2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/40

—

tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Bizottság Tanácsnak és Európai Parlamentnek szóló, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2009” című 2010. július 14-i jelentésére (COM(2010)0382), beleértve annak mellékleteit (SEC(2010)0897 és SEC(2010)0898),

—

tekintettel az OLAF tizedik tevékenységi jelentésére – Éves jelentés 2010 (1),

—

tekintettel a Számvevőszék éves jelentésére a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról, az intézmények válaszaival együtt (2),

—

tekintettel a Számvevőszék 2009-es pénzügyi évről szóló éves jelentésére a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap (EFA) által támogatott tevékenységekről, a Bizottság válaszaival együtt (3),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkének (3) bekezdésére és 325. cikkének (5) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló, 2010. május 18-i nyilatkozatára (5), melynek célja annak biztosítása, hogy az uniós pénzeszközök ne képezzék korrupció tárgyát;

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0050/2011),

1.

sajnálja, hogy a Bizottságnak az EUMSz. 325. cikke (5) bekezdésével összhangban benyújtott, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2009” című jelentése (COM(2010)0382) („PIF-jelentés 2009”) nem tartalmaz információkat a szabálytalanságok és csalások becsült szintjéről az egyes tagállamokban, mivel a jelentéstétel szintjére összpontosít, és ezért nem lehetséges átfogó képet kapni a szabálytalanságok és csalások tagállamokban tapasztalható jelenlegi szintjéről, valamint azonosítani és megbüntetni azokat az országokat, ahol a legmagasabb a szabálytalanságok és csalások szintje;

2.

hangsúlyozza, hogy a csalás a szándékos károkozás egy példája és bűncselekmény, valamint hogy a szabálytalanság a szabály betartásának elmulasztása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentése nem vizsgálja részletesen a csalást és a szabálytalanságokkal igen tág értelemben foglalkozik; rámutat, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke a csalásra és nem a szabálytalanságokra vonatkozik, és felszólít a csalás és a hibák vagy szabálytalanságok közötti különbségtételre;

3.

rámutat, hogy az elmúlt néhány évben a korrupció elleni küzdelemre irányuló általánosabb kísérlet részeként technikákat alakítottak ki a csalás mérésére, és sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza ezt a kutatási munkát, és a tagállamokkal együttműködésben vezessen be – kezdetben kísérleti projektként – a szabálytalanságok és csalás jelenségének mérésére kialakított, megfelelő új módszertanokat;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy gyakorolja az annak biztosítása tekintetében meglévő feladatkörét, hogy a tagállamok eleget tegyenek jelentéstételi kötelezettségeiknek, és így megbízható és összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre a szabálytalanságokról és csalásokról, még akkor is, ha ehhez a Bizottságnak módosítania kell a jelentéstételi kötelezettségek elmulasztására vonatkozó szankciórendszert;

5.

sajnálja, hogy továbbra is hibásan költenek el nagy összegű uniós pénzeszközöket, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő lépéseket e pénzek azonnali behajtásának biztosítása érdekében;

6.

aggodalmának ad hangot az olaszországi, vissza nem fizetett vagy behajthatatlannak minősített szabálytalanságok 2009-es pénzügyi év végén tapasztalható szintje miatt;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye a tagállamokat még inkább elszámoltathatóvá a még visszafizetendő szabálytalanságok összege tekintetében;

8.

megállapítja, hogy az uniós jogszabályok előírják a tagállamoknak, hogy számoljanak be minden szabálytalanságról legkésőbb azon negyedév végétől számított két hónapon belül, amelyben a szabálytalanságot első alkalommal közigazgatási vagy bírósági úton megállapították és/vagy bejelentett szabálytalanságra vonatkozó új információ válik ismertté; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést – beleértve a nemzeti közigazgatási eljárások egyszerűsítését – a szükséges határidők betartására, valamint a szabálytalanság megállapítása és bejelentése közötti időköz lerövidítésére; felhívja a tagállamokat, hogy a csalás elleni küzdelem keretében tett erőfeszítéseik során elsődlegesen az adófizetők pénzének védelmezőjeként lépjenek fel;

