21.10.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/35

A.

mivel az 1995. évi barcelonai konferencia igen nagy ívű projektet indított útjára, nevezetesen új és az eddiginél szorosabb politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok megteremtését a földközi-tengeri térség északi és déli része között, és mivel e projekt lezárása még sok időt vesz igénybe,

B.

mivel az euromediterrán integrációs folyamat konkrét és látható projekteken keresztül történő felélénkítését célzó Unió a Mediterrán Térségért megteremtésének folyamata még nem zárult le; mivel 2009. január és július között a Gázai övezetben zajló háború miatt nem került sor euromediterrán találkozókra,

C.

mivel a Euromed külügyminiszterek 2009. november 24–25-ére tervezett isztambuli találkozóját a közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos izraeli álláspont ellen tiltakozó arab államok bojkottja miatt el kellett halasztani,

D.

mivel az EU Szíria és Líbia kivételével az összes dél-mediterrán partnerével társulási megállapodást írt alá; mivel a társulási megállapodás aláírására irányuló, Szíriával folytatott tárgyalások lezárultak, Szíria azonban elhalasztotta a megállapodás aláírását, és mivel a Bizottság megkezdte a tárgyalásokat Líbiával,

E.

mivel a kétoldalú megközelítést, amely valamennyi ilyen folyamat összetevője, és amely az érintett országok közötti sajátos kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai különbségekből következik, átfogóbb szemléletmódnak, illetve a különböző partnerek közötti kapcsolatokra vonatkozó átfogóbb tervnek kell vezérelnie és támogatnia, és következésképpen regionális megközelítésnek kell kísérnie,

F.

mivel a Földközi-tenger két partja között továbbra is szembeötlő gazdasági, társadalmi és demográfiai aszimmetria figyelhető meg, ami mutatja azt a jóléti szakadékot, amely a térség labilitását és az itt tapasztalható migrációs és környezeti feszültségeket okozza; mivel a mediterrán országok között jelentős fejlődésbeli különbségek vannak; mivel a déli és keleti földközi-tengeri országok népességének több mint 30 %-a kevesebb mint napi 2 USA dollárból él,

G.

mivel a déli és keleti földközi-tengeri országok gazdasága nagymértékben függ a külkereskedelemtől; mivel e kereskedelemnek közel 50 %-a az Unió felé irányul, ami ugyanakkor az uniós külkereskedelemnek csupán 8 %-át teszi ki, az Unió számára pozitív mérleggel; mivel a déli és keleti földközi-tengeri országok kiviteli struktúrája igen kevéssé változatos, és ezen országok továbbra is a növekedés szempontjából kevésbé előrevivő ágazatokra szakosodnak,

H.

mivel az Európai Unió a térség legfontosabb külföldi befektetője, a közvetlen külföldi befektetések szintje azonban a világ más régióihoz viszonyítva továbbra is nagyon alacsony ebben a térségben, és mivel az egyes országok között jelentős eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy mennyire vonzzák a közvetlen külföldi befektetéseket,

I.

mivel a déli-déli regionális integráció még távolról sem valósult meg, a déli-déli kereskedelem pedig fejletlen, és a déli és keleti földközi-tengeri országok teljes kereskedelmének csupán 6 %-át teszi ki,

J.

mivel ez a helyzet nagyon hátrányosan hathat az euromediterrán integrációs folyamatra, valamint különösen a déli és keleti földközi-tengeri országok élelmiszerbiztonságára és önellátására, azáltal, hogy súlyosbítja a kereskedelemkoncentráció hatásait, például fokozza az Unióba exportált egyes – főleg mezőgazdasági – termékektől való függőséget, miközben növeli az alapélelmiszer-import szükségességét, és ennek következtében nem jár előnyökkel a déli és keleti földközi-tengeri országok és vállalkozásaik számára,

K.

mivel a déli és keleti földközi-tengeri országoknak el kell hárítaniuk azokat a politikai és gazdasági akadályokat, amelyek jelenleg az egész térségben útját állják az integrációs folyamatnak, amely által lehetővé válna közöttük a gyümölcsözőbb együttműködés,

L.

mivel a Földközi-tenger két partján működő textil-, ruházaticikk- és lábbeligyártók a globalizált piac, illetve az Ázsia által támasztott erős verseny miatt jelentős mértékben veszítenek piaci részesedésükből,

M.

