31.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 200/46

(1)

A Szerződés harmadik részének IV. címe megteremti a jogalapot arra, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén közösségi jogszabályokat fogadjanak el.

(2)

A tagállamok és harmadik országok között polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést hagyományosan a tagállamok és harmadik országok közötti megállapodások szabályozzák. Az ilyen megállapodások, amelyekből igen sok létezik, gyakran különleges kapcsolatra utalnak egy tagállam és egy harmadik állam között, és céljuk, hogy megfelelő jogi keretet biztosítsanak az érintett felek sajátos igényeinek kielégítéséhez.

(3)

A Szerződés 307. cikke előírja a tagállamok számára, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket minden olyan összeegyeztethetetlenség kiküszöbölése érdekében, amely a közösségi vívmányok és a tagállamok és harmadik országok között létrejött nemzetközi megállapodások között fennáll. Ennek során szükség lehet az ilyen megállapodások újratárgyalására.

(4)

Annak érdekében, hogy a megfelelő jogi keret biztosított legyen az adott tagállamnak egy harmadik országgal fennálló kapcsolatait érintő különleges igények kielégítéséhez, nyilvánvalóan szükségessé válhat továbbá, hogy a polgári igazságügynek a Szerződés harmadik része IV. címének alkalmazási körébe tartozó területein új megállapodásokat kössenek harmadik országokkal.

(5)

Az új Luganói Egyezmény megkötésével kapcsolatos 2006. február 7-i 1/03. sz. véleményében – az Európai Közösségek Bírósága megerősítette, hogy a Közösség kizárólagos hatáskört szerzett arra vonatkozóan, hogy harmadik országokkal a Luganói Egyezményhez hasonló nemzetközi megállapodásokat kössön a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletben (Brüsszel I.) (2) meghatározott, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtására vonatkozó szabályokat érintő kérdésekben.

(6)

A Szerződés 300. cikkének megfelelően a Közösség és valamely harmadik ország közötti, a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket érintő megállapodások megkötése a Közösség feladata.

(7)

A Szerződés 10. cikke előírja a tagállamok számára, hogy segítsék elő a Közösség feladatainak teljesítését, valamint hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását. A lojális együttműködés kötelezettsége általános érvényű, nem pedig annak függvénye, hogy a Közösség hatásköre kizárólagos vagy sem.

(8)

Tekintettel a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó, egyes polgári igazságügyi kérdésekről szóló, harmadik országokkal létrejött megállapodásokra, koherens és átlátható eljárást kell létrehozni, amely felhatalmazza a tagállamokat a fennálló megállapodások módosítására, illetve új megállapodásokról tárgyalások folytatására és azok megkötésére, különösen, ha maga a Közösség nem jelezte, hogy gyakorolni kívánja a megállapodás megkötésére vonatkozó külső hatáskörét, egy már meglévő tárgyalási mandátum vagy tervbe vett tárgyalási mandátum útján. Ez az eljárás sem a Közösség kizárólagos hatáskörét, sem pedig a Szerződés 300. és 307. cikkének rendelkezéseit nem sérti. Kivételes intézkedésnek kell tekinteni, és mind hatályát, mind időtartamát korlátozni kell.

(9)

E rendelet nem alkalmazandó, amennyiben a Közösség azonos tárgykörben már kötött megállapodást az adott harmadik országgal vagy harmadik országokkal. Két megállapodás csak akkor és csak olyan mértékben tekinthető ugyanarra a tárgyra vonatkozónak, amennyiben lényegileg ugyanazokat a konkrét jogi kérdéseket szabályozzák. Nem tekinthetők azonos tárgykörre vonatkozónak azok a rendelkezések, amelyek az ilyen kérdésekben való együttműködés általános szándékának egyszerű kinyilvánítását tartalmazzák.

(10)

A már meglévő közösségi jogi aktusokban említett egyes regionális megállapodásoknak is e rendelet hatálya alá kell tartozniuk.

