This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52011PC0688
Proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on safety of offshore oil and gas prospection, exploration and production activities
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a tengeri olaj- és gáziparban végzett kutatási, feltárási és termelési tevékenységek biztonságáról
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a tengeri olaj- és gáziparban végzett kutatási, feltárási és termelési tevékenységek biztonságáról
/* COM/2011/0688 végleges - 2011/0309 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a tengeri olaj- és gáziparban végzett kutatási, feltárási és termelési tevékenységek biztonságáról /* COM/2011/0688 végleges - 2011/0309 (COD) */
INDOKOLÁS
1.
A JAVASLAT HÁTTERE
A javaslat okai és céljai Az olaj- és gázfeltárás és -kitermelés egyre
nagyobb része a tengeren zajlik, sokszor összetett földrajzi és geológiai
környezetben, például mély vizekben. Azok a tengeri olaj- és gázipari balesetek[1]
és balesetveszélyes helyzetek[2], amelyekről a
közelmúltban világszerte, többek között az Unióban is hallhatunk, határozott cselekvést
kívánnak. Rámutatnak az egyre összetettebb tevékenységek és a jelenlegi
kockázatkezelési gyakorlatok hiányosságai közötti ellentmondásra. A beszámolók
szerint az egyes vállalatok biztonsági teljesítménye és hozzáállása rendkívül
különböző. Ezek az események továbbá rávilágítottak azokra a
kihívásokra, amelyekkel a szabályozó hatóságok a tengeri ipari tevékenységek
megfelelő felügyeletének biztosításakor szembesülnek, valamint a tengeri
kitermelési ágazat biztonsági teljesítményével kapcsolatos átláthatóság és
adatmegosztás hiányára. Európában az olaj- és gázkitermelés legnagyobb
része a tengeren történik. Egy európai tengeri létesítményen belül bekövetkező
valamely súlyos baleset nagy valószínűséggel anyagi, környezeti és
gazdasági kárt okoz, károsítja a helyi közösségeket és a társadalmat, egyúttal
pedig a munkavállalók életét és egészségét is veszélyeztetheti. Az uniós
vizeken csökkenteni kell a súlyos balesetek előfordulásának
valószínűségét. A 2010 óta készített tanulmányok, valamint az érdekeltekkel
folytatott konzultációk és kockázatelemzések a következőket nevezték meg
az Unió fő problémáiként: 1. Az uniós vizeken igen nagy a súlyos tengeri olaj- vagy gázipari
balesetek előfordulásának valószínűsége, a jelenlegi széttagolt
jogalkotás, valamint a sokféle szabályozási és ágazati gyakorlat pedig nem
teszi lehetővé, hogy Unió-szerte a lehetséges mértékben csökkenjenek a
kockázatok. 2. A meglévő szabályozási keret és üzemeltetési előírások az
uniós vizeken bekövetkező balesetek esetén nem teszik lehetővé a
leghatékonyabb katasztrófahelyzeti intézkedéseket, és nem teljesen világos, ki
felel a tisztításért és a szerződéses károkért. Ennélfogva e javaslat általános céljai
i. az uniós vizeken bekövetkező súlyos balesetek kockázatának csökkentése
és ii. amennyiben mégis bekövetkezik ilyen baleset, a hatások enyhítése. A szabályozási kezdeményezés általános
háttere A Bizottság a mexikói-öbölbeli katasztrófára
válaszul már tavaly megvizsgálta a tengeri kitermelési gyakorlatok és az uniós
jogszabályi keret hiányosságait, aminek eredményeképpen megszületett a tengeri
olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről szóló
közlemény[3] (elfogadás dátuma: 2010.
október). Ebben elsőként nevezték meg azokat a területeket, ahol az
Unióban fellépésre van szükség. A tengeri ipari tevékenységekre vonatkozó
tagállami jogszabályok és gyakorlatok (pl. engedélyezés, felelősségre
vonatkozó rendelkezések, berendezésbiztonsági szabványok, átláthatóság és információcsere)
között számottevő különbségek és széttagoltság figyelhető meg. Ez azt
tükrözi, hogy nemzetközi jogi eszközök lényegében nem léteznek, a vonatkozó
uniós jog pedig hiányos. Míg egyes tagállamok világszínvonalúnak
tekinthető tengeri szabályozási rendszert működtetnek, mindenhol van
még min javítani. Fontos, hogy a tengeri kitermelési ágazatban felmerülő
súlyos veszélyhelyzetek kockázatainak kezelését Unió-szerte megfelelően
magas szintűre kell emelni. Az európai ágazat teljesítményére vonatkozó eddigi gyakoriságelemzések és a korábbi balesetek dokumentált költségei alapján az uniós tengeri olaj- és gázipari balesetekből eredő gazdasági veszteség és károk becsült átlagos összege évente 205 és 915 millió EUR között mozog. A hatásvizsgálatban ez a tartomány a kockázatok referenciaszintjének empirikus alapja. A becslések szerint az Unió és a tagállamok
részére kínált előnyök messze felülmúlják a szigorúbb előírások
bevezetésének költségeit. A többletköltségek nagy részét az ágazat viseli majd,
amely a kockázatok csökkenésére számíthat. A tapasztalatok szerint ugyanakkor
erőteljes szabályozásra és egyértelmű felelősségi szabályokra
van szükség az ágazati kultúra olyan irányú változásához, amely elvezet az e rendelet
által elérni kívánt kockázatcsökkenéshez. A korábban említett általános célok négy
egyedi célra bonthatók: 1.
az uniós vizeket vagy partokat esetlegesen
érintő tengeri olaj- és gázipari tevékenységek során végzett, súlyos
veszélyhelyzetekre irányuló ellenőrzéssel kapcsolatos bevált gyakorlatok
következetes alkalmazásának biztosítása; 2.
bevált szabályozási gyakorlatok végrehajtása az
összes olyan európai joghatósági területen, ahol tengeri olaj- és gázipari
tevékenységek zajlanak; 3.
az uniós polgárokat, gazdaságot vagy környezetet
esetlegesen érintő katasztrófahelyzetek kezelését szolgáló uniós
készenléti és elhárítási kapacitás megerősítése; 4.
a felelősségre és a kártérítésre vonatkozó
meglévő uniós rendelkezések javítása és egyértelművé tétele. A Bizottság kutatása és az érdekeltekkel
folytatott konzultációk alapján gyakorlati megvalósítási intézkedések
meghatározására kerül sor. Ezenfelül megtörtént a szakpolitikai
lehetőségek azonosítása is, amely lehetőségek különböző
intézkedéscsoportokat és végrehajtási eszközöket ötvöznek. E szakpolitikai
intézkedések leírása a 2. pontban olvasható. Meglévő uniós jogi rendelkezések a
javaslat által érintett területen Az Unió nem rendelkezik ágazatspecifikus
tengeri olaj- és gázipari jogszabályokkal; léteznek azonban átfogóbb uniós
vívmányok, amelyek – gyakran csak részben – alkalmazandók a tengeri kitermelési
ágazatra. Ez a javaslat elsősorban az alábbi uniós jogszabályok
kiegészítésére szolgál: i. Környezeti felelősség. A
környezeti felelősségről szóló 2004/35/K irányelv a – többek között a
tengeri olaj- és gáziparral összefüggésben okozott – környezeti károkért
vállalt felelősség kérdésével foglalkozik. Azon gazdasági szereplőt,
aki a védett fajokban, természetes élőhelyekben vagy vizekben jelentős
környezeti kárt okozó tevékenységet végez, a kár megelőzéséért és
felszámolásáért objektív felelősség terheli, és annak teljes költségét
ő viseli. E javaslat célja – a jelenleg csak a parti övezet és a parti
tenger állapotában okozott károkra korlátozódó – környezeti felelősségről
szóló irányelv területi hatályának kiterjesztése a tagállamok joghatósága alatt
álló összes tengervízre. ii. Környezeti hatásvizsgálat: A
97/11/EK[4], a 2003/35/EK[5]
és a 2009/31/EK[6] irányelvvel módosított,
egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról
szóló 85/337/EGK irányelv[7] általános
minimumkövetelmények bevezetésével harmonizálta a projektek környezeti
hatásvizsgálatára vonatkozó elveket. Ezenfelül ide tartozik az ENSZ/EGB
országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló espoo-i
egyezménye, amely a környezetvédelmi vívmányok részét képezi, és amely a
feltehetőleg határokon átnyúló hatásokkal bíró projektek vizsgálatával
kapcsolatos. Ez ugyanakkor bizonyos fúrási műveletekre saját belátás
szerint alkalmazandó. iii. Hulladékokkal kapcsolatos
jogszabály: A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv (hulladékokról
szóló keretirányelv). Ez az irányelv az Európai Unió Bíróságának ítélete
értelmében teljes egészében alkalmazandó az olajszennyezésre. Ennélfogva a hulladék
fogalmának uniós meghatározása magában foglalja a tengeri létesítményből
szivárgó olajat, és kötelezi a szennyezőt a tisztításra. iv. A
munkavállalók munkahelyi egészsége és biztonsága: A tengeren dolgozó
munkavállalók és a tengeri munkakörnyezet védelme szempontjából a legfontosabb
uniós jogszabály a (89/391/EGK keretirányelvet kiegészítő) 92/91/EGK
irányelv. Ez a javaslat megerősíti a 92/91/EGK irányelvben foglalt
szabályrendszert oly módon, hogy az magában foglalja a környezeti vizsgálatot,
előírja a kockázatértékelésnek a szabályozó hatósághoz jóváhagyásra
történő benyújtását, létrehozza a kutakkal kapcsolatos tevékenységekre
vonatkozó értesítési rendszert, és kötelezővé tegye a kritikus
kockázatkezelési elemek független vizsgálatát. v. Súlyos veszélyhelyzetek: A 96/82/EK
Seveso-irányelv nem vonatkozik a tengeri kitermelési ágazatra, egyes elemei
azonban irányadó gyakorlati példaként szolgáltak a javaslat összeállításához.
Ez a javaslat ugyanakkor túllép a Seveso-irányelven, mégpedig annyiban, hogy előírja
a kockázatértékelés szabályozó hatóság általi jóváhagyását, az engedélyezés
egyes szakaszaiban a műszaki és pénzügyi alkalmasság fokozottabb
ellenőrzését, illetve a munkavállalók evakuálására, menekülésére és
mentésére vonatkozó rendelkezéseket. vi. A szénhidrogének kutatására,
feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadása: A 94/22/EK irányelv
a feltárási és kitermelési engedélyek megadására vonatkozó elsőszámú jogi
keret. Ez a javaslat magát az irányelvet nem módosítja, hanem megerősíti
az engedélyezésben érintett hatóságok kötelezettségeit, hogy ezáltal javítsa a
kérelmezők műszaki és pénzügyi alkalmasságának értékelését. vii. Katasztrófaelhárítás: A javaslat új
katasztrófaelhárítási követelményeket ír elő a tagállamok és az ágazat számára,
amelyeket az Unión belül és kívül már rendelkezésre álló kapacitásokkal kell
kiegészíteni. A katasztrófaelhárítás fő uniós eszközei az EU polgári
védelmi mechanizmusa (2007/779/EK tanácsi határozat), a Megfigyelési és
Tájékoztatási Központ (MIC)[8] és az Európai
Tengerbiztonsági Ügynökség[9] (EMSA). Már korábban is
történtek olyan lépések, amelyek célja az volt, hogy az EMSA hatáskörét
kiterjesszék a tengeri létesítményeken bekövetkező balesetekre (azaz a
fő tevékenységi körét jelentő tengeri hajózáson túlra). Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és
célkitűzéseivel Ez a rendelet összhangban áll a 2020-ra
vonatkozó energiaügyi stratégiával[10], illetve annak 3.
prioritásával, a fenntartható, biztos és versenyképes európai energiaellátást
célzó elemmel. Ezenfelül ez a rendelet összhangban van az
uniós környezetvédelmi jogszabályokkal és szakpolitikával, valamint annak
főbb tételeivel, úgymint a szennyezés megelőzése, ellenőrzése,
valamint a szennyező fizet elv és az elővigyázatosság elve.
Maradéktalanul megfelel továbbá a tengerpolitika előírásainak, többek
között azon célnak, hogy 2020-ig el kell érni a tengeri környezet jó környezeti
állapotát (a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelv).
2.
A RENDELETBEN ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓ EREDMÉNYE ÉS
A SZAKPOLITIKAI LEHETŐSÉGEK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA
Konzultáció az érdekeltekkel 2011. március 16. és május 20. között
nyilvános konzultációra került sor az interneten, amelynek célja annak
felmérése volt, hogy mi az érdekelt felek véleménye a különböző
szakpolitikai területeket érintő uniós fellépés szükségességéről. A Bizottsághoz összesen 64 észrevétel
érkezett, amelyek több mint 350 érdekelt fél egyéni válaszát tartalmazták. Az észrevételek és felhasználásuk rövid
ismertetése A konzultáció keretében a súlyos tengeri
balesetek megelőzését és az azokra adott választ célzó intézkedések
szigorítása széles körű támogatást élvezett, e célra ugyanakkor
különböző eszközöket javasoltak. Az északi-tengeri régió nemzeti hatóságai
úgy érezték, hogy az uniós szintű változások nem kérdőjelezhetik meg
a jelenlegi célmeghatározó szabályozási megközelítést, amelyet egyébiránt a
javaslat támogatni kíván. Noha általánosságban elismerte, hogy fejlődésre
van szükség, az ágazat viszonyult a legkonzervatívabban a szabályozás
módosításához, előnyben részesítve a célmeghatározó megközelítéseket és az
ágazati kezdeményezéseket. Ezzel szemben a legaktívabban a nem kormányzati
szervezetek és a szakosodott vállalatok (pl. hajóosztályozó társaságok)
szorgalmazták az uniós szintű változásokat. A fontosabb szempontok a következők
voltak: Engedélyek Az engedélyeseknek kell felelniük az általuk
okozott károkért. A legtöbb nemzeti szabályozó hatóság és az ágazat
képviselői is úgy gondolják, hogy a jelenleg alkalmazott engedélyezési
eljárás egyes tagállamokban megbízható, másokban azonban az Unió
közreműködésével javítani kell a színvonalat. Úgy érzik, hogy az
odaítélésről szóló határozatoknak továbbra is kizárólagos tagállami
hatáskörben kell maradniuk, ugyanakkor az adatokat meg kell osztani a határokon
átterjedő szennyezéssel fenyegetett szomszédos országokkal. Az egyes
vállalatok számos különféle ajánlással éltek (pl. az engedélyezési eljárások
harmonizációja és egyszerűsítése, valamint az engedélyezési és a biztonsági
szabályozó hatóságok különválasztása). Amennyiben fennáll a határokon
átterjedő szennyezés lehetősége, egyes nem kormányzati szervezetek és
polgárok támogatják azt az elképzelést, hogy a szomszédos országgal
kötelezően konzultálni kelljen, vagy annak beleegyezését kelljen kérni. A jogi eszköz a műszaki és pénzügyi
alkalmasság határozottabb és kockázatalapú értékelését irányozza elő.
Ezenkívül a biztonsági szempont mellett környezeti szemponttal bővíti a
súlyos veszélyhelyzetek kezelését és megelőzését. Balesetmegelőzés Az ágazatot arra kell sarkallni, hogy még
eredményesebben lépjen fel a súlyos balesetek megelőzése terén,
mindeközben elkerülve annak kockázatát, hogy ahol a tagállamok már szigorú
tengeri szabályozási rendszert működtetnek, ott gyengüljenek a balesetmegelőzési
előírások. Az ágazat általánosságban úgy véli, hogy önszabályozással és
ágazati kezdeményezésekkel javíthat a helyzeten. A nem kormányzati szervezetek
és különböző mértékben egyes szabályozó hatóságok úgy érzik, hogy a meglévő
jogszabályokat kell erősíteni, és azokat az uniós vizeken zajló valamennyi
tengeri ipari tevékenységre ki kell terjeszteni. A megfelelőség ellenőrzése és a
károkért vállalt felelősség Szükség van a szilárd és ésszerű
követelményeknek való magas szintű megfelelésre. Míg az ágazat úgy érvelt,
hogy a megfelelés minden esetben kiemelt vállalati célkitűzés, számos
érdekelt szerint feltétlenül szükség van egy erőteljesebb ágazati
biztonsági kultúra bevezetésére. A rendelet foglalkozik a megfelelőség és
a megbízható és erős biztonsági kultúra kialakításának kérdésével. A nem kormányzati szervezetek és egyes
hajóosztályozó társaságok a fizikai ellenőrzések szigorítását kérték. A
nemzeti szabályozó hatóságok és az ágazat általában véve ellenezte ezt, és
esetleges forráshiányra vagy a jelenlegi rendszerek destabilizálásának
kockázatára hivatkoztak. Ezenfelül e két utóbbi csoport tagjai bizonyos
mértékben támogatták a független harmadik személyek által végzett
ellenőrzésre vonatkozó követelményt. A környezeti
felelősség hatályának kiterjesztésével leginkább a nem kormányzati
szervezetek értettek egyet, míg a szabályozó hatóságok és az ágazat nem foglalt
egyértelműen állást… Az ágazat és a biztosítótársaságok jellemzően
ellenezték az olyan változtatásokat, mint például a nemzetközi felelősség
felső határának megállapítása nélküli kötelező biztosítás, míg a nem
kormányzati szervezetek határozottan előírnák ezt. Átláthatóság, információcsere és
korszerű gyakorlati megoldások Elsőként a nem kormányzati szervezetek,
velük együtt azonban az ágazat és a szabályozó hatóságok is úgy érezték, hogy a
fokozottabb átláthatóságnak köszönhetően az ágazat és a hatóságok
tanúsítani tudnák, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek
megfelelő irányítás és ellenőrzés mellett zajlanak. Az Északi-tengeri
Tengerhatósági Fórum (NSOAF), illetve az EU és a Fórum munkacsoportja közötti
informális találkozók példáját követve valamennyi nemzeti hatóság szorosan
együttműködne egymással. Intézkedések katasztrófahelyzetben A katasztrófaelhárításért elsősorban az érintett
üzemeltető és tagállam felel, ugyanakkor az Európában rendelkezésre álló,
az olajszennyezéssel kapcsolatos elhárítási kapacitások eredményessége és
hatékonysága együttműködés, valamint a szakértelem és más eszközök
megosztása révén tovább javítható. Amennyiben az érintett tagállamok az EU
polgári védelmi mechanizmusának keretében ezt kérik, az EMSA szerepet vállal a
tisztításban. Nemzetközi tevékenységek Az Unióban bejegyzett vállalatoknak arra kell
törekedniük, illetve velük szemben az az elvárás, hogy kövessék az ebben a
rendeletben vázolt politikát, és Unión kívüli tevékenységeik során se alkalmazzanak
kevésbé szigorú normákat. Szakértői vélemények
összegyűjtése és felhasználása A tengeri kitermelési ágazatot képviselő,
szabályozó vagy igazgató nemzetközi és uniós érdekelt felekkel (tengeri
kitermelési ágazat, nem kormányzati szervezetek) és tagállamokkal folytatott
konzultáció 2010 áprilisában kezdődött, és ennek eredményeként született a
2010. októberi közlemény. Azóta mind az írásbeli, mind pedig a
találkozók keretében zajló egyeztetések kibővültek. A nyilvános
konzultáción túl a nemzeti szabályozó/felügyeleti hatóságok nyolc alkalommal
ültek össze a Bizottság és az NSOAF közös szervezésében. A tengerbiztonság
kérdését az európai fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó berlini fórum
munkacsoportjának ülésein is felvetették[11]. Emellett számos
találkozóra került sor nemzetközi és nemzeti ágazati szövetségek, egyedi
vállalkozások, nem kormányzati szervezetek, valamint független hitelesítő
vállalatok és biztosítótársaságok részvételével. A Bizottság továbbá
rendszeresen közreműködött nemzeti (pl. az egyesült királyságbeli
Olajszivárgás-megelőzési és -elhárítási Tanácsadó Csoport) és nemzetközi
(pl. a G-20 GMEP munkacsoportja) kezdeményezésekben. Ezek az ülések a mai napig
folytatódnak. Hasonlóképpen rendszeresen kikérik más, átadható tapasztalatokkal
és szakértelemmel rendelkező bizottsági szolgálatok (pl. a Közös
Kutatóközpont) véleményét is. A Bizottság két, nemzeti tengerbiztonsági
hatóságoknál dolgozó nemzeti szakértőt is alkalmazott. A szakértői
észrevételeket a rendelet kidolgozása során maradéktalanul figyelembe vették. Szakpolitikai lehetőségek és ezek
hatásainak értékelése Az 1. pontban ismertetett általános és egyedi
célok alapján több önálló szakpolitikai lehetőség körvonalazódik. A
változatlan helyzetet leíró alaplehetőségen (0. lehetőség) túl négy
további lehetőség választható, a következők szerint: A 0.
