőrzéshez képest. A tagállamok többsége azon a véleményen van, hogy túl sok a megválaszolatlan jogi és szervezeti kérdés (jogalap hiánya, a célnak nem megfelelő tagállami eljárások, külön joghatóság, az adóalany hozzájárulása) annak megítéléséhez, hogy a többoldalú ellenőrzésnél adott esetben hatékonyabb lenne-e egy közös ellenőrző csoport által végzett közös ellenőrzés.

Mindazonáltal egyes tagállamok jelezték, hogy a közös ellenőrzés eredményre vezető lehet azokban az esetekben, amikor gyors információcserére van szükség, mindenekelőtt a közvetlen adóztatás olyan eseteiben, amikor különösen nagy, leányvállalatokkal rendelkező vállalatok érintettek (például transzferárazás).

A kísérleti projektbe kezdő tagállamoknak ennek ellenére meg kell győződniük arról, hogy felgyorsítja-e egy közös ellenőrző csoport felállítása egyetértés kialakítását az adott problémák esetében (például bizonytalanságok tisztázása nemzetközi adózási kérdésekben, a nemzetközi adózás kockázatainak jobb megítélése, a több tagállamot érintő kockázatok hatékonyabb kezelése), és hogy olcsóbbnak bizonyul-e mind a hatóságok, mind az adófizető számára, tekintetbe véve azt, hogy csak egyetlen ellenőrzést kell lefolytatni, és ennek egyetlen eredménye lesz.

Annak ellenére, hogy a tagállamok túlnyomó többsége nem rendelkezik tapasztalatokkal a közös ellenőrzés terén, úgy tűnik, hogy elviekben nem ellenzik magát az ötletet (különösen a közvetlen adózás területén).

A sok, még megválaszolatlan kérdést egy Fiscalis projektcsoport keretében lehetne részletesebben megvitatni, mégpedig a meglévő tapasztalatok és a jelenleg két tagállam szervezésében futó kísérleti projekt alapján. A vita kimenetétől függően a Bizottság javaslatot készíthet az eszköz uniós szintű használatához szükséges jogalap megteremtésére.

3.7.        Az adóalanyok tájékoztatása (31–32. cikk)

A jogbiztonság növelése érdekében néhány tagállamban a kereskedők – saját héaazonosító számukat megadva – kérhetik a héaazonosító számok érvényességének megerősítését.

A héával kapcsolatos adatok lekérdezésére szolgáló VIES adatbázist sok évvel ezelőtt hozták létre a tagállamok a Bizottság segítségével azzal a céllal, hogy tájékoztatást tudjanak nyújtani az adóalanyoknak. Ma már egyetlen kivétellel valamennyi tagállam használja a rendszert a kereskedők héaazonosító számának, valamint nevének és címének megerősítésére.

Ezen előírások alkalmazása tekintetében csak egyetlen tagállam nem teszi lehetővé továbbra sem az uniós adóalanyok számára a belföldi kereskedők héaazonosító számának a VIES webes felületén történő lekérdezését; ehelyett megköveteli, hogy az ez iránt az információ iránt érdeklődő adóalanyok a tagállam központi kapcsolattartó irodájához forduljanak az adatok megerősítéséért. Egy másik tagállam rámutatott, hogy ez az egyetlen oka annak, hogy továbbra is fenntart egy belföldi rendszert.

Következésképpen megállapítható, hogy valamennyi tagállam rendelkezik olyan rendszerrel, amely az ügyfeleik héaazonosító számának ellenőrzése céljából nyújt adatokat adóalanyok részére.

A tagállamoknak garantálniuk kell a VIES webes rendszerének szisztematikus frissítését.

3.8.        Eurofisc (33–37. cikk)

Az Eurofisc hálózat egy újonnan létrehozott gyors együttműködési mechanizmus a nagy méreteket öltő vagy új csalástípusok kezelésére. A hálózat négy területen kezdte meg tevékenységét, és első jelentéseit 2012 márciusában, illetve 2013 áprilisában készítette el. A hálózatot létrehozó szabályozás 2010 novemberében lépett hatályba.

