52010PC0526

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.9.29.

COM(2010) 526 végleges

2010/0280 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK rendelet módosításáról

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

A globális gazdasági és pénzügyi válság feltárta és felerősítette a gazdasági és monetáris unióban (GMU) a gazdaságpolitikák nagyobb mértékű koordinációjának és fokozott felügyeletének a szükségességét. A koordináció és a felügyelet meglévő eszközei és módszerei lehetővé tették az EU számára, hogy átvészelje a vihart, amire önmagában egy tagállam sem lett volna képes. Az európai intézmények és a tagállamok gyorsan reagáltak és továbbra is együttműködnek annak érdekében, hogy talpra álljanak a nemzedékünk által nem tapasztalt mértékű válságból.

Mindazonáltal ezek a közelmúltbeli tapasztalatok egyúttal feltárták a jelenlegi koordinációs rendszerben és a meglévő felügyeleti eljárásokban fennmaradó hiányosságokat és gyengeségeket is. Általános az egyetértés abban, hogy a GMU keretét sürgősen meg kell erősíteni a makrogazdasági stabilitás és az államháztartások fenntarthatóságának rögzítése érdekében, amelyek a tartós kibocsátás- és foglalkoztatásnövekedés előfeltételei.

A válság drasztikusan visszafordította a 2007-ig uralkodó kedvező gazdasági és pénzügyi feltételeket, és újból egyértelművé tette, hogy a kedvező időszakokban felhalmozott váratlan bevételeket nem használták fel kellőképpen arra, hogy mozgásteret teremtsenek a rosszabb időszakokra. A legtöbb tagállamban igen jelentős konszolidációra lesz szükség ahhoz, hogy az államadósság csökkenő pályára álljon. Ez annál is sürgetőbb, mivel az európai társadalmak és gazdaságok a népesség elöregedésével szembesülnek, amely további terhet ró a munkaerő-kínálatra és az állami költségvetésekre. Az adósságszintek csökkentése kiemelkedő fontosságú a legtöbb ország számára, mivel azok a magasabb adók és kockázati felárak révén negatív hatást gyakorolnak a gazdasági ösztönzőkre és a növekedésre.

A költségvetés-politikai koordináció és felügyelet fő eszköze a Stabilitási és Növekedési Paktum, amely a Szerződés költségvetési fegyelemre vonatkozó előírásait hajtja végre. A Paktum megerősítése fontos mind az egyeztetett koordinált költségvetési kilépési stratégia hitelességének fokozása, mind a múltbéli hibák megismétlődésének elkerülése érdekében. A most benyújtott javaslatcsomag célja a Paktum erősítése a következők révén: i) rendelkezéseinek javítása a tapasztalatok, nem utolsósorban a válság fényében; ii) a Paktum felszerelése hatékonyabb érvényesítési eszközökkel; és iii) a Paktum kiegészítése a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó rendelkezésekkel. Ez a javaslatcsomag az Európa 2020 stratégia keretében a gazdaságirányítás átfogó reformjának a része, amely magában foglal a makrogazdasági egyensúlytalanság erősebb felügyelet – többek között riasztási és szankciós mechanizmusok – révén történő kezelésére vonatkozó javaslatokat is. A gazdaságpolitikai koordináció különböző ágait – beleértve a strukturális reformok felügyeletét – egy új felügyeleti ciklusba, az európai szemeszterbe kell integrálni, amely összefogja a Stabilitási és Növekedési Paktum és az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások keretében meglévő eljárásokat, ideértve a stabilitási és konvergenciaprogramok és a nemzeti reformprogramok egyidejű benyújtását.

2. AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI

A Bizottság a jelenlegi javaslatok tervezetét két közleményben jelentette be: „A gazdaságpolitikai koordináció megerősítése” (2010. május 12.) és „A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei” (2010. június 30.). A Bizottság azzal, hogy ennek formájaként a hivatalos közleményt választotta, jelezni kívánta elkötelezettségét a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és az érdekeltekkel folytatott párbeszéd előmozdítása iránt, ugyanakkor konkrét fellépési javaslatokkal szolgált.

2010 júniusában az Európai Tanács megállapodott arról, hogy sürgősen szükség van gazdaságpolitikáink koordinációjának megerősítésére. A megállapodás tartalmazta a Stabilitási és Növekedési Paktumot és a költségvetési felügyeletet érintő első irányvonalakat. Az Európai Tanács mindenekelőtt a következőkben állapodott meg: i) meg kell erősíteni a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágát is, többek között szankciók révén és az euroövezeti tagállamok sajátos helyzetének megfelelő figyelembevételével; ii) a költségvetési felügyeletben jóval nagyobb figyelmet kell fordítani az adósságszintekre és az általános fenntarthatóságra; iii) biztosítani kell, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban minden tagállam rendelkezzen nemzeti költségvetési szabályokkal és középtávú költségvetési kerettel; iv) biztosítani kell a statisztikai adatok megfelelő minőségét.

Az Európai Tanács felkérte az elnöke által vezetett, 2010. márciusban létrehozott, gazdaságirányítással foglalkozó munkacsoportot és a Bizottságot, hogy mihamarabb fejlessze tovább és léptesse életbe ezeket az iránymutatásokat. A Bizottság és a munkacsoport között építő jellegű kapcsolat alakult ki. A Bizottság a fent említett közleményekkel és ad hoc hozzájárulásokkal segítette a munkacsoport munkáját.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A Stabilitási és Növekedési Paktum jogalapjául az Európai Unió működéséről szóló szerződés 121. és 126. cikke szolgál. A Stabilitási és Növekedési Paktum részei: a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet (a prevenciós ág); a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (a korrekciós ág); és a Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló, 1997. június 17-i európai tanácsi állásfoglalás. Ezeket a rendeleteket 2005-ben módosította az 1055/2005/EK és az 1056/2005/EK rendelet, és kiegészítette a „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról” szóló 2005. március 20-i tanácsi jelentés. A jelenlegi javaslatok tovább kívánják módosítani az 1466/97/EK és az 1467/97/EK rendeletet. Az euroövezetben a költségvetési felügyelet eredményes érvényesítéséről szóló új, európai parlamenti és tanácsi rendelet további érvényesítési eszközöket javasol, a Szerződés 136. cikke alapján, a 121. cikk (6) bekezdésével összefüggésben. A tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelmények egy új tanácsi irányelv tárgyát képezik a 126. cikk (14) bekezdése alapján: az irányelv célja különösen a nemzeti hatóságok arra vonatkozó kötelezettségeinek részletezése, hogy tartsák be a Szerződés túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló 12. jegyzőkönyve 3. cikkének rendelkezéseit.

