52008PC0098

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 27.2.2008

COM(2008) 98 végleges

2008/0049 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (kodifikált szöveg)

(előterjesztő: a Bizottság)

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSEK

1. A Bizottság a népek Európájának jegyében nagy jelentőséget tulajdonít a közösségi joganyag egyszerűsítésének és átláthatóbbá tételének annak érdekében, hogy az a polgárok számára világosabb és könnyebben hozzáférhető legyen, így tovább bővítve a számukra biztosított jogok gyakorlásának lehetőségeit.

Ez a cél nem érhető el mindaddig, amíg számos, részben jelentősen módosított jogi aktus széttöredezett formában, részben az eredeti szövegben, részben pedig a későbbi, módosító szövegekben található meg. A hatályos rendelkezések megállapításához így tekintélyes kutatómunka és a különböző változatok összevetése szükséges.

Ezen okból, valamint azért, hogy a közösségi joganyag egyértelmű és áttekinthető legyen, szükséges a többször módosított jogi aktusok kodifikációja.

2. A Bizottság ezért 1987. április 1-jén úgy határozott[1], hogy szervezeti egységei számára előírja valamennyi jogi aktus kodifikációját legkésőbb a tizedik módosítást követően, hangsúlyozva hogy ez minimumkövetelményként értendő, és ezen egységeknek törekedniük kell az illetékességükbe tartozó szövegek kodifikációjának rövidebb időközönként történő elvégzésére annak érdekében, hogy a közösségi jogi aktusok áttekinthetőek és könnyen érthetők legyenek.

3. Az 1992. decemberi edinburgh-i Európai Tanács következtetései[2] is megerősítették e követelményt, amennyiben rámutattak a kodifikáció fontosságára, amely révén bizonyossággal megállapítható, hogy valamely adott helyzetre, az adott időben mely jogi aktus alkalmazandó.

A kodifikációt a rendes közösségi jogalkotási folyamattal összhangban kell elvégezni.

Mivel a kodifikáció tárgyát képező jogi aktus érdemben nem módosítható, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 1994. december 20-án intézményközi megállapodást kötöttek arról, hogy a kodifikált jogi aktusok elfogadása során gyorsított eljárás alkalmazható.

4. E javaslat célja a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv, a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelv, a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1990. május 14-i 90/232/EGK harmadik tanácsi irányelv, a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Negyedik gépjármű-biztosítási irányelv) és a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[3] kodifikációja. Az új irányelv a benne foglalt jogi aktusok helyébe lép[4]. E javaslat teljes mértékben megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát, és ennek megfelelően kizárólag a kodifikáció elvégzéséhez szükséges formai jellegű módosítások beillesztésével azokat pusztán egybefoglalja.

5. A kodifikációs javaslatot a 72/166/EGK, 84/5/EGK, 90/232/EGK, 2000/26/EK és a 2005/14/EK irányelv és a módosító aktusok előzetes, valamennyi hivatalos nyelven készült konszolidált változata alapján az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala készítette adatfeldolgozó rendszer segítségével. Abban az esetben, ha a cikkek új számozást kaptak, a régi és az új számozás közötti korrelációt a kodifikált irányelv II. mellékletében található megfelelési táblázat tartalmazza.

ê 72/166/EGK (kiigazított szöveg)

2008/0049 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a Ö gépjármű-felelősségbiztosításról Õ és a biztosítási kötelezettség Ö ellenőrzéséről Õ

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak Ö 95. cikke (1) bekezdésére Õ,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[5],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[6],

mivel:

ê

(1) A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelvet[7], a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelvet[8], a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1990. május 14-i 90/232/EGK harmadik tanácsi irányelvet[9], a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (Negyedik gépjármű-biztosítási irányelv)[10] több alkalommal[11] jelentősen módosították. Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt a négy irányelvet, továbbá a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[12] kodifikálni kell.

ê 2005/14/EK 1) preamb. (kiigazított szöveg)

(2) A gépjármű-felelősségbiztosítás különösen fontos az európai polgárok számára, legyenek akár biztosítottak akár baleset károsultjai. A gépjármű-felelősségbiztosítás a biztosítóintézetek számára szintén nagy jelentőséggel bír, mivel az a Közösségben a nem életbiztosítási piac fontos részét képezi. A gépjármű-felelősségbiztosítás hatással van a személyek és járművek szabad mozgására is. Ezért a pénzügyi szolgáltatások terén a közösségi fellépés egyik kulcsfontosságú célkitűzése a gépjármű-felelősségbiztosítás Ö belső Õ piacának megerősítése és egységesítése.

ê 84/5/EGK (2) preamb. (kiigazított szöveg)

(3) Ö Valamennyi Õ tagállamnak meg Ö kell tennie Õ minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a szokásosan a területén üzemben tartott gépjárművek felelősségbiztosítással rendelkezzenek. A biztosított felelősség mértékét és a biztosítási fedezet feltételeit ezen intézkedések alapján kell meghatározni.

ê 2005/14/EK (4) preamb.

(4) Az ezen irányelv rendelkezései bármilyen félreértelmezésének a kizárása, valamint az ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjárművek biztosításának megkönnyítése érdekében, a gépjármű szokásos üzemben tartási helye azon állam területét jelenti, amelynek a rendszámtáblája a gépjárművön található, függetlenül attól, hogy ez a rendszámtábla állandó vagy ideiglenes.

ê 2005/14/EK (5) preamb. (kiigazított szöveg)

(5) A rendszámtáblára vonatkozó azon általános elvnek Ö megfelelően Õ, miszerint az meghatározza a gépjármű szokásos üzemben tartási helyét, különös szabályt kell megállapítani arra az esetre, ha a balesetet rendszámtábla nélküli, vagy olyan gépjármű okozta, amelynek rendszámtáblája nem, vagy már nem rendelhető hozzá az adott gépjárműhöz. Ebben az esetben, és kizárólag a kártérítési igény rendezése céljából, a baleset bekövetkezésének helyét kell annak a területnek tekinteni, amelyen a gépjárművet szokásosan üzemben tartják.

ê 2005/14/EK (6) preamb.

(6) A gépjármű-felelősségbiztosítások rendszeres ellenőrzésének tilalmát alkalmazni kell a másik tagállam területén szokásosan üzemben tartott gépjárműre, valamint a harmadik államban szokásosan üzemben tartott gépjárműre, amely azonban egy másik tagállam területéről lép be. Kizárólag olyan nem rendszeres és hátrányos megkülönböztetéstől mentes ellenőrzéseket szabad lehetővé tenni, amelyek valamely, nem kizárólag a biztosítás ellenőrzésére irányuló ellenőrzés részét képezik.

ê 72/166/EGK (7) preamb.

(7) A zöldkártya ellenőrzésének megszüntetését a valamely tagállamban szokásosan üzemben tartott azon gépjárműveknek esetében, amelyek valamely másik tagállam területére lépnek, a nemzeti biztosítási irodák által kötött megállapodás alapján is végre lehet hajtani, amelyben mindegyik iroda a nemzeti jogában előírt feltételek mellett vállalja bármely olyan kártérítésre jogosító kárnak a megtérítését, amelyet a területén valamely ilyen gépjármű okozott, függetlenül attól, hogy a gépjármű biztosítva van-e.

ê 72/166/EGK (8) preamb.

(8) E garanciamegállapodás feltételezi, hogy a Közösség területén közlekedő valamennyi közösségi gépjármű biztosítással rendelkezik. Ezért minden tagállam nemzeti jogában rendelkezni kell a Közösség egész területén érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról.

ê 72/166/EGK (9) preamb. (kiigazított szöveg)

(9) Az ezen irányelv által meghatározott rendszer kiterjeszthető azokra a gépjárművekre is, amelyek szokásos üzemben tartási helye olyan harmadik országban található, amellyel a Ö tagállamok Õ Nemzeti Irodái hasonló egyezményt kötöttek.

ê 2005/14/EK (7) preamb. (kiigazított szöveg)

(10) A tagállamok Ö eltérhetnek Õ a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó általános kötelezettségtől egyes természetes, valamint magánjogi vagy közjogi jogi személyekhez tartozó gépjárművek esetén. Az ezen eltérést igénybe vevő tagállamnak az e gépjárművek által okozott balesetek esetére ki kell jelölnie egy hatóságot vagy szervet a valamely másik tagállamban okozott balesetek károsultjainak kártérítése céljából. Ö Biztosítani kell Õ, hogy ne csak az e gépjárművek által külföldön okozott balesetek károsultjai részesüljenek megfelelő kártérítésben, hanem olyan balesetek károsultjai is, amelyek ugyanabban a tagállamban következnek be, mint ahol a gépjárművet szokásosan üzemben tartják, függetlenül attól, hogy a károsultak lakóhellyel rendelkeznek-e az adott tagállam területén, vagy sem. A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy a kötelező biztosítás alól mentes személyek, valamint az ezen gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak kártérítéséért felelős hatóságok és szervek jegyzékéről közzététel céljából a Bizottság tájékoztatást kapjon.

ê 2005/14/EK (8) preamb. (kiigazított szöveg)

(11) A Ö eltérhetnek Õ a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó általános kötelezettségtől egyes gépjárműtípusok vagy egyes speciális forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművek esetében. Ebben az esetben a többi tagállam előírhatja, hogy a gépjárműnek a területükre történő belépésekor érvényes zöldkártyával vagy határbiztosítási szerződéssel kell rendelkeznie, a területükön az ezen gépjárművek által esetlegesen okozott baleset károsultjai kártérítésének biztosítása céljából. Mivel azonban a Közösségen belüli határellenőrzések megszűnése óta nem lehetséges ellenőrizni, hogy a határon átkelő gépjárművek biztosítva vannak-e, a külföldön okozott balesetek károsultjainak kártérítése nem garantálható. Azt is biztosítani kell, hogy az ezen gépjárművek által nemcsak külföldön, hanem a szokásos üzemben tartásuk helye szerinti tagállamban okozott balesetek károsultjai is kellő kártérítésben részesüljenek. E célból a tagállamoknak ugyanolyan bánásmódban kell részesíteniük az e gépjárművek által okozott balesetek károsultjait, mint a nem biztosított gépjárművek által okozott balesetek károsultjait. A nem biztosított gépjárművek által okozott balesetek károsultjait ténylegesen azon tagállam kártérítésért felelős szerve részesíti kártérítésben, ahol a baleset bekövetkezett. Az eltérés hatálya alá tartozó gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak teljesített kifizetés esetén a kártérítésért felelős szerv megtérítési igénnyel élhet az adott gépjármű szokásos üzemben tartási helye szerinti tagállam szervével szemben. Az eltérés Ö lehetőségének Õ végrehajtására és alkalmazására Ö nyitva álló bizonyos időszak elteltével a Bizottságnak, az erre vonatkozó tapasztalatok fényében Õ, adott esetben javaslatot kell benyújtania az eltérés felváltására vagy hatályon kívül helyezésére.