lehetőség fenntartja a jelenlegi helyzetet. Nem jár
többletköltséggel, és nem befolyásolja a 205–915 millió EUR közötti
referencia-költségtartományt. Az 1. lehetőség („Északi-tengeri
alapprogram”) az ésszerű uniós beavatkozás alapvető szintje. Bevezeti
az uniós jogba a 92/91/EK irányelv által előírt biztonsági és
egészségvédelmi dokumentum alapján készített, súlyos veszélyhelyzetekről
szóló jelentést, de ennél tovább megy, és kötelezővé teszi, hogy a tevékenységek
megkezdése előtt ezt a jelentést a szabályozó hatóságnak jóvá kell
hagynia. A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben leírt
intézkedéseket ellenőrzési és szankciórendszerrel kell alátámasztani. Az
1. lehetőség végrehajtása új jogszabállyal történne. Az 1. lehetőség az évi 7–30 millió EUR
referenciaköltséghez viszonyítva kb. évi 36 millió EUR
működési többletköltséget ró az ágazatra, és ezáltal a referenciaszinttel
összehasonlítva átlagosan 3%-os kockázatcsökkenést eredményez. Az 1+. lehetőség („Északi-tenger
plusz”) ennél is tovább megy, és „puha jogi” iránymutatásokat vezet be a
következőkre vonatkozóan: a tengeri olaj- és gázipari engedélyt
kérelmezők műszaki alkalmasságának szigorúbb elbírálása; a nemzeti katasztrófaelhárítási
tervek összehangolása; egymással összeegyeztethető nemzeti és ágazati
tulajdonú elhárítási eszközök kidolgozása és ezek más, arra rászoruló országoknak
való rendelkezésére bocsátása; valamint a tengeri olaj- és gázipari
balesetekkel kapcsolatban felmerülő üzemeltetői felelősség
(például a hulladékokról szóló jogi aktusok alkalmazhatósága) szempontjából
releváns környezetvédelmi rendelkezések hatályának egyértelműsítése. Az
Unió a területén bejegyzett vállalatok számára az uniós előírások uniós
vizeken kívüli alkalmazására vonatkozó, önkéntes megállapodásokat kínálna. Az 1+. lehetőség a tagállamokra kb. 3 millió EUR
működési többletköltséget, az ágazatra pedig (az 1. lehetőséggel
együtt) kb. 52 millió EUR megfelelési költséget ró. Az 1. és
az 1+. lehetőség összesített hatása évi 25–109 millió EUR,
ami a referenciaszinthez viszonyítva átlagosan 12 %-os
kockázatcsökkenést jelent. A 2. lehetőség („Uniós bevált
gyakorlat”) az 1+. lehetőségben foglalt reformokat átfogó
intézkedéscsomaggá fejleszti. A súlyos veszélyhelyzetek kockázatának kezelése
terén előírná a világszinten elismert bevált gyakorlatok alkalmazását, és
a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés környezeti kockázatértékelést
tartalmazna. Ezenkívül ez a lehetőség az illetékes nemzeti hatóságokra
vonatkozó szabályok keretében bevált szabályozási gyakorlatokat és
kötelező szervezeti előírásokat vezetne be. Ez az átfogó biztonsági
és környezeti kockázatértékelés jogszabályba foglalná a katasztrófahelyzeti
készültség és katasztrófaelhárítás eszközeivel kapcsolatos készletgazdálkodást.
Létrejönne egy uniós szintű tengerhatósági munkacsoport, és a rendelet
megerősítené az engedélyezésről és a környezeti
felelősségről szóló irányelveket. A 2. lehetőség az ágazat számára (az
52 millió EUR-val szemben) kb. 122 millió EUR
működési összköltséget, a tagállamok számára pedig (a
3 millió EUR-val szemben) kb. 12–18 millió EUR
költséget, valamint egyszeri igazgatási költségek formájában kb.
18–44 millió EUR összegű kiadást eredményezne. Az uniós szintű
tengerhatósági munkacsoport létrehozásával és működésével összefüggésben a
Bizottságot kb. 1 millió EUR terhelné. A kiegészítő
intézkedések évi 103–455 millió EUR-val csökkentik a kockázati
referenciaköltségeket – ez a referenciaszinthez képest 50%-os
kockázatcsökkenés. A 3. lehetőség („Uniós ügynökség”)
tovább erősíti a 2. lehetőség hatását azáltal, hogy uniós ügynökséget
hoz létre, amely intézményes keretbe foglalja és ezáltal megszilárdítja a 2.
lehetőség által elért reformokat. Az ügynökség ellenőrzéseket és
vizsgálatokat végezne, nyomon követné és betartatná a következetes
teljesítményt, fejlesztené a beavatkozási kapacitást és támogatná a nem uniós
szomszédos országokban folyó kapacitásépítést. A 3. lehetőség (az
1 millió EUR-val szemben) kb. évi 35 millió EUR
működési összköltséggel terheli a Bizottságot, valamint 18–44 millió EUR
egyszeri indulóköltséget és az elhárításhoz szükséges alapvető eszközök
megvásárlására további 10 millió EUR kiadást igényel. Az ágazat
számára nem jelentene többletköltséget. E lehetőségek összehasonlítására annak alapján
kerül sor, hogy hogyan kezelik az 1. táblázatban szereplő intézkedéseket. Sz. || Intézkedés || 0. lehetőség || 1. lehetőség || 1+. lehetőség || 2. lehetőség || 3. lehetőség 1. || A potenciális üzemeltető műszaki alkalmasságának részletes ellenőrzése || 0 || 0 || I || J || uniós 2. || Rendszeres ellenőrzések és szankciórendszer létrehozása || 0 || J || J || J || uniós 3. || A hivatalos biztonsági értékelések benyújtása elfogadásra a szabályozó hatósághoz || 0 || J || J || J || uniós 4. || A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentések kibővítése átfogó kockázatkezelési modellé || 0 || 0 || 0 || J || J 5. || Az uniós gyakorlatok kiterjesztése a tengerentúli tevékenységekre || 0 || 0 || I || I || uniós 6. || Illetékes hatóság létrehozása || 0 || 0 || 0 || J || uniós 7. || A szabályozói párbeszéd platformjának kialakítása || 0 || 0 || 0 || J || uniós 8. || Átfogó információcsere és átláthatóság || 0 || 0 || 0 || J || J 9. || Felkészültség a súlyos tengeri balesetekkel kapcsolatos hatékony katasztrófaelhárításra || 0 || 0 || I || J || uniós 10. || A beavatkozási eszközök országhatár-független hozzáférhetőségének és megfelelőségének biztosítása || 0 || 0 || I || J || uniós 11. || A környezeti felelősség hatályának egyértelmű meghatározása || 0 || 0 || I || J || J 1. táblázat 0 = e lehetőség keretében nem hajtják
végre; I = iránymutatás/„puha jogi” eszköz; J = jogszabály; uniós =
felelős uniós ügynökség Egy intézkedés különféle eszközökkel hajtható
végre, ami gyakran kompromisszumot kínál az eredményesség és a kivitelezhetőség
között. Ennek következtében az egyes szakpolitikai lehetőségeket
egyrészről az azokban foglalt intézkedések csoportja, másrészről
pedig az e lehetőségekhez tartozó egyes intézkedések előnyben
részesített végrehajtási eszköze határozza meg. Az előnyben részesített szakpolitikai
megoldás a 2. lehetőség, azaz olyan átfogó tengeri ipari reform, amely
Unió-szerte új jogszabály formájában javítja a tengeri kitermelési ágazaton
belüli kockázatkezelés és katasztrófavédelmi készültség szintjét. A
következetességen túl ez a lehetőség biztosítja az ágazat és a szabályozó
hatóság teljesítményének nagyobb fokú átláthatóságát. E lehetőséggel a fokozott megelőzés
és egy baleset bekövetkeztekor a következmények enyhítése révén 50%-kal
csökkenthető a kockázatok referenciaszintje. A kockázatcsökkenés átlagos
pénzben kifejezett értékének (kb. évi 103–455 millió EUR) a végrehajtás
összes becsült költségéhez (évi 134–140 millió EUR) viszonyított
aránya kedvező. Igazgatási és gazdasági szempontból
kifizetődőbb, mivel a 3. lehetőséghez kapcsolódó működési
többletköltségek (kb. évi 34 millió EUR) nem vezetnek megfelelő
kockázatcsökkenéshez. Az 1+. lehetőség szerény kedvező hatást (12%)
és végrehajtási lehetőségeket kínál, míg az 1. lehetőség előnyei
nem indokolják a (még így sem magas) ráfordításokat.
3.
A RENDELET JOGI ELEMEI
A rendeletjavaslat a következő
feladatokat írja elő az üzemeltetők, a tagállamok és a Bizottság
számára. Az üzemeltető Az üzemeltető az irányadó gyakorlati
modell alapján szervezi tevékenységeit, jelentést készít a súlyos veszélyhelyzetekről,
és azt értékelésre benyújtja az illetékes hatóságnak. Az üzemeltető ezenfelül
minden kúttal kapcsolatos tevékenységről értesíti a szabályozó hatóságot.
A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés és a kutak üzemeltetésére
vonatkozó értesítések esetében egyaránt kötelező a biztonsági szempontból
kritikus elemek független ellenőrzése. Az üzemeltető belső katasztrófaelhárítási
terveket dolgoz ki; előmozdítja az elhárítási eszközök kölcsönös
átjárhatóságát és megfelelőségét, és a balesetekről és más
meghatározott adatokról szabványos formátumban tájékoztatja az érintett
tagállamot. Az Unióban bejegyzett nagyvállalatok kötelezettséget vállalnak
arra, hogy tengerentúli munkájuk során betartják az uniós tengerbiztonsági
előírásokat. A tagállamok A tagállami engedélyező hatóságok a
feltárási vagy kitermelési engedélyek odaítélésének mérlegelésekor
megfelelő módon felmérik a kérelmezők várható biztonsági és
környezeti teljesítményét (és a biztonsági hibák kezelését lehetővé
tevő pénzügyi alkalmasságukat). A tagállamok létrehozzák a biztonság, a
környezetvédelem és a katasztrófahelyzeti készültség felügyeletével foglalkozó
illetékes hatóságokat, és szigorú ellenőrzési és vizsgálati
előírásokat vezetnek be, amelyeket az üzemeltetők kötelességszegése
esetén alkalmazandó megfelelő szankciók erősítenek. A tagállamok
rendszeresen rendelkezésre bocsátják a tengeri kitermelési ágazatukkal
kapcsolatos adatokat, és valamennyi fontosabb biztonsági eseményről,
illetve levont tanulságról jelentést tesznek a Bizottságnak. A tagállamok a
szomszédos tagállamokkal együttműködve külső katasztrófaelhárítási
terveket készítenek. Intézkedéseket hoznak a szakértelem és a fizikai eszközök
kölcsönös átjárhatósága érdekében, és ezáltal támogatják a – többek között az
EMSA által végzett – uniós szintű fellépést. A tagállamok és az ágazat katasztrófaelhárítási
terveket dolgoz ki, és ezeket rendszeresen felülvizsgálja. A Bizottság A Bizottság az uniós tagállamokban a tengeri
olaj- és gázipari tevékenységekért felelős illetékes hatóságok
képviselőiből létrehozza az Európai Unió tengeri kitermelési hatósági
munkacsoportját. A Bizottság a rendelet keretében módosítja a környezeti
felelősségről szóló (2004/35/EK) irányelvet. Jogalap A rendeletjavaslat jogalapja a
környezetvédelmi célok tekintetében az EUMSZ 192. cikke (környezet), az Unió
energiaellátásának biztonságára és a belső energiapiac működésére
gyakorolt kedvezőtlen hatások csökkentése tekintetében pedig annak 194.
cikke (energia). A szubszidiaritás elve Uniós fellépés csak ott került szóba, ahol
annak révén az adott célkitűzést a tagállami fellépésnél eredményesebben
meg lehet valósítani, illetve ahol a tagállami intézkedések önmagukban nem
eredményeznek optimális javulást. A vállalatok és a Deepwater Horizonhoz hasonló
fúrótornyok működése több országot is érint, az egyes nemzeti joghatósági
területeken azonban ezek rendkívül eltérő szabályozási rendszerekkel
szembesülnek. A tagállamok közelmúltbeli észrevételei arra utalnak, hogy uniós
fellépés nélkül ezek a különbségek tovább súlyosbodnak majd, mivel javításra
irányuló egyedi terveket a legtöbb esetben csak a legfejlettebb régiók országai
dolgoznak ki, míg a nemzetközi kezdeményezések terén igen lassú az
előrelépés. Ezenfelül uniós fellépés nélkül továbbra is fennmaradnak az
ágazati teljesítmény összehasonlíthatósága és a hírszerzési és baleseti adatok
megosztása terén tapasztalható nehézségek. A tagállami fellépés önmagában nem
elegendő a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerint vállalt
uniós és tagállami kötelezettség, azaz a közjónak tekinthető következetes
környezetvédelem (ideértve a szennyezését viselt felelősséget is)
megvalósításához. A nemzeti jelentések és a Bizottság által
2011-ben készített kockázatelemzés szerint a súlyos tengeri ipari balesetek
előfordulásának valószínűsége és várható következményei az Unió egész
területén továbbra is jelentősek. A tengeri kitermelés továbbá a
Földközi-tengeren, a Fekete-tengeren és a Balti-tengeren is egyre elterjedtebbé
válik, ahol e tengeri térségek egyes országai kevésbé jártasak a tengeri ipari tevékenységek
szabályozásában. Ugyanakkor a nemzeti intézkedések még a tapasztaltabb
régiókban (elsősorban az Északi-tengeren) sem tudták biztosítani a közös
normákat és az adatok összehasonlíthatóságát. Összefoglalva, az uniós jogban például a
munkahelyi egészségvédelem és biztonság területén már előírt intézkedések
ellenére az uniós szintű fellépés elmaradása nagy valószínűséggel
megfosztja a tagállamokat a súlyos tengeri ipari balesetek kockázatának
következetes és időben történő csökkentésére leginkább alkalmas
eszközöktől. Az arányosság elve A Szerződés 5. cikke előírja, hogy
„a Közösség intézkedései nem léphetik túl az e Szerződés
célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket”. A célkitűzések és az
ezek eléréséhez javasolt eszközök közötti szükséges egyensúly megteremtése
érdekében ez a rendelet figyelembe veszi alábbiakat: i. A BP a Deepwater Horizon baleset
költségeit több mint 40 milliárd dollárra becsülte; egy uniós vizeken
bekövetkező hasonló esemény költségei ugyanilyen nagyságrendűek
lehetnek ii. A tengeri kitermelési ágazatban a
Deepwater Horizonéhoz hasonló léptékű események évtizedes gyakorisággal
fordulnak elő, ami a szélsőségesen súlyos baleseti kockázatok
esetében magasnak számít iii. Az uniós tengeri kitermelési
ágazat a nemzeti gazdaságok (bevétel és foglalkoztatás), valamint az ellátás
biztonságához való hozzájárulása tekintetében igen magas értéket képvisel iv. A tengeri kitermelési ágazat az
érintett vállalatok számára viszonylag nagy összegű bevételt hoz v. A közvélemény mára komolyan tart a
további súlyos balesetek kockázatától. Az e rendeletben javasolt intézkedések
költsége (kb. évi 134–140 millió EUR) az általuk biztosított
kockázatcsökkenéshez (kb. évi 103–455 millió EUR) viszonyítva
szerény. Ennélfogva ezek támogató intézkedésként javasolhatók. A jogi aktus típusának megválasztása A 2.
lehetőség végrehajtásának javasolt eszköze a rendelet. A közvetlen
alkalmazás által biztosított egyértelműség, következetesség és a
végrehajtás gyorsasága miatt megfelelőbb, mint az irányelv[12].
A rendelet ezenkívül azáltal, hogy közvetlenül az ágazatra alkalmazandó,
egyenlőbb feltételeket biztosít az érintettek számára. Ezenfelül a
határokon átnyúló szennyezés elleni küzdelmet célzó katasztrófavédelmi tervezés
szempontjából is kedvező. Tekintettel a
bizottsági tanácsadó és szakértői munkacsoportokat érintő
intézményközi megállapodásokra, az Európai Unió tengerhatósági munkacsoportját
külön bizottsági határozattal kell létrehozni.
4.
KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
A javaslat költségvetési vonzata a 2013–2016
közötti időszakra vonatkozóan kb. 2,5 millió EUR, a bizottsági
közreműködésért nyújtott díjazást is beleértve. Az EMSA elsősorban a)
a tengeri balesetektől függetlenül is aktív műholdas felügyeleti
rendszerének használata, valamint b) a mentőhajók általa szervezett
igénybevétele révén nyújt segítséget. A mentőhajókat kizárólag az adott
célra veszik igénybe, és a működési költségeket a beavatkozást kérő
parti tagállam viseli. A 2038/2006/EK rendelet a 2007–2013 közötti
időszakra létrehozza a szennyezéselhárítás többéves pénzügyi keretét. A
Bizottság nem tervezi e keret módosítását. Összegzésképpen: a 2007–2013 közötti
időszakban az EMSA költségei várhatóan nem fognak növekedni. Az
Ügynökségnél 2014 és 2020 között felmerülő esetleges többletköltségeket
elsősorban a már megállapított források átcsoportosításából kell fedezni.
5.
