(1)

A Bizottság 2018. július 18-án az (EU) 2018/1013 (3) végrehajtási rendelettel egyes acéltermékek behozatala tekintetében ideiglenes védintézkedéseket rendelt el (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

(2)

A Bizottság 2018. március 26-án az (EU) 2015/478 európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke és az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikke alapján hivatalból vizsgálatot indított 26 különböző acéltermék-kategória vonatkozásában (a továbbiakban: vizsgálat megindításáról szóló értesítés) (4).

(3)

A Bizottság 2018. június 28-án a védintézkedési vizsgálat termékkörét kiterjesztette két további termékkategóriára (a továbbiakban: kiterjesztésről szóló értesítés) (5).

(4)

Amint azt az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdése említi, a vizsgálat a 2013 és 2017 közötti időszakra (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(5)

A Bizottság e vizsgálat keretében 452 kitöltött kérdőívet kapott az érintett felektől.

(6)

Emellett az ideiglenes rendeletben foglalt ténymegállapításokkal kapcsolatban számos írásbeli észrevétel érkezett a Bizottsághoz uniós gyártók, exportáló gyártók, importőrök, felhasználók, szövetségek és harmadik országbeli hatóságok részéről.

(7)

Az ideiglenes intézkedések elfogadását követően a Bizottság – a végső megállapítás érdekében – az uniós gyártók által benyújtott információkat (köztük a legutóbbi adatokat) alaposabb ellenőrzésnek vetette alá. Az együttműködő uniós gyártók nagy száma miatt fizikailag kivitelezhetetlen volt, hogy minden egyes uniós gyártó telephelyén ellenőrző látogatásokra kerüljön sor. Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy az adatok minőségét és megbízhatóságát néhány kiválasztott gyártó által benyújtott adatokon ellenőrzi, a gyártókat pedig úgy választotta ki, hogy azok kellően nagy termelési volument képviseljenek és a vizsgált termékkategóriák lehető legszélesebb körét fedjék le. Ennek alapján a Bizottság a vizsgált termék 2017-ben megvalósult teljes uniós értékesítésének több mint 15 %-át képviselő tíz uniós gyártó kérdőívre adott válaszait ellenőrizte a telephelyükön.

(8)

2018 júniusa és szeptembere között az alábbi uniós gyártók telephelyein került sor ellenőrző látogatásokra:

(9)

A végső ténymegállapításhoz szükséges legaktuálisabb információk beszerzése érdekében a Bizottság 2018. szeptember 7-én felkérte az uniós gyártók szervezeteit arra, hogy a vizsgált termékkategóriákra vonatkozóan nyújtsanak be aktualizált adatokat.

(10)

Az (EU) 2015/478 rendelet 5. cikke és az (EU) 2015/755 rendelet 3. cikke értelmében a megadott határidőn belül meghallgatást kérő érdekelt felek számára a meghallgatás lehetőségét biztosították. A Bizottság 2018. szeptember 12-én, 13-án és 14-én, valamint október 1-jén 93 egyéni meghallgatást tartott, amelyek során 150 érdekelt fél ismertette álláspontját.

(11)

Az érdekelt felek határidőn belül – írásban vagy a meghallgatásokon szóban – benyújtott észrevételeit a Bizottság alaposan mérlegelte és adott esetben figyelembe vette.

(12)

Az érintett terméket a fent említett vizsgálat megindításáról szóló, a kiterjesztésről szóló értesítéssel módosított értesítésben meghatározott, összesen 28 acéltermék-kategóriába tartozó egyes acéltermékek alkotják. Ezek a termékkategóriák az Amerikai Egyesült Államok által a kereskedelem kiterjesztéséről szóló 1962. évi törvény 232. szakasza alapján elfogadott tarifális intézkedések (a továbbiakban: a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések) hatálya alá tartoznak.

(13)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (11)–(17) preambulumbekezdésében meghatározta a védintézkedési vizsgálat termékkörét és részletes indokolással támasztotta alá az átfogó elemzés alkalmazását, arra hivatkozva, hogy szoros kapcsolat áll fenn a vizsgálat tárgyát képező valamennyi termékkategória között.

(14)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követőn több érdekelt fél is állította, hogy nem egy, hanem több érintett termékről van szó. Ezek a felek felhívták a figyelmet arra, hogy a vizsgálat megindításáról szóló értesítés nem egy érintett termékre utal, hanem néhány részben az „érintett termékek” többes számú megnevezést használja.

(15)

Ugyanezen felek állítása szerint a Bizottság e vizsgálatban alkalmazott megközelítése ellentétes a Fellebbviteli Testület „USA – acél védintézkedések” ügyben (6) hozott döntésével. A Fellebbviteli Testület ez ügyben született döntése szerint a „váratlan fejleményekhez” kapcsolódó számítás átfogó megközelítése ahhoz vezethet, hogy „termékek széles kategóriáját érintő védintézkedéseket [hoznak] még akkor is, ha egy vagy több érintett termék behozatala nem növekedett és nem »váratlan fejleményeknek« tulajdonítható”, ráadásul nem tesz eleget a GATT XIX. cikkében lefektetett követelménynek. Az említett felek azt állították továbbá, hogy mivel a Bizottság a 2002. évi, acéltermékek behozatalára vonatkozó védintézkedési vizsgálatában (7) külön-külön elemezte a termékkategóriákat, ez esetben ugyanúgy egyesével kellene értékelnie azokat.

(16)

Végezetül pedig több érdekelt fél vitatta, hogy a termékkategóriák között fennállnának olyan összefüggések és összekapcsolódások, amelyekre a Bizottság a termékkategóriákat átfogó elemzés alátámasztásaként hivatkozott. A felek elismerték ugyan, hogy valóban létezik kapcsolat bizonyos termékkategóriák között, véleményük szerint azonban az összes kategória – például a szénacél és a rozsdamentes acél, valamint a síkhengerelt termékek, a hosszú termékek és a csövek között – nem áll fenn ilyen kapcsolat.

(17)

A Bizottság elemezte ezeket az állításokat és a következők alapján elutasította azokat. Először is a vizsgálat megindításáról szóló értesítés több alkalommal és kétséget kizáró módon egyértelművé teszi, hogy a vizsgált 28 termékkategóriát egyetlen termékcsoportként kezelte annak elemzése során, hogy teljesültek-e a védintézkedések elfogadásának feltételei. Az ideiglenes rendelet pedig a 28 termékkategóriára valójában „érintett termék” vagy „érintett termékkategóriák” néven hivatkozik (lásd az ideiglenes rendelet (11) preambulumbekezdését) és a rendeletben foglalt elemzés alapja az érintett 28 termékkategória együttvéve (lásd az ideiglenes rendelet (22) preambulumbekezdését). Tehát az „érintett termékek” kifejezést úgy kell értelmezni, mint egyetlen érintett termék részét képező, együttesen vizsgált termékkategóriát.

(18)

Másodszor: a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás nem ír elő konkrét kötelezettséget a vizsgált termékkör meghatározására vonatkozóan és iránymutatásokat sem tartalmaz erre nézve, amit a WTO vizsgálóbizottsága is megerősített. Védintézkedés valóban olyan termék esetében alkalmazható, amelynek nőtt a behozatala; azonban az elemzést nem szükséges termékek szerinti bontásban elvégezni minden alkalommal, amikor a vizsgált termék meghatározása több terméket foglal magában. Ennek megfelelően a vizsgálatot végző hatóság határozza meg a vizsgált terméket és a vonatkozó adatok vizsgálat során történő elemzésének módját (8). Ráadásul egyetlen állítás sem szolgált felvilágosítással arról, hogy ezen ügy körülményeit figyelembe véve a termékkategóriák együttes vizsgálata milyen módon befolyásolhatta a Bizottság elemzését, illetve eredményezhette a behozatal vizsgálati időszak alatti növekedésére vonatkozó megállapítás helytelenségét. Végül a Bizottság kiegészítésképpen azt is megjegyezte, hogy a Fellebbviteli Testület felek által említett döntése a váratlan fejlemény elemzésére vonatkozik, nem pedig arra, hogy a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás lehetővé teszi-e a termékkategóriák átfogó elemzését.

(19)

Harmadszor: bár a Bizottság végső megállapításában ismételten hangsúlyozta és megerősítette, hogy a jelen esetben a védintézkedések bevezetéséhez szükséges feltételek tekintetében átfogó elemzésre van szükség, az egyes termékkategóriák között fennálló, bizonyos érdekelt felek által vitatott kapcsolat alaposabb vizsgálata érdekében a Bizottság úgy határozott, hogy a hivatalosan egyetlen csoportként kezelt 28 vizsgált termékkategóriát három acél „termékcsaládként” is megvizsgálja. Ezt a döntést annak érdekében hozta meg a Bizottság, hogy kiegészítő jelleggel megvizsgálja, hogy az egyetlen termékcsoportra vonatkozó ténymegállapításokat megerősíti-e egy kevésbé átfogó elemzés, továbbá hogy eloszlassa az átfogó elemzés során megfogalmazott következtetések megbízhatóságával kapcsolatos kételyeket. A három acél termékcsalád egyesít bizonyos, egymással még nagyobb fokú hasonlóságot mutató termékkategóriákat.

(20)

Az acélipar ténylegesen rendszerint három acél termékcsaládot különböztet meg egymástól: a síkhengerelt termékeket, a hosszú termékeket és a csöveket. E védintézkedési vizsgálat keretében a termékcsaládokon belül a termékek hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, rendszerint közösek gyártási eljárásaik, gyakran szolgálnak alapanyagként a családon belüli más továbbfeldolgozott termékek számára, az ellátási láncon belül azonos a felhasználói vagy ügyfélkörük, ezért kínálati és keresleti helyettesíthetőségük és a „családon” belüli verseny jelentősebb, mintha valamennyi acéltermék-kategória vizsgálata egy csoportban történne.

(21)

A három „termékcsalád” meghatározása az alábbi:

1. táblázat

Termékcsaládok

(22)

Ennek megfelelően a Bizottság – bizonyos érdekelt felek érintett termék tág meghatározásával kapcsolatban tett észrevételeire reagálva – a vizsgált 28 termékkategória átfogó értékelését kiegészíti a fentiekben meghatározott termékcsaládok szerinti elemzéssel.

(23)

Több érdekelt fél állítása szerint az uniós gyártás állítólagos hiánya vagy korlátozott elérhetősége miatt bizonyos speciális termékkategóriákat ki kellene zárni az érintett termék köréből. Ezek az állítások a következő termékkategóriákat érintették:

(24)

A Bizottság alaposan elemezte ezeket az állításokat és arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat valóban gyárt hasonló vagy e termékekkel közvetlenül versenyző termékkategóriákat az Unióban. Továbbá, amint azt az alábbiakban az uniós érdekről szóló rész kifejti, a Bizottság oly módon alakította ki a védintézkedéseket, hogy azok behozatalra gyakorolt zavaró hatása minimális legyen, és fennmaradjon a kereskedelmi partnerektől érkező behozatal hagyományos szintje. Ezért nem indokolt az az állítás, hogy bizonyos termékkategóriák esetében fennáll a hiány valószínűsége, figyelembe véve az uniós érdekre vonatkozó elemzésben foglalt kiigazításokat és megfontolásokat is.

(25)

A Bizottság ennélfogva arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyos termékkategóriák kizárására vonatkozó kérést el kell utasítani.

(26)

Az érintett termékre és a hasonló vagy e termékekkel közvetlenül versenyző termékre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (11)–(17) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(27)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (20)–(29) preambulumbekezdésében átfogó módon elemezte az érintett 28 termékkategória 2013–2017-es időszak alatti behozatalának növekedését. Az átfogó elemzés során már kizárta azokat a termékkategóriákat, amelyek esetében a kategóriánként vizsgált behozatal nem mutatott növekedést.

(28)

Végleges megállapításának kialakítása során a Bizottság ugyanezt a megközelítést alkalmazta, de elemzését – a korábban említettek szerint – kiegészítette azzal, hogy megvizsgálta a 2.2. szakaszban meghatározott három termékcsalád behozatalának alakulását annak érdekében, hogy megerősítse az átfogó elemzésben megfogalmazott következtetések helytállóságát.

(29)

A Bizottság elemzésében a legutóbbi statisztikákra, vagyis a 2018. első félévi behozatali adatokra támaszkodott. Annak érdekében, hogy az adatok összevethetők legyenek a korábbi, teljes évet lefedő időszakokkal, a Bizottság 2017 utolsó 6 hónapjából és 2018 első 6 hónapjából létrehozott egy további, ad hoc jellegű 12 hónapos időszakot (a továbbiakban: legutóbbi időszak). Emellett a Bizottság helyesbített néhány, az ideiglenes szakaszban használt adatokban talált kisebb elírási hibát.

(30)

Ezen túlmenően a behozatal alakulásának értékelése során a Bizottság figyelmen kívül hagyta a végleges intézkedések hatálya alól kizárandó néhány ország behozatali volumenét, az érintettek közé tartoznak: az Európai Gazdasági Térség (EGT) országai és bizonyos országok, amelyekkel az Unió a többoldalú, védintézkedések hatálya alóli kizárásról kifejezetten rendelkező, jelenleg is hatályban lévő gazdasági partnerségi megállapodást írt alá (9).

(31)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság 5 termékkategória tekintetében állapította meg, hogy nem nőtt a behozatal, (10) ugyanakkor a legutóbbi behozatali adatok vizsgálata rámutatott arra, hogy a behozatal a 28 termékkategória közül mindössze 2 – a 11. és a 23. termékkategória – esetében stagnált. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy az említett két termékkategóriát kizárja végső elemzésének hatóköréből. Az egyes termékkategóriák behozatalának alakulását a II. melléklet ismerteti.