Jelenleg a hálózat négy, a héacsalás által érintett különböző ágazatokat lefedő területen tevékeny. Ez idő szerint nincs igény arra, hogy tevékenységét újabb területekre kiterjessze, hacsak egy konkrét ágazatban fel nem üti fejét egy igen gyakran visszatérő új csalástípus.

Több tagállam azon a véleményen van, hogy az Eurofisc szintjén végzett közös kockázatelemzéssel valamennyi tevékenységi terület adatait keresztelemzésnek lehetne alávetni. E célból kísérleti projektet szeretnének létrehozni. Az elemzés eredményeképp célzott információkat lehetne eljuttatni valamennyi érintett tagállamhoz, és esetleg újabb többoldalú ellenőrzésekre is sor kerülne. A közös kockázatelemzés külön tevékenységi területként jelenhetne meg a hálózat munkájában. Jelenleg a tagállamok még tárgyalnak a kérdésről az Eurofisc hálózaton belül. Sajnos az adócsalás elleni stratégiával foglalkozó szakértői csoportnak a témával kapcsolatos legutóbbi vitáin az derült ki, hogy nem minden tagállam van meggyőződve arról, hogy az Eurofisc hálózatnak ebben a fázisban foglalkoznia kell a közös kockázatelemzés lehetőségével. Véleményük szerint a hálózat tevékenységét a jelenlegi munkafolyamatok javítására kellene korlátozni.

A hálózat hatékonyságának fokozása szempontjából a Bizottság álláspontja szerint kulcsszerepet játszik a kockázatelemzés és a visszajelzés optimalizálása:

– A kapott információknak célzottabbaknak kellene lenniük. Néha olyan nagy mennyiségű információ érkezik, hogy nehéz kiértékelni. Ezért több tagállam is azt javasolta, hogy legyen minden tagállamnak saját jól működő kockázatelemzési eszköze, amellyel jobban tudja szűrni az adatmennyiséget, és amelynek segítségével biztosítani tudja, hogy csak a gyanús esetekről tájékoztassa a többi tagállamot.

– A VIES adatbázist is lehetne kockázatelemzési célokra használni. Ez nagyon gyors információgyűjtési lehetőséget jelentene a potenciális körhintahálózatok vonatkozásában, hiszen az adatokat már az előtt elérhetővé lehet tenni, hogy a héabevallást vagy az összesítő nyilatkozatokat benyújtanák. Azok a tagállamok, amelyek ilyen jellegű információk elemzéséhez fejlesztenek keresőeszközöket, megoszthatnák egymással tapasztalataikat.

– A hálózaton belül gyors és átlátható visszajelzési mechanizmusra van szükség. A visszajelzések segítségével javítani kell a kockázatelemzést, ami pedig célirányosabb adatokat eredményez. Az Eurofisc hálózatban jelenleg használt visszajelzési mechanizmus segíti a tagállamokat abban, hogy ellenőrizni tudják az egyes vállalkozások vonatkozásában kiadott figyelmeztetések minőségét, mivel a figyelmeztetett tagállam tájékoztatni tudja az ügy kimeneteléről a figyelmeztetést kiadó tagállamot.

Emellett az Eurofisctől kapott információk alapján az adóhatóságok ellenőrzéseket kezdeményezhetnek, amelyek héaazonosító számok érvénytelenítésével is végződhetnek.

A továbbított információk minősége és a hálózat hatékonysága a belső működés optimalizálásával javítható, amiben pedig az Eurofisc találkozóin lehet megegyezni. A hálózat eredményes működéséhez elengedhetetlen a gyors és pontos visszajelzés. Egy tagállam érvelése szerint azért kell külön tevékenységi területként létrehozni egy közös kockázatelemzési csoportot, mert ez fontos politikai jelzés lenne, amely megmutatná, hogy a tagállamok elszántan törekednek a csalás elleni küzdelem eredményességére.

