HU

|| AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA

Brüsszel, 2004.7.14.

COM(2004) 486 végleges

2004/0155 (COD) 2004/0159 (COD) I. kötet

 

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVEI

a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, március 15-i 93/6/EGK 1993. tanácsi irányelv átdolgozásáról

(előterjesztő: a Bizottság) [SEC(2004)921]

INDOKOLÁS

1.           ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

Az EU egységes pénzügyi piaca kulcsszerepet játszik az európai gazdaság versenyképességének és a vállalatok számára a tőkeköltségek csökkentésének elősegítésében. A pénzügyi szolgáltatásokról szóló cselekvési tervben szerepel, hogy 2004-ben a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó új tőkemegfelelési szabályokról szóló irányelv készül, összhangban a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság G-10 szinten elért előrelépéseivel[1].

A G-10 Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által 1988-ban megkötött ún. Bázeli Egyezmény (Bázel I.) eredményeként több mint 100 országban fogadták el a minimális tőkekövetelményre vonatkozó előírásokat[2]. A megállapodás nagyjából egybeesett az alapvető EU-irányelvek elfogadásával (a hitelintézetek szavatolótőkéjéről szóló, 1989. április 17-i 89/299/EGK irányelv, a hitelintézetek szolvenciamutatójáról szóló, 1989. december 18-i 89/647/EGK irányelv, amelyeket a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglaltak egységes szerkezetbe).

Ezek az irányelvek a hitelintézetek azon kockázatait kezelték, amelyek a hitelnyújtásból erednek. A befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK irányelv a hitelkockázati és piaci kockázati szabályokat a befektetési vállalkozásokra is kiterjesztette.

1) Az európai előírások javításának szükségessége

Bár a hatályos szabályozás jelentősen hozzájárult a belső piac létrehozásához és a magas szintű prudenciális standardok kialakításához, különböző súlyos hiányosságok azonosíthatók.

1. A hitelkockázatok nagyvonalú becslése rendkívül laza kockázatmeghatározáshoz vezet és így aláássa az ilyen becslések megbízhatóságát.

2. Tőkearbitrázs: a piaci innovációk lehetővé tették a pénzügyi intézmények számára, hogy hatékonyan arbitrálják az eltérést a tőkének a kockázatok szerinti, intézmények által végzett saját felosztása és a minimális tőkekövetelmények között.

3. A hatékony kockázatcsökkentési eljárások elismerésének hiánya: a jelenlegi irányelvek nem biztosítják a kockázatcsökkentési eljárások megfelelő elismerését.

4. A hatályos irányelvek alapján olyan kockázatok hiányos lefedése, beleértve a működési kockázatot, amelyekre nem vonatkozik tőkekövetelmény.

5. Hiányzik a felügyeletek kötelezettsége a hitelintézetek tényleges kockázati profiljának értékelésére vonatkozóan annak megállapítására, hogy azok rendelkeznek-e az ennek a kockázati profilnak megfelelő tőkével.

6. A felügyeleti együttműködésre vonatkozó kötelezettség hiánya: a határokon egyre inkább átnyúló piacokon a hatóságok hatékony együttműködésére van szükség a határokon átnyúló tevékenységet folytató csoportok felügyelete tekintetében a szabályozási terhek csökkentése érdekében.

7. A piac megfelelő tájékoztatásának hiánya: a hatályos irányelvek nem ösztönzik a piaci szereplők megbízható tájékoztatását elősegítő piaci fegyelmet a megfelelő megalapozottságú értékelések elvégzéséhez.

8. A szabályozási keret rugalmasságának hiánya: az EU jelenlegi rendszeréből hiányzik az a fajta rugalmasság, amellyel lépést tarthatna a pénzügyi piacokon és a kockázatkezelési gyakorlat területén zajló gyors változásokkal, valamint a szabályozási és felügyeleti eszköztár javulásával.

Az új irányelv nélküli forgatókönyv

Széleskörű az egyetértés a tekintetben, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható. A tőkekövetelmények továbbra sem felelnének meg a kockázatoknak, ami a prudenciális szabályok korlátozott mértékű hatékonyságát eredményezné, és növelné a fogyasztókkal szembeni kockázatot, valamint veszélyeztetné a pénzügyi stabilitást. Az egyes pénzügyi intézetek által vállalt kockázatok továbbra sem lennének teljes mértékben lefedve. Továbbra sem ösztönöznék vagy ismernék el a legújabb és leghatékonyabb kockázatkezelési módszereket, és a több tagállamban működő pénzügyi szolgáltató csoportok továbbra is ki lennének téve a többszintű szabályozás és felügyelet jelentette aránytalan terheknek. Végezetül, az EU nem lenne képes arra, hogy a jövőbeni fejődésből megfelelően hasznot húzzon, tekintettel azokra a nehézségekre, amelyeket a jelenlegi EU-szabályozási keret megfelelő gyorsaságú aktualizálása jelent. Az új bázeli tőkeegyezmény világszintű alkalmazására irányuló javaslat tekintetében az EU-ban működő pénzügyi szolgáltatási szektor jelentős hátrányba kerülne a tengerentúli versenytársakkal szemben.

2) Az irányelv alapgondolata

A Bizottság 1998. évi pénzügyi szolgáltatásokról szóló cselekvési terve szerint az EU-nak pontos, nemzetközileg is koherens, korszerű felügyeleti standardokra van szüksége. E standardoknak ezen túlmenően arányosnak kell lenniük és el kell ismerniük a kitettségek felmerülésével összefüggésben létrejövő kockázatok csökkentését, különös tekintettel a fogyasztóknak és a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kölcsönökre. A szabályoknak vonatkozniuk kell mind a hitelintézetekre, mind a beruházási vállalkozásokra (azonos versenyfeltételek), de ugyanakkor ügyelni kell az arányosságra és teljes mértékben figyelembe kell venni az EU-ban működő pénzügyi intézmények sokféleségét.

2.           Konzultáció és hatásvizsgálat

a) Konzultáció az érintettekkel és az érdekcsoportokkal

A Bizottság 1999 novembere óta konzultációkat folytat az érintettekkel és az érdekcsoportokkal. E célból három konzultációs iratot adott ki 1999. XI. 22-én, 2001. II. 5-én és 2003. VII. 1-én. Az érintettekkel 2002. XI. 18-án átfogó és strukturált párbeszédet folytatott. Konzultációs tanulmányokat tettek közzé bizonyos szakmai kérdésekről (az ingatlanokról és a fedezett kötvényekről 2003. IV. 7-én; a várható és váratlan veszteségekről 2003. XI. 23-án; a kollektív befektetési formákról 2004. II. 3-án).

Az elemzők alapvetően támogatták a projekt fő céljait. Támogatást élvez a nagyobb mértékű pénzügyi stabilitáshoz vezető fokozott kockázati érzékenység, és egyre sürgetőbbé válik a szabályok aktualizálása, a pénzügyi szolgáltatásoknál a kockázatmérés és –kezelés területén zajló jelentős változásokhoz való alkalmazkodás és az egyre kifinomultabb szabályozás és felügyeleti gyakorlat figyelembe vétele érdekében. Széleskörű támogatást élvez a Bizottságnak azon szándéka, hogy az EU tőkekeretrendszerét az új nemzetközi keretrendszerrel összhangba hozza, ahol szükséges figyelembe véve az EU jellegzetességeit.

Kevésbé komplex intézetek

Széleskörű és jelentős támogatás tapasztalható abban a vonatkozásban, hogy az új európai szabályozás valamennyi hitelintézet és befektetési szolgáltatásokat nyújtó intézmény tekintetében alkalmazandó legyen, függetlenül annak jogi természetétől és komplexitásától, Ennek révén megelőzhető „másodosztályú” intézmények kialakulása, amire jó esély lenne, ha néhány közülük kimaradna az alkalmazás köréből. Ez tükrözi azt a megközelítést, amely szerint a javasolt új keretrendszer a széleskörű alkalmazás céljának megfelelően kerül kialakításra.

Az új irányelv rugalmassága

Folyamatos, széleskörű támogatás áll a javasolt koncepció mögött, amely biztosítja, hogy az új keretrendszer tekintetbe vegye a piaci és felügyeleti innovációkat az EU pénzügyi szolgáltatási szektorában az optimális hatékonyság és versenyképesség fenntartása érdekében. Az érintettek támogatják azt a koncepciót, amely szerint a hosszú távú alapelveket és célokat a cikkekben határozzák meg, és megbízást adnak arra, hogy a részletek és a technikai rendelkezések a mellékletekben kerüljenek megállapításra. A mellékletek módosításának eljárása során biztosítani kell az érintettekkel folytatandó átfogó és eredményes konzultációt.

Befektetési vállalkozások

Jelentős változtatásokat vezettek be a befektetési vállalkozások szektorából érkező azon fenntartások kezelésére, amelyek szerint a befektetési vállalkozásokra olyan tőkekövetelmények vonatkoznak, amelyek véleményük szerint inkább a hitelintézetekre megfelelőek.

Komplexitás

Néhány válaszadó az egyszerűsítést és az előírások csökkentését emelte ki. A Bizottság világosabbá és érthetőbbé tette a szöveget. A terv vonzó lesz az olyan intézmények számára, amelyek egyszerű szabályokat kívánnak alkalmazni, illetve azok számára, amelyek fokozatosan komplexebb tőkeszabályok irányába óhajtanak elmozdulni. A javasolt új keret különböző komplexitású választási lehetőségeket és megközelítéseket kínál.

1999 óta számos, részletkérdésekkel foglalkozó konzultációra került sor. A javaslat számításba veszi az érdekelt felek, különösen a bankok és a befektetési vállalkozások részletes és hasznos észrevételeit.

b) Hatásvizsgálat

Annak érdekében, hogy megállapítsák az uniós szinten jelentkező cselekvési szükségleteket, alapos hatásvizsgálatot végeztek.

A Bázeli Bizottság kvantitatív hatástanulmányt (QIS3) tett közzé, amelyben az új bázeli javaslatoknak a bankok minimális tőkekövetelményeire gyakorolt hatásait vizsgálták, 40 ország hitelintézeteinek példája alapján. A Bizottság támogatta, hogy a Bázelben nem képviselt EU-országokra is terjesszék ki a vizsgálatot. A főbb levont következtetések szerint az új szabályok az EU hitelintézeteire vonatkozó tőkekövetelményeket a jelenlegi szinthez viszonyítva általában véve kb. 5%-kal csökkentenék. Továbbá az egyes módszerek eredményei megfelelnek a céloknak – különösen a tőkesemlegesség kombinálása olyan megfelelő ösztönzőkkel, amelyek elősegítik azt, hogy az intézmények kifinomultabb módszerek irányába mozduljanak el. Végezetül, olyan kisebb hazai hitelintézetek, amelyek az egyszerű módszert alkalmazzák, némileg alacsonyabb tőkekövetelményekkel találkoznak majd; a fejlettebb módszert alkalmazó, nemzetközileg aktív, nagyobb hitelintézetek alapvetően változatlan tőkekövetelményekkel, a fejlett módszert alkalmazó kisebb, de szakosodott és fejlett EU-hitelintézetek pedig a jelenlegihez képest jelentősen alacsonyabb tőkekövetelményekkel szembesülhetnek majd. Fontos, hogy a tőkekövetelmények csökkentésének fő forrása a lakossági portfólió, amely túlnyomórészt a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott, 1 millió euro alatti kölcsönökből, valamint lakóingatlanra bejegyzett kölcsönökből áll. A hitelintézetek tőkekövetelményeinek csökkentése ellentételezésének fő forrása elsősorban az új elemet jelentő működési kockázattal kapcsolatos tőkekövetelmény.

A barcelonai Európai Tanács kérésére a Bizottság a javasolt új tőkekövetelményeknek az EU hitelintézeteire és befektetési vállalkozásaira gyakorolt hatásait vizsgáló tanulmány[3] készítésére adott megbízást. A PricewaterhouseCoopers által készített zárójelentés pozitívan értékeli a hatásokat (csak két, a befektetési vállalkozások és a kockázati tőke területét illették kritikával, ezeket a bizottsági javaslat figyelembe vette)[4]. A főbb következtetések szerint a tőkekövetelményekre vonatkozó új keretek kedvezőek lennének az EU, valamint az EU-n belüli prudenciális szabályozás szempontjából. Az EU-hitelintézetek tőkekövetelménye ± 5 %-kal (90 milliárd euro) csökkenne, amely ± 10–12 milliárd euro éves profitnövekményben mutatkozna meg. Kisebb hitelintézetek számára nem mutatkozik hátrány, és nincsenek arra utaló jelek sem, hogy az új szabályozás forszírozná a fúziókat vagy a konszolidációt. Azáltal, hogy az irányelv alkalmazásába valamennyi hitelintézetet bevonják, az EU vállalkozásai nem kerülnek versenyhátrányba, és az az amerikai döntés, amely szerint mintegy húsz nagy hitelintézetre csak a fejlett módszert alkalmazzák, szintén nem gyakorol jelentős hatást a versenyre. Az EU-szintű hitelintézetek számára az irányelv végrehajtási költségei nem kizárólag a Bázel II-ből származnak, mivel e befektetések túlnyomó részére (akár 80 %-ára) amúgy is sor került volna, bár hosszabb időszakon át. Fontos, hogy a legtöbb EU-tagállamban az irányelv nem gyakorol negatív hatást a kis- és középvállalkozások finanszírozási lehetőségeire (a prociklikus hatások a jelenlegi szabályokhoz képest gyengébbek és kevésbé ártalmasak). A KKV-k aggályai arra vezethetők vissza, hogy a Basel II-vel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre megfelelő szintű információk. A Basel II-nek az EU gazdaságára gyakorolt makrogazdasági hatásai csekélyek – a gazdaságban jóindulatú kínálatoldali sokk jelentkezhet, amely csökkentené a vállalkozások tőkeköltségeit és 0,07%-al növelné az EU GDP-jét. Általánosságban az új tőkekövetelmény keretrendszer a kockázati tudatosság növelésén és a kockázatkezelés javításán keresztül csökkentené a bankrendszer sérülékenységét, valamint a tőke hatékonyabb allokációján keresztül hosszútávon kedvező hatást gyakorolhat az EU gazdaságára.

3.           Jogalap

A javaslatok a Szerződés 47. cikkének (2) bekezdésén alapulnak, amely jogalapját képezi a pénzügyi szolgáltatások belső piacának létrehozását célzó közösségi intézkedések elfogadásának. Az e célok elérését leginkább szolgáló eszköznek az irányelvet választották, amely módosítja azokat a létező irányelveket, amelyek ugyanezekkel a szakmai kérdésekkel foglalkoznak. Az irányelv rendelkezései nem lépnek túl a célok eléréséhez szükséges mértéken.

4.           Megjegyzések a cikkekhez

A javaslatok az „átdolgozási technikát” (Intézményközi megállapodás 2002/C 77/01) alkalmazzák, amely lehetővé teszi már létező jogi aktusok jelentős módosítását anélkül, hogy önálló módosító irányelvet kellene elfogadni. Ez érthetőbbé teszi az EU-jogszabályok komplexitását és elősegíti azok könnyebb értelmezhetőségét.

Számos rendelkezésnél hajtanak végre kisebb módosításokat az irányelvek struktúrájának, szövegezésének és olvashatóságának javítása érdekében.

A.          2000/12/EK irányelv

4. cikk: Fogalommeghatározások

A 4. cikk bizonyos új, alapvető aspektus jelentésének pontosabb meghatározását és érthetőbbé tételét elősegítő fogalommeghatározást tartalmaz.

22. cikk:

A jelenlegi változat módosításával áttekinthetőbbé tették és továbbfejlesztették a hitelintézeteknek a hatékony belső kockázatkezelési rendszerek működtetésére irányuló kötelezettségét. Tekintettel az érintett hitelintézetek sokféleségére, e követelmények betartatásakor figyelemmel kell lenni az arányosság elvére. A vonatkozó technikai rendelkezések az V. mellékletben találhatók meg.

56-67. cikkek:

Itt csak néhány változtatást hajtottak végre. Bár nem célozza a „szavatolótőke” meghatározásának átdolgozását, a bázeli bizottság madridi döntésében a várható veszteségek tekintetében megjelenő módosított megközelítés következtében mégis szükség van néhány kisebb módosításra.

68-75. cikkek:

A hitelintézeteknek mindenkor megfelelő szavatolótőkével kell rendelkezniük és meg kell határozniuk annak minimális szintjét. A rendelkezések meghatározzák a követelményeknek való megfelelés módját abban az esetben, amikor a hitelintézet egy csoport tagja (megtartották, de pontosították a jelenleg a tagállamok hatóságai számára biztosított lehetőséget, hogy eltekintenek bizonyos követelményektől). E követelmények kiszámítását tisztázták a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendelet bevezetésének fényében.

76-101. cikkek:

Ezek a rendelkezések a hitelkockázatra vonatkozó jelenlegi szolvenciamutató-követelmények helyébe lépnek és két módszert vezetnek be a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására.

A sztenderd módszer (78-83. cikkek) a jelenlegi szabályozáson alapul, amelyben a kockázati súlyokat úgy határozzák meg, hogy az aktívákat és a mérlegen kívüli tételeket korlátozott számú kockázati kategóriához rendelik. A kockázati érzékenységet a hitel- és kitettségi kategóriák egész sorával növelték (79. cikk). Alacsonyabb kockázati súlyok vonatkoznak a nem jelzáloghitelt megtestesítő lakossági hitelekre (75 %) és a lakóingatlanra bejegyzett jelzáloghitelekre (35 %). 150 %-os kockázati súlyt vezetnek be a 90 napos késedelmű kölcsönökre (100 % a lakóingatlanra bejegyzett jelzáloghiteleknél). A kockázati súlyok hozzárendelésekor megengedett a hitelminősítő ügynökségek minősítéseinek alkalmazása („külső minősítés”), amennyiben azok rendelkezésre állnak (81-83. cikk). A vonatkozó technikai rendelkezések az VI. mellékletben találhatók.

A belső minősítésen alapuló módszer (84-89. cikk) lehetővé teszi, hogy a hitelintézetek alkalmazhassák a különböző hitelkockázat-kitettségeik kockázati paramétereire vonatkozó saját becsléseiket. Ezek a paraméterek képezik az előírt, 99,9 %-os megbízhatósági szintű biztonságot célzó számítások inputját. Az „alap” módszer lehetővé teszi a hitelintézetek számára, hogy alkalmazzák a nemteljesítési valószínűségre vonatkozó saját becsléseiket, miközben más kockázati tényezőkre szabályban előírt értékeket alkalmaznak. A „fejlett” módszer alapján a hitelintézetek felhasználhatják saját becsléseiket a nemteljesítéskori veszteségráta és a nemteljesítéskori kockázati kitettség meghatározásához. A hitelintézetek a kockázati paraméter értékek meghatározásához felhasználhatnak gyűjtött adatokat. Ez lehetővé teszi kisebb hitelintézetek számára, hogy kockázatérzékenyebb módszert alkalmazzanak a tőkekövetelmények kiszámításakor.

A belső minősítésen alapuló módszerhez javasolt átmeneti szabályok (85. cikk) a hitelintézetek számára rugalmasságot biztosítanak ahhoz, hogy ésszerű időkereten belül különböző üzleti tevékenységek és kockázati kitettségi kategóriák esetén az alapmódszerre vagy a fejlett belső minősítésen alapuló módszerre váltsanak. Lehetséges a részleges alkalmazás nem jelentős kockázati kitettségi kategóriák és üzleti tevékenységek esetén (a tőkekövetelmény meghatározható a sztenderd módszer szerint akkor is, ha a hitelintézet a kockázati kitettségi kategóriák meghatározására a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazza). A javasolt irányelv méltányolja azt, hogy az egyes ügyfelek számára kialakítandó minősítési rendszer kötelezettsége potenciálisan nagy terhet jelent a kisebb hitelintézetek számára. Az ilyen kockázati kitettségi kategóriák folyamatosan történő részleges alkalmazását javasolják olyan esetekre is, amikor a hitelintézetek ilyen ügyfelekkel szembeni kitettsége jelentős (89. cikk).

A belső minősítésen alapuló módszerre vonatkozó technikai rendelkezéseket a VI. melléklet tartalmazza.

90-93. cikkek:

A szabályok meghatározzák a kockázatcsökkentő technikák közös kérdéseit és a közös kockázatok, illetve gazdasági hatások egységes kezelését. Ezek tartalmazzák a biztosítékok és garancia/hitelderivatívák nyújtóinak a jelenlegihez képest szélesebb körének elismerését. A belső minősítésen alapuló alapmódszer a pénzügyi követeléseknek és dologi biztosítékoknak prudenciális szempontból megfelelő szintű elismerését nyújtja. A hitelintézetek számára rendelkezésre állnak alternatív módszerek, amelyek közül választhatnak a különböző összetettségi szintű módszerek között (a könnyen alkalmazható, a „kockázati súly helyettesítő” módszeren alapuló egyszerű módszer, vagy a volatilitási korrekciós tényezőket a kapott biztosíték értékére alkalmazó, átfogó módszer). A volatilitási korrekciós tényezők számítására több és kevésbé bonyolult módszerek állnak rendelkezésre (az egyszerű „felügyeleti” módszernél a volatilitási korrekciós tényezők benchmark értékeit táblázat tartalmazza; illetve a kockázatérzékenyebb, saját becslésen alapuló módszer). A vonatkozó technikai rendelkezések a VIII. mellékletben találhatók.

94-101. cikkek:

E cikkek első ízben vezetik be az értékpapírosítási tevékenységekre és befektetésekre vonatkozó tőkekövetelmények harmonizált szabályait. Ez jelentősen javítja a tőkekövetelmény szabályozást, lehetővé téve a hitelintézetek számára, hogy alkalmazzák a finanszírozási lehetőségekből, mérlegkezeléséből és az ezekhez hasonló ügyletekből származó előnyöket. A szabályok ugyanakkor hozzájárulnak ahhoz, hogy az értékpapírosítást kevésbé tekintsék a tőkearbitrázs eszközének. A vonatkozó technikai rendelkezések a IX. mellékletben találhatók.

102-105. cikkek:

Ezekben a rendelkezésekben határozzák meg a hitelintézetek működési kockázatainak fedezéséhez szükséges követelményeket. Erre háromféle módszer áll rendelkezésre. Az egyetlen jövedelemindikátoron alapuló, egyszerű módszer (alapvető mutató módszere) (103. cikk). Ez a módszer tőkepuffert nyújt a működési kockázatok ellen, anélkül hogy megkövetelné a hitelintézetektől a kockázati kitettségüket mutató, komplex és költséges saját információs rendszer kifejlesztését. Egy ennél pontosabb módszer alapját az üzletágak szolgáltatják (sztenderd módszer) (104. cikk). Ez a módszer kockázatérzékenyebb, mivel a működési kockázat tőkekövetelménye differenciáltabb, amely figyelembe veszi a különböző üzletágak relatív kockázatait. Ez a módszer elsősorban a kisebb méretű/kevésbé komplex hitelintézetek számára lehet vonzó. A fejlettebb módszereknél (fejlett mérési módszer-AMA) (105. cikk) a működési kockázat meghatározására saját mérési módszereket alkalmaznak, amelyek megfelelnek a komolyabb kockázatkezelési sztenderdeknek. Várható, hogy elsősorban a nagyobb, nemzetközileg tevékeny hitelintézetek, valamint a kisebb, specializáltabb hitelintézetek, amelyek a főbb tevékenységeikre fejlett kockázatmonitoring rendszert építettek ki, térnek át fokozatosan a fejlett mérési módszerekre. A vonatkozó technikai rendelkezések a X. mellékletben találhatók.

106-119. cikkek:

Néhány módosítás összhangba hozza a tőkekövetelményeket és a nagykockázatvállalásra vonatkozó szabályokat, különösen annak érdekében, hogy tekintetbe vegye a hitelkockázat csökkentési technikák kibővített elismerését.

123-124. cikkek:

Ezek a cikkek a bázeli bizottság tőkegyezményének második pillérével foglalkoznak. Az 51A. cikk megköveteli, hogy a hitelintézetek olyan belső eljárásokkal rendelkezzenek, amelyekkel a kockázataikat és a véleményük szerint azok lefedéséhez szükséges belső tőke nagyságát saját maguk mérhetik és kezelhetik. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a hitelintézetek eleget tesznek-e a szervezésre és kockázatellenőrzésre vonatkozó különböző jogszabályi kötelezettségeiknek, valamint értékelniük kell a hitelintézetek által vállalt kockázatokat (124. cikk). A felügyeleti hatóságok ezt az értékelést használják fel az ellenőrzésekben és a birtokolt szavatolótőkében fennálló gyengeségek kimutatására. A vonatkozó technikai rendelkezések a XIII. mellékletben találhatók.

125-143. cikkek:

Az EU-ban egyre jelentősebbek a határokon átnyúló üzleti tevékenységek és megfigyelhető a határokon átnyúló csoportokon belül a kockázatkezelés központosítása. Ez megköveteli az EU-n belül a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti koordináció és együttműködés fokozását. Emiatt megerősítették a jelenleg is jól működő konszolidált alapú felügyelet szerepét. A 136. cikk a felügyeleteket olyan minimális harmonizált jogosultságokkal ruházza fel, amelyekkel az irányelv követelményeinek elégtelenségei esetén a hitelintézetektől megkövetelhetik a megfelelő intézkedések megtételét.

144. cikk:

A tagállamok hatóságainak a cikkben lefektetett minimális tájékoztatási kötelezettsége ösztönzi az irányelv megfelelő végrehajtását és biztosítja az átláthatóságot.

145-149. cikkek:

Ezek a cikkek a Bázeli Bizottság új tőkegyezményének harmadik pillérével foglalkoznak. A hitelintézetek részéről a piaci résztvevőknek szolgáltatott információ elősegíti a pénzügyi biztonságot és a stabilitást, fenntartja a versenysemlegességet, miközben tekintetbe veszi bizonyos információk érzékenységét. A 147. cikk szerint a hitelintézetek többségének az információkat legalább évente nyilvánosságra kell hozniuk – bizonyos feltételek mellett szükséges lehet az ennél gyakoribb nyilvánosságra hozatal is. A vonatkozó technikai rendelkezések a XII. mellékletben találhatók.

150. cikk:

Az irányelvnek lépést kell tartania a piaci fejlődéssel. A rugalmasság szükséges szintjét az alapvető és a technikai (különösen az irányelv mellékleteiben szereplő) szabályok közötti különbségtétel révén biztosítják, amelyeknél rövid vagy közép távon módosítások válhatnak esedékessé. A 150. cikk új technikai területekkel egészíti ki a (1989-ben bevezetett) 2000/12/EK irányelvben foglaltakat, és azt javasolja, hogy az új technikai mellékletek ugyanilyen gyorsított eljárás keretében módosíthatók legyenek.

B.           a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló 93/6/EGK irányelv

2. cikk: Hatály

A 2. cikk meghatározza, hogy az önálló befektetési vállalkozások, a befektetési vállalkozások csoportjai és a vegyes csoportok esetében miként alkalmazandók a követelmények.

3. cikk: Fogalommeghatározások

A cikk számos új, az alapvető fogalmak jelentésének pontosabb meghatározását és jobb érthetőségét elősegítő fogalommeghatározást tartalmaz.

11. cikk: A kereskedési könyv tőkekövetelménye

A cikk a kereskedési könyv javított meghatározását tartalmazza a vonatkozó tőkekövetelmények nagyobb biztonsággal történő meghatározása, valamint a kereskedési és a banki könyv közötti lehetséges arbitrázs korlátozása céljából. A vonatkozó technikai rendelkezések a VII. mellékletben találhatók.

18-20. cikkek:

A 18. cikk előírja a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások piaci kockázatának lefedését szolgáló minimális tőkekövetelményeket. Újak a hitelderivatívák és a kollektív befektetési vállalkozások pozíciói kezelését illető, valamint a megnövekedett kockázati érzékenységet célzó egyes módosítások. A vonatkozó technikai rendelkezések az I-VII. mellékletekben találhatók. A jelenlegihez képest a 20. cikk a befektetési vállalkozásokra is kiterjeszti a hitelkockázatra és a működési kockázatra vonatkozó, a 2000/12/EK irányelvben szereplő tőkekövetelményeket. Az új hitelkockázati elemek tartalmazzák a hitelderivatívák kezelésére vonatkozó rendelkezéseket, valamint a repóügyletek és értékpapír/árufinanszírozási ügyletek kockázati kitettségének mérését szolgáló módosított intézkedést. A működési kockázat vonatkozásában jelentős módosításokra került sor, amelyek figyelembe veszik a befektetési szektor specifikus sajátosságait, biztosítva annak lehetőségét, hogy az alacsony, közepes és közepes/magas kockázati kategóriába eső befektetési vállalkozásokra továbbra is alkalmazzák a kiadásalapú tőkekövetelményt.

28. cikk: Nagykockázatvállalások

Fenntartják a jelenlegi állapotot, amelyben a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra ugyanazok a szabályok vonatkoznak a kereskedési könyv szerinti ügyletek nagykockázatvállalásait érintő módosítások függvényében. Új elemet jelent a repóügyletekre és az értékpapír/árufinanszírozási ügyletekre vonatkozó kitettség mérésének módosítása. A vonatkozó technikai rendelkezések a VI. mellékletben találhatók.

33. cikk: A pozíciók jelentési célból történő értékelése

A kereskedési könyv pozícióinak értékelésével kapcsolatos fokozott követelményeket írnak elő a prudenciális biztonság érdekében a naponta piaci áron értékelt kereskedési könyv pozícióira kialakított szabályok összefüggésében. A vonatkozó technikai rendelkezések a VII. mellékletben találhatók.

22. cikk: Konszolidált alapú követelmények

Prudenciális szempontból szigorúbb feltételek mellett fenntartják az illetékes hatóságok számára annak lehetőségét, hogy eltekinthessenek a befektetési vállalkozásokból álló csoportok esetében a konszolidált követelmények alkalmazásától.

34. cikk: Kockázatkezelés és tőkeértékelés

A 34. cikk tartalmazza a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó azon kötelezettséget (2000/12/EK irányelv 17. cikke), hogy hatékonyan működő belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezzenek. Tekintettel az érintett intézetek sokféleségére, e követelményeket arányos alapon kell betartani. A cikk a 2000/12/EK irányelv 51A. cikkének követelményét a hitelintézetekre is alkalmazza, amely szerint a kockázatok mérésére és kezelésére belső eljárásokkal, valamint a kockázatok lefedésére a véleményük szerinti megfelelő tőkeösszeggel (belső tőke) kell rendelkezniük. Ezzel a rendelkezéssel kiegészítik a befektetési vállalkozások kockázatkezelési követelményeire vonatkozó, a 2004/39/EK irányelv értelmében érvényben levő rendelkezéseket.

37. cikk: Felügyelet

E cikk szerint a 2000/12/EK irányelv szabályai értelemszerűen befektetési vállalkozásokra is érvényesek.

42. cikk

A 2000/12/EK irányelvhez hasonlóan a 93/6/EGK irányelvnek is lépést kell tartania a piaci fejlődéssel. A szükséges rugalmasságot az alap és a (különösen a mellékletekben szereplő) technikai szabályok közötti különbségtétel biztosítja , amelyek módosítására rövid, illetve középtávon szükség lesz. Biztosítani kell, hogy a technikai mellékletek gyorsított eljárás keretében módosíthatók legyenek. A cikk a következő évek során a szabályozási gyakorlat területén várható jelentős fejleményekre való reagálás érdekében a partnerkockázat kezelésének felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezést tartalmaz.

ê 2000/12/EK

2004/0155 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (átdolgozás)

òúj szöveg

(EGT vonatkozású szöveg)

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[5],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással [6] összhangban, mivel:

ê 2000/12/EK (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(1) A bankok és egyéb pénzintézetek önálló vállalkozási tevékenységeivel kapcsolatos letelepedési szabadságra és szolgáltatásnyújtási szabadságra vonatkozó korlátozások megszűntetéséről szóló, 1973. június 28-i 73/183/EGK tanácsi irányelvet[7] , a hitelintézetek tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1977. december 12-i 77/780/EGK első tanácsi irányelvet[8] , a hitelintézetek szavatolótőkéjéről szóló, 1989. április 17-i 89/299/EGK tanácsi irányelvet[9] , a hitelintézetek létesítésére, üzleti tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 15-i 89/646/EGK második tanácsi irányelvet[10] , a hitelintézetek szolvenciamutatójáról szóló, 1989. december 18-i 89/647/EGK irányelvet[11] , a hitelintézetek összevont (konszolidált) alapon történő felügyeletéről szóló, 1992. április 6-i 92/30/EGK tanácsi irányelvet[12] , és a hitelintézetek nagykockázatainak felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 1992. december 21-i 92/121/EGK irányelvét[13]számos alkalommal és jelentős mértékben módosították. Az áttekinthetőség és az ésszerűség érdekében ezért az említett irányelveket egységes szerkezetbe kell foglalni. Ö A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[14] számos alkalommal és jelentős mértékben módosították. Mivel további módosításokra van szükség, a rendeletet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni. Õ

ê 2000/12/EK (2) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

A Szerződés értelmében a letelepedésre és a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó minden olyan hátrányos megkülönböztetés tilos, amely vagy az állampolgárságon vagy azon a tényen alapul, hogy a vállalkozást nem letelepedett abban a tagállamban, amelyben szolgáltatásait nyújtja.

ê 2000/12/EK (3) preambulumbekezdés

(2) A hitelintézeti tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében elengedhetetlen a tagállamok hitelintézetekre vonatkozó jogszabályai között fennálló, legnagyobb akadályokat képező különbségek felszámolása.

ê 2000/12/EK (4) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(3) Ez az irányelv nélkülözhetetlen eszközét képezi a belső piac megvalósításának, amelynek folyamatát az Egységes Európai Okmány, ütemtervét a Bizottság Fehér Könyve határozza meg, a hitelintézeti tevékenység területén mind a letelepedés mind a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadsága szempontjából.

ê 2000/12/EK (5) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(4) A hitelintézeti koordinációt szolgáló intézkedéseknek minden intézményre vonatkozniuk kell, mind a megtakarítások védelme, mind az ilyen intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében. Szükség szerint Ö mindazonáltal figyelembeÕ ugyanakkor megfelelően figyelembe kell venni Ö veszik Õ azokat az objektív különbségeket, amelyek az intézmények alapszabályaiban és a nemzeti jogszabályok által megállapított sajátos céljaiban fennállnak.

ê 2000/12/EK (6) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(5) Az intézkedések hatályát ezért amennyire csak lehet, ki kell szélesíteni, hogy az kiterjedjen mindazokra az intézményekre, amelyek üzleti tevékenységük keretében betétek formájában vagy egyéb módon, úgymint kötvények és más hasonló értékpapírok folyamatos kibocsátása révén visszafizetendő pénzeszközöket vesznek át a nagy nyilvánossághoz tartozó ügyfelektől, és amelyek saját számlájukra hiteleket nyújtanak. Kivételeket kell Ö biztosítanak Õ egyes hitelintézetek esetében, amelyekre ez az irányelv nem alkalmazható. Az irányelv rendelkezései nem sérthetik az olyan különleges kiegészítő engedélyekről rendelkező nemzeti jogszabályok alkalmazását, amelyek alapján a hitelintézetek sajátos tevékenységeket folytathatnak, vagy bizonyos fajta műveleteket végezhetnek.

ê 2000/12/EK (7) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(6) Az elfogadott megközelítési mód értelmében Ö Helyénvaló, hogy csak Õ az elengedhetetlen mértékű harmonizáció megvalósítása a cél, amely szükséges és elégséges ahhoz, hogy biztosítsa az engedélyek és a prudenciális felügyeleti rendszerek kölcsönös elismerését, lehetővé téve egyetlen, a Közösség egész területén érvényes engedély kiadását, valamint a székhely szerinti tagállam prudenciális felügyelete elvének alkalmazását. Ennél fogva az üzleti terv kötelező elkészítését csupán olyan tényezőnek kell tekinteni, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy objektív kritériumok alkalmazásával, pontosabb ismeretek alapján döntsenek. Bizonyos fokú rugalmasságra mindazonáltal lehetőség van a hitelintézetek jogi formájával szemben támasztott követelményeket vagy a banknevek védelmét Ö illetően Õ .

òúj szöveg

(7) mivel a javasolt intézkedések céljait tagállami szinten nem lehet kellő mértékben megvalósítani, s ezért a javasolt intézkedés léptékére és hatásaira tekintettel ezek a célok közösségi szinten jobban megvalósíthatóak, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosság elvével összhangban, mint ahogy az a cikkben is kifejezésre kerül, ez az irányelv nem lépi túl a célok eléréséhez szükséges minimális mértéket.

ê 2000/12/EK (8) preambulumbekezdés

(8) Azonos jellegű pénzügyi követelményeket kell támasztani a hitelintézetekkel szemben a megtakarítók számára hasonló védelem, a hitelintézetek összehasonlítható csoportjai számára pedig tisztességes versenyfeltételek biztosítása érdekében. A további összehangolásig megfelelő strukturális arányszámokat kell kialakítani, amelyek a nemzeti hatóságok közötti együttműködés keretében lehetővé teszik a hasonló típusú hitelintézetek pozícióinak szokványos módszerekkel történő megfigyelését. Ennek az eljárásnak elő kell segítenie a tagállamok által létrehozott és alkalmazott mutatórendszerek fokozatos közelítését. Mindazonáltal különbséget kell tenni egyfelől az olyan mutatók között, amelyek a hitelintézetek megbízható irányítását hivatottak szolgálni, másfelől azokat, amelyeket gazdaság- és monetáris politikai célokból hoztak létre.

ê 2000/12/EK (9) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(9) A kölcsönös elismerés és a székhely szerinti tagállam felügyeletének elvei megkövetelik, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai ne adják ki, illetve vonják vissza az engedélyt, amennyiben bizonyos tényezők, többek között az üzleti terv tartalma, a földrajzi eloszlás vagy a tényleges tevékenységek egyértelműen jelzik, hogy egy alapkezelő társaság azért választotta egy bizonyos tagállam jogrendszerét, hogy megkerülje a szigorúbb előírásokat annak a másik tagállamnak a területén, ahol tevékenységeinek nagyobb hányadát végezni szándékozik vagy végzi. A jogi személyiséggel rendelkező hitelintézetnek abban a tagállamban kell Ö kap Õ engedélyt kapnia, ahol az alapító okirat szerinti székhelye található. A jogi személyiséggel nem rendelkező hitelintézetnek abban a tagállamban Ö működteti Õ kell központi irodáját működtetnie, ahol működési engedélyt kapott. Ezen túlmenően a tagállamoknak Ö előírják Õ elő kell írniuk, hogy egy hitelintézet központi irodájának mindig a székhely szerinti tagállamban kell lennie, és működését is ténylegesen ott Ö fejti ki Õ kell kifejtenie.

ê 2000/12/EK (10) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(10) Az illetékes hatóságok nem adhatnak engedélyt, vagy nem engedélyezhetik tovább egy hitelintézet működését, ha felügyeleti feladataik hatékony gyakorlásában gátolhatják őket az intézmény és más természetes vagy jogi személyek között fennálló szoros kapcsolatok. E tekintetben a már engedélyezett hitelintézeteknek is Ö megfelelnek Õ meg kell felelniük az illetékes hatóságok elvárásainak. A „szoros kapcsolatok” kifejezésre ebben az irányelvben adott meghatározás a minimális jellegzetességeket állapítja meg. A tagállamokat ez nem köti meg abban, hogy azt a meghatározásban felvázoltakon kívül más helyzetekre is alkalmazzák. Kizárólag az a tény, hogy jelentős hányadát megszerezték egy társaság tőkéjének, még nem jelenti a „szoros kapcsolatok” értelmében vett részesedést, amennyiben ezt a tulajdoni hányadot kizárólag olyan átmeneti befektetésként szerezték meg, amely az intézmény szerkezete vagy pénzügyi politikája felett nem teszi lehetővé befolyás gyakorlását.

ê 2000/12/EK (11) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(11) A felügyeleti szervek felügyeleti hatásköreinek hatékony gyakorlására történő utalás az összevont (konszolidált) alapon történő felügyeleti tevékenységre vonatkozik, amelyet olyan hitelintézet felett kell gyakorolni, amely esetében a közösségi jog rendelkezései így rendelkeznek. Ilyen esetekben az engedély iránti kérelemmel megkeresett Ö hatóságok azonosítani tudják Õ hatóságoknak tudniuk kell azonosítani a szóban forgó hitelintézet feletti összevont (konszolidált) alapon történő felügyelet gyakorlására illetékes hatóságokat.

ê 2000/12/EK (12) preambulumbekezdés

A székhely szerinti tagállam az illetékes hatóságai által engedélyezett intézményre az 5. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében, (2) bekezdésében, valamint a 7., 16., 30., 51. és 65. cikkben előírtaknál szigorúbb szabályokat is megállapíthat.

ê 2000/12/EK (13) preambulumbekezdés

A közösségi hitelintézetek fióktelepeire vonatkozó engedélyezési kötelezettség megszüntetése szükségessé teszi a dotációs tőke eltörlését is.

ê 2000/12/EK (14) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(12) A kölcsönös elismerés alapján a választott megközelítési mód lehetővé teszi a Ö A Õ székhely szerinti tagállamban engedélyezett hitelintézetek számára Ö lehetséges Õ, hogy Ö fióktelepeket létesítsenek Õ fióktelepek létesítése vagy szolgáltatásnyújtás útján a Közösség egész területén az I. mellékletben felsorolt tevékenységek bármelyikét vagy mindegyikét folytassák. Az említett mellékletben nem szereplő tevékenységek folytatására a Szerződésnek a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára megállapított általános rendelkezései vonatkoznak.

ê 2000/12/EK (15) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(13) Indokolt ugyanakkor kiterjeszteni a kölcsönös elismerést az I. mellékletben felsorolt tevékenységekre akkor is, ha azokat hitelintézetek leányvállalataként működő pénzügyi szervezetek végzik, feltéve, hogy az ilyen leányvállalatokra kiterjed anyavállalkozásaik összevont (konszolidált) felügyelete, és megfelelnek bizonyos szigorú feltételeknek.

ê 2000/12/EK (16) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(14) A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlásával összefüggésben a fogadó tagállam Ö megköveteli Õ megkövetelheti a székhely szerinti tagállamban nem hitelintézetként engedélyezett intézményektől, hogy megfeleljenek a saját nemzeti törvényei, illetve rendeletei egyedi rendelkezéseinek az I. mellékletben nem szereplő tevékenységek tekintetében, feltéve, hogy egyrészt a szóban forgó rendelkezések összhangban állnak a közösségi joggal és a közjó védelmét hivatottak szolgálni, másrészt, hogy az ilyen intézményekre vagy az ilyen tevékenységekre nem vonatkoznak egyenértékű szabályok a székhely szerinti tagállam törvényei vagy rendeletei szerint.

ê 2000/12/EK (17) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(15) A Ö tagállamok biztosítják Õ tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy semmi sem gátolja azt, hogy a kölcsönös elismerésben részesülő tevékenységeket ugyanolyan módon lehessen végezni, mint a székhely szerinti tagállamban, mindaddig, amíg az nem ütközik a közjó védelmét szolgáló törvényi rendelkezésekbe a fogadó tagállamban.

ê 2000/12/EK (18) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Szükségszerű kapcsolat áll fenn ezen irányelv célja és az egyéb közösségi jogszabályok nyomán megvalósuló tőkemozgás-liberalizáció között. A banki szolgáltatások liberalizációjával kapcsolatos intézkedéseknek minden esetben összhangban kell lenniük a tőkemozgások liberalizációját célzó intézkedésekkel.

ê 2000/12/EK (19) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(16) Valamennyi tagállamban azonos tartalmú szabályokat kell alkalmazni az olyan hitelintézetek fiókjaira, amelyek központi irodája a Közösségen kívül van. Jelenleg azt fontos Ö Fontos azt Õ biztosítani, hogy ezek a rendelkezések ne legyenek kedvezőbbek, mint azok, amelyek a tagállamokból származó intézmények fióktelepeire vonatkoznak. Le kell szögezni, hogy a Ö A Õ Közösség Ö képes Õ köthet olyan megállapodást Ö kötni Õ harmadik országokkal, amely az említett fióktelepeknek, a viszonosság elvét is számításba véve, a Közösség egész területén azonos elbánást biztosító szabályok alkalmazását írja elő. A harmadik országban engedélyezett hitelintézetek fióktelepei nem Ö élnek Õ élhetnek a Szerződés 49. cikkének második bekezdése alapján a szolgáltatásnyújtás szabadságával, vagy a letelepedés szabadságával, azon a tagállamon kívül, ahol magukat a fióktelepeket létesítették. Mindazonáltal a harmadik országok joga által szabályozott társaságok által benyújtott, leányvállalat vagy részesedésszerzés engedélyezése iránti kérelmekre olyan eljárás vonatkozik, amely annak biztosítására szolgál, hogy a közösségi hitelintézetek kölcsönös elbánásban részesüljenek a szóban forgó harmadik országokban.

ê 2000/12/EK (20) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Ezen irányelv értelmében az illetékes nemzeti hatóságok által nyújtott hitelintézeti engedélyek területi hatálya már nem csupán a nemzeti területre, hanem az egész Közösség területére kiterjed. A jelenleg érvényben lévő viszonossági klauzulák ennélfogva nem hatályosak. Ezért szükség van egy rugalmas eljárásra, amely lehetővé teszi a viszonosság közösségi alapon történő megállapítását Ennek az eljárásnak a célja nem az, hogy elzárja a Közösség pénzpiacait, hanem inkább az, hogy mivel a Közösség nyitva szándékozik tartani pénzpiacait a világ más részei előtt, elősegítse a globális pénzpiacok liberalizációját harmadik országokban. Ebből a célból az irányelv rendelkezik a harmadik országokkal folytatandó tárgyalásokra vonatkozó eljárásokról, és, végső esetre, az új engedélykérelmek felfüggesztésével vagy az új engedélyek korlátozásával járó intézkedések meghozatalának lehetőségéről.

ê 2000/12/EK (21) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(17) Kívánatos, hogy megegyezés jöjjön létre Ö Megegyezésre van szükség Õ viszonossági alapon a Közösség és harmadik országok között avégett, hogy az összevont (konszolidált) felügyelet gyakorlati megvalósítása a lehető legtágabb földrajzi területre terjedhessen ki.

ê 2000/12/EK (22) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(18) A hitelintézetek rendezett pénzügyi helyzetének, különösen fizetőképességüknek felügyeletéért a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai felelősek. A fogadó tagállam illetékes hatóságai a likviditás Ö az üzletágak likviditásának Õ és a pénzügyi politika Ö politikák Õ felügyeletéért maradnak felelősek. A piaci kockázat felügyeleteének a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságai közötti szoros együttműködés tárgyát Ö képezi Õ kell képezznie.

ê 2000/12/EK (23) és (24) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(19) A belső bankpiac zavartalan működése nemcsak jogi szabályozást tesz szükségessé, hanem szoros és rendszeres együttműködést ð és a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok jelentősen javított közelítését ï is a tagállamok illetékes hatóságai között. Ö Különösen, Õ Az Ö az Õ egyes hitelintézeteket érintő problémák megfontolása céljából ð és a kölcsönös információcsere a 2004/5/EK bizottsági határozattal[15] felállított Európai Bankfelügyeleti Bizottságban történik ï.a bankfelügyeleti hatóságok között felállított „groupe de contact” (kapcsolattartó csoport) marad a legmegfelelőbb fórum. Ez a csoport alkalmas szerv a 28. cikkben előírt kölcsönös információcsere megvalósítására. Ez a kölcsönös tájékoztatási eljárás semmi esetre sem pótolja a 28. cikkben megállapított kétoldalú együttműködést. A sSaját ellenőrzési jogkörük sérelme nélkül, Ö a fogadó tagállam illetékes hatóságai, szükséghelyzetben saját kezdeményezésükre, Õ vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak kezdeményezését követően folytathatják annak vizsgálatát, hogy a területükön letelepedett hitelintézetek tevékenysége megfelel-e a rájuk vonatkozó jogszabályoknak, a megbízható ügyviteli és számviteli eljárások elveinek és a kielégítő belső ellenőrzés követelményeinek.

ê 2000/12/EK (25) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(20) Ajánlatos megengedni az információcserét az illetékes hatóságok és az olyan hatóságok vagy szervek között, amelyek rendeltetésüknél fogva elősegítik a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítését. A megküldött tájékoztatás bizalmas jellegének megőrzése érdekében a címzettek körét szűk korlátok között Ö tartják Õ kell tartani.

ê 2000/12/EK (26) és (27) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(21) Bizonyos viselkedési formák, így a csalás és a bennfentes visszaélések, befolyásolhatják a pénzügyi rendszer stabilitását, beleértve annak integritását, még akkor is, ha azok hitelintézetektől eltérő intézményeket érintenek. Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen információcsere Ö ilyen esetekben Õ engedélyezett.

ê 2000/12/EK (28) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(22) Amennyiben ki van kötve, hogy információ csak az illetékes hatóságok kifejezett egyetértésével továbbítható, adott esetben ezek a hatóságok szigorú feltételek betartásától Ö teszik Õ tehetik függővé hozzájárulásukat.

ê 2000/12/EK (29) preambulumbekezdés (elfogadott)

(23) Szintén engedélyezni kell az információcserét egyfelől az illetékes hatóságok, másfelől a központi bankok és más, monetáris hatósági minőségben hasonló feladatot ellátó szervek, valamint szükség szerint a fizetési rendszerek felett gyakorolt felügyeletért felelős más hatóságok között.

ê 2000/12/EK (30) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(24) A hitelintézetek prudenciális felügyeletének és a hitelintézeti ügyfelek védelmének erősítése céljából elő kell írni, hogy a könyvvizsgáló kötelessége azonnal jelenteni az illetékes hatóságoknak, ha, amint arról ezen irányelv rendelkezik, munkájának Ö ellátása Õ végzése során olyan tények jutnak tudomására, amelyek jelentősen befolyásolhatják a hitelintézet pénzügyi helyzetét, illetve igazgatási és számviteli szervezetét. Erre a célra tekintettel kívánatos volna, hogy Ö Ugyanebből a célból Õ a tagállam Ö is Õ előírja, hogy e kötelezettség minden körülmények között fennáll, amikor a könyvvizsgáló munkavégzése során ilyen tényeket tár fel olyan vállalkozásnál, amely szoros kapcsolatban áll egy hitelintézettel. A könyvvizsgálók kötelessége, amelynek értelmében az illetékes hatóságokkal szükség esetén közölniük kell a hitelintézettel kapcsolatos bizonyos tényeket, illetve döntéseket, amelyeket egy nem pénzügyi vállalatnál végzett munkájuk során tárnak fel, önmagában nem változtat a szóban forgó vállalkozásnál elvégzendő feladataik természetén, sem azon, ahogyan e feladatokat annál a vállalkozásnál el kell látniuk.

ê 2000/12/EK (31) és (35) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

A hitelintézetek szavatolótőkéjére vonatkozó közös alapnormák kulcsfontosságú tényezői az egységes belső bankpiac megvalósításának, mivel a hitelintézetek folyamatos működőképességének és a megtakarítások védelmének biztosítását szolgálják Ez a harmonizáció erősíti a hitelintézetek felügyeletét és hozzájárul a bankszektort érintő további koordinációhoz.

Ezeket a normákat a Közösségben engedélyezett összes hitelintézetre alkalmazni kell.

A hitelintézetek szavatolótőkéje szolgálhat az olyan veszteségek fedezésére, amelyeket nem ellensúlyoz megfelelő mértékű nyereség. A szavatolótőke fontos mércéül szolgál az illetékes hatóságok számára is, különösen a hitelintézetek fizetőképességének felmérése során és egyéb prudenciális célok érvényesítésénél.

A hitelintézetek a belső banki piacon közvetlenül versenyeznek egymással, ennélfogva a szavatolótőkére vonatkozó meghatározásoknak és normáknak egyenértékűeknek kell lenniük. Ezért a szavatolótőke összetételének meghatározására szolgáló kritériumokat nem szabad kizárólagosan a tagállamokra bízni. A közös alapnormák elfogadása a Közösség legjobb érdekeit szolgálja, amennyiben ilyen módon a verseny torzulása megakadályozható és a közösségi bankrendszer erősíthető.

A szavatolótőke ezen irányelvben megállapított meghatározása a tételek és a minősítő összegek maximális értékeit állapítja meg, az egyes tagállamok szabad belátására bízva, hogy ezeknek a tételeknek teljes körét vagy egy részét használják-e, illetve a minősítő összegekre vonatkozóan alacsonyabb küszöbértékeket fogadnak-e el.

ê 2000/12/EK (36) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(25) Ez Aaz irányelv Ö szerint Õ meghatározza Ö meg kell határozni Õ a szavatolótőke bizonyos elemeire vonatkozó minősítő kritériumokat, a tagállamok ugyanakkor Ö szigorúbb rendelkezéseket Õ szabadon alkalmazhatnak szigorúbb rendelkezéseket.

ê 2000/12/EK (37) preambulumbekezdés

A kezdeti szakaszban a közös alapnormák tágabban kerülnek meghatározásra abból a célból, hogy felöleljenek minden olyan tételt, amely a különböző tagállamokban a szavatolótőke részét képezi.

ê 2000/12/EK (38)

(26) A szavatolótőkét képező tételek jellegének függvényében ezen irányelv különbséget tesz az olyan tételek között, amelyek az eredeti szavatolótőkét alkotják és azok között, amelyek a járulékos szavatolótőkét képezik.

ê 2000/12/EK (39) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(27) Annak kifejezésre juttatása érdekében, hogy a járulékos szavatolótőkét képező tételek nem ugyanolyan természetűek, mint azok, amelyek az eredeti szavatolótőkét alkotják, a szavatolótőkében foglalt járulékos tőkeelemek összege nem Ö haladja Õ haladhatja meg az eredeti szavatolótőkét. Ezen túlmenően, a járulékos szavatolótőke egyes bennfoglalt tételei összegszerűen nem Ö haladják Õ haladhatják meg az eredeti szavatolótőke összegének felét.

ê 2000/12/EK (39) preambulumbekezdés

(28) A verseny torzulásának elkerülése érdekében az állami hitelintézetek nem szerepeltethetik szavatolótőkéjük között a tagállamok vagy a helyi hatóságok által nekik nyújtott garanciákat.

ê 2000/12/EK (40) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(29) Ha a felügyelet során bármikor meg kell határozni egy hitelintézeti csoport összevont (konszolidált) szavatolótőkéjének összegét, a számítást ezen irányelvnek megfelelően Ö végzik Õ kell elvégezni.

ê 2000/12/EK (41) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(30) A szavatolótőke és a szolvenciamutató kiszámítására ð , a hitelintézet kockázati kitettségének való megfelelésre, ï valamint a kockázatok koncentrációjának felmérésére használandó pontos számviteli módszernek figyelembe Ö veszi Õ kell vennie a bankok és más pénzügyi intézmények éves és összevont (konszolidált) beszámolójáról szóló, 1986. december 8-i 86/635/EGK tanácsi irányelv[16] rendelkezéseit, amely irányelv magában foglalja a Szerződés 44. cikke (2) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK tanácsi irányelv[17] rendelkezéseinek egyes kiigazításait, ð vagy a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet[18], annak függvényében, hogy melyik vonatkozik a nemzeti jogban a hitelintézetek beszámoltatására. ï

ê 2000/12/EK (42) és (47) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

A szavatolótőkére vonatkozó rendelkezések annak a szélesebb nemzetközi erőfeszítésnek a részét képezik, amely a legjelentősebb országoknak a szavatolótőke megfelelésére vonatkozó hatályban lévő szabályainak közelítésére irányul.

Egy egységes belső bankpiacon az intézményeknek közvetlenül versenyre kell kelniük egymással, és a minimális arányszámmal meghatározott, a fizetőképességre vonatkozó közös normák megakadályozzák a verseny torzulását és erősítik a Közösség bankrendszerét.

A Bizottság jelentést készít, és időszakonként a szigorítás szándékával megvizsgálja a szavatolótőkére vonatkozó rendelkezéseket, hogy a szavatolótőkére vonatkozó közös meghatározás nagyobb fokú hasonlóságát érje el. Ez a hasonlóság lehetővé teszi majd a közösségi hitelintézetek szavatolótőkéinek kiegyenlítését.

A szolvenciamutatókra vonatkozó rendelkezések a bankügyi tanácsadó bizottság által végzett munka végeredményét képezik, amely bizottságnak az a feladata, hogy javaslatokat terjesszen a Bizottság elé a tagállamokban alkalmazott mutatók összehangolására.

Egy megfelelő szolvenciamutató létrehozása központi szerepet játszik a hitelintézetek felügyelete terén.

Egy olyan arányszám, amely az eszközöket és a mérlegen kívüli tételeket a hitelkockázat mértéke szerint súlyozza, különösen hasznos a mindenkori fizetőképesség mérésére.

òúj szöveg

(31) A minimális tőkekövetelmények központi szerepet játszanak a hitelintézetek felügyeletében és a felügyeleti technikák kölcsönös elismerésében. E tekintetben a minimális tőkekövetelményekre vonatkozó rendelkezéseket más, olyan sajátos jogi eszközökkel együtt kell figyelembe venni, amelyek szintén a hitelintézetekre vonatkozó alapvető felügyeleti technikák harmonizációját célozzák.

(32) A versenytorzulás megelőzése érdekében és a belső piac bankrendszerének erősítése végett helyénvaló a közös minimális tőkekövetelmények meghatározása.

(33) A megfelelő szolvencia biztosítása céljából fontos a minimális tőkekövetelmények meghatározása, amelyek a kockázati fokozatnak megfelelően súlyozzák az eszközöket és a mérlegen kívüli tételeket.

ê 2000/12/EK (48) és (51) preambulumbekezdés

Ennek megfelelően a hitelkockázatnak kitett eszközökkel és mérlegen kívüli tételekkel kapcsolatos, a szavatolótőkére vonatkozó egységes normák kidolgozása lényeges elemét képezi a felügyeleti technikákkal kapcsolatos kölcsönös elismerés megvalósításának, és így a belső bankpiac teljessé tételéhez szükséges harmonizációnak.

E tekintetben a szolvenciamutatóra vonatkozó rendelkezéseket más, olyan sajátos jogi eszközökkel együtt kell figyelembe venni, amelyek szintén a hitelintézetekre vonatkozó alapvető felügyeleti technikák harmonizációját célozzák.

Egy egységes belső bankpiacon az intézményeknek közvetlenül versenyre kell kelniük egymással, és a minimális arányszámmal meghatározott, a fizetőképességre vonatkozó közös normák megakadályozzák a verseny torzulását és erősítik a Közösség bankrendszerét.

Ezen irányelv előírja, hogy a különböző pénzügyi vállalkozások által kibocsátott garanciákat különböző módon kell súlyozni. A Bizottság ennek megfelelően vállalja, hogy megvizsgálja, összességében ez az irányelv nem torzítja-e számottevően a hitelintézetek és a biztosítók közötti versenyt, és ennek a vizsgálatnak a fényében mérlegeli, hogy indokolt-e valamilyen helyreigazító intézkedést hozni.

òúj szöveg

(34) Alapvető fontosságú a Közösség területén működő hitelintézetek sokféleségének figyelembe vétele a különböző kockázati érzékenységi szinteket magában foglaló és különböző komplexitási fokot igénylő hitelkockázatok lefedését szolgáló minimális tőkekövetelmények kiszámítására vonatkozó különböző módszerek biztosításával. A külső minősítések és a hitelintézeteknek az individuális hitelkockázati paraméterekre vonatkozó saját becsléseinek használata a hitelkockázati szabályok kockázati érzékenységének és prudenciális biztonságának számottevő javulását jelentik. Szükség van megfelelő ösztönzőkre, hogy a hitelintézetek a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazásának irányába mozduljanak el.

(35) A minimális tőkekövetelményeknek arányban kell állniuk a kockázatokkal. A követelményeknek különösen a viszonylag kismértékű, de nagyszámú kitettségekből fakadó kockázati szintek csökkentését kell tükrözniük.

(36) Fokozottan el kell ismerni a hitelkockázat-csökkentési technikákat, ugyanakkor a szabályozási keretrendszernek biztosítania kell, hogy a fizetőképességet nem ássa alá az indokolatlan elismerés.

(37) Annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézetek értékpapírosítási tevékenységeiből és befektetéseiből fakadó kockázatokat és kockázatcsökkentéseket megfelelő mértékben figyelembe vegyék a hitelintézetekre vonatkozó minimális tőkekövetelmények meghatározásánál, szükség van az ilyen tevékenységek és befektetések kockázatérzékenységen és prudenciális biztonságon alapuló kezelésére vonatkozó szabályok beépítésére.

ê 2000/12/EK (52) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

A III. melléklet határozza meg, hogyan kell a mérlegen kívüli tételeket kezelni a hitelintézetek tőkekövetelményének kiszámításkor. A belső piac zavartalan működése és különösen az azonos mozgástér biztosítása érdekében a tagállamok kötelesek arra törekedni, hogy a szerződéses nettósítás megállapodásokat az illetékes hatóságaik egységesen értékeljék. A III. melléklet figyelembe veszi a bankfelügyelők nemzetközi fórumának a kétoldalú nettósítás felügyeleti elismerésére irányuló munkáját, különösen egyes tranzakciók esetében a szavatolótőkére vonatkozó követelmények nettó – és nem bruttó – összeg alapján történő kiszámításának lehetőségével kapcsolatban, feltéve, hogy vannak olyan jogilag kötelező erejű megállapodások, amelyek biztosítják, hogy a hitelkockázat a nettó összegre korlátozódik. Számos harmadik ország nemzetközi tevékenységet folytató hitelintézete és hitelintézet-csoportja számára, amelyek közösségi hitelintézetekkel versenyeznek, a szélesebb nemzetközi szinten elfogadott szabályok a tőzsdén kívüli (OTC) származékos ügyletek kifinomultabb felügyeleti kezelését eredményezik. Ez a finomodás megfelelőbb tőkefedezeti kötelezettséghez vezet, amely figyelembe veszi a felügyeleti szinten elismert szerződéses nettósítási megállapodások kockázatcsökkentő hatását a lehetséges jövőbeni hitelkockázatokra. Egyes tagállamokban az OTC származékos ügyleteknek a központi partnerként fellépő elszámolóházak által végzett elszámolása jelentős szerepet tölt be. A hitelkockázat prudenciális kezelésekor helyénvaló elismerni az ilyen elszámolás előnyeit, amelyek a hitelkockázat és a kapcsolódó, a rendszerből eredő kockázat csökkentésében jelentkeznek. Szükség van arra, hogy az elszámolóházon keresztül lebonyolított OTC származékos szerződésekből eredő jelenlegi és lehetséges jövőbeni kockázatvállalások biztosítékokkal teljes mértékben fedezve legyenek, és hogy az elszámolóház kockázatvállalásainak a bejegyzett biztosítékok piaci értékét meghaladó mértékű felhalmozódásának veszélye ki legyen zárva, annak érdekében, hogy az elszámolt OTC származékos ügyletek számára átmeneti időszakra ugyanolyan prudenciális kezelést biztosítsanak, mint a tőzsdei származékos ügyletek számára. Az illetékes hatóságok által kielégítő szintűnek ítéltnek kell lennie a kezdeti letét és a változó letét előírt mértékének, valamint a bejegyzett biztosíték által nyújtott védelem minőségének és szintjének. A tagállamokban alapított hitelintézeteknek a III. melléklet hasonló lehetőséget nyújt a kétoldalú nettósítás illetékes hatóságok általi elismerésére, és így egyenlő versenyfeltételeket biztosít a hitelintézetek számára. A szabályozás egyaránt kiegyensúlyozott és alkalmas a prudenciális felügyeleti intézkedések hitelintézetekre való alkalmazásának további erősítésére. A tagállamok illetékes hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy a hozzáadott összegek kiszámítása a tényleges – és nem a látszólagos – nemzeti összegekre épüljön.

òúj szöveg

(38) A hitelintézetek jelentős mértékű működési kockázatot viselnek, amelynek fedezésére szavatolótőkére van szükség. Alapvető fontosságú a Közösség területén működő hitelintézetek sokféleségének figyelembe vétele a működési kockázatok lefedéséhez szükséges, a kockázatérzékenység különböző szintjeit és a komplexitás különböző fokozatait magukban foglaló minimális tőkekövetelmények meghatározását szolgáló különböző módszerek biztosítása révén. Szükség van megfelelő ösztönzőkre, hogy a hitelintézetek a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazásának irányába mozduljanak el. Tekintettel arra, hogy a működési kockázat mérését és kezelését szolgáló technikák még kialakulóban vannak, a szabályokat rendszeresen felül kell vizsgálni és szükség esetén aktualizálni kell. Ez vonatkozik a különböző üzletágak díjaira és a kockázatcsökkentési technikák elismerésére is.

(39) A hitelintézetek csoportjának megfelelő fizetőképessége biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a minimális tőkekövetelményeket a csoport konszolidált pénzügyi helyzete alapján alkalmazzák. Annak érdekében, hogy biztosítsák a szavatolótőkének a csoporton belüli megfelelő elosztását, valamint ahol szükséges, a megtakarítások védelmét célzó rendelkezésre állását, a minimális tőkekövetelmények a csoporton belüli önálló hitelintézetekre vonatkoznak, feltéve hogy ez a cél más módon nem érhető el hatékonyan.

ê 2000/12/EK (53) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

A mutató ezen irányelvben előírt minimális értéke megerősíti a közösségi hitelintézetek tőkehelyzetét. A 8%-os szintet az 1988 elején hatályos tőkekövetelmények statisztikai felmérése nyomán állapították meg.

ê 2000/12/EK (54) preambulumbekezdés

(40) A hitelintézetek nagykockázatainak felügyeleti ellenőrzésére vonatkozó alapvető szabályokat harmonizálni kell. A tagállamok számára ugyanakkor változatlanul lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben megfogalmazottaknál szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhassanak.

ê 2000/12/EK (55) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(41) A hitelintézetek kockázatvállalásainak nyomon követése és ellenőrzése a felügyelet szerves részét képezik. A Ö Emiatt a Õ kockázatvállalások túlzott összpontosulása egyetlen ügyfélre vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjára Ö történő túlzott összpontosulása Õ a veszteség kockázatának elfogadhatatlan mértékét eredményezheti. Az ilyen helyzet a hitelintézet fizetőképességére hátrányosnak tekinthető.

ê 2000/12/EK (56) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(42) A hitelintézetek a belső bankpiacon Ö Mivel a belső bankpiac hitelintézetei Õ közvetlen versenyben állnak egymással, ennél fogva a megfigyelés követelményeinek a Közösség területén meg kell egyezniük. Ezért a kockázatvállalások koncentrációjának meghatározására alkalmazott ismérveket közösségi szintű, jogilag kötelező szabályokban kell rendezni, és azt nem lehet teljesen a tagállamok mérlegelési jogkörébe utalni. A Közösség érdekeit ennek megfelelően közös szabályok elfogadása szolgálja leginkább, mivel ez kiküszöböli a versenyfeltételek különbözőségét, egyúttal erősíti a közösségi bankrendszert.

ê 2000/12/EK (57) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(43) A hitelintézetek szolvenciamutatójára vonatkozó rendelkezések tartalmazzák azoknak a hitelkockázatoknak a felsorolását, amelyeket a hitelintézetekek vállalhatnak. Ezért ezt a jegyzéket kell használni a nagykockázatok vállalásának behatárolása céljából a kockázatvállalások meghatározásához is. Ugyanakkor ð Miközben célszerű a nagykockázatvállalások felső határának megállapításához a kockázat fogalmának meghatározását a hitelkockázat minimális tőkekövetelményének meghatározására alapozni, addig ï elviekben nem célszerű a szóban forgó rendelkezésekben megállapított kockázati súlyozásokra vagy fokokra hivatkozni. Ezek a kockázati súlyozások és fokok azzal a céllal lettek kialakítva, hogy a hitelintézetek által viselt hitelezési kockázatok fedezésére szolgáló általános fizetőképességi követelményt állítsanak fel. A nagykockázatok vállalásának szabályozásával összefüggésben az a cél, Ö Annak érdekében, Õ hogy korlátozva legyen a hitelintézet által egyetlen ügyfél vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportja révén elszenvedhető legnagyobb veszteség,. Ezért olyan körültekintő, prudens megközelítési módot célszerű elfogadni, amelyben általános szabályként a kockázatvállalások nominális értékét veszik figyelembe, Ö célszerű a nagykockázatok meghatározására olyan szabályokat elfogadni, amelyek figyelembe veszik a kockázatvállalás nominális értékét, a Õ de semmilyen Ö kockázati súlyozások Õ at Ö vagy fokozatok Õ at Ö alkalmazása nélkül Õ nem alkalmaznak.

òúj szöveg

(44) Bár kívánatos, hogy a nagykockázatokra vonatkozó rendelkezések változtatásáig a számítási követelmények limitálása érdekében megengedett legyen a hitelkockázat- csökkentés hatásainak a minimális tőkekövetelményekre megengedetthez hasonló elismerése, a hitelkockázat csökkentésére vonatkozó szabályokat a nagyszámú ügyfélnek való kitettségből fakadó, általános diverzifikált hitelkockázatok összefüggésében alakították ki. Ennek megfelelően az egyéni ügyfélnél vagy az ügyfelek csoportjánál esetlegesen felmerülő maximális veszteségek korlátozását célzó nagykockázatok felső határainak megállapításánál az ilyen technikák hatásainak elismerése prudenciális korlátok alá esik.

ê 2000/12/EK (58) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(45) Amikor egy hitelintézet saját anyavállalatával, vagy az anyavállalat más leányvállalatával kapcsolatban vállal kockázatot, különösen nagy elővigyázatosságra van szükség. A hitelintézetek által vállalt kockázatok kezelését Ö kezelése Õ teljesen önálló módon Ö történik Õ kell megoldani, a megbízható bankirányítás elveivel összhangban, tekintet nélkül az ezeken az elveken kívüli egyéb megfontolásokra. Ez az irányelv úgy rendelkezik, hogy hHa a hitelintézetben közvetlenül vagy közvetve befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek befolyásukat feltehetőleg az intézmény körültekintő és megbízható irányításának rovására gyakorolják, az illetékes hatóságok megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy véget vessenek ennek a helyzetnek. A nagykockázatok vállalásának területén egyedi Ö , szigorúbb korlátozásokat tartalmazó Õ szabályokat kell megállapítani a hitelintézet részéről saját csoportjával kapcsolatban vállalt kockázatok vonatkozásában is, ezekben az esetekben szigorúbb korlátozások meghatározása indokolt, mint egyéb kockázatvállalások esetén. Ugyanakkor nem szükséges a szigorúbb korlátozásokat Ö az ilyen standardokat Õ alkalmazni, amennyiben az anyavállalat pénzügyi holdingtársaság, vagy hitelintézet, vagy ha a többi leányvállalat olyan hitel- vagy pénzügyi intézmény illetve vállalkozás, mely kiegészítő banki szolgáltatásokat nyújt, feltéve, hogy minden ilyen vállalkozásra kiterjed a hitelintézet összevont (konszolidált) alapú felügyelete. Ezekben az esetekben a csoport összevont (konszolidált) figyelése megfelelő szintű felügyeletet tesz lehetővé, és nem válik szükségessé szigorúbb kockázatvállalási korlátok bevezetése. Ez a megközelítés a bankcsoportokat is ösztönözni fogja arra, hogy szervezeti felépítésüket úgy alakítsák ki, hogy lehetővé váljon az összevont (konszolidált) alapú felügyeleti ellenőrzés, ami azért is kívánatos, mivel így teljesebb körű, átfogóbb megfigyelésre nyílik lehetőség.

òúj szöveg

(46) A hitelintézetek biztosítják a megfelelő mennyiségű, minőségű és elosztottságú belső tőkeellátottságot a jelenlegi és az esetlegesen felmerülő kockázatok lefedésére. Ennek megfelelően a hitelintézeteknek olyan stratégiákkal és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel értékelhetik belső tőkeellátottságukat, és megfelelő szinten tarthatják azt.

(47) Az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy a hitelintézetek jó szervezeti struktúrával és megfelelő szavatolótőkével rendelkeznek a jelenlegi vagy esetlegesen felmerülő kockázataik lefedésére.

(48) A belső bankpiac hatékony működése érdekében az Európai Bankfelügyeleti Bizottság hozzájárul ezen irányelv következetes alkalmazásához és a felügyeleti gyakorlat közelítéséhez a Közösség teljes területén.

(49) Ugyanebből az okból és annak biztosítása érdekében, hogy a több tagállamban tevékenykedő közösségi hitelintézetek ne viseljenek az egyes tagállamok illetékes hatóságainak engedélyezési és felügyeleti feladataiból fakadó, aránytalanul nagy terheket, alapvető jelentőségű, hogy szorosabbá fűzzék az illetékes hatóságok közötti együttműködést. Ebben a vonatkozásban erősíteni kell az összevont (konszolidált) alapú felügyelet szerepét. Az Európai Bankfelügyeleti Bizottság támogatja és javítja az ilyen együttműködést.

ê 2000/12/EK (65) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(50) A hitelintézetek összevont (konszolidált) alapú ellenőrzéséneke legfőképpen arra kell irányulnia, hogy védje a szóban forgó Ö hitelintézetek Õ intézmények betéteseinek érdekeit és biztosítsa a pénzügyi rendszer stabilitását.

ê 2000/12/EK (59) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(51) Annak érdekében, hogy az összevont (konszolidált) alapú felügyeletet hatékony legyen, azt minden bankcsoportra Ö alkalmazzák Õ alkalmazni kell, beleértve azokat, amelyek anyavállalatai nem hitelintézetek Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell Ö rendelkeznek Õ az ilyen felügyelet ellátásához szükséges jogi eszközökkel.

ê 2000/12/EK (60) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(52) A különböző tevékenységeket folytató olyan csoportok esetében, amelyek anyavállalatai legalább egy hitelintézetnek minősülő leányvállalatot irányítanak, az illetékes Ö hatóságok felmérik Õ hatóságoknak fel kell tudniuk mérni az ilyen csoporthoz tartozó hitelintézet pénzügyi helyzetét. Későbbi koordinációig a tagállamok az irányelv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében megfelelő konszolidációs módszereket írhatnak elő. Az illetékes hatóságoknak Ö rendelkeznek Õ legalább azokkal az eszközökkel rendelkezniük kell, amelyek révén az egy csoportba tartozó valamennyi vállalkozás vonatkozásában hozzáférnek a feladatuk ellátásához szükséges információkhoz. Többféle pénzügyi tevékenységet folytató vállalkozások csoportjai esetében meg kell teremteni a különböző pénzügyi ágazatok felügyeletéért felelős hatóságok közötti együttműködést. Későbbi koordinációig a tagállamok az irányelv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében megfelelő konszolidációs módszereket írhatnak Ö írnak Õ elő.

ê 2000/12/EK (61) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(53) A tagállamok ezenkívül megtagadhatják vagy visszavonhatják a banki engedélyt egyes csoportstruktúrák esetén, amelyeket nem tartanak alkalmasnak a banki tevékenységek folytatására, legfőképpen azért, mert e struktúrák felügyeleti ellenőrzését nem tudják eredményesen ellátni. E tekintetben az illetékes hatóságok Ö rendelkeznek a szükséges jogkörökkel Õ ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében, a 7. cikkének (2) bekezdésében, a 14. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és a 16. cikkében említett jogkörökkel rendelkeznek, hogy biztosíthassák a hitelintézetek megbízható és megfelelő működését.

ê 2000/12/EK (62) és (64) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

A tagállamok az olyan struktúrával rendelkező csoportokra, amelyekre ez az irányelv nem tejed ki, egyaránt alkalmazhatnak arra alkalmas felügyeleti technikákat. Amennyiben ezek a struktúrák általánossá válnak, az irányelvet ki kell terjeszteni erre a kategóriára is.

Az összevont (konszolidált) alapú felügyeletnek ki kell terjednie az I. mellékletben felsorolt összes tevékenységre. Ennél fogva minden olyan vállalkozást, amelynek fő tevékenysége a fentiekből áll, az összevont (konszolidált) alapú felügyelet alá kell vonni. Ennek következtében a pénzügyi vállalkozások meghatározását ki kell szélesíteni, hogy az felölelje ezeket a tevékenységeket is.

A 86/635/EGK irányelv, a 83/349/EGK irányelvvel együtt felállította a hitelintézetek által közzéteendő összevont (konszolidált) beszámolókra vonatkozó konszolidációs szabályokat. Ennél fogva pontosabban meg lehet határozni az összevont (konszolidált) alapon gyakorolt prudenciális felügyelet keretében alkalmazandó módszereket.

òúj szöveg

(54)             A belső bankpiac hatékonyságának növelése érdekében, valamint, hogy biztosítsák a Közösség polgárai számára a szükséges mértékű átláthatóságot, szükséges, hogy az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák ezen irányelv végrehajtásának módját, lehetővé téve a megfelelő összehasonlítást.

(55) Annak érdekében, hogy erősítsék a piaci fegyelmet, és ösztönözzék a hitelintézeteket piaci stratégiájuk, kockázatellenőrzésük és belső irányítói szervezetük javítására, biztosítani kell, hogy a hitelintézetek megfelelően tájékoztassák a közvéleményt.

ê 2000/12/EK (66) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(56) Ezen irányelv, valamint a hitelintézetek tevékenységéről szóló többi irányelv által szabályozott területeken felmerülő kérdések vizsgálata szükségessé teszi az illetékes hatóságok és a Bizottság közötti együttműködést egy bankügyi tanácsadó bizottság keretében, különösen, ha az a szorosabb koordináció céljából folyik. A tagállamok illetékes hatóságainak bankügyi tanácsadó bizottsága nem zárja ki az együttműködés egyéb formáit a hitelintézeti tevékenység megkezdését és folytatását felügyelő hatóságok között, és különösen nem zárja ki a „groupe de contact” (kapcsolattartó csoport) keretében a bankfelügyeleti hatóságok között kialakított együttműködést.

ê 2000/12/EK (67) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(57) Az ezen irányelvben megállapított részletes szabályok technikai módosítása időről időre szükségessé válhat, hogy a bankszektorban bekövetkezett új fejleményeket számításba vegyék. Ennek megfelelően a bankügyi tanácsadó bizottsággal történő konzultációt követően, a Szerződés által ráruházott végrehajtási jogkörök keretei között a Bizottság szükség szerint megvalósítja az ilyen módosításokat. Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal Ö [19] Õ összhangban kell elfogadni.

òúj szöveg

(58) A piaci zavar elkerülése és a szavatolótőke általános szintjén a folyamatosság biztosítása érdekében helyénvaló különleges átmeneti szabályozásokat hozni.

(59) A minimális tőkekövetelményekre vonatkozó szabályok kockázatérzékenysége tekintetében kívánatos annak folyamatos felülvizsgálata, hogy azok jelentős hatást gyakorolnak-e a gazdasági ciklusra. A Bizottság, figyelembe véve az Európai Központi Bank hozzájárulását, jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezekről az aspektusokról.

ê 2000/12/EK (68) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Az irányelv 36. cikkének (1) bekezdése alapján a hitelfelvevők egyetemleges kötelezettségvállalásai a szövetkezeti formában vagy alapként megszervezett hitelintézetek esetében, a 34. cikk (2) bekezdés 7. pontja értelmében szavatolótőkeként kezelhetők. A dán kormány kifejezte erős érdekeltségét abban, hogy a kisszámú, szövetkezetként vagy alapként működő dán jelzálog-hitelintézetet részvénytársasággá alakítsák át. Az átalakítás megkönnyítése, illetve lehetővé tétele érdekében olyan átmeneti eltérésre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy egyetemleges kötelezettségeik egy részét bevonják a szavatolótőkébe. Ennek az átmeneti eltérésnek nem szabad torzítaniuk a hitelintézetek közötti versenyt.

ê 2000/12/EK (69) - (71) preambulumbekezdések (új szöveg)

A 20%-os súlyozás alkalmazása a jelzáloglevelek hitelintézeti állományaira zavarokat idézhet elő az olyan nemzeti pénzpiacon, amelyen az ilyen értékpapírok túlnyomó súllyal szerepelnek. Ebben az esetben ideiglenes intézkedések meghozatalával 10%-os kockázati súlyozás kerül alkalmazásra. Az értékpapírosítás piaca gyorsan fejlődik. Kívánatos ezért, hogy a Bizottság a tagállamokkal együtt vizsgálja meg az eszközalapú értékpapírok prudenciális kezelését és 1999. június 22-ig terjesszen elő javaslatokat a jelenlegi jogszabályok kiigazítására, annak érdekében, hogy meghatározzák az eszközalapú értékpapírok megfelelő prudenciális kezelését. Az illetékes hatóságok 50%-os súlyozást is engedélyezhetnek azokra az eszközökre, amelyeket irodákon vagy többcélú kereskedelmi helyiségeken alapított jelzálogjog biztosít 2006. december 31-ig. A jelzálogjog fedezetéül szolgáló ingatlanra szigorú értékelési kritériumokat kell alkalmazni, valamint a kereskedelmi hasznosítású ingatlanok piacán bekövetkező fejlemények figyelembevétele céljából azt rendszeresen újra kell értékelni. Az ingatlant vagy a tulajdonosnak kell birtokba vennie, vagy bérbe kell adnia. Az ingatlanfejlesztéshez nyújtott hitelek ki vannak zárva az 50%-os súlyozás alól.

(70) A nagykockázatok vállalásáról szóló rendelkezések harmonikus alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállamok számára meg kell engedni, hogy az új korlátok alkalmazásáról két lépcsőben rendelkezzenek. A kisebb hitelintézetek esetében, minthogy a 25%-os szabály túlságosan gyors alkalmazása a hitelezési tevékenységet túl hirtelen csökkenthetné, hosszabb átmeneti időszakot lehet biztosítani.

(71) Azonfelül a hitelintézetek átszervezésére és felszámolására vonatkozó feltételek harmonizációja szintén folytatódik.

ê 2000/12/EK (72) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(60) A likviditási kockázatok felügyeletéhez szükséges rendelkezéseket a jövőben szintén Ö harmonizálják Õ harmonizálni kell.

ê 2000/12/EK (73) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Ez az irányelv nem befolyásolhatja a tagállamok kötelezettségeit az V. melléklet B. részében meghatározott végrehajtási határidőkkel kapcsolatban.

òúj szöveg

(61) Ez az irányelv összhangban áll az alapvető jogokkal, valamint figyelembe veszi különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket mint a közösségi jog általános elveit.

(62) Ezen irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésére irányuló kötelesség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalmán a korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben változtattak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelesség az eddigi irányelvekből adódik.

(63) Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a XIII. melléklet B. részében megállapított irányelvek nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelességeit,

ê 2000/12/EK

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

ò új szöveg

TARTALOM

1. CÍM || TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

II. CÍM || A HITELINTÉZETI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉRE ÉS FOLYTATÁSÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

III. CÍM || A LETELEPEDÉS SZABADSÁGÁRA ÉS A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

1. szakasz || Hitelintézetek

2. szakasz || Pénzügyi intézmények

3. szakasz || A letelepedés jogának gyakorlása

4. szakasz || A szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása

5. szakasz || A fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatásköre

IV. CÍM || HARMADIK ORSZÁGOKKAL VALÓ KAPCSOLATOK

1. szakasz || Harmadik országbeli vállalkozásokra vonatkozó bejelentés és a piacrajutás feltételei ezekben az országokban

2. szakasz || Harmadik országbeli illetékes hatóságokkal való együttműködés az összevont alapú felügyelet vonatkozásában

V. CÍM || A PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET ÉS A KÖZZÉTÉTEL ALAPELVEI ÉS GYAKORLATI ESZKÖZEI

1. fejezet || A prudenciális felügyelet alapelvei

1. szakasz || A székhely szerinti és a fogadó tagállam hatásköre

2. szakasz || Adatcsere és hivatali titoktartás

3. szakasz || Az éves és összevont beszámolók törvényességi ellenőrzéséért felelős személyek kötelezességei

4. szakasz || Az illetékes hatóságok szankcionálási jogköre és a bírósághoz fordulás joga

2. fejezet || A prudenciális felügyelet gyakorlati eszközei

1. szakasz || Szavatolótőke

2. szakasz || Kockázatok elleni védelem

1. alszakasz || Alkalmazási fokozatok

2. alszakasz || A követelmények kiszámítása

3. alszakasz || A szavatolótőke minimális szintje

3. szakasz || A hitelkockázatok fedezését célzó minimális szavatolótőkére vonatkozó követelmények

1. alszakasz || Sztenderd módszer

2. alszakasz || Belső minősítésen alapuló módszer

3. alszakasz || Hitelkockázat csökkentés

4. alszakasz || Értékpapírosítás

4. szakasz || A működési kockázatok fedezését célzó minimális szavatolótőkére vonatkozó követelmények

5. szakasz || Nagykockázatvállalások

6. szakasz || A pénzügyi szektoron kívüli befolyásoló részesedés

3. fejezet || A hitelintézetek értékelési eljárása

4. fejezet || Az illetékes hatóságok által lefolytatott felügyelet és közzététel

1. szakasz || Felügyelet

2. szakasz || Az illetékes hatóságok általi közzététel

5. fejezet || A hitelintézetek általi közzététel

VI. CÍM || VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK

VII. CÍM || ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. fejezet || Átmeneti rendelkezések

2. fejezet || Záró rendelkezések

I. MELLÉKLET || A kölcsönös elismerés alá tartozó tevékenységek listája

II. MELLÉKLET || Mérlegen kívüli tételek osztályozása

III. MELLÉKLET || Származtatott ügyletek kezelése

IV. MELLÉKLET || Származtatott ügyletek típusai

V. MELLÉKLET || A kockázatok szervezésének és kezelésének technikai kritériumai

VI. MELLÉKLET || Sztenderd módszer

VI. MELLÉKLET 1. rész || Kockázati súlyok

VI. MELLÉKLET 2. rész || Külső hitelminősítő intézmények elismerése és hitelminősítéseinek megfeleltetése

VI. MELLÉKLET 3. rész || A külső hitelminősítő intézmények hitelminősítéseinek használata a kockázati súlyok meghatározására

VII. MELLÉKLET || Belső minősítésen alapuló módszer

VII. MELLÉKLET 1. rész || Kockázattal súlyozott kitettségértékek és várható veszteségek

VII. MELLÉKLET 2. rész || PD, LGD és lejárat

VII. MELLÉKLET 3. rész || Kitettségérték

VII. MELLÉKLET 4. rész || A belső minősítésen alapuló módszer minimumkövetelményei

VIII. MELLÉKLET || A hitelkockázat mérséklése

VIII. MELLÉKLET 1. rész || Elismerhetőség

VIII. MELLÉKLET 2. rész || Minimumkövetelmények

VIII. MELLÉKLET 3. rész || A hitelkockázat mérséklés hatásainak kiszámítása

VIII. MELLÉKLET 4. rész || Lejárati eltérés

VIII. MELLÉKLET 5. rész || Hitelkockázat mérséklési technikák kombinációja a sztenderd módszer szerint

VIII. MELLÉKLET 6. rész || Kosarat alkalmazó hitelkockázat mérséklési technikák

IX. MELLÉKLET || Értékpapírosítás

IX. MELLÉKLET 1. rész || Fogalommeghatározások a X. melléklet alkalmazásában

IX. MELLÉKLET 2. rész || Jelentős mértékű hitelkockázat átruházásának elismerésére vonatkozó minimumkövetelmények, valamint az értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek és várható veszteség értékeinek kiszámítása

IX. MELLÉKLET 3. rész || Külső hitelminősítés

IX. MELLÉKLET 4. rész || Kiszámítás

X. MELLÉKLET || Működési kockázat

X. MELLÉKLET 1. rész || Alapvető mutató módszere

X. MELLÉKLET 2. rész || Sztenderd módszer

X. MELLÉKLET 3. rész || Fejlett mérési módszerek

X. MELLÉKLET 4. rész || Különböző módszerek együttes alkalmazása

X. MELLÉKLET 5. rész || Veszteség kategóriák

XI. MELLÉKLET || Az illetékes hatóságok általi felülvizsgálat és értékelés technikai kritériumai

XII. MELLÉKLET || A nyilvánosságra hozatal technikai kritériumai

XII. MELLÉKLET 1. rész || Általános kritériumok

XII. MELLÉKLET 2. rész || Általános követelmények

XII. MELLÉKLET 3. rész || Egyes eszközök vagy módszerek alkalmazásához szükséges minősítési követelmények

XIII. MELLÉKLET A. rész || Hatályukat vesztett irányelvek és azok egymást követő módosításai (a 158. cikkben említettek szerint)

XIII. MELLÉKLET B. rész || Végrehajtási határidők (a 159. cikkben említettek szerint)

XIV. MELLÉKLET || Korrelációs táblázat

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

1. CÍM

Ö TÁRGY, HATÁLY ÉS Õ FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

ê 2000/12/EK 2. cikk (1) és (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

1. cikk

1.           Ezen irányelv a hitelintézeti tevékenység megkezdésére és folytatására Ö , valamint annak prudenciális felügyeletére Õ vonatkozik. Az irányelv minden hitelintézetre alkalmazandó.

2.           A Ö 39. Õ és 52-56. cikk Ö és az V. cím, 4. fejezet, 1. szakasz a Õ pénzügyi holdingtársaságokra és a vegyes tevékenységű holdingtársaságokra is alkalmazandó, amennyiben központi irodájuk a Közösség területén van.

3.           A (3) bekezdés értelmében az Ö Az 5. cikk szerint az Õ irányelv hatálya alól véglegesen kizárt intézmények, a 25. és 52-56. cikk Ö 39. cikk és az V. cím, 4. fejezet, 1. szakasz Õ alkalmazásában pénzügyi intézménynek minősülnek, kivéve mindazonáltal a tagállamok központi bankjait.

ê 2000/12/EK 2. cikk (3) bekezdés

2.cikk

Az irányelv nem alkalmazható a következőkre:

– a tagállamok központi bankjai,

– a postai elszámolóközpontok,

– Belgiumban az „Institut de Réescompte et de Garantie/Herdiscontering- en Waarborginstituut”,

– Dániában a „Dansk Eksportfinansieringsfond”, a „Daanmarks Skibskreditfond” és a „Dansk Landbrugs Realkreditfond”,

– Németországban a „Kreditanstalt für Wiederaufbau”, a „Wohnungsgemeinnützigkeitsgesetz” alapján az állami lakáspolitika szerveiként elismert vállalkozások, amelyek túlnyomórészt nem banki ügyletekkel foglalkoznak, valamint az említett törvény értelmében non-profit lakásépítési vállalkozásként elismert vállalkozások,

– Görögországban az „Ελληνική Τράπεζα Βιομηχανικής Αναπτύξεως” (Elliniki Trapeza Viomichanikis Anaptyxeos), a „Ταμείο Παρακαταθηκών και Δανείων” (Tamio Parakatathikon kai Danion) ιs a „Ταχυδομικό Ταμιευτήριο” (Tachidromiko Tamieftirio),

– Spanyolországban az „Instituto de Crédito Oficial”,

– Franciaországban a „Caisse des dêpot et consignations”,

– Írországban a „credit unions” és a „friendly societies”,

– Olaszországban a „Cassa depositi e prestiti”,

– Hollandiában a „Netherlandse Investeringsbank voor Ontwikkelingslanden NV”, az „NV Noordelijke Ontwikkelingsmaatschappij”, az „NV Industriebank Limburgs Instituut voor Ontwikkeling en Financiering” és az „Overijsselse Ontwikkelingsmaatschappij NV”,

– Ausztriában a közhasznú lakásépítési egyesületként elismert vállalkozások, valamint az „Österreichische Kontrollbank AG”,

– Portugáliában az 1986. január 1-jén létező „Caixas Económicas”, a részvénytársaságként alapítottak és a „Caixa Económica Montepio Geral” kivételével,

– Finnországban a „Teollisen yhteisyön rahasto Oy/Fonden för industrielt samarbete AB” és a „Kera Oy/Kera Ab”,

– Svédországban a „Svenska Skeppshypotekskassan”,

– az Egyesült Királyságban a „National Savings Bank”, a „Commonwealth Development Finance Company Ltd”, az „Agricultural Mortgage Corporation”, a „Scottish Agricultural Securities Corporation Ltd”, a „Crown Agents for overseas governments and administrations”, a „credit unions” és a „municipal banks”.

ê2003-as csatlakozási okmány

– Lettországban a »krājaizdevu sabiedrības«, a »Krājaizdevu sabiedrību likums« alapján szövetkezeti vállalkozásoknak minősülő vállalkozások, amelyek kizárólag a tagjaik részére nyújtanak pénzügyi szolgáltatásokat,<

– Litvániában »Centrinė kredito unija«-n kívüli »kredito unijos«,

– Magyarországon a »Magyar Fejlesztési Bank Rt.« és a »Magyar Export-Import Bank Rt.«,

– Lengyelországban a »Spółdzielcze Kasy Oszczędnościowo - Kredytowe« és a »Bank Gospodarstwa Krajowego«.

ê2004/xx/EK irányelv 3.1 pont (kiigazított szöveg)

4.         A Bizottság, a 60. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás szerint határoz a (3) bekezdésben szereplő felsorolás módosításáról.

ê 2000/12/EK 2. cikk (5) és (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

3.cikk

1.         Az olyan, Ö Egy, vagy több, Õ ugyanazon tagállamban elhelyezkedő hitelintézetek, amelyek 1977. december 15-én az azokat felügyelő és ugyanazon tagállamban letelepedett központi szerv kapcsolt vállalkozásai voltak, mentesülhetnek a 6. cikk Ö 7. és 11. cikk Õ (1) bekezdésének, valamint a 8. cikk és az 59. cikk követelményei alól, ha legkésőbb 1979. december 15-ig a nemzeti jogalkotás úgy rendelkezett, hogy:

(a)          a központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai egyetemleges kötelezettségeket képeznek, illetve a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásait a központi szerv teljes körűen garantálja,

(b)          a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény szolvenciáját és likviditását együtt, az összevont (konszolidált) beszámolók alapján ellenőrzik,

(c)          a központi szerv vezetősége jogosult utasításokat adni a kapcsolt intézmények vezetőségének.

A helyi működésű hitelintézetek, amelyek 1977. december 15-e után Ö folyamatosan Õ váltak az első albekezdés szerinti központi szerv kapcsolt vállalkozásaivá, kihasználhatják az első albekezdésben megállapított feltételeket, amennyiben azok természetes módon egészítik ki a szóban forgó központi szervhez tartozó intézményhálózatot.

ê2004/xx/EK irányelv 3. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

Olyan hitelintézetek esetében, amelyeket nem a tengertől újabban visszahódított területeken létesítettek, és amelyek nem a központi szervnek alárendelt vagy annak felelős létező intézmények feldarabolásából vagy egyesítéséből származnak, a Bizottság — a 60. cikk (2) bekezdésében Ö 150. cikkben Õ meghatározott eljárás szerint — a második albekezdés alkalmazására vonatkozó további szabályokat állapíthat meg, beleértve az első albekezdésben előírt mentességek hatályon kívül helyezését, ha megítélése szerint a második albekezdésben megállapított rendelkezésekből hasznot húzó új intézmények kapcsolódása a központi szervhez kedvezőtlen hatással lehet a versenyre.

ê 2000/12/EK 2. cikk (5) és (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

2.         Az a hitelintézet, amely az (5) Ö (1) Õ bekezdés első albekezdésében meghatározott módon kapcsolódik egy ugyanazon tagállamban található központi szervhez, szintén mentesülhet Ö a 9. és 10. cikkek Õ az 5. cikk , valamint a 40-51. és 65. cikk Ö V. cím, 2. fejezet, 2, 3, 4, 5 és 6 szakaszok, valamint a 3. fejezet Õ rendelkezései alól, feltéve, hogy a magára a központi szervre vonatkozó említett rendelkezések alkalmazásának sérelme nélkül a központi szerv és a kapcsolt intézmények által együttesen alkotott egységre a fent említett Ö azok a Õ rendelkezések összevont alapon vonatkoznak.

Mentesség esetén a Ö 16., 23., 24., 25., 26. cikk (1)-(3) bekezdések, 28. és 29-37. cikk Õ 13., 18., 19. cikk, a 20. cikk (1)-(6) bekezdése, a 21. és 22. cikk a központi szerv és a kapcsolt intézmények által együttesen alkotott egységre vonatkozik.

ê 2000/12/EK (1) cikk (kiigazított szöveg)

4.cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő Ö meghatározások alkalmazandók: Õ meghatározásokat kell alkalmazni:

ê 2000/28/EK 1. cikk (1) -(5) bekezdés (kiigazított szöveg)

(1) A hitelintézet Ö : Õ

(a)     olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket vesz át, valamint saját számlára hiteleket nyújt; vagy

(b)     az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló, 2000. szeptember 18-i a Ö 2000/46/EK Õ európai parlamenti és tanácsi irányelv[20] szerinti elektronikuspénz-kibocsátó intézmény.

            Az összevont (konszolidált) alapú felügyelet gyakorlása céljából hitelintézetnek tekintendő az első bekezdés értelmezésének megfelelő hitelintézet és minden olyan magán- vagy állami vállalkozás, amely megfelel az első bekezdésben foglalt meghatározásnak, és amelyet egy harmadik országban engedélyeztek.

            A nagykockázatok vállalásának felügyelete és ellenőrzése céljából hitelintézetnek minősül az első bekezdés értelmezésének megfelelő hitelintézet, beleértve a hitelintézet harmadik országban lévő fióktelepeit, és minden olyan magán- vagy állami vállalkozás, beleértve annak fióktelepeit, amely megfelel az első bekezdésben foglalt meghatározásnak, és amelyet egy harmadik országban engedélyeztek.

(2) Az „engedély” olyan, a hatóságok által bármilyen formában kibocsátott okiratÖ okiratot jelent Õ, amely jogot biztosít hitelintézeti tevékenység folytatására;

(3) A „fióktelep” olyan üzletviteli hely Ö helyet jelent Õ, amely jogilag nem önálló részét képezi egy hitelintézetnek, és amely közvetlenül bonyolítja a hitelintézeti tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét; egyetlen fióktelepnek tekintendő valamennyi üzletviteli hely, amelyet ugyanabban a tagállamban létesített egy olyan hitelintézet, amelynek székhelye egy másik tagállamban van;

(4) Az „illetékes hatóságok” a hitelintézetek felügyeletére törvény vagy rendelet által felhatalmazott nemzeti hatóságok Ö hatóságokat jelenti Õ;

(5) A „pénzügyi intézmény” olyan vállalkozás Ö vállalkozást jelent Õ, amely nem hitelintézet, és amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése, vagy az I. melléklet 2-12. pontjában felsorolt tevékenységek közül egynek vagy többnek a folytatása;

òúj szöveg

(6) „intézmények” az 5. cím 2. fejezete második és harmadik szakaszainak alkalmazásában a [96/3/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében[21]] meghatározott intézményeket jelenti;

ê 2000/12/EK 1. cikk (6) -(8) bekezdés (kiigazított szöveg)

(7) A „székhely szerinti tagállam” az a tagállam Ö azt a tagállamot jelenti Õ, amelyben a hitelintézet működését a 4-11. Ö 6-9. és 11-14. cikkeknek Õ cikknek megfelelően engedélyezték;

(8) A „fogadó tagállam” az a tagállam Ö azt a tagállamot jelenti Õ, amelyben a hitelintézet fiókteleppel rendelkezik, vagy amelyben szolgáltatásokat nyújt;

(9) Az „ellenőrzés” az anyavállalat és leányvállalat közötti kapcsolat Ö olyan kapcsolatot jelenti Õ, amint az a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározásra került, vagy egy ehhez hasonló viszonyt egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás között;

ê 2002/87/EK 29. cikk (1) bekezdés a) pont (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(10) a „részesedés” az Ö 57. cikk Õ az összevont felügyeletre vonatkozó rendelkezések, valamint a 34. cikk (2) bekezdése Ö o) és p) pontjainak és a 71-73. cikkek valamint V. cím 4 fejezete alkalmazásban Õ 15. és 16. pontjának alkalmazásában« a 78/660/EGK Ö tanácsi Õ irányelv[22] 17. cikkének első mondata szerinti részesedés, illetve egy vállalkozás szavazati jogainak vagy a tőkéjének 20%-os vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett tulajdonlása;

ê 2000/12/EK 1. cikk (10) -(13) bekezdések (kiigazított szöveg)

(11) A „befolyásoló részesedés” olyan közvetlen vagy közvetett részesedés Ö részesedést jelent Õ egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10%-át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását azon vállalkozás Ö annak a vállalkozásnak a Õ vezetése felett, amelyben ez a részesedés fennáll; Ö ; Õ

Az „induló tőke” a 34. cikk (2) bekezdésének 1. és 2. pontjában meghatározott tőke;

(12) Az „anyavállalat”       shall mean Ö means Õ

(a)     a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott Ö anyavállalatot jelenti Õ anyavállalat.

(b)     Ö A 71-73.cikkek, az V. cím, 2. fejezet, 5. szakasz és 4. fejezet alkalmazásában Õ Az anyavállalat az összevont (konszolidált) alapú felügyelet, illetve a nagykockázatok vállalásának ellenőrzése céljából a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének megfelelő anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely az illetékes hatóságok megítélése szerint ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy másik vállalkozásra;

(13) A leányvállalat Ö : Õ

(a)     a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat Ö leányvállalatot jelenti. Õ

(b)     Ö A 71-73.cikkek, az V. cím, 2. fejezet, 5. szakasz és 4. fejezet alkalmazásában Õ Az anyavállalat az összevont (konszolidált) alapú felügyelet, illetve a nagykockázatok vállalásának ellenőrzése céljából a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének megfelelő leányvállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amelyre az illetékes hatóságok megítélése szerint ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy anyavállalat.

          A leányvállalatok valamennyi leányvállalata azon vállalkozás leányvállalatának is tekintendő, amely az előbbiek eredeti anyavállalata;

òúj szöveg

(14) „tagállami hitelintézet anyavállalat” olyan hitelintézetet jelent, amelynek hitelintézet vagy pénzügyi intézmény leányvállalata van, vagy részesedése van egy ilyen intézményben, és önmaga nem leányvállalata más, ugyanabban a tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy ugyanabban a tagállamban felállított pénzügyi holdingtársaságnak, és amelyben más, ugyanabban a tagállamban engedélyezett hitelintézetnek nincs részesedése.

(15) „tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat” olyan pénzügyi holdingtársaságot jelent, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy egy ugyanazon tagállamban felállított pénzügyi holdingtársaságnak.

(16) „EU-szintű hitelintézet anyavállalat” olyan tagállami hitelintézet anyavállalatot jelent, amely nem leányvállalata tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy tagállamban felállított pénzügyi holdingtársaságnak és amelyben más, tagállamban engedélyezett hitelintézetnek nincs részesedése;

(17) „EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat” olyan tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalatot jelent, amely nem leányvállalata tagállamban engedélyezett hitelintézetnek.

ê 2000/12/EK 1. cikk (14) -(18) bekezdés (kiigazított szöveg)

Az „A zóna” magában foglalja az összes tagállamot és minden más országot, amely teljes jogú tagja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD), valamint azokat az országokat, amelyek különleges kölcsönnyújtási megállapodásokat kötöttek a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) az Alap általános kölcsönfelvételi egyezményével (GAB) összefüggésben. Bármely olyan ország azonban, amely átütemezi külső államadósságát, ötéves időtartamra kizáratik az A zónából.

A „B zóna” magában foglalja az összes olyan országot, amely nem tartozik az A zónába.

„A zónabeli hitelintézetek” alatt a tagállamokban a 4. cikknek megfelelően engedélyezett hitelintézeteket kell érteni, beleértve a harmadik országbeli fióktelepeiket is, valamint minden olyan magán- és állami vállalkozást, amely az 1. pont első albekezdésének meghatározása alá vonható, és amelyet, beleértve fióktelepeit is, más A zónabeli országban engedélyeztek;

„B zónabeli hitelintézet” alatt az összes olyan A zónán kívül engedélyezett magán- vagy állami vállalkozást kell érteni, amely megfelel az 1. pont első albekezdésében szereplő meghatározásnak, beleértve a Közösség területén működő fióktelepeit is;

„Nem banki szektor” a 16. és 17. pontban meghatározott hitelintézetek kivételével az összes többi hitelfelvevő, központi kormány és központi bank, regionális önkormányzat és helyi hatóság, az Európai Közösségek, az Európai Beruházási Bank (EBB) és a 19. pontban meghatározott multilaterális fejlesztési bank;

ê 2004/69/EK (1) cikk

«Multilaterális fejlesztési bank» a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Nemzetközi Pénzügyi Társaság, az Amerika-közi Fejlesztési Bank, az Ázsiai Fejlesztési Bank, az Afrikai Fejlesztési Bank, az Európa Tanács Letelepedési Alapja, az Északi Beruházási Bank, a Karibi Fejlesztési Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európai Beruházási Alap, az Amerika-közi Beruházási Társaság és a Multilaterális Beruházásbiztosítási Ügynökség;

ê 2000/12/EK 1. cikk (20) bekezdés

A „«maximális kockázatú», «közepes kockázatú», «közepes/alacsony kockázatú» és «alacsony kockázatú» mérlegen kívüli tételek” a 43. cikk (2) bekezdésében meghatározott és a II. mellékletben felsorolt tételek;

òúj szöveg

(18) „állami szektorbeli intézmény” a központi kormányzatnak, regionális kormányoknak vagy helyi hatóságoknak felelős nem kereskedelmi közigazgatási szerveket, vagy az illetékes hatóságok szerint a regionális és helyi hatóságokkal megegyező felelősséget gyakorló hatóságokat jelenti;

ê 2002/87/EK 29. cikk (1) bekezdés b) pont (kiigazított szöveg)

(19) »pénzügyi holdingtársaság« olyan pénzügyi vállalkozás Ö vállalkozást jelent Õ, amelynek leányvállalatai kizárólag, vagy nagy részben hitelintézetek vagy pénzügyi vállalkozások, és a leányvállalatok közül legalább egy hitelintézet, és amely a énzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[23] értelmében nem minősül vegyes pénzügyi holdingtársaságnak,

(20) »vegyes tevékenységű holdingtársaság«: olyan anyavállalat Ö anyavállalatot jelent Õ, amely nem pénzügyi holdingtársaság, hitelintézet vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság a 2002/87/EK irányelv értelmében, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy hitelintézet;

ê 2000/12/EK 1. cikk (23) bekezdés (kiigazított szöveg)

(21) A „kiegészítő banki szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás” olyan vállalkozás Ö vállalkozást jelent Õ, amelynek a fő tevékenysége ingatlan tulajdonlásából vagy kezeléséből, adatfeldolgozási szolgáltatásokból vagy más hasonló tevékenységből áll, amely járulékos vagy kiegészítő jellegű egy vagy több hitelintézet fő tevékenysége mellett;

òúj szöveg

(22) „működési kockázat” a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból, személyekből és rendszerekből, vagy külső eseményekből eredő veszteségi kockázatot jelenti, és amely magában foglalja a jogi kockázatot;

ê 2000/12/EK 1. cikk (24) bekezdés (kiigazított szöveg)

A „kockázatok”, a 47., 48. és 49. cikk alkalmazásában, a 43. cikkben és a II. és IV. mellékletben említett eszközök és mérlegen kívüli tételek az ott előírt súlyozások vagy kockázati fokozatok alkalmazása nélkül; a IV. mellékletben említett kockázatokat a III. mellékletben leírt módszerek valamelyike alapján kell kiszámítani a szerződő féllel kapcsolatos kockázat szerinti súlyozás alkalmazása nélkül; az illetékes hatóságok hozzájárulásával a szavatolótőke által teljes mértékben fedezett elemek kizárhatók a kockázatvállalások meghatározásából, feltéve, hogy az ilyen tőkeelemek nem szerepelnek a szolvenciamutató vagy más olyan ellenőrző mutatók kiszámításában, amelyekről ez az irányelv és más közösségi jogszabályok rendelkeznek; a kockázati tényezők nem foglalják magukban:

– devizaügyletek esetében azokat a kockázatvállalásokat, amelyek a szokásos elszámolási eljárás során a fizetést követő 48 órán belül merülnek fel, illetve

– értékpapírok vásárlását vagy eladását célzó ügyletek esetében azokat a kockázatvállalásokat, amelyek a szokásos elszámolás során a fizetést vagy az értékpapírok szállítását követő – a korábbi eseménytől számított – 5 munkanapon belül merülnek fel;

òúj szöveg

(23) „központi bankok” magában foglalja az Európai Központi Bankot, eltérő megjegyzés hiányában;

(24) „behajtható összegre vonatkozó kockázat” a követelés összegének az ügyfél részére nyújtott készpénz- vagy nem készpénzhiteleken keresztül történő csökkentéséből adódó kockázatot jelenti;

(25) „nemteljesítési valószínűség” az ügyfélnek egy éves időszakot meghaladó nemteljesítési valószínűségét jelenti.

(26) „veszteség” gazdasági veszteséget jelent, beleértve a lényeges diszkonthatásokat, valamint a behajtásból származó lényeges közvetlen és közvetett költségeket.

(27) „nemteljesítéskori veszteségráta”: az ügyfél részéről bekövetkező nemteljesítésből eredő veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló követelés arányában történő kifejezése.

(28) „hitelegyenértékesítési faktor”: jelenleg le nem hívott kötelezettség értékének a nemteljesítéskor lehívásra kerülő és fennálló része a jelenleg le nem hívott kötelezettség arányában kifejezve.

(29) „várható veszteség”: az ügyfél esetleges nemteljesítéséből eredő várható veszteség nagysága, vagy az egy év alatt keletkező behajtható összeg nagysága, a nemteljesítés időpontjában fennálló követelés arányában kifejezve.

(30) „hitelkockázat mérséklés”: hitelintézetek által alkalmazott eljárás a hitelintézet által viselt kitettséggel vagy kitettségekkel összefüggő hitelkockázatok csökkentésére.

(31) „előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési eljárás, amelynél a hitelintézet kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése a hitelintézet azon jogából ered – amely szerint az ügyfél nemteljesítése, vagy az ügyféllel kapcsolatos hitelesemények beálltakor – meghatározott vagyontárgyakat vagy összegeket értékesíthet, előidézheti azok transzferálását vagy rendelkezésre bocsátását, vagy azokat visszatarthatja, vagy csökkentheti a kitettség összegét a kitettség összegének és a hitelintézettel szembeni kitettség közötti különbség szintjére, illetve a kitettséget ezzel a különbözettel helyettesítheti.

(32) „előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat mérséklési eljárás, amelynél a hitelintézet kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése egy harmadik fél kötelezettségvállalásából származik, amely szerint az adós részéről bekövetkező nemteljesítéskor vagy bizonyos más hitelesemények beálltakor bizonyos összeg kifizetésére vállal kötelezettséget.

(33) „repóügylet”: a [93/6/EGK irányelv 3. cikkének m) pontjában] meghatározott „repómegállapodás” vagy „fordított repómegállapodás” meghatározása alá eső bármely ügylet.

(34) „értékpapír- és/vagy árukölcsönzés vagy kölcsönvétel”: a [93/6/EGK irányelv 3. cikkének n) pontjában] meghatározott „értékpapír- vagy árukölcsönzés” vagy „értékpapír- vagy árukölcsönvétel” meghatározása alá eső bármely ügylet.

(35) „betétjellegű okirat”: a kölcsönző hitelintézet által kibocsátott betéti okirat vagy ahhoz hasonló eszköz.

(36) „értékpapírosítás”: az alább felsorolt jellemzőkkel rendelkező ügylet vagy rendszer, amelynél a kitettséggel vagy kitettségekkel kapcsolatos hitelkockázatot több tranche-ba sorolják.

(a)     az ügylet vagy rendszer keretében eszközölt kifizetések a kitettség vagy kitettségek pooljának teljesítése függvényében alakulnak;

(b)     a tranche-oknak történő alárendelés határozza meg a veszteségek elosztását az ügylet vagy rendszer futamideje alatt;

(37) „hagyományos értékpapírosítás” olyan értékpapírosítást jelent, amelynél az értékpapírosított kitettségeket értékpapírokat kibocsátó speciális értékpapírosítási társaságra ruházzák át. Ez az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézettől az értékpapírosított kitettség tulajdonjogának átruházásával vagy köztes részesedésen keresztül történik. A kibocsátott értékpapírok az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet számára nem jelentenek fizetési kötelezettséget.

(38) „szintetikus értékpapírosítás”: olyan értékpapírosítás, amelynél a tranche-ba sorolás hitelderivatívákkal vagy garanciákkal valósul meg és a kitettségek az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet mérlegében maradnak.

(39) „tranche”: az egy vagy több kitettséghez kapcsolódó hitelkockázat szerződésben meghatározott szegmense, ahol e szegmens egy pozíciójához – figyelmen kívül hagyva az ezen vagy más szegmens pozíciói tulajdonosainak közvetlenül harmadik felektől nyújtott hitelkockázat fedezetét – magasabb vagy alacsonyabb hitelveszteségkockázat kapcsolódik minden más ilyen szegmens azonos szintű kockázatú pozícióihoz képest.

(40) „értékpapírosított pozíció”: értékpapírosítással szembeni kitettség;

(41) „értékpapírosítást kezdeményező” az alábbiak valamelyikét jelenti:

(a)     olyan vállalkozás, amely vagy önmagán vagy hozzá kapcsolódó vállalkozásokon keresztül közvetlenül, vagy közvetetten részese volt az eredeti megállapodásnak, amelyben meghatározták az adós, ill. potenciális adós kötelezettségeit vagy potenciális kötelezettségeit, és akik kitettsége az értékpapírosítás tárgyát képezi.

(b)     olyan vállalkozás, amely megvásárolja egy harmadik fél kitettségeit, amelyeket bevezeti a mérlegébe, majd értékpapírosítja.

(42) „szponzor” az értékpapírosítást kezdeményezőtől különböző, harmadik felek kitettségeit felvásárló olyan hitelintézetet jelent, amely eszközfedezet melletti értékpapír kibocsátási programot vagy más értékpapírosítási sémát hoz létre és működtet.

(43) „hitelminőség javítás” szerződéses megállapodás, amely révén az értékpapírosítási pozíció hitelminősége javul a szerződéses megállapodás nélküli helyzethez képest, beleértve azokat a minőségjavításokat is, amelyeket hátrább sorolt tranche-okon és más fajta hitelkockázati fedezeteken keresztül érnek el.

(44) „speciális értékpapírosítási társaság” vagyonkezelőt vagy hitelintézetektől különböző egyéb vállalkozást jelent, amelyet egy vagy több értékpapírosítás végrehajtására hoztak létre, amelynek tevékenysége az értékpapírosítás végrehajtásához szükséges mértékre korlátozódik, amelynek struktúrájában a kezdeményező hitelintézet kötelezettségeit elválasztják a speciális értékpapírosítási társaság kötelezettségeitől, és amelynek gazdasági tulajdonosai az azzal kapcsolatos jogokat korlátlanul elzálogosíthatják vagy értékesíthetik.

ê 2000/12/EK 1. cikk (25) -(27) bekezdés (kiigazított szöveg)

(45) A „kapcsolatban álló ügyfelek csoportja”:

(a)     két vagy több természetes vagy jogi személy Ö személyt jelent Õ, akik, vagy amelyek – az ellenkező bizonyításáig – egyetlen kockázati tényezőt képeznek, mivel egyikük közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll a másik vagy a többi; vagy

(b)     két vagy több természetes vagy jogi személy, akik, vagy amelyek között nincs az első francia bekezdésben Ö foglalt Õ meghatározott ellenőrzést jelentő kapcsolat, mégis egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, mivel olyan keresztkapcsolatok állnak fenn közöttük, amelyek alapján ha egyikük pénzügyi nehézségbe kerülne, a másiknak vagy a többinek valószínűleg visszafizetési gondokkal kellene megküzdenie;

(46) A „szoros kapcsolatok” olyan helyzet Ö helyzetet jelent Õ, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személyt Ö összekapcsolódik bármely következő módon Õ :

(a)     olyan tulajdonosi részesedés Ö formájában Õ köt össze, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20%-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása, vagy;

(b)     olyan ellenőrzési kapcsolat köt össze, amely az anyavállalat és leányvállalat között fennálló viszony a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) és (2) bekezdése értelmében, az ott említett valamennyi esetet ideértve, vagy bármely természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti hasonló jellegű kapcsolat; egy leányvállalat bármely leányvállalata egyben az előbbi vállalkozások élén álló anyavállalat leányvállalatának is tekintendő.;

(c)     Olyan helyzetet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy Ö az a tény, hogy mindkettő vagy mindegyik Õ ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanahhoz Ö a harmadik Õ személyhez, szintén az ilyen személyek közötti szoros kapcsolatnak kell tekinteni.

(47) Az „elismert tőzsdék” az illetékes hatóságok által elismert tőzsdék Ö tőzsdéket jelentik Õ, Ö és Õ amelyek Ö megfelelnek a következő feltételeknek Õ :

(a)     rendszeresen működnek,

(b)     a tőzsde székhely szerinti országának megfelelő hatóságai által kibocsátott vagy jóváhagyott szabályzattal rendelkeznek, amelyben meghatározzák a tőzsde működésének feltételeit, a tőzsdére jutás feltételeit, valamint azokat a feltételeket, amelyeknek az egyes szerződéseknek meg kell felelniük, mielőtt azokkal a tőzsdén ténylegesen kereskedhetnek,

(c)     olyan elszámolási mechanizmussal rendelkeznek, amely biztosítja Ö amelynek révén Õ , hogy a IV. mellékletben felsorolt ügyletekre napi letéti követelmények vonatkoznak, és Ö amelyek Õ így az illetékes hatóságok megítélése szerint kellő biztonságot nyújt Ö nyújtanak Õ .

ê 2000/12/EK 3. cikk (kiigazított szöveg)

5. cikk

A betétek vagy egyéb visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő gyűjtésére irányuló üzletszerű tevékenység tilalma a nem hitelintézeti vállalkozások számára

A tagállamok megtiltják személyek vagy a hitelintézetnek nem minősülő vállalkozások számára, hogy betétgyűjtésre vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő gyűjtésére irányuló üzletszerű tevékenységet folytassanak.

Ez a tilalom Ö Az első bekezdés Õ nem vonatkozik a tagállam vagy annak regionális vagy helyi hatóságai, vagy olyan nemzetközi szervezetek által folytatott betétgyűjtésre és egyéb források gyűjtésére, amelyeknek egy vagy több tagállam tagja, valamint olyan esetekre, amelyeket nemzeti vagy közösségi jogszabályok kifejezetten szabályoznak, feltéve, hogy a szóban forgó tevékenységek a betétesek és a befektetők védelmét szolgáló és az említett esetekre alkalmazható rendeletek és szabályozók hatálya alá esnek.

ê 2000/12/EK

II. CÍM

A HITELINTÉZETI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉRE ÉS FOLYTATÁSÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

ê 2000/12/EK 4. cikk (kiigazított szöveg)

è1 2004/xx/EK irányelv 3.cikk

6. cikk

Engedélyezés

A tagállamok megkövetelik a hitelintézetektől, hogy tevékenységük megkezdése előtt engedélyt szerezzenek. A szóban forgó engedélyre vonatkozó követelményeket a tagállamok az 5.-9. cikknek megfelelően állapítják meg Ö a 7-9, 11 és 12. cikkek sérelme nélkül, Õ és tájékoztatják ezekről è1 a Bizottságot ç.

ê 2000/12/EK 8. cikk

7. cikk

Üzleti terv és szervezeti felépítés

A tagállamok előírják, hogy az engedély iránti kérelemhez üzleti tervet kell csatolni, amely meghatározza, többek között, a folytatni kívánt üzleti tevékenység fajtáit és az intézmény szervezeti felépítését.

ê 2000/12/EK 9. cikk

8. cikk

Gazdasági szükségletek

A tagállamok nem írhatják elő, hogy az engedély iránti kérelem vizsgálata a piac gazdasági szükségleteinek szempontjából történjen.

ê 2000/12/EK 5. cikk (1) bekezdés

9.cikk

Indulótőke

1.           A nemzeti jogszabályokban megállapított egyéb általános feltételek sérelme nélkül, az illetékes hatóságok nem adják ki az engedélyt, ha a hitelintézet nem rendelkezik elkülönített szavatolótőkével, vagy abban az esetben, ha az indulótőke nem éri el az 5 millió eurót.

ê 2000/12/EK 1. cikk (11) bekezdés (kiigazított szöveg)

Az „induló tőke” az 34. Ö 57. Õ cikk a) és b) (2) bekezdésének 1. és 2. pontjában meghatározott tőke Ö tőkéből és tartalékokból áll Õ;

ê 2000/12/EK 5. cikk (1) és (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

A tagállamok határozhatnak úgy is, hogy azok a hitelintézetek, amelyek nem felelnek meg az elkülönített szavatolótőkére vonatkozó feltételeknek, és amelyek 1979. december 15-én már működtek, tovább folytathatják üzleti tevékenységüket. A tagállamok felmentést adhatnak az ilyen hitelintézetek számára a 6. Ö 11. Õ cikk (1) bekezdésének első albekezdésében foglalt követelmény teljesítése alól.

2.           Mindazonáltal a Ö A Õ tagállamoknak jogukban áll Ö állhat a következő feltételek mellett Õ engedélyt adni olyan sajátos hitelintézeti kategóriák számára, amelyeknek indulótőkéje nem éri el az (1) bekezdésben Ö meghatározott Õ előírt összeget. Ezekben az esetekben:

(a)     indulótőke nem lehet kevesebb, mint 1 millió euró Ö euro Õ ,

(b)     az érintett tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot azon indokaikról, amelyek alapján élnek az e bekezdésben biztosított lehetőséggel Ö lehetőséget gyakorolják Õ ,

(c)     a 11. cikkben említett lista közzétételekor az összes olyan hitelintézet nevét, amely nem rendelkezik az (1) bekezdésben Ö meghatározott Õ előírt minimális tőkével,Ö a 14. cikkben említett felsorolásban Õ ilyen értelmű megjegyzéssel kell ellátni.

ê 2000/12/EK 5. cikk (3) -(7) bekezdés (kiigazított szöveg)

10. cikk

1.         A hitelintézet szavatolótőkéje nem süllyedhet Ö a 9. cikkben Õ az (1) és (2) bekezdésben az engedélyezés időpontjára előírt induló tőke összege alá.

2.         A tagállamok határozhatnak úgy, hogy az 1993. január 1-jén már működő hitelintézetek, amelyek szavatolótőkéje nem éri el az induló tőke Ö 9. cikkben Õ (1) és (2) bekezdésben előírt szintjét, tovább folytathatják tevékenységüket. Ebben az esetben a hitelintézetek szavatolótőkéje nem csökkenhet az 1989. december 22-ét követően elért legmagasabb szint alá.

3.         Ha a Ö (2) Õ (4) bekezdésben említett kategóriába tartozó hitelintézet ellenőrzését átveszi egy, az intézmény felett korábban ellenőrzést gyakorló személytől különböző természetes vagy jogi személy, az intézmény Ö a hitelintézet Õ szavatolótőkéjének legalább az indulótőke Ö 9. cikkben Õ (1) és (2) bekezdésben előírt Ö meghatározott Õ szintjét el kell érnie.

4.         Bizonyos sajátos körülmények között és az illetékes hatóságok egyetértésével, ha a Ö (2) Õ (4) bekezdésben említett kategóriába tartozó két vagy több hitelintézet egyesül, az egyesülés révén létrejövő intézmény Ö hitelintézet Õ szavatolótőkéje mindaddig nem süllyedhet az egyesülés előtti intézményeknek Ö hitelintézeteknek Õ az egyesülés időpontjában meglévő szavatolótőkéjének összege alá, amíg Ö a 9. cikkben meghatározott Õ az (1) és (2) bekezdés értelmében a megfelelő szintet el nem érték.

5.         Ha Ö az (1), (2) és (4) Õ a (3), (4) és (6) bekezdésben említett esetekben a szavatolótőke szintje lecsökkenne, az illetékes hatóságok, amennyiben a körülmények indokolják, határidőt adhatnak az intézmény Ö a hitelintézet Õ számára, hogy az a biztosított határidőn belül rendezze helyzetét vagy megszüntesse tevékenységét.

ê 2000/12/EK 6. cikk (kiigazított szöveg)

11. cikk

A hitelintézetek vezetősége és központi irodája

1.           Az illetékes hatóságok csak akkor adják meg az engedélyt a hitelintézet számára, ha az intézmény üzleti tevékenységének tényleges irányítását legalább két személy végzi.

Ezenkívül a szóban forgó hatóságok nem Ö Az illetékes hatóságok nem Õ adják meg az engedélyt, ha ezek a személyek nem rendelkeznek megfelelően jó hírnévvel, vagy nincs kellő tapasztalatuk ilyen feladatok ellátásához.

2.           A tagállamok megkövetelik, hogy:

(a)     valamennyi, jogi személyiséggel és a rá vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező hitelintézetnek a központi irodája ugyanabban a tagállamban legyen, mint amelyikben a létesítő okirat szerinti székhelye található,

(b)     minden más hitelintézetnek abban a tagállamban kell központi irodáját fenntartani, amely számára az engedélyt kiadta, és ahol üzletszerű tevékenységét ténylegesen folytatja.

ê 2000/12/EK 7. cikk (kiigazított szöveg)

12. cikk

Részvényesek és tagok

1.           Az illetékes hatóságok mindaddig nem adnak engedélyt a hitelintézeti tevékenység megkezdésére, amíg nem kaptak tájékoztatást azoknak a részvényeseknek vagy tagoknak a személyazonosságáról, legyenek akár természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek akár közvetlenül, akár közvetve befolyásoló részesedéssel rendelkeznek, valamint az ilyen részesedések összegéről.

E cikkel összefüggésben a befolyásoló részesedés Ö meghatározásához Õ meghatározása céljából a 88/627/EGK tanácsi[24] Ö a 2001/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[25] Õ Ö 92. Õ 7. cikkében említett szavazati jogokat kell figyelembe venni.

2.         Az illetékes hatóságok megtagadják az engedély kiadását, ha, a hitelintézet megbízható és megfelelő vezetése biztosításának szükségességére tekintettel, nincsenek meggyőződve a fent említett részvényesek vagy tagok alkalmasságáról.

3.           Ahol szoros kapcsolatok állnak fenn a hitelintézet és más természetes vagy jogi személyek között, az illetékes hatóságok csak akkor adnak engedélyt, ha ezek a kapcsolatok nem gátolják felügyeleti feladataik hatékony ellátását.

Az illetékes hatóságok akkor is megtagadják az engedély kiadását, ha egy Közösségen kívüli Ö harmadik Õ ország törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, amelyek a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló egy vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkoznak, illetve azok Ö azon törvények, szabályozások és adminisztratív rendelkezések Õ végrehajtási nehézségei akadályozzák felügyeleti feladataik hatékony ellátását.

Az illetékes hatóságok előírják a hitelintézetek számára, hogy bocsássák rendelkezésükre azokat az információkat, amelyek e bekezdésben említett feltételek teljesítésének folyamatos figyelemmel kíséréséhez szükségesek.

ê 2000/12/EK 8. és 9. cikkek (kiigazított szöveg)

8. cikk

Üzleti terv és szervezeti felépítés

A tagállamok előírják, hogy az engedély iránti kérelemhez üzleti tervet kell csatolni, amely meghatározza, többek között, a folytatni kívánt üzleti tevékenység fajtáit és az intézmény szervezeti felépítését.

9.cikk

Gazdasági szükségletek

A tagállamok nem írhatják elő, hogy az engedély iránti kérelem vizsgálata a piac gazdasági szükségleteinek szempontjából történjen.

ê 2000/12/EK 10. cikk (kiigazított szöveg)

13. cikk

Az engedély megtagadása

Az engedély megtagadását minden esetben indokolni kell, és a kérelmezőt a kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül, vagy, amennyiben a kérelem hiányos, a határozathoz szükséges információk elküldésétől számított hat hónapon belül tájékoztatni kell az indokokról. A határozatot a kérelem kézhezvételétől számított 12 hónapon belül mindenképpen meg kell hozni.

ê 2000/12/EK 11. cikk (kiigazított szöveg)

14. cikk

A Bizottság értesítése az engedély kiadásáról

Minden engedély kiadásáról értesíteni kell a Bizottságot.

A Ö Valamennyi hitelintézet, amelyek számára kiadták az engedélyt, Õ hitelintézetek bekerülnek Ö bekerül Õ egy jegyzékbe. amelyet a Ö A Õ Bizottság közzétesz Ö közzéteszi ezt a jegyzéket Õ az Európai Ö Unió Õ Közösségek Hivatalos Lapjában, és amelyet naprakész állapotban tart Ö tartja Õ .

ê 2000/12/EK 12. cikk (kiigazított szöveg)

15. cikk

Előzetes konzultáció más tagállamok illetékes hatóságaival

1.         Ö Az illetékes felügyeleti hatóságnak előzetesen ki kell kérnie a többi érintett tagállam illetékes hatóságainak véleményét Õ olyan Ö hitelintézet Õ engedélyezése esetén, amelyÖ engedélyezésekor, a következő esetekben: Õ

Ö (a)  az érintett hitelintézet Õ egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézet leányvállalata, vagy

Ö (b) az érintett hitelintézet Õ egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézet anyavállalatának leányvállalata, vagy

Ö (c)  az érintett hitelintézet Õ ugyanazoknak a természetes vagy jogi személyek ellenőrzése alatt áll, mint akik, vagy amelyek ellenőrzése alatt egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézet áll.

ê 2002/87/EK 29. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

2.         Konzultációt kell folytatni Ö Az illetékes hatóságnak, mielőtt kiadná a hitelintézetnek a működési engedélyt, konzultációt kell folytatnia Õ az érintett tagállamnak a biztosítóintézetek, illetve a befektetési vállalkozások felügyeletének ellátásáért felelős illetékes hatóságával, mielőtt működési engedélyt adnának egy olyan hitelintézetnek, Ö a következő esetekben: Õ amely:

(a)     Ö az érintett hitelintézet Õ a Közösségben engedélyezett biztosítóintézet vagy befektetési vállalkozás leányvállalata; vagy

(b)     Ö az érintett hitelintézet Õ a Közösségben engedélyezett biztosítóintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalatának leányvállalata; vagy

(c)     Ö az érintett hitelintézet Õ a Közösségben engedélyezett biztosítóintézetet vagy befektetési vállalkozást ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt áll.

3.         Az első és második Ö (1) és (2) Õ bekezdésben említett érintett illetékes hatóságok konzultációt folytatnak egymással az ugyanazon csoporthoz tartozó másik vállalkozás részvényeseinek alkalmasságára, valamint a vállalkozás vezetésében részt vevő igazgatóság tagjai jó hírnevének és szakmai felkészültségének értékelésére vonatkozó döntés előtt. Az illetékes hatóságoknak Ö ki kell cserélniük egymással Õ kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják azokat a részvényesek alkalmasságára, valamint az igazgatóság tagjai jó hírnevére és szakmai felkészültségére vonatkozó információkat, amelyek fontosak lehetnek a másik illetékes hatóság számára egy engedély kiállításához, továbbá a működési feltételek betartásának folyamatos értékeléséhez.

ê 2000/12/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

16. cikk

Másik tagállamban engedélyezett hitelintézetek fióktelepei

A fogadó tagállamok nem írhatnak elő engedélyeztetési, illetve dotációs tőkére vonatkozó követelményeket más tagállamban engedélyezett hitelintézetek fióktelepei részére. Az ilyen fióktelepek létesítése és felügyelete Ö a 22., 25., 26. cikk (1) – (3) bekezdéseivel, 29-37. és 40. cikkekkel összhangban Õa 17. cikkben, a 20. cikk (6) bekezdésében, a 22. és a 26. cikkben előírt módon történik.