A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának célja annak biztosítása, hogy a tagállamok prudens költségvetési politikát folytassanak és így az államháztartás fenntarthatóságát veszélyeztető kockázatok elkerülése érdekében ne legyen szükség a koordináció szigorúbb formáinak elfogadására, amelyek a teljes GMU vonatkozásában negatív következményekkel járhatnak. Ennek megfelelően a tagállamoknak stabilitási és konvergenciaprogramokat kell benyújtaniuk, amelyekben felvázolják a középtávú költségvetési célkitűzések elérésére vonatkozó terveiket; a célkitűzéseket strukturális értelemben (azaz a ciklikus hatásoktól megtisztítva, egyszeri és átmeneti intézkedések nélkül) a GDP százalékában határozzák meg, azok az államadósság és az elöregedéshez kapcsolódó kötelezettségek szintjét tükröző, egyensúly közeli pozíció körül országonként eltérnek. Azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek még nem érték el középtávú költségvetési célkitűzésüket, elvárás, hogy strukturális értelemben éves szinten a GDP 0,5%-ának megfelelő mértékben közelítsenek felé.

A középtávú költségvetési célkitűzés felé való előrehaladás azonban általában elégtelen volt, nagymértékben kitéve az államháztartásokat a gazdasági visszaesésnek. Emellett a strukturális egyenleg a gyakorlatban elégtelennek bizonyult egy ország mögöttes költségvetési helyzetének mérésére, ami a gazdaság ciklikus helyzetének valós időben történő értékelésénél felmerülő nehézségeknek tudható be, és annak, hogy nem kaptak kellő figyelmet a gazdasági ciklushoz nem közvetlenül kapcsolódó váratlan bevételek és -kiesések (különös tekintettel az ingatlan- és pénzügyi piaci fejleményekre). Ennek eredményeképp számos országban – bár a költségvetési helyzet a válság előtt rendezettnek tűnt – a kiadások finanszírozása erősen függött a váratlan bevételektől; e váratlan bevételek trendjének visszafordulása hozzájárult a meredeken növekvő költségvetési hiányokhoz.

Ezekre a hiányosságokra reagálva a prevenciós ág javasolt reformja megtartja a jelenlegi középtávú költségvetési célkitűzéseket és a GDP 0,5%-át kitevő éves közelítésre vonatkozó követelményt, ugyanakkor a prudens költségvetési politika elvének bevezetésével működőképessé teszi azokat. Ez az elv azt jelenti, hogy az éves kiadásnövekedés nem lépi túl a GDP-növekedés prudens középtávú mértékét – és ha még nem érték el a középtávú költségvetési célkitűzést, egyértelműen alatta van annak –, kivéve, ha a középtávú költségvetési célkitűzést jelentősen túlteljesítették, vagy ha diszkrecionális bevételoldali intézkedésekkel ellensúlyozzák a prudens középtávú mértéket túllépő kiadásnövekedést. Az alapvető cél annak biztosítása, hogy a váratlan bevételeket ne költsék el, hanem ehelyett adósságcsökkentésre fordítsák. Az új elv szolgáltatja azt a viszonyítási alapot, amelyhez képest a stabilitási és konvergenciaprogramokban szereplő költségvetési terveket vizsgálják. Ezenkívül, a kiadásnövekedés egyeztetett mértékének be nem tartása esetén – az előírt bevételi intézkedésekkel együtt – az érintett tagállam bizottsági figyelmeztetésben részesül, és ha az eltérés tartós és/vagy különösen súlyos, a Szerződés 121. cikke alapján korrekciós intézkedés meghozatalára vonatkozó tanácsi ajánlást kap. Az ajánlást – annak ellenére, hogy a prevenciós ág keretében bocsátják ki – most először, és csak az euroövezeti tagállamok esetében a Szerződés 136. cikke alapján a GDP 0,2%-át kitevő kamatozó letét formájában érvényesítési mechanizmus támasztja alá. A kamatozó letét megállapítására vonatkozóan bevezetésre kerül a „fordított szavazási” mechanizmus eljárása: az ajánlás kibocsátásakor a letét a Bizottság javaslatára válik esedékessé, kivéve ha a Tanács tíz napon belül minősített többséggel az ellenkezőjéről határoz. A Tanács csak egyhangúlag vagy a Bizottság javaslata és az érintett tagállam indokolással ellátott kérelme alapján csökkentheti a letét összegét. A letétet a felhalmozott kamatokkal együtt visszafizetik, ha a Tanács meggyőződött arról, hogy a letétet szükségessé tevő helyzet megszűnt.

A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágának célja az olyan nagy költségvetés-politikai hibák elkerülése, amelyek veszélyeztethetik az államháztartás stabilitását és potenciálisan a GMU-t. Ez a tagállamok számára abban a kötelezettségben csapódik le, hogy el kell kerülniük a túlzott államháztartási hiányt, amelynek meghatározása számszerűsített küszöbértékhez képest történik a hiány (a GDP 3%-a) és az adósság (a GDP 60%-a vagy elegendő mértékű csökkenés ezen érték felé) esetében. A túlzott hiány esetén követendő eljárás – amely végrehajtja a túlzott hiányt tiltó rendelkezéseket – lépések sorozatából áll, és az euroövezeti tagállamok esetében magában foglalhatja pénzügyi szankciók esetleges kivetését is.

A túlzott hiány esetén követendő eljárás alkalmazása a vonatkozó rendelkezésekkel összhangban rendszeres, még a pénzügyi válság kivételes körülményei között is, ami hozzájárult a válság megfelelő rendezése iránti várakozások megerősítéséhez. Mindazonáltal több hiányosságra is fény derült. A hiányra és az adósságra vonatkozó kritérium elvben egyenrangú, és a tartósan magas adósságszint vitathatatlanul súlyosabban fenyegeti az államháztartás stabilitását, mint az esetenként magas hiányok, a gyakorlatban a túlzott hiány esetén követendő eljárás mégis szinte kizárólag a GDP 3%-ában meghatározott küszöbre összpontosított, az adósságnak pedig eddig csak jelentéktelen szerep jutott. Ennek oka az adósságküszöb hiányhoz képest kevésbé egyértelmű jellege, beleértve az elegendő mértékű csökkenés fogalmának homályosságát, valamint a kormány befolyásán kívüli változók, például az infláció adósságarányra gyakorolt nagyobb hatását. A túlzott hiány esetén követendő eljárást elvben erős érvényesítési mechanizmus támogatja, mivel a túlzott hiány megszüntetésének tartós elmulasztása esetén pénzügyi szankciókat lehet és kell kivetni. Mindazonáltal ezek a szankciók vitathatatlanul túl későn lépnek be az eljárásba ahhoz, hogy hatékony visszatartó erőt képviseljenek a nagy költségvetés-politikai hibákkal szemben, nem utolsósorban mivel az érintett ország pénzügyi helyzete adott esetben olyan mértékben romlott, hogy a pénzbírság fenyegetése kevésbé hiteles akkor, amikor valóban ki kellene vetni. Végül, a jelenlegi válság rávilágított, hogy ha a túlzott hiány megszüntetésének kötelezettsége hozzájárul a kormány fizetőképességének fenntartása iránti várakozások megerősítéséhez, a korrekció menetrendjének és a kiigazítás profiljának esetleg tükröznie kell a GMU-t átfogó megfontolásokat.

