6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/83

1.1.1

A kártérítési kereseteket megfelelő módon szabályozó nemzeti jogszabályok hiánya vagy épp ellenkezőleg, a nemzeti jogok különbözősége nemcsak a versenyjogi jogsértések sértettjeit, de elkövetőit is egyenlőtlen helyzetbe hozza.

1.1.2

Ez emellett versenyelőnyhöz juttathatja azokat a vállalkozásokat, amelyek megsértették az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. vagy 102. cikkét, de a kedvező jogszabályokkal rendelkező tagállamok egyikében sem rendelkeznek székhellyel, illetve nem végeznek ott tevékenységet.

1.1.3

Ezek a felelősségi szabályok közötti különbségek negatívan befolyásolják a versenyt, és akadályozzák a belső piac megfelelő működését.

1.1.4

Ezért az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság az igazságszolgáltatáshoz való jog megkönnyítését javasolja, valamint azt, hogy a sértettek számára lehetővé kell tenni, hogy kártérítéshez jussanak.

1.1.5

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy a szöveg a sértettek rovására túlságosan védi az engedékenységi programban részesülő vállalkozások érdekeit. A javaslat bizonyos rendelkezései akadályozzák fellépésüket, mivel arra az elgondolásra épülnek, hogy az engedékenységi programot kérelmezőknek erős védelmet kell élvezniük a kártérítési keresetekkel szemben.

1.1.6

Végül közelíteni kell egymáshoz a javasolt irányelvet és az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről szóló bizottsági ajánlást (1), mivel mindkét szöveg előírja, hogy mindegyik tagállamnak rendelkeznie kell nemzeti szintű kollektív jogorvoslati mechanizmusokkal, különösen a kártérítési keresetek esetében.

1.2.1

Az EGSZB üdvözli a versenyjog területéhez kapcsolódó kártérítési keresetekről szóló irányelvjavaslatot.

1.2.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a bizonyítékokhoz való hozzáférés alapvető kérdés a jogorvoslati jogok gyakorlásához, és támogatja azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Európai Bizottság a keresethez szükséges releváns információkhoz való arányos hozzáférés bírói felügyelet mellett történő lehetővé tétele érdekében javasolt.

1.2.3

Az EGSZB – az Európai Bizottsághoz hasonlóan – támogatja az engedékenységi programokat, amelyek számos jogsértés felderítését teszik lehetővé; véleménye szerint a vállalkozásokat nem szabad elrettenteni az együttműködéstől, ugyanakkor úgy véli, hogy ezek a programok nem védhetik a vállalkozásokat a szigorú értelemben vett szükségesnél nagyobb mértékben. Többek között nem mentesíthetik a vállalkozásokat a sértetteket megillető kártérítések megfizetése alól.

1.2.4

Az EGSZB támogatja az arra irányuló rendelkezést, hogy a valamely nemzeti versenyhatóság vagy felülvizsgáló bíróság által hozott jogerős határozatot a kártérítési kereset iránti kérelemmel megkeresett bíróságok ne vonhassák kétségbe.

1.2.5

Szintén támogatja az Európai Bizottságnak az elévülés kezdőpontjával kapcsolatos azon javaslatait, amelyek átveszik az Európai Bizottság fehér könyvéről szóló véleményében megfogalmazott ajánlásokat, és támogatja az elévülési idők nyugvásával kapcsolatos rendelkezéseket valamely nemzeti versenyhatóság megkeresése esetén.

1.2.6

Az EGSZB tudomásul vette az egyetemes felelősség elvét és az engedékenységi program esetére meghatározott részletes szabályokat. Ugyanakkor kétségei vannak azok gyakorlati alkalmazását illetően, különös tekintettel arra, hogy az egyes vállalkozások felelősségének mértéke nehezen állapítható meg.