ê 2005/14/EK (10) preamb. (kiigazított szöveg)

(12) A tagállamok annak garantálására irányuló kötelezettsége, hogy legalább meghatározott minimumösszegek erejéig biztosítási fedezet álljon rendelkezésre, fontos részét képezi a károsultak védelmének. A személyi sérülések esetén a biztosítási fedezet legkisebb összegét úgy kell kiszámítani, hogy minden nagyon súlyos sérülést szenvedő személy teljes és méltányos kártérítésben részesüljön, és emellett figyelembe kell venni, hogy a több sérülttel járó balesetek ritkán fordulnak elő, és hogy az olyan balesetek száma alacsony, amelyben többen szenvednek nagyon súlyos sérülést egyazon esemény során. Sérültenként vagy káreseményenként fedezeti minimumösszeget Ö kell előírni Õ. E minimumösszegek bevezetésének megkönnyítése céljából átmeneti időszakot kell megállapítani. Ö Mindazonáltal, az említett átmeneti időszaknál rövidebb határidőt kell a tagállamok számára meghatározni, amelynek során Õ a tagállamoknak legalább az előírt szint 50 %-áig kell Ö ezen Õ összegeket felemelniük.

ê 2005/14/EK (11) preamb. (kiigazított szöveg)

(13) Annak érdekében, hogy a fedezeti minimumösszegek idővel ne veszítsenek értékükből, rendszeres felülvizsgálati záradékot kell Ö megállapítani, Õ, az Eurostat által közzétett a harmonizált fogyasztói árindexekről szóló, 1995. október 23-i 2494/95/EK tanácsi rendeletben[13] előírt európai fogyasztói árindexet (EICP) használva referenciaértékként. Meg kell állapítani Ö továbbá Õ az e felülvizsgálatra alkalmazandó eljárási szabályokat.

ê 84/5/EGK (6) preamb.

(14) Szükséges rendelkezni egy olyan szerv létrehozásáról, amely garantálja, hogy a balesetet elszenvedő abban az esetben sem marad kártérítés nélkül, ha a balesetet okozó gépjármű nincs biztosítva, vagy azonosítatlan. Fontos biztosítani, hogy az ilyen balesetet elszenvedő személy közvetlenül ehhez a szervhez fordulhasson. Ugyanakkor a tagállamok számára biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy korlátozott mértékben bizonyos kizárásokat alkalmazzanak az e szerv általi kifizetések tekintetében, valamint hogy a visszaélések kockázatára való tekintettel az azonosítatlan gépjármű által okozott anyagi kár megtérítését korlátozhassák vagy kizárhassák.

ê 84/5/EGK (7) preamb.

(15) A balesetet elszenvedők érdeke azt kívánja, hogy bizonyos kizárási záradékok csak a biztosító és a balesetért felelős személy közötti viszonyban érvényesüljenek. Ugyanakkor lopott vagy erőszakkal eltulajdonított gépjárművek esetében a tagállamok előírhatják, hogy a fent említett szerv térítse meg a károsultak kárát.

ê 84/5/EGK (8) preamb.

(16) Annak érdekében, hogy ennek a szervnek a pénzügyi terheit csökkentsék, a tagállamok rendelkezhetnek bizonyos önrész alkalmazásáról olyan esetekben, amikor ez a szerv biztosított gépjárművek által — illetve, adott esetben, a lopott vagy erőszakkal eltulajdonított gépjárművek által — okozott anyagi kárt térít meg.

ê 2005/14/EK (12) preamb. (kiigazított szöveg)

(17) A Ö károsultak jogos kártérítése Õ korlátozásának vagy kizárásának a gépjármű azonosíthatatlanságán alapuló lehetősége nem alkalmazható, amennyiben a szerv súlyos személyi sérülésért kártérítést fizetett ugyanazon baleset bármely sérültjének, amelyben az anyagi kárt okozták. A tagállamok az anyagi kár károsultját terhelő önrészt állapíthatnak meg az Ö ezen Õ irányelvben meghatározott mértékben. Annak feltételeit, hogy a személyi sérülés milyen esetekben minősül súlyosnak, a baleset bekövetkezésének helye szerinti tagállam nemzeti jogszabályainak, illetve közigazgatási rendelkezéseinek kell meghatározniuk. E feltételek meghatározásakor a tagállamok figyelembe vehetik többek között, hogy a sérülés kórházi ellátást tett-e szükségessé.

ê 90/232/EGK (9) preamb. (kiigazított szöveg)

(18) A nem biztosított gépjármű által okozott baleset esetén egyes tagállamokban a károsultnak kell bizonyítania, hogy a felelős fél nem képes vagy nem hajlandó kártérítést fizetni, mielőtt igényével Ö a nem biztosított vagy nem azonosítható gépjárművek által okozott baleset károsultja a kártérítést teljesítő szervezethez Õ fordulhat. E szervezet Ö azonban Õ a károsultnál könnyebben indíthat keresetet a felelős fél ellen. Ennélfogva Ö meg kell akadályozni Õ , hogy e szerv megkövetelhesse, hogy a károsultnak a kártérítés megállapításához bizonyítani kelljen, hogy a felelős fél nem képes vagy nem hajlandó fizetni.

ê 90/232/EGK (10) preamb.

(19) Amennyiben a fent említett szerv és a felelősségbiztosítást nyújtó biztosító között vita van a tekintetben, hogy melyiküknek kell megtérítenie a baleset károsultjának kárát, a károsult kárának megtérítésében bekövetkező késedelem elkerülése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy e felek valamelyike elsődlegesen köteles legyen a kár megtérítésére a vita rendezéséig.

ê 90/232/EGK (4) preamb.

(20) A gépjárműbalesetek károsultjai számára hasonló bánásmódot kell biztosítani függetlenül attól, hogy a Közösségen belül a balesetek hol következnek be.

ê 84/5/EGK (9) preamb.

(21) Személyi sérülés esetén a biztosított személy, a gépjármű vezetője vagy bármely más felelős személy családtagjai részére hasonló védelmet kell nyújtani, mint az egyéb harmadik fél károsultak részére.

ê 2005/14/EK (16) preamb.

(22) A balesetekben általában a leggyengébb félnek bizonyuló gyalogosokat, kerékpárosokat és a közút egyéb, nem motorizált használóját ért személyi sérülést és anyagi kárt – amennyiben a nemzeti polgári jognak megfelelően kártérítésre jogosultak – a balesetben részt vevő gépjármű kötelező biztosításának kell fedeznie. Ez a rendelkezés nem érinti a nemzeti jogszabályokban megállapított polgári jogi felelősséget, illetve egy adott balesetben megítélt kártérítés mértékét.

ê 2005/14/EK (15) preamb.

(23) A hatályos szabályozás egyik fő eredménye az, hogy a biztosítási fedezetet a gépjármű valamennyi utasára kiterjesztette. Ez a célkitűzés veszélybe kerülne, ha a nemzeti jogszabályok vagy a biztosítási szerződés bármely szerződéses kikötése kizárná az utasokat a biztosításból azért, mert tudták, vagy tudniuk kellett volna, hogy a gépjármű vezetője alkohol vagy bármely más kábító hatású anyag befolyása alatt állt a baleset idején. Az utas általában nincs abban a helyzetben, hogy megfelelően meg tudja ítélni a vezető ittasságának szintjét. A gépjármű-balesetek utas-károsultjai biztosítási fedezetének csökkentésével a vezetők nem tarthatók vissza az alkohol vagy a kábító hatású anyagok befolyása alatti vezetéstől. Az a tény, hogy a gépjármű kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása kiterjed ezen utasokra is, nem érinti az alkalmazandó nemzeti jogszabályok értelmében esetlegesen felmerülő felelősségüket, illetve egy adott balesetben megítélt kártérítés mértékét.

ê 2005/14/EK (17) preamb.

(24) Egyes biztosítóintézetek a biztosítási kötvényben olyan záradékot kötnek ki, amelynek értelmében a szerződés megszűnik, amennyiben a gépjármű egy meghatározott időn túl a nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállam területén kívül marad. Ez a gyakorlat ellentétes az ezen irányelvben megállapított elvvel, amely értelmében a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnak egyetlen biztosítási díj alapján a Közösség egész területére ki kell terjednie. Ezért – a tagállamoknak a gépjárművek nyilvántartására vonatkozó nemzeti jogszabályaiban foglalt kötelezettségek sérelme nélkül – elő kell írni, hogy a biztosítási fedezet a szerződés teljes időtartamára érvényes marad, függetlenül attól, hogy a gépjármű meghatározott ideig egy másik tagállamban található-e.

ê 90/232/EGK (6) preamb.

(25) A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításoknak a Közösség egész területére ki kell terjednie.

ê 90/232/EGK (7) preamb.

(26) A biztosított fél érdekében minden biztosítási kötvénynek egyetlen biztosítási díj fejében garantálnia kell minden egyes tagállamban az ottani jogszabályok szerinti biztosítási fedezetet, illetve annak a tagállamnak a jogszabályai szerinti biztosítási fedezetet, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található, amennyiben ez utóbbi fedezet a magasabb.

ê 2005/14/EK (18) preamb.

(27) Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy az egyik tagállamból egy másik tagállamba behozott gépjárművekre vonatkozóan könnyebben lehessen biztosítást kötni még akkor is, ha a gépjárművet még nem vették nyilvántartásba a rendeltetési tagállamban. A tagállamok számára lehetővé kell tenni a kockázat helye szerinti tagállamot meghatározó általános szabálytól való átmeneti eltérést. A gépjárműnek a vásárló részére történő leszállításának, rendelkezésre bocsátásának vagy megküldésének időpontját követő harmincnapos időtartam folyamán a rendeltetési tagállamot kell a kockázat helye szerinti tagállamnak tekinteni.

ê 2005/14/EK (19) preamb.

(28) Egy másik biztosítónál új gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést kötni kívánó személy részére lehetővé kell tenni, hogy a régi szerződés alapján igazolja kármentességét, illetve kártörténetét. A biztosítottat fel kell jogosítani arra, hogy a biztosítási szerződés alapján biztosított gépjárművet vagy gépjárműveket érintő kártérítési igényre vagy azok hiányára vonatkozóan bármikor igazolást kérjen legalább a szerződéses jogviszonyt megelőző öt évére vonatkozóan. A biztosítóintézetnek vagy annak a szervnek, amelyet esetlegesen egy tagállam jelölt ki arra, hogy kötelező biztosítást nyújtson, vagy ilyen igazolásokat állítson ki, a kérelmet követő tizenöt napon belül ki kell állítania ezt az igazolást a biztosított részére.

ê 2005/14/EK (20) preamb.

(29) A gépjármű-balesetek károsultjai megfelelő védelmének biztosítása érdekében, a tagállamok nem engedélyezhetik, hogy a biztosítóintézetek önrészt alkalmazzanak a balesetben sérült féllel szemben.

ê 2005/14/EK (21) preamb. (kiigazított szöveg)

(30) Az, hogy a biztosítóintézettel szemben a biztosítási szerződésre közvetlenül hivatkozni lehet, illetve a kártérítési igény közvetlenül érvényesíthető, nagy jelentősséggel bír a gépjármű-balesetek károsultjainak védelme szempontjából. A hatékony és gyors kárrendezés elősegítése, valamint a költséges bírósági eljárás lehetséges elkerülése érdekében Ö közvetlen kereseti Õ jogot Ö kell biztosítani Õ bármely gépjármű-baleset károsultjaÖ részére a felelős személy felelősségbiztosítását nyújtó biztosítóintézettel szemben Õ.