ê 2000/12/EK 14. cikk (kiigazított szöveg)

17. cikk

Az engedély visszavonása

1.           Az illetékes hatóságok csak akkor vonhatják vissza a hitelintézetnek kiadott engedélyt, ha a szóban forgó intézmény:

(a)     12 hónapon belül nem használja fel az engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy hat hónapnál hosszabb időre felhagyott üzletszerű tevékenységének folytatásával, amennyiben az érintett tagállam nem rendelkezett arról, hogy ezekben az esetekben az engedély érvényét veszti;

(b)     valótlan nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

(c)     többé nem felel meg az engedély kiállításának alapját képező feltételeknek;

(d)     már nem rendelkezik elegendő szavatolótőkével, vagy többé már nem lehet számítani arra, hogy eleget tesz a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségeinek, és különösen akkor, ha már nem képes tovább szavatolni a rábízott eszközök biztonságát;

(e)     egyéb olyan esetben, amelyre vonatkozóan a nemzeti jogszabályok az engedély visszavonásáról rendelkeznek.

2.           Az engedély visszavonását minden esetben indokolni kell és arról az érintetteket tájékoztatjákni kell;. Aaz engedély visszavonásáról értesítik a Bizottságot.

ê 2000/12/EK 15. cikk (kiigazított szöveg)

18. cikk

Név

Tevékenységük gyakorlásához a hitelintézetek – az olyan szavak használatát szabályozó Ö fogadó állami Õ rendelkezések ellenére, mint „bank”, „takarékpénztár” vagy a fogadó tagállamban előforduló egyéb banki elnevezések – a Közösség egész területén ugyanazt a nevet használhatják, mint amelyet abban a tagállamban használnak, amelyben központi irodájuk található. Összetéveszthetőség bármilyen veszélye esetén a fogadó tagállam egyértelműség céljából előírhatja, hogy a nevet egy meghatározott magyarázó résszel kell kiegészíteni.

ê 2000/12/EK 16. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

19. cikk

Befolyásoló részesedés hitelintézetben

1.           A tagállamok megkövetelik a közvetlenül vagy közvetve befolyásoló részesedést megszerezni szándékozó természetes vagy jogi személyektől, hogy az illetékes hatóságokat előzetesen tájékoztassák, közölve a megszerezni kívánt részesedés nagyságát.

Hasonlóképpen tájékoztatni köteles az ilyen személy az illetékes hatóságokat, ha úgy szándékozik befolyásoló részesedését növelni, hogy ezzel a tőke vagy a szavazati jogok általa birtokolt hányada elérné vagy meghaladná a 20%-ot, 33%-ot vagy 50%-ot, illetve ha ezáltal a hitelintézet a leányvállalatává válna.

A (2) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, az illetékes hatóságoknak az első Ö és második albekezdésekben Õ albekezdésben előírt értesítés időpontjától számítva legfeljebb három hónap áll rendelkezésre, hogy kifogást emeljenek az ilyen tervvel szemben, amennyiben, tekintettel a hitelintézet megbízható és körültekintő vezetése biztosításának szükségességére, nincsenek meggyőződve az első albekezdésben említett Ö érintett Õ személy alkalmasságáról. Ha az illetékes hatóságok nem emelnek kifogást Ö a Õ az első albekezdésben említett tervvel szemben, meghatározhatják végrehajtásának végső határidejét.

ê 2002/87/EK 29. cikk 3. pont (kiigazított szöveg)

2.           Amennyiben az (1) bekezdésben említett részesedést Ö megszerezni kívánó személy Õ egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet vagy befektetési vállalkozás, illetve egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalata vagy egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézetet, biztosítóintézetet vagy befektetési vállalkozást ellenőrző természetes vagy jogi személy szerzi meg, és amennyiben az ügylet következményeként az a Ö hitelintézet Õ vállalkozás, amelyben a vevő részesedés megszerzésére tesz ajánlatot a vevő leányvállalatává válna, illetve a vevő ellenőrzése alá kerülne, az ügylet vizsgálatához Ö lefolytatandó Õ le kell folytatni a Ö 15. cikk Õ 12. cikkben említett Ö szerinti Õ előzetes konzultációt.

ê 2000/12/EK 16. cikk (3) bekezdés

20. cikk

3. Egy hitelintézetben fennálló közvetlen vagy közvetett befolyásoló részesedést elidegeníteni szándékozó természetes vagy jogi személyektől a tagállamok megkövetelik, hogy az illetékes hatóságokat előzetesen tájékoztassák, közölve az elidegeníteni kívánt részesedés nagyságát. Hasonlóképpen tájékoztatni köteles az ilyen személy az illetékes hatóságokat, amennyiben befolyásoló részesedésének olyan csökkentését tervezi, hogy a tőke vagy a szavazati jogok általa birtokolt hányada 20%, 33% vagy 50% alá süllyedne, illetve ha ezáltal a hitelintézet megszűnik a leányvállalata lenni.

ê 2000/12/EK 16. cikk (4) -(6) bekezdés (kiigazított szöveg)

21. cikk

14.         A hitelintézet, amint tudomására jut, tájékoztatja az illetékes hatóságokat Ö a tudomására jutott, Õ a tőkéjét érintő minden olyan részesedésszerzésről, illetve -elidegenítésről, amelynek következtében a részesedés Ö a 19. cikk (1) bekezdésében és 20. cikkében Õ az (1) és a (3) bekezdésben említett küszöbértékeket meghaladja vagy azok alá csökken, Ö tájékoztatja az illetékes hatóságokat az olyan részesedésszerzésről, illetve -elidegenítésről. Õ

A hitelintézetek továbbá évente legalább egyszer tájékoztatják az illetékes hatóságokat a befolyásoló részesedéseket birtokló részvényesek, illetve tagok nevéről és az általuk birtokolt részesedések nagyságáról, amint az például a részvényesek, illetve tagok éves közgyűlésein vagy a tőzsdén jegyzett vállalatokkal kapcsolatos rendeletek teljesítése során kapott információkból kitűnik.

25.         A tagállamok megkövetelik, hogy amennyiben Ö a 19. cikk (1) bekezdésében Õ az (1) bekezdésben említett személyek által gyakorolt befolyás várhatóan az intézmény megbízható és körültekintő vezetésének rovására érvényesülhet, az illetékes hatóságok meghozzák a szükséges intézkedéseket az ilyen helyzet megszűntetése érdekében. Ezek az intézkedések jelenthetnek például ideiglenes intézkedéseket, az igazgatókkal és a vezetőkkel szemben elrendelt szankciókat, vagy az illető részvényesek vagy tagok által birtokolt részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztését.

Hasonló intézkedések alkalmazandók azokra a természetes vagy jogi személyekre, akik vagy amelyek nem teljesítik Ö a 19. cikk (1) bekezdésében Õ az (1) bekezdésben megállapított előzetes tájékoztatási kötelezettségüket. Ha egy tulajdoni részesedést az illetékes hatóságok kifogása ellenére szereznek meg, a tagállamok, tekintet nélkül minden egyéb meghozandó szankcióra, gondoskodnak a megfelelő szavazati jogok felfüggesztéséről, vagy a leadott szavazatok érvénytelenségéről, illetve érvénytelenítésének lehetőségéről.

36.         Ö ÕA befolyásoló részesedés és az e cikkben Ö említett, Õ a tulajdoni hányadra vonatkozóan megállapított többi küszöbérték meghatározásához a 88/627/EGK irányelv 7. cikkében Ö 2001/34/EK irányelv 92. cikkében Õ említett szavazati jogokat kell figyelembe venni.

ê 2000/12/EK 17. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

22. cikk

Eljárások és belső ellenőrzési mechanizmusok

1.           A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megkövetelik, hogy minden hitelintézetnek megbízható igazgatási és számviteli eljárásokkal, valamint megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezzen.ð megbízható vállalatirányítási rendszerrel rendelkezzen, amely áttekinthető szervezeti felépítést, egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket, hatékony eljárásokat a jelenlegi vagy esetlegesen felmerülő kitettségekhez kapcsolódó kockázatok azonosítására, kezelésére, felügyeletére és jelentésére szolgáló, valamint megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokat, beleértve megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat foglal magában. ï

2.           Az 1. cikkben említett rendszerek, eljárások és mechanizmusok átfogóak és arányosak a hitelintézet tevékenységeinek természetével, méretével és összetettségével. E tekintetben figyelembe kell venni az V. mellékletben meghatározott technikai kritériumokat.

ê 2000/12/EK

III. CÍM

A LETELEPEDÉS SZABADSÁGÁRA ÉS A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

Ö 1. szakasz hitelintézetek Õ

ê 2000/12/EK 18. cikk (kiigazított szöveg)

23. cikk

Hitelintézetek

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy területükön az I. mellékletben felsorolt tevékenységeket Ö a 25. cikk, a 26. cikk (1)-(3) bekezdése, a 28. cikk (1) és (2) bekezdése és a 29-37. cikkek Õ 20. cikk (1)-(6) bekezdése, a 21. cikk (1) és (2) bekezdése és a 22. cikk értelmében fióktelep létesítésével vagy szolgáltatásnyújtás útján, egy másik tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és felügyelt bármely hitelintézet folytathassa, feltéve, hogy ezekre a tevékenységekre az engedély kiterjed.

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

Ö 2. szakasz pénzügyi intézetek Õ

ê 2000/12/EK 19. cikk (1) és (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

24. cikk

Pénzintézetek

1.           A tagállamok továbbá gondoskodnak arról, hogy területükön az I. mellékletben felsorolt tevékenységeket Ö a 25. cikk, a 26. cikk (1)-(3) bekezdése, a 28. cikk (1) és (2) bekezdése és a 29-37. cikkek Õ 20. cikk (1)-(6) bekezdése, a 21. cikk (1) és (2) bekezdése és a 22. cikk értelmében fióktelep létesítésével vagy szolgáltatásnyújtás útján folytathassa bármely, egy másik tagállamból származó pénzügyi vállalkozás, akár hitelintézet leányvállalata, akár két vagy több hitelintézet közös tulajdonában lévő leányvállalat, amelynek alapító okirata és aAlapszabálya lehetővé teszi az említett tevékenységek folytatását, és amely megfelel a következő feltételek mindegyikének:

(a)     az anyavállalatnak vagy anyavállalatoknak hitelintézeti engedéllyel kell rendelkezni abban a tagállamban, amelynek joga a Ö pénzügyi intézményre Õ leányvállalatra nézve irányadó,;

(b)     a szóban forgó tevékenységeket ténylegesen ugyanannak a tagállamnak a területén kell folytatni,;

(c)     az anyavállalatnak vagy anyavállalatoknak a Ö pénzügyi intézmény Õ leányvállalat tőkéjében fennálló részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok 90%-át vagy annál nagyobb hányadát kell birtokolni,

(d)     az anyavállalatnak vagy anyavállalatoknak biztosítaniuk kell az illetékes hatóságokat a Ö pénzügyi intézmény Õ leányvállalat körültekintő vezetése felől, és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak hozzájárulásával nyilatkozniuk kell arról, hogy egyetemlegesen garantálják a Ö pénzügyi intézmény Õ leányvállalat kötelezettségvállalásait,

(e)     az anyavállalat vagy az anyavállalatok mindegyikének összevont felügyeletét, az Ö V. cím, 4. fejezete, 1 szakaszának Õ 52-56. cikknek megfelelően, különösen a szóban forgó tevékenységekre, és különösen a szolvencia ráta számítás tekintetében, a nagykockázatok ellenőrzésére és Ö a 120. Õ az 50. cikkben meghatározott részesedésszerzési korlátra vonatkozóan ténylegesen ki kell terjeszteni a Ö pénzügyi intézményre Õ leányvállalatra.

E feltételek teljesülését a székhely szerinti tagállam illetékes Ö hatóságai ellenőrzik Õ hatóságainak kell ellenőrizniük, és az megfelelésről szóló igazolást a Ö pénzügyi intézmény Õ leányvállalat rendelkezésére kell bocsátaniuk, amely igazolás kötelező részét képezi a Ö 25. és 28. cikkben Õ 20. cikk (1)-(6) bekezdésében és a 21. cikk (1) és (2) bekezdésében említett értesítésnek.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a Ö 10. cikk (1) bekezdésének, a 19-22. cikknek, a 40. cikknek, a 42-52. cikknek és 54 Õ .az 5. cikk (3) bekezdésének és a 16., 17., 26., 28., 29., 30. és 32. cikknek megfelelően biztosítják a Ö pénzügyi intézmény Õ leányvállalat felügyeletét.

ê 2000/12/EK 19. cikk(6) bekezdés (kiigazított szöveg)

2.           Ha egy Ö az (1) bekezdés első albekezdése szerinti Õ e cikk szerinti pénzügyi vállalkozás többé nem felel meg az előírt feltételeknek, a székhely szerinti tagállam értesíti a fogadó tagállam illetékes hatóságait, és a szóban forgó Ö pénzügyi intézmény Õ intézmény által a fogadó tagállamban folytatott tevékenységek a fogadó tagállam jogszabályainak hatálya alá kerülnek.

ê 2000/12/EK 19. cikk(4) bekezdés (kiigazított szöveg)

3.           Az Ö (1) és (2) bekezdésekben Õ ezen cikkben említett rendelkezések hasonlóképpen alkalmazandók, Ö az (1) bekezdés első albekezdése szerinti pénzügyi intézmény leányvállalataira. Õa szükséges módosításokkal, a leányvállalatokra. Különösképpen a „hitelintézet” kifejezés alatt kell „a 19. cikkben megállapított feltételeknek megfelelő pénzügyi vállalkozást”, az „engedély” kifejezés alatt pedig „alapító okiratot és alapszabályt” érteni.

ê 2000/12/EK 19. cikk (5) és (6) bekezdések (kiigazított szöveg)

A 20. cikk (3) bekezdés második albekezdése a következőképpen értendő:

            „A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közlik a leányvállalat pénzügyi vállalkozás szavatolótőkéjének összegét, valamint az anyavállalatának számító hitelintézet összevont (konszolidált) szolvenciamutatóját.”

Ha egy e cikk szerinti pénzügyi vállalkozás többé nem felel meg az előírt feltételeknek, a székhely szerinti tagállam értesíti a fogadó tagállam illetékes hatóságait, és a szóban forgó intézmény által a fogadó tagállamban folytatott tevékenységek a fogadó tagállam jogszabályainak hatálya alá kerülnek.

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

Ö 3. SZAKASZ A LETELEPEDÉS JOGÁNAK GYAKORLÁSA Õ

ê 2000/12/EK 20. cikk (1), (2) és (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

25. cikk

A letelepedés jogának gyakorlása

1.           Az a hitelintézet, amely egy másik tagállam területén kíván fióktelepet létesíteni, értesíti a Ö székhelye szerinti tagállam Õ tagállamának illetékes hatóságait.

2.           A tagállamok megkövetelik minden hitelintézettől, amely fióktelepet kíván létesíteni egy másik tagállamban, hogy az (1) bekezdésben említett értesítési kötelezettségének teljesítése során a következő információkat bocsássa rendelkezésre:

(a)     a tagállam megjelölése, amelynek területén fióktelep létesítését tervezi;

(b)     üzleti terv, amely megjelöli, többek között, a folytatni kívánt tevékenységfajtákat és a fióktelep szervezeti felépítését;

(c)     az a cím a fogadó tagállamban, amelyről az iratok beszerezhetők;

(d)     a fióktelep vezetéséért felelős személyek neve.

3.           Amennyiben az folytatni kívánt tevékenységeket figyelembe véve a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak nincs okuk kételkedni a hitelintézet igazgatási felépítésének és pénzügyi helyzetének megfelelő voltában, a (2) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított három hónapon belül közlik azokat a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, és ennek megfelelően tájékoztatják a hitelintézetet.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közlik a hitelintézet szavatolótőkéjének összegét és szolvenciamutatóját is.

ê 2000/12/EK 19. cikk (5) albekezdés (kiigazított szöveg)

Ö A második albekezdéstől eltérően, a 24. cikkben megállapított esetben Õ„A a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közlik a leányvállalat pénzügyi vállalkozás szavatolótőkéjének összegét, valamint az anyavállalatának számító hitelintézet összevont (konszolidált) szolvenciamutatóját.”

ê 2000/12/EK 20. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdése

4.           Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megtagadják a (2) bekezdésben említett információk közlését a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, a tájékoztatás megtagadását az összes információ kézhezvételétől számított három hónapon belül megindokolják az érintett hitelintézetnek.

A tájékoztatás megtagadása vagy a válasz elmulasztása esetén a székhely szerinti tagállam bíróságához lehet fordulni.

ê 2000/12/EK 20. cikk (4) -(7) bekezdés (kiigazított szöveg)

26. cikk

14.         Mielőtt a hitelintézet fióktelepe megkezdi tevékenységét, a fogadó tagállam illetékes hatóságai a Ö 25. cikkben Õ (3) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított két hónapon belül, Ö az 5. szakasznak Õ a 22. cikknek megfelelően előkészítik a hitelintézet felügyeletét, és szükség esetén megnevezik azokat a feltételeket, amelyeket a szóban forgó tevékenységek folytatása során a fogadó tagállamban a közjó érdekében be kell tartani.

25.         A fogadó tagállam illetékes hatóságaitól származó értesítés kézhezvételekor, vagy abban az esetben, ha az (14) bekezdés által biztosított határidő anélkül telik le, hogy ilyen értesítés érkezett volna, a fióktelepet létre lehet hozni, és az megkezdheti tevékenységét.

36.         Abban az esetben, ha a Ö 25. cikk b), c) vagy d) pontja Õ(2) bekezdés b), c) vagy d) pontja alapján közölt bármelyik adatban változás következik be, a hitelintézet legalább egy hónappal a változás végrehajtását megelőzően írásban értesíti a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságait a szóban forgó változásról, abból a célból, hogy lehetővé tegyék a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai számára, hogy a Ö 25. cikk Õ (3) bekezdés alapján határozatot hozzon, valamint a fogadó tagállam illetékes hatóságai számára, hogy a az Ö ezen cikk Õ (14) bekezdése alapján a változtatásról határozatot hozzon.

47.         Azokat a fióktelepeket, amelyek 1993. január 1-jét megelőzően a fogadó tagállamok hatályos rendelkezéseivel összhangban kezdték meg tevékenységüket, úgy kell tekinteni, mintha Ö a 25. cikkben és Õ az Ö ezen cikk Õ (1) Ö és (2) Õ -(5) bekezdésében meghatározott eljárást alkalmazták volna rájuk. A fent említett Ö Ettől az Õ időponttól kezdődően ezekre a fióktelepekre a (6) Ö az ezen cikk (3) Õ bekezdése, valamint a Ö 23. cikk 2. és 5. szakasz és a 43. cikk Õ 18., 19., 22. és 29. cikk szabályai vonatkoznak.

ê 2000/12/EK 1. cikk (3) zárórendelkezés

27. cikk

egyetlen fióktelepnek tekintendő valamennyi üzletviteli hely, amelyet ugyanabban a tagállamban létesített egy olyan hitelintézet, amelynek székhelye egy másik tagállamban van;.

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

Ö 4. SZAKASZ A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁNAK GYAKORLÁSA Õ

ê 2000/12/EK 21. cikk (kiigazított szöveg)

28. cikk

A szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása

1.           Minden olyan hitelintézet, amely első alkalommal kíván a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tevékenységet folytatni egy másik tagállam területén, értesíti székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságait azokról az I. mellékletben felsorolt tevékenységekről, amelyeket folytatni szándékozik.

2.           A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az (1) bekezdésben Ö előírt Õ említett értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül megküldik azt a fogadó tagállam illetékes hatóságainak.

3.           Ez a cikk nem érinti az 1993. január 1-jét megelőzően szolgáltatásokat nyújtó hitelintézetek által szerzett jogokat.

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

Ö 5. SZAKASZ A FOGADÓ TAGÁLLAM ILLETÉKES HATÓSÁGAINAK HATÁSKÖRE Õ

ê 2000/12/EK 22. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

29. cikk

A fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatásköre

1.A fogadó tagállamok statisztikai célokból előírhatják, hogy minden hitelintézet, amely területükön fiókteleppel rendelkezik, az érintett fogadó tagállamok illetékes hatóságainak rendszeresen beszámoljon a fogadó tagállamban folytatott tevékenységeiről.

A Ö 41. Õ 27. cikkben rájuk rótt kötelezettségek teljesítése érdekében a fogadó tagállamok előírhatják, hogy a más tagállamokból származó hitelintézetek fióktelepei bocsássák rendelkezésre ugyanazokat az információkat, mint amelyeket ugyanebből a célból a nemzeti hitelintézetektől igényelnek.

ê 2000/12/EK 22. cikk (2) -(4) bekezdés (kiigazított szöveg)

30. cikk

12.         Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai megállapítják, hogy egy hitelintézet, amely a területükön fiókteleppel rendelkezik vagy szolgáltatást nyújt, nem felel meg az ezen irányelvnek a fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatásköréről szóló rendelkezései alapján a tagállamban elfogadott jogszabályoknak, ezek a hatóságok elrendelik, hogy az érintett Ö hitelintézet Õ intézmény szűntesse meg a jogellenes állapotot.

23.         Ha az érintett hitelintézet elmulasztja a szükséges intézkedések megtételét, a fogadó tagállam illetékes hatóságai tájékoztatják erről a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a lehető leggyorsabban megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az érintett Ö hitelintézet Õ intézmény véget vessen a jogellenes állapotnak. Az intézkedések természetéről tájékoztatni kell a fogadó tagállam illetékes hatóságait.

34.         Ha a székhely szerinti tagállam által tett intézkedések ellenére, vagy mert az ilyen intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek, illetőleg nem állnak a szóban forgó tagállam rendelkezésére, Ö a hitelintézet Õ az intézmény továbbra is megsérti az (2) Ö (1) Õ bekezdésben említett, a fogadó tagállamban hatályos jogszabályokat, ez utóbbi állam a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatását követően megfelelő intézkedéseket hozhat a további szabálytalanságok elkerülése vagy megbüntetése érdekében, és szükség esetén megakadályozhatja, hogy Ö a hitelintézet Õ az intézmény további ügyleteket kezdeményezzen a tagállam területén. A tagállamok biztosítják, hogy területükön az intézkedésekhez szükséges jogi iratokat kikézbesítsék a hitelintézeteknek.

ê 2000/12/EK 22. cikk (5) bekezdés (kiigazított szöveg)

31. cikk

5.Az (1)-(4) bekezdés Ö A 29. és 30. cikk Õ rendelkezései nem érintik a fogadó tagállamoknak azt a jogkörét, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a területükön elkövetett, a közjó érdekében elfogadott jogszabályokba ütköző szabálytalanságok megakadályozása vagy büntetése érdekében. Ez magában foglalja annak lehetőségét is, hogy a szabálysértő hitelintézeteket megakadályozzák abban, hogy bármilyen további ügyletet kezdeményezzenek a fogadó állam területén.

ê 2000/12/EK 22. cikk (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

32. cikk

6. A (3), (4) és (5) bekezdés Ö 30. cikk (2) és (3) bekezdés, vagy a 31. cikk Õ alapján elfogadott, bírságot vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozásokat alkalmazó minden intézkedést megfelelően meg kell indokolni, és közölni kell az érintett hitelintézettel. Minden ilyen intézkedéssel szemben élni lehet a bírósághoz fordulás jogával azon tagállam bíróságánál, amelynek hatóságai azt meghozták.

ê 2000/12/EK 22. cikk (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

33. cikk

7. Szükséghelyzet esetén a fogadó tagállam illetékes hatóságai a Ö 30. cikkben Õ (2), (3) és (4) bekezdésben előírt eljárás lefolytatását megelőzően, a betétesek, befektetők és a szolgáltatásokban részesülő egyéb személyek érdekeinek védelmében megteszik a szükséges óvintézkedéseket. A Bizottság és a többi érintett tagállam illetékes hatóságait a lehető leghamarabb tájékoztatni kell ezekről az intézkedésekről.

Az érintett tagállamok illetékes hatóságaival történő konzultációt követően a Bizottság úgy határozhat, hogy a szóban forgó tagállamnak ezeket az intézkedéseket módosítania kell, vagy azokat hatályon kívül kell helyeznie.

ê 2000/12/EK 22. cikk (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

34. cikk

8.A fogadó tagállamok az irányelv által rájuk ruházott hatásköröket a területükön elkövetett szabálytalanságok megakadályozását vagy büntetését célzó megfelelő intézkedések meghozatalával gyakorolhatják. Ez magában foglalja annak a lehetőségét is, hogy megakadályozzák Ö a hitelintézeteket Õ az intézményeket abban, hogy területükön további ügyleteket kezdeményezzenek.

ê 2000/12/EK 22. cikk (9) bekezdés (kiigazított szöveg)

35. cikk

9.Az engedély visszavonása esetén a fogadó tagállam illetékes hatóságait tájékoztatni kell, és azok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy megvédjék a betétesek érdekeit, és megakadályozzák az érintett Ö hitelintézetet Õ intézményt abban, hogy további ügyleteket kezdeményezzen a területükön.

ê 2000/12/EK 22. cikk (10) bekezdés (kiigazított szöveg)

36. cikk

10.A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azon esetek a számáról és jellegéről, amelyekben a Ö 25. és 26. cikk Õ 20. cikk (1)-(6) bekezdése alapján elutasításra került sor, vagy amelyekben e cikk (4) bekezdésének Ö a 30. cikk (3) bekezdésének Õ megfelelően hoztak intézkedéseket.

ê 2000/12/EK 22. cikk (11) bekezdés (kiigazított szöveg)

37. cikk

11..Ennek a cikknek egyik rendelkezése sem gátolja Ö Ez a szakasz nem gátolja Õ meg azokat a hitelintézeteket, amelyeknek a központi irodája más tagállamban van, hogy szolgáltatásaikat a fogadó tagállamban az összes rendelkezésre álló kommunikációs eszköz segítségével hirdessék, betartva a közjó érdekében elfogadott, az ilyen reklámozás formájára és tartalmára nézve irányadó jogszabályokat.

ê 2000/12/EK

IV. CÍM

HARMADIK ORSZÁGOKKAL VALÓ KAPCSOLATOK

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

Ö 1. SZAKASZ HARMADIK ORSZÁGBELI VÁLLALKOZÁSOKRA VONATKOZÓ BEJELENTÉS ÉS A PIACRAJUTÁS FELTÉTELEI EZEKBEN AZ ORSZÁGOKBAN Õ

ê 2000/12/EK 23. cikk (kiigazított szöveg)

Harmadik országbeli vállalkozások leányvállalatainak bejelentése és a piacrajutás feltételei ezekben az országokban

1.           A tagállamok illetékes hatóságai tájékoztatják a Bizottságot és más tagállamok illetékes hatóságait:

a) olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalat engedélyezéséről, amelynek egy vagy több anyavállalata harmadik ország joga által szabályozott;

b) amennyiben ilyen anyavállalat tulajdonrészt szerez egy közösségi hitelintézetben, és ezáltal ez utóbbi annak leányvállalatává válna.

Olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalat engedélyezésekor, amelynek egy vagy több anyavállalata harmadik ország joga által szabályozott, a csoport szerkezetét is pontosan meg kell határozni abban az értesítésben, amelyet az illetékes hatóságok a 11. cikk szerint a Bizottságnak megküldenek.

2.           A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot minden olyan általános nehézségről, amely a hitelintézeteik harmadik országokban történő letelepedésük vagy banktevékenységük ottani folytatása során felmerült.

3.           A Bizottság rendszeresen jelentést készít harmadik országok közösségi hitelintézetekkel szembeni bánásmódjáról, a (4) és (5) bekezdésben említett szempontok szerint, a letelepedéssel és a banktevékenység folytatásával, valamint a harmadik országbeli hitelintézetekben történő részesedésszerzéssel kapcsolatban. A Bizottság a jelentést a Tanácsnak a megfelelő javaslatokkal együtt nyújtja be.

4.           Ha a (3) bekezdésben említett jelentések, vagy egyéb információk alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy harmadik ország a közösségi hitelintézetek számára nem biztosítja a tényleges piacrajutás lehetőségét olyan mértékben, mint amilyen mértékben a Közösség biztosítja a szóban forgó harmadik országbeli hitelintézetek tényleges piacrajutását, a Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak olyan mandátum megadására, amely alapján tárgyalásokat kezdeményezhet a közösségi hitelintézetek számára arányos versenylehetőségek elérése céljából. A Tanács minősített többséggel határoz.

5.           Minden olyan esetben, amikor a (3) bekezdésben említett jelentések, vagy egyéb információk alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a közösségi hitelintézetek harmadik országban nem részesülnek olyan nemzeti bánásmódban, amely a hazai hitelintézetek számára elérhetőkkel azonos versenylehetőségeket kínál, és nem biztosítják a hatékony piacrajutás feltételeit, a Bizottság tárgyalásokat kezdeményezhet a helyzet orvoslása érdekében.

6.           Az első albekezdésben ismertetett körülmények esetén, a tárgyalások megindításán túl, a 60. cikk (2) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően arról is bármikor határozni lehet, hogy a tagállamok illetékes hatóságainak korlátoznuk kell vagy fel kell függeszteniük a határozat meghozatalának időpontjában függőben lévő, és a jövőbeni kérelmekre vonatkozó azon döntéseiket, amelyek engedélyezésre és a szóban forgó harmadik ország joghatósága alatt álló közvetlen vagy közvetett anyavállalatok részesedésszerzésére vonatkoznak. Az említett intézkedések időtartama nem haladhatja meg a három hónapot.

A három hónapos időszak lejárta előtt és a tárgyalások eredményeinek tükrében, a Tanács, a Bizottság javaslata alapján eljárva, minősített többséggel határozhat az intézkedések fenntartásáról.

6.           Valahányszor a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 39. cikk (4) és (5) bekezdésében leírt helyzetek valamelyike áll fenn, kérésére a tagállamok tájékoztatják:

(a)      minden olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalatra vonatkozó engedély iránti kérelemről, amelynek egy vagy több anyavállalatát a szóban forgó harmadik ország joga szabályozza;

(b)     ha a 16. cikknek megfelelően olyan tájékoztatást kaptak, amely szerint ilyen vállalkozás részesedést szándékozik szerezni egy közösségi hitelintézetben úgy, hogy ez utóbbi annak leányvállalatává válna.

Ez a tájékoztatási kötelezettség megszűnik, ha a harmadik országgal létrejön a megállapodás, amelyre a (4) és (5) bekezdés utal, vagy ha az (5) bekezdés második és harmadik albekezdésében említett intézkedések hatályukat vesztik.

7.           Az e cikk értelmében hozott intézkedéseknek meg kell felelniük a hitelintézeti tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó, két- vagy többoldalú nemzetközi szerződések értelmében a Közösséget terhelő kötelezettségeknek.

ê 2000/12/EK 24. cikk (kiigazított szöveg)

è2004/xx/EK irányelv 3.7. pont

38. cikk

A Közösségen kívüli székhellyel rendelkező hitelintézetek

1.         Tevékenységük megkezdésekor vagy folytatásakor a Közösségen kívüli központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeire a tagállamok nem alkalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbb bánásmódot eredményeznek, mint amelyben azoknak a hitelintézeteknek a fióktelepei részesülnek, amelyek központi irodája a Közösségben van.

2.         Az illetékes hatóságok bejelentenek a Bizottságnak és Ö az Európai Bankbizottságnak Õ minden olyan fiókengedélyt, amelyet a Közösségen kívüli központi irodával rendelkező hitelintézetek kaptak.

3.         Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a Szerződésnek megfelelően egy vagy több harmadik országgal kötött megállapodásokban a Bizottság hozzájárulhat olyan rendelkezések alkalmazásához, amelyek a Közösségen kívüli központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepei számára, a viszonosság elve alapján, azonos bánásmódot biztosítanak a Közösség egész területén.

ò új szöveg

2. szakasz

Harmadik országbeli illetékes hatóságokkal való együttműködés az összevont (konszolidált) alapú felügyeletet illetően

ê 2000/12/EK 25. cikk (kiigazított szöveg)

39. cikk

1.           Egy tagállam kérésére vagy saját kezdeményezéséből a Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak tárgyalások folytatására egy vagy több harmadik országgal, hogy megállapodás szülessen az összevont (konszolidált) alapú felügyelet gyakorlásának módját illetően Ö az alábbiak vonatkozásában Õ :

(a)     olyan hitelintézetek felett, amelyek anyavállalatainak központi irodája harmadik országban van, és

(b)     olyan harmadik országbeli hitelintézetek felett, amelyek anyavállalatainak – akár hitelintézetek, akár pénzügyi holdingtársaságok – a Közösség területén található a központi irodájuk.

2.           Az első bekezdésben említett megállapodások célja különösen, hogy egyaránt biztosítsák Ö a következőket Õ :

(a)     hogy a tagállamok illetékes hatóságai hozzáférjenek az olyan hitelintézeteknek vagy pénzügyi holdingtársaságoknak az összevont pénzügyi helyzetük alapján történő felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek a Közösség területén helyezkednek el, és amelyek hitelintézeti vagy pénzügyi vállalkozás leányvállalatokkal rendelkeznek a Közösség területén kívül, vagy részesedésük van ilyen intézményekben, és

(b)     hogy harmadik országok illetékes hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan anyavállalatok felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek központi irodája területükön található, és amelyek hitelintézeti vagy pénzügyi vállalkozás leányvállalatokkal rendelkeznek egy vagy több tagállam területén, vagy részesedésük van ilyen intézményekben.

ê 2004/xx/EK 3. cikk (8) bekezdés

3.           A Szerződés 300. cikke (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság — az európai bankbizottság segítségével—megvizsgálja az (1) bekezdésben említett tárgyalások kimenetelét és az ebből fakadó helyzetet.

ê 2000/12/EK

V. CÍM

ê 2000/12/EK

ð új szöveg

A PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET ÉS ð A KÖZZÉTÉTEL ï ALAPELVEI ÉS GYAKORLATI ESZKÖZEI

ê 2000/12/EK

1. FEJEZET

A PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET ALAPELVEI

òúj szöveg

1. szakasz

A székhely szerinti és a fogadó tagállam hatásköre

ê 2000/12/EK 26. cikk (kiigazított szöveg)

40. cikk

A székhely szerinti tagállam ellenőrzési hatásköre

1.           A hitelintézet prudenciális felügyelete, beleértve azoknak a tevékenységeknek a felügyeletét, amelyeket a szóban forgó intézmény a Ö 23. és 29. Õ18. és 19. cikknek megfelelően végez, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak felelőssége, az ezen irányelvben foglalt olyan rendelkezések sérelme nélkül, amelyek a fogadó tagállam hatóságaira ruháznak kötelezettséget.

2.           Az (1) bekezdés nem akadályozza az ezen irányelv alapján végzett összevont (konszolidált) alapú felügyeletet.

ê 2000/12/EK 27. cikk (kiigazított szöveg)

41. cikk

A fogadó tagállam hatásköre

További egyeztetésig a fogadó tagállamok kötelezettsége marad, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaival együttműködve felügyeljék a hitelintézeti fiókok likviditását.

Az Európai Monetáris Rendszer megerősítéséhez szükséges intézkedések sérelme nélkül a fogadó tagállamok továbbra is teljes körű felelősséget viselnek azokért az intézkedésekért, amelyek monetáris politikájuk végrehajtásából következnek.

Azon az alapon, hogy a hitelintézetet másik tagállamban engedélyezték, ezek az intézkedések nem rendelkezhetnek diszkriminatív vagy korlátozó jellegű bánásmódról.

ê 2000/12/EK 28. cikk

42. cikk

Felügyeleti együttműködés

Az érintett tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek abból a célból, hogy felügyeljék az olyan hitelintézetek tevékenységeit, amelyek azon a tagállamon kívül, amelyikben központi irodájuk van, más tagállamban vagy tagállamokban is működnek, különösen fióktelepek létesítése révén. Az illetékes hatóságok kölcsönösen ellátják egymást az ilyen hitelintézetek irányítására és tulajdoni viszonyaira vonatkozó minden adattal, amely feltehetőleg megkönnyíti felügyeletüket és az engedélyezési feltételek vizsgálatát, továbbá minden olyan adattal, amely feltehetőleg megkönnyíti az intézmények figyelemmel kísérését, különös tekintettel a likviditásra, a szolvenciára, betétgaranciákra, a nagykockázatok vállalásának korlátozására, igazgatási és számviteli eljárásokra és belső ellenőrzési mechanizmusokra.

ê 2000/12/EK 29. cikk (kiigazított szöveg)

43. cikk

Másik tagállamban létesített fióktelepek helyszíni ellenőrzése

1.           A fogadó tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézet fióktelepen keresztül folytat tevékenységet, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a fogadó tagállam illetékes hatóságainak előzetes tájékoztatását követően maguk elvégezhessék, vagy az általuk erre a célra kijelölt személyek közvetítésével végrehajtathassák a Ö 42. Õ 28. cikkben említett információk helyszíni ellenőrzését.

2.           A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a fióktelepek ellenőrzése céljából szintén alkalmazhatják Ö a 141. cikkben Õ az 55. cikk (7) bekezdésében megállapított egyéb eljárások egyikét.

3.           Ez a cikk Ö Az (1) és a (2) bekezdés Õ nem befolyásolja a fogadó tagállam illetékes hatóságainak azt a jogát, hogy az irányelv értelmében fennálló kötelezettségeik teljesítése érdekében helyszíni ellenőrzéseket végezzenek a területükön létesített fióktelepeken.

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

Ö 2. SZAKASZ ADATCSERE ÉS HIVATALAI TITOKTARTÁS Õ

ê 2000/12/EK 30. cikk (1) -(3) bekezdés (kiigazított szöveg)

44. cikk

Adatcsere és hivatali titoktartás

1.           A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy minden olyan személy, aki az illetékes hatóságoknak dolgozik vagy dolgozott, valamint az illetékes hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálók vagy szakértők hivatali titoktartásra kötelezettek.

Ö ÕEz azt jelenti, hogy Ssemmilyen bizalmas természetű információt, amely hivatali kötelezettségeik teljesítése során esetleg a tudomásukra jut, nem közölhetnek senkivel vagy semmilyen hatósággal, csak olyan összefoglaló vagy egyesített formában, amelyből az egyes Ö hitelintézeteket Õ intézményeket nem lehet azonosítani, a büntetőjog hatálya alá tartozó esetek kivételével.

Mindazonáltal, ha egy hitelintézetet fizetésképtelennek nyilvánítottak, vagy kényszerfelszámolására kerül sor, az a bizalmas természetű információ, amely nem érinti a hitelintézet megmentésére irányuló kísérletekben résztvevő harmadik feleket, kiadható a polgári jogi vagy kereskedelmi jogi eljárás során.

2.           Az (1) bekezdés nem akadályozza a különböző tagállamok illetékes hatóságait abban, hogy ezen irányelvnek és más, a hitelintézetekre vonatkozó irányelveknek megfelelően adatot cseréljenek. Az így továbbított információra is az (1) bekezdésben megjelölt hivatali titoktartási feltételek vonatkoznak.

ê 2000/12/EK 30. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

45. cikk

4.Az (1) vagy (2) bekezdés Ö A 44. cikk Õ alapján bizalmas információkhoz jutó illetékes hatóságok ezt az információt kizárólag hivatali kötelességük ellátása során használhatják fel Ö , csak a következő célokra Õ :

(a)        hogy ellenőrizzék a hitelintézeti tevékenység megkezdésére vonatkozó feltételek betartását és megkönnyítsék az ilyen üzletszerű tevékenység elkülönített vagy összevont (konszolidált) alapú megfigyelését, különös tekintettel a likviditás, a szolvencia, a nagykockázatok vállalásának megfigyelésére, az igazgatási és számviteli eljárásokra, és a belső ellenőrzési mechanizmusokra; ,vagy

(b)        szankciók alkalmazása céljából;, vagy

(c)        az illetékes hatóság határozatával szembeni közigazgatási fellebbviteli eljárásban;, vagy

(d)       a 33. Ö az 55. cikk Õ értelmében vagy az ezen irányelvben és a hitelintézetek területén elfogadott más irányelvekben meghatározott egyedi rendelkezések értelmében kezdeményezett bírósági eljárásokban.

ê 2000/12/EK 30. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

46. cikk

3.         A tagállamok csak azzal a feltétellel köthetnek adatcseréről szóló együttműködési megállapodásokat harmadik országok illetékes hatóságaival, vagy Ö a 47. cikk és a 48. cikk (1) bekezdésében Õ az (5) és (6) bekezdésben meghatározott harmadik országbeli hatóságokkal vagy szervekkel, hogy a továbbított adatokra olyan hivatali titoktartási garanciák vonatkoznak, amelyek legalább az e cikkben említett garanciákkal egyenértékűek. A szóban forgó információcserének az említett hatóságok vagy szervek felügyeleti feladatainak ellátását kell szolgálnia.

Amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, nem továbbítható azoknak az illetékes hatóságoknak a kifejezett hozzájárulása nélkül, amelyek a szóban forgó információt átadták, továbbá ez utóbbi esetben is kizárólag olyan célokból adható ki, amelyekhez az említett hatóságok hozzájárultak.

ê 2000/12/EK 30. cikk (5) bekezdés (kiigazított szöveg)

47. cikk

5. Az (1) és (4) bekezdés Ö A 44. cikk (1) bekezdése és a 45. cikk Õ nem zárja ki a tagállamon belüli információcsere lehetőségét, ha ugyanabban a tagállamban két vagy több illetékes hatóság van, valamint a tagállamok közötti információcserét az illetékes hatóságok és Ö az alábbiak között Õ :

(a)        olyan hatóságok között, amelyeket más pénzügyi intézmények és biztosítótársaságok állami felügyeletével bíztak meg, továbbá a pénzpiacok felügyeletéért felelős hatóságok között,

(b)        olyan szervek között, amelyek a hitelintézetek felszámolási és csődeljárásában, valamint más hasonló eljárásokban vesznek részt,

(c)        olyan személyek között, akik hitelintézetek és más pénzügyi intézmények törvényben előírt könyvvizsgálatát végzik,

felügyeleti feladataik ellátása és az olyan szervek tájékoztatása során, amelyek betétbiztosítási rendszereket működtetnek, és a továbbított információkra feladataik ellátásához van szükségük.

Ö ÕÖ Nem zárják ki az olyan szervek tájékoztatását, Õ amelyek betétbiztosítási rendszereket működtetnek, és a továbbított információkra feladataik ellátásához van szükségük.

Ö ÕÖ Mindkét esetben a Õ A kapott információra a Ö 44. cikk (1) bekezdésében Õ az (1) bekezdésben megállapítottÖ meghatározott Õ hivatali titoktartás feltételei vonatkoznak.

ê 2000/12/EK 30. cikk (6) és (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

48. cikk

16.         Az (1)-(4) bekezdések Ö A 44.-46. cikkek Õ ellenére a tagállamok engedélyezhetik az információcserét az illetékes hatóságok Ö és a következő hatóságok között Õ :

(a)     olyan hatóságok között, amelyek a hitelintézetek felszámolásában és csődeljárásában, valamint a más hasonló eljárásokban résztvevő szervek ellenőrzéséért felelősek; ; vagy

(b)     olyan hatóságok között, amelyek ellenőrzik a biztosítótársaságok, hitelintézetek, befektetési vállalkozások és más pénzügyi vállalkozások törvény által előírt könyvvizsgálatát végző személyeket.

Ö ÕAzok Ö Ilyen esetekben Õ a tagállamok, amelyek az első albekezdés rendelkezéseit alkalmazzák, legalább a következő feltételek teljesülését megkövetelik Ö követelik meg Õ :

(a)      az információ az első albekezdésben említett felügyeleti feladat ellátását Ö kell, hogy Õ szolgálja,;

(b)     az ezzel összefüggésben kapott információra Ö a 44. cikk (1) bekezdésében Õ az első bekezdésben megállapított hivatali titoktartási Ö feltételeket kell alkalmazni Õ feltételek vonatkoznak,

(c)     amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó tájékoztatást átadó illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból lehet továbbítani ezeket az információkat, amelyekhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak a nevét, amelyek e bekezdés értelmében adatokat kaphatnak.

27.         Az (1)-(4) bekezdéstől Ö A 44-46. cikkektől Õ függetlenül, a pénzügyi rendszer stabilitásának és integritásának erősítése céljából a tagállamok engedélyezhetik az információcserét az illetékes hatóságok és a jogszabály alapján a társasági jog megsértésének felderítéséért és kivizsgálásáért felelős hatóságok vagy szervek között.

Ö ÕAzok Ö Ilyen esetekben Õ a tagállamok, amelyek az első albekezdés rendelkezéseit alkalmazzák, legalább a következő feltételek Ö teljesülését Õ megkövetelik követelik meg:

(a)     az információ az első albekezdésben említett feladat ellátását szolgálja,;

(b)     az ezzel összefüggésben kapott információra Ö a 44. cikk (1) bekezdésében Õ az első bekezdésben megállapított hivatali titoktartási Ö feltételeket kell alkalmazni Õ feltételek vonatkoznak,

(c)     amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó tájékoztatást átadó illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból lehet továbbítani ezeket az információkat, amelyekhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

Amennyiben egy tagállamban az első albekezdésben említett hatóságok vagy szervek felderítési vagy nyomozási feladataikat olyan személyek segítségével végzik, akiket különleges szakértelmükre tekintettel ebből a célból bíztak meg, és nem közszolgálati alkalmazottak, az első albekezdésben biztosított információcsere lehetősége rájuk is vonatkoztatható a második albekezdésben Ö meghatározott Õ kikötött feltételek mellett.

A második albekezdés harmadik francia bekezdésének Ö albekezdés Õ végrehajtása érdekében az első albekezdésben említett hatóságok vagy szervek közlik az információt továbbító illetékes hatóságokkal azoknak a személyeknek a nevét és pontos feladatkörét, akiknek az információt meg kell küldeni.

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak vagy szerveknek a nevét, amelyek e Ö cikk Õ bekezdés értelmében információt kaphatnak.

A Bizottság 2000. december 31-ig jelentést készít az e Ö cikkben Õ bekezdésben szereplő rendelkezések alkalmazásáról.

ê 2000/12/EK 30. cikk (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

49. cikk

8.Ez a cikk Ö szakasz Õ nem akadályozza az illetékes hatóságot abban, hogy Ö továbbítsa a feladatuk ellátását szolgáló információkat Õ :

(a)        a központi bankoknak és más, monetáris hatósági minőségükben hasonló feladatokat ellátó szerveknek,;

(b)        indokolt esetben egyéb, a fizetési rendszerek felügyeletéért felelős állami hatóságoknak.,

továbbítsa a feladatuk ellátását szolgáló információkat, és Nnem gátolhatja meg az ilyen hatóságokat vagy szerveket sem abban, hogy közöljék az illetékes hatóságokkal az ilyen jellegű információkat, minthogy azokra szükségük lehet a Ö 45. cikk Õ (4) bekezdés céljaiból.

Az így megkapott információkra az e cikkben Ö a 44. cikk (1) bekezdésében Õ megállapított Ö meghatározott Õ hivatali titoktartási feltételek vonatkoznak.

ê 2000/12/EK 30. cikk (9) bekezdés 1. és 2. albekezdés (kiigazított szöveg)

50. cikk

9. Azonkívül, az (1) és (4) bekezdésben Ö A 44. cikk (1) bekezdésében és a 45. cikkben Õ említett rendelkezések ellenére, jogszabályban megállapított rendelkezések alapján a tagállamok engedélyezhetik bizonyos adatok továbbítását a központi kormányzat apparátusának más hivatali szervei felé, amelyek a hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások, befektetési szolgáltatások és biztosítóintézetek felügyeletének jogi szabályozásáért felelősek, továbbá az ilyen szervek nevében eljáró felügyelőknek.

Az ilyen információkat azonban csak abban az esetben lehet továbbítani, ha eme prudenciális ellenőrzés miatt erre szükség van.

ê 2000/12/EK 30. cikk (9) bekezdés harmadik albekezdése (kiigazított szöveg)

51. cikk

Mindazonáltal aA tagállamok úgy rendelkeznek, hogy a Ö 44. cikk (2) bekezdése és a 47. cikk Õ (2) és (5) bekezdés alapján kapott információkat, valamint a 29. Ö 43. Õ cikk (1) és (2) bekezdésében említett helyszíni ellenőrzés útján nyert Ö információkat Õ adatokat az e cikkben említett esetekben nem lehet továbbadni, csak az információt átadó illetékes hatóságok, valamint a helyszíni ellenőrzés helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak kifejezett hozzájárulásával.

ê 2000/12/EK 30. cikk (10) bekezdés (kiigazított szöveg)

52. cikk

10.Ö ÕE cikk Ö szakasz Õ nem akadályozza Ö a tagállamok illetékes hatóságait Õ az illetékes hatóságokat abban, hogy Ö a 44-46. cikkekben Õ az (1) és (4) bekezdésben említett információt egy olyan elszámolóházzal vagy a nemzeti jogszabályok által elismert hasonló szervvel közöljék, amely klíring, illetve elszámolási szolgáltatásokat nyújt tagállamaik piacainak egyikén, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az információ közlésére szükség van e szervek megfelelő működésének biztosításához a piaci szereplők mulasztásai vagy lehetséges mulasztásai miatt. Aaz ezzel összefüggésben kapott információra Ö a 44. cikk (1) bekezdésében Õ az első bekezdésben megállapított hivatali titoktartási feltételeket kell alkalmazni feltételek vonatkoznak,

A tagállamok ugyanakkor biztosítják, hogy a Ö 44. cikk (2) bekezdése Õ (2) bekezdés értelmében kapott információkat az e Ö cikkben Õ bekezdésben meghatározott körülmények között ne lehessen felfedni az adatokat kiszolgáltató illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül.

òúj szöveg

3. szakasz

Az éves és összevont beszámolók törvényességi ellenőrzéséért felelős személyek kötelessége

ê 2000/12/EK 31. cikk (kiigazított szöveg)

53. cikk

Az éves és összevont (konszolidált) beszámolók törvényességi ellenőrzéséért felelős személyek kötelezettségei

1.           A tagállamok legalább azt előírják, hogy: a 84/253/EGK Ö nyolcadik Õ tanácsi irányelv[26]értelmében engedéllyel rendelkező személy, aki a hitelintézetben a 78/660/EGK Ö negyedik Õ tanácsi irányelv[27] 51. cikkében, vagy a 83/349/EGK tanácsi irányelv 37. cikkében, illetve a 85/611/EGK Ö tanácsi Õ irányelv[28] 31. cikkében meghatározott feladatot, vagy bármely más törvény által előírt feladatot végez, köteles haladéktalanul jelenteni az illetékes hatóságoknak minden olyan, az intézménnyel Ö a hitelintézettel Õ kapcsolatos tényt vagy döntést, amely e feladatok teljesítése során jutott tudomására,

(a)     azoknak a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek az érdemi megsértését jelentheti, amelyek megszabják az engedélyezésre vonatkozó feltételeket, vagy amelyek kifejezetten a hitelintézeti tevékenység gyakorlását szabályozzák, vagy;

(b)     befolyásolhatja a hitelintézet folyamatos működését, vagy;

(c)     a beszámoló hitelesítésének megtagadásához vagy fenntartások kifejezéséhez vezethet.;

Ö ÕÖ A tagállamok legalább biztosítják, Õ (b) hogy ez a személy hasonlóképpen köteles jelenteni minden olyan tényt Ö vagy Õ és döntést, amely egy, az Ö első albekezdésben Õ a) pontban leírt feladat végzése során olyan vállalkozásnál jut tudomására, amely az ellenőrzési viszonyból eredően szoros kapcsolatban van azzal a hitelintézettel, amelyben az illető Ö azt Õ a fent említett munkáját végzi.

2.           Az (1) bekezdésben említett tények vagy döntések jóhiszemű közlése az illetékes hatóságokkal a 84/253/EGK irányelv értelmében felhatalmazott személyek részéről nem képezi olyan adattovábbítási és közzétételi korlátozások megszegését, amelyeket szerződés vagy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés ír elő, és nem vonja maga után e személyek semminemű felelősségre vonását.

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

Ö 4. szakasz Az illetékes hatóságok szankcionálási jogköre és a bírósághoz fordulás joga Õ

ê 2000/12/EK 32. cikk (kiigazított szöveg)

54. cikk

Az illetékes hatóságok szankcionálási jogköre

Az engedélyek visszavonására irányuló eljárások és a büntetőjogi rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy saját illetékes hatóságaik azokkal a hitelintézetekkel szemben vagy azoknak a hitelintézeteknek a tevékenységét ténylegesen ellenőrző személyekkel szemben, amelyek megszegik a tevékenységük felügyeletére vagy folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, olyan bírságokat szabhatnak ki, vagy olyan intézkedéseket hozhatnak, amelyek kifejezetten a feltárt jogsértések vagy azok okainak megszüntetésére irányulnak.

ê 2000/12/EK 33. cikk

55. cikk

A bírósághoz fordulás joga

A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézettel kapcsolatos, az ezen irányelvvel összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján hozott határozatok esetében érvényesüljön a bírósághoz fordulás joga. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, amelyekben az engedélyezési kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül nem született határozat, noha a kérelem a hatályos rendelkezéseknek megfelelően minden szükséges információt tartalmazott.

ê 2000/28/EK1. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

33a. cikk

A 2000/46/EK irányelv 3. cikke a hitelintézetekre vonatkozik.

ê 2000/12/EK

2. FEJEZET

a prudenciális felügyelet gyakorlati eszközei

1. szakasz

Szavatolótőke

ê 2000/12/EK 34. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

56. cikk

Általános elvek

1.Valahányszor egy tagállam közösségi jogszabályok végrehajtása céljából törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésben egy működő hitelintézet prudenciális felügyeletére vonatkozó rendelkezést hoz, amelyben a szavatolótőke kifejezést használja vagy annak fogalmára utalást tesz, ezt a kifejezést vagy fogalmat összhangba hozza Ö az 57-61. cikkekben, valamint a 63-66. cikkekben Õ a (2), (3) és (4) bekezdésben, valamint a 35-38. cikkben adott meghatározással.

ê 2000/12/EK 34. cikk (2) bekezdés 1. albekezdés (kiigazított szöveg)

57. cikk

A Ö 66. Õ 38. cikkben megszabott korlátozások fenntartásával, a hitelintézetek nem összevont (nem konszolidált) szavatolótőkéje a következő elemekből áll:

(1a)   a 86/635/EGK irányelv 22. cikke értelmében vett tőke, amennyiben azt befizették, hozzáadva a névértéken felüli befizetéseket, ugyanakkor kizárva a kumulált elsőbbségi részvényeket;

(2b)   a 86/635/EGK irányelv 23. cikke értelmében vett tartalékok és a végső eredmény felhasználásának következtében áthozott eredmény. A tagállamok csak akkor engedélyezhetik az évközi nyereség beszámítását a hivatalos döntés meghozatala előtt, ha ezt a nyereséget a kimutatások auditálásáért felelős személyek ellenőrizték, és az illetékes hatóságok számára kielégítően bebizonyosodott, hogy annak összegét a 86/635/EGK irányelvben kifejtett elveknek megfelelően állapították meg, és az mentes minden előrelátható tehertől vagy osztaléktól;

(3c)   a 86/635/EGK irányelv 38. cikke értelmében vett általános banki kockázatok fedezetére tartalékolt források;

(4d)   a 78/660/EGK irányelv 33. cikke értelmében vett átértékelési tartalékok;

(5e)   a 85/635/EGK irányelv 37. cikkének (2) bekezdése értelmében vett értékhelyesbítések;

(6f)   a 35. Ö 63. Õ cikk értelmében vett egyéb tételek;

(7g)   a szövetkezeti hitelintézetek tagjainak kötelezettségvállalásai és az alapként megszervezett bizonyos intézmények hitelfelvevőinek egyetemleges kötelezettségvállalásai, amint azokat a 36. Ö 64. Õ cikk (1) bekezdése említi;

(8h)   a rögzített határidős kumulált elsőbbségi részvények és alárendelt kölcsöntőke, amint azokat a Ö 64. Õ 36. cikk (3) bekezdése említi.

A következő tételek a Ö 66. Õ 38. cikknek megfelelően levonandók:

(9i)    a hitelintézet által birtokolt saját részvények könyv szerinti értéken;

(10j)  a 86/635/EGK irányelv 4. cikk (9) bekezdése („Eszközök”) értelmében vett immateriális javak;

(k11) a folyó pénzügyi év tárgyi veszteségei;

ê 2002/87/EK 29. cikk (4) bekezdés a) pont (kiigazított szöveg)

(l12)  a tőke 10%-át meghaladó részesedések más hitelintézetekben és pénzügyi vállalkozásokban;

(m13)            egy hitelintézetnek a Ö 63. Õ 35. cikkben és a 36. Ö 64. Õ cikk (3) bekezdésében említett alárendelt követelései és eszközei olyan hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások vonatkozásában, amelyekben a hitelintézet a tőke 10%-át meghaladó mértékű egyedi részesedéssel rendelkezik;

(n14) részesedések más hitelintézetekben és pénzügyi vállalkozásokban tőkéjük 10%-ának erejéig, a 35. Ö 63. Õ cikkben és a 36. Ö 64. Õ cikk (3) bekezdésében említett alárendelt követelések és eszközök az ezen albekezdésben 12. és 13. pontjában nem említett hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások vonatkozásában, amennyiben az ilyen részesedések, alárendelt követelések és eszközök összege meghaladja az adott hitelintézet ezen albekezdés 12–16. Ö l)-p) Õ pontjában említett tételek levonása előtti szavatolótőkéjének 10%-át;

(o15) az 1. cikk (9) Ö A 4. cikk (10) Õ bekezdése szerinti olyan részesedések, amelyekkel a hitelintézet a következő társaságokban rendelkezik:

(i)      a 73/239/EGK Ö első tanácsi Õ irányelvÖ [29] Õ 6. cikke, a 79/267/EGK Ö első tanácsi Õ irányelvÖ [30] Õ 6. cikke, illetve a 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[31] 1. cikkének b) pontja szerinti biztosítóintézetek,

(ii)     a 98/78/EK irányelv 1. cikkének c) pontja szerinti viszontbiztosító intézetek,

(iii)    a 98/78/EK irányelv 1. cikkének i) pontja szerinti viszontbiztosító intézetek;

(p16) a hitelintézet érdekkörébe tartozó, 15. o) pont szerinti vállalkozások tekintetében a hitelintézet birtokában levő alábbi tételek:

(i)      a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében említett eszközök,

(ii)     a 79/267/EGK irányelv 18. cikkének (3) bekezdésében említett eszközök.

òúj szöveg

(q)     Olyan hitelintézeteknél, amelyek a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 3. szakasz 2. alszakasza szerint határozzák meg, a VII. melléklet 1. részének 34. bekezdése szerinti számításból eredő negatív összegek és a VII. melléklet 1. részének 30. és 31. bekezdésével összhangban számított várható veszteség összegei;

(r)      Azon értékpapírosítási pozícióknak a IX. melléklet 4. része szerint számított kitettségi összege, amelyek az IX. melléklet 4. része szerint 1250 %-ban részesülnek.

ê 2000/12/EK 34. cikk (2) bekezdés utolsó mondat (kiigazított szöveg) (új szöveg)

ð új szöveg

A Ö b) pont alkalmazásában a Õ tagállamok csak akkor engedélyezhetik az évközi nyereség beszámítását a hivatalos döntés meghozatala előtt, ha ezt a nyereséget a kimutatások auditálásáért felelős személyek ellenőrizték, és az illetékes hatóságok számára kielégítően bebizonyosodott, hogy annak összegét a 86/635/EGK irányelvben kifejtett elveknek megfelelően állapították meg, és az mentes minden előrelátható tehertől vagy osztaléktól;.

ð Abban az esetben, amikor a hitelintézet az értékpapírosítás kezdeményezője, az értékpapírosított eszközökből származó jövőbeni jövedelem tőkésítéséből származó és az értékpapírosítás pozícióinak hitelminőségét javító nettó nyereségek nem képezik a (b) pontban meghatározott tétel részét. ï

ê 2002/87/EK 29. cikk (4) bekezdés b) pont (kiigazított szöveg)

58. cikk

Ahol egy másik hitelintézetben, pénzügyi vállalkozásban, biztosítóintézetben, illetve viszontbiztosító intézetben vagy biztosítási holdingtársaságban lévő részesedések az érintett vállalkozás szervezeti átalakítását vagy életben tartását szolgáló pénzügyi támogatás céljából ideiglenesen vannak a hitelintézet tulajdonában, az illetékes hatóság eltekinthet az Ö l)-p) Õ 12–16. pontban a levonásra vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásától.

59. cikk

Az 15. és a 16. Ö o)-p) Õ pontban említett tételek levonásának alternatívájaként a tagállamok engedélyezhetik hitelintézeteik részére a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1., 2., illetve 3. módszer megfelelő alkalmazását. Az 1. módszer (Számviteli konszolidáció) csak abban az esetben Ö akkor Õ alkalmazható, ha az illetékes hatóság meggyőződött a konszolidáció hatálya alá vont vállalkozások integrált irányításának és belső ellenőrzésének színvonaláról. A kiválasztott módszert az idők folyamán következetesen kell alkalmazni.

60. cikk

A tagállamok rendelkezhetnek olyan módon, hogy a szavatolótőke önállóan történő számítása során a 3. fejezettel Ö 4. fejezet, 1. szakaszával Õ összhangban összevont felügyelet, illetve a 2002/87/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet hatálya alá vont hitelintézeteknek nem kell levonniuk az 12–16. Ö l)-p) Õ pontban említett, a hitelintézet által összevont, illetve kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó hitelintézetekben, pénzügyi vállalkozásokban, biztosítóintézetekben, illetve viszontbiztosító intézetekben vagy biztosítási holdingtársaságokban birtokolt tételeket.

Ezt a rendelkezést a közösség jogszabályokkal összehangolt valamennyi prudenciális szabályra alkalmazni kell.

ê 2000/12/EK 34. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

61. cikk

3.A szavatolótőke fogalma, úgy, ahogyan az az (2) bekezdés 1.-8. Ö 57. cikk a)-h) Õ pontjában meghatározásra került a tőkeelemek számának és az összegeknek a maximumát testesíti meg. Ezen elemek használata és alacsonyabb követelmények megállapítása, illetve, hogy a (2) bekezdés 9.-13. Ö az 57. cikk i)-r) Õ pontjában felsoroltakon kívül más elemek elhagyását is előírják-e, a tagállamok saját mérlegelésére van bízva. A tagállamok mindazonáltal kötelesek fokozott konvergenciára törekedni a szavatolótőke fogalmának közös meghatározása érdekében.

Ebből a célból a Bizottság legkésőbb 1996. január 1-jéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e cikk és a 35.-39. cikk alkalmazásáról, amelyhez adott esetben mellékelni kell az általa szükségesnek tartott módosítási javaslatokat. A Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően, és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultációt követően az Európai Parlament és a Tanács legkésőbb 1998. január 1-jéig megvizsgálja a szavatolótőke meghatározását, abból a célból, hogy lehetővé váljon a közös meghatározás egységes alkalmazása.

ê 2000/12/EK 34. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

4A (2) bekezdés 1.-5. Ö Az 57.cikk a)-e) Õ pontjában felsorolt elemeknek a hitelintézet számára korlátlanul és azonnal hozzáférhetőnek kell lenniük, hogy rendelkezésére álljanak a kockázatok vagy veszteségek fedezéséhez, amint ezek felmerülnek. Az összeg a kiszámítás időpontjában nem tartalmazhat előre látható adókat, vagy pedig megfelelően ki kell azt igazítani, amennyiben a szóban forgó adók csökkentik az összeget, amelynek erejéig ezeket az elemeket a kockázatok vagy veszteségek fedezésére fel lehet használni.

ò új szöveg

62. cikk

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a szavatolótőke közös meghatározása tekintetében elért előrelépéseikről. E jelentések alapján a Bizottság, amennyiben megfelelő, legkésőbb 2009. január 1-jéig javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e cikk és a 35-39. cikkek módosítására irányuló javaslatát.

ê 2000/12/EK 35. cikk (kiigazított szöveg)

63. cikk

Egyéb tőkeelemek

1.           A szavatolótőke valamely tagállam által használt fogalma tartalmazhat egyéb elemeket is, feltéve, hogy azok jogi vagy számviteli megnevezésüktől függetlenül rendelkeznek a következő jellemzőkkel:

(a)     a hitelintézet számára szabadon rendelkezésére állnak a szokásos banki kockázatok fedezése céljából, amennyiben a bevétel vagy a tőke veszteségeit még nem határozták meg;

(b)     meglétük kiderül a belső számviteli nyilvántartásokból;

(c)     összegüket a hitelintézet vezetősége határozza meg, független könyvvizsgálók hitelesítik, az illetékes hatóságok előtt ismert és felügyeletük alá tartozik.

2.           A határozatlan futamidejű értékpapírokat és más eszközöket, amelyek megfelelnek a következő feltételeknek, szintén el lehet ismerni egyéb tőkeelemként:

(a)     nem fizethetők vissza a bemutató kezdeményezésére, vagy az illetékes hatóság előzetes egyetértése nélkül;

(b)     az adósság-megállapodásnak biztosítania kell a hitelintézet számára azt a lehetőséget, hogy elhalaszthassa az adósságra vonatkozó kamat megfizetését;

(c)     a kölcsönt nyújtó követeléseit a hitelintézettel szemben teljes egészében alá kell rendelni az összes nem alárendelt hitelező követeléseinek;

(d)     az értékpapírok kibocsátást szabályozó okiratoknak biztosítaniuk kell, hogy az adósság és a kifizetetlen kamat kiegyenlítse a veszteségeket, úgy, hogy közben a hitelintézet folytatni tudja működését;

(e)     csak a teljes egészében befizetett összegek vehetők figyelembe.

Mindehhez hozzá lehet számítani az olyan kumulált elsőbbségi részvényeket, amelyeket a 34. Ö 57. Õ cikk (2) bekezdésének Ö h) Õ 8. pontja nem említ meg.

ò új szöveg

3.           A kockázattal súlyozott kitettségértéket a 3. szakasz 2. alszakasza szerint számító hitelintézetekre vonatkozóan a VII. melléklet 1. részének 34. bekezdése szerinti számításból eredő pozitív összegek, a 2. alszakasz szerint számított kockázattal súlyozott kitettségérték akár 0,6 %-áig elfogadhatók egyéb tételként. E hitelintézetek tekintetében a VII. melléklet 3. szakasza 1. részének 34. bekezdésében említett számítás értékhelyesbítései és rendelkezései, valamint az 57. cikk e) pontjában említett kitettségekkel kapcsolatos értékhelyesbítések és rendelkezések csak e rendelkezéssel összhangban képezik a szavatolótőke részét. E célokból a kockázattal súlyozott kitettségértékek nem tartalmazzák azokat az összegeket, amelyeket értékpapírosítási pozícióknál 1250 %-os kockázati súllyal határoznak meg.

ê 2000/12/EK 36. cikk (kiigazított szöveg)

64. cikk

A szavatolótőkére vonatkozó egyéb rendelkezések

1.           Az Ö 57. cikk g) Õ 34. cikk (2) bekezdésének 7. pontjában említett szövetkezeti formában létesített hitelintézetek tagjainak kötelezettségei magukban foglalják a szövetkezetek lehívatlan tőkéjét; továbbá a szóban forgó szövetkezetek tagjainak törvényes kötelezettségét, miszerint pótlólagos vissza nem térítendő befizetéseket kell teljesíteniük, ha a hitelintézetnek vesztesége keletkezik, és lehetővé kell tenni, hogy ebben az esetben e befizetéseket késedelem nélkül követelni lehessen.

Alapként megszervezett hitelintézetek esetében a kölcsönt felvevők egyetemleges kötelezettségvállalásai ugyanúgy kezelendők, mint az előző tételek.

Minden ilyen tétel szerepeltethető a szavatolótőke elemei között, amennyiben azok a nemzeti jogszabályok alapján az ebbe a kategóriába tartozó intézmények szavatolótőkéjébe beszámítanak.

2.           A tagállamok nem szerepeltetik az állami hitelintézetek szavatolótőkéjének elemei között azokat a garanciákat, amelyeket ők maguk, vagy helyi hatóságaik nyújtanak ezeknek az intézményeknek.

3.           A tagállamok vagy az illetékes hatóságok a 34. Ö 57. Õ cikk (2) bekezdésének 8. Ö h) Õ pontjában említett rögzített határidős kumulált elsőbbségi részvényeket és az ugyanott említett alárendelt kölcsöntőkét beszámíthatják a szavatolótőkébe, ha fennálló kötelező erejű megállapodások alapján a hitelintézet csődje vagy felszámolása esetén ezek sorrendben az összes többi hitelező követelése után következnek és nem törleszthetők mindaddig, ameddig az összes egyéb, abban az időpontban fennálló adósságot nem rendezték.

Az alárendelt kölcsöntőkének a következő pótlólagos kritériumoknak is meg kell felelnie:

(a)     kizárólag a teljesen befizetett pénzeszközök vehetők figyelembe;

(b)     az érintett kölcsönöknek legalább ötéves eredeti futamidejűeknek kell lenniük, amelynek leteltével azok visszafizethetők; ha az adósság lejárati ideje nincs rögzítve, csak ötéves felmondási idő kikötésével lehet visszafizetni, kivéve, ha a kölcsönöket már nem tekintik a szavatolótőke elemeinek, vagy ha az illetékes hatóságok előzetes hozzájárulása kifejezetten szükséges az idő előtti visszafizetéshez. Az illetékes hatóságok engedélyt adhatnak az ilyen kölcsönök idő előtti visszafizetésére, feltéve, hogy a kérés a kibocsátó kezdeményezésére történik és a szóban forgó hitelintézet szolvenciáját nem veszélyezteti;

(c)     legalább a visszafizetés időpontját megelőző utolsó öt évben fokozatosan csökkenteni kell azt a mértéket, amelynek erejéig a szavatolótőkébe beszámíthatók;

(d)     a kölcsönmegállapodás nem tartalmazhat semminemű olyan záradékot, amelynek értelmében meghatározott körülmények között – kivéve a hitelintézet felszámolását – az adósság a kikötött törlesztési időpontot megelőzően visszafizetendővé válik.

ê2000/12/EK 36. cikk (3) bekezdés b) pont az első 19 szó nélkül

ð új szöveg

ð a második albekezdés b) pontjának alkalmazásában, ï ha az adósság lejárati ideje nincs rögzítve, csak ötéves felmondási idő kikötésével lehet visszafizetni, kivéve, ha a kölcsönöket már nem tekintik a szavatolótőke elemeinek, vagy ha az illetékes hatóságok előzetes hozzájárulása kifejezetten szükséges az idő előtti visszafizetéshez. Az illetékes hatóságok engedélyt adhatnak az ilyen kölcsönök idő előtti visszafizetésére, feltéve, hogy a kérés a kibocsátó kezdeményezésére történik és a szóban forgó hitelintézet szolvenciáját nem veszélyezteti;

òúj szöveg

4.           A hitelintézeteknek nem kell bevonniuk a szavatolótőkébe sem az amortizált költségen mért pénzügyi eszközökből származó készpénzfedezeti ügyletek nyereségeihez vagy veszteségeihez kapcsolódó valós értékelés miatt tartalékokat, sem pedig azokat a valós értéken mért kötelezettségeikből származó nyereségeket vagy veszteségeket, amelyek a hitelintézet saját hitelképességében beállt változásokra vezethetők vissza.

ê 2000/12/EK 37. cikk (kiigazított szöveg)

65. cikk

A szavatolótőke összevont (konszolidált) alapon történő kiszámítása

1.           Amennyiben a számítást összevont (konszolidált) alapon kell elvégezni, az Ö 57. Õ 34. cikk (2) bekezdésében felsorolt tételekkel kapcsolatos összevont összegeket az 52.-56. cikkben Ö a 4. fejezet 1. szakaszában Õ megállapított szabályoknak megfelelően kell felhasználni. Ezen túlmenően, a szavatolótőke kiszámítása során a következőket lehet – ha azok követelés („negatív”) tételek – összevont (konszolidált) tartalékoknak tekinteni:

(a)     a 83/349/EGK irányelv 21. cikkének értelmében vett minden kisebbségi érdekeltséget, amennyiben a teljes összevonás (globális integráció) módszerét alkalmazták,

(b)     a 83/349/EGK irányelv 19., 30. és 31. cikke értelmében vett első összevonási különbözetet,

(c)     a konszolidált tartalékokban feltüntetett átváltási különbözetet, a 86/635/EGK irányelv 39. cikke (6) bekezdésének megfelelően,

(d)     minden olyan különbözetet, amely bizonyos részesedést biztosító érdekeltségeknek a 83/349/EGK irányelv 33. cikkében leírt módszernek megfelelően történő beszámításából ered.

2.           Ha a fenti tételek adósság („pozitív”) tételek, azokat az összevont szavatolótőke kiszámítása során le kell vonni. Ö Ha az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban említett tételek adósság („pozitív”) tételek, azok az összevont szavatolótőke kiszámítása során levonásra kerülnek. Õ

ê 2000/12/EK 38. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

66. cikk

Levonások és határértékek

1. A 34. cikk (2) bekezdésének 4.-8. Ö Az 57. cikk d)-h) Õ pontjában említett tőkeelemekre a következő határértékek vonatkoznak:

(a)     A 4.-8. Ö d)-h) Õ pontban szereplő elemek teljes összege nem haladhatja meg az 1., 2. és 3. Ö a) és b) és c) Õ pont elemei összege és az 9., 10. és 11. Ö i)-k) Õ pont elemei összege különbözetének 100%-át, ð valamint a q) tételben szereplő összeg 50 %-át ï ;

(b)     a Ö g)-h) Õ 7. és 8. pontban szereplő elemek teljes összege nem haladhatja meg az 1., 2. és 3. Ö a) és b) és c) Õ pont elemei összege és az Ö i)-k) Õ 9., 10. és 11. pont elemei összege különbözetének 50%-át, ðvalamint a q) tételben szereplő összeg 50 %-át ï ;

(c)     az l) Ö -q) Õ 12. és 13. pontban szereplő elemek összege levonandó az elemek teljes összegéből.

òúj szöveg

2.           Az 57. cikk r) pontjában említett tételeket le kell vonni a cikk a)-h) pontjaiban meghatározott tételek teljes összegéből, hacsak a hitelintézet az előbbi tételeket be nem vonja a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításába a 75. cikk alkalmazásában a IX. melléklet 4. részének meghatározása szerint.

ê 2000/12/EK 38. cikk (2) bekezdés

23.         Az illetékes hatóságok átmeneti és kivételes körülmények között engedélyezhetik a hitelintézeteknek, hogy az (1) bekezdésben megállapított határértékeket túllépjék.

ê 2000/12/EK 39. cikk (kiigazított szöveg)

67. cikk

Bizonyítás az illetékes hatóságok előtt

A 34. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint a 35.-38. cikkben Ö Az ebben a szakaszban Õ megállapított feltételek teljesítését az illetékes hatóságokat kielégítő módon kell bizonyítani.

òúj szöveg

2. szakasz

KOCKÁZAT ELLENI VÉDELEM

1. alszakasz – alkalmazási Fokozatok

68. cikk

1.           A hitelintézeteknek egyéni alapon meg kell felelniük a 22. és 75. cikkekben és az 5. szakaszban megállapított kötelezettségeknek.

2.           Minden hitelintézetnek, amely se nem leányvállalat, se nem anyavállalat abban a tagállamban, ahol engedélyezték és felügyelik, és minden hitelintézetnek, amelyet nem vontak be a 73. cikk szerinti konszolidációba, egyéni alapon meg kell felelnie a 120. és 123. cikkekben megállapított kötelezettségeknek.

3.           Minden hitelintézetnek, amely se nem leányvállalat, se nem anyavállalat, és minden hitelintézetnek, amelyet nem vontak be a 73. cikk szerinti konszolidációba, egyéni alapon meg kell felelnie az 5. fejezetben megállapított kötelezettségeknek.

69. cikk

1.           A tagállamok választhatják, hogy nem alkalmazzák a 68. cikk (1) bekezdését hitelintézetek leányvállalataira akkor, ha mind a leányvállalatot, mind a hitelintézetet az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és a leányvállalat annak a hitelintézetnek az összevont alapú felügyelete alatt áll, amely az anyavállalat, és a következő feltételek mindegyike teljesül, a szavatolótőkének az anyavállalat és a leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében:

(a)     nincsen jelenlegi vagy tervezett fizikai vagy jogi akadálya a szavatolótőke azonnali transzferálásának vagy a kötelezettségek anyavállalat általi visszafizetésének;

(b)     az anyavállalat korlátlanul, kifejezetten és visszavonhatatlanul köteles a szavatolótőkét leányvállalatára átruházni, illetve annak kötelezettségeit kiegyenlíteni, vagy a leányvállalatok által okozott kockázatok elhanyagolhatók;

(c)     az anyavállalat kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési folyamatai lefedik a leányvállalatot;

(d)     az anyavállalatnak joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat irányító testülete tagjainak többségét.

2.           A tagállamok élhetnek az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, ha az anyavállalat ugyanabban a tagállamban felállított pénzügyi holdingtársaság, mint a hitelintézet, feltéve hogy a hitelintézetekre vonatkozó ugyanazon felügyelet alá tartozik, különösen a 71. cikk (1) bekezdésében megállapított sztenderdek tekintetében.

70. cikk

Az illetékes hatóságok egyedi alapon engedélyezhetik egy tagállami hitelintézet anyavállalatai számára, hogy a 68. cikk (1) bekezdése szerinti számításaikba bevonják a Közösség területén működő leányvállalataikat, amennyiben teljesülnek a 69. cikk (1) bekezdésének a), c) és d) pontjaiban említett feltételek és a leányvállalatnak az anyavállalattal szembeni jelentős kitettségei és jelentős kötelezettségei a tagállamon belül jelennek meg.

71. cikk

1.           A 68-70. cikkek sérelme nélkül a tagállami hitelintézet anyavállalatoknak a 133. cikkben előírt módon és mértékig meg kell felelniük a 75., a 120., a 123. cikkben és az 5. szakaszban meghatározott kötelezettségeknek összevont alapú pénzügyi helyzetük tekintetében.

2.           A 68-70. cikkek sérelme nélkül a tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által irányított hitelintézeteknek a 133. cikkben előírt módon és mértékig meg kell felelniük a 75., a 120., a 123. cikkben és az 5. szakaszban meghatározott kötelezettségeknek az adott pénzügyi holdingtársaság összevont alapú pénzügyi helyzete alapján.

Ha egy tagállamban egynél több hitelintézetet irányít egy pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, az első albekezdést csak arra a hitelintézetre kell alkalmazni, amelyre az összevont alapú felügyelet vonatkozik, összhangban a 125. és 126. cikkel.

72. cikk

1.           Az EU-szintű hitelintézet anyavállalatoknak meg kell felelniük az 5. fejezetben meghatározott kötelezettségeknek összevont pénzügyi helyzetük viszonylatában.

Mindazonáltal jelentős leányvállalataik tekintetében egyéni, vagy szubkonszolidált alapon a XII. melléklet első részének (5) bekezdésében meghatározott információkat nyilvánosságra kell hozniuk.

2.           EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által ellenőrzött hitelintézeteknek meg kell felelniük az 5. fejezetben meghatározott kötelezettségeknek az említett pénzügyi holdingtársaságnak az összevont pénzügyi helyzete tekintetében.

Mindazonáltal jelentős leányvállalataik tekintetében egyéni vagy szubkonszolidált alapon a XII. melléklet első részének (5) bekezdésében meghatározott információkat nyilvánosságra kell hozniuk.

3.           A 125-131. cikkek szerinti összevont alapú felügyeletért felelős illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy csak részben, vagy egyáltalán nem alkalmazzák az (1) és (2) bekezdéseket azokra a hitelintézetekre, amelyek egy harmadik országban székhellyel rendelkező anyavállalat összevont alapú, hasonló információszolgáltatása alá tartoznak.

ê2000/12/EK 52. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

73. cikk

(6)(1)     A tagállamok vagy az 53. Ö 125-131. Õ cikk értelmében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok a Ö következő Õ alább felsorolt esetekben meghatározhatják, hogy mely hitelintézetet, pénzügyi intézményt vagy kiegészítő banki szolgáltatásokat végző vállalkozást, amely leányvállalat, vagy amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell a konszolidációba bevonni:

(a)     amennyiben ha az Ö érintett Õ vállalkozás, amelyet be kellene vonni, olyan harmadik országban helyezkedik el, ahol jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának,;

(b)     amennyiben ha az illetékes hatóságok álláspontja szerint az Ö érintett Õ intézmény, amelyet be kellene vonni, a hitelintézetek ellenőrzése szempontjából csak elhanyagolható jelentőséggel bír, és Ö bármely esetben Õ minden esetben, ha az Ö érintett Õ bevonandó intézmény mérlegfőösszege alacsonyabb, mint a következő két összeg közül a kisebb:

(i)      10 millió euró;

(ii)     vagyaz anyavállalat, illetve a részesedést birtokló intézmény mérlegfőösszegének 1 %-a.

Ha több vállalkozás is megfelel a fenti szempontoknak, ezeket akkor is be kell vonni a konszolidációba, amennyiben együttesen nem mellőzhető a jelentőségük a fent említett célkitűzések szempontjából, vagy

(c)     amennyiben ha az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok álláspontja szerint az Ö érintett Õ beszámítandó intézmény pénzügyi helyzetének konszolidációja a hitelintézetekre vonatkozó felügyelet célkitűzései szempontjából nem lenne helyénvaló, vagy félrevezető lenne.

ê2000/12/EK 52. cikk (3) bekezdés 2. francia bekezdés, utolsó mondat (kiigazított szöveg)

Ha Ö az első albekezdés b) pontjában említett esetekben Õ több intézet teljesíti az Ö ott felsorolt Õ fenti ismérveket, akkor azokat be kell vonni a konszolidációba, amennyiben azok együttesen nem elhanyagolható jelentőséggel bírnak a fent említett meghatározott célkitűzések szempontjából, vagy.

ò új szöveg

(2)          Az illetékes hatóságok előírják a leányvállalat hitelintézeteknek a 75., 120., 123. cikkben és az 5. szakaszban megállapított követelmények szubkonszolidált alapon való alkalmazását, amennyiben ezeknek a hitelintézeteknek, vagy az anyavállalatnak – amennyiben az pénzügyi holdingtársaság – egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében megállapított hitelintézet, pénzügyi intézmény vagy vagyonkezelő vállalat, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen intézményben.

(3)          Az illetékes hatóságok megkövetelik az ezen irányelv hatálya alá tartozó anyavállalatoktól és leányvállalatoktól, hogy összevont vagy szubkonszolidált alapon teljesítsék a 22. cikkben megállapított kötelezettségeket, hogy biztosítsák rendszereik, folyamataik, valamint mechanizmusaik következetességét és megfelelő integráltságát, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk bemutathatóságát.

2. Alszakasz – A követelmények kiszámítása

74. cikk

(1)          Amennyiben nincsen más rendelkezés, úgy az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését azon számviteli renddel összhangban kell elvégezni, amely az 1606/2002/EK rendelet és a 86/635/EGK irányelv alapján a hitelintézetre vonatkozik.

(2)          A 68–72. cikkben megállapított követelményektől eltérve az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a számításokat évente legalább kétszer elvégzik annak ellenőrzésére, hogy a hitelintézetek megfelelnek-e a 75. cikkben megállapított kötelezettségeknek.

A számításokat vagy maguk a hitelintézetek végzik, amely esetben közlik az illetékes hatóságokkal az eredményeket és bármely szükséges részadatot, vagy az illetékes hatóságok, a hitelintézetek által szolgáltatott adatok felhasználásával.

3. Alszakasz – A szavatolótőke minimumszintje

75. cikk

A 136. cikk sérelme nélkül a tagállamok megkövetelik a hitelintézetektől, hogy mindenkor akkora összegű szavatolótőkével rendelkezzenek, amely eléri legalább a következő tőkekövetelmények összegét:

a)         a hitelkockázat és a behajtható összegre vonatkozó kockázat esetén az összes üzleti tevékenységük tekintetében – kivéve a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységüket és a lekötött eszközeiket, amennyiben azokat [a 93/6/EGK irányelv 13. cikke (2) bekezdésének d) pontja] alapján levonták a szavatolótőkéből – a kockázattal súlyozott kitettségérték 8 százaléka, a 3. szakasszal összhangban történő számítással;

b)         a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységük tekintetében a pozíciókockázat, a teljesítési, a partnerkockázat és – amennyiben a 111–117. cikkben megállapított határértékeket meg lehet haladni – az e határértékeket meghaladó nagykockázatvállalások esetén a [93/6/EGK irányelv V. fejezetének 4. szakaszával] összhangban meghatározott tőkekövetelmények;

c)         valamennyi üzleti tevékenységük tekintetében a devizaárfolyam-kockázat és az árukockázat esetén a [93/6/EGK irányelv 18. cikkével] összhangban meghatározott tőkekövetelmények;

d)         valamennyi üzleti tevékenységük tekintetében a működési kockázat esetén a 4. szakasszal összhangban meghatározott tőkekövetelmények.

ê 2000/12/EK (új szöveg)

2. szakasz

Szolvenciamutató

40. cikk

Általános elvek

(1) A szolvenciamutató a 41. cikkben meghatározott szavatolótőkét az összes eszköz és mérlegen kívüli tétel arányaként, a 42. cikknek megfelelően kockázattal korrigált módon fejezi ki.

(2) Azoknak a hitelintézeteknek a szolvenciamutatóit, amelyek a 83/349/EGK irányelv 1. cikke értelmében nem anyavállalatok, és nem leányvállalatai ilyen vállalkozásoknak, egyedi alapon kell kiszámítani.

(3) Azoknak a hitelintézeteknek a szolvenciamutatóit, amelyek anyavállalatok, az ebben az irányelvben és a 86/635/EGK irányelvben megállapított módszerek szerint összevont (konszolidált) formában kell kiszámítani.

(4) A hitelintézetnek minősülő anyavállalat engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságok előírhatják részben összevont (szubkonszolidált) vagy nem összevont mutató kiszámítását is a fenti anyavállalat és annak bármely olyan leányvállalata vonatkozásában, amely engedélyezési és felügyeleti hatáskörébe tartozik. Amennyiben a bankcsoporton belüli kielégítő tőkeallokáció ilyen megfigyelését nem valósítják meg, más intézkedéseket kell foganatosítani a cél elérése érdekében.

(5) A (2), (3) és (4) bekezdésben, valamint az 52. cikk (8) és (9) bekezdésében foglalt követelményeknek a hitelintézetek részéről történő teljesítésének sérelme nélkül az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a mutatókat legalább évente kétszer kiszámítsák, vagy maguk a hitelintézetek, amelyek az eredményeket és az összes szükséges részadatot közlik az illetékes hatóságokkal, vagy az illetékes hatóságok, a hitelintézetek által szolgáltatott adatok felhasználásával.

(6) Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelésére a 86/635/EGK irányelvnek megfelelően kerül sor.

41. cikk

A számláló: szavatolótőke

Az ezen irányelvben meghatározott szavatolótőke képezi a szolvenciamutató számlálóját.

42. cikk

A nevező: a kockázattal korrigált eszközök és mérlegen kívüli tételek

(1) Az eszközök tételeihez a hitelkockázat százalékos súlyozással kifejezett fokozatait kell rendelni a 43. és 44., valamint kivételes esetekben a 45., 62. és 63. cikk szerint. Az egyes eszközök mérleg szerinti értékét ezután meg kell szorozni a megfelelő súllyal, a kockázattal korrigált érték előállítása céljából.

(2) A II. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tételek esetében kétlépcsős számítást kell alkalmazni a 43. cikk (2) bekezdésében előírt módon.

(3) A 43. cikk (3) bekezdésében említett mérlegen kívüli tételek esetében a pótlólagos szerződések lehetséges költségeit, a szerződő fél nem teljesítésének esetére, a III. mellékletben meghatározott két módszer valamelyikével kell kiszámítani. A kockázattal korrigált értékek előállításához ezeket a költségeket meg kell szorozni a 43. cikk (1) bekezdésének a szerződéses félre vonatkozó megfelelő súlyozásával, az ott meghatározott 100 %-os súly kivételével, amelyet 50 %-os súllyal kell helyettesíteni.

(4) A (2) és (3) bekezdésben említett eszközök és mérlegen kívüli tételek kockázattal korrigált értékeinek végösszege képezi a szolvenciamutató nevezőjét.

43. cikk

Kockázati súlyozás

(1) A különböző eszközkategóriákra a következő súlyozásokat kell alkalmazni, jóllehet az illetékes hatóságok saját belátásuk szerint magasabb súlyokat is megállapíthatnak:

a)         Zéró súlyozás

(1)     készpénzállomány és az azzal egyenértékűnek minősülő tételek;

(2)     az “A” zónába tartozó központi kormányokkal és központi bankokkal szemben fennálló követeléseket megtestesítő eszköztételek;

(3)     az Európai Közösségekkel szemben fennálló követeléseket megtestesítő eszköztételek;

(4)     olyan követeléseket képviselő eszköztételek, amelyekre az “A” zónába tartozó központi kormányok és központi bankok, illetve az Európai Közösségek kifejezett garanciavállalása vonatkozik;

(5)     a “B” zónába tartozó központi kormányokkal és központi bankokkal szemben fennálló, a hitelfelvevők nemzeti valutájában denominált és fizetett követeléseket megtestesítő eszköztételek;

(6)     a garanciát vállaló és a hitelfelvevő közös nemzeti valutájában denominált és fizetett követeléseket megtestesítő eszköztételek, amelyekre a “B” zónába tartozó központi kormányok és központi bankok kifejezett garanciavállalása vonatkozik;

(7)     olyan eszköztételek, amelyeket az illetékes hatóságok számára kielégítő módon fedeznek az “A” zónába tartozó központi kormányok vagy központi bankok értékpapírjaiból, vagy az Európai Közösségek által kibocsátott értékpapírokból álló biztosítékok, vagy amelyeket a hitelező intézménynél elhelyezett készpénzletét, vagy ez utóbbi által kiadott letéti igazolások, illetve az ennél elhelyezett hasonló eszközök biztosítanak;

b)         20 %-os súlyozás

(1)     az Európai Beruházási Bankkal (EBB) szembeni követeléseket képviselő eszköztételek;

(2)     multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni követeléseket megtestesítő eszköztételek;

(3)     az EBB által kifejezetten garantált követeléseket megtestesítő eszköztételek;

(4)     multilaterális fejlesztési bankok által kifejezetten garantált követeléseket képviselő eszköztételek;

(5)     az “A” zónába tartozó regionális kormányokkal és helyi hatóságokkal szemben fennálló követeléseket képviselő eszköztételek, a 44. cikk figyelembevételével;

(6)     olyan követeléseket megtestesítő eszköztételek, amelyekre az “A” zónába tartozó regionális kormányok és helyi hatóságok kifejezetten garanciát vállaltak, a 44. cikk figyelembevételével;

(7)     az “A” zónabeli hitelintézetekkel szembeni követeléseket megtestesítő eszköztételek, amelyek azonban nem számítanak bele az ilyen intézmények szavatolótőkéjébe;

(8)     a “B” zónába tartozó hitelintézetekkel szemben fennálló, egyéves vagy annál rövidebb lejáratú követeléseket megtestesítő eszköztételek, az ilyen intézmények által kibocsátott olyan értékpapírok kivételével, amelyeket a szavatolótőke elemeként elismernek;

(9)     az “A” zónabeli hitelintézetek kifejezett garanciájával biztosított eszköztételek;

(10)   olyan, egyéves vagy annál rövidebb lejáratú követeléseket megtestesítő eszköztételek, amelyekre “B” zónabeli hitelintézetek kifejezett garanciát vállaltak;

(11)   olyan eszköztételek, amelyek az illetékes hatóságok megítélése szerint kielégítő módon fedezve vannak, biztosítékként az EBB által vagy multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott értékpapírokkal;

(12)   beszedés alatt álló készpénztételek;

c)         50 %-os súlyozás

(1)     olyan lakóingatlanokra bejegyzett jelzáloggal – az illetékes hatóságokat meggyőző módon – teljeskörűen és hiánytalanul fedezett hitelek, amelyben a hitelfelvevő lakik vagy lakni fog, vagy amelyet bérbe ad, és – az illetékes hatóságokat meggyőző módon – finn lakásépítő társaságok részvényeivel teljeskörűen és hiánytalanul fedezett hitelek, amely társaságok a finn lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi hasonló jogszabály szerint működnek, olyan lakóingatlannal kapcsolatban, amelyben a hitelfelvevő lakik, lakni fog vagy bérbe ad;

         “jelzálog-fedezetű értékpapírok”, amelyeket az első albekezdésben vagy a 62. cikk (1) bekezdésében említett hitelként lehet kezelni, amennyiben az illetékes hatóságok az egyes tagállamokban hatályos jogi kereteket figyelembe véve úgy gondolják, hogy azok a hitelkockázat tekintetében egyenértékűek. Azoknak az értékpapírfajtáknak sérelme nélkül, amelyek besorolhatók ebbe az 1. pontba és meg tudnak felelni a pont feltételeinek, a “jelzálog-fedezetű értékpapírok” között fel lehet tüntetni a 93/22/EGK tanácsi irányelv melléklete “B” része, (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti eszközöket[32]. Az illetékes hatóságoknak különösen arról kell meggyőződniük, hogy

i.        az ilyen értékpapírokat teljeskörűen és közvetlenül fedezi az olyan jelzálogok közös alapja, amelyek az első albekezdésben vagy a 62. cikk (1) bekezdésében meghatározott biztosítékokkal azonos természetűek, és teljes mértékben teljesíthetők, amint a jelzálog-fedezetű értékpapírokat létrehozzák;

ii.       a jelzálog-fedezetű értékpapírokba befektetők vagy közvetlenül rendelkeznek elfogadható magas rangsorolású teherrel az alapul szolgáló jelzálogeszköz-tételeken, vagy a befektetők nevében egy meghatalmazott vagy megbízott képviselő rendelkezik ilyenekkel ugyanolyan arányban, mint amennyi értékpapírral azok rendelkeznek;

(2)     előtörlesztések és esedékes, de még be nem folyt jövedelem aktív időbeli elhatárolása: ezekre az eszközökre a szerződő félre vonatkozó súlyozást kell alkalmazni, amennyiben a hitelintézet képes azt a 86/635/EGK irányelv szerint meghatározni. Ellenkező esetben, amennyiben nem képes meghatározni a szerződőfelet, 50 %-osátalánysúlyozást kell alkalmazni;

d)         100 %-os súlyozás

(1)     a “B” zónába tartozó központi kormányokkal és központi bankokkal szemben fennálló követeléseket megtestesítő eszköztételek, a hitelfelvevő nemzeti valutájában denominált és fizetett tételek kivételével;

(2)     a “B” zónába tartozó regionális kormányokkal vagy helyi hatóságokkal szemben fennálló követeléseket megtestesítő eszköztételek;

(3)     egy évnél hosszabb lejárati idejű, a “B” zónába tartozó hitelintézetekkel szembeni követeléseket megtestesítő eszköztételek;

(4)     az “A” és “B” zóna nem banki szektorával szemben fennálló követeléseket megtestesítő eszköztételek;

(5)     a 86/635/EGK irányelv 4. cikkének (10) bekezdése szerinti tárgyi “eszközök”;

(6)     más hitelintézetekben részesedés, részvényeinek és más szavatolótőke-elemeinek tulajdonlása, amelyek nem kerülnek levonásra a hitelező intézmények szavatolótőkéjéből;

(7)     minden egyéb eszköz, kivéve ha azokat levonják a szavatolótőkéből.

(2) A (3) bekezdésben nem érintett mérlegen kívüli tételeket a következőképpen kell kezelni. Először a II. mellékletben megadott kockázati csoportosítás szerint kategorizálni kell őket.A maximális kockázatú tételeket teljes értéken kell számításba venni, a közepes kockázati szintű tételeknél 50 %-os, a közepes/alacsony kockázatú tételeknél 20 %-os, míg az alacsony kockázati szintűeknél 0 %-os beszámítás érvényesül. A második lépcsőben a fenti módon kiigazított mérlegen kívüli értékeket meg kell szorozni a hozzájuk tartozó szerződő félnek tulajdonítható súlyokkal, az eszköztételek (1) bekezdésben és a 44. cikkben előírt kezelésével összhangban. Eszközeladási és -visszavásárlási megállapodások, valamint közvetlen határidős vásárlások esetében a szóban forgó eszközökhöz fűződő súlyozásokat, nem pedig az ügyletben érintett ellenoldalú felekhez kapcsolódó súlyozásokat kell használni. Az Európai Beruházási Alapban jegyzett, de be nem fizetett tőkerészre 20 %-os súly alkalmazható.

(3) A III. mellékletben kifejtett módszerek alkalmazandók a IV. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tételekre, kivéve:

– az elismert tőzsdéken kötött ügyleteket,

– a devizaügyleteket (kivéve az arannyal kapcsolatos szerződéseket), amelyeknek eredeti lejárata 14 naptári nap vagy annál rövidebb.

2006. december 31-ig a tagállamok illetékes hatóságai mentesíthetik a III. mellékletben előírt módszerek alkalmazása alól az elszámolóházakon keresztül lebonyolított tőzsdén kívüli (OTC) ügyleteket, amennyiben jogi értelemben az elszámolóház lép fel a tranzakcióban részt vevő másik szerződéses félként, és minden résztvevő napi alapon, biztosítékokkal teljeskörűen fedezi azt a kockázatot, amelyet az elszámolóháznak jelent, s ezáltal olyan védelmet nyújt, amely mind a jelenlegi, mind a potenciális jövőbeni kockázatot fedezi. Az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy a bejegyzett biztosítékok azonos szintű védelmet nyújtanak-e, mint az a hitelbiztosíték, amely megfelel az (1) bekezdés a) pontjának 7. pontjában leírtaknak, és hogy kiküszöbölték-e annak veszélyét, hogy az elszámolóház kockázatvállalásai a bejegyzett biztosítékok piaci értékét meghaladóan felhalmozódnak. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a szóban forgó lehetőség kihasználásáról.

(4) Amennyiben a mérlegen kívüli tételek kifejezett garanciákat élveznek, azokat úgy kell súlyozni, mintha nem az ügyletben részt vevő másik fél, hanem a garanciát nyújtóval kapcsolatban merültek volna fel. Ha a mérlegen kívüli ügyletekből fakadó lehetséges kockázat teljes egészében és hiánytalanul fedezett, az illetékes hatóságok megelégedésére, az (1) bekezdés a) pontjának 7. pontjában és a b) pont 11. pontjában hitelbiztosítékként elismert eszköztételek bármelyikével, 0 %-os vagy a 20 %-os súlyozást kell alkalmazni a szóban forgó hitelbiztosítéktól függően.

A tagállamok 50 %-os súlyozást is alkalmazhatnak a mérlegen kívüli tételekre, ha azok olyan kezességek vagy garanciák, amelyeknek hitelhelyettesítő jellegük van, és amelyek teljes mértékben biztosítva vannak, az illetékes hatóságok megelégedésére, az (1) bekezdés c) pont 1. pontjában megállapított feltételeknek megfelelő jelzálogokkal, amely biztosítékokra a kezes közvetlenül jogosult.

(5) Ha az eszközök és a mérlegen kívüli tételek alacsonyabb súlyozásban részesülnek az illetékes hatóságok számára elfogadható kifejezett garanciák vagy hitelbiztosíték fennállása miatt, az alacsonyabb súlyozás kizárólag arra a részre alkalmazható, amelyre garanciát vállaltak, vagy amelyet a hitelbiztosíték teljeskörűen fedez.

44. cikk

A követelések súlyozása a tagállamok regionális kormányaival vagy helyi önkormányzataival szemben fennálló követelésekre

(1) A 43. cikk (1) bekezdése b) pontjának rendelkezései ellenére, a tagállamok 0 %-os súlyozást határozhatnak meg saját regionális kormányaikra és helyi önkormányzataikra vonatkozóan, amennyiben nincs kockázatkülönbség az ez utóbbiakkal szemben és a központi kormánnyal szemben fennálló követelések között, tekintettel a regionális kormányzatok és önkormányzatok bevételképző jogköreire, valamint azokra a sajátos intézményi berendezkedésekre, amelyek következményeképpen kisebb az utóbbi szervek nem teljesítésének eshetősége. Az e kritériumok szerint megállapított zéró súlyozás vonatkozik a szóban forgó regionális kormányzatokkal és helyhatóságokkal szemben fennálló követelésekre, a nevükben kötött mérlegen kívüli tételekre, továbbá azokra a másokkal szemben fennálló követelésekre és mások megbízásából felmerült mérlegen kívüli tételekre, amelyekért a regionális kormányok és helyhatóságok vállaltak kezességet, vagy fedezve vannak – az érintett illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – az említett regionális kormányok vagy helyhatóságok által kibocsátott értékpapírokból álló hitelbiztosítékkal.

(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amennyiben úgy vélik, hogy az (1) bekezdésben megállapított szempontoknak megfelelően zéró súlyozás alkalmazása indokolt. A Bizottság ezt az információt körözteti. Más tagállamok felkínálhatják az illetékes hatóságaik felügyelete alatt álló hitelintézetek számára azt a lehetőséget, hogy a zéró súlyozást alkalmazzák, ha azok a szóban forgó regionális kormányzatokkal vagy helyhatóságokkal együtt vállalkoznak üzleti tevékenységre, vagy ha azok ez utóbbiak által biztosított követeléseket birtokolnak, beleértve az értékpapír formájában fennálló hitelbiztosítékot is.

45. cikk

Egyéb súlyozás

(1) A 44. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok 20 %-os súlyozást alkalmazhatnak olyan eszköztételekre, amelyeket – az érintett illetékes hatóságok számára megnyugtató módon – az “A” zónába tartozó regionális kormányok vagy önkormányzatok által kibocsátott értékpapírokból álló biztosítékkal, vagy a hitelt nyújtó intézmény kivételével az “A” zónabeli hitelintézetnél elhelyezett betéttel, vagy az ilyen hitelintézetek által kiadott letéti jeggyel vagy más eszközzel biztosítottak.

(2) A tagállamok 10 %-os súlyozást alkalmazhatnak a székhely szerinti tagállamaikban lévő bankközi és államadósság-piacokra szakosodott, az illetékes hatóságok szigorú felügyelete mellett tevékenykedő intézményekkel szembeni követelésekre, amennyiben ezek az eszköztételek – a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak megelégedésére – teljeskörűen és hiánytalanul biztosítottak a 43. cikk (1) bekezdés a) és b) pontjában említett eszköztételek kombinációjával, amit az illetékes hatóságok megfelelő biztosítékként ismernek el.

(3) A tagállamok értesítik a Bizottságot az (1) és (2) bekezdés értelmében elfogadott minden rendelkezésről és annak indokairól. A Bizottság ezt a tájékoztatást továbbítja a tagállamoknak. A Bizottság rendszeresen megvizsgálja e rendelkezések bevezetésének következményeit, annak biztosítása érdekében, hogy azok nem eredményeznek versenytorzulásokat.

46. cikk

Adminisztratív testületek és nem üzleti jellegű vállalkozások

A 43. cikk (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az illetékeshatóságok a regionális kormányok és helyi önkormányzatok fogalmába beleérthetnek olyan,nem üzleti alapon működőadminisztratív szerveket is, amelyek a regionális kormányoknak, helyi önkormányzatoknak vagy olyan hatóságoknak tartoznak felelősséggel, amelyek az illetékes hatóságok véleménye szerint ugyanolyan feladatokat látnak el, mint a regionális és helyi hatóságok.

Az illetékes hatóságok a regionális kormányok és helyi önkormányzatok fogalmába az egyházakat és vallási közösségeket is beleérthetik, amelyeket közjogi értelemben vett jogi személyként hoztak létre, amennyiben azok adókat szednek az őket erre feljogosító törvények értelmében. Mindazonáltal, ebben az esetben a 44. cikkben kifejtett választási lehetőség nem áll fenn.

47. cikk

A szolvenciamutató értéke

(1) A hitelintézetek állandó jelleggel kötelesek a 40. cikkben meghatározott mutató értékét legalább 8 %-on tartani.

(2) Az (1) bekezdés ellenére az illetékes hatóságok magasabb kötelező minimális értéket is előírhatnak, ha azt indokoltnak tartják.

(3) Ha a mutató 8 % alá süllyed, az illetékes hatóságok gondoskodnak arról, hogy a szóban forgó hitelintézet a lehető leggyorsabban megfelelő intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy a mutatót a megállapított kötelező legalacsonyabb szintre visszaállítsa.

ò új szöveg

3. SZAKASZ

hitelkockázatra vonatkozó minimum szavatolótőke követelmények

76. cikk

A hitelintézeteknek a 78–83. cikkben előírt sztenderd módszert, vagy – ha azt az illetékes hatóságok a 84. cikkel összhangban engedélyezik – a 84–89. cikkben előírt belső minősítésen alapuló módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására a 75. cikk a) pontja alkalmazása céljából.

77. cikk

E szakasz alkalmazásában a „kitettség” eszközt vagy mérlegen kívüli tételt jelent.

1. Alszakasz – Sztenderd módszer

78. cikk

(1)          A (2) bekezdésre is figyelemmel egy eszköztétel kitettségi értéke annak mérleg szerinti értékével egyenlő, és egy, a II. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tétel kitettségi értéke értékének következő százalékával egyenlő: 100 % ha teljes kockázatú tétel, 50 % ha közepes kockázatú tétel, 20 % ha közepes/alacsony kockázatú tétel, 0 % ha alacsony kockázatú tétel. Az e bekezdés első mondatában említett mérlegen kívüli tételeket hozzá kell rendelni a II. mellékletben feltüntetett kockázati kategóriákhoz.

(2)          Egy, a IV. mellékletben felsorolt származékos ügylet kitettségi értékét a III. mellékletben megadott két módszer egyikével összhangban kell meghatározni, figyelembe véve az adósságmegújítási szerződések és egyéb nettósítási megállapodások hatásait a módszerek alkalmazása céljából, a III. melléklettel összhangban.

(3)          Amennyiben egy kitettség előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet tárgya, úgy az arra a tételre alkalmazandó kitettségi érték a 3. alszakasszal összhangban módosítható.

(4)          Abban az esetben, amikor egy hitelintézet a pénzügyi biztosítékoknak a VIII. melléklet 3. része szerinti átfogó módszerét használja, és a kitettség olyan értékpapírok vagy áruk formájában jelentkezik, amelyeket visszavásárlási ügylet, vagy értékpapír- és árukölcsönzési, illetve kölcsönvételi ügylet keretében értékesítettek, biztosítékként jegyeztek be vagy adtak kölcsön, a kitettségi érték a 74. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott értékpapírok vagy áruk értéke, amelyet növelni kell a VIII. melléklet 3. részének (35)–(60) bekezdésében előírt az ilyen értékpapíroknak, illetve áruknak megfelelő volatilitási kiigazítással.

79. cikk

(1)          Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:

a)      központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

b)      regionális közigazgatási szervekkel vagy helyi hatóságokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

c)      közigazgatási testületekkel és nem üzleti jellegű vállalkozásokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

d)      multilaterális fejlesztési bankokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

e)      nemzetközi szervezetekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

f)       intézményekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

g)      vállalatokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

h)      lakossági követelések vagy függő lakossági követelések;

i)       ingatlannal fedezett követelések vagy függő követelések;

j)       késedelmes tételek;

k)      felügyelet által kiemelten kockázatosnak minősített kategóriába tartozó tételek;

l)       követelések fedezett kötvények formájában;

m)     értékpapírosítási pozíciók;

n)      intézményekkel és vállalatokkal szemben fennálló rövid lejáratú követelések;

o)      követelések kollektív befektetési formában (CIU) való részesedés formájában;

p)      egyéb tételek.

(2)          Az (1) bekezdés h) pontjában említett lakossági kitettségi osztályba való besoroláshoz a kitettségnek a következő feltételeket kell teljesítenie:

a)      a kitettség vagy magánszemélynek, illetve magánszemélyeknek, vagy kis- illetve közepes méretű szervezetnek való kitettség;

b)      a kitettségnek jelentős számú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettség egyikének kell lennie, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázatok;

c)      az adós ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a hitelintézettel és bármely anyavállalattal és annak leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, ideértve minden késedelemben szenvedő kitettséget, a hitelintézet tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió eurót. A hitelintézetnek ésszerű lépéseket kell tennie, hogy megbizonyosodjon erről.

Az értékpapírok nem sorolhatók a lakossági kitettségi osztályba.

80. cikk

(1)          A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor a kockázati súlyokat a VI. melléklet 1. részének rendelkezéseivel összhangban valamennyi kitettségre alkalmazni kell, ha azokat nem vonták le a szavatolótőkéből. A kockázati súlyok alkalmazásának arra a kitettségi osztályra kell alapulnia, amelyhez a kitettséget hozzárendelték, valamint – a VI. melléklet 1. részében megállapított mértékig – a hitelminőségre. A hitelminőség meghatározható a külső hitelminősítő intézetek (KHMI) hitelminősítéseinek használatával a 81–83. cikk rendelkezéseivel összhangban vagy az exporthitel ügynökségek hitelminősítéseinek használatával, ahogy azt a VI. melléklet 1. része leírja.

(2)          A kockázati súly (1) bekezdésben említett alkalmazásának céljából a kitettségi értéket meg kell szorozni az ezen alszakasszal összhangban megjelölt vagy meghatározott kockázati súllyal.

(3)          Az intézményeknek való kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításának céljából az illetékes hatóságok döntenek arról, hogy az azon állam hitelminőségén alapuló módszert alkalmazzák, amelynek joghatósága alá a hitelintézet tartozik, vagy a VI. melléklettel összhangban az ügyfél intézmény hitelminőségén alapuló módszert alkalmazzák.

(4)          Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben egy kitettség hitelkockázattal szemben fedezett, úgy az arra a tételre alkalmazandó kockázati súly a 3. alszakasszal összhangban módosítható.

(5)          Az értékpapírosított kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 4. alszakasszal összhangban kell kiszámítani.

(6)          100 %-os kockázati súlyt kell hozzárendelni azokhoz a kitettségekhez, amelyekre nézve ezen alszakasz nem rendelkezik másképpen a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítását illetően.

(7)          Azon kitettségek kivételével, amelyek az 57. cikk (1) bekezdésének 1–8. pontjaiban említett tételek formájában jelentkező kötelezettségeket eredményeznek, az illetékes hatóságok mentesíthetik e cikk (1) bekezdésének követelményei alól a hitelintézet azon ügyfelének való kitettségét, amely neki anyavállalata, leányvállalata vagy anyavállalatának leányvállalata, feltéve hogy teljesülnek a következő feltételek:

(a)     az ügyfél intézmény vagy pénzügyi holdingtársaság, pénzügyi intézet, vagyonkezelő vállalat vagy kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozás, amelyre megfelelő felügyeleti előírások vonatkoznak;

b)      az ügyfél ugyanazon konszolidációba kerül teljes körű bevonásra, mint a hitelintézet;

c)      az ügyfél ugyanazon kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások alanya, mint a hitelintézet;

d)      az ügyfél ugyanabban a tagállamban rendelkezik székhellyel, mint a hitelintézet;

e)      a szavatolótőke haladéktalan átruházásának, illetve a kötelezettségek – a hitelintézet részére az ügyfél által történő – visszafizetésének lényeges vagy jogi akadálya nincsen és nem várható.

Ilyen esetben 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

81. cikk

(1)          Külső hitelminősítés csak akkor használható egy kitettség kockázati súlyának meghatározására a 80. cikkel összhangban, ha az azt nyújtó KHMI-t az illetékes hatóságok e cél tekintetében elismerték, a továbbiakban: elismert KHMI.

(2)          Az illetékes hatóságok csak akkor ismerik el a KHMI-t a 80. cikk alkalmazásának céljából, ha meggyőződnek arról, hogy minősítési módszertana eleget tesz a tárgyilagosság, a függetlenség, a folyamatos felügyelet és átláthatóság követelményének, és az eredményül kapott hitelminősítések megfelelnek a hitelesség és átláthatóság követelményének. Ennek érdekében az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a VI. melléklet 2. részében ismertetett technikai kritériumokat.

(3)          Ha egy tagállam illetékes hatóságai elismernek egy KHMI-t, a többi tagállam illetékes hatóságai elismerhetik azt a KHMI-t anélkül, hogy saját értékelést végeznének.

(4)          Az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák az elismerési folyamat magyarázatát, valamint az elismert KHMI-k jegyzékét.

82. cikk

(1)          Az illetékes hatóságoknak meg kell állapítaniuk a VI. melléklet 2. részében ismertetett technikai kritériumok figyelembe vétele mellett, hogy az azon melléklet 1. részében ismertetett melyik hitelminőségi besoroláshoz kell hozzárendelni az elismert KHMI megfelelő hitelminősítéseit. Ezeknek a megállapításoknak tárgyilagosnak és következetesnek kell lenniük.

(2)          Amikor egy tagállam illetékes hatóságai az (1) bekezdés alapján megállapítást tettek, a többi tagállam illetékes hatóságai elismerhetik azt a megállapítást anélkül, hogy saját megállapítást tennének.

83. cikk

(1)          A hitelintézet kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítása során a KHMI hitelminősítései használatának következetesnek és összhangban kell lennie a VI. melléklet 3. részével. A hitelminősítéseket nem szabad szelektív módon használni.

(2)          A hitelintézetek megrendelésre készült hitelminősítéseket használnak. A megfelelő illetékes hatóság engedélyével azonban nem megrendelt minősítéseket is használhatnak.

2. Alszakasz – Belső minősítésen alapuló módszer

84. cikk

(1)          Ezen alszakasszal összhangban az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézeteknek, hogy a belső minősítésen alapuló módszer (IRB módszer) alkalmazásával számítsák ki a kockázattal súlyozott kitettségértéket. Minden egyes hitelintézet esetében külön engedélyre van szükség.

(2)          Engedélyezésre csak akkor kerülhet sor, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy a hitelintézetnek a hitelkockázati kitettségkezelő és minősítési rendszerei megbízhatóak, teljes körben alkalmazottak és teljesítik különösképp a következő sztenderdeket a VII. melléklet 4. részével összhangban:

a)      a hitelintézet minősítési rendszerei biztosítják az adósok és ügyletek jellegzetességeinek érdemi minősítését, az érdemi kockázatmegkülönböztetést, valamint a pontos és következetes mennyiségi kockázatbecsléseket.

b)      a tőkekövetelmények számítása során használt belső minősítések, a nem teljesítésre és a veszteségre tett becslések, valamint a kapcsolódó rendszerek és folyamatok alapvető szerepet játszanak a kockázatkezelési és döntéshozatali folyamatban, valamint a hitelintézet hiteljóváhagyásában, belső tőkeallokálásában és vállalatirányítási funkcióiban;

c)      a hitelintézet hitelkockázat-ellenőrzési egységgel rendelkezik, amely felelős minősítési rendszereinek megfelelő függetlenségéért és illetéktelen befolyástól való mentességéért;

d)      a hitelintézet valamennyi releváns adatot összegyűjti és tárolja, hogy hatékony módon támogassa hitelkockázatmérési és kezelési folyamatát;

e)      a hitelintézet dokumentálja minősítési rendszereit, azok kialakításának okait és érvényesíti minősítési rendszereit.

Amennyiben egy EU-szintű hitelintézet anyavállalat és annak leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi intézet anyavállalat és annak leányvállalatai az IRB módszert az anyavállalatra és annak leányvállalataira nézve összevont alapon alkalmazzák, az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a VII. melléklet 4. részének minimum követelményeit az anyavállalat és annak leányvállalatai együttesen teljesítsék.

(3)          Az IRB módszer alkalmazását kérelmező hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy a szóban forgó IRB kitettségi osztályokra vonatkozóan olyan minősítési rendszereket alkalmazott az IRB módszer használatára való jogosultságot megelőző legalább három éven át, amelyek nagyjából összhangban voltak az ezen mellékletben a belső kockázat mérésének és kezelésének céljából ismertetett minimum követelményekkel. Ez a követelmény 2010. december 31-ét követően alkalmazandó.

(4)          Az LGD-k (nemteljesítéskori veszteségráták) és/vagy hitelegyenértékesítési faktorok saját becsléseinek alkalmazását kérelmező hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy az LGD-kre és/vagy a hitelegyenértékesítési faktorokra tett saját becsléseket olyan módon becsülte és alkalmazta az LGD-k és/vagy hitelegyenértékesítési faktorok saját becsléseinek használatára való jogosultságot megelőző legalább három éven át, amely nagyjából összhangban volt az ezen mellékletben e paraméterek saját becsléseinek használatára vonatkozóan ismertetett minimum követelményekkel. Ez a követelmény 2010. december 31-ét követően alkalmazandó.

(5)          Ha egy hitelintézet már nem teljesíti az ezen alszakaszban ismertetett követelményeket, köteles az illetékes hatóságnak tervet előterjeszteni, amelyből kiderül, hogy a követelményeket hamarosan ismét teljesítik, vagy pedig bizonyítania kell, hogy a nem-teljesítés következménye lényegtelen.

(6)          Ha az IRB módszer alkalmazását az EU-szintű hitelintézet anyavállalat és annak leányvállalatai, vagy az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat és annak leányvállalatai tervezik, a különböző jogalanyok illetékes hatóságainak szorosan együtt kell működniük a 129–132. cikk rendelkezéseinek megfelelően.

85. cikk

(1)          A 89. cikk sérelme nélkül a hitelintézetek, bármely anyavállalat és annak leányvállalatai kötelesek valamennyi kitettségre nézve az IRB módszert végrehajtani.

Az illetékes hatóságok hozzájárulásának függvényében a végrehajtás történhet lépésenként: ugyanazon üzleti egységen belül a 86. cikkben említett különböző kitettségi osztályok között, ugyanazon csoporton belül a különböző üzleti egységek között, vagy az LGD-kre vagy a hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések alkalmazásakor a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására.

A 86. cikkben említett lakossági kitettségi osztály esetén a végrehajtás történhet lépésenként a kitettségi kategóriák között, amelyeknek a VII. melléklet 1. része (9), (10) és (11) bekezdésének korrelációi felelnek meg.

(2)          Az (1) bekezdésben említett végrehajtásnak ésszerű, az illetékes hatóságokkal együtt megállapított időszakon belül kell megtörténnie. A végrehajtást az illetékes hatóságok által meghatározott szigorú kikötések mellett kell elvégezni. E kikötéseknek biztosítaniuk kell azt, hogy ne használják szelektív módon az (1) bekezdés szerinti rugalmasságot azon kitettségi osztályokra vagy üzleti egységekre vonatkozó minimum tőkekövetelmények csökkentésének célzatával, amelyeket még be kell vonni az IRB módszerbe vagy az LGD-kre és a hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések használatába.

(3)          A bármely kitettségi osztályra az IRB módszert használó hitelintézetek kötelesek ezzel egyidőben az IRB módszert a tőkejellegű kitettségi osztályra vonatkozóan használni.

(4)          Az (1)–(3) bekezdésre és a 89. cikkre is figyelemmel azok a hitelintézetek, amelyek a 84. cikk alapján engedélyt kaptak az IRB módszer használatára, nem térhetnek vissza az 1. alszakasz használatára a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása során, kivéve azt az esetet, amikor annak oka megfelelően alátámasztott és azt az illetékes hatóságok jóváhagyták.

(5)          Az (1)–(2) bekezdésre és a 89. cikkre is figyelemmel azok a hitelintézetek, amelyek a 87. cikk (9) bekezdése alapján engedélyt kaptak az LGD-kre vagy a hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések használatára, nem térhetnek vissza a 87. cikk (8) bekezdésében említett LGD értékek és hitelegyenértékesítési faktorok használatára, kivéve azt az esetet, amikor annak oka megfelelően alátámasztott és azt az illetékes hatóságok jóváhagyták.

86. cikk

(1)        Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:

a)      központi kormányzatokkal és központi bankokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

b)      intézményekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

c)      vállalatokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

d)      lakossági követelések vagy függő lakossági követelések;

e)      tőkejellegű követelések;

f)       értékpapírosítási pozíciók;

g)      egyéb nem hitel-kötelezettséget megtestesítő eszközök.

(2)        A következő kitettségeket mint központi kormányzatoknak és központi bankoknak való kitettséget kell kezelni:

a)      regionális kormányzatoknak és helyi hatóságoknak való kitettségek, amelyeket az 1. alszakasz alapján központi kormányzatoknak való kitettségként kezelnek;

b)      olyan multilaterális fejlesztési bankoknak és nemzetközi szervezeteknek való kitettségek, amelyek az 1. alszakasz alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak.

(3)        A következő kitettségeket mint intézményeknek való kitettséget kell kezelni:

a)      regionális kormányzatoknak és helyi hatóságoknak való kitettségek, amelyeket az 1. alszakasz alapján nem központi kormányzatoknak való kitttségként kezelnek;

b)      állami szektorbeli intézményeknek való kitettségek, amelyeket az 1. alszakasz alapján intézményeknek való kitettségként kezelnek;

c)      olyan multilaterális fejlesztési bankoknak való kitettségek, amelyek az 1. alszakasz alapján nem kapnak 0 %-os kockázati súlyt.

(4)        Az (1) bekezdés d) pontjában említett lakossági kitettségi osztályba való besoroláshoz a kitettségeknek a következő kritériumokat kell teljesíteniük:

a)      a kitettség vagy magánszemélynek, illetve magánszemélyeknek, vagy kis- illetve közepes méretű szervezetnek való kitettség, feltéve hogy ez utóbbi esetben az adós ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a hitelintézettel és bármely anyavállalattal és annak leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege a hitelintézet tudomása szerint – amelyek ezen állapot igazolására megelőzőleg ésszerű lépéseket kellett tennie – nem haladja meg az 1 millió EUR-t;

b)      a hitelintézet ezeket kockázatkezelése során hosszabb időszakon keresztül következetesen és hasonló módon kezeli;

c)      nem kezelik őket egyedileg a vállalati kitettségi osztályba tartozó kitettségekhez hasonló módon;

d)      mindegyik kitettség jelentős számú hasonlóan kezelt kitettség egyikét jelenti.

(5)        A következő kitettségeket részvénykitettségként kell besorolni:

a)      nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;

b)      hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.

(6)        A vállalati kitettségi osztályon belül a hitelintézetek mint különleges hitelezési kitettségeket külön azonosítják a következő jellegzetességekkel bíró kitettségeket:

a)      a kitettség olyan szervezettel szemben áll fenn, amelyet kimondottan fizikai eszközök finanszírozására és/vagy működtetésére hoztak létre;

b)      a szerződéses megállapodások a hitelezőt az eszközök és az általuk termelt jövedelem feletti jelentős mértékű ellenőrzéssel ruházzák fel;

c)      a kötelezettség visszafizetésének fő forrása a finanszírozott eszközök által termelt jövedelem, nem pedig a tágabb értelemben vett kereskedelmi vállalkozás ettől független teljesítménye.

(7)        Minden hitelkötelezettséget, amelyet nem rendeltek hozzá az (1) bekezdés a), b), és d)–f) pontjaiban említett kitettségi osztályokhoz, az azon bekezdés c) pontjában említett kitettségi osztályhoz kell hozzárendeleni.

(8)        Az (1) bekezdés g) pontjában említett kitettségi osztályba fel kell venni a bérelt vagyontárgyak maradványértékét, ha ebben az irányelvben egyéb rendelkezések nem vonatkoznak rá.

(9)        A hitelintézet által a kitettségek különböző kitettségi osztályokba való sorolásához használt módszertannak az idők folyamán megfelelőnek és következetesnek kell lennie.

87. cikk

(1)        A hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 86. cikk (1) bekezdésének a)–e) vagy g) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe tartozó kitettségek esetén a VII. melléklet 1. részének (1)–(25) bekezdéseivel összhangban kell kiszámítani, amennyiben azokat nem vonták le a szavatolótőkéből.

(2)        A vásárolt követelések behajtható összegének kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a VII. melléklet 1. részének (26) bekezdése szerint kell kiszámítani.

(3)        A hitelkockázattal és a behajtható összegre vonatkozó kockázattal kapcsolatos kockázattal súlyozott kitettségértékek számításának a szóban forgó kitettséggel kapcsolatos megfelelő paramétereken kell alapulnia. Ezek közé tartozik a nemteljesítés valószínűsége (PD), a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD), a lejárat (M) és a kitettség kitettségi értéke. A PD-t és LGD-t külön és együttesen is figyelembe lehet venni, a VII. melléklet 2. részével összhangban.

(4)        A (3) bekezdéstől eltérve a hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 86. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó összes kitettség esetén a VII. melléklet 1. részének (15)–(24) bekezdésével összhangban kell kiszámítani az illetékes hatóságok jóváhagyása mellett. Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezik a hitelintézetnek a VII. melléklet 1. részének (24)–(25) bekezdésében ismertetett módszer használatát, ha a hitelintézet teljesíti a VII. melléklet 4. része (114)–(122) bekezdésének minimum követelményeit.

(5)        A (3) bekezdéstől eltérve a különleges hitelezési kitettségek hitelkockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámíthatók a VII. melléklet 1. részének (5) bekezdésével összhangban. Az illetékes hatóságok útmutatást tesznek közzé arról, hogy az intézményeknek hogyan kell hozzárendelniük a kockázati súlyokat a VII. melléklet 1. részének (5) bekezdése szerinti különleges hitelezési kitettségekhez, és jóváhagyják az intézmények hozzárendelési módszertanát.

(6)        A 86. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó kitettségek esetén a hitelintézetek a PD-kre saját becsléseket tesznek, a 84. cikkel és a VII. melléklet 4. részével összhangban.

(7)        A 86. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a hitelintézetek az LGD-kre és a hitelegyenértékesítési faktorokra saját becsléseket tesznek, a 84. cikkel és a VII. melléklet 4. részével összhangban.

(8)        A 86. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó kitettségekre a hitelintézeteknek a VII. melléklet 2. részének (8) bekezdésében ismertetett LGD értékeket, valamint a VII. melléklet 3. része (11) bekezdésének a)–c) pontjában ismertetett hitelegyenértékesítési faktorokat kell alkalmazniuk.

(9)        A (8) bekezdéstől eltérve, a 86. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó összes kitettség esetén az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézeteknek, hogy az LGD-kre és a hitelegyenértékesítési faktorokra saját becsléseket használjanak a 84. cikkel és a VII. melléklet (4) részével összhangban.

(10)      Az értékpapírosított kitettségek és a 86. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 4. alszakasszal összhangban kell kiszámítani.

(11)      Amennyiben egy kollektív befektetési formával (CIU) szembeni kitettségek teljesítik a VI. melléklet 1. részének (74)–(75) bekezdésében ismertetett kritériumokat és a hitelintézet számára ismeretesek a CIU mögöttesen meghúzódó kitettségei, a hitelintézet megvizsgálja e mögöttesen meghúzódó kitettségeket, hogy a korrigált eszközértékeket és a várható veszteség értékeket az ezen alszakaszban ismertetett módszerekkel összhangban számíthassa ki.

Amennyiben a hitelintézet nem teljesíti az ezen alszakaszban ismertetett módszerek használatának feltételeit, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteség értékeket a következő módszerekkel összhangban kell kiszámítani:

a)      a 86. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a VII. melléklet 1. részének (17)–(19) bekezdésében ismertetett módszer. Ha e célból a hitelintézet nem tud különbséget tenni a magán-, a tőzsdén forgalmazott és egyéb részvénykitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvénykitettségeket kezeli.

b)      minden más mögöttesen meghúzódó kitettség esetén az 1. alszakaszban ismertetett módszer, a következő módosítások mellett:

i.        a kitettségeket a megfelelő kitettségi osztályhoz rendelik, a kitettségek azon hitelminőségi besorolás kockázati súlyát kapják, amely közvetlenül azon hitelminőségi besorolás felett található, amelyet a kitettséghez rendes körülmények között rendelnének;

ii.       a magasabb hitelminőségi besorolású kitettségek, amelyek rendes körülmények között 150 %-os kockázati súlyt kapnának, 200 %-os kockázati súlyt kapnak.

(12)      Amennyiben egy kollektív befektetési formának (CIU) való kitettségek nem teljesítik a VI. melléklet 1. részének (74)–(75) bekezdésében ismertetett kritériumokat és a hitelintézet számára nem ismeretes a CIU összes, mögöttes kitettsége, a hitelintézet megvizsgálja a mögöttes kitettségeket, és a kockázattal súlyozott kitettségértékeket, valamint a várható veszteség értékeket a VII. melléklet 1. részének (17)–(19) bekezdésében ismertetett módszerrel számítja ki. Ha e célból a hitelintézet nem tud különbséget tenni a magán-, a tőzsdei kereskedésű és egyéb részvénykitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvénykitettségeket kezeli. E célból a nem részvénykitettséget megtestesítő kitettségeket a VII. melléklet 1. részének (17) bekezdésében ismertetett osztályok (magán-, tőzsdén forgalmazott vagy egyéb tőkerészesedések) egyikéhez kell hozzárendelni, az ismeretlen kitettségeket pedig az egyéb tőkerészesedések osztályba kell sorolni.

A fent leírt módszer alternatívájaként a hitelintézetek harmadik felet is megbízhatnak a kockázattal korrigált átlagos eszközértékeknek a CIU-k mögöttes kitettségei alapján a következő módszerek egyikével összhangban történő kiszámításával és az eredmények jelentésével, amennyiben megfelelően biztosított a számítás és a jelentés pontossága:

a)      a 86. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a VII. melléklet 1. részének (17)–(19) bekezdésében ismertetett módszer. Ha e célból a hitelintézet nem tud különbséget tenni a magán-, a tőzsdei kereskedésű és egyéb részvénykitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvénykitettségeket kezeli.

b)      minden más mögöttes kitettség esetén az 1. alszakaszban ismertetett módszer, a következő módosítások mellett:

i.        a kitettségeket a megfelelő kitettségi osztályhoz rendelik, a kitettségek azon hitelminőségi besorolás kockázati súlyát kapják, amely közvetlenül azon hitelminőségi besorolás felett található, amelyet a kitettséghez rendesen körülmények között rendelnének;

ii.       a magasabb hitelminőségi besorolású kitettségekhez, amelyek rendes körülmények között 150 %-os kockázati súlyt kapnának, 200 %-os kockázati súlyt rendelnek.

88. cikk

(1)        A 86. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe tartozó kitettségek esetén a várható veszteség értékeket a VII. melléklet 1. részének (27)–(33) bekezdésében ismertetett módszerekkel összhangban kell kiszámítani.

(2)        A várható veszteségértékek VII. melléklet 1. részének (27)–(33) bekezdésével összhangban történő kiszámításának ugyanazokra a bemeneti PD-, LGD-számadatokra, valamint valamennyi kitettség esetén a 87. cikkel összhangban a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt kitettségi értékre kell alapulnia.

(3)        Az értékpapírosított kitettségek esetén a várható veszteségértékeket a 4. alszakasszal összhangban kell kiszámítani.

(4)        A 86. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a várható veszteségérték nulla.

(5)        A behajtható összegre vonatkozó kockázat várható veszteségértékeit a VII. melléklet 1. részének (33) bekezdésében ismertetett módszerekkel összhangban kell kiszámítani.

(6)        A 87. cikk (11) és (12) bekezdésében említett kitettségek esetén a várható veszteségértékeket a VII. melléklet 1. részének (27)–(33) bekezdésében ismertetett módszerekkel összhangban kell kiszámítani.

