23.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/42

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása a fogási határok hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján legfeljebb három éves időszakra visszadobási terveket fogadjon el a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció során kidolgozott közös ajánlás alapján.

(3)

Belgium, Dánia, Németország, Franciaország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír az Északi-tengeren. Ezek a tagállamok az Északi-tengeri Tanácsadó Testülettel és a Távolsági Flották Tanácsadó Testületével folytatott konzultációt követően közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz. Az érintett tudományos testületek tudományos szakvéleményt nyújtottak, melyet ellenőrzött a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) is. A közös ajánlásban megfogalmazott intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdésével.

(4)

Az 1380/2013/EU rendelet alkalmazásában az Északi-tenger az ICES IIIa és a IV körzeteket foglalja magában. Mivel az ICES IIa körzet uniós vizeiben előfordultak olyan, tengerfenéken élő állományok is, amelyek a javasolt visszadobási terv szempontjából relevánsak, a tagállamok azt ajánlották, hogy a visszadobási terv hatálya terjedjen ki az említett körzetre is.

(5)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a kirakodási kötelezettség a fogási korlátozás hatálya alá tartozó, a halászat szempontjából meghatározó fajok vonatkozásában az Északi-tengeren legkésőbb 2016. január 1-jétől a tőkehalra, a foltos tőkehalra, a vékonybajszú tőkehalra és fekete tőkehalra irányuló vegyes halászat terén; a norvég homár halászata terén; a közönséges nyelvhal és a sima lepényhal vegyes halászata terén; továbbá a szürke tőkehal és a norvég garnéla halászata terén alkalmazandó. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének megfelelően a visszadobási terv beazonosítja azokat a fajokat, amelyek 2016. január 1-jétől kirakodási kötelezettség hatálya alá esnek. Ezen fajok: a fekete tőkehal, a foltos tőkehal, a norvég homár, a közönséges nyelvhal, a sima lepényhal, a szürke tőkehal és a norvég garnéla. A visszadobási terv előírja a norvég garnéla járulékos fogásainak kirakodására vonatkozó kötelezettséget is.

(6)

A közös ajánlás két kivételt javasolt az ICES IIIa körzetben csapdával, illetve bizonyos tengerfenéki vonóháló-típusokkal (OTB, TBN (3)) fogott norvég homárral kapcsolatban alkalmazandó kirakodási kötelezettség alól. A közös ajánlásban bemutatott és a HTMGB által felülvizsgált tudományos bizonyítékok alapján, valamint a halászeszközök jellegének, a halászat módszereinek és az ökoszisztéma sajátosságainak figyelembevételével a Bizottság úgy látja, hogy a szóban forgó kivételeket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe. A tagállamoknak további adatokat kell benyújtaniuk annak érdekében, hogy a HTMGB alaposabban értékelhesse az említett vonóhálókkal fogott norvég homár túlélési arányát, a Bizottság pedig a 2016 utáni időszakra nézve felülvizsgálhassa a szóban forgó kivételeket.

(7)

A közös ajánlás öt, kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételt foglal magában, bizonyos halászati tevékenységek esetében és meghatározott mértékben. A tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat a HTMGB megvizsgálta, és összességében úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlás megalapozott érveket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása és/vagy a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek; ezen érveket egyes esetekben a költségek minőségi elemzése is alátámasztotta. Mivel ez a következtetés nem mond ellent az egyéb tudományos információknak, célszerű a de minimis kivételt a közös ajánlásban szereplő százalékos értékek szerint meghatározni, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjában megengedett szintek figyelembevételével.