ê 2005/14/EK (22) preamb. (kiigazított szöveg)

(31) A gépjármű-balesetet szenvedett károsultak Ö megfelelő Õ védelmének Ö biztosítása Õ érdekében az „indokolással ellátott kártérítési ajánlatra” vonatkozó eljárást valamennyi gépjárműbalesetre ki kell terjeszteni. Ugyanezt az eljárást megfelelően akkor is alkalmazni kell, amikor a balesetet a biztosítók nemzeti irodáinak rendszere rendezi.

ê 2005/14/EK (24) preamb. és 2000/26/EK (16a) preamb.

(32) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet[14] 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen alkalmazott 11. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a károsult a lakóhelye szerinti tagállamban indíthat keresetet a felelősségbiztosítást nyújtó biztosító ellen.

ê 2000/26/EK (5) preamb.

(33) A zöldkártyát kibocsátó irodák rendszere zökkenőmentes kárrendezést tesz lehetővé a károsult saját országában még akkor is, ha a másik fél más európai országból való.

ê 2000/26/EK (11) és (12) preamb. (kiigazított szöveg)

(34) Az Ö ezen irányelv hatálya alá tartozó, nem a károsult lakóhelye szerinti államban bekövetkezett Õ gépjárműbalesetekből eredően anyagi kárt vagy sérülést szenvedett károsultak számára, Ö lehetővé kell tenni Õ, hogy kárigényeiket a lakóhelyük szerinti tagállamban jelentsék be, a károkozó fél biztosítóintézete által kijelölt kárrendezési megbízottnál. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a károsult által a saját tagállamán kívül elszenvedett kárt számára ismerős eljárások alapján bírálják el.

ê 2000/26/EK (13) preamb.

(35) A károsult lakóhelye szerinti tagállamban működő kárrendezési megbízottak rendszere sem az egyes esetekben alkalmazandó anyagi jogot, sem a joghatóságot nem érinti.

ê 2000/26/EK (14) preamb.

(36) A biztosítóintézettel szembeni közvetlen kereseti jog biztosítása a károsult számára logikus kiegészítése az ilyen kárrendezési megbízottak kijelölésének, emellett pedig javítja a károsult lakóhelye szerinti tagállamon kívül történt gépjárműbalesetek károsultjainak jogi helyzetét.

ê 2000/26/EK (15) preamb.

(37) Elő kell írni, hogy a tagállam, amelyben a biztosítóintézetet engedélyezték, kötelezze azt a többi tagállamban lakóhellyel rendelkező vagy ott letelepedett kárrendezési megbízottak kijelölésére annak érdekében, hogy minden szükséges információt összegyűjtsenek az említett balesetekből származó károkkal kapcsolatban, és minden megfelelő lépést megtegyenek a kárigények teljesítéséért a biztosítóintézet nevében és költségére, beleértve a kártérítés kifizetését. A kárrendezési megbízottaknak kellően széles jogkörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy képviseljék a biztosítóintézetet a balesetből eredően kárt szenvedett személyekkel szemben, továbbá hogy képviseljék a biztosítóintézetet a nemzeti hatóságok előtt, beleértve – ahol szükséges – a bíróságot, amennyiben ez összeegyeztethető a nemzetközi magánjognak a joghatóság megállapítására vonatkozó szabályaival.

ê 2000/26/EK (16) preamb.

(38) A kárrendezési megbízott tevékenysége nem elegendő ahhoz, hogy a károsult lakóhelye szerinti tagállam bírósága rendelkezzen joghatósággal, ha a nemzetközi magánjognak a joghatóság megállapítására vonatkozó szabályai nem így rendelkeznek.

ê 2000/26/EK (17) preamb.

(39) A kárrendezési megbízottak kijelölése az egyik feltétele az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelv[15] melléklete A. pontjának 10. ágazatában felsorolt biztosítási tevékenység megkezdésének és gyakorlásának, kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását. Ezért az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 73/239/EGK és a 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem-életbiztosítási irányelv)[16] II. címében foglaltaknak megfelelően ezt a feltételt tartalmaznia kell az egységes hivatalos engedélynek, amelyet annak a tagállamnak a hatóságai állítanak ki, amelyikben a biztosítóintézet székhelyét létesíti. Ez a feltétel azokra a biztosítóintézetekre is vonatkozik, amelyek székhelye a Közösségen kívül található, és biztosítási tevékenység megkezdésére jogosító engedélyt szereztek a Közösség valamely tagállamában.

ê 2000/26/EK (18) preamb.

(40) Annak biztosításán túlmenően, hogy a biztosítóintézet kárrendezési megbízottal rendelkezik a károsult lakóhelye szerinti államban, helyénvaló biztosítani a károsultnak a kárigény haladéktalan rendezéséhez való jogát. Éppen ezért a nemzeti jogszabályokba szükséges belefoglalni a megfelelő hatékony és szisztematikus pénzbeli vagy azzal egyenértékű igazgatási büntetéseket, úgymint a meghagyásokkal együtt alkalmazott igazgatási bírságokat, a felügyeleti hatóságok felé teljesítendő rendszeres beszámolási kötelezettséget, helyszíni ellenőrzéseket, a nemzeti hivatalos lapban és sajtóban történő közzétételt, a társaság tevékenységeinek felfüggesztését (bizonyos időre új szerződéskötések megtiltását), a felügyeleti hatóságok rendkívüli kárrendezési megbízottjának kijelölését, aki ellenőrzi, hogy az üzletmenet a biztosítási jogszabályoknak megfelelően zajlik-e, az erre az üzletágra vonatkozó engedély visszavonását, az igazgatókra és a vezetőségre vonatkozó szankciók előírását – arra az esetre, ha a biztosítóintézet vagy annak kárrendezési megbízottja elfogadható határidőn belül nem tesz eleget kártérítési ajánlattételi kötelezettségének. Ez nem befolyásolja bármely más, megfelelőnek ítélt – különösen a felügyeletre vonatkozó jog alapján alkalmazott – intézkedés meghozatalát. Ennek azonban az a feltétele, hogy a felelősség és az elszenvedett kár ne legyen vita tárgya, és így a biztosítóintézet az előírt határidőn belül indokolással ellátott kártérítési ajánlatot tudjon tenni. Az indokolással ellátott kártérítési ajánlatot írásban kell megtenni, és tartalmaznia kell az okokat, amelyek alapján a felelősséget és a kárt megállapították.

ê 2000/26/EK (19) preamb.

(41) Ezeken a szankciókon kívül helyénvaló azt is előírni, hogy a biztosítóintézet által a károsultnak felajánlott vagy a bíróság által megítélt kártérítési összeg után kamatot kelljen fizetni, ha az ajánlatot a fent említett előírt határidőn belül nem tették meg. Ha a tagállamokban léteznek olyan nemzeti szabályok, amelyek előírják a késedelmes fizetés utáni kamat szükségességét, ez a rendelkezés a vonatkozó szabályokra való hivatkozással végrehajtható.

ê 2000/26/EK (20) preamb. és 2005/14/EK (23) preamb. (kiigazított szöveg)

(42) Gépjárműbalesetet szenvedett károsultak néha nehezen tudják megállapítani a balesetben érintett gépjármű felelősségbiztosítását nyújtó biztosítóintézet nevét. Annak érdekében, hogy Ö e személyek Õ számára egyszerűbb legyen a kártérítés igénylése, Ö az e célból Õ felállított információs központoknak képesnek kell lenniük bármely gépjármű-balesetre vonatkozó Ö információ Õ nyújtására.

ê 2000/26/EK (21) preamb.

(43) Az ilyen károsultak érdekében a tagállamok információs központokat állítanak fel, hogy biztosítsák az ilyen információkhoz való haladéktalan hozzáférést. Ezek az információs központok a károsultak rendelkezésére bocsátják a kárrendezési megbízottakra vonatkozó adatokat is. Szükséges, hogy az ilyen központok egymással együttműködjenek, és gyorsan válaszoljanak a más tagállamok központjaiból érkező, a kárrendezési megbízottakkal kapcsolatos kérdésekre. Helyénvalónak látszik, hogy az ilyen központok információkat gyűjtsenek a biztosítás tényleges megszűnésének napjáról, de nem az eredeti biztosítási kötvény érvényességének lejártáról, ha a szerződés időtartama felmondás hiányában automatikusan meghosszabbodik.

ê 2000/26/EK (22) preamb.

(44) Különös rendelkezések szükségesek az olyan gépjárművekre vonatkozóan (például kormányzati vagy katonai gépjárművek), amelyek kivételt képeznek a kötelező felelősségbiztosítás alól.

ê 2000/26/EK (23) preamb.

(45) A károsult jogos érdeke lehet, hogy tudomást szerezzen a gépjármű tulajdonosának, szokásos vezetőjének, vagy bejegyzett üzembentartójának kilétéről, például akkor, ha csak ezektől a személyektől kaphat kártérítést a gépjármű nem megfelelő biztosítása miatt, vagy mert a kár meghaladja a biztosítási összeget. Ezt az információt következésképpen szintén rendelkezésre kell bocsátani.

ê 2000/26/EK (24) preamb.

(46) Bizonyos rendelkezésre bocsátott információk, mint például a gépjármű tulajdonosának vagy szokásos vezetőjének neve és címe, a biztosítási kötvény száma vagy a gépjármű rendszáma, személyes adatnak minősül a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[17] értelmében. Éppen ezért az ezen irányelv céljainak megvalósításához szükséges adatok kezelése során tiszteletben kell tartani a 95/46/EK irányelv alapján hozott nemzeti intézkedéseket. A szokásos vezető nevét és címét csak akkor kell közölni, ha a nemzeti jogszabályok ezt előírják.

ê 2000/26/EK (25) preamb.

(47) Annak biztosítása érdekében, hogy a károsult hozzájusson az őt megillető kártérítéshez, kártalanítási szervezetet kell felállítani, amelyhez a károsult akkor fordulhat, ha a biztosítóintézet elmulasztotta kárrendezési megbízottja kijelölését, nyilvánvalóan késlekedik a kárigény rendezésével, vagy ha a biztosítóintézet nem azonosítható. A kártalanítási szervezet közreműködése csak azokra a ritka egyedi esetekre korlátozódik, amikor a biztosítóintézet a kiróható szankciók visszatartó ereje ellenére sem teljesíti kötelezettségeit.

ê 2000/26/EK (26) preamb.

(48) A kártalanítási szervezet feladata a károsult által elszenvedett bármilyen anyagi kárra vagy sérülésre vonatkozó kárigényeknek kizárólag az objektíven megállapítható esetekben történő rendezése, ezért tevékenysége, érdemi kárbecslés nélkül, annak ellenőrzésére korlátozódhat, hogy a kártérítési ajánlatot a megadott határidőknek és szabályozott eljárásoknak megfelelően tették-e meg.

ê 2000/26/EK (27) preamb.

(49) Azon jogi személyeket, amelyekre átszállnak a károsult igényei, amelyek a balesetért felelős személlyel vagy annak biztosítóintézetével szemben állnak fenn (például más biztosítóintézetek vagy szociális biztonsági szervek) nem szabad feljogosítani arra, hogy a megfelelő igényt a kártalanítási szervezethez benyújtsák.

