29.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 308/114

(1)

A 2003/87/EK irányelv úgy rendelkezik, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) hatálya alá tartozó létesítmények üzemeltetői számára történő kiosztásakor az árverés útján történő értékesítés legyen a követendő alapelv. A támogatható üzemeltetők azonban a 2003/87/EK irányelvben és a 2011/278/EU bizottsági határozatban (2) megállapított szabályoknak megfelelően 2013 és 2020 között továbbra is kapnak ingyenes kibocsátási egységeket.

(2)

Az uniós intézkedések eredményességét alááshatja, hogy nem létezik az éghajlatváltozásról szóló olyan nemzetközi megállapodás, amely a globális hőmérséklet-emelkedés maximumának 2 °C-ra való korlátozását tűzi ki. A kötelező erejű nemzetközi fellépések hiánya következtében nőhet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mértéke azokban a harmadik országokban, amelyek iparára nem vonatkoznak hasonló szén-dioxid-kibocsátási korlátok („CO2-kibocsátásáthelyezés”). A kibocsátásáthelyezés kockázatának kezelése érdekében a 2003/87/EK irányelv úgy rendelkezik, hogy – a nemzetközi tárgyalások kimenetelétől függően – a Bizottság feladata meghatározni a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listáját (a továbbiakban: ágazatok és alágazatok listája). Az említett ágazatok és alágazatok ingyenes kibocsátási egységeket kapnak a 2003/87/EK irányelv és a 2011/278/EU bizottsági határozat alapján meghatározott azon mennyiség 100 %-ának erejéig, amelyre a 2003/87/EK rendelet 10a. cikkének (5) bekezdésében említett és a 2013/448/EU bizottsági határozat (3) II. mellékletében megállapított ágazatközi korrekciós tényezőt alkalmazták.

(3)

E tekintetben a Bizottság elemzést végzett arra vonatkozóan, hogy a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatok listáján szereplő ágazatok és alágazatok által előállított termékek világviszonylatban jelentős részét adó harmadik országok milyen mértékben kötelezik el magukat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett az említett érintett ágazatokban, valamint hogy az említett kötelezettségvállalások hasonlóak-e az Unió kötelezettségvállalásaihoz, és ugyanolyan időkereten belül hajták-e őket végre. A Bizottság az elemzés keretében azt is megvizsgálta, hogy az említett országokban található létesítmények hatékonysága milyen mértékben felel meg az uniós létesítmények hatékonyságának. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett kötelezettségvállalások nem hasonlíthatóak össze kellő mértékben, és ezért a CO2-hatékonyság összehasonlíthatósága nem releváns.

(4)

A CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok első, 2013-ra és 2014-re vonatkozó listáját a 2010/2/EU bizottsági határozat (4) hozta létre 2009-ben.

(5)

Az értékelést több mennyiségi és minőségi kritériumra, valamint az utóbbi három évből származó adatokra kell alapozni. Ebben az összefüggésben a Bizottság 2009., 2010. és 2011. év adatokat használt fel, mivel 2012. évi adatok csak bizonyos paraméterek esetében álltak rendelkezésre.

(6)

Az ágazatok és alágazatok listájának összeállításához a Bizottság felmérte az uniós gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerének négyjegyű szintjén (NACE-4), az 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően meghatározott ágazatok és alágazatok CO2-kibocsátásáthelyezésnek való kitettségének kockázatát. A NACE négy számjegyű szintje biztosítja az ágazatok meghatározásához szükséges optimális adat-hozzáférhetőséget. Az ágazatok jelölése a NACE-osztályozás négy számjegyű szintjén, az alágazatok jelölése pedig az uniós ipari termelésre vonatkozó statisztikához alkalmazott, közvetlenül a NACE-osztályozásból eredő árubesorolás alapján, a CPA- vagy a Prodcom-nómenklatúra hat, illetve nyolc számjegyű szintjén történik.

(7)

Az ágazatokat először a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (15) és (16) bekezdésében meghatározott mennyiségi kritériumok alapján értékelték. Az említett mennyiségi kritériumok alkalmazása érdekében a Bizottságnak meg kellett állapítania a 2003/87/EK irányelv végrehajtásából eredő közvetlen és közvetett többletköltségek összegét.

(8)

Az azon kibocsátásiegység-mennyiséghez kapcsolódó közvetlen többletköltségek, amelyet egy ágazatnak meg kellene vásárolnia abban az esetben, ha nem minősülne a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak, az ágazati szintű közvetlen CO2-kibocsátásokra vonatkozó adatok alapján kerültek kiszámításra. Az európai uniós ügyleti jegyzőkönyv (EUTL) adatai számítanak a létesítményszintű CO2-kibocsátásokra vonatkozó adatok legpontosabb és legátláthatóbb forrásának, ezért az ágazatok közvetlen költségének kiszámításához ezek szolgáltak alapul. Az EUTL-ben nem állnak rendelkezésre adatok azokra az ágazatokra és üvegházhatású gázokra vonatkozóan, amelyek csupán 2013. január 1-jétől tartoznak az EU ETS hatálya alá. A Bizottság ezért ezekben az esetekben a közvetlen CO2-kibocsátásokra vonatkozóan a tagállamok által a 2011/278/EU határozat szerinti nemzeti végrehajtási intézkedések keretében szolgáltatott adatokat használta fel.