1.2.7

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy elkerüljék az olyan helyzeteket, amelyek jogtalan gazdagodást vonhatnak maguk után. Ezért üdvözli az árnövelés továbbhárítására vonatkozó rendelkezéseket, mivel azok lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a kompenzációt valóban a kárt elszenvedő személy kapja, és jelentős mértékben javíthatják a fogyasztók és a kisvállalkozások lehetőségeit arra, hogy az elszenvedett kárért kártérítést kapjanak.

1.2.8

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak az alternatív vitarendezések fontosságával kapcsolatos elemzésével, feltéve, hogy azok minőségiek, függetlenek és továbbra is szabadon választhatók. Másfelől úgy véli, hogy a jogviták alternatív vitarendezési mechanizmusai csak akkor jelenthetnek hiteles megoldást a sértettek számára, ha vannak hatékony bírósági jogorvoslati eszközök, mint például a kollektív kereset.

1.2.9

Közelíteni kell egymáshoz az irányelvjavaslatot és a kollektív jogorvoslatról szóló ajánlást, mivel mindkét szöveg előírja, hogy a tagállamoknak nemzeti szintű kollektív jogorvoslati mechanizmusokkal kell rendelkezniük, különösen a kár megtérítésére irányuló keresetek esetében.

Ezzel kapcsolatban az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a versenyjogi kollektív kereset bevezetését – amely hatékony eszköz lett volna a fogyasztók számára – elutasították, és helyette a tagállamokat kollektív jogorvoslati mechanizmusok kialakítására ösztönző ajánlást fogalmaztak meg, amely nem rendelkezik jogi kötőerővel.

1.3.1

Az EGSZB kedvezően fogadja a versenyjogi jogsértések sértettjei által elszenvedett károk számszerűsítéséről szóló közleményt.

1.3.2

Úgy véli, hogy az antitrösztszabályok megsértésével okozott teljes kár megtérítéséhez való jog alapvető jog, és hogy a kártérítési kereset hasznosan egészíti ki a hatóságok és a nemzeti versenyhatóságok tevékenységét.

1.3.3

Végül az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak a kárfelmérés nehézségével kapcsolatos elemzésével. Véleménye szerint a közleményhez csatolt „gyakorlati útmutató”-ban szereplő iránymutatások hasznos támpontot nyújthatnak a bíróságoknak és a feleknek, miközben a meglévő nemzeti szabályok tekintetében megőrzik a nemzeti bíró függetlenségét.

2.1.1

A rendkívül széles körű konzultációt követően (2) az Európai Bizottság 2013. június 11-én európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot terjesztett elő a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról.

2.1.2

Az Európai Bizottság célkitűzése az, hogy biztosítsa a 101. és 102. cikk, valamint a nemzeti versenyjogi szabályok teljes körű érvényesülését azzal, hogy mindenki számára – legyen szó fogyasztókról, vállalkozásokról vagy hatóságokról – lehetővé teszi, hogy a versenyellenes gyakorlatok által okozott bármilyen kárért kártérítést követeljen.

2.1.3

Kiemeli, hogy ötvözni kell a közjogi és a magánjogi jogérvényesítést, ami kiegészíti a versenyjogi szabályok végrehajtását.

2.1.4

Hangsúlyozza, hogy elsősorban a tagállami szabályok közötti különbségekből adódóan jelenleg számos akadály és jogbizonytalanság tapasztalható, melyek hátrányosan befolyásolják a jog érvényesülését és a piac megfelelő működését.

2.1.5

A Szerződésben biztosított jogok védelme tekintetében a tagállamok között fennálló egyenlőtlenségek enyhítése és annak orvoslása érdekében, hogy egyes országokban nincs hatékony keret a 101. és 102. cikk megsértése sértettjeinek kártalanítására, az Európai Bizottság egységes szabályok megállapítását javasolja az alábbiakra vonatkozóan:

2.2.1

A szöveg megállapítja, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikke imperatív rendelkezéseket tartalmaz, melyek célja a torzulásoktól mentes belső piaci verseny biztosítása, és amelyek jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg azon vállalkozásokra vagy fogyasztókra vonatkozóan, akik az Európai Unió Alapjogi Chartájának védelme alatt állnak.