(32)

A behozatal átfogó elemzése az értékelés tárgyát képező 26 fennmaradó termékkategória esetében a behozatal alábbi alakulását mutatja:

2. táblázat

Behozatali volumen (egyes országok és termékek kizárása után) és piaci részesedés

(33)

Az elemzési időszak során a behozatal abszolút értékben 71 %-kal növekedett, relatív értékben – vagyis piaci részesedésben mérve – pedig 12,7 %-ról 18,8 %-ra emelkedett. A legjelentősebb bővülés a 2013–2016 közötti időszakban következett be. Ezt követően a behozatal lassabb ütemben bár, de tovább nőtt, majd a legutóbbi időszak során – amikor a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések hatályba léptek – ismét fellendült. Ezt a tendenciát a főbb exportáló országokban (11) működő gyártóktól kapott kitöltött kérdőívek döntő többsége is megerősíti.

(34)

A behozatal átfogó elemzésének kiegészítése érdekében a Bizottság megvizsgálta a fentiekben meghatározott három termékcsalád – a síkhengerelt termékek, a hosszú termékek és a csövek – behozatalának alakulását. Ennek alapján a behozatali volumenek és az azoknak megfelelő piaci részesedések az alábbiak szerint alakultak:

3. táblázat

Termékcsaládonkénti behozatali volumen (egyes országok és termékek kizárása után) és piaci részesedés

(35)

A statisztikák szerint 2013 és a legutóbbi időszak között mindhárom termékcsalád behozatala abszolút értékben nőtt: a síkhengerelt termékeké 64 %-kal, a hosszú termékeké 97 %-kal, a csöveké pedig 60 %-kal. Ugyanebben az időszakban az import relatív értékben – vagyis piaci részesedésben kifejezve – is nőtt, rendre 14,2 %-ról 20,9 %-ra, 8,6 %-ról 14,0 %-ra és 20,4 %-ról 25,7 %-ra.

(36)

A síkhengerelt termékek esetében a legmarkánsabb növekedés mind abszolút, mind relatív értékben a 2013 és 2016 közötti időszakban következett be. Ezt követően a behozatal viszonylag változatlan, ugyanakkor a 2013 és 2015 közötti időszakhoz képest lényegesen magasabb szinten maradt. A hosszú termékek tekintetében a legjelentősebb növekedés abszolút és relatív értelemben egyaránt a 2013 és 2016 közötti időszakban figyelhető meg, majd a legutóbbi időszakban számottevő mértékben fellendült. Ami a csöveket illeti, behozataluk a 2013–2016-os időszakban fokozatosan növekedett, majd a 2016 és a legutóbbi időszak közötti periódusban mind abszolút, mind relatív értékben meredeken megugrott.

(37)

A Bizottságnak benyújtott észrevételekben az érdekelt felek egyike azt állította, hogy az ideiglenes intézkedések hatóköréből kizárt öt termékkategóriából kettőt – azaz a 10. és a 19. termékkategóriát – esetében a végleges intézkedések körébe kell vonni, mivel a legújabb statisztikák a behozatal növekedését jelzik. Egy másik fél hasonló felvetést tett a 24. termékkategóriára vonatkozólag. A Bizottság helyt adott ezeknek az állításoknak, mivel – ahogyan az a fentiekben szerepel – a 10., 19. és 24. termékkategóriára vonatkozó behozatali statisztikák valóban azt mutatják, hogy a behozatal a 2013 és a legutóbbi időszak közötti periódusban összességében növekedett. Emellett e három termékkategória behozatali volumene a 2017 és a legutóbbi időszak közötti periódus alatt is bővült. Ezenkívül, ahogyan azt a (34) preambulumbekezdés kifejti, ezek a termékek olyan termékcsaládokba tartoznak, amelyek behozatala szintén nőtt a 2013 és a legutóbbi időszak közötti periódusban.

(38)

Több érdekelt fél is állította, hogy a behozatal terén nem tapasztaltak hirtelen, éles, jelentős és közelmúltbeli növekedést, és e tekintetben a Fellebbviteli Testület Argentína – lábbelik (12) ügyben és a WTO elé vitt egyéb ügyekben, például az USA – búzaglutén (13), Ukrajna – személygépkocsik (14) és USA – acél védintézkedések (15) ügyben készített jelentésére hivatkoztak. Összefoglalva, az említett ítélkezési gyakorlat arról rendelkezik, hogy egy vizsgálat során nem elegendő csupán azt kimutatni, hogy a behozatal egy adott ötéves időszakon keresztül növekedett. A növekedésnek kellően közelmúltbelinek, hirtelennek, valamint mennyiségét és minőségét tekintve egyaránt jelentősnek kell lennie a komoly kár okozásához vagy komoly károkozással való fenyegetéshez. Az ítélkezési gyakorlat emellett meghatározta az éles („gyors irányváltással járó; átmenet nélküli, meredek”) és a hirtelen fogalmát („figyelmeztetés nélkül bekövetkező; váratlan” vagy „átmenet nélküli és éles”). Más felek úgyszintén azt állították, hogy a behozatal egyenletesen nőtt, illetve hogy a behozatal 2015-ig emelkedett, és azóta sem mutatott éles, hirtelen vagy jelentős növekedést.

(39)

E tekintetben a Bizottság elsőként emlékeztet arra, hogy alapos elemzésnek vetette alá a 28 termékkategória 2013–2017 közötti behozatali volumenét (a végpontok puszta összehasonlítása helyett a vizsgálati időszakban megfigyelhető behozatali trendekre fordítva a figyelmet), továbbá elemezte a behozatal legutóbbi időszakban tapasztalt alakulását is. Ennek alapján előre kizárta azt a néhány termékkategóriát, amelyek esetében a behozatal nem növekedett a 2013 és a legutóbbi időszak közötti periódusban. Ezenkívül, ahogyan az a (33), (35) és (36) preambulumbekezdésben szerepel, a Bizottság megállapította, hogy a behozatal a 2013 és a legutóbbi időszak közötti periódus alatt és abszolút értékben kifejezve átfogóan 71 %-kal emelkedett, termékcsaládonkénti bontásban pedig 60 % és 97 % közötti növekedést mutat. Emellett az Eurostat statisztikái arra is rávilágítanak, hogy a behozatal 2013 és 2015 között 45 %-kal emelkedett és ez az éles növekedés a legutóbbi időszakig folytatódott, összességében elérve a 71 %-ot. Hasonló tendencia figyelhető meg a behozatal relatív növekedése terén is. Ennek alapján megerősítést nyert, hogy a behozatal az ítélkezési gyakorlat meghatározása szerinti éles és hirtelen módon növekedett. A növekedés mértéke alapján az is bizonyítást nyert, hogy a növekedés jelentős volt. A közelmúltbeliséget illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a joggyakorlat nem szolgál konkrétumokkal a „közelmúlt” kifejezés értelmezéséről. A Fellebbviteli Testület ezt a követelményt csupán úgy értelmezte, hogy valamely tagállam abban az esetben hozhat védintézkedést, ha az adott terméket egyre növekvő mennyiségben „jelenleg is importálják”, vagyis a behozatal növekedésének kellően „közelmúltbelinek” kell lennie a komoly kár okozásához vagy komoly károkozással való fenyegetéshez (16). A Bizottság megerősítette, hogy a behozatal növekedése a 2013 és a legutóbbi időszak közötti periódusban, sőt, a 2015 és a legutóbbi időszak közötti periódusban megfigyelt fejlemények fényében kellően közelmúltbeli ahhoz, hogy komoly kárt okozzon vagy komoly károkozással fenyegessen. Ennek megfelelően a Bizottság elutasította azokat a fenti állításokat, amelyek szerint a behozatal növekedése nem teljesíti a kívánalmakat.

(40)

Több érdekelt fél is azt állította, hogy a Bizottság két végpontot összevető átfogó elemzése nem kielégítő, és hogy a Bizottságnak – például az USA – acél védintézkedések (17) és az Ukrajna – személygépkocsik (18) ügyben a WTO által követett ítélkezési gyakorlattal összhangban – elemeznie kellett volna a 2013–2017 közötti időszak közbenső tendenciáit is. Az említett ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az elemzés nem alapulhat az elemzési időszak végpontjainak összevetésén, mivel az manipulált eredményekhez vezethet azokban az esetekben, amikor a behozatali volumen nem egyértelműen és töretlenül felfelé ívelő tendenciát mutat. Az ítélkezési gyakorlat előírja emellett, hogy a vizsgálatot végző hatóságnak indokolással alátámasztott, megfelelő magyarázattal kell szolgálnia a behozatal végpontok közötti alakulásáról.

(41)

A Bizottság megítélése szerint elemzése nem korlátozódik a két végpont összevetésére, mivel – ahogyan azt a (33)–(36) preambulumbekezdés kifejti – elvégezte a közbenső tendenciák elemzését is, továbbá megfelelő és indokolással alátámasztott módon elemezte a behozatali tendenciákat. Emiatt a vonatkozó állításokat elutasította.

(42)

Egyes érdekelt felek észrevételezték, hogy a behozatal alakulásának a 2013–2017 közötti időszakra vonatkoztatott elemzése félrevezető, hiszen a behozatal a nemzetközi gazdasági válság következtében 2013-ban kirívóan alacsony szinten állt, és a következő időszakban tapasztalt növekedése csupán normalizálta a helyzetet.

(43)

A Bizottság véleménye szerint az, hogy 2013 szolgál az elemzés kiindulópontjaként, nem vezet hibás elemzéshez. Míg az acél uniós felhasználása valóban 14 %-kal növekedett a 2013–2017 közötti időszakban (lásd alább a 4. táblázatot), ez a növekedés a teljes időszakra kiterjedő fokozatos növekedés révén valósult meg. Ezzel szemben a behozatal az uniós keresletnél lényegesen nagyobb mértékben, vagyis 64 %-kal növekedett ugyanebben az időszakban, ráadásul sokkal gyorsabb ütemben, mint az uniós felhasználás. Következésképpen a behozatal piaci részesedése 5,4 százalékponttal (12,7 %-ról 18,1 %-ra) nőtt a 2013–2017 közötti időszakban. Ennek alapján a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(44)

Több érdekelt fél is azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat általi behozatalt ki kellett volna zárni a behozatali volumen elemzéséből. E tekintetben megjegyzendő, hogy az ilyen jellegű kizárás nem jogszabályi követelmény. Mindenesetre az uniós gyártóktól kapott kitöltött kérdőívek alapján a behozatalnak ez a típusa a 2013–2017 közötti időszakban változatlan maradt, és a teljes behozatalnak csupán elhanyagolható részét (0,3–0,7 %-át) tette ki. Emiatt a Bizottság a fenti állítást elutasította.

(45)

Az érdekelt felek egyike azt állította, hogy az aktív feldolgozás alapját képező behozatalt általánosságban, de különösen a 25. termékkategória tekintetében ki kellett volna zárni a behozatali volumen elemzéséből. E tekintetben megjegyzendő, hogy a 25. termékkategória kivételével az összes többi termékkategória behozatali volumenének tendenciája nem változik, ha az elemzésből az aktív feldolgozást kizárjuk. A 25. termékkategória konkrét esetében a Bizottság az egyik uniós gyártó értékesítését egy harmadik ország piacán működő exportáló gyártó értékesítésénél vette figyelembe. Emiatt a Bizottság úgy ítélte megfelelőnek, hogy az említett behozatali volument figyelembe vegye a behozatal növekedésének értékelésekor a harmadik országokból származó behozatal összhatásának megjelenítéséhez. Ennek alapján a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(46)

Bizonyos érdekelt felek azt állították, hogy az 1., 6., 7., 17. és 28. termékkategória behozatali volumene és annak megfelelő piaci részesedése 2016–2017 folyamán csökkent. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy végső döntése során figyelembe vette a behozatal legutóbbi időszak alatti alakulását is, és ennek alapján a behozatal a 7. kategória kivételével minden említett termékkategória tekintetében növekedett. A legutóbbi időszakban megfigyelt behozatal azonban még ez utóbbi kategória esetében is jelentősen túlszárnyalta a 2013–2014. évi behozatalt. Ezenfelül a Bizottság elvégezte az összes acéltermék átfogó, valamint a három meghatározott termékcsalád egyenkénti elemzését, és arra a következtetésre jutott, hogy a behozatal a teljes elemzési időszakban összességében növekedett. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(47)

Ennek megfelelően a Bizottság megállapította, hogy az értékelés tárgyát képező érintett termék behozatala mind abszolút, mind relatív értékben hirtelen, éles és jelentős növekedésen ment keresztül. Ezt a ténymegállapítást alátámasztják az értékelt három termékcsalád szintjén nyert adatok is.

(48)

Amint azt az ideiglenes rendelet (30)–(36) preambulumbekezdése részletesen kifejti, a Bizottság előzetesen megállapította, hogy bizonyos acéltermékek Unióba irányuló behozatalának fent említett növekedése váratlan fejlemények következménye, amelyek forrása számos, az érintett termék nemzetközi kereskedelmében egyensúlyhiányt keletkeztető és azt súlyosbító tényezőben rejlett.

(49)

E tényezők közé tartozott az acélgyártás terén korábban nem tapasztalt kapacitásfelesleg, amely a visszaszorítása érdekében világszerte elfogadott jó néhány intézkedés ellenére tartósan fennmaradt, és amelyet a torzító szubvenciók és kormányzati támogatási intézkedések tovább fokoztak, áreróziót okozva, továbbá a kereskedelemkorlátozó gyakorlatok és a piacvédelmi eszközök szélesebb körű alkalmazása, valamint a 2018 márciusában elfogadott 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések.

(50)

Több érdekelt fél is azt állította, hogy a váratlan fejlemények fennállását minden egyes termékkategória tekintetében bizonyítani kell. A Bizottság nem ért egyet ezekkel a véleményekkel és úgy véli, hogy a termékkategóriák között fennálló, a 2.1. szakaszban részletezett jelentős összefüggésekre és összekapcsolódásokra való tekintettel elegendő a váratlan fejlemények általános fennállását bizonyítani. Ennek alapján a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(51)

A kapacitásfelesleget illetően több érdekelt fél is azt állította, hogy a kapacitásfelesleg jól ismert a Bizottság előtt, ezért nem tekinthető váratlan fejleménynek. Állításuk szerint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt a Bizottság korábban a dömpingelt vagy támogatott behozatal rovására írta, és a behozatal növekedését nem hozta összefüggésbe a váratlan fejleménynek minősített acélipari kapacitásfelesleggel.