A Bizottság megjegyzi, hogy több tagállam is szeretné szorosabbra fűzni a közigazgatási együttműködést, és lehetővé tenni az Eurofisc-kapcsolattartók számára a hálózatban gyűjtött információk jobb felhasználását. Ez további segítséget nyújtana a tagállamoknak abban, hogy már a héacsalás tényleges megtörténte előtt reagálni tudjanak. Ennek ellenére vannak olyan tagállamok, amelyek inkább mégis tagállami szinten végeznék a kockázatelemzést.

A Bizottság úgy véli, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek készek erre, a továbbiakban foglalkozniuk kellene a rendelkezésre álló információk hatékonyabb hasznosításának kérdésével.

A Bizottság álláspontja szerint az Eurofisc hálózaton belüli közös kockázatelemzés kialakítása jelentősen elősegítené a célirányosabb információcserét, ezért a hálózatnak meg kell vizsgálnia az ilyen kockázatelemzés nyújtotta előnyöket.

3.9.        Kapcsolat a Bizottsággal (49. cikk)

A rendelet 49. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy megvizsgálják és értékeljék a közigazgatási együttműködésre vonatkozó intézkedések működését. Az előző jelentés megjegyezte, hogy a tagállamok döntő többsége szemmel láthatólag nem ellenőrzi szisztematikusan saját rendszerét, hanem önértékelését kizárólag az e téren a Bizottságnak megküldendő éves statisztikákra alapozza. A helyzet azóta nem változott.

Az új rendelet elfogadását megelőző viták során a Tanács azon a véleményen volt, hogy az átdolgozott rendeletben nem szükséges kimondani, hogy a tagállamoknak rendszeres időközönként ellenőrizniük kell a közigazgatási együttműködés működését.

Mindazonáltal a Bizottság továbbra is úgy véli, hogy a belföldi ellenőrzés nagyon hasznos lenne maguk a tagállamok számára, hogy értékelni tudják a közigazgatási együttműködés eszközeinek jelentőségét, hasznosságát és eredményességét. Különösen a kifejezetten a csalás elleni küzdelem hatékonyságának növelése céljából létrehozott Eurofisc hálózat esetében érdeke a tagállamoknak annak megállapítása, hogy a hálózat milyen mértékben járul hozzá a héacsalás által okozott bevételkiesés csökkentéséhez. Mivel a Bizottság csak támogató szerepet játszhat a héa területén folytatott közigazgatási együttműködés tekintetében, a különböző eszközök célravezetőségét a tagállamok tudják a legjobban megítélni.

A Bizottság ezért azt ajánlja a tagállamoknak, hogy alakítsanak ki eljárást a különböző eszközök költség-haszon elemzésének tényleges elvégzésére.

3.10.      Kapcsolat harmadik országokkal (36. cikk)

A tagállamok úgy látják, hogy harmadik országoktól érkező információk is hasznosnak bizonyulhatnak az adómegállapítás vagy a csalásfelderítés megkönnyítése szempontjából. Nem minden tagállam kötött azonban a héaügyekre is kiterjedő adóügyi egyezményt. Ezek a tagállamok nem adhatnak át harmadik országoktól származó információkat más tagállamoknak.

A tagállamok nem egyformán kezelik a harmadik országokkal való információcsere kérdését. Vannak tagállamok, amelyek aláírták/megerősítették a főként a közvetlen adózásról szóló OECD-egyezményt. Emellett egyes tagállamok több információcsere-megállapodást is kötöttek az adóügy területén, míg mások a kettős adóztatásról kötöttek vagy ratifikáltak egyezményeket.

A tagállamoktól kapott adatok alapján az állapítható meg, hogy összességében véve kevés a tapasztalat a harmadik országokkal való héainformáció-csere vonatkozásában.

Ezért a Bizottság meggyőződése az, hogy a harmadik országokkal a héa területén folytatott közigazgatási együttműködés megszervezését uniós szinten kell koordinálni. Hosszú távú projekt keretében elő lehetne irányozni egy többoldalú uniós megállapodás kidolgozását. A szűkített egyablakos ügyintézés megvalósításához bevezetett, 2015-ben hatályba lépő új intézkedések szintén alátámasztják egy többoldalú uniós megállapodás szükségességét.

