6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/53

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2010-es kezdetektől nyomon követi az Európai Bizottság erőfeszítéseit, melyek azt célozzák, hogy az egységes piac új lendületet kapjon. Az első egységes piaci intézkedéscsomagról szóló véleményében (1) az EGSZB számos olyan intézkedést sorol fel, amely véleménye szerint hiányzik az európai bizottsági javaslatok (2) közül. A „2010. évi jelentés az uniós polgárságról – Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” című dokumentumban (3) szereplő észrevételeket és megállapításokat figyelembe kellene venni. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy ma több akadály van az egységes piac előtt, mint akkor, amikor létrehozták (4).

1.2

Az EGSZB az Egységes Piac Hónapja egyik fő szervezője. A civil szervezetek hozzájárulása elengedhetetlen ahhoz, hogy az egységes piac fellendítéséhez szükséges intézkedések megfelelő irányba mutassanak, hiszen ők azok, akiket ezek az intézkedések érintenek.

1.3

Az EU gazdaságát mintegy 30 év után új pályára kell állítani, szakítva azzal a hiedelemmel, hogy a szabad piac mindig képes korrigálni a piac diszfunkcionális viselkedését. A közelmúlt gazdasági és pénzügyi válsága nagymértékben sújtotta a polgárokat. Az általuk hozott áldozatoknak új perspektívák kialakulásában kell megmutatkozniuk, különben az európai integráció támogatottsága tovább csökken. Ebből a szempontból az első és a második egységes piaci intézkedéscsomag kezdeményezéseinek elfogadását és megvalósítását túl lassúnak kell tartanunk.

1.4

Konkrét lépéseket kell tenni a pénzügyi válság által okozott mindenfajta szegénység – például az energia vagy a fogyasztás terén jelentkező szegénység, a túlzott eladósodottság stb. – leküzdésére, amely aláássa a növekedést és az egységes piac megvalósítását.

1.5

Az EGSZB már többször is rámutatott, hogy a megfelelően működő egységes piachoz arra van szükség, hogy a tagállamok megfelelő végrehajtás és alkalmazás révén magukénak érezzék azt. A végrehajtásnak egy új, határon átnyúló dimenzióval kell bírnia, amely együttműködésre épül. Egy biztos jövőjű egységes piacnak fenntartható és igen versenyképes gazdaságra kell épülnie, ennek az alapját pedig a fenntartható termékek és folyamatok, a méltányos munkakörnyezet és az innovációk jelentik. Fontos, hogy az Európai Bizottság az EU 500 milliós lakosságát helyezze az egységes piac középpontjába. Ez a lakosság jelentős gazdasági erőt képvisel: kiadásaik az EU GDP-jének 56 %-át teszik ki, ahogy az az Európai Bizottság fogyasztóügyi stratégiájában (5) is szerepel.

1.6

Az egységes piacnak olyan eszköznek kell lennie, amely kézzelfogható eredményeket hoz, és összhangban van az EU társadalmi és környezetvédelmi jogszabályaival. Az első és második egységes piaci intézkedéscsomagban foglalt kezdeményezéseket össze kell hangolni a gazdasági és monetáris unió erősítése érdekében tett lépésekkel (költségvetési paktum, Európai Stabilitási Mechanizmus, Euró Plusz Paktum stb.).

1.7

A szabad kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokat fel kellene használni arra, hogy megteremtsük az egyenlő versenyfeltételeket, például a vámtarifák kölcsönösségét, fenntartva egyúttal a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem és a szociális védelem magas színvonalát is. A globális szereplőkkel folytatott versenyben az EU-nak biztosítania kell azokat az elemeket, amelyek növelik a versenyképességét – ilyenek például a hozzáférhető energiaforrások, a képzett munkaerő vagy a rugalmas munkaerőpiac.

2.3.1

Ha a felülvizsgált adatvédelmi rendeletet elfogadják, fontos lesz, hogy a tagállamok egyes rendelkezések tekintetében útmutatásokat kapjanak, biztosítva, hogy azokat konzekvensen hajtsák végre.

2.3.2

Különös figyelmet kell fordítani a szabványos adatvédelmi nyilatkozatok kidolgozására. Az új rendelet tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely szerint az adatvédelmi politikáknak átláthatóaknak és a fogyasztók számára érthetőknek kell lenniük. A szabványos adatvédelmi nyilatkozatok kidolgozásának biztosítania kell, hogy a fogyasztók megfelelő tájékoztatást kapjanak személyes adataik kezeléséről, illetve hogy az adatvédelmi politikák a jövőben ne bonyolult jogi szövegek legyenek. Biztosítani kell, hogy a vállalkozásokat, különösen a kkv-ket, ne terheljék aránytalan mértékű adminisztratív terhek és költségek.