2.2.2

Ezt követően a közlemény azzal foglalkozik, hogy a versenyjogi ügyekben nehéz számszerűsíteni a kárt, és hogy ez a feladat a nemzeti bíróságokra hárul, amelyek azonban támaszkodhatnak az Európai Bizottság szolgálatai által kidolgozott gyakorlati útmutatóra.

2.2.3

Az irányelvjavaslat kiegészítése érdekében az Európai Bizottság a kár számszerűsítésére vonatkozó gyakorlati útmutatót csatolt a közleményhez.

2.2.4

Ez a teljes egészében tájékoztató jellegű útmutató nem köti a nemzeti bírót vagy a feleket. Célja, hogy tájékoztassa a nemzeti bíróságokat és a feleket a kár számszerűsítéséhez alkalmazható módszerekről és technikákról.

3.1

Az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvre vonatkozó véleményében az EGSZB hangsúlyozta, hogy intézkedéseket kell hozni azon jogi feltételek javítása érdekében, amelyek mellett a trösztellenes jogszabályok megsértésének sértettjei érvényesíthetik az elszenvedett kár megtérítésére vonatkozó jogukat. Ezért kedvezően fogadja a javaslatot, amely elő fogja segíteni az észlelt akadályok elhárítását.

3.2

Véleménye szerint a kártérítési keresetnek ki kell egészítenie a hatóságok és a nemzeti versenyhatóságok tevékenységét, és visszatartó jellege következtében pozitív hatást fog gyakorolni.

3.3

Véleménye szerint a kártérítési kereset alapvető jog a sértettek számára, akik lehetnek fogyasztók és/vagy vállalkozások, és a versenyellenes gyakorlatok következtében elszenvedett teljes kár megtérítését kell eredményeznie.

3.4

2001 óta ugyanis többször is megerősítést nyert, hogy bármely személynek joga van az elszenvedett károkért kártérítést követelni: az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy bárki követelheti az ilyen károk megtérítését (3). Ezenfelül az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke kimondja, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait megsértették, joga van a hatékony jogorvoslathoz.

3.5

Az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan úgy véli, hogy az engedékenységi programok számos jogsértés felderítéséhez hozzájárulnak, és véleménye szerint a vállalkozásokat nem szabad elrettenteni az együttműködéstől. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy az engedékenységi programok nem védhetik korlátlanul a vállalkozásokat, és nem akadályozhatják az áldozatok kártérítéshez való jogát.

3.6

Tudomásul vette, hogy az irányelvjavaslatot egy ajánlás egészíti ki, amely kollektív jogorvoslati mechanizmusok kialakítására ösztönzi a tagállamokat annak érdekében, hogy jogalanyaiknak biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való tényleges jogot. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a javaslat nem foglalkozik a kollektív kereset bevezetésével, amely az egyetlen olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a jogorvoslat teljes körű érvényesülésének biztosítását, valamint amiatt, hogy a kollektív jogorvoslathoz való hozzáférés kérdése egy ajánlásban szerepel, amely nem rendelkezik jogi kötőerővel. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy alkosson jogszabályt ebben a kérdésben.

3.7

Végül az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak a kárfelmérés nehézségével kapcsolatos elemzésével. Véleménye szerint a közleményhez csatolt „gyakorlati útmutató”-ban szereplő iránymutatások hasznos segítséget nyújthatnak a bíróságoknak és a feleknek, miközben a meglévő nemzeti szabályok tekintetében megőrzik a nemzeti bíró függetlenségét.

4.1.1

Az EGSZB véleménye szerint a bizonyítékokhoz való hozzáférés az ügyek kivizsgálásának lehetővé tétele szempontjából alapvető kérdésnek minősül.

4.1.2

Úgy véli továbbá, hogy gondoskodni kell a bizonyítékokhoz való hozzáférésről annak érdekében, hogy a sértettek megszerezhessék azokat a releváns információkat, amelyekre a kártérítési keresetükhöz szükségük van.