mivel ahhoz, hogy sikeres legyen, a szabadkereskedelmi övezetnek fel kell lendítenie a déli és keleti földközi-tengeri országok nemzetközi kereskedelembe való integrációját, és biztosítania kell gazdasági diverzifikációjukat, az ebből eredő előnyök méltányos elosztásával, az euromediterrán gazdasági és kereskedelmi partnerség főbb céljának, azaz a földközi-tengeri térség északi és déli partjai közötti fejlettségbeli különbség csökkentésének megvalósítása érdekében,

N.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság következtében még súlyosabbá váltak a partnerországokban már létező politikai, gazdasági és társadalmi kihívások, különösen a munkanélküliség vonatkozásában; mivel ezen országoknak és az EU-nak egyaránt érdekében áll, hogy a régióban csökkenjen a munkanélküliség aránya, és az itt élő lakosság méltó életkilátásokkal rendelkezzen, különös tekintettel a nőkre, a fiatalokra és a vidéki lakosságra,

1.

elismeri, hogy történtek előrelépések, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az euromediterrán partnerség fő célkitűzései még messze nem valósultak meg; hangsúlyozza, hogy a folyamat – és különösen az egész régió békéjéhez, jólétéhez és biztonságához hozzájáruló szabadkereskedelmi övezet – sikere érdekében valamennyi fél lankadatlan és együttes erőfeszítésére, valamint a civil társadalom és a Földközi-tenger két partján élő lakosság erőteljesebb bevonására van szükség;

2.

úgy véli, hogy számos, nem csupán gazdasági, hanem politikai nehézség – például a közel-keleti konfliktus – jelentős negatív hatást gyakorolt e folyamat, és különösen a szabadkereskedelmi övezet előrehaladására és fejlődésére; sajnálattal veszi tudomásul, hogy ugyanezen politikai nehézségek miatt a 2009. november 24–25-ére tervezett, isztambuli euromediterrán külügyminiszteri találkozót elhalasztották, és hogy az Unió a Mediterrán Térségért nem halad előre;

3.

emlékeztet a stratégiai ágazatokra irányuló jelentős projektek – pl. új infrastruktúrák felépítése, a kkv-k közti együttműködés, a kommunikáció és a megújuló energiaforrások kiaknázása – kialakítására az Unió a Mediterrán Térségért keretén belül, hozzájárulva ezzel az euromediterrán kereskedelem és beruházások fejlesztéséhez és előmozdításához; felszólít az Unió a Mediterrán Térségért keretében előirányzott ülések megtartására, valamint egy állandó barcelonai titkárság létrehozására;

4.

úgy véli, hogy a jelenlegi akadályok üzenete az, hogy a gazdasági kapcsolatok elmélyítésének a politikai kapcsolatok elmélyülésével párhuzamosan kell haladnia; úgy véli, hogy tényleges területi és gazdasági integráció csak akkor lehetséges, ha konkrét előrelépésre kerül sor a folyamatban lévő konfliktusok megoldása, valamint a demokrácia és az emberi jogok területén;

5.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a déli és keleti földközi-tengeri országokat, hogy vegyék figyelembe a gazdasági, pénzügyi és környezeti válság hatásait, és a társadalmi és környezeti szempontokat az eddiginél nagyobb mértékben építsék be a gazdasági és kereskedelmi partnerségbe; felhívja a déli és keleti földközi-tengeri országok kormányait, hogy a válság hatásainak mérséklése érdekében hajtsanak végre következetes és célravezető politikát a foglalkoztatás és a szociális védelem terén;

6.

ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a szabadkereskedelmi övezetre vonatkozó célkitűzést nem egyszerűen a gazdasági növekedéssel kell mérni, hanem elsősorban és mindenekelőtt a munkahelyteremtéssel; kiemeli, hogy a földközi-tengeri térség országaiban a legsürgetőbb társadalmi probléma a fiatalok és nők munkanélkülisége;

7.

hangsúlyozza a déli és keleti földközi-tengeri országok regionális integrációjának és a dél-déli országok közötti kereskedelem megerősítésének jelentőségét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a déli-déli országok közötti együttműködés továbbra sem elég fejlett;

8.