TOVÁBBI ADATOK
Meglévő jogszabályok módosítása A rendelet elfogadásával módosul a (környezeti
felelősségről szóló) 2004/35/EK irányelv. Felhatalmazás A rendelet előirányozza egy közös
jelentéstételi formátum technikai részleteinek kidolgozását felhatalmazáson
alapuló jogi aktus keretében, valamint a technikai mellékletek szükség szerinti
időszerűsítését végrehajtási jogi aktus keretében. Európai Gazdasági Térség és Energiaközösség A javaslat
érintheti az EGT-t és az Energiaközösséget. 2011/0309 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE a tengeri olaj- és gáziparban végzett
kutatási, feltárási és termelési tevékenységek biztonságáról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1)
bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[13], tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[14],
rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1)
Az EUMSZ 191. cikke célkitűzésként határozza
meg a környezet minőségének megőrzését, védelmét és javítását,
továbbá előírja, hogy minden uniós fellépésnek – a természeti
erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása mellett – szem
előtt kell tartania a magas szintű védelem biztosítását, és az
elővigyázatosság és a megelőzés elvén kell alapulnia. (2)
E rendelet célja a tengeri olaj- és gázipari
tevékenységekhez kötődő súlyos balesetek számának csökkentése és azok
hatásainak enyhítése, ezen keresztül pedig a tengeri környezet és a partvidéki
gazdaságok szennyezéssel szembeni védelmének javítása, a tengeri olaj- és
gázkutatás, ‑feltárás és ‑kitermelés biztonságára vonatkozó
minimumfeltételek rögzítése, az uniós energiatermelésben előforduló
zavarok megelőzése, valamint a balesetek esetén alkalmazandó
válaszmechanizmusok javítása. (3)
A rendelet alkalmazási körét célszerű lenne
nemcsak a jövőbeli létesítményekre és tevékenységekre, hanem – átmeneti
rendelkezések révén – a már meglévő létesítményekre is kiterjeszteni. (4)
A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez
kapcsolódó 2010. évi balesetek, különösen a Mexikói-öbölben történt baleset
hatására megkezdődött az érintett politikák felülvizsgálata, melynek célja
a tengeri tevékenységek biztonságának javítása. A Bizottság a tengeri olaj- és
gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről szóló, 2010.
október 13-án benyújtott közleményében elindította a tengeri olaj- és gázipari
tevékenységek biztonságára vonatkozó felülvizsgálatot, és kifejtette
előzetes álláspontját. Az Európai Parlament 2010. október 7-én és 2011.
szeptember 13-án foglalt állást a kérdésben. A tagállamok energiaügyi miniszterei
az Energiaügyi Tanács 2010. december 3-i következtetéseiben fejtették ki
álláspontjukat. (5)
A súlyos tengeri olaj- és gázipari balesetek
előfordulásának kockázata jelentős. A jelen kezdeményezésnek a
tengervízszennyezés kockázatának csökkentésével hozzá kell járulnia a tengeri
környezet védelméhez és különösen a tengeri környezetvédelmi politika területén
a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i
2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról
szóló keretirányelv)[15] 1. cikkének (1)
bekezdésében megjelölt, legkésőbb 2020-ig megvalósítandó jó környezeti
állapot eléréséhez. (6)
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv,
amely előírja a tengeri környezetet érintő valamennyi tevékenység
kumulatív hatásainak kezelését, az integrált tengerpolitika környezetvédelmi
pillére. Az integrált tengerpolitika fontos szerepet játszik a tengeri olaj- és
gázipari tevékenységek szempontjából, hiszen a benne megfogalmazott elvárások
között szerepel az egyes gazdasági ágazatok konkrét aggályainak és az óceánok,
tengerek és tengerparti területek mélyreható megértésének mint általános
célkitűzésnek az összehangolása azzal a céllal, hogy a tengeri
területrendezés gyakorlata és a tengerrel kapcsolatos ismeretek felhasználása
révén létrejöjjön egy tengerekkel kapcsolatos, minden gazdasági, környezeti és
társadalmi szempontra kiterjedő koherens megközelítésmód. (7)
A tengeri olaj- és gázipar az Unió számos
régiójában képviselteti magát, és a jövőben újabb regionális fejlesztések
várhatók az uniós vizeken. A tengeri olaj- és gáztermelés az EU biztonságos
energiaellátásában is fontos szerepet játszik. (8)
A tengeri ipari tevékenységek biztonságára
vonatkozó, jelen állapotában széttagolt európai szabályozási keret és az
ágazati gyakorlatban jelenleg alkalmazott biztonsági intézkedések nem nyújtanak
kellő garanciát arra, hogy a tengeri balesetek kockázata EU-szerte a
lehető legkisebb legyen, mint ahogy arra sem, hogy az uniós vizeken
bekövetkezett baleseteket követően a leghatékonyabb válaszmechanizmus lépjen
életbe, méghozzá kellő időben. A meglévő felelősségi
szabályok értelmében nem lehet minden esetben egyértelműen megállapítani a
felelős fél kilétét, és/vagy előfordulhat, hogy a felelős nem
tudja kifizetni az általa okozott károkért járó kártérítés teljes összegét,
vagy nem kötelezhető erre. (9)
A szénhidrogének kutatására, feltárására és
kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának
feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 1994/22/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv értelmében tengeri olaj- és gázipari tevékenységek csak
engedély birtokában végezhetők az Unió területén. A kizárólagos feltárási
és termelési engedélyek kiadásakor az illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia
a műszaki és pénzügyi kockázatokat, valamint adott esetben azt, hogy a
kérelmező korábbi tevékenységét felelősségteljesen végezte-e.
Indokolt biztosítani, hogy az engedélyes műszaki és pénzügyi
alkalmasságának vizsgálatakor az illetékes hatóságnak azt is meg kelljen
vizsgálnia, hogy az engedélyes valamennyi előrelátható feltétel mellett,
folyamatosan képes-e garantálni a tevékenység biztonságos és hatékony végzését.
(10)
Tisztázni szükséges, hogy a 94/22/EK irányelv
értelmében tengeri ipari tevékenységek végzésére vonatkozó engedéllyel
rendelkező engedélyesek a környezeti károk megelőzése és felszámolása
tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i
2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[16]
alkalmazásában potenciálisan felelős „gazdasági szereplőknek”
minősülnek, és nem engedhető meg, hogy ilyen irányú
felelősségeiket velük szerződött harmadik felekre ruházzák át. (11)
Jóllehet a 94/22/EK irányelvnek megfelelően
kiadott általános engedélyek egy adott terület viszonylatában kizárólagos jogot
biztosítanak az engedélyesek számára olaj és/vagy gáz feltárására és
termelésére, az érintett területen folyó tényleges tevékenységeket a
tagállamoknak célszerű szakértők által végzett, folyamatos
szabályozói felügyelet hatálya alá vonniuk annak érdekében, hogy hatékony
ellenőrzések révén megelőzhetők legyenek a súlyos balesetek,
illetve kordában lehessen tartani a baleseteknek az embereket, a környezetet és
az energiaellátás biztonságát érintő hatásait. (12)
A tengeri olaj- és gázfeltáró és -kitermelő
tevékenységekre is alkalmazandó módosított 85/337/EGK irányelv értelmében a
többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a
környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében az
engedély megadását megelőzően hatásvizsgálatot kell végezni. A
85/337/EGK irányelvben foglaltak értelmében az engedélyköteles tevékenységek
esetében – a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a
nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az
igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ európai gazdasági
bizottsági (UNECE) egyezménynek megfelelően – biztosítani kell a
nyilvánosság érdemi részvételét a döntéshozatalban. (13)
A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre
irányuló tagállami szabályozói gyakorlat tekintetében már vannak követendő
példák az Unión belül. Ezeket a gyakorlatokat azonban nem alkalmazzák az Unió
egész területén, illetve egyetlen tagállam sem alkalmazza egy időben az
összes bevált módszert a súlyos tengeri balesetek megelőzésére és a
baleseteknek az embereket és a környezetet érintő hatásainak mérséklésére
irányuló jogszabályaiban. A bevált szabályozási gyakorlatok révén
növelhető lenne a biztonságra és a környezetre vonatkozó szabályozás
eredményessége, ehhez azonban az szükséges, hogy az egymással összefüggő
hatásköröket közös illetékes hatóság („az illetékes hatóság”) fogja össze,
amely egy vagy egyszerre több tagállami ügynökség eszközeire támaszkodik. (14)
Az illetékes hatóságot indokolt jogérvényesítő
jogkörrel és megfelelő tagállami eszközökkel ellátni annak érdekében, hogy
miután az engedélyes megkapta az olaj- és gázfeltárásra vagy -kitermelésre
vonatkozó jogokat, a munkavállalók és a környezet megfelelő védelme
érdekében a hatóság elrendelhesse akár az engedélyes tevékenységének
beszüntetését is. (15)
Az, hogy az illetékes hatóság milyen eredményesen
képes az engedélyes vagy az üzemeltető súlyos veszélyhelyzetek kezelésére
szolgáló rendszerének megfelelőségét hitelesíteni, közvetlenül az
illetékes hatóság által a súlyos veszélyhelyzetekre vonatkozóan alkalmazott
stratégiától és rendszerektől, valamint a rendelkezésére álló
szakismeretektől függ. Az illetékes hatóságot célszerű felruházni
olyan jogkörrel, hogy a munkavállalók és a környezet megfelelő védelme
érdekében adott esetben elrendelhesse az olaj- és gázfeltárásra vagy
-kitermelésre vonatkozó jogokkal már rendelkező engedélyes tevékenységének
beszüntetését is. Az említett hatáskörök gyakorlásához az illetékes hatóságot a
tagállamnak indokolt ellátni megfelelő eszközökkel. (16)
A gazdasági fejlődés, valamint a biztonságra
és a környezetre vonatkozó szabályozás világos elkülönülése érdekében az
illetékes hatóság egyértelműen nem részesülhet gazdasági jellegű
tagállami támogatásban. (17)
A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez –
különösen az üzemi folyamatbiztonsághoz, a szénhidrogének szivárgásának
megakadályozásához, a szerkezeti integritáshoz, a tűz és robbanásveszély
megelőzéséhez, az evakuáláshoz, a meneküléshez és a mentéshez, valamint a
súlyos balesetek környezeti hatásának mérsékléséhez – kapcsolódó összetett
súlyos veszélyhelyzetek célzott és a tengeri olaj- és gáziparra jellemző
konkrét veszélyhelyzetekre szabott szabályozást tesznek szükségessé. (18)
E rendeletet a munkavállalók munkahelyi
egészségvédelmének és biztonságának területén hatályos uniós jogszabályok,
különösen a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének
javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június
12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv[17], valamint az ásványi
nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó
iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának
minimumkövetelményeiről szóló, 1992. november 3-i 92/91/EGK tanácsi
irányelv (tizenegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1)
bekezdése értelmében)[18] sérelme nélkül indokolt
alkalmazni. (19)
A tengeri szabályozási rendszernek ki kell
terjednie mind a mobil, mind a helyhez kötött létesítményekben végzett
tevékenységekre, valamint a feltárási és termelési tevékenységeknek a
tervezéstől a leszerelésig, majd a termelésből való végleges
kivonásáig tartó teljes időtartamára. (20)
A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel
összefüggő súlyos balesetek megelőzését szolgáló, jelenleg
rendelkezésre álló bevált üzemeltetési gyakorlatokat a kívánt
kockázatértékelési eredmények elérése és a megbízható irányítási rendszerek
alkalmazása jellemzi. (21)
Az Unió területén alkalmazott bevált üzemeltetési
gyakorlatok szerint a létesítmények tulajdonosainak és/vagy üzemeltetőinek
– ideértve a mobil fúrótornyok tulajdonosait és/vagy üzemeltetőit is – a
súlyos balesetek megelőzése céljából vállalati szinten eredményesen
alkalmazható stratégiát és megfelelő intézkedéseket kell megállapítaniuk,
valamint módszeresen azonosítaniuk kell a súlyos veszélyhelyzetek valamennyi
lehetséges forgatókönyvét, amelyek a létesítményben előforduló, veszélyt
jelentő tevékenységek kapcsán előfordulhatnak. A szóban forgó bevált
gyakorlatok értelmében az átfogó biztonsági irányítási rendszernek ki kell
terjednie az említett forgatókönyvek előfordulási valószínűségének,
hatásainak és a kezelésükhöz szükséges eszközöknek az értékelésére is. A fent
említett stratégiát és intézkedéseket világosan meg kell fogalmazni egy
dokumentumban („súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés”). A súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek összehasonlíthatónak kell lennie a
92/91/EK irányelv szerinti biztonsági és egészségvédelmi dokumentummal,
illetőleg ki kell egészítenie azt, ezenkívül környezeti
kockázatértékelésre és katasztrófaelhárítási tervekre vonatkozó intézkedéseket
is kell tartalmaznia. Indokolt ezenkívül előírni, hogy a jelentést be
kelljen nyújtani jóváhagyásra az illetékes hatósághoz. (22)
Az uniós vizeken alkalmazott
kockázat-ellenőrzési intézkedések hosszú távú eredményessége érdekében a
súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést úgy kell elkészíteni, hogy az
kiterjedjen a termelő létesítmény életciklusának valamennyi lényeges
aspektusára, ideértve a tervezést, az üzemeltetést, a más létesítményekkel
együttesen történő üzemeltetést, a létesítményben végrehajtott lényeges
változtatásokat, végül pedig a termelésből való végleges kivonást. A
jelentést be kell nyújtani az illetékes hatósághoz, és a tevékenység csak akkor
kezdhető meg, ha a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az
illetékes hatóság – az előírás szerinti jóváhagyási eljárás keretében – jóváhagyta.
(23)
Kútfúrást, valamint olaj- és gázkutak
karbantartását csak olyan létesítmény végezheti, amely technikailag alkalmas a
fúrás helyszínén adott esetben előforduló valamennyi kockázat kezelésére,
és amelynek vonatkozásában már elfogadtak súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentést. (24)
A kút üzemeltetője a megfelelő
létesítmény használatán túlmenően részletes tervet készít a kúttal végzett
egyes tevékenységek kapcsán felmerülő konkrét körülményekről és
kockázatokról, és az Unióban bevált gyakorlatokkal összhangban független
szakértői véleményt szerez a kúttervről. A kút üzemeltetője
értesítést küld az illetékes hatóságnak a kút üzemeltetésére vonatkozó
tervekről, és kellő időt hagy a hatóság számára ahhoz, hogy
adott esetben megtehesse a kút tervezett üzemeltetéséhez szükséges
intézkedéseket. (25)
A biztonságos tervezés és a tevékenységek
folyamatos és biztonságos végzése érdekében az ágazat köteles figyelemmel
kísérni az irányadó előírásokban és útmutatásokban meghatározott,
rendelkezésre álló bevált gyakorlatokat, amelyeket a folyamatos fejlődés
érdekében időről időre frissíteni kell az újonnan szerzett
ismeretekkel és innovációkkal; ennek érdekében az üzemeltetőknek és az
illetékes hatóságoknak együtt kell működniük, hogy a Deepwater
Horizon-fúrótorony balesetének és más jelentős tengeri baleseteknek a
tapasztalatai alapján meghatározzák az új vagy továbbfejlesztett előírások
és útmutatások létrehozásának főbb irányvonalait, és haladéktalanul
megbízást kell adniuk a lehető legjobb minőségű útmutatások és
előírások kidolgozására. (26)
A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek
összetettségére való tekintettel a bevált gyakorlatok üzemeltetők általi
megvalósítása szükségesség teszi a valamely harmadik fél által végzett
független hitelesítés rendszerének kialakítását a biztonsági szempontból
kritikus elemek tekintetében. (27)
Az Unióban alkalmazandó bevált gyakorlatoknak meg
kell felelniük a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól
és szabványairól szóló 391/2009/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet
mobil nem termelő létesítményekre vonatkozó követelményeinek és a
Nemzetközi Tengerészeti Szervezet egyenértékű előírásainak[19].
(28)
A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben
szereplő kockázatértékelésnek ki kell terjednie a környezetet érintő
kockázatokra, valamint az éghajlati feltételeknek és az éghajlatváltozásnak a
létesítmények hosszú távú ellenálló képességére gyakorolt hatására; és mivel az
egyik tagállam területén folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységek
jelentős mértékű káros környezeti hatást fejthetnek ki egy másik
tagállamban, szükség van az országhatárokon átterjedő környezeti hatások
vizsgálatáról szóló egyezményben foglaltaknak megfelelő különös
rendelkezések megállapítására és alkalmazására. (29)
A hatékony katasztrófaelhárítási képesség
biztosítása érdekében az üzemeltetőknek indokolt a speciálisan az adott
területre kialakított és a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben
feltárt kockázatokon és veszélyhelyzeti forgatókönyveken alapuló
katasztrófaelhárítási terveket létrehozni, azokat az illetékes hatóságnak
benyújtani és a tervek veszélyhelyzetben való azonnali végrehajtásához
szükséges eszközöket készenlétben tartani. (30)
A lényeges biztonsági aggályok elsikkadásának és
figyelmen kívül hagyásának elkerülése érdekében fontos megteremteni az azok jelentésére
és az informátorok védelmére szolgáló eszközöket, és ösztönözni ezek
használatát. (31)
Az összehasonlítható adatok tagállamok közti
cseréjét nehézkessé és megbízhatatlanná teszi a tagállamok körében egységes
adatszolgáltatási formátum hiánya. Egy, az üzemeltetők tagállamok felé
történő jelentéstételére szolgáló egységes adatszolgáltatási formátum
átláthatóvá tenné az üzemeltetők biztonsági és környezetvédelmi
teljesítményét, biztosítaná a nyilvánosság hozzáférését a tengeri olaj- és gázipari
tevékenységek biztonságára vonatkozó fontos, uniós szinten összehasonlítható
adatokhoz, és elősegítené a súlyos balesetekből és a balesetveszélyes
helyzetekből nyert tanulságok megosztását. (32)
Az információcsere egyenlő feltételeinek
megteremtése és a tengeri ipari ágazat teljesítménye átláthatóságának fokozása
érdekében indokolt a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel felruházni. E
hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó
tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek
megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és
tanácsi rendelettel[20] összhangban kell
gyakorolni. (33)
A fontos adatok egész Unióra kiterjedő
következetes cseréjének biztosítása érdekében a végrehajtó jogi aktusok
elfogadásakor a tanácsadó bizottsági eljárást indokolt követni. (34)
Az egész Unióban folyó tengeri ipari tevékenységek
szabályszerűségébe és integritásába vetett közbizalom megerősítése
érdekében a tagállamoknak célszerű jelentést készíteniük a területüket
érintő tevékenységekről és balesetekről, és haladéktalanul
tájékoztatni a Bizottságot a súlyos balesetekről; a Bizottságnak pedig
célszerű rendszeresen beszámolókat közzétennie az EU-ban folyó tengeri
ipari tevékenységek mértékéről, valamint az ágazat biztonsági és környezetvédelmi
teljesítményében megfigyelhető tendenciákról. (35)
A tapasztalatok szerint az illetékes hatóságok és
az üzemeltetők közti nyílt kommunikáció fenntartásához célszerű
biztosítani az érzékeny adatok bizalmas kezelését. Ezért a tengeri létesítmények
üzemeltetői és a tagállamok közti információcserét a környezettel
kapcsolatos információkhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzetközi és uniós jogi
aktusokban foglaltak szerint kell folytatni, kivéve ha ezen rendelkezéseket
biztonsági és környezetvédelmi követelmények felülírják. (36)
Az Északi-tengeri Tengerhatósági Fórum és a
szabályozó hatóságok nemzetközi fóruma keretében zajló tevékenységek
egyértelműen demonstrálják a tengeri hatóságok közti együttműködés
hozzáadott értékét. A tagállamok képviselői és a Bizottság közötti
együttműködés hatékonyságának növelése és a munkakapcsolatok elmélyítése
érdekében célszerű Unió-szerte kialakítani az említettekhez hasonló
hivatalos együttműködési formákat. (37)
A tagállamok közti, valamint a tagállamok és az
ágazat közti módszeres és tervezett együttműködés, valamint a több helyen
felhasználható eszközök, mint például a szaktudás cseréje fokozza a súlyos
tengeri balesetek esetén alkalmazandó katasztrófaelhárítási intézkedések és
intézkedési tervek hatékonyságát. Adott esetben az ilyen intézkedések keretében
is felhasználhatóak lennének az Unióban máshol már meglévő eszközök és
segítségnyújtás, elsősorban az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség
közreműködésével és az uniós polgári védelmi mechanizmusa révén. (38)
Az e rendeletben előírt kötelezettségeik
teljesítése során a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy a
felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó tengervizek a 2008/56/EK
irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt négy tengeri régió, nevezetesen
a Balti-tenger, az Atlanti-óceán észak-keleti térsége, a Földközi-tenger és a
Fekete-tenger szerves részét képezik. Ezen okból meg kell erősíteni az
együttműködést az olyan harmadik országokkal, amelyek szintén
joghatósággal rendelkeznek az említett tengeri régiók részét képező
vizeken, vagy felségterületük ilyen vizekre is kiterjed. Megfelelő
együttműködési forma egyebek mellett a 2008/56/EK irányelv 3. cikkének
(10) bekezdésében meghatározott regionális tengeri egyezmény. (39)
Ami a Földközi-tengert illeti, folyamatban van – az
e rendelethez is kapcsolódó – azon intézkedések elfogadása, amelyek szükségesek
az Európai Uniónak a 77/585/EGK tanácsi határozattal[21]
jóváhagyott, a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének
védelméről szóló egyezményhez (barcelonai egyezmény) csatolt, a
Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék és ezek alatti
altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni
védelméről szóló jegyzőkönyvhöz (földközi-tengeri jegyzőkönyv)
való csatlakozásához. (40)
Külön figyelmet követelnek a Közösség számára
különös jelentőséggel bíró szomszédos tengeri környezettel, a sarkvidéki
vizekkel kapcsolatos súlyos környezeti aggodalmak, hiszen csak így biztosítható
a sarkvidéki környezet védelme a tengeri ipari tevékenységek, többek között a
feltárás okozta károk ellen. (41)
A tagállami külső katasztrófaelhárítási
terveknek a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés céljából végzett
kockázatelemzéseken kell alapulniuk. A speciálisan az adott területre
kialakított, a balesetek hatásainak enyhítését szolgáló kapcsolódó
katasztrófaelhárítási tervek kialakításakor indokolt figyelembe venni a
katasztrófavédelmi kockázatértékelési és -feltérképezési iránymutatások
(bizottsági szolgálati munkadokumentum: SEC(2010) 1626 végleges,
2010.12.21.) legfrissebb változatát. (42)
A megfelelő katasztrófaelhárítási képesség
feltétele egyrészt az üzemeltető azonnali fellépése, másrészt az illetékes
hatóságokkal való szoros együttműködés, mivel ezek koordináló szerepüknél
fogva további katasztrófaelhárítási eszközöket bocsáthatnak rendelkezésre,
amennyiben a helyzet súlyosbodása ezt szükségessé teszi. Szintén feltétel a
katasztrófahelyzetek alapos kivizsgálása, amelyet az eseményt követően
haladéktalanul meg kell kezdeni, hogy a lehető legkevesebb lényeges adat
és bizonyíték vesszen el. A balesetet követően az illetékes hatóságoknak
indokolt levonni a tanulságokat és megtenni a szükséges intézkedéseket. (43)
Az e rendeletben foglalt követelmények eredményes
végrehajtása érdekében hatékony és arányos szankciókat szükséges bevezetni. (44)
Annak érdekében, hogy a javasolt
minimumkövetelmények frissüljenek a legújabb technológiai fejlesztések és a
területen alkalmazott gyakorlat fényében, indokolt lehetővé tenni a
Bizottság számára, hogy az e rendelet mellékleteiben foglalt követelményeket a
182/2011/EU rendelet 4. cikke szerinti eljárás alapján módosítsa. (45)
Következésképpen a tengeri olaj- és gázipari
tevékenységekhez kapcsolódó súlyos balesetek megelőzése és azok hatásainak
enyhítése érdekében indokolt felhatalmazni a Bizottságot, hogy a 182/2011/EU rendelet
4. cikke alapján az említett tevékenységekre vonatkozóan – az e rendeletben,
különösen annak mellékleteiben foglalt elveknek megfelelően –
minimumkövetelmények meghatározására irányuló jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő
munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő
konzultációkat folytasson. (46)
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a
vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz történő
egyidejű, időben és megfelelő módon történő eljuttatásáról. (47)
Indokolt, hogy a Bizottság az e rendeletben
bevezetett intézkedéseken túlmenően vizsgáljon meg a tengeri olaj- és
gázipari tevékenységekhez kapcsolódó balesetek megelőzésének javítására és
azok hatásainak enyhítésére alkalmas egyéb eszközöket. (48)
Tekintve, hogy nem létezik olyan pénzügyi
biztosíték és közös kockázatviselési intézkedés, amely lefedné egy különösen
súlyos baleset minden lehetséges következményét, kívánatos, hogy a Bizottság
folytassa a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredő károk
fedezéséhez kellőképpen robusztus felelősségmegosztási rendszer
létrehozására, a pénzügyi alkalmasságra, ezen belül a célnak megfelelően
kialakított pénzügyi biztosítékokra vonatkozó követelmények megállapítására
alkalmas intézkedések elemzését és tanulmányozását. (49)
Fontos, hogy a műszaki előírások uniós
szinten egészüljenek ki nemcsak a nem mobil termelő létesítményekre, hanem
az uniós vizeken üzemelő valamennyi tengeri ipari létesítményre
alkalmazandó megfelelő termékbiztonsági jogi kerettel. Ezért kívánatos,
hogy a Bizottság folytassa a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre
alkalmazandó termékbiztonsági előírások vizsgálatát, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. fejezet
Bevezető rendelkezések .1 cikk
Tárgy és alkalmazási kör 1.