A hiányosságokra reagálva a korrekciós ág reformjára vonatkozóan a következő kulcsfontosságú javaslatokra kerül sor.

A túlzott hiány esetén követendő eljárás adósságra vonatkozó kritériumát működőképessé kell tenni, főként egy számszerű küszöbérték bevezetésével, amely alapján mérhető, hogy az adósságarány elegendő mértékben csökken-e a GDP 60%-ában meghatározott referenciaérték felé. Konkrétan, a GDP-hez viszonyított, 60% feletti adósságarány akkor tekinthető elegendő mértékben csökkenőnek, ha a GDP 60%-ában meghatározott referenciaértéktől való távolsága az előző három évben évente egy huszaddal csökkent. Ennek a számszerű küszöbértéknek a be nem tartása azonban nem eredményezi szükségszerűen az érintett ország túlzotthiány-eljárás alá helyezését, mivel ennek a döntésnek figyelembe kell vennie minden érdemleges tényezőt, különösen az adósság alakulása szempontjából, például hogy a nagyon alacsony nominális növekedés az adósságszerkezethez, a magánszektor eladósodottságához és az elöregedéssel összefüggő rejtett kötelezettségekhez kapcsolódó kockázati tényezőkkel együtt gátolja-e az adósságcsökkentést. Az adósságra helyezett nagyobb hangsúllyal összhangban a hiányra vonatkozó kritérium nemteljesítése esetén nagyobb figyelmet kell fordítani az érdemleges tényezőkre, ha az ország adóssága a GDP 60%-ában meghatározott referenciaérték alatt van.

A túlzott hiány fennállásának megállapításához vezető lépések során az érdemleges tényezők figyelembevétele tekintetében javasolt rugalmasabb megközelítés a rendszerszintű nyugdíjreformot végrehajtó országok javára is válhatna, a jelenleg előirányzott ötéves átmeneti időtartamon túl. A Stabilitási és Növekedési Paktumnak a hiánykritérium tekintetében a rendszerszintű nyugdíjreformra vonatkozó egyedi előírásait ki kell terjeszteni az adósságra vonatkozó kritériumra is; az adósságkritérium betartásának értékelése során a reformok nettó költségeinek figyelembevételére vonatkozó ugyanazon ötéves átmeneti időtartam bevezetésével. Végül, a túlzott hiány esetén követendő eljárás elindítása és megszüntetése során egyaránt egyenlő figyelmet kell szentelni a korábban végrehajtott rendszerszintű nyugdíjreformok részleges vagy teljes visszafordításának.

Az érvényesítést az euroövezeti tagállamok esetében egy új pénzügyiszankció-csomag bevezetése erősíti, amely fokozatosság elve alapján sokkal hamarabb lenne alkalmazandó az eljárás során. Különösen a GDP 0,2%-át kitevő nem kamatozó letét lenne alkalmazandó a túlzott hiány fennállását megállapító határozat esetén, amely pénzbírsággá válna, ha a hiány megszüntetésére vonatkozó eredeti ajánlást nem teljesítik. Az összege megegyezik a túlzott hiány esetén követendő eljárás utolsó lépésében már előírt szankciók állandó elemével. Az uniós költségvetéshez is kapcsolódik, ami megkönnyíti az uniós költségvetésen alapuló érvényesítési rendszerre való áttérést, ahogyan azt a fent említett 2010. június 30-i bizottsági közlemény felvázolta. A további meg nem felelés a szankció fokozását eredményezné, a Stabilitási és Növekedési Paktum már meglévő rendelkezései alapján. A végrehajtásban a mérlegelési jogkör csökkentése érdekében az elképzelés szerint a fordított szavazási mechanizmussal vetnék ki az új szankciókat a túlzott hiány esetén követendő eljárás későbbi lépéseivel kapcsolatban. A Bizottság a túlzott hiány esetén követendő eljárás minden lépésében javaslatot tesz a vonatkozó szankcióra, és ezt elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a Tanács tíz napon belül minősített többséggel az ellenkezőjéről határoz. A Tanács csak egyhangúlag vagy a Bizottság kivételes gazdasági körülményekkel indokolt konkrét javaslata vagy az érintett tagállam indokolással ellátott kérelme alapján csökkentheti vagy törölheti a nem kamatozó letét vagy a bírság összegét.

Ezenfelül az egyes lépések során az ajánlások teljesítésének értékelési kritériumai – beleértve a túlzott hiány megszüntetésére szabott határidő meghosszabbításának lehetőségét – egyértelműbbek azáltal, hogy – akárcsak a prevenciós ágnál javasolt megközelítés esetében – kifejezett hangsúly került a költségvetési változókra, amelyek feltételezhetően a kormány közvetlen irányítása alatt állnak, különös tekintettel a kiadásokra. Az országspecifikus körülmények mellett az általános gazdasági válság esetén szintén fennáll majd a határidők meghosszabbításának lehetősége.

A GMU költségvetési koordinációs keretének eredményes érvényesítése nem várható csak az uniós szinten meghatározott rendelkezésektől. Az uniós költségvetés-politika különösen decentralizált jellege és az uniós szabályok iránti nemzeti felelősség általános szükségessége alapján elengedhetetlen, hogy a GMU költségvetési koordinációs keretének célkitűzései tükröződjenek a nemzeti költségvetési keretekben. A nemzeti költségvetési keret azon elemek összessége, amelyek a nemzeti költségvetés-irányítás alapját képezik, vagyis az országspecifikus intézményi politikai háttér, amely meghatározza a nemzeti szintű költségvetés-politika kialakítását. Ide tartoznak az állami számviteli rendszerek, a statisztikák, az előrejelzési gyakorlatok, a számszerű költségvetési szabályok, a költségvetési folyamat minden szakaszát irányító költségvetési eljárások és különösen a középtávú költségvetési keretek, valamint az államháztartási alszektorok közötti fiskális kapcsolatok. Miközben tiszteletben kell tartani a tagállamok egyedi szükségleteit és preferenciáit, számos feltételnek kell teljesülnie a minimális színvonal és a GMU költségvetési keretével való összhang biztosításához. Ezek képezik a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjának kiegészítésére javasolt, nemzeti költségvetési keretekről szóló irányelv tárgyát. A feltételek elsőként megkövetelik, hogy a nemzeti költségvetési keretek legalapvetőbb elemei, az elszámolás és a statisztika, valamint az előrejelzési gyakorlatok a minimális európai standardokkal összhangban működjenek a költségvetési fejlemények átláthatóságának és ellenőrzésének elősegítése érdekében. A nemzeti költségvetési kereteknél szükséges a többéves költségvetés-tervezési perspektíva elfogadása is, az uniós szinten meghatározott középtávú költségvetési célkitűzések megvalósulásának biztosítása érdekében. Ezen túlmenően a tagállamoknak számszerű költségvetési szabályokat kell felállítaniuk, amelyek elősegítik a hiányra és az adósságra vonatkozó küszöbértékek betartását. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a feltételek az összes államháztartási alszektorra érvényesek legyenek. A nemzeti hatóságoknak a meglévő költségvetésen kívüli forrásokra, az adókiadásokra és a függő kötelezettségekre vonatkozó részletes tájékoztatás nyújtása révén garantálniuk kell továbbá a költségvetési folyamat átláthatóságát.

