25.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 163/1

(1)

A személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17-i 98/18/EK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Mivel további módosításokra van szükség, az áttekinthetőség érdekében az irányelvet át kell dolgozni.

(2)

A közös közlekedéspolitika keretében intézkedéseket kell elfogadni a tengeri közlekedés biztonságának növelése érdekében.

(3)

A Közösség komolyan aggasztónak találja a személyhajókkal történt baleseteket, amelyek számos emberéletet követeltek. A személyhajókat és a nagysebességű utasszállító vízi járműveket a Közösség területén igénybevevő személyeknek joguk van arra, hogy a fedélzeten a biztonság megfelelő szintjét várják el és arra számítsanak.

(4)

Ezen irányelv nem vonatkozik a munkafelszerelésekre és az egyéni védőeszközökre, mert a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvet (5) és az egyes vonatkozó irányelvek mindenkori rendelkezéseit kell alkalmazni a belföldi úton közlekedő személyhajókon munkát végző személyek ilyen felszereléseinek és védőeszközeinek használatára.

(5)

A tagállamok közötti tengeri személyszállításra vonatkozó rendelkezéseket a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról szóló, 1986. december 22-i 4055/86/EGK tanácsi rendelet (6) már liberalizálta. A szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri szállításra (tengeri kabotázs) történő alkalmazását a 3577/92/EGK tanácsi rendelet (7) írta elő.

(6)

A magas szintű biztonság elérése és a kereskedelmi akadályok elhárítása érdekében a személyhajók és a belföldi úton közlekedő vízi járművek számára megfelelő szintű, összehangolt biztonsági követelményeket kell kialakítani. A nemzetközi utakon közlekedő hajókra vonatkozó követelményeket a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) alakítja ki. Olyan eljárásoknak kell rendelkezésre állniuk, amelyekkel az IMO intézkedései igényelhetők annak érdekében, hogy a nemzetközi hajózásra vonatkozó követelményeket összhangba hozzák ezen irányelv követelményeivel.

(7)

Különösen a tengeri személyszállítás belső piaci dimenziójának figyelembevételével a közösségi szintű intézkedés jelenti az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a Közösség egész területén létrejöjjön a hajók biztonságának egységes szintje.

(8)

Az arányosság elvének figyelembevételével az irányelv a megfelelő jogi eszköz, mert keretet biztosít a biztonsági követelményeknek a tagállamok által történő egységes és kötelező alkalmazására, miközben meghagyja minden tagállam jogát a jogrendszeréhez legjobban illeszkedő végrehajtási eszköz kiválasztására.

(9)

A biztonság javítása és a verseny torzulásának elkerülése érdekében a közös biztonsági követelményeket a Közösség területén belül, belföldi úton közlekedő személyhajókra és nagysebességű utasszállító vízi járművekre kell alkalmazni, függetlenül attól, mely állam lobogója alatt hajóznak. Azonban szükséges kizárni a hajók bizonyos kategóriáit, amelyekre nézve ezen irányelv szabályai műszakilag aránytalanul megterhelőek vagy gazdasági szempontból teljesíthetetlenek.

(10)

A személyhajókat különböző kategóriákba kell sorolni attól függően, hogy az általuk hajózott tengerszakasz nagysága és a közlekedés feltételei milyenek. A nagysebességű utasszállító vízi járműveket az IMO által elfogadott, nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzat rendelkezései értelmében kell osztályozni.

(11)

A biztonsági követelmények fő hivatkozási keretét a nemzetközi utakon közlekedő személyhajókra és nagysebességű utasszállító vízi járművekre nemzetközileg megállapított követelményeket magában foglaló, módosított „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (1974. évi módosított SOLAS-egyezmény), valamint az IMO megfelelő határozatai és egyéb olyan szabályozásai képezik, amelyek ezen egyezményt kiegészítik és értelmezik.

(12)

Az új és a meglévő személyhajók különböző osztályai eltérő megközelítést igényelnek a különböző osztályok sajátos igényei és korlátozásai tekintetében az azonos biztonsági szintet garantáló biztonsági követelmények kialakításában. Különbséget kell tenni az új és a meglévő hajók között a betartandó biztonsági követelmények tekintetében, mert amennyiben az új hajókra vonatkozó szabályokat a meglévő hajókra is kiterjesztenék, az olyan nagymérvű strukturális változásokat foglalna magában, amely e meglévő hajókat gazdaságilag életképtelenné tehetné.

(13)

A meglévő hajóknak az ezen irányelvben előírt követelményekhez való hozzáigazításának pénzügyi és műszaki vonatkozásai indokolttá tesznek bizonyos átmeneti időszakokat.

(14)

A nagysebességű utasszállító vízi járművek tervezése, szerkezete és felhasználása lényegesen eltér a hagyományos személyhajókétól, az ilyen vízi járműveknél meg kell követelni, hogy különleges szabályokat tartsanak be.

(15)

Abban az esetben, ha olyan tengerészeti felszerelést szerelnek fel személyhajó fedélzetére, amely megfelel a tengerészeti felszerelésekről szóló, 1996. december 20-i 96/98/EK tanácsi irányelv (8) rendelkezéseinek, az ilyen felszerelést nem kell további vizsgálatoknak alávetni, hiszen az említett irányelv szabványainak és eljárásainak hatálya alá tartozik.

(16)

A ro-ro személyhajókra vonatkozó speciális stabilitási követelményekről szóló, 2003. április 14-i 2003/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) szigorúbb követelményeket vezetett be a Közösség kikötőiből kifutó és oda befutó, nemzetközi úton közlekedő ro-ro személyhajók stabilitására vonatkozóan, és e szigorúbb követelményeket alkalmazni kell a belföldi úton azonos tengeri viszonyok mellett közlekedő meghatározott kategóriájú hajókra is. Amennyiben e stabilitási követelmények nem teljesülnek, akkor a ro-ro személyhajókat használaton kívül kell helyezni meghatározott időtartamú üzemelés után. Tekintetbe véve azon szerkezeti módosításokat, amelyeket el kell végezni a ro-ro személyhajókon annak érdekében, hogy megfeleljenek a meghatározott stabilitási követelményeknek, a szóban forgó követelményeket többéves időszak alatt kell bevezetni, hogy az érintett üzletág számára elegendő idő álljon rendelkezésre a megfeleléshez: e célból a meglévő hajók számára bevezetési ütemtervet kell megállapítani. A bevezetési ütemterv nem érintheti az 1996. február 28-i stockholmi megállapodás mellékleteinek hatálya alá tartozó tengerszakaszokra érvényes, meghatározott stabilitási követelmények végrehajtását.

(17)

Fontos megfelelő intézkedéseket alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a mozgáskorlátozott személyek biztonságosan megközelíthessék a tagállamokban belföldi úton használt utasszállító hajókat és nagysebességű utasszállító vízi járműveket.