9.

azt tudakolja, hogy a Bizottság milyen lépéseket tett a feltételezett csalások – Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában előforduló szabálytalanságok teljes számához képest mind előfordulásukat, mind összegüket illető – növekedése elleni küzdelem érdekében;

10.

aggodalmának ad hangot a spanyolországi és franciaországi gyanúsan alacsony, a 2009. évi PIF-jelentésben ismertetett feltételezett csalási arányok miatt, különösen az országok méretét és a kapott pénzügyi támogatást figyelembe véve, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy szerepeltessen részletes információkat az ezekben az államokban alkalmazott módszertanról és a csalások felderítésével kapcsolatos képességekről;

11.

felhívja azon tagállamokat – vagyis a Cseh Köztársaságot, Máltát és Észtországot –, melyek még nem ratifikálták az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezményt (6), vagy annak jegyzőkönyveit (7) (a PIF-eszközök), hogy haladéktalanul hajtsák végre e jogi eszközök ratifikációját; sürgeti azon tagállamokat, melyek ratifikálták a PIF-eszközöket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az Unió pénzügyi érdekeit védő nemzeti büntetőjogi szabályaik megerősítése érdekében, különösen a Bizottságnak az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény és annak jegyzőkönyvei végrehajtásáról szóló második jelentésében (COM(2008)0077) feltárt meglévő hiányosságok felszámolása által;

12.

üdvözli az OLAF által kifejlesztett és fenntartott, szabálytalanságokat kezelő rendszer (IMS) 2009-ben történt bevezetését és a rendszer által előidézett pozitív fejleményeket; aggályainak ad hangot amiatt, hogy a Bizottság a bejelentett esetek számának és pénzügyi hatásának emelkedését az új technológiai jelentéstétel használatával magyarázza; felhívja Bizottságot, hogy adja meg a Parlamentnek az újonnan bevezetett technológiai jelentéstétel részletes módszertanát és foglalja azt bele következő éves jelentésébe; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az IMS-t és javítsák tovább a jelentéstételi szabályoknak való megfelelésüket;

13.

kéri a Bizottságot, hogy következő évi jelentésébe foglalja bele az új technológiai jelentéstétellel és a hagyományos jelentéstételi módszerekkel jelentett szabálytalanságok összegét; felhívja a tagállamokat, hogy gyorsítsák a szabálytalanságok jelentési ütemét;

14.

ismét sajnálatát fejezi ki, hogy – a tagállamok által szolgáltatott információk minőségével kapcsolatos komoly kételyekre való tekintettel – a Bizottság nagyobb hangsúlyt fektet az Európai Parlament arról való meggyőzésére, hogy be kell vezetni egy „elfogadható hibakockázatot”, mint a tagállamok arról való meggyőzésére, hogy szükség van a nemzeti számvevőszék által ellenőrzött, és a Számvevőszék által megerősített, kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatokra; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben és a Szerződés szerint megfelelő jelentés elkészítésével adjon a Parlamentnek ésszerű biztosítékot arra, hogy ez a célkitűzés teljesült és a csalásellenes küzdelmet szolgáló fellépés megfelelően zajlott;

15.

aggodalmának ad hangot Ausztria, Spanyolország, Olaszország, Románia és Szlovákia esetében a csalások saját forrásokban előforduló szabálytalanságokhoz viszonyított mennyisége miatt, mivel a csalás teszi ki mindegyik tagállamban a teljes összeg több mint felét; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg az összes szükséges intézkedést az uniós pénzeszközökhöz kapcsolódó csalások összes okának kezelésére, beleértve az európai intézményekkel való szoros együttműködést is;

16.

sajnálja a Számvevőszék által a nemzeti vámellenőrzések során – különösen a vámvizsgálat által érintendő kereskedők és importok kiválasztásához szükséges kockázatelemzés elvégzése tekintetében – feltárt hiányosságokat, melyek növelik a fel nem derített szabálytalanságok kockázatát és a hagyományos saját források elvesztéséhez vezethetnek; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg vámvizsgálati rendszereiket, és a Bizottságot, hogy e tekintetben nyújtson megfelelő támogatást;