89. cikk

(1)        Az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően azok a hitelintézetek, amelyeknek egy vagy több kitettségi osztályra nézve engedélyezett az IRB módszer használata a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása során, az 1. alszakaszt alkalmazhatják a következőkre:

a)      a 86. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben a jelentős ügyfelek száma korlátozott és a hitelintézet számára indokolatlan terhet jelentene minősítési rendszer bevezetése ezen ügyfelekre nézve;

b)      a 86. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben a jelentős ügyfelek száma korlátozott és a hitelintézet számára indokolatlan terhet jelentene minősítési rendszer bevezetése ezen ügyfelekre nézve;

c)      kitettségek nem jelentős üzleti egységekben, valamint kitettségi osztályok, amelyek a méret és az észlelt kockázati profil tekintetében lényegtelenek;

d)      a székhely szerinti tagállam központi kormányzataival, valamint azok regionális kormányzataival, helyi hatóságaival és közigazgatási testületeivel szembeni kitettségek, amennyiben:

i.        külön közszabályozás miatt a kitettség tekintetében nincs különbség a központi kormányzattal szembeni kitettségek és az egyéb kitettségek között;

ii.       a központi kormányzattal szembeni kitettségek az 1. alszakasz szerint a hitelminőségi besorolás 1. fokozatába tartoznak;

e)      a hitelintézet olyan ügyféllel szembeni kitettségei, amely neki anyavállalata, leányvállalata vagy anyavállalatának leányvállalata, feltéve hogy az ügyfél intézmény vagy pénzügyi holdingtársaság, pénzügyi intézet, vagyonkezelő vállalat vagy kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozás, amelyre megfelelő felügyeleti előírások vonatkoznak;

f)       olyan szervezetekkel szembeni részvénykitettségek, amelyek hitelkötelezettségei az 1. alszakasz szerint nulla kockázati súlyt kapnak (ideértve azokat a köztámogatásban részesülő szervezeteket, amelyeknél alkalmazható a nulla kockázati súly);

g)      a gazdaság meghatározott ágazatainak előmozdítására irányuló állami programok keretében felmerült olyan részvénykitettségek, amikor is a hitelintézet jelentős támogatást kap a részesedés megszerzésére, és ami magában foglalja a kormányzati felügyelet bizonyos formáját és a tőkerészesedés-befektetések megszorításait. Ez a kizárás az eredeti szavatolótőke 10 %-ának és a kiegészítő szavatolótőkének az összegére korlátozódik.

Ez a bekezdés nem akadályozza meg az egyéb tagállamok illetékes hatóságait abban, hogy engedélyezzék az 1. alszakasz szabályainak alkalmazását olyan részvénykitettségek esetében, amelyek ilyen módon történő kezelése más tagállamokban engedélyezett.

(2)        A c) pont alkalmazásában lényegesnek kell tekinteni a hitelintézet részvénykitettségi osztályát, ha azok összesített értéke – figyelmen kívül hagyva a g) pontban említett, az állami programok keretében felmerült részvénykitettségeket – átlagosan az előző évhet viszonyítva meghaladja a hitelintézet szavatolótőkéje 10 %-át. Ez a határérték a hitelintézet szavatolótőkéjének 5 %-a, ha a részvénykitettségek száma 10 egyedi részesedésnél kevesebb.

3. Alszakasz – Hitelkockázat-mérséklés

90. cikk

Ezen alszakasz alkalmazásában a „hitelt nyújtó hitelintézmény” intézmény azt a hitelintézetet jelenti, amelyik a kérdéses kitettséggel rendelkezik, függetlenül attól, hogy az hitelből ered-e vagy sem.

91. cikk

A 78–83. cikk szerinti sztenderd módszert vagy a 84–89. cikk szerinti IRB módszert használó, de a 87–88. cikk értelmében az LGD-re és a hitelegyenértékesítési faktorokra tett saját becsléseket nem alkalmazó hitelintézetek ezen alszakasszal összhangban hitelkockázat-mérséklést érvényesíthetnek a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítása során a 75. cikk a) pontja alkalmazásának céljából vagy adott esetben a várható veszteségértékek számításakor az 57. cikk q) pontjában és a 63. cikk (3) bekezdésében említett számítás alkalmazásának céljából.

92. cikk

(1)          A hitelkockázattal szembeni fedezet biztosítására használt módszernek a hitelt nyújtó hitelintézmény által foganatosított intézkedésekkel és lépésekkel, valamint az általa végrehajtott eljárásokkal és irányvonalakkal együtt valamennyi érintett tagállamban jogi hatállyal bírónak kell lennie és végrehajtható hitelkockázat-fedezeti szabályozást kell eredményeznie.

(2)          A hitelt nyújtó hitelintézmény a hitelkockázat-fedezeti szabályozás hatékonyságának biztosítására és a kapcsolódó kockázatok kezelésére megfelelő lépéseket tesz.

(3)          Az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén csak olyan eszközök ismerhetők el biztosítékként, amelyek eléggé likvidek és értékük az idők során eléggé stabil ahhoz, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az engedélyezhető elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosságot biztosítsanak az elért hitelkockázat-fedezetet illetően. Csak a VIII. melléklet 1. részében ismertetett eszközök ismerhetők el.

(4)          Az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a hitelt nyújtó hitelintézménynek jogában áll időszerűen likvidálnia vagy megtartania a védelmet biztosító eszközöket az adós, vagy adott esetben a biztosíték kezelőjének nem teljesítése, fizetésképtelensége vagy csődje – vagy az ügyleti dokumentációkban ismertetett egyéb hitel-esemény – esetén. A biztosítékként használt eszközök értéke és a hitelnyújtó hitelminősítése között nem lehet aránytalanul magas a korreláció foka.

(5)          Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén csak akkor ismerhető el a kötelezettségvállalás, ha az azt nyújtó fél eléggé megbízható és a hitelkockázattal szembeni védelmet biztosító megállapodásnak valamennyi érintett tagállamban jogi hatálya van, így a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az engedélyezhető elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosság biztosított az elért hitelkockázattal szembeni fedezetet illetően. E célból csak a VIII. melléklet 1. részében ismertetett hitelkockázattal szembeni védelmet nyújtó személyek és hitelkockázattal szembeni védelmet biztosító megállapodás típusok jöhetnek szóba.

(6)          A VIII. melléklet 2. részében ismertetett minimumkövetelményeknek meg kell felelni.

93. cikk

(1)          Amennyiben a 92. cikk követelményei teljesülnek, a kockázattal súlyozott kitettségértékek és adott esetben a várható veszteség értékek számítása módosítható a VIII. melléklet 3–6. részeivel összhangban.

(2)          Az a kitettség, amelyre nézve hitelkockázat-mérséklés történt, nem eredményezhet magasabb kockázattal súlyozott kitettségértéket vagy várható veszteségértéket, mint az egyébként azonos kitettség, amelyre nézve nem történt hitelkockázat-mérséklés.

(3)          Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségérték már figyelembe veszi a hitelkockázattal szembeni fedezetet a 78–83. vagy a 84–93. cikk alapján, úgy a hitelkockázattal szembeni fedezet a továbbiakban nem ismerhető el ezen alszakasz szerint.

4. Alszakasz – Értékpapírosítás

94. cikk

Amennyiben a hitelintézet olyan kitettségi osztályra nézve használja az 1. alszakaszban ismertetett sztenderd módszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor, amelyhez a 79. cikk szerint az értékpapírosított kitettségeket rendelnék, úgy az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét a IX. melléklet 4. részének (6)–(35) bekezdésével összhangban számítja ki.

Minden más esetben a IX. melléklet 4. részének (36)–(74) bekezdésével összhangban számítja ki a kockázattal súlyozott kitettségértéket.

95. cikk

(1)        Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézettől jelentős, értékpapírosított kitettségekből származó hitelkockázat továbbítására került sor a IX. melléklet 2. részének feltételeivel összhangban, ez a hitelintézet:

a)      hagyományos értékpapírosítás esetén kizárhatja a kockázattal súlyozott kitettségértékek és adott esetben a várható veszteség értékek számításából azokat a kitettségeket, amelyeket értékpapírosított;

b)      szintetikus értékpapírosítás esetén az értékpapírosított kitettségek tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és adott esetben a várható veszteségértékeket a IX. melléklet 2. részével összhangban számíthatja.

(2)        Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazandó, az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet a IX. mellékletben az értékpapírosításba bevonható pozíciókra vonatkozóan előírt kockázattal súlyozott kitettségértékeket köteles kiszámítani.

Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetnek nem sikerül jelentős mértékű hitelkockázatot továbbítania az (1) bekezdéssel összhangban, úgy egy olyan pozícióra nézve sem kell kiszámítania a kockázattal súlyozott kitettségértéket, amely szerepelhet az érintett értékpapírosításban.

96. cikk

(1)        Az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására a kockázati súlyokat a pozíció kitettségi értékére kell alkalmazni a IX. melléklettel összhangban, a pozíció hitelminőségének alapján, amely megállapítható egy külső hitelminősítő hitelminősítésének segítségével vagy a IX. mellékletben ismertetett egyéb módon.

(2)        Amennyiben az értékpapírosításban különböző tranche-okkal azembeni kitettség áll fenn, minden egyes tranche-sal szembeni kitettséget külön értékpapírosítási pozíciónak kell tekinteni. Az értékpapírosítási pozíciók esetén a hitelkockázat elleni fedezetet nyújtókat úgy kell tekinteni, hogy azok pozíciókkal rendelkeznek az értékpapírosításban. Az értékpapírosítási pozíciókhoz tartoznak az olyan értékpapírosításnak való kitettségek, amelyek származtatott kamatláb- vagy devizaügyletből származnak.

(3)        Amennyiben az értékpapírosítási pozíció előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet tárgya, az arra a pozícióra alkalmazandó kockázati súlyt módosítani lehet a 90–93. cikkel összhangban, a IX. mellékletet is figyelembe véve.

(4)        Az 57. cikk r) pontjára és a 66. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel a kockázattal súlyozott kitettségértéket be kell vonni a hitelintézet kockázattal súlyozott kitettségértékeinek teljes összegébe a 75. cikk a) pontja alkalmazásában.

97. cikk

(1)        Külső hitelminősítő hitelbírálata csak akkor használható egy értékpapírosítási pozíció kockázati súlyának meghatározására a 96. cikkel összhangban, ha a külső hitelminősítőt az illetékes hatóságok e cél tekintetében elismerték, a továbbiakban: elismert külső hitelminősítő.

(2)        Az illetékes hatóságok csak akkor ismerik el a külső hitelminősítőt az (1) bekezdés alkalmazásának céljából, ha a VI. melléklet 2. részének technikai kritériumait figyelembe véve meggyőződtek arról, hogy az megfelel a 81. cikkben megállapított követelményeknek, és az értékpapírosítás terén tanúbizonyságot tett képességeiről, amit az erőteljes piac általi elfogadottság támaszthat alá.

(3)        Ha egy tagállam illetékes hatóságai elismernek egy külső hitelminősítőt az (1) bekezdés alkalmazásának céljából, a többi tagállam illetékes hatóságai elismerhetik e célból azt a külső hitelminősítőt anélkül, hogy saját értékelést végeznének.

(4)        Az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák az elismerési folyamat magyarázatát, valamint az elismert külső hitelminősítők listáját.

(5)        Az e célra történő alkalmazáshoz az elismert külső hitelminősítő hitelminősítésének meg kell felelnie a hitelesség és átláthatóság IX. melléklet 3. részében megnevezett elveinek.

98. cikk

(1)        A kockázati súlyok értékpapírosítási pozíciókra való alkalmazásának céljából az illetékes hatóságok meghatározzák, hogy a IX. mellékletben ismertetett melyik hitelminőségi besoroláshoz kell hozzárendelni az elismert külső hitelminősítő megfelelő hitelminősítéseit. Ezeknek a megállapításoknak tárgyilagosnak és következetesnek kell lenniük.

(2)        Amikor egy tagállam illetékes hatóságai az (1) bekezdés alapján megállapítást tettek, a többi tagállam illetékes hatóságai elismerhetik azt a megállapítást anélkül, hogy saját megállapítást tennének.

99. cikk

A hitelintézet kockázattal súlyozott kitettségértékeinek 96. cikk szerinti kiszámítása során a külső hitelminősítő hitelminősítései használatának következetesnek kell lennie és összhangban kell állnia a IX. melléklet 3. részével. A hitelminősítéseket nem szabad szelektív módon használni.

100. cikk

(1)          A lejárat előtti visszaadást lehetővé tevő záradékkal rendelkező rulírozó megállapodásból származó kitettségek értékpapírosítása esetén az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet vagy az értékpapírosítási programot kezelő hitelintézet a IX. melléklettel összhangban kiegészítő kockázattal súlyozott kitettségértéket köteles kiszámítani azon kockázat miatt, hogy a lejárat előtti visszaadás lehetőségét biztosító kikötés alkalmazásának eredményeként emelkedhet a hitelkockázata.

(2)          Ezen alkalmazásban a rulírozó megállapodásból származó kitettség olyan kitettség, amelynél az ügyfél különböző nagyságú összeget hívhat le a megállapodott értékhatáron belül, a lejárat előtti visszaadást lehetővé tevő rendelkezés pedig olyan záradék a szerződésben, amely meghatározott események bekövetkeztekor előírja a befektető pozícióinak visszafizetését a kibocsátott értékpapírok eredetileg meghatározott lejárata előtt.

(3)          A feltétel és előzetes értesítés nélkül felmondható lakossági kitettségek lejárat előtti visszaadást lehetővé tevő záradékával ellátott értékpapírosítások esetén, ahol a lejárat előtti visszaadást egy olyan mennyiségi érték indítja meg, amely nem a három hónapos értékpapírosítási felárra vonatkozik, az illetékes hatóságok nagyjából a IX. melléklet 4. részének (27)–(30) bekezdésében ismertetett módon járhatnak el, amely a feltüntetett hitelegyenértékesítési tényező meghatározásáról szól.

(4)          Amennyiben egy illetékes hatóság egy adott értékpapírosítás tekintetében a (3) bekezdés szerint szándékozik eljárni, köteles mindenek előtt az összes többi tagállam érintett illetékes hatóságait tájékoztatni. Mielőtt az ilyen fajta kezelés alkalmazása részévé válik az illetékes hatóság általános eljárási módszerének, amely a szóban forgó típusú lejárat előtti visszaadást lehetővé tevő záradékot tartalmazó értékpapírosításokra vonatkozik, az illetékes hatóság konzultál a többi tagállam érintett illetékes hatóságaival és figyelembe veszi a megfogalmazott véleményeket. A szóban forgó illetékes hatóság köteles nyilvánosságra hozni a konzultáció során megfogalmazott nézeteket és az elfogadott kezelési módot.

101. cikk

(1)        A befektetők potenciális vagy tényleges veszteségei csökkentésének érdekében az értékpapírosítást kezdeményező vagy az értékpapírosítási programot kezelő hitelintézet nem nyújthat segítséget az értékpapírosításhoz a szerződéses kötelezettségeit meghaladóan.

(2)        Ha az értékpapírosítást kezdeményező vagy az értékpapírosítási programot kezelő hitelintézet az értékpapírosítás tekintetében nem felel meg az (1) bekezdésnek, az illetékes hatóság előírja számára, hogy valamennyi értékpapírosított kitettségre nézve legalább annyi tőkét kell tartalékolnia, mintha azokat nem értékpapírosították volna. A hitelintézet nyilvánosságra hozza, hogy szerződésen kívüli támogatást nyújtott, és ismerteti ennek a szabályozói tőkére gyakorolt hatását.

4. szakasz

A működési kockázat minimum szavatolótőke-követelményei

102. cikk

(1)        Az illetékes hatóságok előírják a hitelintézetek számára, hogy szavatolótőkével rendelkezzenek a működési kockázattal szemben a 103., 104. és 105. cikkben ismertetett módszerekkel összhangban.

(2)        A (4) bekezdés sérelme nélkül, a 104. cikkben ismertetett módszert használó hitelintézetek nem térhetnek vissza a 103. cikkben ismertetett módszer használatára, kivéve azt az esetet, amikor annak oka megfelelően bizonyított és azt az illetékes hatóságok jóváhagyták.

(3)        A (4) bekezdés sérelme nélkül, a 105. cikkben ismertetett módszert használó hitelintézetek nem térhetnek vissza a 103. vagy 104. cikkben ismertetett módszer használatára, kivéve azt az esetet, amikor annak oka megfelelően bizonyított és azt az illetékes hatóságok jóváhagyták.

(4)        Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézeteknek a módszerek kombinált használatát, a X. melléklet 4. részével összhangban.

103. cikk

Az alapvető mutató módszere szerint a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény a megfelelő mutató egy bizonyos százaléka a X. melléklet 1. részében ismertetett paraméterekkel összhangban.

104. cikk

(1)          A sztenderd módszer szerint a hitelintézetek tevékenységeiket üzletágak szerint bontják meg, a X. melléklet 2. részében ismertetett módon.

(2)          Mindegyik üzletágra nézve a hitelintézetek a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt a megfelelő mutató egy bizonyos százalékaként számítják ki a X. melléklet 2. részében ismertetett paraméterekkel összhangban.

(3)          Bizonyos feltételek mellett egyes üzletágakra nézve az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézetnek egy alternatív mutatószám használatát a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény megállapítására.

(4)          A sztenderd módszer szerint a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény az összes üzletág működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeinek összege.

(5)          A sztenderd módszerre vonatkozó paramétereket a X. melléklet 2. része tartalmazza.

(6)          A sztenderd módszert akkor használhatják a hitelintézetek, ha teljesítik a X. melléklet 2. részében ismertetett kritériumokat.

105. cikk

(1)        A hitelintézetek fejlett mérési módszert használhatnak a saját, belső kockázatmérési rendszereik alapján, feltéve, hogy az illetékes hatóság kifejezetten jóváhagyja az érintett modellek használatát a szavatolótőke-követelmény kiszámítására.

(2)        A hitelintézeteknek bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságaiknak, hogy teljesítik a X. melléklet 3. részében ismertetett minősítési kritériumokat.

(3)        Ha a fejlett mérési módszer alkalmazását az EU-szintű hitelintézet anyavállalat és annak leányvállalatai, vagy az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatai tervezik, a különböző jogalanyok illetékes hatóságainak szorosan együtt kell működniük a 128–132. cikk rendelkezéseinek megfelelően. Az alkalmazás során figyelembe kell venni a X. melléklet 3. részében felsoroltakat.

(4)        Amennyiben egy EU-szintű hitelintézet anyavállalat és annak leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi intézet anyavállalat és annak leányvállalatai a fejlett mérési módszert az anyavállalatra és annak leányvállalataira nézve egységes alapon alkalmazzák, az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a X. melléklet 3. részének minősítési kritériumait az anyavállalat és annak leányvállalatai együttesen teljesítsék.

ê 2000/12/EK

35. szakasz

Nagykockázatok vállalása

ê 2000/12/EK 1. cikk (24) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

106. cikk

1.           a „kockázatok”, Ö ezen szakasz Õ a 48., 49. és 50. cikk alkalmazásában, a Ö 3. szakasz 1. alszakaszában Õ 43. cikkben és a II. és IV. mellékletben említett Ö bármely eszköz Õ eszközök és mérlegen kívüli tételek az ott előírt Ö kockázati Õ súlyozások vagy kockázati fokozatok alkalmazása nélkül;.

a IV. mellékletben említett Ö tételekből származó kockázatokat Õ kockázatokat a III. mellékletben leírt módszerek valamelyike alapján kell kiszámítani ;.

a szerződő féllel kapcsolatos kockázat szerinti súlyozás alkalmazása nélkül; az Ö Az Õ illetékes hatóságok hozzájárulásával a szavatolótőke által teljes mértékben fedezett elemek kizárhatók a kockázatvállalások meghatározásából, feltéve hogy az ilyen tőkeelemek nem szerepelnek a ð hitelintézet szavatolótőkéjében ï szolvenciamutató ð a 75. cikk alkalmazásának céljából ï vagy más olyan ellenőrző mutatók kiszámításában, amelyekről ez az irányelv és más közösségi jogszabályok rendelkeznek.;

(2)          a kockázati tényezők nem foglalják magukban:

a)      devizaügyletek esetében azokat a kockázatvállalásokat, amelyek a szokásos elszámolási eljárás során a fizetést követő 48 órán belül merülnek fel, illetve Ö ; Õ

b)      értékpapírok vásárlását vagy eladását célzó ügyletek esetében azokat a kockázatvállalásokat, amelyek a szokásos elszámolás során a fizetést vagy az értékpapírok szállítását követő – a korábbi eseménytől számított – 5 munkanapon belül merülnek fel;.

ê2000/12/EK 1. cikk (1) bekezdés 3. albekezdés (kiigazított szöveg)

107. cikk

A Ö Ezen szakasz alkalmazásának Õ nagykockázatok vállalásának felügyelete és ellenőrzése céljából hitelintézetnek minősül Ö a „hitelintézet” fogalma a következőkre terjed ki: Õ

a)           az első bekezdés értelmezésének megfelelő hitelintézet, beleértve Ö annak Õ a hitelintézet harmadik országban lévő fióktelepeit; és

b)           minden olyan magán- vagy állami vállalkozás, beleértve annak fióktelepeit, amely megfelel Ö a hitelintézet Õ az első bekezdésben foglalt meghatározásának, és amelyet egy harmadik országban engedélyeztek;.

ê 2000/12/EK 48. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

108. cikk

A nagykockázatok vállalásának jelentése

1.         Egy hitelintézet esetében a kockázatvállalás egy ügyfélhez vagy az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjához kapcsolódóan akkor tekinthető nagykockázatnak, ha értéke eléri vagy meghaladja a szavatolótőke 10 %-át.

ð Ennek céljából az 1. szakasz értelmezhető az 57. cikk q) pontjának és a 63. cikk (3) bekezdésének tekintetbe vétele nélkül is, de azt a 66. cikk (2) bekezdése nélkül kell értelmezni. ï

ê2000/12/EK 48. cikk (4) bekezdés 1. albekezdés (kiigazított szöveg)

109. cikk

Az illetékes hatóságok előírják, hogy minden hitelintézetnek megbízható igazgatási és számviteli eljárásokkal, valamint megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal kell rendelkeznie az ezen irányelvvel összhangban irányelvben meghatározott és szabályozott az összes nagykockázat vállalásának és azok későbbi változásainak megállapítása és nyilvántartása céljából, valamint a kockázatvállalások figyelemmel kísérése érdekében, az egyes hitelintézetek saját kockázatkezelési stratégiájának fényében.

ê2000/12/EK 48. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

110. cikk

A nagykockázatok vállalásának jelentése

21.       A hitelintézet az (1) bekezdés szerinti minden nagykockázatot bejelent az illetékes hatóságoknak.

A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy a jelentést – belátásuk szerint – az alábbi két módszer valamelyike szerint kell teljesíteni:

a)           évente legalább egyszeri jelentéskészítés az összes nagykockázatról, továbbá az újonnan felmerülő összes nagykockázat vállalásáról és a már fennálló nagykockázatoknak a legutóbbi jelentéshez képest legalább 20 %-os mértékű növekedéséről beszámoló évközi jelentések készítése;

b)           évente legalább négyszer jelentéskészítés az összes nagykockázatról.

ê2000/12/EK 48. cikk 3 pont (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

3.2 ð Azon eset kivételével, amikor a hitelintézetek a biztosíték elismerésére vonatkozóan a 114. cikkhez folyamodnak a kitettségi érték kiszámításakor a 111. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének alkalmazása céljából ï, Nnem kell azonban beszámolni az ð (1) ï (2) bekezdésben megállapított módon a 49. Ö 111. Õ cikk (7) ð (3) ï bekezdésének a), b), c), d), f), g) és h) pontja szerint kivételt képező kockázatvállalásokról és az. A ð (1) ï (2) bekezdés ð b) pontjában ï második francia bekezdésében megállapított beszámolási gyakoriság évi két alkalomra csökkenthető a 49. Ö 111. Õ cikk (7) ð (3) ï bekezdés e) és i) pontjában említett kockázatvállalások esetében, valamint a (8), (9) és (10) bekezdésekben ð 115. és 116. cikkben ï említett kockázatvállalásoknál.

ê2000/12/EK 48. cikk (4) bekezdés 2. albekezdés (kiigazított szöveg)

Amennyiben egy hitelintézet a Ö (2) Õ (3) bekezdésre hivatkozik, a mentességre okot adó esemény bekövetkezését követően legalább egy évig nyilvántartást vezet a felhozott indokokról, abból a célból, hogy az illetékes hatóságok meg tudják állapítani, hogy az indokolt-e vagy sem.

ò új szöveg

(3) A tagállamok előírhatják azon koncentrációs kitettségek bejelentését, amelyek a hitelintézet által igénybe vett biztosíték nyújtójával szemben állnak fenn.

ê 2000/12/EK 49. cikk (1)–(5) bekezdés (kiigazított szöveg)

è1 2004/xx/EK 3. cikk 7. pont

ð új szöveg

111. cikk

A nagykockázatok vállalásának korlátai

(1)          A hitelintézet nem vállalhat olyan kockázatot egy ügyfél vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportja tekintetében, amelynek értéke meghaladja a szavatolótőke 25 %-át. ð Ennek, valamint ezen cikk egyéb rendelkezéseinek alkalmazása céljából az 1. szakasz értelmezhető az 57. cikk q) pontjának és a 63. cikk (3) bekezdésének tekintetbe vétele nélkül is, de mindenképpen a 66. cikk (2) bekezdése nélkül kell értelmezni. ï

(2)          Amennyiben az ügyfél vagy az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportja a hitelintézet anyavállalata vagy leányvállalata és/vagy az említett anyavállalat egy vagy több leányvállalata, az (1) bekezdésben megállapított százalékos arányt 20 %-ra kell csökkenteni. A tagállamok ugyanakkor mentesíthetik az ilyen ügyfelekkel kapcsolatban vállalt kockázatokat a 20 %-os korlátozás alól, amennyiben más intézkedésekkel vagy eljárásokkal gondoskodnak az ilyen kockázatok különleges figyelemmel kíséréséről. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és az è1 Európai Bankbizottságot ç az ilyen intézkedések vagy eljárások tartalmáról.

(3)          A hitelintézet által vállalt nagykockázatok összértéke nem haladja meg a szavatolótőke 800 %-át.

ê2000/12/EK 49. cikk 4. pont (kiigazított szöveg)

(4) A tagállamok az (1), (2) és (3) bekezdésben foglaltaknál szigorúbb korlátozásokat is megállapíthatnak.

ê2000/12/EK 49. cikk (1)–(5) bekezdés

(5)(4)     A hitelintézetnek mindenkor be kell tartania az (1), (2) és (3) bekezdésben megállapított korlátozásokat kockázatvállalásaival kapcsolatban. Ha kivételes esetben a kockázatok meghaladják ezeket a korlátozásokat, ennek tényét haladéktalanul jelenteni kell az illetékes hatóságoknak, amelyek, ha a körülmények lehetővé teszik, korlátozott tartamú időt biztosítanak a hitelintézetnek a határértékek elérésére.

ò új szöveg

112. cikk

(1)          A 113–117. cikk alkalmazásában a „garancia” magában foglalja, a 90–93. cikk alapján elismert hitelderivatívákat a hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok kivételével.

(2)          A (3) bekezdésre is figyelemmel, amelynek 113–117. cikke alapján az előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerése engedélyezhető, az elismerhetőséghez teljesíteni kell az elismertségi és egyéb minimumkövetelményeket, amelyeket a 90–93. cikk ismertet a 78–83. cikk szerinti kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításának alkalmazása céljából.

(3)          Amennyiben egy hitelintézet a 114. cikk (2) bekezdését alkalmazza, a hitelkockázattal szembeni fedezet elismerésére a 84–89. cikk szerinti megfelelő követelmények vonatkoznak.

ê2000/12/EK 49. cikk (4) és (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

113. cikk

1.         A tagállamok a Ö 111. Õ 75. cikkben (1), (2) és (3) bekezdésben foglaltaknál szigorúbb korlátozásokat is megállapíthatnak.

6(2)      A tagállamok teljes egészében vagy részlegesen kivonhatják a 75. Ö 111. Õ cikk az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazása alól a hitelintézet által az anyavállalatával, annak leányvállalatával vagy saját leányvállalatával kapcsolatban vállalt kockázatokat, amennyiben ezekre a vállalatokra – ennek az irányelvnek, vagy harmadik országban hatályos egyenértékű normáknak megfelelően – kiterjed a hitelintézetre vonatkozó összevont alapú felügyelet.

ê2000/12/EK 49. cikk (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

73. A tagállamok teljesen vagy részlegesen kivonhatják a Ö 111. cikk Õ az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazása alól a következő kockázatokat:

(a) követeléseket megtestesítő eszköztételek ð központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szemben, amelyek biztosíték hiányában 0 %-os kockázati súlyozást kapnának a 78–83. cikk alapján; ï az „A” zónába tartozó központi kormányokkal vagy központi bankokkal szemben fennálló

(b) követeléseket megtestesítő eszköztételek az Európai Közösségekkel szemben fennálló ð nemzetközi szervezetekkel vagy multilaterális fejlesztési bankokkal szemben, amelyek biztosíték hiányában 0 %-os kockázati súlyozást kapnának a 78–83. cikk alapján; ï

(c) olyan követeléseket megtestesítő eszköztételek, amelyeket az „A” zónába tartozó központi kormányok vagy központi bankok, illetve az Európai Közösségek, ð központi kormányzatok, központi bankok, nemzetközi szervezetek vagy multilaterális fejlesztési bankok ï kifejezett garanciái biztosítanak ð , ahol a garanciát nyújtó szervezettel szembeni követelések biztosíték hiányában 0 %-os kockázati súlyozást kapnának a 78–83. cikk alapján; ï

(d) más olyan kockázatvállalások, amelyek az „A” zónába tartozó központi kormányoknak vagy központi bankoknak, illetve az Európai Közösségeknek ð központi kormányzatoknak, központi bankoknak, nemzetközi szervezeteknek vagy multilaterális fejlesztési bankoknak ï tulajdoníthatók, vagy amelyekért ezek az intézmények kezeskednek ð , ahol biztosíték hiányában a 78–83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyozást kapnának az azon szervezettel szembeni követelések, amely szervezetnek a kitettség tulajdonítható vagy amely szervezet a garanciát nyújtja; ï

(e) a „B” zónába tartozó központi kormányokkal vagy központi bankokkal szemben fennálló, ð a fenti a) bekezdésben nem említett ï követeléseket és más kockázatvállalásokat megtestesítő eszköztételek, amelyeket a hitelfelvevők nemzeti valutájában denomináltak és – adott esetben – finanszíroznak;

(f) eszköztételek és más kockázatvállalások, amelyeket – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – az „A” zónába tartozó központi kormányok vagy központi bankok, által kibocsátott olyan értékpapírokból álló biztosíték, illetve az Európai Közösségek, vagy a tagállamok regionális vagy helyi hatóságai által kibocsátott olyan értékpapírok biztosítanak, amelyekre nézve a 44. cikk fizetőképességi szempontból 0 %-os súlyozást állapít megð nemzetközi szervezetek, multilaterális fejlesztési bankok vagy a tagállamok regionális vagy helyi hatóságai által hitelviszonyt megtestesítő értékpapír formájában kibocsátott biztosítékkal fedeznek, amely értékpapírok azok kibocsátójával szemben olyan követeléseket testesítenek meg, amelyek a 78–83. cikk szerint 0 %-os kockázati súlyt kapnának; ï

(g) olyan eszköztételek és más kockázatok, amelyeket – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – készpénzletétből álló fedezet biztosít, amelyet a hitelt nyújtó Ö hitelintézetnél Õ intézménynél, vagy annál a hitelintézetnél helyeztek el, amely a hitelt nyújtó intézmény anya- vagy leányvállalata;

(h) olyan eszköztételek és más kockázatvállalások, amelyeket – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – letéti bizonylat formájú fedezet biztosít, amelyet a hitelt nyújtó Ö hitelintézet Õ intézmény, vagy az a hitelintézet bocsátott ki, amely a hitelt nyújtó Ö hitelintézet Õ intézmény anya- vagy leányvállalata, és amelyeket valamelyiküknél helyeztek el;

(i) intézményekkel hitelintézetekkel szemben fennálló egyéves vagy rövidebb futamidejű követeléseket és más kockázatvállalásokat képviselő eszköztételek, amelyek ugyanakkor nem képezik részét a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének;

(j) egyéves vagy rövidebb lejárati idejű olyan intézményekkel szembeni követeléseket és más kockázatvállalásokat megtestesítő eszköztételek, amelyek nem hitelintézetek, de megfelelnek a ð VI. melléklet 1. részének 82. ï 45. cikk (2) bekezdésében említett feltételeknek, és amely tételek ugyanannak a bekezdésnek megfelelően biztosítottak;

(k) egyéves vagy rövidebb lejárati idejű kereskedelmi váltók és más hasonló váltók, amelyek más hitelintézetek cégaláírását viselik;

(l) a 85/611/EGK irányelv 22. cikkének (4) bekezdésében meghatározott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok; ð a 78–83. cikkben meghatározott fedezett kötvények; ï

ê2000/12/EGK (kiigazított szöveg)

(m) későbbi összehangolásig, a Ö 122. cikk (1) Õ az 51. cikk (3) bekezdésében említett biztosítótársaságokban birtokolt részesedések, az ilyen részesedést megszerző hitelintézet szavatolótőkéjének 40 %-áig;

(n) olyan regionális vagy központi hitelintézetekkel szemben fennálló követeléseket képviselő eszköztételek, amelyekkel a hitelt nyújtó Ö hitelintézet Õ intézmény a jogszabályi és alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll, és amelyek az említett rendelkezések alapján a hálózaton belül a készpénz-elszámolási műveletekért felelősek;

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

(o) olyan kockázatok, amelyeket – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – az f) pontban említett értékpapíroktól különböző értékpapírokból álló fedezet biztosít;, feltéve hogy ezeket az értékpapírokat nem maga a hitelintézet, annak anyavállalata vagy egyik leányvállalatuk, és nem is a szóban forgó ügyfél vagy ügyfelek egymással összekapcsolódó csoportja bocsátotta ki. A biztosítékként felhasznált értékpapírokat piaci áron kell értékelni, és olyan értékkel kell bírniuk, amely meghaladja a biztosított kockázatvállalásokat, továbbá vagy a tőzsdei kereskedelemben kell részt venniük, vagy ténylegesen forgathatónak és rendszeresen jegyzettnek kell lenniük egy olyan piacon, amely elismert hivatásos szakemberek felügyelete alatt működik, és amely lehetővé teszi – a hitelintézet székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai szerint kielégítő módon – olyan objektív ár kialakítását, hogy az értékpapírok többletértéke bármikor ellenőrizhető legyen. Az előírt többletérték 100 %, de a részvények esetében 150 %, és a hitelintézetek, a tagállamok regionális vagy helyi hatóságai – kivéve a 44. cikkben említetteket – által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, valamint az EBB és a multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott adóslevelek esetében 50 % A hitelbiztosítékként felhasznált értékpapírok nem képezhetik hitelintézetek szavatolótőkéjét;

ê 2000/12/EK

(p) olyan hitelek, amelyeket – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – lakóingatlanra terhelt jelzálog, vagy az 1991. évi finn lakásépítő társaságokról szóló törvény szerint vagy későbbi, ezzel egyenértékű jogszabályok alapján működő finn lakásépítő társaságok részvényei biztosítanak, valamint amelyeket olyan lízingügyletek biztosítanak, amelyek alapján a bérbeadó 100 %-ban megtartja a lízingbe adott lakóingatlan tulajdonjogát, amennyiben a bérbevevő nem gyakorolta vételi opcióját – minden esetben az érintett lakóingatlan értékének 50 %-áig; Az ingatlan értékének kiszámítása – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – szigorú értékelési normák alapján történik, amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések állapítanak meg. Az értékelést évente legalább egyszer el kell végezni. E pont alkalmazásában a lakóingatlan olyan lakást jelent, amelyet a hitelfelvevő foglal el, vagy bérbe ad;

ò új szöveg

(q) a következők, amennyiben azok a 78–83. cikk szerint 50 %-os kockázati súlyt kapnának, és csak az érintett ingatlan értékének 50 %-áig:

i.       irodákon vagy más üzlethelyiségekre bejegyzett jelzálogjog fedezetével, vagy olyan finn lakásépítő társaságok részvényei formájában biztosított kitettségek, amelyek az 1991. évi finn lakásépítő társaságokról szóló törvénynek vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabályoknak megfelelően működnek, az irodák vagy más üzlethelyiségek vonatkozásában;

ii.      irodákra vagy más üzlethelyiségekre irányuló ingatlanlízing-ügyletekkel kapcsolatos kitettségek;

Az ii. pont alkalmazásának céljából a tagállamok illetékes hatóságai 2011. december 31-ig engedélyezhetik a hitelintézeteknek az érintett ingatlan értéke 100 %-ának elismerését. Az időszak végén ezt a bánásmódot felül kell vizsgálni. A tagállamok értesítik a Bizottságot, ha élnek ezzel a kedvezményes elbánással.

ê2000/12/EGK (kiigazított szöveg)

qr)     a II. mellékletben említett közepes/alacsony kockázatú mérlegen kívüli tételek 50 %-a;

rs)      az illetékes hatóságok egyetértésének függvényében a hitelgaranciáktól különböző garanciák, amelyek jogi vagy szabályozási alapon nyugszanak, és amelyeket a hitelintézeti jogállással rendelkező kölcsönös garanciarendszerek nyújtanak tagjaiknak, és összegükre 20 %-os súlyozás vonatkozik.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy miként használták ki ezt a választási jogot, abból a célból, hogy az ne vezessen a verseny torzulásához;

st)      a II. mellékletben említett alacsony kockázatú mérlegen kívüli tételek, amennyiben olyan megállapodás született az ügyféllel vagy az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával, amelynek alapján csak akkor vállalható a kockázat, ha biztosítva van, hogy az nem vezet a Ö 111. cikk (1)–(3) bekezdése Õ az (1), (2) és (3) bekezdés szerint érvényes határértékek túllépéséhez.

ò új szöveg

A g) pont alá kell sorolni a hitelintézet által kibocsátott hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírhoz kapcsolódóan kapott készpénzt, az ügyfélnek a hitelintézet által nyújtott kölcsönöket és a hitelintézetnél elhelyezett betéteket, amelyek a 90–93. cikk alapján mérlegen belüli nettósítási megállapodás tárgyát képezik.

ê 2000/12/EK 49. cikk o) pont 2. és 3. mondat (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

Ö Az o) pont alkalmazásának céljából a Õ A biztosítékként felhasznált értékpapírokat piaci áron kell értékelni, és olyan értékkel kell bírniuk, amely meghaladja a biztosított kockázatvállalásokat, továbbá vagy a tőzsdei kereskedelemben kell részt venniük, vagy ténylegesen forgathatónak és rendszeresen jegyzettnek kell lenniük egy olyan piacon, amely elismert hivatásos szakemberek felügyelete alatt működik, és amely lehetővé teszi – a hitelintézet székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai szerint kielégítő módon – olyan objektív ár kialakítását, hogy az értékpapírok többletértéke bármikor ellenőrizhető legyen.

Az előírt többletérték 100 %., de a A részvények esetében azonban 150 %, és az intézmények a hitelintézetek, a tagállamok regionális Ö kormányai Õ vagy helyi hatóságai – kivéve Ö az f) alpontban Õ a 44. cikkben említetteket – által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, valamint az EBB és a multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott adóslevelek ð – kivéve azokat, amelyek a sztenderd módszer szerint 0 %-os kockázati súlyozást kapnak – ï esetében 50 %. ð Amennyiben a kitettség lejárata és a hitelkockázattal szembeni fedezet lejárata között eltérés van, a biztosíték nem ismerhető el. ï Ö A hitelbiztosítékként felhasznált értékpapírok nem képezhetik hitelintézetek szavatolótőkéjét. Õ

Ö A p) pont alkalmazásának céljából az Õ Az ingatlan értékének kiszámítása – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – szigorú értékelési normák alapján történik, amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések állapítanak meg. Az értékelést évente legalább egyszer el kell végezni. A Ö p) Õ E pont alkalmazásában a lakóingatlan olyan lakást jelent, amelyet a hitelfelvevő foglal el, vagy bérbe ad;.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot Ö az s) pont szerint Õ megadott mentesítésekről arról, hogy miként használták ki ezt a választási jogot, abból a célból, hogy az ne vezessen a verseny torzulásához;.

ò új szöveg

114. cikk

(1)        A (3) bekezdésre is figyelemmel, a kitettségek értékének a 111. cikk (1)–(3) bekezdésével összhangban történő kiszámítása alkalmazásának céljából a tagállamok engedélyezhetik a 90–93. cikk szerinti pénzügyi biztosítékot (összetett módszer) alkalmazó hitelintézetek vonatkozásában e hitelintézeteknek, hogy – a 113. cikk (3) bekezdésének f), g), h) és o) pontja szerint megengedett teljes vagy részleges mentesítések igénybe vételének alternatívájaként – a kitettség értékénél alacsonyabb értéket használjanak, amely azonban nem lehet alacsonyabb az ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával szembeni kitettségeik teljesen kiigazított kitettségi értékeinek összegénél.

Ezen alkalmazásban a „teljesen kiigazított kitettségi érték” a 90–93. cikk szerinti, a hitelkockázat-mérséklés, a volatilitási kiigazítások és az esetleges lejárati eltérések (E*) figyelembe vételével számított értéket jelenti.

Amennyiben ezt a bekezdést egy hitelintézetre alkalmazzák, a 113. cikk (3) bekezdésének f), g), h) és o) pontjait nem lehet a szóban forgó hitelintézményre alkalmazni.

(2)        A (3) bekezdésre is figyelemmel, annak a hitelintézetnek, amelynek engedélyezték a 84–89. cikk szerinti kitettségi osztály vonatkozásában az LGD-kre és hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések alkalmazását, engedélyezni lehet – amennyiben az illetékes hatóságok szerint kielégítő módon képes a pénzügyi biztosíték által a kitettségeire gyakorolt hatásoknak az egyéb LGD-vonatkozású szempontoktól elkülönített becslésére – ezen hatások figyelembe vételét a kitettségek értékének számítása során, a 113. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából.

Az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük a becslések alkalmasságáról, amelyeket a hitelintézet a 111. cikk rendelkezéseinek való megfelelés céljából a kitettségi érték csökkentésére állít elő.

Amennyiben a hitelintézetnek engedélyezték a pénzügyi biztosíték hatásaira vonatkozó saját becslések használatát, úgy azt az illetékes hatóságok számára kielégítő módon, következetesen kell tennie. Ez a nagykockázatok vállalására különösképp vonatkozik.

Azoknak a hitelintézetnek, amelyeknek engedélyezték a 84–89. cikk szerinti kitettségi osztályra nézve az LGD-kre és hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések alkalmazását és amelyek kitettségeik értékét nem az első albekezdésben említett módszer használatával számítják ki, engedélyezni lehet a fenti (9) bekezdés 1. albekezdésében vagy a 113. cikk (3) bekezdésének o) pontjában ismertetett módszer használatát a kitettségek értékének kiszámítására. A hitelintézet e két módszer közül csak az egyiket használhatja.

(3)        Az a hitelintézet, amelynek engedélyezték az (1) vagy (2) bekezdésben leírt módszerek használatát a kitettségek értékének kiszámítása során a 111. cikk (1)–(3) bekezdésének alkalmazása céljából, hitelkockázat-koncentrációira vonatkozóan rendszeres stressztesztet köteles végezni, amely magában foglalja az esetlegesen igénybe vett biztosíték értékesítési értékét is.

A tesztek felölelik a piaci feltételek esetleges változásaiból eredő kockázatokat, amelyek hátrányosan érinthetik a hitelintézetek szavatolótőke-megfelelését, valamint a biztosítékok válsághelyzet esetén történő értékesítéséből eredő kockázatokat.

A hitelintézet biztosítja afelől az illetékes hatóságokat, hogy az elvégzett stressztesztek megfelelők és arányosak az ilyen kockázatok értékelésére.

Amennyiben egy stressz teszt arra utal, hogy a biztosíték értékesítési értéke alacsonyabb mint amennyit a (2) vagy értelemszerűen a (3) bekezdés szerint figyelembe lehetne venni, a biztosíték figyelembe vehető értékét ennek megfelelően csökkenteni kell a kitettségek értékének kiszámításakor a 111. cikk (1)–(3) bekezdése alkalmazásának céljából.

Ezeknek a hitelintézeteknek a következőket kell bevonniuk a koncentrációs kockázat kezelésére irányuló stratégiájukba:

a)           szabályzatok és eljárások azon kockázatok kezelésére, amelyek a kitettségek és azok esetleges hitelkockázattal szembeni fedezete közötti lejárati eltérésből adódnak;

b)           szabályzatok és eljárások a koncentrációs kockázattal kapcsolatban, amely a hitelkockázat-mérséklő technikák alkalmazásából, és különösen a nagy, közvetett hitelkockázatokból ered (pl. amiatt, hogy a biztosítékként elfogadott értékpapírok egyetlen kibocsátótól származnak).

(4)        Amennyiben a biztosíték hatásait a fenti (1) vagy (2) bekezdés feltételei szerint elismerték, a tagállamok a kitettség bármely fedezett részét kezelhetik mint a biztosíték kibocsátójának – nem az ügyfélnek – való kitettséget.

ê 2000/12/EK 49. cikk (8)–(9) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

115. cikk

(8)(1)   Ö A 111. cikk (1)–(3) bekezdésének Õ Az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a tagállamok 20 %-os súlyozást alkalmazhatnak azokra az eszköztételekre, amelyek egy tagállam regionális Ö kormányaival Õ és helyi hatóságaival szembeni követeléseket testesítenek meg, ð amennyiben e követelések a 78–83. cikk alapján 20 %-os kockázati súlyt kapnának, valamint az ilyen kormányzatokkal és hatóságokkal szemben felmerülő vagy általuk biztosított egyéb kitettségekre, amelyekkel szemben a követelések a 78–83. cikk alapján 20 %-os kockázati súlyt kapnának. ïvalamint az ilyen szervekkel szemben felmerülő vagy ilyen szervek által biztosított egyéb kockázatvállalásokra; ugyanakkor a 44. cikkben megállapított feltételek függvényében a tagállamok a súlyozási rátát 0 %-ra csökkenthetik.

ð A tagállamok azonban 0 %-ra csökkenthetik ezt a súlyozási rátát olyan eszköztételek esetében, amelyek egy tagállam regionális kormányzataival és helyi hatóságaival szembeni követeléseket testesítenek meg, amennyiben e követelések a 78–83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának, valamint az ilyen kormányzatokkal és hatóságokkal szemben felmerülő vagy általuk biztosított egyéb kitettségeknél, amelyekkel szemben a követelések a 78–83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának. ï

(9)(2)   Az (1), (2) és (3) bekezdés Ö A 111. cikk (1)–(3) bekezdésének Õ alkalmazásában a tagállamok 20 %-os súlyozást alkalmazhatnak azokra, a hitelintézetekkel az intézményekkel szembeni követeléseket és velük kapcsolatos más kockázatvállalásokat megtestesítő eszköztételekre, amelyek futamideje több, mint 1, de nem több, mint 3 év, valamint 50 %-os súlyozást alkalmazhatnak a hitelintézetekkel az intézményekkel szembeni, három évnél hosszabb lejárati idejű követeléseket megtestesítő eszköztételekre, feltéve hogy ez utóbbiakat olyan adósságinstrumentumok testesítik meg, amelyeket hitelintézet intézmény bocsátott ki, és hogy ezek az adósságinstrumentumok – az illetékes hatóságok álláspontja szerint – hatékonyan forgathatók a hivatásos résztvevőkből álló piacon és ott napi árfolyamjegyzés alá esnek, illetve amelyek kibocsátását a kibocsátó hitelintézetek intézmények származása szerinti tagállam illetékes hatóságai engedélyezték. E tételek egyike sem képezheti a szavatolótőke részét.

ê2000/12/EK 49. cikk (10) bekezdés (kiigazított szöveg)

116. cikk

(10)      A Ö 113. cikk (3) bekezdésének i. Õ (7) bekezdés i) pontja alóli és a Ö 115. cikk (2) Õ (9) bekezdése alóli mentességként a tagállamok 20 %-os súlyozást alkalmazhatnak azokra az eszköztételekre, amelyek hitelintézetekkel szembeni követelést és velük kapcsolatos kockázatvállalásokat képviselnek, függetlenül azok lejárati idejétől.

ê2000/12/EK 49. cikk (11) bekezdés (kiigazított szöveg)

117. cikk

(11)(1)   Amennyiben egy ügyféllel kapcsolatos kockázatot harmadik fél garantál, vagy harmadik fél által kibocsátott értékpapírból álló hitelbiztosíték biztosít a Ö 113. cikk (3) bekezdésének Õ (7) bekezdés o) pontjában megállapított feltételek mellett, a tagállamok:

a)      kezelhetik úgy a kockázatvállalást, mint ami a Ö garantőrrel Õ harmadik féllel, és nem az ügyféllel kapcsolatban merült fel, ha a kockázatvállalást a harmadik fél – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – közvetlenül és feltétel nélkül szavatolja,;

b)      kezelhetik úgy a kockázatot, mint ami a harmadik féllel, és nem az ügyféllel kapcsolatban merült fel, ha a Ö 113. cikk (3) Õ (7) bekezdésének o) pontjában meghatározott kockázatvállalást hitelbiztosíték garantálja az ott megállapított feltételek alapján.

ò új szöveg

(2)          Amennyiben a tagállamok az (1) bekezdés a) pontjában biztosított bánásmódot alkalmazzák:

a)      amennyiben a garancia nem abban a valutában denominált, mint a kitettség, a garanciával fedezett kitettségi összeget a VIII. melléklet azon rendelkezéseivel összhangban kell kiszámítani, amelyek az előre nem rendelkezésre bocsátott kockázati fedezetre vonatkozó valutanem-eltérés kezeléséről szólnak;

b)      a kitettség lejárati ideje és a fedezet lejárati ideje közötti eltérést a VIII. mellékletnek a lejárati eltérés kezeléséről szóló rendelkezéseivel összhangban kell kezelni;

c)      a részleges fedezés elismerhető a VIII. mellékletben ismertetett bánásmóddal összhangban.

ê2000/12/EK 49. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

(12) A Bizottság jelentése alapján a Tanács legkésőbb 1999. január 1-jéig megvizsgálja a (7) bekezdés i) pontjában és a (9) és (10) bekezdésben szabályozott bankközi kockázatvállalások kezelését. A Bizottság javaslata alapján a Tanács határoz bármely végrehajtandó változásról.

ê 2000/12/EK 50. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

118. cikk

Nagykockázatok vállalásának összevont (konszolidált) vagy nem összevont alapú felügyelete

1. Ha a hitelintézet nem anyavállalat és nem leányvállalat, a 48. és 49. cikkben, vagy bármely más, e területre vonatkozó közösségi rendelkezésben meghatározott kötelezettségek teljesítését nem összevont alapon kell ellenőrizni.

(2) Egyéb esetekben a 48. és 49. cikkben, vagy bármely más, e területre vonatkozó közösségi rendelkezésben meghatározott kötelezettségek teljesítését összevont (konszolidált) alapon kell ellenőrizni az 52-56. cikkek rendelkezései szerint.

3. A tagállamok lemondhatnak a 48. és 49. cikkben, vagy bármely más, e területre vonatkozó közösségi rendelkezésben meghatározott kötelezettségek teljesítésének egyéni vagy részben összevont (konszolidált) alapon történő ellenőrzéséről olyan hitelintézet esetében, amely mint anyavállalat összevont (konszolidált) felügyelet alá esik, valamint ilyen hitelintézet leányvállalata esetén, amely az ő engedélyezésük és felügyeletük hatálya alá tartozik, és amelyre összevont (konszolidált) ellenőrzés vonatkozik.

A tagállamok lemondanak az ilyen ellenőrzésről abban az esetben is, ha az anyavállalat olyan pénzügyi holdingtársaság, amelyet ugyanabban a tagállamban alapítottak, mint a hitelintézetet, feltéve hogy a társaságra ugyanazok az ellenőrzési szabályok vonatkoznak, mint a hitelintézetekre.

Az első és második albekezdésekben említett esetekbenð Amennyiben a 69. cikk (1) bekezdése szerint a hitelintézet mentesül az e szakaszban előírt kötelezettségek egyedi vagy szubkonszolidált alapon való teljesítése alól, vagy a 70. cikk rendelkezéseit alkalmazzák tagállami hitelintézet anyavállalatok esetében, ï intézkedéseket kell tenni a csoporton belüli megfelelő kockázatmegosztás biztosítása érdekében.

ò új szöveg

119. cikk

2007. december 31-ig a Bizottság jelentést teszt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen szakasz működéséről és szükség esetén javaslatokat is tesz.

ê 2000/12/EK

6. szakasz

Befolyásoló részesedés a pénzügyi ágazaton kívül

ê2000/12/EK 51. cikk (1)–(2) bekezdés (kiigazított szöveg)

120. cikk

A nem pénzügyi befolyásoló részesedésekre vonatkozó korlátok

1.         Egyetlen hitelintézet sem rendelkezhet a szavatolótőkéjének 15 %-át meghaladó összegű befolyásoló részesedéssel olyan vállalkozásban, amely nem hitelintézet, nem pénzügyi intézmény, sem pedig olyan vállalkozás, amely a 86/635/EGK irányelv 43. cikke (2) bekezdése f) pontjának második albekezdésében említett tevékenységet folytat.

(2)        A hitelintézet befolyásoló részesedéseinek összege olyan vállalkozásokban, amelyek nem hitelintézetek, pénzügyi intézmények vagy olyan vállalkozások, amelyek a 86/635/EGK irányelv 43. cikke (2) bekezdése f) pontjának második albekezdésében említett tevékenységeket folytatnak, nem haladhatja meg szavatolótőkéjének 60 %-át.

ê2002/87/EK 29. cikk (5) bekezdés (kiigazított szöveg)

5. A tagállamoknak nem kell alkalmazniuk az (1) és (2)bekezdésben megállapított korlátokat a 73/239/EGK és a79/267/EGK irányelv szerinti biztosítóintézetekben, valaminta 98/78/EK irányelv szerinti viszontbiztosító intézetekbenbirtokolt részesedések tekintetében.

ê2000/12/EK 51. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

4. A pénzügyi újjászervezés vagy mentőművelet során, illetve jegyzési garanciavállalás rendes folyamatában ideiglenesen birtokolt részvények, vagy amelyeket az intézmény saját neve alatt mások képviseletében birtokol, nem számítanak a befolyásoló részesedéshez az (1) és (2) bekezdésben megállapított határértékek kiszámítása szempontjából. Azokat a részvényeket, amelyek nem minősülnek a 86/635/EGK irányelv 35. cikkének (2) bekezdése szerinti pénzügyi befektetésnek, nem kell feltüntetni.

ê2000/12/EK 51. cikk (5) bekezdés

(5)(3)   Az (1) és (2) bekezdésben megállapított határértékek csak kivételes körülmények között léphetők túl. Ezekben az esetekben az illetékes hatóságok azonban előírják, hogy a hitelintézetnek vagy növelnie kell szavatolótőkéjét, vagy azzal egyenértékű intézkedéseket kell tennie.

ê2000/12/EK 51. cikk (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

6. A tagállamok előírhatják, hogy az illetékes hatóságoknak nem kell alkalmazniuk az (1) és (2) bekezdésben megállapított határértékeket, amennyiben úgy rendelkeznek, hogy azokat az összegeket, amelyekkel a hitelintézet befolyásoló részesedései meghaladják a szóban forgó határértékeket, 100 %-ig fedeznie kell a szavatolótőkének, és hogy ez utóbbit nem lehet figyelembe venni a szolvenciamutató kiszámítása során. Ha az (1) és (2) bekezdésben megállapított mindkét határértéket túllépték, a nagyobb összegű túllépést kell a szavatolótőkének fedeznie.

ê2000/12/EK 51. cikk (4) bekezdés

121. cikk

4. A pénzügyi újjászervezés vagy mentőművelet során, illetve jegyzési garanciavállalás rendes folyamatában ideiglenesen birtokolt részvények, vagy amelyeket az intézmény saját neve alatt mások képviseletében birtokol, nem számítanak a befolyásoló részesedéshez az (1) és (2) bekezdésben megállapított határértékek kiszámítása szempontjából. Azokat a részvényeket, amelyek nem minősülnek a 86/635/EGK irányelv 35. cikkének (2) bekezdése szerinti pénzügyi befektetésnek, nem kell feltüntetni.

ê2002/87/EK 29. cikk (5) bekezdés

122. cikk

31.         A tagállamoknak nem kell alkalmazniuk az (1) és (2)bekezdésben megállapított korlátokat a 73/239/EGK és a79/267/EGK irányelv szerinti biztosítóintézetekben, valamint a 98/78/EK irányelv szerinti viszontbiztosító intézetekben birtokolt részesedések tekintetében.

ê2000/12/EK 51. cikk (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

6(2)        A tagállamok előírhatják, hogy az illetékes hatóságoknak nem kell alkalmazniuk Ö a 120. cikk Õ az (1) és (2) bekezdésében megállapított határértékeket, amennyiben úgy rendelkeznek, hogy azokat az összegeket, amelyekkel a hitelintézet befolyásoló részesedései meghaladják a szóban forgó határértékeket, 100 %-ig fedeznie kell a szavatolótőkének, és hogy ez utóbbit nem lehet figyelembe venni a szolvenciamutató kiszámítása során. Ha az Ö 120. cikk Õ (1) és (2) bekezdésében megállapított mindkét határértéket túllépték, a nagyobb összegű túllépést kell a szavatolótőkének fedeznie.

ò új szöveg

3. FEJEZET

A HITELINTÉZETEK ÉRTÉKELÉSI FOLYAMATA

123. cikk

A hitelintézeteknek megbízható, hatékony és átfogó stratégiákkal és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel folyamatosan értékelik és fenntartják a belső tőke azon összegét, fajtáját és felosztását, amelyet megfelelőnek tartanak az olyan jellegű és szintű kockázatok fedezésére, amelyekkel szembesülnek vagy szembesülhetnek.

E stratégiák és eljárások rendszeres belső felülvizsgálat tárgyát képezik annak érdekében, hogy átfogóak maradjanak és arányban álljanak az érintett hitelintézet tevékenységeinek természetével, mértékével és összetettségével.

ê2000/12/EK (kiigazított szöveg)

34. FEJEZET

AZ ÖSSZEVONT (KONSZOLIDÁLT) ALAPÚ FELÜGYELET Ö ÉS TÁJÉKOZTATÁS AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK RÉSZÉRŐL Õ

ê 2000/12/EK (új szöveg)

è1 2002/87/EK 29. cikk 6. pont

52. cikk

A hitelintézetek összevont (konszolidált) alapú felügyelete

(1) Minden hitelintézetet, amelynek olyan leányvállalata van, mely hitelintézet vagy pénzügyi intézmény, vagy amely részesedéssel rendelkezik ilyen intézményekben, az 54. cikkben előírt módon és mértékben összevont (konszolidált) pénzügyi helyzete alapján kell felügyelni. Ezt a felügyeletet legalább az (5) és (6) bekezdésben említett területeken kell gyakorolni.

(2) 1 Minden hitelintézetet, amelynek az anyavállalata pénzügyi holdingtársaság, az 54. cikkben előírt módon és mértékben a pénzügyi holdingtársaság összevont (konszolidált) pénzügyi helyzete alapján kell felügyelni. Ezt a felügyeletet legalább az (5) és (6) bekezdésben említett területeken kell gyakorolni.è1 Az 54a. cikk sérelme nélkül, a pénzügyi holdingtársaság pénzügyi helyzetének konszolidálása semmilyen módon nem jelenti azt, hogy az illetékes hatóságoknak önálló felügyeleti szerepet kellene betölteniük a pénzügyi holdingtársaságok tekintetében. ç

ê2000/12/EK 52. cikk 3. pont

3. A tagállamok vagy az 53. cikk értelmében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok az alább felsorolt esetekben meghatározhatják, hogy mely hitelintézetet, pénzügyi intézmény vagy kiegészítő banki szolgáltatásokat végző vállalkozást, amely leányvállalat, vagy amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell a konszolidációba bevonni:

– ha a vállalkozás, amelyet be kellene vonni, olyan harmadik országban helyezkedik el, ahol jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának,

– ha az illetékes hatóságok álláspontja szerint az intézmény, amelyet be kellene vonni, a hitelintézetek ellenőrzése szempontjából csak elhanyagolható jelentőséggel bír, és minden esetben, ha a bevonandó intézmény mérlegfőösszege alacsonyabb, mint a következő két összeg közül a kisebb: 10 millió euró, vagy az anyavállalat, illetve a részesedést birtokló intézmény mérlegfőösszegének 1 %-a. Ha több vállalkozás is megfelel a fenti szempontoknak, ezeket akkor is be kell vonni a konszolidációba, amennyiben együttesen nem mellőzhető a jelentőségük a fent említett célkitűzések szempontjából, vagy

– ha az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok álláspontja szerint a beszámítandó intézmény pénzügyi helyzetének konszolidációja a hitelintézetekre vonatkozó felügyelet célkitűzései szempontjából nem lenne helyénvaló, vagy félrevezető lenne.

ê 2000/12/EK 52. cikk (5)–(8) bekezdés

5. A szolvenciára és a piaci kockázatok fedezését szolgáló tőkemegfelelésre vonatkozó felügyeletet, valamint a nagykockázatok ellenőrzését összevont alapon kell gyakorolni, e cikknek és az 53-56. cikknek megfelelő módon. A tagállamok, amennyiben szükséges, intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a pénzügyi holdingtársaságokat a (2) bekezdés szerint az összevont (konszolidált) alapú felügyelet alá vonják.

Az 51. cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított határértékek betartását a hitelintézet összevont (konszolidált) vagy részben összevont pénzügyi helyzetének alapján kell felügyelni és ellenőrizni.

6. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy minden olyan intézményben, amelyre az (1) és (2) bekezdés végrehajtása során a hitelintézet felett gyakorolt összevont (konszolidált) alapú felügyelet hatóköre kiterjed, az összevont (konszolidált) alapú felügyelet szempontjából szükségesek adatok és információk szolgáltatásához megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok álljanak rendelkezésre.

7. Az egyéb irányelvek különleges rendelkezéseinek sérelme nélkül, a tagállamok lemondhatnak az (5) bekezdésben megállapított szabályok egyéni vagy részben konszolidált alapon történő alkalmazásáról olyan hitelintézetekre vonatkozóan, amely anyavállalati minőségben felügyeletük alá tartozik, valamint az ilyen hitelintézet minden leányvállalatára vonatkozóan, amely leányvállalatok engedélyezési hatáskörükbe és felügyeletük alá tartoznak, és amelyeket az anyavállalat hitelintézet összevont (konszolidált) alapú ellenőrzésébe bevonnak. Ezzel a mentesülési joggal akkor is élni lehet, ha az anyavállalat olyan pénzügyi holdingtársaság, amelynek a központi irodája ugyanabban a tagállamban van, mint a hitelintézet, feltéve hogy ugyanannak a felügyeletnek a hatálya alá tartozik, mint amelyet a hitelintézetek felett gyakorolnak, és különösen az (5) bekezdésben megállapított szabályok vonatkoznak rá.

Az első albekezdésben meghatározott mindkét esetben intézkedést kell hozni annak érdekében, hogy a tőke megfelelő elosztása a bankcsoporton belül biztosítva legyen.

Ha az illetékes hatóságok ezeket a szabályokat egyedileg alkalmazzák ezekre a hitelintézetekre, a szavatolótőke kiszámítása céljából a 3. cikk (2) bekezdése utolsó albekezdésének rendelkezéseit alkalmazhatják.

8. Amennyiben egy hitelintézetet, amelynek az anyavállalata is hitelintézet, egy másik tagállamban engedélyeztek, és ott található, az engedélyt biztosító illetékes hatóságok az (5) bekezdésben megállapított szabályokat erre az intézményre egyedileg, vagy arra alkalmas esetben részben konszolidált alapon alkalmazzák.

ê 2000/12/EK 52. cikk 9. pont (kiigazított szöveg)

è1 2004/xx/EK 3. cikk 9. pont

9. A (8) bekezdés előírásai ellenére, a hitelintézetnek minősülő anyavállalat leányvállalatának engedélyezéséért felelős illetékes hatóságok – kétoldalú megállapodás útján – átruházhatják felügyeleti kötelezettségüket azokra az illetékes hatóságokra, amelyek az anyavállalatot engedélyezték és felügyelik, oly módon, hogy vállalják a felelősséget a leányvállalat ennek az irányelvnek megfelelő felügyeletéért. A Bizottságot folyamatosan tájékoztatni kell az ilyen megállapodások fennállásáról és tartalmáról. è1 Az érintett illetékes hatóság továbbítja az ilyen információkat a többi tagállam illetékes hatóságainak. ç

ò új szöveg

1. szakasz – Felügyelet

124. cikk

1.           A XI. mellékletben ismertetett technikai kritériumok figyelembe vételével az illetékes hatóságok felülvizsgálják azokat a szabályozásokat, stratégiákat, eljárásokat és mechanizmusokat, amelyeket a hitelintézetek ezen irányelv betartására hoztak létre, és értékelik azokat a kockázatokat, amelyekkel a hitelintézetek szembesülnek vagy szembesülhetnek.

(2)          Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés alkalmazási köre megegyezik ezen irányelv követelményeinek alkalmazási körével.

(3)          Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés alapján az illetékes hatóságok meghatározzák, hogy a hitelintézetek által alkalmazott szabályozások, stratégiák, eljárások és mechanizmusok valamint az általuk tartalékolt szavatolótőke biztosítják-e kockázataik fedezetét és megbízható kezelését.

(4)          Az illetékes hatóságok meghatározzák az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés gyakoriságát és intenzitását, figyelembe véve az érintett hitelintézet tevékenységeinek rendszerszempontú jelentőségét, természetét, mértékét és összetettségét. A felülvizsgálatot és az értékelést legalább éves gyakorisággal kell frissíteni.

(5)          Az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálat és értékelés kiterjed a hitelintézeteknek a nem kereskedelemből származó kamatlábkockázatnak való kitettségére is. Intézkedések válnak szükségessé azon intézmények esetében, amelyek gazdasági értéke szavatolótőkéjük több mint 20 %-ával csökken a kamatlábak hirtelen és váratlan változásának eredményeként, amelynek a mértékét az illetékes hatóságok írják elő és amely a hitelintézetekre nézve egységes.

ê2000/12/EK 53. cikk (1) és (2) bekezdés első albekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

125. cikk

Az összevont (konszolidált) alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok

(1)          Amennyiben az anyavállalat ð tagállami ï hitelintézet ð anyavállalat vagy egy EU-szintű hitelintézet anyavállalat ï, az összevont (konszolidált) alapú felügyeletet azok az illetékes hatóságok gyakorolják felette, amelyek a 4. Ö 6. Õ cikk alapján engedélyezték.

(2)          Amennyiben a hitelintézet anyavállalata ð tagállami ï pénzügyi holdingtársaság ð anyavállalat vagy egy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat ï, az összevont (konszolidált) alapú felügyeletet azok az illetékes hatóságok gyakorolják felette, amelyek a hitelintézetet a 4. Ö 6. Õ cikk alapján engedélyezték.

ê2000/12/EK 53. cikk (2) bekezdés második és harmadik albekezdés és (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

126. cikk

(3)(1)     Mindazonáltal, ha Amennyiben két vagy több tagállamban engedélyezett hitelintézetek anyavállalata ugyanaz a ð tagállami ï pénzügyi holdingtársaság ð anyavállalat vagy ugyanaz az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat ï, az összevont (konszolidált) alapú felügyeletet annak a hitelintézetnek az illetékes hatóságai gyakorolják, amelyet abban a tagállamban engedélyeztek, ahol a pénzügyi holdingtársaságot alapították.

Ha egyik hitelintézeti leányvállalatot sem abban a tagállamban engedélyezték, ahol a pénzügyi holdingtársaságot alapították, az érintett tagállamok illetékes hatóságainak (köztük annak a tagállamnak az illetékes hatóságainak is, ahol a pénzügyi holdingtársaságot alapították), egyezségre kell törekedniük annak megállapítása céljából, hogy ki gyakorolja közülük az összevont (konszolidált) alapú felügyeletet. Ilyen megállapodás hiányában az összevont (konszolidált) alapú felügyeletet azok az illetékes hatóságok gyakorolják, amelyek a legnagyobb mérlegfőösszegű hitelintézetet engedélyezték; amennyiben ez az adat egyforma, az összevont alapú felügyeletet a 4. cikkben említett engedélyt elsőként kiadó illetékes hatóságok gyakorolják.

3. Az érintett illetékes hatóságok közös megegyezéssel eltekinthetnek a (2) bekezdés első és második albekezdésében megállapított szabályoktól.

ò új szöveg

Amennyiben két vagy több tagállamban engedélyezett hitelintézetek anyavállalatai között egynél több pénzügyi holdingtársaság van, és annak székhelyei különböző tagállamokban vannak és e tagállamok mindegyikében található hitelintézet, az összevont alapú felügyeletet annak a hitelintézetnek az illetékes hatóságai gyakorolják, amelynek a mérlegfőösszege a legnagyobb.

(2)          Amennyiben egynél több, a Közösségben engedélyezett hitelintézet anyavállalata ugyanaz a pénzügyi holdingtársaság és e hitelintézetek egyike sem engedélyezett a pénzügyi holdingtársaság létrehozásának helye szerinti tagállamban, az összevont alapú felügyeletet az az illetékes hatóság gyakorolja, amely a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézetet engedélyezte, amelyet ezen irányelv alkalmazásában az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat ellenőrzése alatt állónak kell tekinteni.

ê2000/12/EK 53. cikk (4) bekezdés

(4) A (2) bekezdés harmadik albekezdésében és a (3) bekezdésben említett megállapodásokban rendelkezni kell az együttműködés formáiról és az információk átadására vonatkozó eljárásokról, úgy, hogy azok elősegítsék az összevont (konszolidált) alapú felügyelet céljainak elérését.

ò új szöveg

(3)          Egyedi esetekben az illetékes hatóságok közös megegyezéssel eltekinthetnek az (1) és (2) bekezdésben említett kritériumok alkalmazásától, ha – figyelembe véve a hitelintézeteket és a különböző országokban folytatott tevékenységeik viszonylagos jelentőségét – azok alkalmazása nem lenne megfelelő, és az összevont alapú felügyelet gyakorlására egy másik illetékes hatóságot jelölhetnek ki. Ezekben az esetekben az illetékes hatóságok határozatuk meghozatala előtt lehetőséget biztosítanak az EU-szintű hitelintézet anyavállalatnak, vagy az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatnak vagy a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézetnek a határozattal kapcsolatos véleményének kinyilvánítására.

(4)          Az illetékes hatóságok értesítik a Bizottságot a (3) bekezdés hatálya alá tartozó megegyezésről.

ê2000/12/EK 52. cikk (2) bekezdés utolsó mondat (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

127. cikk

(1)          ð A tagállamok, amennyiben szükséges, intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a pénzügyi holdingtársaságokat az összevont alapú felügyelet alá vonják. A 135. cikk sérelme nélkül ï a pénzügyi holdingtársaság pénzügyi helyzetének konszolidációja semmi esetre sem vonja maga után azt, hogy az illetékes hatóságok Ö önálló Õ felügyeleti feladatokat kötelesek betölteni a az önálló pénzügyi holdingtársasággal kapcsolatban.

ê2000/12/EK 52. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

(4)(2)     Amennyiben a tagállam illetékes hatóságai egy hitelintézeti leányvállalatot a (3) bekezdés második és harmadik francia bekezdésében Ö 73. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában Õ szabályozott esetek alapján nem vonnak az összevont (konszolidált) alapú felügyelet alá, annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben a hitelintézeti leányvállalat van, kérhetnek olyan információkat az anyavállalattól, amelyek megkönnyíthetik a szóban forgó hitelintézet felügyeletét.

ê2000/12/EK 52. cikk (10) bekezdés (kiigazított szöveg)

(10)(3)   A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy az összevont (konszolidált) alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságaik Ö a 137. Õ az 55. cikkben említett információt kérhetnek az összevont(konszolidált) alapú felügyeleti hatáskörbe nem tartozó hitelintézet vagy pénzügyi holdingtársaság leányvállalataitól. Ebben az esetben az információktovábbítására és hitelesítésére az e cikkben megállapítotteljárásokat kell alkalmazni.

ê2000/12/EK 53. cikk (5) bekezdés (kiigazított szöveg)

128. cikk

(5)Amennyiben egy tagállamban több illetékes hatóság foglalkozik a hitelintézetek és pénzügyi intézmények prudenciális felügyeletével, a tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket az ilyen hatóságok munkájának összehangolására.

ò új szöveg

129. cikk

1.           Az EU-szintű hitelintézet anyavállalatok és az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok által ellenőrzött hitelintézetek összevont alapú felügyeletének gyakorlásáért felelős illetékes hatóság a következő feladatokat végzi el:

a)      felügyelet gyakorlása és értékelése a 71. cikkben, a 72. cikk (1) bekezdésében, a 72. cikk (2) bekezdésében és a 73. cikk (3) bekezdésében megállapított követelmények betartásának;

b)      a tárgyra vonatkozó, valamint a lényeges információk gyűjtésének és továbbításának összehangolása normális körülmények között és rendkívüli helyzetek esetén;

c)      a felügyeleti tevékenységek tervezése és összehangolása normális körülmények között és rendkívüli helyzetek esetén, a 124. cikk szerinti tevékenységek vonatkozásában is a bevont illetékes hatóságokkal együttműködve, valamint a 43. és 141. cikk vonatkozásában.

(2)          A 84. cikk (1) bekezdésében, a 87. cikk (9) bekezdésében és a 105. cikkben említett engedélykérelmek esetén, amelyeket egy EU-szintű hitelintézet anyavállalat és annak leányvállalatai, vagy egy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatai együttesen nyújtottak be, az illetékes hatóságok folyamatos konzultáció keretében együttműködnek annak megállapítására, hogy megadják-e a kért engedélyt, valamint hogy meghatározzák az ilyen engedélyek esetleges feltételeit.

Az első albekezdésben említett kérelmet csak az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságnak kell benyújtani.

Az illetékes hatóságok legfeljebb hat hónapon belül együttesen határozatot hoznak a kérelemről, és ezt egyetlen dokumentumban teszik közzé. Ezt a dokumentumot a kérelmező rendelkezésére kell bocsátani. Amennyiben nem hoznak hat hónapon belül határozatot, az (1) bekezdésben említett illetékes hatóság egymaga határoz a kérelemről.

130. cikk

1.           Amennyiben olyan válsághelyzet áll elő, amely potenciálisan veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását, ideértve annak integritását, az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok – az V. cím 1. fejezetének 2. szakaszára is figyelemmel – haladéktalanul riasztják a 49. cikk a) pontjában és az 50. cikkben említett hatóságokat. Ez a kötelezettség vonatkozik valamennyi, a 125. és 126. cikk szerint egy meghatározott csoport felügyeletéért felelős hatóságra, és a 129. cikk (1) bekezdésében megnevezett illetékes hatóságra.

(2)          Az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságnak, amikor olyan információkra van szüksége, amelyeket egy másik illetékes hatóságnak már rendelkezésre bocsátottak, amikor csak lehet, ehhez a hatósághoz kell fordulnia, hogy elkerülhető legyen a felügyeletben érintett különféle hatóságok duplán történő tájékoztatása.

131. cikk

A hatékony felügyelet kialakítására és megkönnyítésére az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóság és a többi illetékes hatóság írásbeli koordinációs és együttműködési megállapodásokat léptet életbe.

Ezen megállapodások keretében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóság további feladatokkal bízható meg, és meg lehet határozni a határozathozatal és a többi illetékes hatósággal való együttműködés eljárásait.

ê2000/12/EK 52. cikk (9) bekezdés (kiigazított szöveg)

A (8) bekezdés előírásai ellenére, a hitelintézetnek minősülő anyavállalat leányvállalatának engedélyezéséért felelős illetékes hatóságok – kétoldalú megállapodás útján – átruházhatják felügyeleti kötelezettségüket azokra az illetékes hatóságokra, amelyek az anyavállalatot engedélyezték és felügyelik, oly módon, hogy vállalják a felelősséget a leányvállalat ennek az irányelvnek megfelelő felügyeletéért. A Bizottságot folyamatosan tájékoztatni kell az ilyen megállapodások fennállásáról és tartalmáról. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat a többi tagállam illetékes hatóságainak és a bankügyi tanácsadó bizottságnak.

ò új szöveg

132. cikk

(1)          Az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek. Egymás rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt, amely lényeges vagy releváns a többi hatóság ezen irányelv szerinti felügyeleti feladatai gyakorlásának szempontjából. E tekintetben az illetékes hatóságok kérésre minden releváns informáciot továbbítanak, saját kezdeményezésükre pedig minden lényeges információt közölnek.

Különösképp, az EU-vállalatok összevont alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságok biztosítják a releváns információk rendelkezésre bocsátását azon más tagállamokbeli illetékes hatóságoknak, amelyek ezen anyavállalatok leányvállalatait felügyelik. A releváns információk terjedelmének megállapításakor figyelembe kell venni ezen leányvállalatoknak az adott tagállamok pénzügyi rendszerében betöltött súlyát.

Az első albekezdésben említett lényeges információk magukba foglalják különösen a következőket:

a)      egy csoport összes nagyobb hitelintézete csoportszerkezetének feltárása, valamint a csoport hitelintézeteiért felelős illetékes hatóságok azonosítása;

b)      eljárások a csoporton belüli hitelintézetektől származó információk gyűjtésére és ellenőrzésére vonatkozóan;

c)      kedvezőtlen fejlemények a hitelintézeteknél vagy a csoport más vállalatainál, amelyek súlyosan érinthetik a hitelintézeteket;

d)      az illetékes hatóságok által ezen irányelvvel összhangban foganatosított jelentősebb szankciók és rendkívüli intézkedések, ideértve a 136. cikk szerinti pótlólagos szavatolótőke-teher előírását és a fejlett mérési módszer használata esetleges korlátozásának elrendelését a 105. cikk szerinti szavatolótőke-követelmények számításának vonatkozásában.

(2)          Az EU-szintű hitelintézet anyavállalat által ellenőrzött hitelintézetek felügyeletéért felelős illetékes hatóságok kapcsolatba lépnek a 129. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatósággal, amikor olyan, az ezen irányelvben ismertetett megközelítések és módszerek alkalmazására vonatkozó információra van szükségük, amellyel az említett illetékes hatóság esetleg már rendelkezik

(3)          Az érintett illetékes hatóságok határozathozatalukat megelőzően – amennyiben e határozatok a többi illetékes hatóság felügyeleti feladatainak szempontjából jelentőséggel bírnak – a következők tekintetében konzultálnak egymással:

a)      olyan változások egy csoport hitelintézeteinek részvénytulajdonosi, irányítási szerkezetében vagy szervezeti felépítésében, amelyek az illetékes hatóságok jóváhagyását vagy engedélyét követelik meg;

b)      az illetékes hatóságok által foganatosított jelentősebb szankciók és rendkívüli intézkedések, ideértve a 136. cikk szerinti pótlólagos szavatolótőke-teher előírását és a fejlett mérési módszer használata esetleges korlátozásának elrendelését a 105. cikk szerinti szavatolótőke-követelmények számításának vonatkozásában.

A b) pont alkalmazásának céljából az összevont alapú felügyeletért felelős illetékes hatósággal mindig konzultálni kell.

Az illetékes hatóság azonban dönthet úgy is, hogy nem folytat konzultációt sürgős esetekben vagy amennyiben a konzultáció veszélyezteti a határozatok hatékonyságát. Az illetékes hatóság ebben az esetben haladéktalanul tájékoztatja a többi illetékes hatóságot.

ê2000/12/EK 54. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

133. cikk

Az összevonás (konszolidáció) formája és mértéke

(1)          Az összevont alapú felügyeletért gyakorlásáért felelős illetékes hatóságoknak, a felügyelet céljainak elérése érdekében, elő kell írniuk Ö előírják Õ az összes olyan hitelintézet és pénzügyi intézmény teljes körű konszolidációját, amely egy anyavállalat leányvállalata.

Mindazonáltal Ö az illetékes hatóságok csak Õ arányos konszolidációt Ö követelhetnek meg Õ lehet előírni akkor, ha az illetékes hatóságok megítélése Ö megítélésük Õ szerint a tőkerészesedéssel rendelkező anyavállalat felelőssége erre a részesedésre korlátozódik, tekintettel a többi részvénytulajdonos vagy tag felelősségére, amelyek fizetőképessége megfelelő. A többi részvénytulajdonos és tag felelősségét egyértelműen meg kell állapítani, szükség esetén hivatalosan aláírt kötelezettségvállalások révén.

ê2002/87/EK 29. cikk (7) bekezdés a) pont

Amennyiben a vállalkozásokat a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti viszony fűzi egymáshoz, az illetékes hatóságok határozzák meg a konszolidáció módját.

ê2000/12/EK 54. cikk (2)–(3) bekezdés (kiigazított szöveg)

(2)          Az összevont (konszolidált) alapú felügyeletért végrehajtásáért felelős illetékes hatóságoknak e feladatuk ellátása érdekében elő kell írniuk Ö előírják Õ a hitelintézetekben és pénzügyi intézményekben fennálló részesedések arányos konszolidációját, ha a részesedések a konszolidációba bevont intézmény és a konszolidációba nem bevont egy vagy több intézmény együttes kezelésében vannak, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik.

(3)          Az (1) és (2) bekezdésben nem említett részesedések vagy tőkekapcsolatok esetében az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy szükséges-e a konszolidáció, és ha igen, milyen formában hajtsák azt végre. Az illetékes hatóságok különösen az equity-módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ugyanakkor ez a módszer nem jelenti az érintett vállalkozások összevont (konszolidált) alapú felügyelet alá vonását.

ê2000/12/EK 54. cikk (4) bekezdés 1. albekezdés (kiigazított szöveg)

134. cikk

(4)(1)   Ö A 133. cikk Õ Az (1), (2) és (3) bekezdés sérelme nélkül az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy a következő esetekben az összevonás (konszolidáció) szükséges-e, és ha igen, milyen formában:

a)      amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy hitelintézet anélkül gyakorol számottevő befolyást egy vagy több hitelintézet vagy pénzügyi intézmény felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben,;

b)      amennyiben két vagy több hitelintézet vagy pénzügyi intézmény egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.

ê2002/87/EK 29. cikk (7) bekezdés b) pont

---------

ê2000/12/EK 54. cikk (4) bekezdés 2. albekezdés

Az illetékes hatóságok különösen a 83/349/EGK irányelv 12. cikkében előírt módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ez a módszer mindazonáltal nem jelenti az érintett vállalkozások bevonását az összevont alapú felügyelet alá.

ê2000/12/EK 54. cikk (5) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(5)(2)   Ha Ö a 125. és 126. cikk Õ az 52. cikk (1) és (2) bekezdésének értelmében összevont (konszolidált) felügyeletet kell végezni, az összevonás a kiegészítő banki szolgáltatásokat végző vállalkozásokra ð és a 2002/87/EK irányelvben meghatározott vagyonkezelő vállalatokra ï az e cikk (1)-(4) bekezdésében Ö és a 133. cikkben Õ megállapított esetekben és az ugyanott meghatározott módszereknek megfelelően terjed ki.

ê2002/87/EK 29. cikk (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

135. cikk

Pénzügyi holdingtársaság vezető szerve

A tagállamok előírják, hogy a pénzügyi holdingtársaság üzleti tevékenységét ténylegesen irányító személyek jó hírnévvel és kellő szakmai tapasztalattal rendelkezzenek feladataik ellátásához.

ò új szöveg

136. cikk

(1)        Az illetékes hatóságok az ezen irányelv követelményeit nem teljesítő bármely hitelintézetnek előírhatják, hogy idejében megtegyék a szükséges intézkedéseket és lépéseket a helyzet kezelésére.

Ennek alkalmazása céljából az illetékes hatóságok rendelkezésére álló intézkedések magukba foglalják a következőket:

a)           kötelezhetik a hitelintézeteket arra, hogy a 75. cikkben meghatározott minimális szintet meghaladó szavatolótőkével rendelkezzenek;

b)           megerősíthetik azokat a szabályokat és stratégiákat, amelyeket a 22. és a 123. cikk betartására hajtanak végre;

c)           a szavatolótőke-követelmények vonatkozásában a hitelintézetektől különleges tartalékképzési szabályzatot vagy eszközkezelést követelhetnek meg;

d)           megszoríthatják vagy korlátozhatják a hitelintézetek üzletvitelét, működését vagy hálózatát;

e)           csökkenthetik a hitelintézetek tevékenységeivel, termékeivel és rendszereivel kapcsolatos kockázatot.

Ezen intézkedések hozatalakor az V. cím 1. fejezetének 2. szakaszára is figyelemmel kell lenni.

(2)        Az illetékes hatóságok legalább azoknak a hitelintézeteknek írnak elő a 75. cikkben megállapított minimális szintet meghaladó külön szavatolótőke-követelményt, amelyeknél a kockázataik fedezetére és kezelésére kialakított rendelkezések, folyamatok, mechanizmusok és stratégiák elégtelenek; amennyiben egyéb intézkedések önmagukban valószínűleg nem erősítik meg azokat a rendelkezéseket megfelelő időtartamon belül.

ê2000/12/EK 55. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

137. cikk

A vegyes tevékenységű holdingtársaságok és leányvállalataik által szolgáltatandó információk

(1)          A konszolidációs módszerek további összehangolásáig a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy amennyiben egy vagy több hitelintézet anyavállalkozása vegyes tevékenységű holdingtársaság, az ilyen hitelintézetek engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságok – a vegyes tevékenységű holdingtársaságokat és leányvállalataikat közvetlenül elérve, vagy a hitelintézeti leányvállalatokon keresztül – kötelezik azokat minden olyan információ megadására, amely fontos lehet a hitelintézeti leányvállalatok felügyelete szempontjából.

ê2000/12/EK 55. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

(2)          A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy illetékes hatóságaik helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek vagy – külső ellenőr bevonásával – végeztethetnek a vegyes tevékenységű holdingtársaságoktólés leányvállalataiktól kapott információk igazolása céljából. Ha a vegyes tevékenységű holdingtársaság vagy leányvállalatainak egyike biztosítótársaság, a Ö 140. cikk (1) Õ az 56. cikk (4) bekezdésében megállapított eljárás szintén alkalmazható. Ha a vegyes tevékenységű holdingtársaság vagy leányvállalatainak egyike nem abban a tagállamban helyezkedik el, mint amelyben a hitelintézeti leányvállalat, az információk helyszíni ellenőrzését Ö a 140. cikk (1) Õ az 56. cikk (7) bekezdésben megállapított eljárás szerint kell végrehajtani.

ê2002/87/EK 29. cikk (9) bekezdés (kiigazított szöveg)

138. cikk

Vegyes tevékenységű holdingtársaságokkal folytatott, csoporton belüli ügyletek

1.         Az irányelv V. címe 2. fejezeteének Ö 5. Õ 3. szakaszánakban foglalt rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamok előírják, hogy ahol egy vagy több hitelintézet anyavállalata vegyes tevékenységű holdingtársaságnak minősül, az ezeknek a hitelintézeteknek a felügyeletéért felelős illetékes hatóságok látják el a hitelintézet és a vegyes tevékenységű holdingtársaság, illetve leányvállalatai közötti ügyletek általános felügyeletét.

(2)        Az illetékes hatóságok előírják a hitelintézeteknek olyan megfelelő kockázatkezelési eljárások és belső ellenőrzési mechanizmusok, beleértve hatékony beszámolási és számviteli eljárások intézményesítését, amelyek alkalmasak a vegyes tevékenységű holdingvállalatként működő anyavállalattal, illetve annak leányvállalataival lebonyolított ügyletek meghatározására, mérésére, nyomon követésére és ellenőrzésére. Az illetékes hatóságok előírják továbbá, hogy a hitelintézetek beszámoljanak az ezekkel a vállalkozásokkal lebonyolított jelentős ügyletekről, a Ö 110. Õ 48. cikkben említett kivételével. Ezeket az eljárásokat és jelentős ügyleteket az illetékes hatóságok felügyelik.

Amennyiben ezek a csoporton belül ügyletek veszélyeztetik a hitelintézet pénzügyi helyzetét, az intézet felügyeletéért felelős illetékes hatóság megteszi a megfelelő intézkedéseket.

ê2000/12/EK 56. cikk (1)–(3) bekezdés (kiigazított szöveg)

139. cikk

Az összevont alapú felügyeletet elősegítő intézkedések

(1)        A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy elhárítsák Ö azon Õ – az összevont (konszolidált) alapú felügyelet hatálya alá tartozó intézmények, vegyes tevékenységű holdingtársaságok és leányvállalataik, illetve Ö a 127. cikk (3) Õ az 52. cikk (10) bekezdése alá tartozó leányvállalatok Ö közötti Õ útjában álló jogi akadályokat, hogy kicserélhessék egymás között azokat az információkat – Ö információk cseréjének jogi akadályait Õ, amelyek Ö a 124–138. Õ az 52-55. cikknek és e cikknek megfelelően a felügyelet szempontjából jelentősek.

(2)        Amennyiben az anyavállalat és annak bármelyik leányvállalata, amely hitelintézet, különböző tagállamokban található, az egyes tagállamok illetékes hatóságai közlik egymással az összes fontos információt, amely lehetővé teszi vagy segíti az összevont (konszolidált) alapú felügyelet gyakorlását.

Amennyiben annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben az anyavállalat található, Ö a 125. és 126. Õ az 53. cikk értelmében maguk nem gyakorolnak összevont (konszolidált) alapú felügyeletet, a felügyeletért felelős illetékes hatóságok megkereshetik őket, hogy kérjék be az anyavállalattól azokat az információkat, amelyek az összevont (konszolidált) alapú felügyelet szempontjából jelentőséggel bírnak, és továbbítsák ezeket a megkereső hatóságokhoz.

(3)        A tagállamok engedélyezik illetékes hatóságaik között a (2) bekezdésben említett információk cseréjét, azzal a feltétellel, hogy a pénzügyi holdingtársaságok, pénzügyi intézmények vagy kiegészítő banki szolgáltatásokat végző vállalkozások esetében az információk összegyűjtése vagy birtoklása semmi esetre sem vonja maga után azt, hogy az illetékes hatóságok kötelesek felügyeleti feladatokat ellátni ezekkel az önálló intézményekkel vagy vállalkozásokkal kapcsolatban.

A tagállamok hasonlóképpen engedélyezik illetékes hatóságaiknak Ö a 137. Õ az 55. cikkben említett információk cseréjét azzal a feltétellel, hogy az információk összegyűjtése vagy birtoklása semmilyen módon sem vonja maga után azt, hogy az illetékes hatóságoknak felügyeleti feladatokat kell ellátniuk a vegyes tevékenységűholdingtársaságok és olyan leányvállalataik esetében, amelyek nem hitelintézetek, vagy Ö a 127 cikk (3) Õ az 52. cikk (10) bekezdésének hatálya alá tartozó leányvállalatokkal kapcsolatban.

ê2000/12/EK 56. cikk (4)–(6) bekezdés (kiigazított szöveg)

140. cikk

(4)(1)   Amennyiben egy hitelintézet, pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes tevékenységű holdingtársaság egy vagy több olyan leányvállalatot ellenőriz, amely biztosítótársaság vagy egyéb engedélyköteles befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, az illetékes hatóságok és a biztosítási vállalkozások, valamint a befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások felügyeletének közfeladatával megbízott hatóságok szorosan együttműködnek egymással. Saját feladatkörük sérelme nélkül, e hatóságok egymás rendelkezésére bocsátanak minden olyan adatot, amely feltehetőleg egyszerűsíti munkájukat, és lehetővé teszi az általuk felügyelt vállalkozások tevékenységének és átfogó pénzügyi helyzetének felügyeletét.

(5)(2)   Az összevont (konszolidált) alapú felügyelet, és különösen az illetékes hatóságok közötti, ezen irányelvben szabályozott információcsere keretében kapott információkra Ö az V. cím 1. fejezetének 2. szakaszában Õ a 30. cikkben említett hivatali titoktartási kötelezettség vonatkozik.

(6)(3)   Az összevont alapú felügyeletért felelős illetékes hatóságok listákat készítenek Ö a 71. Õ az 51. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi holdingtársaságokról. Ezeket a listákat közlik a többi tagállam illetékes hatóságaival és a Bizottsággal.

ê2000/12/EK 56. cikk (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

è1 2002/87/EK 29. cikk 10. pont

141. cikk

(7)Ha az irányelv alkalmazása során az egyik tagállam illetékes hatóságai konkrét esetekben ellenőrizni kívánják egy másik tagállamban található hitelintézetre, pénzügyi holdingtársaságra, pénzügyi intézményre, kiegészítő banki szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásra, vegyes tevékenységű holdingtársaságra, Ö a 137. Õ az 55. cikk hatálya alá tartozó leányvállalatra vagy Ö a 127. (3) Õ az 52. cikk (10) bekezdésének hatálya alá tartozó leányvállalatra vonatkozó információkat, a hitelesítés elvégzése céljából Ö megkeresik Õ meg kell keresniük a szóban forgó másik tagállam illetékes hatóságait. A megkeresett hatóságoknak hatáskörük keretei között teljesíteni kell a kérést, oly módon, hogy a hitelesítést maguk végzik el, vagy lehetővé teszik, hogy a megkereső hatóságok végezzék el azt, vagy lehetővé teszik, hogy könyvvizsgáló vagy szakértő végezze azt el. è1 Az ellenőrzést kérő illetékes hatóság, ha kívánja, részt vehet az ellenőrzésben, amennyiben nem saját maga végzi az ellenőrzést. ç

ê2000/12/EK 56. cikk (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

142. cikk

(8)A büntetőjogi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az észlelt jogsértések vagy azok okainak megszüntetését célzó bírságokat vagy intézkedéseket lehessen alkalmazni azokkal a pénzügyi holdingtársaságokkal és vegyes tevékenységű holdingtársaságokkal, illetve tényleges vezetőikkel szemben, amelyek vagy akik megsértik a Ö 124–141. Õ az 52-55. cikk, valamint e cikk végrehajtása céljából hozott törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket. Bizonyos esetekben ezek az intézkedések a bíróságok közbelépését is szükségessé tehetik.

Az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek egymással annak érdekében, hogy Ö ezek Õ a fent említett bírságok vagy intézkedések a kívánt eredménnyel járjanak, különösen abban az esetben, ha a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes tevékenységű holdingtársaság központi igazgatása vagy fő üzleti szervezete nem a cég központi irodájában található.

ê2002/87/EK 29. cikk (11) bekezdés (kiigazított szöveg)

è1 2004/xx/EK 3. cikk 10. pont

143. cikk

Harmadik országbeli anyavállalatok

(1)        Amennyiben egy hitelintézet, amelynek az anyavállalata olyan hitelintézet vagy pénzügyi holdingtársaság, amelynek székhelye Ö harmadik országban Õ a Közösségen kívül található, nem tartozik Ö a 125. és 126. Õ az 52. cikk szerinti összevont felügyelet hatálya alá, az illetékes hatóságok meggyőződnek arról, hogy a hitelintézetet olyan összevont felügyelet hatálya alá vonta-e egy harmadik országbeli illetékes hatóság, amely egyenértékű az Ö ezen irányelvben Õ 52. cikkben megállapított elveknek megfelelő összevont felügyelettel.

Az ellenőrzést az anyavállalat, illetve a Közösségben engedélyezett vállalkozás megbízása alapján vagy saját kezdeményezésére azon illetékes hatóság végzi el, amely a Ö (3) Õ negyedik albekezdés alkalmazása esetén az összevont felügyelet ellátásáért lenne felelős. Az illetékes hatóság konzultációt folytat az egyéb érintett illetékes hatóságokkal.

(2)        è1 A Bizottság felkérheti az Európai Bankbizottságot, hogy ç általános iránymutatással szolgáljon szolgálhat arról, hogy a harmadik országbeli illetékes hatóságok által gyakorolt összevont felügyelet várhatóan eléri-e az összevont felügyeletre vonatkozóan az e fejezetben meghatározott célkitűzéseket olyan hitelintézetek tekintetében, amelyek anyavállalatának székhelye Ö harmadik országban Õ a Közösségen kívül található. A Bizottság folyamatosan felülvizsgálja az ilyen iránymutatásokat, és figyelembe veszi az illetékes hatóságok által alkalmazott összevont felügyeleti eljárásokban bekövetkező változásokat.

Ö Az (1) bekezdés első Õ A második albekezdésében meghatározott ellenőrzést végző illetékes hatóság figyelembe veszi az ilyen iránymutatásokat. E célból az illetékes hatóság döntéshozatala előtt konzultációt folytat a bizottsággal.

(3)        Ilyen egyenértékű felügyelet hiányában a tagállamok analógia alapján alkalmazzák a hitelintézetekre az Ö ezen irányelv Õ 52. cikkének rendelkezéseit Ö vagy engedélyezhetik illetékes hatóságaik részére olyan egyéb megfelelő felügyeleti eljárások alkalmazását, amelyek alkalmasak a hitelintézetek összevont felügyeletével kapcsolatos célkitűzések megvalósítására Õ .

Alternatív megoldásként a tagállamok engedélyezhetik illetékes hatóságaik részére olyan egyéb megfelelő felügyeleti eljárások alkalmazását, amelyek alkalmasak a hitelintézetek összevont felügyeletével kapcsolatos célkitűzések megvalósítására.

Ezeket a Ö felügyeleti technikákat Õ módszereket – az egyéb érintett illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően – egyeztetni kell azzal az illetékes hatósággal, amely az összevont felügyelet ellátásáért lenne felelős.

Az illetékes hatóságok előírhatják többek között a Közösségen belül székhellyel rendelkező pénzügyi holdingtársaság felállítását, és alkalmazhatják az összevont felügyeletre vonatkozó rendelkezéseket az illető pénzügyi holdingtársaság konszolidált helyzetének tekintetében is.

A Ö felügyeleti technikákat Õ módszereknek Ö úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák Õ biztosítaniuk kell az e fejezetben az összevont felügyeletre vonatkozóan meghatározott célkitűzések elérését, és közölni kell azokat az egyéb érintett illetékes hatóságokkal, valamint a Bizottsággal.

ò új szöveg

2. szakasz

Közzététel az illetékes hatóságok által

144. cikk

(1)        Az illetékes hatóságok a következő információkat teszik közzé:

a)           a prudenciális szabályozás terén a tagállamukban elfogadott jogszabályok, rendeletek, közigazgatási előírások és általános útmutatások szövegét;

b)           a közösségi jogszabályokban biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkör gyakorlásának módját;

c)           a 124. cikkben említett felülvizsgálat és értékelés során az általuk alkalmazott általános kritériumokat és módszertanokat;

d)           az V. cím 1. fejezetének 2. szakaszában megállapított rendelkezések sérelme nélkül összesített statisztikai adatokat a prudenciális keretszabályozás alkalmazásának kulcsfontosságú vetületeiről valamennyi tagállamban.

Az első albekezdésben biztosított közzétételeknek elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a különböző tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazott megközelítéseket érdemi módon össze lehessen hasonlítani.

5. FEJEZET

KÖZZÉTÉTEL A HITELINTÉZETEK ÁLTAL

145. cikk

(1)        Ezen irányelv alkalmazásának céljából a hitelintézetek nyilvánosan közzéteszik a XII. melléklet 2. részében megállapított információkat, a 146. cikkben megállapított rendelkezésekre is tekintettel.

(2)        A XII. melléklet 3. részében említett eszközöket és módszertanokat az illetékes hatóságok akkor ismerik el a 2. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakasza és a 105. cikk szerint, amennyiben a hitelintézetek nyilvánosan közzéteszik az azokban megállapított információkat.

(3)        A hitelintézetek formális elveket fogadnak el az (1) és (2) bekezdésekben megállapított közzétételi követelményeknek való megfelelésre, valamint szabályzatokkal rendelkeznek közzétételeik helyénvalóságának értékelésére, ideértve azok gyakoriságát és az adatok ellenőrzését.

146. cikk

(1)        A 145. cikktől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezik a hitelintézeteknek, hogy eltekinthessenek a XII. melléklet 2. részében felsorolt egy vagy több közzétételtől, ha az érintett hitelintézet megítélése szerint az ezen közzétételekben biztosított információk nem tekinthetők lényegesnek a XII. melléklet 1. részének (1) bekezdésében meghatározott kritériumok fényében.

(2)        A 145. cikktől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezik a hitelintézeteknek, hogy eltekinthessenek a XII. melléklet 2. és 3. részében felsorolt közzétételekbe foglalt egy vagy több információk nyilvánosságra hozatalától, ha az érintett hitelintézet megítélése szerint ezek az információk titkos vagy bizalmas információkat tartalmaznak a XII. melléklet 1. részének (2) és (3) bekezdésében meghatározott kritériumok fényében.

(3)        A (2) bekezdésben említett kivételes esetekben az érintett hitelintézet közzétételeiben kijelenti, hogy meghatározott információk nem kerültek közzétételre, ismerteti a közzételtől való eltekintés okát, és általánosabb információkkal szolgál a közzétételi követelmény tárgyáról.

147. cikk

(1)        A hitelintézetek legalább éves gyakorisággal nyilvánosságra hozzák a 145. cikkben előírt közzétételeket. A közzétételeket a lehető leghamarabb nyilvánosságra kell hozni.

(2)        A hitelintézetek azt is meghatározzák, hogy szükség van-e az (1) bekezdésben megállapítottnál gyakoribb közzétételre a XII. melléklet 1. részének (4) bekezdésében meghatározott kritériumok fényében.

148. cikk

(1)        Az illetékes hatóságok engedélyezik a hitelintézeteknek, hogy a 145. cikkben megállapított közzétételi követelményeknek való eredményes megfelelésre maguk határozzák meg a megfelelő kommunikációs eszközt, a helyszínt és hogy milyen eszközzel kívánják elvégezni az adatok ellenőrzését. Amennyire csak lehetséges, valamennyi közzétételt egy kommunikációs eszközön keresztül vagy egy helyszínen kell biztosítani.

(2)        A hitelintézetek által a számviteli, tőzsdei jegyzéssel kapcsolatos vagy egyéb követelményeknek megfelelően tett azonos adattartalmú közzétételek esetén a 145. cikk követelményei teljesítettnek tekinthetők. Ha a pénzügyi kimutatások nem tartalmazzák a közzétételeket, a hitelintézetek feltüntetik azok elérési helyét.

149. cikk

A 146–148. cikktől eltérve a tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat, hogy azok a hitelintézeteket kötelezzék:

a)           a XII. melléklet 2. és 3. részében említett egyes közzétételek közül egy vagy több megtételére;

b)           egy vagy több közzététel éves gyakoriságnál sűrűbb nyilvánosságra hozatalára, a nyilvánosságra hozatal határidejének meghatározására;

c)           arra, hogy a pénzügyi kimutatásoktól eltérő közzétételekre külön kommunikációs eszközt és helyszínt vegyenek igénybe;

d)           az adatellenőrzés specifikus eszközeinek használatára olyan közzétételek esetén, amelyekre nem terjed ki a kötelező könyvvizsgálat.

ê2004/xx/EK 3. cikk 11. pont

-----

ê 2000/12/EK

VI. CÍM

VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK

ê2000/12/EK 60. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

150. cikk

Technikai kiigazítások

(1)          A 34. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett, jelentés ð Bizottság által a 62. cikk szerint előterjesztendő ï – a szavatolótőkére vonatkozó – ð javaslat ï sérelme nélkül, a Ö 151. cikkben említett Õ (2) bekezdésben szabályozott eljárásnak megfelelően ð módosításokat ï technikai kiigazításokat kell elfogadni a következő területeken:

a)       a meghatározások egyértelműbbé tétele az irányelv alkalmazása során a pénzpiacokon bekövetkezett változások figyelembevétele érdekében;

b)      a meghatározások egyértelműbbé tétele a Közösség területén az irányelv egységes alkalmazásának biztosítása érdekében;

c)       a terminológia egységesítése és a meghatározások átalakítása a hitelintézetekről és az azzal kapcsolatos kérdésekről szóló későbbi jogszabályoknak megfelelően;

az „A” zóna meghatározása az 1. cikk (14) bekezdésében,

a „multilaterális fejlesztési bankok” meghatározása az 1. cikk (19) bekezdésében,

d)      a 2. cikkben található felsorolás módosítása,

e)       Ö a 9. Õ az 5. cikkben előírt “indulótőke-összeg” módosítása, a gazdasági és pénzügyi területen bekövetkezett változások figyelembevétele céljából,

f)       a Ö 23. és 24. Õ 18. és 19. cikkben említett és az I. mellékletben meghatározott lista tartalmának kibővítése, illetve az abban alkalmazott terminológia módosítása, a pénzpiacokon bekövetkezett változások figyelembevétele céljából,

g)      a 28. Ö 42. Õ cikkben felsorolt területek, amelyeken az illetékes hatóságoknak információkat kell cserélniük,

h)      ð az 56–67. cikk módosításai a közösségi jogszabályokban megállapított számviteli sztenderdek vagy követelmények változásainak figyelembe vételére ï

i)       Ö a 79. és 86. cikk kitettségi osztályai listájának Õ 43. cikkben felsorolt eszközök meghatározásának módosítása, a pénzpiacokon bekövetkezett változások figyelembevétele céljából,

j)       ð a 79. cikk (2) bekezdésének c) pontjában és a 86. cikk (4) bekezdésének a) pontjában ismertetett összeg az inflációs hatások figyelembevétele céljából, ï

k)      a II. és IV. mellékletben szereplő mérlegen kívüli tételek listája és besorolása, valamint kezelésük 42., 43. és 44. cikkben, valamint a III. mellékletben leírt mutató kiszámításakor ð a kitettségi értékek meghatározásakor az V. cím 2. fejezete 3. szakasza alkalmazásának céljából ï,

l)       ð az V–XII. melléklet rendelkezéseinek kiigazítása a pénzügyi piacokon bekövetkezett változások – különös tekintettel az új pénzügyi termékekre – vagy a közösségi jogszabályokban megállapított számviteli sztenderdek vagy követelmények változásainak figyelembevétele céljából; ï

(2)          Ö A Bizottság a következő végrehajtási intézkedéseket fogadhatja el a 151. cikk szerinti eljárással összhangban: Õ

a)       ð a 124. cikk (5) bekezdésében említett kamatlábak hirtelen és váratlan változásai mértékének meghatározása, ï

b)      a Ö szavatolótőke 75. Õ 47. cikkben előírt Ö megállapított Õ kötelező minimum Ö szintjének Õ vagy Ö az V. cím fejezetének 3. szakaszában megállapított kockázati súlyok Õ a 43. cikkben előírt súlyozás ideiglenes csökkentése, sajátos körülmények figyelembevétele érdekében,

c)       ð a 119. cikkben említett jelentés sérelme nélkül ï a Ö 111. Õ 49. cikk (5)-(10) Ö (4) Õ bekezdésében, Ö a 113., 115. és 116. cikkben Õ előírt mentességek egyértelműbbé tétele,

d)      ð azon fő szempontok részletezése, amelyekre nézve összesített statisztikai adatokat kell közzétenni a 144. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint, ï

e)       ð a 114. cikkben előírt közzétételek formátumának, szerkezetének, tartalomjegyzékének és éves közzétételi időpontjának meghatározása. ï

ê2004/xx/EK 3. cikk 12. pont (kiigazított szöveg)

151. cikk

(1)          A Bizottságot a 2004/10/EK bizottsági határozattal létrehozott – a tagállamok megbízottaiból álló és a Bizottság képviselője által irányított –európai bankbizottság segíti (a továbbiakban: bizottság).

(2)          Az e Ö cikkre Õ bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. cikkében megállapított „komitológiai” eljárást kell alkalmazni a határozat 7. cikkének (3) bekezdésének és (8) cikkének megfelelően.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében megállapított időszak három hónap.

ê 2000/12/EK

VII. CÍM

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. FEJEZET

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

ê2000/12/EK 60. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

61. cikk

A 36. cikkel kapcsolatos átmeneti rendelkezések

Az 1990. január 1-je előtt szövetkezeti formában vagy alapként létrehozott, és nyilvános részvénytársasággá átalakított jelzáloghitel-intézetei számára Dánia lehetővé teheti, hogy továbbra is szavatolótőkéjük között tüntessék fel tagjaiknak vagy hitelfelvevőiknek a 36. cikk (1) bekezdésében említett egyetemleges kötelezettségvállalásait, akikkel szemben fennálló követeléseket ugyanúgy kezelik, mint az említett egyetemleges kötelezettségvállalásokat, a következő korlátozások figyelembevételével:

a)         az egyetemleges kötelezettségvállalás hitelfelvevőkre eső része kiszámításának alapja a 35. cikk (2) bekezdésének 1. és 2. pontjában említett tételek összege, kivonva ebből a 35. cikk (2) bekezdésének 9., 10. és 11. pontjában említett tételeket;

b)         a számítási alap maximuma a számítás 1991. január 1-jén érvényes alapja, vagy ha későbbi időpontban történt meg az átalakítás,az abban az időpontban érvényes alapja. A számítás alapja nem lépheti túl a számítási alap maximális értékét

c)         a számítási alap maximális értéke 1997. január 1-jétől a 35. cikk (2) bekezdésének 1. pontjában meghatározott módon az új tőke kibocsátásából származó bevétel felével csökken; valamint

d)         a hitelfelvevők szavatolótőke közé számítandó egyetemleges kötelezettségvállalásainak maximális összege nem lehet nagyobb, mint a számítás alapjának:

            50 %-a 1991-ban és 1992-ben,

            45 %-a 1993-ban és 1994-ben,

            40 %-a 1995-ban és 1996-ben,

            35 %-a 1997-ban,

            30 %-a 1998-ban,

            20 %-a 1999-ban,

            10 %-a 2000-ben és

            0 %-a 2001. január 1-jétől.

ê 2000/12/EK (új szöveg)

62. cikk

A 43. cikkel kapcsolatos átmeneti rendelkezések

(1) 2006. december 31-ig a tagállamok illetékes hatóságai engedélyezhetik, hogy hitelintézeteik az irodákon vagy többcélú üzlethelyiségeken alapított jelzálogjog fedezetével – véleményük szerint kielégítő módon – teljeskörűen és hiánytalanul biztosított hitelekre 50 %-os kockázati súlyozást alkalmazzanak, ha azok olyan tagállamok területén találhatóak, amelyek megengedik az 50 %-os kockázati súlyozást, a következő feltételek mellett:

i.          az 50 %-os kockázati súlyozás a hitelnek arra a részére vonatkozik, amely nem haladja meg vagy az a) vagy a b) pont szerint kiszámított határértéket:

a)      a szóban forgó ingatlan piaci értékének 50 %-a.

         Az ingatlan piaci értékét két független árszakértőnek kell megállapítania, akik független értékeléseket végeznek a hitelszerződés megkötésekor. A hitelnek a két értékelés közül az alacsonyabb összegen kell alapulnia.

         Az ingatlant legalább évente egyszer egy árszakértő újraértékeli. Azoknak a hiteleknek az esetében, amelyek nem haladják meg az 1000000 eurót és a hitelintézet szavatolótőkéjének 5 %-át, az ingatlant legalább háromévente kell egy árszakértőnek újraértékelnie;

b)      az ingatlan piaci értékének 50 %-a, vagy a jelzálog-hitelezési érték 60 %-a közül az alacsonyabb, azokban a tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti rendelkezésekben szigorú szabályokat állapítottak meg a jelzálog-hitelezési érték meghatározására vonatkozóan.

         A jelzálog-hitelezési érték alatt az ingatlan olyan értékét kell érteni, amelyet az árszakértő az ingatlan jövőbeni értékesíthetőségének gondos értékelésével állapít meg, amelyben számításba veszi az ingatlan hosszú távon fenntartható szempontjait, a rendes és helyi piaci viszonyokat, az ingatlan jelenlegi használatát és megfelelő alternatív felhasználási módjait. Spekulatív elemeket nem lehet számításba venni a jelzálog-hitelezési érték megállapítása során. A jelzálog-hitelezési értéket áttekinthető és világos formában kell dokumentálni.

         Legalább háromévente egyszer, vagy akkor, ha a piac több mint 10 %-ot esik, a jelzálog-hitelezési értékeket és különösen az alapjául szolgáló, az adott piac fejlődésével kapcsolatos feltételezéseket újra kell értékelni.

            Az a) és b) pontban a “piaci érték” azt az árat jelenti, amelyen az ingatlant egy eladni szándékozó eladó egy független vevőnek magánjogi szerződés alapján el tudná adni az értékelés időpontjában, feltételezve, hogy az ingatlan piacra bocsátása nyilvános volt, a piaci feltételek lehetővé teszik a normális elidegenítést és az ingatlan természetének megfelelő szokásos időszak rendelkezésre áll az ügylet megtárgyalására.

ii.         A 100 %-os kockázati súlyozás a hitelnek arra a részére vonatkozik, amely meghaladja az i. pontban kifejtett határértékeket.

iii.        Az ingatlant vagy a tulajdonosnak kell birtokba vennie, vagy bérbe kell adnia.

Az első albekezdés nem akadályozza a saját területén magasabb kockázati súlyozást alkalmazó tagállam illetékes hatóságait abban, hogy a fentiekben meghatározott feltételek mellett lehetővé tegyék 50 %-os kockázati súlyozás alkalmazását ilyen jellegű hitelezés esetében azoknak a tagállamoknak a területén, amelyek megengedik az 50 %-os súlyozást.

A tagállamok illetékes hatóságai hitelintézeteik számára lehetővé tehetik, hogy 50 %-os kockázati súlyozást alkalmazzanak a 2000. július 21-én kinnlevő hitelekre, feltéve hogy az ebben a bekezdésben felsorolt feltételek teljesülnek. Ebben az esetben az ingatlant a fentiekben megállapított értékelési kritériumoknak megfelelően legkésőbb 2003. július 21-éig fel kell értékelni.

A 2006. december 31-ét megelőzően nyújtott hitelek esetében az 50 %-os kockázati súlyozás futamidejük végéig alkalmazandó marad, amennyiben a hitelintézet köteles betartani a szerződéses feltételeket.

2006. december 31-ig a tagállamok illetékes hatóságai engedélyezhetik hitelintézeteiknek az 50 %-os kockázati súlyozás alkalmazását a szerintük kielégítő módon, teljeskörűen és hiánytalanul, finn lakásépítő társaságok részvényei formájában biztosított hitelekre, amelyek az 1991. évi finn lakásépítő társaságokról szóló törvénynek vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabályoknak megfelelően működnek, feltéve hogy az ebben a bekezdésben megállapított feltételek teljesülnek.

A tagállamok értesítik a Bizottságot, ha élnek ezzel a bekezdéssel.

(2) A tagállamok 50 %-os kockázati súlyozást alkalmazhatnak olyan ingatlanlízing-ügyletekre, amelyeket 2006. december 31-ét megelőzően kötöttek meg, és amelyek a központi iroda szerinti országban található, üzleti felhasználásra szánt és törvényi rendelkezésekben szabályozott eszközökre vonatkoznak, miáltal a haszonbérbe adó teljes egészében megtartja a bérbe adott eszköz tulajdonjogát, amíg a haszonbérlő nem gyakorolja vételi jogát. A tagállamok értesítik a Bizottságot, ha élnek ezzel a bekezdéssel.

(3) A 43. cikk (3) bekezdése nem érinti az illetékes hatóságok által elismert kétoldalú adósságmegújítási szerződéseket, amelyeket az adott tagállamban a következők szerint kötöttek:

– Belgium, 1996. április 23-át megelőzően,

– Dánia, 1996. június 1-jét megelőzően,

– Németország, 1996. október 30-át megelőzően,

– Görögország, 1997. március 27-ét megelőzően,

– Spanyolország, 1997. január 7-ét megelőzően,

– Franciaország, 1996. május 30-át megelőzően,

– Írország, 1996. június 27-ét megelőzően,

– Olaszország, 1996. július 30-át megelőzően,

– Luxemburg, 1996. május 29-ét megelőzően,

– Hollandia, 1996. július 1-jét megelőzően,

– Ausztria, 1996. december 30-át megelőzően,

– Portugália, 1997. január 15-ét megelőzően,

– Finnország, 1996. augusztus 21-ét megelőzően,

– Svédország, 1996. június 1-jét megelőzően,

– Egyesült Királyság, 1996. április 30-át megelőzően.

63. cikk

A 47. cikkel kapcsolatos átmeneti rendelkezések

(1) Annak a hitelintézetnek, amely a 47. cikk (1) bekezdésében előírt kötelező 8 %-os minimális szolvenciamutatót nem érte el 1991. január 1-jéig, fokozatosan, egymást követő szakaszokon keresztül kell ezt a szintet elérnie. A hitelintézet nem engedheti meg, hogy a mutató az alá a szint alá süllyedjen, amelyet azelőtt ért el, hogy a fenti célkitűzés megvalósult volna. Az ingadozások csak ideiglenesjellegűek lehetnek, és az illetékes hatóságok tudomására kell hozni azok okait.

ê2000/12/EK 62. cikk (2) és (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

(2) 1993. január 1-jét követően legfeljebb 5 évig a tagállamok 10 %-os súlyozást állapíthatnak meg a 85/611/EGK irányelv 22. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kötvények esetében, és ha szükségesnek látják, hitelintézetek tekintetében is fenntarthatják azt a piacaik működését érintő súlyos zavarok elkerülése céljából. Az ilyen kivételekről tájékoztatják a Bizottságot.

(3) 1993. január 1-jét követően legfeljebb 7 évig a 47. cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó a Görög Mezőgazdasági Bankra. Mindazonáltal ez utóbbinak a 47. cikk (1) bekezdésében előírt szintet több lépcsőben fokozatosan el kell érnie, az e cikk (1) bekezdésében leírt módszernek megfelelően.

ê2000/12/EK (kiigazított szöveg)

è1 2004/xx/EK 3. cikk 13. pont

64. cikk

A 49. cikkel kapcsolatos átmeneti rendelkezések

(1) Ha 1993. február 5-én egy hitelintézetnek már volt olyan kockázatvállalása vagy voltak olyan kockázatvállalásai, amely meghaladja, illetve amelyek meghaladják a nagykockázatokra megállapított határértéket, vagy a 49. cikkben megállapított összesített határértéket, az illetékes hatóságok előírják, hogy az érintett hitelintézet tegyen lépéseket a kockázatoknak a 49. cikkben megállapított korlátok közé szorítása érdekében.

(2) Azt a folyamatot, amelynek során az ilyen kockázatvállalást vagy kockázatvállalásokat az engedélyezett korlátok közé szorítják, olyan határidőn belül kell kialakítani, elfogadni és végrehajtani, amely az illetékes hatóságok megítélése szerint összhangban áll a hatékony és eredményes vezetés és a tisztességes verseny elveivel. Az illetékes hatóságok tájékoztatják a Bizottságot és è1 az európai bankügyi bizottságot ç az általános eljárásra vonatkozóan elfogadott ütemtervről.

(3) Hitelintézet nem tehet olyan intézkedést, amely arra vezetne, hogy az (1) bekezdésben említett kockázatvállalások meghaladják az 1993. február 5-én fennálló szinteket.

(4) A (2) bekezdés alapján igénybe vett határidő legkésőbb 2001. december 31-én lejár. A hosszabb lejáratú kockázatvállalások, amelyek esetében a hitelintézet köteles betartani a szerződéses feltételeket, lejárati idejük végéig fenntarthatók.

ê2000/12/EK 64. cikk (5)–(7) bekezdés (új szöveg)

è1 2004/xx/EK 3. cikk 13. pont

(5) 1998. december 31-ig a tagállamok 40 %-ra megemelhetik a 49. cikk (1) bekezdésében megállapított határértéket, valamint 30 %-ra a 49. cikk (2) bekezdésében megállapított felső korlátot. Ezekben az esetekben és az (1)-(4) bekezdések függvényében a tárgyidőszak végén fennálló kockázatvállalások határértékek közé szorítására a 49. cikkben megállapított határidő 2001. december 31-én jár le.

(6) Kizárólag olyan hitelintézetek esetében, amelyeknek a szavatolótőkéje nem haladja meg a 7 millió eurót, a tagállamok az (5) bekezdésben megállapított határidőt öt évvel meghosszabbíthatják. Azoknak a tagállamoknak, amelyek élnek az itt említett lehetőséggel, lépéseket kell tenniük a versenytorzulások megakadályozása érdekében, és erről tájékoztatniuk kell a Bizottságot és è1 a bankügyi tanácsadó bizottságot ç .

(7) Az (5) és (6) bekezdésben említett esetekben egy kockázatvállalás akkor tekinthető nagynak, ha értéke eléri vagy meghaladja a szavatolótőke 15 %-át.

ê2000/12/EK 64. cikk (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

(8) 2001. december 31-ig a tagállamok a nagykockázatokról szóló jelentés tekintetében az évi kétszeres jelentéstételi gyakoriságot a 48. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdésében említett jelentéstételi gyakoriságra válthatják.

ê2000/12/EK 64. cikk (9) bekezdés

(9) A tagállamok részben vagy egészben kivonhatják azokat a hitelintézeti kockázatvállalásokat a 49. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének alkalmazása alól, amelyek a 62. cikk (1) bekezdése szerinti, 2002. január 1-je előtt megkötött jelzáloghitelből, valamint a 62. cikk (2) bekezdésben meghatározott, 2002. január 1-je előtt kötött ingatlanlízing-ügyletből állnak; mindkét esetben a mentesítés felső határa az érintett ingatlan értékének 50 %-a.

Ugyanez az elbánás vonatkozik a finn lakásépítő társaságok részvényeivel – az illetékes hatóságokat kielégítő módon – biztosított hitelekre, amely vállalatok az 1991. évi finn lakásépítő társaságokról szóló törvénynek vagy későbbi, ezzel egyenértékű jogszabálynak megfelelően működnek, amely hitelek hasonlítanak az első albekezdésben említett jelzáloghitelekhez.

ê2000/12/EK 65. cikk (kiigazított szöveg)

65. cikk

A 51. cikkel kapcsolatos átmeneti rendelkezések

Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek 1993. január 1-jén meghaladták az 51. cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított határértékeket, 2003. január 1-jéig teljesíteniük kell azokat.

ò új szöveg

152. cikk

(1)        Azok a hitelintézetek, amelyek a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 84–89. cikkel összhangban számítják vagy a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeket a 105. cikkben ismertetett módon fejlett mérési módszerekkel számítják, a 157. cikkben meghatározott időpontot követő első, második és harmadik tizenkét hónapos időszakban gondoskodnak arról, hogy a szavatolótőke folyamatosan meghaladja vagy egyenlő legyen a (2), (3) és (4) bekezdésben feltüntetett összegekkel.

(2)        Az (1) bekezdésben említett első tizenkét hónapos időszakban a szavatolótőke azon összeg 95 %-ának felel meg, amennyit a hitelintézetnek a 93/6/EGK irányelv 4. cikke szerint ebben az időszakban minimálisan biztosítania kellene, mivel a 93/6/EGK irányelv és a 2000/12/EK irányelv már érvényben volt az ezen irányelv 157. cikkében említett időpont előtt.

(3)        Az (1) bekezdésben említett második tizenkét hónapos időszakban a szavatolótőke azon összeg 90 %-ának felel meg, amennyit a hitelintézetnek a 93/6/EGK irányelv 4. cikke szerint ebben az időszakban minimálisan biztosítania kellene, mivel a 93/6/EGK irányelv és a 2000/12/EK irányelv már érvényben volt az ezen irányelv 157. cikkében említett időpont előtt.

(4)        Az (1) bekezdésben említett harmadik tizenkét hónapos időszakban a szavatolótőke azon összeg 80 %-ának felel meg, amennyit a hitelintézetnek a 93/6/EGK irányelv 4. cikke szerint ebben az időszakban minimálisan biztosítania kellene, mivel a 93/6/EGK irányelv és a 2000/12/EK irányelv már érvényben volt az ezen irányelv 157. cikkében említett időpont előtt.

(5)        Az (1)–(4) bekezdés követelményeit azon szavatolótőke-összegek alapján kell teljesíteni, amelyeket a 2000/12/EK és a 93/6/EGK irányelv szerinti szavatolótőke-számítás különbségeinek figyelembe vételére teljes mértékben kiigazítottak, mivel ezek az irányelvek már érvényben voltak az ezen irányelv 157. cikkében említett időpont előtt és elsőbbséget élveznek az ezen irányelv szerinti szavatolótőke-számítással szemben, amely a 84–89. cikk értelmében a várható és a váratlan veszteség elkülönített kezeléséből indul ki.

(6)        E cikk (1)–(5) bekezdése alkalmazásának céljából a 68–73. cikket kell alkalmazni.

(7)        A hitelintézetek 2007. december 31-ig az V. cím 2. fejezete 3. szakasza 1. alszakaszának – a sztenderd módszert ismertető – cikkei helyett a 2000/12/EK irányelv 42–46. cikkeit alkalmazhatják, mivel ezek a cikkek már érvényben voltak a 157. cikkben említett időpont előtt.

(8)        Amennyiben élnek a (7) bekezdésben említett mérlegelési jogkörrel, a 2000/12/EK irányelv rendelkezéseinek vonatkozásában a következőket kell alkalmazni:

a)       az irányelv 42–46. cikkben említett rendelkezéseit kell alkalmazni, mivel azok már érvényben voltak a 157. cikkben említett időpont előtt;

b)      az irányelv 42. cikkének (1) bekezdésében említett „kockázattal korrigált érték” a „kockázattal súlyozott kitettségértéket” jelenti;

c)       az irányelv 42. cikkének (2) bekezdésében bemutatott számadatokat kockázattal súlyozott kitettségértékeknek kell tekinteni;

d)      a „hitelderivatívákat” fel kell venni az irányelv II. mellékletének „Teljes kockázati kategória” listájába;

e)       az irányelv 43. cikkének (3) bekezdésében ismertetett bánásmódot kell alkalmazni az irányelv IV. mellékletében felsorolt derivatív eszközökre, függetlenül attól, hogy mérlegben feltüntetettek vagy mérlegen kívüliek-e, és az e melléklet szerint kiszámított számadatokat kockázattal súlyozott kitettségértékeknek kell tekinteni.

(9) Amennyiben élnek a (7) bekezdésben említett mérlegelési jogkörrel, azokkal a kitettségekkel kapcsolatban, amelyekre nézve a sztenderd módszert használják, a következőket kell alkalmazni:

a)       nem kell alkalmazni az V. cím 2. fejezete 3. szakaszának 3. alszakaszát, amely a hitelkockázat-mérséklés elismerésére vonatkozik,

b)      az illetékes hatóságok eltekinthetnek az V. cím 2. fejezete 3. szakasza 4. alszakaszának alkalmazásától, amely az értékpapírosítás kezelésére vonatkozik,

b)      A XII. melléklet következő – a hitelintézetek számára közzétételi követelményeket előíró – rendelkezéseit nem kell alkalmazni:

i.        a 2. rész (4) bekezdésének b) pontját,

ii.       a 2. rész (6) bekezdését,

iii.      a 2. rész (10) bekezdését.

(10)      Amennyiben élnek a (7) bekezdésben említett mérlegelési jogkörrel, a működési kockázatra a 75. cikk e) pontja szerint vonatkozó tőkekövetelményt százalékosan csökkenteni kell, az alkalmazandó százalékos arány megfelel a következő két tényező arányának: a hitelintézet azon kitettségeinek értéke, amelyekre nézve a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a (7) bekezdésben említett mérlegelési jogkörnek megfelelően számítják ki, illetve a hitelintézet kitettségeinek teljes értéke.

(11)      Amennyiben a hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettségértéket valamennyi kitettségére nézve a (7) bekezdésben említett mérlegelési jogkörnek megfelelően számítja ki, alkalmazni lehet a 2000/12/EK irányelv nagykockázatvállalásra vonatkozó 48–50. cikkét, mivel ezek már érvényben voltak a 157. cikkben említett időpont előtt.

(12)        Amennyiben élnek a (7) bekezdésben említett mérlegelési jogkörrel, az ezen irányelv 46–52. cikkére tett hivatkozásokat úgy kell tekinteni, mint a 2000/12/EK irányelv 42–46. cikkére tett hivatkozásokat, mivel ezek a cikkek már érvényben voltak a 157. cikkben említett időpont előtt.

153. cikk

Az illetékes hatóságok 2012. december 31-ig engedélyezhetik, hogy a területükön található irodákra vagy más üzlethelyiségekre irányuló, a VI. melléklet 1. részének (51) bekezdésében megállapított kritériumoknak megfelelő ingatlanlízing-ügyletekkel kapcsolatos kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításakor 50 %-os kockázati súlyozást alkalmazzanak a VI. melléklet 1. része 55–56. bekezdésének alkalmazása nélkül.

A VI. melléklet alkalmazásának céljából, amikor a késedelmes szenvedő kölcsön fedezett részét kell meghatározni, az illetékes hatóságok 2010. december 31-ig olyan biztosítékot is elismerhetnek, amely nem szerepel a 90–93. cikk szerint elismert biztosítékok között.

154. cikk

(1)          A 84. cikk (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseit 2009. december 31-étől kezdődően kell alkalmazni.

(2)          A lakóingatlannal fedezett, központi kormányzatok garanciavállalásában nem részesülő valamennyi lakossági kitettségre vonatkozóan a kitettséggel súlyozott átlagos LGD 2010. december 31-ig nem lehet 10 %-nál kevesebb.

(3)          2017. december 31-ig a tagállamok illetékes hatóságai egyes – 2007. december 31-én fennálló – részvénykitettségeket mentesíthetnek az IRB módszer alól.

A mentességben részesített pozíciót az ebben az időpontban birtokolt részesedések számával, valamint az ezen részesedések birtoklásából közvetlenül eredő, pótlólagos részesedések számával kell mérni, feltéve hogy azok nem növelik a portfólióvállalatban való részesedés arányát.

Amennyiben egy részesedésszerzés növeli a tulajdoni részesedés arányát egy adott vállalatban, az eddigi részesedésarányt meghaladó részesedésre nem vonatkozik a mentesség. A mentesség azokra a részesedésekre sem vonatkozik, amelyek eredetileg mentességben részesültek, de eladták, majd visszavásárolták őket.

Az ezen átmeneti rendelkezéssel szabályozott részvénykitettségek esetén a tőkekövetelményeket az V. cím 2. fejezete 3. szakaszának 1. alszakaszával összhangban kell kiszámítani.

(4)          A vállalatokkal szembeni kitettségek esetén 2011. december 31-ig valamennyi tagállam illetékes hatóságai napokban kifejezve meghatározhatják azon időszakot, amelyen túl a hatáskörükbe tartozó összes hitelintézet késedelmesnek köteles tekinti az ilyen – az adott tagállamon belül székhellyel rendelkező – ügyfelekkel szembeni kitettséget a VII. melléklet 4. részének (44) bekezdésében megfogalmazott nemteljesítési fogalommeghatározás értelmében. Ez a szám 90 és legfeljebb 180 nap közé eshet, ha a helyi körülmények azt indokolttá teszik. Az ilyen, más tagállam területén székhellyel rendelkező ügyfelekkel szembeni kitettségekre nézve az illetékes hatóságok által a késedelem tekintetében meghatározott napok száma nem haladhatja meg az érintett tagállam illetékes hatósága által meghatározott napok számát.

