This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013DC0322
REPORT FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS Barcelona objectives The development of childcare facilities for young children in Europe with a view to sustainable and inclusive growth
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A barcelonai célkitűzések - A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A barcelonai célkitűzések - A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében
/* COM/2013/0322 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A barcelonai célkitűzések - A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében /* COM/2013/0322 final */
TARTALOMJEGYZÉK 1........... Bevezetés....................................................................................................................... 3 2........... A barcelonai célkitűzések
elérése: szükséges előfeltétel.................................................... 4 3........... A jelenlegi helyzet........................................................................................................... 6 4........... A minőség továbbra is
egyenetlen Európában................................................................ 15 5........... A barcelonai célkitűzések
valóra váltása, az Európa 2020 stratégia által megújított elkötelezettség 18 1. Bevezetés Az Európai Unió számára prioritást jelent,
hogy újszülött kortól az iskolaköteles kor eléréséig megfizethető és
minőségi gyermekgondozási szolgáltatások[1]
álljanak rendelkezésre. E szolgáltatások felölelik a
bölcsődéket vagy egyéb nappali gyermekmegőrző központokat,
beleértve a családi napköziket, a képzett gyermekgondozókat, az iskola
előtti vagy azzal egyenértékű nevelést, a kötelező iskolai
nevelést, valamint a tanítási időn kívüli szolgáltatásokat. 2002-ben a
barcelonai Európai Tanács az alábbi célkitűzéseket határozta meg ezen a
területen: „A tagállamok számolják fel a nők munkaerő-piaci
részvételét akadályozó tényezőket, valamint törekedjenek arra, hogy –
figyelembe véve a gyermekgondozási lehetőségek iránti igényt és az adott
országra jellemző gyermekgondozási rendszert – 2010-re a három év és az
iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 90 %-a, és a három év alatti
gyermekek legalább 33 %-a számára nyújtsanak gyermekgondozási ellátást[2]”. Azóta a lisszaboni stratégiában, majd az
Európa 2020 stratégiában[3]
is központi szerepet kapott a „barcelonai célkitűzések” elérése. Ugyanis
az, hogy a tagállamok képesek-e jelentős mértékben és tartósan növelni a
foglalkoztatási rátát, többek között annak lehetővé tételétől is
függ, hogy a nők és a férfiak összeegyeztessék a szakmai- és a
magánéletüket. Ebben a tekintetben döntő fontosságú, hogy minőségi
kisgyermek-gondozási szolgáltatások álljanak rendelkezésre. Ezek a
szolgáltatások, valamint a rugalmas munkaidő-beosztási módok biztosítása,
és a szülői szabadság megfelelő rendszerének kialakítása képviseli
azt a politikai kombinációt, amely európai szinten a szakmai- és a magánélet
összeegyeztetésének előmozdítására szolgál. Emellett alapvető
beruházást jelent a gyermekek fejlődésébe, a korai iskolaelhagyás és
hátrányos helyzet nemzedékről nemzedékre történő öröklődése
elleni küzdelembe[4]. Noha 2002 óta sor került némi
előrelépésre, és annak ellenére, hogy a tagállamok két egymást követő
európai paktumban is elkötelezték magukat a nemek közötti egyenlőség
mellett[5],
a gyermekgondozási szolgáltatások kínálata uniós szinten még 2010-ben sem
volt összhangban a célkitűzésekkel. Ezen felül úgy tűnik, hogy
2011-ben romlott a helyzet egyes tagállamokban. Szükségesnek látszik, hogy újraindítsuk az e
hiányosságról és annak okairól szóló vitát, miközben megoldásokra és
szakpolitikai iránymutatásra is javaslatot teszünk e célkitűzések elérése
céljából. A jelenlegi harmadik európai szemeszter politikai lehetőséget
kínál a gyermekgondozási szolgáltatások fontosságának, és az Európai Unió célkitűzéseihez
való hozzájárulásuknak a megerősítésére. Ennek keretében – a nők és férfiak
közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös bizottsági stratégiában[6] bejelentetteknek
megfelelően – e jelentés helyzetfelmérést nyújt a barcelonai
célkitűzések tagállami végrehajtásának állásáról. Megállapítja, hogy
milyen akadályokkal és kihívásokkal kell megküzdeniük a tagállamoknak a
kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése terén. Hangsúlyozza a
szóban forgó célkitűzések megerősítésének szükségességét, továbbá
emlékeztet arra, hogy a Bizottság kövezettséget vállalt a tagállamok
támogatására. A Bizottság közelmúltbeli, és azokat kiegészítő
kezdeményezéseivel együtt – mint például az igazgatótanácsokban való nemek
közötti egyenlőségről szóló irányelvre irányuló javaslat[7] – e dokumentum valódi
bizottsági hozzájárulást jelent az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek
megvalósításához, valamint a nemek közötti egyenlőség
előmozdításához. 2. A barcelonai
célkitűzések elérése: szükséges előfeltétel …az Európa 2020 stratégia
célkitűzéseinek megvalósításához A 75 %-os
foglalkoztatási ráta célkitűzése 2020-ig nem
érhető el a nők részvétele nélkül[8].