(52)

Ezzel kapcsolatban elsőként megjegyzendő, hogy a Global Trade Alert „Going Spare: Steel, Excess Capacity, and Protectionism” (Túlkínálat: acél, kapacitásfelesleg és protekcionizmus) (19) címen kiadott jelentésében szereplő 2.3. ábra szerint a világ nyersacél-kapacitásfeleslege 2009 és 2011 között csökkent, majd azt követően 2011 és 2016 között ellentétes tendenciát követett. Tekintettel arra, hogy a nyersacél teljes kapacitásfeleslege 2011-ben már jóval meghaladta az adott év teljes termelését, arra lehetett számítani, hogy a nyersacél teljes kapacitása a kapacitáskihasználás és a költséghatékonyság javítása érdekében csökkenni fog, de legalábbis változatlan marad. A várakozásokkal ellentétben azonban a nyersacél teljes termelési kapacitásának növekedése 2011 után folytatódott, bővítve a globális kapacitásfelesleget, amit a Bizottság az „Acélipar: a fenntartható foglalkoztatás és növekedés megőrzése Európában” című közleményében (20) is megerősített. Figyelembe véve a fent ismertetett események bekövetkeztének időpontját és különösen azt a tényt, hogy a felesleges termelési kapacitás olyan időszakban bővült, amikor gazdaságilag a visszaesése lett volna indokolt, a Bizottság megállapítása szerint az acélipari kapacitásfelesleg váratlan fejleménynek tekintendő.

(53)

A tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatok kezelésére indított korábbi vizsgálatokban megállapított ok-okozati összefüggés tekintetében a Bizottság utal a fent említett közleményre, amely szerint e vizsgálatok elismerten „a kapacitásfelesleg hatásainak mérséklését célzó intézkedések”. Ennek alapján egyértelmű, hogy a kapacitásfelesleg lényegéből fakadóan szoros összefüggésben áll a dömpingelt és támogatott behozatallal. Ennek ellenére a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokban az acélipar kapacitásfeleslegét nem vizsgálják váratlan fejleményként, mivel a kereskedelem helyreállítására irányuló ezen eszközök bevezetését alátámasztó értékelés során ez a követelmény nem jelenik meg.

(54)

Ami az acélgyártás váratlan fejleménynek tekintendő kapacitásfeleslege és a behozatal növekedése közötti összefüggést illeti, az exportáló gyártóknak nyilvánvaló érdekük fűződik kapacitáskihasználtságuk maximalizálásához. Azokban a helyzetekben, amikor a belső piac ellátását követően kihasználatlan kapacitásuk marad fenn, az exportpiacokon fognak más üzleti lehetőségek után nézni, megnövelve ezáltal e piacok behozatali volumenét. Mindezek alapján a Bizottságnak a fenti állítások el kellett utasítania.

(55)

A kereskedelemkorlátozó intézkedések számának ugrásszerű növekedésével kapcsolatban több fél is azt állította, hogy ezek az intézkedések nem tekinthetők váratlan fejleménynek, miután elismerten kivételt képeznek az általános WTO-szabályok alól, ráadásul a bevezetésre került piacvédelmi intézkedések száma 2017-ben csökkent. Állításuk szerint a Bizottság a behozatal növekedését nem hozta összefüggésbe a váratlan fejleménynek minősülő kereskedelemkorlátozó intézkedésekkel.

(56)

A Bizottság nem ért egyet ezekkel az állításokkal, mivel az a tény, hogy a kereskedelemkorlátozó fellépésekre a WTO-szabályok szerint kerül sor, nem jelenti azt, hogy nem tekinthetők váratlan fejleménynek. A Bizottság nem vitatja, hogy az országoknak jogukban áll a vonatkozó WTO-szabályok szerint dömpingellenes vagy szubvencióellenes intézkedéseket hozni. Ebben az esetben viszont arról van szó, hogy harmadik országok minden eddiginél nagyobb számú kereskedelemkorlátozó intézkedést hoztak, amelyek a kereskedelem eltérülését idézték elő, megnövelve az Unióba irányuló behozatalt. Felidézendő, hogy az ideiglenes rendelet (34) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy a WTO statisztikái alapján, miközben a 2011–2013 közötti időszakban évente átlagosan 77 acélipari vonatkozású vizsgálat indult, a 2015–2016-os időszakban ez az átlag 117-re emelkedett. A felek egyike sem kérdőjelezte meg ezeket a számadatokat, amelyek egy olyan váratlan fejleményre utalnak, amely a behozatal fentiekben megállapított növekedéséhez vezetett. Ezért a fenti állításokat a Bizottság elutasította.

(57)

A 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések kérdésében több érdekelt fél is azt állította, hogy ezek az intézkedések nem tekinthetők a behozatal növekedését előidéző váratlan fejleménynek, mivel bevezetésükre a 2013–2017-es időszakot követően került sor. Más érdekelt felek pedig jelezték, hogy a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések még a 2018 januárja és márciusa közötti behozatalt sem érintették.

(58)

E tekintetben először is megjegyzendő, hogy bár a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedéseket ténylegesen 2018. március 8-án vezették be, az intézkedések elfogadásához vezető vizsgálatot már 2017 áprilisában megindították, az elfogadásukról szóló döntés alapját képező jelentést pedig 2018. január 11-én tették közzé. Még ha igaz is, hogy a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések elfogadásuk előtt nem befolyásolhatták a behozatalt, a vizsgálat megindításának puszta ténye kétségkívül bizonytalanságot szült a piacon és hatást gyakorolt az acél kereskedelmi forgalmára. Emellett, amint azt az alábbiak is megerősítik, a Bizottság megítélése szerint a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések elfogadása óta a kereskedelem eltérülése bizonyos termékkategóriák tekintetében már elkezdődött.

(59)

E tekintetben szintén említésre méltó, hogy a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések felgyorsították a behozatal növekedését azáltal, hogy a korábban meglévő emelkedő tendenciát erősítve a kereskedelem további eltérülését idézték elő. Amint az a 14. táblázatból kiderül, a rendelkezésre álló statisztikák azt mutatják, hogy 2018 áprilisát leszámítva az USA-ba irányuló havi acélbehozatal következetesen elmarad az adott hónapnak megfelelő 2017. évi volumentől. Ezzel párhuzamosan az Unióban megfigyelhető a behozatal ellenkező irányú, növekvő tendenciája, amelynek esetében – a 12. táblázatban foglaltak szerint – a havi behozatal volumene következetesen magasabb az egy évvel korábbinál.

(60)

Más érdekelt felek észrevételezték, hogy a 232. szakasz szerinti intézkedések hatását figyelmen kívül kell hagyni, illetve nem szabad túlbecsülni, mivel számos terméket kizártak azok hatálya alól. Ugyanebben a kérdésben azt állították, hogy a koreai kivitel nem okozhat problémát, mivel Korea elegendő exportkontingenst biztosított magának az amerikai kormányzattól.

(61)

E tekintetben megjegyzendő, hogy egyedül Ausztrália kapott feltétel nélküli mentességet a 232. szakasz szerinti intézkedések hatálya alól, és az érintett termékek Ausztráliából származó behozatala az USA 2017. évi teljes behozatalának körülbelül 1 %-át tette ki (21). Más országok, úgymint Dél-Korea, Argentína és Brazília számára vámmentes kontingenst biztosítottak, de nem mentesítették ezeket az országokat az intézkedések alól. Ezen országok kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a kontingensek nagyobb számát lenullázták, míg számos kontingens már a kiosztáskor kimerült (22). Ennek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a felosztott kontingensek nem garantálják, hogy azok elegendőnek bizonyulnak a kereskedelem eltérülésének megakadályozására. Ezenkívül a rendelkezésre álló statisztikák alapján úgy tűnik, hogy az említett három ország a 2017. évi teljes behozatal kevesebb mint 20 %-át tette ki. Ezért a Bizottság a kontingensekre vonatkozó állításokat elutasította.

(62)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság megerősíti, hogy a (49) preambulumbekezdésben ismertetett váratlan fejlemények az Unióba irányuló acélbehozatal egyértelmű növekedését okozták és a jövőben is ahhoz vezetnek majd.

(63)

A termékkör e vizsgálatban meghatározott átfogó megközelítésével összhangban az ideiglenes szakaszban a Bizottság a kárelemzést is átfogó módon végezte. Az ideiglenes rendelet példákkal szemléltette, hogy az átfogó elemzés alapján a kárra vonatkozólag levont következtetés a termékkategóriák szintjén is alátámasztható.

(64)

A végleges szakaszban a kárfelmérés hasonlóképpen átfogó módon, vagyis az értékelés tárgyát képező érintett termék alapján történt, amely magában foglalja azt a 26 termékkategóriát, amelyek esetében a Bizottság a behozatal növekedését állapította meg. A Bizottság ugyanakkor – a behozatal alakulásának értékeléséhez hasonlóan – kiegészítette elemzését a (21) preambulumbekezdésben említett három termékcsalád mindegyikének értékelésével.

(65)

Az alábbi kárelemzés az uniós gazdasági ágazat által benyújtott kitöltött kérdőíveken alapul. Az aktualizált adatok kézhez vételét és ellenőrzését követően a Bizottság a legújabb (2018-as) adatok figyelembevétele érdekében szükség szerint frissítette az ideiglenes szakaszban leírt kármutatókat.

(66)

A Bizottság az uniós felhasználás meghatározásához az uniós gyártók Unión belüli értékesítéséhez hozzáadta az összes országból származó behozatalt, az EGT-tagállamokból és bizonyos olyan országokból származó behozatal kivételével, amelyekkel az Unió jelenleg is hatályban lévő gazdasági partnerségi megállapodást írt alá (lásd a (30) preambulumbekezdést).

(67)

Ennek alapján az uniós felhasználás, az uniós gyártók értékesítése és az annak megfelelő piaci részesedés az alábbiak szerint alakult:

4. táblázat

Az uniós felhasználás, belföldi értékesítés és piaci részesedés

(68)

A vizsgált 26 termékkategória általános felhasználása a 2013–2017 közötti időszakban folyamatosan bővült, összességében 14 %-kal. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat gyártóinak értékesítési volumene is nőtt, de az uniós felhasználásnál jóval kisebb mértékben, azaz mindössze 7 %-kal. Ebből következően a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat általános piaci részesedése következetesen, összességében 5,4 százalékponttal csökkent.

(69)

A termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználási arány és a készletszint a következőképpen alakult:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás és készletszint

(70)

Az értékelés tárgyát képező érintett termék termelési volumene a figyelembe vett időszak során összességében 5 %-kal növekedett. A termelési kapacitás változatlan maradt, ezért a kapacitáskihasználás 2013 és 2017 között összességében véve 4 százalékponttal emelkedett. Az uniós gazdasági ágazat együttműködő gyártóinak készletei összességében 19 %-kal bővültek a 2013 és 2017 közötti időszakban.

(71)

Az értékesítési egységár, a jövedelmezőség és a pénzforgalom az alábbiak szerint alakult:

6. táblázat

Értékesítési egységár, jövedelmezőség és pénzforgalom

(72)

Az aktualizált és ellenőrzött adatok megerősítik az ideiglenes rendeletben meghatározott tendenciát. A 2016-ig tartó időszakban minden termék vonatkozásában az uniós piacon jelentős árerózió következett be. Ezt követően az árak visszaálltak a 2013-as szintre. Az árak jelentős visszaesése ellenére az uniós gazdasági ágazat összességében olyan mértékben tudta csökkenteni termelési költségét, hogy 2016-ban sikerült kismértékű nyereséget termelnie, majd 2017-ben nyereségét fenntarthatóbb szintre (5,6 %-ra) emelnie. Az uniós gazdasági ágazat általános pénzforgalmi helyzete 2013 és 2017 között 67 %-kal javult.

(73)

Ami a foglalkoztatást illeti, 2013 és 2017 között az uniós gazdasági ágazat 9 208 munkahelyet veszített, amint azt az alábbi táblázat bemutatja.

7. táblázat

Foglalkoztatás

(74)

A három termékcsalád szerinti bontásban a felhasználás, a belföldi értékesítés és a piaci részesedés a következőképpen alakult:

8. táblázat

Termékcsaládonkénti felhasználás, belföldi értékesítés és piaci részesedés

(75)

A síkhengerelt termékek felhasználása 2016-ban tetőzött, majd 2017-ben kismértékben csökkent, összességében véve pedig 12 %-os növekedést mutat. A hosszú termékek és a csövek felhasználása 2017 végéig egyenletesen nőtt, összességében 14 %-os, illetve 34 %-os növekedést eredményezve.

(76)

A 2013 és 2017 közötti időszakban az értékesítés az összes acéltermék esetében 7 %-kal bővült. Ebben az időszakban hasonló, bár a felhasználáshoz képest kevésbé markáns növekedés figyelhető meg a három termékcsalád értékesítése terén: az uniós gazdasági ágazat gyártóinak értékesítése a síkhengerelt termékek tekintetében 3 %-kal, a hosszú termékek tekintetében 10 %-kal, a csövek tekintetében pedig 26 %-kal nőtt.

(77)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését illetően megállapított tendenciát (mínusz 5 százalékpont) megerősítette a síkhengerelt termékeket (mínusz 7 százalékpont), a hosszú termékeket (mínusz 3 százalékpont) és a csöveket (mínusz 5 százalékpont) egyenként vizsgáló elemzés.

(78)

A három termékcsalád szerinti bontásban a következőképpen alakult a termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználási arány és a készletszint:

9. táblázat

Termékcsaládonkénti termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás és készletszint

(79)

A termelés a három termékcsalád viszonylatában eltérően alakult. A teljes figyelembe vett időszak során a síkhengerelt termékek termelése 5 %-kal, a hosszú termékeké 3 %-kal bővült, a csövek termelése pedig 11 %-kal visszaesett. Mindenesetre a termelés a változások ellenére viszonylag stabilnak tekinthető.