(18)

A bizottsági eljárásnak megfelelően a tagállamok további biztonsági követelményeket fogadhatnak el, amennyiben azt a helyi körülmények indokolják, valamint engedélyezhetik egyenértékű követelmények alkalmazását, vagy bizonyos működési feltételek között felmentést adhatnak ezen irányelv rendelkezései alól, vagy kivételesen veszélyes körülmények között védőintézkedéseket hozhatnak.

(19)

A tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) központosította a tengeri közlekedés biztonságára, a hajókról történő szennyezés megelőzésére és a fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó közösségi jogszabályok által létrehozott bizottságok feladatait.

(20)

Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásának szabályairól szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (11) megfelelően kell elfogadni.

(21)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy ezen irányelv bizonyos rendelkezéseit – ideértve annak mellékleteit is – átdolgozza annak érdekében, hogy azok figyelembe vegyék a nemzetközi szinten végbement fejlődést és különösen a nemzetközi egyezmények módosításait. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(22)

Ezen irányelv hatékony végrehajtásának és átültetésének folyamatos figyelemmel kísérése érdekében szemléket kell végezni az új és a meglévő személyhajók és járművek körében. Az ezen irányelvnek való megfelelést a lobogó szerinti állam közigazgatási szerveinek kell igazolniuk vagy az igazolást azok nevében kell kiadni.

(23)

Annak érdekében, hogy ezen irányelvet teljes körben alkalmazzák, a tagállamoknak szankciórendszert kell kialakítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésének esetére, és folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az ezen irányelv rendelkezéseinek való megfelelést, azon rendelkezések alapján, amelyeket a kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzésről szóló, 1995. június 19-i 95/21/EK tanácsi irányelv (12) ír elő.

(24)

Az ezen irányelvbe bevezetett új szövegrészek kizárólag a bizottsági eljárásokat érintik. Ezért a tagállamoknak ezeket nem kell nemzeti jogukba átültetniük.

(25)

Ez az irányelv nem érinti a IV. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

a)

az új személyhajókra;

b)

a 24 méter hosszú és annál hosszabb meglévő személyhajókra;

c)

a nagysebességű utasszállító vízi járművekre.

a)

azon személyhajókra, amelyek:

b)

azokra a nagysebességű utasszállító járművekre, amelyek:

„A. osztály”

olyan személyhajó, amely a B., C. és D. osztályba sorolt hajóktól eltérő belföldi úton közlekedik.

„B. osztály”

olyan, csak belföldi úton közlekedő személyhajó, amely útja során soha nem távolodik el 20 mérföldnél nagyobb távolságra attól a partvonaltól, ahol a közepes dagályszintet figyelembe véve a hajótörést szenvedő utasok partot érhetnek.

„C. osztály”

olyan, csak belföldi úton közlekedő személyhajó, amely olyan tengerszakaszokon hajózik, ahol a 2,5 méter mértékadó hullámmagasság elérésének valószínűsége kisebb mint 10 %, egész éves hajózás esetén egyéves időszakra vonatkoztatva, vagy az év egy meghatározott korlátozott időszakára vonatkoztatva (pl. nyári hajózás), kizárólag az azon időszakban történő hajózás esetében, és amely útja során soha nem távolodik el 15 mérföldnél nagyobb távolságra a menedékhelytől, sem 5 mérföldre attól a partvonaltól, ahol a közepes dagályszintet figyelembe véve a hajótörést szenvedő utasok partot érhetnek.

„D. osztály”

olyan, csak belföldi úton közlekedő személyhajó, amely olyan tengerszakaszokon hajózik, ahol a 1,5 m mértékadó hullámmagasság elérésének valószínűsége kisebb mint 10 %, egész éves hajózás során egyéves időszakra vonatkoztatva, vagy az év egy meghatározott korlátozott időszakára vonatoztatva (pl. nyári hajózás), kizárólag az azon időszakban történő hajózás esetén, és amely útja során soha nem távolodik el 6 mérföldnél nagyobb távolságra a menedékhelytől, sem 3 mérföldre attól a partvonaltól, ahol a közepes dagályszintet figyelembe véve a hajótörést szenvedő utasok partot érhetnek.

a)

összeállítja és szükség esetén frissíti a joghatósága alá tartozó tengerszakaszok jegyzékét, hajóosztályok szerint, az (1) bekezdésben megállapított kritériumok alapján elkülönítve az egész évben hajózható szakaszokat és adott esetben az időszakos hajózási korlátozás alá eső szakaszokat;

b)

közzéteszi a jegyzéket az illetékes tengerészeti hatóság internetes honlapján elérhető nyilvános adatbázisban;

c)

értesíti a Bizottságot az ilyen információk helyéről és a jegyzék módosításáról.

a)

a hajótest építésének és karbantartásának, a fő- és segédgépeknek, a villamos és automatizált berendezéseknek meg kell felelniük azon követelményeknek, amelyeket egy elismert szervezet szabályai, vagy egy közigazgatás által alkalmazott egyenértékű szabályok az adott osztályra meghatároznak a 94/57/EK irányelv 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

b)

az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény IV. fejezetének, ideértve az 1988. évi GMDSS módosításokat, V. és VI. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni;

c)

az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény V. fejezetének 12. szabályában foglalt, a hajófedélzeti navigációs berendezésekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A 96/98/EK irányelv A.1 mellékletében felsorolt és az említett irányelv rendelkezéseinek megfelelő fedélzeti navigációs berendezéseket úgy kell tekinteni, hogy megfelelnek a módosított SOLAS V/12(r) szabályában megfogalmazott típus-jóváhagyási követelményeknek.

a)

általános követelmények:

b)

a merülésvonalra vonatkozó követelmények:

a)

az A. osztályú meglévő személyhajóknak teljes mértékben meg kell felelniük az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény követelményeinek, valamint az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek. Azon szabályok esetében, amelyekre nézve az 1974. évi SOLAS-egyezmény az értelmezést a közigazgatás belátására bízza, a lobogó szerinti állam közigazgatása az ezen irányelv I. mellékletében foglalt értelmezéseket alkalmazza;

b)

a B. osztályú meglévő személyhajóknak meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek;

c)

a C. és D. osztályú meglévő személyhajóknak meg kell felelniük ezen irányelv vonatkozó követelményeinek és a követelményekben nem szereplő esetekben a lobogó szerinti állam közigazgatása által meghatározott szabályoknak; e szabályoknak az I. melléklet II-1. és II-2. fejezetével azonos biztonsági szintet kell nyújtaniuk, miközben figyelembe kell venni az azon tengerszakaszokra vonatkozó sajátos helyi működési feltételeket, amelyeken az említett osztályú hajók közlekednek;