17.

hangsúlyozza azt a tényt, hogy a behozatali vámeljárások közel 70 %-a egyszerűbb, ami azt jelenti, hogy lényeges hatással bírnak a hagyományos saját bevételek beszedésére és a közös kereskedelempolitika hatékonyságára; ezzel összefüggésben elfogadhatatlannak tartja az egyszerűsített behozatali eljárások hatékony ellenőrzésének hiányát a tagállamokban – amint azt a Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentése is megállapítja –, és felhívja a Bizottságot, hogy folytasson további vizsgálatokat az egyszerűsített behozatali eljárások hatékonyságáról a tagállamokban, és vizsgálja különösen az utólagos ellenőrzések tagállamok általi lefolytatásában elért előrelépést, valamint nyújtsa be a Parlamentnek e vizsgálatok eredményét 2011 végéig;

18.

tudomásul veszi az OLAF által a saját források terén elvégzett vizsgálatok sikerességét; rendkívül aggasztja a Kínából importált árukat érintő csalások aránya, és sürgeti a tagállamokat, hogy a szóban forgó összegeket haladéktalanul szerezzék vissza;

19.

üdvözli a Diabolo II elnevezésű közös vámművelet sikeres kimenetelét, melyben 13 ázsiai ország és a 27 uniós tagállam vámtisztviselői vettek részt, és amelyet az OLAF-on keresztül az Európai Bizottság koordinált;

20.

üdvözli az Európai Unió és tagállamai által az illegális dohánykereskedelem leküzdésére a dohánygyártókkal kötött megállapodásokat; álláspontja szerint az Unió pénzügyi érdeke a cigarettacsempészet elleni küzdelmet célzó munka folytatása, mely csempészetből az Uniós költségvetés becsült éves vesztesége egymilliárd euró körüli; sürgeti az OLAF-ot, hogy továbbra is töltsön be vezető szerepet az Egészségügyi Világszervezet dohányzás-ellenőrzési keretegyezményének 15. cikke szerinti, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvre vonatkozóan folyó nemzetközi tárgyalásokon; álláspontja szerint az érintett két vállalat – a British American Tobacco és az Imperial Tobacco – által fizetendő 500 millió eurót a Bizottságnak és a tagállamoknak a csalásellenes intézkedések megerősítésére kell felhasználnia;

21.

üdvözli a Bizottság azon következtetését, hogy javult az általános jelentéstételi fegyelem e politika terén, és a szabályoknak való megfelelés jelenleg 95 %-os; felhívja azon tagállamokat, melyek még mindig nem tesznek időben jelentést (Ausztria, Finnország, Hollandia, Szlovákia és az Egyesült Királyság), hogy haladéktalanul rendezzék a helyzetet;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy közelről kövesse nyomon a helyzetet Spanyolországban és Olaszországban, melyek a legnagyobb összegeket érintő, legtöbb szabálytalanságot jelentették, és tegyen jelentést az Európai Parlamentnek az e két országban tapasztalható problémák kezelése érdekében hozott speciális intézkedésekről;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy az ellenőrzési rendszerek felülvizsgálatának elvégzése céljából győződjön meg arról, hogy vajon a magasabb kiadások és a bejelentett szabálytalanságok minimális aránya közötti egyenlőtlenség, illetve a jelentett szabálytalansági arányok jelentős változékonysága (Észtország 88,25 %; Ciprus, Magyarország, Lettország, Málta, Szlovénia és Szlovákia 0,00 %) az ellenőrzési rendszerek eredményességéhez kapcsolódik-e;

24.

rendkívül aggasztja a Számvevőszék azon megállapítása, hogy az e politika terén 2009-ben történt kifizetésekben lényeges hibák voltak, és hogy a felügyeleti és ellenőrzési rendszerek általánosságban legfeljebb részben voltak hatékonyak a kifizetések szabályszerűségének biztosításában; sajnálja a Számvevőszék megállapítását, miszerint annak ellenére, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer elvben jól megtervezett, hatékonyságára káros hatással vannak az adatbázisokban szereplő pontatlan adatok, a hiányos keresztellenőrzések vagy az eltérések téves vagy hiányos nyomon követése; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze a tagállamokban működő felügyeleti és ellenőrzési rendszerek hatékonyságát annak biztosítására, hogy a szabálytalanságok tagállamok szerinti arányára vonatkozó információk megbízható és valós képet mutassanak az aktuális helyzetről; felhívja a Bizottságot, hogy orvosolja az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer hatékonyságának gyenge pontjait;