(80)

Összességében a termelési kapacitás változatlan maradt. Ezt a tendenciát a termékcsaládonkénti elemzés is következetesen alátámasztotta: a figyelembe vett időszak alatt a termelési kapacitás 1 %-kal csökkent a síkhengerelt termékek, 1 %-kal nőtt a hosszú termékek és 1 %-kal a csövek esetében. A kapacitáskihasználás összességében véve minden termékcsalád tekintetében bővült (a síkhengerelt termékek esetében plusz 4 százalékponttal, a hosszú termékek esetében plusz 1 százalékponttal, a csövek esetében pedig plusz 5 százalékponttal).

(81)

A 2013–2017-es időszak során a síkhengerelt és a hosszú termékek tekintetében a készletek hasonló szintre emelkedtek, míg a csövek tekintetében csaknem megduplázódtak. Az aktualizált és ellenőrzött adatok tehát megerősítik az ideiglenes rendeletben meghatározott tendenciát.

(82)

Az értékesítési egységár, a jövedelmezőség és a pénzforgalom a három termékcsalád szerinti bontásban a következőképpen alakult:

10. táblázat

Termékcsaládonkénti értékesítési egységár, jövedelmezőség és pénzforgalom

(83)

A síkhengerelt termékek értékesítési árai 2016-ig 14 %-kal csökkentek, majd 2017-ben visszaálltak, túlszárnyalva a 2013-as árakat (+ 5 %-kal). A hosszú termékek és a csövek értékesítési egységára szintén jelentősen csökkent 2016-ig (rendre 16 %-kal és 17 %-kal), majd 2017-ben ismét enyhe emelkedésnek indult. Összességében e termékek árai 4 %-os, illetve 13 %-os csökkenést mutatnak.

(84)

Ami a jövedelmezőséget illeti, i. a síkhengerelt termékek terén az uniós gazdasági ágazatnak 2016-ban (a korábbi veszteséges vagy nullszaldós évek után) sikerült kismértékű nyereséget elérnie, majd 2017-ben 7,7 %-ra javítania jövedelmezőségét; ii. a hosszú termékek jövedelmezősége 2014-ben 2,1 %-ot ért el és nagyjából ezen a szinten is maradt egészen 2017-ig, amikor 3,1 %-ra nőtt; iii. a csövek jövedelmezősége 2013 (1,3 %) és 2015 (– 3,4 %) között jelentősen visszaesett, és 2016–2017 során is mindvégig negatív maradt (– 1,2 %, illetve – 1,7 %).

(85)

A síkhengerelt és a hosszú termékek pénzforgalmi helyzete javult (a síkhengerelt termékek esetén 124 %-kal bővült, míg a hosszú termékek esetén a növekedés jóval szerényebb mértéket öltve mindössze 41 %-ot tett ki), ugyanakkor a csövek pénzforgalma jelentősen romlott: 2014-ben 130 %-kal esett vissza, és egészen 2017 végéig negatív is maradt.

(86)

A foglalkoztatást illetően a síkhengerelt termékeket különösen kedvezőtlen hatások érték, hiszen a vizsgált időszakban az ágazat csaknem 8 600 munkahelyet veszített. Százalékban mérve a legsúlyosabb helyzet a csőgyártásban alakult ki, ahol a figyelembe vett időszakban a foglalkoztatás csökkenése elérte a 12 %-ot.

11. táblázat

Termékcsaládok szerinti foglalkoztatás

(87)

A fenti elemzés rámutatott arra, hogy az uniós gazdasági ágazat – mind összességében véve, mind a három termékcsalád tekintetében – egészen 2016-ig nehéz gazdasági helyzetben volt, amelyből 2017-ben csak részben sikerült kilábalnia. A gazdasági ágazat helyzete ezért még mindig ingatag és kiszolgáltatott.

(88)

A Bizottság 2018 szeptemberében felkérte az uniós gazdasági ágazat szervezeteit, hogy nyújtsanak be 2018. első félévére vonatkozó gazdasági adatokat annak érdekében, hogy megvizsgálhassa a helyzet 2013–2017-es vizsgálati időszak utáni alakulását.

(89)

A Bizottság számára benyújtott információkat nem lehetett ellenőrizni. Emellett – miután nem rendelkezett a 2017. első félévére vonatkozó, megfelelő adatokkal (mert a benyújtott adatok a 2017. év egészére vonatkoztak) – a Bizottság a gazdasági ágazat 2018. első félévi helyzete alapján nem tudott megbízható következtetést levonni. Mindazonáltal a 2018-as adatok alapján megerősíthető a 2017-ben tapasztalt, a gazdasági ágazat részleges talpra állását jelző tendencia. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy – a lenti 12. táblázatban foglaltak szerint – az Unióba irányuló havi behozatal főként 2018 júniusa óta kezdett emelkedni. Ráadásul az uniós acélárak terén 2018. harmadik negyedévétől csökkenő tendencia kezdett mutatkozni. Emiatt nem határozható meg, hogy a behozatal és az árak említett alakulása milyen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat 2018. első félévi helyzetére. A legutóbbi adatok tehát megerősítették, hogy az uniós gazdasági ágazat kényes helyzetben van és a behozatal közelmúltbeli növekedése fenyegetést jelent.

(90)

Az ideiglenes rendeletben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete jelentősen romlott a 2013–2016 közötti időszakban, majd 2017-ben részlegesen helyreállt. A Bizottság mindemellett úgy ítélte meg, hogy az uniós gazdasági ágazat az ideiglenes javulás ellenére még mindig ingatag helyzetben van és komoly károkozás fenyegeti, amennyiben folytatódik a behozatal áreróziót és a jövedelmezőség fenntartható szint alá süllyedését okozó növekvő tendenciája.

(91)

Ez az ideiglenes ténymegállapítás a kármutatók átfogó és három termékcsaládra (síkhengerelt termékekre, hosszú termékekre és csövekre) bontott alakulását vizsgáló, fentiekben ismertetett aktualizált elemzésre figyelemmel a végleges szakaszban is megerősíthető.

(92)

Az aktualizált kármutatók tartalmazzák azon három termékkategória adatait, amelyeket az ideiglenes szakaszban a Bizottság kizárt a vizsgálat hatóköréből. A Bizottság elemezte a rendelkezésre álló legfrissebb adatokat, és ez az átfogó elemzés megerősítette az ideiglenes szakaszban megfogalmazott főbb ténymegállapításokat.

(93)

A vizsgálat ideiglenes szakaszában a károkozással való fenyegetés megállapításának egyik kulcseleme az volt, hogy helyreállító intézkedés hiányában a behozatal 2013 óta megfigyelt jelentős növekedése nem állna meg, hanem folytatódna és komoly kárt okozó szintet érne el. A legfrissebb adatok tanúsága szerint e várt tendencia megvalósulása már elkezdődött (lásd az 5.6. szakaszt).

(94)

Több érdekelt fél is jelezte beadványában, hogy az uniós gazdasági ágazat nincs sem kiszolgáltatott, sem ingatag helyzetben, mivel a figyelembe vett időszak során a mutatók többsége javult, például az ágazat jövedelmezősége 2017-ben 6,2 %-ot ért el (az ideiglenes rendeletben foglaltaknak megfelelően), az értékesítési árak pedig 2016 és 2017 között csaknem 20 %-kal nőttek. Megemlítették továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat kilátásait maga az Eurofer is kedvezőnek nyilvánította. Ezek a felek hasonlóképpen azt is állították, hogy a komoly károkozás megállapításához szigorú követelményeknek kell teljesülniük – a dömpingellenes megállapodás, valamint a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás esetén a jelentős mértékű kárral vonatkozó követelményeknél lényegesen szigorúbbaknak –, mivel a komoly károkozásnak egyértelműen fenyegetőnek és a küszöbön állónak kell lennie.

(95)

Az ideiglenes rendeletben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete ingatag, mivel éppen kilábalóban van egy olyan időszakból, amelynek során helyzete jelentősen romlott. Az ágazat talpra állását a Bizottság többek között a különböző – különösen a 2016 óta elfogadott – piacvédelmi intézkedések eredményességének tulajdonította. Mivel a Bizottság nem tudta megállapítani a komoly károkozás fennállását, az azzal való fenyegetettséget értékelte. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megerősítette, hogy a folyamatban lévő ideiglenes talpra állás a behozatal további növekedése esetén gyorsan megfordulhat. Ahogyan az a fentiekben is megállapításra került, a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések valószínűsíthetően tovább fokozzák a behozatal növekedését. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete a korábbi évekhez képest 2017-ben javult, nem zárja ki a komoly károkozással való fenyegetésre vonatkozó ténymegállapításokat. A Bizottság fenti elemzésével megerősíti ezeket a ténymegállapításokat, az állítást tehát elutasítja.

(96)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségi szintjét illetően több érdekelt fél is megjegyezte beadványában, hogy a Bizottság az acélipart érintő néhány piacvédelmi ügyben a 3–7 %-os nyereséget megfelelőnek ítélte. Ezért az ideiglenes vizsgálatban megállapított 6,2 %-os összjövedelemezőségnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat életképes és magas szinten versenyképes maradjon.

(97)

Amint azt a (90)–(93) preambulumbekezdés kifejti, annak ellenére, hogy 2017-ben a jövedelmezőségi szint jelentősen javult a korábbi évekhez képest (amikor az uniós gazdasági ágazat veszteséges vagy nullszaldós volt), ez a helyzet a behozatal további emelkedése (vagy például a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések következtében ugrásszerű növekedése) esetén gyorsan a visszájára fordulhat. Ami azt illeti, a komoly károkozással fenyegető helyzeteket vizsgáló elemzéseknek szükségszerűen tartalmazniuk kell stratégiai tényezőket. Ebben az összefüggésben a Bizottság által megállapított, a kereskedelem eltérüléséből fakadó kockázat kulcsfontosságú tényező, amely intézkedések hiányában kedvezőtlen hatást gyakorolna az uniós gazdasági ágazat jelenlegi gazdasági helyzetére. Következésképpen a gazdasági ágazat által 2017-ben elért jövedelmezőségi szintet nem lehet önmagában vizsgálni, ezért az nem érvényteleníti a komoly károkozással való fenyegetésre vonatkozó ténymegállapítást. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(98)

Tekintettel arra, hogy az elemzés tárgyát képező időszakban fennálló helyzet nem minősíthető komoly kárt okozónak, a komoly károkozással való fenyegetés megállapításához stratégiai elemzést kell végezni. Különösen: az (EU) 2015/478 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése és az (EU) 2015/755 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a károkozással való fenyegetéssel kapcsolatos ügyekben meg kell vizsgálni az Unióba irányuló kivitel növekedésének mértékét és annak valószínűségét, hogy a rendelkezésre álló kapacitást az Unióba irányuló kivitelhez használják fel.

(99)

A kivitel növekedési ütemének fentiekben tárgyalt vizsgálata mellett a Bizottság a rendelkezésre álló legfrissebb adatok, vagyis a 2018. január–szeptemberi időszak vizsgálata alapján a kivitel további növekedésének valószínűségét pontosabb elemzésnek vetette alá. Az aktualizált adatok lehetővé tették, hogy a Bizottság megerősítse az ideiglenes szakaszban megfogalmazott ténymegállapításait, különösen azokat, amelyek a behozatali tendenciákra és a kereskedelem eltérülésének kockázatára vonatkoztak.

(100)

Amint azt az alábbi táblázatban szereplő statisztikák jelzik, folytatódott a behozatal emelkedő tendenciája és a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések hatálybalépése utáni hónapokban már megfigyelhetővé váltak a kereskedelem eltérülésének első jelei az USA-ba irányuló behozatal fokozatos csökkenésével és az Unióba érkező behozatal növekedésével (23). A Bizottság álláspontja szerint végleges intézkedések elfogadásának hiányában ez a növekvő tendencia a jövőben erőteljesebben fog érvényesülni az alábbiakban kifejtett okok miatt.

(101)

A behozatal alakulása szempontjából elemzett időszakot a Bizottság kiterjesztette, hozzávéve 2018. első félévét. Ez az aktualizált elemzés rámutat arra, hogy az értékelés tárgyát képező termék behozatala összességében és éves alapon tovább növekedett. A behozatal 2017. július–2018. június közötti, 2017. január–2017. december közötti időszakhoz képest tapasztalható növekedése a behozatal 2018. első félévi viszonylag magas szintjének tudható be, amikor is az értékelés tárgyát képező termék behozatalának összvolumene 17,4 millió metrikus tonnát tett ki 2017. első félévének 15,4 millió metrikus tonnára, valamint 2017. második félévének 14,5 millió tonnára rúgó behozatalához képest. Az újabb adatok tehát megerősítik a Bizottság ideiglenes szakaszban megfogalmazott azon értékelését, amely szerint a behozatal 2017 után valószínűleg tovább fog növekedni.

(102)

A 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések 2018. március 8-án kerültek bevezetésre. Ezért fontos, hogy a Bizottság a 2018. évi behozatali volument havi szinten értékelje, a havi behozatalt összevetve a megelőző (2017.) év azonos időszakával. Az összevetésből kiderül, hogy 2018 minden hónapjában az Unióba érkező behozatal volumene meghaladta a 2017. évi behozatali volumeneket. A különbség jelentősebb volt 2018 júniusában és júliusában, néhány hónappal a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések bevezetését követően. 2018 augusztusában és szeptemberében a növekedés továbbra is jelentős volt, ugyanakkor kevésbé erőteljes, mint az előző két hónapban, ami valószínűleg a 2018. július 18-án bevezetett ideiglenes védintézkedéseknek tulajdonítható.

(103)

Mindkét elemzés az Unióba érkező behozatal folyamatos növekedésének egyértelmű tendenciáját mutatja, megerősítve ezáltal a Bizottság ideiglenes szakaszban felállított értékelését.