A szakmai és a magánélet összeegyeztetésére irányuló szakpolitikák rendkívül
lényegesek a nők foglalkoztatásának előmozdításához. Különösen a
kisgyermek-gondozási szolgáltatásokhoz való hozzájutás olyan fontos
tényező, amely befolyást gyakorol a nők munkaerő-piaci
részvételére; az e szolgáltatásokra fordított állami kiadások emelése együtt
jár a nők teljes munkaidőben való foglalkoztatásának növekedésével[9]. Ha javítjuk a
nők munkaerőpiacra való bejutásának esélyét, ezzel növeljük és
sokszínűbbé tesszük a készségek kínálatát, így lehetővé téve a vállalkozások
számára, hogy a legjobb erőforrásokból táplálkozva versenyképesebbé
váljanak, ugyanakkor biztosítjuk az oktatási beruházások megtérülését az
államok számára. Általában véve a
szakmai- és a magánélet összeegyeztetésre irányuló szakpolitikák, és
kiváltképpen a gyermekgondozási szolgáltatások lehetővé teszik a nők
és a férfiak számára a gazdasági függetlenség elérését, továbbá hozzájárulnak
az Európa 2020 stratégia egy másik fontos célkitűzésének megvalósításához;
ahhoz, hogy legalább 20 millió ember felemelkedhessen a szegénység és a
társadalmi kirekesztés veszélyével fenyegető helyzetéből. A
szülők, és különösen a nők fokozott munkaerő-piaci részvétele az
egész életpálya során csökkenti a szegénység kockázatát, lehetővé teszi
valamennyi családtag társadalmi befogadását, és javítja a gyermekek
jövőbeni esélyeit[10].
Ez különösen fontos a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok esetében
(egyszülős családok, romák, migránsok). A minőségi
kisgyermek-gondozási szolgáltatásokba történő beruházás azt is jelenti,
hogy a holnap humán tőkéjének létrehozásába fektetünk be: minden gyermek számára
biztosítjuk, hogy jobb eséllyel induljon el az életben, és alapot teremtünk
későbbi sikereinek, az oktatás, a társadalmi integráció, a személyes
fejlődés, majd pedig a foglalkoztathatóság terén[11]. Tehát komoly potenciállal
rendelkező társadalmi beruházásról van szó. A minőségi gyermekgondozási szolgáltatás
nyújtás, valamint a minőségi iskola előtti nevelés általános
biztosítása a korai iskolaelhagyás megelőzésére irányuló
szakpolitikák[12]
közé tartozik, amint azt az Európai Unió Tanácsa is megerősítette[13]. …a nemek közötti egyenlőség
célkitűzésének megvalósításához A nők fizetett munkavégzésben való
részvétele ahhoz kötődik, hogy hogyan oszlanak meg a családon belüli
feladatok a nemek között. Gyermekek születése esetén továbbra is a nők
változtatják meg a munkaidő-beosztásukat oly módon, hogy szabadságot
vesznek ki, részidőben dolgoznak vagy pedig feladják az állásukat. Mindez
a bérükben és a nyugdíjukban is türköződik. A nők és a férfiak bére
közötti bérkülönbség (óránként átlagosan 16,2 %[14]) továbbra is elfogadhatatlanul
magas az Európai Unióban. A legnagyobb bérkülönbség azokban az országokban
figyelhető meg, ahol gyenge a kisgyermek-gondozási szolgáltatások kínálata[15]. Általában véve a szakmai- és
a magánélet összeegyeztetésre irányuló szakpolitikák előmozdításának
elmaradása, kiváltképpen pedig a gyermekgondozási szolgáltatások hiánya komoly
akadály jelent a nők gazdasági függetlensége és a vezető pozíciók
felé történő előrehaladásuk előtt[16]. …a demográfiai kihívás leküzdéséhez Végezetül a gyermekgondozási szolgáltatások
megléte kedvezően hat a családtervezésre, ami igencsak fontos, az Európára
ma jellemző demográfiai hanyatlást figyelembe véve. Nyilvánvalónak látszik
ugyanis, hogy magasabb a születési ráta és a női foglalkoztatottság
azokban a tagállamokban, amelyek megkönnyítették a szülők szakmai és
magánéletének összeegyeztetését. 3. A jelenlegi helyzet 2008-ban az első helyzetfelmérés[17] világossá tette, hogy a
meglévő hivatalos rendszerek korántsem elégítik ki a gyermekgondozás
iránti igényeket, különösen a 3 év alatti gyermekek esetében. A dokumentum
felhívta a figyelmet a szülők által viselt magas költségekre, továbbá
arra, hogy a gyermekgondozási létesítmények nyitvatartási ideje nem fér össze a
teljes munkaidőben való foglalkoztatással. Öt évvel később, az
érzékelhető javulás ellenére ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk szembe. Komoly erőfeszítéseket kell tenni a 3
év alatti gyermekek számára nyújtott gyermekgondozási szolgáltatások
kialakítása terén… … Az európai adatok szerint[18] 2010-ben mindössze 10 tagállam
(DK, SE, NL, FR, ES, PT, SI, BE, LU és UK) érte el a barcelonai
célkitűzéseket a 3 év alatti gyermekek esetében. 15 tagállamban 25% alatti
ez az arány (2. ábra). E szolgáltatások különösen kevéssé vehetők igénybe
Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában, ahol a gyermekgondozás
aránya nem éri el az 5 %-ot. A legtöbb országban ugyanakkor világos különbség
mutatkozik a városi térségek és a vidékiesebb térségek és/vagy a régiók között
(például Németországban és Olaszországban). 2006 és 2010
között kis mértékben növekedett a 3 év alatti gyermekek gondozási aránya… …amely uniós átlagban 26 %-ról 29 %-ra
emelkedett[19].
