1.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 229/1

(1)

Az emberek és állatok egészségének magas szintű védelmére irányuló törekvés az élelmiszerjog egyik alapvető célkitűzése, amint azt az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) megállapítja. Ez a rendelet vezette be a „szántóföldtől a konyhaasztalig” megközelítést, amely szerint az élelmiszer-biztonságnak a termelőtől a felhasználóig kell terjednie, és amely a takarmányt az élelmiszerlánc legelején található érzékeny láncszemnek tekinti. A közegészség magas szintű védelmének biztosítása e rendelet egyik alapvető célkitűzése.

(2)

A takarmány-előállítás az európai mezőgazdasági termékek egyik jelentős rendeltetési célja, mivel a takarmányok előállításához felhasznált alapanyagok többségét a Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek adják. A takarmány továbbá a legfőbb költségtényezőként alapvető fontosságú a Közösség 5 millió állattartó gazdálkodója számára.

(3)

A takarmány takarmány-alapanyagok, összetett takarmány, takarmány-adalékanyagok, előkeverékek vagy gyógyszeres takarmány formájában forgalmazható. A takarmány-adalékanyagok forgalmazására vonatkozó szabályokat a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4), a gyógyszeres takarmány forgalmazására vonatkozó szabályokat pedig a Közösségen belül a gyógyszeres takarmányok előállítására, forgalomba hozatalára és felhasználására irányadó feltételek megállapításáról szóló, 1990. március 26-i 90/176/EGK tanácsi irányelv (5) állapítja meg.

(4)

A takarmány-alapanyagok és az összetett takarmány – ideértve a kedvtelésből tartott állatok eledelét is – forgalmazására és felhasználására vonatkozó meglevő jogszabályokat, azaz az összetett takarmány forgalmazásáról szóló, 1979. április 2-i 79/373/EGK tanácsi irányelvet (6), a különleges táplálkozási célokra szánt takarmányokról („diétás takarmányok”) szóló, 1993. szeptember 13-i 93/74/EGK tanácsi irányelvet (7), a takarmány-alapanyagok forgalmáról szóló, 1996. április 29-i 96/25/EK tanácsi irányelvet (8), valamint a takarmányozási célra felhasznált egyes termékekről („bioproteinek”) szóló, 1982. június 30-i 82/471/EGK tanácsi irányelvet (9) aktualizálni kell, és egy egységes rendelettel kell felváltani. Az egyértelműség kedvéért a takarmányozásban használt egyes termékek értékelésére vonatkozó iránymutatások meghatározásáról szóló, 1983. április 18-i 83/228/EGK tanácsi irányelvet (10) és az összetett takarmány plombálatlan csomagban vagy tartályban való forgalmazásának bizonyos esetekben történő engedélyezéséről szóló, 1980. május 2-i 80/511/EGK bizottsági irányelvet (11) hatályon kívül kell helyezni.

(5)

A 79/373/EGK irányelvnek e rendelettel történő hatályon kívül helyezése miatt a takarmányban található enzimek, mikroorganizmusok és ezek készítményeinek felhasználásáról és forgalmazásáról szóló, 1993. december 14-i 93/113/EK tanácsi irányelvet (12) is hatályon kívül kell helyezni. Továbbá tekintettel a 79/373/EGK irányelv hatályon kívül helyezésére és arra, hogy ez a rendelet szabályokat foglal magában az adalékanyagokat tartalmazó takarmányok címkézésére vonatkozóan, a takarmány-adalékanyagokról szóló, 1970. november 23-i 70/524/EGK tanácsi irányelv (13) 16. cikkét – amely az ezen irányelvnek az 1831/2003/EK rendelet általi hatályon kívül helyezését követően hatályban maradt – hatályon kívül kell helyezni.

(6)

Az élelmiszernek a 178/2002/EK rendeletben foglalt meghatározásától eltérően a takarmány fogalommeghatározása nem terjed ki a vízre. Ezenfelül tekintettel arra, hogy a vizet takarmányozás céljára nem forgalmazzák, e rendelet nem rendelkezik a takarmányozásra használt vízzel kapcsolatos feltételekről. A rendelet azonban alkalmazandó azokra a takarmányokra, amelyeket vízzel adagolnak. Ugyanakkor a takarmányiparban történő vízhasználatot a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szóló, 2005. január 12-i 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) szabályozza, amely megköveteli, hogy minden szükséges esetben tiszta vizet használjanak a veszélyes szennyeződések elkerülése érdekében, és hogy a takarmány-előállítás során használt víz megfelelő minőségű legyen.

(7)

A takarmány- és élelmiszerlánc fertőződésének veszélyére tekintettel helyénvaló e rendeletet egyaránt alkalmazni az élelmiszer-termelés céljából tartott és a nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatoknak, többek között a vadon élő állatoknak szánt takarmányra is.

(8)

A 178/2002/EK és a 183/2005/EK rendeletnek a takarmányipari vállalkozások kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatoknak szánt takarmányra is.

(9)

A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) összhangban a tagállamoknak hatósági ellenőrzéseket kell végezniük az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében. Ezek az ellenőrzések nem csupán a kötelező, hanem az önkéntes címkézési adatokra is kiterjednek. A takarmány összetételéről szóló adatok ellenőrizhetősége érdekében meg kell határozni a feltüntetett értékekhez képest elfogadható eltéréseket.