2.4.1

Az Európai Bizottságnak António Vitorino korábbi európai biztos ajánlásait követve nyomonkövetési intézkedéseket kellene bevezetnie annak biztosítására, hogy a jelenlegi szerzőijogdíj-rendszereket fokozatosan megszüntessék. Rövid távon a jelenlegi rendszert meg kell reformálni, és tisztázni kellene, hogy a licencmegállapodások hatálya alá eső digitális tartalomra nem lehet további díjakat kivetni annak alapján, hogy azokat feltöltik a felhőbe, vagy egy szolgáltató ott tárolja őket. Az is fontos, hogy a szerzői jogdíjat láthatóvá tegyük a végfelhasználók számára, és a jogdíjakat a magáncélú többszörözés által okozott gazdasági kár alapján számítsuk ki.

2.4.2

A szerzői jogokról szóló 2001-es irányelvnek nem sikerült elérnie azt a célt, hogy harmonizáljuk az uniós tagállamok szerzői jogokra vonatkozó jogszabályait. Jelentős különbségek vannak a kivételek és korlátozások tekintetében, ami jogbizonytalanságot teremt mind a fogyasztók, mint az alkotók számára. Ennek az irányelvnek a felülvizsgálatát prioritásként kell kezelni.

2.4.3

Az audiovizuális tartalmak terjesztésének jelenlegi rendszerét, amely platform és területi jellegű felhasználási intervallumokon alapul, hozzá kell igazítani a digitális környezethez, és igazodni kell a fogyasztók elvárásaihoz. Azt a szokást, hogy a filmek különböző formákban (mozik, DVD, videotékák) és területeken egymást követően jelennek meg, háttérbe kell szorítani, és lehetővé kell tenni bizonyos fokú rugalmasságot. Van lehetőség az olyan, innovatív üzleti modellekkel történő kísérletezésre, amelyek lehetővé tennék, hogy az audiovizuális tartalmak a közös kulturális és nyelvi hagyományokkal rendelkező országokban ugyanazon a napon jelenjenek meg.

2.5.1

A fogyasztási cikkek adásvételéről szóló 1999-es irányelv felülvizsgálata és aktualizálása révén folytatni kell a fogyasztói jogokról szóló 2011-es irányelv által megkezdett harmonizációs folyamatot, hogy megfelelhessünk a digitális gazdaság teremtette kihívásoknak: a digitális tartalmakat magukban foglaló hibás termékek esetében sürgős szükség van jogorvoslati lehetőségekre.

2.5.2

Az Európai Bizottságnak iránymutatásokat kellene megfogalmaznia a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló jogszabályok (1993/13/EGK irányelv) digitális tartalom biztosítására vonatkozó fogyasztói szerződésekre való alkalmazásához.

3.1

2013 szeptemberében az Európai Bizottság jogalkotási csomagra tett javaslatot, amely az egységes távközlési piac teljes megvalósítását célozza. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a javaslat elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy tovább csökkentse a roamingdíjakat, és így javítsa az egységes piacot az európai polgárok számára. Az EGSZB üdvözli a javasolt szabályokat; amelyek a fogyasztók számára megkönnyítik a szolgáltatóváltást; tisztességes szerződési feltételeket és kereskedelmi gyakorlatokat biztosítanak; valamint szavatolják a szabályok jobb érvényesítését és a fogyasztói jogorvoslathoz való hatékonyabb hozzáférést. A hálózatsemlegességre vonatkozó szabályok jó irányba mutatnak, azonban megerősítésre szorulnak.

3.2

A harmonizált és nem harmonizált ágazatok aránya megfelel a gazdaság alapvető igényeinek. Minden további lépést, amely más árutermelő ágazatok harmonizálására irányul, csak részletes elemzés alapján szabad megtenni. Azon, nem harmonizált ágazatok esetében, amelyekre a kölcsönös elismerés elvei vonatkoznak, az Európai Bizottságnak iránymutatásokat kellene kibocsátania az olyan magántulajdonú vizsgálószervek szerepéről és jogi helyzetéről, amelyek nem fogadják el a más országok vizsgálószervei által kiadott tanúsítványokat. A nem harmonizált termékeknek az Európai Bizottság honlapján szereplő kétnyelvű listáját ki kellene egészíteni.