Ez a rendelet minimumkövetelményeket határoz meg a
92/22/EK irányelv szerinti engedély megadását követően végzett tengeri
olaj- és gázipari tevékenységekben érintett ágazati szereplők és nemzeti
hatóságok számára. 2.
Ez a rendelet a 2. cikkben meghatározott valamennyi
tengeri olaj- és gázipari tevékenységre alkalmazandó. 3.
Ez rendelet valamennyi olyan létesítményre, tenger
alatti létesítményre és összekapcsolt infrastruktúrára alkalmazandó, amely a
tagállami vizeken található, ideértve a tagállamoknak az Egyesült Nemzetek
Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) értelmében vett kizárólagos gazdasági övezeteit
és kontinentális talapzatait. 4.
E rendelet célja hozzájárulni a tengeri
környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek
meghatározásáról szóló 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
célkitűzéseinek eléréséhez. 5.
E rendelet rendelkezései a vonatkozó uniós
szabályozás, mindenekelőtt a munkavállalók munkahelyi biztonságát és
egészségvédelmét érintő jogszabályok, különösen a 89/391/EGK és a
92/91/EGK tanácsi irányelv sérelme nélkül alkalmazandók. 6.
Ez a rendelet a 85/337/EK, a 2008/1/EK és a
2003/4/EK irányelv sérelme nélkül alkalmazandó. .2 cikk
Meghatározások E rendelet alkalmazásában: 1.
„elfogadható”: a súlyos balesetekkel kapcsolatos
kockázat enyhítésének az a szintje, amelyen túl a további idő-, eszköz- és
költségráfordítás már nem jelentene lényeges kockázatcsökkenést; 2.
„elfogadás”: az illetékes hatóság írásbeli közlése
az üzemeltető részére azon vizsgálat kedvező eredményéről,
amelyet az illetékes hatóság e rendelet követelményei szerint az
üzemeltető súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésével kapcsolatban
végzett; 3.
„engedély”: a 94/22/EK irányelv szerinti engedély; 4.
„együttes üzemeltetés”: nem termelő
létesítmény más létesítménnyel (létesítményekkel) együtt való üzemeltetése ez
utóbbi létesítménnyel (létesítményekkel) kapcsolatos céllal oly módon, amelynek
következtében a személyi biztonsági vagy környezetvédelmi kockázat a
létesítmények bármelyikén vagy mindegyikén jelentősen nő; 5.
„tevékenység megkezdése”: az az időpont,
amelyben a létesítmény első ízben vesz részt azon tevékenységekben,
amelyek elvégzésére tervezték; 6.
„illetékes hatóság”: az e rendelet szerint kijelölt
és az e rendelet alkalmazási körébe tartozó feladatokért felelős hatóság; 7.
„összekapcsolt infrastruktúra”: olyan tengeri
berendezés, csővezeték vagy egyéb létesítmény a tengerfelszín felett vagy
alatt, amelyet az olajnak és a gáznak egy közeli tengeri létesítménybe,
szárazföldi feldolgozó vagy tároló létesítménybe való szállítására, vagy az
olajnak egy ingajáratú tartályhajóhoz való szállítására és abba való
berakodására használnak; 8.
„jóváhagyási eljárás”: olyan eljárás, amely magában
foglalja a tervezett tengeri olaj- és gázipari tevékenységgel kapcsolatos
valamennyi releváns információ illetékes hatóság általi átfogó értékelését, és
amelynek végén az illetékes hatóság elfogadja a súlyos veszélyhelyzetekről
szóló jelentést, és nem emel kifogást az üzemeltető által benyújtott, a
kút üzemeltetéséről vagy az együttes üzemeltetésről szóló
értesítéssel szemben; 9.
„tilalmi zóna”: a tagállam által a létesítmény
környezetében meghatározott terület, amelyen tilos tengeri olaj- és
gáztermeléssel össze nem függő tevékenységet folytatni; 10.
„feltárási engedély”: a tagállam által megadott
engedély, amely az engedélyezett terület felszíne alatti talajrétegekben való
olaj- és gázfeltárásra vonatkozik, a kereskedelmi célú olaj- és gázkitermelésre
azonban nem; 11.
„külső katasztrófaelhárítási terv”: helyi,
nemzeti vagy regionális stratégia, amelynek célja egy, a tengeri olaj- és
gázipari tevékenységekkel kapcsolatos balesetek hatásainak enyhítése vagy e
hatások eszkalálódásának megakadályozása minden elérhető erőforrás
felhasználásával a belső katasztrófaelhárítási tervben meghatározott
forrásokon túl; 12.
„független harmadik fél által végzett hitelesítés”:
meghatározott írásbeli nyilatkozatok érvényességének értékelése és
megerősítése olyan természetes vagy jogi személy által, aki nem áll a
nyilatkozattevő ellenőrzése vagy befolyása alatt; 13.
„ágazati szereplők”: magántársaságok, amelyek
közvetlenül részt vesznek az e rendelet szerinti tengeri olaj- és gázipari
tevékenységekben, vagy amelyek tevékenysége ezekhez szorosan kapcsolódik; 14.
„létesítmény”: termelő vagy nem termelő
létesítmény; 15.
„belső katasztrófaelhárítási terv”: az
üzemeltető által e rendelet követelményeinek megfelelően készített
összefoglalás azon intézkedésekről, amelyek a tengeri olaj- és gázipari
tevékenységekkel kapcsolatos balesetek hatásainak mérséklését vagy e hatások
eszkalálódásának megakadályozását célozzák a létesítmény körüli tilalmi
zónában; 16.
„engedélyezett terület”: az a földrajzi terület,
amelyre a 94/22/EK irányelv szerinti engedély vonatkozik; 17.
„engedélyes”: a 94/22/EK irányelv szerinti, tengeri
ipari tevékenységek végzésére vonatkozó engedély jogosultja; 18.
„súlyos baleset”: olyan rendkívüli esemény, mint
például tűz vagy robbanás, a kútellenőrző rendszer jelentős
működési zavara vagy jelentős mennyiségű szénhidrogén
környezetbe kerülése, a létesítményt vagy a rajta lévő berendezéseket ért
jelentős kár, vagy a létesítmény szerkezeti integritásának sérülése,
illetve bármilyen egyéb történés, amely során legalább öt, a létesítményben
vagy annak közvetlen környezetében dolgozó személy életét veszti vagy súlyosan
megsérül; 19.
„súlyos veszélyhelyzet”: súlyos baleset
lehetőségét magában hordozó helyzet; 20.
„nem termelő létesítmény”: a termelő
létesítménytől eltérő létesítmény, amelyet feltáró fúrásokhoz vagy
termelést támogató létesítményként alkalmaznak; 21.
„tengeri olaj- és gázipari tevékenységek”: a
tengeri olaj és gáz feltárásával, kitermelésével és feldolgozásával
összefüggő valamennyi tevékenység, beleértve az olaj és gáz szállítását
valamely létesítménnyel vagy tenger alatti létesítménnyel összekapcsolt tengeri
infrastruktúrán keresztül; 22.
„üzemeltető”: a termelő létesítmény
üzemeltetője vagy a nem termelő létesítmény tulajdonosa, valamint kút
üzemeltetése esetén a kútüzemeltető. Mind az üzemeltetőre, mind az
engedélyesre vonatkozik a 2004/35/EK irányelv 2. cikkének (6) bekezdése
szerinti meghatározás; 23.
„termelő létesítmény üzemeltetője”: az
engedélyes által a termelő létesítmény főbb funkcióinak irányítására
és ellenőrzésére kijelölt személy; 24.
„tulajdonos”: a nem termelő létesítmény
üzemeltetésének ellenőrzésére jogszerűen felhatalmazott személy; 25.
„olaj- és gáztermelés”: kereskedelmi célú olaj- és
gázkitermelés az engedélyezett terület felszíne alatti talajrétegekből,
amelyhez hozzátartozik olaj és gáz tengeri feldolgozása és szállítása
összekapcsolt infrastruktúra segítségével, ideértve a csöveket, szerkezeteket
és tengerfenéki kútfejeket, és/vagy a gáz felszín alatti közegekben
történő tárolása későbbi visszanyerés céljából; 26.
„termelő létesítmény”: olaj- és gáztermelésre
használt létesítmény; 27.
„termelési engedély”: a tagállam által olaj- és
gáztermelésre adott engedély; 28.
„nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi
személy, valamint a nemzeti jogszabályokkal, illetve gyakorlattal összhangban
azok szövetségei, szervezetei, illetve csoportjai; 29.
„felelős hatóság” (a tengeri ipari
balesetekkel kapcsolatos katasztrófaelhárítás összefüggésében): egy tagállam
elsődleges katasztrófaelhárítási szervezete, amely egy súlyos tengeri
olaj- és gázipari baleset bekövetkezése esetén a katasztrófaelhárítási
intézkedések meghozataláért felel; 30.
„kockázat”: annak valószínűsége, hogy egy
bizonyos hatás egy meghatározott időtartamon belül vagy meghatározott
körülmények között bekövetkezik; 31.
„megfelelő”: egy adott követelmény vagy
helyzet tekintetében minden szempontból alkalmas, objektív bizonyítékokon
alapuló, valamint elemzés vagy megfelelő szabványokkal és egyéb olyan
megoldásokkal való összehasonlítás által igazolt, amelyeket hasonló
helyzetekben más hatóságok vagy ágazati szereplők alkalmaznak; 32.
„kút üzemeltetése”: kút fúrása feltárási vagy
termelési céllal, ideértve a tevékenység felfüggesztését, a kút karbantartását
vagy módosítását, végleges kivonását a termelésből, vagy a kúttal
kapcsolatos bármely olyan tevékenységet, amely folyadékok szándékolatlan
kibocsátásával vagy súlyos baleset kockázatával járhat; 33.
„kútüzemeltető”: az engedélyes által a kút
üzemeltetésének megtervezésére és végzésére kijelölt személy. II. fejezet
Tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos súlyos veszélyhelyzet
kialakulásának megakadályozása .3 cikk
A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos kockázatkezelés
általános elvei 1.
Az üzemeltetők minden megfelelő
intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy megakadályozzák a tengeri olaj- és
gázipari tevékenységekből származó súlyos baleseteket. Az illetékes
hatóság ügyel arra, hogy az üzemeltetők eleget tegyenek e kötelességüknek. 2.
Az üzemeltetők biztosítják, hogy valamennyi,
az adott létesítményben végzendő konkrét feladatokra szerződött
jogalany szintén az e rendeletben, különösen annak IV. és V. mellékletében
meghatározott követelményekkel összhangban járjon el. Az üzemeltetőket nem
mentesítheti az e rendelet által rájuk rótt felelősség alól az a tény,
hogy a súlyos balesetet okozó vagy annak előidézéséhez hozzájáruló
cselekvést vagy mulasztást az említett jogalanyok vagy azok személyzete
végezte, illetve követte el. 3.
Ha mégis bekövetkezik egy súlyos baleset, az
üzemeltetők és az illetékes hatóság minden megfelelő intézkedést
meghoznak annak érdekében, hogy enyhítsék e balesetnek az emberi egészségre és
a környezetre háruló kedvezőtlen hatásait, és hogy lehetőség szerint
biztosítsák az olaj- és gáztermelés zavartalanságát az Unióban. 4.
Az e rendelet hatálya alá tartozó tengeri olaj- és
gázipari tevékenységeket a veszélyt jelentő események bekövetkezésének és
azok hatásai fellépésének valószínűségére és az ellenőrző
intézkedések végrehajtására vonatkozó szisztematikus elemzés alapján kell
végezni annak érdekében, hogy a súlyos balesetek kockázatának szintje a
személyek, a környezet és a tengeri ipari berendezések tekintetében elfogadható
legyen. .4 cikk
A 94/22/EK irányelv szerinti, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre
vonatkozó engedély biztonsági aspektusai 1.
A 94/22/EK irányelv szerinti, a tengeri olaj- és
gázipari tevékenységekre vonatkozó engedélyek megadásáról szóló döntések során
figyelembe kell venni a kérelmező képességét az engedély hatálya alá
tartozó konkrét tevékenységekkel kapcsolatos, a vonatkozó uniós jogban,
különösen ebben a rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelésre.
2.
A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre
vonatkozó engedélyt kérelmező jogalanyok műszaki és pénzügyi
képességének értékelésekor mindenekelőtt kellőképpen figyelembe kell
venni az adott területtel kapcsolatos kockázatokat, veszélyeket és egyéb
releváns információkat, a feltárási és termelési tevékenységek mindenkori
állását, valamint a kérelmező pénzügyi képességeit, ideértve a pénzügyi
biztosítékot és a szóban forgó tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből
adódó esetleges felelősségek vállalásának képességét, különös tekintettel
a környezeti károkkal kapcsolatos felelősségre. 3.
Külön kell megadni a tengeri olaj- és gázfeltárási
tevékenységekre vonatkozó és a tengeri olaj- és gáztermelési tevékenységekre
vonatkozó engedélyt. 4.
A 94/22/EK irányelv szerinti engedélyező
hatóságok a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó engedélyt
kérelmező jogalanyok műszaki és pénzügyi képességének értékelésekor
figyelembe veszik az adott helyszínnel kapcsolatos kockázatokat, veszélyeket és
egyéb releváns információkat, valamint a feltárási és termelési tevékenységek
mindenkori állását. .5 cikk
A nyilvánosság részvétele az engedélyezési eljárásban 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a
nyilvánosság kellő időben érdemi lehetőséget kapjon a
joghatóságuk alá tartozó engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos eljárásokban
való részvételre az e rendelet I. mellékletében meghatározott követelményeknek
megfelelően. Az alkalmazott eljárások a 2003/35/EK irányelv II.
mellékletében meghatározott eljárások. 2.
A nyilvánosság tájékoztatására és a nyilvánosság
érintett részével való egyeztetésre a tagállamok részletesebb intézkedéseket
határozhatnak meg. 3.
A nyilvánosság részvételét oly módon kell
megszervezni, hogy az információk kiszolgáltatása és a nyilvánosság bevonása ne
járhasson együtt biztonsági és védelmi kockázattal a tengeri olaj- és gázipari
létesítmények és azok üzemeltetése tekintetében. .6 cikk
A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek jóváhagyása az engedélyezett
területeken 1.
A létesítményeket az engedélyezett területen csak
az engedélyesek vagy a velük szerződött, erre a célra kijelölt és a
tagállamok által jóváhagyott jogalanyok üzemeltethetik. 2.
Amennyiben az illetékes hatóság úgy látja, hogy az
engedélyes által kijelölt személy nem alkalmas arra, hogy egy létesítmény vagy
egy kút üzemeltetőjeként eljárjon, értesíti erről az engedélyest, az
pedig vállal minden, e rendelet szerinti üzemeltetői felelősséget. 3.
Az (1) bekezdés szerinti létesítményekben nem
kezdhető meg vagy nem folytatható a tevékenység mindaddig, amíg a súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentést a 10. és 11. cikkben meghatározott
feltéteknek és határidőknek megfelelően be nem nyújtották, és annak e
rendelet értelmében vett elfogadása az illetékes hatóság által meg nem történt.
4.
A kút üzemeltetése vagy az együttes üzemeltetés nem
végezhető mindaddig, amíg a létesítményre vonatkozó súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek a (3) bekezdés szerinti elfogadása
meg nem történt. Ezenkívül nem kezdhető meg vagy nem folytatható a
tevékenység mindaddig, amíg a kút üzemeltetésére vagy az együttes üzemeltetésre
vonatkozó értesítést a 13. és 14. cikkben meghatározott feltéteknek és
határidőknek megfelelően be nem nyújtották az illetékes hatósághoz,
vagy ha az illetékes hatóság az értesítés tartama ellen kifogást emel. .7 cikk
Felelősségvállalás a környezeti károkért 1.
Az engedélyes vagy a tevékenységekben a vele kötött
szerződés alapján részt vevő bármely jogalany által végzett tengeri
olaj- és gázipari tevékenységekből származó, a 2004/35/EK irányelv
szerinti környezeti károk megelőzéséért és felszámolásáért az engedélyes
felel. A tevékenységekre vonatkozó, e rendelet szerinti jóváhagyási eljárás nem
érinti az engedélyes felelősségét. .8 cikk
A nemzeti illetékes hatóság 1.
Az a tagállam, amelynek joghatósága alatt tengeri
olaj- és gázipari tevékenységet folytatnak, kijelöli az e rendeletben
meghatározott feladatokért felelős illetékes hatóságot. 2.
Az (1) bekezdés szerint kijelölt hatóság a
következő feladatokért felelős: a) a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentések értékelése és elfogadása, a létesítménytervek értékelése, a kút
üzemeltetéséről és az együttes üzemeltetésről szóló értesítések,
valamint egyéb részére benyújtott dokumentumok értékelése; b) ellenőrzések végzése, vizsgálatok
végrehajtása és végrehajtási intézkedések foganatosítása; c) az e rendelet szerinti jelentések
elkészítése. 3.
Az illetékes hatóságot a 19. cikk rendelkezéseivel
összhangban kell megszervezni oly módon, hogy esetleges összeférhetetlenség
esetén biztosítva legyen a feladatok független végrehajtása, a tengeri olaj- és
gázipari tevékenységek szabályozása terén pedig a szakértelem és az általános
hatékonyság. 4.