(10)

A takarmánybiztonsági kockázatok kezelése érdekében e rendelethez melléklet formájában csatolni kell a 2004/217/EK bizottsági határozatban (16) jelenleg megállapított azon anyagok listáját, amelyek takarmányozási célú forgalomba hozatala tilos, továbbá azon anyagok listáját, amelyek takarmányozási célú forgalomba hozatala korlátozott. E melléklet megléte azonban nem értelmezhető úgy, hogy a listán nem szereplő összes terméket biztonságosnak lehet tekinteni.

(11)

A takarmány-alapanyagok, a takarmány-adalékanyagok és más termékek, mint például az állatgyógyászati készítmények megkülönböztetése hatással van a forgalombahozatali feltételekre is. A takarmány-alapanyagokat elsősorban az állatok szükségleteinek, mint például energia-, tápanyag-, ásványianyag- vagy élelmirost-szükségleteinek fedezésére használják. Ezeknek az anyagoknak az alapvető tápanyag-összetevőktől eltekintve általában nincsen pontos vegyi meghatározásuk. A takarmány-alapanyagok rendeltetésszerű felhasználásai közül ki kell zárni azokat a tudományos értékelés útján igazolható hatásokat, amelyek a takarmány-adalékanyagokra és az állatgyógyászati készítményekre korlátozódnak. Ezért e különféle termékfajták megkülönböztetésére nem kötelező útmutatók kidolgozása ajánlott. Kellően indokolt esetben a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy egyértelműen meghatározza, hogy egy adott termék e rendelet alkalmazásában takarmánynak minősül-e.

(12)

A kiegészítő takarmány fogalmának a 79/373/EGK irányelvben megadott meghatározása több tagállamban alkalmazási problémákhoz vezetett. A 183/2005/EK rendelet alkalmazása érdekében helyénvaló egyértelműen különbséget tenni a kiegészítő takarmányok és az előkeverékek között.

(13)

A jogszabály egységes alkalmazását elősegítendő, a takarmány-alapanyagok és a kiegészítő takarmányok nem tartalmazhatnak adalékanyagokat egy bizonyos szintet meghaladó mértékben. A nagy koncentrációjú takarmányok – például az ásványianyag-tartalmú nyalósó – azonban felhasználhatók közvetlenül állati takarmányozásra, ha összetételük a vonatkozó tervezett felhasználás tekintetében megfelel az adott különleges táplálkozási célnak. Az ilyen takarmányok felhasználási feltételeit fel kell tüntetni a címkén, a napi adagokban jelen lévő adalékanyagokra vonatkozó szabályok betartása érdekében.

(14)

A 82/471/EGK irányelv a Közösség közvetlen és közvetett fehérjeforrásként használt takarmánnyal való ellátását kívánta fejleszteni. Az irányelv szerint a forgalomba hozatal előtt valamennyi bioproteint engedélyeztetni kell. Eddig azonban csak nagyon kevés új engedélyt adtak ki, és még mindig nyilvánvaló, hogy hiány van magas fehérjetartalmú takarmányban. Az általános, forgalomba hozatal előtti engedélyezési követelmény tehát tiltó erejűnek bizonyult, és helyette a piacfelügyelet alapján kockázatosnak talált termékek betiltásával is el lehetne kerülni a biztonsági kockázatokat. Azokban az esetekben, amikor egy bioprotein kockázatfelmérési eredménye negatívnak bizonyul, forgalmazását vagy használatát be kell tiltani. A bioproteinek általános, forgalomba hozatal előtti engedélyezési eljárásának különleges követelményét el kell törölni, azzal a következménnyel, hogy ezekre a termékekre ugyanaz a biztonsági rendszer vonatkozik, mint minden egyéb takarmány-alapanyagra. Az egyes bioproteinek esetében jelenleg fennálló korlátozásokat vagy tilalmakat ez nem érintheti.

(15)

Bebizonyosodott, hogy a 93/74/EGK irányelvnek a különleges táplálkozási célokra szánt takarmányok tervezett alkalmazási listájának létrehozásáról szóló, 2008. március 5-i 2008/38/EK bizottsági irányelv (17) által végrehajtott rendelkezései jól működnek. A tervezett alkalmazások ily módon létrehozott jegyzékét ezért meg kell őrizni, és e rendeletben rendelkezni kell annak naprakésszé tételéről. Az ilyen takarmányok hatékonyságát és biztonságát illetően ki kell kérni különösen az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság véleményét, amennyiben a rendelkezésre álló tudományos és technológiai adatok alapján feltételezhető, hogy a kérdéses takarmány használatával esetleg nem érhető el a tervezett különleges táplálkozási cél, vagy az az állati és az emberi egészségre, a környezetre vagy az állatjólétre káros hatást gyakorolhat.

(16)

A takarmányra vonatkozó állítások alkalmazásával kapcsolatban elsősorban a tudományos megalapozottságot kell figyelembe venni, és az ilyen állításokat a takarmányipari vállalkozóknak igazolniuk kell. Az állítások az összes rendelkezésre álló tudományos adat és a bizonyítékok értékelése révén tudományosan bizonyíthatóak.