3.3

A lakossági pénzügyi szolgáltatásoknak még nincs egységes piaca. Üzleti és kereskedelmi akadályok miatt a fogyasztók ma még lényegében nem tudnak külföldön pénzügyi szolgáltatásokat vásárolni. A bankszámlák, takarékszámlák, jelzáloghitelek stb. minősége és ára tekintetében a tagállamok között ma meglévő nagy különbségek érdekeltté tehetik a fogyasztókat abban, hogy más országokban szerezzenek be pénzügyi termékeket. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze ezt a helyzetet, és tegyen javaslatot megfelelő kezdeményezésekre. A fogyasztók sokszor nem kapnak objektív és független ajánlásokat, illetve tanácsot legfontosabb pénzügyi döntéseikkel – nyugdíjcélú megtakarításaikkal, egyéb beruházásaikkal vagy hosszú lejáratú hiteleikkel – kapcsolatban. Európa-szerte el kell terjeszteni a független és megfizethető pénzügyi tanácsadás modelljeit.

3.4

A jogérvényesítés a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában még mindig nem kielégítő: egyes tagállamokban nincs olyan állami szerv, amely a fogyasztók védelmével foglalkozna. Ahol létezik ilyen, ott a jogkörei gyakran túl korlátozottak. A két évvel ezelőtt felállított európai felügyeleti hatóságoknak – Európai Bankhatóság (EBH), Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) és Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) – sincs elég erős hatáskörük a fogyasztóvédelem területén. Hatásköreiket e tekintetben bővíteni kell, és e hatóságoknak képesnek kell lenniük a nemzeti hatóságokkal való együttműködésre.

3.5

A szolgáltatások egységes piacában – ideértve a hálózati infrastruktúraszolgáltatásokat (távközlés, áram, gáz, szállítás és biztosítás) is – rejlik a legnagyobb potenciál a további növekedésre. Ahhoz, hogy az irányelv hozzájárulhasson a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, valamennyi tagállamban javítanunk kell az egyablakos kapcsolattartó pontok teljesítményét. Az Európai Bizottságnak szabályozási ajánlásokat kellene kibocsátania az irányelv végrehajtásának szakértői értékelése által feltárt akadályok eltávolítása érdekében (6). Az EGSZB kéri, hogy készítsék el az engedélyezési rendszerek teljes adatbázisát, hogy meg lehessen határozni, melyek a bevált szabályozási gyakorlatok, és fel lehessen tárni a kibocsátó hatóságok által támasztott értelmetlen és elfogadhatatlan követelményeket.

4.1

Az EGSZB támogatja a munkaerő szabad mozgását javító lépéseket, ideértve az olyan akadályok felszámolását is, amit például a képesítések elismerése jelent. Különösen fontos ennek a rendszernek a korszerűsítése és liberalizálása, az egészségügyi szektor koordinációjának javítása a származási országokban kialakuló munkaerőhiány megelőzése érdekében, a társadalombiztosítási rendszerek további összehangolása, valamint a regisztrációs eljárások megkönnyítését szolgáló egyablakos ügyintézés kialakítása (7).

4.2

Az általános keretirányelv, az ezt kísérő irányelvek és a többéves stratégiai tervek révén történő folyamatos nyomon követés a biztonsági szabályok (köztük a minimumkövetelmények) konvergenciájához vezetett, amit a munkavállalók, köztük az (ideiglenes és mobil) határokon átnyúló helyzetekben élők kedvezően fogadtak. 1978 óta ezt az eljárást folyamatosan, egymást követő cselekvési tervek révén végzik. Amikor az utolsó cselekvési terv 2012 decemberével lezárult, az Európai Bizottság nem indított új cselekvési tervet. Ennek a konvergenciafolyamatnak a folytatása érdekében tehát az Európai Bizottságnak sürgősen el kell fogadnia egy, a magas szintű biztonsági normákat támogató új uniós stratégiai cselekvési tervet (ahogy azt a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottság is kiemelte), méghozzá a szociális partnerekkel szoros együttműködésben.