mielőtt a meglévő C. és D. osztályú személyhajók a fogadó államban rendszeres belföldi utakon közlekedhetnének, a lobogó szerinti állam közigazgatása e szabályokkal kapcsolatban beszerzi a fogadó állam hozzájárulását;

d)

amennyiben egy tagállam azon a véleményen van, hogy a fogadó állam közigazgatása által a c) pont alapján meghatározott szabályok indokolatlanok, erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot; a Bizottság lépéseket tesz annak érdekében, hogy a 11. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint határozat szülessen;

e)

a jelentős mértékű javításoknak, átalakításoknak és módosításoknak, valamint az ezekhez kapcsolódó felszereléseknek meg kell felelniük az új hajókra vonatkozóan a (2) bekezdés a) pontjában előírt követelményeknek; azok a meglévő hajón végrehajtott átalakítások, amelyek kizárólag arra irányulnak, hogy egy magasabb biztonsági szintet érjenek el, nem tekintendők jelentős mértékű módosításnak;

f)

az a) pontot – kivéve, ha az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény korábbi időpontokat határoz meg –, továbbá a b) és c) pontot – kivéve, az ezen irányelv I. melléklete korábbi időpontokat határoz meg –, nem kell alkalmazni az alább meghatározott mentességi időpontokig olyan hajókra, amelyek gerincfektetése az alábbi időpontokban történt, illetve amely ezen időpontokban az építés hasonló szakaszában volt:

a)

az 1996. január 1-jén vagy azt követően épített vagy jelentős mértékű javítás, átalakítás vagy módosítás alá vetett nagysebességű utasszállító vízi járműnek meg kell felelnie az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény X. fejezete 3. szabályában megfogalmazott követelményeknek, kivéve, ha

b)

Az 1996. január 1. előtt épített nagysebességű utasszállító vízi járművek, amelyek megfelelnek a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatnak a fenti szabályzat szerinti bizonyítvánnyal folytathatják tevékenységüket.

Az 1996. január 1-je előtt épített nagysebességű utasszállító vízi járművek, amelyek nem felelnek meg a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatnak, nem közlekedhetnek belföldi hajóutakon, hacsak nem közlekedtek már egy tagállamban belföldi úton 1998. június 4-én, amely esetben engedélyt kaphatnak arra, hogy az adott tagállamban tovább folytassák tevékenységüket. E vízi járműveknek meg kell felelniük a DSC Szabályzatnak;

c)

a nagysebességű személyhajó építésének és karbantartásának valamint felszerelésének meg kell felelnie egy elismert szervezet nagysebességű vízi járművekre vonatkozó osztályozási előírásainak, vagy a 94/57/EK irányelv 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően a közigazgatás által alkalmazott megfelelő szabályoknak.

a)

a tagállam késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot döntéséről, valamint megfelelően megindokolja azt;

b)

a Bizottság megvizsgálja, hogy a biztonságot és a környezetet fenyegető komoly veszély miatt hozott átmeneti járulékos intézkedések indokoltak-e;

c)

a 11. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint döntenek arról, hogy az élet- és vagyonbiztonságot, valamint a környezetet fenyegető komoly veszély miatt az adott hajó vagy vízi jármű működésének felfüggesztése, illetve az előírt átmeneti járulékos intézkedések indokoltak-e, és amennyiben nem, az érintett tagállamnak az átmeneti felfüggesztést, illetve az intézkedéseket vissza kell-e vonnia.

a)

a 2. cikk a), b), c), d) és v) pontjában szereplő fogalommeghatározások;

b)

a 12. cikkben említett szemlékre vonatkozó eljárásokkal és iránymutatásokkal kapcsolatos rendelkezések;

c)

az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezményre és a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatra, beleértve annak későbbi módosításait, a 4. cikk (3) bekezdése, a 6. cikk (4) bekezdése, a 12. cikk (3) bekezdése és a 13. cikk (3) bekezdése szerint;

d)

a „nemzetközi egyezményekre” és az IMO-határozatokra történt különleges hivatkozások a 2. cikk g), m) és q) pontjában, a 3. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, a 6. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában, a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontjában és a 13. cikk (3) bekezdésében találhatók.

a)

a nemzetközi egyezmények módosításainak figyelembevétele érdekében, ezen irányelv vonatkozásában;

b)

műszaki előírások javítása céljából, a tapasztalatok figyelembevételével.

a)

üzembe helyezés előtti vizsgálat;

b)

időszakos szemle 12 havonta egyszer; és

c)

alkalmankénti járulékos szemlék.

a)

üzembe helyezés előtti szemle, mielőtt a hajót használatba veszik a fogadó állam belföldi útjain, olyan meglévő hajók számára, amelyek azon tagállam belföldi útjain közlekednek, amelynek lobogója alatt hajózni jogosultak;

b)

időszakos szemle 12 havonta egyszer; és

c)

alkalmankénti járulékos szemlék.

a)

sürgesse az IMO-n belül folyó munkát, amely az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezménynek a közigazgatási szerv szabad belátására bízott kérdéseket magába foglaló II-1, II-2 és III. fejezetei szabályozásának felülvizsgálatára, valamint a szabályzat összehangolt értelmezésére és ez utóbbiak értelemszerű módosításainak elfogadására irányul; és

b)

intézkedéseket fogadjon el a kikötő szerinti államoknak a SOLAS-mentességekkel történő egyetértéséről szóló, 606. MSC körlevél rendelkezései alapjául szolgáló alapelvek kötelező alkalmazásáról.

1.

2.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

8-1.

8-2.

8-3.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

17-1.

17-2.

17-3.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

1.

2.

3.

4.

5.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

6-1.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

1.

2.

3.

4.

5.

5-1.

5-2.

5-3.

6.

7.

8.

8a.

9.

10.

11.

12.

13.

—

minden olyan átalakítás, amely jelentősen megváltoztatja a hajó méreteit,

Példa: hosszabbítás új középrész betoldásával,

—

minden olyan átalakítás, amely jelentősen megváltoztatja a hajó utasbefogadó képességét,

Példa: a járműfedélzet átalakítása utastérré,

—

minden olyan átalakítás, amely jelentősen növeli a hajó élettartamát.

Példa: az utastér felújítása egy teljes fedélzeten.

1.

2.

A hajó hossza a legnagyobb térfelosztási merülésvonal végpontjain húzott függélyek között mért távolság.

3.

A hajó szélessége a legmélyebb térfelosztási merülésvonalon vagy az alatt a bordák külső élei között mért legnagyobb szélesség.

4.

A merülés a főborda síkjában az alapvonaltól a szóban forgó térfelosztási merülésvonalig mért függőleges távolság.

5.

A bruttó hordképesség az a tonnában kifejezett különbség, amely a hajó kijelölt nyári szabadoldaláig, 1,025 sűrűségű vízben való merüléskor jelentkező vízkiszorítása és üres vízkiszorítása között van.

