52011PC0560

INDOKOLÁS

A JAVASLAT HÁTTERE

Schengeni igazgatás – a belső határellenőrzés nélküli térség megerősítése

A jelen javaslatban szereplő módosítások, valamint az azok tervezett gyakorlati érvényesülésére vonatkozó részletes indokolás összefüggéseivel és alapjával kapcsolatban utalunk a „Schengeni igazgatás – a belső határellenőrzés nélküli térség megerősítése” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló bizottsági közleményre, amelynek elfogadására e javaslattal együtt kerül sor.

Jogszabályi változások

Az Európai Tanács 2011. június 23–24-i ülésén megfogalmazott felhívás teljesítéséhez szükséges jogszabályi keret biztosítása érdekében, mely felhívás szerint mechanizmust kell létrehozni a valóban kritikus helyzetek kezelésére, módosítani kell az 562/2006/EK rendelettel létrehozott Schengeni határ-ellenőrzési kódexet, amely egyrészt megállapítja a külső határokon történő határellenőrzésekre vonatkozó szabályokat, másrészt rendelkezik a belső határokon történő határellenőrzés eltörléséről, valamint utóbbi határellenőrzés korlátozott esetekben történő visszaállításának lehetőségéről.

Mivel a személyeknek a belső határok nélküli térségen belüli szabad mozgása az ebben a térségben élő személyek által élvezett jelentős uniós eredmény, ezért az Unió szintjén meghozott döntést kíván az, ha ezt a szabad mozgást egyoldalú és időnként nem átlátható nemzeti döntések korlátozzák.

Ezért a belső határokon történő ellenőrzések visszaállításának főszabály szerint a tagállamok álláspontjának – a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben[1] megállapított vizsgálóbizottsági eljárásban történt – ismertetését követően, a Bizottság által végrehajtási aktusként javasolt és elfogadott határozaton kell alapulnia. A határozatnak pontosítania kell, hol lehet kivételesen visszaállítani – 30 napos megújítható időszakokra, de legfeljebb hat hónapig – a belső határokon történő határellenőrzést. Csak olyan esetekben lehet ezt az időszakot meghosszabbítani, amikor a belső határokon végzett határellenőrzés visszaállítása a schengeni értékelési mechanizmus keretében tett olyan elmarasztaláson alapul, amelynek oka az, hogy valamely tagállam tartósan nem látja el a külső határ hozzá tartozó szakaszának megfelelő védelmét.

Előre nem látható események esetén azonban, amennyiben azonnali intézkedés válik szükségessé, a tagállamok számára fennmarad annak lehetősége, hogy egyoldalúan újra bevezessék a belső határokon a határellenőrzést. Az ilyen határozat azonnal hatályba lép, és arról értesíteni kell a Bizottságot, az Európai Parlamentet és a többi tagállamot. A belső határokon végzett határellenőrzés ilyen körülmények között történő újbóli bevezetése azonban csak öt napig tarthat. Ilyen esetben az elfogadott intézkedés megfelelőségének megítélése céljából a Bizottság konzultálhat valamennyi tagállammal. Az ilyen konzultáció nem függeszti fel a tagállam által hozott döntést. Ha szükségessé válik, akkor a belső határokon történő határellenőrzések visszaállítását meg lehet hosszabbítani, de ebben az esetben annak a Bizottság által – a fent említett 182/2011 rendelet 8. cikkében előírt sürgősségi eljárással – végrehajtási aktusként elfogadott határozaton kell alapulnia.

A koordinált, uniós szintű fellépés lehetővé teszi, hogy az összes európai érdeket figyelembe vegyék. Az ilyen fellépés fellépés olyan helyzetekre keres megoldást, amikor egy adott tagállamnak komoly rövidtávú, nagy területet érintő, a közrendet vagy a belső biztonságot veszélyeztető fenyegetéssel kell szembenéznie, valamint olyan helyzetekre, amelyek hatásai szélesebb körűek és hosszabb távúak. Mind a két esetben indokolt a koordinált európai fellépés, mivel a belső határokon történő határellenőrzések visszaállítására irányuló minden – még a korlátozott időszakra és korlátozott földrajzi területre vonatkozó – döntés is azzal jár, hogy annak emberi és gazdasági hatásai az ilyen intézkedéshez folyamodó tagállam határain túl is érezhetőek lesznek. Az ilyen koordinált európai megközelítés még inkább sürgető akkor, amikor a külső határ valamely szakasza kerül váratlan és nagy nyomás alá, vagy amikor egy tagállam tartósan elmulasztja a hozzá tartozó külső határszakasz ellenőrzését, vagy amikor olyan körülmények állnak fenn, amelyek uniós vagy nemzeti szinten komoly fenyegetést jelentenek a közrendre vagy a belső biztonságra. A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó bármely döntésnek közvetlen hatása van valamennyi utazóra és valamennyi tagállam közös érdekeire.