(17)

A címkézés végrehajtási, nyomonkövetési és ellenőrzési célokra szolgál. A címkézés célja ezenkívül, hogy ellássa a vevőket az ahhoz szükséges információval, hogy a szükségleteiknek megfelelő, tudatos döntést hozhassanak, ezért annak következetesnek, összefüggőnek, átláthatónak és érthetőnek kell lennie. Mivel a vevők, különösen az állattartó gazdálkodók az adott terméket nem csupán az árusítás helyszínén választják ki, ahol megvizsgálhatják a takarmány csomagolását, a címkén nyújtott információkra vonatkozó követelmények nem csak a terméken található címkére vonatkoznak, hanem az eladó és a vevő között zajló egyéb kommunikációra is. Ezek az elvek ezenkívül a takarmány kiszerelésére és reklámozására is érvényesek.

(18)

A címkézés kötelező és önkéntes információkból áll. A kötelező információ az általános címkézési követelmények és a takarmány-alapanyagokra, illetve az összetett takarmányra vonatkozó különleges címkézési követelmények kombinációja, amelyeket a diétás takarmány, a szennyezett anyag és a kedvtelésből tartott állatok eledele esetében kiegészítő követelmények kísérnek.

(19)

A takarmány-alapanyagok előállítási folyamatából és a technológiai segédanyagokból származó vegyi szennyeződésekkel kapcsolatos jelenlegi helyzet nem kielégítő. A magas szintű takarmánybiztonság biztosítása és ezáltal a közegészség magas szintű védelme, valamint az átláthatóság javítása érdekében a 183/2005/EK rendeletben említett helyes gyakorlattal összhangban rendelkezéseket kell elfogadni e vegyi szennyeződések elfogadható szintjével kapcsolatban.

(20)

Az elv, miszerint csak bizonyos takarmány-adalékanyagokat kell a címkéken feltüntetni, ha azokat takarmány-alapanyagokban és összetett takarmányokban használják, jól működőnek bizonyult. Ugyanakkor az 1831/2003/EK rendeletből eredő kategóriákba sorolás szükségessé teszi az idevágó rendelkezések aktualizálását és korszerűsítését, részben azért is, mert – különösen a kedvtelésből tartott állatok tulajdonosai számára – bizonyos, takarmány-adalékanyagokat feltüntető címkézés félrevezető lehet.

(21)

A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE) és a dioxinválság következményeként az összetett takarmány forgalmazásáról szóló 79/373/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. január 28-i 2002/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) 2002-től kötelezővé tette az összetett takarmányban található valamennyi takarmány-alapanyag tömegszázalékának feltüntetését, az Európai Parlament kezdeményezésére. Az élelmiszer- és takarmánybiztonság szintje lényegesen javult továbbá a 178/2002/EK és a 183/2005/EK rendelet, valamint végrehajtó intézkedéseik eredményeként, különösen az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozók felelősségére való összpontosítás, a továbbfejlesztett nyomonkövetési rendszer, a veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok (HACCP) elveinek takarmányiparban történő bevezetése és a jó takarmányhigiéniai gyakorlatról szóló útmutatók kidolgozása eredményeképpen. E vívmányok fényében – amelyeket az élelmiszerre és takarmányra vonatkozó sürgősségi riasztórendszerben (RASFF) küldött értesítések is tükröznek – a magas szintű takarmánybiztonság biztosítása és ezáltal a közegészség magas szintű védelme céljából többé nincs szükség a takarmány-alapanyagok összetett takarmányban való tömegszázalékának címkén történő kötelező megadására. A pontos százalékokat ugyanakkor a vevők megfelelő tájékoztatása céljából önkéntes alapon fel lehet tüntetni. Ezenfelül tekintettel arra, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok hozzáférnek az összetett takarmányokban található összes takarmány-alapanyag tömegszázalékban kifejezett pontos arányára vonatkozó információkhoz, lehetővé kell tenni, hogy e hatóságok az emberi vagy állati egészséget vagy a környezetet érintő bármilyen sürgős helyzet esetén és a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (19) összhangban további tájékoztatást nyújtsanak a vevőknek.

(22)

A vevő pontos, nem félrevezető tájékoztatása végett azonban a pontos tömegszázalékot azokban az esetekben kell megadni, ha a kérdéses takarmány-alapanyagot az összetett takarmány címkéjén hangsúlyozottan tüntetik fel.

(23)

Az összetett takarmányban található takarmány-alapanyagok megadása tömegük szerinti csökkenő sorrendben már önmagában is lényegi tájékoztatást nyújt a takarmány összetételét illetően. Bizonyos területeken, ahol a gyártó nem köteles a címkén egyes adatokat feltüntetni, a vevőnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kiegészítő információt kérhessen. Ebben az esetben a közölt érték ± 15 %-ának megfelelő tűréshatárt kell fenntartani.

(24)

A termelő szellemi tulajdonjogait védeni kell. A szellemi tulajdonjogok érvényesítésére a 2004/48/EK irányelv alkalmazandó. El kell ismerni azt is, hogy az összetett takarmány mennyiségi összetétele – a benne található takarmány-alapanyagok nevével ellentétben – bizonyos feltételek mellett védendő bizalmas információnak tekinthető.