(9)

A közvetett többletköltségek meghatározására a Bizottság adatokat kért a tagállamoktól az ágazati szintű villamosenergia-fogyasztásra vonatkozóan; ennek során biztosította, hogy a különböző NACE-kódokat érintő villamosenergia-fogyasztást ne vegyék számba kétszer. A Bizottság, annak érdekében, hogy meghatározza azokat a kibocsátásokat, amelyek a 2010/2/EU határozattal létrehozott listán szereplő különböző ágazatok által felhasznált villamos energia termeléséhez kapcsolódnak, a villamosenergia-termelés teljes energiahordozó-összetételéből származtatott átlagos kibocsátási tényezőt vette alapul, mivel úgy tekintette, hogy az alapul a legpontosabb adatokon. Az e határozat alapját képező értékelésekhez szintén ezt az átlagos kibocsátási tényezőt alkalmazta.

(10)

A közvetlen és közvetett többletköltségek meghatározásához továbbá a Bizottságnak meg kellett becsülnie az átlagos szén-dioxid-árat. Az ágazatok és alágazatok első listájának létrehozását megelőző értékelésekhez egy tonna CO2-egyenérték esetében 30 EUR becsült árat alkalmaztak. A 2010/2/EU határozat alkalmazási időszakában jelentős eltérés mutatkozott az értékelések céljára alkalmazott becsült szén-dioxid-ár és a tényleges ár között, amely lényegesen alacsonyabb volt. Mindazonáltal a Bizottság az „Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra” című közleményében (6) javaslatot tett az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak 2030-ig legalább 40 %-kal történő, feltételekhez nem kötött csökkentésére (az 1990-es szinthez képest), valamint egy ennek megfelelő, megújuló energiaforrásokra irányuló célértékre. A Bizottság emellett egy piaci stabilizációs tartaléknak az EU ETS keretében történő létrehozását is javasolta. E körülmények fényében várható, hogy a szén-dioxid árát a jövőben erősebben befolyásolják a közép- és hosszú távú kibocsátáscsökkentések. Ezért az e határozat alapját képező értékelésekhez indokolt továbbra is az egy tonna CO2-egyenértékre vonatkozó 30 EUR-s becsült árat alkalmazni.

(11)

A közvetlen és közvetett többletköltségeket a bruttó hozzáadott érték részarányaként kell kiszámítani. A bruttó hozzáadott érték ágazati szintű becslése a vállalkozások szerkezeti statisztikáiról szóló Eurostat-adatok alapján történt.

(12)

Emellett a Bizottság az Eurostat COMEXT-adatbázisából kapott adatok alapján értékelte az egyes ágazatok és alágazatok kereskedelmi intenzitását.

(13)

A Bizottság összesen 245 ipari ágazatot és 24 alágazatot értékelt, amelyek a NACE osztályozási rendszer „Bányászat, kőfejtés”, illetve „Feldolgozóipar” ágazatához tartoznak. Az e határozat mellékletének 1. pontjában felsorolt ágazatok és alágazatok teljesítik a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (15) és (16) bekezdésében meghatározott kritériumokat, és a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak kell tekinteni őket.

(14)

Több olyan ágazat esetében, amelyek a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (15) és (16) bekezdésében foglalt mennyiségi kritériumok alapján nem minősültek a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak, a Bizottság a 10a. cikk (17) bekezdésében megállapított minőségi kritériumokon alapuló értékelést végzett. A minőségi értékelésre azokban az esetekben került sor, amikor az előző lista meghatározásával összefüggésben teljesültek a minőségi kritériumok, vagy ha ágazatok határesetnek minősültek, vagy ha ezt egy adott ágazat képviselője kérte.

(15)

A „Textilkikészítés” (NACE-kód: 13.30), az „Égetett agyag építőanyag gyártása” (NACE-kód: 23.32), az „Építési gipsztermék gyártása” (NACE-kód: 23.62), a „Vasöntés” (NACE-kód: 24.51) és a „Könnyűfémöntés” (NACE-kód: 24.53) elnevezésű ágazatok esetében az ágazatok és alágazatok előző listájának meghatározásával összefüggésben végzett, 2013-as és 2014-es évre vonatkozó minőségi értékeléseket a Bizottság frissítette. Ennek során megállapította, hogy továbbra is fennállnak azok a körülmények, amelyek indokolják az említett ágazatoknak az ágazatok és alágazatok listájára való felvételét. Ennélfogva az említett ágazatokat a 2015–2019 közötti időszakban is a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak kell tekinteni.

(16)

A „Malátagyártás” ágazat (NACE-kód: 11.06) minőségi értékelés tárgya lett, mivel a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (16) bekezdésének b) pontja tekintetében határesetet képviselt. Figyelembe véve a 2003/87/EK irányelv végrehajtásából eredő megnövekedett költségeket, az értékelés az az uniós ágazat esetében nagyfokú kereskedelmi intenzitást és a nyereségesség jelentős visszaesését mutatta. Az alacsony haszonkulcsok korlátozzák a létesítmények befektetési és kibocsátáscsökkentési kapacitását. Az említett tényezők összesített hatásait figyelembe véve ezt az ágazatot a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak kell tekinteni.

(17)

A melléklet 2. pontjában felsorolt ágazatokat a minőségi kritériumok alapján a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak kell tekinteni.

(18)

Mivel a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatoknak és alágazatoknak a mellékletben meghatározandó listája a 2015–2019 közötti időszakra érvényes, ezt a határozatot 2015. január 1-jétől kell alkalmazni.

(19)

A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében a 2010/2/EK határozatot 2015. január 1-jével hatályon kívül kell helyezni.

(20)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Éghajlatváltozási Bizottság véleményével,