2010/0280 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 121. cikke (6) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

a rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) Az Unión belül a tagállamok gazdaságpolitikáinak koordinációja a Szerződés rendelkezései szerint feltételezi a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg.

(2) A Stabilitási és Növekedési Paktum eredetileg a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletből[1], a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendeletből[2], valamint a Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló, 1997. június 17-i európai tanácsi állásfoglalásból[3] állt. Az 1466/97/EK és az 1467/97/EK rendeletet 2005-ben módosította az 1055/2005/EK, illetve az 1056/2005/EK rendelet. Ezenkívül 2005. március 20-án a Tanács elfogadta „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról” szóló jelentést.

(3) A Stabilitási és Növekedési Paktum az árstabilitás és a dinamikus, fenntartható, pénzügyi stabilitással alátámasztott és a munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul.

(4) A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ága előírja, hogy a tagállamoknak középtávú költségvetési célkitűzést kell elérniük és fenntartaniuk, és e célból stabilitási és konvergenciaprogramokat kell benyújtaniuk.

(5) A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtása során szerzett tapasztalat fényében a stabilitási és konvergenciaprogramok tartalmát és vizsgálatuk kritériumait tovább kell módosítani.

(6) A költségvetési egyenlegre vonatkozó középtávú költségvetési célkitűzés betartása lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a GDP 3%-ában meghatározott referenciaérték tekintetében biztonsági tartalékkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy biztosítsák a gyors előrelépést a fenntarthatóság felé és legyen költségvetési mozgásterük, különös tekintettel az állami beruházási szükségletekre.

(7) A középtávú költségvetési célkitűzés elérésére és fenntartására vonatkozó kötelezettséget a prudens költségvetési politika elveinek meghatározása révén kell alkalmazni.

(8) A középtávú költségvetési célkitűzés elérésére és fenntartására vonatkozó kötelezettség egyaránt alkalmazandó a részt vevő tagállamokra és az eltéréssel rendelkező tagállamokra.

(9) A prudens költségvetési politika azt jelenti, hogy az államháztartási kiadások növekedésének mértéke általában nem lépi túl a GDP-növekedés prudens középtávú mértékét, az ezt a mértéket túllépő kiadásnövekedést az államháztartási bevételek diszkrecionális növelése ellensúlyozza, a diszkrecionális bevételcsökkentést pedig a kiadások csökkentése kompenzálja.

(10) Általános jellegű, súlyos gazdasági visszaesés esetén lehetővé kell tenni a prudens költségvetési politikától való átmeneti eltérést a gazdaság élénkítésének elősegítése érdekében.

(11) A prudens költségvetési politikától való jelentős eltérés esetén figyelmeztetésben kell részesíteni az érintett tagállamot, abban az esetben pedig, ha a jelentős eltérés tartósan fennáll vagy különösen súlyos, ajánlást kell tenni az érintett tagállamnak a szükséges korrekciós intézkedések megtételére.

(12) A részt vevő tagállamokra vonatkozóan az Unió költségvetési felügyeleti keretének való megfelelés biztosítása érdekében egy meghatározott érvényesítési mechanizmust kell létrehozni a Szerződés 136. cikke alapján olyan esetekre, amikor a prudens költségvetési politikától való tartós és jelentős eltérés fennáll.

(13) Az 1466/97/EK rendeletben lévő hivatkozások esetében figyelembe kell venni az Európai Unió működéséről szóló szerződés új cikkszámozását.

(14) Az 1466/97/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1466/97/EK rendelet a következőképpen módosul:

1. A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

E rendelet alkalmazásában „részt vevő tagállam” az a tagállam, amelynek pénzneme az euro, „eltéréssel rendelkező tagállam” pedig az attól a tagállamtól eltérő tagállam, amelynek pénzneme az euro.”

2. A 3. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Minden egyes részt vevő tagállam a Szerződés 121. cikke értelmében rendszeres időközönként benyújtja a Tanácshoz és a Bizottsághoz a többoldalú felügyelet céljából szükséges információkat egy stabilitási program formájában, amely lényeges alapot biztosít a munkahelyteremtést elősegítő árstabilitás és dinamikus, fenntartható növekedés számára.”

b) a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) az államháztartási egyenlegre vonatkozó középtávú költségvetési célkitűzést és az ezen célkitűzéshez vezető korrekciós pályát a GDP százalékában, az államadósság arányának várható alakulását, az államháztartási kiadások tervezett növekedési pályáját, az államháztartási bevételek változatlan politika figyelembevételével tervezett növekedési pályáját és a tervezett diszkrecionális bevételi intézkedések számszerűsítését;”

ii. a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) a program célkitűzéseinek elérése érdekében tett vagy javasolt költségvetési és egyéb gazdaságpolitikai intézkedések mennyiségi értékelését, amely tartalmazza a közvetlen, hosszú távú költségmegtakarítást – többek között a potenciális növekedés fokozása révén – eredményező jelentős strukturális reformok költség-haszon elemzését is;”

c) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett, az államháztartási egyenleg és az adósságarány változására, az államháztartási kiadások növekedésére, az államháztartási bevételek változatlan politika figyelembevételével tervezett növekedésére, a tervezett diszkrecionális bevételi intézkedésekre, valamint a főbb gazdasági feltételezésekre vonatkozó információk összeállítása évente történik, és lefedi az előző évet, a folyó évet és legalább a következő három évet.”

3. A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 4. cikk

(1) A stabilitási programokat évente április 1. és 30. között kell benyújtani. Az eurót bevezető tagállam stabilitási programját a Tanács által az euro bevezetésére vonatkozóan hozott határozattól számított hat hónapon belül nyújtja be.

(2) A tagállamok stabilitási programjukat nyilvánosságra hozzák.”

4. Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 5. cikk

(1) A Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság értékelése alapján a Tanács a Szerződés 121. cikke értelmében a többoldalú felügyelet keretében megvizsgálja az érintett tagállamok által benyújtott középtávú költségvetési célkitűzést, értékeli, hogy a program alapját képező közgazdasági feltételezések reálisak-e, a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pálya megfelelő-e, és a korrekciós pálya tiszteletben tartása érdekében tett vagy javasolt intézkedések elegendőek-e a középtávú költségvetési célkitűzésnek a ciklus alatt történő eléréséhez.

A középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pálya értékelése során a Tanács megvizsgálja, hogy az érintett tagállam elérte-e a középtávú költségvetési célkitűzésének teljesítéséhez szükséges, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított költségvetési egyenlegre vonatkozó megfelelő éves javulást, a GDP 0,5%-át véve viszonyítási alapul. A magas adósságszinttel és/vagy túlzott makrogazdasági egyensúlytalansággal rendelkező tagállamok esetében a Tanács megvizsgálja, hogy az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított költségvetési egyenleg éves javulása meghaladja-e a GDP 0,5%-át. A Tanács figyelembe veszi, hogy a gazdaságilag kedvező időszakokban sor került-e fokozottabb korrekciós erőfeszítésekre, míg gazdaságilag kedvezőtlen időszakokban az erőfeszítések korlátozottabbak lehetnek.

A középtávú költségvetési célkitűzés eredményes megvalósításának és fenntartásának biztosítása érdekében a Tanács ellenőrzi, hogy az államháztartási kiadások növekedési pályája a bevételoldalon tett vagy tervezett intézkedések hatásával összefüggésben tekintve összhangban van-e a prudens költségvetési politikával.

A költségvetési politika akkor tekinthető prudensnek és ezáltal a középtávú költségvetési célkitűzés megvalósítását és hosszú távú fenntartását elősegítőnek, ha teljesülnek a következő feltételek:

a) azon tagállamok esetében, amelyek már megvalósították középtávú költségvetési célkitűzésüket, az éves kiadásnövekedés nem lépi túl a GDP-növekedés prudens középtávú mértékét, kivéve, ha a túllépést diszkrecionális bevételi intézkedések ellensúlyozzák;

b) azon tagállamok esetében, amelyek még nem valósították meg középtávú költségvetési célkitűzésüket, az éves kiadásnövekedés nem lép túl egy, a GDP-növekedés prudens középtávú mértéke alatti mértéket, kivéve, ha a túllépést diszkrecionális bevételi intézkedések ellensúlyozzák. Azt a mértéket, amellyel az államháztartási kiadások növekedési rátája elmarad a GDP-növekedés prudens középtávú mértékétől, úgy kell meghatározni, hogy a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető megfelelő korrekció biztosított legyen;

c) az államháztartási bevételi tételek diszkrecionális csökkentését vagy kiadáscsökkentés ellensúlyozza, vagy egyéb államháztartási bevételi tételek diszkrecionális növelése, vagy mindkettő.

A prudens középtávú növekedést rendszeres időközönként frissített, tíz évet átfogó előrejelzések alapján kell értékelni.

Azon tagállamoknak a középtávú költségvetési célkitűzés eléréséhez vezető korrekciós pályája meghatározásakor, amelyek még nem érték el ezt a célt, valamint a középtávú célkitűzést már elért országoknak ezen célkitűzéstől való átmeneti eltérésének lehetővé tételekor a Tanács – azzal a feltétellel, hogy a hiányra vonatkozó referenciaérték tekintetében megfelelő biztonsági tartalék áll rendelkezésre, illetve a költségvetés egyenlege a várakozások szerint a programidőszak alatt visszatér a középtávú költségvetési célkitűzéshez – figyelembe veszi azon jelentős strukturális reformok végrehajtását, amelyek, többek között a potenciális növekedés fokozása révén, közvetlen hosszú távú költségmegtakarítást eredményeznek, és ezáltal az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát igazolhatóan befolyásolják.

Különleges figyelmet kell fordítani a több pilléren alapuló – egy kötelező, tőkefedezeti pillért is magában foglaló – rendszer bevezetésére irányuló nyugdíjreformokra. Az ilyen reformokat végrehajtó tagállamok számára lehetővé kell tenni a középtávú költségvetési célkitűzésükhöz vezető korrekciós pályától vagy magától a célkitűzéstől történő – az államilag irányított pillér reformjának nettó költségét tükröző – eltérést, azzal a feltétellel, hogy az eltérés átmeneti, és a hiányra vonatkozó referenciaérték tekintetében megfelelő biztonsági tartalék áll rendelkezésre.

A Tanács megvizsgálja továbbá, hogy a stabilitási program tartalma elősegíti-e az euroövezeten belüli tartós konvergencia elérését, a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolását, és hogy az érintett tagállamok gazdaságpolitikái megfelelnek-e a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásoknak.

Az általános jellegű súlyos gazdasági visszaesés időszakában engedélyezhető a tagállamok számára, hogy átmenetileg eltérjenek a negyedik albekezdésben említett prudens költségvetési politika jelentette korrekciós pályától.

(2) A Tanács a stabilitási program vizsgálatát a program benyújtásától számítva legfeljebb három hónapon belül elvégzi. A Tanács a Bizottságtól kapott ajánlás alapján, és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően szükség esetén véleményezi a programot. Ha a Tanács a Szerződés 121. cikkével összhangban megállapítja, hogy a program célkitűzéseit és tartalmát – különös tekintettel a prudens költségvetési politikára – meg kell erősíteni, a Tanács saját véleménye alapján felkéri az érintett tagállamot, hogy módosítsa programját.”

5. A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1) A Szerződés 121. cikkének (3) bekezdésével összhangban a többoldalú felügyelet részeként a Tanács a részt vevő tagállamok által nyújtott információk, valamint a Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság értékelése alapján figyelemmel kíséri a stabilitási programok végrehajtását, különös tekintettel a költségvetési egyenlegnek a középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető megfelelő korrekciós pályától való tényleges vagy várható jelentős eltérésének megállapítására, amely a prudens költségvetési politikától való eltérésekből ered.

(2) Az e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében említett prudens költségvetési politikától való jelentős eltérés esetén, és a túlzott hiány kialakulásának megakadályozása érdekében a Bizottság a Szerződés 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban figyelmeztetésben részesítheti az érintett tagállamot.

A prudens költségvetési politikától való eltérés akkor tekintendő jelentősnek, ha bekövetkeznek a következő feltételek: a prudens költségvetési politikával összhangban lévő kiadásnövekedés túllépése, amelyet nem ellensúlyoznak diszkrecionális bevételnövelő intézkedések; vagy diszkrecionális bevételcsökkentő intézkedések, amelyeket nem ellensúlyoz kiadáscsökkentés; valamint az eltérésnek az államháztartási egyenlegre gyakorolt teljes hatása legalább a GDP 0,5%-a egyetlen éven belül, vagy átlagosan legalább a GDP 0,25%-a két egymást követő évben.

Az eltérés figyelmen kívül hagyható, ha az érintett tagállam jelentősen túlteljesítette középtávú költségvetési célkitűzését, figyelembe véve, hogy fennáll-e túlzott makrogazdasági egyensúlytalanság, és ha a stabilitási programban meghatározott költségvetési tervek nem veszélyeztetik e célkitűzést a programidőszakban.

Az eltérés általános jellegű súlyos gazdasági visszaesés esetén is figyelmen kívül hagyható.

