This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013PC0824
Proposal for a DIRECTIVE OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on provisional legal aid for suspects or accused persons deprived of liberty and legal aid in European arrest warrant proceedings
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak és vádlottak ideiglenes költségmentességéről, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban biztosított költségmentességről
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak és vádlottak ideiglenes költségmentességéről, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban biztosított költségmentességről
/* COM/2013/0824 final - 2013/0409 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak és vádlottak ideiglenes költségmentességéről, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban biztosított költségmentességről /* COM/2013/0824 final - 2013/0409 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE 1. Ezen európai parlamenti és
tanácsi irányelvre irányuló javaslat azon közös minimumszabályokat kívánja
meghatározni, amelyek a büntetőeljárások során szabadságuktól megfosztott
gyanúsítottak és vádlottak ideiglenes költségmentességhez való jogára, valamint
az európai elfogatóparancsról szóló 2002/584/IB kerethatározat szerinti
eljárások hatálya alatt álló személyek (a továbbiakban: keresett személyek)
ideiglenes költségmentességhez és költségmentességhez való jogára vonatkoznak. 2. A Stockholmi Program[1] komoly hangsúlyt helyez
az egyének jogainak erősítésére a büntetőeljárásokban. A program
2.4. pontjában az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy fokozatos
megközelítést alkalmazva terjesszen elő javaslatokat a gyanúsítottak és a
vádlottak jogainak erősítésére a tisztességes eljáráshoz való jogokkal
kapcsolatos közös minimumkövetelmények meghatározása révén. Az intézkedések a
gyanúsítottak és a vádlottak olyan különálló eljárási jogaival foglalkoznak,
amelyeket a tagállamok és az érdekeltek megítélése szerint is uniós szintű
fellépéssel kell megerősíteni, és így ezek a teljes rendszer
alkotóelemének tekinthetők. 3. Három intézkedést már
elfogadtak: a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és
fordításhoz való jogról szóló 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi
irányelvet[2] 2010 októberében, a büntetőeljárás
során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU európai parlamenti és
tanácsi irányelvet[3]
2012 májusában, továbbá a büntetőeljárás során és az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez
való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor
történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt
harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról
szóló 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet[4] 2013 októberében. A
büntetőeljárások során gyanúsított vagy vádolt, kiszolgáltatott
helyzetű személyek védelmére vonatkozó intézkedéseket a jelenlegi
kezdeményezéssel közös csomagban, az ártatlanság vélelmének egyes vonatkozásai,
valamint a büntetőeljárásban a tárgyaláson való jelenléthez
fűződő jog megerősítéséről szóló irányelvvel együtt
terjesztettük elő. Utóbbi jog részét képezi a tisztességes eljáráshoz való
jog alapul szolgáló elveinek. 4. Az előző
intézkedésekhez hasonlóan ez a javaslat is arra törekszik, hogy javítsa a
gyanúsítottak vagy vádlottak jogait a büntetőeljárás folyamán. Az e
jogokra vonatkozó közös minimumszabályok kialakítása várhatóan erősíti az
igazságügyi hatóságok közötti kölcsönös bizalmat, és így elősegíti a
kölcsönös elismerés elvének érvényesülését. A tagállami jogszabályok bizonyos
fokú összeegyeztethetősége nélkül nem képzelhető el az EU-n belüli
igazságügyi együttműködés javítása. 5. A javaslat az Európai Unió működéséről
szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (2) bekezdésén alapul. Ez a
cikk úgy rendelkezik, hogy „[a]milyen mértékben az a több államra
kiterjedő vonatkozású büntetőügyekben a bírósági ítéletek és
határozatok kölcsönös elismerésének, valamint a rendőrségi és igazságügyi
együttműködésnek a megkönnyítése érdekében szükséges, az Európai Parlament
és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekben
szabályozási minimumokat állapíthat meg. E szabályoknak figyelembe kell venniük
a tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket. „E szabályozási minimumok a következőkre vonatkoznak: a) a bizonyítékok
tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatósága, b) a személyek
jogai a büntetőeljárásban, c) a
bűncselekmények sértettjeinek jogai, d) (...)” 6. A jelenlegi javaslat szorosan
kapcsolódik az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról szóló 2013/48/EU
irányelvhez, és egyrészt azt kívánja elősegíteni, hogy a szabadságuktól
megfosztott gyanúsítottak és vádlottak már az eljárás korai szakaszától
érvényesíthessék az említett irányelvben előírt ügyvédi segítség
igénybevételéhez való jogukat,, másrészt azt, hogy az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek
költségmentességet vehessenek igénybe annak érdekében, hogy a végrehajtó és a
kibocsátó tagállamban egyaránt biztosítsák számukra az ügyvédi segítség