6.

Az üres hajó tömege a hajó vízkiszorítása tonnában kifejezve, a rakomány, tüzelőanyagok, kenőolaj, ballasztvíz, édesvíz, tartályokban lévő ivóvíz, fogyóanyagok, az utasok, a személyzet és azok ingóságai nélkül.

7.

A válaszfalfedélzet a hajó legfelső fedélzete, ameddig a vízmentes keresztirányú válaszfalak felérnek.

8.

A peremvonal az a vonal, amelyet legalább 76 mm-rel a válaszfalfedélzet felső éle alatt húznak meg.

9.

Az elárasztási tényező azt mutatja meg, hogy az adott tér hány százalékát áraszthatja el a víz. A peremvonal fölé nyúló tér térfogatát csak e vonal magasságáig mérik.

10.

A géptér a gerincvonaltól a peremvonalig tart és a fő- és segédüzemi hajtóművek, valamint a hajtóműveket kiszolgáló kazánok elhelyezésére szolgáló tereket határoló legszélső fő vízmentes keresztirányú válaszfalak között helyezkedik el.

11.

Utastérnek nevezzük azokat a tereket, amelyek az utasok elhelyezésére szolgálnak, és amit az utasok használnak, kivéve a poggyászok, a készletek, az élelmiszerek és a posta helyiségeit.

12.

Vízmentesnek minősül a szerkezet szempontjából az, amely képes megakadályozni a víz bármely irányú áthatolását a szerkezeten olyan víznyomásnál, amely felléphet az ép vagy sérült állapotú szerkezet esetén.

13.

Időjárásálló azt jelenti, hogy a víz semmilyen tengeri viszonyok között sem tud behatolni a hajóba.

14.

A ro-ro személyhajó olyan személyhajót jelent, amely ro-ro rakománytérrel vagy a II-2/A/2. Szabályban meghatározott speciális kategóriájú terekkel rendelkezik.

1.

2.

Kormányberendezést hajtó egység:

3.

A szükség-kormányberendezés olyan berendezés, amely nem a főkormányberendezés része, s a hajó irányításához szükséges abban az esetben, ha a főkormányberendezés a kormányrúd, a kormánynegyed vagy más azonos célt szolgáló alkatrész kivételével nem működik.

4.

Szokványos üzemi és lakhatási feltételek olyan körülmények, amelyek között a hajó egésze, valamint azok a gépi berendezések, ellátó- és segédeszközök, amelyek a meghajtást, a kormányképességet, a biztonságos navigációt, a tűz- és lékesedési biztonságot, a belső és külső hírközlést és a jelzéseket biztosítják, továbbá a menekülés eszközei, a mentőcsónakcsörlők, valamint a lakályosságot biztosító berendezések megfelelő üzemképes állapotban vannak és megfelelően működnek.

5.

Veszélyhelyzet az az állapot, amikor a szokványos üzemi és lakhatási feltételeket biztosító bármelyik berendezés a főáramforrás meghibásodása miatt nincs üzemképes állapotban.

6.

Főáramforrás az az áramforrás, amely villamos energiával látja el a főkapcsolótáblát, amely áramelosztásra szolgál a hajó szokásos üzemi és lakhatási feltételeinek fenntartásához szükséges összes berendezéshez.

7.

Az üzemképtelen hajóállapot az az állapot, amikor az áramellátás hiánya miatt a főüzemi propulzióhajtó berendezés, a kazánok és a segédüzemi berendezések nem működnek.

8.

Főgenerátortér az a tér, ahol a főáramforrás helyezkedik el.

9.

Főkapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a főáramforrás közvetlenül lát el, s amely elosztja a villamos energiát a hajó szolgáltatásaihoz.

10.

Vészüzemi kapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a fő energiaellátó rendszer meghibásodása esetén közvetlenül a vészüzemi áramforrás vagy az átmeneti (puffer) vészüzemi áramforrás lát el, és amely elosztja a villamos áramot a hajó vészhelyzeti szolgáltatásaihoz.

11.

Vészüzemi áramforrás olyan villamos áramforrás, amely a főáramforrás meghibásodása esetén táplálja a vészüzemi kapcsolótáblát.

12.

Legnagyobb üzemi előremeneti sebesség az a legnagyobb menetsebesség, amely üzemszerű fenntartására a tengeren legnagyobb tengeri merülés mellett a hajót tervezték.

13.

Legnagyobb hátrameneti sebesség az a sebesség, amelyet a hajó becslés szerint el tud érni a legnagyobb hátrameneti teljesítménnyel a legnagyobb tengeri merülés mellett.

14a.

Gépterek az összes „A.” kategóriájú géptér és minden egyéb olyan tér, amelyben főüzemi gépek, kazánok, tüzelőanyag-egységek, gőzgépek és belsőégésű motorok, generátorok és nagyobb villamos gépezetek, olajtöltő állomások, hűtő-, stabilizáló-, szellőztető- és légkondicionáló gépek vannak, továbbá a hasonló terek és a hozzájuk tartozó aknák.

14b.

„A.” kategóriájú gépterek azok a terek és a hozzájuk tartozó aknák, amelyekben:

15.

Az erőátviteli rendszer az a hidraulikus berendezés, amely energiát szolgáltat a kormányszár forgatásához, és amely magában foglal egy vagy több kormányberendezést hajtó egységet a hozzájuk tartozó vezetékekkel, szerelvényekkel együtt, valamint egy, a kormánylapátot működtető szerkezetet. Az erőátviteli rendszereknek lehetnek közös mechanikus alkotórészei, például a kormányrúd, a kormánynegyed és a kormányszár, illetve egyéb azonos célt szolgáló elemek.

16.

Vezérlőállások azok a terek, ahol a hajó rádiója, fő navigációs berendezései vagy a vészüzemi áramforrás található, illetve ahol a tűzérzékelő és tűzoltó berendezések központja van.

a)

A stabilitási kar görbéje (GZ görbe) alatti terület nem lehet kisebb, mint:

b)

A GZ stabilizálókar legalább 0,20 méter legyen 30 ° vagy annál nagyobb dőlésszög esetén.

c)

A legnagyobb stabilizálókar olyan dőlésszögnél legyen, amely lehetőleg meghaladja a 30 °-ot, de nem kisebb 25 °-nál.

d)

A keresztirányú kezdeti metacentrikus magasság legalább 0,15 méter legyen.

1.

Az egy megadott ponton mért elárasztható hossz a hajó hosszának az a legnagyobb része, amelynek közepe az adott pontban van, és amely az alábbiakban megadott eláraszthatósági feltételek mellett elárasztható anélkül, hogy a hajó a peremvonalnál mélyebbre merülne.

2.