12. táblázat

Az Unióba érkező behozatal havi bontásban

(104)

A (10) preambulumbekezdésben említett meghallgatások során több érdekelt fél szóvá tette, hogy az USA-ba irányuló behozatal ára a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések bevezetése óta erőteljesen növekedett és olyan szintet ért el, amely a 25 %-os vám ellenére lehetővé teszi, hogy az érintett vállalatok nyereséget termeljenek. E helyzetre való tekintettel a vállalatokat semmi nem készteti arra, hogy az USA-ba irányuló értékesítésük bármely részét átirányítsák más piacokra, például az Unióba. További állításuk szerint mindezek miatt a szóban forgó intézkedések az USA-ba irányuló behozatal szintjét szinte egyáltalán nem érintették.

(105)

A Bizottság begyűjtötte az értékelés tárgyát képező termékek USA-ba irányuló behozatalára vonatkozó havi szintű, 2018. évi statisztikai adatokat:

13. táblázat

Az USA-ba irányuló behozatal havi bontásban

(106)

Az adatok azt jelzik, hogy az értékelés tárgyát képező 26 termék USA-ba irányuló behozatala – különösen a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések bevezetése óta – erőteljesen visszaesett. 2018 szeptemberében a behozatal szintje 35 %-kal maradt alatta a behozatal 2018. áprilisi szintjének. Összességében 2018 januárja és szeptembere között a behozatal 19 %-kal csökkent.

(107)

Fontos megjegyezni azt is, hogy 2018-ban a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések hatálya alá tartozó termékek számos amerikai gyártója jelentett be jelentős termelésbővítést magában foglaló terveket (24). Míg rövid távon előfordulhat, hogy az importált termékeken kívül nem vagy csak csekély mennyiségben állnak rendelkezésre alternatív források, egyértelműnek tűnik, hogy az amerikai ipar lépéseket tesz abba az irányba, hogy középtávon a behozatal rovására az USA piacának lényegesen nagyobb hányadát lássa el. Következésképpen az amerikai piac a megnövekedett hazai termelés mellett nem lesz képes felvenni a korábbi szintű behozatalt. Ebből fakadóan az exportáló gyártóknak alternatív piacok után kell majd nézniük, és az Unió piaca – méretéből adódóan – ideálisan helyettesítheti az amerikai piacot. Az Unióba érkező behozatal emelkedő tendenciája – amely mögött részben a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések állnak – már megkezdődött, az 5.6.1. fejezetben ismertetettek szerint. Ezért intézkedések hiányában ez a tendencia a közeljövőben még markánsabban fog érvényesülni.

(108)

A Bizottság elemezte továbbá az USA-ba irányuló 2018. évi havi behozatal volumenét 2017. évi azonos időszakokkal összevetve.

(109)

A fenti táblázat megerősíti a (105) preambulumbekezdésben feltüntetett táblázat adatai által jelzett tendenciát.

14. táblázat

Az USA-ba irányuló behozatal havi bontásban

Az USA-ba irányuló behozatal tehát a végzett összehasonlítás típusától függetlenül következetesen azt mutatja, hogy az USA-ba érkező behozatal egyértelműen és folyamatosan csökken. Ez a fokozatos csökkenés már jelenleg is a kereskedelem eltérülését okozza és a jövőben további kereskedelem-eltérülést idéz majd elő, ami pedig felerősítheti az Unióba érkező behozatal növekvő tendenciáját.

(110)

Ennek megfelelően, valamint az uniós gazdasági ágazat helyzetének aktualizált elemzése, az ideiglenes intézkedések nyilvánosságra hozatalát követően és a meghallgatások során kapott észrevételek alapos elemzése és a legfrissebb statisztikai adatok részletes elemzése alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós acélipar az érintett termék, vagyis az értékelés tárgyát képező 26 termékkategória tekintetében komoly károkozással fenyegető helyzetben van. Az ideiglenes rendelet (58)–(69) preambulumbekezdését ezért helyben kell hagyni.

(111)

Az ideiglenes rendelet (70)–(77) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn az értékelés tárgyát képező termék megnövekedett behozatala és az uniós gazdasági ágazat kiszolgáltatott és komoly károkozással fenyegető helyzete között, mivel az uniós gyártók által előállított acéltermékek rendszerint hasonlóak az érintett acéltermékekhez, vagy azokkal közvetlen versenyben állnak.

(112)

Több érdekelt fél is azt állította beadványában, hogy a behozatal növekedése és az uniós gazdasági ágazat állapota között nincs ok-okozati összefüggés, mert a figyelembe vett időszakban a behozatal növekedésével párhuzamosan nőtt a jövedelmezőség, valamint a termelési és az értékesítési volumen.

(113)

Elöljáróban a Bizottság egyértelművé kívánja tenni, hogy a komoly károkozással való fenyegetésre vonatkozó megállapítását a behozatal további növekedésének feltételezésére alapozta. A vizsgálat során a károkozás tényét nem a behozatal figyelembe vett időszak alatti növekedése alapján állapította meg.

(114)

A szóban forgó állítás kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az uniós gazdasági ágazat termelése 2017 folyamán valóban olyan nyereségszintet ért el, amely egyértelműen magasabb volt a figyelembe vett időszak összes többi évének nullszaldó közeli nyereségszintjénél. Összességében azonban a figyelembe vett időszakban a behozatal legnagyobb mértékben 2014 és 2015 között növekedett (lásd a 2. táblázatot) és a jövedelmezőség ezzel párhuzamosan bekövetkezett csökkenése (0,8 %-ról 0,6 %-ra, lásd a 6. táblázatot) arra utal, hogy minden kétséget kizárólag kapcsolat áll fenn a behozatal növekedése és az uniós gazdasági ágazat állapota között. Ezen túlmenően, ahogyan azt az ideiglenes rendelet (45) preambulumbekezdése megfogalmazta, a 2017-ben elért jövedelmezőségi szint – a behozatal jelenlegi folyamatosan emelkedő tendenciája mellett és a szóban forgó időszak különösen kedvező értékesítési áraira való tekintettel – ideiglenesnek tekintendő. Mindenesetre ebben a tőkeigényes iparágban még egy 5,6 %-os nyereségszint is alacsonynak számít. Ez a nyereségszint ténylegesen elmarad a Bizottság által lefolytatott piacvédelmi vizsgálatokban alkalmazott, valamennyi iparágra érvényes, jogszabályban meghatározott minimális irányprofitszinttől (25). Következésképpen a Bizottság megítélése szerint az uniós gazdasági ágazat a behozatal további növekedése esetén kiszolgáltatott és kritikus helyzetben találná magát. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(115)

Különböző érdekelt felek beadványukban észrevételezték azt is, hogy ugyanezen termékek tárgyában folytatott korábbi dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokban a Bizottság azzal érvelt, hogy az áreróziót és a kárt a vélelmezett dömping vagy támogatás – és nem pusztán a behozatal növekedése – okozta. Ezen érdekelt felek szerint a dömpingelt vagy támogatott behozatalt már sikeresen ellensúlyozták a szóban forgó vizsgálatok nyomán elfogadott dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések, ezért a Bizottság most nem hivatkozhat arra, hogy ugyanazt a kárt valami más, jelen esetben a megnövekedett behozatal idézte elő.

(116)

Ezen állítást illetően fontos kiemelni, hogy a dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések nem ugyanazt a logikát követik, mint a védintézkedések. Ezek az intézkedések ugyanis különböző célokat szolgálnak. A legszembetűnőbb és legrelevánsabb különbségek közé tartozik, hogy mind a dömpingellenes, mind a szubvencióellenes intézkedések a termékek korlátozott körét érintik és a dömpingen vagy támogatáson keresztül megvalósuló tisztességtelen verseny problémáját orvosolják bizonyos eredetű (adott országból származó) behozatal tekintetében, emellett rendszerint öt évig hatályosak, amely időszak bizonyos feltételek teljesülése esetén meghosszabbítható. Ezzel szemben a védintézkedések a behozatal általános növekedését kezelik, és nem tesznek különbséget a verseny jellege vagy a behozatal eredete szerint (vagyis önállóan nem alkalmazhatók egy bizonyos behozataltípusra), továbbá általában korlátozott időtartamra szólnak. Ezenfelül és konkrétabban megfogalmazva: a szóban forgó állításban említett dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések az e vizsgálat hatókörébe tartozó termékkategóriák közül csupán néhányat érintenek és csak bizonyos származási országokra vonatkoznak. Ezen intézkedések ellenére a Bizottság a behozatal jelentős, hirtelen és éles általános növekedését tapasztalta, és ehhez kapcsolódóan károkozással való fenyegetést állapított meg. Ennek megfelelően a szóban forgó állítást elutasította.

(117)

Több érdekelt fél is jelezte beadványában, hogy a Bizottság nem végzett elemzést más tényezők figyelembevételére az esetlegesen a kár hátterében álló egyéb tényezők – különösen a nyersanyagköltség alakulása, a hanyatló exportteljesítmény és az uniós gyártók általi behozatal – vizsgálata céljából. A Bizottság egyértelművé kívánja tenni, hogy az ideiglenes szakaszban valóban nem értékelt minden olyan tényezőt, amely esetlegesen hozzájárulhat ahhoz a komoly kárhoz, ami intézkedések hiányában az uniós gazdasági ágazatot érte volna, mivel a körülmények súlyossága ideiglenes intézkedések haladéktalan elfogadását és bevezetését tette szükségessé. Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság felmérte az említett három tényezőnek az uniós gazdasági ágazat állapotára gyakorolt hatását, vagyis a komoly károkozással való fenyegetéshez való lehetséges hozzájárulásukat.

(118)

A nyersanyagköltségek alakulását illetően több fél általánosságban megjegyezte, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia ezt a tényezőt, míg az érdekelt felek egyike beadványában jelezte, hogy a világszinten olcsóbb nyersanyagokkal összefüggő, valószínűsíthető piaci helyzet okozta a Bizottság által „vélelmezett” nehézségeket.

(119)

Az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott adatok alapján az érintett termék termelési költsége a következőképpen alakult:

15. táblázat

Termelési költség

(120)

A fenti tendencia hasonlatos az értékesítési árak kapcsán az 5.1.3. szakaszban meghatározott tendenciához, 2017 kivételével, amikor is az említettek szerint az értékesítési árak különösen kedvezően alakultak a költségekhez képest, ami viszonylag magas nyereséget eredményezett (amely azonban még mindig elmaradt az irányprofitszinttől). Ez a tendencia nem tár fel semmiféle sajátos összefüggést a nyersanyagköltség és a jövedelmezőség alakulása között, hacsak nem tulajdonítunk jelentőséget annak, hogy abban az évben, amikor az uniós gazdasági ágazat nyeresége a legnagyobbat zuhant az előző évhez képest – vagyis 2015-ben (25 %-os visszaesés) –, a termelési költsége jelentősen csökkent. Ezért nem indokolt feltételezni, hogy a nyersanyagárak akár felfelé, akár lefelé történő mozgása károkozással fenyegetne. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(121)

Az érdekelt felek észrevételezték azt is, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye csökkenő tendenciát mutat. Állításaikat az Eurofer által tett nyilatkozatok mellett arra a feltételezésre vagy annak valószínűségére alapozták, hogy az USA-ba és a Törökországba irányuló kivitel a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések és a török védintézkedési vizsgálat következtében vissza fog esni.

(122)

A Bizottság az Eurostat adataira támaszkodva elvégezte az uniós gazdasági ágazat érintett termékre vonatkozó exportteljesítményének elemzését:

16. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat kivitele

(123)

A fenti táblázat két dolgot igazol. Először is, a teljes figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat által exportált mennyiség az Unió piacán értékesített volumenhez képest csekély, vagyis az adott évtől függően az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének mindössze 17–19 %-át tette ki. Másodszor: az exportárak a figyelembe vett időszak során meglehetősen stabilak maradtak, 2016 kivételével, amikor az exportárak összességében jelentősen csökkentek a többi évhez képest (2016-ban a termelési költség is alacsony volt). Az exportértékesítési volumenek, valamint a figyelembe vett időszakban e volumenek és az exportértékesítési árak alakulása alapján a Bizottság szerint nem indokolt feltételezni, hogy az uniós gazdasági ágazat exportértékesítési teljesítménye komoly károkozás súlyos fenyegetését jelentené az uniós gazdasági ágazat számára.

(124)

Ami az uniós gyártók, illetve a velük kapcsolatban álló kereskedők/forgalmazók általi behozatal szerepét illeti, ahogyan azt a (44) preambulumbekezdés említi, ez a behozatal a figyelembe vett időszakban kismértékű és viszonylag stabil volt, az adott évtől függően a teljes behozatal 0,3–0,7 %-át tette ki. Ez a behozatal a behozatali tendenciák szempontjából nem mérvadó, ezért a Bizottság az állítást elutasította.

(125)

Több érdekelt fél is megemlítette beadványában, hogy a Bizottság nem értékelte az importált és a belföldi termékek közötti verseny feltételeit, mivel állításuk szerint figyelmen kívül hagyta a védintézkedési vizsgálattal érintett különböző termékkategóriák tág és heterogén mivoltát, és csak az összesítésben szereplő termékkategóriák tekintetében vont le következtetéseket. Hasonlóképpen több érdekelt fél állítása szerint a Bizottságnak minden egyes termékkategóriára vonatkozólag külön ok-okozati elemzést kellett volna végeznie.

(126)

Amint azt a 2.1. szakasz kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett terméket alkotó termékkategóriák közötti jelentős mértékű összefüggésekre való tekintettel az importált termék és az uniós termék „hasonló vagy közvetlenül versenyző”. Annak elismerése, hogy a vizsgálat tárgyát képező valamennyi termékkategória között fennálló szoros összefüggések indokolttá teszik az átfogó elemzés alkalmazását, magával vonja azt is, hogy az ok-okozati elemzés elvégzésének legmegfelelőbb módja az átfogó elemzés bizonyos részeiben megkülönböztetett három termékcsalád összevonása. Ennek alapján a Bizottság az állítást elvetette.