Ilyen körülmények között a belső határokon történő határellenőrzést csak végső lehetőségként indokolt visszaállítani, és csak addig, amíg más intézkedéseket nem hoztak a külső határ adott szakaszán a helyzet stabilizálására, európai szinten a szolidaritás szellemében és/vagy nemzeti szinten, a közös szabályoknak való jobb megfelelés biztosítása érdekében.

2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK

A migrációról szóló közleményében[2] a Bizottság felvetette egy olyan mechanizmus bevezetésének lehetőségét, amely uniós szintű döntéshozatalt tenne lehetővé azzal kapcsolatban, hogy kivételes jelleggel mely tagállamok állítsák vissza a belső határokon végzett határellenőrzést, és mennyi időre. A közlemény elképzeléseket tartalmazott egy olyan mechanizmus kidolgozására, amely a kivételes körülmények kezelésére szolgálna, többek között a belső határokon történő határellenőrzés végső lehetőségként történő ideiglenes, uniós alapú, koordinált visszaállításával.

Ezeket az elképzeléseket 2011. május 12-én üdvözölte a Bel- és Igazságügyi Tanács, 2011. június 23–24-i ülésén pedig az Európai Tanács is, amely szerint „a schengeni együttműködés egészét veszélyeztető kivételes körülmények kezelésére olyan mechanizmust kell bevezetni, amely ugyanakkor nem veszélyeztetheti a személyek szabad mozgásának alapelvét.”

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (1) és (2) bekezdése.

Ez a javaslat módosítja a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, amely az Európai Közösséget létrehozó szerződés megfelelő rendelkezésein – azaz a 62. cikk (1) bekezdésén (belső határok), valamint a 62. cikk (2) bekezdésének a) pontján (külső határok) – alapult.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javasolt módosításnak nincsenek az Európai Unió költségvetését érintő vonzatai.

2011/0242 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az 562/2006/EK rendeletnek a belső határokon történő határellenőrzés kivételes körülmények közötti ideiglenes visszaállítására vonatkozó közös szabályok megállapítása érdekében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (1) és (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A személyeknek a belső határokon keresztül történő szabad mozgását lehetővé tevő térség létrehozása az Európai Unió egyik fő vívmánya. Egy ilyen térségben, amelyek belső határain nincs ellenőrzés, közösen kell fellépni az Európai Unió vagy egy vagy több uniós tagállam közrendjét vagy belső biztonságát komolyan veszélyeztető helyzetekben, ezért lehetővé kell tenni a belső határokon történő határellenőrzés kivételes körülmények közötti visszaállítását, amely ugyanakkor nem veszélyeztetheti a személyek szabad mozgásának alapelvét. Ezért közös uniós fellépésre van szükség, tekintettel az ilyen végső lehetőségként alkalmazott intézkedéseknek valamennyi olyan személyre gyakorolt hatására, akik ezen a térségen belül rendelkeznek a belső határokon történő határellenőrzés nélküli mozgás jogával.

(2) A belső határellenőrzések nélküli térségen belüli szabad mozgás az Unió egyik legjelentősebb vívmánya. Mivel a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítása érinti a szabad mozgást, ezért minden erre vonatkozó döntést uniós szinten kell meghozni. A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására minden esetben csak végső lehetőségként kerülhet sor, egyedi, objektív kritériumokon és a szükségesség uniós szintű értékelésén alapuló, szigorúan szabályozott alkalmazási körrel és időtartamra. Azokban az esetekben, amelyekben a közrendet vagy a belső biztonságot veszélyeztető komoly fenyegetés azonnali intézkedéseket követel meg, a tagállamoknak képesnek kell lenniük a belső határokon végzett határellenőrzés visszaállítására öt napot nem meghaladó időtartamra, amelynek bármilyen meghosszabbításáról uniós szinten kell dönteni.

(3) A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó döntés meghozatala során mérlegelni kell az intézkedés szükségességét és arányosságát a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető – a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának igényét kiváltó – veszélyhez képest, továbbá a nemzeti és/vagy Uniós szinten hozható alternatív intézkedéseket, valamint az ilyen intézkedésnek a belső határok nélküli térségen belüli szabad mozgásra gyakorolt hatását.

