(1)

A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 52. cikkének (4) bekezdése meglehetősen általánosan határozza meg a fedezett kötvények strukturális elemeire vonatkozó követelményeket. Ezek a követelmények csupán azt írják elő, hogy a fedezett kötvényeket olyan hitelintézetnek kell kibocsátania, amelynek székhelye valamely tagállamban található, és hogy a fedezett kötvényeknek különleges közfelügyelet és kettős fedezeti mechanizmus hatálya alá kell tartozniuk. A nemzeti fedezettkötvény-keretszabályozások sokkal részletesebben foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Az említett nemzeti keretszabályozások további strukturális rendelkezéseket is tartalmaznak, különösen a fedezeti halmaz összetétele, az eszközök elfogadhatósági kritériumai, az eszközök összevonására (halmazosítására) vonatkozó lehetőség, az átláthatósági és jelentéstételi kötelezettségek, valamint a likviditási kockázat mérséklésére vonatkozó szabályok tekintetében. A tagállamok szabályozási megközelítései érdemben is eltérnek. Több tagállamban nincs is fedezett kötvényekre vonatkozó külön nemzeti keretszabályozás. Következésképpen az uniós jogban egyelőre nincsenek meghatározva azok a fő strukturális elemek, amelyeket az Unióban kibocsátott fedezett kötvényeknek teljesíteniük kell.

(2)

Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 129. cikke további feltételekkel bővítette a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a tőkekövetelmények tekintetében kedvezményes kezelésben részesüléshez szükséges feltételek körét, amelyek lehetővé teszik a hitelintézeteknek, hogy kevesebb tőkét kelljen tartaniuk a fedezett kötvényekbe való befektetések esetén, mint más eszközökbe való befektetések esetén. E további követelmények az Unión belül növelik ugyan a fedezett kötvényekre vonatkozó harmonizáció mértékét, de konkrét céljuk azon feltételek meghatározása, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a fedezettkötvény-befektetők az említett kedvezményes kezelésben részesülhessenek, és ezek a követelmények az 575/2013/EU rendelet keretén kívül nem alkalmazhatók.

(3)

A 2009/65/EK irányelvben szereplő fogalommeghatározást más uniós jogi aktusok, mint például az (EU) 2015/35 (5) és az (EU) 2015/61 (6) felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet, valamint a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) is referenciaként használja azon fedezett kötvények azonosítása céljából, amelyek részesülnek az említett jogi aktusok alapján a fedezettkötvény-befektetők számára nyújtott kedvezményes kezelésben. E jogi aktusok azonban céljuknak és tárgyi hatályuknak megfelelően eltérő megfogalmazással élnek, és így nem egységes a „fedezett kötvény” fogalmának használata.

(4)

Alapjában véve a fedezett kötvények kezelése az ilyen kötvényekbe való befektetés feltételei tekintetében harmonizáltnak tekinthető. A fedezett kötvények kibocsátásának feltételei tekintetében azonban hiányzik az uniós szintű harmonizáció, ami több következménnyel is jár. Először is, a kedvezményes kezelés egyaránt alkalmazható olyan különböző eszközökre, amelyek jellege, valamint kockázati szintje és befektetővédelmi szintje eltér. Másodszor, a nemzeti keretszabályozások közötti különbségek vagy egy ilyen keret hiánya és a „fedezett kötvény” közösen elfogadott fogalommeghatározásának hiánya akadályokat képezhet a fedezett kötvények valóban integrált egységes piacának kialakítása előtt. Harmadszor, a nemzeti szabályok által előírt biztosítékok különbségei kockázatokat teremthetnek a pénzügyi stabilitás tekintetében, mert a különböző szintű befektetővédelmet nyújtó fedezett kötvények az egész Unióban megvásárolhatók, és azokra az 575/2013/EU rendelet és más uniós jogi aktusok alapján kedvezményes kezelés alkalmazható.

(5)

A nemzeti keretszabályozások egyes szempontjai bizonyos bevált módszerek alapján történő harmonizálásának az Unióban biztosítania kell a jól működő fedezettkötvény-piacok zavartalan és folyamatos fejlődését, illetve korlátoznia kell a pénzügyi stabilitás potenciális kockázatait és sebezhetőségét. Az ilyen, elveken alapuló harmonizációnak közös alapot kell teremtenie a fedezett kötvények unióbeli kibocsátásához. A harmonizációval minden tagállamnak létre kell hoznia fedezettkötvény-keretszabályozását, aminek azokban a tagállamokban is elő kellene segítenie a fedezettkötvény-piacok fejlődését, ahol egyetlen ilyen piac sem létezik. Az ilyen piac stabil finanszírozási forrást kínálna a hitelintézeteknek, amelyek így megfizethetőbb jelzáloghiteleket nyújthatnának a fogyasztók és a vállalkozások számára, és alternatív, biztonságos befektetéseket kínálhatnának a befektetők számára.

(6)

Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) a hitelintézetek finanszírozásáról szóló, 2012. december 20-i ajánlásában (8) arra kérte a nemzeti illetékes hatóságokat és az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Bankhatóság) (EBH), hogy azonosítsák a fedezett kötvényekkel kapcsolatos bevált módszereket, és mozdítsák elő a nemzeti keretszabályozások harmonizációját. A testület azt ajánlotta továbbá, hogy az EBH koordinálja a nemzeti illetékes hatóságok intézkedéseit, különösen a fedezeti halmazok minősége és elkülönítése, a fedezett kötvények csődtávolisága, a fedezeti halmazokat érintő eszköz- és kötelezettségkockázatok, valamint a fedezeti halmazok összetételének közzététele tekintetében. Az ajánlás ezenkívül felszólította az EBH-t, hogy az EBH által megállapított bevált módszerek alapján két éven át kövesse nyomon a fedezett kötvények piacának működését annak érdekében, hogy értékelje a további jogalkotás szükségességét, és ennek megfelelően tegyen jelentést az ERKT-nak és a Bizottságnak.