(127)

Az egyéb tényezők betudhatóságának az ideiglenes rendelet (79) és (80) preambulumbekezdésében, valamint a fenti 6.1. szakaszban elvégzett kumulatív elemzése rávilágított arra, hogy az egyéb tényezők sem külön-külön, sem együttesen nem gyengítették a behozatal növekedése és az uniós gazdasági ágazat komoly károkozással való fenyegetése közötti ok-okozati összefüggést. Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (70)–(81) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(128)

A védintézkedések célja, hogy orvosolják vagy megelőzzék a megnövekedett behozatal következtében kialakuló komoly károkozást. Az (EU) 2015/478 rendelet 16. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta azt is, hogy léteznek-e olyan kényszerítő gazdasági okok, amelyek alapján azt a következtetést lehetne levonni, hogy az intézkedések meghozatala nem áll az Unió érdekében.

(129)

E célból a Bizottság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mérlegelte a lehetséges intézkedéseknek az érintett termék összes uniós gyártójára, importőrére és felhasználójára gyakorolt hatását, továbbá az intézkedések meghozatalának vagy mellőzésének lehetséges következményeit. Ahol szükségesnek ítélte, a Bizottság kidolgozott egy olyan mechanizmust, amely a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartása és az acélpiac további versenyalapú működésének biztosítása mellett megakadályozza a komoly károkozás előidézését.

(130)

A Bizottság azt az ideiglenes következtetést vonta le, hogy a védintézkedések bevezetése az uniós gyártók érdekét szolgálja, mivel megakadályozza a behozatal további és jelentős növekedése esetén bekövetkező komoly károkozást. Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottsághoz nem érkezett olyan észrevétel az uniós gyártóktól, amely ellentmondott volna ennek az álláspontnak. Ezért a Bizottság az ideiglenes következtetéseket helyben hagyta.

(131)

A Bizottság kérdőíveket küldött ki az ismert importőröknek és felhasználóknak érdekük felmérése céljából.

(132)

A Bizottsághoz 61 válasz érkezett importőröktől és 70 válasz importőröktől független felhasználóktól. Az importőrök és a felhasználók szóban és írásban egyaránt ismertették álláspontjukat.

(133)

Több uniós importőr és felhasználó is azt állította, hogy a védintézkedések bevezetése nem szolgálná az Unió érdekét, mert növelné az importárakat és korlátozná az uniós piacon érvényesülő versenyt. Állításuk szerint az intézkedések alkalmazása fennakadásokat okozna az ellátásban, mivel állítólag az uniós gyártók nem állítják elő az összes acélterméktípust, illetve nem állítják elő kellő mennyiségben ahhoz, hogy ki tudják elégíteni az uniós keresletet. Feltevésük szerint a helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy bizonyos termékek uniós elérhetősége – a velük szemben foganatosított dömpingellenes vagy szubvencióellenes intézkedések miatt – korlátozott.

(134)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően több uniós felhasználó és importőr azzal érvelt, hogy végleges intézkedések szükségessége esetén mérlegelni kell az alábbi tényezőket:

(135)

A Bizottság részletesen megvizsgálta ezeket az állításokat, és az alábbi következtetésekre jutott.

(136)

Először is, amint azt az ideiglenes rendelet már megállapította, a Bizottság egyetért azzal, hogy a hagyományos kereskedelmi forgalmat – lehetőség szerint – fenn kell tartani. A komoly károkozással való fenyegetés fennállására vonatkozó fenti következtetések szerint az uniós gazdasági ágazatnak csak a hagyományos kereskedelmi forgalmon felüli behozatal okozna komoly kárt. A Bizottság úgy véli, hogy a vámkontingensek formájában megvalósuló védintézkedések révén megőrizhető a behozatal és az uniós gazdasági ágazat közötti tényleges verseny, ugyanakkor nem valószínű, hogy felmerül az általános áremelkedés és a termékhiány kockázata. Az intézkedések e formája mellett valóban az várható, hogy a behozatal továbbra is a hagyományos, kárt nem okozó szinten folyik majd, és a védintézkedések csak akkor lépnek életbe, ha és amennyiben a behozatal eléri a kontingensben meghatározott mennyiséget és a fenyegetés realizálódik.

(137)

Ezenkívül az uniós gazdasági ágazat – állítása szerint – képes valamennyi acélterméktípus előállítására. Mindenesetre a behozatal megmarad a hagyományos szinten, erre nem vonatkoznak intézkedések, és a kontingens túllépése esetén is folytatódhat, bár már a védintézkedések hatálya alatt.

(138)

Ami a dömpingellenes vagy szubvencióellenes intézkedések meglétét illeti, ezek célja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellensúlyozása. Míg ezek az intézkedések valóban hatást gyakorolhatnak bizonyos beszállító országokból származó kivitel szintjére, nem befolyásolják a tisztességes árú behozatal szintjét, amely kárt okozó dömpingelési és támogatási gyakorlatok nélkül jut be az uniós piacra. Ezt a kérdést és különösen a védintézkedések dömpingellenes vagy szubvencióellenes intézkedésekkel való halmozását a (186) preambulumbekezdés tárgyalja.

(139)

A fent ismertetett okok miatt a Bizottság elutasította a felek (133) preambulumbekezdésben ismertetett állításait.

(140)

Az intézkedések formájára és szintjére vonatkozó állítások kapcsán a Bizottság az alábbi tényezőket mérlegelte.

(141)

Míg a felhasználók és az importőrök álláspontja szerint – tekintettel arra, hogy bizonyos termékkategóriák vonatkozásában az uniós acélfelhasználás kétszámjegyű növekedése valószínűsíthető – a vámkontingenseket az utóbbi három év átlagos behozatalánál 10 %-kal magasabb szinten kell meghatározni, az uniós gyártók azt állították, hogy az uniós acélfelhasználás a következő években viszonylag stabil marad.

(142)

Az (EU) 2015/478 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében a kontingenseket elvileg az utolsó három reprezentatív év során történt behozatal átlagos szintjén kell kialakítani. Ez a rendelkezés azonban arra az esetre érvényes, amikor az intézkedések kontingens formáját öltik. Amint azt a vonatkozó joggyakorlat is megerősítette (26), a vámkontingens nem számít a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás értelmében vett mennyiségi korlátozásnak, ezért ebben a konkrét esetben a Bizottság nem köteles a vámkontingensek szintjét szigorúan az utóbbi három év behozatalának átlagos szintjéhez igazítani.

(143)

A (141) preambulumbekezdésben felvetett állításokra figyelemmel, valamint az (EU) 2015/478 rendelet (16) cikke és az (EU) 2015/755 rendelet 13. cikke által a Bizottságra ruházott jelentős gazdasági, politikai és jogi mérlegelési jogkörrel összhangban a Bizottság szükségesnek vélte, hogy a vámkontingensek szintjét az utóbbi három év átlagos behozatali szintje felett határozza meg, hogy figyelembe tudja venni egyfelől a felhasználók és az importőrök, másfelől az uniós gazdasági ágazat versengő érdekeit. Ezzel összefüggésben és a (32) preambulumbekezdésben foglaltak alapján a Bizottság megjegyzi, hogy az érintett termékkategóriák behozatala 2017 és a legutóbbi időszak között komoly kár okozása nélkül emelkedett 4 %-ot. A behozatal normál piaci körülmények közötti, előreláthatóan visszafogottabb jövőbeni növekedési üteme és az uniós gazdasági ágazat egészének gazdasági és politika érdekei tehát arra sarkallják a Bizottságot, hogy a vámkontingensek mennyiségi szintjét úgy állapítsa meg, hogy az enyhén meghaladja a behozatal 2017 és a legutóbbi időszak közötti átlagos szintjét.

(144)

Mindezek alapján, valamint annak érdekében, hogy a behozatal növekedését olyan szintre korlátozza, amely valószínűleg nem okoz komoly kárt az uniós gazdasági ágazatnak, ugyanakkor biztosítsa a hagyományos kereskedelmi forgalom fennmaradását és kellő mértékben támogassa a meglévő felhasználó- és importálóipart, a Bizottság megítélése szerint a vámkontingensek mennyiségi szintjét a 2015–2017-es időszak átlagos behozatalát 5 %-kal meghaladó szinten kell meghatározni.

(145)

Szinte minden érdekelt fél – így az uniós gazdasági ágazat is – amellett érvelt, hogy az ideiglenes szakaszban létrehozott globális kontingensrendszer helyett a vámkontingenseket az egyes beszállító országok részére osszák fel.

(146)

A Bizottság egyetért azzal, hogy valóban az országspecifikus vámkontingens-rendszer a legalkalmasabb arra, hogy biztosítsa a hagyományos kereskedelmi forgalom fennmaradását. E rendszernek vannak azonban bizonyos korlátai. Először is minden egyes termékkategória tekintetében jelentős számú beszállító országgal kell számolni. Észszerűen nem kivitelezhető, hogy a Bizottság mindegyik ország számára vámkontingenst osszon ki. Másodszor: a vámkontingensek megfelelő kiosztása érdekében a Bizottság szükségesnek tartja az érintett termék kereskedelmét befolyásoló különleges tényezők figyelembevételét. Az e vizsgálat hatálya alá tartozó számos termék esetében ugyanis az Unió nemrégiben dömpingellenes, illetve kiegyenlítővám-intézkedéseket hozott bizonyos exportáló országokkal szemben. Ezek többnyire az érintett országokból származó behozatal jelentős csökkenését idézték elő az elmúlt években, és mindaddig hasonló hatást fognak kifejteni, amíg az intézkedések hatályban maradnak. Ezért a szóban forgó országok a számukra elkülönített országspecifikus vámkontingenseket nagy valószínűség szerint csak csekély mértékben tudják majd kihasználni, mivel a vámkontingensek szintje a 2015–2017-es behozatal átlagos szintjén alapul, amely időszak egy részében még nem léptek hatályba dömpingellenes, illetve kiegyenlítővám-intézkedések, ezért a behozatal szintje a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokból fakadóan jelentős volt. Ilyen körülmények között tehát nem áll az Unió érdekében, hogy országspecifikus vámkontingenseket osszon ki, mivel a jövőbeni behozatal szintje mindenképpen az érintett országok hagyományos kereskedelmi szintje alatt maradna.

(147)

A Bizottság a fenti körülmények ismeretében arra a következtetésre jutott, hogy egy kombinált megközelítés lenne a legcélravezetőbb. Először is, országspecifikus vámkontingenst kell kiosztani a jelentős beszállítói érdekeltséggel rendelkező országok számára, az utolsó három évben realizált behozataluk alapján. E rendelet alkalmazásában azok az országok tekintendők jelentős beszállítói érdekeltséggel rendelkezőknek, amelyek az érintett termékkategória behozatalának több mint 5 %-át teszik ki. Az összes többi beszállító ország részére a fennmaradó behozatal utolsó három éves átlagán alapuló globális vámkontingenst (a továbbiakban: maradványkontingens) kell elkülöníteni.

(148)

A fenti okok miatt azonban nem osztható ki országspecifikus vámkontingens azoknak az országoknak, amelyek kiviteli szintje – az egyes érintett termékkategóriák vonatkozásában – a hatályos dömpingellenes, illetve kiegyenlítővám-intézkedések miatt csökkent jelentősen a közelmúltban. Ezekre az országokra a maradványvámkontingens-rendszert kell alkalmazni.

(149)

Miután az 1. termékkategória (melegen hengerelt tekercsek) speciális esetében jelenleg a behozatal közel 60 %-a dömpingellenes intézkedések hatálya alá esik, a Bizottság úgy véli, hogy a leghatékonyabb megoldást nem az országspecifikus felosztás, hanem a globális kontingens jelentené.

(150)

Végezetül a Bizottság megítélése szerint az is az Unió érdekét szolgálja, ha lehetővé teszi, hogy amikor a beszállító országok kimerítik saját vámkontingensüket, hozzáférhessenek a maradvány-vámkontingenshez. Ez a lehetőség azonban csak az időszak utolsó negyedévében biztosítható, hogy egyensúlyt lehessen teremteni az országspecifikus vámkontingenssel rendelkező országok és a globális vámkontingenst lehívó országok érdekei között. Ez a rendszer egyaránt biztosítja a hagyományos kereskedelmi forgalom fennmaradását és annak elkerülését, hogy a maradvány-vámkontingensek bizonyos részei esetleg kihasználatlanok maradjanak.

(151)

A Bizottság véleménye szerint a kiszámíthatóság biztosításához nincs szükség engedélyezési rendszer bevezetésére.

(152)

Először is, a vámkontingensek melletti behozatal alakulására és a vámmentes kontingensek használatára vonatkozó adatok nyilvánosan elérhetők és naponta frissülnek. A vámkontingensek kihasználásával kapcsolatos adatok megtekinthetők az alábbi honlapon:

http://ec.europa.eu/taxation_customs/dds2/taric/quota_consultation.jsp

(153)

Ezenkívül az országspecifikus felosztás is tovább fokozza a kiszámíthatóságot a hagyományos beszállítók és felhasználók számára. Amikor egy adott ország kimeríti országspecifikus vámkontingensét, a rendelkezésre álló maradványkontingens felhasználásával továbbra is exportálhat, bár csak az időszak utolsó negyedévében, amely a kontingensek rendelkezésre állása szempontjából a legkritikusabb időszak.

(154)

Végezetül a Bizottság megítélése szerint a maradvány-vámkontingenst negyedéves időszakokra kell bontani annak biztosítása érdekében, hogy a behozatal egész évben egyenletes maradjon és az esetleges vámfizetés elkerülése céljából ne lehessen jelentős mennyiségű importból származó szabványterméket felhalmozni az időszak elején. Emellett a fel nem használt kiosztott negyedéves vámkontingensek automatikusan átkerülnének a következő időszakba.

(155)

A Bizottság megvizsgálta a felhasználók és az importőrök által benyújtott, a termékeik külön alkategóriákra bontására irányuló igényeket. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy különösen két termékkategória, nevezetesen a 3. és a 4. kategória olyan sajátságos jellemzőkkel rendelkezik, hogy esetükben az igények elfogadhatók.