A tagállam biztosítja, hogy az illetékes hatóság megfelelő
forrásokkal rendelkezzen az e rendelet szerinti feladatai végrehajtásához. 5.
Az illetékes hatóság törekszik azon koordinált vagy
közös eljárások előkészítésére és végrehajtására, amelyek szükségesek az e
rendelet szerinti feladatai ellátására és bármely egyéb uniós jogszabály
követelményeinek teljesítésére. Ha az illetékes hatóság több hivatalt is
magában foglal, ezeknek kerülniük kell a párhuzamosságokat a szabályozási
feladatok terén. III. fejezet
A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek kockázatértékelésen alapuló
előkészítése és végzése .9 cikk
A tengeri létesítmények üzemeltetésének feltételei 1.
A 39. cikk átmeneti rendelkezéseire is figyelemmel,
egy termelő vagy nem termelő létesítmény üzemeltetője az
illetékes hatóság részére a következő dokumentumokat nyújtja be: a) tervezett termelő létesítmény
esetében a II. melléklet 1. pontja követelményeinek megfelelő
létesítménytervet; b) a 10. vagy 11. cikkben meghatározott
információkat tartalmazó, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést; c) a 12. cikk szerinti belső
katasztrófaelhárítási tervet, amely a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentés részét alkotja; d) a 18. cikk szerinti, a súlyos balesetek
megelőzésére vonatkozó üzemeltetői stratégiai összefoglalót, amely a
súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés részét alkotja. 2.
A létesítménytervet legfeljebb 24 héttel a
tervezett tevékenységekkel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentés benyújtásának várható időpontja előtt meg kell küldeni az
illetékes hatóság részére. 3.
A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést
az illetékes hatóság által megadott határidőig, de legfeljebb 12 héttel a
tevékenység megkezdésének várható időpontja előtt meg kell küldeni az
illetékes hatóság részére. .10 cikk
A termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről
szóló jelentés 1.
A termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek tartalmaznia kell a II. melléklet 2.
és 5. pontjában meghatározott információkat. 2.
Az illetékes hatósággal történő megegyezés
alapján a termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentés elkészíthető a létesítmények egy
csoportjára vonatkozóan is. 3.
Ha a termelő létesítményen jelentős
változtatásokat eszközölnek vagy annak felszámolását tervezik, a termelő
létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést a
II. melléklet 6. pontjával összhangban módosítani kell, és a módosított
jelentést be kell nyújtani az illetékes hatósághoz. 4.
Amennyiben további információkra van szükség a
súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés elfogadásához, az illetékes
hatóság kéri ezen információk magadását vagy a benyújtott dokumentum
módosítását. 5.
A termelő létesítménnyel kapcsolatos, a (3)
bekezdés szerint módosított, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az
illetékes hatóság által megadott határidőig, de legfeljebb 6 héttel a
tevékenység megkezdésének várható időpontja előtt be kell nyújtani az
illetékes hatósághoz. A tervezett tevékenység csak azt követően
kezdhető meg, hogy az illetékes hatóság elfogadta a termelő létesítménnyel
kapcsolatos módosított, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést. 6.
A termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentést az üzemeltető rendszeresen,
legalább ötévente vagy – ha az illetékes hatóság azt megköveteli – ennél
gyakrabban felülvizsgálja, és a felülvizsgálat eredményét megküldi az illetékes
hatóságnak. .11 cikk
A nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről
szóló jelentés 1.
A nem termelő létesítménnyel kapcsolatos,
súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek tartalmaznia kell a II.
melléklet 3. és 5. pontjában meghatározott információkat. 2.
Ha a nem termelő létesítményen jelentős
változtatásokat eszközölnek vagy annak felszámolását tervezik, a nem
termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentést a II. melléklet 6. pontjával összhangban (de a (4) bekezdés figyelmen
kívül hagyásával) módosítani kell, és a módosított jelentést be kell nyújtani
az illetékes hatósághoz. 3.
A helyhez kötött nem termelő létesítménnyel kapcsolatos,
a (2) bekezdés szerint módosított, súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentést az illetékes hatóság által megadott határidőig, de legfeljebb 2
héttel a tevékenység megkezdésének várható időpontja előtt be kell
nyújtani az illetékes hatósághoz. A tervezett tevékenység csak azt
követően kezdhető meg, hogy az illetékes hatóság elfogadta a nem
termelő létesítménnyel kapcsolatos módosított, súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentést. 4.
A mobil nem termelő létesítménnyel
kapcsolatos, a (2) bekezdés szerint módosított, súlyos veszélyhelyzetekről
szóló jelentést az illetékes hatóság által megadott határidőig, de
mindenképpen legfeljebb 2 héttel a tevékenység megkezdésének esedékes
időpontja előtt be kell nyújtani az illetékes hatósághoz. A
létesítmény mindaddig nem üzemeltethető, amíg az illetékes hatóság el nem
fogadta a nem termelő létesítménnyel kapcsolatos módosított, súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentést. 5.
Amennyiben további információkra van szükség a
súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés elfogadásához, az illetékes
hatóság kéri ezen információk magadását vagy a benyújtott dokumentum
módosítását. 6.
A nem termelő létesítménnyel kapcsolatos,
súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az üzemeltető
rendszeresen, legalább ötévente vagy – ha az illetékes hatóság azt kéri – ennél
gyakrabban felülvizsgálja. A felülvizsgálat eredményét meg kell küldeni az
illetékes hatóság részére. .12 cikk
Belső katasztrófaelhárítási terv 1.
Az üzemeltetők belső
katasztrófaelhárítási tervet készítenek a súlyos balesetekre vonatkozó azon
kockázatértékelés figyelembe vételével, amely a legutóbbi, súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentés idején készült. Mobil nem termelő
létesítményről történő kútfúrás esetén a kút üzemeltetéséről
szóló értesítés szerinti kockázatértékelést bele kell építeni a létesítmény
katasztrófaelhárítási tervébe. 2.
Termelő és nem termelő létesítmények
esetében a belső katasztrófaelhárítási tervet a súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentés részeként be kell nyújtani az illetékes
hatósághoz. 3.
Ha kút üzemeltetését végző nem termelő
létesítmények esetében a kút különleges elhelyezkedése miatt sor került a
belső katasztrófaelhárítási terv módosítására, a kút üzemeltetéséről
szóló értesítés keretében tájékoztatni kell az illetékes hatóságot a belső
katasztrófaelhárítási terv említett módosításáról. .13 cikk
Értesítés kút üzemeltetéséről 1.
Legalább 21 nappal a kút üzemeltetésének megkezdése
előtt a kútüzemeltető értesítést küld az illetékes hatóságnak, amely
tartalmazza a kút tervével és üzemeltetésével kapcsolatos, a II. melléklet 4.
pontja szerinti követelményeknek megfelelő információkat. 2.
Az illetékes hatóság áttanulmányozza az értesítést,
és meghozza a kút üzemeltetésének megkezdése előtt általa szükségesnek
ítélt intézkedéseket. 3.
A kútüzemeltető haladéktalanul értesíti az
illetékes hatóságot a kút üzemeltetéséről szóló értesítésben szereplő
információkban történt bármely lényeges változásról, és egyidejűleg
tájékoztatja erről a 15. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti
független kútvizsgálót is. .14 cikk
Értesítés együttes üzemeltetésről 1.
Azon létesítmény üzemeltetője, amelyet
együttes üzemeltetésben kívánnak üzemeltetni, értesítést küld az illetékes
hatóságnak, amely tartalmazza az együttes üzemeltetéssel kapcsolatos, a II.
melléklet 7. pontja szerinti követelményeknek megfelelő információkat. Az
érintett létesítmények üzemeltetői megegyezhetnek abban, hogy az együttes
üzemeltetésről szóló értesítést egyikük készíti el valamennyiük
képviseletében. Az értesítést legalább 21 nappal az együttes üzemeltetés megkezdése
előtt meg kell küldeni az illetékes hatóságnak. 2.
Az illetékes hatóság áttanulmányozza az értesítést,
és meghozza az együttes üzemeltetés megkezdése előtt általa szükségesnek
ítélt intézkedéseket. 3.
Az értesítést elkészítő üzemeltető
haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot az értesítésben szereplő
információkban történt bármely lényeges változásról. .15 cikk
Független harmadik fél által végzett hitelesítés 1.
Az üzemeltetők kidolgozzák a független
harmadik fél által végzett hitelesítés és kútvizsgálat rendszereit, és
ismertetik azokat a 18. cikk szerinti, a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentés részét alkotó, súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó
stratégiájukban. 2.
A független hitelesítést végző harmadik fél
kiválasztására, valamint a független harmadik fél által végzett hitelesítés és
a független kútvizsgálat rendszereire vonatkozó tervnek meg kell felelnie a II.
melléklet 5. pontjában meghatározott kritériumoknak. 3.
A független harmadik fél által a termelő és
nem termelő létesítmények tekintetében végzett hitelesítés rendszerét ki
kell dolgozni: a) a létesítményeket érintően,
független biztosítékot nyújtva arra, hogy a létesítmények kockázatértékelésében
és biztonságirányítási rendszerében beazonosított meghatározott rendszerek és
biztonsági szempontból kritikus elemek megfelelőek és naprakészek,
valamint hogy a veszélyhelyzet-kezelési rendszer vizsgálati és ellenőrzési
menetrendje megfelelő, naprakész és rendeltetésszerűen működik; b) a kút üzemeltetésére vonatkozó terveket
érintően, független biztosítékot nyújtva arra, hogy a kútterv és a
kútellenőrző rendszerre vonatkozó intézkedések megfelelnek a kút
feltételezett állapotának és alapul szolgálnak a kútterv bármilyen okból
történő módosításához. 4.
Az üzemeltetők kérésre az illetékes hatóság részére
hozzáférést biztosítanak a független harmadik fél által végzett hitelesítés (3)
bekezdés a) pontja szerinti rendszerének eredményeihez. 5.
Az üzemeltetők gondoskodnak arról, hogy a (3)
bekezdés b) pontja szerinti független kútvizsgáló megállapításai és
észrevételei belekerüljenek a kút üzemeltetéséről szóló, 13. cikk szerinti
értesítésbe. 6.
Termelő létesítmény esetében a hitelesítési
rendszert a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés illetékes hatóságnak
való megküldését megelőzően kell felállítani. Nem termelő
létesítmény esetében a hitelesítési rendszert azt megelőzően kell
felállítani, hogy az adott létesítmény részt venne valamely konkrét
tevékenységben. 7.
Az uniós vizeken üzemeltetett nem termelő
létesítményeknek meg kell felelniük a 2009. április 23-i 391/2009/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvben[22] meghatározott vonatkozó
nemzetközi egyezmények követelményeinek vagy a mobil tengeri fúrótornyok
építésére és felszerelésére vonatkozó nemzetközi szabályzat (MODU CODE, 2009)
egyenértékű előírásainak. Az említett létesítményeknek tanúsítványt
kell kapniuk egy, az említett rendelettel összhangban az Unió által elismert
szervezettől. .16 cikk
A tevékenység betiltása 1.
Az illetékes hatóság betiltja bármely létesítmény
vagy létesítményrész üzemeltetését vagy üzembe helyezését, amennyiben az
üzemeltető által a súlyos balesetek megelőzésére és azok hatásainak
enyhítésére javasolt, 10., 11., 13. és 14. cikk szerinti intézkedések komoly
hiányosságokat mutatnak fel. 2.
Ha a 10. és 11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről
szóló jelentések vagy a 13. és 14. cikk szerinti értesítések nem kerültek
időben megküldésre, az illetékes hatóság – kivételesen, és abban az
esetben, ha nem látja veszélyeztetve a biztonságot és a környezet védelemét –
hozzájárulhat a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés és az
értesítések benyújtási határidejének meghosszabbításához. 3.
Az illetékes hatóság megköveteli az
üzemeltetőtől, hogy tegyen meg minden megfelelő kiegészítő
intézkedést, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél a 3. cikk (1)
bekezdésének való megfelelés helyreállítása érdekében. 4.
Az illetékes hatóság betiltja bármely létesítmény
vagy létesítményrész használatát, ha egy ellenőrzés eredménye, a 10. vagy
11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés rendszeres
felülvizsgálata vagy a 13. vagy 14. cikk szerinti értesítés módosítása arra
utal, hogy e rendelet rendelkezései nem teljesülnek, vagy aggályok merülnek fel
az üzemeltetés vagy a létesítmények biztonságával kapcsolatban. .17 cikk
Határokon átterjedő hatások 1.
Ha egy tagállam úgy látja, hogy egy kút vagy
létesítmény üzemeltetésekor bekövetkező baleset jelentős
kedvezőtlen hatást gyakorolna egy másik tagállam vizeire, vagy ha e
jelentős hatásnak valószínűleg kitett tagállam ezt kéri, akkor az a
tagállam, amelynek joghatósága alatt az üzemeltetést végzik, megküldi az
érintett tagállamnak a vonatkozó információkat, és közös megelőző
intézkedések elfogadására törekszik a károk megelőzése érdekében. 2.
Az (1) bekezdés az uniós jog egyéb vonatkozó
rendelkezéseinek, különösen az egyes köz- és magánprojektek környezetre
gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi
irányelv[23] és az országhatárokon
átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény
rendelkezéseinek a sérelme nélkül alkalmazandó. IV. fejezet
a súlyos veszélyhelyzet kezelésének bevált gyakorlata .18 cikk
A súlyos balesetek üzemeltetők általi megelőzése 1.
Az üzemeltetők dokumentumot állítanak össze a
súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó stratégiájukról, és gondoskodnak
arról, hogy az végrehajtásra kerüljön a tengeri tevékenységben részt vevő
minden szervezeti egység tekintetében, többek között a stratégia hatékonyságát
biztosító megfelelő nyomonkövetési intézkedések révén. 2.
Az (1) bekezdésben említett dokumentumot a 10. és
11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés vagy a kút
üzemeltetéséről szóló, 13. cikk szerinti értesítés részeként meg kell
küldeni az illetékes hatóság részére. 3.
Az üzemeltetők egy biztonságirányítási
rendszer keretében ismertetik a súlyos veszélyhelyzet kezelésével kapcsolatos
szervezeti intézkedéseiket, beleértve a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentés, illetve adott esetben a kút üzemeltetéséről szóló értesítés
elkészítésére és benyújtására vonatkozó, a 10., 11. és 13. cikk szerinti
intézkedéseket, valamint a veszélyhelyzet-kezelés – 15. cikk és a II. melléklet
5. pontja szerinti, független harmadik fél által végzett – hitelesítésének
rendszerét. 4.
A stratégiának és a biztonságirányítási
rendszernek, melyeket a IV. mellékletben foglalt követelményekkel összhangban
kell elkészíteni, egyértelművé kell tennie az üzemeltetőnek a
tevékenysége folytán előállt súlyos veszélyhelyzet kezeléséért viselt
elsődleges felelősségét. 5.
Az üzemeltetők a tengeri ipari
tevékenységeknek a tervezés és az üzemeltetés teljes időtartamára nézve
meghatározzák a súlyos tengeri balesetekkel kapcsolatos veszélyhelyzetek
kezelésének bevált gyakorlataira vonatkozó előírások és útmutatások
kidolgozásával és/vagy felülvizsgálatával kapcsolatos ágazati prioritásokat, és
a 27. cikknek megfelelően rendszeresen konzultálnak erről az érintett
tagállamok képviselőivel, továbbá minimumkövetelményként betartják a IV.
mellékletben foglaltakat. 6.
Az uniós székhellyel rendelkező engedélyesek,
üzemeltetők és nagyobb szerződő felek az Unión kívüli tengeri
olaj- és gázipari tevékenységük végzése során törekszenek az e rendeletben
meghatározott elvek betartására. .19 cikk
Az illetékes hatóságra vonatkozó követelmények 1.
Az illetékes hatóság megfelelő intézkedéseket
hoz annak érdekében, hogy ne álljon fenn összeférhetetlenség egyfelől a
biztonsági és környezetvédelmi szabályozás, másfelől a tagállamok
gazdasági fejlődésével kapcsolatos funkciók között, különös tekintettel a
tengeri olaj- és gázipari tevékenységek engedélyezésére és a kapcsolódó állami
bevételeket érintő politikára, illetve e bevételek begyűjtésére. 2.
Az illetékes hatóság annak érdekében, hogy ne
viseljen elsődleges felelősséget a súlyos veszélyhelyzeteknek a 18.
cikk (3) bekezdése szerinti kezeléséért, egyértelművé teszi, mire terjed
ki felelősségi és feladatköre. 3.
Az illetékes hatóság stratégiát dolgoz ki a 10. és
11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésekkel és a 13.
és 14. cikk szerinti értesítésekkel, valamint a joghatósága alá tartozó tengeri
olaj- és gázipari tevékenységek ellenőrzésével, vizsgálatával és a
veszélyhelyzeti intézkedések végrehajtásával kapcsolatos teljes körű
értékelésre. 4.
Az illetékes hatóság szervezeti felépítésének és
működési eljárásainak a III. mellékletben meghatározott elveken kell
alapulniuk. .20 cikk
A súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó szabályozási keretnek való
megfelelés biztosítása 1.
Az üzemeltetőknek meg kell felelniük e
rendelet rendelkezéseinek és a termelő és nem termelő létesítményekre
vonatkozó, a 10. és 11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentésekben és a 13. és 14. cikk szerinti, a kút üzemeltetéséről,
illetve az együttes üzemeltetésről szóló értesítésben szereplő
tervekben meghatározott intézkedéseknek. 2.
Amennyiben az (1) bekezdésben foglaltakkal való
megfelelés hiánya közvetlenül veszélyezteti az emberi egészséget, vagy a
biztonságra és/vagy a környezetre irányuló jelentős kedvezőtlen hatás
közvetlen előidézésével fenyeget, az üzemeltetőnek meg kell
szakítania a létesítmény vagy a releváns létesítményrész üzemeltetését
mindaddig, amíg a megfelelés helyre nem áll. 3.
A (2) bekezdésben említett intézkedések
bevezetésekor az üzemeltető haladéktalanul értesíti erről az
illetékes hatóságot. 4.
Az illetékes hatóság a hatékony felügyelet
érdekében kockázatalapú, ellenőrzéseket magukban foglaló éves terveket
dolgoz ki a veszélyhelyzeti intézkedésekre, megkülönböztetett figyelemmel
kísérve és hitelesítve a 9. cikk értelmében hozzá benyújtott dokumentumoknak
való megfelelést, valamint nyomon követi a felügyelet hatékonyságát, és megtesz
minden szükséges intézkedést annak javítása érdekében. .21 cikk
Biztonsági aggályok névtelenséget garantáló bejelentése 1.
Az illetékes hatóság eljárásokat dolgoz ki a
tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos biztonsági és/vagy
környezetvédelmi aggályok névtelenséget garantáló bejelentésére. Az illetékes
hatóság továbbá az érintett egyének névtelenségét fenntartó eljárásokat dolgoz
ki e bejelentések kivizsgálására. 2.
Az üzemeltetők részletesen tájékoztatják
alkalmazottaikat és az érintett alvállalkozók alkalmazottait az (1) bekezdés
szerinti nemzeti intézkedésekről, és gondoskodnak arról, hogy a vonatkozó
képzések és ismertetések kitérjenek a névtelenséget garantáló bejelentések
megtételére. V. FEJEZET
Az információk átláthatósága és megosztása .22 cikk
Az információk megosztása 1.
Az üzemeltetők és az illetékes hatóságok
megosztják egymással legalább a VI. melléklet szerinti információkat. 2.
A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján
meghatározza az egységes adatszolgáltatási formátumot és a megosztandó
információkra vonatkozó részleteket. Ezt a végrehajtási jogi aktust a
182/2011/EU rendelet 4. cikkében említett tanácsadó bizottsági eljárással
összhangban kell elfogadni. 3.
A tagállamok naprakészen tartják a joghatóságuk alá
tartozó köz- és magánszférabeli jogalanyok rendelkezésére álló
katasztrófaelhárítási erőforrásokkal kapcsolatos információkat. Ezeket az
információkat elérhetővé kell tenni más tagállamok vagy esetlegesen
érintett harmadik országok, valamint a Bizottság részére. .23 cikk
Átláthatóság 1.
A nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni a
VI. mellékletben meghatározott információkat a környezeti információkhoz való
hozzáféréssel kapcsolatban alkalmazandó uniós rendelkezésekben előírt
kérelmezés nélkül. 2.
A Bizottság végrehajtási intézkedés útján
meghatározza az egységes közzétételi formátumot is, amely megkönnyíti az adatok
határokon átnyúló összehasonlítását. Ezt a végrehajtási jogi aktust a
182/2011/EU rendelet 4. cikkében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban
kell elfogadni. Az egységes közzétételi formátumot a nyilvánosság
hozzáférésének megtartásával úgy kell kidolgozni, hogy e cikk és a 24. cikk
szerint lehetővé váljon a nemzeti üzemeltetési és szabályozási gyakorlatok
összehasonlítása. 3.
A 30. cikk szerinti nemzeti katasztrófaelhárítási
terv közzététele során a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az információk
kiszolgáltatása ne jelentsen kockázatot a tengeri olaj- és gázipari
létesítmények és tevékenységek biztonsága és védelme szempontjából. .24 cikk
Jelentés a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és környezeti
hatásairól 1.
A tagállamok éves jelentést készítenek, amelyben
megadják: a) a joghatóságuk alá tartozó létesítmények
számát, korát és helyét; b) az elvégzett ellenőrzések és
vizsgálatok, végrehajtási intézkedések, megindított büntetőeljárások
számát és típusát; c) az eseményekre vonatkozó, a 22. cikkben
előírt egységes adatszolgáltatási rendszer szerinti adatokat; d) a vonatkozó szabályozási keret bármely
jelentősebb változását; e) a joghatóságuk alá tartozó tengeri olaj-
és gázipari tevékenységek biztonsági és környezetvédelmi teljesítményét. 2.
A tagállamok kijelölnek egy, a 22. cikk szerinti
információcseréért és az információk 23. cikk szerinti közzétételéért
felelőséget viselő hatóságot, és erről értesítik a Bizottságot. 3.
A Bizottság kétévente közzétesz egy, a tagállamok
és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség által közölt adatokon alapuló
jelentést az Unióban folyó tengeri ipari tevékenységek biztonságáról. A 26.
cikknek megfelelően az érintett tagállamok segítik a Bizottságot e
feladata elvégzésében. .25 cikk
Súlyos balesetet követő vizsgálat 1.
Súlyos balesetet követően az üzemeltető
haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot a releváns információkról,
köztük a baleset körülményeiről és hatásairól. 2.
A tagállamok elvégzik a jelentős (személyi és
környezeti) károkkal vagy nagyobb eszközvesztéssel járó súlyos baleset átfogó
kivizsgálását. A vizsgálati jelentésnek magában kell foglalnia egy értékelést
az érintett létesítményre vonatkozó illetékes hatósági szabályozás
hatékonyságáról a balesetet megelőző időszakban, valamint
szükség esetén ajánlásokat a releváns szabályozási gyakorlat megfelelő
módosításához. 3.
A (2) bekezdés szerint elkészített vizsgálati
jelentés összefoglalását a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani a vizsgálat
lezárultakor vagy a bírósági eljárás lezárultakor, attól függően, hogy
melyik időpont a későbbi. A 22. és 23. cikk értelmében
elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára a jelentés speciális változatát,
amelyben figyelembe vételre kerülnek az esetleges jogi korlátozások. 4.
A (2) bekezdés szerinti vizsgálatát követően
az illetékes hatóság végrehajtja a vizsgálat azon ajánlásait, amelyek a
hatáskörébe tartoznak. .26 cikk
Bizalmas adatkezelés 1.
Az illetékes hatóság kérésre bármely természetes és
jogi személy részére hozzáférést biztosít az e rendelet értelmében hozzá
eljuttatott információkhoz. 2.
Az illetékes hatósághoz e rendelet alapján
beérkező információ iránti kérés teljesítése megtagadható a 2003/4/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv[24] 4. cikkének (2)
bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén. 3.
A (2) bekezdés értelmében, illetve a nyilvánosság
5. cikkben említett részvétele érdekében az üzemeltető a dokumentum
bizalmas információt nem tartalmazó változatát az illetékes hatóság
rendelkezésére bocsátja, illetve a nyilvánosság számára elérhetővé teszi. VI. fejezet
Koordináció és együttműködés .27 cikk
Tagállamok közötti együttműködés 1.
Az illetékes hatóságok gondoskodnak az ismeretek egymás
közötti rendszeres átadásáról, az információ- és tapasztalatcseréről, és
egyeztetéseket folytatnak az ágazattal, más érdekeltekkel és a Bizottsággal a
releváns nemzeti és uniós jogi keret alkalmazásáról. 2.
Az (1) bekezdés szerinti információcserének vonatkoznia
kell különösen a következőket érintő intézkedések hatásosságára: az
Unió területén, valamint adott esetben azon kívül folytatott tengeri olaj- és
gázipari tevékenységekkel kapcsolatos kockázatértékelés,
baleset-megelőzés, megfeleléshitelesítés és katasztrófaelhárítás. 3.
Az útmutatások elkészítése és naprakésszé tétele
tekintetében egyértelmű prioritásokat és eljárásokat kell meghatározni a
bevált gyakorlatok beazonosítása és végrehajtásának elősegítése érdekében
a (2) bekezdés szerinti területeken. 4.
Egy tagállam kikérheti az (1) bekezdés szerinti
információcserében részt vevő tagállamok véleményét más tagállamok olyan
döntéseiről, amelyek kedvezőtlen, határokon átnyúló hatásokkal
járhatnak. .28 cikk
Biztonsági kérdések koordinációja a szomszédos régiók és a nemzetközi
tevékenységek között 1.
A Bizottság a tagállamokkal karöltve elősegíti
az együttműködést – adott esetben regionális tengeri egyezmények keretében
is – azon harmadik országokkal, amelyek ugyanazokon a tengeri területeken
folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket, mint a tagállamok. 2.
A Bizottság értékeli a harmadik országok tagállami
vizekkel szomszédos vizein folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységek
biztonságát, és támogatja a kölcsönös tapasztalatcserének, illetve a megelőző
intézkedések és regionális katasztófaelhárítási tervek előmozdításának
koordinált megközelítését. 3.
A Bizottság a megfelelő globális és regionális
fórumokon szigorú biztonsági előírások bevezetését szorgalmazza a
nemzetközi szintű tengeri olaj- és gázipari tevékenységek terén, ideértve
a sarkvidéki vizeken folytatott tevékenységet is. VII. fejezet
katasztrófaelhárítási készültség és katasztrófaelhárítás .29 cikk
A belső katasztrófaelhárítási tervre vonatkozó követelmények 1.
A belső katasztrófaelhárítási tervet az
üzemeltető készíti el annak érdekében, hogy: a) segítségével megakadályozza egy kialakuló
súlyos baleset bekövetkezését a létesítményben vagy a tagállam által a
létesítmény vagy a tenger alatti kútfej körül meghatározott tilalmi zónában; b) alkalmazza azt a külső
katasztrófaelhárítási tervvel összhangban, ha a baleset hatásai túlterjednek a
létesítményen. 2.
Az üzemeltető a terv szempontjából fontos
felszereléseket és szakismereteket mindenkor hozzáférhetővé teszi, és
szükség esetén a külső katasztrófaelhárítási terv végrehajtása során
megosztja a tagállammal. 3.
A belső katasztrófaelhárítási tervet az V.
melléklet rendelkezéseivel összhangban kell elkészíteni, és a kút
üzemeltetésére vonatkozó tervben vagy a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentésben lévő veszélyhelyzeti kockázatértékelésben történt
módosításoknak megfelelően frissíteni kell. A frissítéseket be kell
jelenteni az érintett terület külső katasztrófaelhárítási tervének
elkészítéséért felelősséget viselő hatóságnál. 4.
A jó túlélési esély biztosítása érdekében a
belső katasztrófaelhárítási tervet egyesíteni kell minden más olyan
előírással, amely a személyzet védelmére és a katasztrófa által sújtott
létesítményről való menekülésére vonatkozik. 5.
A üzemeltető rendszeresen ellenőrzi a
belső katasztrófaelhárítási terv hatékonyságát. .30 cikk
Külső katasztrófaelhárítási terv és katasztrófaelhárítási készültség 1.
A tagállamok külső katasztrófaelhárítási
terveket készítenek a joghatóságuk alá tartozó valamennyi tengeri olaj- és
gázipari létesítmény, valamint esetlegesen érintett terület tekintetében. 2.
A külső katasztrófaelhárítási terveket az
érintett üzemeltetőkkel és – adott esetben – engedélyesekkel
együttműködve kell elkészíteni, és össze kell hangolni az érintett
területen lévő vagy tervezett létesítmények belső
katasztrófaelhárítási terveivel. A belső tervek üzemeltető által
bejelentett frissítéseit figyelembe kell venni. 3.
A külső katasztrófaelhárítási terveket az I.
és V. melléklet rendelkezéseivel összhangban kell elkészíteni, és
elérhetővé kell tenni a Bizottság, valamint megfelelő esetben a
nyilvánosság számára. 4.
A tagállamok megtesznek minden megfelelő
intézkedést a tagállamok katasztrófaelhárítási felszerelései és szakismeretei
nagy fokú kompabilitásának és interoperabilitásának megteremtéséért egy adott
földrajzi régióban vagy szükség esetén azon kívül is. A tagállamoknak
szorgalmazniuk kell, hogy az ágazati szereplők e bekezdés szellemében
kompatibilis katasztrófaelhárítási eszközöket fejlesszenek ki. 5.
Az üzemeltetők együttműködnek a
tagállamokkal a (4) bekezdésben előírtak végrehajtására. 6.
A tagállamok naprakészen tartják a területükön
lévő vagy joghatóságuk alá tartozó köz- és magánszférabeli jogalanyok
rendelkezésére álló katasztrófaelhárítási erőforrásokkal kapcsolatos
információkat. Ezeket az információkat elérhetővé kell tenni más
tagállamok vagy – kölcsönösségi alapon – szomszédos harmadik országok, valamint
a Bizottság részére. 7.
A tagállamok és az üzemeltetők rendszeresen
ellenőrzik készültségüket a tengeri olaj- és gázipari balesetek elhárítása
tekintetében. .31 cikk
Katasztrófaelhárítás 1.
Az üzemeltető haladéktalanul értesíti a
felelős hatóságot a súlyos balesetről vagy a súlyos baleset közvetlen
kockázatával járó helyzetről. Szükség esetén a felelős hatóság
segítséget nyújt az érintett üzemeltetőnek a kockázat vagy baleset
eszkalálódásának megelőzésében. 2.
Baleset bekövetkezése esetén a felelős hatóság
az érintett üzemeltetővel együttműködésben megteszi a szükséges
intézkedéseket a baleset eszkalálódásának megelőzésére és a hatások
mérséklésére. 3.
A nemzeti katasztrófaelhárítási kapacitást
meghaladóan súlyos baleset bekövetkezése esetén az érintett tagállam a
2007/779/EK tanácsi irányelv által létrehozott uniós polgári védelmi
mechanizmus révén további segítségnyújtást kérhet a tagállamoktól és az Európai
Tengerbiztonsági Ügynökségtől. 4.
A katasztrófaelhárítás keretében a tagállam
összegyűjti a baleset teljes körű elemzéséhez szükséges
információkat. .32 cikk
Határokon átnyúló katasztrófaelhárítási készültség és katasztrófaelhárítás 1.
Amennyiben valószínűsíthető, hogy a
tengeri olaj- és gázipari baleset országhatárokon átterjedő hatásokkal
jár, a tagállamok tájékoztatást nyújtanak a Bizottság és az esetlegesen
érintett tagállamok vagy – kölcsönösségi alapon – harmadik országok részére, és
a külső katasztrófaelhárítási terv kidolgozásánál figyelembe veszik a
beazonosított kockázatot. A szóban forgó tagállamok összehangolják
katasztrófaelhárítási terveiket a baleset közös elhárításának előmozdítása
érdekében. 2.
A tagállamok koordinálják az Unió határain túli
területekre vonatkozó intézkedéseket a tengeri olaj- és gázipari
tevékenységekből adódó lehetséges kedvezőtlen hatások kialakulásának
megelőzése érdekében. 3.
A tagállamok az esetlegesen érintett tagállamokkal,
érintett uniós ügynökségekkel és harmadik országokkal együttműködve
rendszeresen ellenőrzik készültségüket a balesetek hatékony elhárítása
tekintetében. A Bizottság részt vehet a határokon átnyúló és uniós
katasztrófaelhárítási mechanizmusok ellenőrzésére irányuló gyakorlatokban.
4.
Olyan súlyos baleset
bekövetkezése vagy ezzel fenyegető helyzet esetén, amelynek határokon
átnyúló hatása van, vagy amely ilyen hatások kiváltására alkalmas, az a
tagállam, amelynek joghatósága alatt a katasztrófahelyzet előállt,
késedelem nélkül értesíti a Bizottságot és azokat a tagállamokat, amelyeket a
katasztrófahelyzet érinthet. VIII. fejezet
Záró rendelkezések .33 cikk
Szankciók E rendelet előírásainak ágazati
szereplők általi megsértése esetére a tagállamok alkalmazandó szankciókat
határoznak meg, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának
biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és
visszatartó erejűeknek kell lenniük. .34 cikk
A Bizottság felhatalmazása 1.
A Bizottságot e rendelet 35. cikkével összhangban
fel kell jogosítani felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására annak
érdekében, hogy a követelményeket hozzáigazíthassa a vonatkozó technika
jelenlegi állásához, valamint az I–VI. melléklet eljárásaihoz. 2.
E rendelet 35. cikkével összhangban a Bizottság
felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a rendelet alábbiakkal
kapcsolatos követelményeinek pontos alkalmazása érdekében is: a) a létesítménytervben vagy a súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentésben benyújtandó, a II. melléklet 1., 2.,
3. és 6. pontjában meghatározott információk; b) a kút üzemeltetéséről, illetve az
együttes üzemeltetésről szóló, a II. melléklet 4. és 7. pontja szerinti
értesítés; c) a független harmadik fél által végzett
hitelesítésre vonatkozó, a II. melléklet 5. pontja szerinti követelmények; d) az
illetékes hatóságok feladataira és szervezeti felépítésére vonatkozó, a III.
melléklet szerinti követelmények, valamint d) a súlyos veszélyhelyzetek
üzemeltetők általi megelőzésére vonatkozó, a IV. melléklet szerinti
követelmények. .35 cikk
A felhatalmazás gyakorlása 1.
A Bizottság felhatalmazást kap felhatalmazáson
alapuló jogi aktusok elfogadására az e cikkben meghatározott feltételek
szerint. 2.
A Bizottság 34. cikkben említett felhatalmazása
ezen rendelet hatálybalépésének időpontjától határozatlan időre szól. 3.
Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor
visszavonhatja a 34. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló
határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai
Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a
határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat
nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
érvényességét. 4.
A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus
elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az
elfogadásról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. 5.
A 34. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson
alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő 2
hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem
emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai
Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt
arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai
Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az említett időtartam
2 hónappal meghosszabbodik. .36 cikk
Bizottsági eljárás 1.
A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a
bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság. 2.
Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a
182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. .37 cikk
A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti
felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti
és tanácsi irányelv[25] módosítása 1.
Az irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja
helyébe a következő szöveg lép: „b) vizekben okozott károk, vagyis minden olyan
kár, amely jelentősen kedvezőtlen hatást gyakorol: i. az érintett vizek ökológiai, kémiai és/vagy
mennyiségi állapotára és/vagy ökológiai potenciáljára a 2000/60/EK irányelvben
meghatározottak szerint, kivéve azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyek
esetében az említett irányelv 4. cikk (7) bekezdése alkalmazandó; vagy ii. az érintett, 2008/56/EK irányelv szerinti
tengervizek környezeti állapotára, amennyiben a tengeri környezet környezeti
állapotának bizonyos aspektusaira a 2000/60/EK irányelv már nem terjed eleve
ki;” 2.
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a
fenti bekezdésnek e rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül
megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. .38 cikk
Átmeneti rendelkezések A létesítmények üzemeltetői a
hatálybalépésétől számított két éven belül teljes mértékben megfelelnek e
rendeletnek, a következő kivételekkel: a) A szerződés tárgyát képező, de
a helyszínen még létre nem hozott létesítmények üzemeltetői a
hatálybalépésétől számított egy éven belül vagy – az illetékes hatósággal
történő megegyezés alapján – ennél korábban teljes mértékben megfelelnek e
rendeletnek. b) A tervezett létesítmények
üzemeltetői az illetékes hatósággal történő eltérő megegyezés
hiányában a hatálybalépésétől számított legfeljebb egy éven belül teljes
mértékben megfelelnek e rendeletnek. c) A kútüzemeltetők a
hatálybalépésétől számított három hónapon belül vagy – az illetékes
hatósággal történő megegyezés alapján – ennél korábban teljes mértékben
megfelelnek e rendeletnek. .39 cikk
Hatálybalépés 1.
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában
való kihirdetését követő napon lép hatályba. 2.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és
közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, [...]-án/-én. Az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről Az elnök az
elnök I. MELLÉKLET
A nyilvánosság részvétele a 94/22/EK irányelv szerinti engedélyezési
folyamatban 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy teljesüljenek
az alábbiak: a) a nyilvánosság közzététel révén vagy más
megfelelő módon – például elektronikus média útján, ha ilyen rendelkezésre
áll – tájékoztatást kap a tagállamokhoz benyújtott engedélykérelmekről,
valamint az ezekre vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos releváns információkról,
beleértve többek között a részvételhez való joggal, valamint azzal kapcsolatos
információkat, hogy hová kell benyújtani az észrevételeket és kérdéseket; b) a nyilvánosság észrevételeket tehet és
véleményt nyilváníthat, amennyiben az engedélykérelmekre vonatkozó határozatok
meghozatala előtt még minden opció egyeztetés tárgya; c) a határozatok meghozatalakor a nyilvánosság
részvétele alapján nyert következtetéseket kellő mértékben figyelembe
veszik; d) a nyilvánosság által közölt
észrevételeket és véleményeket megvizsgálva az illetékes hatóság ésszerű
erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot a
meghozott határozatokról és a határozatok alapjául szolgáló indokokról és
megfontolásokról, beleértve a nyilvánosság részvételének folyamatáról
történő tájékoztatást. 2.
Az időkeretet úgy kell meghatározni, hogy
elegendő idő álljon rendelkezésre a nyilvánosság részvételét
biztosító folyamat különböző szakaszaihoz. A tagállamok meghatározzák a
nyilvánosság azon körét, amely az (1) bekezdés alkalmazásában jogosultnak
minősül a részvételre, beleértve a nemzeti jog szerinti követelményeknek
megfelelő, releváns nem kormányzati szervezeteket, például a
környezetvédelmet vagy a tengeri ipar biztonságát előmozdító
szervezeteket. II. MELLÉKLET
A jóváhagyási eljárás dokumentációjára vonatkozó követelmények
1.
A termelő létesítmény létesítménytervéről szóló értesítésben
feltüntetendő adatok
A 9. cikknek megfelelően a termelő
létesítményeknek legalább az alábbi információkat meg kell adniuk
létesítménytervükről szóló értesítéseikben: (1) a létesítmény üzemeltetőjének
neve és címe; (2) a tervezéskor alkalmazott eljárás, a
vonatkozó szabványok, valamint a tervezési eljárás nyomán született
különböző tervek ismertetése; (3) a kiválasztott tervkoncepció
ismertetése az adott létesítményt vagy helyszínt érintő súlyos
veszélyhelyzetek forgatókönyveinek viszonylatában, valamint az elsődleges
kockázatkezelési módok jellemzése; (4) annak bizonyítása, hogy a
tervkoncepció elfogadható szintre csökkenti a súlyos veszélyhelyzetek
kockázatait; (5) a létesítmény és a tervezett
helyszínre jellemző feltételek ismertetése; (6) a súlyos veszélyhelyzetek kockázatát
magukban hordozó, végezni kívánt tevékenységek típusainak ismertetése; (7) a súlyos veszélyhelyzetek kezelésére
szolgáló tervezett intézkedések folyamatos hathatósságát biztosító
biztonságirányítási rendszer általános ismertetése, külön kitérve a független
harmadik fél által végzett hitelesítés választandó rendszerére.