A Bizottság 2014 elején javaslatot szándékozik benyújtani a Tanácshoz, hogy felhatalmazást kapjon bizonyos harmadik országokkal folytatandó tárgyalások megkezdésére közigazgatási együttműködésről szóló kétoldalú megállapodás megkötése céljából.

4.           Egy külön téma: a szűkített egyablakos ügyintézés

2015. január 1-jén önként választható, a kereskedők egy része számára egyszerűsítést jelentő szűkített egyablakos ügyintézés kezdi meg működését. Ez lehetővé teszi a szállítók számára, hogy a távközlési, műsor- és elektronikus szolgáltatásaik után más országban keletkező héakötelezettségük tekintetében egyetlen tagállam – az azonosítót kiadó tagállam – egyetlen webportálján keresztül vétessék magukat nyilvántartásba, nyújtsák be héabevallásukat és fizessék meg a héát ahelyett, hogy minden olyan tagállamban héanyilvántartásba kellene vétetniük magukat, ahol ügyfelük van.

A szűkített egyablakos ügyintézés a tagállamok között az adófizetők vizsgálata és ellenőrzése terén folytatott közigazgatási együttműködésre is hatással lesz.

Az előkészítő jogi és gyakorlati munka úgyszólván elkészült. A Bizottság egy Fiscalis projektcsoportot (FPG 86) is létrehozott, amelynek feladata a vizsgálat és az ellenőrzés kérdéseinek feltárása a szűkített egyablakos ügyintézés vonatkozásában. A projektcsoport tagjai ajánlásokat készítettek arra, hogyan lehet a szűkített egyablakos ügyintézés céljaira kialakított standard ellenőrzési dosszié segítségével információkat kérni a kereskedőktől, és hogyan lehet a legeredményesebben felvenni a kapcsolatot ezekkel a vállalkozásokkal, ha további információkra vagy vizsgálatokra van szükség. Mivel a tagállamokat nem kötelezi semmi ezen iránymutatások egyhangú elfogadására, a Bizottság azt reméli, hogy kölcsönös bizalmon alapuló megállapodás formájában megegyeznek majd az iránymutatások alkalmazásában, és ezzel csökkentik a vállalkozásokra háruló terheket, illetve elősegítik az egyszerűsítési mechanizmus működését.

5.           A közigazgatási együttműködés általános elfogadottsága

Általánosságban véve a tagállamok pozitívan értékelik a közigazgatási együttműködés működését. Számos tagállam kiemeli annak fontosságát, hogy a Közigazgatási Együttműködési Állandó Bizottság megkeresésekre szolgáló űrlapjai jó minőségűek legyenek, és hogy ezekre a határidők tiszteletben tartásával érkezzen válasz. Ezenkívül a tagállamok egy része továbbra is tagállami nehézségekre (például a források hiányára) és az információcsere terén régóta fennálló problémákra (hiányos háttéradatok az információkérésekben, következetlenségek a statisztikai adatokban, a VIES adatbázisok visszamenőleges változtatása, eltérő szabályok a válaszadási határidők tekintetében) hivatkozik.

Egyes tagállamok javaslatokat tettek a héa területén folytatott közigazgatási együttműködés optimalizálására.

A javaslatok egy része tagállami hatáskörbe esik és belföldi intézkedéseket igényel (például fokozott odafigyelés a vezetés részéről, információkérésre csak akkor kerüljön sor, ha a megkereső tagállamban már minden lehetséges forrást kimerítettek).

Más javaslatok a jogi rendelkezések módosítását teszik szükségessé. Ilyen például a visszajelzés kötelezővé tétele, bírság bevezetése a határidők be nem tartásának esetére, vagy az információkérés feltételeinek megszigorítása. A Bizottság e tekintetben azonban – az ilyen jogszabályi rendelkezések elfogadásának nehézségei mellett – gyakorlati problémákat is lát, például: Hogyan lehetne bírságot kiróni és ki tenné ezt meg? Hogyan számítanák ki a bírság összegét?