igénybevételéhez való jogot (a továbbiakban: a kettős védelem joga). 7. A Bizottság kiegyensúlyozott
intézkedéscsomagot terjeszt elő, amely az EUMSZ 82. cikke (2) bekezdésében
előírtaknak megfelelően tiszteletben tartja a tagállamok jogi
hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket, és meghozza a kölcsönös
bizalom előmozdításához szükséges intézkedéseket, miközben tiszteletben
tartja az arányosság elvét (az EUSZ 5. cikke). Gondosan megvizsgáltuk, hogy
kell-e uniós szintű intézkedést hozni, és amennyiben igen, mely szinten és
milyen formában. A költségvetési konszolidáció idején, amikor is gondosan
mérlegelni kell a költségvonzatokat, különösen szükség van az
elővigyázatosságra. 8. A büntetőeljárás során
biztosított költségmentességgel kapcsolatos, ezen irányelvben tárgyalt kérdések
rendkívül fontosnak tekinthetők az ügyvédi segítség igénybevételéről
szóló irányelvbe foglalt jogok kiegészítése és érvényesítése, valamint a
büntető igazságszolgáltatási rendszerek közötti kölcsönös bizalom javítása
szempontjából. 9. A büntetőeljárás
folyamán a költségmentességhez való jogot belefoglalták a Charta 47. cikkének
(3) bekezdésébe, valamint az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének c) pontjába. A
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR) 14. cikke (3)
bekezdésének d) pontja szintén elismeri ezt a jogot. Az ENSZ Közgyűlése
által 2012. december 20-án elfogadott, az Egyesült Nemzeteknek a büntető
igazságszolgáltatási rendszerekben a költségmentesség igénybevételére vonatkozó
elvei és iránymutatásai (United Nationals Principles and Guidelines on
Access to Legal Aid in Criminal Justice Systems) körvonalazzák azokat az
alapvető elveket, amelyekre a költségmentességi rendszereknek épülniük
kell. 10. A gyanúsítottak vagy
vádlottak, különösen amennyiben megfosztják őket a szabadságuktól, az
eljárások korai szakaszában a legkiszolgáltatottabbak, és ekkor szorulnak rá
leginkább a költségmentességre ahhoz, hogy ügyvédi segítséget vehessenek
igénybe. Ezért az irányelv úgynevezett „ideiglenes költségmentességről”
rendelkezik, amely jelentős hozzáadott értéket biztosít, és erősíti a
büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszerek közötti kölcsönös bizalmat.[5] 11. Ezen felül, noha minden
tagállam biztosít költségmentességet a büntetőeljárások folyamán
gyanúsítottak és vádlottak számára, a jelek szerint az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek nem minden
esetben vehetnek igénybe költségmentességet a tagállamokban. Ez akadályozza az
ügyvédi segítség igénybevételéről szóló irányelvben meghatározott jog –
vagyis a végrehajtó és a kiállító tagállamban egyaránt igénybe vehető
ügyvédi segítség – érvényesítését. Továbbá az EJEE 6. cikkébe foglalt jogok –
köztük a költségmentességhez való jog – nem terjed ki a kiadatási eljárásokra.
Ennélfogva, a kölcsönös bizalom javítása, valamint a kettős védelem
jogának az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban való
érvényesítése érdekében, az irányelv azt is előírja a tagállamok számára,
hogy az ideiglenes költségmentességen felül is biztosítsanak
költségmentességet, ugyanis a keresett személyeket nem minden esetben fosztják
meg a szabadságuktól. 12. Ezt az intézkedést az azt
kísérő, a büntetőeljárás során a gyanúsítottak vagy vádlottak
költségmentességhez való jogáról szóló bizottsági ajánlással egyidejűleg
terjesztjük elő. Az ajánlás bizonyos fokú összhangot kíván biztosítani a
tagállamokban igénybe vehető költségmentességre való jogosultság
értékelése tekintetében, továbbá arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak
intézkedéseket jogsegély-szolgálataik és igazgatásuk minőségének és
hatékonyságának javítására. 13. A jelenlegi javaslat emellett
hozzájárul az Európai Ügyészség által folytatott eljárásokban érintett
személyek védelmére szolgáló jogi biztosítékok erősítéséhez. A
közelmúltban előterjesztett tanácsi rendeletjavaslat[6] tisztázza, hogy a
gyanúsítottakat megilletik az uniós jogszabályok által biztosított jogok,
valamint azok az egyéb jogok, amelyek közvetlenül az Európai Unió Alapjogi
Chartájából fakadnak, és a vonatkozó nemzeti jognak megfelelően
alkalmazandók. A rendeletjavaslat kifejezetten említést tesz a
költségmentességhez való jogról, továbbá a jelenlegi javaslat a költségmentességre
vonatkozó szigorúbb normák bevezetése révén az Európai Ügyészség által
folytatott eljárásokban alkalmazandó biztosítékokat is megerősíti. 14. Az Európai Unió Alapjogi
Chartájának (a továbbiakban: EU Charta) 47. és 48. cikke, valamint az emberi
jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény
(a továbbiakban: EJEE) 6. cikke rendelkezik a hatékony jogorvoslathoz, a
tisztességes eljáráshoz, valamint a védelemhez való jogról. Kifejezetten
elismerték, hogy a költségmentességhez való jog – vagyis a büntetőeljárás
során részben vagy teljesen térítésmentes ügyvédi segítség lehetősége – a
tisztességes eljáráshoz való jog és a védelemhez való jogok szerves részét
képezi. A Charta 47. cikkének (3) bekezdése értelmében: „Azoknak, akik nem
rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani,
amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.”