(7)

A Bizottság 2013 decemberében az 575/2013/EU rendelet 503. cikkének (1) bekezdése alapján tanácsot kért az EBH-tól.

(8)

Az EBH a 2012. december 20-i ERKT-ajánlásra és a Bizottság 2013. decemberi tanácskérésére válaszul adott 2014. július 1-jei véleményét kísérő jelentésben a nemzeti jogi, szabályozói és felügyeleti fedezettkötvény-keretszabályozások fokozott konvergenciáját ajánlotta, hogy ezzel is előmozdítsa a fedezett kötvények egységes kedvezményes kockázatisúly-kezelését az Unióban.

(9)

Az EBH az ERKT ajánlásának megfelelően a megállapított bevált módszerek alapján két éven át nyomon követte a fedezett kötvények piacának működését. Az EBH az említett nyomon követés alapján 2016. december 20-án benyújtotta a fedezett kötvényekről szóló második véleményét és jelentését az ERKT-nak, a Tanácsnak és a Bizottságnak (10). Az említett jelentés megállapította, hogy az Unióban a fedezett kötvények egységesebb fogalommeghatározása és szabályozási kezelése érdekében további harmonizációra van szükség. A jelentés megállapította azt is, hogy a harmonizációnak az egyes tagállamokban már létező jól működő piacokra kell épülnie.

(10)

Fedezett kötvényeket hagyományosan hitelintézetek bocsátanak ki. A fedezett kötvények lényegi célja, hogy hitelekhez nyújtson forrást, a hitelintézetek egyik alapvető tevékenysége pedig a széleskörű hitelezés. Ennek megfelelően annak érdekében, hogy a fedezett kötvények az uniós jog értelmében kedvezményes kezelésben részesülhessenek, azokat csak hitelintézetek bocsáthatják ki.

(11)

A fedezettkötvény-kibocsátás hitelintézetek számára való fenntartása biztosítja, hogy a kibocsátók megfelelő tudással rendelkezzenek a fedezeti halmazban lévő kölcsönökkel kapcsolatos hitelkockázat kezeléséhez. Biztosítja továbbá, hogy a kibocsátókra olyan tőkekövetelmények vonatkozzanak, amelyek védik a befektetőket a kettős fedezeti mechanizmus révén, amely lehetővé teszi a befektetők és a származtatott ügylet partnere számára, hogy a fedezett kötvény kibocsátójával és a fedezeti eszközökkel szemben egyaránt érvényesíthessék követeléseiket. A fedezettkötvény-kibocsátás hitelintézetek számára való fenntartása így tehát biztosítja, hogy a fedezett kötvények a jövőben is biztonságos és hatékony finanszírozási eszközök lehessenek, vagyis hozzájárul a befektetők védelméhez és a pénzügyi stabilitáshoz, ami fontos közérdekű szakpolitikai célkitűzés. Ez a jól működő nemzeti piacok által alkalmazott megközelítésnek is megfelel, amely csak hitelintézetek számára engedélyezi a fedezett kötvények kibocsátását.

(12)

Célszerű ezért, hogy az uniós jog alapján csak az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézetek bocsáthassanak ki fedezett kötvényeket. A szakosított jelzálog-hitelintézeteket az jellemzi, hogy a lakosságtól nem betéteket gyűjtenek, hanem más visszafizetendő pénzeszközöket, és mint ilyenek, a „hitelintézet” 575/2013/EU rendeletben szereplő fogalommeghatározása alá tartoznak. Az alkalmazandó nemzeti jog által megengedett kiegészítő tevékenységek sérelme nélkül a szakosított jelzáloghitel-intézetek olyan intézmények, amelyek csak jelzálog- és közszektor-hitelezési tevékenységet végeznek, ideértve a más hitelintézetektől vásárolt hitelek finanszírozását is. Az ezen irányelv fő célja, hogy a befektetők magas szintű védelme érdekében termékkövetelmények és a hitelintézetekre vonatkozó egyedi termékfelügyelet megállapításával szabályozza azokat a feltételeket, amelyek alapján a hitelintézetek finanszírozási eszközként szolgáló fedezett kötvényeket bocsáthatnak ki.

(13)

A kettős fedezeti mechanizmus alapvető fogalma és eleme sok létező nemzeti fedezettkötvény-keretszabályozásnak. Ez a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett fedezett kötvényeknek is alapvető jellegzetessége. Ezért ezt a fogalmat úgy kell meghatározni, hogy a befektetők és származtatott ügyletek partnerei Unió-szerte a fedezett kötvény kibocsátójával és a fedezeti eszközökkel szemben egyaránt érvényesíthessék követeléseiket, harmonizált feltételek mellett.

(14)

A csődtávoliságnak szintén a fedezett kötvények alapvető jellemzőjének kell lennie, annak biztosítása érdekében, hogy a fedezettkötvény-befektetők a kötvény lejáratakor visszakapják pénzüket. A kibocsátó fizetésképtelenségével vagy szanálásával együtt járó automatikus futamidő-rövidítés ronthatja a fedezettkötvény-befektetők besorolását. Ezért fontos biztosítani, hogy a fedezettkötvény-befektetők még a kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása esetén is a szerződéses ütemezésnek megfelelően kapják vissza pénzüket. A csődtávoliság ennek megfelelően közvetlenül kapcsolódik a kettős fedezeti mechanizmushoz, ezért szintén a fedezettkötvény-keretszabályozás alapjellemzőjévé kell tenni.

(15)

A meglévő nemzeti fedezettkötvény-keretszabályozások egy másik alapjellemzője az a követelmény, hogy a fedezeti halmaz szilárdságának biztosítása érdekében a fedezeti eszközöknek igen kiváló minőségűeknek kell lenniük. A fedezeti eszközök a kifizetés iránti követelésekkel és az ilyen fedezeti eszközök biztosítékául szolgáló biztosítékeszközökkel kapcsolatos egyedi jellemzőkkel rendelkeznek. Helyénvaló ezért meghatározni az elfogadható fedezeti eszközök általános minőségi jellemzőit.