2.
A termelő létesítmény üzemeltetésével kapcsolatos, súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentésben feltüntetendő adatok
A 10. cikknek megfelelően a termelő
létesítményeknek legalább az alábbi információkat meg kell adniuk súlyos
veszélyhelyzetekre vonatkozó jelentéseikben: (1) a létesítménytervről szóló
értesítésre adott hatósági visszajelzés figyelembevételének ismertetése; (2) a súlyos veszélyhelyzetekről
szóló jelentés elkészítésében való munkavállalói részvétel összefoglaló
ismertetése; (3) a létesítmény, a kapcsolódó
infrastruktúra és minden egyéb, azzal összekapcsolt szerkezeti elem, többek
között a kutak leírása; (4) annak igazolása, hogy az összes
létező súlyos veszélyhelyzet meghatározásra került, felmérték
előfordulásuk valószínűségét és lehetséges következményeit, és a
kezelésükre szolgáló ellenőrzési intézkedések alkalmasak a személyi és
környezeti károkat okozó súlyos veszélyhelyzeti események kockázatának elfogadható
szintre való csökkentésére; (5) a súlyos veszélyhelyzetek
előfordulásának lehetőségét magukban hordozó tevékenységek típusainak
részletezése, azt is megadva, hogy egyszerre legfeljebb hány személy
tartózkodhat a létesítmény területén; (6) a létesítmény részletes ismertetése,
valamint a kútellenőrzést, a folyamatok biztonságát, a veszélyes anyagok
zárt rendszerben való tartását, a tüzek és robbanások megelőzését, a
munkavállalók veszélyes anyagokkal szembeni védelmét, illetve a környezetnek az
esetlegesen fellépő súlyos veszélyhelyzeti eseményekkel szembeni védelmét
biztosító rendszerelemek bemutatása (összhangban az V. melléklet szerinti
belső katasztrófavédelmi tervvel); (7) a platformokon dolgozók személyi
védelmét, biztonságos evakuálását és kimentését biztosító intézkedések,
valamint a teljes személyzet evakuálásakor a létesítmény és a környezet
károsodását megakadályozó ellenőrző rendszerek karbantartását
szolgáló intézkedések ismertetése; (8) a létesítmény felépítésekor és
üzembe állításakor alkalmazott kódexek, szabványok és útmutatók ismertetése; (9) az ipari tevékenységekkel,
karbantartással, rendszermódosítással és hitelesítési rendszerekkel foglalkozó
biztonságirányítási rendszer ismertetése, kitérve a létesítménynek a rendszer
által ellenőrizendő főbb üzemelési korlátaira; (10) a hitelesítési rendszerrel
kapcsolatos információk e melléklet 5. pontja (2) bekezdésének
megfelelően; (11) bármely egyéb releváns információ,
például arról, ha két vagy több létesítmény olyan módon működik egymással
összekapcsoltan, hogy az befolyásolja a súlyos veszélyhelyzetek
előfordulásának lehetőségét az egyes létesítmények vagy mindkét
létesítmény esetében; (12) egyéb vonatkozó uniós jogi aktusok,
nevezetesen a 92/91/EK és a 85/337/EGK irányelv értelmében összegyűjtött,
és az e rendelet szerinti követelmények teljesítése szempontjából releváns
adatok; (13) a környezet várhatóan jelentős
mértékben érintett tényezőinek leírása és a beazonosított potenciális
környezeti hatások értékelése, különös tekintettel a szennyező anyagok
kibocsátására; továbbá a környezetszennyezés megelőzésére, csökkentésére
vagy ellensúlyozására tervezett műszaki és egyéb intézkedések ismertetése,
a nyomon követést is beleértve.
3.
A nem termelő létesítmény súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentésében feltüntetendő adatok
A 11. cikknek megfelelően a nem
termelő létesítményeknek legalább az alábbi információkat meg kell adniuk
a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentéseikben: (1) a létesítmény üzemeltetőjének
neve és címe; (2) a súlyos veszélyhelyzetekről
szóló jelentés elkészítésében való munkavállalói részvétel összefoglaló
ismertetése; (3) a létesítmény bemutatása, illetve
mobil létesítmény esetében a különböző helyszínek közötti közlekedés
módjának, valamint a pozíciómegtartás rendszerének ismertetése; (4) a súlyos veszélyhelyzetek
előfordulásának lehetőségét magában hordozó, a létesítmény által
végezhető összes tevékenység típusának részletezése, azt is megadva, hogy
egyszerre legfeljebb hány személy tartózkodhat a létesítmény területén; (5) annak igazolása, hogy az összes
létező súlyos veszélyhelyzet meghatározásra került, felmérték
előfordulásuk valószínűségét és lehetséges következményeit, és a
kezelésükre szolgáló ellenőrzési intézkedések alkalmasak a személyi és
környezeti károkat okozó súlyos veszélyhelyzeti események kockázatának
elfogadható szintre való csökkentésére; (6) a létesítmény részletes ismertetése,
valamint a kútellenőrzést, a folyamatok biztonságát, a veszélyes anyagok
zárt rendszerben való tartását, a tüzek és robbanások megelőzését, a
munkavállalók veszélyes anyagokkal szembeni védelmét, illetve a környezetnek az
esetlegesen fellépő súlyos veszélyhelyzeti eseményekkel szembeni védelmét
biztosító rendszerelemek bemutatása (összhangban az V. melléklet szerinti
belső katasztrófavédelmi tervvel); (7) a platformokon dolgozók személyi
védelmét, biztonságos evakuálását és kimentését biztosító intézkedések,
valamint a teljes személyzet evakuálásakor a létesítmény és a környezet
károsodását megakadályozó ellenőrző rendszerek karbantartását
szolgáló intézkedések ismertetése; (8) a létesítmény felépítésekor és
üzembe állításakor alkalmazott kódexek, szabványok és útmutatók ismertetése; (9) annak igazolása, hogy az összes
létező súlyos veszélyhelyzet meghatározásra került a létesítmény által
elvégezhető összes tevékenység tekintetében, a személyi és környezeti
károkat okozó veszélyhelyzeti események kockázata pedig elfogadható szintre
csökkent; (10) a tevékenységek biztonságát korlátozó
környezeti, meteorológiai, valamint a tengerfenék állapotával kapcsolatos
tényezők leírása, továbbá a tengerfenéki és tengeri veszélyforrások
(például a szomszédos létesítmények csővezetékei és horgonyzóhelyei)
kockázatainak beazonosítására szolgáló intézkedések; (11) a tevékenységekkel, karbantartással
és rendszermódosítással foglalkozó biztonságirányítási rendszer ismertetése; (12) a hitelesítési rendszerrel
kapcsolatos információk e melléklet 5. pontja (2) bekezdésének
megfelelően; (13) bármely egyéb releváns információ,
például arról, ha két vagy több létesítmény olyan módon működik egymással
összekapcsoltan, hogy az befolyásolja a súlyos veszélyhelyzetek
előfordulásának lehetőségét az egyik vagy mindkét létesítmény
esetében; (14) a várhatóan jelentős mértékben
érintett környezeti tényezők leírása és a beazonosított potenciális
környezeti hatások értékelése, különös tekintettel a szennyező anyagok
kibocsátására; továbbá a környezetszennyezés megelőzésére, csökkentésére
vagy ellensúlyozására tervezett műszaki és egyéb intézkedések ismertetése,
a nyomon követést is beleértve.
4.
A kút üzemeltetéséről szóló értesítésben feltüntetendő
adatok
A kút üzemeltetésével kapcsolatban a 13. cikk
szerint benyújtott értesítésnek legalább az alábbi információkat tartalmaznia
kell: (1) a kút üzemeltetőjének neve és
címe; (2) a használni kívánt létesítmény neve
és tulajdonosa; (3) a kút azonosításához szükséges
összes adat, megnevezve minden egyéb kapcsolódó kutat vagy feltárást; (4) a kút fúrási munkatervének
ismertetése, ezen belül az üzemelés időszakának megadása, kitérve a
kútellenőrző rendszerek hitelesítésére és az üzemelés végeztével a
kút tervezett státusára; (5) a létesítmény aktuális, súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentésében nem ismertetett, de üzembe állítani
kívánt biztonsági felszerelés részletezése; (6) az alábbiak leírását tartalmazó
kockázatértékelés: a) kifejezetten a kútüzemeltetéssel
összefüggő veszélyek; b) veszélyforrások a felszín alatti
közegben; c) a súlyos veszélyhelyzetek
előfordulásának lehetőségét egyidejűleg hordozó felszíni vagy
tenger alatti tevékenységek; d) megfelelő ellenőrző
intézkedések; (7) a kút kiviteli tervének
részletezése, ezen belül a kútellenőrző rendszereknek
(szabályozórendszerek, fúróiszap, cement stb.), a furat lefutását
ellenőrző ferdeségmérésnek, valamint a kockázatértékeléshez igazodó
biztonságos üzemeltetés korlátainak az ismertetése; (8) a kútkiképzés adatai a tevékenységek
végeztével (azaz a kút termelésből való végleges vagy ideiglenes kivonását
követően); amennyiben jövőbeni használatra lett kialakítva, ennek
ténye; (9) meglévő kút esetében az
előtörténettel és az állapottal kapcsolatos lényeges információk; (10) a kút üzemeltetéséről szóló,
korábban benyújtott értesítés módosítása esetén a tartalom hiánytalan
aktualizálásához szükséges összes adat; (11) ha a fúrást nem termelő
létesítmény végzi, meg kell adni az alábbi kiegészítő információkat is: a) a helyszíni meteorológiai, tengeri és
tengerfenéki viszonyok, az esetleges fizikai akadályokat (például
csővezetékek) is beleértve; b) a létesítmény belső katasztrófavédelmi
tervében figyelembe vett környezeti feltételek; c) a katasztrófavédelmi rendelkezések
ismertetése a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben nem említett
súlyos környezeti katasztrófák esetére is kitérve; valamint d) annak a módszernek az ismertetése,
amelynek révén a súlyos veszélyhelyzetek mindenkori hathatós ellenőrzése
érdekében összehangolásra kerülnek a kútüzemeltető és a
létesítménytulajdonos irányítási rendszerei; (12) független kútszakértői
nyilatkozat ezen melléklet 5. pontjának (1) bekezdése alapján; (13) egyéb vonatkozó uniós jogi aktusok,
nevezetesen a 92/91/EK és a 85/337/EGK irányelv értelmében összegyűjtött,
az ezen rendelet szerinti követelmények teljesítése szempontjából releváns
adatok.
5.
A hitelesítési rendszert érintő kérdések
1.
A független harmadik félre a létesítmény vagy a kút
üzemeltetőjétől való függetlensége tekintetében az alábbi
követelmények érvényesek: (a)
funkciója nem követeli meg, hogy bármilyen
aspektusból megvizsgáljon olyan biztonsági szempontból kritikus elemeket vagy
meghatározott létesítményeket, amelyekben korábbi tevékenysége alapján maga is
érintett, illetve amelyek esetében tárgyilagosságához kétség férhet; (b)
ahhoz, hogy rendszerbeli funkcióját objektív módon
be tudja tölteni, kellő mértékben független azon irányítási
rendszerektől, amelyek a független harmadik fél által végzett hitelesítés
vagy kútvizsgálat rendszerelemeinek bármely aspektusáért bármilyen mértékben
feleltek vagy felelnek; 2.
A független harmadik fél kompetenciájával szemben
támasztott követelmények: (c)
műszaki szaktudás; megfelelően képzett,
megfelelő számú és kellő gyakorlattal rendelkező munkavállaló
álljon rendelkezésre; (d)
az üzemeltető megfelelő módon ossza fel a
feladatokat az elvégzésükre alkalmas munkavállalók között; (e)
legyen megfelelő rendszer az üzemeltető
és a független harmadik fél közötti információátadásra; (f)
az üzemeltető ruházza fel a független harmadik
felet a feladatok megfelelő végrehajtásához szükséges hatáskörrel; 3.
A 13. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában az
alábbiak minősülnek a kút üzemeltetéséről szóló értesítés lényeges
tartalmi módosításának: a) a kút kiviteli tervében szereplő
eredeti rendeltetéssel potenciálisan összeegyezhetetlen bármely változtatás,
különös tekintettel a kútellenőrző rendszerekre és egyéb áramlási
védőelemekre, valamint azok hitelesítését illetően; b) lényeges változások a létesítmények, a
berendezések, az irányítási rendszer vagy a II. melléklet 4. pontja alapján
bejelentett kútüzemeltető tekintetében; c) a kockázatértékelés bárminemű
változása, ideértve azokat a helyzeteket is, amelyekben a módosítást a
kútüzemeltetés során tapasztalt viszonyok indokolták. A független kútszakértőt a további
hitelesítés érdekében tájékoztatni kell minden lényeges változásról, a
hitelesítés következtetéseit pedig meg kell küldeni az illetékes hatóságnak. 4.
A kút üzemeltetéséről szóló értesítés kapcsán
a független kútszakértőnek nyilatkozatot kell tennie arról, hogy a kút
kiviteli tervével kapcsolatos kockázatértékelés és a kútellenőrző
rendszerek minden előre látható feltétel mellett és körülmény esetén
megfelelnek. 5.
A létesítmény üzemelésével összefüggésben a súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek az alábbiakat kell tartalmaznia: a) a független hitelesítést végző
harmadik fél nyilatkozata arról, hogy a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentésben meghatározott, biztonsági szempontból kritikus elemeknek és azok
karbantartási rendszereinek az adatai megfelelőek vagy megfelelőek
lesznek; b) a hitelesítési rendszernek, és azon belül
a független hitelesítést végző harmadik fél kiválasztási eljárásának,
valamint azon hitelesítési módszernek az ismertetése, amellyel meg lehet
bizonyosodni a rendszer biztonsági szempontból kritikus elemeinek, illetve
bármely meghatározott üzemének a folyamatos karbantartottságáról és jó
állapotáról; c) az (5) bekezdés b) pontjában említett
módszernek részét képezi a biztonsági szempontból kritikus elemek független és
arra hatáskörrel rendelkező személyek általi vizsgálata és tesztelése, a
tervek, szabványok, tanúsítványok vagy a biztonsági szempontból kritikus elemek
megfelelőségét igazoló egyéb rendszerek hitelesítése, a folyamatban
lévő munka vizsgálata, a követelményeknek való meg nem felelés jelentése,
valamint az üzemeltető által végrehajtott korrekciós intézkedések.
6.
A létesítményen végrehajtott jelentős változtatások, köztük a
helyhez kötött létesítmények eltávolítása kapcsán benyújtandó információk
Amennyiben egy létesítményben jelentős
változtatásra van szükség, a 10. és a 11. cikk alapján az illetékes hatóságnak
adott tájékoztatásnak legalább az alábbi információkra ki kell terjednie: 1.
a létesítmény üzemeltetőjének neve és címe; 2.
a módosított veszélyhelyzeti jelentés
elkészítésében való munkavállalói részvétel összefoglaló ismertetése; 3.
létesítmény lényeges változtatása esetén a súlyos
veszélyhelyzetekről szóló korábbi jelentés és a kapcsolódó belső
katasztrófavédelmi terv hiánytalan aktualizálásához szükséges összes adat,
valamint annak igazolása, hogy a veszélyhelyzeti események kockázata
elfogadható szintre csökkent; 4.
helyhez kötött termelő létesítmény
üzemből való kivonása esetén: a) az összes veszélyes anyag elkülönítésének
módja, valamint – ha a létesítményhez kutak is kapcsolódnak – a kutak
létesítménytől és környezettől való végleges elszigetelésének módja; b) a létesítmény szétszerelésével járó
súlyos veszélyhelyzeti kockázatok, a teljes érintett populáció és a
kockázatellenőrzési intézkedések ismertetése; c) a személyzet biztonságos evakuálását és
kimentését, valamint a súlyos környezeti balesetek elkerülését biztosító
katasztrófavédelmi intézkedések.
7.
Az együttes üzemeltetésről szóló értesítésben
feltüntetendő adatok
A 14. cikknek megfelelően az együttes
üzemeltetésről szóló értesítésben legalább az alábbi információkat meg
kell adni: (1) az értesítést elkészítő
üzemeltető neve és címe; (2) amennyiben az együttes
üzemeltetésben más üzemeltetők is részt vesznek, azok neve és címe,
valamint megerősítésük arra vonatkozóan, hogy egyetértenek az értesítés
tartalmával; (3) annak ismertetése, hogy az együttes
üzemeltetésben érintett létesítmények irányítási rendszerei hogyan vannak
összehangolva a súlyos balesetek kockázatának csökkentése érdekében; (4) az együttes üzemeltetés kapcsán
alkalmazott összes olyan berendezés részletezése, amely nem szerepel az
együttes üzemeltetésben részt vevő egyetlen létesítmény aktuális, súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentésében sem; (5) az együttes üzemeltetésben részt
vevő összes üzemeltető által végrehajtott kockázatértékelés
összefoglalása, amely az alábbi információkat tartalmazza: a) leírás az együttes üzemeltetés során
végrehajtott tevékenységekről, amelyek egy létesítményen belül vagy azzal
kapcsolatban súlyos balesetek előfordulásának potenciális kockázatát
hordozzák magukban; b) a kockázatértékelés nyomán hozott
kockázatellenőrzési intézkedések ismertetése; (6) az együttes üzemelés és a munkaterv
ismertetése, amelyben szerepel az együttes üzemeltetés várható beindításának és
befejezésének dátuma, valamint az együttes üzemeltetést végző
üzemeltetők között létrejött megállapodás egy másolata. III.
MELLÉKLET
Az illetékes hatóságok rendelkezései a súlyos veszélyhelyzetek kockázatát
magukban hordozó tevékenységek szabályozásához 1.
E rendelet összefüggésében a biztonsági és
környezetvédelmi szabályozói feladatkört betöltő illetékes hatóság
kijelölésekor a tagállamok az alábbi miminumkövetelményeket támasztják: a) a rendeletben foglalt összes
kötelezettség tényleges teljesítését lehetővé tevő szervezeti
elrendezés, beleértve a biztonság és a környezetvédelem méltányos
szabályozásához szükséges eszközök meglétét; b) politikai nyilatkozat a felügyelet és a
végrehajtás céljairól, arra is kitérve, hogy az illetékes hatóság hogyan
kívánja elérni a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szabályozásában az
átláthatóságot, a következetességet, az arányosságot és a tárgyilagosságot. Az
illetékes hatóságnak továbbá egyértelművé kell tennie a nyilvánosság
számára, hogy a szabályozói és az üzemeltetői feladatkörök egymástól
elkülönülnek: az utóbbiak elsődlegesen a kockázatok ellenőrzéséért
felelnek, míg az előbbiek feladata annak hitelesítése, hogy az
üzemeltető megfelelő intézkedéseket léptetett életbe, amelyek minden
valószínűség szerint hatékonyan kezelni tudják a súlyos
veszélyhelyzetekből adódó kockázatokat; c) stratégiai nyilatkozat, amely ismerteti
az illetékes hatóság funkcióit, kiemelt cselekvési területeit (például a
létesítmények kialakítása, üzemeltetése, az integritásirányítás, valamint a
katasztrófavédelmi készültség és katasztrófaelhárítás terén), illetve a
cselekvés megszervezésének módját; d) működési eljárások, amelyek
meghatározzák az illetékes hatóság számára, hogyan vizsgálja és tartassa be a
rendeletből fakadó üzemeltetői kötelezettségeket, hogyan kezelje,
értékelje és hagyja jóvá a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentéseket
és a kutak üzemeltetéséről szóló értesítéseket, illetve hogyan határozza
meg egy adott létesítmény vagy tevékenység vonatkozásában a súlyos (akár
környezetkárosító) veszélyhelyzetek kockázatainak kezelésére irányuló
intézkedések vizsgálatainak gyakoriságát; e) az illetékes hatóság e rendeletből
fakadó feladatköreinek betöltéséhez szükséges eljárások, amelyek nem sértik a
hatóság egyéb kötelezettségeit, például a szárazföldi olaj- és gázipari
tevékenységek és a 92/91/EK irányelvben foglalt rendelkezések tekintetében; f) ha az illetékes hatóság több hivatalt is
magában foglal, a közös működést szabályozó mechanizmusokat rögzítő
hivatalos megállapodásra is szükség van, amely egyben rendelkezik a felső
vezetés felügyeletéről, monitoringjáról és felülvizsgálatáról, a közös
tervezésről és vizsgálatokról, a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentések kezelésével kapcsolatos feladatok megosztásáról, a közös
tényfeltárásról, a belső kommunikációról és a külső
jelentéstételről. 2.