(5)          A VII. melléklet 4. részének (66) bekezdésében említett megfigyelési időszak tekintetében a tagállamok engedélyezhetik azoknak a hitelintézeteknek, amelyeknek nem engedélyezett az LGD-kre vagy a hitelegyenértékesítési faktorokra saját becslések használata, hogy az IRB módszer alkalmazásakor – de legkésőbb 2007. december 31-én – olyan releváns adatokat használjanak, amelyek két éves időszakra terjednek ki. Ez az időszak 2010. december 31-ig minden évben egy évvel meghosszabbodik.

(6)          A VII. melléklet 4. részének (71), (85) és (94) bekezdésében említett megfigyelési időszak tekintetében a tagállamok engedélyezhetik a hitelintézeteknek, hogy az IRB módszer alkalmazásakor – de legkésőbb 2007. december 31-én – olyan releváns adatokat használjanak, amelyek két éves időszakra terjednek ki. Ez az időszak 2010. december 31-ig minden évben egy évvel meghosszabbodik.

155. cikk

2012. december 31-ig a tagállamok 15 %-ot alkalmazhatnak a kereskedési és értékesítési üzletágra azon hitelintézetek vonatkozásában, amelyeknél a kereskedési és értékesítési üzletágra vonatkozó megfelelő mutató legalább 50 %-a a valamennyi üzletágra vonatkozó – a X. melléklet 2. részének (1)–(8) bekezdésével összhangban számított – megfelelő mutatók összegének.

ê 2000/12/EK

2. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

ò új szöveg

156. cikk

A tagállamokkal együttműködve és az Európai Központi Bank hozzászólását is figyelembe véve a Bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri, hogy ez az irányelv összességében véve, a [93/6EGK] irányelvvel együtt számottevő hatást gyakorol-e a gazdasági ciklusra, és ezen felülvizsgálat fényében fontolóra veszi az esetleges helyreigazító intézkedések indokoltságát.

Ezen elemzés alapján, valamint figyelembe véve az Európai Központi Bank hozzászólását, a Bizottság kétévente jelentést készít és azt az esetleges megfelelő javaslatokkal együtt előterjeszti az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak.

157. cikk

(1)        A tagállamok elfogadják és közzéteszik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 4., 22., 57., 61., 62., 63., 64., 66., 68–106., 108., 110–115., 117–119., 123–127., 129–132., 133., 136., 144–149., 152–155. cikknek és a II., III., V–XII. mellékletnek legkésőbb 2006. december 31-ig megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul ismertetik a Bizottsággal e rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot.

A (2) bekezdéstől eltérve ezeket a rendelkezéseket 2006. december 31-től kezdődően alkalmazniuk kell.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, hivatkoznak erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást csatolnak. A rendelkezésekben egy olyan nyilatkozatot is fel kell tüntetniük, amely szerint a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelv(ek)re való hivatkozásait az ezen irányelvre történő hivatkozásokként kell értelmezni. A tagállamok megállapítják, milyen módon kell a hivatkozást megtenni és hogyan kell a nyilatkozatot megfogalmazni.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(2)        A tagállamok legkésőbb 2007. december 31-étől kezdődően alkalmazzák azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek a 87. cikk (9) bekezdésének és a 105. cikknek.

ê2000/12/EK 66. cikk (kiigazított szöveg)

66. cikk

A Bizottság tájékoztatása

A tagállamok közlik a Bizottsággal azokat a Ö nemzeti jogszabályi Õ főbb törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

ê2000/12/EK 67. cikk (kiigazított szöveg)

158. cikk

(1) Ö A XV. Õ Az V. melléklet A. részében meghatározott irányelvekkel módosított 73/183/EGK, 77/780/EGK, 89/299/EGK, 89/646/EGK, 89/647/EGK, 92/30/EGK és 92/121/EGK irányelv hatályát veszti, Ö a XV. Õ az V. melléklet B. részében felsorolt említett irányelvek átültetésére adott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

(2). A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozást úgy kell értelmezni, mint erre az irányelvre történő hivatkozást, a Ö XVI. Õ VI. mellékletben szereplő korrelációs táblázatnak megfelelően.

ê2000/12/EK 68. cikk (kiigazított szöveg)

159. cikk

Végrehajtás

Ez az irányelv az Ö Európai Unió Õ Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

ê2000/12/EK 69. cikk (kiigazított szöveg)

160. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

                                                                       az Európai Parlament részéről

                                                                       az elnök

                                                                      

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

                                                                      

ê 2000/12/EK

I. MELLÉKLET

A KÖLCSÖNÖS ELISMERÉS ALÁ TARTOZÓ TEVÉKENYSÉGEK LISTÁJA

1. Betétek és más visszafizetendő pénzeszközök elfogadása

2. Hitelezés, beleértve többek között: fogyasztási hitel, jelzáloghitel, faktoring visszkereseti joggal vagy anélkül, kereskedelmi tranzakciók finanszírozása (beleértve a forfetírozást).[33]

3. Pénzügyi lízing

4. Pénzforgalmi szolgáltatások

5. Fizetőeszközök kibocsátása és kezelése (pl. hitelkártyák, utazási csekkek és bankutalványok)

6. Garanciák és kötelezettségvállalások

7. Kereskedés saját számlára vagy ügyfélszámlára a következőkkel:

a)         pénzpiaci eszközök (csekkek, váltók, letéti jegyek stb.);

b)         deviza;

c)         tőzsdei határidős pénzügyi ügyletek és opciók;

d)         árfolyam- és kamatlábügyletek;

e)         átruházható értékpapírok.

8. Részvétel értékpapírok kibocsátásában és az ezzel összefüggő szolgáltatások nyújtásában

9. Tanácsadás vállalkozásoknak a tőkeszerkezetet, ipari stratégiát és az ezekhez kapcsolódó kérdéseket illetően, valamint vállalkozások egyesülésével és felvásárlásával összefüggő tanácsadás és szolgáltatások

10. Ügynöki tevékenység a bankközi piacon

11. Portfóliókezelés és tanácsadás

12. Értékpapírok letéti őrzése és kezelése

13. Hitelinformációs szolgáltatások

14. Letéti szolgáltatások

ê2004/39/EK 68. cikk (kiigazított szöveg)

A pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK[34] európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének A. és B. szakaszában előírt szolgáltatások és tevékenységek az azon irányelv I. melléklete C. szakaszában előírt pénzügyi eszközökre történő hivatkozás esetén az ezen irányelv szerinti kölcsönös elismerés hatálya alá tartoznak

ê 2000/12/EK

II. MELLÉKLET

ê 2000/12/EK

ð új szöveg

MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK OSZTÁLYOZÁSA

Teljes kockázati kategória:

– Hitelhelyettesítő jellegű garanciák

– ð Hitelderivatívák ï

– Elfogadványok

– Olyan váltók forgatmányozása, amelyek nem viselik más hitelintézet nevét

– Ügyletek visszkereseti joggal

– Hitelhelyettesítő jellegű visszavonhatatlan készenléti hitellevelek

– Közvetlen határidős vásárlási megállapodások alapján megvásárolt eszközök

– Összetett határidős betétügylet (“forward forward deposits”)

– Részben kifizetett részvények és értékpapírok kifizetetlen része

– ð Penziós megállapodások a 86/635/EGK irányelv 12. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében ï

– Maximális kockázatot hordozó egyéb tételek

Közepes kockázati kategória:

– Kibocsátott és igazolt okmányos akkreditívek (lásd a közepes/alacsony kockázati kategóriában is)

– Jótállások és kártérítések (beleértve a pályázati, teljesítési, vám- és adóbiztosítékokat), valamint a nem hitelhelyettesítő jellegű garanciavállalások

– Penziós megállapodások a 86/635/EGK irányelv 12. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében

– Hitelhelyettesítő karakterrel nem bíró visszavonhatatlan készenléti hitellevelek (“standby letters of credit”)

– Egy évet meghaladó eredeti lejáratú lehívatlan hitellehetőségek (értékpapírok megvásárlására, kölcsönzésére és garancianyújtásra vagy elfogadvány lehetőségére vonatkozó megállapodások)

– „Note issuance facilities” (NIF) és „revolving underwriting facilities” (RUF)

– Közepes kockázatot hordozó egyéb tételek ð , amelyekről a Bizottságot értesítették ï

Közepes/alacsony kockázati kategória:

– Okmányos akkreditívek, amelyekben az alapul szolgáló szállítmány hitelbiztosítékként szolgál, valamint egyéb rövid lejáratú, likvid ügyletek

– ð Egy évet nem meghaladó eredeti lejáratú, vagy olyan lehívatlan hitelkeretek (értékpapírok kölcsönzésére, megvásárlására és garancianyújtásra vagy elfogadványokra vonatkozó megállapodások), amelyek feltétel és külön felmondás nélkül nem mondhatók fel bármikor, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező romlás nem vezet automatikus felmondáshoz. ï

– Közepes/alacsony kockázatot hordozó egyéb tételek ð , amelyekről a Bizottságot értesítették. ï

Alacsony kockázati kategória:

– Egy évet nem meghaladó eredeti lejáratú, vagy olyan lehívatlan hitelkeretek (értékpapírok kölcsönzésére, megvásárlására és garancianyújtásra vagy elfogadványokra vonatkozó megállapodások), amelyek feltétel és külön felmondás nélkül bármikor érvényteleníthetők,Olyan lehívatlan hitelkeretek (értékpapírok kölcsönzésére, megvásárlására és garancianyújtásra vagy elfogadványokra vonatkozó megállapodások), amelyek feltétel és külön felmondás nélkül bármikor felbonthatók, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező romlás automatikus felbontáshoz vezet. A lakossági hitelkereteket feltétel nélkül felmondhatónak lehet tekinteni, ha a feltételek a hitelintézet számára megengedik azok teljes, a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó szabályozás szerint megengedhető mértékben történő felmondását.

– Alacsony kockázatot hordozó egyéb tételek ð , amelyekről a Bizottságot értesítették. ï

A tagállamok vállalják, hogy értesítik a Bizottságot, amint megegyeztek abban, hogy egy új mérlegen kívüli tételt vonnak be a kockázati kategóriák bármelyikének utolsó francia bekezdése alá. Az ilyen tételek közösségi szintű végeleges besorolására a 59. cikkben megállapított eljárás lebonyolítását követően kerül sor.

ê 2000/12/EK

III. MELLÉKLET

ê2000/12/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

A MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK ð SZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEK ïKEZELÉSE

1. A MÓDSZER MEGVÁLASZTÁSA

A IV. melléklet 1. és 2. pontjában szereplő szerződésekkel összefüggő hitelkockázatok mérésére ð kitettségi értékének meghatározására ï a hitelintézetek az Ö ezen mellékletben Õ alábbiakban kifejtett módszerek közül választhatnak, az illetékes hatóságok hozzájárulásától függően. Azoknak a hitelintézeteknek, amelyeket a 93/6/EGK[35] irányelv Ö 33. Õ 6. cikkének (1) és Ö (2) Õ bekezdése erre kötelez, Ö az ezen mellékletben Õ a lentebb meghatározott 1. módszert kell alkalmazniuk. A IV. melléklet 3. pontjában szereplő szerződésekkel összefüggő hitelkockázatok mérésére ð kitettségi értékének meghatározására ï valamennyi hitelintézetnek Ö az ezen mellékletben Õ a lentebb meghatározott 1. módszert kell alkalmaznia.

ò új szöveg

Az elismert tőzsdéken kötött ügyletek és devizaügyletek (az arannyal kapcsolatos ügyletek kivételével), amelyek eredeti lejárata 14 naptári nap vagy attól kevesebb, mentességet élveznek az ezen mellékletben ismertetett módszerek alkalmazása alól és nulla kitettségi értéket kapnak.

Az illetékes hatóságok mentesíthetik az ezen mellékletben előírt módszerek alkalmazása alól az elszámolóházakon keresztül lebonyolított tőzsdén kívüli (OTC) ügyleteket, valamint nulla kitettségi értéket rendelhetnek azokhoz, amennyiben jogi értelemben az elszámolóház lép fel a tranzakcióban részt vevő másik szerződéses félként, és minden résztvevő napi alapon, biztosítékokkal teljeskörűen fedezi azt a kitettséget, amelyet az elszámolóháznak jelent, s ezáltal olyan védelmet nyújt, amely mind a jelenlegi, mind a potenciális jövőbeni kitettséget fedezi.

A letétbe helyezett biztosítéknak:

a)       jogosulnia kell a 0 %-os kockázati súlyra, vagy

b)      a hitelező intézetnél elhelyezett készpénzletétnek kell lennie, vagy

c)       az utóbbi által kiadott vagy az ennél elhelyezett letéti jegyeknek vagy hasonló eszközöknek kell lennie.

Az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy kiküszöbölték annak a veszélyét, hogy az elszámolóház kitettségei meghaladják a bejegyzett biztosíték piaci értékét.

ê2000/12/EK (kiigazított szöveg)

2. MÓDSZEREK

1. módszer: a „piaci árazás” („mark to market”) módszere

a) lépés            a mindenkori piaci értékeknek a szerződésekhez történő kapcsolásával (mark to market) meghatározható az összes pozitív értékekkel rendelkező szerződés folyó helyettesítési költsége.

b) lépés            a potenciális jövőbeni hitelkockázatot[36] kifejező szám meghatározásához Ö – kivéve az egyvalutás „lebegő-lebegő” kamatláb-swap ügyleteket, amelyekben csak a folyó helyettesítési költséget kell kiszámítani – Õ a fiktív főösszegeket, vagy az alapul szolgáló értékeket meg kell szorozni Ö az 1. táblázatban szereplő Õ a következő százalékos arányokkal:.

1. TÁBLÁZAT[37][38]

Hátralévő futamidő[39] || Kamatlábszerződések || Devizaárfolyamokra és aranyra vonatkozó szerződések || Részvényekre vonatkozó szerződés || Nemesfém-szerződések, kivéve arany || Áru-szerződések, kivéve nemesfémek

Egy év, vagy rövidebb || 0 % || 1 % || 6 % || 7 % || 10 %

Egy évnél hosszabb, öt évnél rövidebb || 0,5 % || 5 % || 8 % || 7 % || 12 %

Öt éven túli || 1,5 % || 7,5 % || 10 % || 8 % || 15 %

A potenciális jövőbeni kockázatnak a b) lépés szerinti kiszámításához az illetékes hatóságok 2006. december 31-ig megengedhetik a hitelintézeteknek a következő százalékok alkalmazását az 1. táblázatban előírtak helyett, feltéve hogy az intézmények élnek a 93/6/EGK irányelv 11. cikkének a) pontjában biztosított lehetőséggel a IV. melléklet 3. pontjának b) és c) alpontja szerinti szerződések esetében.

1.a TÁBLÁZAT

Hátralévő futamidő || Nemesfém (kivéve arany) || Nem nemesfémek || Mezőgazdasági termékek || Egyéb, beleértve energetikai termékeket

Egy év, vagy rövidebb || 2 % || 2,5 % || 3 % || 4 %

Egy évnél hosszabb, öt évnél rövidebb || 5 % || 4 % || 5 % || 6 %

Öt éven túli || 7,5 % || 8 % || 9 % || 10 %

ê2000/12/EK (kiigazított szöveg)

c) lépés            a folyó helyettesítési költség és a potenciális jövőbeni kockázat összegeét meg kell szorozni a 43. cikkben szereplő, a megfelelő szerződő felekhez rendelt kockázati súlyokkal Ö a kitettségi értékkel egyenlő Õ .

ê2000/12/EK (kiigazított szöveg)

2. módszer: az “eredeti kockázatvállalás” módszere

a) lépés            az egyes eszközök feltételezett főösszegét meg kell szorozni Ö a 2. táblázatban Õ az alábbiakban megadott százalékokkal:

2. TÁBLÁZAT

Eredeti lejárati idő[40] || Kamatlábszerződések || Devizaárfolyamokra és aranyra vonatkozó szerződések

Egy év, vagy rövidebb || 0,5 % || 2 %

Egy évnél hosszabb, két évet meg nem haladó || 1 % || 5 %

Kiegészítő kedvezmény, minden egyes többletév után || 1 % || 3 %

ê 2000/12/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

b) lépés            az így megkapott eredeti kockázatvállalást meg kell szorozni a 43. cikkben szereplő, a megfelelő szerződő felekhez rendelt kockázati súlyokkal ð a kitettségi értéknek felel meg ï.

Az 1. és 2. módszer esetében az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a számításba veendő feltételezett összeg megfelelő mércéje legyen a szerződés szerves részét képező kockázatvállalásoknak. Ha például a szerződés a pénzáramlás megtöbbszörözéséről rendelkezik, a fiktív összeget módosítani kell, a megtöbbszöröződésnek a szerződés kockázati szerkezetére gyakorolt hatásai figyelembevétele céljából.

ê2000/12/EK (kiigazított szöveg)

3. SZERZŐDÉSES NETTÓSÍTÁS (ADÓSSÁGMEGÚJÍTÁSI ÉS MÁS NETTÓSÍTÁSI MEGÁLLAPODÁSOK)

a) Az illetékes hatóságok részéről elfogadható nettósítási típusok

Ezen Ö szakasz Õ 3. pont alkalmazásában a “szerződő másik fél” olyan entitást jelent (beleértve a természetes személyeket is), amely jogosult szerződéses nettósítási megállapodást kötni.

Az illetékes hatóságok a következő szerződéses nettósítási típusokat ismerhetik el kockázatcsökkentő jellegűeknek:

i.            kétoldalú adósságmegújítási szerződések hitelintézetek és a szerződő másik fél között, amelynek alapján a kölcsönösen fennálló kötelezettségek és követelések egymással szemben automatikusan összeolvadnak, oly módon, hogy az adósságmegújítás egyetlen nettó összegethatároz meg, amely így jogilag kötelező erejű, egyetlen új szerződést képez a korábbi szerződések megszüntetésével;

ii.           egyéb kétoldalú megállapodások a hitelintézet és aszerződő másik fél között.

b) Az elismerés feltételei

Azilletékes hatóságok a következő feltételekkel ismerhetik el kockázatcsökkentőnek a szerződéses nettósítást:

i.            a hitelintézetnek olyan szerződéses nettósítási megállapodásban kell állnia szerződő másik féllel, amely egyetlen jogi kötelezettséget alkot, kiterjed minden benne foglalt ügyletre, oly módon, hogy a szerződő fél nem teljesítése esetén – mulasztás, csőd, felszámolás vagy más hasonló körülmények következtében – a hitelintézet kizárólag azt az összeget követelné, illetve azzal az összeggel tartozna, amely megfelel a beszámított egyedi ügyletek pozitív és negatív piaci értékei nettó összegének;

ii.           a hitelintézetnek az illetékes hatóságok rendelkezésére kellett bocsátania írásos és indokolással ellátott jogi véleményét azzal a céllal, hogy jogi kifogás esetén az illetékes bíróságok és közigazgatási hatóságok az i. pontban ismertetett esetekben megállapíthassák, hogy a hitelintézet követeléseinek és tartozásainak egyenlege az i. pontban megjelölt nettó összegre korlátozódik:

– a szerződő másik fél székhelye szerinti állam joga szerint, és ha egy vállalkozás külföldi fióktelepe érintett, annak az államnak a joga szerint is, ahol a fióktelep elhelyezkedik,

– a figyelembe vett egyedi ügyletekre nézve irányadó jog szerint, valamint

– a szerződéses nettósítás érvénybeléptetéséhez szükséges szerződésre vagy megállapodásra nézve irányadó jog szerint;

iii.          a hitelintézetnek kidolgozott eljárással kell rendelkeznie annak biztosítása céljából, hogy a szerződéses nettósítás jogi érvényességét ellenőrzés alatt tartsa a vonatkozó jogszabályok lehetséges változásainak fényében.

Az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük arról – szükség esetén más illetékes hatóságokkal való egyeztetés után – hogy a szerződéses nettósítás jogilag érvényes az összes érintett állam joga szerint. Ha az illetékes hatóságok nincsenek meggyőződve erről, a szerződéses nettósítási megállapodást nem fogják elismerni kockázatcsökkentőnek a szerződő felek valamelyikére nézve.

Az illetékes hatóságok a szerződéses nettósítás típusai szerint kidolgozott, indokolt jogi véleményeket fogadhatnak el.

Nem ismerhető el kockázatcsökkentőként olyan szerződés, amely megengedi a nem mulasztó félnek, hogy csak korlátozott fizetéseket teljesítsen, illetve hogy egyáltalán ne fizessen a mulasztó fél fizetésképtelensége esetén, még abban az esetben sem, ha a nem teljesítő nettó hitelező (“walkaway clause”).

Az illetékes hatóságok elismerhetik kockázatcsökkentőként azokat a szerződéses nettósítási megállapodásokat, amelyek 14 naptári napos vagy annál rövidebb eredeti futamidejű devizaszerződéseket, írott opciókat vagy olyan hasonló mérlegen kívüli tételeket tartalmaznak, amelyekre ez a melléklet nem vonatkozik, mivel csupán jelentéktelen hitelkockázatot viselnek, vagy egyáltalán nem viselnek semmilyen hitelkockázatot. Ha e szerződések bevonása egy másik nettósítási megállapodásba – pozitív vagy negatív piaci értéküktől függően – a tőkekövetelmények növekedését vagy csökkentését eredményezheti, az illetékes hatóságoknak kötelezniük kell a hitelintézetet arra, hogy ezek kezelése konzisztens legyen.

c) Az elismerés hatásai

i. Adósságmegújítási szerződések

Elsősorban az adósságmegújítási szerződések által rögzített nettó egyszeri összegeket, és nem az érintett bruttó összegeket lehet súlyozni. Így, az 1. módszer alkalmazásával

– az a) lépésben a folyó helyettesítési költséget, és

– a b) lépésben a feltételezett főösszegeket vagy az alapul szolgáló értékeket

lehet megkapni az adósságmegújítási szerződést számításba vételével. A 2. módszer alkalmazásával az a) lépésben a feltételezett főösszeg számítható ki az adósságmegújítási szerződés számításba vételével; a 2. táblázat százalékértékeit alkalmazni kell.

ii. Egyéb nettósítási megállapodások

Az 1. módszer alkalmazásával:

– az a) lépésben a nettósítási megállapodásba foglalt szerződések folyó helyettesítési költségét lehet megkapni a megállapodás eredményeként adódó jelenlegi feltételezett nettó helyettesítési költség számításba vételével; abban az esetben, ha a nettósítás nettó kötelezettséghez vezet a nettó helyettesítési költséget számító hitelintézet részéről, a folyó helyettesítési költséget “0” - nak veszik,

– a b) lépésben a potenciális jövőbeni hitelkockázat mutatója minden olyan szerződésre vonatkozóan, amely szerepel a nettósítási megállapodásban, a következő egyenlet szerint csökkenthető: PCEcsökk = 0,4 * PCEbruttó + 0,6 * NGR * PCEbruttó

ahol

— || PCEcsökk || = || a potenciális jövőbeni hitelkockázat mutatójának csökkentett értéke egy adott ügyféllel kötött minden olyan szerződés esetében, amelyet bevontak egy jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásba.

— || PCEbruttó || = || a potenciális jövőbeni hitelkockázat mutatóinak összege egy adott ügyféllel kötött minden olyan szerződés esetében, amely jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban szerepel, és amelyeket úgy számítanak ki, hogy a feltételezett főösszegeket megszorozzák az 1. táblázatban szereplő százalékokkal.

— || NGR || = || “nettó/bruttó arány”: az illetékes hatóságok választása szerint vagy: i.            külön számítás: a nettó helyettesítési költség – minden szerződésre vonatkozóan, amely jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban szerepel, amelyet egy adott szerződő féllel kötöttek (számláló) és a bruttó helyettesítési költség – minden szerződésre vonatkozóan, amely jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban szerepel, amelyet ugyanazzal a partnerrel kötöttek (nevező) hányadosa; vagy ii.           összesítő számítás: a nettó helyettesítés összegének – amelyet kétoldalú alapon számítottak ki minden szerződéses félre vonatkozóan, számításba véve a jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban érintett szerződéseket (számláló) és a bruttó helyettesítési költséget – minden szerződésre vonatkozóan, amely jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban szerepel (nevező) hányadosa.               Ha a tagállamok választási lehetőséget biztosítanak a hitelintézeteknek, a választott módszert következetesen kell alkalmazni.

A potenciális jövőbeni hitelkockázat fenti képlet szerinti kiszámítása érdekében a tökéletesen illeszkedő szerződések – amelyek a nettósítási megállapodásban szerepelnek – egyetlen szerződésként vehetők számításba, a nettó bevételeknek megfelelő feltételezett főösszeggel. A tökéletesen illeszkedő szerződések olyan határidős devizakontraktusok vagy hasonló szerződések, amelyekben a feltételezett főösszeg megfelel a pénzáramlásoknak, amennyiben a pénzáramlások ugyanabban az értékelési időpontban, részben vagy egészben ugyanabban a pénznemben válnak esedékessé.

A 2. módszer alkalmazásakor az a) lépésben

– a nettósítási megállapodásban figyelembe vett tökéletesen illeszkedő szerződések egyetlen összeggel vehetők számításba, a nettó bevételeknek megfelelő feltételezett főösszeggel. A feltételezett főösszegeket meg kell szorozni a 2. táblázatban megadott százalékokkal,

– a nettósítási megállapodásba foglalt minden más szerződés esetében, az alkalmazandó százalékok a 3. táblázatban feltüntetett mértékben csökkenthetők:

3. TÁBLÁZAT

Eredeti lejárati idő[41] || Kamatlábszerződések || Devizaárfolyam-szerződések

Egy év, vagy rövidebb || 0,35 % || 1,50 %

Egy évnél hosszabb, két évet meg nem haladó || 0,75 % || 3,75 %

Kiegészítő kedvezmény, minden egyes többletév után || 0,75 % || 2,25 %

ê 2000/12/EK

IV. MELLÉKLET

ê 2000/12/EK

ð új szöveg

ð SZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEK ï MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK TÍPUSAI

ê2000/12/EK (kiigazított szöveg)

1. Kamatlábszerződések

a)         egyvalutás kamatláb swapügyletek

b)         bázis swapügyletek

c)         tőzsdén kívüli határidős kamatláb-megállapodások

d)         tőzsdei határidős kamatlábügyletek

e)         vásárolt kamatláb-opciók

f)         egyéb, hasonló jellegű szerződések.

2. Devizaügyletek és arannyal kapcsolatos szerződések

a)         egyvalutás kamatláb swapügyletek

b)         tőzsdén kívüli határidős devizaszerződések

c)         tőzsdei határidős devizaügyletek

d)         megvásárolt devizaopciók

e)         egyéb, hasonló jellegű szerződések

f)         az a)-e) alpontban szereplőhöz hasonló jellegű, arannyal kapcsolatos szerződések.

3. Az 1. pont a)-e) alpontjához és a 2. pont a)-d) alpontjához hasonló jellegű, más báziselemeket vagy indexeket tartalmazó szerződések a következőkkel kapcsolatban:

a)         részvények

b)         nemesfémek, kivéve arany

c)         áruk, kivéve nemesfémek

d)         egyéb, hasonló jellegű szerződések. b) lépés  a potenciális jövőbeni hitelkockázatot kifejező szám meghatározásához[42] a fiktív főösszegeket, vagy az alapul szolgáló értékeket meg kell szorozni a következő százalékos arányokkal:

é

ò új szöveg

V–XII. MELLÉKLET

[OMISSIS]

ò új szöveg

XIII. MELLÉKLET

A. RÉSZ

HATÁLYON KÍVÜL HELYEZETT IRÁNYELVEK EGYMÁST KÖVETŐ MÓDOSÍTÁSAIKKAL

(a 158. cikkben említettek szerint)

Az Európai Parlament és a Tanács 2000. március 20-i 2000/12/EK irányelve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2000. szeptember 18-i 2000/28/EK irányelve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2000/12/EK irányelv módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2002/87/EK irányelve a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, 79/267/EGK, 92/49/EGK, 92/96/EGK, 93/6/EGK és 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról

Csak a 29. cikk 1. pontjának a) és b) pontja, a 29. cikk 2. pontja, a 29. cikk 4. pontjának a) és b) pontja, a 29. cikk 5. pontja, a 29. cikk 6. pontja, a 29. cikk 7. pontjának a) és b) pontja, a 29. cikk 8. pontja, a 29. cikk 9. pontja, a 29. cikk 10. pontja, a 29. cikk 11. pontja

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK, és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, és a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

Csak a 68. cikk

A Bizottság 2004. április 27-i 2004/69/EK irányelve a „multilaterális fejlesztési bankok” fogalommeghatározása tekintetében a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (EGT vonatkozású szöveg)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelve a 73/239/EGK, 85/611/EGK, 91/675/EGK, 92/49/EGK, 93/6/EGK és 94/19/EK tanácsi irányelvek, valamint a 98/78/EK, 2000/12/EK, 2001/34/EK, 2002/83/EK és 2002/87/EK irányelvek módosításáról, a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó bizottság új szervezeti felépítése kialakításának céljából.

Csak a 3. cikk

HATÁLYON KÍVÜL NEM HELYEZETT MÓDOSÍTÁSOK

2003 évi csatlakozási okmány

B. RÉSZ

VÉGREHAJTÁSI HATÁRIDŐK

(a 158. cikkben említettek szerint)

Irányelv || || Végrehajtási határidő

2000/12/EK irányelv || || -----

2000/28/EK irányelv || || 2002.4.27

2002/87/EK irányelv || || 2004.8.11.

2004/39/EK irányelv || || Még nem ismert

2004/69/EK irányelv || || 2004.6.30.

2004/xx/EK irányelv || || Még nem ismert

XIV. MELLÉKLET

KORRELÁCIÓS TÁBLA

Ezen irányelv || 2000/12/EK irányelv || 2000/28/EK irányelv || 2001/87/EK irányelv || 2004/69/EK irányelv || 2004/xx/EK irányelv

1. cikk || 2. cikk (1) és (2) bekezdés || || || ||

2. cikk (1) bekezdés || 2. cikk (3) bekezdés Csatlakozási okmány || || || ||

2. cikk (2) bekezdés || 2. cikk (4) bekezdés || || || ||

3. cikk || 2. cikk (5) és (6) bekezdés || || || ||

3. cikk (1) bekezdés utolsó mondat || || || || || 3. cikk 2. pont

4. cikk 1. pont (1) bekezdés || 1. cikk (1) bekezdés || || || ||

4. cikk 1. pont (2)-(5) bekezdés || || 1. cikk (2)-(5) bekezdés || || ||

4. cikk 1. pont (7)-(9) bekezdés || || 1. cikk (6)-(8) bekezdés || || ||

4. cikk 1. pont (10) bekezdés || || || 29. cikk 1. pont a) alpont || ||

4. cikk 1. pont (11)-(14) bekezdés || 1. cikk (10), (12) és (13) bekezdés || || || ||

4. cikk 1. pont (21) és (22) bekezdés || || || 29. cikk 1. pont b) alpont || ||

4. cikk 1. pont (23) bekezdés || 1. cikk (23) bekezdés || || || ||

4. cikk 1. pont (45)-(47) bekezdés || 1. cikk (25)-(27) bekezdés || || || ||

4. cikk 2. pont || 1. cikk (1) bekezdés második albekezdés || || || ||

5. cikk || 3. cikk || || || ||

6. cikk || 4. cikk || || || ||

7. cikk || 8. cikk || || || ||

8. cikk || 9. cikk || || || ||

9. cikk (1) bekezdés || 5. cikk (1) bekezdés és 1. cikk (11) bekezdés || || || ||

9. cikk (2) bekezdés || 5. cikk (2) bekezdés || || || ||

10. cikk || 5. cikk (3)-(7) bekezdés || || || ||

11. cikk || 6. cikk || || || ||

12. cikk || 7. cikk || || || ||

13. cikk || 10. cikk || || || ||

14. cikk || 11. cikk || || || ||

15. cikk (1) bekezdés || 12. cikk || || || ||

15. cikk (2) és (3) bekezdés || || || 29. cikk 2. pont || ||

16. cikk || 13. cikk || || || ||

17. cikk || 14. cikk || || || ||

18. cikk || 15. cikk || || || ||

19. cikk (1) bekezdés || 16. cikk (1) bekezdés || || || ||

19. cikk (2) bekezdés || || || 29. cikk 3. pont || ||

20. cikk || 16. cikk (3) bekezdés || || || ||

21. cikk || 16. cikk (4)-(6) bekezdés || || || ||

22. cikk || 17. cikk || || || ||

23. cikk || 18. cikk || || || ||

24. cikk (1) bekezdés || 19. cikk (1)–(3) bekezdés || || || ||

24. cikk (2) bekezdés || 19. cikk (6) bekezdés || || || ||

24. cikk (3) bekezdés || 19. cikk (4) bekezdés || || || ||

25. cikk (1)-(3) bekezdés || 20. cikk (1)-(3) bekezdés, 1. és 2. albekezdés || || || ||

25. cikk (3) bekezdés || 19. cikk (5) bekezdés || || || ||

25. cikk (4) bekezdés || 20. cikk (3) bekezdés 3. albekezdés || || || ||

26. cikk || 20. cikk (4)-(7) bekezdés || || || ||

27. cikk || 1. cikk (3) bekezdés záró rendelkezés || || || ||

28. cikk || 21. cikk || || || ||

29. cikk || 22. cikk || || || ||

30. cikk || 22. cikk (2)-(4) bekezdés || || || ||

31. cikk || 22. cikk (5) bekezdés || || || ||

32. cikk || 22. cikk (6) bekezdés || || || ||

33. cikk || 22. cikk (7) bekezdés || || || ||

34. cikk || 22. cikk (8) bekezdés || || || ||

35. cikk || 22. cikk (9) bekezdés || || || ||

36. cikk || 22. cikk (10) bekezdés || || || ||

37. cikk || 22. cikk (11) bekezdés || || || ||

38. cikk || 24. cikk || || || ||

39. cikk (1) és (2) bekezdés || 25. cikk || || || ||

39. cikk (2) bekezdés || || || || || 3. cikk 8. pont

40. cikk || 26. cikk || || || ||

41. cikk || 27. cikk || || || ||

42. cikk || 28. cikk || || || ||

43. cikk || 29. cikk || || || ||

44. cikk || 30. cikk (1)-(3) bekezdés || || || ||

45. cikk || 30. cikk (4) bekezdés || || || ||

46. cikk || 30. cikk (3) bekezdés || || || ||

47. cikk || 30. cikk (5) bekezdés || || || ||

48. cikk || 30. cikk (6) és (7) bekezdés || || || ||

49. cikk || 30. cikk (8) bekezdés || || || ||

50. cikk || 30. cikk (9) bekezdés 1. és 2. albekezdés || || || ||

51. cikk || 30. cikk (9) bekezdés 3. albekezdés || || || ||

52. cikk || 30. cikk (10) bekezdés || || || ||

53. cikk || 31. cikk || || || ||

54. cikk || 32. cikk || || || ||

55. cikk || 33. cikk || || || ||

56. cikk || 34. cikk (1) bekezdés || || || ||

57. cikk || 34. cikk (2) bekezdés 1. albekezdés 34. cikk (1) bekezdés 2. pont utolsó mondat || || 29. cikk 4. pont a) alpont || ||

58. cikk || || || 29. cikk 4. pont b) alpont || ||

59. cikk || || || 29. cikk 4. pont b) alpont || ||

60. cikk || || || 29. cikk 4. pont b) alpont || ||

61. cikk || 34. cikk (3) és (4) bekezdés || || || ||

63. cikk || 35. cikk || || || ||

64. cikk || 36. cikk || || || ||

65. cikk || 37. cikk || || || ||

66. cikk (1) és (2) bekezdés || 38. cikk (1) és (2) bekezdés || || || ||

67. cikk || 39. cikk || || || ||

73. cikk || 52. cikk (3) bekezdés || || || ||

106. cikk || 1. cikk (24) bekezdés || || || ||

107. cikk || 1. cikk (1) bekezdés 3. albekezdés || || || ||

108. cikk || 48. cikk (1) bekezdés || || || ||

109. cikk || 48. cikk (4) bekezdés 1. albekezdés || || || ||

110. cikk || 48. cikk (2) bekezdéstől a (4) bekezdés 2. albekezdéséig || || || ||

111. cikk || 49. cikk (1)-(5) bekezdés || || || ||

113. cikk (1)-(3) bekezdés || 49. cikk (4), (6) és (7) bekezdés || || || ||

115. cikk (1) és (2) bekezdés || 49. cikk (8) és (9) bekezdés || || || ||

116. cikk || 49. cikk (10) bekezdés || || || ||

117. cikk || 49. cikk (11) bekezdés || || || ||

118. cikk || 50. cikk || || || ||

120. cikk || 51. cikk (1), (2) és (5) bekezdés || || || ||

121. cikk || 51. cikk (4) bekezdés || || || ||

122. cikk (1) és (2) bekezdés || 51. cikk (6) bekezdés || || 29. cikk (5) bekezdés || ||

125. cikk || 53. cikk (1) és (2) bekezdés || || || ||

126. cikk || 53. cikk (3) bekezdés || || || ||

128. cikk || 53. cikk (5) bekezdés || || || ||

133. cikk (1) bekezdés || 54. cikk (1) bekezdés || || 29. cikk (7) bekezdés a) pont || ||

133. cikk (2) és (3) bekezdés || 54. cikk (2) és (3) bekezdés || || || ||

134. cikk (1) bekezdés || 54. cikk (4) bekezdés 1. albekezdés || || || ||

134. cikk (2) bekezdés || 54. cikk (4) bekezdés 2. albekezdés || || || ||

135. cikk || || || 29. cikk (8) bekezdés || ||

137. cikk || 55. cikk (1) és (2) bekezdés || || || ||

138. cikk || || || 29. cikk (9) bekezdés || ||

139. cikk || 56. cikk (1)-(3) bekezdés || || || ||

140. cikk || 56. cikk (4)-(6) bekezdés || || || ||

141. cikk || 56. cikk (7) bekezdés || || 29. cikk (10) bekezdés || ||

142. cikk || 56. cikk (8) bekezdés || || || ||

143. cikk || || || 29. cikk (11) bekezdés || || 3. cikk 10. pont

150. cikk || 60. cikk (1) bekezdés || || || ||

151. cikk || 60. cikk (2) bekezdés || || || || 3. cikk 10. pont

158. cikk || 67. cikk || || || ||

159. cikk || 68. cikk || || || ||

160. cikk || 69. cikk || || || ||

I. melléklet || I. melléklet || || || ||

I. melléklet záró rendelkezés || || || || 68. cikk ||

II. melléklet || II. melléklet || || || ||

III. melléklet || III. melléklet || || || ||

IV. melléklet || IV. melléklet || || || ||

[1]               A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot a Tizek Csoportja (G-10) országai központi bankjainak irányítói hozták létre. Tagjait a következő országok bankfelügyeleti hatóságainak képviselői alkotják: Belgium, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Svájc, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Az Európai Bizottság megfigyelőként vesz részt az Európai Központi Bankkal együtt.

[2]               Bár az ipari országok G-10 csoportja az 1988-as egyezményt nemzetközileg tevékeny bankokra kötötte meg, mégis világszerte alkalmazták valamennyi méretű és komplexitású bankra.

[3]               HL S 167., 2002.8.29.

[4]               Elérhető a Bizottság honlapján - http://europa.eu.int/comm/internal_market/regcapital/index_en.htm

[5]               HL C […]  .

[6]               Az Európai Parlament Ö […] Õ 2000. január 20-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem hirdették ki) és a Tanács Ö […] Õ 2000. március 13-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem hirdették ki).

[7]               HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

[8]               HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv .

[9]               HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv .

[10]             HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv .

[11]             HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv .

[12]             HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv .

[13]             HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv .

[14]             HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2004/xx/EK irányelvvel módosított irányelv (HL L., […])

[15]             HL L 3., 2004.1.7., 28. o.

[16]             HL L 372., 1986.31.12., 1.o.

[17]             HL L 193., 1983.7.18., 1.o. A legutóbb a Ö 2003/51/EK irányelvvel (HL L 178., 2003.7.17., 16. o.) Õ módosított irányelv.

[18]             HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

[19]             Ö HL L 184., 1999.7.17., 23. o. Õ

[20]             HL L 275., 2000.10.27., 39. o.

[21]             HL L 141., 1993.6.11., 1. o.

[22]             HL L 222., 1978.14.8., 11. o.

[23]             HL L 35., 2003.2.11., 1.o.

[24]             A Tanács 1988. december 12-i 88/627/EGK irányelve a tőzsdén jegyzett társaságokban a minősített tulajdoni részesedés megszerzésére vagy eladására vonatkozó információk közzétételéről (HL L 348. szám, 1988.12.17., 62.o.).

[25]             HL L 184. , 2001.7.6., p. 1.

[26]             HL L 126., 1984.5.12., 20.o.

[27]             HL L 222., 1978.8.14., 11. o. A legutóbb a 1999/60/EK irányelvvel módosított irányelv (HL L 62., 1999.6.26., 65. o.).

[28]             HL L 375., 1985.12.31., 3. o. A legutóbb a 95/26/EK irányelvvel módosított irányelv (HL L 168., 1995.7.18., 7. o.).

[29]             Ö HL L 228., 1973.8.16., 3. o Õ.

[30]             Ö HL L 63., 1979.3.13., 1. o Õ.

[31]             HL L 330., 1998.5.12., 1.o.

[32]             A Tanács 1993. május 10-i 93/22/EGK irányelve az értékpapír-befektetési szolgáltatásokról (HL L 141., 1993.6.11., 27. o.). A legutóbb a 97/9/EK irányelvvel (HL L 84., 1997.03.26., 22. o.). módosított irányelv.

[33]             Beleértve többek között: fogyasztási hitel, jelzálog-hitel, faktoring visszkereseti joggal vagy anélkül, kereskedelmi tranzakciók finanszírozása (beleértve a forfetírozást).

[34]             HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

[35]             A Tanács 1993. március 15-i 93/6/EGK irányelve a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről (HL L 141., 1993.6.11., 1. o.). A legutóbb a 98/33/EK irányelvvel (HL L 204., 1998.7.21., 29. o.) módosított irányelv.

[36]             Kivéve az egyvalutás „lebegő-lebegő” kamatláb swapügyleteket, amelyekben csak a folyó helyettesítési költséget kell kiszámítani.

[37]             Azokat a szerződéseket, amelyek nem tartoznak az e táblázatban szereplő öt kategóriába, a nemesfémekre nem vonatkozó áruszerződésként kell kezelni.

[38]             Olyan szerződések esetében, amelyekben a tőke többször cserélődik, a százalékokat meg kell szorozni a szerződés szerint még teljesítendő fennmaradó fizetések számával.

[39]             Olyan szerződések esetében, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a fennálló kockázatvállalást meghatározott fizetési időpontokat követően fedezzék, és amelyek esetében a futamidőket újra megállapítják, oly módon, hogy a szerződés piaci értéke nulla legyen a szóban forgó, meghatározott fizetési időpontokban, a hátralévő futamidő a következő megállapításig hátralévő időnek felel meg. Kamatlábszerződések esetében, amelyek e kritériumoknak eleget tesznek, és amelyek fennmaradó lejárati ideje meghaladja az egy évet, a százalék nem lehet magasabb, mint 0,5 %.

[40]             Kamatlábszerződések esetében a hitelintézetek - az illetékes hatóságok egyetértésével - eredeti vagy fennmaradó futamidőt egyaránt választhatnak.

[41]             Kamatlábszerződések esetében a hitelintézetek - az illetékes hatóságok egyetértésével - eredeti vagy fennmaradó futamidőt egyaránt választhatnak.

[42]             Kivéve az egyvalutás „lebegő-lebegő” kamatláb swapügyleteket, amelyekben csak a folyó helyettesítési költséget kell kiszámítani.

HU

|| AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA

Brüsszel, 2004.7.14.

COM(2004) 496 végleges

2004/0155 (COD) 2004/0159 (COD) II. kötet

 

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVEI

a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv átdolgozásáról

(előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2004) 921}

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

2004/0159 (COD)

Javaslat

Ö AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS Õ I IRÁNYELVE

a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről

(átdolgozás)

Ö AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, Õ

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 57. Ö 47. Õ cikke (2) bekezdésérenek első és harmadik mondatára,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

együttműködésben az Európai Parlamenttel[2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3],

Ötekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[4]Õ,

Öa Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva[5]Õ,

mivel:

ò új szöveg

(1) A befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelvet[6] többször és jelentős mértékben módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az áttekinthetőség érdekében az irányelvet át kell dolgozni.

93/6/EGK (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(2) Mivel Az értékpapír befektetési szolgáltatásokról szóló, 1993. május 10-i 93/22/EGK tanácsi irányelv[7] Ö A pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, valamint a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[8] módosításáról, és a 93/22/EGK tanácsi irányelv[9] hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv Õ fő Ö egyik Õ célkitűzése, hogy a saját tagállamuk illetékes hatóságai által engedélyezett és e hatóságok által felügyelt befektetési vállalkozások számára lehetővé tegye fióktelepek létrehozását és a szabad szolgáltatásnyújtást más tagállamokban;. mivel aAz említett irányelv ennek megfelelően rendelkezik a befektetési vállalkozások működésének engedélyezésére és üzleti tevékenységének folytatására vonatkozó szabályok összehangolásáról;.

93/6/EGK (2) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(3) mivel aA előbbi irányelv azonban nem határoz meg közös előírásokat a befektetési vállalkozások saját tőkéjével kapcsolatban, valamint nem határozza meg ezen vállalkozások indulótőkéjének összegét sem; mivel nem közös kereteket Ö sem Õ határoz meg az ezen vállalkozások által viselt kockázatok figyelemmel kísérésére;. mivel több rendelkezésében hivatkozik egy másik közösségi kezdeményezésre, amelynek célja éppen az összehangolt intézkedések elfogadása lenne e területen;

93/6/EGK (3) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(4) mivel az elfogadott megközelítés Ö Helyénvaló Õ csak az engedélyezés és a prudenciális felügyeleti rendszerek kölcsönös elismerésének biztosításához szükséges és elégséges alapvető harmonizáció megteremtése; mivel A belső pénzügyi piac keretében a kölcsönös elismerés megvalósításához szükséges harmonizációnak alapvető kérdései intézkedéseket Ö kell megállapítani Õ a befektetési vállalkozások saját tőkéje meghatározásának összehangolására elfogadása, indulótőkéjük összegének meghatározására, valamint közös keretek létrehozására a befektetési vállalkozások által viselt kockázatok figyelemmel kísérésére;.

ò új szöveg

(5) Mivel a javasolt intézkedések célját tagállami szinten nem lehet kellő mértékben megvalósítani, s ezért a javasolt intézkedés mértékére és hatásaira tekintettel ezek a célok közösségi szinten jobban megvalósíthatóak, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Ez az irányelv az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően az e célok eléréséhez szükséges intézkedésekre korlátozódik, nem lépi túl az e célhoz szükséges intézkedéseket.

93/6/EGK (4) preambulumbekezdés

(6) mivel iIndokolt különböző összegű indulótőkét megállapítani azoktól a tevékenységektől függően, amelyeket a befektetési vállalkozások engedélyük alapján végezhetnek;.

93/6/EGK (5) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(7) mivel bBizonyos feltételek mellett a már létező befektetési vállalkozásoknak meg kell engedni üzleti tevékenységük folytatását akkor is, ha az új Ö befektetési Õ vállalkozások számára előírt minimális indulótőke összegével nem rendelkeznek;.

93/6/EGK (6) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(8) mivel a A tagállamoknak az ezen irányelvben foglalt szabályoknál szigorúbbakat Ö is Õ megállapíthatnak;.

93/6/EGK (7) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel ez az irányelv széles körű nemzetközi törekvés részét képezi a befektetési vállalkozások és a hitelintézetek (a továbbiakban együttesen: «intézmények» ) felügyeletére vonatkozó, hatályban lévő szabályok közelítése érdekében;

ò új szöveg

(9) A belső piac zavartalan működése nemcsak jogi szabályozást tesz szükségessé, hanem a tagállamok illetékes hatóságai közötti szoros és rendszeres együttműködést, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlat jelentősen megerősített konvergenciáját is.

93/6/EGK (8) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel az intézetek szavatolótőkéjére vonatkozó közös, alapvető előírások a befektetési szolgáltatási szektor belső piacán kulcsfon-tosságúak, tekintettel arra, hogy a szavatolótőke biztosítja az intézmények folyamatos működését és a befektetők védelmét;

ò új szöveg

(10) Mivel a befektetési vállalkozásoknak a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységük vonatkozásában ugyanazok a kockázatai, mint a hitelintézeteknek, helyénvaló a 2002/12/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseit a befektetési vállalkozásokra is alkalmazni.

ê 93/6/EGK preambulumbekezdés 9 (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(11) mivel a közös pénzügyi piacon az intézmények, legyenek azok A befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek ð (a továbbiakban együttesen: „intézmények”) szavatolótőkéje az intézmények folyamatos működésének és a befektetők védelmének biztosítása érdekében szolgálhat az olyan veszteségek fedezésére, amelyeket nem ellensúlyoz megfelelő mértékű nyereség. A szavatolótőke fontos mércéül szolgál az illetékes hatóságok számára is, különösen az intézmények fizetőképességének felmérése során és egyéb prudenciális célok érvényesítésénél. Ezen túlmenően a belső piacon az intézmények, akár befektetési vállalkozások, akár hitelintézetek, ï közvetlen versenyre lépnek egymással. ð Ezért a Közösség pénzügyi rendszerének erősítésére és a verseny torzulásának megakadályozására helyénvaló a szavatolótőkére vonatkozóan közös, alapvető előírásokat megállapítani. ï

ê 93/6/EK preambulumbekezdés 10 (kiigazított szöveg)

mivel ezért kívánatos az egyenlőség megteremtése a hitelintézetekkel és befektetési vállalkozásokkal való bánásmód terén;

ò új szöveg

(12) Ezen céloknál fogva helyénvaló a szavatolótőke 2000/12/EK irányelvben megállapított meghatározását alapul venni, és olyan kiegészítő külön szabályokról rendelkezni, amelyek figyelembe veszik a tőkekövetelményekkel kapcsolatos piaci kockázatok eltérő körét.

93/6/EGK (11) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(13) mivel aA hitelintézeteket illetően már megállapításra kerültek közös előírások a Ö különféle Õ hitelkockázatok felügyeletére és figyelemmel kísérésére a hitelintézetek szolvenciamutatójáról szóló, 1989. december 18-i 89/647/EGK tanácsi irányelvben Ö 2000/12/EK irányelvben Õ;.

ò új szöveg

(14) E tekintetben a minimum tőkekövetelményekre vonatkozó rendelkezéseket más, olyan sajátos jogi eszközökkel együtt kell figyelembe venni, amelyek szintén az intézményekre vonatkozó alapvető felügyeleti technikák harmonizációját célozzák.

93/6/EGK (12) preambulumbekezdés

(15) mivel kKözös előírásokat kell alkotni a hitelintézetek által viselt piaci kockázatokra, és kiegészítő kereteket kell biztosítani az intézmények által viselt kockázatok, különös tekintettel a piaci kockázatok, és még inkább a pozíciókockázatok, a partnerkockázat/elszámolási kockázatok és a devizaárfolyam-kockázatok felügyeletére;.

93/6/EGK (13) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(16) mivel be kell vezetni Ö Rendelkezni Õ kell a kereskedési könyv fogalmáról, amely tartalmazza a kereskedési céllal tartott értékpapír- és más pénzügyieszköz-pozíciókat, amelyek főként a piaci kockázatnak és a fogyasztóknak nyújtott bizonyos pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kockázatnak vannak kitéve;.

93/6/EGK (14) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(17) mivel kívánatos, hogy Azon intézmények Ö igazgatási terhének csökkentése céljából Õ , amelyek kereskedési könyvvel kapcsolatos tevékenysége mind abszolút, mind relatív értelemben elhanyagolható, lehetőséget kell biztosítani Ö ezen intézményeknek Õ az ezen irányelvhez csatolt I. és II. mellékletben előírt követelmények helyett a 89/647/EGK [2000/12/EK] irányelv alkalmazására;.

93/6/EGK (15) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(18) mivel aAz elszámolási/szállítási kockázat figyelemmel kísérésekor fontos figyelembe venni, hogy léteznek olyan rendszerek, amelyek hatékony védelmet nyújtanak a fenti kockázatok csökkentésére;.

93/6/EGK (16) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(19) mivel az intézményeknek minden esetben meg kell felelniük ennek az irányelvnek a devizaárfolyam-kockázat fedezetét illetően, a teljes üzleti tevékenységükre vonatkozóan; Ö . Õ mivel aAlacsonyabb tőkekövetelményt kell előírni az – akár statisztikailag alátámasztottan, akár kötelező érvényű kormányközi megállapodásoknak tulajdoníthatóan – egymáshoz szorosan kapcsolódó valutákhoz fűződő pozíciókra, különös tekintettel az Európai Monetáris Unió létrehozására;.

93/6/EGK (17) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(20) mivel aAz minden intézményekben létező, az üzleti tevékenység egészére vonatkozó kamatlábkockázatot figyelemmel kísérő és ellenőrző belső rendszerek rendkívül fontos módját képezik az ilyen kockázatok csökkentésének; Ö . Õ mivel kKövetkezésképpen ezeket a rendszereket a illetékes hatóságoknak Ö kell felügyelni Õ vizsgálatának alá kell vetni;.

93/6/EGK (18) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(21) mivel a hitelintézetek nagykockázatainak felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1992. december 21-i 92/121/EGK tanácsi irányelvnek Ö Mivel a [2000/12/EK] irányelv Õ nem irányul Ö nem hoz létre Õ közös szabályokat létrehozására az olyan tevékenységek nagykockázatainak felügyeletére Ö és ellenőrzésére Õ vonatkozóan, amelyek főként piaci kockázatoknak vannak kitéve Ö , ezért helyénvaló ilyen szabályokat megállapítani Õ ; mivel az előbbi irányelv hivatkozik egy másik közösségi kezdeményezésre, melynek célja a módszerek kellő összehangolása ezen a területen;.

93/6/EGK (19) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel közös szabályokat kell elfogadni a befektetési vállalkozások által viselt nagykockázatok felügyeletére és ellenőrzésére;

ò új szöveg

(22) A működési kockázat az olyan intézményeket érintő jelentős kockázat, amelyeknek a szavatolótőkéből kell biztosítani a fedezetet. Alapvetően fontos, hogy alternatív módszerek biztosításával figyelembe vételre kerüljön az EU-ban működő intézmények sokfélesége.

93/6/EGK (20)–(22) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel a hitelintézetek saját tőkéjének fogalma a hitelintézetek saját tőkéjéről szóló, 1989. április 17-i 89/299/EGK tanácsi irányelvben már meghatározásra került;

mivel az intézetek saját tőkéjének meghatározásához e meghatározásnak kell alapul szolgálnia;

mivel azonban indokolt, hogy ennek az irányelvnek az alkalmazásában az intézetek saját tőkéjének meghatározása eltérjen a fent említett irányelvben találhatótól annak érdekében, hogy az ezen intézetek által folytatott, főként piaci kockázatokkal járó tevékenységek sajátosságai is figyelembevételre kerüljenek;

93/6/EGK (23) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(23) mivel a hitelintézetek konszolidált alapon történő felügyeletéről szóló, 1992. április 6-i 92/30/EGK tanácsi irányelv Ö A [2000/12/EK] irányelv Õ kimondja a konszolidáció elvét; Ö . Õ mivel aAz előbbi irányelv nem állapít meg közös szabályokat az elsősorban piaci kockázatoknak kitett tevékenységet folytató pénzügyi szervezetek konszolidációjára;. mivel ez az irányelv hivatkozik egy másik közösségi kezdeményezésre, amelynek célja összehangolt intézkedések elfogadása ezen a területen;

ò új szöveg

(24) Az egy csoporton belüli intézmények megfelelő szolvenciájának biztosítása érdekében alapvetően fontos az, hogy a minimum tőkekövetelményeket a csoport összevont alapú pénzügyi helyzete alapján alkalmazzák. Annak biztosítására, hogy a szavatolótőke megfelelő elosztásra kerüljön a csoporton belül és szükség szerint rendelkezésre álljon a befektetések védelmére, a minimum tőkekövetelményeket a csoporton belüli egyes intézményekre kell alkalmazni, amennyiben ezt a célkitűzést nem lehet eredményesen másként elérni.

93/6/EGK (24) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(25) mivel aA 92/30/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv nem alkalmazható a befektetési vállalkozásból vagy vállalkozásokból álló, de hitelintézetet magában nem foglaló csoportokra;. mivel azonban kívánatosnak látszott Ezért közös keretről Ö kell rendelkezni Õ biztosítani a befektetési vállalkozások konszolidált alapon történő felügyeletének bevezetéséhez;.

ò új szöveg

(26) Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy az olyan kockázatokra tekintettel, amelyek őket érintik, illetve érinthetik, megfelelő mennyiségű, minőségű és elosztású belső tőkével rendelkezzenek. Ennek megfelelően az intézményeknek stratégiával és eljárásokkal kell rendelkezniük belső tőkéjük megfelelőségének értékelésére és fenntartására.

(27) Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmények szavatoló tőkéjének megfelelőségét tekintettel azokra a kockázatokra, amelyeknek az intézmények ki vannak téve.

(28) Ahhoz, hogy a belső piac hatékonyan működjön, alapvetően fontos, hogy jelentősen javuljon a konvergencia az összehangolt közösségi jogszabályok rendelkezéseinek végrehajtása és alkalmazása között.

(29) Ugyanezen oknál fogva és annak biztosítása érdekében, hogy a több tagállamban tevékenységet folytató közösségi intézményekre az egyes tagállamok illetékes engedélyezési és felügyeleti hatóságai folyamatos feladatainak eredményeként ne háruljanak aránytalan terhek, alapvetően fontos az illetékes hatóságok közötti együttműködés jelentős javítása. Ebben az összefüggésben meg kell erősíteni az összevont felügyeletet ellátó hatóság szerepét.

(30) Annak érdekében, hogy a belső piac egyre hatékonyabban működjön és a Közösség állampolgárai számára biztosítva legyen a megfelelő szintű átláthatóság, szükséges, hogy az illetékes hatóságok oly módon hozzák nyilvánosságra ezen irányelv követelményei végrehajtásának módozatát, ami lehetővé teszi az érdemi összehasonlítást.

(31) A piaci fegyelem erősítése, valamint az intézmények arra való ösztönzése érdekében, hogy javítsák piaci stratégiájukat, kockázatellenőrzésüket és belső irányítási szervezetüket, rendelkezni kell az intézmények megfelelő nyilvánosságra hozatali folyamatairól.

93/6/EGK (25) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(32) mivel időről időre szükségessé válhat az ezen irányelvben megállapított részletes szabályok technikai kiigazítása a befektetési szolgáltatások területén kialakult új fejlemények figyelembevétele érdekében; mivel a Bizottság ennek megfelelően e kiigazításokat azok szükségessé válásakor javasolni fogja ð Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[10] összhangban kell elfogadni. ï

ê 93/6/EGK (26) preambulumbekezdés

mivel a Tanácsnak egy későbbi szakaszban rendelkeznie kell ezen irányelvnek a műszaki haladáshoz történő igazításáról a Bizottságra átruházott végrehajtási jogkör gyakorlására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 1987. július 13-i 87/373/EGK tanácsi határozatnak[11] megfelelően; mivel a Bizottság javaslatára magának a Tanácsnak kell elvégeznie ezeket a kiigazításokat;

93/6/EGK (27) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel az irányelv alkalmazásának időpontjától számított három éven belül rendelkezni kell az irányelvnek a tapasztalatoknak, a pénzügyi piacok alakulásának és a szabályozó hatóságok nemzetközi fórumain végzett munkának megfelelő felülvizsgálatáról; mivel e felülvizsgálatnak magában kell foglalnia az olyan területek listájának esetleges felülvizsgálatát is, amelyek technikai kiigazítások alá eshetnek;

93/6/EGK (28) preambulumbekezdés

mivel ez az irányelv és az értékpapírok terén a befektetési szolgáltatásokról szóló, 93/22/EGK irányelv olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy különböző időpontokban történő hatálybalépésük a verseny torzulásához vezethetne;

ò új szöveg

(33) A piaci zavarok elkerülése és a szavatolótőke általános szintjének folyamatos biztosítása érdekében, helyénvaló különleges átmeneti szabályokról rendelkezni.

(34) Ez a rendelet összhangban áll az alapvető jogokkal, valamint figyelembe veszi különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket mint a közösségi jog általános elveit.

(35) Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettségnek azokra a rendelkezésekre kell szorítkoznia, amelyek az eddigi irányelvekhez képest lényegi módosítást képviselnek. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvek értelmében merül fel.

(36) Ez az irányelv nem sértheti a VIII. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

93/6/EGK (kiigazított szöveg)

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

Ö I. FEJEZET Õ

Ö Tárgy, hatály és fogalommeghatározások Õ

Ö 1. szakasz Õ

Ö Tárgy és hatály Õ

93/6/EGK (kiigazított szöveg)

1. cikk

1.         Ö Ez az irányelv megállapítja a befektetési vállalkozásokra és a hitelintézetekre vonatkozó tőkemegfelelési követelményeket, valamint az ezek kiszámítására és prudenciális felügyeletére vonatkozó szabályokat. Õ A tagállamok ezen irányelv követelményeit a 2. cikkben meghatározott befektetési vállalkozásokra és hitelintézetekre alkalmazzák.

2.         A tagállamok további, illetve szigorúbb követelményeket támaszthatnak az általuk engedélyezett befektetési vállalkozásokkal és hitelintézetekkel szemben.

ò új szöveg

2. cikk

1.         Ezen irányelv 18., 20., 28-32., 34. és 39. cikkére figyelemmel a [2000/12/EK] irányelv 68-73. cikke értelemszerűen alkalmazandó a befektetési vállalkozásokra.

Ezenkívül a [2000/12/EK] irányelv 71-73. cikkei az alábbi helyzetekben alkalmazandók:

a)      olyan befektetési vállalkozás esetében, amelynek anyavállalata tagállami hitelintézet anyavállalat;

b)      olyan hitelintézet esetében, amelynek anyavállalata tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat;

Amennyiben egy pénzügyi holdingtársaságnak hitelintézet és befektetési vállalkozás is leányvállalata, a hitelintézetre a követelmények a pénzügyi holdingtársaság összevont pénzügyi helyzete alapján alkalmazandók.

93/6/EGK 7. cikk (1)–(2) bekezdés (kiigazított szöveg)

7. cikk

Általános elvek

1.         A 4. és 5. cikkben előírt tőkekövetelményeket az olyan intézmények esetében, amelyek az ilyen vállalkozásoknak nem az anyavállalatai, illetve leányvállalatai, egyéni alapon kell alkalmazni.

2.         A 4. és 5. cikkben előírt követelményeket:

– minden olyan intézmény esetében, amelynek leányvállalata a 92/30/EGK irányelv értelmében vett hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy egyéb pénzügyi intézmény, vagy amelynek ilyen szervezetben részesedése van, és

– minden olyan intézmény esetében, amelynek anyavállalata pénzügyi holdingtársaság,

konszolidált alapon kell alkalmazni, a fent említett irányelvben és e cikk (7)-(14) bekezdésében megállapított módszereknek megfelelően.

93/6/EGK 7. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

è1 2004/xx/EK 1. cikk

ð új szöveg

2.         Amikor valamely, az (2) bekezdés Ö (1) bekezdés Õ hatálya alá tartozó csoport tagjai között nincs hitelintézet, a 92/30/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelvet kell alkalmazni,a következőkre módosításokra is figyelemmel:

– pénzügyi holdingtársaság olyan pénzügyi intézmény, amelynek leányvállalatai kivétel nélkül vagy alapvetően befektetési vállalkozások vagy olyan egyéb pénzügyi szervezetek, amelyek közül legalább egy befektetési vállalkozásnak minősül, és amely a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében nem minősül vegyes pénzügyi holdingtársaságnak[12],

– vegyes tevékenységű holdingtársaság olyan anyavállalat, amely a 2002/87/EK irányelv értelmében nem minősül pénzügyi holdingtársaságnak, befektetési vállalkozásnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy befektetési vállalkozásnak minősül,

– -         illetékes hatóságok azok a nemzeti hatóságok, amelyeket törvényi vagy rendeleti rendelkezések hatalmaznak fel a befektetési vállalkozások felügyeletére

– a 92/30/EGK irányelv 3. cikke (5) bekezdésének második pontját nem kell alkalmazni,

ða) ahol az irányelv „hitelintézeteket” említ, ott „befektetési vállalkozásokat” kell érteni, ï

(b)     ahol a 92/30/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 4. Ö 125. Õ cikke (1) és (2) bekezdésében és 7. cikkében Ö 104. cikkének (2) bekezdése Õ a 77/780/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv Ö egyéb cikkeit Õ említi, ott a 93/22/EGK helyébe a Ö 2004/39/EK Õ irányelvet lép kell Ö érteni Õ ;

c)      a 92/30/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 3. cikkének (9) bekezdése Ö 39. cikkének (3) bekezdése Õ és a 8. cikke szempontjából az è1 európai bankügyi bizottságra ç történő hivatkozáson helyébe a Tanácsra és a Bizottságra történő hivatkozást lép kell érteni;

d)      Öa [2000/12/EK] irányelv 140. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, amennyiben egy csoport tagjai között nincs hitelintézet, Õ a 7. Ö azon Õ cikk első mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „Ha valamely befektetési vállalkozás, pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes tevékenységű holdingtársaság olyan leányvállalatot vagy leányvállalatokat ellenőriz, amelyek biztosítótársaságok, az illetékes hatóságok és a biztosítási vállalkozások közérdekű felügyeletének feladatával megbízott hatóságok szorosan együttműködnek”.

ê 93/6/EGK 7. cikk (4) bekezdés (új szöveg)

4. A (3) bekezdés hatálya alá tartozó csoportok felügyeletét konszolidált alapon ellátni köteles vagy megbízott, illetékes hatóságok az ilyen csoportok konszolidált alapú felügyeletének további összehangolásáig – amennyiben a körülmények indokolják – eltekinthetnek e kötelezettségtől, amennyiben az ilyen csoportban minden befektetési vállalkozás:

i.            az V. melléklet (9) bekezdésében szereplő szavatolótőke-meghatározást alkalmazza;

ii.           egyéni alapon megfelel a 4. és 5. cikk által megállapított követelményeknek;

iii.          megfelelő rendszert hoz létre a tőke és a csoporton belüli egyéb pénzügyi intézmények finanszírozási forrásainak felügyeletére és ellenőrzésére.

ê 93/6/EK 7. cikk (5) és (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

5. Az illetékes hatóságok kötelezik a (4)-(5) bekezdés értelmében felmentést kapott csoportokba tartozó befektetési vállalkozásokat, hogy értesítsék őket azokról a kockázatokról, amelyek pénzügyi helyzetüket veszélyeztethetik, beleértve a tőkéjük és finanszírozásuk forrásaival és összetételével kapcsolatos kockázatokat is. Ha az illetékes hatóságok ennek alapján megállapítják, hogy e befektetési vállalkozások pénzügyi helyzete nem biztosított kellőképpen, kötelezik őket, hogy tegyenek intézkedéseket, ideértve – szükség esetén – az e vállalkozásoktól a csoport más tagjaihoz történő tőketranszferek korlátozását is.

6. Ha az illetékes hatóságok eltekintenek a (4)-(5) bekezdésben előírt konszolidált alapú felügyelet kötelezettségétől, más, megfelelő intézkedéseket hoznak az egész csoport – beleértve a tagállamok területén kívül elhelyezkedő vállalkozásokat is – kockázatainak, nevezetesen nagykockázat-vállalásainak felügyeletére.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö 2. szakasz Õ

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

ê 93/6/EGK 2. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

3. cikk

1.         Ezen irányelv alkalmazásában ð a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: ï

(a)1. hitelintézet Ö a [2000/12/EK] irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hitelintézetet jelenti; Õ minden olyan intézet, amely megfelel a hitelintézetek tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1977. december 12-i (77/780/EGK) első tanácsi irányelv[13] 1. cikkének első francia bekezdésében foglalt meghatározásnak, a 89/647/EGK irányelv által előírt követelményekre is figyelemmel;

ê 93/6/EGK 2. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

b)      befektetési vállalkozás Ö a 2004/39/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott minden olyan intézet Õ , amely megfelel a 93/22/EGK irányelv 1. cikkének 2. pontjában foglalt meghatározásnak, az az Ö azon Õ irányelv által előírt követelményekre hatálya alá tartozik, kivéve:

a) i.    a hitelintézeteket;

b) ii.  Ö az e cikk (1) bekezdésének Õ 20 Ö p) pontjában Õ meghatározott helyi vállalkozásokat; valamint

c) iii.  azokat a vállalkozásokat, amelyek csupán arra ð jogosultak, hogy befektetési tanácsadási szolgáltatást nyújtsanak és/vagy ï átvegyék és továbbítsák a befektetők megbízásait, de nem rendelkeznek az ügyfeleik tulajdonát képező pénzzel vagy értékpapírokkal, és amelyek ebből kifolyólag nem vállalhatnak tartozást ügyfeleikkel szemben;

ê 93/6/EGK 2. cikk (3)–(4) bekezdés (kiigazított szöveg)

3. c)  intézmények a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások;

4. d)  elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozások az olyan vállalkozások, Ö amelyek teljesítik a következő feltételeket: Õ

Öi.   olyan Õ vállalkozások, amelyekre, ha azokat a Közösségen belül alapították volna, kiterjedne a befektetési vállalkozás meghatározása;

Öii.  olyan vállalkozásokÕ, amelyek harmadik országban engedéllyel rendelkeznek;

Öiii. olyan vállalkozásokÕ, amelyek olyan prudenciális szabályoknak a hatálya alá tartoznak és felelnek meg, amelyeket a hatáskörrel bíró hatóságok legalább olyan szigorúnak tartanak, mint az ezen irányelvben megállapítottak;

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

5. e)  pénzügyi eszközök a 93/22/EGK irányelv mellékletének B. részében felsorolt eszközök az ð olyan szerződések, amelyek egy fél vonatkozásában pénzeszközt, egy másik fél vonatkozásában pedig pénzügyi kötelezettséget vagy tulajdonjogot megtestesítő értékpapírt eredményeznek; ï

ê 93/6/EGK 2. cikk (6) és (7) bekezdés

6.           az intézmények kereskedési könyvének a következőket kell tartalmaznia:

a)      az olyan pénzügyi eszközökhöz, áru- és származtatott áruügyletekhez kapcsolódó tulajdonosi (saját) pozíciók, amelyeket az intézmény újraértékesítési céllal tart, és/vagy azzal a céllal vásárolt, hogy a vételi és eladási árak közötti tényleges és/vagy várható különbözetből, vagy az egyéb ár- vagy kamatláb-változásokból rövidtávú haszonra tegyen szert, valamint az egyidejű, ellentétes előjelű (egymást fedező) közvetítői - vételi és eladási - ügyletekből (matched principal broking-ból) származó pénzügyi eszközbeli, áru- ás származtatott áru-ügyletbeli pozíciók, illetőleg a kereskedési könyv egyéb elemeinek fedezésére szolgáló pozíciók;

b)      a II. melléklet (1), (2), (3) és (5) bekezdésében említett kiegyenlítetlen tranzakciókból, nyitva szállításokból és tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyletekből származó kockázatok, a II. melléklet (4) bekezdésében említett, a fenti a) pontban meghatározott kereskedési könyvben szereplő, értékpapírokon vagy árukon alapuló visszavásárlási (repó) megállapodásokból, valamint értékpapír- és áru-kölcsönzésből származó kockázatok, az ugyanabban a bekezdésben leírt, fordított visszavásárlási (repó) megállapodásokból, valamint értékpapír- és áru-kölcsönügyletekből származó olyan kockázatok, amelyek megfelelnek vagy az alábbi i., ii., iii. és v. alpont feltételeinek, vagy az iv. és v. alpont feltételeinek, amennyiben az illetékes hatóságok jóváhagyják azt:

i.        a kockázatokat naponta értékelik, piaci értéken, a II. mellékletben megállapított eljárásnak megfelelően;

ii.       a biztosítékot a szóban forgó megállapodásokban vagy ügyletekben érintett értékpapírok és áruk értékében bekövetkezett tényleges változások figyelembevételével kiigazítják az illetékes hatóságok által elfogadható szabálynak megfelelően;

iii.      a megállapodás vagy az ügylet rendelkezik arról, hogy a másik fél mulasztása esetén az intézmény követelése automatikusan és azonnal kiegyenlítésre kerüljön a másik fél követelése terhére;

iv.      az adott megállapodás vagy ügylet szakmaközi jellegű;

v.       az ilyen jellegű megállapodások és ügyletek elfogadott és indokolt használatukra korlátozódnak, és a mesterséges ügyletek, különösen a nem rövid távúak, ki vannak zárva; valamint

c)      azok a díjak, jutalékok, kamatok, osztalékok és a tőzsdén forgalmazott származtatott eszközökhöz kapcsolódó fedezet formájában jelentkező kockázatok, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a II. melléklet 6. pontjában említett kereskedési könyvben szereplő tételekhez.

              Az egyes tételeket olyan objektív eljárások - beleértve adott esetben az adott intézmény számviteli előírásait is - alapján kell felvenni a kereskedési könyvbe, illetve abból kiiktatni, amelyek következetes végrehajtását a illetékes hatóságok felülvizsgálatnak vethetik alá;

93/6/EGK 2. cikk (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

7.           az anyavállalat, a leányvállalat és a pénzügyi intézmény fogalmát a 92/30/EGK irányelv 1. cikkének megfelelően kell meghatározni;

93/6/EGK 2. cikk (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

8.           pénzügyi holdingtársaság az olyan pénzügyi intézmény, amelynek leányvállalatai kizárólag vagy főként hitelintézetek, befektetési vállalkozások vagy más pénzügyi intézmények, amelyeknek legalább az egyike hitelintézet vagy befektetési vállalkozás;

ò új szöveg

f)       tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat az olyan befektetési vállalkozás, amelynek leányvállalata intézmény vagy más pénzügyi intézmény, vagy amelynek ilyen szervezetben részesedése van, és amely nem leányvállalata egy ugyanabban a tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holdingtársaságnak, és amelyben ugyanabban a tagállamban engedélyezett egyéb intézménynek nincs részesedése;

g)      EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat az olyan tagállami anyavállalat, amely nem leányvállalata bármely tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy bármely tagállamban létrehozott pénzügyi holdingtársaságnak, és amelyben bármely tagállamban engedélyezett egyéb intézménynek nincs részesedése;

93/6/EGK 2. cikk (9) bekezdés (kiigazított szöveg)

9.           kockázatsúlyozások a 89/647/EGK irányelv értelmében a másik félre alkalmazandó hitelkockázati fokozatok. Azonban a befektetési vállalkozásokkal vagy elfogadott harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal szemben fennálló követeléseket, az elfogadott elszámolóházakkal és tőzsdékkel szembeni kockázatot ugyanúgy kell súlyozni, mint amikor a másik fél hitelintézet;

98/33/EK 3. cikk 1. pont (kiigazított szöveg)

10h)  tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyletek Ö a [2000/12/EK] irányelv IV. mellékletében szereplő jegyzékbe tartozó Õ azok a mérlegen kívüli tételek, Ö azokon kívül, amelyekhez az azon irányelv III. mellékletének (2) bekezdése értelmében nulla kitettségi értéket rendelnek Õ;amelyekre a 89/647/EGK irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerint az említett irányelv II. mellékletében szereplő módszereket kell alkalmazni;

93/6/EGK (kiigazított szöveg)

11i.   szabályozott piac Ö a 2004/39/EK irányelv 4. cikkének (14) bekezdésében meghatározott Õ piac, amely megfelel a 93/22/EGK irányelv 1. cikk (13) bekezdésében foglalt meghatározásnak;

93/6/EGK (kiigazított szöveg)

12.         minősítő tételek a 89/647/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett eszközökhöz kapcsolódó, illetve befektetési vállalkozások vagy elfogadott harmadik országbeli befektetési vállalkozások által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kapcsolódó hosszú és rövid pozíciók. Ezenfelül a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kapcsolódó hosszú és rövid pozíciók, amennyiben megfelelnek a következő feltételeknek: az ilyen eszközöket legalább egy tagállam szabályozott piacán vagy valamely harmadik ország tőzsdéjén jegyzik, amennyiben e tőzsdét az adott tagállam illetékes hatóságai elismerik; másodszor azt az érintett intézménynek kellően likvidnek kell minősítenie, illetve - a kibocsátó szolvenciája miatt - a mulasztási kockázat olyan fokozatába soroltnak kell lennie, amely a 89/647/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett értékpapírokéval megegyező vagy annál alacsonyabb; az illetékes hatóságok megvizsgálhatják az értékpapírok értékelésének módját, és felülbírálhatják az intézmény döntését, ha úgy vélik, hogy az érintett értékpapírok esetében a mulasztási kockázat túl magas ahhoz, hogy azok minősítő tételek legyenek.

              Tekintet nélkül a fentiekre és további összehangolásig az illetékes hatóságoknak mérlegelési joguk van arra, hogy minősítő tételként ismerjenek el olyan értékpapírokat, amelyek kellően likvidek, és amelyek - a kibocsátó fizetőképessége miatt - a mulasztási kockázat olyan fokozatába tartoznak, amely a 89/647/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett értékpapírokéval megegyező vagy annál alacsonyabb. Az ilyen értékpapírokhoz kapcsolódó mulasztási kockázatot ilyen fokozatúnak kell értékelnie legalább két, az illetékes hatóságok által elismert hitelminősítő szervezetnek, vagy egy ilyen hitelminősítő szervezetnek, amennyiben semmilyen más, a illetékes hatóságok által elismert hitelminősítő szervezet nem sorolja azokat e szint alá.

              Az illetékes hatóságok azonban eltekinthetnek az előző mondatban említett feltételtől, ha azt indokolatlannak tartják, például a piac, a kibocsátó, a kibocsátás jellegzetességeire vagy e jellegzetességek valamely kombinációjára való tekintettel.

              Ezen túlmenően az illetékes hatóságok kötelezhetik az intézményeket az I. melléklet 14. pontjának 1. táblázatában szereplő maximális súlyozás alkalmazására azon eszközök esetében, amelyek különös kockázatot jelentenek a kibocsátó nem elégséges fizetőképessége miatt vagy likviditási szempontból.

              A tagállamok illetékes hatóságai rendszeresen tájékoztatják a Tanácsot és a Bizottságot a minősítő tételek értékelésénél alkalmazott módszerekről, különösen a kibocsátás likviditási szintjének és a kibocsátó fizetőképességének értékeléséhez alkalmazott módszerekről;

13.         központi kormányzati tételek a 89/647/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett aktívákhoz kapcsolódó hosszú és rövid pozíciók, valamint azok, amelyekhez ugyanezen irányelv 7. cikkében 0 %-os súlyozást rendeltek;

93/6/EGK 2. cikk (14) bekezdés (kiigazított szöveg)

14.j)  átváltható értékpapír az olyan értékpapír, amely birtokosának választása szerint átváltható más értékpapírra, általában a kibocsátó részvényére;

98/31/EK 1. cikk 1. pont b) alpont (kiigazított szöveg)

15.k) opciós utalvány az olyan értékpapír, amely jogot biztosít a birtokosának, hogy meghatározott áron, alapul szolgáló eszközt vásároljon a utalvány lejárati napig vagy napon, és amelynek a teljesítése történhet magának az alapul szolgáló eszköznek az átadásával vagy készpénzfizetéssel;

16. l) készletfinanszírozás az olyan pozíciók, amelyeknél a tényleges árukészletet határidősen értékesítették, és a finanszírozás költségét a határidős értékesítés időpontjáig zárolták;

98/31/EK 1. cikk 1. pont c) alpont (kiigazított szöveg)

17.m)   visszavásárlási megállapodás és fordított visszavásárlási megállapodás minden olyan megállapodás, amely az intézmény vagy a másik fél értékpapírjainak vagy áruinak, vagy az értékpapírok vagy az áruk tulajdonjogához fűződő garantált jogainak átruházásáról rendelkezik, – amennyiben e garanciát olyan elfogadott tőzsde bocsátja ki, amely az értékpapírokhoz vagy az árukhoz fűződő jogokkal rendelkezik, és a megállapodás nem teszi lehetővé az intézmény számára, hogy az adott értékpapírt vagy árut adott időpontban egyszerre több félnek ruházza át vagy adja biztosítékul – az átruházó meghatározott áron, meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli időpontban történő visszavásárlási kötelezettsége mellett; a megállapodás az értékpapírokat, illetve árukat eladó intézmény szempontjából visszavásárlási megállapodásnak, az értékpapírokat megvásárló intézmény szempontjából fordított visszavásárlási megállapodásnak tekintendő;

93/6/EGK 2. cikk (17) bekezdés 2. albekezdés

              A fordított visszavásárlási megállapodás szakmaközi tranzakciónak minősül, ha a másik fél közösségi szinten prudenciális koordináció alá esik, vagy a 89/647/EGK irányelv értelmében vett «A» zónába tartozó hitelintézet, vagy elfogadott harmadik országbeli befektetési vállalkozás, vagy ha a megállapodást elfogadott elszámolóházzal vagy tőzsdével kötik;

98/31/EK 1. cikk 1. pont d) alpont (kiigazított szöveg)

18.n) értékpapír- vagy árukölcsönzés, valamint értékpapír- vagy áru-kölcsönvétel minden olyan tranzakció, amelynek során az intézmény vagy a másik fél értékpapírokat vagy árukat ruház át megfelelő ügyleti biztosíték ellenében, azzal a kötelezettségvállalással, hogy a kölcsönbe vevő azonos értékű értékpapírokat, illetve árukat fog visszaadni valamely jövőbeli vagy a kölcsönbe adó által meghatározott időpontban; a tranzakció az értékpapírokat vagy árukat átruházó intézmény szempontjából értékpapír- vagy árukölcsönzésnek, annak az intézménynek a szempontjából pedig, amelyre az értékpapírokat vagy árukat átruházzák, értékpapír- vagy árukölcsönvételnek tekintendő;

98/31/EK 1. cikk 1. pont d) alpont

              Az értékpapír- vagy árukölcsönvétel szakmaközi tranzakciónak minősül, ha a másik fél közösségi szinten prudenciális koordináció alá esik, vagy a 89/647/EGK irányelv értelmében vett «A» zónába tartozó hitelintézet, vagy elfogadott harmadik országbeli befektetési vállalkozás, vagy ha az ügyletet elfogadott elszámolóházzal vagy tőzsdével kötik;

93/6/EGK 2. cikk (19) bekezdés (kiigazított szöveg)

19.o) klíringtag a tőzsdének vagy az elszámolóháznak az a tagja, amelynek közvetlen szerződéses kapcsolata van a központi partnerrel (aki garantálja a műveletek helyes elvégzését); a nem klíringtagok ügyleteiket valamely klíringtagon keresztül intézhetik;

ê 93/6/EGK 2. cikk (20) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

p)20. helyi vállalkozás az olyan vállalkozás, amely csak saját számlájára köt ügyleteket a pénzügyi határidős vagy opciós ð vagy egyéb derivatíveszköz-piacokon ï tőzsdén, ð valamint készpénzpiacokon a derivatíveszköz-piaci pozíciók fedezésének kizárólagos céljával, vagy amely azon piacok ï más tagjai számlájára ugyanazon tőzsde más tagjai számára árat képezve ð köt ügyleteket ï , és ð amelyeket ï ugyanezen tőzsde ð piacok ï valamely klíringtagjai garantálják, ð ahol ï az ilyen vállalkozások által kötött szerződések teljesítésének biztosítására a felelősséget ugyanazoknak a tőzsdének ð piacoknak ï valamely a klíringtagjai vállalják és ezeket a szerződéseket figyelembe kell venni a klíringtag teljes tőkekövetelményének kiszámításánál, amennyiben a helyi vállalkozás pozíciói teljesen elkülönülnek a klíringtagéitól;

ê 93/6/EGK 2. cikk (21) bekezdés

21.q) delta-tényező az opció árában az annak alapjául szolgáló befektetési eszköz árfolyamában bekövetkezett kismértékű változás hatására várható változás;

ê 93/6/EGK 2. cikk (22) bekezdés (kiigazított szöveg)

22.         az I. melléklet 4. pontja alkalmazásában a hosszú pozíció olyan pozíció, amelyben az intézmény rögzítette azt a kamatlábat, amelyet a jövőben valamikor meg fog kapni, rövid pozíció pedig az olyan pozíció, amelyben azt a kamatlábat rögzítette, amelyet valamikor a jövőben meg fog fizetni;

ê 93/6/EGK 2. cikk (23) bekezdés (kiigazított szöveg)

23.r) szavatolótőke a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelvben meghatározott szavatolótőke. Ez a meghatározás azonban az V. mellékletben foglalt körülmények esetén módosítható;

ê 93/6/EK 2. cikk (24) és (25) bekezdés (kiigazított szöveg)

24.       indulótőke a 89/299/EGK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. eleme;

25        eredeti szavatolótőke a 89/299/EGK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1., 2. és 3. elemeinek összege, csökkentve a 9., 10. és 11. elemek összegével;

ê 93/6/EGK 2. cikk (26) bekezdés

26.s)  tőke a szavatolótőke;.

ê 93/6/EGK 2. cikk (27) bekezdés (kiigazított szöveg)

27.     a módosított futamidőt az I. melléklet 26. pontjában szereplő képlet alkalmazásával kell kiszámítani.

ò új szöveg

Az összevont alapú felügyelet gyakorlása céljából a befektetési vállalkozás fogalma kiterjed az elfogadott harmadik országbeli befektetési vállalkozásokra.

Az első albekezdés e) pontja alkalmazásában a pénzügyi eszközök tartalmazzák mind az elsődleges pénzügyi eszközöket vagy készpénzt, mind a derivatív pénzügyi eszközöket, amelyek értéke az alapul szolgáló pénzügyi eszköz árából vagy egy alapul szolgáló egyéb tétel rátájából, indexéből vagy árából származik, és magában foglalja legalább a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakaszában meghatározott eszközöket.

ê 93/6/EGK 2. cikk (7) és (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

2.         Az „anyavállalat”, „leányvállalat”, Ö „vagyonkezelő vállalat” Õ és „pénzügyi intézmény” Ö fogalma Õ Ö kiterjed Õ a 92/30/EGK Ö [2000/21/EK] Õ irányelv Ö 4. cikkében Õ 1. cikkének megfelelően Ö ekként Õ meghatározott Ö vállalkozásokra Õ.

A „pénzügyi holdingtársaság”, Ö a „tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat", az „EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat” és a „kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás” fogalma Õ olyan pénzügyi intézmény, amelynek leányvállalatai kivétel nélkül vagy alapvetően hitelintézetek, befektetési vállalkozások vagy olyan egyéb pénzügyi szervezetek, amelyek közül legalább egy hitelintézetnek vagy befektetési vállalkozásnak minősül Ö kiterjed a [2000/12/EK] irányelv 4. cikkében meghatározottak szerinti vállalkozásokra, kivéve ahol az irányelv hitelintézeteket említ, ott intézményeket kell érteni. Õ

ò új szöveg

3.         A [2000/12/EK] irányelvnek a 2. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó, hitelintézeteket nem tartalmazó csoportokra történő alkalmazása céljából az alábbi meghatározásokat kell alkalmazni:

2002/87/EK 26. cikk (kiigazított szöveg)

1.a)   „pénzügyi holdingtársaság” olyan pénzügyi intézmény, amelynek leányvállalatai kivétel nélkül vagy alapvetően befektetési vállalkozások vagy olyan egyéb pénzügyi intézmények, amelyek közül legalább egy befektetési vállalkozásnak minősül, és amely a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[14] értelmében nem minősül vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

2. b)  „vegyes tevékenységű holdingtársaság” olyan anyavállalat, amely a 2002/87/EK irányelv értelmében nem minősül pénzügyi holdingtársaságnak, befektetési vállalkozásnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy befektetési vállalkozásnak minősül;

3. c)  „illetékes hatóságok” azok a nemzeti hatóságok, amelyeket törvényi vagy rendeleti rendelkezések hatalmaznak fel a befektetési vállalkozások felügyeletére.

93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö II. FEJEZET Õ

INDULÓTŐKE

93/6/EGK 2. cikk (24) bekezdés (kiigazított szöveg)

4. cikk

1. indulótőke a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 2. cikke (1) bekezdésének Ö 57. cikkének Õ 1. és 2. eleme Ö a) és b) pontja Õ .

93/6/EGK 3. cikk (1)–(2) bekezdés (kiigazított szöveg)

5. cikk

1.         125 000 ECU Ö euro Õ indulótőkével kell rendelkezniük azoknak a befektetési vállalkozásoknak, Ö amelyek saját számlájukra nem kötnek ügyleteket semmilyen pénzügyi eszközzel, és nem jegyeznek pénzügyieszköz-kibocsátást saját kötelezettségvállalással, de Õ az ügyfelek pénzével és/vagy értékpapírjaival rendelkeznek, és a következő szolgáltatások valamelyikét nyújtják:

a)      pénzügyi eszközökre vonatkozó befektetői megrendelések átvétele és továbbítása;

b)      befektetők pénzügyi eszközökre vonatkozó megrendeléseinek teljesítése;

c)      pénzügyi eszközökből álló egyedi befektetési portfóliók kezelése.

amennyiben saját számlájukra nem kötnek ügyleteket semmilyen pénzügyi eszközzel, és nem jegyeznek pénzügyieszköz-kibocsátást saját kötelezettségvállalással.

A kereskedési könyvben nem szereplő pénzügyieszköz-pozíciók birtoklása a szavatolótőke befektetése céljából nem minősül ügyletkötésnek az első, illetve második bekezdés értelmében.

2.         Az illetékes hatóságok azonban engedélyezhetik azoknak a befektetési vállalkozásoknak, amelyek a befektetők pénzügyi eszközeire vonatkozó megrendeléseit teljesítik, hogy saját számlájukon ilyen eszközöket tartsanak, amennyiben Ö az alábbi feltételek teljesülnek Õ :

a)      az ilyen pozíciók csak abból származnak, hogy a vállalkozás a befektető megrendeléseit nem tudta pontosan fedezni;

b)      az összes ilyen pozíció teljes piaci értéke a vállalkozás indulótőkéjének maximum 15 %-a;

c)      a vállalkozás megfelel a 18., 20. és 28. cikkben előírt Ö megállapított Õ követelményeknek; valamint

d)      ezek a pozíciók jellegüket tekintve esetlegesek, ideiglenesek, és szigorúan az adott tranzakció elvégzéséhez szükséges időszakra korlátozódnak.

A kereskedési könyvben nem szereplő pénzügyieszköz-pozíciók birtoklása a szavatolótőke befektetése céljából nem minősül ügyletkötésnek az első, illetve a harmadik bekezdés értelmében.

3.2       A tagállamok az (1) bekezdésben említett összeget 50 000 ECU-re Ö euróra Õ csökkenthetik, ha a vállalkozás nem jogosult az ügyfelek pénzével vagy értékpapírjaival rendelkezni, saját számlára ügyleteket kötni vagy saját kötelezettségvállalással kibocsátásokat jegyezni.

93/6/EGK 3. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

3. Az egyéb befektetési vállalkozásoknak 730000 ECU indulótőkével kell rendelkezniük.

2004/39/EK 67. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

6. cikk

4. A 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett vállalkozások Ö A helyi vállalkozásoknak Õ, amennyiben kihasználják a 2004/39/EK irányelv 31. vagy 32. cikke értelmében cikkében Ö megállapított Õ letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, 50000 euro indulótőkével kell rendelkezniük.

2004/39/EK 67. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

7. cikk

A 93/6/EGK irányelv felülvizsgálatáig A 2. Ö 3. Õ cikk b) pontjának iii. alpontjában említett vállalkozások az alábbi fedezeti formák valamelyikével rendelkeznek:

a)           50 000 euro indulótőke;

b)           a Közösség egész területére kiterjedő szakmai felelősségbiztosítás vagy egyéb hasonló, szakmai gondatlanságból származó felelősséggel szembeni szavatosság, amelynek értéke minden követelésre vonatkozóan legalább 1 000 000 euro, összesen pedig minden követelésre vonatkozóan évente 1 500 000 euro;

c)           az indulótőke és szakmai felelősségbiztosítás olyan ötvözése, amely az a) vagy a b) pontban említett fedezetnek megfelelő szintet biztosít.

A Bizottság az Eurostat által közzétett európai fogyasztói árindexben bekövetkezett változások figyelembevétele céljából rendszeresen felülvizsgálja az első albekezdésben említett összegeket a 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[15] 4. cikkének (7) bekezdése értelmében végzett kiigazításoknak megfelelően és azokkal egyidőben(*).

Ö 8. cikk Õ

Amennyiben a 2. Ö 3. Õ cikk b) pontjának iii. alpontjában említett befektetési vállalkozás a 2002/92/EK irányelv értelmében is bejegyzett, úgy megfelel azon irányelv 4. cikke (3) bekezdésének és rendelkezik az alábbi fedezeti formák egyikével:

a)           25 000 euro indulótőke;

b)           a Közösség egész területére kiterjedő szakmai felelősségbiztosítás vagy egyéb hasonló, szakmai gondatlanságból származó felelősséggel szembeni szavatosság, amelynek értéke minden követelésre vonatkozóan legalább 500 000 euro, összesen pedig minden követelésre vonatkozóan évente 750 000 euro;

c)           az indulótőke és a szakmai felelősségbiztosítás olyan ötvözése, amely az a) vagy a b) pontban említett fedezetnek megfelelő szintet biztosít.

93/6/EGK 3. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

9. cikk

Az egyéb befektetési vállalkozásoknak 730 000 ECU Ö euro Õ indulótőkével kell rendelkezniük.

93/6/EGK 3. cikk (5)–(8) bekezdés (kiigazított szöveg)

10. cikk

1.         Az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, Ö Az 5. cikk (1) és (3) bekezdésétől, a 6. és a 9. cikktől eltérve Õ a tagállamok továbbra is engedélyezhetik az irányelv alkalmazása az Ö 1995. december 31. Õ előtt már létező olyan befektetési vállalkozásokat és a (4) bekezdés Ö 6. cikk Õ hatálya alá tartozó vállalkozásokat, amelyek szavatolótőkéjének összege kevesebb, mint az indulótőkének (1)-(4) bekezdésben az 5. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 6. és a 9. cikkben meghatározott mértéke.

Az ilyen vállalkozások szavatolótőkéjének összege nem csökkenhet az ezen Ö 1993/6/EGK Õ irányelvről szóló értesítést követően kiszámított legmagasabb referenciaszint alá. E referenciaszint a kiszámítás időpontját megelőző hat hónapos időszak során számított szavatolótőke napi szintjének átlaga. A referenciaszintet mindig hathavonta, a megelőző időszakra vonatkozóan kell kiszámítani.

2.         Ha valamely, az (5) Ö (1) Õ bekezdés hatálya alá tartozó vállalkozás ellenőrzését a korábbitól eltérő természetes vagy jogi személy veszi át, e vállalkozás szavatolótőkéjének el kell érnie legalább az (1)-(4) bekezdésben Ö 5. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 6. és a 9. cikkben Õ meghatározott szintet, kivévea következő helyzeteket:            az irányelv alkalmazásának megkezdése az Ö 1995. december 31. Õ utáni első, öröklés útján történő átszállás esetében, az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően, az átszállástól számított legfeljebb 10 évig.;

ii.           a tagság összetételében történő változás esetén, amennyiben az irányelv alkalmazásának időpontjában legalább az egyik tag tagsági viszonyban marad, az irányelv alkalmazásának időpontjától számított legfeljebb 10 évig.

3.         Bizonyos körülmények között, az illetékes hatóságok hozzájárulásával azonban a befektetési vállalkozások és/vagy a (4) bekezdés Ö 6. cikk Õ hatálya alá tartozó vállalkozások egyesülése esetén az egyesüléssel létrejött vállalkozás szavatolótőkéjének nem kell elérnie az (1)-(4) bekezdésben Ö 5. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 6. és a 9. cikkben Õ meghatározott szintet. Az új vállalkozás szavatolótőkéjének értéke azonban akkor sem lehet kevesebb, mint az egyesült vállalkozásoknak az egyesülés időpontjában meglévő szavatolótőkéjének összege, ha az (1)-(4) bekezdésben Ö 5. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 6. és a 9. cikkben Õ meghatározott szinteket nem éri el.

4.         A befektetési vállalkozások és a (4) bekezdés Ö 6. cikk Õ hatálya alá tartozó vállalkozások szavatoló tőkéje nem kerülhet az (1)-(5) és a (7) bekezdésben Ö 5. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 6. és a 9. cikkben, a 10. cikk (1) és (3) bekezdésében Õ meghatározott szint alá.

Ha azonban ez mégis megtörténne, az illetékes hatóságok - amennyiben a körülmények ezt indokolják - határidőt adhatnak e vállalkozások számára helyzetük kiigazítására vagy tevékenységük beszüntetésére.

ò új szöveg

III. FEJEZET

KERESKEDÉSI KÖNYV

11. cikk

1.         Az intézmények kereskedési könyve tartalmazza a kereskedési céllal vagy a kereskedési könyv egyéb elemeinek fedezésére tartott, pénzügyi eszközökből és árukból álló összes pozíciót; az eszközökre nem vonatkozhat a forgalmazhatóságukat korlátozó záradék, illetve fedezhetőnek kell lenniük.

2.         A kereskedési céllal tartott pozíciók a rövid távú újraértékesítés szándékával és/vagy a vételi és eladási árak közötti tényleges vagy várható különbözetből, valamint az egyéb ár- vagy kamatlábváltozásokból rövid távú haszon szándékával tartott pozíciók. A „pozíció” fogalmába tartoznak a tulajdonosi (saját) pozíciók, valamint az ügyfélmegbízás teljesítéséből és a piacvezetésből származó pozíciók.

3.         A kereskedési szándékot az intézmény által a pozíció vagy a portfólió kezelésére a VII. melléklet A. részének megfelelően létesített stratégiák, szabályzatok és eljárások alapján igazolják.

4.         Az intézmények kereskedési könyvük kezelésére a VII. melléklet B. részének megfelelően rendszert és ellenőrzési mechanizmust alakítanak ki és tartanak fenn.

5.         A belső fedezeti ügyleteket fel lehet tüntetni a kereskedési könyvben, amely esetben a VII. melléklet C. részét kell alkalmazni.

òúj szöveg

IV. FEJEZET

SZAVATOLÓTŐKE

93/6/EGK 2. cikk (25) bekezdés (kiigazított szöveg)

12. cikk

Eredeti szavatolótőke a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 2. cikke (1) bekezdésének Ö 57. cikke Õ 1., 2. elemeinek Ö a)–c) pontjainak Õ összege, csökkentve az 9., 10. és 11. elemek Ö i.–k. pontok Õ összegével.

òúj szöveg

A Bizottság legkésőbb 2009. január 1-jéig megfelelő javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e fejezet módosítására.

93/6/EGK V. melléklet, első és második albekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

13. cikk

1.         ð E cikk (2)–(5) bekezdésére, valamint a 14. és 17. cikkre figyelemmel ï a befektetési vállalkozások és hitelintézetek szavatolótőkéjét a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelvvel összhangban határozzák meg.

Ezenkívül az első bekezdés alkalmazandó azokra a befektetési vállalkozásokra, amelyek nem a 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében említett jogi formában működnek.

ê 93/6/EGK V. melléklet (1) bekezdés 2. albekezdés 2–5. pont (kiigazított szöveg)

è1 98/31/EK 1. cikk 7. pont és 4. melléklet a)–b) pont

2.         è1 Az 1. pont rendelkezéseitől eltérően Ö eltérve Õ, az illetékes hatóságok engedélyezhetik azoknak az intézményeknek, amelyek kötelesek az I., II., III., IV., VI., VII. és VIII. a 21., 28-32. cikkel és az I., Ö és III-VI Õ. melléklettel összhangban kiszámított megállapított szavatolótőke tőkekövetelmények betartására, hogy a szavatoló tőkére kizárólag ebben az alkalmazásban alternatív meghatározást alkalmazzanak, amikor csak ezeknek a követelményeknek a betartásáról van szó.ç A így rendelkezésre tartott szavatolótőke semmilyen részét nem lehet egyidejűleg arra használni, hogy más szavatolótőkekövetelményeknek megfeleljenek.

Ez az alternatív definíció Ö meghatározás Õ az alábbi a)–c) pontokban megadott elemek összege, kivonva ebből az alábbi d) pontban megadott elemet alábbi a), b) és c) elemekből mínusz a d) elemből tevődik össze úgy, hogy ez utóbbi elemnek a levonása az illetékes hatóságok mérlegelésétől függ:

a)      a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelvben meghatározottak szerinti szavatolótőke, kizárva ugyanazon irányelv 2. cikk (1) bekezdésének Ö 57. cikkének Õ csak az (12) és (13) bekezdésben található elemeit l)–p) pontjait azoknak a befektetési vállalkozásoknak az esetében, amelyeknek le kell vonniuk e bekezdés d) elemét e bekezdés a), b) és c) elemeinek összegéből;

b)      az intézmény nettó kereskedési könyvbeli nyeresége megtisztítva minden előre látható költségtől és osztaléktól, mínusz az egyéb üzleti tevékenységéből eredő nettó veszteségek, feltéve, hogy ezeknek az összegeknek egyike sem szerepel ennek a bekezdésnek az a) elemében a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] irányelv 57. Õ 2. cikke (1) bekezdésének 2. vagy 11. eleme cikkének Ö b) vagy k) Õ pontjában megadott elemek értelmében;

c)      alárendelt kölcsöntőke és/vagy az 5. pontokban említett elemek, a 3-7. pontban, Ö valamint a 4. és a 14. cikkben Õ meghatározott feltételek szerint;

d)      a 8. pont Ö 15. cikk Õ meghatározása szerinti illikvid eszközök.

3.         A 2. pont Ö c) alpontjában Õ említett alárendelt kölcsöntőkének az eredeti futamideje legalább két év. A kölcsöntőkét teljes egészében meg kell fizetni, és a kölcsönmegállapodás nem tartalmaz semmilyen záradékot, amely arról rendelkezne, hogy különleges körülmények között – az intézmény felszámolása kivételével – az adósságot a kikötött törlesztési időpont előtt vissza kellene fizetni, hacsak az illetékes hatóságok jóvá nem hagyják a törlesztést. Az ilyen alárendelt kölcsöntőkének sem a tőkerészét, sem a kamatösszegét nem lehet visszafizetni, ha ez a törlesztés azt jelentené, hogy az adott intézmény szavatolótőkéje ezáltal az Ö azon Õ intézmény teljes tőkekövetelményének 100 %-a alá csökkenne.

Ezen túlmenően az intézmények azonnal értesítik az illetékes hatóságokat az ilyen alárendelt kölcsöntőkével kapcsolatos minden törlesztésről, amint szavatolótőkéjük a teljes Ö tőke Õ követelmény 120 %-a alá esik.

4.         A 2. pont Ö c) alpontjában Õ említett alárendelt kölcsöntőke nem haladhatja meg a Ö 21. és 28-32. cikknek Õ és az I., II., III., IV., VI., VII. és VIII. Ö –VI. Õ mellékletben megállapított Ö kiszámított Õ tőkekövetelményeknek való megfelelést szolgáló eredeti szavatolótőke legfeljebb 150 %-át, és csak az illetékes hatóságok számára elfogadható, különleges körülmények között közelítheti meg ezt az összeget.

5.         Az illetékes hatóságok megengedhetik az intézményeknek, hogy a 3. és 4. pontban Ö 2. pont c) alpontjában Õ említett másodrangú kölcsöntőkét a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] irányelv 57. cikkének d)–h) pontjával Õ 2. cikke (1) bekezdésének 3. és 5-8. elemeivel helyettesítsék.

ê 98/31/EK Melléklet 4. pont c) alpont (kiigazított szöveg)

14. cikk

1.         Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a befektetési vállalkozásoknak, hogy meghaladják az alárendelt-kölcsöntőkének a 4. pontban előírt Ö 13. cikk (4) bekezdésében megállapított Õ felső határát, ha azt prudenciális szempontból megfelelőnek ítélik meg és feltéve, hogy az ilyen alárendelt-kölcsöntőke és a 5. pontban Ö 13. cikk (5) bekezdésében Õ említett elemek összessége nem haladja meg Ö a 21., 28–32. cikkben, valamint Õ az I. Ö és a III–VI. Õ II., III., IV., VI., VII. és VIII. mellékletben megállapított tőkekövetelményeknek való megfelelést szolgáló eredeti szavatolótőke maximum 200 %-át, vagy ugyanannak az összegnek a 250 %-át, ha a befektetési vállalkozások saját tőkéjük kiszámításakor levonják a 2. pontban Ö 13. cikk (2) bekezdésének Õ d) pontjában említett elemet.

2.         Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézeteknek, hogy meghaladják az alárendelt-kölcsöntőkének a 4. pontban előírt Ö 13. cikk (4) bekezdésében megállapított Õ felső határát, ha azt prudenciális szempontból megfelelőnek ítélik meg és feltéve, hogy az ilyen alárendelt-kölcsöntőke és a 5. pontban említett [2000/12/EK] irányelv 35. cikke (2) bekezdésének Ö 57. cikkének d)–h) pontjai Õ nem haladják meg a Ö 28–32. Õ cikkben cikkel, valamint az I. Ö és a III–VI. Õ II., III., IV., V. és VI. melléklettel megállapított összhangban kiszámított tőkekövetelményeknek való megfelelést szolgáló eredeti szavatolótőke 250 %-át.

ê 93/6/EGK V. melléklet (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

15. cikk

A Ö 12. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett Õ illikvid eszközök Ö a következőket foglalják magukban: Õ

a)      dologi befektetett eszközök, (kivéve azt a mértéket, amelynek erejéig a földet és az épületeket szembe lehet állítani azokkal a kölcsönökkel, amelyekre biztosítékot nyújtanak);

b)      hitelintézetekbeli vagy pénzügyi intézménybeli olyan részesedések, ideértve az ezekkel szembeni alárendelt követeléseket, amelyek ezeknek Ö azoknak Õ az intézeteknek a saját tőkéje részét képezhetik, hacsak azokat le nem vonták a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 12. eleme Ö 57. cikkének l)–p) pontja Õ vagy ezen melléklet Ö irányelv Õ 15. cikkének d) pontja értelmében;

c)      olyan hitelintézeteken és más pénzügyi intézményeken kívüli vállalkozásokban birtokolt részesedések és egyéb befektetések, amelyek nehezen értékesíthetők;

d)      hiány a leányvállalatoknál;

e)      a 90 napon belül visszafizetésre kerülő betéteken kívüli betétek, kizárva a letéttel fedezett határidős és opciós ügyleteket;

f)       kölcsönök és egyéb esedékes összegek a 90 napon belül visszafizetendőeken kívül;

g)      fizikai értelemben vett részvények, hacsak Ö már Õ nem tartoznak a 4. cikk (2) bekezdésben előírt olyan tőkekövetelmények hatálya alá, és feltéve, hogy ezek a követelmények nem kevésbé szigorúak, mint a 4. cikk (1) bekezdésének iii. pontjában előírtak Ö , amelyek legalább annyira szigorúak, mint a 18–20. cikkben ismertetettek Õ .

ê 93/6/EGK V. melléklet (8) bekezdés második francia bekezdés, második albekezdés (kiigazított szöveg)

Ö A b) pont alkalmazásában Õ Hha hitelintézetek vagy pénzügyi intézmények részvényeit átmenetileg olyan pénzügyi támogatás céljából birtokolják, amelynek a célja az adott intézet újjászervezése és megmentése, az illetékes hatóságok eltekinthetnek ettől a rendelkezéstől. Eltekinthetnek tőle azokat a részvényeket illetően is, amelyek szerepelnek a befektetési intézet kereskedési könyvében,.

ê 93/6/EGK V. melléklet (9) bekezdés (kiigazított szöveg)

16. cikk

9. Az olyan csoportba tartozó befektetési vállalkozások, amelynek a 7. cikk (4) bekezdésében Ö 22. cikkben Õ foglalt felmentést Ö hagytak jóvá Õ , hatálya alá eső a 1-8. pontnak Ö 13–15. cikknek Õ megfelelően az alábbiak módosítások szerint számítják ki saját tőkéjüket:

a)i.    A (2) bekezdésben Ö 13. cikk (2) bekezdésének d) pontjában Õ említett illikvid eszközöket le kell vonni;

b)ii.   a 2. pont Ö 12. cikk (2) bekezdés a) alpontjában Õ említett kizárás nem érinti a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 2. cikk (1) bekezdés 12. elemeinek Ö 57. cikke l)–p) pontjainak Õ azokat az összetevőit, amelyeket a befektetési vállalkozások ennek az irányelvnek a Ö 2. cikk (1) bekezdésében Õ meghatározott összevonás hatáskörébe tartozó vállalkozásokban birtokolnak;

c)iii. a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 6. Ö 66. Õ cikk (1) bekezdésének a) és b) a) és b) pontjában említett korlátokat az eredeti saját tőkéből számítják, csökkentve a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 2. cikk (1) bekezdés 12. elemeinek Ö 57. cikke l)–p) pontjainak Õ azokkal a ii. alpontban leírt Ö a b) pontban említett Õ összetevőivel, amelyek a kérdéses vállalkozás eredeti saját tőkéjének részei;

d)iv. a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 2. Ö 57. Õ cikk (1) bekezdésének 12. elemének Ö l)–p) pontjának Õ a c) pontban említett összetevőit az eredeti saját tőkéből vonják le, nem pedig azon ugyanannak az irányelv 6. Ö 66. Õ cikkének (1) bekezdésében c) pontjában előírt megállapított elemek összességéből, különösen ezen a mellékletnek Ö irányelv Õ 4-7. pontjai Ö 13. cikkének (4) bekezdése, 13. cikkének (5) bekezdése és 14. cikke Õ szempontjából.

ò új szöveg

17. cikk

1.         Amennyiben egy intézmény a II. melléklet alkalmazásában a kitettségek kockázattal súlyozott értékeit a [2000/12/EK] irányelv 84–89. cikke rendelkezéseinek megfelelően számítja, abban az esetben a [2000/12/EK] irányelv VII. melléklete, 1. részének 4. alrészében előírt számítás céljára az alábbiakat kell alkalmazni:

a)      a partner hitelminőségének figyelembe vétele céljából végzett értékhelyesbítések befoglalhatók a II. mellékletben jelzett kitettségek vonatkozásában végzett értékhelyesbítések és fedezetek összegébe;

b)      az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően, ha a partner hitelkockázatát megfelelően figyelembe veszik a kereskedési könyvben foglalt pozíciók értékelésénél, a partnerkockázati kitettség várható veszteségértéke nulla.

Az a) pont alkalmazásában az ilyen intézmények esetén az ilyen értékhelyesbítések nem kerülnek be a szavatolótőkébe, kivéve ha az az ezen albekezdésnek megfelelően történik.

2.         E cikk alkalmazásában a [2000/12/EK] irányelv 153. és 154. cikke alkalmazandó.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö V. FEJEZET Õ

Ö 1. szakasz Õ

A KOCKÁZATVISELÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

ê 93/6/EGK 4. cikk (1) bekezdés első albekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

18. cikk

1.         Az illetékes hatóságok megkövetelik aAz intézményektől, hogy mindenkor akkora összegű szavatolótőkével ð rendelkeznek ï , amely legalább a következő összegekkel egyenlő:

ê 98/31/EK 1. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

i.a)    Ö a 28–32. cikkben megállapított módszereknek és opcióknak, valamint Õ az I., II. és VI., valamint adott esetben az VIII. mellékletnek megfelelően, a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységük alapján számított tőkekövetelmény;

ii. b)  a III. és VII. Ö IV. Õ , valamint adott esetben az VIII. mellékletben Ö megállapított módszereknek és opcióknak Õ megfelelően, az összes üzleti tevékenységük alapján számított tőkekövetelmény.

ê 93/6/EGK 4. cikk (1) bekezdés iii. és iv. pont (kiigazított szöveg)

iii.          a 89/647/EGK irányelvben előírt, az összes üzleti tevékenységükre vonatkozó tőkekövetelmény, kivéve a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységüket és a lekötött eszközeiket, amennyiben azokat az V. melléklet 2. pontjának d) alpontja alapján levonták a szavatolótőkéből;

iv.          a (2) bekezdésben előírt tőkekövetelmény.

ê 93/6/EGK 4. cikk (1) bekezdés iii. és iv. pont, második albekezdés

Függetlenül az i-iv. alpontban említett tőkekövetelmények összegétől, a befektetési vállalkozások szavatolótőkéjére vonatkozó követelmény soha nem lehet kevesebb a IV. mellékletben előírt összegnél.

ê 93/6/EGK 4. cikk (2)–(5) bekezdés

2. Az illetékes hatóságok megkövetelik az intézményektől, hogy viseljék az olyan üzleti tevékenység kapcsán keletkező kockázatokat, amelyek ezen irányelv, valamint a 89/647/EGK irányelv hatályán kívül esnek, és az említett irányelvek értelmében a megfelelő szavatolótőke révén fedezett kockázatokhoz hasonlónak minősülnek.

3. Ha az intézmény rendelkezésére álló szavatolótőke összege az (1) bekezdésben előírt szavatolótőke-követelmény összege alá kerül, az illetékes hatóságok gondoskodnak arról, hogy az adott intézmény megtegye a megfelelő intézkedéseket helyzetének mielőbbi rendezésére.

4. Az illetékes hatóságok megkövetelik az intézményektől, hogy hozzanak létre olyan rendszereket a kamatlábkockázat figyelemmel kísérésére és ellenőrzésére összes üzleti tevékenységükre vonatkozóan, amelyek az illetékes hatóságok számára áttekinthetőek.

5. Az intézményeknek biztosítaniuk kell illetékes hatóságaikat arról, hogy olyan rendszereket alkalmaznak, amelyek pénzügyi pozícióikat bármikor, elfogadható pontossággal képesek kiszámítani.

ê 93/6/EGK 4. cikk (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

2.         Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően Ö eltérve Õ az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézményeknek, hogy a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységükre vonatkozó tőkekövetelményt ezen irányelv I. és II. melléklete helyett a 89/647/EGK irányelvnek ezen irányelv I. és II. melléklete helyett Ö a [2000/12/EK] irányelv 75. cikke a) pontjának és ezen irányelv II. melléklete 6., 7., 8. és 10. pontjának Õ megfelelően számítsák ki, amennyiben a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységük mérete megfelel az alábbi Ö következő Õ követelményeknek:

i.a)    ezen intézmények kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenysége általában nem haladja meg összes üzleti tevékenységük 5%-át;

ii. b)  a kereskedési könyv szerinti pozícióik általában nem haladják meg a 15 millió ECU-t Ö eurót Õ ; valamint

iii.c)  ezen intézmények kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenysége soha nem haladja meg összes üzleti tevékenységük 6 %-át, valamint kereskedési könyv szerinti összes pozíciójuk soha nem haladja meg a 20 millió ECU-t Ö eurót Õ .

ê 93/6/EGK 4. cikk (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

3.         Annak kiszámításához, hogy a (6) Ö (2) Õ bekezdés i. és iii. Ö a) és c) Õ pontjában szereplő kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenység hogyan aránylik a teljes üzleti tevékenységhez, az illetékes hatóságok figyelembe vehetik a mérleg szerinti és a mérlegen kívüli összevont üzleti tevékenység nagyságát, az adott intézmények eredménykimutatását vagy szavatolótőkéjét, illetve e mutatószámok kombinációját. A mérleg szerinti és a mérlegen kívüli összevont üzleti tevékenység nagyságának felbecsülésekor a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat piaci árukon vagy névértékükön, a részvényeket piaci árukon, a származtatott eszközöket pedig az azok alapjául szolgáló értékpapírok névértéke vagy piaci értéke szerint kell értékelni. A hosszú és rövid pozíciókat előjelüktől függetlenül összegezni kell.

ê 93/6/EGK 4. cikk (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

4.         Ha az intézmény hosszabb időn keresztül túllépné a (6) Ö (2) Õ bekezdés i. és ii. Ö a) és b) Õ pontjában előírt határértékek egyikét vagy mindegyikét vagy a (6) Ö (2) Õ bekezdés iii. Ö c) Õ pontjában előírt határértékek egyikét vagy mindegyikét, az intézmény köteles a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenysége tekintetében a 89/647/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv Ö 75. cikkének a) pontjában Õ előírtak helyett az 4. cikk i. pontjában Ö (1) bekezdés a) pontjában Õ előírt követelményeknek eleget tenni és erről értesíteni az illetékes hatóságot.

ò új szöveg

19. cikk

1.         Az I. melléklet (14) pontja alkalmazásában a nemzeti mérlegelési jogtól függően 0 % súlyozás rendelhető az azonos vállalkozások által kibocsátott, hazai devizában denominált és finanszírozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz.

ê 93/6/EGK 11. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

2.         Az I. melléklet Ö 13. és Õ 14. pontjától eltérően Ö eltérve Õ a tagállamok egyedi kockázati követelményt állapíthatnak meg minden olyan, Ö a [2000/12/EK] irányelv VI. melléklete 1. részének 65–67. pontja alá tartozó Õ kötvényre,amelyhez a 89/647/EGK irányelv 11. cikkének (2) bekezdése szerint 10 % súlyozást rendeltek amely megegyezik az azonos hátralévő futamidejű minősítő tétel egyedi kockázati követelményévelfelével Ö , amelyből levonásra kerülnek a [2000/12/EK] irányelv VI. melléklete, 1. részének 68. pontjában megadott százalékok Õ .

ò új szöveg

3.         Amennyiben az I. melléklet 52. pontjának megfelelően egy illetékes hatóság elismeri valamely harmadik ország kollektív befektetési formáját, egy másik tagállam illetékes hatósága az elismerést saját értékelés végzése nélkül alkalmazhatja.

20. cikk

1.         Ezen cikk (2), (3) és (4) bekezdésére és ezen irányelv 34. cikkére figyelemmel a befektetési vállalkozásokra a [2000/12/EK] irányelv 75. cikkének követelményeit kell alkalmazni.

2.         Az illetékes hatóságok az (1) bekezdéstől eltérve engedélyezhetik az olyan befektetési vállalkozásoknak, amelyek nem rendelkeznek engedéllyel a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására, hogy akkora összegű szavatolótőkével rendelkezzenek, amely mindenkor több vagy egyenlő a következő összegekkel:

a)      a [2000/12/EK] irányelv 75. cikkének a)–c) pontjaiban szereplő tőkekövetelmények összege;

b)      az ezen irányelv 21. cikkében megállapított összeg.

3.         Az illetékes hatóságok az (1) bekezdéstől eltérve engedélyezhetik az olyan befektetési vállalkozások számára, amelyek a 9. cikkben megállapított indulótőkével rendelkeznek, de amelyek az alábbi kategóriákba tartoznak, hogy akkora összegű szavatolótőkével rendelkezzenek, amely mindenkor több vagy egyenlő a [2000/12/EK] irányelv 75. cikkének a)–c) pontjaiban foglalt követelményeknek megfelelően kiszámított tőkekövetelményeknek és az ezen irányelv 21. cikkében meghatározott tőkekövetelménynek az összegével:

a)      ügyfélmegbízás teljesítése vagy végrehajtása, illetve klíring- és elszámolási rendszerbe vagy elfogadott tőzsdére történő lépés céljából saját számlára ügyleteket kötő befektetési vállalkozások abban az esetben, ha ügynöki minőségben lépnek fel vagy ügyfélmegbízást hajtanak végre;

b)      befektetési vállalkozások:

i.        amelyek nem rendelkeznek az ügyfelek pénzével vagy értékpapírjaival;

ii.       amelyek csak saját számlára történő ügyletkötést vállalnak;

iii.      amelyek nem rendelkeznek külső ügyfelekkel;

iv.      amelyek ügyleteinek végrehajtása és elszámolása klíringintézmény felelőssége alatt történik, és amelyeket az a klíringintézmény garantál.

4.         A (2) és (3) bekezdésben említett befektetési vállalkozások továbbra is a [2000/12/EK] irányelv V. mellékletében megállapított működési kockázatra vonatkozó valamennyi egyéb rendelkezés hatálya alá tartoznak.

ê 93/6/EGK IV. melléklet

21. cikk

A befektetési vállalkozásokat kötelezik arra, hogy a megelőző év általános költségei egynegyedének megfelelő saját tőkével rendelkezzenek.

Az illetékes hatóságok módosíthatják ezt a követelményt abban az esetben, ha a megelőző évhez képest a vállalkozás üzleti tevékenységében lényeges változás következett be.

Ha a vállalkozás nem végez a teljes évben üzleti tevékenységet, ideértve az indulás napját, a követelmény az üzleti tervben szereplő általános költségek összegének negyede, feltéve hogy a hatóságok nem kérik ennek a tervnek a módosítását.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö2. szakasz A követelmények alkalmazása összevont (konszolidált) alaponÕ

ò új szöveg

22. cikk

1.         A 2. cikk hatálya alá tartozó csoportok felügyeletét összevont alapon ellátni köteles vagy megbízott, illetékes hatóságok egyedi alapon eltekinthetnek a tőkekövetelmények összevont alapon történő alkalmazásától, amennyiben:

a)      az ilyen csoport minden befektetési vállalkozása a szavatolótőke 16. cikkben megadott meghatározását használja;

b)      az ilyen csoport valamennyi befektetési vállalkozása a 20. cikk (2) és (3) bekezdésében említett kategóriákba tartozik;

c)      az ilyen csoport minden befektetési vállalkozása egyéni alapon megfelel a 18. és a 20. cikkben előírt követelményeknek, és ezzel egyidejűleg szavatolótőkéjéből levonja az esetleges függő kötelezettségeket az olyan befektetési vállalkozások, pénzügyi intézmények, vagyonkezelő vállalatok és kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozások javára, amelyek egyébként konszolidálásra kerülnének;

d)      az olyan pénzügyi holding társaság, amely anyavállalata az ilyen csoportba tartozó befektetési vállalkozásnak, rendelkezik legalább annyi, a [2000/12/EK] irányelv 57. cikkének a)–h) pontjainak összegeként meghatározott tőkével, amennyi egyrészről a [2000/12/EK] irányelv 57. cikkében említett, olyan befektetési vállalkozásokban, pénzügyi intézményekben, vagyonkezelő vállalatokban és kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozásokban fennálló részesedések, alárendelt követelések és eszközök teljes könyv szerinti értékének, amelyek egyébként konszolidálásra kerülnének, másrészről az olyan befektetési vállalkozások, pénzügyi intézmények, vagyonkezelő vállalatok és kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozások javára fennálló függő kötelezettségek teljes összegének, amelyek egyébként konszolidálásra kerülnének, az összege;

Abban az esetben, ha az első albekezdés feltételei teljesülnek, minden befektetési vállalkozás rendelkezik a csoportba tartozó valamennyi pénzügyi holdingtársaság, befektetési vállalkozás, pénzügyi intézmény, vagyonkezelő vállalat és kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozás tőke- és finanszírozási forrásainak felügyelését és ellenőrzését szolgáló rendszerrel.

2.         Az illetékes hatóságok az (1) bekezdéstől eltérve engedélyezhetik olyan pénzügyi holdingtársaság számára, amely ilyen csoport egyik befektetési vállalkozásának anyavállalata, hogy olyan értéket alkalmazzon, amely alacsonyabb, mint az (1) bekezdés d) pontja szerint kiszámított érték, de nem kevesebb, mint egyrészről a 18. és 20. cikkben olyan befektetési vállalkozásokra, pénzügyi intézményekre, vagyonkezelő vállalatokra és kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozásokra egyéni alapon előírt követelményeknek, amelyek egyébként konszolidálásra kerülnének, másrészről az olyan befektetési vállalkozások, pénzügyi intézmények, vagyonkezelő vállalatok és kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozások javára fennálló esetleges függő kötelezettségek teljes összegének, amelyek egyébként konszolidálásra kerülnének, az összege. E bekezdés alkalmazásában a pénzügyi intézményekre, vagyonkezelő vállalatokra és kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozásokra vonatkozó tőkekövetelmény elvi tőkekövetelmény.

93/6/EGK 7. cikk (5)–(6) bekezdés (kiigazított szöveg)

23. cikk

Az illetékes hatóságok kötelezik a (20) Ö (22) Õ bekezdés értelmében felmentést kapott csoportokba tartozó befektetési vállalkozásokat, hogy értesítsék őket azokról a kockázatokról, amelyek pénzügyi helyzetüket veszélyeztethetik, beleértve a tőkéjük és finanszírozásuk forrásaival és összetételével kapcsolatos kockázatokat is. Ha az illetékes hatóságok ennek alapján megállapítják, hogy e befektetési vállalkozások pénzügyi helyzete nem biztosított kellőképpen, kötelezik őket, hogy tegyenek intézkedéseket, ideértve – szükség esetén – az e vállalkozásoktól a csoport más tagjaihoz történő tőketranszferek korlátozását is.

Ha az illetékes hatóságok eltekintenek a Ö 22. cikkben Õ (4) bekezdésben előírt konszolidált alapú felügyelet kötelezettségétől, más, megfelelő intézkedéseket hoznak az egész csoport – beleértve a tagállamok területén kívül elhelyezkedő vállalkozásokat is – kockázatainak, nevezetesen nagykockázat-vállalásainak felügyeletére.

ò új szöveg

Ha az illetékes hatóságok eltekintenek a 22. cikkben előírt összevont alapú felügyelet kötelezettségétől, egyéni alapon továbbra is a [2000/12/EK] irányelv V. címe 5. fejezetének követelményei, a befektetési vállalkozások felügyeletére pedig egyéni alapon továbbra is a [2000/12/EK] irányelv 124. cikkének követelményei alkalmazandók.

93/6/EK 7. cikk (7)–(9) bekezdés

7. A tagállamok eltekinthetnek a 4. és 5. cikkben előírt követelmények egyéni vagy szubkonszolidált alapú alkalmazásától azon intézmény esetében, amely anyavállalatként konszolidált alapú felügyelet alá tartozik, valamint ezen intézmény olyan leányvállalata esetében, amely a tagállamok engedélyezése és felügyelete alá tartozik, és amely részt vesz annak az intézménynek a konszolidált alapú felügyeletében, amelyik az ő anyavállalata.

Ugyanilyen felmentésben részesülhet az az anyavállalat, amelyik pénzügyi holdingtársaság, és székhelye ugyanabban a tagállamban található, mint ahol az intézmény, amennyiben ugyanazon felügyelet - illetve különösen a 4. és 5. cikkekben foglalt előírások- hatálya alá tartozik, amely a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra terjed ki.

A felmentési jog gyakorlásakor mindkét esetben meg kell tenni a szavatolótőke csoporton belüli megfelelő allokációját biztosító intézkedéseket.

8. Az olyan intézmény esetében, amelynek anyavállalata másik tagállamban kapta meg az engedélyt, és ott található, az illetékes engedélyező hatóságok egyéni vagy - szükség esetén -szubkonszolidált alapon alkalmazzák a 4. és 5. cikkben megállapított szabályokat.

9. A (8) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, az intézménynek minősülő anyavállalat leányvállalatának működését engedélyező illetékes hatóságok kétoldalú megállapodás útján átruházhatják a leányvállalat tőkemegfelelése és nagykockázat-vállalásai felügyeletének hatáskörét az anyavállalat működését engedélyező és felügyelő illetékes hatóságokra. A Bizottságot folyamatosan tájékoztatni kell az ilyen megállapodások fennállásáról és tartalmáról. A Bizottság - kivéve a (3) bekezdés hatálya alá tartozó csoportok esetét - e tájékoztatást továbbítja a többi tagállam illetékes hatóságaihoz, a banki tanácsadó bizottsághoz és a Tanácshoz.

ò új szöveg

24. cikk

Az illetékes hatóságok a 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve mentesíthetik a befektetési vállalkozásokat az említett cikkben megállapított összevont alapú tőkekövetelmény alól, amennyiben a csoportba tartozó valamennyi befektetési vállalkozás a 20. cikk (2) bekezdésében említett befektetési vállalkozások kategóriájába tartozik, és a csoport nem tartalmaz hitelintézeteket.

Ha az első albekezdés követelményei teljesülnek, a befektetési vállalkozás anyavállalat köteles annyi szavatolótőkét biztosítani, amely mindenkor egyenlő vagy több, mint az alábbi két, e fejezet 3. szakasza szerint kiszámított összevont alapú követelmény közül a nagyobb:

(a) a [2000/12/EK] irányelv 75. cikkének a)–c) pontjaiban szereplő tőkekövetelmények összege;

(b) a 21. cikkben előírt összeg.

25. cikk

Az illetékes hatóságok a 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve mentesíthetik a befektetési vállalkozásokat az említett cikkben megállapított összevont alapú tőkekövetelmény alól, amennyiben a csoportba tartozó valamennyi befektetési vállalkozás a 20. cikk (2) és (3) bekezdésében említett befektetési vállalkozások kategóriájába tartozik, és a csoport nem tartalmaz hitelintézeteket.

Ha az első albekezdés követelményei teljesülnek, a befektetési vállalkozás anyavállalat köteles annyi szavatolótőkét biztosítani, amely mindenkor egyenlő vagy több mint az e fejezet 3. szakasza szerint kiszámított összevont alapú tőkekövetelményeknek és a [2000/12/EK] irányelv 75. cikke a)–c) pontjaiban szereplő követelményeknek és az ezen irányelv 21. cikkében előírt összegnek az összege.

93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö 3. szakasz Õ

a konszolidált követelmények kiszámítása

98/31/EK 1. cikk 4. pont (kiigazított szöveg)

26. cikk

1.         Ha a (20) Ö (22) Õ bekezdésben foglalt felmentésre nem kerül sor, az illetékes hatóságok az I. és VIII. mellékletben meghatározott tőkekövetelmények, valamint Ö 28–32. cikkben és Õ a VI. mellékletben meghatározott ügyfélkockázatok konszolidált alapú kiszámítása céljából engedélyezhetik, hogy az egyik intézmény kereskedési könyvében szereplő nettó pozíciók a másik intézmény kereskedési könyvében szereplő pozícióknál beszámításra kerüljenek a Ö 28–32. cikkben ésÕ az I., VI., és VIII. mellékletben meghatározott szabályoknak megfelelően.

Engedélyezhetik továbbá, hogy az egyik intézmény devizapozíciói beszámításra kerüljenek a másik intézmény devizapozícióinál, a III. és/vagy VIII. mellékletben meghatározott szabályoknak megfelelően. A hatóságok azt is engedélyezhetik, hogy az egyik intézmény árupozíciói beszámításra kerüljenek a másik intézmény árupozícióinál, a VII. Ö IV. Õ és/vagy VIII. mellékletben meghatározott szabályoknak megfelelően.

93/6/EGK 7. cikk (11) bekezdés (kiigazított szöveg)

2.         Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a harmadik országokban található vállalkozások kereskedési könyvének és deviza-, illetve árupozícióinak beszámítását is, ha egyidejűleg teljesülnek a következő feltételek:

i.a)    e vállalkozások valamely harmadik országban kaptak engedélyt, és vagy megfelelnek a 77/780/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 1. Ö 4. cikkének első bekezdésében Õ francia bekezdésében foglalt hitelintézet fogalma meghatározásának, vagy elfogadott harmadik országbeli befektetési vállalkozások;

ii. b)  az ilyen vállalkozások egyéni alapon megfelelnek az ebben az irányelvben megállapítottakkal egyenértékű tőkemegfelelési szabályoknak;

iii.c)  az adott országokban nincs hatályban olyan szabályozás, amely jelentősen érintené a csoporton belüli tőketranszfert.

93/6/EGK 7. cikk (12) bekezdés (kiigazított szöveg)

3.         Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a (10) Ö (1) Õ bekezdésben foglalt, olyan csoporton belüli intézmények közötti beszámítást, amelyek az adott tagállamban kaptak engedélyt, amennyiben:

i.a)    a csoporton belül a tőke megoszlása megfelelő;

ii. b)  azok a szabályozó, jogszabályi vagy szerződéses keretek, amelyek között az intézmények működnek, garantálják a csoporton belüli kölcsönös pénzügyi támogatást.