(4) A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítása kivételesen szükségessé válhat az uniós vagy nemzeti szinten a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély esetén, különösen terrortámadások vagy –fenyegetések után, valamint a szervezett bűnözés jelentette veszély esetén.

(5) Ilyen helyzetek olyankor adódhatnak, amikor nagyszámú harmadik országbeli állampolgár lépi át egy vagy több tagállam külső határát. Ez a harmadik országok illegálisan egy másik tagállamban vagy tagállamokban tartózkodó állampolgárainak váratlanul és jelentősen megnövekedett másodlagos migrációját eredményezheti. Figyelembe véve azon tagállamok számát, amelyeket az ilyen váratlanul és jelentősen megnövekedett másodlagos migráció érint, és az ilyen növekedésnek az Unió vagy egy konkrét tagállam migrációs helyzetére gyakorolt általános hatását, szükségesnek bizonyulhat a belső határokon történő határellenőrzések ideiglenes visszaállítása ott, ahol a fennálló körülmények uniós vagy nemzeti szinten komoly fenyegetést jelentenek a közrendre vagy a belső biztonságra. A külső határok nagyszámú harmadik országbeli állampolgár általi átlépése kivételes körülmények között indokolttá teheti bizonyos belső határellenőrzés azonnali visszaállítását, ha az uniós vagy nemzeti szintű közrend és belső biztonság komoly és sürgős fenyegetéstől való védelme érdekében ilyen intézkedésre van szükség.

(6) A belső határokon történő bizonyos ellenőrzések ideiglenes visszaállítása a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és nyomon követési mechanizmus létrehozásáról szóló rendelet 15. cikke szerinti schengeni értékelések által feltárt komoly hiányosságokra adott válasz is lehet, olyan körülmények fennállása esetén, amelyek uniós vagy nemzeti szinten komoly fenyegetést jelentenek a közrendre vagy a belső biztonságra.

(7) A belső határokon történő bizonyos ellenőrzések ideiglenes visszaállítására vonatkozó bármely döntés meghozatala előtt teljes körűen meg kell vizsgálni az aktuális helyzet megoldását célzó intézkedések elfogadásának lehetőségét, többek között az olyan uniós szervek által nyújtott segítséget, mint a Frontex vagy az Europol, valamint a nemzeti és/vagy uniós szintű technikai vagy pénzügyi támogatási intézkedéseket. Továbbá a belső határellenőrzések visszaállítására vonatkozó bármilyen döntést érdemi információkra kell alapozni, amelyek a visszaállítást kérelmező tagállamtól vagy más forrásokból, például helyszíni ellenőrzésekből származnak.

(8) E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[3] megfelelően kell gyakorolni. Sürgős eseteket kivéve és tekintettel az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának iii. alpontjára, a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazandó.

(9) A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat kell elfogadnia, amennyiben ezt – kellően indokolt, a közrendet vagy a belső biztonságot uniós vagy nemzeti szinten fenyegető veszélyhez kapcsolódó indokolt esetekben – rendkívül sürgősségi okok megkívánják.

(10) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címe alapján a schengeni vívmányokra épül, Dánia a fenti jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően a rendelet elfogadását követő hat hónapon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(11) Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatnak[4] megfelelően nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(12) Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozatnak[5] megfelelően nem vesz részt. Írország ezért nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(13) Izland és Norvégia tekintetében e rendelet a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodásban[6] foglaltak szerint.

(14) Svájc tekintetében e rendelet a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásban[7] foglaltak szerint.

(15) Liechtenstein tekintetében e rendelet a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyvben[8] foglaltak szerint.

(16) Ciprus tekintetében e rendelet a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint a schengeni vívmányok rendelkezésein alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktusnak minősül.

(17) Bulgária és Románia tekintetében e rendelet a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint a schengeni vívmányok rendelkezésein alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktusnak minősül.

(18) Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, azon belül a szabad mozgás és tartózkodás jogát. Ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 562/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:

(1) A 23–26. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 23. cikk

A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának általános kerete

1. A belső határokon történő határellenőrzés nélküli térségben a közrendet vagy a belső biztonságot uniós vagy nemzeti szinten fenyegető komoly veszély esetén a belső határokon történő határellenőrzés egy vagy több tagállam belső határainak egészén vagy azok meghatározott részein, legfeljebb 30 napos időtartamra – illetve a komoly veszély várható időtartamára, ha az meghaladja a 30 napos időszakot – kivételesen visszaállítható. A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának alkalmazási köre és időtartama nem lépheti túl a komoly veszély elhárításához feltétlenül szükséges mértéket.