Az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy minden
bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van arra, hogy „személyesen
vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék, és ha nem
állnak rendelkezésére eszközök védő díjazására, amennyiben az
igazságszolgáltatás érdekei ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek
ki számára ügyvédet”. A jogi képviselet hatékony igénybevétele alapvető
fontosságú az ártatlanság vélelme, valamint a Charta 48. cikkébe foglalt
védelemhez való jogok tiszteletben tartása szempontjából. 2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL
FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 15. 2009 márciusában az eljárási
jogokról – köztük a költségmentességről – szóló kétnapos szakértői
megbeszélést szerveztünk. A 2013. június 3-i ülésen szakértői megbeszélés
keretében minden érintett tagállam véleményét kikértük. A Tanácsban képviselt
tagállamok ezt megelőzően, 2010 júniusában felszólították a
Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő jogalkotási
javaslatot a költségmentességről.[7]
Az Európai Parlament az ügyvédi segítség igénybevételéről szóló irányelvre
vonatkozó, 2012. július 12-i irányadó szavazása alkalmával felszólította a
Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a költségmentességről. 16. 2011 decemberében a Lengyel
Elnökség az Európai Bizottsággal, Európai Ügyvédi Kamarák és Jogi Társaságok
Tanácsával (CCEB), valamint az Európai Jogi Akadémiával (ERA)
együttműködésben kétnapos konferenciát szervezett a
bűntetőügyekben igényelhető költségmentességről. A
konferencia lehetőséget nyújtott arra, hogy a különféle háttérrel rendelkező
szakértők – gyakorló jogászok, bírók, ügyészek, elméleti szakemberek,
valamint az uniós szervek, nem kormányzati szervezetek és az Európa Tanács
képviselői – kicseréljék álláspontjaikat és tapasztalataikat, hogy
megvizsgálják a problémákat és a jövőbeni intézkedés lehetséges tartalmi
elemeit. 17. Az érdekeltekkel több
alkalommal konzultáltunk. A Bizottság rendszeres és kétoldalú párbeszédet
folytat számos nem kormányzati szervezettel és egyéb érdekelttel, továbbá több
nem kormányzati szervezet megosztotta a Bizottsággal a soron következő
intézkedésekre vonatkozó észrevételeit.[8] 18. A hatásvizsgálati tanulmány
keretében széles körben bevonták a tagállamok igazságügyi minisztériumait, a
tagállami érdekszervezeteket, az ügyvédi kamarákat és a jogsegély
szervezeteket. Mélyreható interjúkat készítettek az ügyvédi kamarákban
tagsággal rendelkező ügyvédekkel, az érdekelt szervezetek és minden
tagállam igazságügyi minisztériumának képviselőivel. Ezen felül több
tagállamban fókuszcsoportokat szervezetek, az igazságügyi minisztériumok, az ügyvédi
kamarák, az egyetemi szakértők, a bírósági alkalmazottak és az érdekeltek
szervezeteinek képviselői bevonásával. Emellett online konzultációt
tartottak a tagállamokban jogsegélyt nyújtó szervezetek számára. 19. A Bizottság hatástanulmányt
végzett a javaslatának alátámasztására. A hatásvizsgálatra vonatkozó jelentés
az alábbi címen érhető el: http://ec.europa.eu/governance. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 1. cikk – Hatály 20. Az irányelv célja annak
biztosítása, hogy a büntetőeljárások folyamán a szabadságuktól megfosztott
gyanúsítottak és vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó
eljárások hatálya alatt álló személyek költségmentességet vehessenek igénybe az
ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról szóló irányelvben biztosított ezen
joguk hatékony érvényesítése érdekében. 2. cikk – Tárgy 21. Az irányelv azokra a
gyanúsítottakra és vádlottakra alkalmazandó, akiknek a szabadságát elvonták. A
jogszabályt a szabadságelvonástól, vagyis attól az időponttól kell
alkalmazni, amikor a rendőrségi vagy hasonló őrizetbe vételre sor
kerül, a hivatalos vádat vagy letartóztatás foganatosítását megelőző
időszakra is kiterjedően. Ez tükrözi az EJEB ítélkezési gyakorlatát
az EJEE 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően. 22. Az irányelv az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban keresett személyekre is
alkalmazandó. Ilyen helyzetekben az irányelv a végrehajtó tagállamban
történő letartóztatás időpontjától az átadásig, vagy az átadás
megtagadása esetén, az átadásra vonatkozó határozat jogerőre emelkedéséig
alkalmazandó. 3. cikk – Fogalommeghatározások 23. A költségmentesség az ügyvédi
segítség hatékony igénybevétele érdekében nyújtott tagállami finanszírozás és
támogatás. Ki kell terjednie a védelem költségeire, mint például az ügyvédi
tiszteletdíj költségére, valamint az eljárás egyéb költségeire, így a bírósági
illetékekre. 24. Az ideiglenes költségmentesség
a szabadságától megfosztott személy számára, a költségmentességre vonatkozó
határozat meghozataláig biztosított költségmentesség. 4. cikk – Az ideiglenes költségmentesség
igénybevétele 25. A gyanúsítottak és a vádlottak
különösen kiszolgáltatottak az eljárás korai szakaszában, és az ügyvédi
segítség igénybevétele kiemelkedő fontosságú a tisztességes eljáráshoz
való jogaik megóvása, többek között az önvádra kötelezés tilalmának biztosítása
szempontjából.[9]
Az EJEE 6. cikke előírja, hogy főszabály szerint a gyanúsítottnak
biztosítani kell jogi segítség igénybevételét a rendőrségi őrizetbe
vétel vagy előzetes letartóztatás időpontjától, és ezt a segítséget
szükség esetén hivatalból kell nyújtani.[10]
26. Az ügyvédi segítségnyújtás
igénybevételéről szóló irányelv szerint a gyanúsított vagy vádlott
jogosult indokolatlan késedelem nélkül ügyvédi segítséget igénybe venni többek
között a szabadságelvonás megkezdését követően, és bármely kihallgatást megelőzően.
A szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak vagy vádlottak akkor képesek az
eljárás korai szakaszától ténylegesen gyakorolni az ügyvédi segítségnyújtás
igénybevételére való jogukat, ha nem kell várakozniuk az ügyvédi segítségre a
költségmentesség iránti kérelem feldolgozása, és a költségmentességre való
jogosultsági kritériumok – akár hosszadalmas – értékelése folyamán. Ezért a
tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a szabadságelvonás után, és
bármely kihallgatás lefolytatása előtt haladéktalanul biztosítsák az
ideiglenes költségmentességet . 27. Ennek érdekében a
tagállamoknak olyan eljárásokat vagy mechanizmusokat – ügyeletes ügyvédi
rendszereket vagy sürgősségi védelmi szolgálatokat – kell létrehozniuk,
amelyek lehetővé teszik a rendőrség épületében vagy a
büntetés-végrehajtási intézetben rövid időn belüli beavatkozást, hogy
érvényesíthető és hatékony legyen az ideiglenes költségmentesség
biztosításához való jog, valamint az ügyvédi segítségnyújtás haladéktalan
igénybevételéhez való jog a szabadságelvonás után és bármely kihallgatás
lefolytatása előtt. 28. Az ügyvédi segítségnyújtás
igénybevételéhez való jog maga után vonja a vádlottak és a gyanúsítottak számos
jogosultságát az ügyvédi segítségnyújtás igénybevételéről szóló 2013/48/EU
irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően. Így
például az ügyvéddel való négyszemközti megbeszéléshez és kommunikációhoz való
jogot, a gyanúsított vagy vádlott kihallgatása során az ügyvéd jelenlétéhez és
hatékonyan részvételéhez való jogot, valamint az ügyvéd bizonyos nyomozási vagy
bizonyításfelvételi cselekményeknél való jelenlétéhez való jogot. A tagállamok
gyakorlati szabályokat hozhatnak az ügyvédi segítségnyújtás igénybevételéhez
való jog gyakorlása tekintetében, pl. az ügyvéddel való kommunikáció
időtartama és gyakorisága tekintetében, és így bizonyos korlátokat
szabhatnak a szóban forgó jog gyakorlására, amennyiben azok nem sértik a jog
lényegi tartalmát. Az ideiglenes költségmentességhez való jogot olyan mértékben
kell biztosítani, amely lehetővé teszi az ügyvédi segítségnyújtás
igénybevételéhez való jog tényleges gyakorlását, továbbá minden korlátozás
során biztosítani kell, hogy a gyanúsítottat vagy vádlottat ne fosszák meg
jogai hatékony gyakorlásától. 29. Az ideiglenes
költségmentességhez való jog legalább addig megilleti a jogosultat, amíg az
illetékes hatóság jogerős határozatot nem hoz arról, hogy a gyanúsítottat
vagy vádlottat megilleti-e a költségmentesség és igénybe veheti-e azt.
Amennyiben a költségmentesség iránti kérelmet részben vagy egészében
elutasítják, az ideiglenes költségmentességhez való jog megszűnik, amikor
ez a határozat jogerőre emelkedik, és a fellebbezési vagy felülvizsgálati
jogokat kimerítették. Ha a költségmentesség iránti kérelemnek helyt adnak, az
ideiglenes költségmentességhez való jog akkor szűnik meg, amikor a
költségmentesség hatályba lép, valamint – adott esetben – hatályosul a
kirendelt védő kijelölése. Ilyen esetekben a tagállamoknak gondoskodniuk
kell arról, hogy ne legyen olyan időszak, amikor a gyanúsított vagy
vádlott nem rendelkezik képviselettel. 30. Az ideiglenes
költségmentességhez való jog az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó
eljárásokban azon keresett személyekre is vonatkozik, akiknek a szabadságát
elvonták. E személyek hatékony ideiglenes költségmentességre jogosultak attól
az időponttól fogva, hogy a végrehajtó tagállamban megfosztják őket a
szabadságuktól, legalább addig, amíg az illetékes hatóság elbírálja a
költségmentesség iránti kérelmet, és dönt a jogosultságról, valamint – adott
esetben – hatályba lép a kirendelt védő kijelölése. 31. A tagállamok nemzeti jogukban
előírhatják, hogy az ideiglenes költségmentességgel kapcsolatos költségek
később behajthatók a gyanúsítottól vagy vádlottól, illetve a keresett
személytől, ha a költségmentesség alkalmazására vonatkozó jogerős
határozatot követően az adott személy nem, vagy csak részben jogosult
költségmentességre a szóban forgó tagállam költségmentességi rendszerének
keretében. 5. cikk – A keresett személyek
költségmentessége 32. A tagállamok gondoskodnak
arról, hogy az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban keresett
személyek jogosultak legyenek költségmentességet igénybe venni a végrehajtó
tagállamban az európai elfogatóparancs alapján foganatosított letartóztatástól
az átadásig, vagy az átadás megtagadása esetén, az átadásra vonatkozó határozat
jogerőre emelkedéséig. 33. A kibocsátó tagállamban az
ügyvéd kijelöléséhez való jog – amelynek célja, hogy az ügyvédi
segítségnyújtásról szóló 2010/48/EU irányelv 10. cikkének megfelelően az előbbi
ügyvéd segítséget nyújtson a végrehajtó tagállam ügyvédjének – hatékony
érvényesítése érdekében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kibocsátó
tagállamban költségmentességet biztosítsanak azon keresett személy számára, aki
az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó, a végrehajtó tagállamban folytatott
eljárások céljából él az ügyvédi segítség igénybevételére vonatkozó fenti
jogával. 34. A végrehajtó és a kibocsátó
tagállamban a költségmentességre való jogosultság a keresett személy vagyoni
helyzetének vizsgálatától és/vagy annak mérlegelésétől tehető
függővé, hogy a szóban forgó végrehajtó, illetve kibocsátó tagállamban
alkalmazott jogosultsági kritériumok szerint az igazságszolgáltatás érdekében
áll-e a költségmenteség biztosítása. 35. Mindazonáltal, a végrehajtó
tagállamban igénybe vehető költségmentesség tekintetében a keresett
személy jogosultságát elbíráló jogerős határozat megszületéséig, a
szabadságuktól megfosztott, keresett személyek a végrehajtó tagállamban
ideiglenes költségmentességre jogosultak, ezen irányelv 3. cikkének
megfelelően. 6. cikk
– Adatszolgáltatás 36. Ezen irányelv hatékonyságának
és eredményességének nyomon követése és értékelése érdekében, a tagállamoknak