határozottan ösztönzi a déli és keleti földközi-tengeri országokat, hogy fejlesszék a déli-déli országok közötti kereskedelmet, mint ahogyan azt az Egyiptom, Jordánia, Marokkó és Tunézia között létrejött agadiri megállapodással is tették; úgy véli, hogy ez a lépés alapvető fontosságú a regionális integráció szempontjából; felhívja a régió többi országát, hogy csatlakozzanak a megállapodáshoz, erősítve ezáltal azon integrációs kezdeményezéseket, amelyekben a déli és keleti földközi-tengeri országok részt vesznek, valamint hogy használják ki a szinergiákat a déli és keleti földközi-tengeri országok és az Európai Unió közötti euromediterrán társulási megállapodások elmélyítésével; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek pozitívan kell reagálniuk azokra a kérésekre, amelyek az ilyen jellegű, déli-déli országok közötti gazdasági integráció elősegítését célzó műszaki és pénzügyi támogatásra irányulnak;

9.

úgy véli, hogy erősíteni kell a származási kumulációs rendszert, mivel az hasznos vámügyi eszköz a kereskedelem térségen belüli felélesztésére, és hogy a származási szabályokat naprakésszé és egyszerűbbé kell tenni, tekintetbe véve az euromediterrán partnerek érdekeit; felszólítja az euromediterrán régió kereskedelmi minisztereit, hogy írják alá a származási szabályok pán-euromediterrán rendszeréről szóló regionális egyezményt, amely megteremti a származási szabályok egyszerűsítésének lehetőségét, valamint hogy tegyenek további lépéseket a származási kumuláció pán-euromediterrán rendszerének megvalósításával kapcsolatban;

10.

tudomásul veszi, hogy az euromediterrán országok kereskedelmi miniszterei megvitatják majd a jelenleg gyenge euromediterrán kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok erősítését célzó intézkedéseket, tárgyalnak egy új euromediterrán kereskedelmi menetrendről, valamint a térség kereskedelmét és az ide irányuló befektetéseket elősegítő új mechanizmusról; üdvözli mindazon közös kezdeményezéseket, amelyek célja a meglévő társulási megállapodások újragondolása az új gazdasági szükségletek és kihívások fényében;

11.

hangsúlyozza, hogy ezeket a megbeszéléseket a partnerek közötti kölcsönös bizalom és tisztelet jegyében kell megtartani annak érdekében, hogy a déli és keleti földközi-tengeri országok maguk irányíthassák kereskedelmük megnyitásának sebességét, valamint gazdasági és társadalmi fejlődésük nemzeti stratégiáit; emlékeztet arra, hogy a szabadkereskedelmi övezettel kapcsolatos tárgyalásokat összehangolt, fokozatos alapokra építkezve kell megtervezni, a déli és keleti földközi-tengeri országok társadalmi-gazdasági helyzetét tükröző, ésszerű és kiszámítható partnerség keretében;

12.

hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság és a halászat terén megvalósuló további liberalizációnak figyelembe kell vennie az érzékeny áruk védelmének szükségességét, ugyanakkor módszeresen értékelni kell a liberalizációs folyamat társadalmi hatását, valamint a növény-egészségügyi szabványokat; felhívja az euromediterrán országok kereskedelmi minisztereit, hogy biztosítsák a folyamat fokozatosságát, szem előtt tartva a – vámtételek csökkentéséből származó bevételkiesést kompenzáló – méltányos adóreformok megvalósításához szükséges időtartamot; felszólítja az euromediterrán partnereket, hogy fontolják meg az ellátási lánc elemeinek egymást kiegészítő jellegére, valamint megvalósítható vízpolitikára épülő, továbbá az élelmiszerellátás önállóságának szükségességét a kereskedelmi megfontolások elé helyező integrált euromediterrán mezőgazdasági politika koncepcióját;

13.

úgy véli, hogy a szolgáltatási ágazat elengedhetetlen eleme a déli és keleti földközi-tengeri országok fejlődésének; úgy véli, hogy a szolgáltatások bármiféle liberalizálása a déli és keleti földközi-tengeri országokkal egyeztetve történhet meg, melynek során az utóbbiak megőrizhetik az érzékeny és sérülékeny gazdasági ágazataik fokozatos és általuk irányított megnyitására vonatkozó jogukat; úgy véli, hogy különbséget kell tenni a kereskedelmi szolgáltatások és a közszolgáltatások között;

14.