93/6/EGK 7. cikk (13) bekezdés (kiigazított szöveg)

4.         Ezen túlmenően az illetékes hatóságok engedélyezhetik az (10) Ö (1) Õ bekezdésben foglalt beszámítást a csoporton belüli, a (12) Ö (3) Õ bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő intézmények és az ugyanazon csoportba tartozó, valamely másik tagállamban engedélyezett intézmény között, amennyiben ez az intézmény a 4. és 5. Ö 18., 20. és 28. Õ cikkben foglalt tőkekövetelményeket egyéni alapon köteles teljesíteni.

93/6/EGK 7. cikk (14)–(15) bekezdés (kiigazított szöveg)

27. cikk

1.         A szavatolótőke konszolidált alapú kiszámításakor a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 5. Ö 65. Õ cikkét kell alkalmazni.

2.         A konszolidált alapú felügyeletet gyakorló illetékes hatóságok elismerhetik a saját tőkének az IV. melléklet szerinti intézményekre alkalmazandó különleges szavatolótőke-fogalom meghatározásának érvényességét a konszolidált szavatolótőkéjük kiszámításánál.

93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö 4. szakasz Õ

Ö A NAGYKOCKÁZATOK FELÜGYELETE ÉS ELLENŐRZÉSE Õ

93/6/EGK 5. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

28. cikk

1.         Az intézmények nagykockázataikat a 92/121/EGK irányelv Ö [2000/12/EK] irányelv 106–118. cikkének Õ megfelelően felügyelik és ellenőrzik.

98/31/EK 1. cikk 3. pont (kiigazított szöveg)

2.         ÖAz (1) bekezdéstől eltérően eltérve Õ , azon intézmények, amelyek a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységükre vonatkozó tőkekövetelményüket az I. és II., valamint adott esetben a VIII. mellékletnek megfelelően számítják, nagykockázataikat a 92/121/EGK irányelvnek Ö [2000/12/EK] irányelv 106–118. cikkének Õ megfelelően, ennek 27–30. Ö 29–32. Õ cikkében megállapított módosításokra is figyelemmel felügyelik és ellenőrzik.

ò új szöveg

3.         2007. december 31-ig a Bizottság jelentést teszt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen szakasz működéséről és szükség esetén javaslatokat is tesz.

93/6/EGK VI. melléklet (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

29. cikk

1.         Az egyedi ügyfelekkel szemben vállalt, a kereskedési könyvben szereplő kockázatot az alábbi i., ii. és iii. elemek összegzésével számítják:

i.a)    az intézménynek a kérdéses ügyfél által kibocsátott összes pénzügyi eszközéből fennálló hosszú pozícióinak többlete a rövid pozícióival szemben, amennyiben a többlet pozitív, Ö úgy, hogy Õ (az egyes pénzügyi eszközökben fennálló nettó pozíciót az I. mellékletben megállapított módszerek szerint számítják);

ii. b)  a nettó kockázat hitelviszonyt megtestesítő értékpapír- vagy törzsrészvényjegyzési garancia vállalásakor;az intézmény kockázata a nettó kockázat; (melyet úgy számítanak ki, hogy levonják azokat a jegyzési garanciavállalásokat, amelyeket az alakszerű megállapodás alapján harmadik fél az intézménytől lejegyzett, vagy amelyre jegyzési garanciát vállalt), csökkentve az I. melléklet 39. pontjában meghatározott tényezőkkel.

iii.c)  a kérdéses ügyféllel a II. mellékletben említett ügyletek véghezviteléből, megállapodások és ügyletek megkötéséből származó kockázatvállalások, amelyeket a II. mellékletben a ð kitettségi értékek kiszámítására ï megállapított módon a másik fél kockázatával való súlyozás nélkül számítanak.

Ö A b) pont alkalmazásában a nettó kockázatot úgy számítják ki, hogy levonják azokat a jegyzési garanciavállalásokat, amelyeket az alakszerű megállapodás alapján harmadik fél az intézménytől lejegyzett, vagy amelyre jegyzési garanciát vállalt, csökkentve az I. melléklet 41. pontjában meghatározott tényezőkkel. Õ

Ö A b) pont alkalmazásában Õ Ttovábbi összehangolásig a illetékes hatóságok arra kötelezik az intézményeket, hogy a jegyzési garanciavállalásaikat a kezdeti kötelezettségvállalás időpontja és az első munkanap között figyelemmel kísérő és ellenőrző rendszereket hozzanak létre a kérdéses piacokon felmerült veszélyek természetétől függően.

ðA c) pont alkalmazásában a [2000/12/EK] irányelv 84–89. cikkei kizárásra kerülnek az ezen irányelv II. melléklete 5. pontjában szereplő hivatkozásból. ï

ê 93/6/EGK VI. melléklet (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

2.         Azt követően A Ö az Õ ügyfélcsoportok részére történő, a kereskedési könyvben megjelenő kockázatvállalást az ügyfélcsoportba tartozó egyedi ügyfelek 12. pont szerint kiszámított kockázatainak összegzésével számítják ki.

ê 93/6/EGK VI. melléklet (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

30. cikk

1.         Az egyedi ügyfelek vagy az ügyfélcsoportok részére történő összes kockázatvállalást a kereskedési könyvben és a nem kereskedési könyvben felmerülő kockázatok összeadásával számítják ki, figyelembe véve a 92/121/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 4. Ö 112–117. Õ cikkét (6)-(12) bekezdését.

A nem kereskedési könyvben szereplő kockázatok kiszámításához az intézmények nullának veszik az V. melléklet 2. pont d) alpontjának Ö 13. cikk (2) bekezdése d) pontjának Õ értelmében a saját tőkéjükből levont eszközökből származó kockázatokat.

ê 93/6/EGK VI. melléklet (5) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2.         Az intézmények a 4. pontnak megfelelően kiszámított, egyedi ügyfelek és ügyfélcsoportok részére történő összes kockázatvállalásról a 92/121/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 3. Ö 110. Õ cikkének megfelelően beszámolnak.

ðRepóügyleteken, értékpapír- és árukölcsönzési, illetve értékpapír- vagy áru-kölcsönvételi ügyleteken kívül az egyedi ügyfelek vagy ügyfélcsoportok részére vállalt nagykockázatok beszámolási céllal készített számításába nem tartozik bele a hitelkockázat-mérséklés elismerése. ï

ê 93/6/EGK VI. melléklet (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

3.         Az Ö első pontban szereplő Õ egyedi ügyfelek vagy az ügyfélcsoportok részére történő kockázatvállalás fenti összegét a 92/121/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 4. cikkének Ö 111–117. cikkének Õ megfelelően, ugyanazon irányelv 6. cikkének átmeneti rendelkezései szerint korlátozzák.

ê 93/6/EGK VI. melléklet (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

4.         A 6. Ö 3. Õ pont rendelkezéseitől eltérően Ö eltérve Õ , az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a befektetési vállalkozásokkal, az elfogadott harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal és az elismert elszámolóházakkal szembeni követeléseket megtestesítő eszközökre és egyéb kockázatokra, valamint a pénzügyi eszközök cseréjére ugyanaz az eljárás vonatkozzon, mint amelyet a 92/121/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 4. cikk (7) bekezdésének i. pontjában, illetve (9) és (10) bekezdésében Ö 113. cikke (2) bekezdésének i. pontjában, 115. cikke (2) bekezdésében és 116. cikkében meghatározottak szerint Õ a hitelintézetekkel szembeniekre engedélyeztek.

ê 93/6/EGK VI. melléklet (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

31. cikk

Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a 92/121/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 4. cikkében Ö 111–117. cikkében Õ meghatározott határértékek túllépését, attól függően Ö amennyiben Õ ezzel egyidejűleg teljesülnek a következő feltételek:

1. a)       a kérdéses ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történő, a nem kereskedési könyvben szereplő kockázatvállalások nem haladják meg a 92/121/EGK irányelv Ö [2000/12/EK irányelv] 111–117. cikkében Õ megállapított korlátokat, amelyeket a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelvben meghatározottak szerint a saját tőkéből kiindulva számítanak ki oly módon, hogy a többlet teljes mértékben a kereskedési könyvben jelenik meg;

2.b)        az vállalkozás Ö intézmény Õ megfelel a 92/121/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 4. Ö 111. Õ cikke (1) és (2) bekezdésében megállapított korlátokat illetően a többletre vonatkozó további tőkekövetelménynek;

3.c)        ha a többlet felmerülése óta 10 vagy annál kevesebb nap telt el, a kérdéses ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben vállalt, kereskedési könyvben szereplő kockázat nem haladhatja meg az intézmény saját tőkéjének 500 %-át;

4.d)        semmilyen 10 napnál hosszabb ideje fennálló többlet nem haladhatja meg az intézmény saját tőkéjének 600 %-át;

5.e)        az intézményeknek háromhavonta be kell számolniuk a illetékes hatóságoknak minden olyan esetről, amikor a 92/121/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 4. Ö 111. Õ cikke (1) és (2) bekezdésében megállapított korlátokat a megelőző három hónap során túllépték.

Az e) ponttal kapcsolatban, minden olyan esetben, amikor a korlátokat túllépik, be kell számolni annak mértékéről és az érintett ügyfél nevéről.

ê 93/6/EGK VI. melléklet (9) és (12) bekezdés (kiigazított szöveg)

32. cikk

1.         Az illetékes hatóságok eljárásokat dolgoznak ki a Tanács és a Bizottság értesítésével annak érdekében, hogy megakadályozzák az intézményeket a további tőkekövetelmények - amelyek pedig a 92/121/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 4. Ö 111. Õ cikke (1) és (2) bekezdésében megállapított korlátokat túllépő kockázatok esetében terhelnék őket, ha ezek a kockázatok 10 napon túl fennállnak - tudatos elkerülésében oly módon, hogy ideiglenesen más, akár ugyanazon a csoporton belüli, akár egy másik csoportba tartozó vállalkozáshoz viszik át ezeket a kockázatokat és/vagy oly módon, hogy mesterséges tranzakciókat visznek végbe a 10 nap alatt a meglévő kockázat kizárására és új kockázat megteremtésére. Az intézmények olyan rendszereket tartanak fenn, amelyek biztosítják, hogy minden, a fenti hatással járó tranzakcióról az illetékes hatóságok azonnal jelentést kapjanak.

Az illetékes hatóságok értesítik Ö a Tanácsot és Õ a Bizottságot azokról a módszerekről.

Az intézmények olyan rendszereket tartanak fenn, amelyek biztosítják, hogy minden, a fenti hatással járó tranzakcióról az illetékes hatóságok azonnal jelentést kapjanak.

2.         A illetékes hatóságok engedélyezhetik azoknak az intézményeknek, amelyek a saját tőkének a V. melléklet 2. pontja Ö 13. cikk (2) bekezdése Õ szerinti meghatározását alkalmazhatják, hogy azt ennek a mellékletnek az 5., 6. és 8. pontjai Ö a 30. cikk (2) bekezdése, a 30. cikk (3) bekezdése és a 31. cikk Õ szempontjából is alkalmazzák, feltéve, hogy az érintett intézményeknek ezenkívül a 92/121/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelv 3. és 4. Ö 110–117. Õ cikkeiben meghatározott kötelezettségek mindegyikének is meg kell felelniük a kereskedési könyvükben nem szereplő kockázatokra vonatkozóan, a 89/299/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelvben meghatározottak szerinti szavatolótőke használata mellett.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö 5. szakasz Õ

A POZÍCIÓK JELENTÉSI CÉLBÓL TÖRTÉNŐ ÉRTÉKELÉSE

33. cikk

ò új szöveg

1.         Valamennyi kereskedési könyvi pozícióra a VII. melléklet B. részében meghatározott prudens értékelési szabályok vonatkoznak. Ezek a szabályok annak biztosítására kötelezik az intézményeket, hogy a minden kereskedési könyvi pozíciójukra alkalmazott érték megfelelően tükrözze az aktuális piaci értéket. Ez az érték megfelelő mértékben biztosnak minősül tekintettel a kereskedési könyvi pozíciók dinamikus természetére, a prudenciális megbízhatóság követelményeire, valamint a kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a tőkekövetelmények működési módjára és céljára.

2.         A pozíciókat legalább naponta újra kell értékelni.

ê 93/6/EGK 6. cikk (kiigazított szöveg)

1. Az intézmények naponta piaci áron értékelik kereskedési könyvi pozícióikat, feltéve, hogy nem tartoznak a 4. cikk (6) bekezdése alá.

23.       Naprakész piaci árak hiányában, mint például az elsődleges piacokon új kibocsátáskor történő üzletkötés esetén, az illetékes hatóságok eltekinthetnek az (1) Ö és (2) Õ bekezdésben előírt követelménytől, és Ö előírják Õ az intézményeknek, hogy alkalmazzanak alternatív értékelési módszereket, feltéve, hogy azok elég megbízhatóak, és azokat az illetékes hatóságok jóváhagyták.

ê 93/6/EGK

AZ ÖSSZEVONT (KONSZOLIDÁLT) ALAPÚ FELÜGYELET

ò új szöveg

ALKALMAZÁSI KÖR

ê 96/3/EGK

7. cikk

Általános elvek

ê 98/31EK 7. cikk (10) bekezdés

10. Ha a (7) és (9) bekezdésben foglalt felmentésre nem kerül sor, az illetékes hatóságok az I. és VIII. mellékletben meghatározott tőkekövetelmények, valamint a VI. mellékletben meghatározott ügyfélkockázatok konszolidált alapú kiszámítása céljából engedélyezhetik, hogy az egyik intézmény kereskedési könyvében szereplő nettó pozíciók a másik intézmény kereskedési könyvében szereplő pozícióknál beszámításra kerüljenek az I., VI., és VIII. mellékletben meghatározott szabályoknak megfelelően.

Engedélyezhetik továbbá, hogy az egyik intézmény devizapozíciói beszámításra kerüljenek a másik intézmény devizapozícióinál, a III. és/vagy VIII. mellékletben meghatározott szabályoknak megfelelően. A hatóságok azt is engedélyezhetik, hogy az egyik intézmény árupozíciói beszámításra kerüljenek a másik intézmény árupozícióinál, a VII. és/vagy VIII. mellékletben meghatározott szabályoknak megfelelően.

ò új szöveg

6. szakasz

Kockázatkezelés és tőkeértékelés

34. cikk

Az illetékes hatóságok minden befektetési vállalkozástól megkövetelik, hogy a 2004/39/EK irányelv 13. cikke követelményeinek teljesítése mellett a [2000/12/EK] irányelv 22. és 123. cikke követelményeinek is megfeleljenek.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö 7. szakasz Õ

JELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGEK

ê 93/6/EGK 8. cikk (kiigazított szöveg)

35. cikk

1.         A tagállamok kötelezik a befektetési vállalkozásokat és hitelintézeteket, hogy saját tagállamuk illetékes hatóságait tájékoztassák minden szükséges információról annak érdekében, hogy értékelni lehessen az ezen irányelvnek megfelelően elfogadott szabályoknak való megfelelésüket. A tagállamoknak kell gondoskodniuk arról is, hogy az intézmények belső ellenőrzési rendszere, illetve adminisztratív és számviteli eljárásai bármikor lehetővé tegyék az e szabályoknak való megfelelés ellenőrzését.

2.         A 3. Ö 9. Õ cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozó befektetési vállalkozások legalább havonta, az 3. Ö 5. Õ cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó vállalkozások legalább háromhavonta, az 3. Ö 5. Õ cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó vállalkozások pedig legalább hathavonta kötelesek jelentést tesznek az illetékes hatóságoknak az utóbbiak által meghatározott módon.

3.         A (2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, a 3. Ö 5. Õ cikk (1) és (3) Ö (9) Õ bekezdésének hatálya alá tartozó befektetési vállalkozásoknak, konszolidált vagy szubkonszolidált alapon, csak hathavonta kell információt szolgáltatniuk.

4.         A hitelintézetek a 89/647/EGK Ö [2000/12/EK] Õ irányelvben meghatározott gyakorisággal kötelesek jelentést tenni, az illetékes hatóságok által meghatározott módon.

ê 98/31/EK 1. cikk 5. pont

5.         Az illetékes hatóságok kötelezővé teszik az intézmények számára, hogy azonnal jelentsék, ha a visszavásárlási és a fordított visszavásárlási megállapodásoknál vagy az értékpapír- és árukölcsönzési, valamint értékpapír- vagy áru-kölcsönvételi ügyletek során a másik fél nem tesz eleget kötelezettségeinek. A Bizottság legkésőbb a 12. cikkben említett időponttól számított három év elteltével jelentést tesz a Tanácsnak az ilyen esetekről és arról, hogy ezeknek milyen hatásuk volt az ezen irányelvben említett megállapodások és ügyletek kezelésére. E jelentésnek azt is tartalmaznia kell, hogy az intézmények hogyan tesznek eleget a 2. cikk (6) bekezdés b) pontja i-v. alpontjának feltételei közül a rájuk vonatkozóknak, különösen az v. alpontban említetteknek. Továbbá fel kell tüntetnie az intézmények hagyományosnak mondható kölcsönügyleteinek, illetve a fordított visszavásárlási megállapodásokon, valamint az értékpapír- és áru-kölcsönügyletek formájában megvalósuló kölcsönügyletei relatív volumenének adataiban bekövetkezett változásokat. A Bizottság megteszi a megfelelő javaslatokat, ha e jelentés és egyéb információk alapján arra a következtetésre jut, hogy további biztosítékokra van szükség a visszaélések megakadályozására.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö VI. fejezet Õ

Ö 1. szakasz Õ

ILLETÉKES HATÓSÁGOK

ê 93/6/EGK 9. cikk (kiigazított szöveg)

36. cikk

1.         A tagállamok kijelölik azokat a hatóságokat, amelyek Ö illetékesek Õ az irányelvben meghatározott feladatok elvégzésére. A tagállamok erről tájékoztatják a Bizottságot, feltüntetve a feladatok megosztását.

2.         Az (1) bekezdésben említett Ö illetékes Õ hatóságoknak a nemzeti jogszabályok vagy hatóságok által az adott tagállamban működő felügyeleti rendszer részeként hivatalosan elismert hatóságoknak vagy szerveknek kell lenniük.

3.         Az érintett Ö illetékes Õ hatóságok részére biztosítják kell a feladataik ellátásához szükséges minden jogot, különösen a kereskedési könyvek összetételének megvizsgálási jogát.

1. 4. Az egyes tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek az ezen irányelvben foglalt feladatok ellátása során, különösen az olyan befektetési szolgáltatások esetén, amelyeket szolgáltatásként vagy valamely tagállamban vagy tagállamokban fióktelepek létrehozásával nyújtanak. A hatóságok kérelemre tájékoztatják egymást minden olyan információról, amely megkönnyítheti a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfelelésének felügyeletét, különösen az ezen irányelvben megállapított szabályoknak való megfelelés ellenőrzését. Az illetékes hatóságok közötti, az ezen irányelvben foglalt bármely információcsere a befektetési vállalkozásokat illetően a 93/22/EGK irányelv 25. cikke szerinti szakmai titoktartási kötelezettség, a hitelintézeteket illetően pedig a 89/646/EGK irányelv által módosított 77/780/EGK irányelv 12. cikkében foglalt kötelezettség hatálya alá tartozik.

ò új szöveg

2. SZAKASZ

Felügyelet

37. cikk

1.         A [2000/12/EK] irányelv 124–132., 136. és 144. cikke a befektetési vállalkozások felügyeletére az alábbiak szerint értelemszerűen alkalmazandó:

a)      a [2000/12/EK] irányelv 6. cikkére történő hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint a 2004/39/EK irányelv 5. cikkére történő hivatkozást;

b)      a [2000/12/EK] irányelv 22. és 123. cikkére történő hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint az ezen irányelv 34. cikkére történő hivatkozást;

c)      a [2000/12/EK] irányelv 44–52. cikkére történő hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint a 2004/39/EK irányelv 54. és 58. cikkére történő hivatkozást;

Ha egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatnak hitelintézet és befektetési vállalkozás leányvállalata is van, az anyavállalat ellenőrzése alatt álló vállalkozások összevont alapú felügyelete tekintetében a hitelintézet felügyeletéért felelős egyik illetékes hatóságot jelölik meg felelősként.

2.         Az intézmények belső modelljeinek elismerésére szintén a [2000/12/EK] irányelv 129. cikke (2) bekezdésében megállapított követelményeket kell alkalmazni az ezen irányelv V. mellékletének megfelelően.

Az első albekezdésben említett elismerés beszerzésére hat hónap áll rendelkezésre.

ê 93/6/EGK 9. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

38. cikk

1.         A egyes tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek az ezen irányelvben foglalt feladatok ellátása során, különösen az olyan befektetési szolgáltatások esetén, amelyeket szolgáltatásként vagy valamely tagállamban vagy tagállamokban fióktelepek létrehozásával nyújtanak.

A hatóságok kérelemre tájékoztatják egymást minden olyan információról, amely megkönnyítheti az befektetési vállalkozások és hitelintézetek intézmények tőkemegfelelésének felügyeletét, különösen az ezen irányelvben megállapított szabályoknak való megfelelés ellenőrzését.

2.         Az illetékes hatóságok közötti, az ezen irányelvben foglalt bármely információcsere a befektetési vállalkozásokat illetően az Ö alábbi Õ szakmai titoktartási kötelezettség Ö ek Õ hatálya alá tartozik Ö : Õ

a)      Ö a befektetési vállalkozásokat illetően Õ a 93/22/EGK Ö 2004/39/EK Õ irányelv 25. Ö 54. és 58. Õ cikke szerinti szakmai titoktartási kötelezettségek;

b)      a hitelintézetek Ö esetében Õ illetően pedig a 89/646/EGK irányelv által módosított 77/780/EGK irányelv 12. Ö [2000/12/EK] irányelv 44–52. Õ cikkében foglalt kötelezettségek.

ò új szöveg

VII. fejezet

Közzététel

39. cikk

A befektetési vállalkozásokra a [2000/12/EK] irányelv V. címének 5. fejezetében megállapított követelményeket kell alkalmazni.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö VIII. fejezet Õ

Ö 1. szakasz Õ

ò új szöveg

40. cikk

A partnerkockázatra vonatkozó minimum tőkekövetelmények ezen irányelv szerinti, valamint a hitelkockázat [2000/12/EK] irányelv szerinti számítása céljából, a [2000/12/EK] irányelv III. melléklete 2–6. pontja rendelkezései sérelme nélkül az elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségeket, valamint az elismert elszámolóházakkal és tőzsdékkel szembeni kitettségeket az intézményekkel szembeni kitettségként kezelik.

41. cikk

A Bizottság 2008. december 31-ig megvizsgálja, és szükség szerint felülvizsgálja a II. mellékletben meghatározott partnerkockázat kezelését.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö 2. szakasz Õ

Ö Végrehajtási jogkörök Õ

ê 93/6/EGK 10. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

42. cikk

1.         Ezen irányelvnek az alább felsorolt területeken a technikai fejlődéshez történő igazítása érdekében meghatározott rendelkezésekről szóló további irányelv elfogadásáig a Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel, a 87/373/EGK határozattal összhangban elfogadja a következő, szükségessé váló kiigazításokat Ö A Bizottság a 43. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határoz az alábbi területeken való módosításokról. Õ

a)      a 2. Ö 3. Õ cikk fogalommeghatározásainak tisztázása az irányelv Közösségen belüli egységes alkalmazásának biztosítása érdekében;

b)      a 2. Ö 3. Õ cikk fogalommeghatározásainak tisztázása a pénzügyi piacok fejlődésének figyelembevétele érdekében;

c)      az 3. Ö 5–9. Õ cikkben előírt indulótőke összegeinek és a 4. Ö 18. Õ cikk (6) Ö (2) Õ bekezdésében említett összegnek a módosítása a gazdasági és pénzügyi téren történő fejlődésének figyelembevétele érdekében;

ðd)  a 20. cikk (2) és (3) bekezdésében szereplő befektetési vállalkozások kategóriáinak módosítása a pénzügyi piacok fejlődésének figyelembevétele érdekében; ï

ðe)   a 21. cikkben megállapított követelmény tisztázása ezen irányelv Közösségen belüli egységes alkalmazásának biztosítása érdekében; ï

f)       a terminológiának és a meghatározások szövegezésének kiigazítása az intézményekről és a kapcsolódó kérdésekről szóló későbbi jogszabályokkal összhangban.;

ðg)   az I–VII. melléklet technikai rendelkezéseinek módosítása a pénzpiacokon bekövetkezett változások, a kockázatértékelés, illetve a közösségi jogszabályokban megállapított számviteli standardok vagy követelmények változásainak figyelembevétele céljából. ï

ò új szöveg

43. cikk

1.         A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.

2.         Amennyiben erre a bekezdésre hivatkoznak, az 1999/468//EK határozat 5. cikkében megállapított eljárást kell alkalmazni, a határozat 7. cikke (3) bekezdésének és 8. cikkének megfelelően.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak tartama három hónap.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Ö 3. szakasz Õ

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

ê 93/6/EGK 11. cikk

11. cikk

1. A tagállamok engedélyezhetnek olyan, a 93/22/EGK irányelv 30. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó befektetési vállalkozásokat is, amelyek szavatolótőkéje az irányelv alkalmazásának időpontjában alacsonyabb a 3. cikk (1)-(3) bekezdésében meghatározott szinteknél. A későbbiekben azonban e beffektetési vállalkozások szavatolótőkéjének meg kell felelnie az irányelv 3. cikk (5)-(8) bekezdésében megállapított feltételeknek.

2. Az I. melléklet 14. pontjától eltérően, a tagállamok egyedi kockázati követelményt állapíthatnak meg minden olyan kötvényre, amelyhez a 89/647/EGK irányelv 11. cikkének (2) bekezdése szerint 10 % súlyozást rendeltek, és amely megegyezik az azonos hátralévő futamidejű minősítő tétel egyedi kockázati követelményének felével.

ê 98/31/EK 1. cikk 6. pont (kiigazított szöveg)

1. cikk

A tagállamok 2006. december 31-ig felhatalmazhatják intézményeiket arra, hogy a VII. melléklet (13), (14), (17) és (18) bekezdésében feltüntetettek helyett a következő táblázatban szereplő minimális különbözeti, átviteli és outright rátát alkalmazzák, amennyiben illetékes hatóságaik véleménye szerint az intézmények:

i.            jelentős mértékű árukereskedelmi tevékenységet folytatnak;

ii.           változatos áruportfólióval rendelkeznek;

iii.          még nincsenek abban a helyzetben, hogy az árukockázatokkal kapcsolatos tőkekövetelmény kiszámításához a VIII. mellékletnek megfelelően belső modelleket alkalmazzák.

Táblázat

|| Nemesfém (kivéve arany) || Nem nemesfémek || Mezőgazdasági termékek (softs) || Egyéb, beleértve energetikai termékeket

Különbözeti ráta (%) || 1.0 || 1.2 || 1.5 || 1.5

Átviteli ráta (%) || 0.3 || 0.5 || 0.6 || 0.6

Outright ráta (%) || 8 || 10 || 12 || 15

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot e cikk alkalmazásáról.

ò új szöveg

44. cikk

Ezen irányelv 2. cikkének és V. fejezete 2. és 3. szakaszának megfelelően a [2000/12/EK] irányelv 152. cikkének (1)–(6) bekezdését kell alkalmazni azokra a befektetési vállalkozásokra, amelyek ezen irányelv II. melléklete alkalmazásában a [2000/12/EK] irányelv 84–89. cikkének megfelelően végzik a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítását, vagy amelyek a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeik kiszámításához a [2000/12/EK] irányelv 105. cikkében meghatározott fejlett mérési módszert alkalmazzák.

45. cikk

2012. december 31-ig a tagállamok 15 %-ot alkalmazhatnak a kereskedési és értékesítési („trading and sales”) üzletágra azon befektetési vállalkozások vonatkozásában, amelyeknél a kereskedési és értékesítési üzletágra vonatkozó megfelelő mutató legalább 50 %-a a valamennyi üzletágra vonatkozó – ezen irányelv 20. cikkével és a [2000/12/EK] irányelv X. melléklete 2. részének (1)–(8) bekezdésével összhangban számított – megfelelő mutatók összegének.

ê 93/6/EGK 12. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

Ö 4. szakasz Õ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

46. cikk

1.         A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a 93/22/EGK irányelv 31. cikk (2) bekezdésében meghatározott időpontra ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

1.         A tagállamok legkésőbb 2006. december 31-ig elfogadják és közzéteszik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2., 3., 11., 13., 17., 18., 19., 20., 22., 23., 24., 25., 29., 30., 33., 34., 35., 37., 39., 40., 42., 44., 45. és 47. cikknek és az I., II., III., V. és VII. mellékletnek megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul ismertetik a Bizottsággal e rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2006. december 31-től kezdődően alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell csatolniuk Ö ilyen hivatkozást kell fűzni Õ . Ö A rendelkezésekben egy olyan nyilatkozatot is fel kell tüntetniük, amely szerint a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásait az ezen irányelvre történő hivatkozásokként kell értelmezni. Õ A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2.         A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek ð szövegét ï , amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

ò új szöveg

47. cikk

1.         A [2000/12/EK] irányelv 152. cikkének (7)–(12) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó ezen irányelv céljaira a következő rendelkezésekre is figyelemmel, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a [2000/12/EK] irányelv 152. cikkének (7) bekezdésében említett mérlegelési jogot gyakorolják:

a)      A [2000/12/EK] irányelv II. mellékletének 6. pontjában szereplő hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint a 2000/12/EK irányelvre történő hivatkozást, annak a 46. cikkben említett időpont előtt hatályos formájában.

b)      A II. melléklet 4. pont 1. alpontját a 46. cikkben említett időpont előtti formájában kell alkalmazni.

2.         A [2000/12/EK] irányelv 157. cikkének (2) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni a 18. és 20. cikk céljára.

ê 93/6/EGK 13. cikk

13. cikk

A Bizottság a lehető legkorábban a Tanács elé terjeszti a tőkekövetelményekre vonatkozó javaslatait az árukereskedelem, a származtatott áruügyletek, valamint a kollektív befektetési formák részesei tekintetében.

A Tanács legkésőbb hat hónappal ezen irányelv alkalmazása előtt dönt a Bizottság javaslatairól.

ò új szöveg

48. cikk

A VIII. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 93/6/EGK irányelv hatályát veszti a VIII. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozást úgy kell értelmezni, mint erre az irányelvre történő hivatkozást a IX. mellékletben szereplő korrelációs táblázatnak megfelelően.

49. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

ê 93/6/EGK 14. cikk

FELÜLVIZSGÁLATI ZÁRADÉK

14. cikk

A 12. cikkben említett időponttól számított három éven belül a Tanács, a Bizottság javaslata alapján eljárva, megvizsgálja és - szükség esetén - felülvizsgálja ezen irányelvet az alkalmazása során felmerült tapasztalatok alapján, figyelembe véve a piaci innovációt és különösen a szabályozásra jogosult hatóságok nemzetközi fórumain tapasztalható fejleményeket.

ê 93/6/EGK 15. cikk

50. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

[…]                                                                […]

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

I. MELLÉKLET

ð POZÍCIÓKOCKÁZATRA VONATKOZÓ TŐKEKÖVETELMÉNY ï KISZÁMÍTÁSA

BEVEZETÉS Ö ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Õ

Nettósítás

1. Az intézmény hosszú (rövid) pozícióinak a rövid (hosszú) pozícióihoz képest ugyanabból a részvényből, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból, átváltható értékpapírból, azonos tőzsdei határidős ügyletből, opcióból, opciós utalványból és fedezett opciós utalványból fennálló többlete a különböző eszközönkénti nettó pozíció. A nettó pozíció kiszámításakor az illetékes hatóságok lehetővé teszik, hogy a származtatotteszköz-pozíciók – a 4–7. pontban megállapítottak értelmében – úgy legyenek tekinthetők, mint az alapul szolgáló (vagy dematerializált) értékpapírban vagy értékpapírokban lévő pozíciók. A 14. Ö 14. Õ pont szerinti egyedi kockázat kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni az intézmények birtokában lévő saját, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat.

2. Nem engedhető meg a nettósítás az átváltható értékpapír és az annak alapjául szolgáló eszköz kiegyenlítő pozíciója között, hacsak az illetékes hatóságok nem fogadnak el olyan módszert, amelynek értelmében egy adott átváltható értékpapír átváltásának valószínűsége figyelembe vehető, vagy nem írnak elő olyan tőkekövetelményt, amely fedezi az átváltással járó esetleges veszteségeket.

3. A nettó pozíciókat összesítésük előtt – előjelüktől függetlenül – naponta át kell váltani az aktuális spot árfolyamon az intézmény elszámolási pénznemére.

Különleges értékpapírok

ê 93/6/EK (kiigazított szöveg)

4. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vételére vagy eladására szóló határidős tőzsdei kamatlábügyleteket, határidős kamatláb-megállapodásokat (FRA) és határidős kötelezettségvállalásokat úgy kell tekinteni, mint a hosszú és rövid pozíciók kombinációját. Így a hosszú határidős kamatlábügyletet úgy kell tekinteni, mint egy határidős szerződés leszállítási határidejének napján lejáró értékpapír-kölcsönügylet és egy olyan eszközbeli részesedés kombinációját, amelynek lejárati napja megegyezik az adott határidős szerződés alapjául szolgáló pénzügyi eszköz vagy dematerializált pozíció lejárati napjával. Hasonlóképpen, az értékesített FRA-t úgy kell tekinteni, mint olyan hosszú pozíciót, amelynek lejárata megegyezik a teljesítés határidejének és a szerződés időtartamának összegével, illetve mint olyan rövid pozíciót, amelynek lejárata megegyezik a teljesítés határidejével. Mind a kölcsönügyletnek, mind az eszközbeli részesedésnek szerepelni kell a 14. Ö 14. Õ pont 1. táblázatában központi kormányzati oszlopában Ö feltüntetett első kategóriának Õ annak érdekében, hogy a határidős tőzsdei kamatlábügyletek és az FRA-k egyedi kockázatához szükséges tőkekövetelmény kiszámítható legyen. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vételére szóló határidős kötelezettségvállalást úgy kell tekinteni, mint a leszállítási határidőkor lejáró kölcsönügylet és magához a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz fűződő hosszú (azonnali) pozíció kombinációját. A kölcsönügyletnek szerepelni kell a Ö 14. pont Õ 1. táblázatá Ö ban Õ nak központi kormányzati oszlopában Ö feltüntetett első kategóriában Õ az egyedi kockázat céljára, és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak ugyanebben a táblázatban a számára megfelelő oszlopban.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és melléklet 1. pont a) alpont (kiigazított szöveg)

Az illetékes hatóságok megengedhetik, hogy a tőzsdén forgalmazott határidős ügylet tőkekövetelménye megegyezzen a tőzsde által előírt fedezettel, ha teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy az lehetővé teszi a határidős ügylethez kapcsolódó kockázat pontos felmérését, és az legalább megegyezik a határidős ügylet azon tőkekövetelményével, amelyet az ezen mellékletben meghatározott módszert alkalmazó számítás, vagy az VIII. mellékletben leírt belső modell módszer alkalmazása eredményezne.

Az illetékes hatóságok 2006. december 31-ig engedélyezhetik továbbá, hogy az általuk elismert elszámolóház által elszámolt, e bekezdésben említett típusú származtatott, tőzsdén kívüli (OTC) ügyletekre kötött szerződésre vonatkozó tőkekövetelmény egyenlő legyen az elszámolóház által előírt letéti követelménnyel, amennyiben teljes mértékben meggyőződtek arról, hogy az lehetővé teszi a származékos ügyletekre vonatkozó szerződéssel kapcsolatos kockázat pontos felmérését, és legalább egyenlő a szóban forgó szerződés tőkekövetelményével, amelyet az e mellékletben ismertetett módszer alkalmazásával végzett számítás, vagy az VIII. mellékletben ismertetett belső modell módszer alkalmazásával végzett számítás eredményezne.

93/6/EGK 2. cikk (22) bekezdés

E bekezdés alkalmazásában a hosszú pozíció olyan pozíció, amelyben az intézmény rögzítette azt a kamatlábat, amelyet a jövőben valamikor meg fog kapni, rövid pozíció pedig az olyan pozíció, amelyben azt a kamatlábat rögzítette, amelyet valamikor a jövőben meg fog fizetni.

93/6/EGK

5. A kamatlábakhoz, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz, részvényekhez, részvényindexekhez, pénzügyi határidős ügyletekhez, swap-ügyletekhez és devizához kapcsolódó opciókat e melléklet alkalmazásában úgy kell tekinteni, mintha azok értéküket tekintve az opció alapjául szolgáló pénzügyi eszközök összegével azonos pozíciók lennének, megszorozva a hozzájuk tartozó delta tényezővel. Ez utóbbi pozíciókat nettósítani lehet a megegyező, alapul szolgáló értékpapírok vagy származtatott eszközök kiegyenlítő pozíciójával szemben. Az alkalmazott delta tényező vagy az adott tőzsde delta tényezője, vagy az illetékes hatóságok által számított delta tényező, vagy – ha az nem áll rendelkezésre, illetve az OTC opciók esetében – az intézmény által számított delta tényező, az illetékes hatóságok arról való meggyőződésétől függően, hogy az intézmény által alkalmazott modell elfogadható-e.

Az illetékes hatóságok ugyanakkor előírhatják, hogy az intézmények delta értékeiket az illetékes hatóságok által meghatározott módszer alkalmazásával számítsák ki.

98/31/EK 1. cikk 7. pont és melléklet 1. pont b) alpont (kiigazított szöveg)

Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell arról, hogy aAz opciókhoz kapcsolódó, delta kockázaton kívüli, egyéb kockázatokkal szemben is biztosítékot Ö kell Õ nyújtani. Az illetékes hatóságok megengedhetik, hogy a kibocsátott, tőzsdén forgalmazott opcióval szembeni követelmény megegyezzen a tőzsde által megkövetelt fedezettel, ha teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy az lehetővé teszi az opcióhoz kapcsolódó kockázat pontos felmérését, és az legalább egyenlő az opció azon tőkekövetelményével, amelyet az ezen melléklet további részében meghatározott módszert alkalmazó számítás, vagy az VIII. mellékletben leírt belső modell módszer alkalmazása eredményezne. Az illetékes hatóságok 2006. december 31-ig megengedhetik továbbá, hogy az általuk elismert elszámolóház által elszámolt tőzsdén kívüli (OTC) áruügylet-opcióra vonatkozó tőkekövetelmény egyenlő legyen az elszámolóház által előírt fedezettel, amennyiben teljes mértékben meggyőződtek arról, hogy az lehetővé teszi az opcióval kapcsolatos kockázat pontos felmérését, és legalább a tőzsdén kívüli (OTC) opció azon tőkekövetelményével egyenlő, amelyet az e melléklet további részében ismertetett módszer alkalmazásával végzett számítás, vagy az VIII. mellékletben ismertetett belső modell módszer alkalmazása eredményezne. Ezenkívül a hatóságok megengedhetik, hogy a megvásárolt, tőzsdén forgalmazott vagy OTC opció tőkekövetelménye ugyanaz legyen, mint az annak alapjául szolgáló értékpapír esetében, azzal a megszorítással, hogy az így adódó tőkekövetelmény nem haladja meg az opció piaci értékét. A kibocsátott OTC opcióval szembeni tőkekövetelményt az annak alapjául szolgáló értékpapírhoz kapcsolódóan kell meghatározni.

98/31/EK 1. cikk 7. pont és melléklet 1. pont c) alpont

6. A hitelviszonyt megtestesítő és az osztalékra jogosító értékpapírokra vonatkozó opciós utalványokat ugyanúgy kell tekinteni, mint az 5. pont szerinti opciókat.

93/6/EGK

7. A swap-ügyleteket a kamatlábkockázat szempontjából ugyanúgy kell kezelni, mint a mérlegben szereplő eszközöket. Így a kamatláb-swap-ügyletet, amely alapján az intézmény változó kamatot kap, és rögzített kamatot fizet, ugyanúgy kell tekinteni, mint az olyan változó kamatozású értékpapírban fennálló hosszú pozíciót, amelynek lejárata megegyezik a következő kamatrögzítésig terjedő időtartammal, illetve mint az olyan rögzített kamatozású értékpapírban fennálló rövid pozíciót, amelynek lejárata megegyezik magának a swapnak a lejáratával.

ò új szöveg

8. A hitelderivatívák esetében egyéb kikötés hiányában a hitelderivatíva-szerződésben szereplő elvi főösszeget kell használni. A hitelkockázatot vállaló fél (kockázatot átvevő) piaci kockázata tőkekövetelményének kiszámításához a pozíciókat az alábbiak szerint határozzák meg:

A teljes kamatcsereügylet hosszú pozíciót képez a szóban forgó ügylet általános piaci kockázatában és rövid pozíciót az államkötvény általános piaci kockázatában, amelyhez a [2000/12/EK] irányelv VI. melléklete értelmében 0 % kockázati súlyt rendelnek. Emellett hosszú pozíciót képez a szóban forgó ügylet egyedi kockázatában is.

Nemteljesítéskori csereügylet nem képez pozíciót az általános piaci kockázat tekintetében. Az egyedi kockázat céljából az intézménynek szintetikus hosszú pozíciót kell rögzítenie a referenciaintézmény egyik ügyletében. Ha a termék alapján kamatfelár- vagy kamatkifizetés esedékes, ezeket a pénzáramlásokat az államkötvényeknél elvi pozícióként, a megfelelő rögzített vagy változó kamatozással kell feltüntetni.

A hitelfedezettel kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír az értékpapír saját általános piaci kockázatában képez hosszú pozíciót. Az egyedi kockázatot illetően szintetikus hosszú pozíció képződik a referenciaintézmény egyik ügyletében. Ezenkívül hosszú pozíció képződik az értékpapír-kibocsátó egyedi kockázatában is.

Az első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva kosár („first-asset-to-default basket”) az elvi főösszeget illető pozíciót képez a kosárba tartozó mindegyik referenciaintézmény egy-egy ügyletében. Ha a hiteleseménnyel kapcsolatos maximális kifizetés mértéke alacsonyabb, mint az ezen albekezdés első mondatában szereplő módszer szerinti tőkekövetelmény, a maximális kifizetés összege az egyedi kockázat tőkekövetelményének tekinthető.

A második nemteljesítéskor lehívható eszköz kosárba („second-asset-to-default basket”) tartozó termék az elvi főösszeget illető pozíciót képez egy kivételével a kosárba tartozó mindegyik referenciaintézmény ügyleténél (a kivétel a legalacsonyabb egyedi kockázati tőkekövetelménnyel bíró referenciaintézmény). Ha a hiteleseménnyel kapcsolatos maximális kifizetés mértéke alacsonyabb, mint az ezen albekezdés első mondatában szereplő módszer szerinti tőkekövetelmény, ez az összeg az egyedi kockázat tőkekövetelményének tekinthető.

Abban az esetben, ha a hitelfedezettel kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kosár termék („credit linked note basket product”) külső minősítéssel rendelkezik és teljesíti a hitelviszonyt megtestesítő minősítő tétel feltételeit, az értékpapír-kibocsátó egyedi kockázatára vonatkozó egyetlen hosszú pozíciót lehet rögzíteni a kosárba tartozó valamennyi referenciaintézmény egyedi kockázati pozíciói helyett.

Az arányos védelmet nyújtó kosártermék a kosárba tartozó minden referenciaintézménynél az egyedi kockázatot illető pozíciót képez, és az ügylet teljes elvi összege a referenciaintézményekkel kapcsolatos egyes kitettségeknek a teljes elvi összeghez való arányában oszlik meg a pozíciók között. Abban az esetben, ha egy referenciaintézménynek egynél több ügylete választható, a legmagasabb kockázati súlyozású ügylet határozza meg az egyedi kockázatot. Az ügylet lejárata helyett a hitelderivatíva-szerződés lejárata alkalmazandó.

A hitelkockázatot átadó fél (kockázatot átadó) szempontjából a pozíciókat a kockázatot átvevővel szimmetrikusan határozzák meg, kivéve a hitelfedezettel kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt (amely nem eredményez rövid pozíciót a kibocsátónál). Ha egy adott időpontban olyan vételi opció merül fel, amelynél a kötési árfolyam előre meghatározott időpontban emelkedik, az az időpont tekintendő a védelem lejáratának. Az n-edik veszteségviselő kategóriába tartozó hitelderivatívák esetén a kockázatot átadók ellensúlyozhatják az alapul szolgáló eszközök n–1 részére vonatkozó egyedi kockázatot (azaz azon n–1 eszközöknél, amelyeknek a legalacsonyabb az egyedi kockázatra vonatkozó tőkekövetelménye).

93/6/EGK (kiigazított szöveg)

89. Azok az intézmények azonban, amelyek pozícióikat piaci áron értékelik, és a 4-7. pontban foglalt származtatott ügyletek kamatlábkockázatát diszkontált pénzáramlás alapján kezelik, a fent említett pozíciók kiszámításához érzékenységi modelleket alkalmazhatnak, illetve azokat az olyan rögzített kamatozású értékpapírok esetében is alkalmazhatják, amelyeket nem egyszeri, végső tőketörlesztéssel, hanem a hátralévő futamidőn keresztül törlesztenek. Mind a modellt, mind annak az intézmény általi alkalmazását az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia. Ezeknek a modelleknek olyan pozíciókat kell eredményezniük, amelyeknek ugyanakkora a kamatlábváltozásokkal szembeni érzékenységük, mint az alapul szolgáló pénzáramlásé. Az érzékenységet a mintául szolgáló kamatlábaknak a hozamgörbén való független mozgásai révén kell felmérni úgy, hogy a 18. Ö 20. Õ pontban foglalt 2. táblázat lejárati sávjainak mindegyikében legalább egy érzékenységi pont legyen. A pozíciókat a 15-30. Ö 17–32. Õ pontban megállapított rendelkezéseknek megfelelően kell figyelembe venni a tőkekövetelmények számításakor.

910. Azok az intézmények, amelyek nem a 8. Ö 9. Õ pont szerinti modelleket alkalmazzák, ehelyett - az illetékes hatóságok jóváhagyásával - teljes mértékben kiegyenlítőként kezelhetik azokat a 4-7. pont szerinti származtatottügylet-pozíciókat, amelyek megfelelnek legalább a következő feltételeknek:

ia)     a pozíciók azonos értékűek, és ugyanabban a valutában vannak meghatározva;

iib)    a referencia-kamatláb (a változó kamatozású pozícióknál) vagy a kamatszelvény (a rögzített kamatozású pozícióknál) szorosan illeszkedik;

iii.c)  a kamatrögzítés következő időpontja vagy - rögzített kamatszelvény-pozíciók esetében - a hátralévő futamidő az alábbi időtartamokkal összhangban:

i.        ha kevesebb mint egy hónap van hátra: aznapi,;

ii.       ha egy hónap és egy év közötti időtartam van hátra: hét napon belüli,;

iii.      ha több mint egy év van hátra: 30 napon belüli.

1011. Visszavásárlási megállapodásoknál az értékpapírok vagy az értékpapírokhoz fűződő jogcímhez kötődő garantált jogok átruházójának, illetve értékpapír-kölcsönzésnél az értékpapírok kölcsönbeadójának ezeket az értékpapírokat figyelembe kell vennie az e melléklet szerinti tőkekövetelmény számításakor, amennyiben ezek az értékpapírok megfelelnek a 2. cikk 6. pontjának a) alpontjában Ö 11. cikkben Õ megállapított feltételeknek.

93/6/EGK (kiigazított szöveg)

11. A kollektív befektetési vállalkozásokbeli részesedések pozíciói nem az ezen mellékletben foglalt pozíciókockázati követelmények, hanem a 89/647/EGK irányelvben foglalt tőkekövetelmények hatálya alá tartoznak.

Egyedi és általános kockázatok

12. A tőzsdén forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy részvény (vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy részvény származtatott eszközének) pozíciókockázatát - a rá vonatkozó tőkekövetelmény kiszámításánál - két összetevőre kell bontani. Az első elem az egyedi kockázati összetevő - azaz az adott eszköz árváltozásának kockázata, ami a kibocsátójával, illetve, származtatott eszköz esetében, az alapul szolgáló eszköz kibocsátójával kapcsolatos tényezőkből adódik. A második elem az általános kockázatot fedezi - azaz az eszköz árváltozásának kockázatát, ami (tőzsdén forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-származtatott eszköz esetén) a kamatszintek változásából vagy (részvény vagy részvényszármaztatott eszköz esetén) a széles részvénypiaci mozgásokból adódik, ami nincs kapcsolatban az egyes értékpapírok sajátos tulajdonságaival.

TŐZSDÉN FORGALMAZOTT, HITELVISZONYT MEGTESTESÍTŐ ÉRTÉKPAPÍROK

13.       Az intézmény nA nettó pozíciókat aszerint sorolja be Ö sorolják be Õ , hogy azok milyen pénznemben vannak meghatározva, és minden egyes pénznemnél külön számolja ki az általános és az egyedi kockázat tőkekövetelményét.

Egyedi kockázat

ê 93/6/EK

ð új szöveg

14. Az intézmény az 1. pont szerint kiszámított nettó pozícióit, a hátralévő futamidők alapján az 1. táblázat megfelelő kategóriáiba sorolja, majd azokat a feltüntetett súlyozásokkal beszorozza. A súlyozott pozícióit (tekintet nélkül arra, hogy azok hosszúak vagy rövidek) összegeznie kell az egyedi kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény kiszámításához. ð amelyeket az 1. pont szerint számított ki, a kereskedési könyvben a kibocsátójuk/ügyfelük, külső vagy belső hitelminősítésük, valamint a hátralévő futamidő alapján sorolja az 1. táblázat megfelelő kategóriáiba, majd azokat a feltüntetett súlyozással beszorozza. Az egyedi kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény kiszámításához összegzi a súlyozott pozícióit (tekintet nélkül arra, hogy azok hosszúak vagy rövidek). ï

ê 93/6/EGK

1. táblázat

Központi kormányzati tételek || Minősítő tételek || Egyéb tőkeelemek

|| 6 hónapig terjedő || 6 hónaptól 24 hónapig terjedő || 24 hónap felett ||

0,00 % || 0,25 % || 1,00 % || 1,60 % || 8,00 %

ò új szöveg

1. táblázat

Tételek || Egyedi kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény

Központi kormányzatok által kibocsátott vagy garantált, központi bankok, nemzetközi szervezetek, multilaterális fejlesztési bankok, illetve tagállami regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő olyan értékpapírok, amelyek a sztenderd módszer vagy a belső minősítésen alapuló módszer értelmében 0 % kockázati súlyozást kapnának. || 0 %

Központi kormányzatok által kibocsátott vagy garantált, központi bankok, nemzetközi szervezetek, multilaterális fejlesztési bankok, illetve tagállami regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő olyan értékpapírok, amelyek a sztenderd módszer értelmében 20 % vagy 50 % kockázati súlyozást kapnának. Egyéb, a 15. pontban meghatározott minősítő tételek || 0,25 % (a végső lejáratig hátralevő futamidő hat hónap vagy annál kevesebb) 1,00 % (a végső lejáratig hátralevő futamidő hat hónapnál több és legfeljebb 24 hónap) 1,60 % (a lejáratig hátralevő futamidő meghaladja a 24 hónapot)

Minden egyéb || 8,00 %

15.       A 14. pont alkalmazásában a minősítő tételek az alábbiakat tartalmazzák:

a)      a [2000/12/EK] irányelv V. címe, 2. fejezete, 3. szakaszának 1. alszakaszában ismertetett kockázati besorolásnál legalább befektetési kategóriának megfelelő hitelminőségi besorolásra minősített eszközökhöz kapcsolódó hosszú és rövid pozíciókat;

b)      olyan eszközökhöz kapcsolódó hosszú és rövid pozíciókat, amelyeknél a kibocsátó szolvenciája miatt a nemteljesítés valószínűsége nem magasabb, mint az a) pontban említett eszközöknél a [2000/12/EK] irányelv V. címe, 2. fejezete, 3. szakaszának 2. alszakaszában ismertetett módszer szerint;

c)      olyan eszközökhöz kapcsolódó hosszú és rövid pozíciókat, amelyekhez nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézmény által kiállított hitelminősítés, és amelyek megfelelnek a következő feltételeknek:

i.        azokat az adott intézmények kellően likvideknek minősítik;

ii.       befektetési minősítésük az intézmény saját mérlegelése szerint legalább egyenértékű az a) pontban említett eszközökével;

iii.      az ilyen eszközöket bármely tagállam legalább egy szabályozott piacán vagy valamely harmadik ország tőzsdéjén jegyzik, amennyiben e tőzsdét az adott tagállam illetékes hatóságai elismerik;

d)      az illetékes hatóságok mérlegelése szerint olyan hosszú és rövid pozíciók, amelyek a [2000/12/EK] irányelvben megállapított tőkemegfelelőségi követelmények alá tartozó intézmények által kibocsátott eszközökhöz kapcsolódnak.

Az illetékes hatóságok megvizsgálják a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok értékelésének módját, és felülbírálják az intézmény döntését, ha úgy vélik, hogy az érintett értékpapírok esetében az egyedi kockázat túl magas ahhoz, hogy azok minősítő tételek legyenek;

16. Az illetékes hatóságok kötelezik az intézményeket az 1. táblázatban szereplő maximális súlyozás alkalmazására azon eszközök esetében, amelyek különös kockázatot jelentenek a likviditás kibocsátó nem elégséges fizetőképessége miatt.

ê 93/6/EGK

Általános kockázat

a) Lejárati alapú

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

1517. Az általános kockázati tőkekövetelmény kiszámításának eljárása két alapvető lépésből áll. Először minden pozíciót lejárat alapján kell súlyozni (a 16. Ö 18. Õ pontban meghatározottak szerint), a rájuk vonatkozó tőkekövetelmény összegének kiszámítása érdekében. Második lépésben lehetővé kell tenni ennek a tőkekövetelménynek a csökkentését az azonos lejárati sávon belüli, ellentétes előjelű súlyozott pozíciónál. Ezenkívül akkor is lehetséges a tőkekövetelmény csökkentése, ha az ellentétesen súlyozott pozíciók más lejárati sávokba esnek; ekkor a csökkentés mértéke függ mind attól, hogy a két pozíció ugyanabba a zónába esik-e, mind pedig attól, hogy pontosan melyik zónába esik. Összesen három sáv (lejáratisáv-csoport) van.

1618. Az intézmények a 18. Ö 20. pont Õ 2., táblázatának szereplő 2., illetve 3. oszlopában található megfelelő lejárati sávokba sorolják a nettó pozícióikat. A besorolást rögzített kamatozású értékpapírok esetében a hátralévő futamidő alapján, míg változó kamatozású értékpapírok esetén a kamatláb következő rögzítéséig tartó időszak alapján sorolják be. Az intézmények különbséget tesznek a 3 % vagy magasabb osztalékszelvényű és a 3 %-nál kisebb osztalékszelvényű hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok között is, és ennek alapján besorolják azokat a 2. táblázat 2. vagy 3. oszlopába. Ezután mindegyiket meg kell szorozni az adott lejárati sávra vonatkozó, a 2. táblázat 4. oszlopában található súlyozással.

ê 93/6/EGK

1719. Ezt követően kell kiszámítani a súlyozott hosszú pozíciók és a súlyozott rövid pozíciók összegét mindegyik lejárati sávban. Az adott lejárati sávban az előbbit ki kell egyenlíteni az utóbbival, és ez lesz az adott sáv kiegyenlített súlyozott pozíciója, míg a fennmaradó hosszú vagy rövid pozíció ugyanannak a sávnak a kiegyenlítetlen súlyozott pozíciója. Ezek után kell kiszámítani mindegyik sáv kiegyenlített súlyozott pozíciójának az összegét.

1820. Az intézmények a 2. táblázat mindegyik sávjában kiszámítják az oda tartozó zónákban szereplő kiegyenlítetlen súlyozott hosszú pozíciók összegét annak érdekében, hogy ebből megkapják az egyes zónák kiegyenlítetlen súlyozott hosszú pozícióit. Hasonlóképpen, összeadják az egyes sávokban szereplő kiegyenlítetlen súlyozott rövid pozíciók összegeit az adott sávban, hogy ebből kiszámítsák a kiegyenlítetlen súlyozott rövid pozíciót arra a zónára vonatkozóan. Az adott sávban a kiegyenlítetlen súlyozott hosszú pozíciónak az a része, amelyet az ugyanarra a zónára vonatkozó kiegyenlítetlen súlyozott rövid pozícióval állítanak szembe, az adott sáv kiegyenlített súlyozott pozíciója. A kiegyenlítetlen súlyozott hosszú vagy kiegyenlítetlen súlyozott rövid pozíciónak az a része, amelyet nem lehet ilyen módon egymással szembeállítani, az adott sáv kiegyenlítetlen súlyozott pozíciója.

2. táblázat

Zóna || Lejárati sáv || Súlyozás (%-ban) || Becsült kamatlábváltozás (%-ban)

Legalább 3 %-os szelvény || 3 %-nál alacsonyabb szelvény

Első || 0 ≤ 1 hónap || 0 ≤ 1 hónap || 0,00 || —

> 1 ≤ 3 hónap || > 1 ≤ 3 hónap || 0,20 || 1,00

> 3 ≤ 6 hónap || > 3 ≤ 6 hónap || 0,40 || 1,00

> 6 ≤ 12 hónap || > 6 ≤ 12 hónap || 0,70 || 1,00

Második || > 1 ≤ 2 év || > 1,0 ≤ 1,9 év || 1,25 || 0,90

> 2 ≤ 3 év || > 1,9 ≤ 2,8 év || 1,75 || 0,80

> 3 ≤ 4 év || > 2,8 ≤ 3,6 év || 2,25 || 0,75

Harmadik || > 4 ≤ 5 év || > 3,6 ≤ 4,3 év || 2,75 || 0,75

> 5 ≤ 7 év || > 4,3 ≤ 5,7 év || 3,25 || 0,70

> 7 ≤ 10 év || > 5,7 ≤ 7,3 év || 3,75 || 0,65

> 10 ≤ 15 év || > 7,3 ≤ 9,3 év || 4,50 || 0,60

> 15 ≤ 20 év || > 9,3 ≤ 10,6 év || 5,25 || 0,60

> 20 év || > 10,6 ≤ 12,0 év || 6,00 || 0,60

|| > 12,0 ≤ 20,0 év || 8,00 || 0,60

|| > 20 év || 12,50 || 0,60

ê 93/6/EK (kiigazított szöveg)

1921. Ezután kell az első zónában található kiegyenlítetlen súlyozott hosszú (rövid) pozíció összegét - amely a második zónában található kiegyenlítetlen rövid (hosszú) pozícióval van szembeállítva - kiszámítani. Ezt az összeget veszi figyelembe a 23. Ö 25. Õ pont az egyes és kettes sáv közötti kiegyenlített súlyozott pozícióként. Ugyanezt a számítást kell elvégezni a második sáv kiegyenlítetlen súlyozott pozíciójának fennmaradó részének és a harmadik sávban található kiegyenlítetlen súlyozott pozíciónak a figyelembevételével a második és harmadik sáv közötti kiegyenlített súlyozott pozíció kiszámításához.

2022. Az intézmény, ha jónak látja, megfordíthatja a 19. Ö 21. Õ pontbeli sorrendet úgy, hogy először a második és a harmadik zóna közötti kiegyenlített súlyozott pozíciót számítja ki, majd csak ezt követően az első és a harmadik zóna közöttit.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

2123. Az első zónában fennmaradó kiegyenlítetlen súlyozott pozíciót ezután az ebből a harmadik zónára megmaradóval kell szembeállítani, miután ez utóbbit egyeztették a második zónával a második és a harmadik zóna közötti kiegyenlített súlyozott pozíció kiszámítása érdekében.

2224. A 19., 20. és 21. Ö 21., 22. és 23. Õ pontban foglalt három különböző kiegyenlítő számítást követően a maradványpozíciókat össze kell adni.

2325. Az intézmény tőkekövetelményét az alábbi értékek összeadásával kell kiszámítani:

a)           a kiegyenlített súlyozott pozíciók összegének 10 %-a minden lejárati sávban;

b)           a kiegyenlített súlyozott pozíciók 40 %-a az első zónában;

c)           a kiegyenlített súlyozott pozíciók 30 %-a a második zónában;

d)           a kiegyenlített súlyozott pozíciók 30 %-a a második zónában;

e)           a kiegyenlített súlyozott pozíciók 40 %-a az első és a második zóna között, valamint a második és a harmadik zóna között (ld. a 19. Ö 21. Õ pontot);

f)            a kiegyenlített súlyozott pozíciók 150 %-a az első és a harmadik zóna között;

g)           a maradvány kiegyenlítetlen súlyozott pozíciók 100 %-a.

b) Futamidő alapú

2426. A tagállamok illetékes hatóságai, általánosan vagy egyéni alapon, megengedhetik az intézményeknek, hogy olyan rendszert alkalmazzanak a forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kapcsolódó általános kockázati tőkekövetelmény kiszámításához, amely a futamidőt veszi alapul, nem pedig a 15-23. Ö 17–25. Õ pontban meghatározott módszert, amennyiben azt az intézmények következetesen alkalmazzák.

ê 93/6/EK (kiigazított szöveg)

2527. E Ö A 26. pontban említett Õ módszer szerint az intézmények az egyes rögzített kamatozású, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok piaci értékét veszik alapul, és ebből állapítják meg a lejáratig számított hozamot, ami az adott értékpapír vonatkozó diszkontrátája. A változó kamatozású értékpapírok esetében az intézmények minden eszköznek a piaci értékét veszik alapul, és ebből számítják ki a hozamukat, feltéve hogy a tőkeösszeg akkor esedékes, amikor a kamatlábat legközelebb módosítani lehet.

ê 93/6/EGK

2628. Az intézmények ezután minden, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetében az alábbi képlet alapján számítják ki a módosított futamidőt: módosított átlagos hátralévő futamidő = ((futamidő (D))/(1 + r)), ahol

D || = || ((∑t = 1m((t Ct)/((1 + r)t)))/(∑t = 1m((Ct)/((1 + r)t))))

ahol

R || = || a lejáratig számított hozam (ld. a 25. pontot),

Ct || = || készpénzkifizetés a t időszak során,

M || = || teljes lejárati idő (ld. a 25. pontot).

2729. Az intézmények ezután mindegyik hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt besorolják a 3. táblázat megfelelő zónáiba. Ezt az egyes papírok módosított futamideje alapján teszik.

3. táblázat

Zóna || Módosított futamidő (években) || Becsült kamatlábváltozás (%-ban)

Első || > 0 ≤ 1,0 || 1.0

Második || > 1,0 ≤ 3,6 || 0.85

Harmadik || > 3,6 || 0.7

2830. Az intézmények ezt követően kiszámítják minden értékpapír átlagos hátralévő futamidővel súlyozott pozícióját úgy, hogy az értékpapír piaci árát megszorozzák annak módosított átlagos hátralévő futamidejével és az értékpapír feltételezett kamatlábváltozásával (ld. 3. táblázat 3. oszlop).

2931. Az intézmények mindegyik sávban kiszámítják az átlagos hátralévő futamidővel súlyozott hosszú és a futamidővel súlyozott rövid pozíciókat. Az előzőnek az az összege, amelyet az egyes zónákban az utóbbival kiegyenlítenek, az adott sáv kiegyenlített átlagos hátralévő futamidővel súlyozott pozíciója.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

Az intézmények ezután kiszámítják minden sávban a kiegyenlítetlen átlagos hátralévő futamidővel súlyozott pozíciókat. A továbbiakban pedig a 19-22. Ö 21–24. Õ pontokban a kiegyenlítetlen súlyozott pozíciókra megállapított eljárásokat követik.

ê 93/6/EK

3032. Az intézmény tőkekövetelményét az alábbi értékek összeadásával kell kiszámítani:

a)           a kiegyenlített átlagos hátralévő futamidővel súlyozott pozíció 2 %-a minden sávban;

b)           az első és második sáv és a második és harmadik sáv közötti kiegyenlített átlagos hátralévő futamidővel súlyozott pozíciók 40 %-a;

c)           az első és harmadik sáv közötti kiegyenlített átlagos hátralévő futamidővel súlyozott pozíció 150 %-a;

d)           a maradvány kiegyenlítetlen súlyozott pozíciók 100 %-a.

RÉSZVÉNYEK

3133. Az intézmények összeadják az 1. pont szerinti nettó hosszú és nettó rövid pozícióikat. A kettő összege a teljes bruttó pozíció. A kettő közötti különbözet a teljes nettó pozíció.

Egyedi kockázat

ê 93/6/EGK

ð új szöveg

34.32. ð Az intézmény az 1. pont szerint összeadja összes nettó hosszú és nettó rövid pozícióit. ï Az intézmény a teljes bruttó pozícióját megszorozza 4 %-kal az egyedi kockázattal szembeni tőkekövetelmény kiszámításához.

ê93/6/EK (kiigazított szöveg)

3335. A 35. pont rendelkezéseitől eltérően, Ö A 34. ponttól eltérve Õ az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy az egyedi kockázattal szembeni tőkekövetelmény 2% legyen, nem pedig 4%, azoknál az intézmény által birtokolt részvényportfólióknál, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek:

98/31/EK 1. cikk 7. pont és melléklet 1. pont d) alpont (kiigazított szöveg)

ia)          a törzsrészvények nem olyan kibocsátótól származnak, amely kizárólag olyan forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat bocsátott ki, amelyek tényleges tőkekövetelménye az 14. pontban foglalt 1. táblázatban 8 %, vagy amelyekhez alacsonyabb tőkekövetelmény fűződik csak azért, mert azokra garanciát vállaltak vagy biztosítékot nyújtottak;

93/6/EGK

iib)         a részvényeket az illetékes hatóságok objektív kritériumok alapján kellően likvidnek ítélik;

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

iii.c)       egyetlen egyedi pozíció sem képviseli az intézmény teljes részvényportfóliójának több mint 5 %-át. However

Ö A c) pont alkalmazásának céljából Õ az Az illetékes hatóságok azonban 10 %-ig engedélyezhetnek egyedi pozíciókat, feltéve, hogy az ilyen pozíciók összege nem haladja meg a portfólió 50 %-át.

ê 93/6/EGK

Általános kockázat

3436. Az intézmények általános kockázattal szembeni tőkekövetelménye a teljes nettó pozíció, szorozva 8 %-kal.

Határidős részvényindex-ügyletek

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

3537. A tőzsdei határidős részvényindex-ügyleteket, a határidős részvényindex-ügyletekhez fűződő opciók delta-tényezővel súlyozott megfelelőit és a részvényindexeket (a továbbiakban határidős részvényindex-ügyletek) az azokat alkotó törzsrészvények szerinti pozíciókra lehet osztani. Ezeket a pozíciókat az adott törzsrészvények alapjául szolgáló pozíciókként lehet kezelni,; ezért Ö és Õ az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően azokat szembe lehet állítani az alapul szolgáló részvényekből fennálló ellentétes pozíciókkal.

ê 93/6/EGK

3638. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy minden intézmény, amely nettósította a pozícióit egy vagy több, határidős részvényügyletet megtestesítő részvény esetében egy vagy több, magához a határidős részvényügylethez fűződő pozíciójával szemben, megfelelő tőkével rendelkezzen ahhoz, hogy fedezze az abból származó veszteséget, hogy a határidős ügyletek értéke nem mozog teljesen összhangban az azokat alkotó részvényekével; ezt akkor is biztosítják, ha egy intézménynek ellentétes pozíciói vannak olyan határidős részvényügyletekben, amelyek nem egyeznek meg lejáratuk, összetételük vagy mindkettő tekintetében.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

3739. A 35. és 36. Ö 37. és 38. Õ pont rendelkezéseitől eltérően Ö eltérve Õ , azok a határidős részvényindex-ügyletek, amelyek tőzsdei forgalomban szerepelnek, és – az illetékes hatóságok véleménye szerint – széles körben diverzifikált indexeket képviselnek, az általános kockázattal szemben 8 %-os tőkekövetelményt igényelnek, de nincs szükségük egyedi kockázat elleni tőkére. Az ilyen határidős részvényindex-ügyleteket bele kell venni a teljes nettó pozíció 31. Ö 33. Õ pont szerinti kiszámításába, de figyelmen kívül kell hagyni az ugyanabban a bekezdésben foglalt teljes bruttó pozíció számításakor.

ê 93/6/EGK

3840. Ha egy határidős részvényindex-ügyletet nem osztanak fel az alapul szolgáló pozíciókra, azt úgy kell kezelni, mintha önálló részvény lenne. Figyelmen kívül lehet hagyni azonban az ehhez az önálló részvényhez fűződő egyedi kockázatot, ha az adott határidős részvényindex-ügylet a tőzsdei forgalomban szerepel, és az illetékes hatóságok véleménye szerint széles körben diverzifikált indexet képvisel.

JEGYZÉS

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

3941. A hitelviszonyt megtestesítő és az osztalékra jogosító értékpapírok jegyzése során az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézményeknek, hogy az alábbi eljárást alkalmazzák a tőkekövetelmény kiszámításához. Először a nettó pozíciókat számítják ki oly módon, hogy levonják azokat a jegyzési pozíciókat, amelyeket alakszerű megállapodás alapján harmadik fél jegyzett, vagy szindikátusi társult tagsággal harmadik fél jegyzett; Másodszormásodszor pedig az alábbi Ö a 4. táblázatban szereplő Õ tényezőkkel csökkentik a nettó pozíciókat.:

4. táblázat

— 0 munkanap: || 100 %

— 1 munkanap: || 90 %

— 2–3 munkanap: || 75 %

— 4 munkanap: || 50 %

— 5 munkanap: || 25 %

— 5 munkanapon túl: || 0 %.

ê 93/6/EGK

A 0. munkanap az a munkanap, amelyen az intézmény feltétel nélkül kötelezetté válik ismert mennyiségű értékpapír előre meghatározott áron történő jegyzésére.

Harmadik lépésként a csökkentett jegyzési garanciavállalási pozíciók alapján kell kiszámítani a tőkekövetelményeket.

Az illetékes hatóságnak biztosítani kell, hogy az intézmény megfelelő nagyságú tőkével rendelkezzen a kezdeti kötelezettségvállalás és az 1. munkanap között keletkező veszteség fedezésére.

ò új szöveg

EGYEDI KOCKÁZATI TŐKEKÖVETELMÉNYEK A HITELDERIVATÍVÁKKAL FEDEZETT KERESKEDÉSI KÖNYVI POZÍCIÓKRA NÉZVE

42. A hitelderivatívákkal biztosított hitelkockázattal szembeni védelem a (43)–(46) bekezdésekben ismertetett elvekkel összhangban megengedett.

43. A teljes beszámítás megengedett, ha az alap és a fedezetül szolgáló pozíció értéke mindig ellentétes irányba mozog, és az értékváltozás mértéke is nagyjából megegyező. Ez az eset áll fenn mindkét alábbi helyzetben:

a)      a két pozíció teljesen azonos eszközökből áll;

b)      a hosszú készpénz-pozíciót teljes hozam-csereügylet fedezi (vagy fordítva) valamint a szóban forgó ügylet és a mögöttes kitettségek (azaz a készpénz-pozíció) pontosan illeszkednek egymáshoz. A csereügylet lejárata különbözhet a mögöttes kitettség lejáratától.

Ezekben az esetekben a pozíció egyik oldalára sem kell egyedi kockázati tőke-követelményt alkalmazni.

44. 80 %-nak megfelelő ellentételezésre kerül sor, amikor a két pozíció értéke mindig ellentétes irányban mozog és amennyiben pontos megfelelés áll fenn a szóban forgó ügyletet, a hitelderivatíva és a szóban forgó ügylet lejáratát, valamint a mögöttes kitettség devizanemét illetően. Ezenkívül a hitelderivatíva-szerződés fő jellegzetességei nem okozhatják a hitelderivatíva ármozgásának a készpénz-pozíció ármozgásaitól való jelentős mértékű eltérését. Az ügylet kockázatátruházásának mértékéig 80 %-nak megfelelő egyedi kockázati ellentételezést kell alkalmazni az ügylet magasabb tőkekövetelményű oldalára, míg a másik oldalon a egyedi kockázat miatti követelmények értéke nulla. Részleges beszámítás megengedett, amikor a két pozíció értéke ellentétes irányban mozog.

45.Ez az eset áll fenn a következő helyzetekben: a)   a pozíció a (43) bekezdés b) pontja alá tartozik, de eszközösszetétel eltérés áll fenn a szóban forgó ügylet és a mögöttes kitettség között. A pozíciók azonban teljesítik a következő követelményeket:

i.        a szóban forgó ügylet az alap-kötelezettséggel egyenrangú (pari passu) vagy ahhoz képest hátrasorolt;

ii.       az alap-kötelezettség és a szóban forgó ügylet ügyfele azonos, és e kötelezettségek rendelkeznek nemteljesítéskor felmondásra jogosító záradékkal, valamint azonnal lejárttá tételre vonatkozó záradékkal;

b)      a pozíció a (43) bekezdés a) pontja vagy a (44) bekezdés alá tartozik, de devizanem vagy lejárati eltérés áll fenn a hitelkockázattal szembeni védelem és az alapul szolgáló eszköz között (a devizanem eltérést be kell vonni a devizaárfolyam-kockázatról szóló III. melléklet szerinti rendes jelentésbe);

c)      a pozíció a (44) bekezdés alá tartozik, de eszközösszetétel eltérés áll fenn a készpénz-pozíció és a hitelderivatíva között. Az alapul szolgáló eszköz azonban a (leszállítható) kötelezettségek részét képezi a hitelderivatíva dokumentációban.

Ezen esetek mindegyikében a két tőkekövetelmény közül csak a nagyobbikat kell alkalmazni, és nem kell az ügylet mindkét oldalához hozzáadni az egyedi kockázati tőkekövetelményeket.

46. Mindazon esetekben, amelyek nem tartoznak a (45) bekezdés hatálya alá, egyedi kockázati tőkekövetelmény kiszámítására kerül sor a pozíció mindkét oldalára nézve.

A kollektív befektetési forma tőkekövetelményei a kereskedési könyvben

47. A kollektív befektetési formáknál lévő – a kereskedési könyvi tőkekövetelmény meghatározás 11. cikkben megállapított feltételeit teljesítő – pozíciók tőkekövetelményeit a (48)–(56) bekezdésben ismertetett módszerekkel összhangban kell kiszámítani.

48. Az e szakasz egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a kollektív befektetési formáknál lévő pozíciókra 32 %-nak megfelelő, (egyedi és általános) pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt kell alkalmazni. A III. melléklet (3) bekezdése (i) pontja vagy az V. melléklet (13) bekezdése (v) pontja rendelkezéseinek sérelme nélkül, amennyiben az ezen bekezdésekben ismertetett, aranyra meghatározott, módosított számítási módszert alkalmazzák, a kollektív befektetési formáknál lévő pozíciókra 40 %-ot meg nem haladó, (egyedi és általános) pozíciós kockázatra, valamint devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt kell alkalmazni.

49. Az intézmények az (53)–(56) bekezdésben ismertetett módszerekkel határozhatják meg az olyan kollektív befektetési formáknál lévő pozíciókra vonatkozó tőkekövetelményt, amelyek teljesítik az (51) bekezdésben ismertetett kritériumokat.

50. Külön rendelkezés hiányában nem engedélyezett a nettósítás a kollektív befektetési forma alapul szolgáló befektetései és az intézmény által tartott egyéb pozíciók között.

ÁLTALÁNOS KRITÉRIUMOK

51. A Közösség területén felügyelt vagy ott bejegyzett vállalatok által kibocsátott kollektív befektetési formák esetében az (53)–(56) bekezdés módszereinek használatára a következő általános elismerhetőségi kritériumok vonatkoznak:

a)      a kollektív befektetési forma kibocsátási tájékoztatójának, vagy az azzal egyenértékű dokumentumnak tartalmaznia kell a következőket:

i.        azon eszközkategóriák, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektetni jogosult;

ii.       befektetési korlátok esetén a megfelelő korlátok és azok kiszámításának módszerei;

iii.      a tőkeáttétel maximális szintje, amennyiben engedélyezett a tőkeáttétel;

iv.      ha engedélyezett a tőzsdén kívüli (OTC) derivatív pénzügyi ügyletekbe vagy repo-jellegű ügyletekbe történő befektetés, szabályzat az ezen ügyletekből eredő partnerkockázat korlátozására;

b)      a kollektív befektetési forma üzleti tevékenységeiről féléves és éves jelentéseket kell készíteni, ami lehetővé teszi az eszközök és a források, a nyereség és a műveletek jelentési időszakot felölelő értékelését.

c)      a kollektív befektetési forma részesedéseit/részvényeit készpézben kell visszafizetni a vállalkozás eszközeiből, napi rendszerességgel és a részesedéssel rendelkező kérésére;

d)      a kollektív befektetési formába történő befektetéseket el kell különíteni a kollektív befektetési forma portfóliókezelőjének eszközeitől;

e)      a befektető intézmény elvégzi a kolektív befektetési forma megfelelő mértékű kockázatértékelését.

52. A harmadik országbeli kollektív befektetési formák elismerhetők, amennyiben teljesülnek az (51) bekezdés a)–e) pontjának követelményei és hozzájárult ahhoz az intézményért felelős illetékes hatóság.

EGYEDI MÓDSZEREK

53. Amennyiben az intézmény napi jelleggel ismeri a kollektív befektetési forma alapul szolgáló befektetéseit, az intézmény megvizsgálhatja ezeket az alapul szolgáló befektetéseket, hogy e pozíciók tekintetében az (általános és egyedi) pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeket az e mellékletben, vagy amennyiben azt engedélyezték, az V. mellékletben ismertetett módszerekkel összhangban számítsa ki. E megközelítés szerint a kollektív befektetési formákban lévő pozíciókat úgy kell kezelni, mint a kollektív befektetési forma alapul szolgáló befektetéseiben lévő pozíciókat. Engedélyezett a nettósítás a kollektív befektetési forma alapul szolgáló befektetéseiben lévő pozíciók és az intézmény által tartott egyéb pozíciók között, amennyiben az intézmény elegendő számú eszközzel rendelkezik, hogy lehetőség legyen az alapul szolgáló befektetések fejében történő visszafizetésre/kibocsátásra.

54. Az intézmények a kollektív befektetési formákban lévő pozíciók tekintetében az (általános és egyedi) pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeket az e mellékletben, vagy amennyiben azt engedélyezték, az V. mellékletben ismertetett módszerekkel összhangban számíthatják ki, és méghozzá olyan felvett pozíciókra nézve, amelyek az a) pontban említett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy részvények rögzített összetételű kosara vagy külsőleg képzett indexe összetételének és hozamának előállításához szükséges pozíciókat képviselnek, a következő feltételek teljesülésétől függően:

a)      a kollektív befektetési forma megbízásának célja a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy részvények rögzített összetételű kosara vagy külsőleg generált indexe összetételének és hozamának előállítása;

b)      egy legalább hat hónap hosszú időszakra vetítve egyértelműen megállapítható a minimum 0,9-nek megfelelő korreláció a kollektív befektetési forma napi ármozgásai és az általa nyomon követett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy részvények indexe vagy kosara között. A korreláció ebben az összefüggésben a tőzsdén kereskedett alap napi hozamai és a nyomon követett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy részvények indexe vagy kosara közötti korrelációs együtthatót jelenti.

55. Amennyiben az intézmény nem ismeri napi jelleggel a kollektív befektetési forma alapul szolgáló befektetéseit, az intézmény az ezen mellékletben ismertetett módszerekkel összhangban számíthatja ki az (általános és egyedi) pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeket, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)      feltételezik, hogy a kollektív befektetési forma először a megbízása szerint engedélyezett maximális mértékig olyan eszközkategóriákba eszközöl befektetéseket, amelyek a legmagasabb – (általános és egyedi) pozíciós kockázatra vonatkozó – tőkekövetelményt igénylik, majd ezt követően csökkenő sorrendben eszközöl befektetéseket mindaddig, amíg el nem érik a teljes maximális befektetési korlátot. A kollektív befektetési formában lévő pozíciót úgy kezelik, mint a felvett pozícióban való közvetlen befektetést;

b)      a pozíciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelményük számításakor az intézmények úgy veszik figyelembe a maximális közvetett kitettséget – amelyet azáltal érhetnek el, hogy a kollektív befektetési formán keresztül tőkeáttételes pozíciókat vesznek fel – , hogy a kollektív befektetési formában lévő pozíciót arányosan növelik egészen az alapul szolgáló – a befektetési megbízásból származó – befektetési eszközöknek való maximális kitettség mértékéig;

c)      amennyiben az (általános és egyedi) pozíciós kockázatra vonatkozó e megközelítés szerinti tőkekövetelmény meghaladja a (48) bekezdésben ismertetett tőkekövetelményt, úgy a tőkekövetelményt azon a szinten kell meghatározni.

56. Az intézmények harmadik felet is megbízhatnak a kollektív befektetési formákban lévő – az (53) és (55) bekezdés alá eső – pozíciók (általános és egyedi) pozíciós kockázatára vonatkozó tőkekövetelményeknek az e mellékletben ismertetett módszerekkel összhangban történő kiszámításával és az eredmények jelentésével, amennyiben megfelelően biztosított a számítás és a jelentés pontossága.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

II. MELLÉKLET

AZ ELSZÁMOLÁSI ÉS PARTNERKOCKÁZATTAL Ö KAPCSOLATOS TŐKEKÖVETELMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA Õ

ELSZÁMOLÁSI/LESZÁLLÍTÁSI KOCKÁZAT

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 2. pont a) alpont

1. Olyan tranzakciók esetében, amelyeknél a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, osztalékra jogosító értékpapírokat vagy árukat az esedékes leszállítási határidőig nem egyenlítik ki (kivéve a visszavásárlási és fordított visszavásárlási megállapodásokat, valamint az értékpapír- és árukölcsönzést, illetve értékpapír- és áru-kölcsönvételt), az intézménynek ki kell számítania a felmerült árkülönbözetet. Ez a különbözet az adott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, osztalékra jogosító értékpapír vagy áru kikötött teljesítési árfolyama és a jelenlegi piaci értéke közötti különbözet, ahol a különbözet veszteséget jelenthet az intézmény számára. A tőkekövetelmény kiszámításához az intézménynek ezt a különbözetet meg kell szoroznia a 2. pontban található táblázat A. oszlopának megfelelő tényezőjével.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

2. Az 1. pont rendelkezéseitől Ö eltérve Õ eltérően, az intézmények az illetékes hatóságok mérlegelése szerint úgy is kiszámíthatják tőkekövetelményüket, hogy minden, a lejárat utáni 5 és 45 munkanap közötti időszak óta kiegyenlítetlen tranzakció kikötött teljesítési árfolyamát megszorozzák az alábbi1. táblázat B. oszlopának megfelelő tényezőjével. A lejárat utáni 46 munkanap elteltével az Ö 1. táblázat Õ A. oszlopa szerinti árfolyam-különbözet 100 %-a a tőkekövetelmény.

Ö 1. táblázat Õ

A teljesítési idő után eltelt munkanapok száma A. oszlop || A. oszlop (%) || B. oszlop (%)

5 — 15 || 8 || 0.5

16 — 30 || 50 || 4.0

31 — 45 || 75 || 9.0

46 vagy annál több || 100 || l. 2. pont

PARTNERKOCKÁZAT

ò új szöveg

3. Az intézménynek tőkével kell rendelkeznie a következő elemeknek való kitettségekből eredő partnerkockázattal szemben:

a)      nyitva szállítás;

b)      (tőzsdén kívüli) OTC derivatív eszközök és hitelderivatívák;

c)      Repómegállapodások, fordított repómegállapodások, értékpapír- vagy árukölcsönzési, illetve értékpapír- vagy áru-kölcsönvételi ügyletek, amelyek a kereskedési könyvben szereplő értékpapírokon vagy árukon alapulnak.

d)      tőzsdén forgalmazott derivatív ügyletekhez kapcsolódó díjak, jutalékok, kamatok, osztalékok és letétek formájában jelentkező olyan kitettségek, amelyeket nem érint sem ez a melléklet, sem az I. melléklet, továbbá amelyeket nem vonnak le a 13. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint meghatározott szavatolótőkéből , és amelyek közvetlenül kapcsolódnak a kereskedési könyvben szereplő tételekhez.

4. Ebben az alkalmazásban nyitva szállításnak az tekintendő, amikor az intézmény azelőtt teljesít fizetést az értékpapírokért és árukért, mielőtt azokat megkapja, vagy azt megelőzően szállítja le az értékpapírokat és árukat, hogy azok ellenértéke befolyik, valamint, a határokon átlépő ügyletek esetén, egy vagy több nap telt el a fizetés vagy a szállítás óta.

5. A (6)–(9) bekezdésre is figyelemmel az ilyen kitettségek kitettségi értékeit és kockázattal súlyozott kitettségértékeit a [2000/12/EK] irányelv V. címe 2. fejezete 3. szakaszának rendelkezéseivel összhangban kell kiszámítani, ennek során az abban a szakaszban a „hitelintézetek”-re tett hivatkozást „intézmények”-re, a „hitelintézet anyavállalatok”-ra tett hivatkozást „anyaintézmények”-re való hivatkozásként, a velük együtt előforduló kifejezéseket pedig értelemszerűen kell értelmezni.

6. Az (5) bekezdés alkalmazásában:

a [2000/12/EK] irányelv IV. melléklete úgy módosul, hogy a 3. pont d) alpontja után beszúrásra kerül a következő: „és hitelderivatívák”.

a [2000/12/EK] irányelv III. melléklete úgy módosul, hogy az 1. táblázat a) pontja után beszúrásra kerülnek a következők:

Az olyan hitelderivatívák esetén, mint a teljes hozam-csereügyletek vagy a nemteljesítéskori csereügyletek, a potenciális jövőbeni hitelkitettséget kifejező szám meghatározásához az eszköz nominális összegét a következő százalékokkal kell megszorozni:

5 %, amennyiben a szóban forgó ügylet olyan, hogy az az I. melléklet értelmében minősítő tételnek minősül az intézmény közvetlen kitettsége előidézésének esetén;

10 %, amennyiben a szóban forgó ügylet olyan, hogy az az I. melléklet értelmében nem minősül minősítő tételnek az intézmény közvetlen kitettsége előidézésének esetén;

A nemteljesítéskori csereügylet esetén azonban engedélyezni lehet azon intézménynek, akinek a swap-ügyletből származó kitettsége hosszú pozíció az alapul szolgáló eszközben, hogy 0 %-os számot használjon a potenciális jövőbeni hitelkitettség kifejezésére, amennyiben a nemteljesítéskori csereügylet nem képezi a szervezet fizetésképtelensége miatti felszámolás tárgyát, akinek a swap-ügyletből származó kitettsége rövid pozíció az alapul szolgáló eszközben, noha az alapul szolgáló pozíció esetén nem maradt el a teljesítés.

Amennyiben a hitelderivatíva védelmet nyújt az „n-edik veszteségviselő kategória” vonatkozásában egy sor alapkötelezettség között, az alkalmazandó, fentebb előírt százalékban kifejezett számokat az n-edik legalacsonyabb hitelminőségű kötelezettséggel határozzák meg – ez utóbbit annak meghatározásával állapítják meg, hogy az minősítő tétel lenne-e az I. melléklet alkalmazásában, ha a kötelezettség az intézménynél keletkezett.

7. Az (5) bekezdés alkalmazásának céljából a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása során az intézményeknek nem lehet engedélyezni a pénzügyi biztosítékok – a [2000/12/EK] irányelv VIII. melléklete 3. részének (25)–(30) bekezdésében ismertetett – egyszerű módszerének használatát a pénzügyi biztosíték hatásainak elismerésére.

8. Az (5) bekezdés alkalmazásának céljából repóügyletek, értékpapír- vagy árukölcsönzési, illetve értékpapír- vagy áru-kölcsönvételi ügyletek esetén, valamennyi a kereskedési könyvben szerepeltethető pénzügyi eszközt és árut el lehet ismerni engedélyezhető biztosítékként. A kereskedési könyvben könyvelt tőzsdén kívüli (OTC) származtatott eszközök miatti kitettségek vonatkozásában a kereskedési könyvben szerepeltethető árukat szintén el lehet ismerni engedélyezhető biztosítékként. A volatilitási kiigazítások kiszámításának céljából, amennyiben az ilyen pénzügyi eszközöket vagy árukat kölcsönadják, értékesítik vagy rendelkezésre bocsátják, illetve azokat biztosíték vagy az ilyen ügyletek keretében valami egyéb úton kölcsönveszik, megvásárolják vagy átveszik, az ilyen eszközöket és árukat ugyanolyan módon kell kezelni, mint egy mellékindex elismert tőzsdén forgalmazott részvényeit.

9. Az (5) bekezdés alkalmazásának céljából az olyan szabványosított nettósítási megállapodások elismerésével kapcsolatban, amelyek repóügyleteket és/vagy értékpapír- vagy árukölcsönzési, illetve értékpapír- vagy áru-kölcsönvételi ügyleteket és/vagy egyéb tőkepiaci vezérlésű ügyleteket érintenek, a kereskedési könyvben szereplő és a kereskedési könyvben nem szereplő pozíciók közötti nettósítás csak akkor kerül elismerésre, amikor a nettósított ügyletek teljesítik a következő feltételeket:

a)      az összes ügyletet napi rendszerességgel értékelik piaci értéken;

b)      az ügyletek keretében kölcsönadott, értékesített vagy rendelkezésre bocsátott, illetve kölcsönvett, megvásárolt vagy átvett összes tétel a [2000/12/EK] irányelv V. címe 2. fejezete 3. szakaszának 3. alszakasza szerint elismerhető engedélyezhető pénzügyi biztosítékként az e melléklet (8) bekezdésének alkalmazása nélkül.

10. Amennyiben a kereskedési könyvben szereplő hitelderivatíva belső fedezeti ügylet részét képezi és a hitelkockázattal szembeni védelem a [2000/12/EK] irányelv szerint elismert, abból kell kiindulni, hogy a hitelderivatívában lévő pozícióból nem ered partnerkockázat.

11. A tőkekövetelmény a kockázattal súlyozott teljes kitettségérték 8 %-a.

ê 93/6/EGK

Nyitva szállítás

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 2. pont b) alpont

3.1. Az intézménynek tőkével kell rendelkeznie a partnerkockázattal szemben, ha:

i.            értékpapírokat, illetve árukat fizetett ki azok átvétele előtt, vagy értékpapírokat, illetve árukat szállított le az ellenértékük átvétele előtt;

              valamint

ii.           a határokon átlépő tranzakciók esetében egy vagy több nap eltelt a fizetés vagy leszállítás óta.

3.2. A tőkekövetelmény azoknak az értékpapíroknak, áruknak vagy készpénznek a 8 %-a, amellyel az intézetnek tartoznak, szorozva az érintett másik félre alkalmazott kockázati súllyal.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és 2. Melléklet 2. pont c) alpont

Visszavásárlási és fordított visszavásárlási megállapodások, értékpapír- és árukölcsönzés, illetve -kölcsönvétel

4.1. A kereskedési könyvben szereplő értékpapírokon vagy árukon alapuló visszavásárlási megállapodások, valamint értékpapír- és árukölcsönzés esetében az intézmény kiszámítja az értékpapírok vagy az áruk piaci értéke és az intézmény által kölcsönzött összeg vagy az ügylet fedezetéül szolgáló biztosíték piaci értéke közötti különbözetet, amennyiben ez a különbözet pozitív. A fordított visszavásárlási megállapodások, valamint az értékpapír- és áru-kölcsönvétel esetében az intézmény kiszámítja a különbözetet az intézet által kölcsönadott összeg vagy az ügylet fedezetéül szolgáló biztosíték piaci értéke és az átvett értékpapírok vagy az áruk piaci értéke között, amennyiben ez a különbözet pozitív.

ê 93/6/EGK

Az illetékes hatóságok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy az adott ügylet fedezetéül szolgáló többletbiztosíték elfogadható legyen.

Ezen túlmenően az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézményeknek, hogy ennek a bekezdésnek az első két mondatában meghatározott számításokba ne foglalják bele az ügylet fedezetéül szolgáló többletbiztosíték összegét, ha az ügylet fedezetéül szolgáló többletbiztosíték összegére olyan garancia van, amely az átruházót folyamatosan biztosítja, hogy az ügylet fedezetéül szolgáló többletbiztosítékot visszakapja a tranzakcióban részt vevő másik fél nem fizetése esetén.

A felhalmozott kamatot figyelembe veszik a kölcsönzött vagy kölcsönvett összegek piaci értéke és az ügylet fedezetéül szolgáló többletbiztosíték kiszámításakor.

4.2. A tőkekövetelmény a 4.1. pontnak megfelelően kiszámított szám 8 %-a, szorozva a másik fél kockázati súlyával.

(Tőzsdén kívüli) OTC származtatott eszközök

ê 98/33/EK 3. cikk 2. pont

5. Az intézmények a tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyleteikre vonatkozó tőkekövetelmény kiszámításához a 89/647/EGK irányelv II. mellékletét alkalmazzák. Az adott felekre alkalmazandó kockázati súlyozást az irányelv 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban kell meghatározni.

2006. december 31-ig a tagállamok illetékes hatóságai felmentést adhatnak a II. mellékletben foglalt módszerek alkalmazása alól az elszámolóház által elszámolt, tőzsdén kívüli (OTC) ügyletek esetében, amennyiben az elszámolóház jogi értelemben félként szerepel és minden résztvevő napi szinten, teljes mértékben ügyleti biztosítékkal fedezi azt a kockázatot, amelyet ő maga az elszámolóház számára jelent, ezáltal gondoskodva mind a jelenlegi, mind a lehetséges jövőbeni kockázatra kiterjedő védelemről. Az illetékes hatóságokat meg kell győzni arról, hogy az adott biztosíték a 89/647/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdése a) pontja (7) bekezdésének megfelelő biztosítékkal azonos szintű védelmet nyújt, és hogy kiküszöbölték annak a veszélyét, hogy az elszámolóház kockázata az adott ügyleti biztosíték piaci értékét meghaladja. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a szóban forgó lehetőség kihasználásáról.

ê 93/6/EGK

EGYÉB

6. A 89/647/EGK irányelv tőkekövetelménye alkalmazandó azokra a tőzsdén forgalmazott, határidős ügyletekhez vagy opciós ügyletekhez kapcsolódó díjak, jutalékok, kamatok, osztalékok és letétek formájában jelentkező kockázatokra, amelyeket nem érint sem ez a melléklet, sem az I. melléklet, továbbá amelyeket nem az V. melléklet 2. pont d) alpontja szerint meghatározott saját tőkéből vonnak, és amelyek közvetlenül kapcsolódnak a kereskedési könyvben szereplő tételekhez.

A partnerkockázati súlyokat ennek az irányelvnek a 2. cikk 9. pontjával összhangban kell meghatározni.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

III. MELLÉKLET

A DEVIZAÁRFOLYAM-KOCKÁZATTAL Ö KAPCSOLATOS TŐKEKÖVETELMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA Õ

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 3. pont a) alpont (kiigazított szöveg)

1. Ha valamely intézmény teljes nettó devizapozíciójának, illetve nettó aranypozíciójának összege, amelyet a Ö (2) bekezdésben Õ az alábbiakban részletezett eljárás szerint számítottak ki, meghaladja teljes saját tőkéjének a 2 %-át, a devizaárfolyam-kockázattal szembeni tőkekövetelmény kiszámításához az intézmény megszorozza nettó devizapozíciójának, illetve nettó aranypozíciójának értékét 8 %-kal.

Az illetékes hatóságok 2004. december 31-ig engedélyezhetik, hogy az intézmények sajáttőke-követelményüket annak az összegnek a 8 %-kal való megszorzásával számítsák ki, amennyivel teljes nettó devizapozíciójuk és nettó aranypozíciójuk összege meghaladja a teljes szavatolótőke 2 %-át.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

2. Ö A devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények esetén Õ azAz alkalmazandó számítás két lépésből áll.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 3. pont b) alpont (kiigazított szöveg)

32.1. Első lépésben az intézmény nettó nyitott pozícióit kell kiszámítani minden egyes valutában (ide értve a jelentések alapjául szolgáló valutát is) és aranyban.

Ez a Ö nettó nyitott Õ pozíció az alábbi (pozitív vagy negatív) összetevők összegéből áll:

-a)     nettó készpénzpozíciók (vagyis minden eszköztétel mínusz minden forrástétel, ide értve az adott valutában felhalmozott kamatot is, vagy arany esetében, a nettó azonnali aranypozíciót),

-b)     a nettó határidős pozíciók (vagyis a határidős deviza- és aranyügyletek keretében minden jövőben befolyó összeg mínusz minden jövőben kifizetendő összeg, ide értve a készpénzpozíciókban nem szereplő határidős deviza- és aranyügyleteket és a deviza swap-ügyletek névleges tőkeösszegét),

-c)     olyan visszavonhatatlan garanciák (és hasonló eszközök), amelyeket biztosan lehívnak, és valószínűsíthetően visszavonhatatlanok,

-d)     még fel nem merült, de már lefedezett nettó jövőbeli jövedelmek/kiadások (a jelentést készítő intézmény mérlegelése alapján és az illetékes hatóságok előzetes beleegyezésével a könyvelési bizonylatokba még fel nem vett, de határidős devizaügyletekkel már lefedezett nettó jövőbeli jövedelmek/kiadások szerepelhetnek itt). Az ezzel kapcsolatos mérlegelésnek következetesnek kell lennie,

-e)     a deviza és arany opciók teljes könyv szerinti értékének nettó delta (vagy delta alapú) megfelelője,

-f)     más opciók (vagyis nem deviza és nem arany opciók) piaci értéke,.

Mminden olyan pozíció, amelyet az intézmény kifejezetten azért vállal, hogy ezzel a valutaárfolyamnak a tőkemegfelelésre gyakorolt negatív hatását fedezze, kizárható a nettó nyitott devizapozíciók számításából. Ezeknek a pozícióknak kereskedelmen kívülieknek vagy strukturális jellegűeknek kell lenniük, és kizárásukhoz, valamint kizárási feltételeik bármilyen megváltoztatásához az illetékes hatóságok beleegyezésére van szükség. Ugyanez az eljárás alkalmazható, ugyanúgy a fenti feltételek szerint azokra az intézmény tulajdonában lévő pozíciókra, amelyek olyan tételekhez kapcsolódnak, amelyeket a szavatolótőke számításakor már levontak.

ò új szöveg

Az első albekezdésben említett számítás alkalmazásának céljából a kollektív befektetési formák tekintetében a kollektív befektetési forma tényleges devizapozíciói kerülnek figyelembe vételre. Az intézmények harmadik felet is megbízhatnak a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciók jelentésével, amennyiben megfelelően biztosított ennek a jelentésnek a pontossága. Amennyiben egy intézmény nem ismeri a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciókat, feltételezi, hogy a kollektív befektetési formában a kollektív befektetési forma megbízása szerint engedélyezett maximális mértékig devizába eszközöltek befektetéseket és az intézmények a kereskedési könyvi pozíciók tekintetében figyelembe veszik a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó tőkekövetelményük számításakor a maximális közvetett kitettséget, amelyet azáltal érhetnek el, hogy a kollektív befektetési formán keresztül tőkeáttételes pozíciókat vesznek fel. Ez úgy történik, hogy a kollektív befektetési formában lévő pozíciót arányosan növelik egészen az alapul szolgáló – a befektetési megbízásból származó – befektetési elemeknek való maximális kitettség mértékéig. A kollektív befektetési forma devizában felvett pozícióját külön devizanemként kell kezelni az aranyba történő befektetések kezelése szerint; ez azzal módosulhat, hogy amennyiben ismert a kollektív befektetési forma befektetésének az iránya, a teljes hosszú pozíciót hozzá lehet adni a teljes hosszú nyitott devizapozícióhoz és a teljes rövid pozíciót hozzá lehet adni a teljes rövid nyitott devizapozícióhoz. Az ilyen pozíciók közötti nettósítás a számítást megelőzően nem volna engedélyezett.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 3. pont b) alpont

3.2 Az illetékes hatóságoknak mérlegelési joguk van, hogy megengedjék az intézményeknek a nettó jelenérték használatát az egyes valutákban és aranyban fennálló nettó nyitott pozíciók kiszámításához.

ê 93/6/EGK

è1 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 3. pont c) alpont

è1 42.2. Második lépésben az elszámolási pénznemen kívül minden más valutabeli nettó rövid és hosszú pozíciót, valamint aranybeli nettó rövid és hosszú pozíciót azonnali devizaárfolyamon kell átváltani az elszámolási pénznemre. ç Ezeket azután külön-külön összeadják az összes nettó rövid pozíció és az összes nettó hosszú pozíció kiszámításához. A két összeg közül a magasabb lesz az intézmény teljes nettó devizapozíciója.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

53. Tekintet nélkül Azaz 1-4. Ö és 2. Õ ponttólra Ö eltérve Õ és további összehangolásig az illetékes hatóságok előírhatják vagy megengedhetik az intézményeknek, hogy ennek a mellékletnek a szempontjából alternatív Ö a következő Õ módszereket alkalmazzákanak.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

63.1. Első lépésbenAaz illetékes hatóságok megengedhetik az intézményeknek, hogy tőkekövetelményük alacsonyabb legyen a szorosan kapcsolódó valutákban meglévő pozícióik fedezésére, mint ami az 1 Ö és 2. Õ -4. pont alkalmazásából származna. Az illetékes hatóságok csak akkor ítélhetnek két valutát szorosan kapcsolódónak, ha az ezekből a valutákból meglévő azonos és ellentétes pozíciókban az elkövetkezendő 10 munkanapon bekövetkezett – a napi valutaárfolyam-adatok alapján az előző három vagy öt évre kalkulált – veszteség valószínűsége, amely veszteség az adott (a jelentések alapjául szolgáló valutában értékelt) egyeztetett pozíció értékének 4 %-a vagy annál alacsonyabb, legalább 99 % hároméves megfigyelési időszak alkalmazása esetén, vagy pedig 95 % ötéves megfigyelési időszak alkalmazása esetén. Két szorosan kapcsolódó valuta kiegyenlített pozíciójának tőkekövetelménye 4 %, szorozva a kiegyenlítő pozíció értékével. Két szorosan kapcsolódó valuta nem kiegyenlítő pozíciójának és minden más valutában fennálló pozíciónak a tőkekövetelménye 8 %, szorozva az adott valutában a nettó rövid vagy a nettó hosszú pozíciók összege közül a nagyobbal, miután a szorosan kapcsolódó valuták kiegyenlítő pozícióit kivonták.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 3. pont b) alpont (kiigazított szöveg)

7. Második lépésben, 2004. december 31-ig az illetékes hatóságok megengedhetik az intézményeknek, hogy ennek a mellékletnek a szempontjából az 1.-6. pontban körvonalazott módszerek helyett alternatív módszereket alkalmazzanak. Az e módszerrel kapott tőkekövetelménynek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy meghaladja a 4. pontban számított nettó nyitott pozíció 2 %-át, és az elmúlt három év összes görgetett, 10 munkanapos időszaka alatti árfolyammozgások elemzése alapján ahhoz, hogy a várható veszteséget az időszak legalább 99 %-ában meghaladja.

Az első albekezdésben ismertetett alternatív módszer csak a következő feltételekkel alkalmazható:

i.            a számítási képletet és a korrelációs együtthatókat az illetékes hatóságok állapítják meg az árfolyammozgásról általuk készített elemzés alapján;

ii.           az illetékes hatóságok a korrelációs együtthatókat a devizapiacok alakulásának alapján rendszeresen felülvizsgálják.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

83.2. Harmadik lépésben Aaz illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézményeknek, hogy azokat a bármilyen valutában fennálló pozícióikat, amelyek jogilag kötelező érvényű kormányközi megállapodás hatálya alá esnek, és amely korlátozza a valuta ingadozását a másik, ugyanazon megállapodás hatálya alá eső valutákhoz képest, kivegyék a bármelyik módszer szerinti számításokból, amelyet az 1., Ö a 2. és a 3. pont 1. alpontjában Õ -7. pontban leírtak közül alkalmaznak. Az intézmények kiszámítják ezekből a valutákból a kiegyenlítő pozícióikat, és olyan tőkekövetelményt rendelnek hozzájuk, amely az érintett valutákat illetően nem kevesebb az adott kormányközi megállapodásban meghatározott maximális megengedett ingadozás felénél. A nem kiegyenlítő pozíciókat ezekből a valutákból ugyanúgy kezelik, mint a többi valuta esetében.

Tekintet nélkül Ö Eltérve Õ az előző Ö al Õ bekezdéstőlre, az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy az Európai Monetáris Unió második szakaszában részt vevő tagállamok valutáiban fennálló kiegyenlítő pozíciók tőkekövetelménye 1,6 % legyen, szorozva a kiegyenlítő pozíció értékével.

ê 93/6/EGK (kiigazított szöveg)

9. Az illetékes hatóságok értesítik a Tanácsot és a Bizottságot azokról a módszerekről, ha vannak ilyenek, amelyeket a 6-8. pont értelmében előírnak vagy engedélyeznek.

10. A Bizottság jelentést tesz a Tanácsnak a 9. pontban említett módszerekről, és ha szükséges - kellő tekintettel a nemzetközi fejleményekre -, javaslatot tesz az devizaárfolyam-kockázat összehangoltabb kezelésére.

ê 93/6/EGK

114. Az összetett valutákból meglévő nettó pozíciókat a hatályban lévő kvóták alapján fel lehet osztani a valutakosárban szereplő valutákban fennálló pozíciókra.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

VIII. Ö IV. Õ MELLÉKLET

AZ ÁRUKOCKÁZATTAL Ö KAPCSOLATOS TŐKEKÖVETELMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA Õ

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

1. Minden egyes áruügylet vagy származtatott áruügylet-pozíciót szabványos mértékegységben kell kifejezni. Az áruügyletek azonnali (spot) árát az elszámolás pénznemében kell kifejezni.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

2. Az arany- vagy származtatott aranypozíciókat úgy kell tekinteni a piaci kockázat kiszámítása szempontjából, mintha a devizaárfolyam-kockázat hatálya alá tartoznának, és a III. vagy VIII. mellékletnek megfelelően kezelendők.

3. E melléklet alkalmazásában a tisztán készletfinanszírozásra szolgáló pozíciók csak az árukockázat számításánál hagyhatók figyelmen kívül.

4. Az ennek a mellékletnek az egyéb rendelkezései által nem érintett kamatláb- és devizaárfolyam-kockázatokat a forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó általános kockázatszámításánál és a devizaárfolyam-kockázat számításánál figyelembe kell venni.

5. Ha a rövid pozíció a hosszú pozíciót megelőzően válik esedékessé, az intézményeknek az egyes piacokon fennálló likviditáshiány kockázata ellen is biztosítaniuk kell magukat.

6. A 19. pont alkalmazásában valamely intézmény ugyanabban az áruban és azonos határidős áruügyleteiben, opcióiban és opciós utalványaiban lévő rövid (hosszú) pozícióit meghaladó hosszú (rövid) pozíciói az egyes áruk nettó pozícióival azonosak.

Az illetékes hatóságoknak lehetővé kell tenniük a származtatott ügylet pozícióknak - a 8., 9. és 10. pontban megállapított rendelkezéseknek megfelelően - az alapul szolgáló áru pozíciójakénti kezelését.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

7. Az illetékes hatóságok a következő pozíciókat úgy tekinthetik, mint az ugyanazon áru pozícióit:

-a)          az áruk különböző alkategóriáinak pozíciói, amennyiben az alkategóriák egymás helyettesítésére leszállíthatók,

              valamint

-b)          a hasonló áruk pozíciói, amennyiben azok közeli helyettesítők, és amennyiben az ármozgások között legalább egyéves időszakon keresztül, egyértelműen legalább 0,90,9-es korreláció állapítható meg.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

Különleges értékpapírok

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

8. A határidős áruügyleteket, és az áruk vételére vagy eladására vonatkozó határidős kötelezettségvállalásokat szabványos mértékegységben kifejezett, fiktív összegekként kell beépíteni a számítási rendszerbe, és esedékességüket a lejárat napjára való utalással jelölni kell.

Az illetékes hatóságok megengedhetik, hogy a tőzsdén forgalmazott határidős ügylet tőkekövetelménye megegyezzen a tőzsde által előírt fedezettel, ha teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy az lehetővé teszi a határidős ügylethez kapcsolódó kockázat pontos felmérését, és az legalább megegyezik a határidős ügylet azon tőkekövetelményével, amelyet az ezen melléklet további részében meghatározott módszert alkalmazó számítás, vagy a VIII. mellékletben leírt belső modell módszer alkalmazása eredményezne.

Az illetékes hatóságok 2006. december 31-ig engedélyezhetik továbbá, hogy az általuk elismert elszámolóház által elszámolt, e bekezdésben említett típusú származtatott, tőzsdén kívüli (OTC) ügyletekre kötött szerződésre vonatkozó tőkekövetelmény egyenlő legyen az elszámolóház által előírt letéti követelménnyel, amennyiben teljes mértékben meggyőződtek arról, hogy az lehetővé teszi a származékos ügyletekre vonatkozó szerződéssel kapcsolatos kockázat pontos felmérését, és legalább egyenlő a szóban forgó szerződés tőkekövetelményével, amelyet az e melléklet hátralévő részében ismertetett módszer alkalmazásával végzett számítás, vagy a VIII. mellékletben ismertetett belső modell módszer alkalmazásával végzett számítás eredményezne.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

9. Azokat az áru swap-ügyleteket, ahol az ügylet egyik oldalán rögzített ár, a másik oldalán pedig az aktuális piaci ár áll, a Ö (13)–(18) bekezdésben ismertetett Õ lejárat szerinti lépcsőzetes megközelítésbe úgy kell beépíteni, mint az olyan ügylet fiktív összegével egyenlő pozíciók sorozatát, ahol egy pozíció a swap-ügylet egy kifizetésének felel meg, és be kell sorolni a 13. pontban szereplő, lejárati sávokat tartalmazó Ö 1. Õ táblázatba. A pozíciók hosszú pozícióknak minősülnek, ha az intézmény rögzített árat fizet és változó árat kap, illetve rövid pozícióknak minősülnek, ha az intézmény rögzített árat kap és változó árat fizet.

Azokat az áru swap-ügyleteket, ahol az ügylet oldalain különböző áruk állnak, a lejárati sávok módszere esetében a megfelelő elszámolási sávban kell elszámolni.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

10. Az áruügyletekre vagy származtatott áruügyletekre vonatkozó opciókat úgy kell kezelni, mintha azoknak az alapul szolgáló áru összegével egyenlő értékű pozíciók lennének, amelyekre az opció vonatkozik, megszorozva a delta értékével ennek a mellékletnek az értelmében. Az utóbbi pozíciók nettósíthatók az alapul szolgáló azonos áruügylet vagy származtatott áruügylet kiegyenlítő pozíciókkal szemben. Az alkalmazott delta érték az adott tőzsde által alkalmazott delta érték, amelyet az illetékes hatóságok számítanak ki, vagy ezek hiányában, továbbá a tőzsdén kívüli (OTC) opciók esetében az intézmény számít ki, azzal a feltétellel, hogy az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy az intézmény által alkalmazott modell megfelelő.

Az illetékes hatóságok ugyanakkor előírhatják, hogy az intézmények delta-értékeiket az illetékes hatóságok által meghatározott módszer alkalmazásával számítsák ki.

Az illetékes hatóságok előírhatják Aaz áruopciókkal kapcsolatos, delta kockázaton kívüli egyéb kockázatokkal szembeni biztosítékot Ö kell Õ nyújtaniást.

Az illetékes hatóságok megengedhetik, hogy a jegyzett, tőzsdei áruügylet-opció tőkekövetelménye megegyezzen a tőzsde által előírt fedezettel, ha teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy az biztosítja az opcióhoz kapcsolódó kockázat pontos felmérését, és az legalább megegyezik az opció azon tőkekövetelményével, amelyet az ezen melléklet további részében meghatározott módszert alkalmazó számítás, vagy a VIII. mellékletben leírt belső modell módszer alkalmazása eredményezne.

Az illetékes hatóságok 2006. december 31-ig megengedhetik továbbá, hogy az általuk elismert elszámolóház által elszámolt tőzsdén kívüli (OTC) áruügylet-opcióra vonatkozó tőkekövetelmény egyenlő legyen az elszámolóház által előírt fedezettel, amennyiben teljes mértékben meggyőződtek arról, hogy az lehetővé teszi az opcióval kapcsolatos kockázat pontos felmérését, és legalább a tőzsdén kívüli (OTC) opció azon tőkekövetelményével egyenlő, amelyet az e melléklet további részében ismertetett módszer alkalmazásával végzett számítás, vagy a VIII. mellékletben ismertetett belső modell módszer alkalmazása eredményezne.

Ezenfelül megengedhetik, hogy a megvásárolt, tőzsdén forgalmazott vagy tőzsdén kívüli (OTC) áruügylet-opció tőkekövetelménye megegyezzen az alapul szolgáló áru követelményével, azzal a kikötéssel, hogy az így keletkező követelmény nem haladja meg az opció piaci értékét. A jegyzett, tőzsdén kívüli (OTC) opció tőkekövetelményét az annak alapjául szolgáló árura tekintettel kell megállapítani.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

11. Az árukra vonatkozó opciós utalványokat ugyanúgy kell kezelni, mint a 10. pontban foglalt Ö említett Õ áruopciókat.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

12. A visszavásárlási megállapodásban az áruk vagy áruk tulajdonjogához kötődő szavatolt jogok átruházójának, valamint árukölcsönzési-megállapodásokban az áruk kölcsönbeadójának az ilyen árukat bele kell foglalnia tőkekövetelményeinek e melléklet szerinti kiszámításába.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

a) Lejárat szerinti lépcsőzetes megközelítés

13. Az intézmény minden egyes árura külön lejárati sávot alkalmaz az 1.a következő táblázattal összhangban. Minden árupozíciót és minden olyan pozíciót, amely ugyanazon árupozíciónak minősül, a 7. pontnak megfelelően be kell sorolni a megfelelő lejárati sávba. A tényleges árukészleteket az első lejárati sávba kell besorolni.

Ö 1. táblázat Õ

Lejárati sáv (1) || Különbözeti ráta (%-ban) (2)

0 ≤ 1 hónap || 1.50

> 1 ≤ 3 hónap || 1.50

> 3 ≤ 6 hónap || 1.50

> 6 ≤ 12 hónap || 1.50

> 1 ≤ 2 év || 1.50

> 2 ≤ 3 év || 1.50

> 3 év || 1.50

14. Az illetékes hatóságok megengedhetik, hogy az azonos, illetve a 7. pont szerint azonosnak minősülő árupozíciókat kiegyenlítésre, illetve nettó alapon a megfelelő lejárati sávba besorolásra kerüljenek Ö a következők tekintetében Õ :

-a)        az azonos napon lejáró szerződésbeli pozíciók esetében,

valamint

-b)          az egymáshoz képest 10 napon belül lejáró szerződésekbeli pozíciók esetében, amennyiben az ügyletet olyan piacokon forgalmazzák, amelyek napi szállítási határidőkkel rendelkeznek.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

15. Az intézmény ezt követően kiszámítja a hosszú pozíciók összegét és a rövid pozíciók összegét mindegyik lejárati sávban. Az előbbi (utóbbi) utóbbival (előbbivel) kiegyenlített összege egy adott lejárati sávban az adott sávon belül kiegyenlített pozíció lesz, míg a fennmaradó hosszú, illetve rövid pozíció ugyanannak a sávnak nem kiegyenlített pozíciója lesz.

16. Az adott lejárati sávon belüli nem kiegyenlített hosszú (rövid) pozíció egy másik lejárati sávban lévő nem kiegyenlített rövid (hosszú) pozícióval kiegyenlített pozíciója a két lejárati sáv közötti kiegyenlített pozíció lesz. Az a nem kiegyenlített hosszú, illetve nem kiegyenlített rövid pozíció, ami így sem párosítható össze, lesz a nem kiegyenlített pozíció.

17. Az intézménynek az egyes árukkal kapcsolatos tőkekövetelménye a megfelelő lejárati sávok táblázata alapján a következők összegeként számítandó ki:

ia)          a kiegyenlített hosszú és rövid pozíciók összege, megszorozva az egyes lejárati sávokra a 13. pontban található táblázat második oszlopában feltüntetett különbözeti rátával és az áru azonnali árával;

iib)         a két lejárati sáv közötti viszonylatban kiegyenlített pozíció minden olyan lejárati sávra, amelyikbe egy nem kiegyenlített pozíció került átvitelre, megszorozva 0,6 %-kal (átviteli ráta) és az áru azonnali árával;

iii.c)       a fennmaradó nem kiegyenlített pozíciók, megszorozva 15 %-kal (outright ráta) és az áru azonnali árával.

18. Az intézménynek az árukockázattal kapcsolatos teljes tőkekövetelményét az egyes árukra a 17. pontnak megfelelően kiszámított tőkekövetelmények összegeként kell kiszámolni.

b) Egyszerűsített megközelítés

19. Az intézménynek az egyes árukkal kapcsolatos tőkekövetelményét a következők összegeként kell kiszámítani:

ia)          a nettó, hosszú vagy rövid pozíciók 15%-a, szorozva az áru azonnali árával;

iib)         a hosszú és a rövid pozíciók összegeként kapott bruttó pozíció 3%-a, szorozva az áru azonnali árával.

20. Az intézménynek az árukockázattal kapcsolatos teljes tőkekövetelményét az egyes árukra a 19. pontnak megfelelően kiszámított tőkekövetelmények összegeként kell kiszámolni.

ê 93/6/EGK 11. cikk a) pont (kiigazított szöveg)

Ö c) Kiterjesztett lejárat szerinti lépcsőzetes megközelítés Õ

Az Ö illetékes hatóságok Õ tagállamok 2006. december 31-ig felhatalmazhatják intézményeiket arra, hogy a VII. melléklet (13), (14), (17) és (18) bekezdésében feltüntetettek helyett a következő táblázatban szereplő minimális különbözeti, átviteli és outright rátát alkalmazzák, amennyiben illetékes hatóságaik véleménye szerint az intézmények:

a)      jelentős mértékű árukereskedelmi tevékenységet folytatnak;

b)      változatos áruportfólióval rendelkeznek;

c)      még nincsenek abban a helyzetben, hogy az árukockázatokkal kapcsolatos tőkekövetelmény kiszámításához az Ö V. Õ VIII. mellékletnek megfelelően belső modelleket alkalmazzák.

2. táblázat

|| Nemesfém (kivéve arany) || Nem nemesfémek || Mezőgazdasági termékek (softs) || Egyéb, beleértve energetikai termékeket

Különbözeti ráta (%) || 1.0 || 1.2 || 1.5 || 1.5

Átviteli ráta (%) || 0.3 || 0.5 || 0.6 || 0.6

Outright ráta (%) || 8 || 10 || 12 || 15

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

è1 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont, helyesbítéssel módosítva (HL L 248., 1998.9.8., 20. o.)

VIII. MELLÉKLET

BELSŐ MODELLEK Ö HASZNÁLATA TŐKEKÖVETELMÉNYEK KISZÁMÍTÁSÁRA Õ

1. Az illetékes hatóságok az e mellékletben megállapított feltételek mellett megengedhetik az intézményeknek, hogy a pozíció-kockázatukra, devizaárfolyam-kockázatukra és/vagy árukockázatukra vonatkozó tőkekövetelményt az I., III. és VII. Ö IV. Õ mellékletben ismertetett módszerek helyett vagy azokkal kombinálva saját belső kockázatkezelési modelljeik szerint számítsák ki. Az illetékes hatóságoknak minden esetben kifejezett formában el kell ismerniük a tőkefelügyeleti célra alkalmazott modelleket.

2. Az elismerés csak akkor adható meg, ha az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy az intézmény kockázatkezelési rendszere elméletileg megalapozott, egységesen végrehajtott és különösen megfelel a következő minőségi előírásoknak:

ia)     a belső kockázatértékelési modell szorosan illeszkedik az intézmény napi kockázatkezelési folyamatába, és alapul szolgál a kockázatvállalásoknak az intézmény felső vezetése felé történő jelentéséhez;

iib)    az intézmény az üzleti kereskedelmi részlegétől független kockázatellenőrzési részleggel rendelkezik, amely közvetlenül a felső vezetésnek számol be. A részleg felel az intézmény kockázatkezelési rendszerének megtervezéséért és végrehajtásáért. A kockázatértékelési modell eredményeiről és az üzletkötési limitekkel kapcsolatban hozandó intézkedésekre vonatkozóan napi jelentéseket készít és azokat elemzi;

iii.c)  az intézmény igazgatótanácsa és felső vezetése aktívan részt vesz a kockázatellenőrzési folyamatban, és a kockázatellenőrző részleg által készített napi jelentéseket olyan szintet képviselő vezetés nézi át, amely megfelelő hatáskörrel rendelkezik az egyes üzletkötők által vállalt pozíciók, valamint az intézmény teljes kockázatvállalása csökkentésének végrehajtását illetően;

ivd)   az intézmény a kifinomult modellek használatában jártas, megfelelő létszámú alkalmazottal rendelkezik a forgalmazás, a kockázatellenőrzés, az auditálás és a back-office területeken;

ve)    az intézmény kialakult eljárásokkal rendelkezik a kockázatértékelési rendszer általános működésével kapcsolatos, dokumentált belső irányelveknek és ellenőrzésnek való megfelelés figyelemmel kísérésére és biztosítására;

vif)    az intézmény modelljei a kockázatértékelésben megfelelő pontosságú, igazolható, időbeli sorrend szerinti nyilvántartással rendelkeznek;

viig)  az intézmény rendszeresen szigorú stressz-vizsgálati programokat végez, amely eredményeit a felső vezetés vizsgálja felül, és azok az általa megállapított irányelvekben és limitekben tükröződnek;

viiih) az intézmény rendszeres belső ellenőrzési eljárásának részeként köteles független felülvizsgálatot végezni kockázatértékelési rendszerét illetően.

Ö Az első albekezdés h) pontjában említett Õ Ennek a felülvizsgálatnak az üzleti kereskedelmi részlegek tevékenységeire és a független kockázatellenőrző részleg tevékenységeire is ki kell Ö kell Õ terjednie. Az intézménynek évente legalább egyszer felül kell vizsgálnia egész kockázatkezelési eljárását.

A felülvizsgálatnál a következő szempontokat kell figyelembe venni:

-a)     a kockázatkezelési rendszer és eljárás dokumentációjának, valamint a kockázatellenőrző részleg szervezetének alkalmassága,

-b)     a piaci kockázatértékelés napi kockázatkezelésbe való beépítése és a vezetői információs rendszer integritása,

-c)     az az eljárás, amit az intézmény a főiroda és a back-office alkalmazottai által használt kockázatárazási modellek és értékelési rendszerek jóváhagyására alkalmaz,

-d)     a kockázatértékelési modell által lefedett piaci kockázatok köre és a kockázatértékelési eljárásban történő bármilyen jelentősebb változás érvényesítése,

-e)     a pozíciókra vonatkozó adatok pontossága és teljessége, a volatilitási és korrelációs feltevések pontossága és megfelelősége, valamint az értékelés és a kockázatérzékenységi számítások pontossága,

-f)     az intézmény által a belső modellek működtetésére felhasznált adatforrások következetességének, időszerűségének és megbízhatóságának - beleértve az ilyen adatforrások függetlenségét - értékelésére alkalmazott ellenőrzési eljárás,

         valamint

- g)    az intézmény által a modell pontosságának felmérése érdekében végzett utólagos tesztelés értékelésére alkalmazott ellenőrzési eljárás.

3. Az intézmény modelljének pontosságát és teljesítményét egy utólagos ellenőrzési program segítségével kíséri figyelemmel. Az utólagos ellenőrzésnek minden munkanapra vonatkozóan összehasonlítást kell nyújtania è1 az intézménynek a portfólió napvégi pozícióira vonatkozó modellje által ç kiadott egynapi kockázati értéke mértékének, és è1 a portfólió értékének a következő munkanap végéig bekövetkezett egynapi változására vonatkozóan ç .

Az illetékes hatóságok vizsgálják az intézménynek a portfólió értékében bekövetkezett tényleges és feltételes változásokra vonatkozó utólagos ellenérzés elvégzésére vonatkozó kapacitását. A portfólió értékének feltételes változásaira vonatkozóan végzett utólagos ellenőrzés a portfólió nap végi értékének és, változatlan pozíciókat feltételezve, a következő nap végi értékének az összehasonlítása alapján történik. Az illetékes hatóságok előírják az intézményeknek, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak utólagos ellenőrzési programjuk fejlesztésére, amennyiben az hiányosnak bizonyul.

4. A tőzsdén forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír- és osztalékra jogosító értékpapír-pozíciókkal kapcsolatos egyedi kockázatokra vonatkozó tőkekövetelmény kiszámítását illetően az illetékes hatóságok akkor ismerhetik el egy intézmény belső modelljének használatát, ha az e melléklet további részében szereplő feltételeken felül a következőknek Ö feltételeknek Õ is megfelel:

-a)     magyarázatot ad a portfólió időbeli árváltozásaira,

-b)     képes mérni a koncentrációt a portfólió nagyságát és az összetételében bekövetkezett változásokat illetően,

-c)     kedvezőtlen körülmények között is teherbíró,

-d)     arra irányuló utólagos ellenőrzéssel érvényesítik, hogy képes-e az egyedi kockázat pontos észlelésére. Ha az illetékes hatóságok lehetővé teszik ezen utólagos ellenőrzésnek az adott al-portfóliókon való elvégzését, akkor azokat következetesen kell kiválasztani.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

5. Az olyan belső modelleket használó intézmények esetében, amelyek a (4) bekezdés szerint nem elismertek, az egyedi kockázatra az I. mellékletnek megfelelően kiszámított külön tőkeösszeg alkalmazandó.

6. A 10. pont ii. alpontja alkalmazásában az intézmény saját számításának eredményeit legalább 3-as tényezővel kell megszorozni.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

7. A szorzótényezőt az alábbi Ö 1. Õ táblázatnak megfelelően egy 0 és 1 közötti plusz-tényezővel meg kell növelni a legutóbbi 250 munkanapban az intézmény által végzett utólagos ellenőrzés által észlelt túllépések számától függően. Az illetékes hatóságok előírják az intézmény számára, hogy a túllépések számát a portfólió értékének tényleges vagy feltételes változásaira végzett utólagos ellenőrzés alapján következetesen számítsa ki. Túllépésnek számít az a portfólió értékében egy nap alatt bekövetkezett változás, ami meghaladja az intézmény modellje által kiadott egynapos kockázati érték mértékét. A plusz-tényező meghatározásához a túllépések számát legalább negyedévente fel kell mérni.

Ö 1. táblázat Õ

A túllépések száma || Plusz-tényező

Kevesebb, mint 5 || 0.00

5 || 0.40

6 || 0.50

7 || 0.65

8 || 0.75

9 || 0,85

10 vagy annál több || 1.00

Az illetékes hatóságok egyes esetekben és kivételes helyzetben eltekinthetnek a szorzótényezőnek az Ö 1. Õ fenti táblázat szerinti plusz-tényezővel történő megnövelésétől, ha az intézmény az illetékes hatóságok felé igazolta, hogy az ilyen növelés indokolatlan lenne, és hogy a modell alapvetően megbízható.

Ha több túllépés jelzi, hogy a modell nem kellőképpen pontos, az illetékes hatóságok visszavonhatják a modell elismerését, vagy megfelelő intézkedéseket hozhatnak a modell haladéktalan kiigazításának biztosítására.

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok folyamatosan ellenőrizhessék a plusz-tényező alkalmasságát, az intézmény köteles haladéktalanul, de minden esetben legfeljebb öt munkanapon belül értesíteni az illetékes hatóságokat az utólagos ellenőrzési programjukból származó olyan túllépésekről, amelyek a fenti táblázat szerint a plusz-tényező növekedését vonnák maga után.

8. Ha az intézmény modelljét az illetékes hatóságok a 4. pontnak megfelelően elismerték az egyedi kockázattal kapcsolatos tőkekövetelmény kiszámítását illetően, az intézmény a 6., 7. és 10. pont szerint kiszámított tőkekövetelményét a következők valamelyike szerinti összegű pótdíjjal növeli meg:

ia)          a kockázati érték mértékének az egyedi kockázati része, amit a felügyeleti iránymutatásnak megfelelően, vagy az intézmény választása szerint el kell különíteni;

iib)         a hitelviszonyt megtestesítő és osztalékra jogosító értékpapír-pozíciók al-portfólióinak kockázati értékének egyedi kockázatot tartalmazó értékelései.

Az ii. Ö b) Õ lehetőséget alkalmazó intézményeknek előre meg kell határozniuk al-portfólió struktúrájukat, és azt az illetékes hatóságok hozzájárulása nélkül nem változtathatják meg.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

9. Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 8. pont szerinti, pótdíjra vonatkozó követelménytől, ha az intézmény igazolja, hogy modellje az elfogadott nemzetközi normákkal összhangban, a forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő és osztalékra jogosító értékpapír-pozícióival kapcsolatos esemény- és mulasztási kockázatokat is pontosan képes észlelni.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

10. Az intézményeknek a következők közül a magasabb tőkekövetelménynek kell eleget tenniük:

ia)          az e mellékletben meghatározott paramétereknek megfelelően értékelt előző napi kockázati érték;

iib)         a megelőző 60 munkanapon mért napi kockázati értékek átlaga, szorozva a 6. pontban említett tényezővel, és a 7. pontban említett plusz-tényezővel korrigálva.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

11. A kockázati érték kiszámítására a következő minimális követelmények vonatkoznak:

i.a)         legalább naponta történő kockázati érték számítás;

ii.b)        99 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallum;

iii.c)       10 napos tartási periódus;

iv.d)       legalább egyéves tényleges megfigyelési időszak, kivéve, ha az árfolyam-ingadozás jelentős növekedése ennél rövidebb megfigyelési időszakot indokol;

v.e)        háromhavonkénti adatállomány-frissítés.

12. Az illetékes hatóságok megkövetelik, hogy a modell pontosan mérje az opciók, illetve opciószerű pozíciók összes lényeges árfolyamkockázatát, és a modell által le nem fedett minden más kockázatra a szavatolótőke formájában megfelelő fedezet álljon rendelkezésre.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

13. Az illetékes hatóságok megkövetelik, hogy a kockázatértékelési modellnek észlelnieje Ö kell Õ az intézménynek a vonatkozó piacokon folytatott tevékenységének szintjétől függő, megfelelő számú kockázati tényezőt Ö és különösen a következőket Õ .

Legalább a következő rendelkezéseket be kell tartani:

Ö Kamatlábkockázat Õ

i.          a kamatlábkockázat esetében a A kockázatértékelési rendszernek magában kell foglalnia egy sor olyan kockázati tényezőt az egyes valuták kamatlábaira vonatkozóan, amelyre az intézmény mérlegben szereplő vagy mérlegen kívüli pozícióit illetően kamatláb-érzékeny. Az intézménynek a hozamgörbéket az általánosan elfogadott megközelítések valamelyikével kell modelleznie. A főbb piacok és valuták esetében jelentősebb kamatlábkockázat esetén a hozamgörbét legalább hat lejárati sávra kell osztani a kamatláb-ingadozásoknak a hozamgörbe mentén való változásának követése érdekében. A kockázatkezelési rendszernek a különböző hozamgörbék közötti tökéletesnél gyengébb korrelációban lévő mozgások kockázatát is kezelnie kell;.