megbízható adatokat kell gyűjteniük a 3. cikk szerinti ideiglenes költségmentesség,
valamint a keresett személyek – 4. cikkben foglalt – költségmentességhez való
jogának gyakorlása tekintetében. 7. cikk
– Csökkentést kizáró rendelkezés 37. E cikk célja annak
biztosítása, hogy az irányelvvel összhangban megállapított minimumkövetelmények
következtében ne csökkenjen az egyes tagállamokban megállapított magasabb
normák, valamint az Chartában és az EJEE-ben foglalt normák szintje. Mivel az
irányelv az EUMSZ 82. cikkének megfelelően szabályozási minimumokat
állapít meg, a tagállamok továbbra is meghatározhatnak magasabb szintű
normákat. 8. cikk
– Átültetés 38. E cikk előírja, hogy a
tagállamoknak az irányelvet [18 hónappal a kihirdetését követően]-ig kell
végrehajtaniuk, és ugyaneddig az időpontig továbbítaniuk kell a Bizottságnak
az irányelvet a tagállami jogba átültető rendelkezések szövegét. 9. cikk
– Hatálybalépés 39. E cikk úgy rendelkezik, hogy
az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő
huszadik napon lép hatályba. 5. A SZUBSZIDIARITÁS ELVE 40. A javaslat célkitűzéseit
a tagállamok önmagukban nem tudják kielégítő mértékben megvalósítani,
mivel Európai Unió szerte még mindig jelentősen eltér a szabadságuktól
megfosztott gyanúsítottak és vádlottak, valamint keresett személyek ideiglenes
költségmentességhez való joga. Mivel a javaslat célja a kölcsönös bizalom
előmozdítása, kizárólag uniós fellépés teszi lehetővé az Európai Unió
egészében alkalmazandó közös, egységes minimumkövetelmények megállapítását. A
javaslat közelíti a tagállamok jogszabályait a büntetőeljárások folyamán
nyújtott ideiglenes költségmentesség, valamint az európai elfogatóparancshoz
kapcsolódó eljárásokban biztosított költségmentesség tekintetében. A javaslat
ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. 6. Az arányosság elve 41. Az arányosság elvének
megfelelően ezen irányelv nem lépi túl a vonatkozó célkitűzések
eléréséhez szükséges mértéket. Gondosan megvizsgáltuk, hogy kell-e uniós
szintű intézkedést hozni, és amennyiben igen, mely szinten és milyen
formában. Az irányelv a büntetőeljárás folyamán nyújtott
költségmentességnek kizárólag azon vonatkozásait tárgyalja, amelyek
elengedhetetlenek az ügyvédi segítség igénybevételéről szóló irányelvbe
foglalt jogok kiegészítése és érvényesítése, valamint a büntető igazságszolgáltatási
rendszerek közötti kölcsönös bizalom javítása szempontjából. A Bizottság az
irányelvben nem tesz javaslatot a jogosultsági vizsgálatra vagy a
minősítésre vonatkozó, jogilag kötelező paraméterekre. Ezeket a
részleteket az e javaslatot kiegészítő bizottsági ajánlás tárgyalja. 7. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK A javaslat nincs semmiféle hatással az EU
költségvetésére. 2013/0409 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
IRÁNYELVE a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak és
vádlottak ideiglenes költségmentességéről, valamint az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban biztosított költségmentességről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (2)
bekezdésének b) pontjára, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti
parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére, tekintettel a Régiók Bizottságának
véleményére, rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) Az irányelv célja az ügyvédi
segítségnyújtás igénybevételéhez való jog hatékony érvényesülésének biztosítása
azáltal, hogy a tagállamok a büntetőeljárások korai szakaszában támogatást
nyújtanak a szabadságuktól megfosztott személyek, valamint a 2002/584/IB
tanácsi kerethatározat[11]
szerinti átadási eljárások (a továbbiakban: az európai elfogatóparancshoz
kapcsolódó eljárások) folyamán a keresett személyek számára. (2) A gyanúsítottak és vádlottak
eljárási jogainak védelmére vonatkozó minimumszabályok meghatározása révén ezen
irányelv megerősíti majd a tagállamok bizalmát a többi tagállam
büntető igazságszolgáltatási rendszereit illetően, és ezáltal
elősegítheti a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének
javítását. (3) A Stockholmi Program[12] komoly hangsúlyt
helyez az egyének jogainak erősítésére a büntetőeljárásokban. A
program 2.4. pontjában az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy fokozatos
megközelítést alkalmazva[13]
terjesszen elő javaslatokat a gyanúsítottak és a vádlottak jogainak
erősítésére. (4) A büntetőeljárások
folyamán biztosítandó eljárási jogokra vonatkozóan mostanáig három intézkedést
fogadtak el, nevezetesen a 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet[14], a 2012/13/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelvet[15],
valamint a 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet.[16] (5) A költségmentességnek ki kell
terjednie a büntetőeljárások folyamán vádolt és gyanúsított személyek,
valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban keresett
személyek védelmének, és az őket érintő eljárásoknak a költségeire. (6) Az ügyvédi segítségnyújtás
igénybevételéhez való jog tartalmát és terjedelmét a 2013/48/EU irányelv
határozza meg. A büntetőeljárások folyamán gyanúsított vagy vádolt
személyek számára attól az időponttól fogva kell biztosítani az ügyvédi
segítségnyújtás igénybevételéhez való jogot, hogy az illetékes hatóság
hivatalos értesítés révén vagy más módon a tudomásukra hozta, hogy
bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket,
függetlenül attól, hogy elvonták-e a szabadságukat, vagy sem. Ez a jog az
eljárás befejezéséig alkalmazandó, azaz annak jogerős megállapításáig,
hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt, beleértve
adott esetben a büntetéskiszabást és a fellebbezés elbírálását is. (7) Az Európai Emberi Jogi
Bíróság (a továbbiakban: EJEE) kimondta, hogy a tisztességes eljáráshoz való