4.1.3

Úgy véli azonban, hogy a hozzáférést a bíróságok ellenőrzése alatt kell tartani, és hogy a felek jogainak védelme érdekében a bizonyítékokat arányosan kell felfedni.

4.1.4

A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv (4) mintájára az irányelvjavaslat meghatározza a bizonyítékok ismertetésének keretét, és garantálja, hogy valamennyi tagállam biztosítsa a hatékony hozzáférésnek egy minimális szintjét azon bizonyítékokat illetően, amelyekre a felpereseknek és/vagy alpereseknek szükségük van a kártérítési keresetük és/vagy a kapcsolódó ellenkérelem alátámasztásához.

4.1.5

Ez a keret csökkenti azt a jogbizonytalanságot, amelyet a Pfeiderer-ítélet (5) keltett, amely megállapította, hogy az engedékenységi program keretében valamely nemzeti hatóság által szerzett információkhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok híján a nemzeti bírónak kell esetről esetre és a nemzeti jog alapján meghatároznia azokat a feltételeket, amelyek értelmében engedélyezni kell vagy el kell utasítani azt, hogy az engedékenységi eljárással kapcsolatos dokumentumokat felfedjék a versenyjogi jogsértés sértettjei előtt.

4.1.6

Végül az irányelvjavaslat 6. cikke teljes védelmet biztosít az engedékenységre vonatkozó társasági nyilatkozatok és a vitarendezési beadványok számára.

4.1.7

Az eljárás lezárásáig ideiglenes védelemről is rendelkezik azon dokumentumok tekintetében, amelyeket a felek kifejezetten a közjogi jogérvényesítést szolgáló eljárások céljából készítettek (pl. a felek válaszai a versenyhatóság információkéréseire, kifogásközlés).

4.1.8

Az EGSZB támogatja, hogy a bizonyítékok figyelmen kívül hagyását, ismertetésének elutasítását vagy megsemmisítését ténylegesen, arányosan és visszatartó módon szankcionálják.

4.1.9

Az említett cselekmények közelebbről olyan vállalkozásokra vonatkoznak, amelyek félként vettek részt a versenyhatóság által a kártérítési kereset alapjául szolgáló magatartással kapcsolatban indított eljárásban (objektív tényező), és/vagy amelyek tudták vagy ésszerűen tudniuk kellett volna, hogy a nemzeti bíróság előtt kártérítési kereset benyújtására került sor vagy fog sor kerülni.

4.3.1

Az EGSZB véleménye szerint a sértettek jogainak védelme érdekében az elévülési idők kiszámításával kapcsolatos szabályokat feltétlenül rögzíteni kell.

4.3.2

Támogatja az Európai Bizottságnak az elévülés kezdőpontjával kapcsolatos javaslatait, amelyek átveszik az EGSZB által a fehér könyvről szóló véleményében megfogalmazott ajánlásokat, valamint támogatja az elévülési idők nyugvására vonatkozó rendelkezéseket abban az esetben, ha valamelyik nemzeti versenyhatóságnál indítanak eljárást. Ezek a rendelkezések ugyanis biztosítják a sértettek számára a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Ugyanakkor úgy véli, hogy a nyugvás határidejét a jogsértést megállapító határozat jogerőre emelkedésének időpontjától számított 2 évre lehetne emelni.

4.4.1

Az EGSZB tudomásul vette az egyetemes felelősség elvét, amely nem vonható kétségbe.

4.4.2

Kételyei merültek fel az arra esetre meghatározott részletes szabályokkal kapcsolatban, amikor az egyik vállalkozás engedékenységi programban vett részt, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy nehezen bizonyítható, nehezen állapítható meg az egyes vállalkozások felelőssége, és pénzügyi kapacitásaikra való tekintettel nehezen értékelhető a részvételük.

4.5.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a csalárd gyakorlatok miatti árnövelés továbbhárítására vonatkozó rendelkezéseket határozott meg az irányelvjavaslatban. Elengedhetetlennek tartja ugyanis, hogy elkerülhetők legyenek az olyan helyzetek, amelyek jogtalan gazdagodást vonhatnak maguk után.

