18.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/66

1.1

2006 elején az Európai Bizottság határozati javaslatot terjesztett a Tanács elé a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról.

Ebben a 2005-ben elfogadott, 2005–2008-ig terjedő időszakra vonatkozó iránymutatásoknak változatlan formában történő megtartását javasolta, valamint a tagállamoknak azt ajánlotta, hogy a munkaerőpiacra vonatkozó politikáikat és a foglalkoztatáspolitikájukat továbbra is az abban lefektetett prioritásokkal összhangban folytassák.

1.2

Ezzel a javaslattal az Európai Bizottság a lisszaboni stratégia reformja kapcsán elindított új irányítási ciklust követi, melynek értelmében az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal együtt, integrált csomag keretében elfogadott foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat lényegében csak háromévenként kellene teljes egészében felülvizsgálni.

1.3

Ez azt is jelenti ugyanakkor, hogy a tagállamok a Tanácsban 2006-ra vonatkozóan nem használták ki a lehetőséget a köztes időszakban esetleg szükségessé vált kiigazítások elvégzésére.

Ezt az európai bizottsági határozatot a tagállamok által 2005 őszén előterjesztett nemzeti reformprogramoknak az éves jelentés és a közös foglalkoztatási jelentés keretében elkészített értékelése előzte meg.

2.1

Az EGSZB már a 2005–2008-ig terjedő időszakra vonatkozó iránymutatások elfogadásáról szóló véleményében (1) is üdvözölte az új, integrált megközelítést és a több évig tartó ciklust, és többek között az alábbiakat állapította meg:

2.2

Az EGSZB ezenkívül rámutatott, hogy a 2005–2008-ig tartó időszakra vonatkozó iránymutatások megfogalmazásában néhány módosítás szükséges, különösen az alábbi prioritások tekintetében:

2.3

Az EGSZB egyetért az egyes tagállamok 2005-ös nemzeti terveinek foglalkoztatáspolitikára vonatkozó részeiben foglalt politikát vizsgáló – az Európai Bizottság felkérésére készült –Cambridge Review Report-ban található következtetésekkel, melyekből kitűnik, hogy bár a fenti 2.2. pontban ismertetett horizontális területeken egyedi intézkedéseket határoztak meg, számos tagállam összességében nem tulajdonított ezeknek kellő fontosságot.

Mivel sok tagállamban a munkaerő-piaci helyzet alig javult, valamint a nemzeti szintű végrehajtás ezeken a területeken továbbra is hiányos, az EGSZB elsődleges fontosságúnak tartja, hogy a tagállamokhoz intézett éves ajánlás különlegesen nagy hangsúlyt fektessen ezekre a pontokra, és adott esetben a többéves iránymutatás tekintetében a szükséges kiigazítások is megtörténjenek.

2.4

Ez különösen igaz a konkrét és kötelező erejű foglalkoztatáspolitikai és a munkaerőpiacot érintő európai szintű célkitűzések nagymérvű hiányának vonatkozásában.

2.5

Az EGSZB már egy évvel ezelőtt is rámutatott, hogy ez az európai szinten elfogadott prioritások nemzeti végrehajtásának kötelező jellegét további gyengítheti, mivel a tagállamok foglalkoztatáspolitikai intézkedései nem mérhetők többé konkrét és számszerűsíthető európai célkitűzésekhez.

Ez az aggály – különösen a kötelező célkitűzések mérséklésének tendenciája – egy évvel később, a tagállamok által előterjesztett nemzeti reformtervek foglalkoztatásra vonatkozó részének első áttekintése során messzemenőkig beigazolódott. Ahogyan azt több oldalról is megállapították, az Európai Bizottsághoz benyújtott számos nemzeti reformprogram nem igazán nevezhető ambiciózusnak a munkavállalók jogait és kötelességeit figyelembe vevő foglalkoztatáspolitika tekintetében:

Tekintettel a tagállamok munkaerő-piaci politikájának felépítésében fennálló különbözőségekre és eltérő problémákra, az iránymutatások végrehajtása során egy bizonyos mértékű rugalmasság alapvetően helyénvaló. Amíg a 2.4. pont alatt felsorolt feltételek fennállnak, mindenképpen el kellene kerülni, hogy az újraindított lisszaboni stratégia célkitűzései a túl kismértékű konkretizáció miatt meggyengüljenek.

2.6

Az EGSZB ezért célravezető intézkedéseket sürget, melyek hozzájárulnak a nemzeti reformprogramok minőségének jövőbeli javulásához, hogy azok az időbeli ütemezés, a felelősség és – amennyire lehetséges – a megfelelő pénzügyi alapok tekintetében több kötelezettséget foglaljanak magukban.

A nemzeti reformtervek leginkább csak az átfogó lisszaboni foglalkoztatási célkitűzésekre vonatkozó nemzeti kötelezettségeket tartalmazzák (teljes foglalkoztatás, nők, idősek). Az EGSZB támogatja a további konkrét célok kitűzését a fiatalokat sújtó munkanélküliség elleni harc, az egyenlőség és az egész életen át tartó tanulás ösztönzése, a fogyatékkal élők (2) támogatása, az óvodai és iskolai infrastruktúra bővítése, valamint az aktív munkaerő-piaci politika számára biztosítandó források terén. Erre vonatkozólag ugyanis csak kevés tagállam terjesztett elő ambiciózus javaslatokat.