kéri, hogy az ipar liberalizálásának ütemtervét az egyes országok gazdasági-társadalmi körülményei alapján igazítsák ki, figyelembe véve többek között a munkanélküliségi szintet és a liberalizáció környezetre gyakorolt hatását; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és kereskedelmi partnerségnek hozzá kell járulnia az ipari árutermelés nagyobb diverzifikációjához és a nagyobb hozzáadott értékhez; felszólítja a déli és keleti földközi-tengeri országokat, hogy dolgozzanak ki olyan regionális politikákat, amelyek figyelembe veszik a mikro-, kis- és középvállalkozások szerepét;

15.

megjegyzi, hogy az euromediterrán textilgyártók jelentős nehézségekkel küzdenek a fokozódó globális versenyben; felhívja a figyelmet az Észak-Dél partnerség megerősítésének szükségességére az euromediterrán textil- és ruházaticikk-gyártás és -kereskedelem versenyképességének megőrzése, valamint a déli és keleti földközi-tengeri országok nagyobb hozzáadott értéket képviselő, nem csupán az üzleti tevékenységek kiszervezésén, hanem kreativitáson és innováción alapuló tevékenységeinek ösztönzése érdekében;

16.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell a földközi-tengeri térség beruházási biztonságát egy, a kkv-kat célzó stratégiák koordinálását ellátó rendszer révén, amely több területet fedne le, így a kkv-k védelmét, finanszírozását, tájékoztatását és hálózatba szervezését;

17.

úgy véli, hogy, egy az euromediterrán beruházások elősegítésére szolgáló mechanizmus létrehozására irányuló új javaslat jelentős lépés az információ központosítása és egyetlen hálózaton keresztül történő terjesztése irányában, ami lehetővé tenné a gazdasági szereplők számára, hogy átfogó képet kapjanak a régió kereskedelmi és beruházási viszonyairól; hangsúlyozza, hogy az eszköz a már meglévő hálózatok kiegészítéseként kell, hogy szolgáljon;

18.

felhívja a figyelmet egy Euromediterrán Beruházási és Fejlesztési Bank létrehozásának szükségességére, amely a Földközi-tenger mindkét partján találna adományozókat, és odavonzaná az euromediterrán térség számára szükséges közvetlen külföldi befektetéseket;

19.

üdvözli az „Inframed” alap létrejöttét, melyet az Unió a Mediterrán Térségért keretében, infrastrukturális projektek finanszírozására szolgáló, hosszú távú beruházási alapként jelentettek be;

20.

úgy véli, hogy az Unió a Mediterrán Térségért meg kell, hogy erősítse az Euromed keretében létező jelenlegi együttműködési formákat, hogy valamennyi partnerországnak felkínálja a részvétel lehetőségét az Unió programjaiban és megfelelő politikáiban a közösen megállapított prioritások és célok alapján; emlékeztet arra, hogy fontos a közösségi programok kiterjesztése a partnerországokra is, különösen a határokon átnyúló együttműködés (InterReg), az oktatás, a kutatás és a szakképzés (diákcsere stb.) területén;

21.

ösztönzi a nap- és szélenergia igénybevételét a fölközi-tengeri térségben; üdvözli a „Plan Solaire”-hez hasonló közelmúltbeli kezdeményezéseket és a hatalmas közel-keleti és észak-afrikai napenergia-potenciál fejlesztésére irányuló Desertec ipari kezdeményezéssel kapcsolatos kezdeti elképzeléseket, ugyanakkor sajnálja, hogy a cselekvéseket még túlságosan nemzeti szinten tervezik meg; hangsúlyozza, hogy a Desertec-projekttel kapcsolatos uniós fellépésnek következetesnek kell lennie és aktívan hozzá kell járulnia az észak-afrikai és közel-keleti államok fejlődéséhez, és kéri a Bizottságot, hogy proaktív módon koordinálja az uniós erőfeszítéseket;

22.

aggodalommal veszi tudomásul a fenntarthatósági hatástanulmány következtetéseit; felhívja a Bizottságot, hogy a társadalmi kohézióval és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos megfontolások figyelembevétele érdekében módszeresen vegye figyelembe a hatástanulmány ajánlásait a liberalizációs folyamat társadalmi és környezeti hatásaira vonatkozóan; kiemeli továbbá, hogy ez a hatás ágazatonként és országonként jelentős eltérést mutathat; hangsúlyozza, hogy a valódi társadalmi fejlődés eléréséhez gazdasági és kereskedelmi partnerségünkben fontos a tisztességes munka és a multinacionális vállalatokon belül megtárgyalt magatartási kódexek előmozdítása, amelyeknek a tisztességes foglalkoztatás biztosításával kapcsolatos célkitűzéseket is tartalmazniuk kell;