(156)

A 4. kategória – korrózióálló lemez – egyaránt magában foglal kifejezetten az autóipar számára előállított, pontos termékleírások alapján és hosszú távú szerződések keretében gyártott termékeket és egyéb szabványtermékeket. Az előbbi termékek esetében a beszállítóknak először be kell szerezniük egy tanúsítványt az iparág hosszú távú ellátásához, amely meghatározott időpontra történő szállításon alapul. E termékkategória vonatkozásában a Bizottság elismeri, hogy fennáll a kockázata annak, hogy bizonyos speciális terméktípusokat a nagy mennyiségben behozható és az év elején felhalmozható szabványtermékek kiszorítanak a vámmentes kontingensből.

(157)

Emellett a szóban forgó termékkategória szabványos termékei jelenleg dömpingellenes vámok hatálya alatt állnak, ami a fentiekben ismertetett módon kihatással van a behozatal jövőbeni alakulására és a vámkontingens kiosztására. Az a tény, hogy ezekre a speciálisabb termékekre nem terjedt ki az iparág dömpingellenes intézkedések iránti kérelme, szintén arra utal, hogy ezeket a termékeket a szabványos termékektől elkülönítve kell kezelni.

(158)

Ami a 3. kategóriát – „elektromos lemezek” – illeti, a releváns felhasználóipar felvetette, hogy bizonyos speciális termékeket, nevezetesen a nem szemcseorientált „elektromos” lemezeket (27) külön kell választani a kategória más termékeitől. Felvetésük alapjául az a tény szolgál, hogy ezek a terméktípusok stratégiai szerepelt töltenek be az Unió gazdaságában, mivel az új energetikai/közlekedési ágazatban kerülnek felhasználásra (alternatív energiaforrásokkal működő gépjárművekben, szélturbinákban). A felhasználók és az importőrök állítása szerint ezek nagy értéket képviselő, speciális termékek, amelyek esetében fennáll a kockázata annak, hogy a termékkategóriájukba tartozó szabványtermékek kiszorítják azokat a piacról. Emellett a felhasználók azt is állították, hogy a közeljövőben valószínűleg jelentős mértékben növekedni fog az uniós kereslet, ezért a speciális termékekre vonatkozó kontingenst ennek megfelelően a jövőben majd bővíteni kell. Bár ez utóbbi állítást nem tudták megfelelően alátámasztani bizonyítékokkal, a szóban forgó termékek számára elkülönített kontingens lehetővé tenné a további, kellően megalapozott kérelmek jövőbeni vizsgálatát.

(159)

A Bizottság úgy véli továbbá, hogy e két meglévő termékkategórián belül az intézkedés helyreállító hatásának gyengítése nélkül felállíthatók termék-alkategóriák, amelyek számára ennek megfelelően saját kontingens különíthető el.

(160)

A fentiek alapján a Bizottság helyt adott a 4. termékkategória (fémbevonatú lemez) és a 3. termékkategória (elektromos lemez (a szemcseorientált elektromos lemez kivételével)) két alkategóriára bontását szorgalmazó igényeknek.

(161)

Végezetül a Bizottság szerint előfordulhat, hogy az uniós érdekre való tekintettel ki kell igazítania a vámkontingensek IV.1. és IV.2. mellékletben meghatározott szintjét vagy felosztását, ha az intézkedések alkalmazási időszaka alatt a körülményekben változás áll be. Ez a felülvizsgálat az intézkedések hatálya alá tartozó valamennyi olyan termékkategóriára vonatkozhat, beleértve (de nem kizárólagosan) a 3., 4., 6. és 16. termékkategóriát is, amelyek tekintetében a vizsgálat során, valamint a Bizottság által folytatott kétoldalú konzultációk folyamán részletes és megalapozott észrevételeket nyújtottak be. A körülmények megváltozását jelentheti például, ha a bizonyos termékkategóriák iránti uniós kereslet általános növekedése vagy csökkenése szükségessé teszi a vámkontingensek szintjének felülvizsgálatát, olyan dömpingellenes vagy szubvencióellenes intézkedések kerülnek bevezetésre, amelyek jelentősen befolyásolhatják a behozatal jövőbeli alakulását, illetve akár a 232. szakasz szerinti intézkedéseket érintő bármely fejlemény, amely közvetlen kihatással bírhat az ebben a vizsgálatban levont, a kereskedelem eltérülésével kapcsolatos következtetésekre. A Bizottság azt is felülvizsgálhatja, hogy az intézkedések működése káros hatást gyakorolhat-e a preferenciális kereskedelmi partnerekkel folytatott integrációs célok elérésére, például jelentősen kockáztatja-e stabilizációjukat vagy gazdasági fejlődésüket. A Bizottság rendszeresen értékelni fogja a helyzetet, és legalább minden egyes intézkedési év végén mérlegeli a módosítás indokoltságát. A Bizottság az első felülvizsgálatot legkésőbb 2019. július 1-jén megindítja.

(162)

A fenti megfontolások és a különböző érdekek alapos vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Uniós érdek szükségessé teszi, hogy vámkontingensek formájában végleges védintézkedéseket foganatosítson, hogy ezáltal megelőzhető legyen az uniós gyártók helyzetének további romlása.

(163)

A Bizottság megállapította, hogy az uniós acélipar helyzete 26 termékkategória vonatkozásában komoly károkozással fenyeget, és hogy ez a helyzet védintézkedések hiányában a belátható jövőn belül valószínűleg ténylegesen komoly kárt okozna. Megállapította továbbá, hogy az Unió érdekét szolgálná, ha a behozatal további növekedésének elkerülése érdekében megfelelő intézkedéseket fogadna el.

(164)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós acélgyártók és -felhasználók érdekeit vámkontingens formáját öltő intézkedéssel lehet a legcélszerűbben összeegyeztetni. Ez a forma – megfelelő finomhangolása esetén – az uniós acélipar érdekében lehetővé tenné a behozatal növekedésének kárt nem okozó szintre történő időleges leszorítását, ugyanakkor a beszállítói források megfelelő választékát tartaná fenn az ügyfelek számára, méghozzá olyan módon, amely továbbra is biztosítaná az acélpiac versenyalapú működését.

(165)

Az uniós érdek fenti elemzésének alapján a Bizottság úgy véli, hogy valóban a vámkontingens az intézkedés legjobb formája ahhoz, hogy ki lehessen egyensúlyozni a különböző érdekeket, vagyis meg lehessen előzni a komoly károkozást és biztosítani lehessen a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartását.

(166)

Bár az acélfelhasználók többsége nem értett egyet az ideiglenes intézkedések elfogadásával, a Bizottsághoz benyújtott észrevételeikben hasznos javaslatokkal is szolgáltak az intézkedések átalakítása és a piacra gyakorolt kedvezőtlen hatásuk minimalizálása vonatkozásában.

(167)

A benyújtott észrevételek igen csekély hányada foglalkozott a Bizottság által bemutatott, a kontingensen kívüli vámszint arányosságának ellenőrzését lehetővé tévő mikroökonómiai szimulációkkal és makroökonómiai modellel.

(168)

A makroökonómiai modellt illetően egy exportálókat tömörítő harmadik országbeli szervezet kifogásolta, hogy az Armington-modellben az összes termékkategóriára alkalmazott rugalmasság eltér egyes kevésbé átfogó, speciális acél-termékkategóriákat vizsgáló tanulmányokban alkalmazott rugalmasságtól; a szóban forgó felek azonban nem tettek javaslatot az összesített számításban alkalmazható alternatív szintekre. Az említett szervezet állítása szerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta az amerikai piacon tapasztalható jelentős árszint-emelkedést, ami a 232. szakasz szerinti intézkedések ellenére továbbra is vonzza a behozatalt. A mikroökonómiai szimulációk tekintetében egy uniós felhasználókat tömörítő szervezet és több exportőr azt állította, hogy a Bizottság a mikroökonómiai szimulációk összevetését csak korlátozott számú termékkategória esetén végezte el, míg az intézkedések nagyobb számú kategóriát fedtek le; emellett kifogást emeltek az ellen is, hogy a számítások a Bizottság beszámolója alapján a kínai gyártók költségein alapultak, amelyek nem minden behozatali forrás tekintetében minősíthetők reprezentatívnak. Több exportőr is azt állította, hogy a Bizottság nem szolgált kellően alapos magyarázattal a fent említett modellek alkalmazásáról, valamint hogy az azokon alapuló, 25 %-ban rögzített kontingensen kívüli vám önkényes alapon került meghatározásra.

(169)

A Bizottság úgy véli, hogy mind a mikroökonómiai szimulációk, mind a makroökonómiai modell leegyszerűsítik a valóságot, ugyanakkor – bizonyos észrevételekkel ellentétben – olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik az alternatív forgatókönyvek technikai jellegű megvitatását, hogy a szakpolitikai döntést önkényes megállapítások helyett tényekre lehessen alapozni.

(170)

A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az ideiglenes intézkedések szakaszában a Bizottság által rögzített 25 %-os kontingensen kívüli vám célja, hogy kezelje az Unióba irányuló acélbehozatal jelentős növekedését, ami a legutóbbi időszakban az USA által az acélbehozatalra (származási hely szerint korlátozott számú, rendkívül korlátozott kontingenssel rendelkező kivétellel) kivetett általános 25 %-os vám és a törökországi behozatalra kivetett 50 %-os vám hatására felgyorsult. Az amerikai intézkedések kifejezett célja annak az iparpolitikai célkitűzésnek a megvalósítása, amely szerint az acélbehozatal szintjét mesterségesen 13,3 millió tonnával kell visszaszorítani, ami lehetővé fogja tenni, hogy az USA acélipara 80 %-os kapacitáskihasználtsági szinten működjön.

(171)

Ennek ismeretében kijelenthető, hogy – néhány érdekelt fél véleményével ellentétben – az uniós kontingensen kívüli vám 25 %-os szintje nem önkényesen került megállapításra, hanem teljesen arányos intézkedésnek tűnik, és tökéletesen összhangban áll azzal a célkitűzéssel, hogy az uniós acélpiacot meg kell védeni a behozatal ugrásszerű növekedésével szemben, ami az utóbbi időszakban nagymértékben az USA protekcionista intézkedéseiből fakadó kereskedelem-áthelyeződésnek tulajdonítható. Valójában a 25 %-os vagy 50 %-os vámmal, illetve az USA korlátozó kontingenseivel szembesülő nemzetközi acélexportőrök kivitelüket a hagyományos értékesítési szintet meghaladó mértékében átirányíthatják az Unióba és kárt okozhatnak az uniós acéliparnak, ha az Unió nem állít eléjük kellően visszatartó erejű akadályokat, amikor a behozataluk kezdi túllépni a hagyományos szintet.

(172)

Ezen a ponton is fontos kiemelni, hogy míg a 232. szakasz szerinti intézkedések alapján megállapított vámokat már az első behozataltól kezdve kivetik, így azok jelentősen visszaszorítják az országba irányuló behozatalt, az uniós vámkontingensek továbbra is lehetővé teszik valamennyi származási országból érkező behozatal további akadályoktól mentes piacra jutását, és csak akkor fejtik ki hatásukat, amikor a behozatal – az amerikai intézkedések által előidézett kereskedelem-eltérülés miatt – túllépi az egyes származási országok hagyományos forgalmát képviselő, adott kontingenseket.

(173)

Ilyen körülmények között, ha az Unió nem vet ki az érintett acélbehozatalra egy legalább az USA által alkalmazott vám összegével megegyező, kontingensen felüli vámot, az USA-ba exportáló vállalatok további árrésre tesznek szert vagy minimalizálják árrésük csökkenését, amennyiben átirányítják értékesítésüket az Unióba. Ebből az elemzésből kiderül, hogy a kontingensen kívüli vám legalsó határértékét, amely képes minimális szintű védelmet nyújtani az Unió számára a kereskedelem-eltérüléssel szemben, legalább 25 %-ban kell megállapítani. Ez a szint azonban nem fogja megállítani a kereskedelem eltérülését. Ahogy az USA-ban a protekcionista intézkedések felfelé nyomják az importárakat, úgy válik nyereségessé az amerikai acéltermelés egy jelentős, korábban gazdaságtalan hányada, kiszorítva a behozatalt és más piacok felé terelve a kereskedelmet, amelynek legvonzóbb alternatív célpiaca az Unió.

(174)

Ebben az összefüggésben az Unióba érkező behozatal hozzájárulási különbözetének mikrogazdasági szimulációi – amelyekre az uniós gazdasági ágazat tett javaslatot és amelyeket a Bizottság az ideiglenes szakaszban bemutatott – kulcsfontosságúak azon exportőrök kereskedelmi viselkedésének megvitatásához, amelyeknek a fentiek alapján választaniuk kell aközött, hogy a 232. szakasz szerinti vám kifizetése után az amerikai piacon értékesítenek vagy a vámfizetés elkerülése érdekében hagyományos értékesítésüket túllépve megnövelik az Unióba irányuló kivitelüket.

(175)

Bizonyos felek észrevételeivel ellentétben a szimulációk során megfogalmazott feltevések realisztikusak és konzervatívak. A szimulációk nem elsősorban a kínai költségeken alapulnak. A szimulációban alkalmazott költségek legfontosabb alkotóeleme egy nemzetközi árakon értékelt nyersanyagkosár. A Bizottság a kínai referenciaértékeket csak a nyersanyagárakon túl jelentkező és viszonylag alacsonyabb hányadot kitevő, mellékes változó költségek tekintetében alkalmazta, abból kiindulva, hogy Kína az egyik legjelentősebb több termékkategóriát értékesítő exportőr. Végezetül az, hogy a Bizottság az érkeztetési költség kiszámításához a Kína és az Unió közötti fuvardíjat vette alapul, a számítás egy igazán konzervatív feltevése, mivel más lehetséges származási ország alacsonyabb fuvardíjának alkalmazása megnövelte volna a hozzájárulási különbözetet.