(11)

Annak érdekében, hogy a tagállamok által tervezett megállapodások ne fosszák meg hatásaitól a közösségi jogot, és ne ássák alá a közösségi joggal létrehozott rendszer megfelelő működését, vagy Közösségnek a Közösség által meghatározott külkapcsolati politikáját, az érintett tagállamoknak felhatalmazás megszerzése céljából értesíteniük kell a Bizottságot azon szándékukról, hogy valamely megállapodásról hivatalos tárgyalásokat kívánnak kezdeni vagy folytatni, vagy megállapodást kívánnak kötni. Ezt a bejelentést levélben vagy elektronikus úton kell megtenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell az összes olyan vonatkozó információt és dokumentációt, amelyek alapján a Bizottság értékelni tudja, hogy a tárgyalások kimenetele várhatóan milyen módon hat a közösségi jogra.

(12)

Értékelni kell, hogy megfelelő közösségi érdek fűződik-e a Közösség és az érintett harmadik ország közötti kétoldalú megállapodás megkötéséhez, vagy adott esetben a tagállam és a harmadik ország között már fennálló kétoldalú megállapodás közösségi megállapodással történő felváltásához. E célból minden tagállamot tájékoztatni kell a Bizottsághoz beérkezett, valamely tagállam által tervezett megállapodásról szóló összes bejelentésről annak érdekében, hogy kifejezhessék érdeklődésüket a bejelentő tagállam kezdeményezéséhez történő csatlakozás iránt. Amennyiben az információk megosztása nyomán kellő közösségi érdek mutatkozik, a Bizottságnak meg kell vizsgálni a Közösség és az érintett harmadik ország közötti megállapodás megkötésére vonatkozó tárgyalási megbízás indítványozását.

(13)

Ha a Bizottság további tájékoztatást kér a tagállamtól annak felmérése céljából, hogy az adott tagállamot felhatalmazhatja-e a harmadik országgal történő tárgyalások megkezdésére, ez a kérés nem befolyásolhatja azt a határidőt, amelyen belül a Bizottságnak indokolással ellátott határozatot kell hoznia a tagállam tárgyalások megkezdésére irányuló kérelméről.

(14)

A hivatalos tárgyalások megkezdésére irányuló felhatalmazás esetén, ha szükséges, a Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani, hogy tárgyalási iránymutatásokat javasoljon, illetve bizonyos záradékoknak a tervezett megállapodásba való beépítését kérjen. A tárgyalások különböző szakaszaiban folyamatosan, teljeskörűen tájékoztatni kell a Bizottságot annyiban, amennyiben e rendelet hatálya alá tartozó ügyekről esik szó, és lehetővé kell tenni számára az említett ügyekkel kapcsolatban a tárgyalásokon megfigyelőként való részvételt.

(15)

A harmadik országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó szándékukról való értesítés során a tagállamok csak azon elemekről tájékoztatják a Bizottságot, amelyek a Bizottság által elvégzendő értékelés szempontjából relevánsak. A Bizottság általi felhatalmazás és az esetleges tárgyalási iránymutatások, vagy adott esetben a Bizottság általi elutasítás kizárólag az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozhat.

(16)

Minden tagállamot tájékoztatni kell a tervezett vagy megtárgyalt megállapodásokról szóló, a Bizottsághoz beérkező összes bejelentésről, valamint a Bizottság e rendelet értelmében hozott indokolással ellátott összes határozatáról. E tájékoztatásnak azonban maradéktalanul meg kell felelnie az esetleges titoktartási követelményeknek.

(17)

Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a bizalmasnak minősített információkat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) összhangban kezelje.

(18)

Ha a Bizottság értékelése alapján nem kíván felhatalmazást adni a hivatalos tárgyalások megkezdésére vagy a megtárgyalt megállapodás megkötésére, indokolással ellátott határozatának meghozatala előtt véleményt kell nyilvánítania az érintett tagállam számára. Megtárgyalt megállapodás megkötésére vonatkozó felhatalmazás megtagadása esetén a véleményt az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is be kell nyújtani.

