(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy az Unió „Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul”.

(2)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (2) megerősítette, hogy a környezet állapotáról és a legfontosabb tendenciákról, a környezeti változásokat előidéző tényezőkről és mozgatórugókról szóló helytálló információ alapvetően fontos a hatékony szakpolitika kialakításához és végrehajtásához, általánosabb értelemben pedig a polgárok fokozottabb bevonásához. Eszközöket kell kialakítani annak érdekében, hogy a nyilvánosság nagyobb mértékben tudatában legyen a gazdasági tevékenységek környezeti hatásainak.

(3)

Az Unió fenntartható fejlődése szempontjából a jövőben alapvető fontosságú lesz az erőforrások szűkösségére irányuló mérések tudományosan megalapozott megközelítése.

(4)

A közösségi statisztikai programról (2008–2012) szóló, 2007. december 11-i 1578/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) egyértelműen megállapítja, hogy a környezet terén jó minőségű statisztikákra és számlákra van szükség. A 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó fő kezdeményezések között kimondja továbbá, hogy adott esetben jogalapokat kell kialakítani a jelenleg jogi aktus hatálya alá nem tartozó legfontosabb környezeti adatgyűjtési területekre.

(5)

„A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban” című, 2009. augusztus 20-i közleményében a Bizottság elismerte, hogy a következetesebb és átfogóbb szakpolitikai döntéshozatal érdekében szükség van arra, hogy a már meglévő mutatókat a környezeti és társadalmi szempontokra is kiterjedő adatokkal egészítsük ki. E cél érdekében a környezeti-gazdasági számlák révén figyelemmel kísérhető a gazdaság által a környezetre gyakorolt nyomás és megvizsgálható, hogy hogyan lehetne enyhíteni azt. A környezeti-gazdasági számlák a gazdasági, a háztartási és a környezeti tényezők közötti kölcsönhatásokat írják le, következésképpen nagyobb információs értékkel bírnak, mint a nemzeti számlák önmagukban. Fontos adatforrást jelentenek a környezetpolitikai döntések szempontjából, és a Bizottságnak is fel kellene használnia azokat a hatásvizsgálatok elkészítése során. Összhangban a fenntartható fejlődés alapelveivel, valamint az erőforrás-hatékony és kevéssé szennyező gazdaság megvalósításának céljával, amely az Európa 2020 stratégiában és számos fontos kezdeményezésben is szerepel, egyre sürgetőbb egy olyan adatkeret kidolgozása, amely a gazdasági kérdések mellett a környezeti kérdéseket is következetesen magában foglalja.

(6)

Az uniós gazdasági statisztikák és számos gazdasági mutató (ideértve a GDP-t is) elkészítéséhez a fő eszközt az Európai Számlarendszer (ESA) jelenti, amelyet a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelet (4) (a továbbiakban: ESA 95) hozott létre, és amely megfelel az Egyesült Nemzetek Statisztikai Bizottsága által 1993 februárjában elfogadott Nemzeti Számlák Rendszerének (SNA). Az ESA nyújtotta keret felhasználható a gazdaság számos vonatkozásának (pl. struktúrájának, egyes részeinek, időbeli fejlődésének) elemzésére és értékelésére, egyes speciális adatigények esetén azonban – pl. ami a környezet és a gazdaság kölcsönhatásának elemzését illeti – a legjobb megoldás külön szatellitszámlák készítése.

(7)

Az Európai Tanács a 2006. júniusi következtetéseiben felkérte az Uniót és tagállamait, hogy a nemzeti számlák körébe vonják be a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú vonatkozásait is. A nemzeti számlákat ezért minden tekintetben következetes adatokat szolgáltató, integrált környezeti-gazdasági számlákkal kell kiegészíteni.

(8)

Rendkívül fontos, hogy amint a rendszer teljesen működőképessé válik, az európai környezeti-gazdasági számlákat aktívan és megfelelően alkalmazzák valamennyi tagállamban és valamennyi érintett uniós szakpolitika kialakításakor, mint a hatásvizsgálatok, a cselekvési tervek, a jogszabálytervezetek és a szakpolitikai folyamat egyéb jelentős eredményeinek meghatározó tényezőit.

(9)

Időszerűbb adatokat ultrarövid távú előrejelzéssel (now-casting) is elő lehetne állítani, amely az előrejelzésekhez hasonló statisztikai módszereket alkalmazva megbízható becsléseket eredményez.

(10)

A szatellitszámlák lehetővé teszik, hogy a nemzeti számlák analitikus kapacitását rugalmas módon, a központi rendszer túlterhelése vagy működésének megszakítása nélkül terjesszék ki olyan, a társadalomban aggodalmat keltő, kiválasztott területekre, mint amilyen az emberi tevékenység folytán a környezetre nehezedő nyomás. A szatellitszámlákat rendszeresen, közérthető formában nyilvánosságra kell hozni.