Ö Devizaárfolyam-kockázat Õ

ii.         a devizaárfolyam-kockázatot illetően a A kockázatértékelési rendszernek magában kell foglalnia az aranyban és az intézmény egyedi külföldi valutában megnevezett pozícióinak megfelelő kockázati tényezőket;.

ò új szöveg

A kollektív befektetési formák vonatkozásában a kollektív befektetési forma tényleges devizapozícióit kell figyelembe venni. Az intézmények harmadik felet is megbízhatnak a kollektív befektetési formában lévő devizapozíció jelentésével, amennyiben megfelelően biztosított ennek a jelentésnek a pontossága. Amennyiben egy intézmény nem ismeri a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciókat, feltételezésre kerül, hogy a kollektív befektetési formában a kollektív befektetési forma megbízása szerint engedélyezett maximális mértékig devizába eszközöltek befektetéseket és az intézmények a kereskedési könyvi pozíciók tekintetében figyelembe veszik a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó tőkekövetelményük számításakor a maximális közvetett kitettséget, amelyet azáltal érhetnek el, hogy a kollektív befektetési formán keresztül tőkeáttételes pozíciókat vesznek fel. Ez úgy történik, hogy a kollektív befektetési formában lévő pozíciót arányosan növelik egészen az alapul szolgáló – a befektetési megbízásból származó – befektetési elemeknek való maximális kitettség mértékéig. A kollektív befektetési forma devizában felvett pozícióját külön devizanemként kell kezelni az aranyba történő befektetések kezelése szerint. Amennyiben azonban ismert a kollektív befektetési forma befektetésének az irányultsága, a teljes hosszú pozíciót hozzá lehet adni a teljes hosszú nyitott devizapozícióhoz és a teljes rövid pozíciót hozzá lehet adni a teljes rövid nyitott devizapozícióhoz. Az ilyen pozíciók közötti nettósítás a számítást megelőzően nem volna engedélyezett.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont (kiigazított szöveg)

Ö Részvénykockázat Õ

iii.        a részvénykockázatot illetően a A kockázatértékelési rendszernek legalább minden olyan részvénypiacra külön kockázati tényezőt kell használni, ahol az intézmény jelentős pozíciókkal rendelkezik;.

Ö Árukockázat Õ

iv.        az árukockázatot illetően a A kockázatértékelési rendszernek legalább minden olyan árura külön kockázati tényezőt kell használni, ahol az intézmény jelentős pozíciókkal rendelkezik. A kockázatértékelési rendszernek mérnie kell a hasonló, de nem azonos áruk és a határidős árfolyamokban a lejárati megfelelések hiányából adódó változások kockázata közötti, tökéletesnél gyengébb korreláció kockázatát is. Továbbá figyelembe kell vennie a piac jellemzőit, különösen a leszállítási határidőket, és a kereskedők részére a pozíciók lezárására biztosított hatáskört.

ê 98/31/EK 1. cikk 7. pont és Melléklet 5. pont

14. Az illetékes hatóságok, a kockázati kategóriákon belül és a kockázati kategóriák között, megengedhetik az intézményeknek empirikus korrelációk használatát is, ha meggyőződtek arról, hogy az intézménynek a korrelációk mérésére szolgáló rendszere megalapozott és egységesen megvalósított.

ê 93/6/EGK VI. melléklet (8) bekezdés (2) albekezdés második mondat (kiigazított szöveg)

VI. MELLÉKLET

A NAGYKOCKÁZATVÁLLALÁSOKKAL Ö KAPCSOLATOS TŐKEKÖVETELMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA Õ

1. Ö A 31. cikk b) pontjában említett többletet Õ Ezt úgy számítják ki, hogy a kérdéses ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történő összes kereskedési kockázatvállalásnak azokat az összetevőit választják ki, amelyek az I. melléklet szerinti legmagasabb egyedi kockázati tőkekövetelményekkel és/vagy a II. melléklet szerinti tőkekövetelményekkel járnak, és amelyeknek az összege megegyezik Ö a 31. cikk a) Õ az 29. pontjában említett többlet mértékével.;

2. Aamennyiben a többlet 10 napnál tovább nem állt fenn, a további tőkekövetelmény ezekre az összetevőkre vonatkozóan az Ö (1) bekezdésben Õ előző mondatban említett követelmény 200 %-a.

3. A többlet felmerülése után 10 nappal a többlet Ö (1) bekezdés Õ fenti feltételek szerint kiválasztott összetevőit besorolják az alábbi Ö 1. Õ táblázat első oszlopának megfelelő sorába, az I. melléklet szerinti egyedi kockázati követelmények és/vagy a II. melléklet szerinti követelmények növekvő sorrendjében. A továbbiakban az intézménynek ezekre az összetevőkre vonatkozóan további tőkekövetelménynek is meg kell felelnie, amely megegyezik az I. melléklet szerinti egyedi kockázati követelmények és/vagy a II. melléklet szerinti követelmények összegével, szorozva az Ö 1. táblázat Õ második oszlopában szereplő megfelelő tényezővel.

Ö 1. táblázat Õ

A korlátokat meghaladó többletek (a szavatolótőke százalékának alapján) || Tényezők

40 %-ig || 200 %

40 %-tól 60 %-ig || 300 %

60 %-tól 80 %-ig || 400 %

80 %-tól 100 %-ig || 500 %

100 %-tól 250 %-ig || 600 %

250 % fölött || 900 %

é

ò új szöveg

VII. MELLÉKLET

KERESKEDÉS

A. Rész – Kereskedési szándék

1. A kereskedési szándékkal tartott pozícióknak/portfólióknak meg kell felelniük a következő követelményeknek:

a)      a pozícióra/eszközre vagy portfóliókra nézve léteznie kell egy, a felső vezetés által jóváhagyott, világosan dokumentált kereskedési stratégiának, amelynek részét képezi a birtoklási időszak várt hossza;

b)      a pozíció aktív kezelésére nézve létezniük kell világosan meghatározott szabályzatoknak és eljárásoknak, amelyeknek részét képezik a következők:

i.        kereskedés keretében felvállalt pozíciók;

ii.       a pozíciós korlátok megállapításra kerülnek és felügyelik ezek megfelelőségét;

iii.      a kereskedők a megállapodott korlátokon belül és a megállapodott stratégiával összhangban szabadon vállalhatják/kezelhetik a pozíciót;

iv.      az intézmény kockázatkezelési eljárásának szerves részét képezi a pozíciók felső vezetésnek való jelentése;

v.       a pozíciókat a piaci információs források igénybevételével folyamatosan felügyelik és értékelés készül a pozíció vagy az azt alkotó kockázatok értékesíthetőségéről vagy fedezeti ügyletbe való vonhatóságáról, ideértve különösen az értékelési folyamat piaci paramétereinek minőségét és rendelkezésre állását, a piaci forgalom szintjét valamint a piacon kereskedett pozíciók méretét illető értékelését;

c)      létezniük kell világosan meghatározott irányvonalaknak és eljárásoknak annak nyomon követésére, hogy a pozíció összhangban áll-e az intézmény kereskedési stratégiájával, ehhez hozzátartozik a forgalomnak és az intézmény kereskedési könyve értékesítési pozícióinak nyomon követése is.

B. Rész – Rendszerek és ellenőrzések

1. A prudens és megbízható értékelési becslések biztosítására az intézmények megfelelő rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat vezetnek be és tartanak fenn.

2. A rendszereknek és ellenőrzési mechanizmusoknak tartalmazniuk kell legalább a következő elemeket:

a)      dokumentált irányvonalak és eljárások az értékelési folyamatra vonatkozóan. Ide tartoznak az értékelés kialakításában résztvevő különböző területek világosan elhatárolt felelősségi körei, a piaci információk forrásai és azok megfelelőségének felülvizsgálata, a független értékelés gyakorisága, a záró árak időzítése, eljárások az értékelések korrigálására, hóvégi és ad-hoc ellenőrzési eljárások;

b)      az értékelési folyamatért felelős részlegre vonatkozóan világos és független (azaz az üzleti területtől független) jelentési útvonalak.

A jelentési útvonal végén belső igazgatósági tagnak kell állnia.

Prudens értékelési módszerek

3. A piaci árakon történő értékelés a pozíciók legalább napi rendszerességű értékelését jelenti könnyen hozzáférhető, semleges forrásból szerzett záró árak alapján. Ilyenek például a tőzsdei árfolyamok, a kereskedési felületeken megjelenő árak vagy különféle független, jó hírnevű kereskedők árjegyzései.

4. A piaci árakon történő értékeléskor az eladási és vételi árak közül a prudensebb értékelést biztosító árat kell használni, kivéve azt az esetet, amikor az intézmény a szóban forgó pénzügyi eszköz vagy áru adott fajtájának terén jelentős piacvezető és képes középárfolyamokon zárni.

5. Amennyiben a piaci árakon történő értékelés nem lehetséges, az intézményeknek modell alapú árazással kell értékelniük pozícióikat/portfólióikat a kereskedési könyvi tőkekövetelmény-meghatározás elvégzése előtt. A modell alapú árazás olyan értékelést jelent, amelyet piaci paraméter alapján kell származtatni, extrapolálni vagy egyéb módon kiszámítani.

6. A modell alapú árazáskor a következő követelményeket kell teljesíteni:

a)           a felső vezetésnek ismernie kell a kereskedési könyv azon elemeit, amelyek modell alapú árazás tárgyát képezik, és tisztában kell lennie azzal, hogy ez milyen mértékben okoz bizonytalanságot az üzleti terület kockázatáról/hozamáról történő jelentésben.

b)           a piaci paramétereket lehetőség szerint ugyanabból a forrásból kell nyerni, mint a piaci árakat, és napi rendszerességgel kell értékelni a szóban forgó értékelt pozíció piaci paramétereinek megfelelőségét és a modell paramétereit;

c)           amennyiben lehetséges, olyan értékelési módszertanokat kell alkalmazni, amelyek adott pénzügyi eszközök vagy áruk tekintetében elismert piaci gyakorlatnak minősülnek;

d)           amennyiben a modellt az intézmény maga fejleszti ki, a modellnek helyes feltételezéseken kell alapulnia, amelyeket a modellfejlesztéstől független, megfelelően képesített harmadik felek értékeltek és kritikus szemszögből felülvizsgáltak;

e)           hivatalos változás-ellenőrzési eljárásoknak kell életben lenniük, valamint meg kell őrizni a modell biztonsági másolatát és azt az értékelések időszakos ellenőrzésére kell használni;

f)            a kockázatkezelő részlegnek ismernie kell az alkalmazott modellek gyengeségeit és hogy azokat hogyan lehet a legelőnyösebben megjeleníteni az értékelés eredményében;

g)           a modellt rendszeres időközönként felül kell vizsgálni a modelleredmények (pl. a feltételezések folyamatos helyénvalóságának értékelése, az eredménykimutatásnak a kockázati tényezők fényében történő elemzése, a tényleges záróárak összehasonlítása a modelleredményekkel) pontosságának meghatározására.

A d) pont alkalmazásának céljából a modellt az üzleti területtől függetlenül kell kifejleszteni vagy jóváhagyni. Függetlenül kell tesztelni. Ez magában foglalja a matematikai képletek, a feltételezések és a programozás érvényesítését.

7. Független árfelülvizsgálatot kell végezni a napi rendszerességű piaci árazás vagy modell alapú árazás mellett. Ezen a folyamaton keresztül kell ellenőrizni a piaci árak és modellparaméterek pontosságát és függetlenségét. Míg a mindennapos piaci árazást a kereskedők végezhetik, addig a piaci árak és modellparaméterek felülvizsgálatát egy a kereskedőktől független egységnek kell végeznie, legalább havi rendszerességgel (vagy a piaci/kereskedési tevékenység természetétől függően gyakrabban). Amennyiben nem állnak rendelkezésre független árazási források vagy az árazási források inkább szubjektívek, úgy prudens méréseket – mint pl. értékelési korrekciók – kell végezni.

Értékelési korrekciók vagy tartalékok

8. Az intézmények az értékelési korrekciók/tartalékok figyelembe vételére eljárásokat vezetnek be és tartanak fenn.

Általános sztenderdek

9. Az illetékes hatóságok előírják a következő értékelési korrekciók/tartalékok formális figyelembe vételét: nem realizált kamatnyereség, pozíciózárási költségek, működési kockázatok, lejárat előtti visszaváltás, befektetési és finanszírozási költségek, jövőbeni igazgatási költségek és adott esetben modellkockázat.

A kevésbé likvid tételekre vonatkozó sztenderdek

10. A kevésbé likvid pozíciók piaci eseményekből és intézményspecifikus helyzetekből – pl. koncentrált vagy hosszú ideje tartott pozíciók – egyaránt adódhatnak.

11. Az intézmények több tényezőt vesznek figyelembe annak megállapításakor, hogy szükség van-e értékelési tartalékra a kevésbé likvid tételek vonatkozásában. E tényezők közé tartoznak a következők: a pozíció/kockázatok pozíción belüli fedezéséhez szükséges idő, az eladási és vételi árajánlat különbségek volatilitása és átlaga, a piaci árjegyzések rendelkezésre állása (a piacvezetők száma és kiléte), a kereskedési mennyiségek volatilitása és átlaga.

12. Harmadik fél által végzett értékelések vagy a modell alapú árazás használatakor az intézmények fontolóra veszik, hogy alkalmaznak-e értékelési korrekciót. Ezen felül az intézmények fontolóra veszik, hogy szükséges-e tartalékokat képezni a kevésbé likvid pozíciókra és folyamatosan felülvizsgálják azok állandó megfelelőségét.

13. Amennyiben az értékelési korrekciók/tartalékok a folyó pénzügyi évben jelentős veszteségekhez vezetnek, úgy ezeket le kell vonni az intézmény – a [2000/12/EK] irányelv 57. cikkének k) pontja szerinti – eredeti szavatolótőkéjéből.

14. Az értékelési korrekciókból/tartalékokból adódó egyéb nyereségeket/veszteségeket a 13. cikk 2. pontjának b) alpontjában említett „nettó kereskedési könyvbeli nyereség” számításába kell foglalni, és azokat hozzá kell adni, illetve le kell vonni a további szavatolótőkéből, amely e rendelkezések szerint a piaci kockázati követelmények fedezésére jogosult.

C. rész – Belső fedezeti ügyletek

1. A belső fedezeti ügylet olyan pozíció, amely jelentős mértékben vagy teljesen ellentételezi a nem-kereskedési könyvi pozíció kockázati komponensét vagy pozíciók egész sorát. A belső fedezeti ügyletekből eredő pozíciók jogosultnak minősülhetnek a kereskedési könyvi tőkekövetelmény-meghatározást illetően, feltéve hogy azokat kereskedési szándékkal tartják és hogy teljesülnek az A. és B. részben a kereskedési szándékra és a prudens értékelésre vonatkozóan megállapított általános kritériumok. Figyelembe kell venni különösen a következőket:

a)      a belső fedezeti ügyleteknek alapvetően nem arra kell irányulniuk, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a tőkekövetelményeket;

b)      a belső fedezeti ügyleteket megfelelően dokumentálni kell és külön belső jováhagyási és ellenőrzési eljárások tárgyát kell képezniük;

c)      a belső ügyletet piaci feltételek mellett bonyolítják le;

d)      a belső fedezeti ügylet által képzett piaci kockázat nagyobb részét a kereskedési könyvben dinamikus módon kezelik az engedélyezett korlátok között;

e)      a belső ügyleteket gondosan nyomon kell követni.

A nyomonkövetést megfelelő folyamatokkal kell biztosítani.

2. Az (1) bekezdésben említett elbánást a belső fedezeti ügylet nem kereskedési könyvi oldalára alkalmazandó tőkekövetelmények sérelme nélkül kell alkalmazni.

VIII. MELLÉKLET

HATÁLYON KÍVÜL HELYEZETT IRÁNYELVEK

A. RÉSZ

HATÁLYON KÍVÜL HELYEZETT IRÁNYELVEK EGYMÁST KÖVETŐ MÓDOSÍTÁSAIKKAL

(a 48. cikkben említettek szerint)

A Tanács 1993. március 15-i 93/6/EGK irányelve a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről

Az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i 93/31/EK irányelve a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló 93/6/EGK tanácsi irányelv módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i 98/33/EK irányelve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 77/780/EGK tanácsi irányelv 12. cikkének, a hitelintézetek szolvenciamutatójáról szóló 89/647/EGK tanácsi irányelv 2., 5., 6., 7. és 8. cikkének, illetve II. és III. mellékletének, valamint a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló 93/6/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének és II. mellékletének módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2002/87/EK irányelve a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, 79/267/EGK, 92/49/EGK, 92/96/EGK, 93/6/EGK és 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról

Csak a 26. cikk

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, és a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

Csak a 67. cikk

B. RÉSZ

VÉGREHAJTÁSI HATÁRIDŐK

(a 48. cikkben említettek szerint)

Irányelv || || Végrehajtási határidő

a Tanács 93/6/EGK irányelve || || 1995.7.1.

98/31/EK irányelv || || 2000.7.21.

98/33/EK irányelv || || 2000.7.21.

2002/87/EK irányelv || || 2004.8.11.

2004/39/EK irányelv || || Még nem ismert

2004/xx/EK irányelv || || Még nem ismert

ò új szöveg

IX. MELLÉKLET

KORRELÁCIÓS TÁBLA

Ezen irányelv || 93/6/EGK irányelv || 98/31/EK irányelv || 98/33/EK irányelv || 2002/87/EK irányelv || 2004/39/EK irányelv

1. cikk (1) bekezdés első mondat || || || || ||

1. cikk (1) bekezdés második mondat és (2) bekezdés || 1. cikk || || || ||

2. cikk (1) bekezdés || || || || ||

2. cikk (2) bekezdés || 7. cikk (3) bekezdés || || || ||

3. cikk (1) bekezdés a) pont || 2. cikk (1) bekezdés || || || ||

3. cikk (1) bekezdés b) pont || 2. cikk (2) bekezdés || || || || 67. cikk (1) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés c)–e) pont || 2. cikk (3)-(5) bekezdés || || || ||

3. cikk (1) bekezdés f)–g) pont || || || || ||

3. cikk (1) bekezdés h) pont || 2. cikk (10) bekezdés || || || ||

3. cikk (1) bekezdés i) pont || 2. cikk (11) bekezdés || || 3. cikk (1) bekezdés || ||

3. cikk (1) bekezdés j) pont || 2. cikk (14) bekezdés || || || ||

3. cikk (1) bekezdés k) és l) pont || 2. cikk (15) és (16) bekezdés || 1. cikk (1) bekezdés b) pont || || ||

3. cikk (1) bekezdés m) pont || 2. cikk (17) bekezdés || 1. cikk (1) bekezdés c) pont || || ||

3. cikk (1) bekezdés n) pont || 2. cikk (18) bekezdés || 1. cikk (1) bekezdés d) pont || || ||

3. cikk (1) bekezdés o)–q) pont || 2. cikk (19)-(21) bekezdés || || || ||

|| || || || ||

3. cikk (1) bekezdés r) pont || 2. cikk (23) bekezdés || || || ||

3. cikk (1) bekezdés s) pont || 2. cikk (26) bekezdés || || || ||

3. cikk (2) bekezdés || 2. cikk (7) és (8) bekezdés || || || ||

3. cikk (3) bekezdés a) és b) pont || 7. cikk (3) bekezdés || || || 26. cikk ||

3. cikk (3) bekezdés c) pont || 7. cikk (3) bekezdés || || || ||

4. cikk || 2. cikk (24) bekezdés || || || ||

5. cikk || 3. cikk (1) és (2) bekezdés || || || ||

6. cikk || 3. cikk (4) bekezdés || || || || 67. cikk (2) bekezdés

7. cikk || 3. cikk (4a) bekezdés || || || || 67. cikk (3) bekezdés

8. cikk || 3. cikk (4b) bekezdés || || || || 67. cikk (3) bekezdés

9. cikk || 3. cikk (3) bekezdés || || || ||

10. cikk || 3. cikk (5)-(8) bekezdés || || || ||

11. cikk || 2. cikk (6) bekezdés || || || ||

12. cikk első albekezdés || 2. cikk (25) bekezdés || || || ||

12. cikk második albekezdés || || || || ||

13. cikk (1) bekezdés első albekezdés || V. melléklet 1. pont első albekezdés || || || ||

13. cikk (1) bekezdés, második albekezdés és (2)- (5) bekezdés || V. melléklet 1. pont, második albekezdés és 2-5. pont || 1. cikk (7) bekezdés és 4. melléklet a) és b) pont || || ||

14. cikk || V. melléklet 6. és 7. pont || 4. melléklet c) pont || || ||

15. cikk || V. melléklet 8. pont || || || ||

16. cikk || V. melléklet 9. pont || || || ||

17. cikk || || || || ||

18. cikk (1) bekezdés első albekezdés || 4. cikk (1) bekezdés első albekezdés || || || ||

18. cikk (1) bekezdés a) és b) pont || 4. cikk (1) bekezdés i. és ii. pont || 1. cikk (2) bekezdés || || ||

18. cikk (2)-(4) bekezdés || 4. cikk (6)-(8) bekezdés || || || ||

19. cikk (1) bekezdés || || || || ||

19. cikk (2) bekezdés || 11. cikk (2) bekezdés || || || ||

19. cikk (3) bekezdés || || || || ||

20. cikk || || || || ||

21. cikk || IV. melléklet || || || ||

22. cikk || || || || ||

23. cikk első és második albekezdés || 7. cikk (5) és (6) bekezdés || || || ||

23. cikk harmadik albekezdés || || || || ||

24. cikk || || || || ||

25. cikk || || || || ||

26. cikk (1) bekezdés || 7. cikk (10) bekezdés || 1. cikk (4) bekezdés || || ||

26. cikk (2)-(4) bekezdés || 7. cikk (11)-(13) bekezdés || || || ||

27. cikk || 7. cikk (14) és (15) bekezdés || || || ||

28. cikk (1) bekezdés || 5. cikk (1) bekezdés || || || ||

28. cikk (2) bekezdés || 5. cikk (2) bekezdés || 1. cikk (3) bekezdés || || ||

28. cikk (3) bekezdés || || || || ||

29. cikk (1) bekezdés a)-c) pont és a következő két albekezdés || VI. melléklet 2. pont || || || ||

29. cikk (1) bekezdés utolsó albekezdés || || || || ||

29. cikk (2) bekezdés || VI. melléklet 3. pont || || || ||

30. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés || VI. melléklet 4. és 5. pont || || || ||

30. cikk (2) bekezdés második albekezdés || || || || ||

30. cikk (3) és (4) bekezdés || VI. melléklet 6. és 7. pont || || || ||

31. cikk || VI. melléklet 8. pont 1. alpont, 2. alpont első mondat és 3–5. alpont || || || ||

32. cikk || VI. melléklet 9. és 10. pont || || || ||

33. cikk (1) és (2) bekezdés || || || || ||

33. cikk (3) bekezdés || 6. cikk (2) bekezdés || || || ||

34. cikk || || || || ||

35. cikk (1)-(4) bekezdés || 8. cikk (1)-(4) bekezdés || || || ||

35. cikk (5) bekezdés || 8. cikk (5) bekezdés első mondat || 1. cikk (5) bekezdés || || ||

36. cikk || 9. cikk (1)-(3) bekezdés || || || ||

37. cikk || || || || ||

38. cikk || 9. cikk (4) bekezdés || || || ||

39. cikk || || || || ||

40. cikk || 2. cikk (9) bekezdés || || || ||

41. cikk || || || || ||

42. cikk (1) bekezdés a)–c) pont || 10. cikk első, második és harmadik francia bekezdés || || || ||

42. cikk (1) bekezdés d) és e) pont || || || || ||

42. cikk (1) bekezdés f) pont || 10. cikk negyedik francia bekezdés || || || ||

42. cikk (1) bekezdés g) pont || || || || ||

43. cikk || || || || ||

44. cikk || || || || ||

45. cikk || || || || ||

46. cikk || 12. cikk || || || ||

47. cikk || || || || ||

48. cikk || || || || ||

49. cikk || || || || ||

50. cikk || 15. cikk || || || ||

|| || || || ||

I. melléklet 1–4. pont || I. melléklet 1–4. pont || || || ||

I. melléklet 4. pont utolsó albekezdés || 2. cikk (22) bekezdés || || || ||

I. melléklet 5–7. pont || I. melléklet 5–7. pont || || || ||

I. melléklet 8. pont || || || || ||

I. melléklet 9–11. pont || I. melléklet 8–10. pont || || || ||

I. melléklet 12–14. pont || I. melléklet 12–14. pont || || || ||

I. melléklet 15–16. pont || 2. cikk (12) bekezdés || || || ||

I. melléklet 17–41. pont || I. melléklet 15–39. pont || || || ||

I. melléklet 42–56. pont || || || || ||

II. melléklet 1. és 2. pont || II. melléklet 1. és 2. pont || || || ||

II. melléklet 3-11. pont || || || || ||

III. melléklet 1. pont || III. melléklet 1. pont első albekezdés || 1. cikk (7) bekezdés és melléklet 3. pont a) alpont || || ||

III. melléklet 2. pont || III. melléklet 2. pont || || || ||

III. melléklet 2.1. pont elsőtől harmadik albekezdés || III. melléklet 3.1. pont || 1. cikk (7) bekezdés és melléklet 3. pont b) alpont || || ||

III. melléklet 2.1. pont negyedik albekezdés || || || || ||

III. melléklet 2.1. pont ötödik albekezdés || III. melléklet 3.2. pont || 1. cikk (7) bekezdés és melléklet 3. pont b) alpont || || ||

III. melléklet 2.2. pont, 3. pont és 3.1. pont || III. melléklet 4-6. pont || 1. cikk (7) bekezdés és melléklet 3. pont c) alpont || || ||

III. melléklet 3.2. pont || III. melléklet 8. pont || || || ||

III. melléklet 4. pont || III. melléklet 11. pont || || || ||

IV. melléklet 1-20. pont || VII. melléklet 1-20. pont || 1. cikk (7) bekezdés és 5. melléklet || || ||

IV. melléklet 21. pont || 11a. cikk || 1. cikk (6) bekezdés || || ||

V. melléklet 1-13. pont harmadik albekezdés || VIII. melléklet 1–13. pont ii. alpont || 1. cikk (7) bekezdés és 5. melléklet || || ||

V. melléklet 13. pont negyedik albekezdés || || || || ||

V. melléklet 13. pont ötödik albekezdéstől a 14. pontig || VIII. melléklet 13. pont iii. alponttól a 14. pontig || 1. cikk (7) bekezdés és 5. melléklet || || ||

VI. melléklet || VI. melléklet 8.2. pont az első mondat || || || ||

VII. melléklet || || || || ||

VIII. melléklet || || || || ||

IX. melléklet || || || || ||

[1]               HL C […], […], […] o.

[2]               HL C

[3]               HL C […], […], […] o.

[4]               HL C […], […], […] o.

[5]               HL C […], […], […] o.

[6]               HL L 141., 1993.6.11., 1. o. A legutóbb a 2004/xx/EK irányelvvel (HL […]) módosított irányelv.

[7]               HL L 141., 1993.6.11., 0027. o. A legutóbb a [2004/xx/EK irányelvvel (HL …)] módosított irányelv.

[8]               HL 126., 2000.5.26., 1. o.

[9]               HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

[10]             HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[11]             HL L 197., 1987.7.18., 33. o.

[12]             HL L 35., 2003.2.11., 1. o.

[13]             HL L 322., 1977.12.17., 30. o. A 89/646/EGK irányelvvel (HL L 386., 1989.12.30., 1. o.) módosított irányelv.

[14]             HL L 35., 2003.2.11., 1. o.

[15]             HL L 9., 2003.1.15., 3. o.

HU

|| AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA

Brüsszel, 2004.7.14.

COM(2004) 486 végleges

2004/0155 (COD) 2004/0159 (COD) Technikai melléklet

 

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVEI

a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv átdolgozásáról

(előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2004) 921}

INDOKOLÁS

-

Javaslat:

TANÁCSI IRÁNYELV

[…]-ról/ről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak […] cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[4],

mivel:

(1) [Initial capital…].

(2) [Initial capital…],

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

[…]

[…] cikk

A tagállamok legkésőbb […]-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

[…] cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő […] napon lép hatályba.

[…] cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/én

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

                                                                       […]

MELLÉKLET

ò új szöveg

V. melléklet – A kockázatok szervezésének és kezelésének technikai kritériumai

1. irányítás

1. A 11. cikkben említett vezető testület határozza meg a szervezeten belüli feladatok elkülönítésével és az összeférhetetlenség megelőzésével kapcsolatos szabályokat.

2. kockázatok kezelése

2. A 11. cikkben említett vezető testület hagyja jóvá és vizsgálja felül rendszeresen azon kockázatok átvállalására, kezelésére, ellenőrzésére és csökkentésére szolgáló stratégiákat és szabályzatokat, amelyeknek a hitelintézet kitett vagy kitetté válhat, beleértve azokat is, amelyek abból a makrogazdasági környezetből fakadnak, amelyben a hitelintézet működik az üzleti ciklus állapotához viszonyítva.

3. hitel- és partnerkockázat

3. A hitelnyújtásnak megbízható és jól meghatározott kritériumokon kell alapulnia. A hitelek jóváhagyási, módosítási, megújítási és refinanszírozási eljárását egyértelműen kell megállapítani.

4. A különböző hitelkockázatot hordozó portfoliók és kitettségek folyamatos nyomon követését és ellenőrzését, beleértve a problémás hitelek azonosítását és kezelését, illetve a megfelelő értékelési korrekciók végrehajtását és céltartalékok képzését hatékony rendszerek működtetésével kell végrehajtani.

5. A hitelportfoliók diverzifikációjának a hitelintézet célpiacaihoz és átfogó hitelstratégiájához kell illeszkednie.

4. reziduális kockázat

6. Annak kockázatát, hogy a hitelintézet által alkalmazott, elismert hitelkockázat mérséklési technikák a vártnál kevésbé bizonyulnak hatékonynak, írásbeli eljárásrendekkel és szabályzatokkal kell kezelni és szabályozni.

5. koncentrációs kockázat

7. A partnerrel, kapcsolatban álló partnerek csoportjaival és ugyanazon gazdasági ágazatbeli, földrajzi régióbeli vagy ugyanazon tevékenység vagy árucsoportbeli partnerekkel szembeni kitettségekből, a hitelkockázat mérséklés alkalmazási technikákból, beleértve a közvetett nagymértékű kockázatvállalásból (például egyetlen biztosítéknyújtó) származó koncentrációs kockázatot írásbeli eljárásrendekkel és szabályzatokkal kell kezelni és szabályozni.

6. értékpapírosítási kockázatok

8. Az értékpapírosítási ügyletekből fakadó kockázatokat, amelyekkel kapcsolatban a hitelintézetek kockázat-átadóként vagy szponzorként lépnek fel, megfelelő szabályzatokkal és eljárásrendekkel kell értékelni és kezelni, különösen annak biztosítására, hogy az ügylet gazdasági tartalma teljes mértékben tükröződjön a kockázatértékelési és -kezelési döntésekben.

9. Lejárat előtti visszaadás lehetőségét biztosító kikötéssel rendelkező rulírozó értékpapírosítási ügyletek kezdeményező hitelintézeteinek a terv szerinti és a lejárat előtti visszaadás hatásait megragadó likviditási tervekkel kell rendelkezniük.

7. nem kereskedelmi tevékenységekből származó kamatkockázat

10. Rendszereket kell bevezetni az esetleges kamatváltozásokból származó kockázatok értékelésére és kezelésére, mivel ezek a hitelintézet nem kereskedelmi tevékenységeit is érintik.

8. Működési kockázat

11. Szabályzatokat és eljárásokat kell bevezetni a működési kockázat tekintetében a kitettség értékelésére és kezelésére, amelyek tartalmazzák a ritkán előforduló, de súlyos következményekkel járó eseményeket is. A 4. cikk (22) bekezdésében megállapított meghatározás sérelme nélkül a hitelintézeteknek meg kell határozniuk, hogy e szabályzatok és eljárásrendek alkalmazásában mi képez működési kockázatot.

12. Vészhelyzeti és üzletmenet-folytonossági terveket kell készíteni a hitelintézet folyamatos működésének, valamint a súlyos üzletviteli fennakadások esetén bekövetkező veszteségek mérséklésére.

9. likviditási kockázat

13. A nettó finanszírozási pozíció és követelmények folyamatos és előremutató módon történő mérésére és kezelésére szolgáló szabályzatokat és eljárásrendeket kell bevezetni. Alternatív forgatókönyveket kell meghatározni, és rendszeresen felül kell vizsgálni a nettó finanszírozási pozícióval kapcsolatos döntéseket alátámasztó feltételezéseket.

14. Likviditási válság kezelésére szolgáló vészhelyzeti terveknek kell rendelkezésre állniuk.

VI. melléklet Sztenderd módszer 1. rész – Kockázati súlyok

1. KÖZPONTI KORMÁNYZATOKKAL VAGY KÖZPONTI BANKOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK 1.1. Kezelés

1. A (2)-(8) bekezdés sérelme nélkül a központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre 100%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

2. Azokat a központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségeket, amelyeknél rendelkezésre áll egy kijelölt külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, az 1. táblázat szerinti kockázati súlyokba kell sorolni, összhangban az illetékes hatóságok által, elismert külső hitelminősítő intézmények részéről megállapított hitelminősítés hat fokozatba történő besorolásával.

1. táblázat

Hitelminősítési besorolás || 1 || 2 || 3 || 4 || 5 || 6

Kockázati súly || 0% || 20% || 50% || 100% || 100% || 150%

3. Az Európai Központi Bankkal szembeni kitettségekhez 0%-os kockázati súlyt kell rendelni.

1.2. Az ügyfél nemzeti pénznemében denominált kitettségek

4. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel a központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni, nemzeti pénznemben denominált és finanszírozott kitettségekhez a (2) bekezdésben megjelölt kockázati súlynál kisebbet lehet rendelni.

5. Ha a (4) bekezdésben említett mérlegelési jogkört egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja, egy másik tagállam illetékes hatóságai is engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy ugyanazt a kockázati súlyt alkalmazzák az említett központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni, a saját nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekre vonatkozóan.

6. Ha a Közösségben alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni, hazai pénznemben denominált és finanszírozott kitettségekhez az (1)-(2) bekezdésben jelölt kockázati súlynál kisebbet rendelnek, akkor a tagállamok engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy az ilyen jellegű kitettségekre ugyanilyen módon alkalmazzák a kockázati súlyokat.

1.3. Exporthitel hivatalok általi hitelminősítés alkalmazása

7. Egy exporthitel hivatal általi hitelminősítés csak akkor ismerhető el, ha az alábbi feltételek valamelyikének megfelel:

a)      a hitelminősítés egy, a “hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló OECD-megállapodásban” résztvevő exporthitel hivatal konszenzusos kockázatminősítése

b)      az exporthitel hivatal közzéteszi hitelminősítéseit, és az exporthitel hivatal az OECD által elfogadott módszereket alkalmazza, illetve a hitelminősítéshez a hét minimális exportbiztosítási díj (MEBD) egyike társul, amelyet az OECD által elfogadott módszerek határoznak meg.

8. Az olyan kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan – kockázati kategóriába sorolási céllal – egy exporthitel hivatal általi hitelminősítést ismernek el, a 2. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

2. táblázat

MEBD || 1 || 2 || 3 || 4 || 5 || 6 || 7

Kockázati súly || 0% || 20% || 50% || 100% || 100% || 100% || 150%

2. REGIONÁLIS KORMÁNYZATOKKAL VAGY HELYI HATÓSÁGOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK

9. A (10)-(12) bekezdés sérelme nélkül a regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket az intézményi kitettségekkel azonosan kell súlyozni. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlása független a 80. cikkben meghatározott illetékes hatóságok általi mérlegelési jogkör gyakorlásától. A rövid lejáratú kitettségekre nem alkalmazható a (30), (31) és (36) bekezdésben meghatározott kedvezőbb elbírálás.

10. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel a regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket kezelhetik úgy, mint az azonos joghatóság alá tartozó központi kormányzattal szembeni kitettségeket, ha nincs kockázati különbség az ilyen kitettségek között, mert a regionális kormányzatok bevételképző hatáskörrel és intézményi háttérrel rendelkeznek, amelyek a nemteljesítés kockázatának csökkentésére szolgálnak.

11. Ha a (10) bekezdésben említett mérlegelési jogkört egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja, egy másik tagállam illetékes hatóságai is engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy ugyanazt a kockázati súlyt alkalmazzák a regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségeknél,.

12. Ha – a Közösségben használt felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó – harmadik ország illetékes hatóságai, a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket ugyanúgy kezelik, mint a központi kormányzataikkal szembeni kitettségeket, akkor a tagállamok engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy az ilyen jellegű kitettségekre vonatkozóan ugyanekkora kockázati súlyokat alkalmazzanak.

3. ADMINISZTRATÍV TESTÜLETEKKEL ÉS NEM ÜZLETI JELLEGŰ VÁLLALKOZÁSOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK 3.1. Kezelés

13. A (14)-(18) bekezdés sérelme nélkül a közigazgatási szervekkel és nem üzleti jellegű vállalkozásokkal szembeni kitettségekre 100%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

3.2. Állami szektorbeli intézmények

14. A (15)-(17) bekezdés sérelme nélkül az állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekre 100%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

15. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel az állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségeként is kezelhetik. Az illetékes hatóságok e mérlegelési jogkörének gyakorlása független a 80. cikkben meghatározott, illetékes hatóságok általi mérlegelési jogkör gyakorlásától. A rövid lejáratú kitettségek (30), (31) és (36) bekezdésben meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható.

16. Ha egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja annak mérlegelési jogkörét, hogy az állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségekként lehessen kezeli, egy másik tagállam illetékes hatóságai is engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy ugyanakkora kockázati súlyt alkalmazzanak az állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekre vonatkozóan.

17. Ha egy, a Közösségben használtakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai az állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségként kezelik, a tagállamok engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy az állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket ugyanilyen kockázati súllyal vegyék figyelembe.

3.3. Egyházak és vallási közösségek

18. A közjogi értelemben jogi személyiséggel rendelkező egyházakkal és vallási közösségekkel szembeni kitettségeket állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségként kell kezelni, amennyiben azok az azt lehetővé tevő jogszabályoknak megfelelően szednek adót.

4. MULTILATERÁLIS FEJLESZTÉSI BANKOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK 4.1. Hatály

19. A 78-83. cikk alkalmazásában az Amerika-közi Befektetési Társaság multilaterális fejlesztési banknak tekintendő.

4.2. Kezelés

20. A (21) és (22) bekezdés sérelme nélkül a multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségeket a (28)-(31) bekezdésnek megfelelően ugyanúgy kell kezelni, mint a hitelintézetekkel szembeni kitettségeket. A rövid lejáratú kitettségek (30), (31) és (36) bekezdésben meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható.

21. A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségekhez 0%-os kockázati súly társul:

a) a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

b) a Nemzetközi Pénzügyi Társaság;

c) az Amerika-közi Fejlesztési Bank;

d) az Ázsiai Fejlesztési Bank;

e) az Afrikai Fejlesztési Bank;

f) az Európai Tanács Fejlesztési Bankja;

g) az Északi Beruházási Bank;

h) a Karibi Fejlesztési Bank;

i. az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

j) az Európai Beruházási Bank,

k) az Európai Beruházási Alap;

l) a Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség.

22. 20%-os kockázati súlyt kell alkalmazni az Európai Befektetési Alapnál jegyzett, de be nem fizetett tőkére.

5. NEMZETKÖZI SZERVEZETEKKEL SZEMBENI KITETTSÉGEK

23. A következő nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségekhez 0%-os kockázati súly társul:

a) az Európai Közösség;

b) a Nemzetközi Valutaalap;

c) a Nemzetközi Fizetések Bankja.

6. INTÉZMÉNYEKKEL SZEMBENI KITETTSÉGEK 6.1. Kezelés

24. A (26)–(27) és (28)-(31) bekezdésben leírt két módszer valamelyike szolgál az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyának meghatározására.

6.2. A nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek minimális kockázati súlya

25. A nem minősített intézménnyel szembeni kitettségekre vonatkozóan nem lehet a központi kormányzattal szembeni kitettségeknél kisebb kockázati súlyt alkalmazni.

6.3. Központi kormányzati kockázati súlyozáson alapuló módszer

26. Az intézményekkel szembeni kitettségekhez azt hitelminősítési besorolás szerinti kockázati súlyt kell rendelni, ami – a 3. táblázattal összhangban - az intézmény székhelye szerinti központi kormányzathoz tartozik.

3. táblázat

Központi kormányzat hitelminősítési besorolása || 1 || 2 || 3 || 4 || 5 || 6

Kitettség kockázati súlya || 20% || 50% || 100% || 100% || 100% || 150%

27. Azoknál az intézményekkel szembeni kitettségeknél, ahol az intézmény székhelye egy olyan országban található, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly legfeljebb 100% lehet.

6.4. Hitelminősítésen alapuló módszer

28. Azokhoz az eredetileg három hónapnál hosszabb tényleges lejárati idővel rendelkező, intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, a 4. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a 6 fokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.

4. táblázat

Hitelminősítési besorolás || 1 || 2 || 3 || 4 || 5 || 6

Kockázati súly || 20% || 50% || 50% || 100% || 100% || 150%

29. A nem minősített intézményekkel szembeni kitettségekhez 50%-os kockázati súlyt kell rendelni.

30. Azokhoz az eredetileg három hónap vagy annál rövidebb tényleges lejárat idővel rendelkező, intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, az 5. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a 6 fokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.

5. táblázat

Hitelminősítési besorolás || 1 || 2 || 3 || 4 || 5 || 6

Kockázati súly || 20% || 20% || 20% || 50% || 50% || 150%

31. A nem minősített intézményekkel szembeni, három hónap vagy annál rövidebb, eredeti tényleges lejárattal rendelkező kitettségekhez 20%-os kockázati súlyt kell rendelni.

6.5. Kapcsolat a rövid lejáratú hitelminősítéssel

32. Ha a (28)-(31) bekezdésben meghatározott módszert alkalmazzák az intézményekkel szembeni kitettségekre, akkor azok kapcsolata a vonatkozó, rövid távú minősítéssel az alábbiak szerint alakul:

33. Ha a kitettség nem rendelkezik rövid távú minősítéssel, a (30) bekezdésben a rövid lejáratú kitettségekre meghatározott általános, kedvezőbb elbírálást kell alkalmazni az összes, három hónapnál nem hosszabb eredeti lejárattal rendelkező, intézményekkel szembeni kitettségre.

34. Ha a kitettség rendelkezik rövid távú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid távú kitettségek kezelésére a (30) bekezdésben feltüntetett vagy azzal megegyező kockázati súly alkalmazását határozza meg, a rövid távú minősítést csak az adott kitettségre lehet alkalmazni. Egyéb rövid távú kitettségek esetén a (30) bekezdésben meghatározott rövid távú kitettségekre vonatkozó általános kedvezőbb elbírálást kell alkalmazni.

35. Ha a kitettség rendelkezik rövid távú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid távú kitettségek kezelésére a (30) bekezdésben kedvezőbb vagy azonos kockázati súly alkalmazását írja elő, akkor a rövid távú kitettségek általános, kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható, és az összes nem minősített, rövid távú követeléshez a vonatkozó rövid távú minősítéshez használt kockázati súlyt kell rendelni.

6.6. Az adós nemzeti pénznemében denominált rövid lejáratú kitettségek

36. Amennyiben az illetékes hatóságok saját mérlegelési jogkörükben eljárva a központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan a (4)-(6) bekezdésben leírt módszert alkalmazzák, az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb, tényleges lejáratú, nemzeti pénznemben denominált és finanszírozott intézményekkel szembeni kitettségekhez – mindkét, a (26)-(27) és (28)-(31) bekezdésben leírt módszer alapján – olyan kockázati súlyt lehet rendelniük, amely egy kategóriával kedvezőtlenebb, mint a (4)-(6) bekezdésben leírt, a központi kormányzattal szembeni kitettségekhez rendelt kedvezőbb kockázati súly.

37. A három hónap vagy annál rövidebb, eredeti tényleges lejárattal rendelkező, az ügyfél nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez nem lehet 20%-nál kisebb kockázati súlyt rendelni.

6.7     Befektetések szavatoló tőke-elemként elismert eszközökbe

38. Intézmények által kibocsátott, részvényként vagy szavatoló tőke-elemként elismert eszközökbe történő befektetésekhez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha azt levonják a szavatoló tőkéből.

7. VÁLLALATOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK 7.1. Kezelés

39. Azokhoz a kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, az 5. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a 6 fokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.

5. táblázat

Hitelminősítési besorolás || 1 || 2 || 3 || 4 || 5 || 6

Kockázati súly || 20% || 50% || 100% || 100% || 150% || 150%

40. Azok a kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél nem áll rendelkezésre hitelminősítés, 100%-os kockázati súly, vagy az adott központi kormányzathoz tartozó kockázati súly közül a magasabbat kell alkalmazni.

8. LAKOSSÁGI KITETTSÉGEK

41. Azokhoz a kitettségekhez, amelyek megfelelnek a 79. cikk (2) bekezdésében felsorolt kritériumoknak, az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, 75%-os kockázati súlyt lehet alkalmazni.

9. INGATLANNAL FEDEZETT KITETTSÉGEK

42. A (43)-(57) bekezdés sérelme nélkül az ingatlannal teljes körűen fedezett kitettségekhez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

9.1. Lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek

43. 35%-os kockázati súlyt kell rendelni azokhoz a kitettségekhez, amelyekre olyan lakóingatlanra bejegyzett jelzálog nyújt teljes körű és hiánytalan, az illetékes hatóságokat meggyőző fedezetet, amelyben a tulajdonos benne lakik vagy lakni fog, illetve amelyet a tulajdonos bérbe ad vagy bérbe fog adni.

44. A finnországi lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi hasonló jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel teljes körűen és hiánytalanul, az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlő módon fedezett, olyan lakóingatlanra vonatkozó kitettségekhez, amelyben a tulajdonos lakik, lakni fog vagy bérbe ad, 35%-os kockázati súlyt kell rendelni.

45. Mérlegelési jogkörük gyakorlása során az illetékes hatóságok az alábbi feltételek teljesüléséről győződnek meg:

a)      az ingatlan értéke ténylegesen nem függ az ügyfél hitelminősítésétől. Ez a követelmény nem zárja ki az olyan eseteket, amikor kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják az ingatlan értékét és az ügyfél teljesítőképességét;

b)      az adós kockázata ténylegesen nem az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől függ, hanem az adós egyéb forrásokból történő adósságvisszafizetési képességétől. A hitel visszafizetése önmagában ténylegesen nem függ semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;

c)      teljesülnek a VIII. melléklet 2. részének (8) bekezdésében meghatározott minimumkövetelmények, valamint a VIII. melléklet 3. részének (63)-(66) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

d)      az ingatlan értéke jelentősen meghaladja a kitettségek értékét.

46. Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a (45) bekezdés b) pontjában szereplő feltétel alkalmazásától azon kitettségek esetében, amelyek teljes körűen és hiánytalanul a területükön található lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezettek, ha bizonyítani tudják, hogy fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac működik a területükön olyan alacsony veszteségi arányszámokkal, amelyek indokolttá teszik az ilyen elbírálást.

47. Amennyiben a (46) bekezdésben szereplő mérlegelési jogkört egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja, egy másik tagállam illetékes hatósága engedélyezheti hitelintézetei számára, hogy 35%-os kockázati súlyt alkalmazzanak az ilyen, teljes körűen és hiánytalanul, lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre vonatkozóan.

9.2. Kereskedelmi ingatlan-jelzáloggal fedezett kitettségek

48. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlő módon, az irodára vagy egyéb kereskedelmi helyiségre bejegyzett jelzáloggal teljes körűen és hiánytalanul fedezett kitettségekhez 50%-os kockázati súlyt rendelhető, ha az ingatlan az illetékes hatóság illetékességi területén található.

49. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, a teljes körűen és hiánytalanul – az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlő módon – a finn lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi hasonló jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett, irodákhoz és egyéb kereskedelmi helyiségekhez kapcsolódó kitettségekhez 50%-os kockázati súlyt lehet rendelni.

50. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, az olyan ingatlan-lízing ügyletekkel kapcsolatos kitettségeknél, amelyek joghatósági területükön lévő irodákra és egyéb kereskedelmi helyiségekre vonatkoznak, és amelyekre olyan kötelező jogszabályi előírások vonatkoznak, amely szerint a lízingbe adó teljes egészében megtartja a bérbe adott eszköz tulajdonjogát amíg a haszonbérlő nem gyakorolja vételi jogát, 50%-os kockázati súlyt alkalmazhatnak.

51. A (48)-(50) bekezdés alkalmazása az alábbi feltételek teljesülésétől függ:

a)      az ingatlan értéke ténylegesen nem függhet az ügyfél hitelminősítésétől. Ez a követelmény nem zárja ki az olyan eseteket, amikor kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják az ingatlan értékét és az ügyfél teljesítőképességét;

b)      az adós kockázata ténylegesen nem függhet az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől, hanem annak az adós egyéb forrásokból történő adósságvisszafizetési képességétől kell függenie. Magának a hitelnek a visszafizetése ténylegesen nem függhet semmilyen, biztosítékként szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;

c)      teljesülnek a VIII. melléklet 2. részének (8) bekezdésében meghatározott minimumkövetelmények, valamint a VIII. melléklet 3. részének (63)-(66) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

52. Az 50%-os kockázati súly a hitelnek arra a részére vonatkozik, amely nem haladja meg az alábbi feltételek szerint kiszámított határértéket:

a)      a szóban forgó ingatlan piaci értékének 50%-a;

b)      Az ingatlan piaci értékének 50%-a, vagy a hitelbiztosítéki érték 60%-a közül az alacsonyabb, azokban a tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti rendelkezésekben szigorú kritériumokat állapítottak meg a hitelbiztosítéki érték meghatározására vonatkozóan.

53. Az (52) bekezdésben meghatározott határértékeket meghaladó hitelrészre 100%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

54. Amennyiben a (48)-(50) bekezdésben szereplő mérlegelési jogkört egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja, egy másik tagállam illetékes hatósága engedélyezheti hitelintézetei számára, hogy 50%-os kockázati súlyt alkalmazzanak olyan kitettségek esetén, amelyek teljes körűen és hiánytalanul, kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezettek.

55. Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a (51) bekezdés b) pontjában szereplő feltételtől azoknál a kitettségeknél, amelyek teljes körűen és hiánytalanul a területükön található kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezettek, ha bizonyítani tudják, hogy fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmi ingatlanpiac működik a területükön olyan veszteségi arányszámokkal, amelyek a következő határértékeket nem haladhatják meg:

a)      a piaci érték 50%-a, (vagy ahol alkalmazható, a hitelbiztosítéki érték 60%-a, ha ez alacsonyabb) nem haladhatja meg egy tetszőleges évben a kinnlevő hitelek 0,3%-át;

b)      a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelekből fakadó összesített veszteség nem haladhatja meg bármely évben a kinnlevő hitelek 0,5%-át.

56. Ha az (55) bekezdésben említett feltételek bármelyike, bármely évben nem teljesül, megszűnik az említett kedvezmény alkalmazására szolgáló jogosultság, és annak ismételt alkalmazása előtt újra eleget kell tenni az (51) bekezdés b) pontjában található második feltételnek.

57. Amennyiben a (55) bekezdésben szereplő mérlegelési jogkört egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja, egy másik tagállam illetékes hatósága engedélyezheti hitelintézetei számára, hogy 50%-os kockázati súlyt alkalmazzanak az ilyen, teljes körűen és hiánytalanul, lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre vonatkozóan.

10. KÉSEDELMES TÉTELEK

58. Az (59)-(62) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül bármely, 90 napon túli késedelembe esett fedezetlen tételhez az alábbi kockázati súlyt kell rendelni:

a)      150%, ha az értékelési korrekció kevesebb, mint a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értéke nem biztosított részének 20%-a;

b)      100%, ha az értékelési korrekció legalább a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értéke nem biztosított részének 20%-a;

c)      50%, az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, ha az értékelési korrekció legalább a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értéke nem biztosított részének 50%-a;

59. A késedelmes tétel biztosított részének meghatározása esetében az elismert biztosítékok és garanciák azonosak a kockázatmérséklési célokra elismertekkel.

60. Ezzel együtt ott, ahol a késedelmes tétel a kockázatcsökkentési célokra elismert biztosítékoktól eltérő biztosítékokkal teljes körűen biztosított, az illetékes hatóságok szigorú működési kritériumokon alapulva, a biztosíték jó minőségének biztosítása érdekében, mérlegelési jogkörükben eljárva engedélyezhetik 100%-os kockázati súly alkalmazását, amennyiben az értékelési korrekció eléri a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értékének 15%-át.

61. A (43)-(47) bekezdésben említett kitettségekhez 100% kockázati súlyt kell rendelni az értékelési korrekció levonása után, amennyiben ezek 90 napnál hosszabb ideje késedelmesek. Ha az értékelési korrekciók nem haladják meg a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értékének 20%-át, a kitettség fennmaradó részére alkalmazandó kockázati súlyt az illetékes hatóságok saját mérlegelési jogkörükben eljárva 50%-ra csökkenthetik.

62. A (48)-(57) bekezdésben említett kitettségekhez 100% kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben ezek 90 napnál hosszabb ideje késedelmesek.

11. KIEMELKEDŐ KOCKÁZATI KATEGÓRIÁBA SOROLANDÓ TÉTELEK

63. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, a különösen kiemelkedő kockázati kategóriához, úgymint a kockázati tőketársaságokba való befektetésekhez, illetve a privát részvénybefektetésekhez kapcsolódó kitettségekhez, 150%-os kockázati súlyt kell rendelni.

64. Az előző szakaszok rendelkezéseinek értelmében az illetékes hatóságok engedélyezhetik 150%-os kockázati súly alkalmazását a nem késedelmes tételekre is, illetve azokra, amelyekre értékelési korrekciót határoztak meg az alábbi kockázati súly hozzárendelése céljából:

a)      100%, ha az értékelési korrekció legalább a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értékének 20%-a;

b)      50%, ha az értékelési korrekció legalább a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értékének 50%-a.

12. FEDEZETT KÖTVÉNY FORMÁJÚ KITETTSÉGEK

65. A “fedezett kötvények” a 85/611/EGK irányelv 22. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kötvények, amelyeket az alábbi elismert eszközök valamelyike fedez:

a)      központi kormányzatokkal, központi bankokkal, multilaterális fejlesztési bankokkal, nemzetközi szervezetekkel szembeni vagy ezek által biztosított kitettségek, amelyek megfelelnek az e mellékletben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak;

b)      állami szektorbeli intézményekkel, regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által biztosított kitettségek, amelyeket a (15), (9) és (10) bekezdés szerint úgy súlyoznak, mint az intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségeket, és amelyek megfelelnek az e mellékletben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak;

c)      intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek megfelelnek az e mellékletben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak. Az ilyen jellegű kitettségek teljes összege nem haladhatja meg a kibocsátó hitelintézmény kinnlevő, fedezett kötvényei névleges összegének 10%-át. A 10%-os korlátozás nem vonatkozik azokra a kitettségekre, amelyeket az ingatlannal fedezett kölcsönök felvevői által végrehajtott, a fedezett kötvények birtokosaihoz továbbított kifizetések eredményeztek;

d)      a (44) bekezdés szerinti lakóingatlanokkal vagy finn lakásépítő társaságok részvényei formájában biztosított hitelek, ahol a zálogjog a megterhelt ingatlan értékének 80%-án belüli, elsőbbségi zálogjoggal kombinált;

e)      a (49) bekezdés szerinti kereskedelmi ingatlanokkal vagy finn lakásépítő társaságok részvényeinek formájában biztosított hitelek, ahol a zálogjog a megterhelt ingatlan értékének 60%-án belüli, elsőbbségi zálogjoggal kombinált. Az illetékes hatóságok elismerhetnek olyan kereskedelmi ingatlannal fedezett hiteleket, amelyek a 60%-os hitelérték arányt meghaladják, de a 70%-os szintet nem, ha a fedezett kötvényt biztosító óvadékolt összérték legalább 10%-kal meghaladja a fedezett kötvény névleges összegét, és a kötvénytulajdonos követelése eléri a IX. mellékletben meghatározott jogbiztonsági előírásokat. A kötvénytulajdonos követelése elsőbbséget kell élvezzen az összes többi, biztosítékkal szembeni követéssel szemben.

66. A hitelintézeteknek a fedezett kötvényeket biztosító ingatlanok esetében teljesíteniük kell a VIII. melléklet 2. részének (8) bekezdése szerinti minimumkövetelményeket, illetve a VIII. melléklet 3. részének (63)-(66) bekezdése szerinti értékelési szabályokat.

67. A (65) és (66) bekezdéstől függetlenül, azok a fedezett kötvények, amelyek megfelelnek a 85/611/EGK irányelv 22. cikkének (4) bekezdésében szereplő meghatározásnak, és azokat 2007. december 31-e előtt bocsátottak ki, lejáratukig ugyancsak jogosultak a kedvezőbb elbírálásra.

68. A fedezett kötvényekhez rendelt kockázati súlyt az azokat kibocsátó hitelintézet fedezetlen, nem alárendelt kitettségei alapján kell meghatározni. Az alábbi, kockázati súlyok közti megfeleltetést kell alkalmazni:

a)      ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 20%-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvények esetében10%-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

b)      ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 50%-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvények esetében 20%-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

c)      ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 100%-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvények esetében 50%-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

d)      ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 150%-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvények esetében 100%-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

13. ÉRTÉKPAPÍROSÍTÁSI POZÍCIÓKAT MEGTESTESÍTŐ TÉTELEK

69. Az értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékét a 94-101. cikk rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni.

14. HITELINTÉZETEKKEL ÉS VÁLLALATOKKAL SZEMBENI RÖVID LEJÁRATÚ KITETTSÉGEK

70. Az olyan intézményekkel vagy vállalatokkal szembeni, rövid lejáratú kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, a 6. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a 6 fokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.

6. táblázat

Hitelminősítési besorolás || 1 || 2 || 3 || 4 || 5 || 6

Kockázati súly || 20% || 50% || 100% || 150% || 150% || 150%

15. KOLLEKTÍV BEFEKTETÉSI FORMÁBAN FENNÁLLÓ KITETTSÉGEK

71. A (72)-(78) bekezdés sérelme nélkül a kollektív befektetési formában fennálló kitettségekhez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

72. A kollektív befektetési formában fennálló kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, a 7. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a 6 fokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.

7. táblázat

Hitelminősítési besorolás || 1 || 2 || 3 || 4 || 5 || 6

Kockázati súly || 20% || 50 || 100% || 100% || 150% || 150%

73. Amennyiben az illetékes hatóságok szerint a kollektív befektetési formában levő pozícióhoz kiemelkedő kockázat társul, a pozícióhoz 150%-os kockázati súly alkalmazását kell elrendelniük.

74. A hitelintézetek a (76)-(78) bekezdés szerint is meghatározhatják egy kollektív befektetési formára vonatkozó kockázati súlyt, amennyiben az alábbi elismerhetőségi kritériumok teljesülnek:

a)      a kollektív befektetési formát olyan társaság kezeli, amely egy tagállam felügyelete vagy egy hitelintézet illetékes hatóságának engedélyezési jogköre alá tartozik, ha:

i.       azt olyan társaság kezeli, amely a közösségi jogban lefektetettel egyenértékűnek minősülő felügyelet hatálya alá tartozik, és

ii.      az illetékes hatóságok közti együttműködés megfelelően biztosított;

b)      a kollektív befektetési forma kibocsátási tájékoztatója vagy annak megfelelő dokumentuma magában foglalja az alábbiakat:

– az eszközkategóriák, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektethet,

– ha befektetési korlát alkalmazandó, a relatív korlátok és az ezek kiszámítására szolgáló módszerek;

c)      a kollektív befektetési forma gazdasági tevékenységéről legalább évente egyszer jelentés készül annak érdekében, hogy lehetővé tegye az eszközök és források, valamint a bevétel és a működés értékelését a tárgyidőszakban.

75. Ha egy illetékes hatóság egy harmadik országbeli kollektív befektetési formát a (74) bekezdés a) pontja szerint elismertként jóváhagy, akkor egy másik tagállam illetékes hatósága saját hatáskörben végzett értékelés nélkül felhasználhatja ezt az elismerést.

76. Amennyiben a hitelintézet ismeri a kollektív befektetési forma portfolióját képező kitettségeket, akkor ezeket a kitettségeket figyelembe veheti a kollektív befektetési forma átlagos kockázati súlyának a (78)-(83) cikkben meghatározott módszerekkel összhangban történő számításához.

77. Amennyiben a hitelintézet nem ismeri a kollektív befektetési forma portfolióját képező kitettségeket, a kollektív befektetési forma átlagos kockázati súlyát a (78)-(83) cikkben meghatározott módszerek szerint számíthatja ki, az alábbi szabályokra is figyelemmel: feltételezhető, hogy a kollektív befektetési forma a meghatalmazása által megengedett maximális mértékig először a legmagasabb tőkekövetelményt előíró kitettségi kategóriákba fektet be, majd pedig csökkenő sorrendben végzi a befektetést, amíg el nem éri a teljes befektetésre vonatkozó felső határt.

78. A hitelintézetek harmadik fél közreműködését is igénybe vehetik egy kollektív befektetési forma kockázati súlyának a (76) és (77) bekezdésben meghatározott módszerek szerinti kiszámítására és jelentésére, ha a kiszámítás és jelentéstétel megbízhatósága megfelelően biztosított.

16. EGYÉB TÉTELEK 16.1. Kezelés

79. A 86/635/EGK irányelv 4. cikkének (10) bekezdése értelmében a tárgyi eszközökhöz 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

80. Amennyiben egy intézmény az előtörlesztéshez és aktív időbeli elhatárolásokhoz nem képes a 86/635/EGK irányelv szerint meghatározni a partnert, 100%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

81. A beszedés alatt levő készpénztételekhez 20%-os kockázati súlyt kell rendelni. A készpénz-állományhoz és az azzal egyenértékűnek minősülő tételekhez 0%-os kockázati súlyt kell rendelni.

82. A tagállamok 10 %-os súlyozást alkalmazhatnak a székhely szerinti tagállamaik bankközi és államadósság piacára szakosodott, az illetékes hatóságok szigorú felügyelete mellett tevékenykedő intézményekkel szembeni kitettségekre, amennyiben ezek az eszköztételek a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai számára kielégítő módon teljes körűen és hiánytalanul biztosítottak 0%-os vagy 20%-os kockázati súlyozású eszköztételekkel, amit az illetékes hatóságok megfelelő biztosítékként ismernek el

83. A részvénytulajdonnál és egyéb részesedési viszonyoknál 100%-os kockázati súlyt kell alkalmazni, kivéve, ha azokat levonják a szavatoló tőkéből.

84. Saját trezorokban vagy az aranyrúd kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig letétbe helyezett aranyrudak esetében 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

85. Eszközeladási és visszavásárlási megállapodások, valamint fedezetlen határidős vásárlások esetében a szóban forgó eszközökhöz kapcsolódó kockázati súlyokat, nem pedig az ügyletben érintett, ellenoldalú felekhez kapcsolódó súlyozásokat kell használni.

86. Amennyiben egy hitelintézet nyújt hitelkockázat fedezetet bizonyos számú kitettségre vonatkozóan olyan feltétellel, hogy ezeknél a kitettségeknél az n-edik nemteljesítés váltja ki a fizetést, és ez a hitelkockázati esemény felmondja a szerződést, valamint a termék egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített külső hitelminősítéssel rendelkezik, a 78-83. cikkben előírt kockázati súlyokat kell alkalmazni. Ha a terméket nem minősítette egy elismert külső hitelminősítő intézmény, a kockázattal súlyozott kitettségérték megállapításához az n-1 kitettséget kivéve maximum 125%-ig összesítik a kosárban szereplő kockázati súlyait, valamint ezt megszorozzák hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével. Az összesítésben nem szereplő n-1 kitettségeket annak alapján határozzák meg, hogy azok az összes olyan kitettséget tartalmazzák, amelyek az összesítésben szereplő, kockázattal súlyozott kitettségértékek bármelyikénél kisebb kockázattal súlyozott kitettségértéket képeznek.

2. rész - Külső hitelminősítő intézmények elismerése és hitelminősítéseik megfeleltetése

1. MÓDSZEREK 1.1. Tárgyilagosság

1. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a hitelminősítés kategóriákba sorolására alkalmazott módszer szigorú, rendszeres, folyamatos és a múltbeli tapasztalatok alapján érvényesítésre kerül-e.

1.2. Függetlenség

2. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a módszer külső politikai befolyásoktól vagy kényszertől, illetve a hitelminősítést befolyásolható gazdasági nyomásgyakorlástól mentes-e.

3. A külső hitelminősítő intézmények módszereinek függetlenségét az illetékes hatóságoknak az alábbi tényezőknek megfelelően kell ellenőrizniük:

a)      a külső hitelminősítő intézmények tulajdonosi és szervezeti struktúrája;

b)      a külső hitelminősítő intézmények pénzügyi erőforrásai;

c)      a külső hitelminősítő intézmények alkalmazottai és tapasztalatuk;

d)      a külső hitelminősítő intézmények vállalatirányítása.

1.3. Folyamatos felülvizsgálat

4. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a külső hitelminősítő intézmények hitelminősítései folyamatos felülvizsgálatnak vannak-e alávetve, illetve hogy a hitelminősítések a pénzügyi feltételek változásaihoz igazodnak-e. Egy ilyen jellegű felülvizsgálatot minden jelentős esemény után, de legalább évente egyszer el kell végezni.

5. Az elismerés előtt az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy az értékelési módszereket minden piaci szegmensre az alábbi előírásoknak megfelelően határozzák-e meg, úgymint:

a)      az utótesztelést legalább egy évre visszamenően el kell végezni;

b)      a külső hitelminősítő intézmények által végzett felülvizsgálati folyamat rendszerességét az illetékes hatóságoknak nyomon kell követniük;

c)      a külső hitelminősítő intézményeknek tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat a minősített szervezet ügyvezetéséhez fűződő kapcsolataikról.

6. Az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek révén a külső hitelminősítő intézményektől azonnal tájékoztatást kaphatnak, mihelyt bármely jelentős változás következik be a hitelminősítés kategóriákba sorolásának módszertanában.

1.4. Átláthatóság és nyilvánosságra hozatal

7. Az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük azokat a szükséges intézkedéseket annak biztosítás érdekében, hogy a külső hitelminősítő intézmények által alkalmazott, a hitelminősítések meghatározására szolgáló módszerekben alapelvei nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek az összes lehetséges felhasználó részére annak eldöntésére céljából, hogy azokat megfelelő módon vezették-e le.

2. EGYEDI HITELMINŐSÍTÉSEK 2.1. Hitelesség és piaci elfogadás

8. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a hitelminősítések felhasználói a külső hitelminősítő intézmények egyes hitelminősítéseit a piacon hitelesnek és megbízhatónak ismerik-e el.

9. A hitelesség értékelését az illetékes hatóságoknak kell elvégezniük, az alábbi tényezőknek megfelelően:

a)      a külső hitelminősítő intézmények piaci részesedése;

b)      akülső hitelminősítő intézmények által termelt bevételek, és tágabb értelemben a külső hitelminősító intézmények pénzügyi forrásai;

c)      a minősítés árképzés alapjául szolgál-e.

2.2. Átláthatóság és nyilvánosságra hozatal

10. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy ezek a hitelminősítések egyenértékű feltételekkel állnak-e rendelkezésre legalább azok számára, akiknek jogos érdeke fűződik azok megismeréséhez.

11. Az illetékes hatóságok különösen azt ellenőrzik, hogy ezek a hitelminősítések a belföldi felekkel egyenértékű feltételekkel állnak-e azon külföldi felek rendelkezésére, akiknek jogos érdeke fűződik azok megismeréséhez.

3. MEGFELELTETÉS

12. Az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázatok közötti különbségtétel érdekében az illetékes hatóságoknak mennyiségi tényezőket kell figyelembe venniük, mint például az ugyanazon hitelminősítés alá tartozó elemek hosszú távú nemteljesítésének arányát. A közelmúltban alapított, valamint azon külső hitelminősítő intézmények esetében, amelyek csak kevés nemteljesítési adattal rendelkeznek, az illetékes hatóságoknak fel kell kérniük a külső hitelminősítő intézményt , hogy becsülje meg az ugyanazon hitelminősítés alá tartozó elemekhez kapcsolódó hosszú távú nemteljesítések arányát.

13. Az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázatok közötti különbségtétel érdekében, az illetékes hatóságoknak mennyiségi tényezőket kell figyelembe venniük, úgymint a külső hitelminősítő intézmények által minősített kibocsátók körét, a külső hitelminősítő intézmények által minősített hitelminősítések körét, a hitelminősítés értelmezését és a nemteljesítésnek a külső hitelminősítő intézmények által alkalmazott meghatározását.

14. Az illetékes hatóságoknak össze kell hasonlítaniuk az adott külső hitelminősítő intézmények egyes hitelminősítéseihez tartozó nemteljesítések arányát, és ezeket egy olyan benchmarkkal kell összehasonlítani, amelynek alapja az a nemteljesítési arány, amelyet más külső hitelminősítő intézmények tapasztalták azon kibocsátókkal kapcsolatban, amelyeket az illetékes hatóságok egyenértékű hitelkockázatot képviselőnek tekintenek.

15. Amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint a nemteljesítések aránya egy bizonyos külső hitelminősítő intézmények által adott hitelminősítés esetében lényegesen és rendszeresen magasabb, mint a benchmark, az illetékes hatóságoknak az adott külső hitelminősítő intézmények hitelminősítéseihez nagyobb kockázati kategóriát kell rendelniük a hitelminősítési kategóriák közül.

16. Amennyiben az illetékes hatóságok növelték egy adott külső hitelminősítő intézmény általi egyedi hitelminősítéshez társuló kockázati súlyt, és a külső hitelminősítő intézmény bizonyítani tudja, hogy a hitelminősítéseknél tapasztalt nemteljesítések aránya már nem lényegesen és rendszeresen magasabb a benchmarknál, az illetékes hatóságok visszaállíthatják a külső hitelminősítő intézmény hitelminősítéseinek eredeti hitelminősítési kategória besorolását.

3. rész – A külső hitelminősítő intézmények hitelminősítéseinek használata a kockázati súlyok meghatározására

1. kezelés

1. Egy intézmény egy vagy több elismert külső hitelminősítő intézményt jelölhet ki az eszközökre és mérlegen kívüli tételekre alkalmazandó kockázati súlyok meghatározására.

2. Amennyiben egy hitelintézet egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítések használata mellett dönt bizonyos kategóriákba tartozó tételek besorolására, a kapott hitelminősítéseket kell használnia az összes, a kategóriába tartozó kitettségre vonatkozóan.

3. Amennyiben egy hitelintézet egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítések alkalmazása mellett dönt, a minősítéseket a későbbiekben is folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia.

4. Egy hitelintézet csak azokat a külső hitelminősítő intézmények által kiadott hitelminősítéseket használhatja, amelyek figyelembe veszik mind a tőkeösszeget, mind pedig az ehhez kapcsolódó kamatköveteléseket.

5. Ha csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézménytől származó, minősített tételre vonatkozó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor azt a hitelminősítést kell alkalmazni a szóban forgó tétel kockázati súlyának meghatározására.

6. Ha két, kijelölt külső hitelminősítő intézménytől származó, minősített tételre vonatkozó hitelminősítés áll rendelkezésre, és ez a kettő különböző kockázati súlyoknak felel meg egy minősített tétellel kapcsolatban, a magasabb kockázati súlyt kell alkalmazni.

7. Ha több mint két, kijelölt külső hitelminősítő intézménytől származó, minősített tételre vonatkozó hitelminősítés áll rendelkezésre, a két legalacsonyabb kockázati súlyt eredményező két minősítésre kell hivatkozni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly különböző, akkor a magasabbat kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly azonos, akkor ugyanazt a kockázati súlyt kell alkalmazni.

8. A hitelintézeteknek megrendelésre készült hitelminősítéseket kell alkalmazniuk. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézeteknek számára meg nem rendelt hitelminősítéseket használatát is.

2. kibocsátói és kibocsátási hitelminősítés

9. Amennyiben egy adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez egy kitettséget alkotó tétel tartozik, létezik hitelminősítés, azt a hitelminősítést kell felhasználni az illető tételre alkalmazandó kockázati súly meghatározására.

10. Amennyiben egy adott tételre nem létezik közvetlenül alkalmazható hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra vagy ügyletre, amelyhez a kitettséget alkotó tétel nem tartozik, vagy létezik egy általános hitelminősítés a kibocsátóra vonatkozóan, akkor a hitelminősítést abban az esetben kell alkalmazni, ha az magasabb kockázati súlyt képez, mint egyébként képezne, vagy alacsonyabb kockázati súlyt képez, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programnál vagy ügyletnél, illetve a kibocsátó nem alárendelt fedezetlen kitettségeinél minden tekintetben azonos vagy magasabb besorolású,

11. A (9) és (10) bekezdés nem akadályozhatja e melléklet 1. része (65)-(68) bekezdésének alkalmazását.

12. Egy vállalatcsoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítések nem alkalmazhatók egy ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó másik kibocsátóra vonatkozó hitelminősítésként.

3. hosszú távú és rövid távú hitelminősítések

13. A rövid távú hitelminősítések csak rövid távú eszközt vagy mérlegen kívüli tételeket megtestesítő, intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségekre alkalmazhatók.

14. Bármely rövid távú hitelminősítés csak arra a tételre alkalmazható, amelyre a rövid távú hitelminősítés vonatkozik, és nem használható bármely más tételre vonatkozó kockázati súlyok meghatározására.

15. A (14) bekezdéstől eltérve, ha egy rövid távú, fedezetlen ügylethez 150%-os kockázati súlyt rendelnek, akkor az illető ügyfél összes, nem minősített, fedezetlen – rövid vagy hosszú távú – kitettségére vonatkozóan 150%-os kockázati súly kell alkalmazni.

16. A (14) bekezdéstől eltérve, ha egy rövid távú, minősített ügylethez 50%-os kockázati súlyt rendelnek, egyetlen nem minősített, rövid távú kitettségre vonatkozóan sem alkalmazható 100%-nál alacsonyabb kockázati súly.

4. hazai pénznembeli és devizás tételek

17. Egy ügyfél hazai pénznemben denominált tételére vonatkozó hitelminősítés nem használható fel ugyanezen ügyfél más devizában denominált kitettségéhez tartozó kockázati súly meghatározására..

18. A (17) bekezdéstől eltérve, amennyiben egy kitettség egy bank által a piacon elsőbbségi hitelezőként elismert multilaterális fejlesztési bank által nyújtott hitelben történő részvételéből ered, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az ügyfél hazai pénznembeli tételére vonatkozó hitelminősítés felhasználását a kockázati súly megállapítása céljából.

VII. melléklet Belső minősítésen alapuló módszer 1. rész – Kockázattal súlyozott kitettségértékek és várható veszteségek

1. hitelkockázatra vonatkozó KOCKÁZATTAL súlyozott kitettségértékek

1. Eltérő rendelkezés hiányában a bemenő paramétereket, a nemteljesítési valószínűséget (PD), a nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) és a lejárati értéket (M) a 2. részben meghatározottak szerint kell meghatározni, a kitettség értéket pedig a 3. részben meghatározottak szerint.

2. A kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit az alábbi képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

1.1. Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékei

3. A (4)-(8) bekezdésre is figyelemmel a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit az alábbi képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

Korreláció (R) =       

Lejárati tényező (b) =

Kockázati súly (RW) =

Az N() jelöli egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvényét (annak valószínűségét, hogy egy sztenderd normál eloszlású, nulla átlagú, egy szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel).  jelöli egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvényét (olyan x érték, ami esetén teljesül, hogy = z).

Kockázattal súlyozott kitettségérték =         RW * kitettség értéke

4. Vállalatokkal szembeni kitettségek esetében, ahol az éves összes árbevétel azon konszolidált vállalatcsoport esetében, amelynek a cég tagja, kevesebb, mint 50 millió euró, a hitelintézetek a következő korrelációs képletet alkalmazhatják a vállalati kitettségek kockázati súlyának kiszámítására: Ebben a képletben az S az éves összes árbevételt jelöli millió euróban, ahol teljesül, hogy 5 millió euró <= S <= 50 millió euró. Az 5 millió eurónál kisebb árbevételeket az 5 millió euró árbevétel kategóriának megfelelően kell kezelni. Vásárolt követelések esetén az éves összes árbevétel a poolban szereplő egyes kitettségek súlyozott átlaga.

Korreláció (R) =

A hitelintézeteknek a vállalatcsoport konszolidált mérlegfőösszegével kell helyettesíteniük az éves összes árbevételt, ha az éves összes árbevétel nem jellemzi megfelelően a cég méretét, és a mérlegfőösszeg az árbevételnél jellemzőbb mutató.

5. Speciális hitelezési ügyletek finanszírozásával kapcsolatos kitettségeknél, amelyek esetében a hitelintézet nem tudja bizonytani, hogy PD becslései megfelelnek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményeknek, az 1. táblázat szerint kell kijelölni a kitettségekhez tartozó kockázati súlyokat.

1. táblázat

Fennmaradó lejárat || 1. kategória || 2. kategória || 3. kategória || 4. kategória || 5. kategória

Kevesebb, mint 2,5 év || 50% || 70% || 115% || 250% || 0%

2,5-vel egyenlő vagy annál több || 70% || 90% || 115% || 250% || 0%

Az illetékes hatóságok engedélyezhetik egy hitelintézet számára, hogy az 1. kategóriájú kitettségekhez általában 50%-os, a 2. kategóriába tartozókhoz pedig 70%-os kedvezőbb kockázati súlyt rendeljenek, feltéve, hogy a hitelintézet jegyzési és egyéb kockázati jellemzői lényegesen erősebbek a vonatkozó kategória esetében.

Kockázati súlyoknak speciális hitelezési ügyletek finanszírozásához történő társításánál az alábbi tényezőket kell figyelembe venni: Pénzügyi erő, politikai és jogi környezet, ügylet és/vagy eszközjellemzők, a szponzor és fejlesztő ereje, beleértve bármely magán- és közszféra közti partnerség bevételeit, fedezettségét.

6. Ahhoz, hogy a megvásárolt vállalati követelést vállalatok számára előirányzott módon lehessen kezelni, a vásárolt vállalati követelésnek teljesítenie kell a 4. rész (104)-(108) bekezdésében meghatározott minimumkövetelményeket. Azoknál a vásárolt vállalati követeléseknél, amelyek ezen kívül a (12) bekezdésben meghatározott feltételeket is teljesítik, és ahol felesleges teher lenne a hitelintézet számára a vállalati kitettségekre a 4. részben meghatározott mennyiségi normák alkalmazása, a 4. részben a lakossági kitettségi számításra használt szabványt alkalmazhatják.

7. A vásárolt vállalati követeléseknél a visszafizetendő árengedményeknél, biztosítékoknál vagy részleges garanciáknál, amelyek első veszteségviselési védelmet biztosítanak nemteljesítési veszteségekre, vagy mindkettőre, első veszteségviselő pozícióként kezelhetők az IRB értékpapírosítás keretében.

8. Amennyiben egy hitelintézet bizonyos számú kitettségnél olyan feltétellel nyújt hitelkockázat fedezetet, hogy azoknál az n-edik nemteljesítés váltja ki a fizetést, és ez a hitelkockázati esemény felmondja a szerződést, akkor a 94-101. cikkben előírt kockázati súlyokat alkalmazzák, ha a termék egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített külső hitelminősítéssel rendelkezik. Ha a termék nem egy elismert külső hitelminősítő intézmény által minősített, a kosárban található kitettségek kockázati súlya összeadódik, kivéve az n-1. kitettséget, ahol a várható veszteség összege megszorozva 12,5-tel, és a kockázattal súlyozott kitettségérték nem haladhatja meg a fedezet névleges összegét, amelyet a hitelderivatívának 12,5-tel történő megszorzásával kapunk meg. Az összesítésből kizárandó n-1. kitettségeket azon az alapon határozzák meg, hogy magukba foglalják azokat a kitettségeket, amelyek mindegyike egy kisebb kockázattal súlyozott kitettségértéket képez, mint az összesítésben foglalt kockázattal súlyozott kitettségértékek bármelyike.

1.2. Kockázattal súlyozott kitettségérték lakossági kitettségeknél

9. A (10) és (11) bekezdésre is figyelemmel a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a lakossági kitettségekre az alábbi képleteknek megfelelően számítják ki:

Korreláció (R) =

Kockázati súly:

Az N() jelöli egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvényét (annak valószínűségét, hogy egy sztenderd normál eloszlású, nulla átlagú, egy szórású véletlen változó, kisebb vagy egyenlő x-szel).  jelöli egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvényét (olyan x értéke, ami esetén teljesül, hogy = z).

Kockázattal súlyozott kitettségérték =         RW * kitettség értéke

10. Az ingatlannal fedezett lakossági kitettségeknél 0,15 értékű korrelációval (R) kell felváltani a (9) bekezdésben meghatározott korrelációs képlettel kiszámított értéket.

11. Az a)-e) pontok szerinti minősített rulírozó lakossági kitettségeknél 0,04 értékű korrelációval (R) kell felváltani a (9) bekezdésben meghatározott korrelációs képlettel kiszámított értéket.

A kitettségek minőségi rulírozó lakossági kitettségeknek minősülnek abban az esetben, ha eleget tesznek az alábbi feltételeknek:

a)      A kitettségek természetes személyekkel szembeniek

b)      A kitettségek rulírozók, fedezetlenek, és amíg igénybe nem vették őket, a hitelintézet feltétel nélkül felmondhatja őket. (Ebben a szövegkörnyezetben a rulírozó kitettségek olyan kitettségek, amelyek esetén az ügyfelek fennálló tartozásainak összege a kölcsönfelvételi és visszafizetési döntések alapján egy adott, a hitelintézet által meghatározott határértékig ingadozhat.) Az igénybe nem vett kötelezettségvállalások feltétel nélkül felmondhatók, ha a feltételek lehetővé teszik a hitelintézet számára azok felmondását a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által lehetővé tett legnagyobb mértékig.

c)      Az egy személlyel szembeni maximális kitettség a részportfolióban legfeljebb 100 000 euró lehet.

d)      A hitelintézet bizonyítani tudja, hogy az e bekezdésben szereplő korrelációs képlet használata olyan portfoliókra korlátozódik, amelyek a veszteségi rátája az átlagos veszteségi rátához viszonyítva alacsonyabb, különösen az alacsony PD sávban. A felügyeleti hatóságoknak felül kell vizsgálniuk a minőségi rulírozó lakossági részportfoliókra, valamint az összesített minőségi rulírozó portfoliókra vonatkozó veszteségi ráta relatív volatilitását, és meg kell osztaniuk a minőségi rulírozó lakossági veszteségi ráták tipikus jellemzőire vonatkozó információt a különböző joghatósági területek között.

e)      Az illetékes hatóság egyetért azzal, hogy a minőségi rulírozó, lakossági kitettségként történő kezelés összhangban áll a részportfolió alapjául szolgáló kockázati jellemzőkkel.

12. Ahhoz, hogy a vásárolt követeléseket lakossági követelésként lehessen kezelni, azoknak meg kell felelniük a 4. rész, (104)-(108) bekezdésében meghatározott minimumkövetelményeknek, és az alábbi feltételeknek:

a)      A hitelintézet a követeléseket nem kapcsolt, harmadik féltől vásárolta, és a követeléseknek az adóssal szembeni kitettsége nem ölel fel semmilyen közvetlenül vagy közvetetten a hitelintézettől származó kitettséget.

b)      A vásárolt követelések az eladó és ügyfél közti független üzleti kapcsolat révén jönnek létre. Mint ilyenek, nem ismerhetők el vállalatok közti követelések és olyan a követelések, amelyek kölcsönös vásárlási és eladási viszonyban álló cégek közti ellenszámlák alá tartoznak.

c)      A vásárló hitelintézetnek követelése áll fenn a vásárolt követelésből származó bevételre, vagy a bevételek arányos kamataira.

d)      A vásárolt követelések portfoliója kellően diverzifikált.

13. Az IRB értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhetők az olyan vásárolt vállalati követelések, visszafizetendő árengedmények, valamint biztosítékok vagy részleges garanciák, amelyek nemteljesítési veszteségekre, behajtható összegre, vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségi fedezetet biztosítanak.

14. A vásárolt lakossági követelések hibrid pooljai esetében, ahol a vásárló hitelintézetek nem tudják elkülöníteni az ingatlannal biztosított kitettségeket és a minőségi rulírozó lakossági kitettségeket az egyéb lakossági kitettségektől, a vonatkozó kitettségekre legmagasabb tőkekövetelményt eredményező lakossági kockázati súlyt kell alkalmazni.

1.3. Részvénykitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek

15. Az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően, egy hitelintézet eltérő portfoliók esetében eltérő módszereket alkalmazhat, amennyiben a hitelintézet belsőleg maga is eltérő módszereket alkalmaz. Amennyiben engedélyezik a hitelintézet számára az eltérő módszerek alkalmazását, a hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóságok számára, hogy választását következetesen hajtja végre, és ezt nem a szabályozási arbitrázs érdekében teszi.

16. A (15) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára engedélyezhetik a kockázattal súlyozott kitettségérték részvénykitettségekkel kapcsolatban történő alkalmazását a nem hiteljellegű kötelezettséget megtestesítő eszközök kezelési módja szerint.

1.3.1. Egyszerű kockázati súlyozási módszer

17. A kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

Kockázati súly (RW) = 190% megfelelően diverzifikált portfoliókban található magántőke kitettségek esetében.

Kockázati súly (RW) = 290% tőzsdén kereskedett részvénykitettségnél

Kockázati súly (RW) = 370% minden egyéb részvénykitettségnél.

Kockázattal súlyozott kitettségérték =         RW * kitettség értéke

18. A nem kereskedési könyvben nyilvántartott rövid készpénz pozíciókat és derivatíva eszközöket ugyanazon részvényekben levő hosszú pozíciókkal ellensúlyozhatják, feltéve, hogy ezek az eszközöket kifejezetten az adott részvénykitettség fedezeteként jelölték ki, és ezek legalább még egy évig fedezetül szolgálnak. Az egyéb rövid pozíciókat hosszú pozícióként kell kezelni úgy, hogy az egyes pozíciók abszolút értékét megszorozzák a vonatkozó kockázati súllyal. Lejárati eltéréssel rendelkező pozíciók esetében a módszer megegyezik a vállalati kitettségeknél alkalmazottal.

19. A hitelintézetek a részvénykitettség előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetét a 90-93. cikkben meghatározott módszerekkel összhangban ismerhetik el.

1.3.2. PD/LGD módszer

20. A kockázattal súlyozott kitettségértékeket a (3) bekezdésben szereplő képletek szerint kell kiszámítani. Ha az intézmények nem rendelkeznek elégséges információval a nemteljesítés 4. rész (44)-(48) bekezdésében meghatározott fogalmának használatára, akkor 1,5-ös szorzót kell a kockázati súlyokra vonatkozóan alkalmazni.

21. Az egyes kitettségi szinteken a 12,5-tel megszorzott várható veszteség összege és a kockázattal súlyozott kitettségérték összege nem haladhatja meg a 12,5-tel megszorzott kitettség értéket.

22. A hitelintézetek a 90-93. cikkben meghatározott módszerek szerint elismerhetik a részvénykitettségre vonatkozó, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet. Ennek feltétele, hogy a fedezetet nyújtóval szembeni kitettségre vonatkozó 90%-os LGD érték. 65%-os LGD alkalmazható a kellően diverzifikált portfoliókban található magántőke befektetési-kitettségekre. E rendelkezés alkalmazásában az M értékének 5 évnek kell lennie.

1.3.3. Belső modellek módszere

23. A kockázattal súlyozott kitettségérték az intézményi részvénykitettségre vonatkozó, a negyedéves bevétel és egy hosszú távú mintaidőszakra számított 12,5-tel megszorzott kockázatmentes ráta közti különbségre 99 százalékos egyoldali konfidencia intervallumú becslést adó belső kockázati érték modellből levezetett potenciális veszteség összege. Az egyedi kitettségek szintjén a kockázattal súlyozott kitettségérték nem lehet kisebb a PD/LGD módszer által megkövetelt minimális kockázattal súlyozott kitettségérték és az ennek megfelelő várható veszteség 12,5-tel megszorozott értékének összegénél.

24. A hitelintézetek elismerhetik egy részvénypozíció előre rendelkezésre nem bocsátott hitelkockázati fedezetét.

1.4. Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték

25. A kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő képleteknek megfelelően számítják ki:

Kockázattal súlyozott kitettségérték = 100% * kitettség értéke

2. a vásárolt követelések behajtható összegének kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása

26. Vásárolt vállalati és lakossági követelések behajtható összegének kockázatára vonatkozó kockázati súlyok:

A kockázati súlyokat a (3) bekezdésben szereplő képlet szerint kell kiszámítani. A PD és LGD bemenő paramétereit a 2. részben, a kitettség értéket pedig a 3. részben meghatározottak szerint kell kiszámítani, és az M értékének 1 évnek kell lennie. Ha a hitelintézetek az illetékes hatóságok számára bizonyítani tudják, hogy a behajtható összegre vonatkozó kockázat jelentéktelen, azokat nem szükséges elismertetni.

3. a várható veszteségek kiszámítása

27. Eltérő rendelkezés hiányában a PD és LGD bemenő paramétereit a 2. részben, a kitettség értéket pedig a 3. részben meghatározottak szerint kell kiszámítani.

28. A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni és lakossági kitettségeket a következő képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) =     PD × LGD

Várható veszteség (EL) =     EL × kitettség értéke

A vásárolt kitettségek díjait EL-ként kell kezelni.

29. Ha a hitelintézetek az (5) bekezdésben meghatározott módszereket alkalmazzák a kockázati súlyok társításához, a speciális hitelezési ügyletek finanszírozási kitettségeihez tartozó EL értékeket a 2. táblázat szerint kell meghatározni.

2. táblázat

Fennmaradó lejárat || 1. kategória || 2. kategória || 3. kategória || 4. kategória || 5. kategória

Kevesebb, mint 2,5 év || 0% || 5% || 35% || 100% || 625%

2,5 évvel egyenlő vagy annál több || 5% || 10% || 35% || 100% || 625%

Amennyiben az illetékes hatóságok engedélyezték egy hitelintézet számára, hogy az 1. kategóriájú kitettségeknél általában 50%-os, a 2. kategóriájú kitettségeknél pedig 70%-os kedvezőbb kockázati súlyokat alkalmazzon, az EL értéke az 1. kategóriájú kitettségeknél 0%, a 2. kategóriájúaknál 5%.

30. Ha a kockázattal súlyozott kitettségértéket a (17)-(19) bekezdésben meghatározott módszerekkel összhangban számítják ki, a részvénykitettségek várható veszteségét a következő képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) =     EL × kitettség értéke

Az EL értékek az alábbiak szerint alakulnak:

Várható veszteség (EL) =     10% megfelelően diverzifikált portfoliókban található magántőke befektetési-kitettségek esetében

Várható veszteség (EL) =     10% a tőzsdén forgalmazott részvénykitettségek esetében.

Várható veszteség (EL) =     30% az összes többi részvénykitettség esetében.

31. Ha a kockázattal súlyozott kitettségértéket a (20)-(22) bekezdésben meghatározott módszerek szerint számítják ki, a részvénykitettségek várható veszteségét a következő képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) =     PD × LGD

Várható veszteség (EL) =     EL × kitettség értéke

32. Ha a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a (23)-(24) bekezdésben meghatározott módszerek szerint számítják ki, a részvénykitettségek várható vesztesége 0 %.

33. A vásárolt követelés behajtható összegének kockázatára vonatkozó várható veszteséget az alábbi képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) =     PD × LGD

Várható veszteség (EL) =     EL × kitettség értéke

4. a várható veszteségek kezelése

34. A (28), (29) és (33) bekezdéssel összhangban kiszámított várható veszteséget ki kell vonni az ezen kitettségre vonatkozó értékhelyesbítések és céltartalékok összegéből. A vásárolt kitettségekre a 3. rész (1) bekezdése szerinti vonatkozó engedményeket az értékelési korrekciókkal azonos módon kell kezelni; a vásárolt kitettségekre a 3. rész (1) bekezdése szerint vonatkozó díjakat hozzá kell adni a várható veszteségekhez. Az értékpapírosítási kitettségek várható veszteségei, illetve az értékelési korrekciók és az ezekhez a kitettségekhez kapcsolódó tartalékok nem szerepelhetnek az itt meghatározott számításban.

2. rész – PD, LGD és lejárat

1. Az 1. részben meghatározott kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség kiszámításához alkalmazott bemeneti nemteljesítési valószínűség (PD), nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) és lejárati érték (M) paraméterként a hitelintézet által a 4. rész szerint meghatározott becsült értékek alkalmazandók, a következő rendelkezésekre is figyelemmel:

1. vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek 1.1. PD

2. Egy vállalattal vagy intézménnyel szembeni kitettség PD-je legalább 0,03%.

3. Olyan vásárolt vállalati követelések esetében, amelyeknél a hitelintézet nem tudja bizonyítani, hogy PD becslései megfelelnek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményeknek, a vonatkozó kitettségek PD értékét az alábbi módszerekkel összhangban határozzák meg: a vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó nem alárendelt követelésekhez tartozó PD értékének kiszámításához a hitelintézetek EL becsléseit el kell osztani a szóban forgó követeléseknek az LGD értékével. A vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó alárendelt követelések PD értéke a hitelintézeti becslés EL értéke. Ha egy hitelintézet számára engedélyezik saját LGD becslések alkalmazását a vállalati kitettségekre vonatkozóan, és a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL becsléseit megbízható módon le tudja bontani PD és LGD értékekre, a PD becslés alkalmazható.

4. A nem teljesítő ügyfelekhez tartozó PD érték 100%.

5. A hitelintézetek a 90-93. cikk rendelkezéseivel összhangban elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a PD-ben.

6. A saját LGD becsléseket alkalmazó hitelintézetek, a PD értékek (11) bekezdésre is figyelemmel történő korrigálása révén elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

7. A vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó kockázat PD értékének meg kell egyeznie a vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó EL becsléssel. Ha egy hitelintézet számára engedélyezik saját LGD becslések alkalmazását a vállalati kitettségekre vonatkozóan, és a megvásárolt vállalati követelések behajtható összegére vonatkozó EL becsléseit megbízható módon le tudja bontani PD és LGD értékekre, a PD becslés alkalmazható.

1.2. LGD

8. A hitelintézeteknek a következő LGD értékeket kell alkalmazniuk:

a)      Nem alárendelt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 45%.

b)      Alárendelt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 75%.

c)      A hitelintézetek a 90-93. cikk rendelkezései szerint elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet az LGD-ben.

d)      A VI. melléklet 1. részének (65)-(67) bekezdése szerint meghatározott fedezett kötvényekhez 12,5%-os LGD értéket kell rendelni.

e)      Nem alárendelt, vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha a hitelintézet nem tudja bizonyítani, hogy PD becslései eleget tesznek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményeknek, az érték 45%.

f)       Alárendelt, vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha a hitelintézet nem tudja bizonyítani, hogy PD becslései eleget tesznek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményeknek, az érték 100%.

g)      A vásárolt vállalati követelések behajtható összegének kockázatához kapcsolódóan: 75%

9. A (8) bekezdéstől eltérve, a nemteljesítésre és a behajtható összegre vonatkozó kockázatra vonatkozóan, ha a hitelintézetnek engedélyezik saját LGD becslések alkalmazását a vállalati kitettségek esetében, és a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL becsléseit megbízható módon le tudja bontani PD és LGD értékekre, akkor vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó LGD becslés is alkalmazható.

10. A (8) bekezdéstől eltérve, ha egy hitelintézet számára engedélyezik, hogy saját LGD becsléseit alkalmazza a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, a 4. részben meghatározott minimumkövetelményekre is figyelemmel, illetve az illetékes hatóságok jóváhagyásával a PD vagy LGD becslések korrekciójával előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet ismerhető el. A hitelintézet nem rendelhet garantált kitettségekhez korrigált PD vagy LGD értéket úgy, hogy a korrigált kockázati súly alacsonyabb legyen egy garanciát vállalóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség esetében alkalmazandó kockázati súlynál.

1.3. Lejárat

11. A (12) bekezdésre is figyelemmel, a hitelintézetek visszavásárlási ügyletekhez vagy értékpapír- vagy áru-kölcsönadási vagy kölcsönvételi ügyletekhez 0,5 éves lejárati értéket (M) rendelhetnek, míg az összes többi kitettségre vonatkozóan a lejárat értéke 2,5 év. Az illetékes hatóságok az összes, joghatóságuk alá tartozó hitelintézet számára előírhatják a lejárati érték minden kitettségre vonatkozóan történő alkalmazását a (12) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően.

12. Azok a hitelintézetek, amelyek számára engedélyezték saját LGD vagy saját hitelegyenértékesítési faktor alkalmazását a vállalatokkal, intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, minden egyes ilyen kitettségre ki kell számítaniuk a lejárat értékét az a)-e) pont szerint, a (13)-(15) bekezdésre is figyelemmel. A lejárati érték semmilyen esetben nem lehet 5 évnél hosszabb.

a)      Pénzáramlási ütemterv hatálya alá tartozó eszköz esetében a lejárati értéket az alábbi képletek szerint kell kiszámítani:

M = MAX{1; MIN{ ; 5}}

ahol CFt azt a pénzáramlást jelöli (kölcsöntőke, kamatfizetés és díjak), amelyet az ügyfél szerződéses alapon fizet ki t időszak során.

b)      A szabványosított nettósítási megállapodás hatálya alá tartozó derivatíváknál az M súlyozása a kitettség átlagos fennmaradó lejárata alapján történik, ahol az M legalább 1 év. Minden kitettség elvi összegét a lejárat súlyozására kell használni.

c)      Szabványosított nettósítási megállapodások hatálya alá tartozó repóügyletekből, értékpapírosítási, áru-kölcsönadási vagy kölcsönvételi ügyletekből származó kitettségek esetében a lejárat értéke azon ügyletek fennmaradó lejáratának súlyozott átlaga, ahol az M legalább 5 nap. A lejárat súlyozására az egyes ügyletek elvi értékét kell alkalmazni.

d)      Ha a hitelintézet saját PD becsléseit alkalmazhatja a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozóan, a lehívott összegeknél a lejárat egyenlő azon vásárolt követelések kitettséggel súlyozott átlagos lejáratával, ahol a lejárat legalább 1 év. Szerződésben rögzített, vásárlásra rendelkezésre álló keret esetében ugyanezt a lejárat értéket kell alkalmazni a le nem hívott összegnél is, feltéve, hogy az ügylet tényleges kötelezettségvállalást, lejárat előtti visszaadást kiváltó eseményt vagy egyéb jellemzőket tartalmaz, amelyek védelmet nyújtanak a vásárló hitelintézet számára azon jövőbeli követelések jelentős minőségromlása ellen, amelyeket meg kell vásárolnia az ügyleti feltételeknek megfelelően. Hatékony fedezet hiányában a le nem hívott összegre vonatkozó lejáratot úgy kell kiszámítani, mint a leghosszabb időtartamú, potenciális követelés összegét a vásárlási megállapodás és a vásárlási ügylet fennmaradó lejárata értelmében, ahol a lejárat legalább 1 év.

e)      Bármely más, e bekezdésben nem említett eszköz esetén, vagy abban az esetben, ha egy hitelintézet nem képes az a) pontban meghatározottak szerint kiszámítani a lejárat értékét, a lejárat azon fennmaradó maximális időtartam (években), amely az ügyfél számára szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére rendelkezésre áll, ahol a lejárat legalább 1 év.

13. A (12) bekezdés a), b), d) és e) pontjaitól eltérve, az illetékes hatóságok által meghatározott azon rövid távú kitettségek esetében, ahol a fennmaradó lejárat egy év alatt van, és amelyek nem képezik az ügyfél folyamatos finanszírozásának részét, az M értékének legalább 1 napnak kell lennie.

14. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik M-nek a (11) bekezdésben meghatározottak szerinti alkalmazását az olyan közösségbeli vállalatokkal szembeni kitettségeknél, amelyek konszolidált árbevétele és eszközállománya 500 millió eurónál kevesebb.

15. A lejárati eltéréseket a 90-93. cikkben meghatározottak szerint kell kezelni.

2. lakossági kitettségek 2.1. PD

16. Egy kitettség PD értékének legalább 0,03%-nak kell lennie.

17. Az ügyfeleknél alkalmazandó, vagy kötelezettségvállalási módszer esetén a nemteljesítéskori kockázati kitettségekre vonatkozó PD érték 100%.

18. A vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó kockázathoz tartozó PD értéknek meg kell egyezni a behajtható összegre vonatkozó kockázathoz tartozó EL becslésekkel. Ha egy hitelintézet számára engedélyezték, hogy saját EL becsléseket használjon a vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó kockázat megbízható módon PD és LGD értékekre történő bontására, akkor a PD becslést is lehet alkalmazni.

19. Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a PD értékének a (21) bekezdés szerinti korrekciójával ismerhető el.

2.2. LGD

20. A hitelintézetek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményekre figyelemmel, illetve az illetékes hatóságok jóváhagyásával saját LGD becsléseket is nyújthatnak. A vásárolt követelések behajtható összegére vonatkozó kockázatra 75%-os LGD értéket kell alkalmazni. Ha a hitelintézetnek számára engedélyezik, hogy saját EL becsléseket használjon a vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó kockázat megbízható módon történő PD és LGD értékekre történő bontására, akkor a PD becslést is lehet alkalmazni.

21. Egyedi kitettségre vagy kitettségek pooljára vonatkozó előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a PD vagy LGD becsléseknek a 4. rész (95)-(103) bekezdésében meghatározott minimumkövetelményeknek megfelelő, és az illetékes hatóságok által jóváhagyott korrekciójával ismerhető el. A hitelintézet nem rendelhet a garantált kitettségekhez korrigált PD vagy LGD értéket úgy, hogy a korrigált kockázati súly alacsonyabb legyen, mint a garanciát vállalóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség vonatkozó kockázati súlya.

3. A PD/LGD módszer szerinti részvénykitettségek 3.1. PD

22. A PD értékeket a vállalati kitettségeknél alkalmazott módszerrel összhangban kell meghatározni.

Az alábbi minimum PD értékeket kell alkalmazni:

a)      0,09% a tőzsdén forgalmazott részvénykitettségek esetében, ha a befektetés egy hosszú távú ügyfélkapcsolat részét képezi;

b)      0,09% a nem tőzsdén forgalmazott részvénykitettségeknél, ahol a befektetés megtérülése a nem tőkenyereségből származó rendszeres és időszakos pénzáramláson alapul;

c)      0,40% a tőzsdén forgalmazott részvénykitettségek esetében, beleértve az 1. rész (17) bekezdésében meghatározott egyéb rövid pozíciókat is;

d)      1,25% minden más részvénykitettség esetében, beleértve az 1. rész (17) bekezdésében meghatározott egyéb rövid pozíciókat is.

3.2. LGD

23. A nem kellően diverzifikált portfoliókban levő magántőke befektetési-kitettségekhez 65%-os LGD értéket lehet rendelni.

24. Minden egyéb kitettséghez 90%-os LGD értéket kell rendelni.

3.3. Lejárat

25. Az összes kitettségre vonatkozóan 5 éves M értékeket kell rendelni.

3. rész – Kitettségérték

1. vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek, valamint lakossági kitettségek

1. Eltérő rendelkezés hiányában a mérlegen belüli kitettségek értékét a bruttó értékelési korrekció előtt kell kiszámítani. Ez a szabály alkalmazandó azokra az eszközökre is, amelyeket a tartozás összegétől eltérő áron vásároltak. Vásárolt eszközök esetében a tartozás összege és a hitelintézet mérlegében szereplő nettó értéke közti különbséget diszkontként veszik figyelembe, ha a tartozás összege nagyobb, és prémiumként, ha az kisebb.

2. Ha a hitelintézetek szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaznak a repó ügyletekre/értékpapírok kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre vonatkozóan, a kitettség értékét a 90-93. cikk szerint kell kiszámítani.

3. Mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönöknél és betéteknél a hitelintézeteknek a 90-93. cikkben meghatározott módszereket kell alkalmazni a kitettség értékének kiszámítására.

4. A lízing kitettség összegét a lízinggel kapcsolatos pénzárammal diszkontálni kell.

5. A IV. mellékletben felsorolt bármely tétel esetén a kitettség értéket a III. mellékletben meghatározott két módszer valamelyikével kell meghatározni.

6. A vásárolt követelések kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához alkalmazott kitettség érték kiszámításához a kinnlevő összegből ki kell vonni a behajtható összegre vonatkozó, a hitelkockázat mérséklése előtti kockázat tőkekövetelményét.

7. Az (5) bekezdéstől eltérve, az olyan elismert tőzsdén kötött ügyletek és devizaügyletek (kivéve az aranyügyleteket), amelyek tényleges lejárata 14 naptári nap vagy ennél kevesebb, mentesülnek a III. mellékletben meghatározott módszerek alkalmazásától, és azokhoz nulla kitettség értéket kell rendelni.

8. Az (5) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok mentesíthetik a III. mellékletben előírt módszerek alkalmazása alól az elszámolóházakon keresztül lebonyolított tőzsdén kívüli (OTC) ügyleteket, amennyiben jogi értelemben az elszámolóház lép fel a ügyletben részt vevő másik szerződéses félként, és minden résztvevő napi alapon, biztosítékokkal teljes körűen fedezi azt a kitettséget, amelyet az elszámolóháznak jelent, s ezáltal mind a jelenlegi, mind a potenciális jövőbeni kockázatra fedezetet nyújt.

Letétbe helyezett biztosítékoknak minősülnek:

a)      azok a biztosítékok, amelyek 0%-os kockázati súlynak felelnek meg

b)      hitelnyújtó hitelintézeteknél elhelyezett készpénzkészletek

c)      letéti jegyek vagy hasonló eszközök, amelyet hitelnyújtó hitelintézet bocsátott ki és a hitelintézetnél helyeztek el.

Az illetékes hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy kiküszöbölték-e annak veszélyét, hogy az elszámolóház kockázatvállalásai a letétbe helyezett biztosítékok piaci értékét meghaladóan felhalmozódjanak.

9. A rulírozó vásárolt vállalati követeléskitettségek le nem hívott ígérvény és hitelkeret kitettség értékének kiszámításához a le nem hívott ígérvényt és hitelkeretet 75%-kal kell megszorozni.

10. Amennyiben egy kitettség repóügylet, vagy értékpapír- vagy árukölcsönzés keretében eladott, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapír formájában jelenik meg, a kitettség értéke az értékpapírok vagy áruk 74. cikk szerint meghatározott értéke. Amennyiben a VIII. melléklet 3. részében meghatározott pénzügyi biztosítékok összetett módszerét alkalmazzák, a kitettség értéket az ilyen jellegű értékpapíroknak vagy áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni, az ott meghatározottak szerint.

11. A következő tételek kitettség értékeinek kiszámításához a le nem hívott ígérvény és hitelkeretet meg kell szorozni a hitelegyenértékesítési faktorral.

A hitelintézeteknek a következő hitelegyenértékesítési faktorokat kell alkalmazniuk:

a)      Azon hitelkeretek esetében, amelyek bármikor és feltétel nélkül felmondhatók, vagy előzetes felmondás nélkül bármikor érvényteleníthetők, 0%-os hitelegyenértékesítési faktort kell alkalmazni. A 0%-os hitelegyenétékesítési faktor alkalmazásához a hitelintézeteknek aktívan figyelemmel kell kísérniük az ügyfél pénzügyi helyzetét, valamint a hitelintézetek belső ellenőrző rendszereinek lehetővé kell tenniük az ügyfél hitelminősítésében bekövetkező romlás azonnali megállapítását. A le nem hívott fogyasztási hitelkeretek feltétel nélkül felmondhatók, ha a bennük szereplő feltételek lehetővé teszik a hitelintézet számára, hogy azokat a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által biztosított módon felmondja.

b)      Áruk mozgásából eredő rövid futamidejű akkreditívek esetében mind a kibocsátó, mind pedig az elfogadó intézményeknek 20%-os hitelegyenértékesítési faktort kell alkalmazniuk.

c)      Egyéb hitelkeretek, rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére szolgáló rulírozó hitel-megállapodások (NIF) és rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére és a kibocsátásban való közreműködésre szolgáló középtávú rulírozó megállapodások (RUF) esetében 75%-os hitelegyenértékesítési faktort kell alkalmazni.

d)      Azok a hitelintézetek, amelyek eleget tesznek a 4. részben meghatározott, a saját hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó becslések alkalmazására vonatkozó minimumkövetelményeknek, saját hitelegyenértékesítési faktor becsléseiket használhatják különböző terméktípusok esetén, ha azt az illetékes hatóságok jóváhagyják.

12. Amennyiben egy kötelezettségvállalás egy másik kötelezettségvállalás meghosszabbítására vonatkozik, akkor a két egyedi kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó alacsonyabb hitelegyenértékesítési faktor alkalmazandó.

13. Az összes többi, az (1)-(11) bekezdésben alkalmazott mérlegen kívüli tételnél a kitettség értékét a II. melléklet szerint kell meghatározni.

2. részvénykitettségek

14. A kitettség értéke a pénzügyi kimutatásokban szereplő érték. Az elfogadható részvénykitettség értékek az alábbiak:

a)      Az olyan, valós értéken nyilvántartott befektetések esetében, melyek értékváltozása közvetlenül a bevételben és a szavatoló tőkében jelentkezik, a kitettség értéke a mérlegben kimutatott a valós érték.

b)      Az olyan, valós értéken nyilvántartott befektetések esetében, melyek értékváltozása nem közvetlenül az eredményben, hanem a szavatoló tőke egy adóval korrigált külön összetevőjében jelentkezik, a kitettség a mérlegben kimutatott valós érték.

c)      Eredeti értéken, alsó eredeti beszerzési vagy jelen piaci áron nyilvántartott befektetéseknél a kitettség értéke a mérlegben kimutatott előállítási vagy piaci érték.

3. egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök

15. Az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök kitettség értéke a pénzügyi kimutatásokban szereplő érték.

4. rész – Az IRB módszer minimumkövetelményei

1. minősítési rendszerek

1. Egy “minősítési rendszernek” fel kell ölelnie az összes módszert, folyamatot, ellenőrzést, adatgyűjtő és informatikai rendszert, amelyek a hitelkockázat minősítését, a kitettségek minősítési kategóriákba és poolokba sorolását, valamint az egyes kitettség típusokhoz tartozó nemteljesítési és veszteségi becslések mennyiségi meghatározását támogatják.

2. Ha egy hitelintézet többféle minősítési rendszert alkalmaz, egy ügyfél vagy ügylet minősítési rendszerbe sorolásának feltételeit dokumentálni kell, és azokat úgy kell alkalmazni, hogy megfelelően tükrözzék a kockázat szintjét.

3. A besorolási kritériumokat és folyamatokat rendszeresen felül kell vizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy megfelelőek-e az aktuális portfolió és a külső feltételek számára.

1.1. A minősítési rendszerek struktúrája

4. Amennyiben egy hitelintézet közvetlen becslést alkalmaz a kockázati paraméterek megállapítására, ezt a minősítési kategória folyamatos minősítési skálán történő ábrázolásának lehet tekinteni.

1.1.1. Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

5. A minősítési rendszernek figyelembe kell vennie az ügyfél és az ügylet kockázati jellemzőit.

6. Egy minősítési rendszernek olyan ügyfélminősítési kategóriákkal kell rendelkeznie, amelyek kizárólag az ügyfél nemteljesítési kockázatának mennyiségi meghatározására szolgálnak. Az ügyfélminősítési kategóriának legalább hét fokozatúnak kell lennie a teljesítő ügyfelek, és egy fokozatúnak a nemteljesítő ügyfelek tekintetében.

7. Egy “ügyfélkategória” olyan kockázati kategóriát jelent egy minősítési rendszer ügyfélminősítési kategóriáin belül, amelybe az ügyfeleket a PD becslések kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják. Egy hitelintézetek az ügyfélkategóriák közti viszonyt az egyes kategóriák által jelölt nemteljesítési kockázatszintek és az adott nemteljesítési kockázatszint megkülönböztetésére alkalmazott kritériumok szerint kell dokumentálnia.

8. Azok a hitelintézetek, amelyek portfoliói egy meghatározott piaci szegmensre és nemteljesítési kockázatkörre koncentrálódnak, elégséges számú ügyfélkategóriával kell rendelkezniük az ügyfélkörön belül ahhoz, hogy elkerüljék az adott kategórián belüli aránytalan ügyfélkoncentrációt. Egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció jogosultságát meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyfélkategória ésszerűen keskeny PD-sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó ügyfél nemteljesítési kockázata az említett sávba esik.

9. Ahhoz, hogy az illetékes hatóságok elismerjék a saját LGD becslések alkalmazását a tőkekövetelmények kiszámításához, a minősítési rendszernek tartalmaznia kell egy külön, kizárólag az ügylet LGD vonatkozású tulajdonságait jellemző ügyletminősítési kategóriarendszert.

10. Ahhoz, hogy az illetékes hatóságok elismerjék a saját hitelegyenértékesítési faktor becslések alkalmazását a tőkekövetelmények számításához, a minősítési rendszernek tartalmaznia kell egy külön, kizárólag az ügylet hitelminősítési faktorra vonatkozó tulajdonságait jellemző ügyletminősítési kategóriarendszert.

11. Az “ügyletkategória” olyan kockázati kategóriát jelent egy minősítési rendszer ügyletminősítési kategóriáin belül, amelybe a kitettségeket az LGD vagy hitelegyenértékesítési faktor becslések kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják. A kategória meghatározásának magában kell foglalnia mind a kitettségek kategóriákba sorolási módjának leírását, mind az egyes kategóriákhoz tartozó kockázati szint megkülönböztetésére szolgáló kritériumokat.

12. Egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció jogosultságát meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyletkategória ésszerűen keskeny LGD vagy hitelegyenértékesítési faktor sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó kitettség kockázata az említett sávba esik.

13. Azok a hitelintézetek, amelyek az 1. rész (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák kockázati súlyok speciális hitelezési ügyletek finanszírozásának kitettségeihez történő rendelésekor, mentesülnek azon követelmény alkalmazása alól, amely előírja, hogy olyan ügyfélminősítési kategóriákkal rendelkezzenek, amelyek kizárólag az adott kitettségekre vonatkozó nemteljesítési kockázatot tükrözik. A (6) bekezdéstől eltérve, az említett intézményeknek az ilyen kitettségekre vonatkozóan legalább 4 kategóriával kell rendelkezniük a teljesítő ügyfelek esetében, és legalább egy kategóriával a nem teljesítő ügyfelek tekintetében.

1.1.2. Lakossági kitettségek

14. A minősítési rendszereknek mind az ügyfél, mind az ügylet kockázatát tükrözniük kell, és meg kell ragadniuk az összes vonatkozó ügyfél- és ügyletjellemzőt.

15. A kockázatok közötti különbségtételnek biztosítania kell, hogy egy adott kategórián vagy poolon belüli kitettségek száma elégséges legyen az értelmezhető mennyiségi meghatározáshoz, valamint a veszteség jellemzőinek a kategória vagy pool szintjén történő jóváhagyásához. A kitettségek és ügyfélkategóriákon vagy poolokon belül eloszlása nem mutathat túlzott koncentrációt.

16. A hitelintézeteknek bizonyítaniuk kell, hogy a kitettségek kategóriákhoz és poolokhoz rendelési folyamata lehetővé teszi a kockázat értelmezhető megkülönböztetését, megfelelően homogén kitettség-csoportosítást biztosít, valamint lehetővé teszi a veszteség jellemzőinek pontos és következetes becslését a kategória vagy pool szintjén. Vásárolt követelések esetén a csoportosításnak az eladó jegyzési gyakorlatát, valamint az ügyfelek sokféleségét kell tükröznie.

17. A hitelintézeteknek az alábbi hitelminősítési tényezőket kell figyelembe venniük a kitettségek kategóriákba és poolokba sorolásakor:

Ügyfélkockázati jellemzők

a)      Ügyletkockázati jellemzők, beleértve a termékek vagy biztosíték, illetve mindkettő típusait. A hitelintézeteknek kimondottan azokkal az esetekkel kell foglalkozniuk, ugyanaz a biztosíték több kitettségre nyújt fedezetet.

b)      Késedelem, kivéve, ha a hitelintézet bizonyítani tudja az illetékes hatóság számára, hogy a késedelem nem jelent lényeges kockázatot a kitettségre nézve.

c)      Minősítési kategóriákba és poolokba sorolás

18. A hitelintézetnek külön meghatározásokkal, folyamatokkal és kritériumokkal kell rendelkeznie a kitettségek minősítési rendszeren belüli kategóriákba vagy poolokba sorolásához.

a)      A kategóriák vagy poolok meghatározásait és a besorolási kritériumokat megfelelő részletességgel kell kidolgozni ahhoz, hogy lehetővé tegyék a minősítéssel megbízottak számára, hogy a hasonló kockázatot képviselő ügyfeleket és ügyleteket következetesen ugyanabba a kategóriába vagy poolba sorolják. Ezt a következetességet a különböző üzletágakban, szervezeti egységekben és földrajzi régiókban is fenn kell tartani.

b)      A minősítési folyamat dokumentációjának lehetővé kell tennie harmadik fél számára a kitettségek kategóriákba és poolokba rendelésének megértését, a kategóriákba és poolokba rendelés megismétlését, valamint a kategóriába vagy poolba sorolás megfelelőségének értékelését.

c)      A kritériumoknak összhangban kell lenniük a hitelintézet belső kölcsönnyújtási szabályaival, valamint a problémás ügyfelek és ügyletek kezelésére vonatkozó szabályzatokkal.

19. A hitelintézetnek az ügyfelek és ügyletek kategóriákba és poolokba sorolásakor figyelembe kell vennie az összes, vonatkozó információt. Az információknak naprakésznek kell lenniük, valamint lehetővé kell tenniük a hitelintézet számára a kitettség jövőbeli teljesítőképességének előrejelzését. Minél kevesebb információval rendelkezik egy hitelintézet, annál szigorúbb módon kell a kitettségeket ügyfél- és ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz rendelni. Ha a hitelintézet egy belső minősítési besorolás megfeleltetésének elsődleges tényezőjeként külső minősítést alkalmaz, gondoskodnia kell egyéb vonatkozó információk figyelembe vételéről is.

1.2. Kitettségek besorolása 1.2.1. Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

20. Minden ügyfelet a hiteljóváhagyási folyamat szerves részeként ügyfélkategóriába kell sorolni.

21. Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek számára engedélyezték saját LGD vagy hitelegyenértékesítési faktor becslések alkalmazását, hiteljóváhagyási folyamatuk részeként minden kitettséghez ügyletkategóriát is kell rendelniük.

22. Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek az 1. rész (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák a speciális hitelezési ügyletek finanszírozási kitettségének kockázati kategóriákba sorolására, minden egyes ilyen jellegű kitettséget a (13) bekezdéssel összhangban kell kategóriába sorolniuk.

23. Minden egyes jogi személyt, akivel szemben a hitelintézet kitettséggel rendelkezik, külön kell minősíteni. A hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy elfogadható szabályzatokkal rendelkezik az egyedi ügyfelek és kapcsolódó ügyfélcsoportok kezelésére vonatkozóan.

24. Ugyanazon ügyfél a különálló kitettségeit ugyanabba az ügyfél-kategóriába kell sorolni, függetlenül az adott ügylet természetéből adódó különbségektől. A kivételek, amikor az egyes kitettségek többféle kategóriát eredményezhetnek ugyanannak az ügyfélnek, az alábbiak:

a)      országhoz kapcsolódó átutalási kockázat, attól függően, hogy a kitettségek hazai fizetőeszközben vagy devizában denomináltak-e

b)      amennyiben a kitettséghez kapcsolódó garanciák kezelését az ügyfélkategóriába sorolás korrekciója tükrözheti

1.2.2. Lakossági kitettségek

25. A hiteljóváhagyási folyamat részeként minden kitettséget kategóriába vagy poolba kell sorolni.

1.2.3. Emberi tényező folytán felmerülő változtatás

26. Kategóriába vagy poolba soroláshoz a hitelintézeteknek dokumentálniuk kell azokat a helyzeteket, amelyekben emberi tényező folytán megváltozhatnak a besorolási folyamat bemeneti és kimeneti adatok, valamint meg kell határozniuk azokat a személyeket, akik az ilyen változtatás jóváhagyásáért felelősek. A hitelintézeteknek dokumentálniuk kell ezeket a változtatásokat, valamint az ezekért felelős alkalmazottakat. A hitelintézeteknek elemezniük kell a megváltoztatott besorolású kitettségek teljesítőképességét. Az elemzésnek tartalmaznia kell azon kitettségek teljesítőképességének értékelését, amelynek a minősítését egy adott személy valamennyi felelős alkalmazott részéről megváltoztatta.

1.3. A besorolási folyamat integritása 1.3.1. Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

27. A besorolásokat és a besorolások rendszeres felülvizsgálatát olyan független félnek kell végeznie és jóváhagynia, akinek nem származik közvetlen előnye a hitelnyújtásra vonatkozó döntésből.

28. A hitelintézeteknek legalább évente egyszer frissíteniük kell a besorolásokat. A kiemelkedő kockázatú ügyfeleket és a problémás kitettségeket gyakoribb felülvizsgálatnak kell alávetni. A hitelintézeteknek új besorolást kell végezniük, ha az ügyféllel vagy a kitettséggel kapcsolatos lényeges információhoz jutnak.

29. A hitelintézetnek hatékony folyamattal kell rendelkeznie a PD értékeket befolyásoló ügyféljellemzők, valamint az LGD értékeket és hitelegyenértékesítési faktorokat befolyásoló ügyletjellemezők meghatározására és frissítésére.

1.3.2. Lakossági kitettségek

30. A hitelintézetnek legalább évente egyszer frissítenie kell ügyfél- és ügyletbesorolásait vagy felül kell vizsgálnia az egyes azonosított kockázati poolok veszteségi jellemzőit vagy késedelmét, attól függően, melyik alkalmazható. A hitelintézetnek legalább évente egyszer reprezentatív mintavétellel felül kell vizsgálnia az egyes kitettségek poolon belüli helyzetét annak érdekében, hogy a kitettségeket továbbra is a megfelelő poolba sorolják be.

1.4. Modellek alkalmazása

31. Ha egy hitelintézet statisztikai modelleket és egyéb mechanikus módszereket alkalmaz a kitettségek ügyfél- vagy ügyletkategóriákba vagy poolokba sorolásához, az alábbi feltételeknek kell teljesülni:

a)      A hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy a modell megfelelő előrejelzési képességgel rendelkezik, és használatával nem torzulnak a tőkekövetelmények. A beviteli változók ésszerű és hatékony alapot képeznek a keletkező előrejelzések számára. A modell nem tartalmazhat lényeges torzítást.

b)      A hitelintézetnek megfelelő folyamattal kell rendelkeznie a modellekbe történő adatbevitel szabályozására, ami magában foglalja az adatok pontossági, teljességi és megfelelőségi szempontú értékelését.

c)      A hitelintézetnek bizonyítani kell, hogy a modell elkészítésére felhasznált adatok reprezentatívnak tekinthetők a hitelintézet jelenlegi ügyfeleinek vagy kitettségeinek csoportjára vonatkozóan.

d)      A hitelintézetnek rendszeres modellérvényesítési ciklussal kell rendelkeznie, ami magában foglalja a modell teljesítményének és stabilitásánakfigyelemmel kísérését, a modellspecifikációk felülvizsgálatát, valamint a modell eredményeinek a tényleges eredményekkel való összevetését.

e)      A hitelintézetnek a modellen alapuló besorolások felülvizsgálatához és a modellek megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a statisztikai modellekbe be kell építeniük emberi értékítélet és tévedés lehetőségét. A felülvizsgálati folyamatnak a modell hiányosságaival kapcsolatos hibák megtalálására és mérséklésére kell irányulnia. Az emberi értékítéletnek figyelembe kell vennie minden, a modell által figyelembe nem vett vonatkozó információt. A hitelintézetnek dokumentálnia az emberi értékítélet és a modell által adott eredmények együttes alkalmazásának módját.

1.5. Minősítési rendszerek dokumentálása

32. A hitelintézeteknek dokumentálniuk kell minősítési rendszereik megtervezését és működésük részleteit. A dokumentációnak bizonyítania kell az e részben meghatározott minimumkövetelmények teljesítését, és olyan témakörökkel kell foglalkoznia, mint a portfolió-differenciálás, minősítési kritériumok, az ügyfelek és kitettségek minősítését végző felek felelősségi köre, a besorolási felülvizsgálatok gyakorisága, valamint a minősítési folyamatnak a vezetőség általi felügyelete.

33. A hitelintézetnek dokumentálnia kell, hogy milyen ésszerűségi szempontok és elemzések támasztják alá az általa kiválasztott minősítési kritériumok alkalmazását. A hitelintézetnek a kockázatminősítési folyamatban bekövetkező minden jelentős változást dokumentálnia kell, és az elkészített dokumentációnak elő kell segítenie a kockázatminősítési folyamatban az utolsó illetékes hatósági felülvizsgálatot követően bekövetkező változások azonosítását. A minősítések hozzárendelésének szervezési tényezőit, beleértve a minősítés-besorolási folyamatot és a belső ellenőrzési struktúrát is, dokumentálni kell.

34. A hitelintézeteknek dokumentálniuk kell a nemteljesítés és veszteség belsőleg használt egyedi meghatározásait, és bizonyítaniuk kell, hogy ezek összhangban vannak az irányelvben meghatározott fogalommeghatározásokkal.

35. Ha a hitelintézet statisztikai modelleket alkalmaz a minősítési folyamatban, a hitelintézetnek dokumentálnia kell ezek módszertanát. A dokumentációnak az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)      a becslések kategóriákba, egyéni ügyfelekhez, kitettségekhez vagy poolokhoz rendelése elméletének, feltételezéseinek és/vagy matematikai és empirikus alapjainak, valamint a modell alapján végzett becsléshez alkalmazott adatforrás(ok) részletes leírása;

b)      szigorú statisztikai folyamat meghatározása (beleértve az “out-of-time” és “out-of-sample” teljesítményteszteket is) a modell érvényesítésére; és

c)      azon a körülmények feltüntetése, amelyek közepette a modell nem működik hatékonyan.

36. Egy harmadik féltől átvett, az átadó fél által kidolgozott saját technológián alapuló modell alkalmazása nem mentesíti a hitelintézetet a dokumentáció elkészítése vagy bármely más, a minősítési rendszerekre vonatkozó követelmény tejesítése alól. Az illetékes hatóságok előírásainak teljesítése hitelintézet felelősségi körébe tartozik.

1.6. Adatok karbantartása

37. A hitelintézeteknek a belső minősítéseikkel kapcsolatban a 145-149. cikk követelményei szerint kell adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk.

1.6.1. Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

38. A hitelintézeteknek az alábbi információkat kell gyűjteniük és tárolniuk:

a)      Az ügyfelek és elismert garanciát vállalók teljes minősítéstörténetét,

b)      A minősítési kategóriába sorolás dátumait,

c)      A minősítés levezetéséhez használt kulcsfontosságú adatokat és módszereket,

d)      A minősítési besorolásért felelős személyt,

e)      Az ügyfelek azonosítására alkalmas adatokat és a nem teljesített kitettségeket,

f)       Az ilyen jellegű nemteljesítések időpontját és körülményeit,

g)      A minősítési kategóriákhoz és az átminősítéshez kapcsolódó PD értékekkel és a tényleges nemteljesítési arányokkal kapcsolatos adatokat.

h)      Azon hitelintézeteknek, amelyek nem alkalmaznak saját LGD becsléseket és/vagy hitelegyenértékesítési faktorokat, adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk a tényleges LGD értékek és a 2. rész (8) bekezdésében meghatározott értékek, valamint a tényleges hitelegyenértékesítési faktorok és a 3. rész (11) bekezdésében meghatározott értékek közti összehasonlításokról.

39. Saját LGD becsléseket és/vagy hitelegyenértékesítési faktorokat alkalmazó hitelintézeteknek a következő adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:

a)      Az egyes minősítési kategóriákhoz kapcsolódó ügyletminősítések, LGD és hitelegyenértékesítési faktor becslések teljes múltbeli adatsorait,

b)      A besorolások időpontját, valamint azt, hogy a becslések mikor készültek,

c)      A minősítés és az LGD valamint hitelegyenértékesítési faktor becslések elkészítéséhez használt kulcsfontosságú adatokat és módszereket

d)      Az ügyletminősítési besorolást végző személyt, valamint azt a személyt, aki az LGD és a hitelegyenértékesítési faktor becsléseket biztosította,

e)      Az egyes nem teljesítő kitettségekhez tartozó becsült valamint tényleges LGD és hitelegyenértékesítési faktor adatokat.

f)       A garanciák vagy hitelderivatívák hitelkockázatot mérséklő hatását az LGD értékén keresztül kimutató hitelintézetek esetében a kitettséghez tartozó LGD értékre vonatkozó adatokat egy garancia vagy hitelderivatíva hatásainak értékelése előtt és után.

g)      Minden egyes nemteljesítő kitettségre vonatkozóan a veszteség összetevő részeinek adatait.

1.6.2. Lakossági kitettségek

40. A hitelintézeteknek a következő adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:

a)      A kitettségeket kategóriákba és poolokba besoroló folyamatban használt adatokat,

b)      A kitettségi kategóriákhoz vagy poolokhoz kapcsolódó, becsült PD, LGD értékek és hitelegyenértékesítési faktorok adatait,

c)      A nem teljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatait,

d)      Nem teljesítő kitettségek esetében azon kategória vagy pool adatait, amelybe a kitettséget a nemteljesítés előtti évben sorolták, valamint az LGD és a hitelegyenértékesítési faktor tényleges értékét.

e)      A minőségi, rulírozó lakossági kitettségek veszteségi ráta és kamatjövedelem adatait.

1.7. A tőkemegfelelés értékelésében alkalmazott stressz tesztek

41. A hitelintézetnek rendelkeznie kell a tőkemegfelelés értékelésével kapcsolatos megbízható stressz-tesztelési folyamatokkal. A stressz-tesztelésnek magában kell foglalnia az olyan lehetséges események vagy a gazdasági viszonyok jövőbeli változásainak feltérképezését, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak a hitelintézet hitelkitettségeire vonatkozóan, valamint a hitelintézetnek az ilyen változásokkal szembeni ellenálló képessége értékelését.

42. A hitelintézetnek rendszeresen hitelkockázati stressz-tesztet kell elvégeznie az egyes meghatározott feltételeknek a hitelkockázathoz szükséges teljes tőkekövetelményre gyakorolt hatása értékelése céljából. Az alkalmazandó tesztet a felügyeleti felülvizsgálat fenntartása mellett a hitelintézet választja meg. Az alkalmazandó tesztnek értelmezhetőnek és ésszerűen szigorúnak kell lennie, figyelembe véve legalább enyhe recessziós forgatókönyvek hatását is. A hitelintézetnek értékelnie kell a stressz teszt forgatókönyvekben foglalt feltételek következtében szükségessé vált átminősítéseket. A stressz teszt keretében megvizsgált portfolióknak tartalmazniuk kell a hitelintézet teljes kitettségeinek meghatározó részét.