(3) Abban az esetben, ha a prudens költségvetési politikától való eltérés tartósan fennáll vagy különösen súlyos, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján ajánlást tesz az érintett tagállamnak a szükséges korrekciós intézkedések megtételére. A Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlását nyilvánosságra hozza.”

6. A 7. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Minden egyes eltéréssel rendelkező tagállam a Szerződés 121. cikke értelmében rendszeres időközönként benyújtja a Tanácshoz és a Bizottsághoz a többoldalú felügyelet céljából szükséges információkat egy konvergenciaprogram formájában, amely lényeges alapot biztosít a munkahelyteremtést elősegítő árstabilitás és a dinamikus, fenntartható növekedés számára.”

b) a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) az államháztartási egyenlegre vonatkozó középtávú költségvetési célkitűzést és az ezen célkitűzéshez vezető korrekciós pályát a GDP százalékában, az államadósság arányának várható alakulását, az államháztartási kiadások tervezett növekedési pályáját, az államháztartási bevételek változatlan politika figyelembevételével tervezett növekedési pályáját és a tervezett diszkrecionális bevételi intézkedések számszerűsítését, a középtávú monetáris politikai célkitűzéseket, e célkitűzéseknek az ár- és árfolyam-stabilitással és a tartós konvergencia elérésével való kapcsolatát;”

ii. a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) a program célkitűzéseinek elérése érdekében tett vagy javasolt költségvetési és egyéb gazdaságpolitikai intézkedések mennyiségi értékelését, amely tartalmazza a közvetlen, hosszú távú költségmegtakarítást – többek között a potenciális növekedés fokozása révén – eredményező jelentős strukturális reformok költség-haszon elemzését is;”

c) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett, az államháztartási egyenleg és az adósságarány változására, az államháztartási kiadások növekedésére, az államháztartási bevételek változatlan politika figyelembevételével tervezett növekedésére, a tervezett diszkrecionális bevételi intézkedésekre valamint a főbb gazdasági feltételezésekre vonatkozó információk összeállítása évente történik, és lefedi az előző évet, a folyó évet és legalább a következő három évet.”

7. A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 8. cikk

(1) A konvergenciaprogramokat évente április 1. és 30. között kell benyújtani.

(2) A tagállamok konvergenciaprogramjukat nyilvánosságra hozzák.”

8. A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 9. cikk

(1) A Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság értékelése alapján a Tanács a Szerződés 121. cikke értelmében a többoldalú felügyelet keretében megvizsgálja az érintett tagállamok által benyújtott középtávú költségvetési célkitűzéseket, értékeli, hogy a program alapját képező közgazdasági feltételezések reálisak-e, a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pálya megfelelő-e, és a korrekciós pálya tiszteletben tartása érdekében tett és/vagy javasolt intézkedések elegendőek-e a középtávú költségvetési célkitűzésnek a ciklus alatt történő eléréséhez és a tartós konvergencia eléréséhez.

A Tanács a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pálya értékelése során figyelembe veszi, hogy a gazdaságilag kedvező időszakokban sor került-e fokozottabb korrekciós erőfeszítésekre, míg gazdaságilag kedvezőtlen időszakokban az erőfeszítések korlátozottabbak lehetnek. A magas adósságszinttel és/vagy túlzott makrogazdasági egyensúlytalansággal rendelkező tagállamok esetében a Tanács megvizsgálja, hogy az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított költségvetési egyenleg éves javulása magasabb-e a GDP 0,5%-ánál. Az ERM2-tagállamok esetében a Tanács megvizsgálja, hogy az érintett tagállam elérte-e a középtávú költségvetési célkitűzésének teljesítéséhez szükséges, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegre vonatkozó megfelelő éves javulást, a GDP 0,5%-át véve viszonyítási alapul.

A középtávú költségvetési célkitűzés eredményes megvalósításának és fenntartásának biztosítása érdekében a Tanács ellenőrzi, hogy az államháztartási kiadások növekedési pályája a bevételoldalon tett vagy javasolt intézkedések hatásával összefüggésben tekintve összhangban van-e a prudens költségvetési politikával.

A költségvetési politika akkor tekinthető prudensnek és ezáltal a középtávú költségvetési célkitűzés megvalósítását és hosszú távú fenntartását elősegítőnek, ha teljesülnek a következő feltételek:

a) azon tagállamok esetében, amelyek már megvalósították középtávú költségvetési célkitűzésüket, az éves kiadásnövekedés nem lépi túl a GDP-növekedés prudens középtávú mértékét, kivéve, ha a túllépést diszkrecionális bevételi intézkedésekkel ellensúlyozzák;

b) azon tagállamok esetében, amelyek még nem valósították meg középtávú költségvetési célkitűzésüket, az éves kiadásnövekedés nem lép túl egy a GDP-növekedés prudens középtávú mértéke alatti mértéket, kivéve, ha a túllépést diszkrecionális bevételi intézkedésekkel ellensúlyozzák. Azt a mértéket, amellyel az államháztartási kiadások növekedési rátája elmarad a GDP-növekedés prudens középtávú mértékétől, úgy kell meghatározni, hogy a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető megfelelő korrekció biztosított legyen;

c) az államháztartási bevételi tételek diszkrecionális csökkentését vagy kiadáscsökkentés, vagy egyéb államháztartási bevételi tételek diszkrecionális növelése ellensúlyozza, vagy mindkettő.

A prudens középtávú növekedést rendszeres időközönként frissített, tíz évet átfogó előrejelzések alapján kell értékelni.

Azon tagállamoknak a középtávú költségvetési célkitűzés eléréséhez vezető korrekciós pályája meghatározásakor, amelyek még nem érték el ezt a célt, valamint a középtávú célkitűzést már elért országoknak ezen célkitűzéstől való átmeneti eltérésének lehetővé tételekor a Tanács – azzal a feltétellel, hogy a hiányra vonatkozó referenciaérték tekintetében megfelelő biztonsági tartalék áll rendelkezésre, illetve a költségvetés egyenlege a várakozások szerint a programidőszak alatt visszatér a középtávú költségvetési célkitűzéshez – figyelembe veszi azon jelentős strukturális reformok végrehajtását, amelyek, többek között a potenciális növekedés fokozása révén, közvetlen hosszú távú költségmegtakarítást eredményeznek, és ezáltal az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát igazolhatóan befolyásolják.

Különleges figyelmet kell fordítani a több pilléren alapuló – egy kötelező, tőkefedezeti pillért is magában foglaló – rendszer bevezetésére irányuló nyugdíjreformokra. Az ilyen reformokat végrehajtó tagállamok számára lehetővé kell tenni a középtávú költségvetési célkitűzésükhöz vezető korrekciós pályától vagy magától a célkitűzéstől történő – az államilag irányított pillér reformjának nettó költségét tükröző – eltérést, azzal a feltétellel, hogy az eltérés átmeneti, és a hiányra vonatkozó referenciaérték tekintetében megfelelő biztonsági tartalék áll rendelkezésre.