25.

megjegyzi, hogy végleges számadatok csak azokra a pénzügyi évekre állapíthatóak meg, amelyek véglegesítettnek tekinthetők, és erre figyelemmel mindeddig a legutolsó véglegesítettnek tekinthető pénzügyi év a 2004-es;

26.

sajnálja az e politika terén fennálló katasztrofális helyzetet a teljes behajtási arány tekintetében, amely a 2006-os pénzügyi év végén fennálló 1 266 millió euró 42 %-a volt 2009-ben; különösen aggódik a Számvevőszék azon észrevétele miatt, hogy a 2007–2009-es években a kedvezményezettek által visszafizetett 121 millió euró a teljes behajtandó összeg kevesebb mint 10 %-át teszi ki; elfogadhatatlannak tartja ezt a helyzetet, és felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen kezeljék azt; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket egy hatékony behajtási rendszer felállítása érdekében, és az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló jövő évi jelentésében tájékoztassa az Európai Parlamentet az elért haladásról;

27.

sajnálja, hogy a 2009-es PIF-jelentésben található adatok nem adnak megbízható képet a szabálytalanságok és csalások számáról e politika terén, mivel a szabálytalanságok és/vagy csalások magas szintje egyszerűen csak a hathatós jelentéstételi és/vagy csalásellenes rendszerek jelzője is lehet;

28.

rendkívül aggasztja az a tény, hogy a Számvevőszék sok (5 % feletti) lényeges hibát talált a 2009. évi kifizetésekben;

29.

megjegyzi, hogy a kohéziós kiadásokban az egyik jelentős hibaforrás a közbeszerzésekre vonatkozó szabályok alkalmazásának súlyos elégtelensége; ezért kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul javasoljon új jogszabályokat e szabályok egyszerűsítésére és modernizálására;

30.

rendkívül aggasztja a Számvevőszék azon megállapítása, hogy a 2009-es mintában a Számvevőszék által talált hibák legalább 30 %-át a rendelkezésükre álló információk alapján a tagállamok is észlelhették és kijavíthatták volna a kiadások Bizottság felé történő igazolása előtt; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a feltáró és korrekciós mechanizmusaik megerősítése érdekében;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet az e politika terén a tagállamok által jelentett és a Bizottság által feltárt szabálytalanságokkal kapcsolatban hozott intézkedésekről;

32.

nincs megelégedve a 2000 és 2006 közötti programozási időszak 50 %-ot meghaladó behajtási arányával; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a szabálytalan összegek behajtására, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a magasabb behajtási arány biztosítására, tekintve, hogy a Bizottság saját felelősségére hajtja végre a költségvetést, amint az az EUMSz. 317. cikkében is szerepel;

33.

rendkívül aggasztja a magas bulgáriai feltételezett csalási arány a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) vonatkozásában 2009-ben, mely arány az egész programozási időszakot tekintve 20 % és a legmagasabb értéket képviseli az összes elemzett (kohéziós és mezőgazdasági) alap közül; megjegyzi, hogy a feltételezett csalások nagy részére külső ellenőrzések/beavatkozások nyomán derült fény és nem a belső/nemzeti ellenőrzések során; megállapítja, hogy a Bizottság helytállóan gyakorolta kötelezettségeit a SAPARD programból való kifizetések 2008-ban történő felfüggesztése során, melyet alapos ellenőrzéseket követően 2009. szeptember 14-én visszavont; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a bolgár hatóságok ellenőrzését e helyzet további javítása végett;

34.