(8)

A közös ajánlásban javasolt, a közönséges nyelvhalra és foltos tőkehalra együttesen vonatkozó de minimis kivétel, amely az ICES IIIa körzetben norvég homár halászatát végző, fajszelektáló ráccsal ellátott fenékvonóhálót használó hajók által ejtett norvég homár, közönséges nyelvhal és foltos tőkehal összes éves fogásának legfeljebb 2 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás fokozása csak rendkívül nehezen valósítható meg. A HTMGB megállapította, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a kért kivételt. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(9)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó, a közös ajánlásban javasolt de minimis kivétel, amely az ICES IIIa körzetben, a IV alterületen és az ICES IIa körzet uniós vizein a közönséges nyelvhal halászatát végző, tükörhálót és kopoltyúhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás fokozása csak rendkívül nehezen valósítható meg. A HTMGB megállapította, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a kért kivételt. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(10)

A 19 cm-nél kisebb közönséges nyelvhalra vonatkozó, a közös ajánlásban javasolt de minimis kivétel, amely az ICES IV alterületen az é. sz. 55/56°-tól délre a közönséges nyelvhal halászatát végző, 80–90 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3,7 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás fokozása csak rendkívül nehezen valósítható meg, és hogy számszerűsített információk támasztják alá a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségeit. A Bizottság úgy látja, hogy ezt a kivételt helyénvaló belefoglalni ebbe a rendeletbe. A tagállamoknak további adatokat kell benyújtaniuk az említett költségekről annak érdekében, hogy a Bizottság a 2016 utáni időszakra nézve felülvizsgálhassa a szóban forgó kivételt.

(11)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó, a közös ajánlásban javasolt de minimis kivétel, amely az ICES IV alterületen a közönséges nyelvhal halászatát végző, fokozott szelektivitású merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás fokozása csak rendkívül nehezen valósítható meg. A HTMGB megállapította, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a javasolt kivételt. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(12)

A minimális védelmi referenciaméretnél kisebb norvég homárra vonatkozó, a közös ajánlásban javasolt de minimis kivétel, amely az ICES IV alterületen és az ICES IIa körzet uniós vizein a bizonyos fenékvonóhálókat használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy számszerűsített információk támasztják alá a nem szándékos fogások kezelésének és ártalmatlanításának aránytalan költségeit. A HTMGB megállapította, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a javasolt kivételt. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(13)

A 850/98/EK rendelet 18a. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a visszadobási tervek elfogadása céljából minimális védelmi referenciaméretet állapítson meg azon fajokra vonatkozóan, amelyek kirakodási kötelezettség hatálya alá tartoznak, azzal a céllal, hogy biztosítva legyen a tengeri élőlények fiatal egyedeinek védelme. A minimális védelmi referenciaméret adott esetben eltérhet az említett rendelet XII. mellékletében meghatározott méretektől. A norvég homár esetében jelenleg 130 cm a szóban forgó XII. mellékletben meghatározott minimális védelmi referenciaméret. A HTMGB által felülvizsgált tudományos bizonyítékok indokolttá teszik, hogy a norvég homár tekintetében a minimális védelmi referenciaméret 105 cm-ben kerüljön meghatározásra. A HTMGB megállapította, hogy a minimális védelmi referenciaméret meghaladja az ivaréretté váló példányok átlagos méretét, és a minimális védelmi referenciaméret csökkentése csekély kockázatot jelent az ICES IIIa körzetben élő állományra.

(14)

A visszadobási tervek magukban foglalhatnak olyan technikai intézkedéseket is, amelyek a kirakodási kötelezettség hatálya alá eső halászati tevékenységeket vagy fajokat érintik. Annak érdekében, hogy a Skagerrakban javuljon a halászfelszerelések szelektivitása és csökkenjen a nem szándékos fogások mennyisége, helyénvaló bevezetni számos technikai intézkedést, amelyekről az Unió és Norvégia között 2011-ben (4) és 2012-ben (5) megegyezés született.

(15)

A megfelelő ellenőrzés biztosítása végett a tagállamok részére külön követelményeket kell megállapítani az e rendelet hatálya alá tartozó hajók jegyzékének létrehozására vonatkozóan.