jog egyik alapvető eleme, hogy mindenki, akit bűncselekmény
elkövetésével vádolnak, – szükség esetén hivatalból kirendelt – hatékony
ügyvédi segítségben részesüljön. A büntetőeljárások tisztességessége
megköveteli, hogy a gyanúsított számára a szabadságelvonás időpontjától
kezdve jogi segítséget biztosítsanak. (8) A 2013/48/EU irányelv úgy
rendelkezik, hogy azokban az esetekben, amikor a gyanúsított vagy a vádlott
szabadságát elvonják, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illető
ténylegesen gyakorolni tudja az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogát,
kivéve, ha erről a jogáról lemondott. (9) A szabadságuktól megfosztott
gyanúsítottak vagy vádlottak akkor tudják az eljárás korai szakaszától
ténylegesen gyakorolni az ügyvédi segítség igénybevételére való jogukat, ha nem
kell várakozniuk az ügyvédi segítségre a költségmentesség iránti kérelem
feldolgozása, és a költségmentességre való jogosultsági kritériumok – akár
hosszadalmas – értékelése folyamán. Ezért a tagállamoknak gondoskodniuk kell
arról, hogy az ideiglenes költségmentesség haladéktalanul igénybe vehető
legyen a szabadságelvonás megkezdését követően, és bármely kihallgatást
megelőzően, továbbá legalább addig rendelkezésre álljon, amíg az
illetékes hatóság nem hozott döntést a költségmentességről, teljes vagy
részleges elutasítás esetén pedig addig, amíg e határozat jogerőre nem
emelkedik, vagy amennyiben a költségmenteség iránti kérelemnek helyt adtak,
ameddig nem lép hatályba a védő illetékes hatóság általi kijelölése. (10) A tagállamoknak gondoskodniuk
kell arról, hogy a szükséges mértékben ideiglenes költségmentességet
biztosítanak, és ne korlátozzák azt oly módon, amely megakadályozná, hogy a
gyanúsítottak és vádlottak ténylegesen gyakorolhassák a – különösen 2013/48/EU
irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerinti – ügyvédi segítség
igénybevételéhez való jogot. (11) Az európai elfogatóparancshoz
kapcsolódó eljárásokban keresett, szabadságuktól megfosztott személyek számára
biztosítani kell az ideiglenes költségmentességhez való jogot a végrehajtó
tagállamban foganatosított szabadságelvonástól kezdve legalább addig, amíg az
illetékes hatóság nem hozott döntést a költségmentességről, teljes vagy
részleges elutasítás esetén pedig addig, amíg e határozat jogerőre nem
emelkedik, vagy amennyiben a költségmenteség iránti kérelemnek helyt adtak,
ameddig nem lép hatályba a védő illetékes hatóság általi kijelölése. (11) A tagállamok számára
lehetővé kell tenni, hogy a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak vagy
vádlottak számára biztosított ideiglenes költségmentességgel kapcsolatos
költségeket, valamint a keresett személyek számára biztosított
költségmentességgel kapcsolatos költségeket behajthassák az említett
személyektől, amennyiben a költségmentességre való jogosultságuk
értékelése során később megállapítást nyert, hogy nem felelnek meg a
nemzeti jog költségmentesség igénybevételére vonatkozó kritériumaiknak. (13) Annak érdekében, hogy a
végrehajtó tagállamban hatékonyan érvényesítsék a keresett személyek ügyvédi
segítség igénybevételéhez való jogát, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról,
hogy e személyek számára az átadásig, illetve az átadás megtagadása esetén az
átadásra vonatkozó határozat jogerőre emelkedéséig költségmentességet
biztosítsanak. A költségmentességre való jogosultság a keresett személy vagyoni
helyzetének vizsgálatától és/vagy annak mérlegelésétől tehető függővé,
hogy a szóban forgó végrehajtó tagállamban alkalmazott jogosultsági kritériumok
szerint az igazságszolgáltatás érdekében áll-e a költségmentesség biztosítása. (14) Annak érdekében, hogy a
keresett személyek ténylegesen gyakorolhassák a kibocsátó tagállambeli ügyvéd
kijelöléséhez való jogot – amelynek célja, hogy a 2010/48/EU irányelvnek
megfelelően az előbbi ügyvéd segítséget nyújtson a végrehajtó
tagállam ügyvédjének –, a kibocsátó tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy a
keresett személy költségmentességet vehessen igénybe az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó, a végrehajtó tagállamban lefolytatandó eljárások
céljából. Ez a jogosultság a keresett személy vagyoni helyzetének vizsgálatától
és/vagy annak mérlegelésétől tehető függővé, hogy a szóban forgó
kibocsátó tagállamban alkalmazott jogosultsági kritériumok szerint az
igazságszolgáltatás érdekében áll-e a költségmenteség biztosítása. (15) Ez az irányelv ideiglenes
költségmentességhez való jogot ír elő a szabadságuktól megfosztott,
valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban keresett
gyerekek számára. (16) Ezen irányelv végrehajtása
során a tagállamoknak gondoskodniuk kell – a Charta 47. cikkének (3)
bekezdésében és az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének c) pontjában előírt–
költségmentességhez való alapvető jog tiszteletben tartásáról, továbbá
biztosítaniuk kell, hogy amennyiben az igazságszolgáltatás érdeke megköveteli,
költségmentességet vehessenek igénybe azok, akik nem rendelkeznek elegendő
anyagi forrással a jogi segítségnyújtás megfizetéséhez. (17) A tagállamoknak adatokat kell
gyűjteniük arról, hogy miként biztosították a gyanúsítottakat és
vádlottakat, valamint a keresett személyeket megillető költségmentességhez
való jogot. A tagállamoknak emellett adatokat kell gyűjteniük arról, hogy
hány ügyben biztosítottak ideiglenes költségmentességet a szabadságuktól
megfosztott gyanúsítottak és vádlottak, valamint keresett személyek számára,
továbbá hogy hány olyan ügy volt, amelyben nem gyakorolták ezt a jogot. Az
ilyen adatoknak fel kell ölelniük az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó azon
eljárások során előterjesztett költségmentesség iránti kérelmek számát,
amelyekben az adott tagállam jár el kibocsátó vagy végrehajtó tagállamként,
valamint azon esetek számát, amikor helyt adtak az említett kérelmeknek.