Mindazonáltal komoly fejlődés figyelhető meg egyes tagállamokban,
különösen Franciaországban, ahol a gyermekgondozási arány a 2006. évi 31%-ról
2010-re 43%-ra emelkedett. Ez a növekedés várhatón folytatódni fog, mivel a
kínálat fejlesztésére vonatkozó nagyszabású terv 2009 és 2012 közötti 200 000
új gyermekgondozási férőhely megteremtését irányozza elő. Szinten
említésre méltó fejlődés mutatkozott Szlovéniában (+8 százalékpont), ami
valószínűleg azzal áll kapcsolatban, hogy a magánóvodákról szóló törvény 2008-as
módosítása előírta, hogy a második gyermektől az állam átvállalja a
gyermekgondozás költségeit. A sokoldalú és decentralizált francia rendszer összekapcsolja a 0–3 évesek egyéni és kollektív gondozási módjait. Az anyasági segítők által nyújtott gondozás teszi ki a kínálat túlnyomó részét. Ebben az 1991-ben létrehozott hivatalos gyermekgondozási formában látják el azoknak a három év alatti gyermekeknek az egyharmadát, akiknek mindkét szülője dolgozik. Azok a szülők, akik ezt a gyermekgondozási formát választják, havi ellátásban részesülnek, amelynek összege az anyasági segítő jogállásától és bérétől, a gyermek életkorától és a háztartás jövedelmétől függően változik. Az anyasági segítői foglalkozás jelentősen átalakult az évek során. A jogilag előírt képzések száma megkétszereződött, és kötelezővé vált a szülőkkel kötött munkaszerződés. Rendszeressé váltak az egészségügyi és biztonsági ellenőrzések. Mindazonáltal továbbra is vannak megoldandó problémák: a szakmának kevés a presztízse, és az alacsony jövedelmű családok időnként vonakodnak igénybe venni ezt a gondozási formát. Ezen felül || sok anyasági segítő vonul majd nyugdíjba a következő években. A francia hatóságok néhány év óta arra ösztönzik a magánvállalkozásokat, hogy finanszírozzák az alkalmazottaik gyermekeinek bölcsődei elhelyezését. Ezeket a vállalati bölcsődéknek is nevezett létesítményeket magán, illetve állami vállalatok vagy kórházak hozzák létre alkalmazottaik gyermekeinek gondozása céljából. A gyermekek életkorának emelkedésével párhuzamosan
növekszik a gyermekgondozási szolgáltatások igénybevétele… A 3 éves és az iskolaköteles kor közötti
gyermekek kategóriájában[20]
11 tagállam (BE, ES, FR, SE, DE, EE, NL, SI, IE, DK és UK) érte el a 90 %-os
célkitűzést, függetlenül attól, hogy 2010-ben hány óra volt a
nyitvatartási idő. 2011-ben Olaszország is elérte a célkitűzést;
viszont Hollandiában, Spanyolországban és Írországban jelentős mértékben
visszaesett a gyermekgondozási arány, amely így ismét elmaradt a 90%-os célkitűzéstől.
13 tagállam nem éri el a 80 %-ot, ezeknek még komoly erőfeszítéseket kell
tenniük. Lengyelországban és Horvátországban a gyermekgondozás aránya 50 %
alatt van. (3. ábra) A 3 éves és az iskolaköteles kor közötti
gyermekek esetében gyakorlatilag nem változott a gyermekgondozási arány…. …amely
a 2006. évi 84 %-ról 2010-ben 86 %-ra emelkedett az EU-ban[21]. Ez a kismértékű átlagos
növekedés elfedi, hogy jelentősebb változások következtek be azokban az
országokban, ahol intézkedéscsomagokat hajtottak végre. Luxemburgban (+22 százalékpont)
2005-ben napköziket hoztak létre, 2009-ben átszervezték az iskolarendszert (a 3
éves korosztály első – továbbra is szabadon választható – oktatási évét
integrálták az általános iskola első ciklusába), továbbá 2009-ben
gyermekgondozási utalványokat vezettek be. Ausztriában (+13 százalékpont)
szövetségi hozzájárulást nyújtottak a bölcsődei férőhelyek
bővítéséhez (2008 és 2010 közötti 24 500 új férőhelyet hoztak létre
az újszülött és 6 éves kor közötti gyermekek részére). Ezenfelül 2009-ben bevezették,
hogy az állam fedezi legfeljebb heti 20 óra gyermekgondozás költségeit, ami
kedvezően befolyásolhatta a gyermekgondozás arányát. 2010 és 2011 között
jelentős mértékben romlott a gyermekgondozási arány több országban,
különösen Romániában (-25 százalékpont), Spanyolországban (-9 százalékpont),
Cipruson (-8 százalékpont) és Írországban (-8 százalékpont). A gyermekgondozási
utalványrendszert 2009. március 1-jén vezették be Luxemburgban a család-
és integrációügyi miniszter rendeletével és a helyi önkormányzatok
közreműködésével. A rendszer
gyermekenként heti 3 óra ingyenes nevelést biztosít.
A következő 21 óra nevelés esetében a szülők jelentősen
csökkentett, legfeljebb óránként 3 eurós díjat fizetnek. A díj kiszámítása során a háztartás jövedelmét és azt veszik
figyelembe, hogy hányadik gyermekről van szó ugyanabban a családban. A rendszert olyan módon alakították ki, hogy a
legtöbb előnyt biztosítsa a szegénység kockázata vagy a társadalmi
kirekesztés által fenyegetett gyermekek számára. Ezeknek a gyermekeknek a
rendszer további heti több óra segítséget biztosít a tanév során és az iskolai
szünidőkben. 2011 januárjában a 0–12 év
közötti gyermekek 69,27 %-át íratták be ebbe a rendszerbe[22]. Ehhez
a politikához a gyermekgondozási férőhelyek számának folyamatos emelkedése