ê 2000/26/EK (28) preamb. (kiigazított szöveg)

(50) Ö Indokolt biztosítani, hogy Õ a jogok átszálljanak kártalanítási szervezetre, amennyiben a károsultat kártérítésben részesítette. Annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a kártalanítási szervezet kárigényeinek érvényesítése a biztosítóintézettel szemben, ha az elmulasztotta kárrendezési megbízottja kijelölését, vagy nyilvánvalóan késlekedik a kárigény rendezésével, szükséges előírni, hogy a károsult állama szerinti kártalanítási szervezet a károsult jogai átszállásával járó automatikus megtérítési joggal Ö is Õ rendelkezik azon tagállam kártalanítási szervezetével szemben, ahol a biztosítóintézet székhelye található. Ö Ez a Õ szerv van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a biztosítóintézet ellen eljárást kezdeményezzen.

ê 2000/26/EK (29) preamb.

(51) A tagállamok ugyan rendelkezhetnek úgy, hogy a kártalanítási szervezettel szembeni kárigény kiegészítő jellegű, a károsult azonban nem kötelezhető arra, hogy kárigényét a balesetért felelős személynek azelőtt jelezze, hogy azt a kártalanítási szervezetnek benyújtaná. Ebben az esetben a károsultnak legalább ugyanabban a helyzetben kell lennie, mint a garanciaalappal szembeni kárigény esetén.

ê 2000/26/EK (30) preamb.

(52) Ez a rendszer a tagállamok által létrehozott és jóváhagyott kártalanítási szervezetek között létrejött megállapodással működtethető, amely meghatározza feladataikat és kötelezettségeiket, illetve a visszatérítési eljárásokat.

ê 2000/26/EK (31) preamb. (kiigazított szöveg)

(53) Arra az esetre, ha lehetetlen azonosítani a gépjármű biztosítóját, Ö elő kell írni Õ, hogy a károsult részére fizetendő kártérítés utolsó kötelezettje az Ö e célból Õ meghatározott garanciaalap, amely a balesetet okozó, nem biztosított gépjármű szokásos üzemben tartási helye szerinti tagállamban található. Arra az esetre, ha lehetetlen azonosítani a gépjárművet, Ö elő kell írni Õ, hogy az utolsó kötelezett az Ö e célból Õ meghatározott garanciaalap, amely a baleset helye szerinti tagállamban található.

ê

(54) Ez az irányelv nem érinti az I. melléklet B. részében felsorolt irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ê 72/166/EGK (kiigazított szöveg)

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. fejezet

Ö Általános rendelkezések Õ

1. cikk

Ö Fogalommeghatározások Õ

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. a „gépjármű” szó minden olyan gépjárművet jelöl, amely szárazföldi közlekedésre szolgál, és mechanikus erő hajt meg, de nem sínen közlekedik, valamint a pótkocsit, akkor is, ha nem egybekapcsolt;

2. a „károsult” minden olyan személy, aki bármely gépjármű okozta kár vagy sérülés vonatkozásában kártérítésre jogosult;

3. a „Nemzeti Iroda” olyan szakmai szervezet, amelyet az 1949. január 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága Szárazföldi Szállítási Bizottságának Közúti Szállítási Albizottsága által elfogadott 5. ajánlásnak megfelelően hoztak létre, és amely egy adott államnak azokat a biztosítótársaságait fogja össze, amelyeknek engedélyük van a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenység folytatására;

4. a „terület, ahol a gépjárművet szokásosan üzemben tartják”:

ê 2005/14/EK 1. cikk, 1. pont, a) alpont

a) annak az államnak a területe, amelynek a rendszámtáblájával a gépjárművet ellátták, függetlenül attól, hogy a rendszámtábla állandó, vagy ideiglenes; vagy

ê 72/166/EGK

b) azokban az esetekben, amikor a gépjárműtípusra nincs előírva nyilvántartásba vételi kötelezettség, és a gépjármű „biztosítási táblával” vagy olyan megkülönböztető jelzéssel van ellátva, amely rendszámtáblának felel meg, annak az államnak a területe, ahol a biztosítási táblát vagy a jelzést kiadták; vagy

c) azokban az esetekben, amikor bizonyos gépjárműtípusokra sem a rendszámtáblával, sem pedig a biztosítási táblával vagy a megkülönböztető jelzéssel való ellátottság nincs előírva, annak az államnak a területe, ahol a gépjármű üzemben tartójának állandó lakhelye található;

ê 2005/14/EK 1. cikk, 1. pont, b) alpont

d) amennyiben a gépjármű nem rendelkezik rendszámtáblával, vagy olyan rendszámtáblával rendelkezik, amely nem vagy már nem rendelhető hozzá az adott gépjárműhöz, és a gépjármű baleset részesévé vált, a kártérítési igény a 2. cikk a) pontjának vagy a 10. cikknek megfelelő rendezése céljából, annak az államnak a területe, ahol a baleset bekövetkezett;

ê 72/166/EGK

5. a „zöldkártya” egy nemzetközi biztosítási igazolás, amelyet egy Nemzeti Iroda állít ki az 1949. január 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága Szárazföldi Szállítási Bizottságának Közúti Szállítási Albizottsága által elfogadott 5. ajánlással összhangban;

ê 2000/26/EK

6. „biztosítótársaság”: olyan vállalkozás, amely hivatalos engedélyét a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy 23. cikk (2) bekezdésének megfelelően kapta;

7. „telephely”: a biztosítótársaság székhelye, képviselete vagy fióktelepe a 88/357/EGK tanácsi[18] irányelv 2. cikkének c) pontjában írt meghatározás szerint.

ê 72/166/EGK (kiigazított szöveg)

è1 72/430/EGK 1. cikk

2. cikk

Ö Hatály Õ

Ö A 4., 6., 7. és 8. cikk Õ rendelkezései Ö alkalmazandóak azon gépjárművekre, amelyek szokásos üzemben tartási helye valamely tagállamban található Õ

a) è1 azt követően, hogy a Nemzeti Irodák megállapodást kötöttek, amelynek értelmében mindegyik Nemzeti Iroda garantálja, hogy a kötelező biztosításra vonatkozó saját hazai szabályozásának megfelelően teljesíti azokat a kárigényeket, amelyek a területén azon gépjárművek által okozott balesetek miatt keletkeznek, amelyek szokásos üzemben tartási helye egy másik tagállam területén található, függetlenül attól, hogy a gépjárműveknek van-e biztosításuk; ç

b) attól a naptól kezdődően, amelyet a Bizottság határoz meg azt követően, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve az egyezmény létrejöttéről megbizonyosodott;

c) a fenti egyezmény hatályának időtartamára.

3. cikk

Ö Gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség Õ

Az 5. cikkeire is figyelemmel minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a saját területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendelkeznek gépjármű-felelősségbiztosítással.

A biztosítással fedezett károk mértékét és a biztosítás szabályait Ö az első bekezdésben említett Õ intézkedések alapján kell meghatározni.

Minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a biztosítási szerződés egyaránt fedezze:

a) a más tagállamok hatályos szabályozása szerint, bármely azon kárt vagy sérülést, amely e tagállamok területén keletkezik,

b) bármely kárt vagy sérülést, amelyet a tagállamok állampolgárai szenvednek el két olyan terület közötti közlekedésük során, ahol a Szerződés hatályban van, amennyiben a területért, amelyen áthaladnak, egyik Nemzeti Iroda sem felelős; ilyen esetben a kárt vagy sérülést azon tagállam kötelező biztosításra vonatkozó szabályozásának megfelelően fedezik, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található.

ê 2005/14/EK 2. cikk

Az első bekezdésben említett biztosítás kötelezően kiterjed mind az anyagi kárra, mind a személyi sérülésre.

ê 2005/14/EK 1. cikk, 2. pont (kiigazított szöveg)

4. cikk

Ö A biztosítás ellenőrzése Õ

A tagállamok tartózkodnak az olyan gépjárművek felelősségbiztosításának ellenőrzésétől, amelyek szokásos üzemben tartási helye valamely másik tagállamban található, vagy az valamely harmadik országban található, és egy másik tagállam területéről lépnek területükre. Mindazonáltal a tagállamok végezhetnek a biztosításra vonatkozó, nem rendszeres ellenőrzést, feltéve hogy az hátrányos megkülönböztetéstől mentes, és olyan ellenőrzés részeként végzik, amely nem irányul kizárólag a biztosításra.

ê 72/166/EGK (kiigazított szöveg)

5. cikk

Ö A gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség alóli kivételek Õ

(1) A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől egyes természetes és magánjogi vagy közjogi jogi személyek esetén, amelyek jegyzékét az eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot.

ê 2005/14/EK 1. cikk, 3. pont, a) i. alpont

Az eltérést alkalmazó tagállam meghoz minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen személyekhez tartozó gépjárművek által a saját területén, illetve egy másik tagállam területén okozott károk megtérítésre kerüljenek.

ê 72/166/EGK

A tagállam ennek keretében kijelöli azt a hatóságot vagy szervet a kár bekövetkezésének helye szerinti országban, amely felelős azért, hogy az adott állam törvényeinek megfelelően kártérítést nyújtson a sérült feleknek azokban az esetekben, amikor a 2. cikk a) pontja nem alkalmazható.

ê 2005/14/EK 1. cikk, 3. pont, a) ii. alpont

A tagállam közli a Bizottsággal a kötelező biztosítás alól mentességet élvező személyek, valamint a kártérítésért felelős hatóságok és szervek jegyzékét.

A Bizottság közzéteszi a jegyzéket.

ê 72/166/EGK (kiigazított szöveg)

(2) Ö A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől Õ bizonyos gépjárműtípusok vagy bizonyos speciális forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművek esetében; ezeknek a gépjárműtípusoknak, illetve gépjárműveknek a jegyzékét eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról a többi tagállamnak és a Bizottságnak tájékoztatást nyújt.

ê 2005/14/EK 1. cikk, 3. pont, b) alpont (kiigazított szöveg)

Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésében említett gépjárművek ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint azok a gépjárművek, amelyek esetében a 3. cikkben meghatározott biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.

A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállamnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett, kártérítésért felelős szerve megtérítési igénnyel rendelkezik a 10. cikk (1) bekezdésében említett garanciaalappal szemben a gépjármű szokásos üzemben tartási helye szerinti tagállamban.

Ö 2010. június 11-től kezdődően Õ a tagállamok jelentést készítenek a Bizottság részére e bekezdés végrehajtásáról és gyakorlati alkalmazásáról.

A Bizottság, e jelentések vizsgálatát követően – amennyiben helyénvaló – javaslatokat terjeszt be ezen eltérés felváltásáról vagy hatályon kívül helyezéséről.

ê 72/166/EGK (kiigazított szöveg)

6. cikk

Ö Nemzeti Irodák Õ

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a területén olyan gépjármű okoz balesetet, amelynek szokásos üzemben tartási helye egy másik tagállamban található, a Nemzeti Iroda a 2. cikk a) pontjában említett kötelezettség sérelme nélkül tájékoztatást kapjon:

a) a gépjármű szokásos üzemben tartási helyéről, valamint annak forgalmi rendszámáról, amennyiben azzal rendelkezik;

b) amilyen mértékben lehetséges, a gépjármű biztosításának részleteiről, ahogyan azok általában a gépjármű üzemben tartójának birtokában lévő zöldkártyán fel vannak tüntetve, amilyen mértékben azokat az a tagállam előírja, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található.