(16)

Az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének (1) bekezdésében felsorolt eszközöknek elfogadható fedezeti eszközöknek kell lenniük a fedezettkötvény-keretszabályozásban. Az említett rendelet 129. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek már nem megfelelő fedezeti eszközök ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint továbbra is elfogadható fedezeti eszközöknek minősülnek, feltéve, hogy ezen irányelv követelményeit teljesítik. Más, hasonlóan kiváló minőségű fedezeti eszközök is lehetnek ezen irányelv értelmében elfogadhatók, amennyiben az ilyen fedezeti eszközök megfelelnek ezen irányelv követelményeinek, többek között a kifizetés iránti követelések biztosítékául szolgáló biztosítékeszközökre vonatkozó követelményeknek. A tárgyi biztosítékeszközök esetében a tulajdonlást nyilvános nyilvántartásban kell rögzíteni a végrehajthatóság biztosítása érdekében. Amennyiben nem létezik nyilvános nyilvántartás, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a tulajdonjog és a követelések igazolásának olyan alternatív formáját írják elő, amely összehasonlítható a megterhelt tárgyi eszköz nyilvános bejegyzése révén biztosított igazolással. Amennyiben a tagállamok igénybe veszik az igazolás ilyen alternatív formáját, gondoskodniuk kell a tulajdonjog és a követelések nyilvántartásának módosítására vonatkozó eljárásról is. A hitelintézetekkel szembeni kitettségeket az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti elfogadható fedezeti eszközöknek kell tekinteni, attól függően, hogy megfelelnek-e az 575/2013/EU rendelet 129. cikkében felsorolt követelményeknek. A biztosítótársaságokkal szembeni kitettségeket is az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti elfogadható fedezeti eszközöknek kell tekinteni. A 2006/111/EK bizottsági irányelv (11) 2. cikkének b) pontjában meghatározott közvállalkozásoknak nyújtott vagy általuk garantált hitelek elfogadható fedezeti eszközök lehetnek, feltéve, hogy a közvállalkozások alapvető közszolgáltatásokat nyújtanak a létfontosságú társadalmi tevékenységek fenntartásához.

Ezen túlmenően a közvállalkozásoknak szolgáltatásaikat hatósági koncesszió vagy engedély alapján kell nyújtaniuk, állami felügyelet alá kell tartozniuk, és megfelelő bevételtermelő hatáskörrel kell rendelkezniük fizetőképességük biztosítása érdekében. Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy nemzeti keretszabályozásukban engedélyezik a közvállalkozások számára hitelek formájában nyújtott vagy általuk garantált eszközöket, megfelelően figyelembe kell venniük az említett eszközök engedélyezésének a versenyre gyakorolt lehetséges hatását. A hitelintézetek és biztosítótársaságok tulajdonosi viszonyaiktól függetlenül nem minősülnek közvállalkozásnak. A tagállamok számára továbbá lehetővé kell tenni, hogy nemzeti keretszabályozásaikban úgy rendelkezzenek, hogy kizárnak bizonyos eszközöket a fedezeti halmazba való felvétel lehetősége alól. Annak érdekében, hogy a fedezettkötvény-befektetők jobban fel tudják mérni a fedezettkötvény-program kockázatát, a tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk a granularitással és a materiális koncentrációval kapcsolatos kockázati diverzifikációra vonatkozóan, valamint a fedezeti halmazon belüli hitelek vagy kitettségek száma, illetve a szerződő felek száma vonatkozásában. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti joguk szerint megkövetelt granularitás és materiális koncentráció megfelelő szintjét maguk határozzák meg.

(17)

A fedezett kötvények olyan egyedi strukturális jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek célja a befektetők mindenkori védelme. E jellemzők közé tartozik az a követelmény is, hogy a fedezett kötvényekbe befektetők ne csak a kibocsátóval, hanem a fedezeti halmaz eszközeivel szemben is érvényesíthessék követeléseiket. Az ilyen strukturált termékspecifikus követelmények eltérnek a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetre alkalmazandó prudenciális követelményektől. Az előbbiek nem a kibocsátó intézmény prudenciális egészségének biztosítására összpontosítanak, hanem a fedezett kötvényre előírt egyedi követelményekkel a befektetőket kívánják védeni. A fedezeti eszközök kiváló minőségét előíró egyedi követelmény mellett a befektetők védelmének további erősítése érdekében célszerű meghatározni a fedezeti halmaz jellemzőire vonatkozó általános követelményeket is. E követelményeknek a fedezeti halmaz védelmét célzó speciális szabályokat kell tartalmazniuk, mint például a fedezeti eszközök elkülönítésére vonatkozó szabályokat. Az elkülönítést eltérő módokon lehet elérni, mint például a mérlegben, a különleges célú gazdasági egység alkalmazásával vagy más módon. Mindazonáltal a fedezeti eszközök elkülönítésének az a célja, hogy a fedezettkötvény-befektetőktől eltérő hitelezők törvényesen ne férhessenek hozzájuk.

(18)

A befektetők jogainak érvényesítése érdekében szabályokat kell alkotni a biztosítékeszközök hollétére vonatkozóan is. Fontos, hogy a tagállamok meghatározzák a fedezeti halmaz összetételéről szóló szabályokat is. Emellett ezen irányelvben fedezeti követelményeket is meg kell határozni, nem sértve azonban a tagállamok azon jogát, hogy például a deviza- és a kamatlábkockázat mérséklése céljából más eszközöket is engedélyezzenek. Annak biztosítása érdekében, hogy a fedezeti halmazok Unió-szerte magas színvonalú közös előírások hatálya alá tartozzanak, rendelkezni kell a fedezet számításáról és azokról a feltételekről, amelyek mellett származtatott ügyleteket is szerepeltetni lehet a fedezeti halmazban. A fedezet kiszámításakor a tőkeösszeg esetében a névértékelvet kell követni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a névértékelvtől eltérő számítási módszert alkalmazzanak, feltéve, hogy a másik módszer körültekintőbb, azaz nem vezet magasabb lefedettségi arányhoz, és a fedezeti eszközök képezik a számlálót és a fedezettkötvény-kötelezettségek képezik a nevezőt. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírhassák az érintett tagállamban található hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvényeknek az ezen irányelvben meghatározott lefedettségi követelménynél magasabb szintű túlfedezését.