társul, beleértve az iskolaköteles és legfeljebb 12 éves gyermekek számára
biztosított gyermekgondozási ellátást. Pillanatkép a tagállamok 2011. évi
helyzetéről a barcelonai célkitűzések tekintetében… ·
A következő 6 tagállam mind a két célkitűzést
elérte: Svédország, Belgium, Franciaország, Szlovénia, Dánia, és az Egyesült
Királyság. ·
További kategóriába sorolható az a 7 tagállam,
amely a két célkitűzés egyikét valósította meg. Ezek Portugália,
Spanyolország, Hollandia és Luxemburg az első életkori kategória esetében,
Németország, Olaszország és Észtország pedig az annál idősebb gyermekek
esetében. ·
Az alábbi 3 tagállam megközelíti az egyik
célkitűzést: Finnország 25 %-os gyermekgondozási arányt mutat fel az
első életkori kategória esetében, Írország és Ausztria pedig több mint 80
%-ot ér el a második életkori kategória tekintetében. ·
11 tagállamnak – különösen Lengyelországnak,
Bulgáriának, Görögországnak, Romániának, Szlovákiának, a Cseh Köztársaságnak,
valamint Horvátországnak – még komoly erőfeszítéseket kell tennie. A gyermekgondozási szolgáltatások
igénybevétele szinte kizárólag részidőben történik… …egyes olyan országokban, amelyek elérték a
célkitűzést. A gyermekgondozási szolgáltatások nyitvatartási ideje
országonként jelentős mértékben eltérő. Több országban ezek a
szolgáltatások részidőben vehetők igénybe, és ne fedik le a heti
teljes munkaidőt. Az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Írországban
életkori kategóriától függetlenül alapvetően részidőben veszik
igénybe a szolgáltatásokat. Említést érdemel, hogy egyes esetekben a
nyitvatartási idő jócskán elmarad a heti 30 órától. Az Egyesült
Királyságban például a legfiatalabb gyermekek esetében sok férőhelyet 20
óránál kevesebb időre tartanak fenn. Fontosnak látszik annak ismerete,
hogy a szolgáltatások részidőben való igénybevétele választás eredménye
vagy pedig kényszer szülte megoldás. Az utóbbi esetben a teljes
munkaidőben történő szolgáltatás hiánya – különösen az egyedülálló
anyák esetében – akadályt jelenthet a teljes munkaidőben való
foglalkoztatás előtt. A kisgyermekek gondozására szolgáló
alternatív stratégiák… …hozhatók létre. Nem feltétlenül a
gyermekgondozási szolgáltatások hiánya okozza, hogy egyes országokban
viszonylag alacsony a gyermekgondozási arány. Például a szülői szabadsághoz
való jogok szintén befolyásolhatják a legkisebb gyermekek gondozása iránti
igényt. A skandináv országokban és Szlovéniában gyakori, hogy a gyermeket az
első évben a szülei gondozzák, majd pedig egyéves korának betöltésével
jogosulttá válik a kollektív gyermekgondozás igénybevételére. Más országokban
sokkal hosszabb időre biztosítanak szabadságot, ami a gyermekgondozási
szolgáltatások hiányával párosulva veszélyeztetheti a nők
munkaerő-piaci részvételét. Tehát amellett, hogy a szülői szabadság
folytatásaként gyermekgondozási szolgáltatásokat biztosítsanak, az is
lényegesesnek látszik, hogy az apák számára lehetővé tegyék a szülői
szabadság igénybevételét. A nem hivatalos gyermekmegőrzés[23] (amit többnyire a
nagyszülők látnak el) mindkét életkori kategória tekintetében fontos,
azonban az esetek többségében csupán részidőben áll rendelkezésre, és nem
jelenthet megfelelő megoldást arra, hogy a szülők teljes
munkaidőben dolgozhassanak. Ráadásul az aktív életszakasz meghosszabbodása
irányába mutató tendencia tovább nehezíti a nagyszülői segítség
igénybevételét. Az országok
többségében a gyermek életkora szerint változik a gyermekgondozás megítélése… A bölcsődéket és az egyéb hivatalos szolgáltatásokat
általában véve kedvezőnek tartják az idősebb gyermekek számára, a
nagyon kis gyermekek esetében azonban kevésbé pozitív a megítélésük, annak
ellenére is, hogy komoly érvek támasztják alá a minőségi gyermekgondozási
szolgáltatások előnyeit a gyermekek fejlődése szempontjából (és
különösen a hátrányos helyzetű környezetben nevelkedők esetében)[24]. A 6. ábra bizonyos
megfelelést mutat egyrészt annak a helyeslése között, hogy egy kisgyermekes
anya teljes munkaidőben dolgozik, másrészt pedig a három év alatti
gyermekek gyermekgondozási intézményekben való gondozásának aránya, és az anyák
foglalkoztatási rátája között: Dániában, Finnországban, Svédországban és
Szlovéniában az erős elfogadottsághoz, magas gyermekgondozási arány és
női foglalkoztatási ráta társul. A 6. ábrából az is kitűnik, hogy az
elutasítás aránya Hollandiában, Ausztriában és Észtországban meghaladja az
50%-ot. Végezetül, bár az olyan országokban, mint Lengyelország és Ciprus,
általában véve helyeslik a fiatal anyák teljes munkaidőben történő
foglalkoztatását, a rendelkezésre álló gyermekgondozási lehetőségeket
azonban még fejleszteniük kell ahhoz, hogy az anyák valóra válthassák
szándékaikat a munkaerőpiacon. A költség akadályt jelent sok szülő
számára … …A hivatalos kisgyermek-gondozási
szolgáltatások csak akkor szolgálhatnak eszközül a szülők munkaerőpiacra
történő belépéséhez, vagy ott maradásához, ha anyagilag elérhetőek.