(25)

A takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló, 2002. május 7-i 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) nem vonatkozik a nemkívánatos anyagokat határértéken felül tartalmazó takarmány címkézésére. Ezért rendelkezéseket kell megállapítani annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő címkézést és az azon irányelv 5. cikkében elrendelt, hígításra vonatkozó tilalom megfelelő végrehajtását, e szennyezett anyagoknak a 183/2005/EK rendelet 10. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban engedélyezett méregtelenítő létesítményben történő méregtelenítéséig vagy megtisztításáig.

(26)

Lehetővé kellene tenni az általános címkézési követelményektől való eltérést, amennyiben a követelmények alkalmazása nem szükséges az emberek vagy állatok egészségének, illetve a vevő érdekeinek védelmében, és indokolatlan terhet róna a címkézésért felelős gyártóra vagy takarmányipari vállalkozókra. A tapasztalatok alapján különösen gazdálkodók közötti takarmányszállítás esetén lehetne eltérést engedélyezni, amelyet követően a gazdálkodó a saját gazdaságában használja a takarmányt, illetve kis mennyiségek, háromnál nem több takarmány-alapanyagot tartalmazó összetett takarmány, valamint egész növényi szemtermésből, magvakból és gyümölcsökből álló keverékek esetén.

(27)

Az összetett takarmányt általában lezárt tartályokban kell forgalmazni, de gondoskodni kell a megfelelő eltérési lehetőségekről is, amennyiben e követelmény alkalmazása nem szükséges az emberi vagy állati egészség, illetve a vevő érdekeinek védelmében, és túlzott terhet róna a takarmányipari vállalkozókra.

(28)

A 96/25/EK irányelv mellékletének B. része, valamint a 82/471/EGK irányelv mellékletének 2–4. oszlopa bizonyos takarmány-alapanyagokra nézve megnevezési, leírási és címkézési rendelkezéseket foglal jegyzékbe. E jegyzékek segítik a termékjellemzőkről folytatott, a gyártó és a vevő közötti információcserét. Az érintett feleknek – közösségi higiéniai útmutatók kidolgozása által – az önkéntes szabványok meghatározására való ösztönzése kapcsán szerzett tapasztalatok pozitívak. A jegyzék érintett felek általi kibővítése sokkal rugalmasabb lenne, és jobban alkalmazkodna a felhasználók információs szükségleteihez, mintha azt a jogalkotó bővítené. Az érintett felek eldönthetik, hogy – a takarmány-alapanyagok jegyzéke értékének függvényében – mekkora erőfeszítéseket tesznek. Szükségesnek tűnik ezért a takarmány-alapanyagok nem kizárólagos jegyzékének létrehozása, amelyet a takarmányipari vállalkozók – a takarmány-alapanyag nevének használatát kivéve – önkéntes alapon használhatnak.

(29)

A takarmány-alapanyagoknak a 96/25/EK irányelv mellékletének B. részében és a 82/471/EGK irányelv mellékletének 2–4. oszlopában található jelenlegi jegyzékei adják a takarmány-alapanyagok közösségi jegyzékének kiinduló változatát. Ezt a kiinduló változatot ezt követően az érintett felek kezdeményezésére, az ő érdekeiknek megfelelően bővítik tovább, beleértve az új takarmány-alapanyagokkal történő kiegészítést is.

(30)

Az átláthatóság érdekében helyénvaló, hogy a jegyzékben nem szereplő takarmány-alapanyagról értesítsék az érintett felek képviselőit, amint az adott takarmány-alapanyagot először forgalomba hozzák.

(31)

A korszerű címkézés elősegíti a versenyképes piaci környezetet, amelyben a dinamikus, hatékony és innovatív szereplők a címkézést teljes mértékben ki tudják használni termékeik értékesítése során. Tekintettel mind a haszonállat-takarmány vállalkozások közötti forgalmazására, mind a kedvtelésből tartott állatok eledelének gyártója és vevője közötti kapcsolatra, az erre a két területre vonatkozó helyes címkézésről szóló kódexek hasznos eszközök lehetnének a korszerű címkézés céljainak eléréséhez. A kódexeknek olyan rendelkezéseket kell meghatározniuk, amelyek lehetővé teszik a vevő számára a megalapozott választást. Emellett a címkézésért felelős személy számára is iránymutatást kell adniuk a címkézés különböző elemeiről. Segíthetnek értelmezni az önkéntes címkézés kereteit vagy a kötelező címkézési adatok feltüntetésének módját. A kódexeket önkéntes alapon kell alkalmazni, kivéve azokat az eseteket, ahol a kódexek alkalmazása fel van tüntetve a címkézésen.

(32)

Minden érintett fél bevonása alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a közösségi jegyzék és a helyes címkézési gyakorlat kódexei jó minőségűek és megfelelőek legyenek. A felhasználók érdekeit figyelembe kell venni, hogy a pontos tájékoztatásra való joguk még jobban érvényesülhessen. Ezt a Bizottság biztosíthatja azzal, hogy a közösségi jegyzéket és a kódexeket abban az esetben hagyja jóvá, ha azok tartalma megvalósítható, és e rendelet célkitűzéseinek elérésére alkalmas.