megjegyzi, hogy a Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország és Szlovénia nulla százalékos csalási arányt jelentettek a SAPARD vonatkozásában, és megkérdőjelezi a jelentett információk megbízhatóságát vagy az említett tagállamok csalások felderítésével kapcsolatos képességeit; hangsúlyozza, hogy a nulla körüli vagy alacsony csalási arány jelezheti az ellenőrzési rendszerek hiányosságait és fordítva; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon meg adatokat az ellenőrzési mechanizmusok hatékonysága tekintetében és az OLAF-fal együtt hajtson végre szigorúbb ellenőrzést az uniós pénzek elköltése tekintetében;

35.

elfogadhatatlannak tartja a feltételezett csalások nagyon alacsony behajtási arányát az előcsatlakozási alapok esetében, amely mindössze 4,6 % az egész programozási időszakban, és felhívja a Bizottságot, hogy állítson fel hatékony rendszert a helyzet rendezése érdekében;

36.

felhívja a Bizottságot, a vonatkozó uniós ügynökségeket és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket és adjanak erőforrásokat annak biztosítására, hogy az uniós alapok ne legyenek korrupciónak kitéve, fogadjanak el visszatartó erejű szankciókat korrupció és csalás felfedése esetére, valamint gyorsítsák fel a csalásból, adóelkerülésből és pénzmosással kapcsolatos bűncselekményekből származó javak elkobzását;

37.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a csalás és a korrupció megelőzése érdekében egységes beszerzési rendszereket alakítsanak ki, hajtsanak végre és azokat időszakosan értékeljék, határozzák meg és vezessék be a közbeszerzésben való részvétel egyértelmű feltételeit, és a közbeszerzési döntések meghozatalának kritériumait, valamint fogadjanak el és vezessenek be rendszereket a közbeszerzési döntések nemzeti szintű felülvizsgálatára az államháztartás átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében, valamint fogadjanak el és hajtsanak végre kockázatkezelési és belső ellenőrzési rendszereket;

38.

üdvözli a Bizottságnak „az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról - Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című zöld könyvét; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012 végéig véglegesítsék az alapvető uniós közbeszerzési szabályok (a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv) reformjának elfogadását;

39.

múlt évi jelentésében a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére tett kérése nyomán sürgeti az OLAF-ot, hogy következő éves jelentésében mutassa be az egyes tagállamok által a csalás elleni küzdelemre és a közösségi pénzeszközök elköltése során felmerülő szabálytalanságok – beleértve a korrupcióval okozott szabálytalanságokat is – megelőzésére és megállapítására bevezetett stratégiák és intézkedések részletes elemzését; úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági és strukturális alapok végrehajtására; álláspontja szerint a 27 országprofilt tartalmazó jelentésnek elemeznie kell a nemzeti igazságszolgáltatási és nyomozó szervek által követett megközelítést, illetve az elvégzett ellenőrzések mennyiségét és minőségét, valamint a statisztikákat és az okokat azokban az esetekben, amikor a nemzeti hatóságok az OLAF jelentése ellenére nem emeltek vádat;

40.

múlt évi jelentésében a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére tett kérése nyomán sürgeti a Tanácsot, hogy a lehető legrövidebb időn belül fejezze be a Liechtensteinnel megkötendő együttműködési megállapodások megkötését, sürgeti továbbá a Tanácsot, hogy adjon a Bizottságnak felhatalmazást csalásellenes megállapodások Andorrával, Monacóval, San Marinóval és Svájccal való megkötésére;

41.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az uniós pénzeszközök kedvezményezettjei átláthatóságának egy lépésben történő biztosítására; felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki intézkedéseket a jogi szabályozás átláthatóságának fokozására, illetve egy olyan rendszert, amelyben az uniós pénzeszközök valamennyi kedvezményezettjét ugyanazon az internetes honlapon – az alap kezelőjétől függetlenül és a tagállamok által legalább az Unió egy munkanyelvén megadandó, szabványos információkategóriák alapján – teszik közzé; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, valamint adjanak teljes körű és megbízható információkat a tagállamok által kezelt uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a „megosztott igazgatás” rendszerét és elsőként tegyen jelentést a Parlamentnek;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az OLAF felügyelőbizottságának és az OLAF-nak.