(19)

Számos tagállam az elfogadható eszközök tekintetében már előírja, hogy egy fedezetellenőr végezzen el bizonyos feladatokat az elfogadható eszközök minőségével kapcsolatban, és biztosítsa a nemzeti fedezeti követelményeknek való megfelelést. A fedezett kötvények kezelésének Unió-szerte való harmonizációja érdekében ezért fontos, hogy amennyiben a nemzeti keretszabályozás előírja fedezetellenőr alkalmazását, úgy annak feladatai és felelősségi körei legyenek egyértelműen meghatározva. A fedezetellenőr alkalmazása ugyanakkor nem szünteti meg a nemzeti illetékes hatóságoknak a fedezett kötvények állami felügyeletével kapcsolatos felelősségét, különösen az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezésekben meghatározott követelményeknek való megfelelés tekintetében.

(20)

Az 575/2013/EU rendelet 129. cikke számos feltételt határoz meg, amelyeknek az értékpapírosítási szervezetek által fedezett kötvényeknek meg kell felelniük. E feltételek egyike azt szabályozza, hogy az ilyen típusú fedezeti eszköz milyen mértékben használható, és az ilyen struktúrák használatát a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány értékének 10%-ára korlátozza. Ettől a feltételtől az illetékes hatóságok az 575/2013/EU rendelettel összhangban eltekinthetnek. A Bizottság felülvizsgálta ezen eltekintés lehetőségét, és megállapította, hogy értékpapírosítási eszközök vagy fedezett kötvények – fedezett kötvények kibocstásához – fedezeti eszközként való használatát csak más fedezett kötvények kibocsátása tekintetében szabad engedélyezni (csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák), a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány értékére hivatkozó korlátok nélkül. Az átláthatóság optimális szintjének biztosítása érdekében a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények fedezeti halmazai nem tartalmazhatnak az ugyanazon csoportba tartozó különféle hitelintézetek által belsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket. Továbbá mivel a csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák használata mentességet biztosít a hitelintézeteknek az 575/2013/EU rendelet 129. cikkében meghatározott kitettségeire vonatkozó korlátozás alól, a belsőleg és külsőleg kibocsátott fedezett kötvényeknek a kibocsátás pillanatában az 1. hitelminőségi besorolásnak kell megfelelniük vagy a hitelminőségi besorolás későbbi változása esetén, az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően a 2. hitelminőségi besorolásnak. Amennyiben a belsőleg vagy külsőleg kibocsátott fedezett kötvények már nem felelnek meg az említett követelménynek, a belsőleg kibocsátott fedezett kötvények többé nem minősülnek az 575/2013/EU rendelet 129. cikke értelmében elfogadható eszközöknek, és következésképpen a szóban forgó fedezeti halmazból a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények már nem részesülnek az említett rendelet 129. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő mentességben.

Amennyiben az említett, belsőleg kibocsátott fedezett kötvények már nem felelnek meg a vonatkozó hitelminőségi besorolási feltételeknek, ezen irányelv alkalmazásában elfogadható fedezeti eszközöknek minősülnek azzal a feltétellel, hogy megfelelnek az ezen irányelvben meghatározott összes követelménynek, és az említett belsőleg kibocsátott kötvények vagy az ezen irányelvnek megfelelő egyéb eszközök által fedezett, külsőleg kibocsátott kötvények ezért szintén alkalmasak arra, hogy az „európai fedezett kötvények” logót viseljék. A tagállamoknak lehetőségük kell legyen ilyen struktúrák használatának engedélyezésére. Ebből az következik, hogy ahhoz, hogy ez a választási lehetőség egy különböző tagállamokban működő csoporthoz tartozó hitelintézetek számára ténylegesen rendelkezésre álljon, minden releváns tagállamnak élnie kell ezzel a lehetőséggel, és át kell ültetnie saját jogába a vonatkozó rendelkezést.

(21)

A kis hitelintézetek nehézségekkel szembesülnek a fedezett kötvények kibocsátása terén, mivel a fedezettkötvény-programok létrehozása gyakran magas induló költségekkel párosul. A likviditás szintén különösen fontos a fedezettkötvény-piacokon, és azt főként a forgalomban lévő kötvények volumene határozza meg. A kisebb hitelintézetek fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatos problémáinak megoldása érdekében ezért helyénvaló megengedni, hogy a kibocsátást két vagy több hitelintézet együttesen finanszírozza. Ez lehetővé tenné, hogy egy egyetlen hitelintézet által végzett fedezettkötvény-kibocsátás fedezeti eszközeként több hitelintézet vonjon össze fedezeti eszközöket, ami azokban a tagállamokban is elősegítené a fedezett kötvények kibocsátását, ahol még nem nincs jól fejlett fedezettkötvény-piac. Az együttes finanszírozási megállapodásokra vonatkozó követelményeknek biztosítaniuk kell, hogy a kibocsátó hitelintézetnek értékesített – vagy amennyiben egy tagállam ezt a lehetőséget engedélyezi, a 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) szerinti, pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodás útján a kibocsátó hitelintézetre ruházott – fedezeti eszközök megfeleljenek a fedezeti eszközök elfogadhatóságával és elkülönítésével kapcsolatos uniós jogi követelményeknek.