Olyan hajó esetében, amelynek nincs folytonos válaszfalfedélzete, az elárasztható hosszt bármely pontban egy felvett folytonos peremvonalhoz viszonyítva lehet megállapítani, amely a hajó oldalán egy pontban sincs a fedélzet azon szélének felső síkjától 76 mm-nél alacsonyabban, ameddig az érintett válaszfalak és a külhéj vízmentesek.

3.

Ahol a felvett peremvonal észrevehetően azon fedélzet alatt van, ameddig a válaszfalak felérnek, a lobogó szerinti állam közigazgatása korlátozott eltérést engedélyezhet a válaszfalak azon részeinek vízmentességére, amelyek a peremvonal fölött és közvetlenül a magasabb fedélzet alatt helyezkednek el.

1.

Ahol a hajó egy vagy több részében a vízmentes válaszfalakat a válaszfalfedélzetnél magasabban lévő fedélzethez viszik fel, mint a hajó többi részében, és a válaszfalak magasabb kiterjedését kívánatos felhasználni az elárasztható hossz kiszámításánál, külön peremvonalakat alkalmazhatnak a hajó összes ilyen eltérő részére, azzal a feltétellel, hogy:

2.

Egy tér túllépheti a 4. Szabályban előírt meghatározott megengedett hosszúságot, amennyiben mindegyik pár szomszédos tér együttes hossza, amelyekkel a szóban forgó tér határos, nem haladja meg az elárasztható hosszt vagy a megengedett hossz kétszeresét, attól függően, hogy melyik a kisebb.

3.

A fő keresztirányú válaszfalban fülkét lehet kiképezni azzal a feltétellel, hogy a fülke minden része a hajó két oldalának függőleges felületein belül fekszik, továbbá a külhéjtól a hajó szélességének egyötödével megegyező távolságra, a középvonalra derékszögben mérve pedig a legmélyebb térfelosztási merülésvonal szintjén helyezkedik el. A fülke minden részét, amely e határokon kívül fekszik, a 6. bekezdésnek megfelelően lépcsőnek kell tekinteni.

4.

Amennyiben a fő keresztirányú válaszfal fülkézve vagy lépcsőzve van, a térfelosztás meghatározásához egy egyenértékű folytonos válaszfalat kell használni.

5.

Amennyiben egy fő keresztirányú vízmentes tér helyi térfelosztást foglal magában, és a lobogó szerinti állam közigazgatása számára kielégítően bizonyítható, hogy a főtér nem lesz elárasztva egy olyan feltételezett oldalsérülés esetén, amely 3,0 méterre plusz a hajó hosszának 3 %-ára terjed ki, illetve 11,0 méterre vagy a hajó hosszának 10 %-ára terjed ki, attól függően, hogy melyik a kevesebb, akkor arányos engedmény adható e terek tekintetében egyébként megkövetelt megengedett hosszúságra. Ilyen esetben a sértetlen oldalon feltételezett tényleges felhajtóerő nem lehet nagyobb, mint a sérült oldalon feltételezett felhajtóerő.

E bekezdés csak akkor alkalmazható, ha várhatóan nem akadályozza a 8. Szabály betartását.

6.

Egy fő keresztirányú válaszfal akkor lépcsőzetes kialakítású, ha megfelel a következő feltételek valamelyikének:

7.

A 100 méter hosszú vagy annál hosszabb hajók esetében az orrtér mögötti fő keresztirányú válaszfalak egyikét a mellső függélytől olyan távolságban kell elhelyezni, amely nem haladja meg a megengedett hosszt.

8.

Amennyiben két szomszédos keresztirányú főválaszfal vagy a velük egyenértékű sík válaszfalak közötti távolság, illetve a válaszfalak legközelebbi lépcsőzött szakaszán áthaladó keresztirányú síkok közötti távolság kisebb, mint 3,0 méter plusz a hajó hosszának 3 %-a, illetve 11 méter vagy a hajó hosszának 10 %-a, attól függően, hogy melyik a kisebb, akkor csak az egyik válaszfalat tekintik a hajó térfelosztása részének.

9.

Amennyiben az előírt térfelosztási tényező 0,50, két szomszédos tér együttes hossza nem haladhatja meg az elárasztható hosszt.

1.1.

A sérülés nélküli stabilitását úgy kell biztosítani valamennyi üzemi körülmény esetén, hogy a hajó ellen tudjon állni az elárasztható hosszúságon belül elhelyezkedő bármelyik főtérben az elárasztása végső szakaszának.

1.2.

Ahol két szomszédos tért a 7.6.1 Szabálynak megfelelően lépcsőzött válaszfal választ el, akkor a sérülés nélküli stabilitásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon mindkét szomszédos tér elárasztásának.

1.3.

Amennyiben az előírt térfelosztási tényező 0,50, akkor a sérülés nélküli stabilitásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon bármelyik szomszédos tér elárasztásának.

2.1.

Az 1. bekezdés követelményeit olyan számítások alapján kell meghatározni, amelyek megfelelnek a 3., 4. és 6. bekezdésnek, és figyelembe veszik a hajó méreteit és építési jellemzőit, valamint a sérült terek elrendezését és kialakítását. A számítások elkészítésénél azt kell feltételezni, hogy a hajó a stabilitás tekintetében a várható legrosszabb üzemi körülmények között van.

2.2.

Amennyiben az elárasztás sebességének jelentős korlátozása érdekében megfelelő tömörségű fedélzetek, belső válaszfalak vagy hosszirányú válaszfalak beépítését javasolják, akkor a számítások során kellő figyelmet kell fordítani e korlátozásokra.

2.3.

Az elárasztás végső szakaszában és – amennyiben előírt – az egyensúlyi helyzet beállta után a szükséges stabilitást a következőképpen határozzák meg:

2.3.3.

A maradó stabilitási kart a pozitív stabilitási tartományában kell kiszámítani, figyelembe véve a következő billentőnyomatékok közül a legnagyobbat: 1. az egyoldali utastömörüléskor fellépő nyomaték; 2. az összes, teljesen megterhelt, csónakdaruval leeresztett túlélési jármű vízre eresztése esetén az egyik oldalon fellépő nyomaték; 3. szélnyomás okozta nyomaték, az alábbi képlet szerint számítva: azonban a stabilitási kar sosem lehet kisebb 0,10 méternél.

2.4.

Amennyiben jelentős mértékű fokozatos elárasztás következik be, ami a stabilitási kar gyors, 0,04 méteres vagy annál nagyobb csökkenését okozza, a stabilitási kar görbéje a fokozatos elárasztás szögénél végződik, így a 2.3.1. és 2.3.2. bekezdésben említett tartományt és területet eddig a szögig kell mérni.

2.5.