A Tanács megvizsgálja továbbá, hogy a konvergenciaprogram tartalma elősegíti-e a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolását, és hogy az érintett tagállamok gazdaságpolitikái megfelelnek-e a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásoknak. Az ERM2 tagállamok esetében ezenkívül a Tanács megvizsgálja, hogy a konvergenciaprogram tartalma biztosítja-e az árfolyam-mechanizmusban való zökkenőmentes részvételt.

Az általános jellegű súlyos gazdasági visszaesés időszakában engedélyezhető a tagállamok számára, hogy átmenetileg eltérjenek a negyedik albekezdésben említett prudens költségvetési politika jelentette korrekciós pályától.

(2) A Tanács a konvergenciaprogram vizsgálatát a program benyújtásától számítva legfeljebb három hónapon belül elvégzi. A Tanács a Bizottságtól kapott ajánlás alapján, és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően szükség esetén véleményezi a programot. Ha a Tanács a Szerződés 121. cikkével összhangban megállapítja, hogy a program célkitűzéseit és tartalmát – különös tekintettel a prudens költségvetési politikára – meg kell erősíteni, a Tanács saját véleménye alapján felkéri az érintett tagállamot, hogy módosítsa programját.”

9. A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 10. cikk

(1) A Szerződés 121. cikkének (3) bekezdésével összhangban a többoldalú felügyelet részeként a Tanács az eltéréssel rendelkező tagállamok által nyújtott információk, valamint a Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság értékelése alapján figyelemmel kíséri a konvergenciaprogramok végrehajtását, különös tekintettel a költségvetési egyenlegnek a középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető megfelelő korrekciós pályától való tényleges vagy várható jelentős eltérésének megállapítására, amely a prudens költségvetési politikától való eltérésekből ered.

Emellett a Tanács figyelemmel kíséri az eltéréssel rendelkező tagállamok gazdaságpolitikáit a konvergenciaprogramok célkitűzéseinek szempontjából annak biztosítása érdekében, hogy politikájuk a stabilitásra irányuljon, és megelőzve ezáltal a reálárfolyam egyenetlenségeit, és a nominális árfolyam túlzott ingadozásait.

(2) Az e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében említett prudens költségvetési politikától való jelentős eltérés esetén, és a túlzott hiány kialakulásának megakadályozása érdekében a Bizottság a Szerződés 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban figyelmeztetésben részesítheti az érintett tagállamot.

A prudens költségvetési politikától való eltérés akkor tekintendő jelentősnek, ha bekövetkeznek a következő feltételek: a prudens költségvetési politikával összhangban lévő kiadásnövekedés túllépése, amelyet nem ellensúlyoznak diszkrecionális bevételnövelő intézkedések; vagy diszkrecionális bevételcsökkentő intézkedések, amelyeket nem ellensúlyoz kiadáscsökkentés; valamint az eltérésnek az államháztartási egyenlegre gyakorolt teljes hatása legalább a GDP 0,5%-a egyetlen éven belül, vagy legalább a GDP 0,25%-a átlagosan két egymást követő évben.

Az eltérés figyelmen kívül hagyható, ha az érintett tagállam jelentősen túlteljesítette középtávú költségvetési célkitűzését, figyelembe véve, hogy fennáll-e túlzott makrogazdasági egyensúlytalanság, és ha a stabilitási programban meghatározott költségvetési tervek nem veszélyeztetik e célkitűzést a programidőszakban.

Az eltérés általános jellegű súlyos gazdasági visszaesés esetén is figyelmen kívül hagyható.

(3) Abban az esetben, ha a prudens költségvetési politikától való eltérés tartósan fennáll vagy különösen súlyos, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján ajánlást tesz az érintett tagállamnak a szükséges korrekciós intézkedések megtételére. A Tanács, a Bizottság javaslata alapján ajánlását nyilvánosságra hozza.”

10. A 99. cikkre való hivatkozások helyébe a rendelet teljes szövegében a 121. cikkre való hivatkozás lép.

2. cikk

Ez a rendelet Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

E rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ

1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1. A javaslat/kezdeményezés címe

Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról;

1.2. Érintett szakpolitikai terület(ek) a tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretében [4]

Gazdasági és pénzügyek

1.3. A javaslat/kezdeményezés típusa

( A javaslat/kezdeményezés új fellépésre irányul

( A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő fellépést követő új fellépésre irányul[5]

( A javaslat/kezdeményezés jelenlegi fellépés meghosszabbítására irányul

( A javaslat/kezdeményezés új fellépésnek megfelelően módosított fellépésre irányul

1.4. Célkitűzések

1.4.1. A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

Az EU növekedésének, a munkahelyteremtésnek és a fenntartható fejlődésnek az előmozdítása

1.4.2. Meghatározott célkitűzés(ek) és érintett tevékenység(ek) a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretében

Konkrét célkitűzések : 1. és 3.

- a hatékony politikai koordináció és általános szakpolitikai összhang biztosítása a gazdasági válságra adott uniós válasz kialakítása során, az Európa 2020 stratégia és a fenntartható fejlődés összefüggésében, és a tagállamok növekedési potenciáljának erősítése és az EU versenyképesebbé tétele érdekében;

- annak elősegítése, hogy a tagállamok rendezett költségvetési egyenleget, valamint fenntartható, a növekedéshez való hozzájárulás szempontjából magas színvonalú államháztartást valósítsanak meg.

Érintett tevékenység(ek) a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretében

Gazdasági és monetáris unió

1.4.3. Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolna a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/az érintett népességre.

A COM(2010) 367 bizottsági közlemény kihangsúlyozta, hogy jól meghatározott uniós szakpolitikai megközelítésre van szükség, amely i) támogatja a gazdaságélénkülést, ii) az államháztartásokat újra szilárd alapra helyezi és iii) aktívan támogatja a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágát alkotó rendelet javasolt módosítása a fent említett közleményben bejelentett hivatalos jogalkotási javaslatok részét képezi. A módosítások célja a gazdaságpolitikai koordináció megerősítése, főként annak elismerése által, hogy szükség van a tagállamok költségvetési politikáit érintő gazdasági felügyelet eredményes érvényesítésére megfelelő szankciókon és ösztönzőkön keresztül, valamint azáltal, hogy nagyobb hangsúly kerül az államadósságra és a költségvetés fenntarthatóságára.

1.4.4. Az eredmények és hatások mutatói

Tüntesse fel a javaslat megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

Az uniós növekedés, a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés elősegítésére vonatkozó általános bizottsági célkitűzés megvalósulása a következő hatásmutatókkal mérhető:

- a tagállamok milyen mértékben mutatnak fel a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban lévő költségvetési eredményeket;

- a potenciális növekedés/kibocsátás.

A fent említett 3. konkrét célkitűzés a következő eredménymutatóval mérhető: a tagállamok által végrehajtott, a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz kapcsolódó egyedi bizottsági ajánlások százalékos aránya (a Tanács általi elfogadásuk függvényében).