Adatokat kell gyűjteni továbbá a szabadságuktól megfosztott személyek és a
keresett személyek számára biztosított ideiglenes költségmentességgel
kapcsolatos költségekről. (18) Ezt az irányelv jogállásukra,
állampolgárságukra és nemzetiségükre tekintet nélkül alkalmazandó a
gyanúsítottakra és vádlottakra. Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai
Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye által elismert
jogokat és elveket, köztük a kínzás, az embertelen és megalázó bánásmód
tilalmát, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot, a magán- és
családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyi sérthetetlenséghez
való jogot, a gyermekek jogait, a fogyatékkal élő személyek
beilleszkedését, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való
jogot, az ártatlanság vélelmét, valamint a védelemhez való jogot. Ezt az
irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani. (19) Ez az irányelv
minimumszabályokat állapít meg. A tagállamok kiterjeszthetik az ezen
irányelvben meghatározott jogokat annak érdekében, hogy magasabb szintű
védelmet nyújtsanak. A védelem magasabb szintje nem akadályozhatja a bírósági
határozatok e minimumszabályok által elősegíteni kívánt kölcsönös elismerését.
A védelem szintje soha nem lehet alacsonyabb a Charta és az EJEE által
meghatározott, a Bíróság és az EJEB ítélkezési gyakorlatának értelmezése
szerinti normáknál. (20) Mivel ezen irányelv céljait –
nevezetesen a büntetőeljárások folyamán gyanúsítottak és vádlottak
költségmentességhez való jogára vonatkozó minimumszabályok meghatározását – a
tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés
léptéke miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket
hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt
szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt
arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok
eléréséhez szükséges mértéket. (21) [Az Európai Unióról szóló
szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló
szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a
szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében
fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyv 3. cikke értelmében e
tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni ezen irányelv elfogadásában
és alkalmazásában] VAGY [Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az
Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült
Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog
érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló
(21.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően, és az említett
jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az említett tagállamok nem vesznek
részt ezen irányelv elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem
alkalmazandó][17]. (22) Az Európai Unióról szóló
szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló
szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22. sz.)
jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az
irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem
alkalmazandó, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Tárgy (1) Ez az irányelv
minimumszabályokat állapít meg az alábbiak tekintetében: a) a
büntetőeljárások folyamán szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak és
vádlottak számára nyújtott ideiglenes költségmentességhez való jog, valamint b) az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alatt álló személyek számára
nyújtott ideiglenes költségmentességhez és költségmentességhez való jog. (2) Ez az irányelv kiegészíti a
2013/48/EU irányelvet. Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem
értelmezhető úgy, mint amely korlátozza az említett irányelvben
előírt jogokat. 2. cikk Hatály Ezen irányelv alkalmazandó: a) a büntetőeljárások folyamán azokra a
gyanúsítottakra és vádlottakra, akiknek a szabadságát elvonták, és akiket
megillet a 2013/48/EU irányelv szerinti ügyvédi segítség igénybevételéhez való
jog; b) a keresett személyekre. 3. cikk Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában: a) „költségmentesség”: az ügyvédi segítség
hatékony igénybevétele érdekében nyújtott tagállami finanszírozás és támogatás, b) „ideiglenes költségmentesség”: a
szabadságától megfosztott személy számára, a költségmentességre vonatkozó
határozat meghozataláig biztosított költségmentesség, c) „keresett személy”: az európai
elfogatóparancs hatálya alatt álló személy, d) „ügyvéd”: minden olyan személy, aki a
nemzeti joggal összhangban a gyanúsítottak vagy a vádlottak számára képesítése
és jogosultsága alapján (többek között valamely felhatalmazott szerv általi
akkreditálás révén) jogi tanácsadást és jogi segítséget nyújthat. 4. cikk Az ideiglenes költségmentesség igénybevétele (1) A tagállamok gondoskodnak
arról, hogy az alábbi személyek – kérésükre – jogosultak legyenek ideiglenes
költségmentességet igénybe venni: a) a
büntetőeljárás folyamán azok a gyanúsítottak és vádlottak, akiknek a
szabadságát elvonták; b) a
végrehajtó tagállamban a szabadságuktól megfosztott, keresett személyek. (2) Az ideiglenes költségmentességet
a szabadságelvonás megkezdését követően, és bármely kihallgatást
megelőzően haladéktalanul biztosítani kell. (3) Az ideiglenes
költségmentességet a költségmentességre vonatkozó határozat hatályba lépéséig,
illetve – amennyiben a gyanúsított vagy vádlott számára költségmentességet
nyújtanak – a védő kijelölésének hatályba lépéséig kell biztosítani. (4) A tagállamok gondoskodnak
arról, hogy az ügyvédi segítség igénybevételéről szóló 2013/48/EU
irányelvben – különösen annak 3. cikke (3) bekezdésében – foglalt ügyvédi
segítség igénybevételéhez való jog tényleges gyakorlásához szükséges mértékben
ideiglenes költségmentességet biztosítanak. (5) A tagállamok számára
lehetővé kell tenni, hogy az ideiglenes költségmentességgel kapcsolatos
költségeket behajtsák azoktól a gyanúsítottaktól és vádlottaktól, valamint
keresett személyektől, akik nem felelnek meg a nemzeti jog
költségmentességre alkalmazandó jogosultsági kritériumainak. 5. cikk A keresett személyek költségmentessége (1) A végrehajtó tagállam gondoskodik
arról, hogy a keresett személyek jogosultak legyenek költségmentességet igénybe
venni az európai elfogatóparancs alapján foganatosított letartóztatástól az
átadásukig, vagy az átadás megtagadása esetén, az átadásra vonatkozó határozat
jogerőre emelkedéséig. (2) A kibocsátó tagállam
gondoskodik arról, hogy azon keresett személyek, akik élnek a kibocsátó
tagállambeli – a végrehajtó tagállam ügyvédet segítő – ügyvéd
kijelöléséhez való jogukkal, a 2010/48/EU irányelv 10. cikkével összhangban,
jogosultak legyenek költségmenteségre az előbbi tagállamban az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó, a végrehajtó tagállamban lefolytatandó eljárások
céljából. (3) Az (1) és (2) bekezdésben
említett költségmentességre való jogosultság a keresett személy vagyoni helyzetének
vizsgálatától és/vagy annak mérlegelésétől tehető függővé, hogy
a szóban forgó tagállamban alkalmazott jogosultsági kritériumok szerint az
igazságszolgáltatás érdekében áll-e a költségmenteség biztosítása. 6. cikk Adatszolgáltatás (1) A tagállamok adatokat
gyűjtenek a 4. és 5. cikkben foglalt jogok érvényesítésének módja
tekintetében. (2) A tagállamok [36 hónappal
ezen irányelv kihirdetését követően] és azt követően kétévente
megküldik ezeket az adatokat a Bizottságnak. 7.