4.3

A Monti II rendelet hatályon kívül helyezése nem oldja meg azokat a problémákat, amelyeket az Európai Unió Bírósága okozott ítéleteivel, amelyek a munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos nem megfelelő uniós jogszabályokon (8) és azok végrehajtásán alapultak. Az európai szociális partnerek nem tudtak megállapodásra jutni ebben a kérdésben. Az Európai Bizottságnak ugyanakkor meg kellene fontolnia, hogy javasolja a tagállamoknak, hogy az európai szerződésekhez csatoljanak egy, a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvet, amely leszögezi, hogy a szociális jogok nem alsóbbrendűek, mint a gazdasági szabadságjogok. Ez tisztázná, hogy az egységes piac nem öncél, hanem azért jött létre, hogy szociális előrelépést és prosperitást biztosíthassunk valamennyi uniós polgár számára (9).

4.4

Ahol uniós anyagi jogok megsértésére kerül sor, a munkavállalóknak, a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy érvényesítsék a számukra az uniós jogszabályok révén biztosított jogokat. Ezzel összefüggésben azonban az EU csupán a fogyasztók és a vállalkozások jogaira hivatkozik. A munkavállalóknak is azonos lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a határokon átnyúló munkaügyi konfliktusokban érvényesíthessék az uniós jogszabályokból eredő jogaikat. Bár gyakran állítják, hogy a munkavállalók hozzáférhetnek az igazságszolgáltatáshoz és módjukban áll a fogadó ország helyi bíróságainál jogorvoslatot keresni, illetve a munkafeltételek és a jogi rendelkezések betartását elérni, a valóságban az történik, hogy saját országuk bíróságához irányítják őket (10).

5.1

A fogyasztói jogok érvényre juttatásának új kihívása a nagy nemzetközi cégek és szövetségek felől jelenik meg, amelyek olyan, egész Európára kiterjedő marketingstratégiákat alkalmaznak, amelyeket a jogérvényesítést célzó nemzeti koncepciók keretében már nem lehet kezelni. Törekedni kellene arra, hogy jobb legyen a jogérvényesítéssel foglalkozó nemzeti hatóságok közötti együttműködés, és az Európai Bizottságnak hangsúlyosabb szerep jusson az ilyen lépések közös koordinációjában. A jogérvényesítéssel foglalkozó magán-, illetve állami szereplők – például fogyasztói szervezetek – közötti szinergiákat jobban fel kellene tárni.

5.2

A jogérvényesítéssel foglalkozó nemzeti hatóságok közötti együttműködés kulcskérdéssé vált, de eddig nem volt túl sikeres. Az Európai Bizottságnak nagyobb szerepet kellene kapnia a nemzeti keretek közt folyó jogérvényesítési tevékenységek összehangolásában olyan esetekben, amikor a fogyasztóvédelmi jogszabályok európai méretű megsértéséről van szó. Emellett folytatni kell a vitát arról, hogy a versenyjogi szabályok esetéhez hasonlóan kapjon-e az Európai Bizottság hatáskört az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok érvényesítésére (11).

6.2.1

Törekedni kell a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv jobb érvényesítésére, különösen a digitális környezetben, azon belül is mindenekelőtt az e-kereskedelemben (pl. a fogyasztókat az őket megillető garanciajogok tekintetében megtévesztő gyakorlatok vagy a nem átlátható és tisztességtelen szerződési feltételek), valamint a légi közlekedési szektorban, például az online foglalások tekintetében.

6.3.1

Az EGSZB üdvözli a 2012-es fogyasztóügyi stratégiában a szerződéskötés előtti tájékoztatás egységesítésére vonatkozóan javasolt kezdeményezést, amely a fogyasztói jogokról szóló irányelv 5. és 6. cikkében szerepel. Ez minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a szerződéskötés előtti tájékoztatás átfogó, átlátható, valamint könnyen hozzáférhető és olvasható legyen. Ehhez a lépéshez szükség volna a fogyasztói szervezetek segítségére és támogatására, illetve az intézkedés kapcsán figyelembe kellene venni a fogyasztók információterheléssel kapcsolatos magatartására vonatkozó kutatásokat (pl. SWD(2012) 235 final, július 19.).

6.4.1

Meg kell oldani azt a problémát, hogy a határokon átnyúló szállítás sokba, illetve az országon belülinél többe kerül, és versengőbb online piacokat kell létrehozni. A határokon átnyúló szállítás ára sokszor olyan magas, hogy a külföldön történő vásárlás nem jelent igazi előnyt a fogyasztó számára, még ha az áruk ott olcsóbbak is. Egy, az Európai Bizottság számára 2011-ben készített tanulmány (12) igazolta, hogy a csomagok más országba történő postázásának közzétett árai átlagosan kétszer olyan magasak, mint a megfelelő belföldi árak.