(22)

A fedezett kötvényt biztosító fedezeti halmaz átláthatósága az ilyen típusú pénzügyi instrumentumok nélkülözhetetlen eleme, mivel fokozza összehasonlíthatóságukat, és a befektetők számára lehetővé teszi a szükséges kockázatértékelés elvégzését. Az uniós jog szabályokat állapít meg a valamely tagállamban található vagy működő szabályozott piacon értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy bevezetésekor közzéteendő tájékoztató készítése, jóváhagyása és terjesztése tekintetében. A nemzeti jogalkotók és a piaci szereplők az idők folyamán több kezdeményezést dolgoztak ki a fedezettkötvény-befektetők számára az említett uniós jog kiegészítéseképpen, a közzéteendő információk tekintetében. Ugyanakkor az uniós jogban meg kell határozni, hogy a befektetőknek az információk mely közös minimumszintjéhez kell hozzáférniük a fedezett kötvények vásárlását megelőzően vagy a vásárlás időpontjában. A tagállamok számára lehetővé kell tenni e minimumkövetelmények további rendelkezésekkel való kiegészítését.

(23)

A fedezettkötvény-befektetők védelmének biztosításában alapvető elem az eszköz likviditási kockázatának mérséklése. Ez döntő fontosságú a fedezett kötvényhez kapcsolódó kötelezettségek időben történő visszafizetésének biztosításához. Helyénvaló ezért bevezetni a fedezeti halmaz likviditási pufferét, amely kezelni tudja az olyan likviditási problémákkal kapcsolatos kockázatokat, mint például a lejárati eltérések és a kamatlábkülönbségek, a kifizetések megszakítása, a kombinációs kockázat, továbbá a származtatott ügyletekhez kapcsolódó kifizetési kötelezettségek és a fedezettkötvény-programon belüli egyéb működési kötelezettségek esedékessé válása. Előfordulhat, hogy egy hitelintézet olyan helyzetbe kerül, amelyben nehezen tud megfelelni a fedezeti halmaz likviditási pufferére vonatkozó követelménynek, például olyan válsághelyzetben, amikor a puffert a kiáramlások fedezésére fordítják. Az ezen irányelv szerint kijelölt illetékes hatóságoknak nyomon kell követniük a fedezeti halmaz likviditási pufferére vonatkozó követelménynek való megfelelést, és szükség esetén intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézet megfeleljen a pufferre vonatkozó követelménynek. A fedezeti halmaz likviditási puffere eltér a hitelintézetekre más uniós jogi aktusok által előírt általános likviditási követelményektől, mivel közvetlenül a fedezeti halmazhoz kapcsolódik, és az arra jellemző likviditási kockázatokat kívánja mérsékelni. A szabályozásból eredő terhek minimalizálása érdekében a tagállamokat fel kell jogosítani arra, hogy lehetővé tegyék a más uniós jogi aktusok által megállapított és a fedezeti halmaz likviditási pufferétől eltérő rendeltetésű likviditási követelményekkel való megfelelő kölcsönhatásokat. A tagállamoknak ezért lehetőséget kell biztosítani arra, hogy úgy döntsenek, hogy amíg az említett uniós jogi aktusokat nem módosítják, a fedezeti halmaz likviditási pufferére vonatkozó követelményt csak akkor kell alkalmazni, ha az ilyen más követelmények időbeli hatálya alatt uniós jog nem ír elő más likviditási követelményt a hitelintézetre.

Az ilyen döntéseknek el kell kerülniük azt, hogy a hitelintézetek ugyanazon időszakban ugyanazon kiáramlásokat különböző likvid eszközökkel legyenek kötelesek lefedni. A tagállamoknak a fedezeti halmaz likviditási pufferének nem alkalmazására vonatkozó szabad döntési lehetőségét újra kell értékelni az uniós jogban, többek között az 575/2013/EU rendelet 460. cikkének megfelelően elfogadott, felhatalmazáson alapuló alkalmazandó rendeletben a hitelintézetekre előírt likviditási követelmények jövőbeni változásainak összefüggésében. A likviditási kockázatokat a likvid eszközök biztosításától eltérő módon lehetne kezelni, például olyan fedezett kötvények kibocsátása révén, amelyekre meghosszabbítható lejárati struktúrák vonatkoznak, amennyiben a kiváltó tényezők a likviditási hiányt vagy a stresszt kezelik. Ilyen esetekben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy engedélyezzék a likviditási puffer kiszámításának a fedezett kötvény végső lejárati dátumára alapozását, figyelembe véve a lejárat esetleges meghosszabbítását, amennyiben a kiváltó tényezők a likviditási kockázatokat kezelik. Továbbá lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak engedélyezését, hogy a fedezeti halmaz likviditási követelményei ne vonatkozzanak olyan fedezett kötvényekre, amelyek hozzáigazítási követelmények hatálya alá tartoznak, amennyiben a bejövő fizetések szerződéses alapon a kimenő fizetések előtt esedékesek és közben magas likviditású eszközökbe kerülnek.

(24)

Több tagállamban innovatív lejárati szerkezeti struktúrák kidolgozásával kezelték a potenciális likviditási kockázatokat, ideértve a lejárati eltéréseket is. Az ilyen struktúrák magukban foglalják a fedezett kötvény tervezett lejáratának bizonyos időszakkal való meghosszabbítására irányuló lehetőséget, azzal a céllal, hogy a fedezeti eszközökből eredő cash flow-k közvetlenül a fedezettkötvény-befektetőkhöz áramolhassanak. A meghosszabbítható lejárati szerkezetek uniós szintű harmonizációja érdekében fontos meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok engedélyezhetik az ilyen struktúrákat, biztosítandó, hogy e struktúrák ne legyenek túl összetettek, és ne tegyék ki a befektetőket fokozott kockázatoknak. E feltételek egyik fontos eleme annak biztosítása, hogy a hitelintézet ne hosszabbíthassa meg a lejáratot saját mérlegelése alapján. A lejárat meghosszabbítását csak akkor szabad megengedni, ha objektív és a nemzeti jogban egyértelműen meghatározott kiváltó események következtek be vagy fognak bekövetkezni a közeljövőben. Az ilyen kiváltó eseményeknek a nemteljesítés megelőzésére kell törekedniük, például a likviditáshiány, a piaci hiányok vagy piaci zavarok kezelése révén. A meghosszabbításoknak meg kell könnyíteniük a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek rendezett felszámolását is, fizetésképtelenség vagy szanálás esetén lehetővé téve a meghosszabbítást az eszközök kényszerkiárusításának elkerülése érdekében.