(33)

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy biztosítsák a rendelet rendelkezéseinek végrehajtását. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(34)

Különösen a különleges táplálkozási célnak megfelelő takarmányok vonatkozásában, valamint az előállítási folyamatból és a technológiai segédanyagokból származó vegyi szennyeződések tekintetében átmeneti időszakra van szükség. Számolni kell a meglévő készletek forgalomba hozatalával is, azok kimerüléséig. Ezenfelül indokolt lehet olyan feltételek meghatározása is, amelyek mellett a takarmányok még e rendelet hatálybalépésének időpontja előtt e rendelettel összhangban címkézhetők.

(35)

Mivel a rendelet célkitűzését, nevezetesen a takarmányok forgalomba hozatala és felhasználása feltételeinek – a magas szintű takarmánybiztonság és ezáltal a közegészség magas szintű védelme, valamint a felhasználóknak és fogyasztóknak nyújtandó megfelelő tájékoztatás és a belső piac hatékony működésének erősítése érdekében történő – harmonizálását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(36)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (21) összhangban kell elfogadni.

(37)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy módosítsa a takarmányként nem vagy korlátozottan használható anyagok listáját, hogy engedélyezze a különleges táplálkozási célokra szánt takarmányt, hogy jegyzéket állítson össze a prémes állatok kivételével a nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatoknak szánt takarmány címkézési kategóriáiról, hogy fogadjon el olyan módosításokat a jegyzékhez, amelyek meghatározzák a vegyi szennyeződések maximális tartalmát, a botanikai tisztaság szintjeit, a nedvességtartalom szintjeit, vagy a kötelezően feltüntetendő adatokat helyettesítő adatokat, hogy hozzáigazítsa a mellékleteket a tudományos és technológiai fejlődéshez, és hogy átmeneti intézkedéseket fogadjon el. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(38)

A tervezett felhasználások jegyzékén eszközölt frissítések elfogadásához a hatékonyság érdekében le kell rövidíteni az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás során alkalmazott rendes határidőket. Amennyiben a rendkívüli sürgősségre tekintettel az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidők nem tarthatók be, a Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (6) bekezdésében meghatározott sürgősségi eljárás alkalmazására azon anyagok listájának módosításához, amelyek forgalomba hozatala vagy takarmányozás céljára történő felhasználása korlátozott vagy tiltott.

(39)

Az 1831/2003/EK rendelet 16. cikke a takarmány-adalékanyagok és előkeverékek címkézéséről és csomagolásáról rendelkezik. Különösen az előkeverékekre vonatkozó szabályok végrehajtása okozott gyakorlati problémákat az ágazat és a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára. Az előkeverékek következetesebb címkézése érdekében módosítani kell ezt a cikket,

a)

a 90/167/EGK irányelv;

b)

a 2002/32/EK irányelv;

c)

az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 21-i 999/2001/EK rendelete az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról (22);

d)

az Európai Parlament és a Tanács 2002. október 3-i 1774/2002/EK rendelete a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról (23);

e)

az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról (24);

f)

az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1830/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított szervezetek nyomon követhetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomon követhetőségéről (25);

g)

az 1831/2003/EK rendelet; és

h)

a Tanács 2007. június 28-i 834/2007/EK rendelete az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről (26).

a)

a „takarmány”, „takarmányipari vállalkozás” és „forgalomba hozatal” fogalmak meghatározása a 178/2002/EK rendelet szerint;

b)

a „takarmány-adalékanyag”, „előkeverék”, „technológiai segédanyag” és a „napi adag” fogalmak meghatározása az 1831/2003/EK rendelet szerint; és

c)

a „létesítmény” és „hatáskörrel rendelkező hatóság” fogalmak meghatározása a 183/2005/EK rendelet szerint alkalmazandó.

a)

„takarmányipari vállalkozó”: az a természetes vagy jogi személy, aki az általa ellenőrzött takarmányipari vállalkozáson belül felelős az e rendeletben megállapított követelmények betartásáért;

b)

„szájon át történő takarmányozás”: a takarmány bejutása az állat gyomor-bél traktusába a szájon keresztül azzal a céllal, hogy biztosítsák az állat táplálkozási szükségletét és/vagy hogy fenntartsák az egészséges állatok termelékenységét;

c)

„élelmiszer-termelés céljából tartott állat”: olyan állat, amelyet emberi fogyasztásra szánt élelmiszer előállítása céljából takarmányoznak, tenyésztenek vagy tartanak, ideértve azokat az állatokat is, amelyeket ugyan nem használnak emberi fogyasztásra, de a Közösségben általában emberi fogyasztásra használt fajhoz tartoznak;

d)

„nem élelmiszer-termelés céljából tartott állat”: takarmányozott, tenyésztett vagy tartott, nem emberi fogyasztásra szánt állat, mint például a prémes állatok, a kedvtelésből tartott állatok, a laboratóriumban, állatkertben vagy cirkuszban tartott állatok;

e)

„prémes állat”: a prémjéért takarmányozott, tenyésztett vagy tartott, nem emberi fogyasztásra szánt, nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatok;

f)

„kedvtelésből tartott állat”: takarmányozott, tenyésztett vagy tartott, nem élelmiszer-termelés céljából tartott állat, amely olyan fajhoz tartozik, amelyet a Közösségben általában nem használnak emberi fogyasztásra;

g)