2. kockázatszámítás

43. A kategóriákba vagy poolokba való besorolás kockázati paramétereinek meghatározásakor a hitelintézeteknek az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:

2.1. Nemteljesítés fogalma

44. Egy adott ügyfél “nemteljesítését” akkor kell megtörténtnek tekinteni, ha a következő események közül valamelyik vagy mindkettő bekövetkezik:

a)      A hitelintézet úgy véli, hogy az ügyfél valószínűsíthetően nem fogja teljes egészében teljesíteni hitelkötelezettségeit a hitelintézet, annak anyavállalata vagy valamely leányvállalata felé, ha hitelintézet nem folyamodik visszkeresethez a biztosíték (ha rendelkezésre áll) lehívása érdekben.

b)      Az ügyfélnek a hitelintézettel, anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni lényeges hitelkötelezettsége 90 napon túli késedelembe esik.

A késedelem azzal a nappal indul, amikor az ügyfél egy meghatározott határértéket túllép, a jelenleg fennálló tartozásánál kisebb határértéket határoznak meg számára, vagy jóváhagyás nélkül hív le hitelt.

A meghatározott határérték egy olyan határérték, amit az ügyfél tudomására hoztak.

Lakossági kitettségeknél és állami szektorbeli intézménnyel szembeni kitettségeknél a (48) bekezdésben foglaltak szerint az illetékes hatóságok határozzák meg a késedelmi napok számát.

A vállalatokkal szembeni kitettségeknél a 154. cikk (4) bekezdésben foglaltak szerint az illetékes hatóságok határozzák meg a késedelmi napok számát.

Lakossági kitettségeknél a hitelintézetek ezt a meghatározást ügyleti szinten is alkalmazhatják.

45. A fizetés valószínűtlenségét mutató jelek többek között az alábbiak:

a)      A hitelintézet a hitelkötelezettséget nem esedékes státuszba helyezi.

b)      A hitelintézet a kitettség átvétele után bekövetkező jelentős, észlelt hitelminőség-romlás nyomán értékelési korrekciót hajt végre.

c)      A hitelintézet a hitelkötelezettséget lényeges, hitelhez kapcsolódó gazdasági veszteséggel adja el.

d)      A hitelintézet beleegyezik a hitelkötelezettség pénzügyi nehézségek miatt történő átstrukturálásába, és ez előreláthatóan tőke, kamat vagy (ha alkalmazható) díjak elengedését illetve fizetési halasztással csökkentett pénzügyi kötelezettségvállalást eredményez. Ez a PD/LGD módszerrel értékelt részvénykitettségek esetében magában foglalja magának a részvénynek pénzügyi nehézségek miatt történő átstrukturálását is.

e)      A hitelintézet csődeljárást eljárást indított vagy ehhez hasonló intézkedést tett az ügyfélnek a hitelintézettel, anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettségével kapcsolatban.

f)       Az ügyfél csődeljárást kezdeményezett vagy hasonló védelmet igényelt, hogy ezáltal a hitelintézettel, anyavállalatával vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettséget elkerülhesse vagy a visszafizetést elhalaszthassa.

46. Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek olyan külső adatokat alkalmaznak, amelyek nincsenek összhangban a nemteljesítés itt meghatározott fogalmával, az illetékes hatóságok számára bizonyítaniuk kell, hogy megfelelő korrekciókat alkalmaznak annak érdekében, hogy azokat széleskörűen megfeleltetessék a nemteljesítés meghatározásának.

47. Ha a hitelintézet úgy tekinti, hogy egy előzőleg nemteljesítő kitettségre vonatkozóan a nemteljesítést kiváltó esemény nem érvényes többé, akkor a hitelintézetnek az ügyfelet vagy az ügyletet teljesítő kitettségként kell minősítenie. Amennyiben a nemteljesítés meghatározásának megfelelő esemény a későbbiekben újra felmerül, ez újabb nemteljesítésnek tekintendő.

48. A lakossági és az állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeknél minden tagállam illetékes hatóságának meg kell határoznia azon késedelmi napok pontos számát, amelyet minden, a joghatósága alá tartozó hitelintézetnek az illető tagállamban székhellyel rendelkező partnerekkel szemben be kell tartania a nemteljesítés (44) bekezdésben meghatározott fogalmának értelmében. A meghatározott napok számának 90 és 180 között kell lennie a termékfajtáktól függően. Másik tagállamban székhellyel rendelkező partnerrel szembeni kitettségek esetében az illetékes hatóságoknak úgy kell meghatározniuk a késedelmi napok számát, hogy az ne legyen magasabb, mint az illető tagállam illetékes hatóságai által meghatározott napok száma.

2.2. Általános becslési követelmények

49. A hitelintézet saját PD, LGD, hitelegyenértékesítési faktor és EL kockázati paraméterekre vonatkozó becsléseinek magukban kell foglalniuk az összes vonatkozó adatot, információt és módszert. A becslések kialakításakor mind a múltbeli tapasztalatot, mind pedig empirikus bizonyítékokat fel kell használni, és azok nem alapulhatnak kizárólag értékítéleten. A becsléseknek valószerűnek és intuitívnek kell lenniük, és a szóban forgó kockázati paraméterek meghatározó tényezőin kell alapulniuk. Minél kevesebb adattal rendelkezik egy hitelintézet, annál szigorúbb becslést kell adnia.

50. A hitelintézetnek képesnek kell lennie az elszenvedett veszteséget a nemteljesítés gyakorisága, az LGD értéke, a hitelegyenértékesítési faktor vagy – amennyiben EL becsléseket alkalmaznak – a veszteség vonatkozásában részletezni azon tényezők szerint, amelyeket a megfelelő kockázati paraméterek alakító tényezőinek tekint. A hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy becslései a hosszú távú tapasztalatot reprezentatív módon tükrözik.

51. Minden, a kölcsönnyújtási gyakorlatban vagy az adósságbehajtás folyamatában a (66), (71), (81), (85), (92) és (94) bekezdésben meghatározott megfigyelési időszak során bekövetkező változást figyelembe kell venni. A hitelintézet becsléseinek tükrözniük kell a technikai fejlődés, valamint a rendelkezésre álló új adatok és információk hatásait. A hitelintézeteknek új információ napvilágra kerülése esetén, de legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk becsléseiket.

52. A becsléshez felhasznált adatok által reprezentált kitettség-populációnak, az adatok kiszámításakor felhasznált kölcsönnyújtási szabályoknak, és a többi reprezentatív jellemzőnek összehasonlíthatónak kell lennie a hitelintézet kitettségeinek és előírásainak vonatkozó jellemzőivel. A hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy az adatok alapjául szolgáló gazdasági és piaci feltételek egyaránt vonatkoznak mind a jelenlegi, mind a várható viszonyokra. A mintában található kitettségek számának és a számításra felhasznált időszaknak elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a hitelintézet megbizonyosodhasson a becslések pontosságáról és robusztus jellegéről.

53. Vásárolt követelések esetén a becsléseknek tükrözniük kell az összes, a vásárló hitelintézet számára rendelkezésre álló lényeges információt az alapul szolgáló követelések minőségére vonatkozóan, beleértve a hasonló poolokra vonatkozó, az eladótól, a vásárló hitelintézettől vagy külső forrásokból származó adatokat is. A vásárló hitelintézetnek értékelnie kell az eladótól kapott adatokat.

54. A hitelintézetnek a becsléseire vonatkozóan a becslési hibák várható tartományához kapcsolódó biztonsági különbözetet kell hagynia. Amennyiben a módszerek és adatok kevéssé kielégítők, és a hibák várható tartománya is nagyobb, a biztonsági különbözetnek is nagyobbnak kell lennie.

55. Ha a hitelintézetek a kockázati súlyok kiszámítására és belső célokra eltérő becsléseket használnak, ezt dokumentálniuk kell, valamint az illetékes hatóságok számára bizonyítaniuk kell a becslések megfelelő voltát.

56. Amennyiben a hitelintézetek bizonyítani tudják az illetékes hatóságok számára, hogy az irányelv végrehajtása előtt gyűjtött adatokat megfelelően korrigálták ahhoz, hogy azokat széles körben megfeleltessék a nemteljesítés vagy veszteség meghatározásával, az illetékes hatóságok bizonyos fokú rugalmasságot engedélyezhetnek a hitelintézetek számára az előírt adatkezelési előírások vonatkozásában.

57. Ha egy hitelintézet több hitelintézet közös adatait használja fel, bizonyítania kell, hogy:

a)      A közös adatok alkalmazásában részt vevő más hitelintézetek minősítési rendszerei és kritériumai hasonlóak az általa alkalmazottakkal;

b)      A közös adatok állománya reprezentatívan tükrözi azt a portfoliót, amelyre vonatkozóan a közös adatokat használják;

c)      A közös adatokat a hitelintézet hosszabb időn keresztül következetesen alkalmazza állandó becsléseihez.

58. Ha egy hitelintézet több hitelintézet közös adatait használja fel, továbbra is felelős marad saját minősítési rendszereinek integritásáért. A hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóságok számára, hogy házon belül elégséges, a minősítési rendszerekre vonatkozó tudással rendelkezik, beleértve a minősítési folyamat hatékony nyomon követésének és ellenőrzésének képességét is.

2.2.1. A PD becslések sajátos követelményei

Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

59. A hitelintézeteknek az egyes ügyfélkategóriákhoz tartozó PD értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülniük.

60. Vásárolt vállalati követelések esetében a hitelintézetek az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlaga alapján becsülhetik meg az egyes ügyfélkategóriákhoz tartozó EL értékeket.

61. Ha egy hitelintézet vásárolt vállalati követeléseire vonatkozó PD és LGD értékek átlagára vonatkozó hosszú távú becsléseit egy EL becslésből és egy megfelelő PD vagy LGD becslésből vezeti le, az általános veszteségbecslési folyamatnak teljesítenie kell az e részben meghatározott általános PD és LGD becslési előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie az LGD (73) bekezdés szerinti meghatározásának.

62. A hitelintézetek a PD becslési technikákat csak az ezeket alátámasztó elemzéssel együtt alkalmazhatják. A hitelintézeteknek fel kell ismerniük az emberi értékítéletek fontosságát a különböző technikák együttes használata, valamint a technikák és információk korlátai miatti korrekciókkal kapcsolatos döntések esetén.

63. Amennyiben egy hitelintézet a PD becslésekre vonatkozóan nemteljesítési tapasztalatra vonatkozó belső adatokat alkalmaz, elemzésében bizonyítania kell, hogy a becslések figyelembe veszik a jegyzési feltételeket, valamint az adatokat létrehozó minősítési rendszer és az aktuális minősítési rendszer közötti különbségeket. Amennyiben a kockázatvállalási feltételek vagy minősítési rendszerek megváltoztak, a hitelintézetnek nagyobb biztonsági különbözetet kell hagynia a PD becslésekben.

64. Amennyiben egy hitelintézet belső kategóriáit egy külső hitelminősítő intézmény vagy hasonló szervezet által alkalmazott minősítési kategóriához rendeli vagy megfelelteti azokkal, majd a külső szervezet minősítési kategóriánál megfigyelt nemteljesítési rátát a hitelintézet minősítési kategóriáira vonatkoztatja, a megfeleltetésnek a belső minősítési rendszer kritériumainak a külső szervezetek által használt kritériumokkal történő összehasonlításán, valamint a közös ügyfelek belső és külső minősítésének összehasonlításán kell alapulnia. Kerülni kell a megfeleltetési módszerben vagy az alapul szolgáló adatokban levő torzításokat és ellentmondásokat. A külső szervezetnek a mennyiségi meghatározáshoz hasznát adatai alapjául szolgáló kritériumainak kizárólag a nemteljesítési kockázatra kell irányulniuk, azoknak nem kell az ügylet jellemzőit tükrözniük. A (44)-(48) bekezdés követelményeire is figyelemmel, egy hitelintézet elemzésének magában kell foglalnia az alkalmazott nemteljesítés meghatározások összehasonlítását. A hitelintézetnek dokumentálnia kell a megfeleltetés alapját.

65. Amennyiben egy hitelintézet statisztikai modellt használ a nemteljesítés előrejelzésére, lehetőség van arra, hogy a PD értékeket egy adott kategóriába tartozó ügyfelekre vonatkozó nemteljesítési valószínűség egyszerű átlagaként becsüljék. A hitelintézet nemteljesítést előrejelző modelljeinek erre a célra történő alkalmazásának teljesítenie kell a (31) bekezdésben meghatározott szabályokat.

66. Függetlenül attól, hogy egy hitelintézet külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja a PD érték becslésére, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lenni. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározó jellegűek, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Ez a bekezdés a részvényeknél alkalmazott PD/LGD módszerre is vonatkozik.

Lakossági kitettségek

67. A hitelintézeteknek az egyes ügyfélkategóriákhoz tartozó PD értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülniük.

68. A (67) bekezdéstől eltérve, a PD becslések a tényleges veszteségekből vagy a megfelelő LGD becslésekből is meghatározhatók.

69. A hitelintézetnek a veszteségi jellemzők becslésénél a kitettségek kategóriákba vagy poolokba sorolásához alkalmazott belső adatokat kell elsődleges információforrásnak tekintenie. A hitelintézetek külső adatokat (beleértve a közös adatokat) vagy statisztikai modelleket használhatnak a mennyiségi meghatározáshoz, amennyiben erős kapcsolat mutatható ki az alábbiak között:

a)      a hitelintézet minősítési kategóriákba vagy poolokba sorolási folyamata és a külső adatforrás által használt folyamat

b)      a hitelintézet belső kockázati profilja és a külső adatok összetétele.

Vásárolt lakossági követelések esetén a hitelintézetek külső és belső referencia adatokat használhatnak. A hitelintézeteknek az összes vonatkozó adatforrást fel kell használniuk az összehasonlításhoz.

70. Ha egy hitelintézet lakossági kitettségeihez kapcsolódó PD és LGD értékek átlagára vonatkozó hosszú távú becsléseit a teljes veszteségre vonatkozó becslésből és egy megfelelő PD vagy LGD becslésből vezeti le, az általános veszteségbecslési folyamatnak teljesítenie kell az e részben meghatározott általános PD és LGD becslési előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie az LGD (73) bekezdés szerinti meghatározásának.

71. Függetlenül attól, hogy egy hitelintézet külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja veszteségjellemzési becsléseihez, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább bármely forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. A hitelintézetnek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítani a múltbeli adatoknak, ha bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy a friss adatok a veszteségi ráta jobb előrejelzői.

72. A hitelintézeteknek azonosítaniuk és elemezniük kell a kockázati paraméterek várható változását a hitelkitettségek élettartama során (élettartam-hatás).

2.2.2. A saját LGD becslések sajátos követelményei

73. A hitelintézeteknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz tartozó LGD értékeket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz tartozó tényleges LGD értékek átlaga alapján, az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítés használatával (nemteljesítési események súlyozott átlaga) kell becsülniük.

74. A hitelintézeteknek a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő LGD becsléseket kell alkalmazniuk, ha a becslések szigorúbbak a hosszabb távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszertől elvárható, hogy az egyes kategóriákra vagy poolokra vonatkozóan hosszabb távon tényleges állandó LGD becsléseket adjon, akkor a hitelintézeteknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy poolok kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkekövetelményekre gyakorolt hatását.

75. A hitelintézetnek figyelembe kell vennie minden, az ügyfélkockázat illetve a biztosíték vagy biztosítéknyújtó között fennálló függőséget. Szigorúan kell kezelni azokat az eseteket, amikor jelentős mértékű függőség áll fenn.

76. Az alapul szolgáló kötelezettségek és a biztosíték közötti devizanem eltéréseket a hitelintézetnek LGD becsléseiben szigorúan kell kezelnie.

77. Amennyiben az LGD becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, ezek a becslések nem alapulhatnak kizárólag a biztosíték becsült piaci értékén. Az LGD becsléseknek figyelembe kell venniük, hogy a hitelintézetek nem feltétlenül tudják a biztosítékokat gyorsan ellenőrzésük alá tudják vonni, illetve azokat értékesíteni.

78. Amennyiben egy hitelintézet nem tesz eleget a biztosítékkal kapcsolatos, a VIII. mellékletben meghatározott minimumkövetelményeknek, LGD becslései semmilyen ilyen jellegű biztosítékból várható behajtható összeget nem vehetnek figyelembe.

79. A nem teljesített kitettségek esetében a hitelintézetnek az aktuális gazdasági helyzetet és a kitettségi állapotát figyelembe vevő, lehető legjobb várható veszteségbecslést kell alkalmaznia.

80. A hitelintézet eredmény-kimutatásában való tőkésítésük mértékéig a be nem fizetett késedelmi díjakat hozzá kell adni a hitelintézet kitettségéhez és veszteségéhez.

Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

81. Az LGD becsléseknek legalább egy adatforrás esetében legalább hét évet felölelő történeti adatokon kell alapulniuk. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.

Lakossági kitettségek

82. A (73) bekezdéstől eltérve, az LGD becslések meghatározhatók a tényleges veszteségekből vagy a megfelelő PD becslésekből is.

83. A (88) bekezdéstől eltérve, a hitelintézetek a jövőbeli igénybevételeket a hitelegyenértékesítési faktorjaikban vagy az LGD becsléseikben mutathatják ki.

84. Vásárolt lakossági követelések esetén a hitelintézetek külső és belső referenciaadatokat használhatnak LGD becsléseikben.

85. Az LGD becsléseknek legalább ötéves adatokon kell alapulniuk. A (73) bekezdéstől eltérve, a hitelintézetnek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítani a múltbeli adatoknak, ha bizonyítani tudják az illetékes hatóságok számára, hogy a friss adatok a veszteségi ráta jobb előrejelzői.

2.2.3. A saját hitelegyenértékesítési faktor becslések sajátos követelményei

86. A hitelintézeteknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz tartozó hitelegyenértékesítési faktorokat az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz tartozó tényleges hitelegyenértékesítési faktorok átlaga alapján, az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítés használatával (nemteljesítési események súlyozott átlaga) kell becsülniük.

87. A hitelintézeteknek gazdasági dekonjunktúrának megfelelő hitelegyenértékesítési faktor becsléseket kell alkalmazniuk, ha a becslések szigorúbbak a hosszú távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszertől elvárható, hogy az egyes kategóriákra vagy poolokra vonatkozóan hosszabb távon állandó hitelegyenértékesítési faktor becsléseket adjon, akkor a hitelintézeteknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy poolok kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkekövetelményekre gyakorolt hatását.

88. A hitelintézetek hitelegyenértékesítési faktor becsléseinek az ügyfél a nemteljesítést kiváltó esemény időpontjáig vagy azt követően végzett esetleges további lehívásainak lehetőségét is tükrözniük kell.

A becsült hitelegyenértékesítési faktornak nagyobb biztonsági különbözetet kell magában foglalnia, ha a nemteljesítés gyakorisága és a hitelegyenértékesítési faktor mértéke között nagy valószínűséggel erősebb pozitív korreláció várható.

89. A hitelegyenértékesítési faktorok becslésénél a hitelintézeteknek figyelembe kell venniük a számlavezetés felügyeletére és a kifizetések feldolgozására elfogadott egyes szabályzatokat és stratégiáikat. A hitelintézeteknek fontolóra kell venniük a további lehívások megakadályozását a fizetési nemteljesítést még nem kimerítő események esetén, mint például szerződésszegés vagy más technikailag nemteljesítésnek minősülő esemény.

90. A hitelintézeteknek megfelelő rendszerekkel és eljárásokkal kell rendelkezniük az ügyletek összegének, a vissza nem hívható kötelezettségek kapcsán fennálló aktuális kinnlevőségek, valamint a fennálló kinnlevőségek változásainak ügyfelenként és kategóriákként történő felügyeletére. A hitelintézetnek képesnek kell lennie a fennálló egyenlegek napi alapú felügyeletére.

91. Ha a hitelintézetek eltérő hitelegyenértékesítési faktor becsléseket használnak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására és belső célokra, akkor ezt dokumentálniuk kell, valamint bizonyítaniuk kell a becslések megfelelő voltát az illetékes hatóságok számára.

Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

92. A hitelegyenértékesítési faktor becsléseknek legalább hét évet felölelő történeti adatokon kell alapulniuk, legalább egy adatforrás esetében. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározó jellegűek, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.

Lakossági kitettségek

93. A (88) bekezdéstől eltérve, a hitelintézetek a jövőbeli igénybevételeket a hitelegyenértékesítési faktorjaikban vagy LGD becsléseikben mutathatják ki.

94. A hitelegyenértékesítési faktor becsléseknek legalább öt évet felölelő múltbeli adatokon kell alapulniuk. A (86) bekezdéstől eltérve, a hitelintézetnek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítani a múltbeli adatoknak, ha bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy a friss adatok a veszteségi rátának jobb előrejelzői.

2.2.4. A garanciák és hitelderivatívák értékelésének minimumkövetelményei

Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal, és központi bankokkal szembeni olyan kitettségek, ahol saját LGD becsléseket alkalmaznak, és lakossági kitettségek.

95. A (96)-(103) bekezdésben szereplő követelmények nem alkalmazhatóak az intézmények és központi kormányzatok, valamint központi bankok által nyújtott garanciák esetében, ha a hitelintézet engedélyt kapott arra, hogy a 78-83. cikk szabályait alkalmazza az ilyen intézményekkel szembeni kitettségeknél. Ebben az esetben a 90-93. cikk követelményeit kell alkalmazni.

96. Lakossági garanciák esetében ezeket a követelmények kell alkalmazni a kitettségek kategóriákba és poolokba sorolásánál, valamint a PD értél becslésénél.

Elismert garanciavállalók és garanciák

97. A hitelintézeteknek világosan meghatározott kritériumokkal kell rendelkezniük a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása során elismert garanciát vállalók típusaira vonatkozólag.

98. Elismert garanciavállalók esetében ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint amelyeket a (18)-(30) bekezdésben határoztak meg az ügyfelekre vonatkozóan.

99. A garanciát írásba kell foglalni, azt a garanciavállaló nem mondhatja fel, addig kell hatályosnak lennie, amíg a kötelezettségvállalásnak teljes mértékben eleget nem tesznek (az összeg és a garancia futamidejének vonatkozásában), valamint jogilag érvényesíthetőnek kell lennie a garanciavállalóval szemben azon a joghatósági területen, ahol a garanciát vállaló olyan lefoglalható vagyontárgyakkal rendelkezik, amelyekre vonatkozóan az ítélet érvényesíthető. Az illetékes hatóságok jóváhagyása mellett elismerhetőek olyan garanciák, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén a garanciavállalót nem kötelezik teljesítésre (feltételes garanciák). A hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy a kategóriába vagy poolba sorolás kritériumai a kockázatcsökkentési hatás lehetséges romlását megfelelő módon kezelik.

Módosíthatósági kritériumok

100. A hitelintézetnek egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkeznie a kategóriák, poolok vagy LGD becslések módosításához, illetve a lakossági, és az elismert vásárolt követelések esetében a kitettségek kategóriákba vagy poolokba történő besorolási folyamatára vonatkozóan ahhoz, hogy kimutassa a garanciák hatását a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításában. Ezeknek a kritériumoknak meg kell felelniük a (18)-(30) bekezdésben meghatározott minimumkövetelményeknek.

101. A kritériumoknak valószerűnek és intuitívnak kell lenniük. Ezeknek a kritériumoknak meg kell ragadniuk a garanciát vállaló képességét és szándékát a garancia teljesítésére, a garanciát vállaló általi kifizetések időzítését, a garanciát vállaló garancia szerinti teljesítése és az adós fizetőképessége közti korrelációs szintet, valamint az ügyfél számára fennmaradó reziduális kockázat mértékét.

Hitelderivatívák

102. A garanciákra vonatkozó, e részben meghatározott minimumkövetelmények alkalmazandók az egyedi címzettek hitelderivatíváira is. A hitelderivatíva alapul szolgáló kötelezettsége és a szóban forgó ügylet közti eltéréssel, vagy egy hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapításához alkalmazott ügylettel kapcsolatban a VIII. melléklet 2. részének (20) bekezdésében meghatározott követelményeket kell alkalmazni. A lakossági kitettségek és elismert vásárolt követelések esetében ezt a bekezdést kell alkalmazni a kitettségek kategóriákba vagy poolokba sorolási folyamatára is.

103. A kritériumoknak ki kell térniük a hitelderivatíva fizetési struktúrájára, és szigorú módon kell értékelniük annak a megtérülések szintjére és időzítésére gyakorolt hatását. A hitelintézetnek fontolóra kell vennie, hogy a reziduális kockázat egyéb formái milyen mértékig maradnak meg.

2.2.5. Vásárolt követelések minimumkövetelményei

Jogbiztonság

104. Az ügylet struktúrájának biztosítania kell, hogy a hitelintézet minden előrelátható körülmény közepette megőrizze a követelésekből származó készpénzbevétel fölötti ellenőrzését és tulajdonjogát. Amennyiben az ügyfél közvetlenül az eladónak vagy az állománykezelőnek teljesít kifizetést, a hitelintézetnek rendszeresen ellenőriznie kell, hogy a kifizetéseket teljes egészében továbbítják, és hogy azok megfelelnek a szerződésben vállalt feltételeknek. Állománykezelő azt az intézményt jelenti, amely a vásárolt követelések egy poolját vagy az alapul szolgáló hitelkitettségeket napi alapon kezeli. A hitelintézeteknek rendelkezniük kell eljárásokkal, amelyek biztosítják a követelések és készpénzbevételek tulajdonjogát olyan csődeljárásokkal és jogi igényekkel szemben, amelyek jelentősen hátráltathatják a hitelnyújtó számára a követelések likviddé tételét vagy átruházását, illetve a készpénzbevételek fölötti ellenőrzés megőrzését.

A felügyeleti rendszerek hatékonysága

105. A hitelintézeteknek mind a vásárolt követelések minőségét, mind az eladó és állománykezelő pénzügyi helyzetét felügyelniük kell. Különösen:

a)      A hitelintézetnek értékelnie kell a vásárolt követelések, valamint az eladó, és az állománykezelő pénzügyi helyzete közötti korrelációt, és rendelkeznie kell vészhelyzetek ellen védelmet nyújtó belső szabályzatokkal és eljárásokkal, beleértve az egyes eladók és állománykezelők belső kockázatminősítési besorolására szolgáló eljárásokat.

b)      A hitelintézetnek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az eladó és az állománykezelő elismerhetőségének meghatározására. A hitelintézetnek vagy megbízottjának rendszeres, az eladókra és állománykezelőkre vonatkozó felülvizsgálatot kell végeznie annak érdekében, hogy ellenőrizze az eladó vagy állománykezelő jelentéseinek pontosságát, felderítse a csalásokat vagy működési gyengeségeket, és ellenőrizze az eladó hitelezésre vonatkozó szabályzatainak minőségét, illetve az állománykezelő követelés-beszedésre vonatkozó szabályzatait és eljárásait. A felülvizsgálatok eredményeit dokumentálni kell.

c)      A hitelintézetnek értékelnie kell a vásárolt követelés-poolok jellemzőit, beleértve az előlegen felüli kifizetéseket, az eladó múltbeli elmaradásaival kapcsolatos információkat, nem teljesítő hiteleket, a nem teljesítő hitelekre elszámolt értékvesztést, fizetési feltételeket és potenciális ellenszámlákat.

d)      A hitelintézetnek hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük az egyes ügyfélkoncentrációk vásárolt követelés-poolokon belüli és a poolok közti összegzett alapon történő felügyeletére.

e)      A hitelintézetnek gondoskodnia kell arról, hogy az állománykezelőtől időben és megfelelően részletezve kapja meg a követelések elévüléséről és behajthatóságáról szóló jelentéseket ahhoz, hogy biztosítani tudja a hitelintézet elismerhetőségi kritériumainak és előlegfizetési politikáit vezérlő, vásárolt követeléseknek való megfelelést, valamint ahhoz, hogy hatékony eszközt biztosítson az eladó értékesítési feltételeinek és a behajtható összeg változásainak felügyeletére és jóváhagyására.

Hitelbehajtási rendszerek hatékonysága

106. A hitelintézetnek rendelkeznie kell rendszerekkel és eljárásrendekkel, amelyek alkalmazásával az eladó pénzügyi helyzetében és a vásárolt követelések minőségében bekövetkező romlást már korai fázisban észlelni tudják, és a felmerülő problémákat kezdeményező módon kezelik. A hitelintézeteknek elsősorban egyértelmű és hatékony szabályzatokkal, eljárásokkal és információs rendszerekkel kell rendelkezniük a szerződésszegések felügyeletéhez, és egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük jogi lépések kezdeményezésére, valamint a problémás vásárolt követelések kezelésére.

A biztosíték, hitel rendelkezésre tartás és készpénz ellenőrzésére szolgáló rendszerek hatékonysága

107. A hitelintézetnek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a vásárolt követelések, hitel és készpénz ellenőrzésére vonatkozóan. Az írásos, belső szabályzatoknak elsősorban a követelésvásárlási program összes lényeges elemét kell meghatározniuk, beleértve az előlegezési arányokat, elismert biztosítékokat, szükséges dokumentációt, koncentrációs határértékeket, valamint a készpénzbevételek kezelésének módját. Ezeknek az elemeknek megfelelő módon kell figyelembe venniük az összes vonatkozó és lényeges tényezőt, beleértve az eladó és állománykezelő pénzügyi helyzetét, a kockázatok koncentrációját és a vásárolt követelések minőségének trendjeit, az eladó ügyfélbázisát, valamint azokat a belső rendszereket, amelyek biztosítják, hogy kifizetés csak pontosan meghatározott biztosítékok és dokumentáció ellenében történjen.

A hitelintézet belső szabályzatainak és eljárásainak való megfelelés

108. A hitelintézetnek hatékony belső folyamattal kell rendelkeznie az összes belső szabályzatnak és eljárásnak való megfelelés értékelésére. Az eljárásnak magában kell foglalnia a hitelintézet követelésvásárlási programja összes kritikus fázisának rendszeres ellenőrzését, a feladatok elkülönítésének vizsgálatát először az eladó és az állománykezelő valamint az ügyfél értékelése között, másodszor az eladó és az állománykezelő értékelése között, valamint az eladó és állománykezelő helyi ellenőrzése és a "back office" műveletek értékelése között, különösen összpontosítva a képzettségre, tapasztalatra, a dolgozói létszámára és a támogató automatizálási rendszerekre.

3. Belső becslések jóváhagyása

109. A hitelintézeteknek megbízható rendszereket kell működtetniük a minősítési rendszerek és eljárások pontosságának és következetességének jóváhagyására, illetve az összes, releváns kockázati paraméter becslésére. A hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy a belső jóváhagyási folyamat lehetővé teszi a belső minősítési és kockázatbecslési rendszerek teljesítményének következetes és hiteles értékelését.

110. A hitelintézeteknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a tényleges nemteljesítési arányt a becsült PD értékekkel minden kategória esetében, és amennyiben a tényleges nemteljesítési arányok az adott kategóriasávon kívül esnek, a hitelintézeteknek különösen az eltérés okait kell elemezniük. A saját LGD becsléseket és hitelegyenértékesítési faktorokat alkalmazó hitelintézeteknek ugyancsak el kell végezniük ezeknek a becsléseknek a hasonló elemzését. Az ilyen jellegű összehasonlításoknak a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználniuk. A hitelintézetnek dokumentálnia kell az ilyen összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer frissíteni kell.

111. A hitelintézeteknek egyéb mennyiségi jóváhagyási eszközöket, valamint a releváns, külső adatforrásokat szembeni összehasonlításokat is kell alkalmazniuk. Az elemzésnek a portfoliónak megfelelő, rendszeresen frissített és jelentős megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. A hitelintézetek minősítési rendszerek teljesítményére vonatkozó belső értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelnie.

112. A mennyiségi jóváhagyásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben koherensnek kell lenniük. A becslési és jóváhagyási módszerekben és adatokban (mind a felölelt adatforrásokban és időszakokban) bekövetkező változásokat dokumentálni kell.

113. A hitelintézeteknek megbízható belső előírásokat kell alkalmazniuk az olyan helyzetekre, ahol a tényleges PD, LGD, hitelegyenértékesítési faktor és – amennyiben az elvárt EL értéket alkalmazzák – a teljes veszteség értéke és a becslések közti különbségek elég jelentőssé válnak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a becslések érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat és a nemteljesítési értékek hasonló szisztematikus változékonyságait. Amennyiben a tényleges értékek továbbra is magasabbak a várható értékeknél, a hitelintézeteknek ennek megfelelően felfelé kell korrigálniuk a becsléseket, hogy azok a tényleges nemteljesítési és veszteségi értékeket tükrözzék.

4. A kockázattal súlyozott kitettségérték részvénykitettségekre történő kiszámítása belső modell módszerrel 4.1. A tőkekövetelmény és kockázat mennyiségi meghatározása

114. A hitelintézeteknek az alábbi előírásokat kell teljesíteniük a tőkekövetelmények kiszámításakor:

a)      A potenciális veszteség becslésének megbízhatónak kell lennie a hitelintézet adott befektetéseinek hosszú távú kockázati profilját befolyásoló kedvezőtlen piaci fejleményekkel szemben. A bevétel elosztásának megjelenítésére szolgáló adatoknak a leghosszabb olyan mintavételezési időszakot kell tükrözniük, amelyre vonatkozóan olyan adatok állnak rendelkezésre, amelyek alkalmasak a hitelintézet vonatkozó részvénykitettségei kockázatprofiljának bemutatására. A felhasznált adatoknak elégségeseknek kell lenniük ahhoz, hogy szigorú, statisztikailag megbízható és megbízható veszteségbecslést nyújtsanak, amely nem kizárólag szubjektív vagy értékítéleten alapuló megfontolásokra támaszkodik. A hitelintézeteknek bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok számára, hogy az alkalmazott sokk a potenciális veszteségek szigorú becslését eredményezi egy hosszú távú piaci vagy üzleti ciklusra vonatkozóan. A hitelintézetnek a rendelkezésre álló adatok empirikus elemzését számos tényezőn alapuló korrekciókkal kell kombinálnia ahhoz, hogy a modell alkalmazásával kielégítően valósághű és szigorú eredményeket kapjanak. A negyedéves veszteségek becslésére szolgáló kockáztatott érték (VaR) modellek megalkotásakor a hitelintézetek negyedéves időszak adatait használhatják, illetve rövidebb időtartam alatt gyűjtött adatokat is használhatnak, ha azokat empirikus bizonyítékok és jól kidolgozott dokumentált eljáráson és elemzésen alapuló, analitikailag megfelelő módszerrel a negyedéves adatokkal egyenértékűvé alakítják. Ez a módszer szigorú módon, időben következetesen alkalmazandó. Amennyiben csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre vonatkozó adat, a hitelintézetnek megfelelő biztonsági különbözetet kell hagynia.

b)      A használt modelleknek megfelelő módon kell megragadniuk az összes lényeges, a részvényhozamban megtestesülő kockázatot, beleértve mind az általános piaci kockázatot, mind pedig a hitelintézet részvényportfoliójának egyedi kockázati kitettségét. A belső modelleknek megfelelő magyarázatot kell adniuk a múltbeli árváltozásokra, és meg kell ragadniuk mind a lehetséges koncentráció nagyságát, mind az összetételét érintő változásokat, és kedvezőtlen piaci környezettel szemben is megbízhatónak kell lenniük. A becsléshez használt adatok által képviselt kockázati kitettségek körének szorosan megfeleltethetőnek vagy legalább összehasonlíthatónak kell lennie a hitelintézet részvénykitettségei esetében alkalmazottakkal.

c)      A belső modellnek megfelelőnek kell lennie a hitelintézet részvényportfoliója kockázati profiljához és komplexitásához. Amennyiben a hitelintézet jelentős olyan befektetésekkel rendelkezik, amelyek értéke erősen nem lineáris természetű, a belső modelleket úgy kell megtervezni, hogy azok megfelelően ragadják meg az ilyen jellegű eszközökhöz kapcsolódó kockázatokat.

d)      Az egyes pozíciók közvetett hatásoknak, piaci mutatóknak és kockázati faktoroknak való megfeleltetésének érthetőnek, intuitívnek és koncepcionálisan megbízhatónak kell lennie.

e)      A hitelintézeteknek empirikus elemzéssel kell bizonyítaniuk kockázati faktoraik megfelelőségét, ideértve azon képességüket is, hogy fedezzék mind az általános, mind az egyedi kockázatokat is.

f)       A részvénykitettségekből származó eredmény volatilitására vonatkozó becsléseknek magukban kell foglalniuk a releváns és rendelkezésre álló adatokat, információt és módszereket. Függetlenül felülvizsgált belső adatokat vagy külső forrásokból (beleértve a közös adatokat is) származó adatokat kell felhasználni.

g)      Egy alapos és átfogó jellegű stressz tesztelési programot is létre kell hozni.

4.2. Kockázatkezelési és ellenőrzési folyamat

115. A tőkekövetelmény megállapítása céljára szolgáló belső modellek kidolgozására és használatára vonatkozóan a hitelintézeteknek meg kell határozniuk azokat a szabályzatokat, eljárásokat és ellenőrzési módszereket, amelyek a modell és a modellezési folyamat integritását biztosítják. Ezeknek a szabályzatoknak, eljárások és ellenőrzési módszereknek az alábbiakra kell kitérniük:

a)      A belső modell teljes integrációja a hitelintézet általános vezetői információs rendszerébe, valamint a banki könyvekben szereplő részvényportfolió kezelésébe. A belső modelleket teljes egészében integrálni kell a hitelintézet kockázatkezelési infrastruktúrájába, ha ezeket különösen az alábbiakban alkalmazzák: a részvényportfolió teljesítményének mérése és értékelése (beleértve a kockázattal korrigált teljesítményt is), a gazdasági tőkének a részvénykitettségekhez történő allokációja, valamint az általános tőkekövetelmények és a befektetés-kezelési folyamat értékelése.

b)      A bevezetett, a belső modellezési eljárás minden elemének rendszeres és független felülvizsgálata, beleértve a modellek módosításának jóváhagyását, az adatok modellekbe táplálását, valamint a modelleredmények felülvizsgálatát, mint a kockázatszámítás közvetlen ellenőrzését biztosító vezetői rendszereket, eljárásokat és ellenőrző funkciókat. Ezeknek a felülvizsgálatoknak értékelniük kell a modell bemeneti adatinak és a kapott eredmények pontosságát, teljességét és megfelelőségét, valamint az ismert gyengeségekkel kapcsolatos potenciális hibák határok közé szorítására, valamint a modell ismeretlen gyengeségeinek azonosítására kell összpontosítaniuk. Az ilyen jellegű felülvizsgálatokat belső, független részlegnek vagy független külső harmadik félnek kell végeznie.

c)      A befektetési korlátok és a részvénykitettségek kockázati kitettségeinek felügyeletére szolgáló megfelelő rendszerek és eljárások.

d)      A modell megtervezéséért és alkalmazásáért felelős részlegeknek funkcionálisan függetlennek kell lennie azoktól az részlegektől, amelyek az egyéni befektetések kezeléséért felelősek.

e)      A modellezési folyamat bármely szempontjáért felelő feleknek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük. A vezetőségnek elégséges szakképzett és kompetens erőforrást kell biztosítania a modellezési funkcióhoz.

4.3. Jóváhagyás és dokumentáció

116. A hitelintézeteknek megbízható rendszerrel kell rendelkezniük belső modelljeik és modellezési folyamataik pontosságának és következetességének jóváhagyására. A belső modellek és modellezési folyamat, valamint a jóváhagyás minden lényeges elemét dokumentálni kell.

117. A hitelintézeteknek a belső jóváhagyási folyamatot a belső modellek és eljárások teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelésére kell használniuk.

118. A mennyiségi jóváhagyásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben következeteseknek kell lenniük. A módszerek és adatok (mind az adatforrások, mind a felölelt időszakok) becslési és jóváhagyási változásait dokumentálni kell.

119. A hitelintézeteknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk az aktuális részvény hozamokat (a realizált és nem realizált nyereség és veszteség alapján) a modellezett becslésekkel. Az ilyen összehasonlításoknak a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználniuk. A hitelintézetnek dokumentálnia kell az összehasonlítások során alkalmazott módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer aktualizálni kell.

120. A hitelintézeteknek egyéb mennyiségi jóváhagyási eszközöket, valamint külső adatforrásokkal való összehasonlítást kell alkalmazniuk. Az elemzésnek a portfoliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a releváns megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. A hitelintézetek által a modelljeik teljesítményének mérésére alkalmazott belső minősítési rendszerek értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelniük.

121. A hitelintézeteknek megbízható belső előírásokkal kell rendelkezniük azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a tényleges részvényhozam összehasonlítása a modellbecslésekkel megkérdőjelezi maguknak a becsléseknek vagy a modelleknek az érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat, illetve a részvényhozammal kapcsolatos hasonló, szisztematikus változékonságokat. Minden, belső modellekkel kapcsolatos, a modellek felülvizsgálata által eredményezett, módosítást dokumentálni kell, és azoknak meg kell felelniük a hitelintézet modellek felülvizsgálatára vonatkozó előírásainak.

122. A belső modellt és modellezési folyamatot, beleértve a modellezésben résztvevő felek felelősségi körét, illetve a modell jóváhagyását és a modellek felülvizsgálatára vonatkozó folyamatot dokumentálni kell.

5. vállalatirányítás és -ellenőrzés 5.1. Vállalatirányítás

123. A minősítési és becslési eljárás minden szempontját a hitelintézet igazgatóságának vagy annak egy kijelölt bizottságának, és az ügyvezetésének kell jóváhagynia. E feleknek általánosságban ismerniük kell a hitelintézet minősítési rendszereit, valamint részletesen kell ismerniük a kapcsolódó vezetői jelentéseket.

124. Az ügyvezetésnek értesítenie kell az igazgatóságot vagy annak kijelölt bizottságát az összes olyan lényeges változásról vagy a meghatározott szabályzatoktól való eltérésről, amelyek lényegesen befolyásolják a hitelintézet minősítési rendszereinek működését.

125. Az ügyvezetésnek alaposan ismernie kell a minősítési rendszerek felépítését és működését. Az ügyvezetésnek folyamatosan biztosítania kell a minősítési rendszerek megfelelő működését. Az ügyvezetést rendszeresen tájékoztatni kell a hitelintézet kockázatellenőrzési részlegének teljesítményéről, a fejlesztésre szoruló területekről, valamint a korábban meghatározott hiányosságok felszámolására hozott erőfeszítések megvalósulásáról.

126. A hitelintézet hitelkockázat-profilja belső minősítésen alapuló elemzésének az említett felek részére történő vezetői jelentéstétel lényeges részét kell képeznie. A jelentéseknek tartalmazniuk kell legalább az egyes kategóriák kockázatprofilját, a kategóriák közti váltást, a releváns paraméterek kategóriánkénti becslését, valamint a tényleges nemteljesítési ráta, a saját LGD és hitelegyenértékesítési faktor becsléseknek a stressz teszt eredményeivel történő összehasonlítását. A jelentéstétel gyakoriságának az információ jelentőségétől és típusától, valamint a címzett beosztásától kell függnie.

5.2. Hitelkockázat ellenőrzése

127. A hitelkockázatot ellenőrző részlegnek függetlennek kell lennie a kitettségek megnyitásáért és megújításáért felelős személyi és vezetői funkcióktól, és közvetlenül az ügyvezetésnek tartozik beszámolással. Ez a részleg felelős a minősítési rendszerek kialakításáért vagy kiválasztásáért, végrehajtásáért, felvigyázásáért és azok teljesítményéért. A részlegnek rendszeresen kell a minősítési rendszerek eredményeivel kapcsolatos jelentéseket készíteni és elemezni.

128. A hitelkockázatot ellenőrző részleg(ek) felelősségi területeinek az alábbiakat kell magukban foglalniuk:

a)      A kategóriák és poolok tesztelése és felügyelete;

b)      A hitelintézet minősítési rendszereiről szóló összefoglaló jelentések készítése és elemzése;

c)      Eljárások végrehajtása annak ellenőrzésére, hogy a kategória- és pool-meghatározásokat következetesen alkalmazzák a különböző szervezeti részlegekben és földrajzi területeken;

d)      A minősítési eljárással kapcsolatos módosítások felülvizsgálata és dokumentálása, a változtatás indoklását is beleértve;

e)      A minősítési kritériumok felülvizsgálata annak érdekében, hogy felmérjék, azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot. A minősítési rendszerek, kritériumok és az egyes minősítési paraméterek változását dokumentálni és archiválni kell.

f)       Aktív részvétel a minősítési eljárásban alkalmazott modellek kialakításában vagy kiválasztásában, azok végrehajtásában és jóváhagyásában;

g)      A minősítési eljárásban alkalmazott modellek felvigyázása és felügyelete;

h)      A minősítési eljárásban alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálata és módosítása.

129. A 128. cikktől eltérve, az (57) és (58) bekezdés szerinti közös adatokat alkalmazó hitelintézetek a következő feladatokat szervezhetik ki:

a)      A kategóriák és poolok tesztelésére és felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása;

b)      A hitelintézet minősítési rendszereivel kapcsolatos összefoglaló jelentések készítése és elemzése;

c)      A minősítési kritériumok felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása annak értékelésére, hogy azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot;

d)      A minősítési eljárásban, kritériumokban vagy egyéni minősítési paraméterekben bekövetkező változások dokumentálása;

e)      A minősítési eljárásban használt modellek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó információk létrehozása.

Az e bekezdést alkalmazó hitelintézeteknek biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok minden, a minimumkövetelményeknek való megfelelés vizsgálatához szükséges, a harmadik féltől származó vonatkozó információhoz hozzáférjenek, valamint, hogy az illetékes hatóságok olyan mértékben végezhessenek helyszíni vizsgálatokat, mint ahogy azt a hitelintézeten belül tennék.

5.3. Belső ellenőrzés

130. A belső ellenőrzéseknek legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk a hitelintézet minősítési rendszereit és működését, beleértve a hitelezési funkció működését, valamint a PD, LGD, EL értékek, és a hitelegyenértékesítési faktorok becslését is. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie az alkalmazandó minimumkövetelmények teljesítésére is.

VIII. MELLÉKLET – A hitelkockázat mérséklése 1 rész - Elismerhetőség

1. Ez a rész a hitelkockázat mérséklés elismerhető formáit határozza meg a 92. cikk alkalmazásában.

2. E melléklet alkalmazásában:

A “fedezett kölcsönügylet” olyan ügylet, ami olyan biztosítékkal fedezett kitettséget eredményez, amely nem tartalmaz a hitelintézetet gyakori pótfizetés-beszedési joggal felruházó rendelkezést.

A “tőkepiac vezérelt ügylet” olyan ügyletet jelent, ami olyan biztosítékkal fedezett kitettséget eredményez, amely a hitelintézetet gyakori pótfizetés-beszedési joggal felruházó rendelkezését tartalmazza.

1. Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet 1.1. Mérlegen belüli nettósítás

3. Elismerhető a hitelintézet és ügyfelei közötti kölcsönös követelések mérlegen belüli nettósítása.

4. Az (5) bekezdés sérelme nélkül az elismerhetőség a hitelintézet és ügyfelei közötti kölcsönös készpénzegyenlegekre korlátozódik. Mérlegen belüli nettósítási megállapodás eredményeként csak a hitelnyújtó hitelintézet kölcsönei és betétei esetében módosítató a kockázattal súlyozott kitettségérték, illetve adott esetben a várható veszteség érték.

1.2. Repóügyletekre és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások

5. A 3. rész szerinti pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó hitelintézetek elismerhetik a visszavásárlási ügyleteket érintő kétoldalú nettósítási szerződések, az értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, és/vagy a ügyféllel kötött tőkepiac vezérelt ügyletek hatásait. A 93/6/EGK irányelv II. mellékletének sérelme nélkül, annak érdekében, hogy a felhasznált biztosítékot és az ilyen szerződés keretében kölcsönzött értékpapírokat vagy árukat elismerjék, ezeknek meg kell felelniük a (7)-(11) bekezdésben a biztosítékokra meghatározott elismerhetőségi követelményeknek.

1.3. Biztosíték

6. Amennyiben az alkalmazott hitelkockázat mérséklési módszer a hitelintézetnek az eszközök likvidálására vagy megtartására szóló jogán alapul, az elismerhetőség attól függ, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértéket és, adott esetben, a várható veszteség értékét a 78-83. vagy 84-89. cikknek megfelelően számítják-e ki. Az elismerhetőség attól függ továbbá, hogy a 3. rész alapján a pénzügyi biztosíték egyszerű módszerét vagy a pénzügyi biztosíték összetett módszerét alkalmazzák. Repóügyeletekkel és az értékpapírok kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekkel kapcsolatban az elismerhetőség attól is függ, hogy az ügyletet a nem kereskedési vagy a kereskedési könyvben tartják-e nyílván.

1.3.1. Megközelítésektől és módszerektől független elismerhetőség

7. Bármely megközelítéstől és módszertől függetlenül a következő pénzügyi tételek elismerhető biztosítéknak tekinthetők:

a)      A hitelnyújtó hitelintézetnél található készpénzbetét, vagy betétjellegű okirat.

b)      Központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy, a 78-83. cikk alkalmazásában elismert külső hitelminősítő intézmény vagy exporthitel hivatal által készített olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az illetékes hatóság legalább a 4. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határozott meg a központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint.

c)      Intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az illetékes hatóság legalább a 3. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határozott meg a hitelintézetekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint.

d)      Egyéb intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az illetékes hatóság legalább a 3. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint.

e)      Elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkező, rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek hitelminősítését az illetékes hatóság legalább a 3. hitelminősítési besorolásnak megfelelőként határozta meg a rövid távú kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint.

f)       Részvények vagy átváltható kötvények, amelyek egy főbb tőzsdei indexben szerepelnek

g)      Arany

A b) albekezdés alkalmazásában a “központi kormányok vagy központi bankok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” közé az alábbiak tartoznak:

i.       regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket azzal a központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelnek, amelynek joghatósága alá a VI. melléklet alapján tartoznak;

ii.      olyan multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 78-83. cikk szerint 0% kockázati súlyt alkalmaznak.

iii.     olyan nemzetközi szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 78-83. cikk szerint 0% kockázati súlyt alkalmaznak.

A c) albekezdés alkalmazásában az “intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” közé az alábbiak tartoznak

i.       regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kivéve azokat a kitettségeket, amelyeket a 78-83. cikk szerint azon központi kormányzatokkal kitettségként kezelnek, amelynek joghatósága alá tartoznak;

ii.      állami szektorbeli intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 78-83. cikk szerint hitelintézetekkel szembeni kitettségekként kezelnek;

iii.     multilaterális bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kivéve azokat, amelyekre vonatkozóan 0% kockázati súlyt alkalmaznak;

8. Intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek nem rendelkeznek egy elismert külső hitelminősítő intézmény általi hitelminősítéssel, elismert biztosítékként ismerhetők el, ha eleget tesznek az alábbi kritériumoknak:

a)      azokat elismert tőzsdén jegyzik;

b)      nem alárendelt tartozásnak minősülnek;

c)      a kibocsátó intézmény összes többi, megegyező szenioritású, elismert külső hitelminősítő intézmény általi hitelminősítéssel rendelkező kibocsátása olyan minősítéssel rendelkezik, amelyet az illetékes hatóságok legalább a 3. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határoztak meg az intézményekkel szembeni kitettségek vagy a rövid távú kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint.

d)      a hitelnyújtó hitelintézet nem rendelkezik olyan információval, amely azt sugallná, hogy a kibocsátás a c) albekezdésben meghatározottnál alacsonyabb hitelminősítést indokolna;

e)      a hitelintézet bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy az eszköz piaci likviditása elégséges e célokra.

9. Kollektív befektetési formák egységei elismerhető biztosítéknak tekinthetőek, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a)      azok nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek;

b)      a kollektív befektetési forma a (7) és (8) bekezdés szerint elismerhető eszközökbe történő befektetésekre korlátozódik.

Származtatott eszközök kollektív befektetési formák általi használata (vagy lehetséges használata) a megengedett befektetések fedezetére nem gátolja meg a kollektív befektetési formák egységeinek elismerését.

10. A (7) bekezdés b)-e) pontjainak értelmében, amennyiben egy értékpapír kettő, elismert külső hitelminősítő intézmények által készített hitelminősítéssel rendelkezik, a kevésbé kedvező minősítést kell alkalmazni. Abban az esetben, ha egy értékpapír több mint két különböző, elismert külső hitelminősítő intézmények által készített hitelminősítéssel rendelkezik, a két legkedvezőbb hitelminősítést kell alkalmazni. Ha a két legkedvezőbb minősítés eltér egymástól, akkor a kettő közül a kedvezőtlenebbet kell alkalmazni.

1.3.2. További elismerhetőség a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint

11. A (7)-(10) bekezdésben meghatározott biztosítékokon kívül, amennyiben egy hitelintézet a 3. rész szerinti pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazza, a következő pénzügyi tételek ismerhetők el elismert biztosítékként:

a)      Részvények vagy átváltható kötvények, amelyek nem szerepelnek főbb tőzsdei indexben, de kereskedésük elismert tőzsdén folyik.

b)      Kollektív befektetési formák egységei, ha azok megfelelnek az alábbi feltételeknek :

i.       nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek; és

ii.      a kollektív befektetési forma a (7) és (8) bekezdés szerint elismerhető eszközökbe, illetve e bekezdés a) pontjában felsorolt tételekbe történő befektetésekre korlátozódik.

Derivatívák kollektív befektetési formák általi használata (vagy lehetséges használata) a megengedett befektetések fedezetére nem gátolja meg a kollektív befektetési formák egységeinek elismerését.

1.3.3. További elismerhetőség a 84-89. cikk szerinti számításokhoz

12. Amennyiben egy hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteség értékét a 84-89. cikkben meghatározott módszer szerint számítja ki, a fent említett biztosítékokon kívül a (13)-(22) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket is alkalmazni kell.

a)       Ingatlanfedezet

13. Az a lakóingatlan, amelyben annak tulajdonosa lakik vagy lakni fog, vagy amelyet a tulajdonos kiad vagy ki fog adni, valamint a kereskedelmi célú ingatlanok, úgymint irodák és egyéb kereskedelmi helységek, elismert fedezetnek tekinthetők, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a)      Az ingatlan értéke nem függ lényegesen az ügyfél hitelminőségétől. Ez a követelmény nem zárja ki az olyan eseteket, amikor kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják az ingatlan értékét és az ügyfél teljesítőképességét;

b)      Az ügyfél kockázata nem függ lényegesen az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől, hanem az ügyfél más forrásokból történő adósság-visszafizetési képességétől. Az eszköz visszafizetése önmagában nem függ lényegesen semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;

14. A hitelintézetek ezen kívül elismert fedezetként kezelhetik a finn lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi hasonló jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett kitettségeket olyan lakóingatlannal kapcsolatban, amelyben a hitelfelvevő lakik, lakni fog vagy bérbe ad vagy bérbe fog adni, feltéve, ha az említett feltételek teljesülnek.

15. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik hitelintézeteik részére, hogy elismert fedezetként kezeljék a finn lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi hasonló jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett kitettségeket olyan kereskedelmi célú ingatlannal kapcsolatban, ahol az említett feltételek teljesülnek.

16. Az illetékes hatóságok mentesíthetik hitelintézeteiket a (13) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek teljesítése alól az adott tagállam területén található lakóingatlannal fedezett kitettségek esetében, feltéve, hogy az illetékes hatóságok bizonyítékokkal rendelkeznek arra nézve, hogy az érintett piacok fejlettek, hosszú múltra tekintenek vissza, és olyan veszteségi arányszámokkal rendelkeznek, amelyek eléggé alacsonyak ahhoz, hogy indokolttá tegyék az ilyen elbírálást. Ez nem gátolja meg a tagállamok e mentességet nem alkalmazó illetékes hatóságait abban, hogy egy másik tagállamban elismert lakóingatlant fedezetként ismerjenek el e mentesség értelmében. A tagállamoknak nyilvánosságra kell hozniuk e mentesség alkalmazását.

17. Az illetékes hatóságok mentesíthetik intézményeiket a (13) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek teljesítése alól az adott tagállam területén található kereskedelmi célú ingatlannal fedezett kitettségek esetében, feltéve, hogy az illetékes hatóságok bizonyítékokkal rendelkeznek arra nézve, hogy az érintett piacok fejlettek, hosszú múltra tekintenek vissza, és a kereskedelmi célú ingatlannal fedezett hitelekből származó veszteségi arányszámok teljesítik a következő feltételeket:

a)      a piaci érték legfeljebb 50 %-a (vagy amennyiben alkalmazható és alacsonyabb, a hitelbiztosítéki érték legfeljebb 60 %-a) nem haladja meg egy adott évben kinnlevő, kereskedelmi célú ingatlannal fedezett hitelek 0,3%-át.

b)      a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelekből eredő összesített veszteség nem haladja meg egy adott évben a kinnlevő hitelek 0,5 %-át.

18. Ha az említett feltételek bármelyike nem teljesül egy adott évben, az itt leírt kezelési mód alkalmazását addig kell szüneteltetni, amíg a feltételek egy következő évben nem teljesülnek.

19. Egy tagállam (17) bekezdésben szerepelő mentességet nem alkalmazó illetékes hatóságai elismerhetnek egy másik tagállamban az említett mentesség értelmében fedezetként elismert kereskedelmi célú ingatlant.

b)       Követelések

20. Az illetékes hatóságok fedezetként ismerhetik el azokat a legfeljebb egy év eredeti lejáratú kereskedelmi ügylethez vagy ügyletekhez kapcsolódó követeléseket. Az elismert követelések nem foglalják magukban az értékpapírosításhoz, nem befolyásoló részesedéshez vagy hitelderivatívákhoz vagy kapcsolt felek által birtokolt összegekhez kapcsolódó követeléseket.

c)       Egyéb dologi biztosítékok

21. Az illetékes hatóságok biztosítékként ismerhetnek el a (13)-(19) bekezdésben említett típusoktól eltérő dologi tételeket, ha megbizonyosodnak az alábbiakról:

a)      léteznek likvid piacok a biztosítékok gyors és gazdaságilag hatékony értékesítésére; és

b)      jól meghatározott, nyilvánosan hozzáférhető piaci árak állnak rendelkezésre a biztosítékra vonatkozóan. Az intézménynek bizonyítania kell, hogy a biztosítékok értékesítésekor kapott nettó ár nem tér el lényegesen az említett piaci áraktól.

d)      Lízing

22. A 3. rész (73) bekezdésére is figyelemmel, amennyiben teljesülnek a 2. rész (11) bekezdésében foglalt követelmények, az olyan ügyletekből származó kitettségeket, ahol egy hitelintézet ad lízingbe ingatlant harmadik félnek, az adott típusú lízingelt ingatlannal fedezett kölcsönként kell kezelni.

1.4. Egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet 1.4.1. Készpénzbetét vagy egy harmadik fél intézményénél található betétjellegű okiratok.

23. Harmadik fél intézménynél nem letétkezelői megállapodás révén, a hitelnyújtó intézet zálogjogával terhelten elhelyezett készpénzbetét vagy betétjellegű okiratok elismert hitelkockázati fedezetnek tekinthetőek.

1.4.2. Életbiztosítási kötvények, amelyek kedvezményezettje a hitelnyújtó hitelintézet

24. Az életbiztosítási kötvények elismert hitelkockázati fedezetként tekinthetőek, ha a kedvezményezett a hitelnyújtó bank.

1.4.3. Kérésre visszavásárolt intézményi értékpapírok

25. Harmadik fél intézmény által kibocsátott értékpapírok, amelyeket kérésre az illető intézmény visszavásárol, hitelkockázati fedezetként ismerhetők el.

2. Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet 2.1. Fedezetet nyújtók elismerhetősége az összes módszer esetében

26. A következő felek tekinthetőek előre nem rendelkezésre bocsátott, elismert fedezet nyújtójának:

a)      Központi kormányzatok és központi bankok;

b)      regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok;

c)      multilaterális fejlesztési bankok;

d)      nemzetközi szervezetek, amelyekkel szembeni kitettségekre vonatkozóan a 78-83. cikk szerint 0%-os kockázati súly alkalmazandó;

e)      állami szektorbeli intézmények, amelyekkel szembeni követeléseket az illetékes hatóságok intézményi követelésekként kezelik a 78-83. cikk szerint;

f)       intézmények;

g)      Egyéb vállalati egységek, beleértve az anyavállalatokat, leányvállalatokat és a hitelintézet kapcsolt vállalati részlegeit, amelyek

i.       elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az illetékes hatóság legalább a 2. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint;

ii.      a kockázattal súlyozott kitettségértéket és várható veszteség értéket a 84-89. cikk szerint kiszámító hitelintézetek esetében, amelyek nem rendelkeznek egy elismert külső hitelminősítő intézmény általi hitelminősítéssel és belsőleg minősítésük szerint olyan nemteljesítési valószínűséggel rendelkeznek, amely a külső hitelminősítő intézmények által kiadott azon hitelminősítéssel egyenértékű, amelyet az illetékes hatóságok a 2. vagy annál magasabb hitelminősítési kategóriának megfelelőként határoztak meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint.

27. Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteség értéket a 84-89. cikk értelmében számítják ki, egy garanciát vállaló akkor ismerhető el, ha azt a VII. melléklet 4. részének rendelkezéseivel összhangban a hitelintézet belsőleg minősíti.

28. A (26) bekezdés rendelkezéseitől eltérve, a tagállamok előre rendelkezésre nem bocsátott elismert fedezet nyújtóként tekinthetnek máspénzügyi intézményeket, amelyeket a hitelintézetek engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságok engedélyeznek és felügyelnek, amennyiben rájuk nézve a hitelintézetekre vonatkozó felügyeleti követelményekkel egyenértékű követelmények vonatkoznak.

3. hitelderivatívák típusai

29. A következő típusú hitelderivatívák és az ilyen, vagy gazdasági szempontból gyakorlatilag hasonló hitelderivatívákból álló eszközök ismerhetők el:

a)      nemteljesítéskori csereügyletek

b)      teljes kamat-csereügyletek

c)      hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok, készpénzes finanszírozásuk mértékéig.

30. Nem tekinthető elismertnek a hitelkockázati fedezet, amennyiben egy hitelintézet teljes kamat-csereügylet révén vásárol hitelkockázati fedezetet, és a csereügylet során kapott nettó kifizetést nettó bevételként tartja nyilván, de nem tartja nyilván az ezt ellentételező értékromlást a fedezett eszköz értékében (a valós érték csökkentésével vagy a tartalékok növelésével).

3.1. Belső fedezeti ügyletek

31. Amennyiben egy hitelintézet hitelderivatíva felhasználásával belső fedezeti ügyletet hajt végre – például egy nem-kereskedési könyvi kitettség hitelkockázatát egy kereskedési könyvben nyilvántartott hitelderivatívával fedezi – annak érdekében, hogy a hitelkockázati fedezetet e melléklet alkalmazásában elismerjék, a kereskedési könyvbe áthárított hitelkockázatot harmadik félre vagy felekre kell továbbhárítani. Ilyen körülmények esetén, amennyiben az átruházás teljesíti a hitelkockázat mérséklés elismerésére e mellékletben meghatározott követelményeket, a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteség értéket a 3. és 6. rész előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó szabályai szerint kell kiszámítani.

2. rész - Minimumkövetelmények

1. A hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóságok számára, hogy megfelelő kockázatkezelési folyamatokkal rendelkezik azon kockázatok ellenőrzésére, melyekkel szemben a hitelintézet a hitelkockázat mérséklés alkalmazásának eredményeképpen ki lehet téve.

2. Függetlenül attól, hogy a hitelkockázat mérséklés meglétét figyelembe vették-e a kockázattal súlyozott kitettségérték és a vonatkozó várható veszteség értékének kiszámítása során, a hitelintézeteknek továbbra is végre kell hajtaniuk az alapul szolgáló kitettségek teljes hitelkockázat minősítését, és bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok számára, hogy e követelménynek eleget tettek. Repóügyletek és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek esetében az alapul szolgáló kitettség – kizárólag e bekezdés alkalmazásában – a kitettség nettó összege.

1.         Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet 1.1.      Mérlegen belüli nettósítás (kivéve repóügyletekre és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások)

3. A 90-93. cikk alkalmazásában a nem repóügyletekre és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások akkor ismerhetők el, ha teljesülnek a következő feltételek:

a)      jól meghatározott jogalappal kell rendelkezniük és az alkalmazandó jog szerint jogilag végrehajthatónak kell lenniük, akkor is, ha az ügyfél fizetésképtelenné válik vagy vele szemben csődeljárást kezdeményeznek;

b)      a hitelintézetnek bármikor meg kell tudnia határozni a nettósítás tárgyát képező eszközöket és forrásokat;

c)      a hitelintézetnek felügyelnie és ellenőriznie kell azokat a hitelkockázati fedezet felmondásához kapcsolódó kockázatokat;

d)      a hitelintézetnek nettó alapon kell felügyelnie és ellenőriznie a vonatkozó kitettségeket.

1.2.      Repóügyletekre és/vagy értékpapírokra vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások

4. Repóügyletekre és/vagy értékpapírokra vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodásoknak a 90-93. cikk alkalmazásában történő elismeréséhez az ügyleteknek:

a)      jól meghatározott jogalappal kell rendelkezniük és az alkalmazandó jog szerint jogilag végrehajthatónak kell lenniük, akkor is, ha az ügyfél fizetésképtelenné válik vagy vele szemben csődeljárást kezdeményeznek;

b)      biztosítaniuk kell a teljesítő félnek az összes, e megállapodással kapcsolatos ügylet időben történő felmondásának vagy lezárásának jogát nemteljesítés esetén, beleértve az ügyfél fizetésképtelenségét vagy csődeljárás alá vonásának esetét is

c)      lehetővé kell tenniük a nyereség és veszteség nettósítását a szabványosított megállapodás hatálya alá tartozó ügyletek lezárását követően, hogy ezáltal a felek közti tartozást egyetlen nettó összeg fejezze ki.

5. Ezen kívül teljesülniük kell a pénzügyi biztosítékok összetett módszere szerint a pénzügyi biztosíték elismerésére vonatkozó, a (6) bekezdésben meghatározott minimumkövetelményeknek.

1.3.      Pénzügyi biztosítékok 1.3.1.   A pénzügyi biztosítékok elismerésének minimumkövetelményei az összes módszer alapján

6. A pénzügyi biztosítékok és arany elismeréséhez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a)      Alacsony korreláció

Az ügyfél hitelminősítése és a biztosíték értéke között nem állhat fenn lényeges, pozitív korreláció.

Az ügyfél vagy a kapcsolódó csoport más egységei által kibocsátott értékpapírok nem ismerhetők el.

b)      Jogbiztonság

A hitelintézeteknek teljesíteniük kell az összes szerződéses és jogszabályban meghatározott előírást, valamint meg kell tenniük minden szükséges lépést a biztosítékokkal kapcsolatos rendelkezéseknek az alkalmazandó jog szerinti végrehajthatóságának biztosítása érdekében.

A hitelintézeteknek kielégítő jogi felülvizsgálat lefolytatásával kellett megbizonyosodniuk a biztosítékokkal kapcsolatos rendelkezések végrehajthatóságáról az összes vonatkozó joghatósági területen. A végrehajthatóság folyamatos biztosítása érdekében a hitelintézeteknek szükség szerint ismételten le kell folytatniuk a felülvizsgálatot.

c)      Működési követelmények

A biztosítékokkal kapcsolatos rendelkezéseket egyértelmű és megbízható eljárással megfelelő módon kell dokumentálni a biztosítékok időben történő likvidálása érdekében.

A hitelintézeteknek megbízható eljárásokat és folyamatokat kell alkalmazniuk a biztosítékok alkalmazásából származó kockázatok ellenőrzésére - beleértve a meghiúsult és csökkentett hitelkockázati fedezetet, értékelési kockázatokat, a hitelkockázati fedezet felmondásából származó kockázatokat, valamint a koncentrációs kockázatot, amely a biztosíték alkalmazása és a hitelintézet általános kockázati profilja közti kölcsönhatásából ered.

A hitelintézetnek dokumentált szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az elfogadott biztosítéktípusokkal és -összegekkel kapcsolatban.

A hitelintézeteknek ki kell számítaniuk a biztosíték piaci értékét, és azt legalább hat havonta egyszer, valamint valahányszor, amikor a hitelintézet úgy véli hogy ennek piaci értéke jelentősen csökkent, rendszeresen újra kell értékelni.

Amennyiben a biztosítékkal egy harmadik fél rendelkezik, a hitelintézeteknek megfelelő lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a harmadik fél a biztosítékot elkülönítse saját eszközeitől.

1.3.2.   Pótlólagos minimumkövetelmények a pénzügyi biztosítékoknak a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere alapján történő elismerésére

7. A (6) bekezdésben meghatározott követelményeket kiegészítve, a pénzügyi biztosítékoknak a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere alapján történő elismeréséhez a hitelkockázati fedezet futamidejének legalább a kitettség hátralevő futamidejével megegyezőnek kell lennie.

1.4.      Minimumkövetelmények ingatlanfedezet elismerésére

8. Az ingatlanfedezet elismerésére az alábbi feltételeknek kell eleget tenni:

a)      Jogbiztonság

A jelzálognak vagy terhelésnek jogilag végrehajthatónak kell lennie minden vonatkozó joghatósági területen, és a jelzálogot vagy terhelést megfelelő módon és időben kell nyilvántartani. A megállapodásnak tökéletes zálogjogot kell tükröznie (az összes, az elzálogosításhoz szükséges követelménynek eleget kell tennie). A fedezeti megállapodásnak és az ezt alátámasztó jogi folyamatnak lehetővé kell tennie a hitelintézet számára, hogy megfelelő időn belül realizálhassa a fedezeti értéket.

b)      Az ingatlanérték felügyelete

Az ingatlan értékét gyakori rendszerességgel, de legalább évente egyszer felül kell vizsgálni. Gyakoribb felülvizsgálatot kell végrehajtani ha a piac a feltételek jelentős változásainak van kitéve. Az ingatlanok értékének felülvizsgálatára, valamint az újraértékelendő ingatlanok meghatározására statisztikai módszereket lehet alkalmazni. Amennyiben információ áll rendelkezésre arról, hogy az ingatlan értéke az általános piaci árhoz viszonyítva jelentősen csökkenhetett, az ingatlant független értékbecslőnek kell felbecsülnie. A 3 000 000 eurót vagy a hitelintézet szavatoló tőkéjének 5%-át meghaladó értékű kölcsönök esetén az ingatlant legalább háromévente kell független értékbecslőnek újraértékelnie;

A “független értékbecslő” olyan személyt jelent, aki rendelkezik a becslés elvégzéséhez szükséges szakképzettséggel, képességgel és tapasztalattal, és független a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamattól.

c)      Dokumentáció

A hitelintézet által elfogadott lakó- és kereskedelmi ingatlan típusokat, valamint a hitelintézet hitelpolitikáját e vonatkozásban világosan dokumentálni kell.

d)      Biztosítás

A hitelintézetnek eljárásokkal kell rendelkeznie annak felügyeletére, hogy a fedezetként felhasznált ingatlan káresemények ellen megfelelően biztosított-e.

1.5.      Követelések biztosítékként történő elismerésére vonatkozó minimumkövetelmények

9. A követelések elismeréséhez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a)      Jogbiztonság

i.       A biztosítéknyújtásra szolgáló jogi mechanizmusnak megbízhatónak és hatékonynak kell lennie, valamint biztosítania kell, hogy a kölcsönt nyújtó egyértelmű jogokkal rendelkezzék a bevétellel kapcsolatban.

ii.      A hitelintézeteknek minden szükséges lépést meg kell tenniük a biztosítékhoz fűződő érdek végrehajthatóságára vonatkozó helyi követelmények teljesítése érdekében. Rendelkezésre kell állnia egy keretnek, amely lehetővé teszi a hitelnyújtó számára, hogy elsőbbségi követeléssel lépjen fel a nemzeti mérlegelési jogkörbe tartozó biztosítékokkal kapcsolatban, hogy lehetővé tegyék e követelések kedvezőbb hitelezői követelések alá tartozását a jogszabályok vagy végrehajtási rendelkezésekben meghatározottak szerint.

iii.     A hitelintézeteknek kielégítő jogi felülvizsgálat lefolytatásával kellett megbizonyosodniuk a biztosítékokkal kapcsolatos rendelkezések végrehajthatóságáról az összes vonatkozó joghatósági területen.

iv.     A biztosítékokkal kapcsolatos rendelkezéseket egyértelmű és megbízható eljárás alkalmazásával kell dokumentálni a biztosíték időben történő beszedése érdekében. A hitelintézetek eljárásainak biztosítaniuk kell, hogy minden, az ügyfél nemteljesítésének megállapításához és a biztosítékok időben történő beszedéséhez szükséges jogi feltétel teljesüljön. Amennyiben az ügyfél pénzügyi nehézségekbe ütközik vagy nemteljesítés következik be, a hitelintézetnek rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy az adós ügyfelek előzetes beleegyezése nélkül eladja vagy másik félre ruházza a követeléseket.

b)      Kockázatkezelés

i.       A hitelintézetnek megbízható folyamattal kell rendelkeznie a követelésekhez társított hitelkockázat megállapítására. Az említett folyamatnak magában kell foglalnia többek között az ügyfél üzleti és ágazati elemzését, illetve azt, hogy milyen típusú ügyfelek a kölcsönt felvevő üzleti partnerei. Amennyiben a hitelintézet a hitelfelvevő által az ügyfelekre nézve megállapított hitelkockázatra támaszkodik, a hitelintézetnek felül kell vizsgálnia a hitelfelvevő hitelezési gyakorlatát, hogy megállapítsa annak megbízhatóságát és hitelességét.

ii.      A kitettség értéke és a követelések értéke közti különbözetnek az összes vonatkozó tényezőt tükröznie kell, beleértve a beszedési költséget, az egyes ügyfelek által megterhelt követelés-poolokon belüli koncentrációt, valamint a hitelintézet összes olyan kitettségei közötti potenciális koncentrációs kockázatot, amelyeket a hitelintézet általános módszereinek már nem szabályoznak. A hitelintézetnek folyamatos, a követeléseknek megfelelő felügyeleti folyamatot kell fenntartania. A hitelintézet általános koncentrációs korlátjának betartását is felügyelni kell. Ezen kívül rendszeresen felügyelni kell a hitelszerződések, a környezeti korlátozások és más jogszabályi előírások által támasztott követelmények teljesítését.

iii.     Az ügyfél által terhelt követeléseknek diverzifikáltaknak kell lenniük, valamint azok szükségtelenül nem kapcsolódhatnak az ügyfélhez. Amennyiben lényeges pozitív korreláció áll fenn, akkor az ehhez kapcsolódó kockázatokat figyelembe kell venni a teljes biztosíték-poolokhoz tartozó marzs meghatározásánál.

iv.     Az ügyfélhez kapcsolódóktól származó (beleértve a leányvállalatokat és alkalmazottakat is) követelések nem ismerhetők el kockázatot mérséklő eszközként.

v.      A hitelintézetnek dokumentált követelésbehajtási folyamattal kell rendelkeznie fizetési nehézségek esetére. A beszedéshez szükséges eszközöknek akkor is rendelkezésre kell állniuk, ha általában a kölcsönt felvevő feladata a behajtás.

1.6.      Minimumkövetelmények egyéb dologi biztosítékok elismerésére

10. Az egyéb dologi biztosítékok elismeréséhez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a)      A biztosítékkal kapcsolatos rendelkezéseknek jogilag végrehajthatónak kell lenniük az összes vonatkozó jogszabály alapján, és lehetővé kell tenniük a hitelintézet számára az ingatlan értékének megfelelő időn belüli realizálását.

b)      A (9) bekezdés a) ii. pontjában említett megengedett elsőbbségi követelések kizárólagos kivételével csak a biztosítékkal szembeni elsődleges zálogjogok vagy biztosítékigények engedélyezhetők. Ebből következően a hitelintézetnek elsőbbséget kell élveznie a biztosítékból származó bevételek vonatkozásában az összes kölcsönnyújtóval szemben.

c)      Az ingatlan értékét rendszeresen, legalább évente egyszer felül kell vizsgálni. Gyakoribb felülvizsgálatot kell végrehajtani ha a piac a feltételek jelentős változásainak van kitéve.

d)      A kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell a biztosítékok részletes leírását, valamint az újraértékelés módjának és gyakoriságának részletes meghatározását.

e)      A hitelintézet által elfogadott dologi biztosítékok típusait, valamint az egyes biztosítéktípusoknak a kitettség összegéhez viszonyított, megfelelő összegét világosan dokumentálni kell az ellenőrzésre rendelkezése bocsátott belső hitelpolitikákban és eljárásokban.

f)       A hitelintézet ügyletstruktúrára vonatkozó hitelezési szabályzatoknak ki kell terjednie a kitettség összegéhez viszonyított megfelelő biztosíték-követelményekre, a biztosítékok könnyű likvidálására, az ár vagy piaci érték meghatározásának objektív módjára, az említett érték könnyű megállapítására (beleértve a szakmai elbírálást vagy értékelést), valamint a biztosíték értékének volatilitására vonatkozóan.

g)      Mind az első értékelésnek és mind az újraértékelésnek teljes mértékben figyelembe kell vennie a biztosítékok értékvesztését vagy avulását. Különös figyelmet kell fordítani az idő múlására a divatra vagy időszakra érzékeny biztosítékok értékelése és újraértékelése során.

h)      A hitelintézetnek rendelkeznie kell a az ingatlan fizikai ellenőrzésének jogával. A hitelintézetnek szabályzatokkal és eljárásrendekkel kell rendelkeznie a fizikai ellenőrzési jog gyakorlására vonatkozóan.

i.       A hitelintézetnek eljárásokkal kell rendelkeznie annak felügyeletére, hogy a fedezetként felhasznált ingatlan káresemények ellen megfelelően biztosított-e.

1.7.      Minimumkövetelmények a lízingkitettségek fedezettként történő kezeléséhez

11. Az alábbi feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy a lízingügyletekből származó kitettségeket a lízingelt ingatlantípussal fedezettként kezeljék:

a)      Az ingatlan típusának megfelelően a (8) vagy (10) bekezdésben meghatározott feltételeket kell teljesíteni a lízingelt ingatlantípussal történő fedezet elismeréséhez;

b)      Megbízható kockázatkezelést kell alkalmazni a lízingbe adó részéről az eszköz fizikai elhelyezkedésére, annak felhasználási módjára, korára és tervezett elavulására vonatkozóan;

c)      Megbízható jogi kereteknek kell rendelkezésre állniuk a lízingbe adó tulajdonjogának és tulajdonosi jogainak időben történő gyakorolása biztosítására vonatkozóan.

d)      A dologi vagyontárgy értékcsökkenési kulcsa és a lízingdíjak törlesztési rátája közti különbség nem lehet olyan nagy, hogy az meghaladja a lízingelt eszközöknek tulajdonított hitelkockázat mérséklést.

1.8.      Minimumkövetelmények egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerésére 1.8.1.   Készpénzbetét vagy harmadik fél intézményénél letétbe helyezett betétjellegű okiratok

12. A 3. rész (80) bekezdésében meghatározott kezelési mód elismeréséhez az 1. rész (23) bekezdésében említett fedezetnek eleget tennie az alábbi feltételeknek:

a)      Az ügyfélnek egy harmadik fél intézményével szembeni követelését nyíltan zálogjoggal terhelik vagy a kölcsönnyújtó hitelintézetre ruházzák.

b)      A harmadik fél intézményt értesítik a zálogjogról vagy átruházásról.

c)      Az értesítés következtében a harmadik fél intézmény a kifizetéseket kizárólag a kölcsönnyújtó hitelintézet vagy a kölcsönt nyújtó hitelintézet engedélyével más felek számára képes teljesíteni.

d)      A zálogjog vagy átruházás feltételmentes és visszavonhatatlan.

1.8.2.   Életbiztosítási kötvények, amelyek kedvezményezettje a hitelnyújtó hitelintézet

13. Az olyan életbiztosítási kötvények, amelyeknek a kedvezményezettje a hitelnyújtó hitelintézet, abban az esetben ismerhetőek el, ha eleget tesznek az alábbi feltételeknek:

a)      az életbiztosítást nyújtó vállalat az 1. rész (26) bekezdése alapján előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtóként ismerhető el;

b)      az életbiztosítási kötvényt a hitelnyújtó hitelintézet javára nyíltan elzálogosították vagy átruházták;

c)      az életbiztosítást nyújtó vállalatot értesítik az elzálogosításról vagy átruházásról, és az ennek következtében csak a kölcsönnyújtó hitelintézet beleegyezésével mondhatja fel a szerződést vagy fizetheti ki a megállapodás szerint kifizetendő összegeket;

d)      a kötvénynek meghatározott visszavásárlási értékkel kell rendelkeznie, ami nem csökkenthető;

e)      a kölcsönnyújtó hitelintézetnek rendelkeznie azzal a joggal, hogy az ügyfél nemteljesítése esetén a kötvényt felmondhatja és a visszavásárlási értéket időben megkapja;

f)       a kölcsönnyújtó hitelintézetet tájékoztatják bármely, a kötvénytulajdonos kötvénnyel kapcsolatos nemfizetéséről;

g)      a kölcsön teljes futamidejére hitelkockázati fedezetet kell biztosítani; és

h)      a zálognak minden jogszabályra vonatkozóan jogilag végrehajthatónak kell lennie.

2.           Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok 2.1.      A garanciákkal és a hitelderivatívákkal szembeni követelmények

14. A (16) bekezdésre is figyelemmel, a garanciából vagy hitelderivatívából származó hitelkockázati fedezet az alábbi feltételek teljesülése esetén ismerhető el:

a)      A hitelkockázati fedezetnek közvetlennek kell lennie.

b)      A hitelkockázati fedezet mértékének világosan meghatározottnak és kétségbevonhatatlannak kell lennie.

c)      A hitelkockázati fedezetre vonatkozó szerződés nem tartalmazhat olyan záradékot, amelynek betartása a kölcsönt nyújtó közvetlen ellenőrzésén kívül esik, és amely:

i.       lehetővé tenné a fedezetnyújtó számára, hogy a fedezetet egyoldalúan felmondja;

ii.      növelné a fedezet tényleges költségeit a fedezett kitettség hitelminőségének romlása révén;

iii.     megakadályozhatná, hogy a fedezetnyújtót jogilag kötelezzék az időben történő fizetésre abban az esetben, ha az eredeti ügyfél nem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek; vagy

iv.     megengedné a hitelkockázati fedezet futamidejének a fedezetnyújtó általi csökkentését.

d)      Jogilag végrehajthatónak kell lennie minden jogszabályra vonatkozóan.

2.1.1.   Működési követelmények

15. A hitelintézetnek bizonyítania kell a felügyeleti hatóság számára, hogy rendelkezik a hitelintézet garanciák és hitelderivatívák alkalmazásából eredő potenciális kockázat-koncentrációját kezelő rendszerekkel. A hitelintézetnek be kell tudnia mutatni a hitelderivatívák és garanciák alkalmazásának stratégiája és az átfogó kockázati profil kezelése közötti kölcsönhatásokat.

2.2.      Állami és egyéb állami szektorbeli viszontgaranciák

16. Amennyiben egy kitettség olyan garanciával fedezett, amely viszontfedezett egy központi kormányzat vagy központi bank, regionális kormányzat vagy helyi kormányzat általi olyan követeléssel, amelyet a 78-83. cikk szerint azzal az állammal szembeni követelésként kezelnek, amelynek joghatósága alatt ezek létrejöttek, vagy egy olyan multilaterális fejlesztési bankkal szembeni követeléssel, amelyhez 0%-os kockázati súlyt rendelnek a 78-83. cikk szerint vagy értelmében, vagy egy olyan állami szektorbeli intézménnyel szembeni követeléssel, amelyet a 78-83. cikk szerint hitelintézetekkel szembeni követelésekként kezelnek, a kitettséget úgy kezelhetik, mintha az a szóban forgó intézmény nyújtó intézmény által nyújtott garanciával lenne fedezve, feltéve, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:

a)      a viszontgarancia a követelés összes hitelkockázati elemét fedezi;

b)      mind az eredeti garanciának, mind pedig a viszontgaranciának eleget tesz a garanciára vonatkozó, a (14), (15) és (17) bekezdésben meghatározott előírásoknak, kivéve a viszontgaranciának közvetlennek jellegét előíró rendelkezést;

c)      az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy a fedezet megbízható és a múltbeli adatok nem utalnak arra, hogy a viszontgarancia fedezet értéke kisebb mint a szóban forgó intézmény által nyújtott közvetlen garancia.

2.3.      Garanciákkal szembeni további követelmények

17. A garancia elismeréséhez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a)      A partner elismert nemteljesítése vagy fizetési mulasztása után a kölcsönnyújtó hitelintézetnek jogában áll a garanciát vállalótól a fedezet alapját képező követelés szerinti összeget időben követelni. A garanciát vállaló általi kifizetés nem tartozhat olyan rendelkezés a hatálya alá, miszerint a kölcsönnyújtó hitelintézetnek először az ügyféltől kell az összeget behajtania.

b)      A garanciának a garanciát vállaló általi egyértelműen dokumentált kötelezettségvállalásnak kell lennie.

c)      A következő mondatra is figyelemmel, a garanciának ki kell terjednie a garanciát vállalótól elvárt kifizetések összes, a követeléssel kapcsolatos típusára. Amennyiben bizonyos kifizetéseket kizárnak a garancia köréből, a garancia elismert értékét korrigálni kell, hogy az a korlátozott fedezetet tükrözze.

18. Az illetékes hatóságok által erre a célra elismert, kölcsönös garanciavállalás keretében, vagy a (16) bekezdésben említett intézmény által nyújtott vagy viszontgarantált garanciák esetében az (a) bekezdésben meghatározott követelmények akkor teljesülnek, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a)      az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy a kölcsönnyújtó hitelintézetnek jogában áll időben hozzájutnia a garanciát vállaló részéről történő előzetes kifizetéséhez, amelynek mértékét a kölcsönt nyújtó hitelintézet által valószínűsíthetően elszenvedett, a garancia által nyújtott fedezet terjedelmével arányos gazdasági vesztesége összegének robusztus becslésével számítanak ki, ami tartalmazza a kamatfizetés elmaradásából származó veszteséget, valamint más, a kölcsönfelvevő által teljesítendő kifizetéseket is;

b)      ellenkező esetben az illetékes hatóságok meggyőződtek a garancia veszteségfedezeti hatásairól, beleértve a kamatfizetés elmaradásából származó veszteségekre, valamint más, a kölcsönfelvevő által teljesítendő kifizetésekre gyakorolt hatásokat is.

2.4.      Hitelderivatívákkal szembeni további követelmények

19. Egy hitelderivatíva elismeréséhez annak az alábbi feltételeket kell teljesítenie:

a)      A b) pontra is figyelemmel, a hitelderivatívára vonatkozóan meghatározott hitelkockázati eseményeknek legalább az alábbiakat kell magukban foglalniuk:

i.       az alapul szolgáló kötelezettségnek a mulasztás időpontjában érvényes feltételei szerint esedékes összegek kifizetések elmulasztása (olyan türelmi idővel, ami rövidebb, vagy szorosan illeszkedik az alapul szolgáló kötelezettségben foglalt türelmi időhöz); és

ii.      az ügyfél csődje, fizetésképtelensége vagy adósságszolgáltatásra való képtelensége, vagy írásos nyilatkozata arról, hogy az adósságokat általában nem tudja az esedékességükig kifizetni, és ehhez hasonló események.

iii.     az alapul szolgáló kötelezettség átstrukturálása, ami a tőke vagy kamat elengedését, fizetési halasztást, illetve hitelezési veszteséget eredményező eseményt (pl. értékelési korrekció, az eredménykimutatás korrekciója vagy más módon történő megterhelése) von maga után.

b)      Amennyiben a hitelderivatívára vonatkozóan meghatározott hitelkockázati esemény nem foglalja magába az alapul szolgáló kötelezettségnek az a) pont harmadik francia bekezdése szerinti átstrukturálását, a hitelkockázati fedezetet ennek ellenére el lehet ismerni, ha annak az elismert értékét a 3. rész (84) bekezdésében meghatározottak szerint csökkentik.

c)      A készpénzes teljesítést lehetővé tevő hitelderivatívák esetében robusztus értékelési folyamattal kell rendelkezni a veszteségek megbízható becslése érdekében. Egyértelműen meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül az alapul szolgáló kötelezettséget a hitelesemény bekövetkezését követően értékelik.

d)      Amennyiben az elszámoláshoz az szükséges, hogy a kockázatot átadó rendelkezzék az alapul szolgáló kötelezettségnek a kockázatot átvevőre történő átruházásának jogával és képességével, az alapul szolgáló kötelezettség feltételeinek ki kell térniük arra, hogy az ilyen átruházáshoz szükséges beleegyezést ne lehessen indokolatlanul megtagadni.

e)      Egyértelműen meg kell határozni azon feleket, akik a hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapításáért felelősek. Ennek megállapítása nem lehet a kockázatot átvevő kizárólagos felelőssége. A kockázatot átadónak rendelkeznie kell a hitelnyújtó hitelkockázati esemény bekövetkeztéről történő tájékoztatására vonatkozó joggal és képességgel;

20. Az alapul szolgáló kötelezettség és a hitelderivatíva referencia ügylete (pl. készpénzben történő teljesítés értékének megállapítására alkalmazott kötelezettség vagy leszállítható kötelezettség) közti, vagy az alapul szolgáló kötelezettség és a hitelkockázati esemény bekövetkeztének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség közti eltérés csak akkor megengedett, ha az teljesíti az alábbi feltételeket:

a)      a referencia ügylet vagy az adott esettől függően a hitelkockázati esemény bekövetkeztének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség az alapul szolgáló kötelezettséggel azonos vagy alacsonyabb besorolású;

b)      az alapul szolgáló kötelezettséghez és a referencia ügylethez, vagy az adott esettől függően a hitelkockázati esemény bekövetkeztének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettséghez ugyanaz az ügyfél tartozik (pl. ugyanaz a jogi személyiség), és a kötelezettségek jogilag végrehajtható, felmondásra jogosító záradékkal vagy azonnal lejárttá tételre vonatkozó záradékkal rendelkeznek.

3. rész – A hitelkockázat mérséklés hatásainak kiszámítása

1. A 4. és 6. részre is figyelemmel, amennyiben teljesülnek az 1. és 2. rész rendelkezései, az 1. alszakasz 78-83. cikke szerinti kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítási módja és a 84-89. cikk szerinti kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség összegének kiszámítási módja a rendelet e része szerint módosítható.

2. A repóügylet, illetve értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügylet alapján vásárolt, kölcsönzött vagy kapott készpénzt, értékpapírokat vagy árukat biztosítékként kell kezelni.

1. Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet 1.1. Hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok

3. A hitelt nyújtó intézmény által kibocsátott, hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírokba történő befektetéseket biztosítékként kell kezelni.

1.2. Mérlegen belüli nettósítás

4. A hitelt nyújtó intézménynél a mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönöket és betéteket biztosítékként kell kezelni.

1.3. Repóügyletekre és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások 1.3.1. A teljes mértékben korrigált kitettség érték kiszámítása

a)           A “felügyeleti” volatilitási korrekciós tényező vagy a “saját becslés” volatilitási korrekciós tényező módszer alkalmazása

5. Figyelemmel a (12)-(22) bekezdésre is, a repóügyletekre és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások hatálya alá tartozó kitettségek “teljes mértékben korrigált kitettség értékének” (E*) kiszámítása esetében alkalmazandó volatilitási korrekciós tényezőket vagy a felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszerrel vagy a saját becslés volatilitási korrekciós tényező módszerrel kell kiszámítani, a pénzügyi biztosítékok összetett módszerre vonatkozó (35)-(60) bekezdés szerint. A saját becslés módszer használatára a pénzügyi biztosítékok összetett módszerre vonatkozó feltételek és követelmények vonatkoznak.

6. Az egyes értékpapír típusokhoz tartozó nettó pozíciót úgy kell kiszámítani, hogy a szabványosított nettósítási megállapodás hatálya alatt kölcsönzött, eladott vagy biztosított értékpapírok teljes értékéből kivonják a megállapodás szerint kölcsönvett, vásárolt vagy kapott értékpapírok teljes értékét.

7. A 6. bekezdés alkalmazásában az értékpapír típusa olyan értékpapírokra vonatkozik, melyeket ugyanaz a fél bocsátott ki, megegyező kibocsátási napon és lejárattal, ugyanazokkal a feltételekkel, valamint a (35)-(60) bekezdésben megállapított likvidációhoz szükséges időtartammal.

8. A szabványosított nettósítási megállapodás elszámolási devizanemétől eltérő devizákban levő nettó pozíciók kiszámításához az adott devizában denominált, szabványosított nettósítási megállapodás hatálya alatt kölcsönzött, eladott vagy biztosított értékpapírok teljes értékének és az ugyanabban a devizában a megállapodás szerint kölcsönadott vagy átcsoportosított készpénz összegéből kivonják az adott devizában denominált, a megállapodás szerint kölcsönvett, vásárolt vagy kapott értékpapírok teljes értékének és a megállapodás szerint kölcsönvett vagy kapott készpénz összegét.

9. Az adott típusú értékpapír vagy készpénz pozíciónak megfelelő volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni az adott típusú értékpapírok pozitív vagy negatív pozíciójára.

10. A devizaárfolyam-kockázat (fx) volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni minden, a szabványosított nettósítási megállapodás elszámolási devizanemétől eltérő devizában denominált nettó pozitív vagy negatív pozíciók esetén.

11. Az E* értéket a következő képlet alapján kell kiszámítani:

E* = max {0, [(∑(E) - ∑(C)) + ∑(|nettó pozíció az egyes értékpapírokban| x Hsec) + + (∑|Efx| x Hfx)]}

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 78-83. cikk alapján számítják ki, az E a megállapodás hatálya alá tartozó egyes kitettségekhez kapcsolódó olyan kitettség érték, amelyet hitelkockázati fedezet hiányában kellene alkalmazni.

Ahol a kockázattal súlyozott kitettségérték és a várható veszteség összegét a 84-89. cikk alapján számítják ki, az E a megállapodás hatálya alá tartozó minden egyes kitettséghez kapcsolódó olyan kitettség érték, amelyet hitelkockázati fedezet hiányában kellene alkalmazni.

C a kölcsönzött, eladott vagy biztosított értékpapírok, vagy a kölcsönvett vagy kapott készpénz összegének értéke az egyes kitettségekre vonatkozóan.

∑(E) a megállapodás hatálya alá tartozó összes E összege.

∑(C) a megállapodás hatálya aló tartozó összes C összege.

Efx a megállapodás elszámolási devizanemétől eltérő adott devizanemhez tartozó, a (8) bekezdés szerint kiszámított nettó (pozitív vagy negatív. pozíció.

Hsec az adott típusú értékpapírnak megfelelő volatilitási korrekciós tényező.

Hfx a devizaárfolyam volatilitási korrekciós tényező.

E* a teljes mértékben korrigált kitettség érték.

b)           A belső modell módszer alkalmazása

12. A felügyeleti volatilitási korrekciós tényező vagy a saját becslésen alapuló volatilitási korrekciós tényező módszer alternatívájaként a repóügyletekre, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy a származékos ügyleteket kivéve egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások hatálya alá tartozó kitettségek teljes mértékben korrigált kitettség értékének (E*) kiszámításakor a hitelintézetek számára engedélyezhető olyan belső modell módszer alkalmazása, ami figyelembe veszi a szabványosított nettósítási megállapodás szerinti értékpapír pozíciók és a vonatkozó értékpapírok likviditása közti korrelációs hatásokat. E módszer alkalmazása során használt belső modelleknek becslést kell adniuk a fedezetlen kitettség összegének potenciális változására (∑E - ∑C).

13. A hitelintézet a belső modell módszer használatát attól függetlenül választhatja, hogy a hitelkockázatokkal kapcsolatban a sztenderd módszert vagy az IRB alapvető módszert választotta. Azonban ha a hitelintézet a belső modell módszer alkalmazását választja, azt kell alkalmaznia minden partner és értékpapír esetében, kivéve az immateriális portfoliókat, ahol a felügyeleti volatilitási korrekciós tényezőt vagy a saját becslés volatilitási korrekciós tényező módszert alkalmazhatja az (5)-(11) bekezdésben meghatározottak szerint.

14. A belső modell módszert azon hitelintézetek alkalmazhatják, melyek a [93/6/EGK] rendelet V. melléklete szerint elismert belső kockázatkezelési modellel rendelkeznek.

15. Az olyan hitelintézetek, melyek nem rendelkeznek felügyeleti jóváhagyással az említett modellnek a 93/6/EGK rendelet szerinti alkalmazására, az illetékes hatóságokhoz fordulhatnak belső kockázatkezelési modelljük elismerésére e bekezdések alkalmazásában.

16. Az illetékes hatóság csak akkor ismerheti el a hitelintézetnek a szabványosított nettósítási megállapodás alá tartozó ügyletekből eredő kockázat kezelésére szolgáló kockázatkezelési rendszerét, ha az koncepcionálisan megalapozott, következetesen végrehajtott, és különösen, ha az teljesíti az alábbi minőségi követelményeket:

a)      az ügyletek potenciális ár volatilitásának kiszámítására alkalmazott belső kockázatkezelési modell szorosan integrált a hitelintézet napi kockázatkezelési folyamatába, és az a hitelintézet vezetése számára készített kockázati kitettség jelentések alapjául szolgál;

b)      a hitelintézet az üzleti és kereskedelmi részlegektől független, közvetlenül az ügyvezetésnek jelentő kockázatkezelési részleggel rendelkezik. Ez a részleg felelős a hitelintézet kockázatkezelési rendszerének megtervezéséért és megvalósításáért. A részleg a kockázatkezelési modell eredményeiről, valamint a pozíciók határidejével kapcsolatban hozandó megfelelő intézkedésekről napi jelentéseket készít és elemez;

c)      a kockázatkezelési részleg által készített napi jelentéseket az ügyvezetés azon szintjén vizsgálják felül, ahol megfelelő hatáskörrel rendelkeznek a betöltött pozíciók és az általános kockázati kitettség csökkentésére szolgáló intézkedések végrehajtására;

d)      a hitelintézet megfelelő számú, a kockázatkezelési részlegben használt bonyolult modellekben járatos munkatárssal rendelkezik

e)      a hitelintézet eljárásokkal rendelkezik a kockázatkezelési rendszer átfogó működésével kapcsolatos dokumentált belső szabályzatoknak és ellenőrzéseknek történő megfelelés biztosítására és felügyeletére;

f)       a hitelintézet modelljei bizonyítottan elfogadható pontosságúak a kockázatok mérése tekintetében, amit legalább egy évi adatmennyiség utótesztelésével kell bizonyítani;

g)      a hitelintézet rendszeres gyakorisággal szigorú stressz teszt programot hajt végre, melynek eredményét az ügyvezetés vizsgálja felül, és azt felhasználja az szabályzatok és a határértékek kialakításában;

h)      a hitelintézet rendszeres belső ellenőrzési folyamatainak részeként függetlenül felülvizsgálja kockázatkezelési rendszerét. A felülvizsgálatnak egyaránt ki kell terjednie a kereskedelmi részlegekre és a független kockázatkezelési részlegre;

i.       a hitelintézetnek évente legalább egyszer felül kell vizsgálnia kockázatkezelési rendszerét.

17. A potenciális értékváltozás kiszámítására a következő minimum előírások vonatkoznak:

a)      a potenciális értékváltozást legalább napi rendszerességgel ki kell számítani;

b)      99 százalékos egyoldali konfidencia intervallum;

c)      5 napnak megfelelő likvidációs időtartam, kivéve repóügyletek vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek esetében, ahol 10 napnak megfelelő likvidációs időtartamot kell alkalmazni;

d)      legalább egy éves eredményes múltbeli megfigyelési időszak, kivéve, ha az árak volatilitásának lényeges növekedése rövidebb megfigyelési időszak alkalmazását teszi indokolttá;

e)      az adatok háromhavonta történő aktualizálása.

18. Az illetékes hatóságok előírásai szerint a belső kockázatkezelési modellnek elegendő számú kockázati tényezőt kell megragadnia ahhoz, hogy az összes lényeges árkockázatra kiterjedjen.

19. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézetek számára empirikus korrelációk használatát egyes kockázati kategóriákon belül és között, ha meggyőződtek arról, hogy a hitelintézet korrelációk mérésére használt rendszere megbízható, és azt következetesen alkalmazzák.

20. A belső modell módszert alkalmazó hitelintézet köteles a modell kimenetét éves rendszerességgel, egy 20 ügyfélből álló mintával utótesztelni. A kiválasztott ügyfelek között szerepelnie kell a hitelintézet saját kitettség-mérési módszere által meghatározott 10 legnagyobb, és 10 másik, véletlenszerűen kiválasztott ügyfélnek. A hitelintézetnek minden nap minden ügyfél esetében össze kell hasonlítania az ügyfélhez tartozó kitettség tényleges 1 napos időtávra mért értékének változását az üzletmenet azt megelőző zárásakor a belső modell módszerével kiszámított becsült kitettség érték változásával. Minden megfigyelés esetén kivételnek minősül, ha a kitettség tényleges változása meghaladja a belső modell által adott becslést. A 20 ügyfélnek a legutolsó 250 üzleti napra vonatkozó megfigyelése (ami 5000 megfigyelést jelent) során felmerült kivételek számától függően a belső modell becsült kimenetét meg kell szorozni az 1. táblázatban meghatározott értékkel.

1. táblázat

Zóna || Kivételek száma || Szorzó

Zöld zóna ||             0-99 ||             1

||             100-119 ||             1.13

||             120-139 ||             1.17

Sárga zóna ||             140-159 ||             1.22

||             160-179 ||             1.25

||             180-199 ||             1.28

Piros zóna ||             200 vagy több ||             1.33

Az utótesztelés részeként a hitelintézetnek igazolnia kell azt, hogy a kivételek nem koncentrálódnak egy vagy több adott ügyféllel szembeni kitettségére.

21. A belső modell módszert alkalmazó hitelintézetekre vonatkozó, teljes mértékben korrigált kitettség értéket (E*) a következő képlet alapján kell kiszámítani:

E* = max {0, [(∑E - ∑C) + (a belső modellek szerinti becsült kimenet x megfelelő szorzó)]}

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket az 1. alszakasz 78-83. cikke alapján számítják ki, az E a megállapodás hatálya alá tartozó minden egyes kitettséghez kapcsolódó olyan kitettség érték, amelyet a hitelkockázat fedezésének hiányában kellene alkalmazni.

Ahol a kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség összegét a 84-89. cikk alapján számítják ki, az E a megállapodás hatálya alá tartozó minden egyes kitettséghez kapcsolódó olyan kitettség érték, amelyet hitelkockázati fedezet hiányában kellene alkalmazni.

C a kölcsönzött, eladott vagy biztosított értékpapírok, vagy a kölcsönvett vagy kapott készpénz összegének aktuális piaci értéke az egyes kitettségekre vonatkozóan.

∑(E) a megállapodás hatálya aló tartozó összes E összege

∑(C) a megállapodás hatálya aló tartozó összes C összege.

22. A tőkekövetelmények belső modellekkel történő kiszámításakor a hitelintézeteknek a modell által a megelőző üzleti napra adott eredményt kell alkalmazniuk.

1.3.2. Szabványosított nettósítási megállapodások alá tartozó repóügyletekre és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre vonatkozó, kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség kiszámítása.

Sztenderd módszer

23. Az (5)–(22) bekezdés szerint kiszámított E* érték tekintendő a partnerrel szembeni, a 80. cikk alkalmazásában a szabványosított nettósítási megállapodás alá tartozó ügyletekből eredő kitettség értékének.

IRB alapvető módszer

24. Az (5)–(22) bekezdés szerint kiszámított E* érték tekintendő a partnerrel szembeni, a VII. melléklet alkalmazásában a szabványosított nettósítási megállapodás alá tartozó ügyletekből eredő kitettség értékének.

1.4. Pénzügyi biztosítékok 1.4.1. Pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere

25. A pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere csak akkor alkalmazható, ha a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 78-83. cikk szerint számítják ki. A hitelintézet nem használhatja egyszerre a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerével.

Értékelés

26. A módszer használata esetén az elismert pénzügyi biztosítékhoz a 2. rész 6. bekezdése szerint megállapított piaci értékkel megegyező értéket rendelnek hozzá.

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása

27. A követeléseknek az elfogadott biztosíték piaci értéke által fedezett részére az a kockázati súly vonatkozik, amit a 78–83. cikk szerint akkor kellene alkalmazni, ha a kölcsönt nyújtónak közvetlen kitettsége lenne a biztosíték eszközével szemben. A biztosítékkal fedezett rész kockázati súlyozása legalább 20%, a (28)-(30) bekezdésekben meghatározott esetek kivételével. A kitettség fennmaradó részéhez tartozó kockázati súly megegyezik a 78-83. cikk szerint az ügyfél fedezetlen kitettségére alkalmazandó súllyal.

Repóügyletek és értékpapírok kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek

28. 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni az olyan ügyletekből eredő kitettség biztosítékkal fedezett részére, melyek teljesítik az (59) és (60) bekezdésben felsorolt követelményeket. Ha az ügyletben a szerződő fél nem professzionális piaci szereplő, 10%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

Piaci áron értékelt OTC származékos ügyletek

29. A biztosíték által fedezett részig 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni a III. mellékletben meghatározott kitettség értékekre a IV. mellékletben felsorolt, piaci áron értékelt, készpénzzel vagy betétjellegű okirattal fedezett olyan származékos ügyletek esetében, ahol nincs devizanem eltérés. A biztosíték által fedezett részig 10%-os kockázati súlyt kell alkalmazni a központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal fedezett ügyletek esetén, mely értékpapírok kockázati súlya a 78-83. cikk szerint 0%.

E bekezdés alkalmazásában a “központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” közé az alábbiak tartoznak:

a)      regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 78 83. cikk szerint azon központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni, amelynek joghatósága alá a kibocsátó tartozik;

b)      multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 78-83. cikk szerint 0% kockázati súlyt kell alkalmazni.

c)      olyan nemzetközi szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 78-83. cikk szerint 0% kockázati súlyt kell alkalmazni.

Egyéb ügyletek

30. 0% kockázati súlyt kell alkalmazni, ha a kitettség és a biztosíték azonos devizanemben denominált, és az alábbiak követelmények valamelyike teljesül:

a)      a biztosíték készpénzletét vagy betétjellegű okirat; vagy

b)      a biztosíték központi kormányzat vagy központi bank által kibocsátott, a 78-83. cikk alapján 0% kockázati súlyra jogosult hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, melynek piaci értékét 20%-kal csökkentették.

E bekezdés alkalmazásában “a központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” közé tartoznak az előző címsor alatt említettek is.

1.4.2. Pénzügyi biztosítékok átfogó módszere

31. A pénzügyi biztosítékok a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere céljából történő értékelése során az alábbi (35)-(60) bekezdések szerint a biztosíték piaci értékét volatilitási korrekciós tényezővel kell módosítani.

32. A (33) bekezdésben meghatározott OTC származékos ügyletek a devizanem eltérések kezelésére szolgáló eljárás hatálya alá tartoznak, ha a biztosíték olyan devizanemben denominált, ami eltér az alapul szolgáló kitettség devizanemétől; ekkor a (35)-(60) bekezdésben meghatározott módon a biztosítéknak megfelelő volatilitási korrekciós tényezőt ki kell igazítani a deviza volatilitást tükröző korrekciós értékkel.

33. Az illetékes hatóságok által a III. melléklet szerinti elismert nettósítási megállapodások alá tartozó OTC származékos ügyletek esetében a deviza volatilitást tükröző volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni, ha a biztosíték devizaneme eltér az elszámolás devizanemétől. Akkor is csak egy volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni, ha a nettósítási megállapodás által lefedett ügyletekhez több devizanem kapcsolódik.

a)           A korrigált értékek kiszámítása

34. A biztosíték volatilitással korrigált, figyelembe vehető értékékét az alábbiak szerint számítják ki az összes ügylet esetében, kivéve azokat az elismert szabványosított nettósítási megállapodások alá tartozó ügyleteket, amelyekre az (5)-(24) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

CVA = C x (1-HC-HFX)

A kitettség figyelembe vehető, volatilitással korrigált értékét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

EVA = E x (1+HE), és OTC származékos ügyletek esetén az EVA = E.

A kitettség teljes mértékben korrigált értékét a volatilitást és a biztosíték kockázatcsökkentő hatását egyaránt figyelembe véve az alábbiak szerint kell kiszámítani:

E* = max {0, [EVA - CVAM]}

Ahol

E az a kitettség érték, melyet a 78-83. cikk szerint vagy a 84-89. cikk szerint állapítanának meg, ha a kitettség nem lenne biztosítékkal fedezve.

EVA a kitettség volatilitással korrigált értéke.

CVA a biztosíték volatilitással korrigált értéke.

CVAM a CVA a 4. rész rendelkezéseinek megfelelő, a lejárati eltérésekre vonatkozó korrekcióval módosított értéke.

HE a (35)–(60) bekezdés szerint kiszámított, a kitettségnek (E) megfelelő volatilitási korrekciós tényező.

HC a (35) – (60) bekezdések szerint számított, a biztosítéknak megfelelő volatilitási korrekciós tényező.

HFX a (35)-(60) bekezdés szerint számított, a devizanem eltérésnek megfelelő volatilitási korrekciós tényező.

E* a teljes mértékben korrigált kitettség érték, figyelembe véve a volatilitás és a biztosíték kockázatmérséklő hatását.

b)           Az alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező kiszámítása

35. A volatilitási korrekciós tényezőt két módon lehet kiszámítani: a felügyeleti volatilitási korrekciós tényezős módszerrel vagy a saját becslés volatilitási korrekciós tényezős módszerrel (saját becslés módszer).

36. A hitelintézet attól függetlenül választhatja a felügyeleti volatilitási korrekciós tényezős módszer vagy a saját becslés módszert, hogy a 78.-83. cikkben és a 84-89. cikkben milyen módszert választott a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására. Azonban, ha a hitelintézet a saját becslés módszert kívánja alkalmazni, azt az eszközök minden típusára vonatkozóan kell alkalmaznia, kivéve az immateriális portfoliókat, ahol a felügyeleti volatilitási korrekciós tényezős módszer alkalmazható.

Ha a biztosíték több elismert elemből áll, a volatilitási korrekciós tényező kiszámítása a képlet alapján történik, ahol az ai az adott elemnek a teljes biztosítékhoz viszonyított aránya és Hi az adott elemre alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező.

i.            Felügyeleti volatilitási korrekciós tényezők

37. A felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszer keretein belül alkalmazandó volatilitási korrekciós tényezők (napi újraértékelést feltételezve) a 2-5. táblázatokban találhatók.

VOLATILITÁSI KORREKCIÓS TÉNYEZŐK

2. táblázat

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó hitelminősítési besorolás || Hátralevő futamidő || Az 1. rész (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott kibocsátók által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője || Az 1. rész (7) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott kibocsátók által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője

|| || 20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)

1 || ≤ 1 év || 0.707 || 0.5 || 0.354 || 1.414 || 1 || 0.707

|| >1 ≤ 5 év || 2.828 || 2 || 1.414 || 5.657 || 4 || 2.828

|| > 5 év || 5.657 || 4 || 2.828 || 11.314 || 8 || 5.657

2-3 || ≤ 1 év || 1.414 || 1 || 0.707 || 2.828 || 2 || 1.414

|| >1 ≤ 5 év || 4.243 || 3 || 2.121 || 8.485 || 6 || 4.243

|| > 5 év || 8.485 || 6 || 4.243 || 16.971 || 12 || 8.485

4 || ≤ 1 év || 21.213 || 15 || 10.607 || nincs adat || nincs adat || nincs adat

|| >1 ≤ 5 év || 21.213 || 15 || 10.607 || nincs adat || nincs adat || nincs adat

|| > 5 év || 21.213 || 15 || 10.607 || nincs adat || nincs adat || nincs adat

3. táblázat

A rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó hitelminősítési besorolás || Az 1. rész (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott, rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kibocsátók által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője || Az 1. rész (7) rész (7) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott, rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kibocsátók által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője

|| 20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)

1 || 0.707 || 0.5 || 0.354 || 1.414 || 1 || 0.707

2-3 || 1.414 || 1 || 0.707 || 2.828 || 2 || 1.414

4. táblázat

Más típusú biztosíték vagy kitettség

|| 20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)

Főbb tőzsdeindexben szereplő részvények, főbb tőzsdeindexben szereplő átváltható kötvények || 21.213 || 15 || 10.607

Más, elismert tőzsdén jegyzett értékpapírok vagy átváltható kötvények || 35.355 || 25 || 17.678

Készpénz || 0 || 0 || 0

Arany || 21.213 || 15 || 10.607

5. táblázat

Devizanem eltérés volatilitás korrekciója

20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%) || 5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)

11.314 || 8 || 5.657

38. Fedezett kölcsönügyletek esetén a likvidációhoz szükséges időtartam 20 munkanap. Repóügyletek (kivéve, ha az ügylet áruk, vagy áruk tulajdonjogához fűződő garantált jogok átruházásával kapcsolatos) és értékpapírok kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek esetén a likvidációhoz szükséges időtartam 5 munkanap. Egyéb tőkepiac vezérelt ügyletek esetében a likvidációhoz szükséges időtartam 10 munkanap.

39. A 2-5. táblázatban és a (40)-(42) bekezdésben a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó hitelminősítési besorolás az a besorolás, aminek a külső hitelminősítési besorolást az illetékes hatóságok a 78-83. cikk szerint megfeleltették. E célból az 1. rész (10) bekezdése is alkalmazandó.

40. Repóügylet, kölcsönadási vagy kölcsönvételi ügyletek keretében kölcsönadott vagy értékesített nem elismert értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője megegyezik az elismert tőzsdén jegyzett, a fő tőzsdeindexben nem szereplő értékpapírokéval.

41. Kollektív befektetési eszközök elismert egységei esetén a volatilitási korrekciós tényező az a legmagasabb volatilitási korrekciós tényező, ami az ügylet (38) bekezdésben meghatározott likvidációhoz szükséges időtartamát figyelembe véve azokra az eszközökre vonatkozik, amelyekbe az alap befektetni jogosult.

42. Intézmények által kibocsátott, az 1. rész (8) bekezdésében foglalt elismerhetőségi kritériumokat teljesítő, nem minősített hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz tartozó volatilitási korrekciós tényező megegyezik a 2. vagy 3. hitelminősítési besorolásnak megfelelő külső hitelminősítéssel rendelkező intézmények vagy vállalatok által kibocsátott értékpapírokéval.

ii.           Volatilitási korrekciós tényező saját becslése

43. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a (48)-(57) bekezdésben foglalt követelményeket teljesítő intézményének számára, hogy saját volatilitás becslési módszert alkalmazzanak a biztosítékokra és kitettségekre vonatkozó volatilitási korrekciós tényezők kiszámítására.

44. Ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok elismert külső hitelminősítő intézmény által befektetési vagy jobb minősítést kapnak, az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézetek számára az egyes értékpapír-kategóriákra vonatkozó volatilitási becslés kiszámítását.

45. A vonatkozó kategóriák megállapítása során a hitelintézeteknek figyelembe kell venniük az értékpapír kibocsátójának típusát, az értékpapírok külső hitelminősítését, azok hátralevő futamidejét, és módosított futamidejét. A volatilitási becslésnek a hitelintézet által az adott kategóriába sorolt értékpapírokra nézve reprezentatívnak kell lennie.

46. Az elismert külső hitelminősítő intézmény által befektetési minősítésnél rosszabbra minősített, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és más elismert biztosíték esetében a volatilitási korrekciós tényezőt minden elemhez egyedileg kell kiszámítani.

47. A saját becslés módszert alkalmazó hitelintézeteknek a biztosíték vagy devizanem eltérés volatilitását a fedezetlen kitettség, biztosíték és/vagy a devizaárfolyam közötti korrelációk figyelembe vétele nélkül kell megbecsülniük.

Mennyiségi kritériumok

48. A volatilitási korrekciós tényező kiszámítása során 99 százalékos egyoldali konfidencia intervallumot kell alkalmazni.

49. Fedezett kölcsönügyletek esetén a likvidációhoz szükséges időtartam 20 nap, repóügyletek esetén 5 nap, kivéve, ha az ügylet áruk, vagy áruk tulajdonjogához fűződő garantált jogok átruházásával kapcsolatos és az értékpapírok kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyleteket, valamint 10 nap az egyéb, tőkepiac vezérelt ügyletek esetében.

50. A hitelintézetek a (49) bekezdésben az adott ügylethez megadottnál rövidebb vagy hosszabb likvidációhoz szükséges időtartam alapján, az időtartam-négyzetgyök képlettel kiszámított volatilitási korrekciós értékeket is alkalmazhatnak:

ahol TM a vonatkozó likvidációhoz szükséges időtartam;

HM az vonatkozó likvidációhoz szükséges időtartamhoz tartozó volatilitás korrekció;

HN a TN likvidációhoz szükséges időtartamon alapuló volatilitás korrekció;

51. A hitelintézeteknek figyelembe kell venniük az alacsonyabb minősítésű eszközök likviditáshiányát. A likvidációhoz szükséges időtartamot felfelé kell korrigálni abban az esetben, ha kétség merül fel a biztosíték likviditásával kapcsolatban. Ezen kívül azonosítani kell az olyan eseteket, ahol a múltbeli adatok alapján alulbecsülhető a potenciális volatilitás, pl. más devizanemhez között deviza. Az ilyen eseteket stressz forgatókönyv használatával kell kezelni.

52. A volatilitási korrekciós tényező számításához használt múltbeli megfigyelési időszaknak (mintaidőszak) legalább egy év hosszúságúnak kell lennie. Azon hitelintézetek esetében, melyek súlyozási rendszert vagy más módszereket használnak a megfigyelési időszakra vonatkozóan, a tényleges megfigyelési időszaknak legalább egy éves időtartamúnak kell lennie (ez azt jelenti, hogy az egyes megfigyelések súlyozott átlagos időeltolódása nem lehet kevesebb 6 hónapnál). Az illetékes hatóságok előírhatják a hitelintézet számára, hogy a volatilitási korrekciós tényezőt rövidebb megfigyelési időszak használatával számítsák ki, amennyiben az illetékes hatóság szerint azt az árak volatilitásának lényeges növekedése ezt indokolttá teszi.

53. A hitelintézeteknek legalább három havonta aktualizálniuk kell adatállományaikat, valamint azokat a piaci árak lényeges változásakor minden esetben újra kell értékelniük. Ez magában foglalja azt is, hogy a volatilitási korrekciós tényezőt legalább háromhavonta kell kiszámítani.

Minőségi kritériumok

54. A volatilitási becsléseket a hitelintézet napi kockázatkezelési folyamataiban kell alkalmazni, beleértve a belső kitettségi határértékekkel kapcsolatos alkalmazást is.

55. Ha a hitelintézet által a napi kockázatkezelési folyamatokban alkalmazott likvidációhoz szükséges időtartam hosszabb az adott ügylet típusához e részben meghatározottnál, a hitelintézet volatilitási korrekciós tényezőjét meg kell szorozni az (50) bekezdésben meghatározott időtartam négyzetgyöke képlettel.

56. A hitelintézetnek meghatározott eljárásokkal kell rendelkeznie a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működésére vonatkozó dokumentált szabályzatoknak és eljárásoknak való megfelelés nyomon követése és biztosítása, valamint ezen becsléseknek a kockázatkezelési folyamatba történő integrációja érdekében.

57. A hitelintézet volatilitási korrekciós tényezőjének becslésére használt rendszerének független felülvizsgálatát a hitelintézet saját belső ellenőrzési folyamatának keretei között rendszeresen el kell végezni. A volatilitási korrekciós tényező becslésére és e becsléseknek a hitelintézet saját kockázatkezelési folyamatába történő integrációjára szolgáló átfogó rendszer felülvizsgálatát legalább évente egyszer el kell végezni, és a vizsgálatnak legalább az alábbiakra kell kifejezetten kiterjednie:

a)      a becsült volatilitási korrekciós tényező integrációja a napi kockázatkezelésbe;

b)      a folyamatban történt bármilyen lényeges változás érvényesítése a volatilitási korrekciós tényező becslésében;

c)      a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működtetéséhez használt adatforrások következetességének, időszerűségének és megbízhatóságának érvényesítése, beleértve az ilyen adatforrások függetlenségét is;

d)      a volatilitásra vonatkozó feltételezések pontossága és helyessége.

(iii.         A volatilitási korrekciós tényező felszorzása

58. A (37)-(42) bekezdésben meghatározott volatilitási korrekciós tényezőket kell alkalmazni napi újraértékelés esetén. Hasonlóképpen, ha egy hitelintézet a (43)-(57) bekezdés szerint a saját becslések módszerét alkalmazza a volatilitási korrekciós tényező meghatározására, azokat elsőször a napi újraértékelés alapján kell kiszámítani. Ha az újraértékelés a napi gyakoriságnál ritkábban történik, nagyobb volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni. A kiszámításhoz a napi újraértékelési volatilitási korrekciós tényezőt fel kell szorozni az alábbi “időtartam négyzetgyöke” képlettel:

ahol

H az alkalmazandó volatilitás korrekció

HM     a napi újraértékelés esetén alkalmazandó volatilitás korrekció

NR a két újraértékelés közt ténylegesen eltelt munkanapok száma

TM az adott típusú ügylet likvidációhoz szükséges időtartama.

iv.           0%-os volatilitási korrekciós tényező alkalmazásának feltételei

59. Repóügyletekkel és értékpapír-kölcsönzési vagy értékpapír-kölcsönvételi ügyletekkel kapcsolatban, ahol a hitelintézet a felügyeleti volatilitási korrekciós tényező vagy saját becslés volatilitási korrekciós tényező módszert alkalmazza, és teljesülnek az a)-h) pontokban meghatározott feltételek, az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézetek számára a (35)-(58) bekezdésekben meghatározott módon kiszámított volatilitási korrekciós tényező alkalmazásától való eltérést, és ehelyett 0%-os volatilitási korrekciós tényező alkalmazását. Ezzel a lehetőséggel a (12)-(22) bekezdésben meghatározott belső modell módszert alkalmazó hitelintézetek nem élhetnek.

a)      Mind a kitettség, mind a biztosíték készpénz, vagy az 1. rész (7) bekezdése b) pontja szerinti értékpapír;

b)      A kitettség és a biztosíték egyaránt ugyanabban a pénznemben denominált.

c)      Az ügylet lejárati ideje nem haladja meg az egy napot, vagy mind a kitettséget és a biztosítékot naponta piaci áron értékelik vagy napi fedezet-kiigazítást alkalmaznak.

d)      A fedezet-kiigazítás szerződő fél általi elmulasztását megelőző utolsó piaci áron történő értékelés és a biztosíték likvidációja közötti időszak nem haladhatja meg a négy munkanapot.

e)      Az ügyletet az adott ügylettípushoz bizonyítottan alkalmas elszámolási rendszeren keresztül kell elszámolni.

f)       A megállapodáshoz kapcsolódó okmányok az adott értékpapírokkal kapcsolatos repóügyletek, vagy értékpapír-kölcsönzési és értékpapír-kölcsönvételi ügyletek esetében előírt szabványos piaci okmányok.

g)      Az ügyletet szabályozó okmány meghatározza, hogy ha a szerződő fél elmulasztja készpénzzel vagy értékpapírokkal történő fizetési, letétszolgáltatási vagy más kötelezettségének teljesítését, az ügylet azonnal felbontható.

h)      A szerződő felet az illetékes hatóságok “professzionális piaci szereplőnek" tekintik. Az alábbi felek minősülhetnek professzionális piaci szereplőnek:

– Az 1. rész (7) bekezdése b) pontjában meghatározott szereplők, melyekkel szembeni kitettségekre vonatkozóan a 78-83. cikk szerint 0% kockázati súlyt kell alkalmazni;

– intézmények;

– más pénzügyi társaságok (beleértve a biztosítótársaságokat is), melyekkel szembeni kitettségeket a 78-83. cikk alapján 20%-os kockázati súllyal szoroznak meg, vagy olyan hitelintézetek esetében, melyet a 83-89. cikk szerint számítják ki a kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség összegét, és nem rendelkeznek elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel, és a belső minősítés alapján a nemteljesítési valószínűség megegyezik az illetékes hatóságok által a külső hitelminősítő intézmény hitelminősítéséhez rendelt 2. vagy e fölötti hitelminősítési besorolásnak a 78-83. cikkben a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozására meghatározott szabályoknak megfelelően.

– szabályozott kollektív befektetési formák, melyekre tőke illetve tőkeáttételi követelmények vonatkoznak;

– szabályozott nyugdíjalapok; és

– elismert elszámoló szervezetek.

60. Amennyiben egy illetékes hatóság engedélyezi az (59) bekezdésben leírt módszer alkalmazását a nemzeti kormányzat által kibocsátott értékpapírokkal történő repóügyletekre és értékpapír-kölcsönzési valamint -kölcsönvételi ügyletekre vonatkozóan, a többi illetékes hatóság is engedélyezheti a joghatósági területükön bejegyzett hitelintézetek számára ugyanezen módszer alkalmazását ugyanezen ügyletek esetében.

c)           Kockázattal súlyozott kitettség és várható veszteség összegének kiszámítása

Sztenderd módszer

61. A 80. cikk alkalmazásában a (34) bekezdés szerint kiszámított E* értéket kell a kitettség értékeként tekinteni.

IRB alapvető módszer

62. Az e bekezdésben leírt módon kiszámított LGD* (nemteljesítési veszteségráta) értéket kell a VII. melléklet alkalmazásában az LGD értékének tekinteni.

LGD* = Max {0, LGD x [(E*/E]}

ahol

LGD a nemteljesítési veszteségráta, ami a 84-89. cikk alapján vonatkozna a kitettségre, ha az fedezetlen lenne.

E a kitettség 84-89. cikk szerinti értéke;

E* értékét a (34) bekezdés szerint számítják ki.

1.5. A 84-89. cikk alkalmazásában egyéb elismert biztosítékok 1.5.1. Értékelés

a)           Ingatlanfedezet

63. Az ingatlant független árszakértőnek kell értékelnie a piaci vagy annál kisebb értéken. Azon tagállamokban, ahol a jogszabályi vagy hatósági előírásokban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzáloghitelezési értékre vonatkozóan, az ingatlant független árszakértőnek kell értékelnie a fenti rendelkezés helyett jelzáloghitelezési vagy annál kisebb értéken.

64. Piaci érték azt a becsült értéket jelenti, amelyen az ingatlant egy eladni szándékozó eladó megfelelő hirdetés útján egy vásárolni szándékozó vevőnek független ügylet során el tudná adni az értékelés időpontjában, feltételezve, hogy a felek jól értesülten, körültekintően és kényszer nélkül járnak el. A piaci értéket átlátható és egyértelmű módon kell dokumentálni.

65. A jelzáloghitelezési érték alatt az ingatlan azon értéke értendő, amelyet az ingatlan jövőbeni értékesíthetőségének gondos értékelésével állapítanak meg, amelyben számításba veszik az ingatlan hosszú távú fenntarthatósági szempontjait, a rendes és helyi piaci viszonyokat, az ingatlan jelenlegi használatát és megfelelő alternatív felhasználási módjait. Spekulatív elemeket nem lehet számításba venni a jelzáloghitelezési érték megállapítása során. A jelzáloghitelezési értéket áttekinthető és világos formában kell dokumentálni.

66. A biztosíték értéke a piaci vagy jelzáloghitelezési értéken alapuló, a 2. rész (8) bekezdése szerinti felügyelet eredményeit tükröző és az ingatlant terhelő elsőbbségi követeléseket figyelembe vevő csökkentett érték.

b)           Követelések

67. A követelések értéke a fennálló követelések összege.

c)           Egyéb dologi biztosítékok

68. A vagyontárgyat piaci értéken kell értékelni, ami azt a becsült árat jelenti, amelyen a vagyontárgyat egy eladni szándékozó eladó egy vásárolni szándékozó vevőnek független ügylet során értékesíteni tudna az értékelés időpontjában.

1.5.2. Kockázattal súlyozott kitettség és várható veszteség összegének kiszámítása

a)           Általános kezelés

69. A 70-73. bekezdésben leírt módon kiszámított LGD* (nemteljesítéskori veszteségráta) értéket kell a VII. melléklet alkalmazásában az LGD értékének tekinteni.

70. Amennyiben a biztosítéknak (C) a kitettség értékéhez (E) viszonyított aránya a 6. táblázatban meghatározott C* (a biztosítékkal fedezett szint előírt minimális szintje) küszöbérték alá csökken, az LGD* tekintendő a VII. mellékletben meghatározott, a szerződő féllel szembeni fedezetlen kitettség LGD értékének.

71. Amennyiben a biztosítéknak a kitettség értékéhez viszonyított aránya meghaladja a második, a 6. táblázatban meghatározott magasabb C** küszöbértéket (azaz teljes körű LGD elismeréshez szükséges biztosítékkal fedezett szintet), az LGD* az alábbi táblázatban meghatározott értéket veszi fel.

72. E rendelkezés alkalmazásában, ha a teljes kitettség nem teljesíti a biztosítékkal fedezett C** szintre vonatkozó előírásokat, a kitettséget két külön kitettségnek kell tekinteni, mely közül az egyik az előírt C** fedezettség szintet teljesítő rész, a másik az ezen kívüli fennmaradó rész lesz.

73. A 6. táblázat határozza meg a kitettségek biztosítékkal fedezett részére alkalmazandó LGD* értéket és előírt fedezettség szinteket:

6. táblázat

A kitettségek fedezett részére vonatkozó minimális LGD értékek

|| LGD* magas szintű vagy feltételes követelések esetén || LGD* alárendelt vagy feltételes követelések esetén || A kitettség előírt minimális fedezettség szintje (C*) || A kitettség előírt minimális fedezettség szintje (C**)

Követelések || 35% || 65% || 0% || 125%

Lakóingatlan/ kereskedelmi ingatlan || 35% || 65% || 30% || 140%

Egyéb biztosíték || 40% || 70% || 30% || 140%

A fentiek alóli mentességként 2012. december 31-ig az illetékes hatóságok a jelzett fedezettség szintektől függően

a)      engedélyezhetik a hitelintézetek számára, hogy 30%-os LGD értéket rendeljenek hozzá az üzleti ingatlanbérlet formájában levő magasabb szintű kitettségeikhez; és

b)      engedélyezhetik a hitelintézetek számára, hogy 35%-os LGD értéket rendeljenek hozzá a berendezéslízing formájában levő magasabb szintű kitettségeikhez.

Az időtartam végén a mentességet felül kell vizsgálni.

b)           Ingatlanfedezet alternatív kezelése

74. E bekezdés és a (75) bekezdés követelményeire is figyelemmel, a (69)-(73) bekezdésekben meghatározott eljárástól eltérő, alternatív megoldásként egy tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik a hitelintézetek számára, hogy 50% kockázati súlyt alkalmazzanak a kitettség azon részére, amely a tagállam területén található üzleti- vagy lakóingatlannal teljes körűen fedezett, feltéve, hogy az érintett piacok fejlettek, hosszú múltra tekintenek vissza, és üzleti- vagy lakóingatlannal fedezett kölcsönnyújtási ügyletekre vonatkozóan olyan veszteségi arányszámokkal rendelkeznek, amelyek nem haladják meg az alábbi határértékeket:

a)      a piaci érték legfeljebb 50 %-áig (vagy ahol alkalmazható, a jelzáloghitelezési érték 60%-áig, ha ez alacsonyabb) nem haladhatja meg az adott év kinnlevő üzleti- és/vagy lakóingatlan hiteleinek 0,3%-át.

b)      kereskedelmi ingatlanokkal vagy lakóingatlanokkal biztosított hitelezéséből fakadó összesített veszteségek nem haladhatják meg az adott évben a megfelelő ingatlantípussal biztosított kinnlevő hitelek 0,5%-át.