(25)

A különleges közfelügyeleti keret léte a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdése értelmében a fedezett kötvények meghatározó eleme. Az említett irányelv azonban nem határozza meg e felügyeletnek sem jellegét, sem tartalmát, sem a felügyeletért felelős hatóságokat. Alapvetően fontos ezért harmonizálni a fedezett kötvények ilyen közfelügyeletének alkotóelemeit, és egyértelműen meghatározni a felügyeletet ellátó nemzeti illetékes hatóságok feladatait és felelősségi köreit.

(26)

Mivel a fedezett kötvények közfelügyelete eltér a hitelintézetek uniós felügyeletétől, a tagállamoknak jogosultnak kell lenniük arra, hogy a hitelintézet általános felügyeletét ellátó illetékes hatóságoktól eltérő más nemzeti illetékes hatóságokat jelöljenek ki a fedezett kötvények közfelügyeletének ellátására. A fedezett kötvények közfelügyeletének az Unión belüli egységes alkalmazása érdekében azonban szükséges előírni, hogy a fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságok szorosan együttműködjenek a hitelintézetek általános felügyeletét ellátó illetékes hatóságokkal, valamint adott esetben a szanálási hatósággal.

(27)

A fedezett kötvények közfelügyeletének magában kell foglalnia a fedezett kötvények hitelintézetek általi kibocsátásának engedélyezését. Mivel a fedezett kötvények kibocsátása csak hitelintézetek számára engedélyezhető, a hitelintézeti engedélyt az ilyen engedély megadásának előfeltételéül kell szabni. Míg az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamok esetében az Európai Központi Bank feladata a hitelintézetek számára az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (13) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban engedélyt adni, csak az ezen irányelv értelmében kijelölt hatóságok jogosultak arra, hogy fedezett kötvények kibocsátását engedélyezzék, vagy hogy a fedezett kötvények közfelügyeletét ellássák. Ennek megfelelően ezen irányelvnek meg kell határoznia azon feltételeket, amelyek mellett az uniós jog szerint engedélyezett hitelintézetek engedélyt kaphatnak fedezett kötvények kibocsátására.

(28)

Az engedély hatályának a fedezettkötvény-programra kell vonatkoznia. Az említett programnak az ezen irányelv szerinti felügyelet tárgyát kell képeznie. Egy hitelintézetnek egynél több fedezettkötvény-programja is lehet. Ilyen esetben minden egyes program esetében feltételül kell szabni a külön engedélyt. A fedezettkötvény-program egy vagy több fedezeti halmazt is tartalmazhat. A többszörös fedezeti halmazok vagy az ugyanazon fedezettkötvény-program keretében a különböző kibocsátások (különböző nemzetközi értékpapír-azonosító szám (ISIN azonosító szám)) nem jelzik szükségszerűen többszörös különálló fedezettkötvény-programok meglétét.

(29)

A már létező fedezettkötvény-programok esetében nem szükséges új engedélyért folyamodni attól kezdve, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezések alkalmazandóvá válnak. Ugyanakkor a már létező fedezettkötvény-programok keretében az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezések alkalmazásának kezdőnapját követően kibocsátott fedezett kötvények tekintetében a hitelintézeteknek meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott valamennyi követelménynek. Az ilyen megfelelést az ezen irányelv szerint kijelölt illetékes hatóságoknak kell felügyelniük a fedezett kötvények közfelügyeletének részeként. A tagállamok a nemzeti jog alapján iránymutatást nyújthatnak a megfelelés értékelésére vonatkozó eljárás lefolytatásáról attól kezdve, hogy a tagállamoknak alkalmazniuk kell az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezéseket. Az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük felülvizsgálni a fedezettkötvény-programot, és felmérni azt, hogy az adott program engedélyét meg kell-e változtatni. Ilyen változtatásra a fedezett kötvényt kibocsátó hitelintézet üzleti modelljében bekövetkezett jelentős változást követően lehet szükség, például a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti keretszabályozás változása vagy a hitelintézet által hozott határozatok esetén. Az ilyen változások akkor tekinthetők jelentősnek, ha szükségessé teszik azon feltételek újbóli értékelését, amelyek alapján a fedezeti kötvények kibocsátását engedélyezték.

(30)

Amennyiben egy tagállam különleges vagyonfelügyelő kinevezéséről rendelkezik, lehetőséget kell biztosítani számára, hogy meghatározza az ilyen különleges vagyonfelügyelők hatáskörére és működési követelményeire vonatkozó szabályokat. E szabályok kizárhatják annak lehetőségét, hogy a vagyonfelügyelő a fogyasztóktól és a lakossági befektetőktől betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket gyűjtsön, de engedélyezhetik, hogy kizárólag szakmai befektetőktől betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket gyűjtsön.

(31)

Annak biztosítása érdekében, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek megfeleljenek a számukra előírt kötelezettségeknek, valamint az Unió-szerte hasonló szintű kezelés és megfelelés biztosítása érdekében a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket kell előírniuk. A tagállamok számára is lehetővé kell tenni, hogy közigazgatási helyett büntetőjogi szankciókról rendelkezzenek. A büntetőjogi szankciókról való rendelkezést választó tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a releváns büntetőjogi rendelkezésekről.