(19)

Annak biztosítása érdekében, hogy a megtárgyalt megállapodás ne akadályozza a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén folytatott közösségi külpolitika végrehajtását, a megállapodásokban a Közösség vagy a Közösség és tagállamai és az érintett harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás esetén a megállapodás teljes vagy részleges felmondásáról vagy a vonatkozó előírásoknak az azonos tárgyú későbbi megállapodás megfelelő előírásaival való közvetlen helyettesítéséről is rendelkezni kell.

(20)

Átmeneti intézkedésekről is rendelkezni kell az olyan helyzetekre, amikor egy tagállam a rendelet hatálybalépésének időpontjában már tárgyalásokat folytat egy harmadik országgal, vagy pedig már le is zárta e tárgyalásokat, de a megállapodást még nem ismerte el magára nézve kötelező erejűnek.

(21)

Annak érdekében, hogy e rendelet alkalmazásával kapcsolatban megfelelő mennyiségű tapasztalat halmozódjék fel, az alkalmazásra vonatkozó jelentését a Bizottság legkorábban nyolc évvel e rendelet elfogadása után terjeszti elő. E jelentésben, előjogaival élve, a Bizottság megerősíti e rendelet ideiglenes jellegét, vagy megvizsgálja, hogy e rendeletet új, azonos tárgykörű vagy a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó bizonyos ügyeket is tartalmazó, más közösségi eszközök irányította rendelettel kell-e felváltani.

(22)

Ha a Bizottság által benyújtott jelentés megerősíti e rendelet ideiglenes jellegét, a tagállamoknak e jelentés benyújtását követően is módjukban áll értesíteni a Bizottságot a már folyó vagy bejelentett tárgyalásokról, a hivatalos tárgyalások megkezdésére való felhatalmazás megszerzése szándékával.

(23)

A Szerződés 5. cikkében foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a célja eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország bejelentették, hogy részt kívánnak venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(25)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

egy tagállam és egy harmadik ország között létrejött kétoldalú megállapodás;

b)

a 2201/2003/EK rendelet 59. cikke (2) bekezdésének a) pontjában – a rendelet 59. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 59. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül – és a 4/2009/EK rendelet 69. cikkének (3) bekezdésében említett regionális megállapodások.

a)

az adott tagállam rendelkezésre bocsátott olyan információkat, amelyekből kitűnik, hogy – a tagállam és az érintett harmadik ország közötti gazdasági, földrajzi, kulturális történelmi, társadalmi vagy politikai kapcsolatoknak tulajdoníthatóan – konkrét érdeke fűződik ahhoz, hogy megállapodást kössön;

b)

a tagállam által nyújtott tájékoztatás alapján a tervezett megállapodás megkötése a közösségi jogot nem fosztja meg hatásaitól, és nem ássa alá a közösségi jog szabályai révén létrehozott rendszer megfelelő működését; és

c)

a tervezett megállapodás nem sérti a Közösség külkapcsolati politikájának a Közösség által meghatározott tárgyát és célját.

a)

a megállapodás teljes vagy részleges felmondásáról az egyrészről az Európai Közösség vagy a Közösség és tagállamai és másrészről ugyanezen harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás megkötése esetén; vagy

b)

a vonatkozó rendelkezéseknek az azonos tárgyú későbbi megállapodás megfelelő rendelkezéseivel való közvetlen helyettesítéséről az Európai Közösség vagy a Közösség és tagállamai és ugyanezen harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás megkötése esetén.

a)

megfelel-e a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett feltételnek;

b)

megfelel-e a 4. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett feltételnek, amennyiben az említett feltétellel összefüggő új, kivételes körülményekről van szó; továbbá

c)

megfelel-e az 5. cikk (2) bekezdésében említett követelménynek.

a)

megerősíti, hogy e rendeletnek hatályát kell vesztenie a 14. cikk (1) bekezdése értelmében meghatározott időpontban; vagy

b)

javasolja, hogy azon időponttól kezdődően e rendelet helyébe új rendelet lépjen.