2. A belső határokon történő határellenőrzést csak az e rendelet 24., 25. és 26. cikkében előírt eljárásokkal összhangban lehet visszaállítani. A 23a. cikkben felsorolt feltételeket a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó valamennyi döntés tervezése során figyelembe kell venni.

3. Amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot uniós vagy nemzeti szinten fenyegető veszély az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon túl is fennáll, a belső határokon történő határellenőrzés az (1) bekezdésben említettekkel megegyező okok alapján, a 23a. cikkben felsorolt feltételek, valamint bármilyen új elem figyelembevételével legfeljebb 30 napos, megújítható időtartamra meghosszabbítható.

4. A belső határokon visszaállított határellenőrzés teljes időtartama – vagyis az (1) bekezdés alapján előírt kezdeti időszak és a (3) bekezdés alapján előírt meghosszabbítások összesen – nem haladhatja meg a hat hónapot. A Bizottság ezen időszak meghosszabbításáról határozhat a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és nyomon követési mechanizmus létrehozásáról szóló rendelet 15. cikke értelmében megállapított, a külső határellenőrzéssel vagy a kiutasítási eljárásokkal kapcsolatban tartósan fennálló, súlyos hiányosságok esetén.

23a. cikk

A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának feltételei

1. A határellenőrzés egy vagy több belső határon vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállításáról szóló döntés meghozatalakor a Bizottság vagy – a 25. cikk (1) bekezdésében említett esetekben – az érintett tagállam megvizsgálja, hogy az ilyen intézkedés várhatóan mennyire megfelelően orvosolja az uniós vagy nemzeti szinten a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyt, és megvizsgálja az intézkedésnek az adott veszélyhez mért arányosságát. Ez a vizsgálat az érintett tagállam(ok) által benyújtott részletes információkon és minden egyéb releváns információn – köztük a (2) bekezdés szerint megszerzett információkon – alapul. Az ilyen vizsgálat elvégzésekor különösen az alábbi tényezőket veszik figyelembe:

1. az uniós vagy nemzeti szinten a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszély várható hatását, például terrortámadások vagy –fenyegetések után, valamint a szervezett bűnözés jelentette veszély esetén;

2. a nemzeti és/vagy európai szinten igénybe vehető vagy igénybe vett technikai vagy pénzügyi támogatási intézkedések rendelkezésre állását, többek között az olyan uniós szervek által nyújtott segítséget, mint a Frontex, az EASO vagy az Europol, valamint azt, hogy az ilyen intézkedések várhatóan mennyire megfelelően tudják orvosolni az uniós vagy nemzeti szinten a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyt;

3. a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és nyomon követési mechanizmus létrehozásáról szóló rendelettel összhangban a schengeni értékelések során megállapított, a külső határellenőrzéssel vagy a kiutasítási eljárásokkal kapcsolatos, súlyos hiányosságok jelenlegi és várható jövőbeli hatását;

4. az ilyen intézkedés várható hatását a belső határellenőrzések nélküli térségen belüli szabad mozgásra.

2. A határozathozatal előtt a Bizottság

5. további információk benyújtására kérheti fel a tagállamokat, a Frontexet, az Europolt, az Eurojustot, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét vagy bármely más uniós szervet,

6. helyszíni ellenőrzéseket végezhet a tagállamok, valamint a Frontex, az Europol és bármely más érintett európai szerv szakértőinek támogatásával, azért, hogy a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítására vonatkozó döntés szempontjából jelentős információkat szerezzen be vagy ellenőrizzen.

24. cikk

A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának eljárása

1. Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítása szükséges a 23. cikk (1) bekezdése értelmében, a tagállam legkésőbb hat héttel a tervezett visszaállítás előtt, vagy – ha a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását szükségessé tevő körülmények a tervezett visszaállítás előtt kevesebb, mint hat héttel válnak ismertté – ennél rövidebb időn belül kérelmet nyújt be a Bizottságnak, és az alábbi információkat nyújtja be:

7. a tervezett visszaállítás indoklását, amely tartalmazza a közrendet vagy a belső biztonságot uniós vagy nemzeti szinten fenyegető komoly veszélyt jelentő eseményeket részletesen leíró főbb adatokat;

8. a tervezett visszaállítás alkalmazási körét, megjelölve , hogy a belső határok mely részén vagy részein kell visszaállítani a határellenőrzést;

9. az engedélyezett átkelőhelyek nevét;

10. a határellenőrzés tervezett visszaállításának időpontját és időtartamát;

11. adott esetben a többi tagállam által meghozandó intézkedéseket.

Ilyen kérelmet két vagy több tagállam közösen is benyújthat.