23.

véleménye szerint a szabadkereskedelmi övezetet ki kell egészíteni a munkavállalók szabad mozgásának fokozatos és feltételekhez kötött engedélyezésével, figyelembe véve az európai munkaerőpiac helyzetét, valamint a nemzetközi közösségnek a migráció és a fejlődés összefüggésére vonatkozó jelenlegi vélekedését; úgy véli, hogy sürgősen ki kell alakítani a vízumkiadást megkönnyítő jogi és igazgatási eljárásokat, különösen az euromediterrán partnerség szereplői, a diákok, az egyetemi szakemberek és a társadalmi-gazdasági élet szereplői esetében; külön kiemeli annak fontosságát, hogy csökkenteni kell a migráns munkavállalók által a származási országukba küldött átutalások költségeit azért, hogy maximalizálják azok használatát a helyi gazdaságban;

24.

kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet maradéktalanul a Szíriával kötendő társulási megállapodással kapcsolatos előrehaladásról, melynek aláírását Szíria a közelmúltban elhalasztotta; úgy véli, hogy némi aggodalom övezi Líbiának a társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokba és általában az Unió a Mediterrán Térségért szervezetébe való ismételt bevonását; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet maradéktalanul a tárgyalások minden szakaszáról, illetve vonja be azokba és konzultáljon vele;

25.

megjegyzi továbbá, hogy számos földközi-tengeri ország kifejezte érdeklődését az EU-val kötött kereskedelmi megállapodásaik elmélyítése és/vagy kiszélesítése iránt, és kéri a Bizottságot – a Lisszaboni Szerződés által a Parlamentre ruházott új, kereskedelemmel kapcsolatos hatáskörökre való tekintettel –, hogy az ilyen új megállapodásokról szóló tárgyalások során vegye figyelembe a korábbi parlamenti állásfoglalásokat;

26.

hangsúlyozza, hogy a kétoldalú megközelítések nem mehetnek a regionális többoldalú megközelítés rovására; véleménye szerint – támogatva az előrébb tartó partnerekkel folytatott megerősített együttműködést, és kellően tiszteletben tartva politikai, kulturális és társadalmi sajátosságaikat – a Bizottságnak fenn kell tartania a régiók közötti tárgyalások elvét;

27.

hangsúlyozza, hogy a palesztin helyzetre tekintettel egyedi és különleges intézkedéseket kell hozni a lakosság segítésére és a régiónak a földközi-tengeri térség kereskedelmébe való bevonására; úgy véli, hogy e tekintetben megoldást kell találni a származás igazolásának, illetve ennek nyomán az EK és Izrael közötti társulási megállapodás értelmében a Gázai övezetből és Ciszjordániából származó árukra alkalmazandó kedvezményes bánásmódnak a kérdésére;

28.

úgy véli, hogy egy széles körű konszenzuson alapuló, kiegyensúlyozott menetrend és többek között egy pozitív társadalmi és környezeti hatásvizsgálat hasznos eszköz lenne a gazdasági és kereskedelmi együttműködés újraindítására a következő években; ezért felkéri az euromediterrán országok kereskedelmi minisztereit, hogy támogassák azt a 2009 decemberében tartandó ülésükön; felhívja az euromediterrán országok magas rangú kereskedelmi tisztviselőit, hogy a következő években kövessék nyomon a menetrend végrehajtását, és tegyenek javaslatot a szükséges kiigazításokra, továbbá kéri, hogy adjanak számára tájékoztatást ezekről az intézkedésekről;

29.

hangsúlyozza, hogy az euromediterrán integráció folyamatának újfent politikai prioritássá kell válnia az EU számára;

30.

hangsúlyozza az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlésnek (EMPA) a partnerség keretében betöltött azon szerepét, hogy demokratikus fórumként összegyűjti a Földközi-tenger két partjának parlamenti képviselőit a barcelonai folyamat három pillére körül; végezetül pedig gazdasági ügyekben szorosabb együttműködésre szólít fel az EMPA, illetve a Bizottság és a Tanács között;

31.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok, valamint a déli és keleti földközi-tengeri országok állam- és kormányfőinek és parlamentjeinek, továbbá az EMPA-nak.