Márpedig azoknak az anyáknak az 53%-a – akik úgy nyilatkoznak, hogy a hivatalos
gyermekgondozási szolgáltatásokkal kapcsolatos okok miatt nem dolgoznak, vagy
vállalnak részidőben munkát[25]–
akadálynak tekinti az árat. Ez a szám Írországban, Hollandiában, Romániában és
az Egyesült Királyságban meghaladja a 70 %-ot. A tagállamok többségének kormánya támogatást
nyújt a hivatalos gyermekgondozási szolgáltatásoknak (közvetlen támogatásként,
jövedelemhez kötött szülői ellátásként, adókedvezményként vagy
utalványként). A 7. ábra azt mutatja, hogy a családok által viselt költségek
továbbra is magasak, különösen az Egyesült Királyságban és Írországban, ahol
több mint 41%-át teszik ki egy olyan háztartás nettó jövedelmének, ahol mind a
két szülő dolgozik. Emellett a szóban forgó szolgáltatások költségét az
egyéb szociálpolitikai és adózási intézkedésekkel összefüggésben kell
értékelni, amelyek szintén befolyásolhatják a család bevételeit, mivel a
gyermekgondozási szolgáltatások jelentős támogatása esetén is
előfordulhat, hogy a szülők, és különösen a második kereső
számára kevéssé előnyös munkát vállalni, ha a munkajövedelemre magas
adókat vetnek ki. A gyermekgondozási szolgáltatások költsége
nem ugyanolyan módon érinti a magas és az alacsony jövedelmű
háztartásokat… … és a különbségek megdöbbentő
mértékűek. Például Franciaországban a legfelső jövedelmi ötödbe
tartozó háztartások 64%-a vesz igénybe gyermekgondozási szolgáltatásokat, a
legalsó ötödbe tartozó háztartásoknak viszont mindössze 15%-a. A helyzet nem
csak a többi olyan országban hasonló, ahol magas a gyermekgondozási arány (mint
például Belgiumban, Finnországban és Írországban), hanem az alacsonyabb
gyermekgondozási aránnyal rendelkező országokban is. Ezzel szemben az
összes háztartás egyenlő mértékben veszi igénybe a szolgáltatásokat
Dániában, ahol a legalsó ötödbe tartozó háztartások körében rendkívül magas a
gyermekgondozási arány, valamint Svédországban, Szlovéniában és Németországban[26]. A barcelonai
célkitűzések nem valósíthatók meg, ha a gyermekgondozási szolgáltatások –
többek között anyagilag – nem hozzáférhetőek valamennyi társadalmi csoport
számára. Az előnyben részesítés feltételei
szintén akadályt jelenthetnek.... … ha nincs elegendő kínálat, különösen a
nem aktív vagy munkanélküli szülők esetében, amennyiben az alkalmazott
szülőket, és kiváltképpen a két keresővel rendelkező
háztartásokat részesítik előnyben, így megakadályozva, hogy a másik
szülő ismét munkát vállaljon. Belgiumban (Flandriában) a gyermekgondozási
szolgáltatások férőhelyei iránti igény meghaladja a kínálatot. A flamand közösség szintjén strukturális
intézkedéseket hoztak a szóban forgó szolgáltatások hozzáférhetőségének
javítására. Egyrészt jövedelemarányos
szülői pénzügyi hozzájárulási rendszert hoztak létre a támogatott
ágazatban már meglévő, (nem) szubvencionált kollektív vagy családi
gyermekgondozási tevékenységek esetében. Másrészt
hivatalos prioritás-rendszert vezettek be a pénzügyi hozzájárulási rendszerrel
együttműködő gyermekgondozási létesítményekben, amely szerint férőhelyek 20 %-át az
egyszülős és az alacsony jövedelmű családoknak tartják fenn (ahol a
szülő(k) munkanélküli(ek) vagy szakmai beilleszkedési folyamatban
vesz(nek) részt. 4. A minőség
továbbra is egyenetlen Európában A szülők
továbbra is főként annak alapján döntenek, hogy milyennek látják a
minőséget…. …bár a jelek
szerint elsősorban nem ez a tényező tartja vissza a szülőket
attól, hogy igénybe vegyék a kisgyermek-gondozási szolgáltatásokat. Európai
átlagban az érintettek 27 %-a tekintette ezt nehézségnek, ami elmarad, a
költség (59 %), az elérhetőség (58 %), és a
megközelíthetőség/távolság, valamint a nyitvatartási idő (41 %)
mögött[27].
A minőség
mérése tág tanulmányozási terület… Számos tevékenység folyik az EU-n belül a
koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások minőségének
felmérésére. A koragyermekkori
nevelésről és gondozásról szóló közleményében[28] az Európai
Bizottság azt hangsúlyozta, hogy tovább kell javítani az egyetemes
szolgáltatások elérhetőségét és kínálatát. Meghatározta a minőség
szempontjából kulcsfontosságú területeket, mint például a tanterveket, a
személyzetet, az irányítást és a finanszírozást, ahol az európai szintű
együttműködést javíthatja a gondozási szolgáltatások minőségének
elérhetőségét és minőségét. Az oktatási miniszterek felkérésére[29] a Bizottság
a nyitott koordinációs módszer keretén belül politikai döntéshozókból, egyetemi
szakértőkből és a koragyermekkori nevelés és gondozás gyakorlati
szakembereiből álló tematikus munkacsoportot hozott létre a közelmúltban a
koragyermekkori nevelés és gondozás európai minőségi keretének
megállapítása céljából. A gyermekgondozási szolgáltatások strukturális
jellemzői a következőképpen alakulnak: a csoportok létszáma a 0-3
éves korosztályban átlagosan 10-14 gyermek, a 3-6 éves korosztályban pedig
20-25 gyermek[30],
emellett a gyermekek és a gondozók aránya a legtöbb tagállamban 15/1 körül
alakul; ez az észtországi 6/1-től a franciaországi iskola előtti
nevelésben mért 21,5/1-ig terjed[31]. Még mindig sok
képzetlen gondozó dolgozik az ágazatban… …A koragyermekkori
nevelési és gondozási szolgáltatások területén dolgozók képzettségi szintje
országonként nagymértékben változó, és gyakran elhanyagolják a kisegítő-,
illetve segédszemélyzetre (akik a munkaerő mintegy 40-50 %-át teszik ki)
vonatkozó alkalmassági követelményeket, noha a kutatások és a nemzetközi
szakpolitikai dokumentumok azt ajánlják, hogy a gondozók legalább 60 %-a
rendelkezzen érettségit követő 3 éves felsőfokú képzettséggel[32]. A segédszemélyzet (amely
gyakran részt vesz a gondozásban és a szülőkkel való kapcsolattartásban)
gyakran nem egyáltalán nem képzett vagy csekély alapképzettséggel rendelkezik,