4.5.2

Úgy véli, hogy a közvetett vásárlókra vonatkozó 13. cikk vélelme fontos eszköz annak biztosítására, hogy a kompenzációt valóban a kárt elszenvedő személy kapja, és jelentős mértékben javítja a fogyasztók és a kisvállalkozások lehetőségeit arra, hogy az elszenvedett kárért kártérítést kapjanak.

4.5.3

Az EGSZB támogatja a 2. cikkben meghatározott és a 14. cikkben újra megemlített teljes kártérítés elvét.

4.6.1

Az EGSZB létrehozott kartell esetén támogatja a kár bekövetkezésére vonatkozó vélelem elvét, mivel az ilyen vélelem elhárítja a kártérítési keresetek egyik akadályát, miközben megvédi a jogsértő vállalkozás jogait, amely vitathatja ezt a vélelmet.

4.6.2

Véleménye szerint a bizonyítási eszközök egyszerűbbé tétele valószínűleg elegendő ahhoz, hogy ne akadályozza a kártérítési kereseteket, tekintettel arra, hogy a versennyel kapcsolatban mindig nehéz a bizonyítás.

4.6.3

Az EGSZB támogatja a közleményhez csatolt „gyakorlati útmutatót”, mivel az elsősorban a feleknek nyújt egyfajta biztonságot a kártérítések összegének megállapításához.

4.7.1

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottságnak a konszenzusos vitarendezések fontosságával kapcsolatos elemzését. Ezek a vitarendezések lehetővé teszik, hogy a felek kevesebb költség mellett találjanak igazságos megoldást, és jónak tartja az elévülési idők nyugvásával kapcsolatban javasolt rendelkezéseket, valamint azt, hogy a konszenzusos vitarendezés jó hatást fog gyakorolni az indított keresetekre, és elő fogja segíteni e rendszerek igénybevételét.

4.7.2

Emlékeztet azonban arra, hogy az ilyen mechanizmusokhoz nyújtott támogatás feltétele az, hogy azok minőségiek, függetlenek és továbbra is szabadon választhatók legyenek, hogy ezáltal soha ne korlátozzák a bírósági jogorvoslatot.

4.7.3

Másfelől az EGSZB, ahogyan azt a fehér könyvre vonatkozó véleményében hangsúlyozta, úgy véli, hogy a jogviták alternatív vitarendezési mechanizmusai csak akkor képezhetnek hiteles megoldást a sértettek számára, ha vannak hatékony bírósági jogorvoslati eszközök, mint például a kollektív kereset.

5.1

A versenyjogi jogsértések azon sértettjei, akik az elszenvedett kár megtérítését követelik, számos akadályba ütközhetnek abból eredően, hogy a kár számszerűsítésére vonatkozó nemzeti szabályok és eljárások különbözőek.

5.2

Nem szabad, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jogot a versenyjogi ügyekben egyébként is nehéz kármeghatározást tetéző, aránytalanul nagy akadályok gátolják: lehetetlen ugyanis pontosan meghatározni, hogy a körülmények és a piaci szereplők magatartása hogyan alakult volna, ha a jogsértést nem követik el. Csak megbecsülni lehet egy valószínűsíthető forgatókönyvet.

5.3

Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy a gyakorlati útmutató hasznos eszköz lehet a nemzeti bíró számára, akinek függetlenségét tiszteletben tartja a teljes mértékben tájékoztató jellegű és jogilag nem kötelező erejű útmutató.

5.4

Minden körülmények között az alkalmazandó jog határozza meg, hogy az adott ügy különleges körülményeire való tekintettel a kár számszerűsítésének mely módszerét alkalmazzák.

5.5

A bírónak ezenfelül figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló adatokat, a költségek és az idő szempontjából rendelkezésére álló forrásokat, és értékelnie kell azt, hogy azok arányban állnak-e a sértett által benyújtott kártérítési kérelem értékével.