(176)

Ezekkel a szimulációkkal kiszámítható a kontingensen kívüli vám azon konkrét szintje, amely képes a kereskedelem eltérülésének visszatartására. Amint azt az ideiglenes intézkedéseket bevezető rendelet kifejti, ezek a szimulációk rávilágítanak arra, hogy a vizsgált legreprezentatívabb acél-termékkategóriák széles skálájában az Unióba acélt exportáló vállalatok értékesítésének hozzájárulási különbözete 30 %-os többletet mutat, 34 %-os medián mellett. Csak a hasonló szintű kontingens feletti vámok lennének képesek teljes mértékben ellensúlyozni az uniós piacra irányuló vonatkozó acélbehozatal hozzájárulási különbözetét és ezzel megszüntetni az USA-ba exportáló vállalatok arra való ösztönzését, hogy értékesítésüket az Unió piacára irányítsák át, mivel ilyen mértékű vám mellett ez már gazdaságtalan lenne.

(177)

Ennek tudatában az Unió a legkevesebb zavart okozó 25 %-os kontingens feletti vámszint elfogadása mellett döntött, amely a fentiekben tárgyalt lehetőségek alacsonyabb tartományában helyezkedik el. Az említettek szerint ez a kontingens feletti vámszint nem biztosít teljes védelmet, azaz nem óvja meg teljes mértékben az Uniót a kereskedelem eltérülésével szemben. Sőt, a vámkontingensek említett szintje nem csupán a hagyományos behozatal szabad áramlását biztosítja, hanem ezen túlmenően lehetővé teszi, hogy a kereslet várható növekedésének kielégítése érdekében a kereskedelem eltérüléséből eredő értékesítések korlátozott hányada – ugyan vámfizetés ellenében, de – továbbra is bejuthasson az uniós piacra, még a kereskedelem hagyományos szintjének túllépése esetén is.

(178)

Az érdekelt felek arra vonatkozó észrevételeivel kapcsolatban, hogy az egyedüliként alkalmazott makroökonómiai modellel a Bizottság az összes termékkategóriát együttesen vizsgálta ahelyett, hogy kevésbé átfogó elemzést végzett volna a modellel, a Bizottság – amint azt az ideiglenes rendelet és a fenti 2. szakasz kifejti – úgy véli, hogy tekintettel a termékkategóriák közötti, kínálati és keresleti oldalon egyaránt fennálló magas fokú összefüggésekre, az átfogó elemzés teljes mértékben helytálló, különösen a rugalmasság konzervatív értékeken alapuló meghatározása esetén.

(179)

Az ideiglenes rendeletben a Bizottság kinyilvánította, hogy végső állásfoglalásának elfogadását megelőzően szorosan nyomon fogja követni a behozatal alakulását. A vizsgált acél-termékkategóriák amerikai és uniós behozatali statisztikái rámutatnak arra, hogy a 232. szakasz szerinti intézkedések hatására az amerikai piacon jelentkező számottevő áremelkedés ellenére a 2018 májusától eltelt utolsó hat hónap során a behozatal jelentős és tartós csökkenése figyelhető meg az USA-ban, amely ugyanezen időszakban ugyanezen acél-termékkategóriák tekintetében egybeesett az Unióba irányuló behozatal növekedésének állandósult felélénkülésével. 2018 májusa és szeptembere között a vizsgált termékkategóriák USA-ba irányuló behozatala 2,6 millió tonnával esett vissza 2017 azonos időszakához képest, míg ugyanebben az időszakban ugyanezen termékek Unióba irányuló behozatala számottevően, azaz 2 millió tonnával (az USA-ban tapasztalt csökkenés 77 %-ával) bővült. Mindez egy nyilvánvalóan emelkedő tendenciát jelez. Ezek az adatok egyértelműen igazolják, hogy az acélbehozatalnak a 2017. évi szintről 13,3 millió tonnára való csökkentését célul kitűző, 232. szakasz szerinti amerikai protekcionista intézkedések tervezett hatásai máris érvényesülnek. Ezért úgy tűnik, hogy a megfigyelt legfrissebb behozatali tendenciák nem mondanak ellent a modell alkalmazása során megfogalmazott azon feltevéseknek, miszerint a kereskedelem eltérülésének aránya végső soron mintegy 70 % körül alakulhat, amint az amerikai intézkedések idővel kibontakoztatták teljes protekcionista hatásukat. Mindez nem mond ellent annak sem, hogy az Unió piacának az előidézett hatásoktól való teljes védelme 30 %-ot meghaladó kontingens feletti vámot tesz szükségessé. Ez a szint egybeesik a mikroökonómiai szimulációk fent ismertetett eredményével is.

(180)

Ennek megfelelően a Bizottság úgy határozott, hogy megerősíti a 25 %-os kontingens feletti vámot, amely a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések által okozott kereskedelem-eltérülésre vonatkozó helyreállító intézkedések alacsonyabb tartományát és legkevesebb zavart okozó lehetőségét képviseli.

(181)

A fentiekben említettek szerint, az uniós érdek mérlegelése alapján és a hagyományos kereskedelmi forgalom lehető legnagyobb mértékű fenntartása érdekében a vámkontingensek optimális igénybevétele biztosításának leghatékonyabb módja, ha azokat kiosztják az érintett termék vonatkozásában jelentős beszállítói érdekeltséggel rendelkező országok számára, illetve a többi ország tekintetében ha kiosztásuk – az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendeletben (28) foglaltak szerint – a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján történik. Ez a kontingens-kezelési módszer szoros együttműködést kíván a tagállamok és a Bizottság között.

(182)

A vámkontingensekből kizárandó fejlődő országokból importált áruk jogosultsága az áruk származásának függvénye. Ezért a nem preferenciális származás Unióban jelenleg hatályos meghatározásának kritériumait kell alkalmazni.

(183)

A hagyományos kereskedelmi forgalom fennmaradásának biztosítása érdekében a végleges intézkedések céljából a Bizottság egyedi kontingenst határoz meg minden olyan termékkategória esetében, amelyre vonatkozóan ez a rendelet végleges intézkedéseket vezet be.

(184)

Az ideiglenes intézkedések meghozatalát követően több felhasználó és importőr is megismételte azon állítását, hogy az uniós gyártók a meglévő dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések miatt nem szorulnak további védelemre, továbbá hogy nem szabadna védintézkedéseket és dömpingellenes, illetve szubvencióellenes intézkedéseket együttesen alkalmazni.

(185)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a dömpingellenes és a kiegyenlítővám-intézkedések célja nem az uniós piac lezárása, hanem csupán a kárt okozó kereskedelmi gyakorlatok ellensúlyozása. Ezek az intézkedések országspecifikus dömpingelési és támogatási helyzeteket kezelnek, az e rendelet útján foganatosított védintézkedéshez képest eltérő az alkalmazási körük és a céljuk, és nem zárják ki kölcsönösen egymást.

(186)

Azonban, amint azt az ideiglenes rendelet (117) preambulumbekezdése említi, a Bizottság elismeri, hogy a dömpingellenes, illetve szubvencióellenes intézkedések és a védintézkedések együttes alkalmazása a kívánatosnak tartottnál erőteljesebb hatáshoz vezethet. Mivel az együttes alkalmazás problémája csak potenciálisan jelentkezik a vámkontingensek felső határának elérésekor, a Bizottság a probléma kezelésének szükségességét egy későbbi szakaszban és kellő időben vizsgálja majd. Ennek keretében a „kettős védelem” előírásának elkerülése érdekében a vámkontingens túllépésekor a Bizottság szükségesnek ítélheti a meglévő dömpingellenes és kiegyenlítő vám szintjének felfüggesztését vagy csökkentését annak biztosítása érdekében, hogy ezen intézkedések együttes hatása ne lépje túl az érvényben lévő védővámok, dömpingellenes vámok, illetve kiegyenlítő vámok legmagasabb szintjét.

(187)

A Bizottság álláspontja szerint az intézkedéseknek (az ideiglenes intézkedések alkalmazási időszakával együtt) hároméves időtartamon át kell hatályban maradniuk, amely 2021. június 30-án jár le. A vámkontingenst a IV. mellékletben foglaltak szerint, minden egyes érintett termékkategória vonatkozásában a 2019. február 2. és 2019. június 30. közötti időszakra, azt követően a 2019. július 1. és 2020. június 30. közötti időszakra, majd azt követően a 2020. július 1. és 2021 június 30. közötti időszakra kell megnyitni.

(188)

mivel az intézkedések időtartama meghaladja az egy évet, alkalmazási időszakuk alatt az intézkedéseket rendszeres időközönként és fokozatosan liberalizálni kell. A Bizottság megítélése szerint az intézkedések liberalizálásának legmegfelelőbb módja az, hogy a vámmentes kontingens szintjét évente 5 %-kal megemeli. Ennek magában kell foglalnia az ideiglenes intézkedések alkalmazásának időszakát, ami azt jelenti, hogy az első liberalizálásra 2019. július 1-jén, a második liberalizálásra pedig 2020. július 1-jén kerül sor. Az ezt követő liberalizálások ugyanezt a mintát követik.

(189)

A Bizottság 2016 áprilisában az e vizsgálat tárgyát képező acéltermékekre vonatkozólag felügyeleti intézkedéseket vezetett be, mivel úgy tűnt, hogy a behozatali tendenciák komoly károkozással fenyegetnek. A vizsgálat ténymegállapításaira és a végleges védintézkedések bevezetésére való tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy a védintézkedések hatálya alá tartozó acéltermékek felügyeleti rendszerét a védintézkedések alkalmazásának idejére fel kell függeszteni.

(190)

Az (EU) 2015/478 rendelet 18. cikkével és az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban az ideiglenes intézkedések nem alkalmazandóak a WTO-tag fejlődő országokból származó termékekre mindaddig, amíg az adott országoknak az érintett termék uniós behozatalában való részesedése nem haladja meg a 3 %-ot, feltéve, hogy a 3 %-nál kevesebb behozatali részesedésű WTO-tag fejlődő országok együttesen nem tesznek ki 9 %-nál többet az érintett termék Unióba irányuló összes behozatalából.

(191)

A Bizottság végleges döntéséből az derül ki, hogy egyes fejlődő országokból származó érintett termékkategóriák eleget tesznek a fent említett eltérés igénybevételéhez szükséges követelményeknek. A III.2. melléklet (A fejlődő országokból származó, a végleges intézkedések hatálya alá tartozó termékkategóriák jegyzéke) meghatározza e rendelet alkalmazásában a fejlődő országokat. Ezenkívül mind a 26 termékkategória esetében feltünteti azokat a fejlődő országokat, amelyekre az ideiglenes intézkedések alkalmazandóak. A Bizottság helyénvalónak ítéli, hogy a rendelkezésre álló statisztikák alapján minden egyes termékkategória vonatkozásában kiszámítsa a fejlődő országokból származó behozatal legutóbbi időszakban realizált volumenét, ugyanis a vámkontingens megállapítása is az egyes kategóriák esetében külön-külön bonyolított hagyományos kereskedelmi forgalomra hivatkozással történik.

(192)

Mivel a WTO-tag fejlődő országok kizárása mindaddig érvényben marad, amíg uniós behozatalban való részesedésük nem haladja meg a 3 %-ot, a Bizottság rendszeresen, de legalább az intézkedések alkalmazása alatti minden év végén felméri a helyzetet annak megállapítása érdekében, hogy az országok nem lépték-e túl a fenti küszöbértéket, és a védintézkedések hatályát nem kell-e azokra kiterjeszteni.

(193)

Az ideiglenes rendelet (80) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően az EGT tagjaival kialakított szoros piaci integráció, az ezen országokból származó behozatalra vonatkozó átfogó számadatok, valamint a kereskedelem eltérülésének alacsony kockázata miatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az értékelés tárgyát képező, Norvégiából, Izlandról és Liechtensteinből származó termékeket e rendelet alkalmazásából ki kell zárni. Emellett a kétoldalú kötelezettségvállalások teljesítése érdekében bizonyos országokat, amelyekkel az Unió jelenleg is hatályban lévő gazdasági partnerségi megállapodást írt alá (29), e rendelet alkalmazásából szintén ki kell zárni. Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően nem nyújtottak be olyan észrevételeket a Bizottsághoz, amelyek e következtetések módosításához vezetnének, ezért következtetéseit a Bizottság megerősíti.

(194)

A Bizottság gondoskodott arról, hogy az e rendelet alapján hozott védintézkedések megfeleljenek az egyes harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásokból származó kötelezettségeknek is.

(195)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból az Unióba irányuló behozatal jelentős mértékben nőtt a vizsgálati időszakban, és hozzájárult az uniós acélipar által elszenvedett súlyos kár jelentette fenyegetéshez. E behozatalok esetében tehát teljesülnek az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodás (30) 37. cikkének (1) bekezdése szerinti, a védintézkedések meghozatalához szükséges feltételek.

(196)

Továbbá a Bizottság úgy ítéli meg, hogy – figyelemmel a vizsgálat terjedelmére és következtetéseire – az acélágazatban komoly zavarok tapasztalhatók, ezért a védintézkedések az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között 1972-ben létrejött megállapodás (31) 26. cikkének értelmében is indokoltak.

(197)

Végezetül a Törökországból származó behozatalra vonatkozóan teljesülnek az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés hatálya alá tartozó termékek kereskedelméről szóló, az Európai Szén- és Acélközösség és a Török Köztársaság között létrejött megállapodás (32) 12. cikkében, valamint az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulást létrehozó megállapodáshoz csatolt, 1970. november 23-án aláírt kiegészítő jegyzőkönyv (33) 60. cikkében előírt feltételek is.

(198)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatára (34) való tekintettel helyénvaló rendelkezni a végleges vámok esetleges visszatérítésekor fizetendő késedelmi kamat esetében alkalmazandó kamatlábról, figyelemmel arra, hogy a vámokra vonatkozó hatályos irányadó rendelkezések nem írnak elő ilyen kamatlábat, és a nemzeti szabályok alkalmazása indokolatlanul torzítaná a gazdasági szereplők helyzetét attól függően, hogy melyik tagállamot választják a vámkezelés helyéül.

(199)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2015/478 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése, illetve az (EU) 2015/755 rendelet 22. cikkének (3) bekezdése alapján létrehozott, védintézkedésekkel foglalkozó bizottság véleményével,