„takarmány-alapanyagok”: olyan természetes állapotú, friss vagy tartósított, növényi vagy állati eredetű termékek, amelyek elsődleges rendeltetése az állatok táplálkozási szükségleteinek fedezése, illetve az ilyen termékek ipari feldolgozásából származó termékek, valamint olyan szerves vagy szervetlen anyagok, adalékanyagokkal vagy azok nélkül, amelyeket akár magukban, akár feldolgozás után állatok etetéséhez vagy összetett takarmányok előállításához vagy előkeverékek vivőanyagaként szándékoznak felhasználni;

h)

„összetett takarmány”: legalább két takarmány-alapanyag keveréke, adalékanyagokkal vagy azok nélkül, amelyet állatok etetésére használnak teljes értékű vagy kiegészítő takarmány formájában;

i)

„teljes értékű takarmány”: olyan összetett takarmány, amely összetételénél fogva napi adagként elegendő;

j)

„kiegészítő takarmány”: olyan összetett takarmány, amely nagy mennyiségben tartalmaz bizonyos anyagokat, de amely összetételénél fogva kizárólag más takarmánnyal együtt kombinálva elegendő napi adagként;

k)

„ásványi takarmány”: olyan kiegészítő takarmány, amely legalább 40 % nyers hamut tartalmaz;

l)

„tejpótló takarmány”: olyan összetett takarmány, amely szárazon vagy meghatározott folyadékmennyiségben feloldva fiatal állatok táplálására szolgál a kolosztrum utáni anyatej kiegészítéseként vagy pótlására, illetve amellyel olyan fiatal állatokat táplálnak, mint például vágásra szánt borjak, bárányok és kecskegidák;

m)

„vivőanyag”: olyan saját technológiai hatás nélküli anyag, amelyet takarmány-adalékanyagok oldására, hígítására, diszpergálására vagy egyéb fizikai módosítására használnak annak érdekében, hogy technológiai funkciójuk megváltoztatása nélkül megkönnyítsék azok kezelését, alkalmazását vagy használatát;

n)

„különleges táplálkozási cél”: azon állatok különleges táplálkozási igényei kielégítésének a célja, amelyeknél az emésztés, felszívódás vagy anyagcsere folyamata ideiglenesen vagy visszafordíthatatlanul károsodott vagy károsodhat, és ezért javukra válik, ha állapotuknak megfelelő takarmányt fogyasztanak;

o)

„különleges táplálkozási célokra szánt takarmány”: olyan takarmány, amely speciális összetétele vagy különleges előállítási eljárása folytán különleges táplálkozási célt elégít ki, és ennek köszönhetően világosan megkülönböztethető az általános fogyasztásra használt takarmánytól. A különleges táplálkozási célokra szánt takarmány nem foglalja magában a 90/167/EGK irányelv szerinti gyógyszeres takarmányokat;

p)

„szennyezett anyag”: olyan takarmány, amely a 2002/32/EK irányelv szerint megengedett szintet meghaladó mértékben tartalmaz nemkívánatos anyagokat;

q)

„minimális eltarthatósági idő”: az az időtartam, amelynek során a címkézésért felelős személy garantálja, hogy a termék megfelelő tárolási körülmények mellett a megadott jellemzőit megőrzi; csak egy, a takarmány egészére vonatkozó minimális eltarthatósági idő adható meg, amelyet a takarmány minden egyes összetevőjének minimális eltarthatósági ideje alapján állapítanak meg;

r)

„tétel”: beazonosítható mennyiségű takarmány, amely közös jellemzőkkel rendelkezik, úgymint eredet, fajta, a csomagolás típusa, csomagoló, feladó, címkézés, valamint az előállítási folyamatok esetében az egyetlen üzemben egységes előállítási paraméterek felhasználásával előállított termelési egység vagy – amennyiben azokat egymás után folyamatosan állítják elő és együtt tárolják – több ilyen egység;

s)

„címkézés”: bármilyen szöveg, adat, védjegy, márkanév, ábra vagy jelzés egy takarmányhoz történő rendelése, beleértve a hirdetési célokat is, ezeknek az információknak a takarmányra vonatkozó vagy azt kísérő bármilyen eszközön, mint például csomagoláson, tartályon, feliraton, címkén, okmányon, gyűrűn, galléron vagy az interneten való feltüntetése által;

t)

„címke”: a takarmány csomagolására vagy tartályára írt, nyomtatott, előnyomott, rábélyegzett, préselt vagy rányomott, illetve ahhoz hozzáerősített függőcímke, márkanév, védjegy, képi vagy egyéb leírás;

u)

„kiszerelés”: a takarmányok alakja, megjelenése, csomagolása és csomagolóanyagai, azok elrendezési módja, vagy a környezet, amelyben a takarmányt bemutatják.

a)

biztonságos;

b)

nincs közvetlen káros környezeti vagy állatjóléti hatása.

a)

a takarmány romlatlan, valódi, hamisítatlan, a célnak megfelelő és forgalomképes minőségű;

b)

a takarmányt az ebben a rendeletben és a vonatkozó közösségi jogszabályokban meghatározott rendelkezéseknek megfelelően címkézték, csomagolták és szerelték ki.