A tagállamok egyaránt biztosítják, hogy a Nemzeti Iroda tájékoztatja Ö az a) és b) pontban említett információkról Õ annak az államnak a Nemzeti Irodáját, ahol az Ö első bekezdésben említett Õ gépjármű szokásos üzemben tartási helye található.

2. fejezet

Ö A harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjárművekre vonatkozó rendelkezések Õ

7. cikk

Ö A harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjárművekre vonatkozó tagállami intézkedések Õ

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket arra az esetre, hogy ha egy harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjármű belép arra a területre, amelyre a Szerződés hatálya kiterjed, az e területen csak abban az esetben bocsátható forgalomba, ha az egyes tagállamoknak a kötelező felelősség-biztosításra vonatkozó szabályozásában rögzített feltételeknek megfelelően biztosítással fedezett az a kár, amelyet a gépjármű feltehetően okozhat azon terület egészén, ahol a Szerződés alkalmazandó.

8. cikk

Ö A harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjárművekre vonatkozó dokumentumok Õ

(1) Minden gépjárművet, amelynek szokásos üzemben tartási helye egy harmadik ország területén található, az arra a területre történő belépés előtt, amelyre a Szerződés hatálya kiterjed, érvényes zöldkártyával vagy a határbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó igazolással kell ellátni, amely bizonyítja, hogy a gépjármű a 7. cikknek megfelelően biztosítva van.

Ugyanakkor a harmadik országban szokásosan üzemben tartott gépjárműveket úgy kell kezelni, mint a Közösség területén szokásosan üzemben tartott gépjárműveket, ha minden tagállam Nemzeti Irodája – valamennyien a kötelező felelősség-biztosításra vonatkozó tagállami szabályozásban rögzített egyes feltételeknek megfelelően – külön-külön garantálja az ilyen gépjárművek által a területükön okozott balesetekből keletkező kárigények kiegyenlítését.

(2) Miután a Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megbizonyosodott az (1) bekezdés második albekezdésében említett kötelezettség fennállásáról, meghatározza azt az időpontot, amelytől kezdődően, valamint azon gépjárműtípusokat, amelyek tekintetében a tagállamok már nem írhatják elő az (1) bekezdés első albekezdésében említett iratok bemutatását.

ê 2005/14/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

3. fejezet

Ö A kötelező biztosítási fedezet legkisebb összege Õ

9. cikk

Ö A legkisebb összeg mértéke Õ

(1) A tagállamok által előírható magasabb fedezeti összegek sérelme nélkül minden tagállam Ö a 3. cikkben említett Õ kötelező biztosítást ír elő legalább a következő összegeknek megfelelő mértékben:

a) személyi sérülés esetén a biztosítási fedezet legkisebb összege sérültenként 1 000 000 EUR vagy 5 000 000 EUR káreseményenként, a sérültek számától függetlenül;

b) anyagi kár esetén káreseményenként 1 000 000 EUR, a károsultak számától függetlenül.

A tagállamok – amennyiben szükséges – Ö legkésőbb 2012. június 10-ig tartó Õ átmeneti időszakot állapíthatnak meg, amely alatt az általuk a biztosítási fedezetre vonatkozóan előírt legkisebb összegeket az első albekezdésben rögzített szinthez igazítják.

Az ilyen átmeneti időszakot megállapító tagállamok tájékoztatják erről a Bizottságot és megjelölik az átmeneti időszak tartamát.

Ö Azonban a tagállamok legkésőbb 2008. december 10-ig Õ legalább az első albekezdésben rögzített szint felére növelik a biztosítási fedezet összegeit.

(2) Ö 2005. június 11-től kezdődően Õ vagy az (1) bekezdés második albekezdésében említett bármely átmeneti időszak elteltével az (1) bekezdés második albekezdésében említett összegeket ötévente felül kell vizsgálni a 2494/95/EK tanácsi rendeletnek[19] megfelelően megállapított európai fogyasztói árindexszel (EICP) összhangban.

Az összegeket automatikusan ki kell igazítani. Az ilyen összegeket az EICP által a tárgyidőszakra – azaz az Ö első albekezdésben említett Õ felülvizsgálatot közvetlenül megelőző 5 évre – vonatkozó százalékos változással kell növelni, és 10 000 EUR többszörösére kell felkerekíteni.

A Bizottság a kiigazított összegekről értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot, és biztosítja azok közzétételét az Európai Unió Hivatalos Lapjában .

4. fejezet

Ö Azonosítatlan gépjármű, vagy a 3. cikkben meghatározott biztosítási kötelezettségnek eleget nem tevő gépjármű által okozott kár megtérítése Õ

10. cikk

Ö A kártérítéssel megbízott szerv Õ

(1) Valamennyi tagállam létrehoz vagy felhatalmaz egy szervet, amelynek a feladata, hogy legalább azon biztosítási kötelezettség mértékéig megtérítse azt a kárt, amely egy azonosítatlan gépjármű, vagy a 3. cikkben meghatározott biztosítási kötelezettségnek eleget nem tevő gépjármű által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés következtében keletkezett.

Az első albekezdés nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, amelynek értelmében eldönthetik, hogy a szerv által biztosított kártérítés kiegészítő vagy nem kiegészítő jellegű, illetve amelynek értelmében rendelkezhetnek a kárigényeknek a szerv, a balesetért felelős személy vagy személyek, valamint egyéb olyan biztosítók vagy társadalombiztosítási szervek közötti rendezéséről, amelyek ugyanazon baleset vonatkozásában kötelesek kártérítést nyújtani a károsult részére. A tagállamok azonban nem engedhetik meg, hogy a szerv a kártérítés közreműködését attól a feltételtől tegye függővé, hogy a károsult bármely módon igazolja, hogy a felelős személy nem képes vagy nem hajlandó kártérítést fizetni.

(2) A károsult bármely esetben közvetlenül a szervhez fordulhat, amely a károsult kérésére az általa benyújtott információk alapján köteles indokolással ellátott választ adni részére a szerv közreműködésére vonatkozóan.

A tagállamok azonban kizárhatják e szerv közreműködését azon személyek vonatkozásában, akik saját akaratukból szálltak be a gépjárműbe, amely a kárt vagy a sérülést okozta, amennyiben a szerv bizonyítani tudja, hogy tudomásuk volt arról, hogy a gépjármű nem volt biztosítva.

(3) A tagállamok korlátozhatják vagy kizárhatják e szerv közreműködését az azonosítatlan gépjármű által okozott anyagi kár esetében.

Amennyiben azonban a szerv súlyos személyi sérülésért kártérítést nyújtott ugyanazon baleset bármely károsultjának, amelyben azonosítatlan gépjármű anyagi kárt okozott, a tagállamok nem zárhatják ki az anyagi kár megtérítését azon az alapon, hogy a gépjármű azonosítatlan. Mindazonáltal, a tagállamok legfeljebb 500 EUR összegben önrészt határozhatnak meg, amely az ilyen anyagi kárt elszenvedő személyt terheli.

Annak feltételeit, hogy a személyi sérülések mely esetekben tekintendők súlyosnak, azon tagállam jogszabályaival, illetve közigazgatási rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni, amelyben a baleset bekövetkezett. E tekintetben a tagállamok figyelembe vehetik többek között, hogy a sérülés igényelt-e kórházi ellátást.

(4) Minden tagállam a saját törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit alkalmazza az e szerv által fizetendő kártérítésre, a károsult számára előnyösebb egyéb gyakorlat sérelme nélkül.

ê 90/232/EGK (kiigazított szöveg)

11. cikk

Ö Vitarendezés Õ

Amennyiben vita támad a 10. cikk (1) bekezdésében említett szerv és a felelősségbiztosító között arról, hogy melyiknek kell kártérítést nyújtania a károsult számára, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e felek valamelyikét kijelöljék elsődleges kötelezettnek arra, hogy a károsultnak késedelem nélkül kifizesse a kártérítést.

Amennyiben megállapításra kerül, hogy a kártérítés egészét vagy egy részét a másik félnek kellett volna megfizetnie, e másik fél ennek megfelelően megtéríti a kifizetést teljesítő fél által nyújtott összeget.

5. fejezet

Ö A károsultak egyes csoportjai, kizáró okok, egyetlen biztosítási díj, gépjármű szállítása egyik tagállamból a másikba Õ

12. cikk

Ö A károsultak egyes csoportjai Õ

(1) A 13. cikk (1) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül a 3. cikkben említett biztosítás a gépjármű vezetője kivételével kiterjed valamennyi utasnak a gépjárműhasználatból eredő személyi sérülésével kapcsolatos felelősségre.

ê 84/5/EGK

(2) Baleset esetén a biztosított személy, a gépjármű vezetője vagy bármely más, a magánjog értelmében felelős személy családtagjai, akik felelősségét a 3. cikkben említett biztosítás fedezi, e családi kapcsolat miatt a személyi sérülés tekintetében nem zárhatók ki a biztosítás köréből.

ê 2005/14/EK 4. cikk, 2. pont

(3) A 3. cikkben említett biztosítás kiterjed az olyan gyalogosokat, kerékpárosokat és a közút többi, nem gépi meghajtású használóját ért személyi sérülésekre és anyagi kárra, akik egy gépjármű részvételével bekövetkezett baleset következményeként a nemzeti polgári jog értelmében kártérítésre jogosultak.

Ez a cikk nem érinti sem a polgári jogi felelősséget, sem pedig a kártérítés összegét.

ê 84/5/EGK (kiigazított szöveg)

13. cikk

Ö Kizáró okok Õ

(1) Valamennyi tagállam megtesz minden Ö megfelelő Õ intézkedést annak érdekében hogy a 72/166/EGK irányelv 3. cikkének alkalmazása szempontjából, a balesetet szenvedett harmadik fél kárigénye tekintetében a 3. cikknek megfelelően kiállított biztosítási kötvényben szereplő valamennyi olyan jogszabályi rendelkezést, illetve szerződéses kikötést érvénytelennek tekintsenek, amely kizárja a biztosítás köréből azokat az eseteket, amikor a gépjárművet olyan személy használja vagy vezeti, aki:

a) e tevékenységhez nem rendelkezik kifejezett vagy hallgatólagos engedéllyel;

b) nem rendelkezik az adott gépjármű vezetésére feljogosító jogosítvánnyal;

c) megszegte az adott gépjármű műszaki állapotára és biztonságosságára vonatkozó, jogszabályi műszaki előírásokat.;

Mindazonáltal az első albekezdés a) pontjában említett rendelkezés vagy kikötés felhasználható olyan személyekkel szemben, akik saját akaratukból szálltak be a gépjárműbe, amely a kárt vagy a sérülést okozta, amennyiben a biztosító bizonyítani tudja, hogy tudomásuk volt arról, hogy a gépjármű lopott volt.

A tagállamoknak lehetőségük van rá — a saját területükön bekövetkezett károk tekintetében —, hogy ne alkalmazzák az első albekezdésben szereplő rendelkezést, amennyiben és amilyen mértékben az elszenvedett kárért a károsult valamely szociális biztonsági szervtől kártérítést kaphat.