2. Az (1) bekezdésben említett információkat a kérelem benyújtásával egyidejűleg a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek is meg kell küldeni.

3. A tagállamnak az (1) bekezdés szerint, vagy az (1) bekezdés a)–e) pontjában részletezett információk alapján a saját kezdeményezésére benyújtott kérelmét követően a Bizottság határoz a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 33a. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

4. A Bizottság határoz a belső határokon történő határellenőrzés meghosszabbításáról. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 33a. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

5. Az olyan helyzetekkel kapcsolatos, megfelelően indokolt sürgős esetekben, amikor a belső határokon történő határellenőrzés (4) bekezdés szerinti meghosszabbítását szükségessé tevő körülmények a tervezett meghosszabbítást megelőzően kevesebb mint 10 nappal válnak ismertté, a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat fogad el a 33a. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően.

25. cikk

Azonnali fellépést igénylő esetekre vonatkozó külön eljárás

1. Amennyiben egy adott tagállam közrendjét vagy belső biztonságát fenyegető komoly veszély azonnali fellépést követel meg, az érintett tagállam kivételesen és azonnal, öt napot meg nem haladó, korlátozott időtartamra visszaállíthatja a határellenőrzést a belső határokon.

2. A határellenőrzést a belső határokon visszaállító tagállam ezzel egyidejűleg megfelelően értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot, valamint rendelkezésre bocsátja a 24. cikk (1) bekezdésében említett információkat, valamint megjelöli ezen eljárás alkalmazásának indokait. A Bizottság az értesítés kézhezvételét követően azonnal konzultálhat a többi tagállammal.

3. Amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon túl is fennáll, a Bizottság határoz a belső határokon történő határellenőrzés meghosszabbításáról. Tekintettel az (1) bekezdésben meghatározott időszak lejárta utáni azonnali fellépés – rendkívüli sürgősséget indokolttá tevő – szükségességére, a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat fogad el a 33a. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően.

26. cikk

Külön eljárás tartósan fennálló, súlyos hiányosságok esetén

1. Ha a Bizottság megállapítja, hogy a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és nyomon követési mechanizmus létrehozásáról szóló rendelet 15. cikkében meghatározott, a külső határellenőrzéssel vagy a kiutasítási eljárásokkal kapcsolatban tartósan fennálló, súlyos hiányosságok állnak fenn, és amennyiben ezek a hiányosságok uniós vagy nemzeti szinten a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszélyt jelentenek, a belső határokon történő határellenőrzés hat hónapot nem meghaladó időtartamra visszaállítható. Ha a súlyos hiányosságokat nem orvosolják, ez az időszak legfeljebb további, hat hónappal meghosszabbítható. Erre a meghosszabbításra legfeljebb háromszor van lehetőség.

2. A Bizottság határoz a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 33a. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

3. A Bizottság határoz a belső határokon történő határellenőrzés meghosszabbításáról. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 33a. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

4. Az olyan helyzetekkel kapcsolatos, megfelelően indokolt sürgős esetekben, amikor a belső határokon történő határellenőrzés (3) bekezdés szerinti meghosszabbítását szükségessé tevő körülmények a tervezett hosszabbítást megelőzően kevesebb mint 10 nappal válnak ismertté, a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat fogad el a 33a. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően.”

(2) A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 27. cikk

A jogalkotók tájékoztatása

A Bizottság és az érintett tagállam(ok) a lehető leghamarabb tájékoztatják az Európai Parlamentet és a Tanácsot bármely olyan okról, amely a 23–26.cikk alkalmazását teheti szükségessé.”

(3) A 29. és a 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 29. cikk

Jelentés a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról

A belső határokon határellenőrzést végzett tagállam legkésőbb négy héttel a belső határokon történő határellenőrzés megszüntetése után jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról, ismertetve különösen az ellenőrzések végrehajtását, valamint a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának hatékonyságát.

30. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

A Bizottság tájékoztatja a nyilvánosságot a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról szóló határozatról és különösen az ilyen intézkedés kezdő és befejező időpontjáról, kivéve ha nyomós biztonsági indokok támasztják alá e tájékoztatás elmaradását.”

(4) A rendelet az alábbi új 33a. cikkel egészül ki:

„ 33a. cikk

Bizottsági eljárás

1. A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

2. Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

3. Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, ugyanazon rendelet 5. cikkével összefüggésben.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, a Szerződéseknek megfelelően.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[2] COM(2011) 248., 2011.5.4.

[3] HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[4] HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

[5] HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

[6] HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

[7] HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

[8] HL L 160., 2011.6.18., 19. o.