és csak kis mértékben veheti igénybe a továbbképzéseket, ugyanakkor a magasan
képzett nevelők (akik a gyermekek neveléséért felelősek) kihasználják
ezeket a lehetőségeket[33]. Az ágazati
munkafeltételek továbbra is bizonytalanok ... … a legtöbb
országban. A részmunkaidős vagy nem hagyományos típusú szerződések
gyakorisága miatt a munkavállalók nagyon gyakran cserélődnek, ami rontja a
szolgáltatások színvonalát. Emellett a karrierlehetőségek is nagyon
korlátozottak, és az ágazatról kialakult kép nem felel meg a minőségi
foglalkoztatásnak[34]. Az ágazat alapvetően női
munkaerőt foglalkoztat… Dánia (8 %) kivételével a férfiak aránya 2–3
%-os. A szakértők egyetértenek abban, hogy a nemi sztereotípiák leküzdése
érdekében 10 %-ra kellene emelni az ebben az ágazatban dolgozó férfiak számát[35]. Dánia, ahol a koragyermekkori nevelési és gondozási
szolgáltatásokat beépítették a szociális védelmi rendszerbe, élen jár az ágazat
szakmai alkalmassági követelményeinek (pædagoguddannelsen) kidolgozása
terén. Az általános megközelítés[36] (amely arra képesíti a
diákokat, hogy sokféle nevelési környezetben dolgozhassanak, és így nagyobb
szakmai mobilitást tesz lehetővé) és a korábbi tapasztalatok elismerése
hozzájárult ahhoz, hogy a többi uniós tagállamhoz képest Dániában viszonylag
több férfit vonzzanak a koragyermekkori nevelési és gondozási területére. A szolgáltatások közvetlen
közfinanszírozása hatékonyabb irányítást tesz lehetővé… …a hatóságok részéről. Emellett
érvényesül a méretgazdaságosság, nemzeti szinten jobb minőséget érnek el,
megvalósul a nevelők hatékonyabb képzése, és a szülőknek biztosított
támogatási rendszereket igazságosabban veszik igénybe[37]. 2009-ben Dániában, Svédországban, az Egyesült
Királyságban és Franciaországban különösen magas volt a koragyermekkori
nevelésre és gondozásra fordított kiadásoknak a GDP százalékában mért aránya,
amely túllépte a szakértők által ajánlott 1 %-os küszöböt[38]. Mindazonáltal ezek a kiadások
eltérő formát öltenek, és a szolgáltatások minőségének fejlesztésére
sem azonos mértékben gyakorolnak hatást. Az integrált rendszerek látszólag nagyobb
koherenciát biztosítanak… a gyermekgondozási
létesítmények és a nevelési rendszer többi része között, több forrást
biztosítanak a 3 év alattiak számára, és jobb képzést nyújtanak az
alkalmazottaknak[39].
A szétválasztott modellben – amely a leggyakoribb Európában –
különválasztják a (három év alatti) kisgyermekek gondozását és az iskola
előtti nevelést (amely az iskolaköteles kor eléréséig tart). Más
államokban a politikai döntéshozók olyan rendszer irányába indultak el,
amelyben a kisgyermek-gondozási kínálatot integrálják az oktatási
rendszerbe (mint például Lettországban, Szlovéniában, Angliában, Skóciában és
Svédországban) vagy a tágabb értelemben vett nevelési rendszerbe (mint
Finnországban). E két modell csupán néhány országban működik egyszerre
(Dánia, Görögország, Spanyolország, Ciprus és Litvánia). A gyermekgondozási
szolgáltatásoknak egy nagy szervezetbe történő integrálása
előfeltételezi egységes struktúra kialakítását és közös megközelítés
elfogadását a hozzáférés, a támogatások, a programok és az alkalmazottak
tekintetében. Mindennek következtében nő a pénzügyi hatékonyság[40]. A jelek szerint még egy
szétválasztott rendszerben is elő kell segíteni a gyermekek gondozása és
nevelése közötti kölcsönös kapcsolatot annak érdekében, hogy minden
szükségletet (kognitív, szociális, érzelmi és fizikai) ki lehessen elégíteni[41]. A
koragyermekkori nevelési és gondozásra vonatkozó politikák kidolgozásáért sok
országban közös felelősséget visel… …a kormány és a helyi
közigazgatás. A decentralizáció egyik örvendetes eredménye a kisgyermekkori
gondozási és nevelési szolgáltatások helyi szintű integrációja, valamint a
helyi szükségletek jobb figyelembe vétele. A decentralizáció bizonyos
kockázatokkal is járhat. A feladat- és hatáskörök átruházása növelheti a
hozzáférhetőség és a minőség terén meglévő különbségeket a
régiók között[42]. Tehát a kisgyermekkori nevelés és gondozás keretében nyújtott
szolgáltatások tekintetében helyi, regionális és országos szinten egyaránt
szisztematikusabb és integráltabb megközelítést kell alkalmazni, bevonva
valamennyi érintett felet – így a családokat is –, és szoros ágazatközi együttműködést
kell folytatni a különböző szakpolitikák, így például az oktatáspolitika,
a kulturális politika, a szociálpolitika, a foglalkoztatáspolitika, az
egészségügy és az igazságszolgáltatás között[43]. 5. A barcelonai
célkitűzések valóra váltása, az Európa 2020 stratégia által megújított
elkötelezettség A tagállamok többsége több mint 10 évvel azok
elfogadása után sem érte el a barcelonai célkitűzéseket. Ráadásul számos
tagállamban romlik a helyzet. Komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy
megfelelő mennyiségű férőhely álljon rendelkezésre, különösen a
3 évesnél kisebb gyermekek esetében. Ezen felül a szóban forgó szolgáltatások
költsége továbbra is jelentős akadályt jelent a szülők számára,
hasonlóan a nyitvatartási időhöz, ami nem minden esetben felel meg szakmai
kötelezettségeiknek. Folytatni kell a minőségi, univerzális és mindenki
számára hozzáférhető gondozási és nevelési szolgáltatásokba való
beruházásokat. Ezeket az erőfeszítéseket nagyrészt tagállami szinten kell
megtenni. A Bizottság ehhez több tekintetben nyújt támogatást. A gyermekmegőrzési szolgáltatások
fejlesztését az európai szemeszter keretében felügyeli... Az éves növekedési jelentésben határozott
prioritásként kezeljük azokat az adózási ösztönző intézkedéseket és olyan
megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatások
kialakítását, amelyek megkönnyítik, hogy egy adott háztartásban a második
kereső is megjelenjen a munkaerőpiacon és részt vegyen a
foglalkoztatásban[44].