(2) Lopott vagy erőszakkal eltulajdonított gépjárművek esetében a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a 10. cikk (1) bekezdésében meghatározott szerv térítse meg a kárt a biztosító helyett az e cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek mellett; amennyiben a gépjármű szokásos üzemben tartási helye egy másik tagállam területén található, e szerv e tagállamban nem nyújthat be kárigényt semmilyen szervhez.

Azok a tagállamok, amelyek lopott vagy erőszakkal eltulajdonított gépjárművek esetében úgy rendelkeznek, hogy a 10. cikk (1) bekezdésében említett szerv térítse meg a kárt, anyagi kár esetére a károsultat terhelő 250 EUR-t nem meghaladó önrészt írhatnak elő.

ê 2005/14/EK 4. cikk, 1. pont

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy bármely jogszabályi rendelkezés vagy a biztosítási kötvényben található szerződéses kikötés, amely a biztosítás köréből azon az alapon zár ki egy utast, hogy tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a gépjármű vezetője a baleset idején alkohol vagy más kábító hatású anyag befolyása alatt állt, érvénytelen az ilyen utas kárigénye tekintetében.

ê 90/232/EGK (kiigazított szöveg)

14. cikk

Ö Egyetlen biztosítási díj Õ

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések:

ê 2005/14/EK 4. cikk, 3. pont

a) fedezetet nyújtanak egyetlen biztosítási díj alapján, a szerződés egész tartama alatt a Közösség teljes területére, beleértve bármely olyan időszakot, amikor a gépjármű a szerződés tartama alatt egy másik tagállam területén található; és

ê 90/232/EGK

b) ugyanazon egyetlen biztosítási díj alapján minden egyes tagállamban biztosítják a tagállamok jogszabályai által megkövetelt fedezetet, illetve annak a tagállamnak a jogszabálya által megkövetelt fedezetet, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található, amennyiben ez a fedezet a magasabb.

ê 2005/14/EK 4. cikk, 4. pont (kiigazított szöveg)

15. cikk

Ö Gépjármű szállítása egyik tagállamból a másikba Õ

(1) A 88/357/EGK irányelv 2. cikke d) pontjának második francia bekezdésétől eltérve, amikor egy gépjárművet egyik tagállamból egy másikba szállítanak, a rendeltetési tagállamot kell a kockázat helye szerinti tagállamnak tekinteni a gépjármű szállításának a vásárló általi elfogadásától kezdődően harmincnapos időtartamig, még akkor is, ha a gépjárművet a rendeltetési tagállamban hivatalosan nem vették nyilvántartásba.

(2) Abban az esetben, ha a gépjármű az ezen cikk (1) bekezdésében említett időszak folyamán úgy volt részese egy balesetnek, hogy közben nem rendelkezett biztosítással, a rendeltetési tagállamnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett szerve felel a 9. cikkben meghatározott kártérítésért.

6. fejezet

Ö Igazolás, önrész, közvetlen kereseti jog Õ

16. cikk

Ö Igazolás harmadik személy által támasztott kártérítési igényről Õ

A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítottak jogosultak bármikor igazolást kérni a biztosított gépjárművet vagy gépjárműveket érintő, harmadik személyek által a biztosítási szerződéses jogviszonynak legalább az utolsó öt évében támasztott kártérítési igényekre vagy azok hiányára vonatkozóan.

A biztosítóintézetnek vagy bármely más szervnek, amelyet egy tagállam esetlegesen kijelölt arra, hogy kötelező biztosítást kössön vagy ilyen igazolásokat állítson ki, a kérelmet követő tizenöt napon belül ki kell állítania ezt az igazolást a biztosított részére.

17. cikk

Ö Önrész Õ

A 3. cikkben említett biztosítást illetően a biztosítóintézetek nem alkalmazhatnak önrészt a balesetben sérült féllel szemben.

18. cikk

Ö Közvetlen kereseti jog Õ

A tagállamok biztosítják, hogy a 3. cikkben említett biztosítással fedezett gépjármű által okozott balesetből eredően károsult személyek közvetlenül jogosultak keresetet indítani azon biztosítóintézet ellen, amelynél a felelős személy felelősségbiztosítással rendelkezik.

7. fejezet

Ö A 3. cikkben említett biztosítással biztosított gépjármű által okozott balesetből eredő károk megtérítése Õ

19. cikk

Ö A balesettel kapcsolatos kárrendezési eljárás Õ

A tagállamok megállapítják a 22. cikkben Ö említett Õ eljárást az olyan balesetből eredő károk megtérítésére vonatkozóan, amelyet a 3. cikkben említett biztosítással biztosított gépjármű okozott.

Az olyan károkra vonatkozóan, amelyek rendezését a 2. cikkben meghatározott módon a biztosítók nemzeti irodáinak rendszere végezheti, a tagállamok a 22. cikkben említettel egyező eljárást állapítanak meg.

Ezen eljárás alkalmazása szempontjából a biztosítóintézetre való bármely hivatkozást a nemzeti irodára történő hivatkozásként kell érteni.

ê 2000/26/EK (kiigazított szöveg)

20. cikk

Ö A lakóhelyüktől eltérő tagállamban bekövetkezett baleset károsultjai kárának megtérítésére vonatkozó különleges rendelkezések Õ

(1) Ö A 20-26. cikk Õ célja, hogy különleges intézkedéseket állapítson meg a károsult lakóhelyétől eltérő tagállamban bekövetkezett balesetből származó bármilyen anyagi kár vagy sérülés tekintetében kártérítésre jogosult károsultakra vonatkozóan, ha a balesetet olyan gépjármű okozta, amely valamely tagállamban biztosított, és amelynek szokásos üzemben tartási helye is valamely tagállamban található.

A harmadik országok polgári jogi felelősségre és nemzetközi magánjogra vonatkozó jogszabályainak sérelme nélkül Ö ezek a rendelkezések Õ azokra a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező károsultakra is vonatkozik, akik olyan balesetből származó bármilyen anyagi kár vagy sérülés tekintetében kártérítésre jogosultak, amely olyan harmadik országban történt, amelynek a nemzeti biztosító irodája csatlakozott a zöldkártyarendszerhez, ha az ilyen baleseteket valamely tagállamban biztosított és ott szokásosan üzemben tartott gépjármű használata okozta.

(2) A 21. és 24. cikk csak azokra a balesetekre vonatkozik, ahol a balesetet okozó gépjármű:

a) biztosítója a károsult lakóhelyétől eltérő tagállamban található, és

b) szokásos üzemben tartási helye a károsult lakóhelyétől eltérő tagállamban található.

21. cikk

Kárrendezési megbízott

(1) Valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 73/239/EGK irányelv melléklete A. pontjának 10. ágazatában szereplő kockázatokat (kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását) vállaló biztosítóintézetek kárrendezési megbízottat jelöljenek ki minden olyan tagállamban, amely különbözik attól, ahol hivatalos működési engedélyüket megkapták.

A kárrendezési megbízott felelős a 20. cikk (1) bekezdésében említett balesetekből származó kárigények kezeléséért és rendezéséért.

A kárrendezési megbízott a kinevezése helye szerinti tagállamban lakóhellyel rendelkező, illetve letelepedett vagy oda kiküldött személy.

(2) A kárrendezési megbízott megválasztása a biztosítóintézet mérlegelési körébe tartozik.

A tagállamok a választás szabadságát nem korlátozhatják.

(3) A kárrendezési megbízott egy vagy több biztosítóintézetnek is dolgozhat.

(4) A kárrendezési megbízott a kárigényre vonatkozó minden olyan információt összegyűjt, amely a károk rendezésével kapcsolatban szükséges, és minden szükséges intézkedést megtesz a károk rendezésének megtárgyalására.

A kárrendezési megbízott kinevezésére vonatkozó követelmény nem korlátozza a károsult vagy biztosítóintézet jogát, hogy bírósági eljárást indítson közvetlenül a balesetet okozó személy vagy annak biztosítóintézete ellen.

(5) A kárrendezési megbízottaknak elegendő jogkörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a 20. cikk (1) bekezdésében említett esetekben képviseljék a biztosítóintézetet a károsultakkal szemben, és hogy kárigényeiket teljes mértékben rendezzék.

A kárrendezési megbízottaknak képesnek kell lenniük arra, hogy az ügyeket a károsult lakóhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein) vizsgálják.

ê 2005/14/EK 5. cikk, 2. pont

(6) A kárrendezési megbízott kijelölése önmagában nem jelenti a 92/49/EGK irányelv 1. cikkének b) pontjában meghatározott új fióktelep megnyitását, és a kárrendezési megbízott nem tekinthető a 88/357/EGK irányelv 2. cikkének c) pontja szerinti telephelynek, vagy a 44/2001/EK rendelet szerinti telephelynek.

ê 2000/26/EK (kiigazított szöveg)

22. cikk

Ö Kárrendezési eljárás Õ

A tagállamok megfelelő, hatékony és szisztematikus pénzbeli vagy azzal egyenértékű adminisztratív büntetések által biztosított kötelezettséget írnak elő annak biztosítása érdekében, hogy attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a károsult kártérítési igényét bejelentette, vagy közvetlenül a balesetet okozó személy biztosítóintézete vagy e biztosítóintézet kárrendezési megbízottja részére,

a) a balesetet okozó személy biztosítóintézete vagy annak kárrendezési megbízottja köteles indokolással ellátott kártérítési ajánlatot tenni olyan esetekben, amikor a felelősség nem vitatható és a károk mértékét megállapították; vagy

b) a biztosítóintézet, amelyhez a kártérítési igényt benyújtották, vagy annak kárrendezési megbízottja köteles indokolással ellátott választ adni a kárigényben hivatkozott körülményekre olyan esetekben, amikor a felelősség fennállását elutasítják, vagy nem állapították meg pontosan, vagy ha a károkat állapították meg teljes mértékben.

A tagállamok intézkedéseket fogadnak el, amelyek biztosítják, hogy amennyiben az ajánlatot a három hónapos határidőn belül nem tették meg, a biztosítóintézet által felajánlott vagy a bíróság által megítélt kártérítési összeg után kamatot kell fizetni a károsult részére.

23. cikk

Információs központok

(1) Annak érdekében, hogy a károsult kérhesse kárainak megtérítését, minden tagállam információs központot állít fel vagy engedélyez , amely feladatkörében:

a) nyilvántartást vezet a következő adatokkal:

i. a kérdéses állam területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendszáma;

ii. a 73/239/EGK irányelv melléklete A. pontjának 10. ágazatába sorolt kockázatok (kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását) tekintetében biztosított gépjárművek biztosítási kötvényeinek száma, és ahol a kötvény érvényességi ideje lejárt, a biztosítás lejárati ideje;

iii. a 73/239/EGK irányelv melléklete A. pontjának 10. ágazatába sorolt kockázatok (kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását) tekintetében biztosított gépjárműveket biztosító biztosítóintézetek és e biztosítóintézetek által az ezen irányelv 21. cikkének megfelelően kijelölt kárrendezési megbízottak, akiknek a nevét közlik az információs központtal e cikk (2) bekezdésének megfelelően;

iv. azon gépjárművek listája, amelyekre az 5. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően a felelősségbiztosítási kötelezettség tekintetében eltérés alkalmazható;

v. a iv. alpontban említett gépjárművekre vonatkozóan:

- annak a hatóságnak vagy szervnek a neve, amely az 5. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően felelős a károsultak kártérítéséért olyan esetekben, amikor a 72/166/EGK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott eljárás nem alkalmazható, ha a gépjárműre eltérés alkalmazható az 5. (1) bekezdésének első albekezdése szerint;

- a biztosító szerv neve, amely a gépjárművet abban a tagállamban biztosítja, ahol annak szokásos üzemben tartási helye található, ha a gépjárműre eltérés alkalmazható az 5. cikk (2) bekezdése szerint; illetve

b) összehangolja az adatok összegyűjtését és terjesztését; és

c) segíti az a) pont i-v. alpontjában említett adatok megismerésére jogosult személyeket.