(32)

A tagállamok által megállapított közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek teljesíteniük kell bizonyos alapvető követelményeket a címzettjeik, alkalmazási kritériumaik, a fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságok közzétételi kötelezettségei, a szankcionálási jogkör és a kiszabható közigazgatási pénzbírságok szintje tekintetében. Minden közigazgatási szankciót vagy más közigazgatási intézkedést előíró határozat meghozatala előtt lehetőséget kell adni a címzettnek a meghallgatásra. Ugyanakkor a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a közigazgatási szankcióktól eltérő közigazgatási intézkedések tekintetében rendelkezhessenek a meghallgatáshoz való jog alóli kivételekről. Az ilyen kivételes eseteket az egyértelmű veszélyhelyzetekre kell korlátozni, amelyekben sürgősen fel kell lépni a harmadik feleket, például a fedezett kötvények befektetőit érő jelentős veszteségek megelőzéséért, illetve a pénzügyi rendszernek okozott komoly károk megelőzéséért vagy orvoslásáért. Ilyen esetekben a címzett számára lehetőséget kell nyújtani arra, hogy az intézkedés elrendelése után meghallgassák.

(33)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságok a közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek az Unióban való következetes alkalmazása érdekében az összes releváns körülményt figyelembe vegyék a közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések típusának és a bírságok szintjének meghatározásakor. A meghosszabbítható lejárati szerkezetek keretében a lejárat meghosszabbításával kapcsolatban a tagállamok közigazgatási intézkedéseket is bevezethetnek. Amennyiben a tagállamok ilyen intézkedéseket írnak elő, ezek az intézkedések lehetővé tehetik az illetékes hatóságok számára a lejárat meghosszabbításának érvénytelenítését, illetve meghatározhatják az ilyen érvénytelenítés feltételeit olyan helyzetek kezelése érdekében, amelyekben egy hitelintézet a nemzeti jogban meghatározott objektív kiváltó események bekövetkezte nélkül hosszabbította meg a lejárati időt, vagy a pénzügyi stabilitás és a befektetők védelmének biztosítása érdekében.

(34)

A fedezett kötvények kibocsátásával és forgalmazásával kapcsolatos követelmények potenciális megsértésének feltárása érdekében a fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges vizsgálati hatáskörrel és a potenciális vagy tényleges jogsértések bejelentésére ösztönző hatásos mechanizmusokkal. Az ilyen mechanizmusok nem sérthetik az említett hatáskörök és mechanizmusok alkalmazásával érintett bármely személy vagy szervezet védelemhez való jogát.

(35)

A fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságoknak továbbá hatáskörrel kell rendelkezniük közigazgatási szankciók kiszabására és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy a jogsértést követően a lehető legnagyobb mozgástérrel rendelkezzenek, és segítsenek megelőzni a további jogsértéseket, függetlenül attól, hogy az ilyen intézkedések a nemzeti jog szerint közigazgatási szankciónak vagy egyéb közigazgatási intézkedésnek minősülnek-e. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben meghatározottakon túl egyéb szankciókat írjanak elő.

(36)

A fedezett kötvényekre vonatkozó hatályos nemzeti jogok jellemzően részletes nemzeti szintű szabályozás és felügyelet alá helyezik a fedezettkötvény-kibocsátást és a fedezettkötvény-programokat annak biztosítása érdekében, hogy fedezettkötvény-befektetők jogai mindenkor érvényesüljenek. Az említett felügyelet a program jellemzőinek, a fedezeti követelményeknek és a fedezeti halmaz minőségének a folyamatos ellenőrzését foglalja magában. A befektetők védelmének fontos része, hogy a befektetőket megfelelően tájékoztatni kell a fedezettkötvény-kibocsátásra vonatkozó keretszabályozásról. Helyénvaló ezért biztosítani, hogy az illetékes hatóságok rendszeres tájékoztatást tegyenek közzé az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezésekről és arról, hogy milyen módon látják el a fedezett kötvények közfelügyeletét.

(37)

A fedezett kötvényeket az Unióban jelenleg nemzeti elnevezésekkel és logókkal forgalmazzák, és ezek némelyike nagy ismertségnek örvend, mások viszont nem. Helyénvalónak tűnik ezért lehetővé tenni, hogy a fedezett kötvényeket az Unióban kibocsátó hitelintézetek a fedezett kötvények mind unióbeli, mind harmadik országbeli befektetők számára való értékesítésekor egy speciális – „európai fedezett kötvény” – logót használhassanak, azzal a feltétellel, hogy az érintett fedezett kötvények megfelelnek az ezen irányelvben meghatározott követelményeknek. Amennyiben az ilyen fedezett kötvények az 575/2013/EU rendelet 129. cikkében meghatározott követelményeknek is megfelelnek, akkor a hitelintézetek számára lehetővé kell tenni az „európai (prémium) fedezett kötvény” logó használatát. Ez a logó, amely azt jelzi, hogy további egyedi követelmények teljesülnek, jobb és jól ismert minőséget eredményezve, még a nagy ismertségnek örvendő nemzeti logókkal rendelkező tagállamokban is vonzó lehet. Az „európai fedezett kötvény” és az „európai (prémium) fedezett kötvény” elnevezésű logó célja, hogy a befektetők könnyebben értékelhessék a fedezett kötvények minőségét, és ezáltal azok az Unión belül és kívül egyaránt vonzóbbá váljanak befektetési eszközként. Az említett két logó használatát azonban önkéntessé kell tenni, és a tagállamokat fel kell jogosítani arra, hogy saját nemzeti elnevezéseiket és jelölési rendszereiket az említett két logóval párhuzamosan megtartsák.