6.5.1

Az európai és a nemzeti jogszabályok nagy része azon az elgondoláson alapul, hogy a tájékozott fogyasztók egyben öntudatos, erős pozíciójú fogyasztók is, akik képesek arra, hogy kiválasszák a lehető legjobb termékeket és szolgáltatásokat. A fogyasztók tájékoztatása még mindig az egyik elsődleges szabályozási eszköz, ugyanakkor a korlátai is jól ismertek, hiszen a fogyasztók sokszor nem olvassák el vagy nem értik meg a szerződésben szereplő információkat, amelyeket érthetetlen formában szövegeznek meg és tesznek eléjük. Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia ezt a helyzetet, és megfelelő szakpolitikai intézkedéseket kell tennie a fogyasztók tájékoztatásának javítására, bevonva a vállalkozásokat, a szabályozó szerveket és a fogyasztói szervezeteket.

6.5.2

Az összehasonlítást lehetővé tévő eszközök alapelvei (például a függetlenség és a pártatlanság) terén elkezdett európai bizottsági munkának mielőbb konkrét politikai intézkedéseket – köztük a szabályozó szerveknek és a vállalkozásoknak szóló iránymutatásokat – kell eredményeznie.

6.6.1

A fenntarthatóság és a termékbiztonság egyik oldalról, illetve a fogyasztói bizalom másik oldalról ugyanannak az érmének a két oldala. A termékek tervezett elavulása (a beléjük épített tartóssági korlát) mint kereskedelmi stratégia ellentmondásban van a fenntartható termelés és fogyasztás alapelveivel. Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy nem kellene-e összekapcsolni a fogyasztóknak a termékek tartósságával kapcsolatos elvárásait a jogi garancia időtartamával. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tartósságra és a hasznos élettartamra, az értékesítés utáni szolgáltatásokra és a pótalkatrészek raktáron tartására vonatkozó intézkedések elősegítenék a fenntartható fogyasztást és termelést. (13)

7.1

Az EGSZB kéri az adminisztratív terhek csökkentését, különösen a kkv-k esetében, s egyúttal hangsúlyozza, hogy uniós és országos szinten egyaránt intelligens szabályozásra van szükség (14). A tagállamoknak online, valós időben jelezniük kellene az uniós jogszabályok átültetését, az átültetési folyamatba be kellene vonniuk a civil társadalmat, s emellett fel kellene hívniuk a figyelmet az új szabályokra.

7.2

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy a hatásvizsgálatok elkészítésekor és a jogszabályok megszövegezésekor vegye figyelembe a kkv-k csoportján belül a kis- és mikrovállalkozások jellegzetességeit, valamint hogy a mikro-, kis- és középvállalkozásokat ne egyetlen, „kkv”-ként definiált tömbként, hanem három külön csoportként kezelje (15).

7.3

A finanszírozáshoz való hozzáférés alapvetően fontos, különösen a kkv-k számára. Az EU-nak támogatnia kell az elmozdulást a (jelenleg meghatározó) banki finanszírozástól más tőketermékek, például a kockázati tőke vagy a tőkepiacok felé. Ahhoz, hogy ez működjön, a befektetőknek hosszú távú stratégiákat lehetővé tévő, stabil befektetési környezetben kell érezniük magukat.

7.4

Az EGSZB javasolja, hogy mérjék fel, milyen lehetőség van egy európai, garantált finanszírozási alap létrehozására, amely egy rendszeren keresztül pénzügyi eszközöket biztosítana olyan kkv-k számára, amelyek megfelelnek bizonyos alapkövetelményeknek. Ez a feltételeknek megfelelő vállalkozások számára könnyű hozzáférést tenne lehetővé a hitelhez, anélkül hogy biztosítékot kellene nyújtaniuk vagy a bankok által általában megkövetelt egyéb feltételeknek meg kellene felelniük. E rendszer irányításába be kell vonni a feltételeknek megfelelő vállalkozásokat képviselő reprezentatív üzleti szervezeteket is (16).