Az a) pont i., ii. és iii. alpontjának adatait a gépjármű forgalmi engedélyének lejárta vagy a biztosítási szerződés lejárta után hét évig meg kell őrizni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja iii. alpontjában említett biztosítóintézetek értesítik valamennyi tagállam információs központját a 21. cikknek megfelelően minden tagállamban kinevezett kárrendezési megbízottak nevéről és címéről.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a károsult a balesetet követő hét évig haladéktalanul hozzájuthat a következő adatokhoz a lakóhelye szerinti tagállam, a gépjármű szokásos üzemben tartási helye szerinti tagállam, vagy a baleset helye szerinti tagállam információs központjában:

a) a biztosítóintézet neve és címe;

b) a biztosítási kötvény száma; és

c) a biztosítóintézet kárrendezési megbízottjának neve és címe a károsult lakóhelye szerinti tagállamban.

Az információs központok egymással együttműködnek.

(4) Az információs központ közli a károsulttal a gépjármű tulajdonosának, vagy szokásos vezetőjének vagy bejegyzett üzemben tartójának nevét és címét, ha a károsultnak jogos érdeke fűződik ezen adatok megismeréséhez. E rendelkezés alkalmazásában az információs központ főként a következőkhöz fordul:

a) a biztosítóintézethez; vagy

b) a gépjármű-nyilvántartási szervezethez.

Ha a gépjárműre az 5. (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített eltérés alkalmazható, akkor az információs központ közli a károsulttal annak a hatóságnak vagy szervnek a nevét, amely az 5. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően felelős a károsultak kártérítéséért olyan esetekben, amikor a 2. cikk a) pontjában meghatározott eljárás nem alkalmazható.

Ha a gépjárműre az 5. cikk (2) bekezdésében rögzített eltérés alkalmazható, az információs központ közli a károsulttal a gépjárművet abban az országban biztosító szerv nevét, ahol azt szokásosan üzemben tartják.

ê 2005/14/EK 4. cikk, 5. pont (kiigazított szöveg)

(5) A tagállamok biztosítják, hogy az információs központok az Ö (1) és (4) bekezdésben Õ megállapított kötelezettségeik sérelme nélkül az Ö említett Õ bekezdésekben meghatározott tájékoztatással szolgálnak minden olyan személynek, aki bármely, a 3. cikkben említett biztosítással rendelkező gépjármű által okozott közúti baleset részese.

ê 2000/26/EK (kiigazított szöveg)

(6) Az Ö 1-5. Õ bekezdésből származó személyes adatok kezelésének összhangban kell lennie a 95/46/EK irányelv alapján hozott nemzeti intézkedésekkel.

24. cikk

Kártalanítási szervezetek

(1) Valamennyi tagállam kártalanítási szervezetet hoz létre vagy jelöl ki, amely felelős a károsultak kártérítéséért a 20. cikk (1) bekezdésében említett esetekben.

A károsultak akkor nyújthatják be kárigényüket a lakóhelyük szerinti tagállam kártalanítási szervezetének:

a) ha az attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a károsult benyújtotta kárigényét a balesetet okozó gépjármű biztosítóintézete vagy kárrendezési megbízottja részére, a biztosítóintézet vagy kárrendezési megbízottja nem adott indokolással ellátott választ a kárigényben hivatkozott körülményekre; vagy

b) ha a biztosítóintézet elmulasztotta a kárrendezési megbízott kijelölését a 20. cikk (1) bekezdésének megfelelően a károsult lakóhelye szerinti tagállamban; ebben az esetben a károsultak nem nyújthatják be kárigényüket a kártalanítási szervezetnek, ha azt már közvetlenül a balesetet okozó gépjármű biztosítóintézetének benyújtották, és az igény benyújtásától számított három hónapon belül indokolással ellátott választ kaptak.

A károsultak azonban nem nyújthatnak be kárigényt a kártalanítási szervezetnek, ha pert indítottak közvetlenül a biztosítóintézet ellen.

A kártalanítási szervezet attól az időponttól számított két hónapon belül intézkedik, amikor a károsult benyújtotta hozzá kárigényét, de intézkedését beszünteti, ha a biztosítóintézet vagy annak kárrendezési megbízottja időközben indokolással ellátott választ ad a kárigényre.

A kártalanítási szervezet haladéktalanul tájékoztatja:

a) a balesetet okozó gépjármű biztosítóintézetét vagy annak kárrendezési megbízottját;

b) annak a tagállamnak a kártalanítási szervezetét, ahol a biztosítóintézet kiállította a kötvényt;

c) a balesetet okozó személyt, ha ismert,

arról, hogy a károsult kárigényt nyújtott be, és a szervezet az igény benyújtásától számított két hónapon belül arra válaszolni fog.

Ez az intézkedés nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a szervezet által nyújtott kártérítést kiegészítő jellegűnek tekintik vagy sem, és hogy rendelkezzenek a kárigények kielégítéséről a szervezet és a balesetet okozó személy (személyek), valamint más biztosítóintézetek vagy szociális biztonsági szervek között, amelyek ugyanazon baleset folytán kötelezhetők a károsult kárainak megtérítésére. A tagállamok azonban nem engedhetik meg, hogy a szervezet a kár megtérítését bármilyen más, az ezen irányelvben előírtaktól eltérő feltételhez kösse, így különösen ahhoz hogy a károsultnak bármilyen módon bizonyítania kelljen, hogy a felelős személy képtelen vagy nem hajlandó fizetni.

(2) A kártalanítási szervezet, amely kártérítésben részesítette a károsultat az annak lakóhelye szerinti tagállamban, jogosult a kártérítésként kifizetett összeg megtérítését kérni azon tagállam kártalanítási szervezetétől, ahol a biztosítóintézet fióktelepe kiállította a kötvényt.

Az utóbbi szervezetre átszállnak a károsultnak a balesetet okozó személlyel vagy annak biztosítóintézetével szemben megillető jogai, amennyiben a károsult lakóhelye szerinti tagállam kártalanítási szervezete kártérítést nyújtott az elszenvedett anyagi kár vagy sérülés után.

Valamennyi tagállam köteles elismerni a bármely más tagállam által előírt hasonló engedményezést.

(3) Ez a cikk hatályba lép:

a) miután a tagállamok által létrehozott és jóváhagyott kártalanítási szervezetek egymással megállapodást kötöttek feladataik és kötelezettségeik, illetve a megtérítésre vonatkozó eljárások kérdésében;

b) a Bizottság által meghatározott időpontban, miután a tagállamokkal szorosan együttműködve megállapította, hogy az említett megállapodás létrejött.

25. cikk

Ö Kárrendezés Õ

(1) Ha a gépjárművet lehetetlen azonosítani, vagy ha a balesettől számított két hónapon belül lehetetlen azonosítani a biztosítóintézetet, a károsult kárigényt terjeszthet elő a lakóhelye szerinti tagállam kártalanítási szervezeténél. A kártérítést a 9. és 10. cikkben foglalt intézkedéseknek megfelelően nyújtják. Ebben az esetben a kártalanítási szervezet a 24. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételek alapján igényt terjeszthető elő:

a) ha a biztosítóintézetet nem lehet azonosítani: a 10. cikk (1) bekezdésében meghatározott garanciaalappal szemben azon tagállamban, ahol a gépjárművet szokásosan üzemben tartják;

b) azonosítatlan gépjármű esetén: a baleset helye szerinti tagállam 10. cikk (1) bekezdésben megállapított garanciaalapjával szemben;

c) harmadik országbeli gépjárművek esetén: a baleset helye szerinti tagállam 10. cikk (1) bekezdésben megállapított garanciaalapjával szemben.

ê 2000/26/EK 1. cikk

(2) E cikk a harmadik országokból származó, a . 7. és 8. cikk szerinti gépjárművek által okozott balesetekre vonatkozik.

ê 2005/14/EK 5. cikk, 4. pont

26. cikk

Központi szerv

A tagállamok meghoznak minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a károsultaknak, a biztosítóiknak vagy a jogi képviselőiknek megkönnyítsék a kárigények rendezéséhez szükséges alapvető adatokhoz kellő időben való hozzáférést.

Ezeket az alapvető adatokat – lehetőség szerint – minden tagállamban központi tárolóhelyen elektronikus formában bocsátják rendelkezésre, és azokhoz az ügyben érintett felek kifejezett kérésükre hozzáférhetnek.

ê 2000/26/EK (kiigazított szöveg)

27. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv végrehajtása céljából elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazható szankciók rendszerét, és megteszik az azok alkalmazásához szükséges intézkedéseket. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok – amint lehetséges –értesítik a Bizottságot Ö az e cikk alapján elfogadott rendelkezések Õ módosításairól.

8. fejezet

Ö Záró rendelkezések Õ

28. cikk

Ö Tagállami rendelkezések Õ

(1) A Szerződésnek megfelelően a tagállamoknak lehetőségük van olyan rendelkezéseket fenntartani vagy hatályba léptetni, amelyek a károsult számára kedvezőbbek, mint az ezen irányelv teljesítéséhez szükséges rendelkezések.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti jogszabályaik azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

ê

29. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az I. melléklet A. részében említett irányelvekkel módosított 72/166/EGK, 84/5/EGK, 90/232/EGK, 2000/26/EK és 2005/14/EK irányelvek hatályukat vesztik, az I. melléklet B. részében felsorolt irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázatnak megfelelően ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni

30. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

31. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

é

I. MELLÉKLET

A. rész

A hatályon kívül helyezett irányelvek és egymást követő módosításaik listája (lásd a 29. cikket)

A Tanács 72/166/EGK irányelve (HL L 103., 1972.5.2., 1. o.) |

A Tanács 72/430/EGK irányelve (HL L 291., 1972.12.28., 162. o.) |

A Tanács 84/5/EGK irányelve (HL L 8., 1984.1.11., 17. o.) | Kizárólag a 4. cikk |

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) | Kizárólag az 1. cikk |

A Tanács 84/5/EGK irányelve (HL L 8., 1984.1.11., 17. o.) |

Az 1985. évi csatlakozási okmány I. mellékletének IX.F. pontja (HL L 302., 1985.11.15., 218. o.) |

A Tanács 90/232/EGK irányelve (HL L 129., 1990.5.19., 33. o.) | Kizárólag a 4. cikk |