(38)

Ezen irányelv alkalmazásának értékelése érdekében a Bizottságnak az EBH-val szorosan együttműködve ellenőriznie kell a fedezett kötvények unióbeli fejlődését, és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a befektetők védelmének szintjéről és a fedezettkötvény-piacok fejlődéséről. A jelentésnek emellett be kell mutatnia a fedezettkötvény-kibocsátás fedezetéül szolgáló eszközökkel kapcsolatos fejleményeket. Mivel a meghosszabbítható lejárati szerkezetek alkalmazása egyre gyakoribb, a Bizottságnak jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a meghosszabbítható lejárati szerkezetekkel rendelkező fedezett kötvények működéséről és az ilyen fedezett kötvényekből származó kockázatokról és előnyökről is.

(39)

A piaci szereplők és mások a reálgazdaság finanszírozására szolgáló további eszközként a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegy (ESN) elnevezésű új pénzügyi eszközt javasolták, amely a lakossági kitettségeknél és jelzáloghiteleknél kockázatosabb, és amely ezen irányelv értelmében nem minősül elfogadható fedezeti eszköznek. A Bizottság 2017. október 3-án konzultált az EBH-val, hogy értékelje, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek milyen mértékben alkalmazhatnák az EBH által a hagyományos fedezett kötvények esetében meghatározott bevált gyakorlatokat, továbbá hogy értékelje az ESN-ek megfelelő kockázatkezelését és az ESN-problémák lehetséges hatását a banki mérlegek megterhelési szintjére. Erre válaszul az EBH 2018. július 24-én jelentést adott ki. Az EBH jelentésével párhuzamosan a Bizottság 2018. október 12-én tanulmányt tett közzé. A Bizottság tanulmánya és az EBH jelentése arra a következtetésre jutott, hogy további értékelésre van szükség például a szabályozási kezelés tekintetében. A Bizottságnak ezért folytatnia kell annak értékelését, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozó jogszabályi keret megfelelő lenne-e, és jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megállapításairól, adott esetben jogalkotási javaslattal együtt.

(40)

A harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények uniós elismerése tekintetében jelenleg nem létezik egyenértékűségi rendszer, kivéve a prudenciális környezetben, ahol egyes harmadik országbeli kötvényekre bizonyos feltételek mellett a likviditás vonatkozásában kedvezményes kezelés alkalmazható. A Bizottságnak ezért az EBH-val szorosan együttműködve értékelnie kell, hogy érdemes és szükséges-e bevezetni egy egyenértékűségi rendszert a fedezett kötvények harmadik országbeli kibocsátói és az ilyen fedezett kötvényekbe befektetők tekintetében. Célszerű, hogy a Bizottság legfeljebb két évvel azután, hogy a tagállamoknak meg kell kezdeniük az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezések alkalmazását, jelentést nyújtson be erről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben egy jogalkotási javaslattal együtt.

(41)

A fedezett kötvényeket jellemzően többéves tervezett futamidővel bocsátják ki. Szükséges ezért átmeneti intézkedéseket bevezetni annak érdekében, hogy ez az irányelv ne gyakoroljon hatást 2022. július 8. előtt kibocsátott fedezett kötvényekre. Az említett időpont előtt kibocsátott fedezett kötvényeknek ezért továbbra is meg kell felelniük a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek, és mentesíteni kell őket az ezen irányelvben meghatározott legtöbb új követelmény alól. Lehetővé kell tenni, hogy az ilyen fedezett kötvényekre továbbra is fedezett kötvényként lehessen utalni, feltéve, hogy a 2009/65/EK irányelv kibocsátásuk napján hatályos 52. cikke (4) bekezdésének és az ezen irányelv rájuk alkalmazandó követelményeinek való megfelelést az ezen irányelvnek megfelelően kijelölt illetékes hatóságok felügyelik. Az ilyen felügyelet nem terjedhet ki ezen irányelv azon követelményeire, amelyek alól az említett fedezett kötvények mentesek. Egyes tagállamokban az ISIN azonosító számok hosszabb ideig nyitva állnak, ami lehetővé teszi, hogy a fedezett kötvények kibocsátása az említett kód alatt folyamatosan történjen azzal a céllal, hogy növeljék a fedezett kötvény volumenét (a kibocsátás nagyságát) (adagolt kibocsátás). Az átmeneti intézkedéseknek több korlátozástól függően ki kell terjedniük 2022. július 8. előtt megnyitott ISIN azonosító számok alatti fedezett kötvények adagolt kibocsátásaira.

(42)

A fedezett kötvényekre vonatkozó egységes keretszabályozás megállapítása azzal jár, hogy a fedezett kötvények tekintetében módosítani kell a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében szereplő leírást. A 2014/59/EU irányelv a fedezett kötvényeket a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésére való hivatkozással határozza meg. Mivel az említett fogalommeghatározást módosítani kell, ezért a 2014/59/EU irányelvet is módosítani kell. Továbbá a 2022. július 8. előtt a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésének megfelelően kibocsátott fedezett kötvényekre az ezen irányelv által gyakorolt hatások elkerülése érdekében indokolt, hogy az említett fedezett kötvényekre lejáratukig továbbra is fedezett kötvényként lehessen hivatkozni. A 2009/65/EK és a 2014/59/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(43)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (14) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(44)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a fedezett kötvények tekintetében általános keretszabályozás meghatározását – biztosítva azt, hogy a fedezett kötvények strukturális jellemzői Unió-szerte megfeleljenek az uniós kedvezményes kezelést indokoló alacsonyabb kockázati profilnak – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a fedezett kötvények piacának továbbfejlesztésére és a határokon átnyúló uniós befektetések támogatására irányuló igény miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(45)

Az Európai Központi Bankkal konzultációra került sor, és az 2018. augusztus 22-én véleményt nyilvánított.

(46)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2018. október 12-én véleményt nyilvánított.

(47)

A fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek jelentős mennyiségű személyes adatot kezelnek. Ezt az adatkezelést mindig az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (16) megfelelően kell folytatni. Az EBH-nak hasonlóképpen, az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell végeznie a személyes adatok kezelését, amikor – ezen irányelv előírásainak megfelelően – az illetékes nemzeti hatóságok által felé közölt közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések központi adatbázisát működteti,