Amennyiben korlátozott mértékű fokozatos elárasztás következik be, és nem akadálytalanul történik, ami a stabilitási kar várhatóan lassú, 0,04 méternél kisebb csökkenését okozza, a görbe megmaradó szakaszát részben megtörik, azt feltételezve, hogy a fokozatosan elárasztott tér kezdettől fogva el volt árasztva.

2.6.

Az elárasztás közbeeső szakaszaiban a legnagyobb stabilitási kar legalább 0,05 méter, a pozitív stabilitási karok tartománya pedig legalább 7 °. Minden esetben azt kell feltételezni, hogy csak egy sérülés keletkezett a hajótesten, és csak egy szabad felszín van.

3.

A sérült stabilitás kiszámítása céljából a következő térfogati és felületelárasztási tényezőket kell számításba venni:

Nagyobb elárasztási tényező feltételezhető azokkal a terekkel kapcsolatban, amelyek a sérült merülésvonal közelében nem foglalnak magukban fontos lakó- vagy géptereket, illetve olyan tereknél, ahol általában nincs jelentős mennyiségű rakomány vagy készlet.

4.

A sérülés feltételezett kiterjedése a következő:

5.

Az aszimmetrikus elárasztás lehetőségét megfelelő intézkedésekkel a minimumra kell csökkenteni. Ahol a nagy dőlésszöget korrigálni kell, az alkalmazott módszernek, amennyiben lehetséges, önműködőnek kell lennie, abban az esetben viszont, ha keresztáramoltatással működő rendszert használnak, annak a válaszfalfedélzetről kell működtethetőnek lennie. A B., C. és D. osztályú új hajók esetében az elárasztást követően, de az egyenesbe hozást megelőzően a legnagyobb dőlésszög nem haladhatja meg a 15 °-ot. Ahol keresztáramoltatással működő rendszert írnak elő, az egyenesbe hozási idő nem haladhatja meg a 15 percet. A hajó parancsnokának az ilyen berendezések kezelésére vonatkozó információkat át kell adni.

6.

A hajó állapotának a sérülést követően, valamint aszimmetrikus elárasztás esetében a kiegyenlítést szolgáló intézkedések meghozatala után a következőnek kell lennie:

7.

A hajó parancsnokának át kell adni azokat az adatokat, amelyek szükségesek a hajó sérülés nélküli stabilitásának fenntartásához mindenféle üzemi körülmény esetén annak érdekében, hogy a hajó a legkedvezőtlenebb sérülésnek is ellen tudjon állni. Abban az esetben, ha keresztáramlási rendszerrel felszerelt hajóról van szó, a hajó parancsnokát tájékoztatni kell azokról a stabilitási feltételekről, amelyeken a dőlési számítások alapulnak, és figyelmeztetni kell arra, hogy a hajó sérülésekor kevésbé kedvező helyzetben túlzott mértékű dőlés következhet be.

8.

A 7. bekezdésben említett adatok, amelyek alapján a parancsnok biztosítani tudja a sérülés nélküli kielégítő stabilitás fenntartását, olyan információkat tartalmaznak, amelyek megadják a hajó gerincvonal feletti súlypontjának (KG) legnagyobb megengedett magasságát, illetve a legkisebb megengedett metacentrikus magasságot (GM) olyan merülés vagy vízkiszorítás mellett, amely bármely üzemi körülmény esetén kielégítő. Az információnak az üzemeltetési korlátozások figyelembevételével tartalmaznia kell a különböző úszáshelyzeteket.

9.

Minden hajónak jól látható merülési mércékkel kell rendelkeznie a hajó orrán és farán. Amennyiben a merülési mércék nehezen leolvasható helyen vannak elhelyezve, illetve bizonyos járatok működési korlátai miatt a merülési mércéket nehéz leolvasni, akkor a hajót megbízható merülésjelző rendszerrel kell ellátni, amellyel meghatározható az orr és a far merülése.

10.

A hajó berakodását követően, de még a kifutás előtt a parancsnoknak meg kell határoznia a hajó úszáshelyzetét és stabilitását, valamint meg kell győződnie arról, hogy a hajó megfelel a vonatkozó szabályok stabilitási kritériumainak, s ezt írásban is rögzíti. A hajó stabilitásának meghatározását mindig számítások alapján kell elvégezni. E célból elektronikus rakodási és stabilitásértékelő számítógép vagy ezzel egyenértékű eszközök használhatók.

11.

A lobogó szerinti állam közigazgatása addig nem mérlegelheti a sérült állapotban fennálló stabilitási követelmények enyhítését, amíg nem bizonyosodott meg arról, hogy a sérülés nélküli metacentrikus magasság, amely szükséges ahhoz, hogy e követelményeknek minden üzemi körülmény esetében megfeleljen, meghaladja a tervezett tevékenységhez szükséges mértéket.

12.

A sérült állapotban fennálló stabilitásra vonatkozó követelmények enyhítése csak kivételes esetekben és azzal a feltétellel engedélyezhető, hogy a lobogó szerinti állam közigazgatása megbizonyosodik arról, hogy a hajónak az adott körülmények között gyakorlatilag és ésszerűen elfogadható méretarányai, felszerelése és egyéb jellemzői a sérülést követő stabilitás szempontjából a lehető legkedvezőbbek.

1.

A B. osztályú meglévő ro-ro személyhajóknak legkésőbb az alábbiakban megadott megfelelőségi határidőt követő első időszakos szemléig során meg kell felelniük a 8. Szabálynak annak az A/Amax értéknek az alapján, amelyet a meglévő ro-ro személyhajók fennmaradási képességének az A.265 (VIII) határozaton alapuló egyszerűsített módszer felhasználásával történő értékelésére szolgáló számítási eljárás mellékletében határoztak meg, s amelyet a Tengerészeti Biztonsági Bizottság dolgozott ki az 1991. júniusi 59. ülésszakán (MSC 574. körlevél):

1.

a 400 vagy több személy szállítására engedélyezett új ro-ro személyhajóknak meg kell felelnie a II-1/B/8. Szabály 2.3. bekezdése rendelkezéseinek, feltételezve a hajó L hosszúságán belül bárhol bekövetkezett sérülést; és

2.

a 400 vagy több személy szállítására engedélyezett meglévő ro-ro személyhajóknak meg kell felelnie az 1. bekezdés követelményeinek legkésőbb a 2.1., 2.2. vagy 2.3. bekezdésben leírt megfelelési határidőt követő első időszakos szemle időpontjáig, attól függően, melyik következik be később:

1.

A hajóba orrteret vagy olyan kollíziós válaszfalat kell beépíteni, amely a válaszfalfedélzetig vízmentes. A válaszfalat a mellső függélytől legalább a hajó hosszúságának 5 %-át kitevő, de legfeljebb 3 métert plusz a hajó hosszúságának 5 %-át kitevő távolságra kell elhelyezni.

2.