A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges
intézkedéseket a fentiek életbe léptetése érdekében, többek között az alábbiak
tekintetében: a) a tevékenységek vizsgálatához, a
rendelkezések betartatásához, illetve a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentések és értesítések kezeléséhez szükséges, belső vagy kiszervezett
forrásból biztosított szaktudás; b) kiszervezett forrásokból biztosított
szaktudás igénybevételekor megfelelő írásbeli útmutatás és a szemlélet
következetességét fenntartó felügyelet, amely egyben biztosítja, hogy a
jogszerűen kijelölt illetékes hatóság mindvégig élhessen az ezen
rendeletből fakadó teljes hatáskörével; c) megfelelő források az alapvető
képzéshez, kapcsolattartáshoz, a szükséges technológiákhoz való hozzáféréshez,
az illetékes hatóság szabályozói funkciókat betöltő munkatársainak utazási
és ellátási költségeinek fedezetére, hogy az illetékes hatóságok között a 27.
cikknek megfelelően aktív együttműködés jöhessen létre; d) adott esetben az üzemeltetők és/vagy
létesítménytulajdonosok kötelezése az illetékes hatóság e rendelet értelmében
betöltött feladatköreivel járó költségeinek megtérítésére; e) az illetékes hatóság e rendeletből
adódó feladatköreinek ellátásához szükséges kutatások lebonyolítása vagy
kezdeményezése; f) az illetékes hatóság jelentéstétele. 3.
A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés,
az értesítések, a belső katasztrófavédelmi tervek és az egyéb releváns
dokumentumok értékelésére szolgáló eljárásoknak tartalmazniuk kell az
alábbiakat: (a)
kvantitatív kockázatértékelő elemzés; (b)
a tevékenységek helyszínére vonatkozó releváns
információkról alkotott üzemeltetői vélemény értékelése; (c)
az alkalmazott műszaki és szervezeti
szabványok értékelése; (d)
a mérnöki megoldások értékelése; (e)
a műveleti tervben bekövetkező változások
kezelését szolgáló üzemeltetői intézkedések értékelése; (f)
az alkalmazott megoldások és a hasonló helyzetekben
alkalmazott megoldások összevetése; (g)
annak értékelése, hogy a katasztrófaelhárítási
tervek mennyire igazodnak következetesen a feltárt kockázatokhoz; (h)
közvetlen veszély esetén a tevékenységeket leállító
üzemeltetői intézkedések értékelése; (i)
a katasztrófaelhárítási felszerelések rendelkezésre
állásának, valamint a hatékony használatukra vonatkozó eljárások
megfelelőségének értékelése. 4.
Az illetékes hatóságnak egyértelműen
függetlennek kell lennie az iparág finanszírozásával, az engedélyezéssel,
illetve az adóbehajtással foglalkozó kormányzati szervezetektől. Az
illetékes hatóság politikailag nem foglalhat állást az olaj- és a gázágazatot
érintő ügyekben. IV.
MELLÉKLET
Súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó üzemeltetői rendelkezések 1.
A 18. cikknek megfelelően kialakított, a
súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó üzemeltetői stratégia és
biztonságirányítási rendszer végrehajtásakor figyelembe kell venni az
alábbiakat: a) a súlyos balesetek megelőzésére
vonatkozó stratégiát írásban kell rögzíteni, abban szerepelniük kell a súlyos
balesetek előfordulásának veszélyét kezelő intézkedések általános
céljainak és szervezési vetületeinek, valamint ezen intézkedések vállalati
szinten való alkalmazási módjának; b) a biztonságirányítási rendszernek az
általános irányítási rendszer részét kell képeznie, és ki kell terjednie a
súlyos veszélyhelyzetekkel foglalkozó stratégia meghatározásához és
végrehajtásához szükséges szervezeti struktúrára, a felelősségekre, a
gyakorlati megoldásokra, az eljárásokra, a folyamatokra és az eszközökre. 2.
A biztonságirányítási rendszer – nem kizárólagos
jelleggel – az alábbiakat tartalmazza: a) szervezeti felépítés, a munkavállalók
szerepei és felelősségi körei; b) a súlyos veszélyhelyzeteknek, azok
előfordulási valószínűségének és hatásainak beazonosítása és
értékelése; c) a környezeti hatások beépítése a súlyos
veszélyhelyzetekről szóló jelentésekben szereplő veszélyhelyzeti
értékelésekbe; d) a súlyos veszélyhelyzetek kezelésére
szolgáló rendszerek normál üzemelés mellett; e) a változások kezelése; f) katasztrófavédelmi tervezés és
katasztrófaelhárítás; g) a környezetkárosítás korlátozása; h) a teljesítmény nyomon követése; i) auditálási és felülvizsgálati
intézkedések. 3.
Az üzemeltetőknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk
a biztonsági szempontból kritikus összes elem megbízhatósági és integritási
követelményének értékelésére, vizsgálati és karbantartási rendszereiket pedig a
biztonsági integritás ezen szintjének elérésére kell alapozniuk. 4.
Az üzemeltetőknek gondoskodniuk kell arról,
hogy a veszélyes anyagok mindenkor a csővezetékek, vízi járművek és a
biztos elkülönítésre szolgáló berendezések zárt rendszerein belül maradjanak.
Ezen túlmenően az üzemeltetők felelőssége biztosítani, hogy a védőelemek
semminemű kiesése ne vezethessen súlyos veszélyhelyzeti eseményhez. 5.
Az üzemeltetők az összes vonatkozó törvényi
rendelkezés betartását nyomon követő, megfelelő keretrendszerről
kötelesek gondoskodni oly módon, hogy normál működési eljárásaikba
törvényi kötelezettségként beépítik a súlyos veszélyhelyzetekkel kapcsolatos
biztonsági és környezetvédelmi szempontokat. 6.
Az üzemeltetőknek – többek között, de nem
kizárólag az alábbi eszközökkel – külön figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy
szilárd biztonsági kultúrát építsenek ki és tartsanak fenn, amelyben nagy a
folyamatos biztonságos üzemelés valószínűsége: a) kiterjedt folyamatauditálás; b) az elvárt magatartásformák elismerése és
jutalmazása; c) a szervezetek képességeinek és céljainak
rendszeres értékelése; d) a magas színvonal mint vállalati
alapérték fenntartása; e) hivatalos irányítási és ellenőrzési
rendszerek, amelyek a felső vezetés és az alkalmazottak részvételére is
építenek; valamint f) szakmai felkészültség az üzemelés minden
szintjén. 7.
Az ágazati szereplők az illetékes hatósággal
együttműködésben a szabványok, útmutatók és szabályok kidolgozásához
prioritástervet határoznak meg és hajtanak végre, amely irányadó gyakorlatként
jut majd érvényre a súlyos veszélyhelyzetek megelőzésében és a súlyos
veszélyhelyzetek hatásainak enyhítésében, amennyiben azok mégis
bekövetkeznének. Egyebek mellett az alábbi szempontokat szükséges vizsgálni: a) a kútintegritás, a kútellenőrzést
biztosító berendezések és reteszelemek fejlesztése, valamint hatékonyságuk
figyelemmel kísérése; b) az elsődleges kontroll javítása a
folyamatbiztonsági rendszerekben; c) egy esetlegesen fellépő súlyos
balesetnek, ezen belül akár a kút kitörésének eszkalálódását korlátozó
másodlagos kontroll javítása; d) megbízható döntéshozatal nagy nyomás
alatt; e) súlyos veszélyhelyzetekkel járó
tevékenységek irányítása és felügyelete; f) a fő tisztségviselők szakmai
rátermettsége; g) a megváltozott körülmények értékelésére
hatékony kockázatelemzés; h) a biztonsági szempontból kritikus
rendszerek megbízhatósági értékelése; i) a biztonsági rendszer integritásának
fő teljesítménymutatói; j) a biztonságirányítási rendszerek
hatékony integrálása az üzemeltetők, kútüzemeltetők,
fúrótorony-tulajdonosok és az együttes üzemeltetésben érintett egyéb
résztvevők között. V.
MELLÉKLET
A katasztrófavédelmi készültséggel és a katasztrófaelhárítással kapcsolatos
követelmények
1.
Belső katasztrófavédelmi terv
1.
A belső katasztrófavédelmi tervek – nem
kizárólagos jelleggel – az alábbiakat tartalmazzák: a) a katasztrófavédelmi eljárások alkalmazásának
kezdeményezésére jogosult személyek, valamint a belső
katasztrófaelhárítást irányító személy neve vagy tisztsége; b) a külső katasztrófavédelmi tervért
felelős hatósággal való egyeztetésért felelős személy neve vagy
tisztsége; c) a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentésben szereplő összes olyan előre látható körülmény vagy
esemény, amely súlyos balesethez vezethet; d) az említett körülmények vagy események
kezelésére, valamint a létesítmény és a tilalmi zóna területén belüli esetleges
hatásaik korlátozására szolgáló lépések ismertetése; e) a rendelkezésre álló felszerelések és
források leírása; f) a létesítmény területén lévő
személyeket érintő kockázatokat csökkentő intézkedések, beleértve a
figyelmeztetés módját és a figyelmeztetett személyektől elvárt lépéseket; g) a súlyos veszélyhelyzetekről szóló
jelentésben ismertetett – például a II. melléklet 2. pontjának (7) bekezdése és
3. pontjának (7) bekezdése szerinti – mentési intézkedések koordinálását
szolgáló intézkedések, amelyek súlyos baleset bekövetkeztekor jó túlélési
esélyeket biztosítanak a létesítmény területén tartózkodó személyek számára; h) a külső katasztrófavédelmi terv
bevezetéséért felelősséget viselő hatóságnak a balesetekre való korai
figyelmeztetését biztosító intézkedések, azon információk típusai, amelyeket az
első figyelmeztetésnek tartalmaznia kell, illetve a további információk
ismertté válásával a részletesebb tájékoztatás szabályai; i) a munkavállalók számára betöltendő
feladatkörüknek megfelelő oktatást biztosító intézkedések, adott esetben
külső katasztrófavédelmi szolgálatokkal összehangolva; j) a belső és a külső
katasztrófaelhárítást összehangoló intézkedések. 2.
Az üzemeltetők kötelesek jegyzéket
összeállítani a rendelkezésre álló felszerelésekről, azok tulajdonosairól,
helyéről, valamint a létesítménybe való szállításuk és telepítésük
módjáról. A jegyzékben meg kell nevezni azokat a hatályos intézkedéseket,
amelyek biztosítják, hogy a felszerelések és eljárások mindvégig üzemképes
állapotban maradjanak.
2.
Külső katasztrófavédelmi terv
1.
A külső katasztrófavédelmi tervek – nem
kizárólagos jelleggel – az alábbiakat tartalmazzák: a) a katasztrófavédelmi eljárások
alkalmazásának kezdeményezésére jogosult személyek, valamint a külső
katasztrófaelhárítást irányítani jogosult személyek neve és tisztsége; b) a balesetekre vonatkozó korai
figyelmeztetés fogadására vonatkozó intézkedések, valamint a kapcsolódó
riasztási és kiszállási eljárások; c) a külső katasztrófavédelmi terv
végrehajtásához szükséges eszközök koordinálására vonatkozó intézkedések; d) a létesítmény és az azt környező
tilalmi zóna területén bekövetkező biztonsági eseményekkel foglalkozó
belső katasztrófavédelmi tervet támogató intézkedések; e) a külső katasztrófaelhárítási
intézkedések részletes ismertetése; f) a balesetekben
valószínűsíthetően érintett személyek és szervezetek megfelelő
tájékoztatását és baleseti tanácsokkal való ellátását biztosító intézkedések; g) más tagállamok katasztrófavédelmi
szolgálatainak és a Bizottságnak a tájékoztatását biztosító intézkedések olyan
súlyos balesetek kapcsán, amelyek következményei több tagállamot is
érinthetnek; h) mind a tengeri, mind a szárazföldi vadon
élő állatokra és növényekre gyakorolt kedvezőtlen hatások enyhítésére
szolgáló intézkedések, többek között azokban az esetekben is, amikor az olajjal
szennyezett állatok előbb érnek partot, mint maga az olajszennyezés. 2.
A katasztrófaelhárításért elsődlegesen
felelősséget viselő hatóságnak az alábbiakat kell rendelkezésre
bocsátania: a) jegyzék a rendelkezésre álló felszerelésekről,
azok tulajdonosairól, helyéről, valamint a létesítménybe való szállításuk
és telepítésük módjáról; b) azon hatályos intézkedések ismertetése,
amelyek biztosítják, hogy a felszerelések és eljárások mindvégig üzemképes
állapotban maradjanak; c) a katasztrófahelyzet esetén elérhető
ágazati tulajdonú eszközök jegyzéke; d) a tengeri olaj- és gázipari
katasztrófahelyzetekre érvényes általános intézkedések ismertetése, kitérve
többek között az összes résztvevő fél, valamint az intézkedések folyamatos
fenntartásáért felelős testületek hatáskörére és felelősségi körére; e) azon intézkedések, amelyek biztosítják,
hogy a berendezések, a személyzet és az eljárások mindenkor üzem-, illetve
naprakészek legyenek. 3.
A külső katasztrófavédelmi tervekben
egyértelműen tisztázni kell az egyes hatóságok, katasztrófavédelmi
szolgálatok, koordinátorok és a katasztrófaelhárításban tevékenyen részt
vevő egyéb alanyok szerepét, hogy minden katasztrófahelyzetben garantált
legyen az együttműködés. 4.
Az intézkedéseknek olyan elemeket is tartalmazniuk
kell, amelyek kezelik az érintett tagállam képességeit vélhetően meghaladó
vagy annak országhatárain átterjedő hatású súlyos baleseteket, többek
között az alábbi eszközök révén: a) a tervek megosztása a szomszédos
tagállamokkal és a Bizottsággal; b) nemzeti és ágazati tulajdonú elhárítási
eszközök tagállamközi jegyzékének összeállítása, valamint az egymással
szomszédos országok, illetve a tagállamok felszereléseinek és eljárásainak
kompatibilitását biztosító összes szükséges változtatás végrehajtása; c) eljárások az EU polgári védelmi
mechanizmusának lehívásához (a 2007/779/EK tanácsi határozatnak
megfelelően); d) külső katasztrófaelhárítási
gyakorlat szervezése több tagállam részvételével. VI.
MELLÉKLET
Információcsere és átláthatóság 1.
A Bizottság a 22. és a 23. cikknek megfelelően
egységes adatszolgáltatási formátumot dolgoz ki a veszélyhelyzet-mutatók
közlésére, amely lehetőséget nyújt az egyes tagállamok és üzemeltetők
információinak összevetésére. 2.
Az (1) bekezdésben említett adatszolgáltatási
követelmények meghatározásakor legalább az alábbiakról információkat és
adatokat kell kérni: a) a szénhidrogének vagy más veszélyes
anyagok szándékosságot nem feltételező kibocsátása, függetlenül attól,
hogy gyulladással szabadulnak-e fel; b) a kútellenőrző rendszer zavara,
amely a szabályozó eszközök működésbe lépését eredményezte, illetve a kút
ellenőrző rendszereinek cserét vagy javítást igénylő
meghibásodása; c) a létesítmény folyamatbiztonsági
rendszerében bármely fő rendszerelem meghibásodása; d) a szerkezeti integritás lényeges
sérülése, a tűz- és robbanásvédelem megszűnése, illetve az úszó
létesítmény pozíciójának elvesztése; e) ütközési pályán lévő vízi
járművek és vízi járművek tényleges ütközései szárazföldi
létesítménnyel; f) helikopterbalesetek parti vagy part
közeli létesítmények területén, illetve a tengeri létesítmények
megközelítésekor; g) minden halálos kimenetelű baleset; h) minden 5 vagy több személyt érintő
súlyos sérülés egyazon baleset során; i) a nélkülözhetetlen munkát nem végző
személyzet evakuálása; j) súlyos környezeti baleset. 3.
A (2) bekezdésben említett információk között az
olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos tényszerű és elemző
adatoknak egyaránt szerepelniük kell, illetve ezeknek egyértelműeknek kell
lenniük. A benyújtott adatoknak és információknak lehetővé kell tenniük az
egyes üzemeltetők teljesítményének összehasonlítását, és nem csak saját
tagállamukon belül, hanem az ágazat egészének nemzetközi viszonylatában is. 4.
A (2) bekezdésben említett információk összegyűjtésének
és egységes szerkezetbe foglalásának az a célja, hogy proaktív korrekciós
intézkedések meghozatala érdekében előzetes figyelmeztetést lehessen
kiadni a biztonság és a környezet szempontjából kritikus reteszrendszerek
állapotának (további) romlásáról. Az információk alapján továbbá meg lehet
állapítani az egyes üzemeltetők és az ágazat egésze által végrehajtott
intézkedések és ellenőrzések általános hatékonyságát, különösen a súlyos
balesetekből adódó veszélyhelyzetek megelőzése és a környezeti
kockázatok minimalizálása tekintetében. 5.
A 23. cikkben foglalt követelmények teljesítése
érdekében egyszerűsített, a nyilvánosság által könnyen hozzáférhető
és az adatok országhatár-független összevetésére módot nyújtó adatszolgáltatási
formátum kerül kidolgozásra a (2) bekezdés szerinti vonatkozó adatok
közzétételének megkönnyítéséhez és a 24. cikk szerinti jelentések
elkészítéséhez. [1] Példák: Deepwater Horizon – Egyesült Államok, 2010 (11
halott), Montara – Ausztrália, 2009; Usumacinta – Mexikó, 2007 (22 halott). [2] Például olaj- és gázszivárgás, a termelési folyamat
biztonsága és a kitörésvédelem terén megfigyelt hiányosságok; érvénytelen
tervmódosításból eredő meghibásodás; a biztonsági szempontból kritikus
elemek karbantartása terén tapasztalható jelentős elmaradás. Hasonló
események a közelmúltból: Gullfaks C, 2010. május; Gannet F, 2011; mindkét eset
az Északi-tengeren történt. [3] COM(2010) 560 végleges [4] HL L 73., 1997.3.14., 5. o. [5] HL L 156., 2003.6.25., 17. o. [6] HL L 140., 2009.6.5., 114. o. [7] HL L 175., 1985.7.5., 40. o. [8] A polgári védelmi mechanizmus operatív központja. [9] Az EMSA az Erika (1999) és a Prestige (2002) nevű
tartályhajót ért katasztrófát követően jött létre, és feladata a tengeri
biztonság és biztonságosság magas, egységes és hatékony szintjének biztosítása,
valamint a tengeri szennyezés megelőzése és elhárítása. [10] SEC(2010) 1346: Energia 2020: A versenyképes, fenntartható
és biztonságos energiaellátás és -felhasználás stratégiája. [11] A berlini fórum (azaz a fosszilis tüzelőanyagokkal
foglalkozó fórum) a Bizottság által évente összehívott érdekelti találkozó. Az
éves plenáris ülések közötti időszakban három munkacsoport rendszeresen
ülésezik, és megvitatják az aktuális kérdéseket. [12] A nagy kockázattal járó/nagy értéket képviselő ágazatokra
vonatkozó más jogi aktusok esetében többnyire az irányelvet részesítették
előnyben (pl. IPPC- vagy a SEVESO II irányelv), míg a nagy kockázattal
járó szűkebb ágazatok, például a polgári repülés esetében a jogi keret
gyakran rendelet formáját ölti. [13] HL C […], […], […] o. [14] HL C […], […], […] o. [15] HL L 164., 2008.6.25., 19. o. [16] HL L 143., 2004.4.30., 56. o. [17] HL L 183., 1989.6.29., 1. o. [18] HL L 348., 1992.11.28., 9. o. [19] A mobil tengeri fúrótornyok építésére és felszerelésére
vonatkozó nemzetközi szabályzat (MODU Code), 2009. december 2. [20] HL L 55., 2011.2.28., 13. o. [21] HL L 240., 1977.9.19., 1. o. [22] HL L 131., 2009.5.28., 11. o. [23] HL L 175., 1985.7.5., 40. o. [24] HL L 41., 2003.2.14., 26. o. [25] HL L 154., 2004.4.30., 56. o.