(16)

Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók gazdasági tevékenységét és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. E rendeletet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott határidő betartása érdekében 2016. január 1-jétől kell alkalmazni. Az említett rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével összhangban, e rendelet legfeljebb egy évig lehet érvényben,

a)

csapdával ejtet fogások (FPO);

b)

az ICES IIIa körzetben legalább 70 mm szembőségű és legfeljebb 35 mm rácsrúd-távolságú szelektáló ráccsal ellátott fenékvonóhálóval (OTB, TBN) ejtett fogások; valamint

c)

az ICES IIIa körzetben legalább 90 mm szembőségű és legalább 270 mm-es (rombusz alakú) hálószemekből vagy legalább 140 mm-es (négyzetes) hálószemekből álló hálómezővel ellátott fenékvonóhálóval (OTB, TBN) ejtett fogások.

a)

a közönséges nyelvhalra és foltos tőkehalra együttesen vonatkozóan: a legfeljebb 35 mm rácsrúd-távolságú fajszelektáló ráccsal ellátott, 70 mm vagy annál nagyobb szembőségű fenékvonóhálót (OTB, TBN) használó, a norvég homár halászatát végző hajók által az ICES IIIa körzetben ejtett norvég homár, közönséges nyelvhal és foltos tőkehal összes éves fogásának legfeljebb 2 %-a;

b)

a közönséges nyelvhalra vonatkozóan: a tükörhálót és kopoltyúhálót (GN, GNS, GND, GNC, GTN, GTR, GEN, GNF) használó hajók által az ICES IIIa körzetben, a IV alterületen és az ICES IIa körzet uniós vizein e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-a;

c)

a 19 cm-nél kisebb közönséges nyelvhalra vonatkozóan: a 80–90 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálót (TBB) használó hajók által az Északi-tengeren (az ICES IV alterületen az é. sz. 55/56°-tól délre) e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3,7 %-a;

d)

a minimális védelmi referenciaméretnél kisebb közönséges nyelvhalra vonatkozóan: a 80–119 mm, a toldatban megnövelt szembőségű merevítőrudas vonóhálót (TBB) használó hajók által az ICES IV alterületen e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-a;

e)

a minimális védelmi referenciaméretnél kisebb norvég homárra vonatkozóan: a 80–99 mm szembőségű fenékvonóhálót (OTB, TBN, OTT, TB) használó hajók által az ICES IV alterületen és az ICES IIa körzet uniós vizein e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 6 %-a.

a)

105 mm-es teljes hosszúság;

b)

32 mm-es páncélhosszúság.

a)

legalább 140 mm-es négyzetes hálószemekből álló hálómezővel rendelkeznek;

b)

legalább 270 mm-es rombusz alakú hálószemekből álló, négyes osztatú hálómezővel rendelkeznek, amelyeken egy 270 mm-es szemre három 90 mm-es csatlakozó szem jut; vagy

c)

legfeljebb 35 mm rácsrúd-távolságú szelektáló ráccsal vannak felszerelve.

—

legalább 3 méter hosszúságú,

—

legfeljebb 4 méter távolságra helyezkedik el a zsákkötéltől, és

—

eléri a vonóháló felső rétegének teljes szélességét (azaz szegélytől szegélyig ér).

a)

legalább 70 mm-es zsákvégű vonóháló, amely legfeljebb 35 mm rácsrúd-távolságú szelektáló ráccsal van felszerelve;

b)

a 70 mm vagy annál kisebb szembőségű vonóháló nyílt tengeri faj vagy ipari célból fogott faj halászata esetén, feltéve, hogy a fogás több mint 80 %-a egy vagy több nyílt tengeri fajt vagy ipari célból halászott fajt tartalmaz;

c)

legalább 35 mm-es zsákvégű vonóháló a Pandalus faj halászata esetén, feltéve, hogy legfeljebb 19 mm rácsrúd-távolságú szelektáló ráccsal van felszerelve.

—

120 mm vagy annál kisebb szembőségű felső hálómezővel van ellátva,

—

legalább 3 méter hosszúságú, és

—

és legalább olyan széles, mint a szelektáló rács.