7.5

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelését kellene mindenek fölé helyezni, biztosítandó, hogy az egységes piac eredményesen hozzájáruljon egy olyan jogi környezet kialakulásához, amely az összes érdekelt jogos érdekeit tiszteletben tartja. A vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kezdeményezéseknek ki kell terjedniük az alvállalkozásból és a kiszervezésből eredő potenciális visszaélésekre is, főként a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás és/vagy munkaerő-toborzás tekintetében. El kell gondolkodni egy olyan uniós jogi eszközön, amely a postafiókcégek révén vagy által elkövetett, a kkv-k számára a versenyt torzító, a munkaügyi normákat és a törvényes fizetések biztosítását megkerülő visszaélések felszámolását célozza. Meg kell könnyíteni az Unió-szerte működő nem valódi vállalkozások elleni jogi fellépést, nemcsak a székhely szerinti országban, hanem a többi tagállamban is.

8.1

Az uniós szinten összességében egybillió eurós volument is elérő adócsalások elleni küzdelemhez az EU-ban vezetett bankszámlák átláthatósága és a róluk nyerhető információk tekintetében jobb együttműködésre van szükség a tagállamok között és globális szinten is. Az EGSZB gyors megállapodásra szólít fel a megtakarítási adóról szóló uniós irányelv, valamint a Svájccal és más országokkal kötendő szigorúbb adóügyi megállapodásokra vonatkozó tárgyalási mandátumok vonatkozásában.

9.1.1

Az Európai Bizottság „A belső piac működőképessé tétele” című 2012. novemberi közleménye fontos lépés afelé, hogy 2014-re megteremthessük a belső energiapiacot. Nagyobb előrelépést kell elérni, figyelembe véve azokat a realitásokat, amelyekkel az európai energiafogyasztóknak szembe kell nézniük. Meg kell könnyíteni az energiaszolgáltatók közötti váltást, és a fogyasztóknak független tanácsadásban kell részesülniük, hogy eldönthessék, mi a legjobb számukra. Az egységes piac megteremtéséhez kulcsfontosságúak a proaktív nemzeti szabályozó szervek, amelyeknek megfelelő hatásköreik vannak a számlázás, a szolgáltatóváltások és a fogyasztói panaszok nyomon követéséhez.

9.1.2

Az EU-nak diverzifikálnia kell energiaimport-forrásait, alternatívákat kell találnia, és hálózatokat kell kialakítania. Ha támogatunk bizonyos megújuló energiaforrásokat, az a piac torzulásához vezethet, ezért ezt a fajta támogatást fokozatosan meg kell szüntetni. Az engedélykiadási eljárások gyorsabbá, átláthatóbbá és egyszerűbbé tétele érdekében egyablakos ügyintézőhelyeket kell létesíteni. Ez jelentősen csökkentené az energiaipari infrastruktúrába befektetni hajlandó finanszírozókra nehezedő terheket.

9.2.1

EU-szerte egyre nagyobb aggodalmat kelt, hogy a légi fuvarozási szerződésekben egyre többször fordulnak elő tisztességtelen feltételek. Az elmúlt években több fogyasztóvédelmi szervezet is jogi lépéseket tett nagy európai légitársaságok ellen, ami oda vezetett, hogy a nemzeti bíróságok több, a légitársaságok részéről általánosan alkalmazott szerződési feltételt tisztességtelennek minősítettek. Az Európai Bizottság elmulasztotta a lehetőséget, hogy a légi utasok jogairól szóló 261/2004/EK rendeletének felülvizsgálatakor foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Az Európai Bizottságnak kötelező érvényű listát kellene készítenie a légi utasok szerződéseiben kerülendő, tisztességtelen feltételekről.

9.2.2

Az egységes piac jobb működése érdekében elő kell mozdítani a vasúti áruszállítást és a multimodális szállítást (17). Több erőfeszítést kell tenni az átjárhatósági műszaki előírás alkalmazására. (18)

9.2.3

A közúti áruszállítókra határokon átnyúló műveleteik tekintetében még mindig korlátozások vonatkoznak. Nincsenek meg a feltételek az EU árufuvarozási piacának további nyitásához. A szállítási piachoz (a kabotázst is beleértve) való hozzáférésre vonatkozó uniós szabályok megváltoztatását jogérvényesítési, szociális és adóügyi területen harmonizációnak kellene kísérnie. Ilyen előfeltételek nélkül fennáll az a veszély, hogy a kabotázsszabályok módosítása negatív hatással lesz a tisztességes versenyre és az iparág fenntarthatóságára. Addig is a meglévő szabályokat be kell tartatni (19).