2012-ben kilenc tagállam (AT, CZ, DE, HU, IT, MT, PL, SK, UK) számára fogalmaztunk
meg ajánlást a női foglalkoztatásról és a minőségi gyermekgondozási
szolgáltatások biztosításáról. Közülük hét már 2011-ben is kapott ajánlást,
Málta és Szlovákia pedig 2012-ben először részesült ilyen ajánlásban. A strukturális alapok fontos ösztönző
tényezőt jelentenek… … Becslések szerint a 2007 és 2013 közötti
időszakban az Európai Szociális Alapból 2,6 milliárd eurót fordítottak a
nők foglalkoztatásának és tartós munkaerő-piaci jelenlétének,
valamint a munka és a magánélet összeegyeztetésének elősegítésére,
beleértve a gyermekgondozási és eltartott-ápolási szolgáltatások
igénybevételének megkönnyítésére irányuló intézkedéseket is. Emellett az
Európai Regionális Fejlesztési Alapból 2007 és 2013 között mintegy 616 millió
eurót bocsátottak a tagállamok rendelkezésére a gyermekgondozási infrastruktúra
finanszírozása céljából[45].
A tagállamok szinten kivétel nélkül forrásokat különítettek el a
gyermekgondozási szolgáltatások számára. Ugyanakkor a teljes ráfordítás
tagállamonként igen eltérő a strukturális alapok keretében rendelkezésre
álló költségvetéstől és a szolgáltatások kínálatának aktuális
helyzetétől függően. A ESZA fontos
szerepet játszik abban, hogy Lengyelországban a Humán Erőforrás
Operatív Program (HEFOP) keretében intézményes gyermekgondozási
szolgáltatásokat alakítanak ki és működtetnek. 2012 óta egy 46
millió EUR-s költségvetéssel rendelkező intézkedés lehetővé teszi az
alábbiakra kiterjedő projektek társfinanszírozását (85 %-ig): - bölcsődék és gyermekklubok kialakításának és
üzemeltetésének támogatása, beleértve a 3 évesnél kisebb gyermekek gondozási
költségeinek fedezését, amennyiben a szülés vagy gyermeknevelés miatti
megszakítás után legalább a szülők egyike visszatér a munkaerőpiacra; - az anyasági segítő(k) által nyújtott szolgáltatások
támogatása. Az első
projektfelhívás lehetővé teszi majd 171 bölcsőde és 23 gyermekklub
kialakítását, és 7, anyasági segítő(k) általi szolgáltatás-nyújtásra
vonatkozó megállapodás megkötését. Ez az intézkedés egy szélesebb körű,
szabályozási reformra és a gyermekgondozási szolgáltatások típusainak és
mennyiségének bővítésére irányuló kezdeményezés (Malush program) részét
képezi. Egy hasonló,
369 millió eurós költségvetéssel rendelkező intézkedés a 3 és 5 év közötti
gyermekek iskola előtti nevelésével kapcsolatos projektek
társfinanszírozására szolgál. A Bizottság folytatja az
együttműködést a szociális partnerekkel… ….akik döntő szerepet játszanak a szakmai
és a magánélet összeegyeztetése terén, kiegészítve a hatóságok tevékenységét. A Bizottság arra törekszik továbbá, hogy
együttműködést alakítson ki azon szolgálatai között... …amelyek feladatkörébe tartoznak a
koragyermekkori nevelést és gondozást érintő politikák (mint például az
igazságügy, az alapvető jogok és a polgárság, az oktatás és a kultúra, a
foglalkoztatás és a szociálpolitika, az egészségügy…). A Bizottság továbbra is nyomon követi a
barcelonai célkitűzéseket... … támogatást nyújtva a tagállamoknak
statisztikai adatgyűjtési kapacitásuk fejlesztéséhez, és az EU SILC (a
jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika) vizsgálat
keretében finomítja a gyermekgondozási szolgáltatások igénybevételére vonatkozó
intézkedést, különösen annak révén, hogy összehasonlítható adatokat gyűjt
a szóban forgó szolgáltatásokhoz való hozzáférés előtti akadályokról
(költség, nem kielégített igény...). A Bizottság továbbra is segítséget nyújt a
tagállamoknak… ·
A Bizottság az európai szemeszter folyamán továbbra
is minden szükséges esetben konkrét ajánlásokat fogad el, amelyekben
felszólítja a tagállamokat a barcelonai célkitűzések megvalósítására, és
arra, hogy a válság ellenére folytassák az állami beruházásokat. ·
A Bizottság az európai alapok programozása
keretében, így a következő programozási időszak folyamán is
együttműködik a tagállamokkal az strukturális alapok és az egyéb közösségi
programok – mint például az Erasmus mindenkinek program – nyújtotta
társfinanszírozási lehetőségek teljes körű kihasználása érdekében,
hogy koragyermekkori nevelésre és gondozásra és más eltartott személyek gondozására
vonatkozó szolgáltatásokat fejlesszenek ki, képzést nyújtsanak az alkalmazottak
számára, és javítsák a szolgáltatások minőségét. Az iskoláskor
előtti kisgyermekek gondozására vonatkozó szolgáltatások fejlesztése
önmagában véve nem elegendő ahhoz, hogy a nők és férfiak szabadon
megválaszthassák, hogy hogyan egyeztetik össze szakmai és magánéletüket,
továbbá nem veszi figyelembe a különböző életszakaszokban jelentkező
nehézségeket: ezért a Bizottságnak fel kell lépnie annak érdekében, hogy ·
elősegítse az összeegyeztetésre irányuló, az