Amennyiben a hajó bármelyik, vízvonal alatt elhelyezkedő része a mellső függély elé nyúlik, mint például a bulbaorr, az 1. bekezdésben meghatározott távolságot a következő pontok valamelyikétől mérik:

attól függően, hogy melyik a kisebb távolság.

3.

Amennyiben hosszú orrfelépítményt építenek, az orrteret vagy a kollíziós válaszfalat vízmentesen meg kell hosszabbítani a válaszfalfedélzet feletti következő teljes fedélzetig. A túlnyúló részt úgy kell kivitelezni, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy a mellső kapu sérülése vagy leválása esetén kár keletkezzen benne.

4.

A 3. bekezdésben előírt túlnyúló részt nem szükséges közvetlenül az alatta lévő válaszfalra szerelni, amennyiben annak nem minden része az 1. vagy a 2. bekezdésben meghatározott mellső határon túl helyezkedik el.

A B. osztályú meglévő hajókra a következők érvényesek:

5.

Azok a rámpák, amelyek nem felelnek meg a fent említett követelményeknek, nem minősülnek a kollíziós válaszfal túlnyúló részének.

6.

A B. osztályú meglévő hajókon a 3. és 4. bekezdés követelményei a 1998. július 1-jét követő első időszakos szemlétől kezdve alkalmazandók.

7.

A válaszfalfedélzetig vízmentes fartéri válaszfalat és a gépteret a rakterektől és az utasterektől elöl és hátul elválasztó válaszfalakat kell építeni. A fartér válaszfala azonban a válaszfalfedélzet alatt is végződhet, amennyiben ez nem csökkenti a hajó térfelosztásból eredő biztonságát.

8.

A tönkcsöveket minden esetben vízmentes térben kell elhelyezni. A tönkcső tömszelencéje vízmentes tengelyalagútban, vagy a tönkcső terétől elkülönített olyan vízmentes térben helyezkedjen el, amelynek a térfogata elegendő ahhoz, hogy a peremvonal ne kerüljön víz alá, ha a tömszelence sérülése következtében elárasztódna.

1.

Legalább 24 méter hosszú, B., C. és D. osztályú új, B. osztályú meglévő és 2003. január 1-je után gyártott új hajókat kettős fenékkel kell ellátni, amely az orrtér válaszfalától a fartéri válaszfalig terjed, amennyiben az kivitelezhető és összeegyeztethető a hajó szerkezeti felépítésével és rendeltetésszerű használatával.

2.

Ahol a kettős fenék kiépítését előírták, annak magasságának meg kell felelnie egy elismert szervezet előírásainak, a belső feneket pedig a hajó oldaláig kell vezetni úgy, hogy a medersor lekerekítéséig védje a hajófeneket. E védelem akkor kielégítő, ha a koporsólemez külső élének és a medersornak a metszésvonala sehol nem alacsonyabb, mint az a vízszintes sík, amelynek metszéspontját a főbordán egy olyan sugár segítségével lehet meghatározni, amely 25 °-ot zár be, és azt egy olyan ponton metszi, amely a hajó középvonaltól számított félszélességének a felében van.

3.

A rakterek stb. fenékvízszívó berendezéseihez a kettős fenékbe épített kisméretű gyűjtőkutak mélysége nem lehet nagyobb a szükségesnél. A kút mélysége sosem lehet nagyobb, mint a kettős fenék középvonalon mért vastagsága 460 mm-rel csökkentve, és a 2. bekezdésben említett vízszintes sík alá sem nyúlhat. A tengelyalagút vége mögött azonban engedélyezett, hogy a kút a külső fenékig nyúljon. Más gyűjtőkutak esetében (pl. a főmotorok alatt a kenőolaj számára készített akna) a lobogó szerinti állam közigazgatása adhat engedélyt, amennyiben meggyőződött arról, hogy az elrendezés ugyanazt a védelmet biztosítja, mint az e szabálynak megfelelő kettős fenék.

4.

A kettős feneket nem szükséges kisebb méretű, kizárólag folyadék szállítására felhasznált vízmentes terekkel ellátni, amennyiben a lobogó szerinti állam közigazgatásának megítélése szerint ezáltal nem csökken a hajó biztonsága a fenék vagy az oldalak sérülése esetén.

5.

A 10. Szabály 1. bekezdésének sérelme nélkül a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy eltekintsenek a kettős fenéktől a hajónak azon a részén, amelynek térfelosztási tényezője nem haladja meg a 0,5-et, amennyiben úgy ítélik meg, hogy azon a részen a kettős fenék kialakítása nem felelne meg a hajó szerkezeti felépítésének és sajátos üzemeltetésének.

1.

Az előírt mértékű térfelosztás biztosítása érdekében a jóváhagyott térfelosztási merülésnek megfelelő merülésvonalat a hajó oldalainak középvonalán kell meghatározni és megjelölni. Azokon a hajókon, amelyeken különösen utasok elszállásolására és a rakomány szállítására is kialakított terek vannak, amennyiben a hajótulajdonos úgy kívánja, egy vagy több további merülésvonalat határozhatnak és jelölhetnek meg annak érdekében, hogy megfeleljenek annak a térfelosztási merülésnek, amelyet a lobogó szerinti állam közigazgatása az adott üzemi körülmény tekintetében jóváhagyhat.

2.

A meghatározott és megjelölt térfelosztási merülésvonalakat be kell jegyezni a személyhajó biztonsági bizonyítványába, ha pedig csak egy térfelosztási merülésvonal van, C.1 jelöléssel kell ellátni.

Amennyiben egynél több térfelosztási merülésvonalat határoznak meg, az alternatív megoldásokat a C.2, C.3, C.4 stb. jelöléssel látják el. (2).

3.

A merülésvonalaknak megfelelő szabadoldalakat ugyanazon a helyen és ugyanattól a fedélzetvonaltól kell mérni, mint azokat a szabadoldalakat, amelyeket a merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezménynek megfelelően határoztak meg.

4.

A személyhajó biztonsági bizonyítványában egyértelműen jelezni kell a jóváhagyott térfelosztási merülésvonalaknak megfelelő szabadoldalt és azokat az üzemi körülményeket, amelyek alapján azt jóváhagyták.

5.

A térfelosztási merülésvonal jele sosem kerülhet a legmagasabb merülésvonal fölé tengervízben, ahogyan azt a hajó szilárdsága vagy a hatályos nemzetközi egyezmény a merülésvonalakról meghatározza.

6.

A térfelosztási merülésvonal jelének elhelyezésétől függetlenül a hajó sohasem terhelhető meg annyira, hogy a hatályos nemzetközi egyezménynek megfelelően meghatározott, évszaknak és körzetnek megfelelő merülésvonal a víz alá kerüljön.

7.

A hajó sohasem terhelhető meg annyira, hogy az adott útnak és üzemi körülménynek megfelelő térfelosztási merülésvonal a víz alá kerüljön.