További javaslatok a Bizottságnak történő adatszolgáltatás megváltoztatását igényelnék, például statisztikai adatokat kellene gyűjteni ahhoz, hogy rangsorolni lehessen az elmulasztott határidőket (3-6-9 hónapos késés). A Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem jelenthet problémát közös vélemény kialakítása e tekintetben a Közigazgatási Együttműködési Állandó Bizottságban.

Egy másik javaslat az, hogy a Bizottság tegyen lépéseket azokkal a tagállamokkal kapcsolatban, amelyek következetesen nem teljesítik a 904/2010/EU rendeletben előírt kötelezettségeiket. Itt a Bizottság technikai segítségnyújtás vagy az 1553/89/EGK rendelet 12. cikkének (3) bekezdése szerinti folyamatos nyomon követés révén tud fellépni. A közigazgatási együttműködés javításának hasznos eszközeként nevezték meg a tagállamok a bevált módszerek egymással való megosztását és a Fiscalis központi kapcsolattartó irodák szemináriumait.

E javaslatok egy részét már megvitatták a tagállamok, mégpedig eredménytelenül. Ennek ellenére a Bizottság azt tervezi, hogy ha a tagállamok elegendő támogatásról biztosítják, akkor a közigazgatási együttműködés optimalizálása érdekében a megfelelő szinten tovább foglalkozik ezekkel a javaslatokkal.

6.           Következtetés

Ahogy már több alkalommal is említésre került – legutóbb a nemrégiben közzétett „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című bizottsági közleményben (COM(2012) 722 final, 2012.12.6.) felvázolt, a héacsalás ellen az Európai Unióban folytatott küzdelem hatékonyságának javítását célzó összehangolt stratégiában – a tagállamok csak akkor tudnak eredményesen küzdeni az adócsalás és az adókikerülés ellen, ha együttműködnek. Éppen ezért a tagállamok adóhatóságai közötti közigazgatási együttműködés optimalizálása központi célkitűzése a Bizottság e területen kialakított stratégiájának.

A jelentés rámutatott olyan területekre, ahol még szorosabbra lehet fűzni a közigazgatási együttműködést azáltal, hogy a tagállamok jobban kihasználják a 904/2010/EU rendelet által kínált, a korábbiakhoz képest jobb lehetőségeket:

· összességében véve gyorsabban kell reagálni az információkérésekre, mert kritikus problémának bizonyul a válaszok késedelmes volta;

· vannak tagállamok, amelyek még mindig tartózkodnak a nem letelepedett adóalanyokra és az új közlekedési eszközökre vonatkozó információk automatikus cseréjétől, pedig nagyon hasznosnak tekintik őket. Ez nagy problémát jelent, a Bizottság ezért szorosabban nyomon kívánja követni e kérdéskör alakulását;

· a jó közigazgatási együttműködés és a bevált módszerek kontextusában ösztönözni kell mind az önkéntes, mind a megkeresésre adott visszajelzést, mert az adóügyi tisztviselők így értesülhetnek leginkább arról, hogy munkájuk (bizonyos mértékig) hasznosnak bizonyult;

· a rendeletben foglalt, meglévő jogszabályi rendelkezések kihasználásával a tagállamoknak népszerűsíteniük kell a közigazgatási vizsgálatokban való részvételt, hiszen felettébb hasznos eszközről van szó, mely az átdolgozott rendeletbe is bekerült. Sajnálatos azt látni, hogy a tagállamok ilyen kevéssé élnek ennek lehetőségével;

· a többoldalú ellenőrzések hasznosnak bizonyultak, a tagállamok ennek ellenére az utóbbi időben ritkábban végeztek ilyen ellenőrzéseket. Újra fel kell ezért mutatniuk elkötelezettségüket a többoldalú ellenőrzések iránt, és meg kell szüntetniük az ellenőrzések útjában álló, a jelentésben megnevezett akadályokat;

· a közös ellenőrzések koncepcióját egy Fiscalis projektcsoportnak kell részletesebben kidolgoznia Hollandia és az Egyesült Királyság kísérleti projektjének tapasztalatai alapján. Szükség esetén a Bizottság kezdeményezni fogja az uniós szintű alkalmazás előfeltételéül szolgáló jogalap kidolgozását;