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) | Kizárólag a 2. cikk |

A Tanács 90/232/EGK irányelve (HL L 129., 1990.5.19., 33. o.) |

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) | Kizárólag a 4. cikk |

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/26/EK irányelve (HL L 181., 2000.7.20., 65. o.) |

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) | Kizárólag az 5. cikk |

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) |

B. rész

A nemzeti jogba való átültetésre és az alkalmazásra előírt határidők listája (lásd a 29. cikket)

Irányelv | Az átültetés határideje | Az alkalmazás napja |

72/166/EGK | 1973. december 31. | - |

72/430/EGK | - | 1973. január 1. |

84/5/EGK | 1987. december 31. | 1988. december 31. |

90/232/EGK | 1992. december 31. | - |

2000/26/EK | 2002. július 19. | 2003. január 19. |

2005/14/EK | 2007. június 11. | - |

_____________

II. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

72/166/EGK irányelv | 84/5/EGK irányelv | 90/232/EGK irányelv | 2000/26/EK irányelv | Ez az irányelv |

1. cikk, 1-3. pont | 1. cikk, 1–3. pont |

1. cikk, 4. pont, első francia bekezdés | 1. cikk, 4. pont, a) alpont |

1. cikk, 4. pont, második francia bekezdés | 1. cikk, 4. pont, b) alpont |

1. cikk, 4. pont, harmadik francia bekezdés | 1. cikk, 4. pont, c) alpont |

1. cikk, 4. pont, negyedik francia bekezdés | 1. cikk, 4. pont, d) alpont |

1. cikk, 5. pont | 1. cikk, 5. pont |

2. cikk, (1) bekezdés | 4. cikk |

2. cikk, (2) bekezdés, bevezető szöveg | 2. cikk, bevezető szöveg |

2. cikk, (2) bekezdés, első francia bekezdés | 2. cikk, a) pont |

2. cikk, (2) bekezdés, második francia bekezdés | 2. cikk, b) pont |

2. cikk, (2) bekezdés, harmadik francia bekezdés | 2. cikk, c) pont |

3. cikk, (1) bekezdés, első mondat | 3. cikk, első bekezdés |

3. cikk, (1) bekezdés, második mondat | 3. cikk, második bekezdés |

3. cikk, (2) bekezdés, bevezető szöveg | 3. cikk, harmadik bekezdés, bevezető szöveg |

3. cikk, (2) bekezdés, első francia bekezdés | 3. cikk, harmadik bekezdés, a) pont |

3. cikk, (2) bekezdés, második francia bekezdés | 3. cikk, harmadik bekezdés, b) pont |

4. cikk, bevezető szöveg | 5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |

4. cikk, a) pont, első albekezdés | 5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |

4. cikk, a) pont, második albekezdés, első mondat | 5. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |

4. cikk, a) pont, második albekezdés, második mondat | 5. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés |

4. cikk, a) pont, második albekezdés, harmadik mondat | 5. cikk, (1) bekezdés, negyedik albekezdés |

4. cikk, a) pont, második albekezdés, negyedik mondat | 5. cikk, (1) bekezdés, ötödik albekezdés |

4. cikk, b) pont, első albekezdés | 5. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |

4. cikk, b) pont, második albekezdés, első mondat | 5. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés |

4. cikk, b) pont, második albekezdés, második mondat | 5. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés |

4. cikk, b) pont, harmadik albekezdés, első mondat | 5. cikk, (2) bekezdés, negyedik albekezdés |

4. cikk, b) pont, harmadik albekezdés, második mondat | 5. cikk, (2) bekezdés, ötödik albekezdés |

5. cikk, bevezető szöveg | 6. cikk, első bekezdés, bevezető szöveg |

5. cikk, első francia bekezdés | 6. cikk, első bekezdés, a) pont |

5. cikk, második francia bekezdés | 6. cikk, első bekezdés, b) pont |

5. cikk, záró szöveg | 6. cikk, második bekezdés |

6. cikk | 7. cikk |

7. cikk, (1) bekezdés | 8. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |

7. cikk, (2) bekezdés | 8. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |

7. cikk, (3) bekezdés | 8. cikk, (2) bekezdés |

8. cikk | - |

1. cikk, (1) bekezdés | 3. cikk, negyedik bekezdés |

1. cikk, (2) bekezdés | 9. cikk, (1) bekezdés |

1. cikk, (3) bekezdés | 9. cikk, (2) bekezdés |

1. cikk, (4) bekezdés | 10. cikk, (1) bekezdés |

1. cikk, (5) bekezdés | 10. cikk, (2) bekezdés |

1. cikk, (6) bekezdés | 10. cikk, (3) bekezdés |

1. cikk, (7) bekezdés | 10. cikk, (4) bekezdés |

2. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető szöveg | 13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető szöveg |

2. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, első francia bekezdés | 13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont |

2. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, második francia bekezdés | 13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, b)pont |

2. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, harmadik francia bekezdés | 13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, c) pont |

2. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, záró szöveg | 13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető szöveg |

2. cikk, (1) bekezdés, második és harmadik albekezdés | 13. cikk, (1) bekezdés, második és harmadik albekezdés |

2. cikk (2) bekezdés | 13. cikk, (2) bekezdés |

3. cikk | 12. cikk, (2) bekezdés |

4. cikk | - |

5. cikk | - |

6. cikk | - |

1. cikk, első bekezdés | 12. cikk, (1) bekezdés |

1. cikk, második bekezdés | 13. cikk, (3) bekezdés |

1. cikk, harmadik bekezdés | - |

1a. cikk, első mondat | 12. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés |

1a. cikk, második mondat | 12. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés |

2. cikk, bevezető szöveg | 14. cikk, bevezető szöveg |

2. cikk, első francia bekezdés | 14. cikk, a) pont |

2. cikk, második francia bekezdés | 14. cikk, b) pont |

3. cikk | - |

4. cikk | 11. cikk |

4a. cikk | 15. cikk |

4b. cikk, első mondat | 16. cikk, első bekezdés |

4b. cikk, második mondat | 16. cikk, második bekezdés |

4c. cikk | 17. cikk |

4d. cikk | 3. cikk | 18. cikk |

4e. cikk, első bekezdés | 19. cikk, első bekezdés |

4e. cikk, második bekezdés, első mondat | 19. cikk, második bekezdés |

4e. cikk, második bekezdés, második mondat | 19. cikk, harmadik bekezdés |

5. cikk, (1) bekezdés | 23. cikk, (5) bekezdés |

5. cikk, (2) bekezdés | - |

6. cikk | - |

1. cikk, (1) bekezdés | 20. cikk, (1) bekezdés |

1. cikk, (2) bekezdés | 20. cikk, (2)bekezdés |

1. cikk, (3) bekezdés | 25. cikk, (2) bekezdés |

2. cikk, bevezető szöveg | - |

2. cikk, a) pont | 1. cikk, 6. pont |

2. cikk, b) pont | 1. cikk, 7. pont |

2. cikk, c), d) és e) pont | - |

4. cikk, (1) bekezdés, első mondat | 21. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |

4. cikk, (1) bekezdés, második mondat | 21. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |

4. cikk, (1) bekezdés, harmadik mondat | 21. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés |

4. cikk, (2) bekezdés, első mondat | 21. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |

4. cikk, (2) bekezdés, második mondat | 21. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés |

4. cikk, (3) bekezdés | 21. cikk, (3) bekezdés |

4. cikk, (4) bekezdés, első mondat | 21. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés |

4. cikk, (4)bekezdés, második mondat | 21. cikk, (4) bekezdés, második albekezdés |

4. cikk, (5) bekezdés, első mondat | 21. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés |

4. cikk, (5) bekezdés, második mondat | 21. cikk, (5) bekezdés, második albekezdés |

4. cikk, (6) bekezdés | 22. cikk |

4. cikk, (7) bekezdés | - |

4. cikk, (8) bekezdés | 21. cikk, (6) bekezdés |

5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető szöveg | 23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető szöveg |

5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, bevezető szöveg | 23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, bevezető szöveg |

5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 1. alpont | 23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, i. alpont |

5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 2. alpont | 23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, ii. alpont |

5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 3. alpont | 23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, iii. alpont |

5. cikk, (1)bekezdés, első albekezdés, a) pont, 4. alpont | 23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, iv. alpont |

5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 5. alpont, bevezető szöveg | 23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, v. alpont, bevezető szöveg |

5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 5.i. alpont | 23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, v. alpont, első francia bekezdés |

5. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, 5.ii. alpont | 23. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont, v. alpont, második francia bekezdés |

5. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés | 23. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |

5. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés | 23. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés |

5. cikk, (5) bekezdés | 23. cikk, (6) bekezdés |

6. cikk, (1) bekezdés | 24. cikk, (1) bekezdés |

6. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés | 24. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |

6. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés, első mondat | 24. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés |

6. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés, második mondat | 24. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés |

6. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés | 24. cikk, (3) bekezdés |

6. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés | - |

6a. cikk | 26. cikk |

7. cikk, első, második és harmadik mondat és bevezető szöveg | 25. cikk, (1) bekezdés, bevezető szöveg |

7. cikk, a) pont | 25. cikk, (1) bekezdés, a) pont |

7. cikk, b) pont | 25. cikk, (1) bekezdés, b) pont |

7. cikk, c) pont | 25. cikk, (1) bekezdés, c) pont |

8. cikk | - |

9. cikk | - |

10. cikk, (1)-(3) bekezdés | - |

10. cikk, (4) bekezdés | 28. cikk, (1) bekezdés |

10. cikk, (5)bekezdés | 28. cikk, (2) bekezdés |

29. cikk |

11. cikk | 30. cikk |

12. cikk | 27. cikk |

9. cikk | 7. cikk | 7. cikk | 13. cikk | 31. cikk |

I. melléklet |

II. melléklet |

_____________

[1] COM(87) 868 PV.

[2] Lásd a következtetések A. részének 3. mellékletét.

[3] A Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleménye - A közösségi joganyag kodifikációja, COM(2001) 645 végleges.

[4] Lásd e javaslat I. mellékletének A. részét.

[5] HL C […], […], […] o.

[6] HL C […], […], […] o.

[7] HL L 103., 1972.5.2., 1. o. A legutóbb a 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) módosított irányelv.

[8] HL L 8., 1984.1.11., 17. o. A legutóbb a 2005/14/EK irányelvvel módosított irányelv.

[9] HL L 129., 1990.5.19., 33. o. A 2005/14/EK irányelvvel módosított irányelv.

[10] HL L 181., 2000.7.20., 65. o. A 2005/14/EK irányelvvel módosított irányelv.

[11] Lásd az I. melléklet A részét.

[12] HL L 149., 2005.6.11., 14. o.

[13] HL L 257., 1995.10.27., 1. o. A 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított rendelet.

[14] HL L 12., 2001.1.16., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet.

[15] HL L 228., 1973.8.16., 3. o. A legutóbb a 2006/101/EK irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 238. o.) módosított irányelv.

[16] HL L 228., 1992.8.11., 1. o. A legutóbb a 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 247., 2007.9.21., 1. o.) módosított irányelv.

[17] HL L 281., 1995.11.23., 31. o. Az 1882/2003/EK rendelettel módosított irányelv.

[18] HL L 172., 1988.7.4., 1. o.

[19] HL L 257., 1995.10.27., 1. o.