a)

a takarmány tervezett felhasználását és jellemzőit illetően, különös tekintettel a takarmány jellegére, előállításának vagy termelésének módszerére, tulajdonságaira, összetételére, mennyiségére, eltarthatóságára, valamint azokra az állatfajokra vagy -kategóriákra, amelyek etetésére szánták;

b)

olyan hatásoknak és jellemzőknek a takarmánynak való tulajdonításával, amelyekkel a takarmány nem rendelkezik, vagy annak a sugallásával, hogy a takarmánynak különleges jellemzői vannak, miközben minden hasonló takarmány is rendelkezik ilyen jellemzőkkel; vagy

c)

a címkézés közösségi jegyzéknek, valamint a 24. és 25. cikkben említett közösségi kódexeknek való megfelelése terén.

a)

az állítás tárgyilagos, a hatáskörrel rendelkező hatóságok által ellenőrizhető és érthető a takarmány felhasználója számára; valamint

b)

a címkézésért felelős személy a hatáskörrel rendelkező hatóság kérésére az állítást – vagy nyilvánosan elérhető tudományos bizonyítékra, vagy dokumentált vállalati kutatásra hivatkozással – tudományosan alá tudja támasztani. Az állítások tudományos alátámasztásának elérhetőnek kell lennie a takarmány forgalomba hozatalának időpontjában. A vevőknek joguk van a hatáskörrel rendelkező hatóság figyelmét felhívni az állítás helytállóságával kapcsolatos kétségeikre. Amennyiben az állítást nem találják kellően megalapozottnak, a címkézést a 11. cikk alkalmazásában ezen állítás tekintetében megtévesztőnek kell tekinteni. Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóságnak kétségei vannak az érintett állítás tudományos megalapozottságát illetően, akkor a hatáskörrel rendelkező hatóság a kérdést a Bizottság elé terjesztheti. A Bizottság a 28. cikk (2) bekezdésében meghatározott tanácsadó bizottsági eljárással összhangban határozatot fogadhat el, adott esetben a Hatóság véleményének beszerzését követően.

a)

segítségével megelőzhető, kezelhető vagy gyógyítható valamilyen betegség, az 1831/2003/EK rendelet szerint engedélyezett kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok kivételével; ez a pont azonban nem alkalmazható a táplálási egyensúly felborulására vonatkozó állításokra, amennyiben ahhoz nem társítanak kóros tünetet;

b)

a tervezett felhasználások 9. cikkben említett jegyzékében felsorolt különleges táplálkozási célt szolgál, kivéve, ha megfelel az abban foglalt követelményeknek.

a)

a takarmány fajtája: „takarmány-alapanyag”, „teljes értékű takarmány”, „kiegészítő takarmány”, értelemszerűen;

b)

a címkézésért felelős takarmányipari vállalkozó neve vagy vállalkozásának neve és címe;

c)

a címkézésért felelős személy létesítményének az 1774/2002/EK rendelet 13. cikkével – az 1774/2002/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint engedélyezett létesítmények esetében –, vagy az 1774/2002/EK rendelet 17. cikkével, vagy a 183/2005/EK rendelet 10. cikkével összhangban kiadott engedélyezési száma, amennyiben van ilyen. Ha a címkézésért felelős személy több engedélyezési számmal rendelkezik, akkor a 183/2005/EK rendelet szerint megadott engedélyezési számot használja;

d)

a tétel hivatkozási száma;

e)

szilárd termékek esetében tömegegységben, folyékony termékek esetében pedig tömeg- vagy térfogategységben kifejezett nettó mennyiség;

f)

a takarmány-adalékanyagok listája értelemszerűen a VI. vagy VII. melléklet 1. fejezetével összhangban az „Adalékanyagok” címszó után, a szóban forgó takarmány-adalékanyagot engedélyező jogszabályban meghatározott címkézési előírások sérelme nélkül;

g)

nedvességtartalom az I. melléklet 6. pontjával összhangban.

a)

a takarmány-alapanyag elnevezése; a megnevezést a 24. cikk (5) bekezdésének megfelelően kell használni;

b)

az adott kategória kapcsán az V. mellékletben megadott, kötelezően feltüntetendő adatok; a kötelezően feltüntetendő adatok a 24. cikkben említett közösségi jegyzékben meghatározott adatokkal helyettesíthetők.

a)

azon állatfajok vagy -kategóriák, amelyek takarmányozására a takarmány-alapanyagot szánták, amennyiben az érintett adalékanyagokat nem minden állatfaj esetében engedélyezték, vagy egyes fajok esetében felső határértékekkel engedélyezték;

b)

útmutató a megfelelő használathoz, a II. melléklet 4. pontjával összhangban, amely megállapítja az érintett adalékanyag-tartalom maximális szintjét;

c)

a technológiai adalékanyagok kivételével az adalékanyagok minimális eltarthatósági ideje.

a)

azon állatfajok vagy -kategóriák, amelyek takarmányozására az összetett takarmányt szánták;

b)

útmutató a rendeltetésszerű használathoz, a takarmány felhasználási céljának megjelölésével; ezen útmutató, amennyiben alkalmazandó, összhangban van a II. melléklet 4. pontjával;

c)

amennyiben nem a gyártó felel a címkézésért, az alábbi információkat kell feltüntetni:

d)

a minimális eltarthatósági idő feltüntetése az alábbi követelményeknek megfelelően:

Ha a gyártás időpontja is szerepel a címkén, a minimális eltarthatósági időt jelző dátumokat a következő módon is meg lehet adni: „a gyártást követő …-ig (napban vagy hónapban kifejezett időszak)”;

e)

azon takarmány-alapanyagok felsorolása, amelyekből a takarmány áll, az „összetétel” címszó után, minden egyes takarmány-alapanyag nevét a 16. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban megadva, az összetett takarmány nedvességtartalma alapján kiszámított tömegük szerinti csökkenő sorrendben; a felsorolásban a tömegszázalékot is fel lehet tüntetni;

f)

a VI. vagy VII. melléklet II. fejezetében előírt kötelezően feltüntetendő adatok, értelemszerűen.

a)

amennyiben egy takarmány-alapanyag jelenlétét a címkén szavakkal, képekkel vagy ábrákkal kiemelik, az alapanyag elnevezését és tömegszázalékát fel kell tüntetni;

b)

amennyiben az élelmiszer-termelés céljából tartott állatoknak szánt összetett takarmány alapanyagainak tömegszázalékát nem tüntetik fel a címkézés során, a címkézésért felelős személy a 2004/48/EK irányelv sérelme nélkül kérésre +/– 15 %-os pontossággal a vevő rendelkezésére bocsátja a mennyiségi összetételi adatokat a takarmány-receptúrának megfelelően;

c)

a nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatoknak – kivéve a prémes állatokat – szánt összetett takarmány esetében, a takarmány-alapanyag konkrét megnevezése helyett fel lehet tüntetni annak a kategóriának a nevét, amelybe a takarmány-alapanyag tartozik.

a)

a kizárólag a különleges táplálkozási célokra szánt takarmány esetében használható „diétás” minősítés, a 15. cikk a) pontjában meghatározott takarmány-megnevezés után;

b)

az egyes tervezett felhasználásokra vonatkozó, a tervezett felhasználások 9. cikkben említett jegyzékének 1–6. oszlopában felsorolt adatok;

c)

annak feltüntetése, hogy a takarmánnyal való etetés vagy a használati idő meghosszabbítása előtt ki kell kérni takarmányozási szakértő vagy állatorvos véleményét.

a)

az eledelben található takarmány-adalékanyagok;

b)

az eledelben található azon takarmány-alapanyagok, amelyeknek csak a kategóriáját tüntetik fel a 17. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerint.

a)

takarmány-alapanyagok;

b)

kizárólag szemtermés vagy egész gyümölcs összekeverésével nyert összetett takarmány;

c)

az összetett takarmányok előállítói közötti szállítások;

d)

az előállítótól közvetlenül a takarmány-felhasználónak leszállított összetett takarmány;

e)

az összetett takarmány előállítóitól a csomagolóüzemekig történő szállítások;

f)

az összetett takarmány 50 kg-ot meg nem haladó, a végső felhasználónak szánt olyan mennyiségei, amelyeket közvetlenül egy lezárt csomagból vagy tartályból vettek ki;

g)

tömbök vagy nyalósók.

a)

elnevezés;

b)

azonosító szám;

c)

a takarmány-alapanyag leírása, beleértve adott esetben a gyártási eljárásról szóló információt is;

d)

a 16. cikk (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában kötelezően feltüntetendő adatokat helyettesítő adatok;

e)

az említett eljárások és technikai kifejezések fogalommeghatározásait magában foglaló szószedet.

a)

más érdekeltekkel, mint például a takarmány-felhasználókkal konzultálva;

b)

a tagállamok a hatáskörrel rendelkező hatóságaival, illetve szükség esetén a Hatósággal folytatott együttműködésben;

c)

a Hatóság által kiadott szakvéleményekből, valamint a tudományos vagy technológiai ismeretek fejlődéséből leszűrt megfelelő tapasztalatok figyelembevételével.

a)

azokat az (1) bekezdésnek megfelelően dolgozták ki;

b)

tartalmuk az érintett ágazatok számára a Közösség egészében megvalósítható; valamint

c)

alkalmasak a rendeletben kitűzött célok elérésére.

1.

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

2.

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott információk mellett a III. mellékletben meghatározott funkcionális csoportba tartozó takarmány-adalékanyag vagy adalékanyagot tartalmazó előkeverék csomagolásán vagy tartályán jól látható, tisztán olvasható és letörölhetetlen formában fel kell tüntetni az említett mellékletben jelzett információkat.”;

3.

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Az előkeverékek esetében az »előkeverék« szónak szerepelnie kell a címkén. A vivőanyagokat – amennyiben azok takarmány-alapanyagok – a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, 2009. július 13-i 767/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) 17. cikk (1) bekezdése e) pontjának megfelelően kell feltüntetni, és amennyiben vizet használnak vivőanyagként, fel kell tüntetni az előkeverék nedvességtartalmát. Minden előkeverék esetében csak egyetlen minimális eltarthatósági idő tüntethető fel; ezt a minimális eltarthatósági időt az egyes összetevők minimális eltarthatósági ideje alapján kell megállapítani.