75. Ha a (74) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül egy adott évben, az itt leírt alternatív értékelési módszer alkalmazását addig kell szüneteltetni, amíg egy rá következő évben nem teljesülnek a feltételek.

76. Azok az illetékes hatóságok, amelyek nem engedélyezik a (73) bekezdésben leírt eljárás alkalmazását, engedélyezhetik a hitelintézetek számára, hogy az itt leírt alternatív értékelési módszer szerinti kockázati súlyozást alkalmazzák a tagállam területén található üzleti- vagy lakóingatlannal teljes körűen fedezett kitettségekre, mely tagállam illetékes hatóságai az eljárás alkalmazását az adott tagállamban érvényes feltételek szerint engedélyezhetik.

1.6. Kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség értékének kiszámítása biztosítékok vegyes poolja esetén

77. Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteséget a 84-89. cikk alapján számítják ki, és a kitettséget mind pénzügyi biztosíték és más elismert biztosíték fedezi, a VII. melléklet alkalmazásában LGD értéknek az alábbiak szerint kiszámított LGD* (tényleges nemteljesítéskori veszteségráta) tekintendő.

78. A hitelintézet köteles a kitettség volatilitással korrigált értékét (azaz a (34) bekezdésben meghatározott volatilitási korrekciós tényező alkalmazási utáni értéket) tovább felosztani az egyes biztosítéktípusok által fedezett részekre. Ehhez a hitelintézetnek fel kell osztania a kitettséget elismert pénzügyi biztosítékkal, követelésekkel, kereskedelmi ingatlannal és/vagy lakóingatlannal, más elismert biztosítékkal fedezett, illetve adott esetben biztosítékkal nem fedezett részekre.

79. A kitettség egyes részeire vonatkozó LGD* értéket a melléklet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, külön-külön kell kiszámítani.

1.7. Egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet 1.7.1. Harmadik fél intézménynél történő letétbe helyezés

80. Amennyiben teljesülnek a 2. rész (12) bekezdésében meghatározott feltételek, az 1. rész (23) bekezdése szerinti hitelkockázati fedezetet a harmadik fél intézmény garanciának tekintheti.

1.7.2. A hitelnyújtó hitelintézet javára elzálogosított életbiztosítási kötvények

81. Amennyiben teljesülnek a 2. rész (13) bekezdésében meghatározott feltételek, az 1. rész (24) bekezdése szerinti hitelkockázati fedezetet az életbiztosítást nyújtó társaság garanciának tekintheti. A hitelkockázati fedezet elismert értéke az életbiztosítási kötvény visszavásárlási értéke.

1.7.3. Kérésre visszavásárolt intézményi értékpapírok

82. Az 1. rész (25) bekezdése által elismert értékpapírokat a kibocsátó intézmény garanciának tekintheti.

83. E rendelkezés alkalmazásában a hitelkockázati fedezet elismert értéke az alábbiak szerint alakul:

a)      amennyiben az értékpapírt névértéken vásárolják vissza, ezt az összeget kell a hitelfedezet elismert értékének tekinteni;

b)      amennyiben az értékpapírt piaci áron vásárolják vissza, a hitelfedezet elismert értékét úgy állapítják meg, hogy az 1. rész (8) bekezdésében a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó értékélési módszert alkalmazzák.

2. Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet 2.1. Értékelés

84. Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet (G) értéke az az összeg, amelynek kifizetését a kockázatot átvevő vállalja a hitelfelvevő általi nemteljesítés vagy nemfizetés, illetve más meghatározott hitelkockázati események bekövetkezése esetén. Olyan hitelderivatívák esetében melyek hitelkockázati eseményként nem tartalmazzák az alapkötelezettség átstrukturálását, beleértve a tőke vagy kamat elengedését vagy fizetési halasztást, illetve hitelezési veszteséget eredményező eseményt (pl. értékhelyesbítés, az eredménykimutatás korrekciója vagy más módon történő megterhelése), a bekezdés első mondata szerint kiszámított hitelkockázati fedezet értékét 40%-kal kell csökkenteni.

85. Amennyiben az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a kitettség devizanemétől eltérő devizában denominált (devizanem eltérés), a hitelkockázati fedezet értékét a HFX volatilitás korrekció értékkel kell csökkenteni az alábbiak szerint:

G* = G x (1-HFX)

ahol

G a hitelkockázati fedezet névértéke;

G* a devizaárfolyam-kockázattal korrigált G érték, és

Hfx a hitelkockázati fedezet és az alapkötelezettség közti devizanem eltérés volatilitási korrekciós tényezője.

Amennyiben nincs devizanem eltérés

G* = G

86. A devizanem eltérésekre alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező az (35)-(58) bekezdésekben meghatározott felügyeleti volatilitási korrekciós tényező vagy saját becslés volatilitási korrekciós tényezős módszer alapján számítható ki.

2.2. Kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség összegének kiszámítása 2.2.1. Részleges fedezet – értékpapír osztályok

87. Amennyiben a hitelintézet a kölcsön kockázatának egy részét egy vagy több részletben ruházza át, az 94-101. cikkben meghatározott szabályokat kell alkalmazni. A kifizetések azon érvényességi küszöbét, amely alatt veszteség esetén nem történik kifizetés, egyenlőnek tekintik a visszatartott, első veszteségviselési kategóriába tartozó pozíciókkal, és a kockázat részletekben történő átruházását vonhatja maga után.

2.2.2. Sztenderd módszer

a)           Teljes fedezet

88. A 80. cikk alkalmazásában a g az előre nem rendelkezésre bocsátott fedezettel teljes mértékben fedezett kitettséghez (GA) tartozó kockázati súly,

ahol

g a kockázatot átvevővel szembeni kitettségnek a 78-83. cikk szerint meghatározott kockázati súlya; és

GA a G* (85) bekezdés szerint számított, a 4. részben meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében tovább korrigált értéke.

b)           Részleges fedezettség – megegyező szenioritás

89. Amennyiben a fedezett érték kisebb a kitettség értékénél, és a fedezett és fedezetlen részek szenioritása megegyezik (azaz a hitelintézet és a kockázatot átvevő a veszteségeket arányosan viselik), arányosan csökkenteni kell a szavatoló tőkét. A 80. cikk alkalmazásában a kockázattal súlyozott kitettség értékét az alábbi képlet szerint kell kiszámítani:

(E-GA) x r + GA x g

ahol

E a kitettség értéke

GA a G* (85) bekezdés szerint számított, a 4. részben meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében tovább korrigált értéke;

r az ügyféllel szembeni kitettségnek a 78-83. cikk szerint meghatározott kockázati súlya; és

g a kockázatot átvevővel szembeni kitettségnek a 78-83. cikk szerint meghatározott kockázati súlya.

c)           Állami garanciák

90. Az illetékes hatóságok a VI. melléklet (4)-(6) bekezdésében leírt értékelési módot a központi kormányzat vagy központi bank által teljes mértékben vagy részben garantált kitettségekre is kiterjeszthetik, amennyiben a garancia a hitelfelvevő hazai pénznemében denominált, és a kitettséget is ugyanebben a pénznemben finanszírozták.

2.2.3. IRB alapvető módszer

Teljes fedezettség / részleges fedezettség – megegyező szenioritás

91. A kitettség (GA hitelkockázati fedezet korrigált értékén alapuló) fedezett része esetében a VII. melléklet 2. része szerinti PD a kockázat átvevőjének PD értéke, illetve a hitelfelvevő és a garanciát nyújtó PD értékei közti PD érték, ha úgy vélik, nem biztosítható a teljes helyettesítés. Alárendelt kitettségek és nem alárendelt, előre nem rendelkezésre bocsátott fedezet esetében a VII. melléklet 2. része szerint alkalmazandó LGD a magasabb rendű követelésekhez tartozó LGD érték is lehet.

92. A kitettség fedezetlen részére vonatkozó PD a hitelfelvevő PD értéke, az LGD érték pedig az alapul szolgáló kitettség LGD értéke.

93. GA a G* tényezőnek a fenti (85) bekezdés szerint számított, a 4. részben meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében tovább korrigált értéke.

94.

4. rész – Lejárati eltérés

1. A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása során akkor fordul elő lejárati eltérés, ha a hitelkockázati fedezet hátralevő futamideje kisebb, mint a fedezett kitettség futamideje. Nem ismerhető el olyan három hónapnál kisebb hátralevő futamidejű fedezet, amelynek lejárata megelőzi az alapul szolgáló kitettség lejáratát.

2. Lejárati eltérés esetén a hitelkockázati fedezet az alábbi esetekben nem fogadható el:

a)      a fedezet eredeti futamideje kisebb, mint 1 év; vagy

b)      a kitettség olyan rövid lejáratú kitettség, mely esetében az illetékes hatóságok a VII. melléklet 2. részének (13) bekezdése szerinti lejárati érték (M) tekintetében egy éves alsó korlát helyett egy napos alsó korlátot határoznak meg.

1. A lejárat meghatározása

3. Az alapul szolgáló kötelezettség tényleges lejárata az a maximum 5 éves leghosszabb fennmaradó időtartam, ameddig az ügyfélnek terv szerint kell teljesítenie kötelezettségeit. Figyelemmel a (4) bekezdésre is, a hitelkockázati fedezet lejárata a hitelkockázati fedezet által nyújtott védelem megszűnésének vagy megszüntetésének legkorábbi dátumáig terjedő időtartam.

4. Amennyiben lehetőség van a hitelkockázati fedezetnek a kockázatot átvevő részéről történő, saját mérlegelési jogkörében történő megszüntetésére, a lejárat időpontjának az a legkorábbi dátum minősül, amikortól ezzel a joggal élni lehet. Amennyiben lehetőség van a hitelkockázati fedezetnek a kockázatot átadó részéről történő, saját mérlegelési jogkörben történő megszüntetésére, és a védelmet keletkeztető megállapodás feltételei között pozitív ösztönző intézkedés szerepel a hitelintézet számára az ügylet szerződés szerinti lejárat előtti lehívására vonatkozóan, a lejárat időpontjának az a legkorábbi dátum minősül, amikor ezzel a joggal élni lehet; ellenkező esetben úgy tekintik, hogy a visszahívás joga nem befolyásolja a fedezet lejáratát.

5. Amennyiben egy hitelderivatíva esetében lehetséges az alapkötelezettség nem fizetés esetén alkalmazandó nemteljesítési türelmi idő előtti megszüntetése, a hitelkockázati fedezet által nyújtott védelem időtartamát a türelmi időszakkal csökkenteni kell.

2. A hitelkockázat fedezet értékelése 2.1. Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet alá tartozó ügyletek – Pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere

6. Amennyiben a kitettség és a hitelkockázati fedezet között lejárati eltérés van, a biztosíték nem ismerhető el.

2.2. Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet alá tartozó ügyletek – Pénzügyi biztosítékok összetett módszere

7. A hitelkockázati fedezet és a kitettség lejáratát a biztosíték korrigált értékének az alábbi képlet szerint kell figyelembe vennie:

CVAM = CVA x (t-t*)/(T-t*)

ahol

CVA a biztosíték 3. rész (34) bekezdésében meghatározottak szerinti volatilitással korrigált értéke, vagy a kitettség értéke, attól függően, melyikük az alacsonyabb;

t a hitelkockázati fedezet lejáratáig a (3)-(5) bekezdés szerint számított hátralevő évek száma, vagy a T értéke, attól függően, melyikük az alacsonyabb;

T a kitettség lejáratáig a (3)-(5) bekezdés szerint számított hátralevő évek száma, vagy 5 év, attól függően, melyikük az alacsonyabb; és

t* = 0,25.

CVAM a CVA érték tovább korrigált, a lejárati eltérést figyelembe vevő értéke, amit a kitettség teljes mértékben korrigált értékének (E*) kiszámítására használt, a 3. rész (34) bekezdésében meghatározott képletben kell alkalmazni.

2.3. Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hatálya alá tartozó ügyletek

8. A hitelkockázati fedezet és a kitettség lejáratát a hitelkockázati fedezet korrigált értékének az alábbi képlet szerint kell figyelembe vennie:

GA = G* x (t-t*)/(T-t*)

ahol

G* a hitelkockázati fedezet devizanem eltéréssel korrigált értéke

GA a G* lejárati eltéréssel korrigált értéke

t a hitelkockázati fedezet lejáratáig a (3)-(5) bekezdés szerint számított hátralevő évek száma, vagy a T értéke, attól függően, melyikük az alacsonyabb;

T a kitettség lejáratáig a (3)-(5) bekezdés szerint számított hátralevő évek száma, vagy 5 év, attól függően, melyikük az alacsonyabb; és

t* = 0,25.

GA a 3. rész (84)-(93) bekezdésének alkalmazásában a hitelkockázati fedezet értéke.

5. rész – Hitelkockázat mérséklési technikák kombinációja a sztenderd módszer szerint

9.         Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 78-83. cikk alapján kiszámító hitelintézet egy kitettséget több különböző hitelkockázat mérséklési módszerrel fedez (pl. a hitelintézet biztosítékkal és a kitettséget részlegesen lefedő garanciával is rendelkezik), a hitelintézet köteles a kitettséget további részekre osztani az egyes hitelkockázati mérséklési eszközök szerint (pl. egyik részt a biztosíték fedezi, a másik részt a garancia), valamint az egyes részek kockázattal súlyozott kitettségértékét külön-külön kell kiszámítania a 78-83. cikk és e melléklet rendelkezései szerint.

10.       Amennyiben a hitelkockázati fedezetet egy kockázatot átvevő biztosítja oly módon, hogy az eltérő lejáratú részekből áll, az (1) bekezdésben leírt módszerhez hasonló módszert kell alkalmazni.

6. rész – Kosarat alkalmazó hitelkockázat mérséklési technikák

1. Első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák

1. Amennyiben a hitelintézet olyan feltételek mellett szerez hitelkockázati fedezetet bizonyos kitettségeire, hogy a kitettségek első nemteljesítése kiváltja a fizetést, és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, a hitelintézet e mellékletnek megfelelően úgy módosíthatja a kockázatokkal súlyozott kitettségértéket és, szükség szerint, a várható veszteség összegét, hogy az a 78-83. cikk vagy 84-89. cikk alapján a hitelkockázati fedezet hiányában alkalmazandó legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettségértéket eredményezze, de csak abban az esetben, ha a kitettség értéke kisebb vagy egyenlő a hitelkockázati fedezet értékével.

2. n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák

2. Amennyiben a hitelkockázati fedezet alapján a kitettségeknél az n-edik nemteljesítés váltja ki a kifizetést, a kezdeményező hitelintézet csak akkor veheti figyelembe a fedezetet a kockázattal súlyozott kitettségérték és, szükség szerint, a várható veszteség összegének a kiszámításakor, ha az 1-től az n-1-ig terjedő nemteljesítésre is fedezetet szerez, vagy már n-1 nemteljesítés fordult elő. Ilyen esetekben az (1) bekezdésben az első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákkal kapcsolatban leírt módszer alapján kidolgozott, az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák kezeléséhez megfelelően módosított módszert kell alkalmazni.

IX. MELLÉKLET – Értékpapírosítás 1. rész – Fogalommeghatározások a X. MELLÉKLET alkalmazásában

1.         E melléklet alkalmazásában

– „Értékpapírosítási felár” a pénzügyi költségek beszedéséből befolyó összeg és más, az értékpapírosított kitettségekkel kapcsolatos díjbevétel, a költségek és ráfordítások levonása után.

– „Visszavásárlási jog maradék pozíciókra” a kezdeményező olyan szerződéses opciója, ami lehetővé teszi az értékpapírosítási pozíciók visszavásárlását vagy megszüntetését az alapul szolgáló kitettségek egészének visszafizetése előtt abban az esetben, ha a fennálló kitettségek összege egy bizonyos szint alá süllyed.

– „Likviditási lehetőség” egy értékpapírosítási pozíció, amely olyan szerződéses megállapodással jön létre, melynek célja a pénzáramlás időszerűségének biztosítása a befektetők számára.

– „Kirb” azon kockázattal súlyozott kitettségérték 8%-a, melyeket a 84-89. cikk alapján az értékpapírosított kitettségekre számítanának ki úgy, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, és e kitettségekhez tartozó, az említett cikkek szerint kiszámított várható veszteségek összege.

– „Minősítésen alapuló módszer” az értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékeinek a 4. rész (45)-(49) bekezdése szerinti számítási módszere.

– „Felügyeleti képlet módszere” az értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékeinek a 4. rész (50)-(52) bekezdése szerinti számítási módszere.

– „Nem minősített pozíció” olyan értékpapírosítási pozíció, amely nem rendelkezik a 97. cikkben meghatározott elismert külső hitelminősítő intézmény által készített, elismert hitelminősítéssel.

– „Minősített pozíció” olyan értékpapírosítási pozíció, amely rendelkezik a 97. cikkben meghatározott elismert külső hitelminősítő intézmény által készített, elismert hitelminősítéssel.

– „Eszközfedezet melletti értékpapír-kibocsátás” („ABCP” program) olyan értékpapírosítási program, amelynek keretében kibocsátott értékpapírok túlnyomórészt egy éves vagy annál rövidebb eredeti futamidejű kereskedelmi papírok.

2. rész – Jelentős mértékű hitelkockázat átruházásának elismerésére vonatkozó minimumkövetelmények, valamint az értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének és várható veszteség értékeinek kiszámítása

1. hagyományos értékpapírosítás során történő Jelentős hitelkockázat átruházásának elismerésére vonatkozó minimumkövetelmények

1. Egy hagyományos értékpapírosítás kezdeményező hitelintézete kizárhatja az értékpapírosított kitettségeket a kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség összegének kiszámítása alól, ha az értékpapírosított kitettségekhez tartozó jelentős mértékű hitelkockázatot harmadik félre ruházta át, és az átruházás teljesíti az alábbi feltételeket:

a)      Az értékpapírosítás dokumentációja tükrözi az ügylet gazdasági tartalmát.

b)      Az értékpapírosított kitettségek jogilag elkülönülnek a kezdeményező hitelintézettől és hitelezőitől, többek között csőd- vagy felszámolási eljárás során is. Ezt elismert jogi tanácsadó cég szakvéleménye is alátámasztja.

c)      A kibocsátott értékpapírok a kezdeményező hitelintézet számára nem jelentenek fizetési kötelezettséget.

d)      Az ügylet kedvezményezettje a speciális értékpapírosítási társaság (SSPE).

e)      A kezdeményező hitelintézet nem tart fenn magának sem tényleges, sem közvetett ellenőrzést az átruházott kitettségek felett. A kezdeményező fél tényleges ellenőrzése fenntartásának minősül például, ha az intézmény a megelőzően átruházott eszközöket visszavásárolhatja a kedvezményezettől a célból, hogy ily módon nyereséget realizáljon, vagy ha köteles visszavenni az átruházott kockázatot. Önmagában nem minősül a kitettségek fölötti közvetett ellenőrzés fenntartásának az, ha a kezdeményező hitelintézet fenntartja magának az adósságszolgálattal kapcsolatos beszedési jogokat vagy kötelezettségeket.

f)       Amennyiben visszavásárlási jogot kötöttek ki maradék pozíciókra, az alábbi feltételeknek kell teljesülni:

i.       A maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog gyakorlásáról a kezdeményező hitelintézet saját mérlegelési jogkörében dönt;

ii.      A maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog kizárólag akkor gyakorolható, ha az értékpapírosított kitettségek eredeti értékének már csak legfeljebb 10%-ára kell kifizetést teljesíteni; és

iii.     A maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog nem teheti lehetővé veszteségek hitelminőség-javítási pozíciókra vagy befektetők által tartott más pozíciókra allokálását, és az opció más módon sem teheti lehetővé a hitelminőség javítását.

g)      Az értékpapírosítási ügyletre vonatkozó dokumentáció nem tartalmazhat olyan rendelkezést, ami:

i.       a lejárat előtti visszaadás esetét kivéve a kezdeményező hitelintézettől megkövetelné az értékpapírosítás pozícióinak javítását, beleértve de nem kizárólagosan az alapul szolgáló hitel kitettségeinek megváltoztatását vagy a befektetők számára fizetett hozam növelését annak ellensúlyozására, hogy az értékpapírosított kitettség hitelminősége romlik, vagy

ii.      az értékpapírosításhoz kapcsolódó pozíciók birtokosainak fizetendő hozamot növeli az alapul szolgáló pool hitelminőségében bekövetkező romlás ellensúlyozására.

2. szintetikus értékpapírosítás során történő jelentős hitelkockázat átruházásának elismerésére vonatkozó minimumkövetelmények

2. Szintetikus értékpapírosítás esetén a kezdeményező hitelintézet az értékpapírosított kitettségekhez tartozó kockázattal súlyozott kitettségértéket és, szükség szerint, várható veszteség értékeket az alábbi (3) és (4) bekezdés szerint számíthatja ki, ha jelentős hitelkockázatot ruház át harmadik félre előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel, amennyiben az átruházás teljesíti az alábbi feltételeket:

a)      Az értékpapírosítás dokumentációja tükrözi az ügylet gazdasági tartalmát.

b)      A hitelkockázat átruházásához tartozó hitelkockázati fedezet teljesíti a 90-93. cikkben meghatározott, a hitelkockázati fedezet elismeréséhez szükséges elismerhetőségi és egyéb követelményeket. E rendelkezés alkalmazásában a speciális értékpapírosítási társaságok nem ismerhetők el előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtó elismert félként.

c)      A hitelkockázat átruházásához használt eszközök nem foglalhatnak magukban olyan feltételeket, melyek:

i.       olyan jelentős érvényességi küszöböket határoznak meg, melyek értéke alatti hitelkockázati események előfordulása nem váltja ki a hitelkockázati fedezet felhasználását;

ii.      lehetővé teszik a hitelkockázati fedezet megszüntetését az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségének romlásakor;

iii.     a lejárat előtti visszaadás esetét kivéve a kezdeményező hitelintézettől megkövetelné az értékpapírosítás pozícióinak javítását;

iv.     a hitelintézet hitelkockázati fedezethez kapcsolódó költségeit vagy az értékpapírosításhoz kapcsolódó pozíciók birtokosainak fizetendő hozamot növelné az alapul szolgáló pool hitelminőségében bekövetkező romlás ellensúlyozására.

d)      A hitelkockázati fedezetnek az összes érintett állam joga szerinti érvényesíthetőségét elismert jogi tanácsadó cég szakvéleménye támasztja alá.

3. Szintetikus értékpapírosítás során értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása a kezdeményező hitelintézet által

3. Az értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása során, amennyiben teljesülnek a (2) bekezdésben meghatározott követelmények, a szintetikus értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetnek az (5)-(8) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel a 4. részben meghatározott, megfelelő számítási módszereket kell alkalmazni a 78-89. cikkben meghatározottak helyett. A kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség értékeit a 84-89. cikk alapján kiszámító hitelintézetek esetében az ilyen kitettségekhez tartozó várható veszteség értéke nulla.

4. Az érthetőség érdekében a (3) bekezdés az értékpapírosításban szereplő kitettségek teljes pooljára vonatkozik. Az (5) és (8) bekezdésre is figyelemmel a kezdeményező hitelintézet köteles az értékpapírosítás összes tranche-ára vonatkozóan kiszámítani a kockázattal súlyozott kitettségértéket a IV. rész rendelkezéseinek - beleértve a hitelkockázat mérséklésének elismerésére vonatkozókat is – megfelelően. Ha például egy tranche-t előre nem rendelkezésre bocsátott hitelfedezettel ruháznak át harmadik fél részére, a kezdeményező hitelintézet kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámításakor a harmadik fél kockázati súlyát kell figyelembe venni az adott tranche tekintetében.

3.1. Lejárati eltérések kezelése szintetikus értékpapírosítás során

5. A kockázattal súlyozott kitettségérték (3) bekezdés szerinti kiszámítása céljából a (6) és (8) bekezdéseknek megfelelően figyelembe kell venni a részügylet hitelkockázati fedezete és az értékpapírosított kitettségek közti lejárati eltéréseket. Az értékpapírosított kitettségek lejáratának a leghosszabb lejáratú kitettség lejáratát kell tekinteni, ami nem haladhatja meg az 5 évet.

6. Az értékpapírosított kitettségek lejáratának a leghosszabb lejáratú kitettség lejáratát kell tekinteni, ami nem haladhatja meg az öt évet. A hitelkockázati fedezet lejáratát a VIII. melléklet szerint kell megállapítani.

7. Amennyiben a kezdeményező hitelintézet a 4. rész (6)-(35) bekezdése szerint számítja ki a kockázattal súlyozott kitettségértéket, a nem minősített, vagy befektetési minősítésnél alacsonyabb minősítésű tranche-ok esetében figyelmen kívül kell hagynia azok lejárati eltérését. A fennmaradó tranche-ok esetében a lejárati eltéréseket a VIII. mellékletben meghatározottak szerint kell kezelni, a következő képlet alapján:

RW* = [RW(SP) x (t-t*)/(T-t*)] + [RW(Ass) x (T-t)/(T-t*)]

Ahol

RW* a kockázattal súlyozott kitettségérték a 75. cikk a) pontja alkalmazásában;

RW(Ass) a kitettségek arányosan számított, kockázattal súlyozott kitettségértéke, mintha azokat nem értékpapírosították volna;

RW(SP) a (3) bekezdés szerint számított kockázattal súlyozott kitettségérték, mintha nem lenne lejárati eltérés;

T az alapul szolgáló kitettség futamideje években kifejezve;

t a hitelkockázati fedezet futamideje években kifejezve;

t* = 0,25.

8. Amennyiben a kezdeményező hitelintézet a 4. rész (36)-(74) bekezdése szerint számítja ki a kockázattal súlyozott kitettségértéket, az olyan tranche-ok vagy azok további részeinek esetében figyelmen kívül kell hagynia a lejárati eltérést, amelyekhez az említett bekezdések szerinti tartozó kockázati súly 1250%. A fennmaradó tranche-ok és azok további részei esetében a lejárati eltéréseket a VIII. mellékletben meghatározottak szerint kell kezelni, a (7) bekezdésben leírt képlet alapján.

3. rész – Külső hitelminősítés

1. A külső hitelminősítő intézmények hitelminősítései által teljesítendő követelmények

1. A kockázattal súlyozott kitettségérték e melléklet 4. része szerinti kiszámításának alkalmazásában az elismert külső hitelminősítő intézmények által kiadott hitelminősítéseknek a következő feltételeket kell teljesíteniük.

a)      Nem lehet eltérés a hitelminősítés által figyelembe vett fizetési mód és azon fizetési mód között, amire a kérdéses értékpapírosítási pozíciót létrehozó szerződés szerint a hitelintézet jogosult.

b)      A piac számára nyilvánosan elérhetőnek kell lenniük. A hitelminősítés csak akkor tekintendő nyilvánosan elérhetőnek, ha azt nyilvánosan elérhető fórumon tették közzé, és azt a külső hitelminősítő intézmény átmenettáblázata tartalmazza. Nem minősülnek nyilvánosan elérhetőnek az olyan hitelminősítések, amelyeket csak korlátozott körben hoznak nyilvánosságra.

2. Hitelminősítések alkalmazása

2. Egy hitelintézet egy vagy több elismert külső hitelminősítő intézményt jelölhet ki, amelyek által készített hitelminősítéseket használja a kockázattal súlyozott kitettségérték 94-101. cikk szerinti kiszámításához („kijelölt külső hitelminősítő intézmény ”).

3. Figyelemmel az (5)-(7) bekezdésre, a hitelintézetnek következetesen a kijelölt külső hitelminősítő intézmények által készített hitelminősítéseket kell alkalmazniuk értékpapírosítási pozícióira vonatkozóan.

4. Figyelemmel az (5) és (6) bekezdésre , a hitelintézet nem alkalmazhatja egy adott külső hitelminősítő intézmény hitelminősítését egy tranche-ban levő pozíciókra és egy másik külső hitelminősítő intézmény hitelminősítését más tranche-ban levő pozíciókra ugyanabban az első külső hitelminősítő intézmény által minősített vagy nem minősített struktúrában.

5. Abban az esetben, ha egy pozíció két különböző kijelölt külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkezik, a kedvezőtlenebb hitelminősítést kell alkalmazni.

6. Abban az esetben, ha egy pozíció több mint két különböző kijelölt külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkezik, a két legkedvezőbb hitelminősítést kell alkalmazni. Ha a két legkedvezőbb minősítés eltérő, akkor a kettő közül a kedvezőtlenebbet kell alkalmazni.

7. Amennyiben a 90-93. cikk szerint elismert hitelkockázati fedezetet közvetlenül az SSPE számára biztosítják, és ezt a fedezetet figyelembe veszik egy kijelölt külső hitelminősítő intézmény által egy pozícióról készített hitelminősítésben, a hitelminősítéshez tartozó kockázati súly is alkalmazható. Amennyiben a hitelkockázati fedezet a 90-93. cikk alapján nem ismerhető el, a hitelminősítést sem lehet elismerni. Abban az esetben, ha a hitelkockázati fedezetet nem az SSPE számára biztosítják, hanem közvetlenül az értékpapírosítási pozícióhoz kapcsolódik, a hitelminősítés nem ismerhető el.

3. Megfeleltetés

8. Az illetékes hatóságoknak meg kell határozniuk, hogy az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített hitelminősítések a 4. részben meghatározott táblázatokban található mely hitelminősítési besorolásoknak felelnek meg. Ennek során az illetékes hatóságoknak különbséget kell tenniük az egyes hitelminősítésekben kifejezett relatív kockázati fokozatok között. A hatóságoknak egyaránt figyelembe kell venniük mennyiségi tényezőket, mint pl. nemteljesítési- és/vagy veszteségráták, és minőségi tényezőket, mint pl. a külső hitelminősítő intézmény által minősített különböző ügyletek és a hitelminősítés tartalma.

9. Az illetékes hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy az olyan értékpapírosítási pozíciók, amelyekre vonatkozóan az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített hitelminősítés alapján ugyanazon kockázati súlyokat alkalmazzák, egyenlő mértékű hitelkockázatnak legyenek kitéve. Ez szükség szerint magában foglalja az adott hitelminősítéshez tartozó hitelminősítési besorolás megfelelő módosítását is.

4. rész - Kiszámítás

1. A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása

1. A 96. cikk alkalmazásában egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához a pozíció kitettségére az e részben meghatározottak szerint kell alkalmazni a vonatkozó kockázati súlyt.

2. A (3) bekezdésre is figyelemmel,

a)      ha a hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettségértéket a (6)-(35) bekezdés szerint számítja ki, a mérlegen belüli értékpapírosítási pozícióhoz tartozó kitettség értéke annak mérleg szerinti értéke;

b)      ha a hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettségértéket a (36)-(74) bekezdés szerint számítja ki, a mérlegen belüli értékpapírosítási pozícióhoz tartozó kitettség összege annak az értékelési korrekció előtti bruttó értéke; és

c)      a mérlegen kívüli értékpapírosításhoz tartozó kitettség értéke a névérték és az e mellékletben előírt hitelegyenértékesítési tényező szorzata. Ha másként nem rendelkeznek, ez a hitelegyenértékesítési tényező 100%.

3. A IV. mellékletben felsorolt származtatott eszközökből származó értékpapírosítási pozíciók kitettségi értékét a III. mellékletben meghatározottak szerint kell megállapítani.

4. Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet alá tartozó értékpapírosítási pozíciók esetén az adott pozícióhoz tartozó kitettség értékét a VIII. mellékletben meghatározott követelményeknek megfelelően és azokra is figyelemmel lehet módosítani.

5. Ha a hitelintézet egy értékpapírosítási ügyletben kettő vagy több, egymást átfedő pozícióval rendelkezik, a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításakor az átfedés mértékéig csak azt a pozíciót vagy a pozíció egy részét kell figyelembe venni, amelyik a nagyobb kockázattal súlyozott kitettséget eredményezi. E rendelkezés alkalmazásában az „átfedés” azt jelenti, hogy a pozíciók egészben vagy részben ugyanazon kockázattal szembeni kitettséget képviselik úgy, hogy az átfedés mértékéig csak egy kitettségről van szó.

2. A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a sztenderd módszer szerint

6. A (8) és (9) bekezdésre is figyelemmel, egy minősített értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a kitettségi értékre azt a hitelminősítési besoroláshoz tartozó kockázati súlyt kell alkalmazni, amit az illetékes hatóságok a 98. cikk szerint a hitelminősítéshez rendeltek az alábbi 1. és 2. táblázat szerint.

1. táblázat

Rövid lejáratú hitelminősítéssel nem rendelkező pozíciók

Hitelminősítési besorolás || 1 || 2 || 3 || 4 || 5 vagy rosszabb

Kockázati súly || 20% || 50% || 100% || 350% || 1250%

2. táblázat

Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező pozíciók

Hitelminősítési besorolás || 1 || 2 || 3 || Minden egyéb hitelminősítés

Kockázati súly || 20% || 50% || 100% || 1250%

7. A (10)-(16) bekezdésre is figyelemmel a nem minősített értékpapírosítási pozíciókhoz tartozó, kockázattal súlyozott kitettségértéket 1250%-os kockázati súly alkalmazásával kell kiszámítani.

2.1. Kezdeményező és szponzor hitelintézetek

8. A kezdeményező és szponzor hitelintézeteknek 1250%-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk minden olyan megtartott és visszavásárolt értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyek kijelölt külső hitelminősítő intézmények által készített hitelminősítését az illetékes hatóságok a 3. hitelminősítési besorolásnál rosszabb osztályba sorolták. Annak megállapítása során, hogy egy pozíció ilyen besorolásba tartozik-e, a 3. rész (2)-(7) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

9. Kezdeményező vagy szponzor hitelintézet esetében az értékpapírosítási pozícióhoz kiszámított kockázattal súlyozott kitettségérték arra a kockázattal súlyozott kitettségértékre korlátozódhat, ami az értékpapírosítás nélkül mutatta volna a kitettséget, figyelemmel a 150%-os kockázati súly feltételezett alkalmazásra az értékpapírosított kitettségek közötti összes késedelmes és „kiemelkedő kockázati kategóriába sorolandó" tételre.

2.2. Nem minősített pozíciók kezelése

10. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a nem minősített értékpapírosítási pozícióval rendelkező hitelintézet számára a (11) bekezdésben meghatározott módszer alkalmazását a pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához, feltéve hogy az értékpapírosított kitettségek pooljának mindenkori összetétele mindenkor ismert.

11. Egy hitelintézet azt a súlyozott átlagos kockázati súlyt is alkalmazhatja a megfelelő koncentrációs rátával megszorozva, ami a 78-83. cikk szerint a kitettségeket birtokló hitelintézet értékpapírosított kitettségeire vonatkozna. Ez a koncentrációs ráta megegyezik a tranche-ok névértékének összegével, amit elosztanak azon tranche-ok névértékének összegével, melyek alacsonyabb rangúak vagy egyenrangúak az adott tranche-ban levő pozícióval, amelyben a tranche maga is van. Az így kapott kockázati súly nem haladhatja meg az 1250%-ot, és nem lehet alacsonyabb egy tetszőleges magasabb rangú, minősítéssel rendelkező tranche kockázati súlyánál. Amennyiben a hitelintézet nem képes meghatározni azokat a kockázati súlyokat, amelyeket a 78-83. cikk szerint az értékpapírosított kitettségekre kellene alkalmazni, a pozícióval kapcsolatban 1250%-os kockázati súlyt kell alkalmaznia.

2.3. Egy ABCP program második vagy jobb veszteségviselő kategóriájú tranche-ába tartozó értékpapírosítási pozíciók kezelése

12. A (14)-(16) bekezdésben szereplő, a likviditási lehetőségekhez kapcsolódó rendelkezések által lehetővé tett kedvezményesebb kezelés alkalmazhatóságától függően egy hitelintézet a (13) bekezdésben meghatározott feltételeket teljesítő értékpapírosítási pozíció estében olyan kockázati súlyokat is alkalmazhat, melyek nagyobbak, mint i. 100%, vagy mint ii. a legnagyobb kockázati súly, amit a 78-83. cikk szerint a kitettségeket birtokló hitelintézet az értékpapírosított kitettségek bármelyikére alkalmazhatna.

13. A (12) bekezdésben meghatározott kezelési mód alkalmazhatósága érdekében az értékpapírosítási pozíciónak

a)      olyan tranche-ban kell lennie, ami gazdaságilag második vagy jobb veszteségviselő kategóriába tartozik az értékpapírosítás során, és az első veszteségviselő kategóriába tartozó tranche-nak értelmezhető hitelminőség-javulást kell mutatnia a második veszteségviselő kategóriával szemben;

b)      befektetési vagy jobb minősítésűnek kell lennie; és

c)      olyan hitelintézethez kell tartoznia, amely nem rendelkezik pozícióval az első veszteségviselő kategóriába tartozó tranche-ban.

2.4. Nem minősített likviditási lehetőségek kezelése 2.4.1. Elismert likviditási lehetőségek

14. Ha teljesülnek a következő feltételek, a kitettség értékének megállapításához 20%-os hitelegyenértékesítési faktort lehet alkalmazni az egy év vagy annál kisebb eredeti futamidejű likviditási lehetőségek névértékének esetében; ha a likviditási lehetőség eredeti futamideje meghaladja az egy évet, a hitelegyenértékesítési faktor 50% lehet.

a)      A likviditási lehetőség dokumentációjának világosan meg kell határoznia és korlátoznia azokat a körülményeket, melyek esetén a lehetőséget lehívhatják.

b)      A lehetőséget nem lehet lehívni a lehívás pillanatában már elszenvedett veszteségek fedezésére, mint például likviditás biztosítására a lehívás időpontjában nem teljesítő kitettségre vonatkozóan, vagy eszközök valós értékük feletti áron történő megszerzésére.

c)      A lehetőség nem használható állandó vagy rendszeres finanszírozási forrásként az értékpapírosításhoz.

d)      A lehetőség lehívásának visszafizetése nem lehet alárendelve a befektetők követeléseinek, kivéve a kamatláb vagy deviza származékos ügyletekből, díjakból vagy egyéb ilyen jellegű kifizetésekből adódó követeléseket, és nem tartozhat fizetés alóli mentesítés vagy fizetési halasztás hatálya alá.

e)      A lehetőséget nem lehet lehívni, ha a likviditási ügyletre alkalmazható összes hitelminőség-javítási lehetőséget kimerítették.

f)       A likviditási ügyletnek tartalmaznia kell olyan rendelkezést, ami automatikusan csökkenti a lehívható összeget a nem teljesítő kitettségek összegével, ahol is a nem teljesítés a 84-89. cikk szerinti jelentéssel értendő, vagy az értékpapírosított kitettségek poolja minősítéssel rendelkező eszközökből áll, ami megszünteti a likviditási lehetőséget, ha a pool átlagos minősége a befektetési minősítés alá csökken.

Az alkalmazandó kockázati súly az a legmagasabb kockázati súly, ami a 78-83. cikk alapján a kitettségeket birtokló hitelintézet az értékpapírosított kitettségekre alkalmazhat.

2.4.2. Kizárólag általános piaci zavar bekövetkezése esetén lehívható likviditási lehetőségek

15. Kizárólag általános piaci zavar bekövetkezése (pl. amennyiben több, mint egy SPE különböző ügyletet érintően nem tudja visszaforgatni a lejárt üzleti papírokat, és ez nem az SPE vagy az értékpapírosított kitettség hitelminőség-romlásának tudható be) esetén lehívható likviditási lehetőség kitettség értékének meghatározásához a névértékre 0%-os egyenértékesítési tényező alkalmazható , ha a (14) bekezdésben leírt feltételek teljesülnek.

2.4.3. Készpénz-előleg lehetőségek

16. A kitettség értékének meghatározásához 0%-os hitelegyenértékesítési faktort alkalmazható a feltétel nélkül felmondható likviditási lehetőség névértére vonatkozóan, feltéve, hogy teljesülnek a (14) bekezdésben meghatározott feltételek, és a lehetőség lehívásának visszafizetése megelőzi a többi követelést az értékpapírosított kitettségekből befolyó pénzáram során.

2.5. Lejárat előtti visszafizetés lehetőségét biztosító kikötéssel rendelkező rulírozó kitettségek értékpapírosítására vonatkozó további tőkekövetelmények

17. Az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozóan kiszámított, kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításán kívül a kezdeményező hitelintézetnek a (18)-(32) bekezdésben meghatározott módszer szerint is ki kell számítania a kockázattal súlyozott kitettségértéket, ha rulírozó kitettségeket ad el olyan értékpapírosítási ügylet során, ami a lejárat előtti visszafizetés lehetőségét biztosító kikötéssel rendelkezik.

18. A hitelintézetnek a kockázattal súlyozott kitettségértéket a kezdeményező és a befektető intézményt illető részek együttes összegére vonatkozóan kell kiszámítani.

19. Olyan értékpapírosítás esetén, ahol az értékpapírosított kitettségek rulírizó és nem rulírozó kitettségekből állnak, a kezdeményező hitelintézet az alább meghatározott módon jár el az alapul szolgáló pool rulírozó kitettséget tartalmazó részével kapcsolatban.

20. E rendelkezés alkalmazásában a “ kezdeményező intézményt megillető rész" a lehívott összegek feltételezett pooljának az értékpapírosítás során értékesített összege, melynek az értékpapírosítási szerkezetben értékesített teljes poolhoz viszonyított aránya határozza meg a tőke és kamat behajtásából eredő pénzáramlás és más vonatkozó olyan összegek arányát, amelyek nem állnak rendelkezésre az értékpapírosítási ügyletben értékpapírosítási pozícióval rendelkező felek számára történő kifizetés céljából.

A kezdeményező intézményt megillető rész nem lehet alárendelve a befektetőket megillető résznek.

A “befektetőket megillető rész” a lehívott összegek pooljának feltételezett fennmaradó összegének névértéke.

21. A kezdeményező hitelintézetnek a kezdeményező intézményt megillető részre vonatkozó kitettsége nem minősül értékpapírosítási pozíciónak, hanem az értékpapírosított kitettségek olyan arányos kitettségének, mintha azokat nem értékpapírosították volna.

2.5.1. Mentesség a lejárat előtti visszaadásra vonatkozó követelmények alól

22. Az alábbi típusú értékpapírosítási ügyletek kezdeményező intézményei mentesülnek a (17) bekezdésben meghatározott tőkekövetelmény alól:

a)      Rulírozó kitettségek értékpapírosítása, ahol a befektetők továbbra is teljes mértékben ki vannak téve a hitelfelvevők jövőbeni lehívásainak úgy, hogy az alapul szolgáló eszközök kockázata nem száll vissza a kezdeményező hitelintézetekre, még akkor sem, ha a bekövetkezett lejárat előtti visszaadási esemény mentességet élvez a lejárat előtti visszaadásra vonatkozó bánásmód alól, és

b)      olyan értékpapírosítás, ahol a lejárat előtti visszaadást kizárólag olyan események váltják ki, amelyek nem kapcsolódnak az értékpapírosított eszközök vagy a kezdeményező hitelintézet teljesítéséhez, mint pl. lényeges változások az adójogszabályokban vagy előírásokban.

2.5.2. Maximális tőkekövetelmény

23. A (17) bekezdésben foglalt követelmények hatálya alá tartozó, kezdeményező hitelintézet esetében a befektetőket megillető részhez kapcsolódó pozícióra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek összege és a (17) bekezdés szerint számított, kockázattal súlyozott kitettségérték összege nem lehet magasabb

a)      a befektetőket megillető részhez kapcsolódó pozíciókra vonatkozó, kockázattal súlyozott kitettségértéknél,

b)      azon kockázattal súlyozott kitettségértékek összegénél, amelyeket az értékpapírosított kitettségekre vonatkozóan a kitettségeket birtokló hitelintézet úgy számítana ki, mintha azok nem lennének a befektetőket megillető résszel megegyező mértékig értékpapírosítva.

24. Az esetleges nettó nyereségnek a jövőbeni jövedelmek 57. cikk által előírt tőkésítéséből eredő levonását a (23) bekezdésben szereplő maximális összegtől elkülönítve kell kezelni.

2.5.3. A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása

25. A (17) bekezdés szerint kiszámítandó, kockázattal súlyozott kitettségérték értékének meghatározásához a befektetőket megillető részt meg kell szorozni a (27)-(32) bekezdésben megadott hitelegyenértékesítési faktorral és annak a kockázati súlynak a súlyozott átlagával, amely akkor vonatkozna az értékpapírosított kitettségekre, ha azokat nem értékpapírosították volna.

26. A lejárati előtti visszaadás lehetőségét biztosító kikötés akkor minősül „szabályozottnak”, ha teljesülnek a következő feltételek.

a)      A kezdeményező hitelintézet megfelelő tőke/likviditási tervvel rendelkezik annak biztosítása érdekében, hogy a lejárat előtti visszaadás esetére elegendő tőkével és likviditással rendelkezzék.

b)      A követelések hó elején fennálló egyenlege alapján az ügylet időtartama alatt arányosan oszlik meg a kamat- és tőkefizetés, a kiadások, költségek és jóváírások a kezdeményező intézményt és a befektetőket megillető része.

c)      Az amortizációs időszak elégséges ahhoz, hogy a lejárat előtti visszaadás időszakának kezdetekor fennálló teljes tartozás (a kezdeményező intézmény és a befektetőket megillető részek) 90%-át visszafizessék vagy nemteljesítésnek ismerjék el.A

d)      A visszafizetés üteme nem lehet gyorsabb annál, mint amilyet a c) pontban meghatározott időtartamra vetített lineáris amortizáció során érnének el.

27. Az olyan, bármikor és feltétel nélkül felmondható, vagy előzetes felmondás nélkül bármikor érvényteleníthető lakossági kitettségek lejárat előtti visszafizetésre vonatkozó kikötésének hatálya alá tartozó értékpapírosítások esetében, ahol a lejárat előtti visszafizetést az értékpapírosítási felár szintjének egy meghatározott szint alá esése váltja ki, a hitelintézeteknek össze kell hasonlítani a háromhavi átlag értékpapírosítási felár szintjét azokkal az értékpapírosítási felár szintekkel, amelyek közé az értékpapírosítási felárat szorítani kell.

28. Amennyiben az értékpapírosításhoz nem szükséges az értékpapírosítási felárat határok közé szorítani, a lejárat előtti visszafizetést kiváltó értékpapírosítási felárnál 4,5 százalékponttal nagyobb érték minősül a határpontnak.

29. Az alkalmazandó egyenértékesítési tényezőt az értékpapírosítási felár tényleges háromhavi átlaga határozza meg a 3. táblázat szerint.

3. táblázat

|| Szabályozott lejárat előtti visszafizetésre vonatkozó kikötés hatálya alá tartozó értékpapírosítás || Nem szabályozott lejárat előtti visszafizetésre vonatkozó kikötés hatálya alá tartozó értékpapírosítás

Értékpapírosítási felár 3 havi átlaga || Hitelegyenértékesítési faktor || Hitelegyenértékesítési faktor

A szint fölött || 0% || 0%

A szint || 1% || 5%

B szint || 2% || 15%

C szint || 20% || 50%

D szint || 20% || 100%

E szint || 40% || 100%

30. A 3. táblázatban az “A szint” olyan értékpapírosítási felár szinteket jelöl, amelyek kisebbek az értékpapírosítási felár határszintjének 133,33%-ánál, de nem kisebbek annak 100%-ánál. A “B szint” olyan értékpapírosítási felár szinteket jelöl, amelyek kisebbek az értékpapírosítási felár határszintjének 100%-ánál, de nem kisebbek annak 75%-ánál. A “C szint” olyan értékpapírosítási felár szinteket jelöl, amelyek kisebbek az értékpapírosítási felár határszintjének 75%-ánál, de nem kisebbek annak 50%-ánál. A “D szint” olyan értékpapírosítási felár szinteket jelöl, amelyek kisebbek az értékpapírosítási felár határszintjének 50%-ánál, de nem kisebbek annak 25%-ánál. A “E szint” olyan értékpapírosítási felár szinteket jelöl, amelyek kisebbek az értékpapírosítási felár határszintjének 25%-ánál.

31. Minden egyéb, a rulírozó kitettségekre vonatkozó, szabályozott lejárat előtti visszafizetési rendelkezés hatálya alá tartozó értékpapírosításra 90%-os hitelegyenértékesítési tényező vonatkozik.

32. Minden egyéb, a rulírozó kitettségekre vonatkozó, nem szabályozott lejárat előtti visszafizetési rendelkezés hatálya alá tartozó értékpapírosításra 100%-os hitelegyenértékesítési tényező vonatkozik.

2.6. Értékpapírosítási pozíciók hitelkockázat mérséklésének elismerése

33. Amennyiben egy értékpapírosítási pozícióhoz hitelkockázati fedezet tartozik, a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítási módján a VIII. mellékletnek megfelelően változtatni lehet.

2.7. A kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentése

34. A 66. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint a hitelintézetek az olyan értékpapírosítási pozíciók esetében, melyekre 1250%-os kockázati súly vonatkozik, a pozícióknak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításánál történő figyelembe vétele helyett azok kitettségének értékét levonhatják a szavatoló tőkéjükből. E rendelkezés alkalmazásában a kitettség kiszámítása a (33) bekezdésnek megfelelő módon tükrözheti az elismert, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

35. Amennyiben egy hitelintézet a (34) bekezdésben említett alternatív módszert alkalmazza, a (9) bekezdés alkalmazásában az előbbi bekezdés szerint levont összeg 12,5 szeresével kell elosztani az említett bekezdésben a hitelintézet által kiszámítandó maximális, kockázattal súlyozott kitettségértékként meghatározott értéket.

3. Kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a belső minősítésen alapuló módszer szerint 3.1. A módszerek hierarchiája

36. A 96. cikk alkalmazásában az értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékét a (36)-(74) bekezdés szerint kell kiszámítani.

37. Minősített pozíciók, vagy olyan pozíciók esetében, amelyeknél származtatott minősítést lehet alkalmazni, a (45)-(49) bekezdésben meghatározott, minősítésen alapuló módszert kell alkalmazni a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához.

38. Nem minősített pozícióhoz az (50)-(52) bekezdésben leírt felügyeleti képlet módszert kell alkalmazni, kivéve, ha a (42)-(43) bekezdés szerint lehetőség van a belső értékelési módszer használatára.

39. A kezdeményező vagy a szponzor hitelintézeteken kívüli hitelintézet csak az illetékes hatóságok jóváhagyásával alkalmazhatja a felügyeleti képlet módszert.

40. Amennyiben a kezdeményező vagy a szponzor hitelintézet nem tudja kiszámítani a Kirb értéket, és nem szerzett jogosultságot a belső értékelési módszer alkalmazására a ABCP programokhoz kapcsolódó pozíciók esetében, és más olyan hitelintézetek esetében amelyek nem szereztek jogosultságot a felügyeleti képlet módszer, illetve az ABCP programhoz kapcsolódó pozíciók esetében a belső értékelési módszer alkalmazására, 1250%-os kockázati súlyt vonatkozik az olyan nem minősített értékpapírosítási pozíciókra, melyek esetében nem lehet származtatott minősítést alkalmazni.

3.1.1. Származtatott minősítések alkalmazása

41. Egy intézmény, amennyiben a következő működési minimum feltételeket teljesíti, a nem minősített pozícióhoz azon minősített pozíciók hitelminősítésével (“referenciapozíció") egyenértékű származtatott hitelminősítést alkalmazhat, amely pozíciók a szóban forgó értékpapírosítási pozíció alatti legmagasabb szenioritásúak.

a)      A referenciapozícióknak a nem minősített értékpapírosítási értékpapír osztályhoz képest minden tekintetben alárendeltnek kell lennie.

b)      A referenciapozíciók lejáratának hosszabbnak vagy megegyezőnek kell lennie a szóban forgó nem minősített pozíció lejáratával.

c)      A származtatott minősítéseket rendszeresen aktualizálni kell, hogy azok tükrözzék a referencia értékpapírosítási pozíciók hitelminősítésében bekövetkező változásokat.

3.1.2. Belső értékelési módszer használata ABCP programokban levő pozíciókhoz

42. Az illetékes hatóságok jóváhagyásával a hitelintézet a következő feltételek teljesülése esetén egy eszközfedezet melletti értékpapír-kibocsátási programban levő nem minősített pozícióhoz a (43) bekezdésben leírtak szerint származtatott minősítést rendelhet.

a)      A program során kibocsátott értékpapírokban levő pozícióknak minősített pozícióknak kell lenniük.

b)      A hitelintézetnek meg kell felelnie az illetékes hatóságok azon elvárásainak, hogy a pozíció hitelminőségének belső minősítése egy vagy több elismert külső hitelminősítő intézmény nyilvánosan hozzáférhető értékelési módszereit tükrözze az értékpapírosított kitettségek által fedezett értékpapírok minősítésére vonatkozóan.

c)      Azon külső hitelminősítő intézmények körének, amelyek módszereinek alkalmazását a b) pont előírja, tartalmaznia kell azokat akülső hitelminősítő intézményeket, amelyek a program során kibocsátott kereskedelmi értékpapírok külső minősítését végezték. A pozíció egyes hitelminősítési kategóriákkal szembeni minősítésénél alkalmazott mennyiségi elemeknek – például stressz tényezőknek – legalább annyira kell konzervatívnak lenniük, mint a szóban forgó külső hitelminősítő intézmények vonatkozó minősítési módszereiben alkalmazottaknak.

d)      A belső minősítési módszer kidolgozásakor a hitelintézetnek figyelembe kell vennie az elismert külső hitelminősítő intézmények által az adott típusú értékpapírosított kitettségek által fedezett értékpapírokra vonatkozóan nyilvánosságra hozott minősítési módszereket. Ezt a hitelintézetnek dokumentálnia, és legalább évente egyszer aktualizálnia kell.

e)      A hitelintézet belső minősítési módszereinek tartalmazniuk kell minősítési kategóriákat. A minősítési kategóriáknak meg kell felelniük az elismert külső hitelminősítő intézmények által kiadott hitelminősítéseknek. Ezt a megfelelést kifejezetten dokumentálni kell.

f)       A belső minősítési módszert kell alkalmazni a hitelintézet belső kockázatkezelési folyamati során, beleértve a döntéshozatali, vezetői információs és tőkeallokációs folyamatokat is.

g)      A belső vagy külső auditoroknak, egy külső hitelminősítő intézménynek, illetve a hitelintézet belső hitel-felülvizsgálati vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó részlegeinek rendszeresen felül kell vizsgálniuk a belső minősítési folyamatokat, valamint a hitelintézet ABCP programmal szembeni kitettségére vonatkozó belső hitelminősítések minőségét. Amennyiben a hitelintézet belső ellenőrzési, hitel-felülvizsgálati vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó részlegei végzik a felülvizsgálatot, azoknak függetlennek kell lenniük az ABCP program üzletágától, és nem állhatnak kapcsolatban az ügyféllel.

h)      A hitelintézetnek időben nyomon kell követnie belső minősítéseinek teljesítményét a belső minősítési módszer teljesítményének értékelése érdekében, és a módszert szükség szerint módosítani kell, ha a kitettségek teljesítménye rendszeresen eltér a belső minősítések által jelzettől.

i.       Az ABCP programnak hitelezési és befektetési iránymutatások formájában kell kockázatvállalási feltételeket tartalmaznia. Egy eszköz megvásárlásával kapcsolatos döntés során a program vezetőjének figyelembe kell vennie a megvásárolt eszköz típusát, a likviditási és hitelminőség-javítási lehetőségekből adódó kitettségek típusát és pénzbeli értékét, a veszteség megoszlását, valamint az átruházott eszközök jogi és gazdasági elválasztását az eszközöket eladó személytől. El kell végezni az eszközt eladó kockázati profiljának hitelelemzését, aminek tartalmaznia kell a múltbeli és várható pénzügyi teljesítményt, aktuális piaci pozíciót, jövőbeli várható versenyképességet, tőkeszerkezetet, pénzáramlást, kamatfedezetet és adósságminősítést. Ezen kívül el kell végezni az eladó kockázatvállalási feltételeinek, adósságszolgálat-teljesítő képességének és beszedési folyamatainak felülvizsgálatát.

j)       Az ABCP program kockázatvállalási feltételeinek minimális eszköz-elismerhetőségi kritériumokat kell meghatározni, amelyek különösen

i.       kizárják a lényegesen késedelemben szenvedő vagy nemteljesítő eszközök megvásárlását;

ii.      korlátozzák az egy ügyfélre vagy földrajzi területre vonatkozó túlzott koncentrációt; és

iii.     korlátozzák a beszerzendő eszközök futamidejét.

k)      Az ABCP programnak rendelkeznie kell olyan beszedési szabályzatokkal és folyamatokkal, amelyek figyelembe veszik az állománykezelő működési képességét és hitelminőségét. A programnak különböző módszerekkel kell csökkentenie az eladó/állománykezelő kockázatát, úgymint az aktuális hitelminőségen alapuló olyan kiváltási feltételekkel, amelyek kizárják a tőke keveredését.

l)       Az ABCP program által megvásárolni kívánt eszköz-poolra vonatkozó összesített veszteségbecslésnek figyelembe kell vennie az összes potenciális kockázatforrást, például a hitelkockázatot és behajtható összegre vonatkozó kockázatot. Amennyiben az eladó által biztosított hitelminőség-javítás mértéke csak a hitellel kapcsolatos veszteségen alapul, külön tartalékot kell létrehozni a behajtható összegre vonatkozó kockázatra vonatkozóan, ha ez a kockázat a kitettségek adott poolja esetében jelentős. Ezen kívül a szükséges javítási szint meghatározásakor a programnak több évnyi múltbéli információt kell áttekintenie, beleértve a veszteségeket, késedelmeket, behajthatóságot és a követelések megtérülési idejét.

m)     Az ABCP programnak strukturális elemeket – például likvidálást kiváltó értéket – is elő kell írnia a kitettségek megvásárlására vonatkozóan, az alapul szolgáló portfolió potenciális hitelminőség-romlásának mérséklése érdekében.

A külső hitelminősítő intézmény minősítési módszereinek nyilvánosságával kapcsolatos követelmény alól az illetékes hatóságok felmentést adhatnak, ha meggyőződtek arról, hogy az értékpapírosítás sajátosságaiból – például annak egyedi szerkezetéből – adódóan nem áll rendelkezésre nyilvánosan hozzáférhető külső hitelminősítő intézmény minősítési módszer.

43. A minősítéssel nem rendelkező pozícióhoz a hitelintézet a (42) bekezdésben leírt minősítési kategóriák valamelyikét rendeli hozzá. A pozícióhoz a (42) bekezdésben az adott minősítési kategóriához tartozó hitelminősítés lesz a pozíció származtatott minősítése. Amennyiben ez a származtatott minősítés az értékpapírosítás életbe lépésekor befektetési vagy annál jobb minősítésű, azt egy elismert külső hitelminősítő intézmény által végzett hitelminősítésnek is meg kell erősítenie a kockázattal súlyozott kitettségérték értékének kiszámításához.

3.2. Maximális kockázattal súlyozott kitettségérték

44. Olyan, kezdeményező, szponzor vagy más hitelintézetek esetében, amelyek ki tudják számítani a KIRB értéket, az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozóan kiszámított, kockázattal súlyozott kitettségérték arra az értékre korlátozódik, ami a 75. cikk a) pontja alapján a kockázattal súlyozott kitettségérték 8%-ának megfelelő tőkekövetelményt eredményezne, ha az értékpapírosított kitettségeket nem értékpapírosították volna, és azokat a hitelintézet mérlege tartalmazná, plusz az említett a kitettségek várható veszteségét.

3.3. Minősítésen alapuló módszer

45. A minősítésen alapuló módszer szerint egy minősített értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a kitettséget megszorozzák az illetékes hatóságok által a 98. cikk szerint a hitelminősítéshez rendelt hitelminősítési besoroláshoz tartozó kockázati súllyal a 4. és 5. táblázatnak megfelelően.

4. táblázat

Rövid lejáratú hitelminősítéssel nem rendelkező pozíciók

Hitelminősítési besorolás (CQS) || Kockázati súly

|| A || B || C

CQS 1 || 7% || 12% || 20%

CQS 2 || 8% || 15% || 25%

CQS 3 || 10% || 18% || 35%3

CQS 4 || 12% || 20% || 35%

CQS 5 || 20% || 35% || 35%

CQS 6 || 35% || 50% || 50%

CQS 7 || 60% || 75% || 75%

CQS 8 || 100% || 100% || 100%

CQS 9 || 250% || 250% || 250%

CQS 10 || 425% || 425% || 425%

CQS 11 || 650% || 650% || 650%

CQS 11 alatt || 1250% || 1250% || 1250%

5. táblázat

Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező pozíciók

Hitelminősítési besorolás (CQS) || Kockázati súly

|| A || B || C

CQS 1 || 7% || 12% || 20%

CQS 2 || 12% || 20% || 35%

CQS 3 || 60% || 75% || 75%

Minden egyéb hitelminősítés || 1250% || 1250% || 1250%

46. Figyelemmel a (47) bekezdésre is, az egyes táblázatok A oszlopában található kockázati súlyokat kell alkalmazni, ha a pozíció az értékpapírosítás legmagasabb rangú értékpapír osztályához tartozik. E rendelkezés alkalmazásában annak meghatározásához, hogy az adott értékpapír osztály a legmagasabb rangú-e, nem szükséges figyelembe venni a kamatokból, deviza származékos ügyletekből, vagy egyéb hasonló jellegű kifizetésekből adódó összegeket.

47. Az egyes táblázatok C oszlopában található kockázati súlyokat kell alkalmazni, ha a pozíció olyan értékpapírosításhoz kapcsolódik, ahol az értékpapírosított kitettségek tényleges száma kevesebb mint hat. Az értékpapírosított kitettségek tényleges számának kiszámításakor az egy ügyféllel szembeni többszörös kitettségeket egy kitettségnek kell tekinteni. A kitettségek tényleges számát az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol az EADi az összes, az in ügyféllel szembeni kitettségek értékének összegét jelöli. Újraértékpapírosítás (értékpapírosított kitettségek értékpapírosítása) esetén a hitelintézetnek a poolban található értékpapírosított kitettségek számát kell figyelembe vennie, nem pedig az eredeti poolok alapjául szolgáló kitettségek számát, melyekből az alapul szolgáló értékpapírosított kitettségek erednek. Ha rendelkezésre áll a C1, a legnagyobb kitettséghez tartozó portfolió részesedés, a hitelintézet az N értékét az 1/C1 hányados alkalmazásával is kiszámíthatja.

48. Minden más pozícióra a B oszlopban található kockázati súlyokat kell alkalmazni.

49. Az értékpapírosítási pozíciókhoz tartozó hitelkockázat mérséklést az (58)-(60) bekezdés szerint lehet elismerni.

3.4. Felügyeleti képlet módszer

50. Az (56) és (57) bekezdésre is figyelemmel, a felügyeleti képlet módszer alkalmazásában egy értékpapírosítási pozíció kockázati súlyának 7%-nál nagyobbnak kell lennie, vagy az (51) bekezdés szerinti kockázati súlyt kell alkalmazni.

51. Figyelemmel az (56) és (57) bekezdésekre, a kitettségre alkalmazandó kockázati súly

12.5 x (S[L+T] – S[L]) / T

ahol

ahol

t = 1000,

és w = 20.

Ezekben a kifejezésekben a béta [x; a, b] az a és b paraméterekkel jellemzett, x ponton értékelt kumulatív béta eloszlásra utal.

A T (a pozícióhoz tartozó értékpapír osztály vastagsága) értéket az (a) értékpapír osztály névértékének az (b) értékpapírosított kitettségek értékéhez viszonyított arányaként lehet kifejezni.

E rendelkezés alkalmazásában a IV. mellékletben felsorolt származtatott eszközök kitettség értéke, amennyiben a folyó helyettesítési költség nem pozitív érték, a III. mellékletben foglaltaknak megfelelően kiszámított potenciális jövőbeni hitelkockázat.

A Kirbr az (a) Kirb-nek az (b) értékpapírosított kitettségek értékéhez viszonyított aránya. A Kirbr értéket tizedes tört alakban fejezik ki (pl. a pool 15%-ának megfelelő Kirb értéket 0,15 Kirbr értékként jelölik).

Az L (a hitelminőség-javítás szintje) értéket a pozícióhoz tartozó értékpapír osztálynak alárendelt összes értékpapír osztály névértékének az értékpapírosított kitettségek értéke összegéhez viszonyított arányával fejezik ki. A tőkésített jövőbeni jövedelmek nem tartoznak a mért L érték alá. Az ügyfelet a IV. mellékletben felsorolt olyan származtatott eszközökből illető összegeket, amelyek alá vannak rendelve a szóban forgó értékpapír osztálynak, folyó helyettesítési összegen lehet értékelni (a potenciális jövőbeni hitelkockázatok nélkül) a hitelminőség javítás szintjének kiszámításakor.

N a kitettségeknek a (47) bekezdés szerint kiszámított tényleges száma.

A kockázati súlyokkal korrigált átlagos nemteljesítési veszteséget (ELGD) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Ahol az LGDi az in ügyféllel szembeni összes kitettség átlagos LGD értéke, amennyiben az LGD értékét a 84-89. cikk alapján állapítják meg. Újraértékpapírosítás esetén az értékpapírosított pozíciókra 100%-os LGD értéket kell alkalmazni.

Amennyiben a megvásárolt követelések nemteljesítésre és behajtható összegre vonatkozó kockázatait egy értékpapírosításon belül összevonva kezelik (pl. a két forrás bármelyikéből származó veszteségek fedezésére ugyanazon tartalék vagy biztosíték szolgál), az LGD érték a hitelkockázat LGD értékének és a behajtható összegre vonatkozó kockázat LGD értéke 75%-ának súlyozott átlaga. Ezek a súlyok képezik a hitelkockázat és a behajtható összegre vonatkozó kockázat különálló tőkekövetelményeit.

Egyszerűsített bemeneti adatok

Ha a C1 legnagyobb értékpapírosított kitettséghez tartozó kitettség érték nem haladja meg 3%-nál nagyobb mértékben az értékpapírosított kitettségekhez tartozó kitettség értékek összegét, a felügyeleti képlet módszer alkalmazásában a hitelintézet az LGD értékét 50%-nak tekintheti, és az N értékét az alábbi képletek valamelyikével számíthatja ki:

vagy

N=1/ C1.

Cm a legnagyobb “m” kitettségekhez tartozó kitettség értékek összegének az értékpapírosított kitettségekhez tartozó kitettség értékek összegéhez viszonyított aránya. Az “m” szintjét a hitelintézet határozza meg.

Lakossági kitettségeket érintő értékpapírosítások esetében az illetékes hatóságok engedélyezhetik a felügyeleti képlet módszer alábbi egyszerűsítésekkel történő alkalmazását: h = 0 és v = 0.

52. Az értékpapírosítási pozíciókhoz tartozó hitelkockázat mérséklést az (58), (59) és (61)-(65) bekezdések szerint lehet elismerni.

3.5. Likviditási lehetőségek

53. A likviditási lehetőségek bizonyos típusaiban levő nem minősített értékpapírosítási pozíciók kitettség értékének meghatározására az (54) és (55) bekezdés rendelkezései vonatkoznak.

3.5.1. Kizárólag súlyos piaci zavar bekövetkezése esetén elérhető likviditási lehetőségek

54. 20%-os egyenértékesítési tényezőt lehet alkalmazni az olyan likviditási lehetőséget névértékére, melyet csak súlyos piaci zavar esetén lehet lehívni, és ami teljesíti az “elismert likviditási lehetőség” (14) bekezdésben meghatározott feltételeit.

3.5.2. Készpénz-előleg lehetőségek

55. 0%-os egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni az olyan likviditási lehetőségek névértékére, melyek teljesítik a (16) bekezdésben meghatározott feltételeket.

Kivétel képez ez alól, ha a Kirb értéket nem lehet kiszámítani.

56. Amennyiben a hitelintézet számára gyakorlati szempontból nem célszerű a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása az értékpapírosított kitettségekre úgy, mintha azokat nem értékpapírosították volna, kivételes esetben és az illetékes hatóságok engedélyével ideiglenesen a következő módszer alkalmazható a likviditási lehetőségben levő nem minősített értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására.

57. A likviditási lehetőség által képviselt értékpapírosítási pozícióra azt a 78-83. cikk szerinti, az értékpapírosított kitettségekre akkor alkalmazandó legmagasabb kockázati súlyt kell alkalmazni, ha azok nem lettek volna értékpapírosítva. Egy pozíció kitettség értékének meghatározásához 50%-os egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni a likviditási lehetőség névértékére vonatkozóan, ha a likviditási lehetőség eredeti futamideje legfeljebb egy év. Ha a likviditási lehetőség teljesíti az (54) bekezdésben meghatározott feltételeket, 20%-os egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni.

3.6. Értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó hitelkockázat mérséklésének elismerése 3.6.1. Előre rendelkezésre bocsátott fedezet

58. Az elismert, előre rendelkezésre bocsátott fedezet arra mértékre korlátozódik, ami figyelembe vehető a kockázattal súlyozott kitettségérték 78-83. cikk szerinti kiszámítása során, ahogy arról a 90-93. cikk rendelkezik. Az elismerés feltétele az említett cikkekben meghatározott, vonatkozó minimumkövetelmények teljesítése.

3.6.2. Előre nem rendelkezésre bocsátott fedezet

59. Az elismert előre rendezésre bocsátott és előre nem rendelkezésre bocsátott fedezetet nyújtók köre azokra korlátozódik, amelyeket a 90-93. cikk elismer, valamint az elismerés feltétele az említett cikkekben meghatározott, vonatkozó minimumkövetelményeknek való megfelelés.

3.6.3. Hitelkockázat mérsékléssel rendelkező értékpapírosítási pozíciók tőkekövetelményének kiszámítása

Minősítésen alapuló módszer

60. Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a minősítésen alapuló módszer szerint számítják ki, egy olyan értékpapírosítási pozíció, amellyel kapcsolatban hitelkockázati fedezetet bocsátottak rendelkezésre, kitettség értékét és/vagy kockázattal súlyozott kitettségértékét a VII. melléklet rendelkezései szerint módosítani lehet, mivel azok a kockázattal súlyozott kitettségérték 78-83. cikk szerinti kiszámítására vonatkoznak.

Felügyeleti képlet módszer – teljes fedezet

61. Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a felügyeleti képlet módszer szerint számítják ki, a hitelintézet határozza meg a pozíció “tényleges kockázati súlyát”. Ehhez a pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét elosztják a pozíció kitettségével, és az eredményt 100-zal megszorozzák.

62. Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához a pozíció előre rendelkezésre bocsátott fedezettel korrigált kitettség értékét (a 90-93. cikk alapján a 78-83. cikk szerinti kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához megállapított E* érték, az értékpapírosítási pozíció összegét E-nek tekintve) meg kell szorozni a tényleges kockázati súllyal.

63. Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének megállapításához a GA értéket (a fedezet devizanem- és lejárati eltéréssel a VIII. melléklet rendelkezései szerint korrigált összege) meg kell szorozni a kockázatot átvevő kockázati súlyával, és ezt hozzá kell adni az értékpapírosítási pozíció mínusz GA értéknek a tényleges kockázati súllyal való szorzatához.

Felügyeleti képlet módszer - részleges fedezet

64. Amennyiben a hitelkockázat mérséklés kiterjed az első veszteségviselő kategóriára vagy az értékpapírosítási pozícióval arányos veszteségekre, a hitelintézet a (61)-(63) bekezdésben foglalt rendelkezéseket alkalmazhatja.

65. Egyéb esetekben a hitelintézet az értékpapírosítási pozíciót kettő vagy több pozícióként kezeli, és a fedezetlen részt tekinti az alacsonyabb hitelminősítéssel rendelkező pozíciónak. Az említett pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása céljából az (50)-(52) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal a módosítással, hogy a “T” értéket e*-ra kell korrigálni előre rendelkezésre bocsátott fedezet esetén, illetve T-g-re előre nem rendelkezésre bocsátott fedezet esetén, ahol e* az E*-nak az alapul szolgáló pool elvi főösszegéhez viszonyított arányát fejezi ki, ahol E* az értékpapírosított pozíció VIII. melléklet rendelkezései szerint korrigált kitettség összege, mivel az említett rendelkezések vonatkoznak a kockázattal súlyozott kitettségérték 78-83. cikk szerinti kiszámítására, az értékpapírosított pozíció összegét E-nek tekintve; és g a hitelkockázati fedezet (a VIII. melléklet szerint az esetlegese devizanem- és lejárati eltérésekkel korrigált) névértékének az értékpapírosított kitettségek értékéhez viszonyított aránya. Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a kockázatot átvevő kockázati súlyát kell alkalmazni a pozíció azon részére, amely kívül esik a “T” korrigált értékén.

3.7. Lejárat előtti visszaadás lehetőségét biztosító kikötéssel rendelkező rulírozó kitettségek értékpapírosítására vonatkozó további tőkekövetelmények

66. Az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozóan kiszámított, kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításán kívül a kezdeményező hitelintézetnek a (17)-(32) bekezdésben meghatározott módszer szerint is ki kell számítania a kockázattal súlyozott kitettségértéket, ha rulírizó kitettségeket ad el olyan értékpapírosítási ügylet során, ami a lejárat előtti visszaadás lehetőségét biztosító kikötéssel rendelkezik.

67. A (66) bekezdés alkalmazásában a (68) és (69) bekezdést a (20) és (21) bekezdés váltja fel.

68. E rendelkezések alkalmazásában a „kezdeményező intézményt megillető rész” az a alábbiak összege:

a)      a lehívott összegek feltételezett pooljának az értékpapírosítás során értékesített összege, melynek az értékpapírosítási szerkezetben értékesített teljes poolhoz viszonyított aránya határozza meg a tőke és kamat behajtásából eredő pénzáramlás és más vonatkozó olyan összegek arányát, melyek nem állnak rendelkezésre az értékpapírosítási ügyletben értékpapírosítási pozícióval rendelkező felek számára történő kifizetés céljából; plusz

b)      azon hitelkeretek le nem hívott összegei pooljának a névértéke, melyből a lehívott összegeket az értékpapírosítás során értékesítették, és amelynek az ilyen le nem hívott részek teljes összegéhez viszonyított aránya megegyezik az a) pontban említett névértéknek a lehívott összegek pooljának az értékpapírosítás során értékesített összegéhez viszonyított arányával.

A kezdeményező intézményt megillető rész nem lehet alárendelve a befektetőket megillető résznek.

A „befektetőt megillető rész” az a) pont alá nem tartozó lehívott összegek poolja feltételezett részének névértéke, plusz azon hitelkeretek a b) pont alá nem tartozó le nem hívott összegei pooljának névértéke, mely hitelkeretből lehívott összegeket az értékpapírosítás során értékesítették.

69. A kezdeményező hitelintézetnek a (68) bekezdés a) pontjában leírt kezdeményező intézményt illető résszel kapcsolatos jogaival szembeni kitettség nem minősül értékpapírosítási pozíciónak, hanem az értékpapírosított lehívott összegek kitettségével arányos olyan kitettségnek, mintha azokat nem értékpapírosították volna a (68) bekezdés a) pontjában leírtakkal megegyező összegig. A kezdeményező hitelintézetről feltételezik, hogy azon hitelkeret le nem hívott összegeivel arányos kitettséget birtokol, mely hitelkeretből lehívott összegeket a (68) bekezdés b) pontjában leírtakkal megegyező összegben értékesítették az értékpapírosítás során.

3.8. A kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentése

70. 1250%-os kockázati súlyú értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértéke csökkenthető a hitelintézet által az értékpapírosított kitettségekre vonatkozóan végzett értékelési korrekció 12,5-szeresével. Az e rendelkezés alkalmazásában figyelembe vett értékelési korrekciókat nem lehet figyelembe venni a VII. melléklet 1. része (34) bekezdésében meghatározott számítási módok során.

71. Egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértéke csökkenthető a hitelintézet által a pozícióra vonatkozóan végzett értékelési korrekció 12,5-szeresével.

72. A 66. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint a hitelintézetek az olyan értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyekre 1250%-os kockázati súly vonatkozik, a pozícióknak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításánál történő figyelembe vétele helyett azok kitettségének értékét levonhatják szavatoló tőkéjükből.

73. A (73) bekezdés alkalmazásában

a)      a pozíció kitettségének értékét a kockázattal súlyozott kitettségértékből számítják ki, figyelembe véve a (70) és (71) bekezdésnek megfelelően végzett csökkentést;

b)      a kitettség kiszámítása figyelembe veheti az elismert, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet is, az (58)-(65) bekezdésben leírt módszer szerint;

c)      amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására a felügyeleti képlet módszert alkalmazzák, és L < KIRBR, valamint [L+T] > KIRBR, a pozíciót két külön pozíciónak kell tekinteni, amelyek közül a magasabb rangú esetében az L értéke megegyezik a KIRBR értékével.

74. Amennyiben egy hitelintézet a (72) bekezdésben említett alternatív módszert alkalmazza, a (44) bekezdés alkalmazásában az előbbi bekezdés szerint levont összeg 12,5 szeresével kell elosztani az említett bekezdésben a maximális, kockázattal súlyozott kitettségértékként meghatározott értéket, amit az ott felsorolt hitelintézeteknek kell kiszámítani.

X. melléklet Működési kockázat 1. rész – Alapvető mutató módszere

1. Tőkekövetelmény

1. Az alapvető mutató módszere szerint a működési kockázat tőkekövetelménye az alább meghatározott, vonatkozó mutató 15%-a.

2. Vonatkozó mutató

2. A vonatkozó mutató a nettó kamatbevétel és nem kamatjellegű bevételek összegének hároméves átlaga.

3. A hároméves átlagot a legutóbbi hat, a pénzügyi év közepén és végén végzett 12 hónapos megfigyelés alapján számítják ki. Ha nem állnak rendelkezésre auditált mutatók, üzleti becslés is alkalmazható.

4. Ha bármely megfigyelés esetében a nettó kamatbevétel és a nettó nem kamatjellegű bevételek összege negatív vagy nulla, a mutatót nem kell figyelembe venni a hároméves átlag számítása során. A vonatkozó mutató kiszámítása során pozitív értékekek összegét kell elosztani a pozitív értékek számával.

2.1. A 86/635/EGK irányelv hatálya alá tartozó hitelintézetek

5. A hitelintézetek eredménykimutatásának a 86/635/EGK irányelv 27. cikke szerinti számviteli kategóriái alapján a vonatkozó mutató az 1. táblázatban felsorolt elemek összege. A táblázat minden elemét pozitív vagy negatív előjelével együtt kell figyelembe venni az összeg kiszámítása során.

6. A táblázat elemeit szükség szerint a (7) és (8) bekezdésekben szereplő minősítéseknek megfelelően lehet korrigálni.

1. táblázat:

1          Kapott kamat és kamatjellegű bevétel 2          Fizetett kamat és kamatjellegű kiadás

3          Bevétel értékpapírokból: a) részvényekből és egyéb változó hozamú értékpapírokból b) részesedésből c) kapcsolt vállalkozások részvényeiből

4          Kapott jutalékok/díjak 5          Fizetendő jutalékok/díjak

6          Pénzügyi műveletek nettó eredménye

7          Bevétel egyéb üzleti tevékenységből

2.1.1. Minősítések

7. A mutatót a jutalékok és működési költségek levonása előtt kell kiszámítani.

8. Az alábbi elemek nem vehetők figyelembe a mutató kiszámítása során:

a)      A kereskedési könyvben nem szereplő tételek eladásából származó realizált eredmény

b)      Rendkívüli vagy nem rendszeres tételekből származó bevétel

c)      Biztosításból származó bevétel.

Amennyiben a kereskedési tételek újraértékelése az eredménykimutatás részét képezi, az újraértékelést is figyelembe kell venni. Amennyiben a 86/635/EGK irányelv 36. cikke 2) pontját alkalmazzák, az eredménykimutatásban szereplő újraértékelést is figyelembe kell venni.

2.2. Egyéb számviteli előírások szerint működő hitelintézetek

9. Amennyiben a hitelintézet a 86/635/EK irányelv által meghatározott számviteli rendszertől eltérő számviteli előírások szerint működik, a vonatkozó mutatót azon adatok alapján kell kiszámítani, amelyek a legközelebb állnak a fent meghatározottakhoz.

2. rész - Sztenderd módszer

1. Tőkekövetelmény

1. A sztenderd módszer szerint a működési kockázat tőkekövetelménye a 2. táblázatban felsorolt egyes üzletágakhoz kiszámított tőkekövetelmények egyszerű összege.

2. Egy adott üzletághoz tartozó tőkekövetelmény megegyezik a vonatkozó mutató bizonyos százalékával.

3. A mutatót minden egyes üzletághoz egyedileg kell kiszámítani.

4. Minden üzletág esetében a vonatkozó mutató a nettó kamatbevétel és az éves nem kamat jellegű bevételek összegének háromévi átlaga, az 1. rész (5)-(9) bekezdése szerint.

5. A hároméves átlagot a legutóbbi hat, a pénzügyi év közepén és végén végzett 12 hónapos megfigyelés alapján számítják ki. Ha nem állnak rendelkezésre auditált mutatók, üzleti becslés is alkalmazható.

6. Ha bármely megfigyelés esetében a nettó kamatbevétel és a nettó nem kamatjellegű bevételek összege negatív, a mutatóhoz a nulla értéket kell rendelni.

2. táblázat:

Üzletág || Tevékenységek felsorolása || Százalék

Vállalati pénzügyek || Pénzügyi eszközök jegyzése és/vagy forgalmazása saját kötelezettségvállalás alapján Jegyzéssel kapcsolatos szolgáltatások Befektetési tanácsadás Tanácsadás vállalkozásoknak a tőkeszerkezetet, ipari stratégiát és az ezekhez kapcsolódó kérdéseket illetően, valamint vállalkozások egyesülésével és felvásárlásával összefüggő tanácsadás és szolgáltatások Befektetésekhez kapcsolódó kutatás, pénzügyi elemzés és pénzügyi eszközökkel végzett ügyletekhez kapcsolódó általános ajánlások más formái. || 18%

Kereskedés és értékesítés || Saját számlás kereskedés Ügynöki tevékenység a bankközi piacon Egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízások fogadása és továbbítása Megbízások teljesítése az ügyfelek nevében Pénzügyi eszközök kihelyezése a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján Multilaterális kereskedési rendszerek működtetése || 18%

Kiskereskedelmi közvetítői tevékenység (Magánszemélyeknek, vagy az 55. cikkben meghatározott, a lakossági kitettségekre vonatkozó kritériumokat teljesítő kis- és középvállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások) || Egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízások fogadása és továbbítása Megbízások teljesítése az ügyfelek nevében Pénzügyi eszközök kihelyezése a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján || 12%

Kereskedelmi banki tevékenység || Betétek és más visszafizetendő pénzeszközök elfogadása Hitelezés Pénzügyi lízing Garanciák és kötelezettségvállalások || 15%

Lakossági banki tevékenység (Magánszemélyeknek, vagy az 55. cikkben meghatározott, a lakossági kitettségekre vonatkozó kritériumokat teljesítő kis- és középvállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások) || Betétek és más visszafizetendő pénzeszközök elfogadása Hitelezés Pénzügyi lízing Garanciák és kötelezettségvállalások || 12%

Fizetési és elszámolási szolgáltatások || Pénzforgalmi szolgáltatások Fizetőeszközök kibocsátása és kezelése || 18%

Ügynöki szolgáltatások || Pénzügyi eszközök megőrzése és nyilvántartása az ügyfelek számláján, beleértve a letéti őrzést és kapcsolódó szolgáltatásokat, mint pl. készpénz illetve biztosíték kezelése || 15%

Vagyonkezelés || Portfolió kezelés UCITS kezelés Vagyonkezelés egyéb formái || 12%

7. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézet számára, hogy a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt a (9)-(16) bekezdésben meghatározott, alternatív sztenderd módszerrel határozza meg.

2. Üzletágak megfeleltetésének alapvelvei

8. A hitelintézeteknek egyedi szabályzatokat és kritériumokat kell kidolgozniuk és dokumentálniuk az aktuális üzletágakhoz és tevékenységekhez kapcsolódó mutatók megfeleltetésére a sztenderd módszer keretei között. A kritériumokat szükség szerint felül kell vizsgálni és korrigálni az új vagy változó üzleti tevékenységek és kockázatok figyelembe vételével. Az üzletágak megfeleltetésének alapelvei az alábbiak:

a)      Az egyes tevékenységeket teljes körűen, és egymást kölcsönösen kizáró módon kell az egyes üzletágaknak megfeleltetni.

b)      Olyan tevékenységeket, amelyek nem illeszkednek az üzletágak szerkezetébe, de az üzletági szerkezetbe tartozó tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, az általuk támogatott üzletághoz kell rendelni. Ha egy kiegészítő tevékenység egynél több üzletágat támogat, objektív megfeleltetési kritériumokat kell alkalmazni;

c)      Ha egy tevékenységet nem lehet egy adott üzletághoz rendelni, a legmagasabb százalékos értéket adó üzletágat kell alkalmazni. Ugyanez az üzletág tartozik az esetleges kapcsolódó kiegészítő tevékenységekhez is.

d)      A hitelintézetek belső árképzési módot alkalmazhatnak a mutató üzletágak közti megosztásához. Az egyik üzletágban felmerült, valamely másik üzletágat illető költségeket át lehet csoportosítani a megfelelő üzletághoz, pl. a két üzletág közti transzferáron alapuló módszerrel.

e)      A tevékenységeket következetes módon, a hitelkockázat és piaci kockázat esetében használt kategóriáknak megfelelően kell megfeleltetni az egyes üzletágaknak a működési kockázat tőkekövetelményeinek megállapítása során.

f)       Az ügyvezetés – a hitelintézet irányító szerveinek ellenőrzése alatt – felelős a megfeleltetési szabályokért.

g)      Az egyes üzletágaknak történő megfeleltetést független felülvizsgálatnak kell alávetni.

3. Alternatív mutatók egyes üzletágakhoz 3.1. Körülmények

9. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézet számára, hogy az alábbi üzletágakhoz alternatív mutatókat alkalmazzanak: lakossági banki tevékenység és kereskedelmi banki tevékenység.

10. Az említett üzletágak esetében a vonatkozó mutató egy normalizált bevételi mutató, mely egyenlő a kölcsönök és előlegek teljes névértékének hároméves átlagával, megszorozva 0,035-tel.

11. A lakossági banki üzletág esetében a kölcsönök és előlegek az alábbi hitelportfoliókból lehívott összegekből állnak: lakossági, lakosságiként kezelt KKV, és megvásárolt lakossági követelések.

12. A kereskedelmi banki üzletág esetében a kölcsönök és előlegek az alábbi hitelportfoliókból lehívott összegekből állnak: Vállalati, szuverén, intézményi, speciális kölcsönügyletek, vállalatként kezelt KKV, és megvásárolt vállalati követelések. A fentiek közé nem kereskedési könyvben szereplő értékpapírok is beletartoznak.

3.2. Feltételek

13. Az alternatív mutatók használatára vonatkozó engedélyezésre a (14)-(16) bekezdésben meghatározott feltételek vonatkoznak.

3.2.1. Általános feltétel

14. A hitelintézet teljesíti a (17) bekezdésben meghatározott minősítési kritériumokat.

3.2.2. A lakossági banki és kereskedelmi banki üzletágakra vonatkozó speciális feltételek

15. A hitelintézet mindenekelőtt a lakossági banki és kereskedelmi banki üzletágakban aktív, amelyekből bevételének legalább 90%-á származik.

16. A hitelintézet bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy lakossági banki és/vagy kereskedelmi banki tevékenységének jelentős része olyan kölcsönökből áll, melyeknél nagy a nemteljesítés valószínűsége, és az alternatív sztenderd módszer jobb alapot biztosít a működési kockázat becslésére.

4. Minősítési kritériumok

17. A hitelintézeteknek a 22. cikkben és az V. mellékletben meghatározott általános kockázatkezelési normákon felül teljesíteniük kell az alábbi felsorolt minősítési kritériumokat is.

a)      A hitelintézeteknek jól dokumentált rendszerrel kell rendelkezniük a működési kockázat értékelésére és kezelésére, a rendszerhez rendelt egyértelmű felelőségekkel. Meg kell határozniuk a működési kockázattal szembeni kitettséget, és nyomon kell követniük a vonatkozó működési kockázati adatokat, beleértve a jelentős veszteségekkel kapcsolatos adatokat is. A rendszert rendszeresen független felülvizsgálatnak kell alávetni.

b)      A működési kockázat értékelésére szolgáló rendszert szorosan integrálni kell a hitelintézet kockázatkezelési folyamataiba. A rendszer kimenő adatainak a hitelintézet működési kockázati profiljának felügyeletére és ellenőrzésére szolgáló folyamatok szerves részét kell képezniük.

c)      A hitelintézeteknek olyan vezetői jelentési rendszert kell bevezetniük, ami a hitelintézet az érintett tisztségviselők számára működési kockázattal kapcsolatos jelentéseket biztosít. A hitelintézeteknek eljárásokkal kell rendelkezniük a vezetői jelentésekben foglalt információknak megfelelő intézkedések végrehajtására.

3. rész – Fejlett mérési módszerek

1. Minősítési kritériumok

1. Ahhoz, hogy a hitelinézetek alkalmazhassák a fejlett mérési módszert, meg kell győzniük az illetékes hatóságokat arról, hogy a hitelintézetek a 22. cikkben és az V. mellékletben meghatározott általános kockázatkezelési normákon felül teljesítik az alábbi felsorolt minősítési kritériumokat is.

1.1. Minőségi normák

2. A hitelintézet belső, működési kockázat mérésére szolgáló rendszerét szorosan integrálni kell a napi kockázatkezelési folyamatokba.

3. A hitelintézetnek rendelkeznie kell egy független, a működési kockázattal kapcsolatos kockázatkezelésért felelős munkaköri funkcióval.

4. A működési kockázatból eredő kitettséget és az elszenvedett veszteséget rendszeresen jelenteni kell. A hitelintézetnek rendelkeznie kell a szükséges eljárásokkal a megfelelő helyesbítő tevékenység végrehajtásához.

5. A hitelintézet kockázatkezelési rendszerét jól kell dokumentálni. A hitelintézetnek kidolgozott eljárással kell rendelkeznie a megfelelőség biztosítására, és szabályzatokkal a nem megfelelőség kezelésre.

6. A működési kockázat kezelésére szolgáló folyamatokat és a kockázat mérésére szolgáló rendszereket belső és/vagy külső ellenőrök általi rendszeres felülvizsgálatoknak kell alávetni.

7. A működési kockázatra vonatkozó kockázatkezelési rendszernek az illetékes hatóságok általi jóváhagyása az alábbi elemeket foglalja magában:

a)      Annak ellenőrzése, hogy a belső jóváhagyási folyamatok kielégítően működnek-e;

b)      Megbizonyosodás arról, hogy a kockázatkezelési rendszerhez tartozó adatáramlás és folyamatok átláthatóak és hozzáférhetőek.

1.2. Mennyiségi normák 1.2.1. Folyamat

8. A hitelintézetek tőkekövetelményeik kiszámítása során kötelesek azt várható és váratlan veszteségből állónak tekinteni, kivéve, ha bizonyítani tudják, hogy a várható veszteséget belső üzletviteli eljárásaikkal megfelelően megragadják. A működési kockázat mérésére szolgáló rendszernek meg kell ragadnia a potenciálisan súlyos, kis valószínűségű eseményeket, ezáltal egyéves időszakra 99,9%-os konfidencia-intervallumnak megfelelő megbízhatóságot kell elérnie.

9. A hitelintézet működési kockázat kezelésére szolgáló rendszerének tartalmaznia kell bizonyos kulcsfontosságú elemeket a fenti megbízhatósági norma teljesítésére érdekében. Az előírt elemek közé kell tartoznia az üzleti környezetet tükröző belső és külső adatoknak, forgatókönyv-elemzés és különböző tényezők használatának, és az alábbi (13)-(24) bekezdésben meghatározott belső ellenőrzési rendszerek alkalmazásának. A hitelintézetnek jól dokumentált módszerrel kell rendelkeznie az említett négy elem használatának súlyozására a működési kockázat kezelésére szolgáló átfogó rendszerben.

10. A kockázatmérési rendszernek meg kell ragadnia a kockázat főbb tényezőit, amelyek a veszteségbecsléshez tartozó gyakorisági görbék ellaposodó részének alakját befolyásolják.

11. A működési kockázatból eredő veszteségek és a különböző működési kockázat becslések közötti korrelációt csak akkor lehet elismerni, ha a hitelintézet bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy a korreláció mérésére alkalmazott rendszerek megbízhatóak, alkalmazásuk következetes, és figyelembe veszik az ilyen korrelációs becslések bizonytalanságát, különösen stresszes időszakokban. A hitelintézetnek megfelelő kvantitatív és kvalitatív módszerekkel kell érvényesítenie korrelációs feltételezéseit.

12. A kockázatmérési rendszernek belsőleg következetesnek kell lennie, és el kell kerülnie a tőkemegfelelési szabályrendszer más területein elismert minőségi értékelések vagy kockázatcsökkentési módszerek többszörös beszámítását.

1.2.2. Belső adatok

13. A működési kockázattal kapcsolatos belső méréseknek egy legalább 5 éves múltbeli megfigyelési időszakon kell alapulniuk. Amennyiben a hitelintézet először tér át a fejlett mérési módszer alkalmazására, hároméves múltbeli megfigyelési időszak is elfogadható.

14. A hitelintézeteknek meg kell tudniuk feleltetni a múltbeli belső veszteség adataikat a 2. részben meghatározott üzletágaknak és az 5. részben meghatározott eseménytípusoknak, valamint ezeket az adatokat az illetékes hatóságok számára kérésre be kell tudniuk mutatni. Dokumentált és objektív kritériumokat kell meghatározni a veszteségek meghatározott üzletágakhoz és eseménytípusokhoz történő megfeleltetéséhez. Azokat a működési kockázatból adódó veszteségeket, amelyek a hitelkockázathoz kapcsolódnak, és amelyeket a múltban a belső hitelkockázati adatbázisokban rögzítettek, fel kell jegyezni a működési kockázat adatbázisokba is, és azokat külön kell jelölni. Az ilyen veszteségek nem tartoznak a működési kockázati költségek alá, ameddig a minimum tőkekövetelmények kiszámítása céljából azokat továbbra is hitelkockázatnak tekintik. A piaci kockázathoz kapcsolódó, a működési kockázatból adódó veszteségeket be kell vonni a működési kockázathoz tartozó tőkekövetelmények hatálya alá.

15. A hitelintézet belső veszteség adatinak átfogónak kell lenniük abban az értelemben, hogy azoknak meg kell ragadniuk a vonatkozó alrendszerek és földrajzi régiók összes főbb tevékenységét és a kitettségeit. A hitelintézeteknek bizonyítaniuk kell, hogy a kizárt tevékenységek vagy kitettségek sem egyenként sem együttesen nem befolyásolnák lényegesen az átfogó kockázati becsléseket. Megfelelő minimum veszteség határértéket kell meghatározni a belső veszteségadatok gyűjtéséhez.

16. A bruttó veszteség összegével kapcsolatos információkon túl a hitelintézeteknek információt kell gyűjteni a hitelezési veszteséget okozó esemény dátumáról, a bruttó veszteség összegének esetleges megtérüléséről, és a veszteség okainak és befolyásoló tényezőinek leírásáról.

17. Külön kritériumok kellenek a központosított funkcióból, vagy olyan tevékenységből – mely egynél több üzletágat fog át – eredő veszteségadatok meghatározásához, valamint az ezekhez kapcsolódó eseményekből adódó veszteségadatok meghatározásához.

18. A hitelintézeteknek dokumentált eljárásokkal kell rendelkezniük a múltbeli veszteség adatok folyamatos megfelelőségének értékelésére, beleértve azokat a helyzeteket is, ahol az értékelést felülbírálhatják, átsorolhatják , vagy más módon helyesbíthetik, és az eljárásoknak ki kell terjedniük annak meghatározására, hogy ezeket milyen mértékig végezhetik el, és kik jogosultak az ilyen döntés meghozatalára.

1.2.3. Külső adatok

19. A hitelintézet működési kockázat mérésére szolgáló rendszerének megfelelő külső adatokat kell használnia, különösen akkor, ha okkal feltételezhető, hogy a hitelintézet ritkán előforduló, de potenciálisan súlyos veszteségeknek van kitéve. A hitelintézetnek szisztematikus eljárással kell rendelkeznie azon helyzetek meghatározására, melyek esetében külső adatokat kell használni, és meg kell határozni az adatoknak a mérési rendszerbe történő belefoglalására szolgáló módszereket is. A külső adatok felhasználására vonatkozó feltételeket és gyakorlatot rendszeresen felül kell vizsgálni, dokumentálni és időszakos független felülvizsgálatnak kell alávetni.

1.2.4. Forgatókönyv-elemzés

20. A hitelintézet szakértői véleményen alapuló forgatókönyv-elemzés és külső adatok együttes használatával értékeli ki nagy súlyosságú eseményekkel szembeni kitettségét. Az értékeléseket megbízhatóságuk biztosítása érdekében időközönként felül kell vizsgálni és érvényesíteni úgy, hogy azokat összehasonlítják a ténylegesen elszenvedett veszteségekkel.

1.2.5. Üzleti környezet és belső ellenőrzési tényezők

21. A hitelintézet egész vállalatra kiterjedő kockázatértékelési módszereinek meg kell ragadniuk azokat az üzleti környezettel kapcsolatos és belső ellenőrzési tényezőket, melyek módosíthatják működési kockázati profilját.

22. Az egyes tényezők kiválasztásához tapasztalati úton és az érintett üzletág szakértőinek értékelése alapján kell bizonyítani, hogy azok valóban lényeges kockázati tényezők.

23. A kockázati becsléseknek a tényezők változásaira adott érzékenységét és a különböző tényezők súlyozását megfelelően igazolni kell. A kockázatellenőrzés javítása által okozott kockázatváltozáson kívül a rendszernek meg kell ragadnia a tevékenységek nagyobb komplexitásából vagy az üzleti forgalom növekedéséből adódó potenciális kockázatnövekedést is.

24. A rendszert dokumentálni kell, és a hitelintézeten belüli valamint illetékes hatóságok általi független felülvizsgálatnak kell alávetni. A folyamatot és az eredményeket a tényleges belsőleg mért veszteséggel és a vonatkozó külső adatokkal történő összehasonlítással időközönként felül kell vizsgálni és jóváhagyni.

2. A biztosítás hatása

25. A hitelintézetek a (26)-(29) bekezdésekben meghatározott feltételek teljesülése esetén elismerhetik a biztosítás hatását.

26. A szolgáltatást nyújtó biztosítás vagy viszontbiztosítást nyújtására jogosult.

27. A szolgáltatást nyújtónak legalább A típusú (vagy azzal megegyező) követelés-visszafizetési minősítéssel kell rendelkeznie;

a)      A biztosítási kötvénynek legalább egy éves kezdeti időtartammal kell rendelkeznie. Az egy évnél rövidebb fennmaradó időtartamú biztosítások esetén a hitelintézet a biztosítás csökkenő fennmaradó időtartamának megfelelő volatilitás korrekciós tényezőt köteles alkalmazni, amelynek mértéke a 90 napos vagy rövidebb fennmaradó időtartamú biztosítások esetében akár a teljes 100%-os volatilitás korrekciót is elérheti.

b)      A biztosítási kötvényszerződés felmondási ideje minimum 90 nap.

c)      A biztosítási kötvényben nem szerepelnek olyan kizárások vagy korlátozások, melyeket felügyeleti intézkedés vált ki, illetve csődbe jutott hitelintézet esetén megakadályoznák a hitelintézet, csődgondnok vagy felszámoló számára a hitelintézet által elszenvedett károk vagy költségek behajtását, kivéve azokat a hitelintézetet érintő eseteket, amelyek a csődgondnok kinevezése vagy a felszámolási eljárás megindítása után következnek be, feltéve, hogy a biztosítási kötvény kizárhat bármilyen, az illetékes hatóságok intézkedéseiből eredő pénzbírságot, büntetést vagy büntető jellegű kártérítést.

d)      A kockázatcsökkentési számításoknak olyan átlátható módon kell tükrözniük a biztosítási fedezetet, ami következetes a működési kockázat átfogó tőkekövetelménye megállapítása során figyelembe vett tényleges valószínűséggel és a veszteség hatásaival.

e)      A biztosítást harmadik fél bocsátja rendelkezésre. Leányvállalattal vagy nem biztosító társaság tulajdonában levő biztosító társasággal között biztosítás esetén a kitettséget a jogosultsági kritériumokat teljesítő harmadik féllel kell ellenbiztosíttatni, például viszontbiztosítás útján.

f)       A biztosítás elismertetésére szolgáló rendszernek jól indokoltnak és dokumentáltnak kell lennie;

28. A biztosítás elismerésére használt módszereknek a következő elemeket kell a biztosítás elismert összegének leszámítolásával vagy volatilitás korrekciós tényező alkalmazásával megragadniuk:

a)      A kötvény fennmaradó időtartama, ha az kisebb mint egy év, a fentiekben megállapítottak szerint;

b)      A kötvény felmondási ideje, ha az kisebb egy évnél;

c)      A kifizetés bizonytalansága, és a biztosítási kötvények fedezete közti különbségek.

29. A biztosítás elismeréséből adódó tőkekövetelmény könnyítés nem haladhatja meg a működési kockázathoz tartozó tőkekövetelmény kockázatcsökkentési módszerek alkalmazása előtti értékének 20%-át.

3. A fejlett mérési módszer alkalmazása Csoport szinten

30. Amennyiben a fejlett mérési módszert egy EU székhelyű hitelintézet anyavállalat és leányvállalatai, vagy egy EU székhelyű pénzügyi holding társaság leányvállalatai kívánják alkalmazni, az alkalmazás iránti kérelemben szerepeltetni kell a működési kockázati tőkekövetelményének eloszlását a csoport különböző tagjai közt.

31. A kérelemben fel kell tüntetni, hogy a diverzifikáció hatásait faktorálják-e a kockázatkezelési rendszerben, és ha igen, akkor milyen módon.

4. rész – Különböző módszerek együttes alkalmazása

1. A fejlett mérési módszer együttes alkalmazása más módszerekkel

1. Egy hitelintézet a fejlett mérési módszert az alapvető mutató módszerével vagy a sztenderd módszerrel használhatja együtt, az alábbi feltételek teljesülése mellett:

a)      A rendszer a hitelintézet összes működési kockázatát megragadja. Az illetékes hatóság meggyőződik a különböző tevékenységek, földrajzi régiók, jogi struktúra vagy és a többi, belsőleg meghatározott vonatkozó felosztás megfelelőségéről.

b)      A sztenderd módszer és a fejlett mérési módszer által lefedett tevékenységekre a 2. és 3. részben meghatározott jogosultsági kritériumok teljesülnek.

2. Az illetékes hatóság eseti alapon az alább felsorolt további feltételeket szabhatja ki:

a)      A fejlett mérési módszer bevezetésének napjától a hitelintézet működési kockázatának jelentős részét a fejlett mérési módszer ragadja meg;

b)      A hitelintézet kötelezettséget vállal, hogy a fejlett mérési módszert az illetékes hatóságokkal egyeztetett ütemterv szerint fokozatosan kiterjeszti tevékenységei jelentős részére.

2. Az alapvető mutató módszere és a sztenderd módszer együttes alkalmazása

3. Egy hitelintézet az alapvető mutató módszerét és a sztenderd módszert csak kivételes esetben alkalmazhatja együtt, úgymint friss vállalatfelvásárlás esetén, ahol a sztenderd módszer fokozatos bevezetése átmeneti időszakot tehet szükségessé.

4. Az alapvető mutató módszere és a sztenderd módszer együttes alkalmazásának feltétele, hogy a hitelintézet kötelezettséget vállaljon a sztenderd módszer bevezetésére az illetékes hatóságokkal egyeztetett ütemterv szerint.

5. rész – Veszteség kategóriák

3. táblázat

Veszteség kategória || Fogalommeghatározás ||

Belső csalás || Csalásra, a vagyon hűtlen kezelésére, a vállalati szabályok vagy politikák, illetve jogszabályok (kivéve a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó szabályokat) kijátszására irányuló szándékos tevékenységből adódó veszteségek, legalább egy belső fél közreműködésével. ||

Külső csalás || Csalásra, a vagyon hűtlen kezelésére vagy a jogszabályok kijátszására irányuló, harmadik fél által elkövetett szándékos tevékenységből adódó veszteségek. ||

Munkáltatói gyakorlat és munkabiztonság || A munkavállalási, egészségügyi vagy munkabiztonsági jogszabályokkal vagy megállapodásokkal ellentétes cselekményből, személyi sérüléssel vagy hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos kártérítési igény kifizetéséből adódó veszteségek. ||

Ügyfelek, termékek és üzleti gyakorlat || Egy adott ügyféllel szemben gondatlanságból vagy nem szándékosan elkövetett szakmai kötelezettségszegésből (beleértve a bizalmi és alkalmassági követelményeket is), illetve egy termék jellegéből vagy természetéből adódó veszteségek. ||

Tárgyi eszközöket ért károk || Tárgyi eszközöket természeti katasztrófa vagy más esemény következtében ért károkból eredő veszteségek. ||

Üzletmenet fennakadása vagy rendszerhiba || Az üzletmenet fennakadásából vagy rendszerhibából adódó veszteségek ||

Végrehajtás, teljesítés és folyamatkezelés || Ügyletek feldolgozásának elmaradásából vagy kereskedelmi ügyfelekkel és beszállítókkal kapcsolatos folyamatok kezeléséből adódó veszteségek ||

XI. Melléklet Az illetékes hatóságok általi felülvizsgálat és értékelés technikai kritériumai

1.         Az illetékes hatóságok által a 124. cikk alapján végzett felülvizsgálatnak és értékelésnek a hitel-, piaci- és működési kockázaton kívül az alábbi elemekre kell kiterjednie:

a)      az IRB módszert alkalmazó hitelintézetek által végzett stressz teszt eredményei;

b)      a likviditási és koncentrációs kockázat kezelése valamint a hitelintézet velük szembeni kitettsége, beleértve a 108-118. cikkben meghatározott követelményeknek történő megfelelést is;

c)      a hitelintézet által megvalósított, az elismert hitelkockázat mérséklési módszerekhez használatával kapcsolatos reziduális kockázat kezelésére szolgáló eljárások és politikák megbízhatósága, megfelelősége és alkalmazási módja;

d)      a hitelintézet által az általa értékpapírosított eszközökre vonatkozóan tartott szavatoló tőke mértéke megfelel-e az ügylet gazdasági tartalma, beleértve az átadott kockázat mértékét is, által indokolt mértéknek.

2.         Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a hitelintézet nyújtott-e burkolt támogatást az értékpapírosításhoz. Amennyiben úgy találják, hogy a hitelintézet több mint egy alkalommal burkolt támogatást nyújtott, az illetékes hatóság, feltételezve, hogy a hitelintézet a jövőben is támogatni fogja az értékpapírosítást, és ezzel nem ér el számottevő kockázat-átruházást, megteszi a megfelelő lépéseket.

XII. melléklet A nyilvánosságra hozatal technikai kritériumai 1. rész – Általános kritériumok

1. Egy információ a nyilvánosságra hozatal során akkor minősül lényegesnek, ha annak kihagyása vagy hamis állítása módosíthatja vagy befolyásolhatja az adott információra gazdasági döntés céljából támaszkodó személy döntését vagy értékítéletét.

2. Egy információ akkor minősül a hitelintézet tulajdonosi információjának, ha annak nyilvánosságra hozatala veszélyeztetheti versenypozícióját. Ide tartozhatnak a termékekkel vagy rendszerekkel kapcsolatos olyan információk, melyek versenytársakkal való megosztása csökkentheti a hitelintézet befektetéseinek értékét.

3. Egy információ akkor minősül bizalmasnak, ha az ügyfelekkel vagy más partnerekkel szembeni kötelezettség a hitelintézetet titoktartásra kötelezi.

4. Az illetékes hatóságok előírják a hitelintézet számára annak vizsgálatát, hogy az üzleti tevékenység vonatkozó tulajdonságainak fényében, mint pl. műveletek száma, tevékenységek köre, jelenlét más országokban, részvétel különböző pénzügyi szektorokban, részvétel nemzetközi pénzügyi piacokon, valamint fizetési, elszámolási és kiegyenlítési rendszerekben, bizonyos információkat az éves gyakoriságnál gyakrabban szükséges-e nyilvánosságra hozni. Az értékelésnél különös figyelmet kell fordítani arra, hogy szükséges-e a 2. rész (3) bekezdésének b) és e) pontjában, valamint a (4) bekezdés b)-f) pontjában meghatározott információkat, valamint a kockázatokkal szembeni kitettséggel és más, gyors változásnak kitett információkat gyakrabban nyilvánosságra hozni.

5. A 2. rész (4) bekezdése f) pontjában meghatározott nyilvánosságra hozatali követelményt a 72. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően kell teljesíteni.

2. rész – Általános követelmények

1.         itelintézet kockázatkezelési célkitűzéseit és politikáit minden egyes kockázati kategória esetén nyilvánosságra kell hozni, beleértve az (1)-(13) bekezdésben említett kockázatokat is. A nyilvánosságra hozatalnak ki kell terjednie az alábbiakra:

a)      az adott kockázatok kezelésére szolgáló stratégiák és folyamatok;

b)      a vonatkozó kockázatkezelési funkció vagy más megfelelő rendelkezések szerkezeti és szervezeti felépítése;

c)      a kockázatjelentési és –mérési rendszerek érvényességi köre és jellege;

d)      a kockázat csökkentésére és fedezésére vonatkozó politikák, valamint a kockázat csökkentésére és fedezésére szolgáló eszközök hatékonyságának felügyeletére szolgáló stratégiák és folyamatok.

2.         Az alábbi információkat kell nyilvánosságra hozni az irányelv alkalmazási körével kapcsolatban:

a)      a hitelintézet neve, amelyre az irányelv követelményei vonatkoznak;

b)      az eltérések összefoglalása a számviteli és prudenciális célokból történő konszolidáció alapján, azon elemek rövid leírásával, amelyek:

i.       teljes mértékben konszolidáltak,

ii.      részlegesen konszolidáltak,

iii.     levonásra kerültek a szavatoló tőkéből,

iv.     nem kerültek konszolidálásra sem levonásra;

c)      a szavatoló tőke vagy kötelezettségek anyavállalat és leányvállalati közötti visszafizetésének bármilyen aktuális vagy előre látható anyagi vagy jogi akadálya;

d)      az a teljes összeg, amennyivel a szavatoló tőke kevesebb, mint a konszolidált kimutatásban nem szereplő egyes leányvállalatok számára előírt minimum, és az ilyen leányvállalatok neve;

e)      ha alkalmazható, a 69. és 70. cikkben meghatározott rendelkezések alkalmazásának körülményei.

3.         A hitelintézeteknek a következő információkat kell szavatoló tőkéjükkel kapcsolatban nyilvánosságra hozni:

a)      összefoglaló információk az összes szavatoló tőke elem és azok összetevőinek főbb feltételeiről;

b)      az eredeti szavatoló tőke összege, az egyes pozitív elemek és levonások külön-külön történő közzétételével;

c)      a járulékos szavatoló tőke, és a [93/6/EGK irányelv V. mellékletében] meghatározott szavatoló tőke teljes összege;

d)      az eredeti és járulékos szavatoló tőkéből a 66. cikk (1) bekezdése c) pontja szerinti levonások, az 57. cikk q) pontjában említett elemek különálló közzétételével;

e)      a teljes elismert szavatoló tőke összege a levonások után és a 66. cikkben meghatározott korlátások figyelembe vételével.

4.         A hitelintézeteknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk a 75. és 123. cikkben meghatározott követelmények teljesítésével kapcsolatban:

a)      összefoglaló a hitelintézet azon módszeréről, amely annak ellenőrzésére szolgál, hogy a belső tőke elégséges-e a jelenlegi és jövőbeni tevékenységekhez;

b)      a kockázattal súlyozott eszközértéket a 78-83. cikk szerint kiszámító hitelintézetek esetében a 79. cikkben meghatározott kitettségi kategóriákba tartozó egyes kockázattal súlyozott eszközértékek 8 százaléka;

c)      a kockázattal súlyozott eszközértéket a 84-89. cikk szerint kiszámító hitelintézetek esetében a 86. cikkben meghatározott kitettségi kategóriákba tartozó egyes kockázattal súlyozott eszközértékek 8 százaléka. Lakossági kitettségek esetén ez a követelmény minden olyan kitettség kategóriára vonatkozik, amelyek megfeleltethetők a VII. melléklet 1. részének (9)-(11) bekezdésében található különböző korrelációknak. A részvénykitettség kategória esetében ez a követelmény az alábbiakra vonatkozik:

i.       a VII. melléklet 1. részének (15)-(25) bekezdésében meghatározott egyes módszerek mindegyikére;

ii.      tőzsdén forgalmazott kitettségekre, megfelelően diverzifikált portfoliókban található privát részvénykitettségekre és más kitettségekre;

iii.     tőkekövetelményekre vonatkozó felügyeleti átmeneti rendelkezések alá tartozó kitettségek;

iv.     tőkekövetelményekre vonatkozó szerzett jogokkal kapcsolatos rendelkezések hatálya alá tartozó kitettségek;

d)      a 75. cikk b) és c) pontjának megfelelően kiszámított minimum tőkekövetelmények;

e)      a 103. és 105. cikk szerint kiszámított minimum tőkekövetelmények, külön-külön nyilvánosságra hozva;

f)       a teljes szavatoló tőke és az eredeti szavatoló tőke alapján kiszámított szolvenciamutatók.

5.         A hitelintézeteknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk a hitelkockázattal és behajtható összegre vonatkozó kockázattal szembeni kitettségükkel kapcsolatban:

a)      a késedelem és hitelminőség-romlás számviteli fogalommeghatározása;

b)      az értékhelyesbítés és tartalékok meghatározására szolgáló megközelítések és módszerek leírása;

c)      az ellentételezések elszámolása utáni kitettségek teljes összege, ami nem veszi figyelembe a hitelkockázat-csökkentést hatásait, valamint a kitettségek adott időtartamara vonatkoztatott átlagos összegei a különböző kitettségi kategóriák szerinti bontásban.

d)      a kitettségek földrajzi eloszlása a főbb kitettségi kategóriák szerinti bontásban, szükség szerint tovább részletezve;

e)      a kitettségek iparág vagy ügyféltípus szerinti eloszlása a főbb kitettségi kategóriák szerinti bontásban, szükség szerint további részletezve;

f)       az összes kitettség hátralevő futamidő szerinti osztályozása, a főbb kitettségi kategóriák szerinti bontásban, szükség szerint további részletezve;

g)      az alábbi elemek összege főbb iparági vagy ügyféltípus szerinti bontásban:

i.       minőségromlást szenvedett és késedelembe esett kitettségek, külön-külön felsorolva,

ii.      értékhelyesbítések és tartalékok,

iii.     értékhelyesbítési költségek az adott időszak során;

h)      minőségromlást szenvedett és késedelembe esett kitettségek összege, külön-külön felsorolva, a főbb földrajzi régiók szerint, beleértve, ha lehetséges, az egyes földrajzi régiókhoz tartozó értékhelyesbítések és tartalékok összegét.

i.       a minőségromlást szenvedett kitettségekkel kapcsolatos értékhelyesbítések és tartalékok változásának egyezetése, külön-külön felsorolva. Az információk a következőkből állnak:

i.       az értékhelyesbítés és tartalékok típusának leírása,

ii.      a nyitó egyenlegek,

iii.     az adott időszak alatt a tartalékokból felszabadított összegek,

iv.     az időszak alatt a kitettségekből eredő becsült valószínűsíthető veszteségekre félretett vagy felszabadított összegek, más korrekciók, beleértve a devizaárfolyam-eltérésből, üzletágak összevonásából, akvizíciójából, leányvállalatok megszüntetéséből és tartalékok közötti átcsoportosításból eredőket is,

v.      a záró egyenlegek.

Az eredménykimutatásban közvetlenül szereplő értékelési korrekciókat és megtérüléseket külön kell nyilvánosságra hozni.

6. a kockázattal súlyozott eszközértéket a 78-83. cikk szerint kiszámító hitelintézetek esetében a következő információkat kell nyilvánosságra hozni a 79. cikkben meghatározott kitettségi kategóriák mindegyikéhez:

a)      a kijelölt külső hitelminősítő intézmények és ECA-k neveit, valamint az esetleges változások okait;

b)      a kitettségi kategóriákat, melyekhez az egyes külső hitelminősítő intézményeket vagy ECA-kat igénybe veszik;

c)      a kibocsátásoknak és a kibocsátási hitelminősítéseknek a kereskedési könyvben nem szereplő elemekre történő átviteli folyamatának leírását;

d)      az egyes külső hitelminősítő intézmények vagy ECA-k külső minősítésének a VI. mellékletben meghatározott hitelminősítési besorolásokkal történő megfeleltetését, figyelembe véve, hogy ezt az információt nem kell nyilvánosságra hozni ha a hitelintézet megfelel az illetékes hatóság által kiadott sztenderd megfeleltetésnek;

e)      a kitettség értékeket valamint a VI. mellékletben meghatározott egyes hitelminősítési besorolásokhoz tartozó hitelkockázat mérséklési módszerek alkalmazása utáni és a szavatoló tőkéből levont kitettség értékeket.

7. A kockázattal súlyozott kitettségértéket a VII. melléklet 1. részének (5) vagy (17)-(19) bekezdése szerint kiszámító hitelintézeteknek a fent említett (5) bekezdésben található táblázat minden egyes kategóriájához vagy a fenti (17)-(19) bekezdésben említett egyes kockázati súlyokhoz tartozó kitettségeket kell nyilvánosságra hozniuk.

8. A tőkekövetelményeket a 75. cikk b) és c) pontja szerint kiszámító hitelintézetek a követelményeket az említett rendelkezésekben hivatkozott egyes kockázatok esetében külön-külön kell hozzák nyilvánosságra.

9. A tőkekövetelményeket a [93/6/EGK irányelv VIII. melléklete] szerint kiszámító hitelintézetek a következő információkat hozzák nyilvánosságra:

a)      az egyes részportfoliók esetében:

i.       az alkalmazott modellek tulajdonságai,

ii.      a részportfolióra alkalmazott stressz teszt leírása,

iii.     a belső modellek és modellezési folyamatok következetességének és pontosságának utótesztelésére és érvényesítésére alkalmazott módszer leírása;

b)      az illetékes hatóság általi elfogadás hatálya;

c)      a modell alá tartozó részportfoliók esetében:

i.       a kockázati érték tárgyidőszak során és az időszak végén mért felső és alsó határértékek és átlag,

ii.      a kockázati értékek összehasonlítása a hitelintézet tényleges nyereségével vagy veszteségével, az utótesztelési eredmények főbb kiugró értékeinek elemzésével.

10. A hitelintézeteknek a következő információkat kell működési kockázatukkal kapcsolatban nyilvánosságra hozni:

a)      a működési kockázathoz kapcsolódó szavatoló tőke követelmények becslésére szolgáló azon módszerek, melyek alkalmazására a hitelintézet jogosult;

b)      a 105. cikkben meghatározott módszerek leírása, ha azokat a hitelintézet alkalmazza, beleértve a hitelintézet mérési módszere által figyelembe vett vonatkozó belső és külső tényezőket. Részleges alkalmazás esetén fel kell tüntetni a különböző módszerek hatályát és érvényességi területét.

11. A kereskedési könyvben nem szereplő értékpapírokban levő kitettségekkel kapcsolatban a következő információkat kell nyilvánosságra hozni:

a)      a kitettségek közti különbségtétel módja azok célkitűzései alapján, beleértve a tőkenyereséget és stratégiai okokat, valamint az alkalmazott számviteli és értékelési módszerek, beleértve az értékelést befolyásoló főbb feltételezéseket és módszereket is;

b)      a mérleg szerinti érték, a valós érték, és tőzsdén forgalmazott eszköz esetén összehasonlítás a piaci árral, ha az lényegesen eltér a valós értéktől;

c)      a tőzsdén forgalmazott kitettségek, megfelelően diverzifikált portfoliókban található privát részvénykitettségek és más kitettségek típusai, jellege és összegei;

d)      az időszak során történt értékesítésből és likvidálásból származó összesített nyereség vagy veszteség;

e)      a teljes nem realizált nyereség és veszteség, látens újraértékelési nyereség vagy veszteség, valamint az eredeti és járulékos szavatoló tőkében szereplő említett összegek.

12. A hitelintézetek a következő információkat hozzák nyilvánosságra a kereskedési könyvben nem szereplő pozíciók kamatkockázatával szembeni kitettségükkel kapcsolatban:

a)      a kamatkockázat jellege és az ezzel kapcsolatos főbb feltételezések (beleértve a kölcsönök visszafizetésével és a lejárat nélküli letétekkel kapcsolatos feltételezéseket), valamint a kamatkockázat mérésének gyakorisága;

b)      a bevétel, gazdasági érték, vagy más, a felfelé vagy lefelé irányuló kamatsokk kezelésére szolgáló vonatkozó mérték a kamatkockázat mérésére alkalmazott módszer szerint, devizanem szerinti bontásban.

13. A kockázattal súlyozott eszközértéket a 94-101. cikk szerint kiszámító hitelintézetek a következő információkat hozzák nyilvánosságra:

a)      a hitelintézet értékpapírosítási tevékenységgel kapcsolatos célkitűzéseinek leírása;

b)      az értékpapírosítási folyamatban a hitelintézet által betöltött szerepek;

c)      a hitelintézetnek az egyes értékpapírosításokban való részvételének mértéke;

d)      a hitelintézet által az értékpapírosítási tevékenységei során alkalmazott, a kockázattal súlyozott eszközérték kiszámítására szolgáló módszerek;

e)      a hitelintézet értékpapírosításra vonatkozó számviteli politikáinak összefoglalása, beleértve:

i.       annak megállapítása, hogy az ügyleteket értékesítésként vagy finanszírozásként kezelik-e,

ii.      az értékesítés eredményének elismerése,

iii.     a megtartott részesedések értékelésére szolgáló főbb feltételezések,

iv.     a szintetikus értékpapírosítások kezelése, ha az nem tartozik más számviteli politikák hatálya alá;

f)       az értékpapírosításokhoz igénybe vett külső hitelminősítő intézmények nevei, és azon kitettségek típusai, melyekhez az egyes ügynökségeket igénybe veszik;

g)      a hitelintézet által értékpapírosított, az értékpapírosítási keretek alá tartozó (tradicionális és szintetikus kategóriák szerinti bontásban) kitettségek teljes fennálló összege, kitettség típusonként;

h)      a hitelintézet által értékpapírosított, az értékpapírosítási keretek alá tartozó kitettségek esetén a minőségromlást szenvedett és késedelembe esett kitettségek felsorolása a kitettségek típusa szerinti bontásban, és az adott időszakban a hitelintézet által elszenvedett veszteségek;

i.       a megtartott vagy megvásárolt értékpapírosítási pozíciók teljes összege, kitettség típus szerinti bontásban;

j)       a megtartott vagy megvásárolt értékpapírosítási pozíciók teljes összege, a kockázati súlyok megfelelő sávjai szerinti bontásban. Az 1250%-os kockázati súllyal rendelkező vagy levont pozíciókat külön kell nyilvánosságra hozni;

k)      rulírozó értékpapírosított kitettségek teljes fennálló összege, a kezdeményező és a befektető intézményt illető részek szerint elkülönítve;

l)       az időszakra vonatkozó értékpapírosítási tevékenység összefoglalása, beleértve az értékpapírosított kitettségek összegét (kitettség típusonként), valamint az eladásból származó elismert haszon vagy veszteség kitettség típusonként.

3. 3. rész – Egyes eszközök vagy módszerek alkalmazásához szükséges minősítési követelmények

14. A kockázattal súlyozott eszközértéket a 84-89. cikk szerint kiszámító hitelintézetek a következő információkat hozzák nyilvánosságra:

a)      a módszer vagy jóváhagyott áttérés az illetékes hatóság általi elfogadása;

b)      a következők leírása és felülvizsgálata:

i.       a belső minősítési rendszerek szerkezete valamint a belső és külső minősítések közti kapcsolat,

ii.      belső becslések alkalmazása a kockázattal súlyozott kitettségérték 84-89. cikk szerinti kiszámításán kívül,

iii.     a hitelkockázat mérséklésének elismerési és kezelési folyamata,

iv.     a minősítési rendszerek ellenőrzési mechanizmusai, beleértve a függetlenség és a számadási kötelezettség leírását valamint a minősítési rendszer felülvizsgálatát;

c)      a következő kitettségi kategóriákhoz tartozó belső minősítési folyamatok leírása:

i.       központi kormányzatok és központi bankok,

ii.      intézmények,

iii.     vállalatok, beleértve a KKV-ket, speciális kölcsönügyletek és megvásárolt vállalati követelések,

iv.     lakossági kitettségek, minden olyan kitettség kategóriára vonatkozóan, amelyek megfeleltethetők a VII. melléklet 1. részének (9)-(11) bekezdésében található különböző korrelációknak,

v.      részvények;

d)      a 86. cikkben meghatározott kitettségi kategóriák szerinti kitettség értékek. Központi kormányzatokkal és központ bankokkal, hitelintézetekkel és vállalatokkal szembeni kitettségek esetében, ahol a hitelintézetek saját LGD becsléseket vagy hitelegyenértékesítési faktorokat alkalmaznak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához, a kitettségeket azon kitettségektől elkülönítve kell nyilvánosságra hozni, amelyek esetében a hitelintézet nem alkalmazza a fent említett becsléseket;

e)      a hitelintézetek a központi kormányzatokkal és központi bankokkal, intézményekkel, vállalatokkal és értékpapírokkal szembeni kitettségi kategóriák mindegyike esetében, a hitelkockázat értelmezhető megkülönböztetését lehetővé tevő elégséges számú ügyfélkategóriákat átfogva (beleértve a nemteljesítőket) nyilvánosságra hozzák:

i.       összes kitettséget (a központi kormányzatokkal, központi bankokkal, intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségek esetén a fennálló kölcsönök és a le nem hívott ígérvények és hitelkeretek kitettségének értéke, részvények esetén a fennálló összeg),

ii.      a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására saját LGD becsléseket alkalmazó hitelintézetek esetében a kockázattal súlyozott átlag LGD értéket százalékban kifejezve,

iii.     a kitettséggel súlyozott átlagos kockázati súlyt,

iv.     a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására saját hitelegyenértékesítési faktor becsléseket alkalmazó hitelintézetek esetében a le nem hívott ígérvényeket és hitelkereteket, és az egyes kitettségi kategóriákhoz tartozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket;

f)       a lakossági kitettség kategória és a fenti c) pontban meghatározott kategóriák mindegyike esetében vagy a fenti e) pontban körvonalazott nyilvánosságra hozandó tételeket (ha alkalmazható, pool alapon), vagy a kitettségek elemzését (fennálló kölcsönök és le nem hívott ígérvények és hitelkeretek) a hitelkockázat értelmezhető megkülönböztetéséhez elegendő számú várható veszteség (EL) kategóriával szemben (ha alkalmazható, pool alapon);

g)      az egyes kitettségi kategóriák tényleges értékhelyesbítése a megelőző időszak során (lakossági kategória esetében a fenti c) pontban meghatározott egyes kategóriák), és ennek eltérése a múltban tapasztaltaktól;

h)      azon tényező leírása, amelyek befolyásolták az előző időszakban elszenvedett veszteséget (például a hitelintézetnek az átlagosnál több volt a nemteljesítő követelése, vagy átlagosánál nagyobbak voltak az LGD értékek és hitelegyenértékesítési faktorok);

i.       a hitelintézet becsléseinek és a tényleges eredmények összehasonlítása hosszabb időszakra vetítve. Ennek minimálisan tartalmaznia kell az egyes kitettség kategóriákhoz becsült veszteségek és a tényleges veszteségek összehasonlítását (lakossági kategória esetében a fenti c) pontban meghatározott egyes kategóriákhoz) egy olyan időszakon keresztül, amely elégséges az egyes kitettségi kategóriákhoz (lakossági kitettség kategória esetén a fenti c) pontban meghatározott kategóriák mindegyikéhez) tartozó belső minősítési folyamatok teljesítményének értelmezhető kiértékelését. Adott esetben a hitelintézet ezt tovább bontathatja a nemteljesítési valószínűségre (PD), és a saját LDG becsléseket és/vagy hitelegyenértékesítési faktorokat alkalmazó hitelintézetek esetében a tényleges LGD értékek és a hitelegyenértékesítési faktorok a fent említett, a mennyiségi kockázatbecslés céljából közzétett becslésekkel történő összehasonlítására.

A fenti c) pont alkalmazásában a leírásnak tartalmaznia kell a kitettségi kategóriákban található kitettségek típusait, a PD becslésére és érvényesítésére szolgáló meghatározásokat, módszereket és adatokat, és, ha alkalmazható, az LGD értékeket és hitelegyenértékesítési faktorokat, beleértve az említett változók levezetéséhez felhasznált feltételezéseket, és a VII. melléklet 4. része (44)-(48) bekezdésében meghatározott alapértelmezett értékektől való lényeges eltérések leírását, beleértve az ilyen eltérések által befolyásolt nagyobb csoportokat is.

15. Hitelkockázat csökkentő módszereket alkalmazó hitelintézeteknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk:

a)      a mérlegen kívüli és belüli nettósításra alkalmazott szabályzatok és folyamatok, és annak leírása, hogy az adott intézmény ezt milyen mértékig veszik igénybe;

b)      a biztosítékok értékelésére és kezelésére szolgáló szabályzatok és folyamatok;

c)      a hitelintézet által felhasznált biztosítékok fő típusainak leírása;

d)      a garanciát vállalók és a hitelderivatíva ügyfelek főbb típusai és hitelképességük;

e)      a hitelkockázat mérséklésen belüli piaci- vagy hitelkockázat koncentrációkkal kapcsolatos információk;

f)       a kockázattal súlyozott eszközértéket a 78-83. vagy 84-89. cikk alapján kiszámító hitelintézetek esetében, amelyek nem készítenek saját LGD vagy hitelegyenértékesítési faktor becslést a kitettségek egyes osztályaira vonatkozóan, az elismert pénzügyi biztosítékok és más elismert biztosítékok által – a volatilitási korrekciós tényező alkalmazása után – fedezett teljes kitettség érték (ha alkalmazható, a mérlegen kívüli és belüli nettósítás után);

g)      a kockázattal súlyozott eszközértéket a 78-83. vagy 84-89. cikk alapján minden egyes kitettségi osztályra kiszámító hitelintézetek esetében a garanciák és hitelderivatívák által fedezett teljes kitettség (ha alkalmazható, a mérlegen kívüli és belüli nettósítás után). A részvénykitettség kategóriája esetén ez a követelmény a VII. melléklet 1. része (15)-(24) bekezdésében felsorolt minden módszerre vonatkozik.

16. A működési kockázathoz kapcsolódó tőkekövetelmények kiszámítására a 105. cikkben meghatározott módszert alkalmazó hitelintézeteknek nyilvánosságra kell hozniuk a kockázat csökkentésére alkalmazott biztosítás leírását.

[1]               HL C […]., […], […]. o.

[2]               HL C […]., […], […]. o.

[3]               HL C […]., […], […]. o.

[4]               HL C […]., […], […]. o.