alábbiakra kiterjedő intézkedéscsomag elfogadását: rugalmas
munkaidő-beosztás, szülői szabadságra vonatkozó rendszer, valamint
megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatások biztosítása
nem csupán az iskoláskor előtti korosztály számára, hanem a beiskolázott
gyermekek és tizenévesek tanítási időn kívüli nevelése, és az egyéb
eltartott személyek gondozása tekintetében is. ·
továbbá ösztönözze a tagállamokat, hogy szüntessék
meg a nők munkavállalását akadályozó tényezőket (köztük az adózási
korlátokat), és késztessék arra az apákat, hogy vállaljanak több családi
felelősséget, különösen szülői szabadságoknak a nőkkel azonos
mértékű igénybevétele tekintetében. E jelentés tükrözi a Bizottság azon
kötelezettségvállalását, hogy hatáskörén belül támogatja a barcelonai
célkitűzések elérését, valamint a megfizethető, hozzáférhető és
minőségi kisgyermek-gondozási szolgáltatások kialakítását, a szülők
munkavállalását hátráltató akadályok elhárítása, a társadalmi befogadás és a
nemek közötti egyenlőség előmozdítása céljából. [1] E jelentésben a gyermekmegőrzés, a gyermekgondozás,
valamint a kisgyermekkori nevelés és a gyermekgondozás kifejezéseket egymás
szinonimájaként használjuk. [2] http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/hu/ec/71025.pdf. [3] COM(2010)2020. [4] COM (2013)83. [5] 2011/C 155/02. [6] COM (2010)491. [7] COM (2012)614. [8] 1998 és 2008 között a nők foglalkoztatása (20 és 64
éves kor között) 7,2 százalékponttal a férfiak foglalkoztatása viszont csak 2,4
százalékponttal nőtt. [9] OECD (2012) "inégalités hommes-femmes, il est temps
d'agir" [nemek közötti egyenlőtlenségek, eljött a cselekvés ideje]. [10] COM (2013)778. [11] COM (2011)66. [12] COM (2011)18. [13] 2011/C 191/01. [14] Eurostat, 2011 tsdsc340. [15] OCDE (2012) "inégalités hommes-femmes, il est temps
d'agir" [nemek közötti egyenlőtlenségek, eljött a cselekvés ideje]. [16] COM (2012)615. [17] COM (2008)638. [18] A mutató a bevezetőben felsorolt hivatalos
gyermekgondozási szolgáltatások keretében ellátott gyermekek arányát méri. [19] A 25 tagállamból álló EU-ban, 2011-ben az EU-25-ben és az
EU-27-ben átlagosan 30 %-os volt a gyermekgondozási arány. [20] Az iskolaköteles kor tagállamtól függően 4, 5, 6 vagy
7 éves kor. [21] EU-25: 2011-ben az EU-25-ben átlagosan 86 %-os, az
EU-27-ben pedig 83 %-os volt a gyermekgondozási arány. [22] Esélyegyenlőségügyi Minisztérium, 2011. [23] Vagyis
egy anyasági segítő (aki nem áll szervezett struktúra ellenőrzése
alatt) általi gyermekmegőrzés a gyermek vagy az anyasági segítő
otthonában, illetve a nagyszülők, más családtagok (a szülőket
kivéve), más szülők, barátok vagy szomszédok általi gyermekmegőrzés. [24] OCDE
(2012) Starting strong III. [25] Forrás: LFS ad hoc-modul 2010 Reconciliation between work
and family life [A munka és a családi élet összeegyeztetése] – azoknak az
anyáknak a 23, illetve 18%-a, akiknek a legkisebb gyermeke három évesnél
fiatalabb, vagy a 3 éves és az iskolaköteles kor közötti, a gyermekek
gondozásával kapcsolatos okok miatt részidőben dolgozik vagy nem vállal
munkát. [26] EU-SILC, 2010 [27] A Eurofound 3. életminőség-felmérése (EQLS) 2012. [28] COM(2011)66. [29] 2011/C 175/02. [30] EGGE 2009. [31] SWD(2012) 373. [32] Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere
szerinti 5. szint. [33] Az Európai Bizottság – DG EAC számára készült 2011-es CORE
tanulmány. [34] Eurofound 2012. [35] Az Európai Bizottság – DG EAC számára készült 2011-es CORE
tanulmány. [36] Szemben a szakosított megközelítéssel, ahol a gyakorlati
szakemberek olyan képzést és képesítést kapnak, amely alapján konkrét
korcsoportokban és bizonyos intézményi környezetekben (például bölcsödében,
óvodában) dolgozhatnak. Az Európai Bizottság – DG EAC számára készült 2011-es
CORE tanulmány. [37] OECD 2011. A családok jólétének növelése. [38] Az Európai Bizottság gyermekgondozással foglalkozó
hálózata 1996 – A kisgyermekek számára nyújtott szolgáltatások minősége. [39] Kaga Y., Bennett J. és Moss P. (2010), Caring and Learning
Together, A Cross-national Study of Integration of Early Childhood Care and
Education within Education [Együttes gondozás és nevelés, Több országra
kiterjedő tanulmány a koragyermekkori gondozásnak és nevelésnek az
oktatásba történő integrációjáról], Párizs, UNESCO [40] Eurydice 2009 – L'EAJE en Europe:réduire les inégalités
sociales et culturelles (Európai kora gyermekkori nevelés és gondozás:
társadalmi és kulturális egyenlőtlenségek) [41] COM (2011)66. [42] OCDE Petite enfance, grands défis- volume II [OECD
Kisgyermekkor, nagy kihívás II. kötet]. [43] A Tanács következtetései a kisgyermekkori nevelésről
és gondozásról. 2011/C 175/03. [44] COM (2012)750. [45] 2011 végén e költségvetés 74 %-át folyósították a
kiválasztott projekteknek.