Ennek tükrében az európai célok újraélesztése és az iránymutatásokban való előírása komoly erőfeszítést igényel.

2.7

Az EGSZB arra is rámutatott, hogy a nemzeti reformprogramok sikerének egyik legfontosabb feltétele az összes érintett társadalmi szereplő – különösen a szociális partnerek – lehető legszélesebb körben történő bevonása a folyamat minden egyes szakaszába.

Ezzel összefüggésben az EGSZB sajnálatát fejezi ki, hogy a nemzeti tervek kidolgozása során gyakran hiányzott a szociális partnerekkel folytatott szükséges konzultáció és a civil társadalommal folytatott valódi vitára sem került sor. Ez nem utolsó sorban a reformprogramok összeállítására rendelkezésre álló igen korlátozott időnek volt köszönhető, ahogyan azt a foglalkoztatási bizottság Cambridge Review Report-jában, az országértékelő jelentések elemzésében meg is jegyzi.

Az EGSZB úgy véli, hogy az összes érintett társadalmi szereplő ilyen bevonása elengedhetetlen, például a munkaerőpiac rugalmasságának és a foglalkoztatás messzemenő biztonságának valódi összeegyeztetéséhez a munkaerő-piaci politikán belül.

Az EGSZB szerint a civil társadalom bevonásának hiánya az egyik oka annak, hogy a legtöbb tagállam csak csekély erőfeszítést tett a „szociális biztonság” pillérjének a nemzeti reformtervbe való beépítésére.

2.8

Ezzel összefüggésben az is megállapítható, hogy a legtöbb reformprogram csak kevés figyelmet szentel annak, hogy a munkaerőpiac szerkezeti reformja mellett a növekedés és a foglalkoztatás keresletorientált intézkedések által történő fellendítése is szükséges. Ezzel kapcsolatban az EGSZB az elmúlt időszakban többször is rámutatott, hogy ehhez mind európai, mind nemzeti szinten „egészséges makrogazdasági környezetre” van szükség.

A foglalkoztatáspolitika terén érezhető javulás sok tagállamban csak fenntartható gazdasági fellendüléssel érhető el. A növekedésben és a teljes foglalkoztatottságban rejlő potenciál kihasználásához megfelelő keretfeltételeket kell létrehozni, amelyek mind a külső, mind a belső kereslet számára kedvezőek. Csak kevés tagállam helyez elegendő hangsúlyt ebben az értelemben nemzeti reformprogramjában a gazdaság élénkítésére.

2.9

Az EGSZB ezzel összefüggésben többször is rámutatott, hogy a foglalkoztatáspolitikai erőfeszítések a megfelelő európai és nemzeti szintű finanszírozás nélkül nem lehetnek sikeresek. Az erre vonatkozó prioritásokat ezért a költségvetés tervezése során figyelembe kell venni. A Cambridge Review ebben a tekintetben is ellentmondást állapít meg a legtöbb tagállam esetében a munkaerőpiac-politikai kezdeményezésekre vonatkozó javaslatok és a végrehajtásukhoz hiányzó költségvetési fedezet vonatkozásában.

Növelni kellene például a tagállamokban a költségvetés mozgásterét a megfelelő infrastruktúrára irányuló beruházások terén. A nemzeti reformprogramokat úgy kellene megtervezni, hogy azok egy Európa-szerte koordinált gazdasági élénkítő programot eredményezzenek. Ennek fontos részét képezik az állami beruházások. Ezzel összefüggésben a TEN-projektek finanszírozásának a jövőbeli EU-költségvetésben tervezett radikális csökkentését a források újraelosztásával vissza kell vonni.

Az EGSZB kéri ezeknek és a növekedést és foglalkoztatást akadályozó más megszorításoknak a figyelembevételét a 2007–2013-ig tartó időszakra vonatkozó pénzügyi terv konkrét formába öntése során.

3.1

Az EGSZB kéri, hogy a részvételi demokrácia elvének biztosítsanak megfelelő teret a nemzeti reformprogramok végrehajtása során a tagállamokban és az elkövetkezendő években a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások tekintetében egyaránt. A lisszaboni folyamat foglalkoztatáspolitikai pillérének terén sürgetően fontos előrelépés nagymértékben ezen múlik.

3.2

Ezzel összefüggésben az EGSZB megismétli felajánlását, hogy a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokkal és hasonló intézményekkel együtt a jövőben aktív szerepet vállalna elsősorban annak megfigyelésében, hogy a tagállamok hatékonyan alkalmazzák-e az iránymutatásokat.

3.3

Az iránymutatások elkövetkezendő években szükséges kiigazításának tekintetében az EGSZB saját kezdeményezésű vélemény megfogalmazását mérlegeli.