cikk Csökkentést kizáró rendelkezés Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint
amely az Európai Unió Alapjogi Chartája, az emberi jogok és alapvető
szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, a nemzetközi jog egyéb
releváns rendelkezései vagy bármely tagállam joga alapján biztosított bármely,
magasabb szintű védelmet nyújtó jogot és eljárási biztosítékot korlátoz
vagy azoktól eltér. 8. cikk Átültetés a nemzeti jogba (1) A tagállamok hatályba
léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek
szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [a Hivatalos
Lapban való kihirdetés után 18 hónap]-on belül megfeleljenek. E
rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal. (2) Amikor a tagállamok
elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az
irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást
kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (3) A tagállamok közlik a
Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen
irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 9. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 10. cikk Címzettek Ennek az
irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, -án/-én. Az Európai Parlament részéről A
Tanács részéről az elnök az
elnök [1] HL C 115.,
2010.4.5., 1. o [2] 2010/64/EU
irányelv a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és
fordításhoz való jogról , HL L 280., 2010.10.26., 1. o. [3] 2012/13/EU
irányelv a büntetőeljárás során a büntetőeljárás során a
tájékoztatáshoz való jogról , HL L 142., 2012.6.1., 1. o. [4] 2013/48/EU irányelv a büntetőeljárás során és az
európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség
igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a
szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a
szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való
kommunikációhoz való jogról, HL 294., 2013.11.6., 1. o. [5] A korai
beavatkozás elősegíti továbbá az előzetes letartóztatás
alkalmazásának csökkenését (Franciaországban és Belgiumban hasonló rendszerek
bevezetése után 30, illetve 20 %-kal csökkent az előzetes letartóztatás
aránya). [6] Javaslat –
A Tanács rendelete az Európai Ügyészség létrehozásáról COM(2013) 534 final;
2013.7.17. [7] A Bizottság
válaszában a következő nyilatkozatot tette: „A különböző tagállami
rendszerek és pénzügyi vonzatok részletes elemzése alapján a Bizottság 2013
folyamán szándékozik beterjeszteni – a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak
vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervvel
összhangban – egy, a költségmentességről szóló jogi eszközre irányuló
ajánlást.” [8] Lásd pl. „The
practical operation of legal aid in the EU” (A költségmentesség gyakorlati
működése az EU-ban), Fair Trials International, 2012. július, „Compliance
of Legal Aid systems with the European Convention on Human Rights in seven
jurisdictions” (A költségmentességi rendszerek összhangja az emberi jogok
európai egyezményével hét tagállamban), amely Bulgáriát, a Cseh
Köztársaságot, Angliát és Walest, Németországot, Görögországot, Írországot és
Litvániát vizsgálta, a Justicia Network jelentése, 2013. május, Védőügyvédek
Európai Egyesülete [ECBA]: A költségmentesség mérföldkövei, 2013. május, Az
Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa [CCBE] költségmentességre vonatkozó ajánlásai. [9] Salduz kontra Törökország ügy, az EJEB
nagytanácsának 2008. november 27-i ítélete. [10] Dayanan v.
Törökország ügy, 7377/03. sz.
keresetlevél, a 2009. október 13-i ítélet 30-32. pontja. [11] A Tanács 2002. június 13-i 2002/584/JHA kerethatározata az
európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (HL L
190., 2002.7.18., 1. o.). [12] HL C 115., 2010.4.5., 1. o [13] HL C 291., 2009.4.12., 1. o [14] Az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i
2010/64/EU irányelve a büntetőeljárás során igénybe vehető
tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról, HL L 280., 2010.10.26., 1. o. [15] Az Európai Parlament és a Tanács 2012. május 22-i
2012/13/EU irányelve a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról
, HL L 142., 2012.6.1., 1. o. [16] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i
2013/48/EU irányelve a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz
kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint
valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához
való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal
való kommunikációhoz való jogról, HL 294., 2013.11.6., 1. o. [17] Az irányelv e preambulumbekezdésének végleges
megszövegezése attól függ majd, hogy a (21. sz.) jegyzőkönyv
rendelkezéseinek megfelelően az Egyesült Királyság és Írország milyen
álláspontra helyezkedik.