(11)

Az integrált környezeti-gazdasági számlák rendszere (SEEA), amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és a Világbank közösen dolgoztak ki, az SNA szatellitrendszere. Közös keretbe foglalja a gazdasági és környezeti információkat a környezet által a gazdaságban játszott szerep, illetve a gazdaság által a környezetre gyakorolt hatás mérése érdekében. Mutatókat és leíró statisztikákat biztosít a politikai döntéshozók számára e kölcsönhatások figyelemmel kísérésére, és adatbázist nyújt a stratégiai tervezéshez és a szakpolitikai elemzéshez a fejlődés fenntarthatóbb útjainak azonosítása érdekében.

(12)

Az SEEA a lehető legnagyobb mértékben szintetizálja és integrálja a környezeti-gazdasági számlák különböző kategóriáit. Általában véve mindezek a kategóriák kiszélesítik a költség, az eszközfelhalmozás és a tőkekészlet SNA-ban meglévő fogalmát azáltal, hogy fizikai értelemben további adatokkal egészítik ki ezeket, ekként lefedve a környezeti költségeket és a természeti értékek termelés során történő felhasználását, vagy azáltal, hogy e hatások pénzügyi értelemben történő szerepeltetésével módosítják a fogalmakat. Ezen az általános irányultságon belül a számos meglévő kategória jelentősen eltér egymástól a módszertan és az érintett környezeti probléma szempontjából.

(13)

A Bizottság 1994-ben ismertette a „zöld elszámolással” kapcsolatos első stratégiáját. Az azóta eltelt időben a Bizottság (Eurostat) és a tagállamok olyan mértékű előrelépést értek el az elszámolási módszerek kifejlesztésében és tesztelésében, hogy több tagállam ma már rendszeresen szolgáltat környezeti-gazdasági számlákat. Leggyakoribbak a levegőkibocsátások (köztük az üvegházhatást okozó gázok) fizikai áramlására vonatkozó számlák, továbbá az anyagfogyasztásról készített, illetve a környezetvédelmi kiadásokról és környezetvédelmi adókról szóló pénzügyi elszámolások.

(14)

A közösségi statisztikai program (2008–2012) által lefedett időszakra vonatkozó egyik célkitűzés az, hogy kezdeményezzék, hogy egyes területeken, ahol rendszeresen állítanak elő kellő érettséget elért európai statisztikákat, a megállapodásokat uniós jogszabály váltsa fel.

(15)

Az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) az európai környezeti-gazdasági számlák referenciakerete. A rendelet többek között megköveteli, hogy az európai statisztikák megfeleljenek a szakmai függetlenség, a pártatlanság, a tárgyilagosság, a megbízhatóság, a statisztikai adatok bizalmas kezelése és a költséghatékonyság elvének.

(16)

Mivel a környezeti-gazdasági számlák különböző csoportjai kidolgozás alatt állnak, érettségi szintjük pedig eltér, olyan moduláris struktúrát kell elfogadni, amely megfelelő rugalmasságot biztosít, és lehetővé teszi többek között további modulok bevezetését is.

(17)

Kísérleti tanulmányi programot kell létrehozni a jelentéstétel és az adatok minőségének javítása, a módszerek fejlesztése és a további fejleményekre való felkészülés érdekében.

(18)

További jelentéstételi kötelezettségek bevezetését megvalósíthatósági elemzésnek kell megelőznie.

(19)

A Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy eltéréseket engedélyezzen a tagállamok számára az átmeneti időszakok alatt, amennyiben nemzeti statisztikai rendszereik jelentős átalakításokat igényelnek.

(20)

Az Uniónak ösztönöznie kell környezeti-gazdasági számlák bevezetését harmadik országokban, különösen azokban, amelyek tagállamokkal közösen birtokolnak környezeti erőforrásokat (főként vizet).

(21)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az európai környezeti-gazdasági számlák összegyűjtésére, összeállítására, továbbítására és értékelésére szolgáló közös keret létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az az Unió szintjén jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(22)

A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a moduloknak a környezeti, gazdasági és technikai fejleményekhez való igazítása és módszertani útmutatás nyújtása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(23)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni.

(24)

Az európai statisztikai rendszer bizottságával konzultációt folytattak,

—

új környezeti-gazdasági számlamodulok – például környezetvédelmi kiadások és bevételek/környezetvédelmi kiadási számlák, környezeti áruk és szolgáltatások ágazata, energiaszámlák, környezetvédelmi vonatkozású transzferek (támogatások), erőforrás-felhasználással és igazgatási kiadásokkal kapcsolatos számlák, vízszámlák (minőségi és mennyiségi), hulladékszámlák, erdőterületek számlái, ökoszisztéma-szolgáltatások számlái és gazdasági szintű anyagkészlet számlák – bevezetésére, valamint a nem felhasznált kiásott földes anyagok (a talajt is beleértve) mérésére vonatkozóan,

—

az adatok minőségének és az adatgyűjtés módszereinek további javítására vonatkozóan, amelynek révén javul az adatok lefedettsége és összehasonlíthatósága, valamint csökkennek a vállalatokat és az igazgatást sújtó adminisztratív terhek.