1.5. A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1. Rövid vagy hosszú távú szükséglet(ek)

A jogalkotási javaslat az Európai Tanács 2010. június 17-i ülésén egyeztetett irányvonalakra épülő 2010. május 12-i COM(2010) 250 bizottsági közleményben meghatározott szakpolitikai ötleteket továbbfejlesztő 2010. június 30-i COM(2010) 367 közleményben a Bizottság által bejelentett intézkedések részét képezi.

1.5.2. Az uniós részvételből adódó többletérték

A tagállamok gazdaságpolitikáinak koordinálása szerves részét képezi az Unió feladatának, amint azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés VIII. címe (gazdasági és monetáris politika) tükrözi.

1.5.3. Hasonló, korábbi tapasztalatok tanulsága

A múltbeli tapasztalatok bebizonyították, hogy fokozni kell a gazdaságpolitikai koordinációt és hogy főként a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágának megerősítésére van szükség.

1.5.4. A javaslatnak az egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetősége és esetleges szinergiája

A jogalkotási javaslat a 2010. június 30-i COM(2010) 367 közleményben bemutatott átfogó gazdasági reformcsomag egyik elemét alkotja.

1.6. A fellépés és a pénzügyi hatás időtartama

( A javaslat/kezdeményezés korlátozott időtartamra vonatkozik

- ( A javaslat/kezdeményezés ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig hatályos.

- ( A pénzügyi hatás ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig tart.

( A javaslat/kezdeményezés korlátlan időtartamra vonatkozik

- A beindítási időszak ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig tart,

- majd a végrehajtás rendes ütemben folytatódik tovább.

1.7. Tervezett irányítási módszer(ek) [6]

( Centralizált irányítás közvetlenül a Bizottság által

( Centralizált irányítás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

- ( végrehajtó ügynökségek

- ( a Közösségek által létrehozott szervek[7]

- ( tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek

- ( az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

( Megosztott irányítás a tagállamokkal

( Decentralizált irányítás harmadik országokkal

( Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg)

Egynél több irányítási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

2. IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1. A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Ismertesse a rendelkezések gyakoriságát és feltételeit.

nincs adat

2.2. Irányító és ellenőrző rendszer

2.2.1. Felismert kockázat(ok)

nincs adat

2.2.2. Tervezett ellenőrzési eszköz(ök)

nincs adat

2.3. A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

nincs adat

3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1. A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

A jogalkotási javaslat nem vonja maga után további humánerőforrások felhasználását.

- Jelenlegi költségvetési kiadási tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, ezen belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében .

A többéves pénzügyi keret fejezete | Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Részvétel |

Szám [Megnevezés…] | diff/nem diff. előirányzat ([8]) | EFTA-országokból[9] | tagjelölt országokból[10] | harmadik országokból | a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében |

[XX.YY.YY.YY.] | diff./nem diff. előirányzat | IGEN/NEM | IGEN/NEM | IGEN/NEM | IGEN/NEM |

- Létrehozandó új költségvetési tételek: Nincs

A többéves pénzügyi keret fejezetei, ezen belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében .

A többéves pénzügyi keret fejezete | Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Részvétel |

Szám [Megnevezés…] | diff./nem diff. előirányzat | EFTA-országokból | tagjelölt országokból | harmadik országokból | a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében |

[XX.YY.YY.YY.] | IGEN/NEM | IGEN/NEM | IGEN/NEM | IGEN/NEM |

3.2. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

millió EUR (három tizedesjegyig)

A többéves pénzügyi keret fejezete: | Szám | [Megnevezés…] |

millió EUR (három tizedesjegyig)

- 3.2.3.2. Becsült humánerőforrás-szükségletek

- ( A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után humánerőforrások felhasználását.

- ( A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrások felhasználását vonja maga után:

A becsléseket egész számmal (vagy legfeljebb egy tizedesjeggyel) kell kifejezni

N. év | N+1. év | N+2. év | N+3. év | A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető |

( A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek) |

XX 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) |

XX 01 01 02 (küldöttségeknél) |

XX 01 05 01 (közvetett kutatás) |

10 01 05 01 (közvetlen kutatás) |

( Külső személyi állomány (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve)[18] |

XX 01 02 01 (CA, INT, SNE a teljes keretből) |

XX 01 02 02 (CA, INT, LA, JED, és SNE a küldöttségeknél) |

XX 01 05 02 (CA, INT, SNE közvetlen kutatásban) |

Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) |

ÖSSZESEN |

XX az érintett szakpolitikai terület vagy költségvetési cím

A humánerőforrás-igényeknek az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, a fellépés irányításához rendelt és/vagy az adott főigazgatóságon belül átcsoportosított személyzettel kell eleget tenni. A források adott esetben a meglévő költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal.

Az elvégzendő feladatok leírása:

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak |

Külső személyzet |

3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

- ( A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel.

- ( A javaslat/kezdeményezés miatt a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

Fejtse ki, miként kell átdolgozni a pénzügyi keretet: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

- ( A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára[21].

Fejtse ki a szükségleteket: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

- ( A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

- ( A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült társfinanszírozást irányozza elő:

előirányzatok millió EUR (három tizedesjegyig)

N. év | N+1. év | N+2. év | N+3. év | A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető | Összesen |

N. év | N+1. év | N+2. év | N+3. év | A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető |

jogcímcsoport | | | | | | | | | |Az „érintett” egyéb bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési tétel(eke)t.

Ismertesse a bevételre gyakorolt hatás számításának módszerét.

[1] HL L 209., 1997.8.2., 1. o.

[2] HL L 209., 1997.8.2., 6. o.

[3] HL C 236., 1997.8.2., 1. o.

[4] Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management), tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting).

[5] A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[6] Az egyes irányítási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html

[7] A költségvetési rendelet 185. cikkében előírt szervek.

[8] Differenciált/nem differenciált előirányzatok.

[9] EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

[10] Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

[11] Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[12] Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy fellépések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[13] Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[14] A teljesítés a nyújtandó termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik (pl. finanszírozott diákcserék száma, épített utak hossza kilométerben stb.).

[15] Az 1.4.2. szakaszban („Konkrét célkitűzések...”) feltüntetett célkitűzés.

[16] Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[17] Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy fellépések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[18] CA= szerződéses alkalmazott; INT=átmeneti alkalmazott; JED=küldetésen lévő fiatal szakértő; LA= helyi alkalmazott; SNE= nemzeti szakértő;

[19] Az operatív előirányzatoknál a külső személyzetre részleges felső határérték vonatkozik (korábban: „BA” sorok).

[20] Elsősorban a Strukturális alapok, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) esetében.

[21] Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[22] A hagyományos saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó összegeket, vagyis a 25 %-kal (beszedési költségek) csökkentett bruttó összegeket kell megadni.