· az Eurofisc hálózatban a közös kockázatelemzés és a hatékony visszajelzési mechanizmus lenne a megfelelő válasz a célzott információk és a hálózatban már rendelkezésre álló információk hatékonyabb felhasználása iránti igényre. Ezzel tovább erősödne a hálózat szerepe a több tagállamot érintő héacsalással szembeni gyors adóhatósági fellépés biztosításában;

· a tagállamoknak a harmadik országokhoz fűződő, jelenleg eltérően kialakított kapcsolatai helyett uniós szinten összehangolva kell megszervezni a harmadik országokkal a héa területén folytatott közigazgatási együttműködést. A Bizottság hamarosan javaslatot nyújt be a Tanácshoz, hogy felhatalmazást kapjon bizonyos harmadik országokkal folytatandó tárgyalások megkezdésére a héa területén folytatandó közigazgatási együttműködésről szóló kétoldalú megállapodás megkötése céljából.

A Bizottság támogatást tud nyújtani a tagállamok közötti, a héacsalás visszaszorítását célzó eredményes közigazgatási együttműködés kialakításához. Kész bármely olyan kezdeményezés támogatására, amely elősegíti az együttműködést, továbbá megfelelő esetben megteszi a szükséges jogi lépéseket is.

A megkezdett úton való előrehaladáshoz szükséges politikai hajlandóságot azonban a tagállamoknak kell felmutatniuk. Nekik kell házuk táján megtenniük a közigazgatási együttműködés sikeresebb gyakorlati megvalósulásához szükséges erőfeszítéseket, hogy így az eszközök által kínált lehetőségeket maximálisan ki tudják használni.

A több tagállamot érintő héacsalásra az egyetlen megfelelő válasz a tagállamok közötti együttműködés. A tagállamoknak el kell dönteniük, mire fordítják forrásaikat a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben. A Bizottság meggyőződése, hogy csak akkor csökkenhet az államkincstárak héacsalásból eredő vesztesége, ha a tagállamok maradéktalanul kihasználják az ezen eszközökben rejlő lehetőségeket, és a maguk szintjén elegendő forrást biztosítanak.

A Bizottság jelentést fog készíteni arról, hogyan változik a különböző tagállamokban a helyzet a mostani jelentésben említett területeken. Tekintettel a héacsalás problémájának súlyosságára, nem fogja megvárni a 2018 végén esedékes következő jelentést, hanem a tervek szerint 2015 végén nyújt majd be értékelést a Közigazgatási Együttműködési Állandó Bizottságnak, melyben elemezni fogja a tagállamok által az e jelentésben felsorolt hiányosságok pótlására tett erőfeszítéseket, hogy ezzel tovább segítse a héa területén folytatott tagállamközi együttműködést.

[1]               A Bizottság közleménye – A héacsalás ellen az Európai Unióban folytatott küzdelem hatékonyabbá tételére vonatkozó koordinált stratégiáról, COM(2008) 807 végleges, 2008.12.1.

[2]               COM(2011) 851, 2011.12.6.

[3]               A 2012. december 19-én kelt, 1763918 iktatószámú levélben kiküldött kérdőívre 27 tagállam válaszolt.

[4]               A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről szóló 1798/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról, COM (2009) 428 végleges, 2009.8.18.

[5]               Lásd a Közigazgatási Együttműködési Állandó Bizottság 562. sz. munkadokumentumát.

[6]               HL L 29., 2012.2.1., 13. o.

[7]               A Számvevőszék 8/2007. sz. különjelentése, HL C 20, 2008.1.25., 51. pont

[8]               43. Fiscalis projektcsoport: „Exchange of information and need for feedback” („Információcsere és a visszajelzés igénye”).

[9]               84. Fiscalis projektcsoport: „MLC's in the field of excise duties” (Többoldalú ellenőrzések a jövedéki adó területén).

[10]             Joint Audit Report (Jelentés a közös ellenőrzésről), OECD, FTA 2010. szeptember.