1.

Minden vízmentes térfelosztási válaszfalat, legyen az kereszt- vagy hosszirányú, úgy kell megépíteni, hogy biztonságosan ellenálljon annak a legnagyobb vízszintnek megfelelő nyomásnak, amelynek a hajó sérülése esetén ki vannak téve, de legalább a peremvonalat elérő vízoszlop nyomásának. A válaszfalak szerkezeti felépítésének meg kell felelnie egy elismert szervezet előírásainak.

2.1.

A válaszfalak lépcsőinek és bemélyedéseinek vízmentesnek és olyan szilárdnak kell lenniük, mint a hozzájuk tartozó válaszfal.

2.2.

Amennyiben bordák vagy fedélzeti gerendák haladnak keresztül a vízmentes fedélzeten vagy válaszfalakon, a fedélzetet vagy válaszfalat szerkezetileg vízmentesen kell megépíteni fa vagy cement felhasználása nélkül.

3.

Nem kötelező a főtereket vízzel való feltöltéssel próbálni. Ha a próbát nem vízfeltöltéssel végzik, akkor ahol ez kivitelezhető, vízsugaras próbát kell végezni. A próbát a hajó lehető legnagyobb készültségi foka mellett kell elvégezni. Amennyiben a vízsugaras próba nem valósítható meg, mert az kárt tenne a gépi berendezésekben, a villamos berendezések szigetelésében vagy a hajó felszerelési tárgyaiban, akkor az a hegesztett kötések gondos szemrevételezésével helyettesíthető, amit szükséges esetben olyan eljárásokkal lehet kiegészíteni, mint a festékpenetrációs vizsgálat vagy az ultrahangos repedésvizsgálat, illetve azzal egyenértékű próba. A vízmentes válaszfalak alapos vizsgálatát minden esetben el kell végezni.

4.

Az orrteret, a kettős feneket (ideértve a szekrényes tartóként kivitelezett gerinceket is), a belső burkolatokat a 12. Szabály 1. bekezdése követelményeinek megfelelő vízoszlopnyomással kell ellenőrizni.

5.

A hajó térfelosztásának részét képező, folyadékok tárolására szolgáló tartályok vízmentességét olyan víznyomással kell ellenőrizni, amely a legnagyobb térfelosztási merülésvonalig érő vagy a gerincsor felső éle és a peremvonal közötti távolság kétharmadáig érő vízoszlopnak felel meg, attól függően, hogy melyik a nagyobb, miközben a próba vízszintje mindig legalább 0,9 méterrel a tartály fedele fölött húzódik; amennyiben a vízpróba kivitelezhetetlen, a sűrített levegővel végzett szivárgási próba is elfogadható, amelynek során a tartályokat legfeljebb 0,14 bar légnyomás alá helyezik.

6.

A 4. és 5. bekezdésben említett próbák biztosítják, hogy a térfelosztás szerkezeti részei vízmentesek, viszont nem annak ellenőrzésére szolgálnak, hogy a terek alkalmasak-e folyékony tüzelőanyag tárolására vagy egyéb olyan különleges célokra, amelyek esetében magasabb szintű ellenőrzés követelhető meg attól függően, hogy a folyadék milyen magasságig jut fel a kérdéses tartályban vagy annak csővezetékeiben.

1.

a peremvonal alatti kollíziós válaszfalakban;

2.

a rakteret a szomszédos raktértől elválasztó vízmentes keresztirányú válaszfalakban, amennyiben arról a 10.1. bekezdés és a 13. és 14. Szabály másképp nem rendelkezik.

—

kizárólag kézi vezérlésűek, vagy

—

egyszerre gépi és kézi vezérlésűek.

1.

függőleges vagy vízszintes irányban mozog;

2.

az 11. bekezdésre is figyelemmel a szabad szélessége szokásos esetben legfeljebb 1,2 méter. A lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezhet szélesebb ajtókat, de csak a hajó hatékony működéséhez szükséges mértékben, amennyiben figyelembe veszik a következő biztonsági intézkedéseket:

3.

fel van szerelve azokkal a szükséges berendezésekkel, amelyek villamos és hidraulikus energia vagy más, a lobogó szerinti állam közigazgatása által jóváhagyott energia felhasználásával nyitják és zárják azokat;

4.

kézi vezérlésű szerkezettel is fel vannak szerelve. Így az ajtók mindkét oldaláról és egy, a válaszfalfedélzet felett található, hozzáférhető helyről egy kar körbeforgatásával vagy más, lobogó szerinti állam közigazgatása számára elfogadhatóan biztonságos berendezéssel kézi vezérléssel is működtethetők. A forgatás vagy az elmozdítás irányát egyértelműen jelezni kell minden vezérlési helyzetben. A kézi vezérléssel működtetett ajtó bezárásának időtartama a hajó függőleges helyzetében nem haladhatja meg a 90 másodpercet;

5.

olyan vezérléssel vannak felszerelve, amelyek lehetővé teszik, hogy az ajtókat mindkét oldalról gépi úton nyissák és zárják, valamint a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpultról bezárják;

6.

a terület egyéb vészjelzőitől egyértelműen megkülönböztethető akusztikus figyelmeztető jelzést adó készülékkel vannak ellátva, amely megszólal, amikor az ajtót távvezérléssel gépi úton bezárják, legalább 5, de legfeljebb 10 másodpercig szól, mielőtt az ajtó mozgása megkezdődne, és folyamatosan hallható, amíg az ajtó teljesen be nem záródik. Kézi távvezérlés esetén elegendő, ha a hallható figyelmeztető jelzés csak akkor szólal meg, amikor az ajtó mozog. Az utastérben és olyan területeken, ahol magas a zajszint, a lobogó szerinti állam közigazgatása elrendelheti, hogy a hallható figyelmeztető jelzést egy, az ajtónál elhelyezett villogó fényjelzéssel egészítsék ki;

7.

a gépi vezérlés esetén a zárási sebesség viszonylag egyenletes legyen. A hajó függőleges helyzetében a záródás időtartama, amely akkor kezdődik, amikor az ajtó mozogni kezd, és annak teljes bezáródásáig tart, nem lehet rövidebb 20 másodpercnél, de nem haladja meg a 40 másodpercet.

1.

egy központi hidraulikus rendszerrel kell felszerelni, amely két független áramforrással rendelkezik, amelyek mindegyike egy motorból és egy szivattyúból áll, és képes egyidejűleg bezárni az összes ajtót. Továbbá az egész berendezést megfelelő teljesítményű hidraulikus akkumulátorokkal kell kiegészíteni, amelyek legalább háromszor képesek működtetni minden ajtót, azaz nyitni-zárni-nyitni, 15 °-os kedvezőtlen dőlés esetén. E működési folyamat akkor is elvégezhető kell, hogy legyen, amikor az akkumulátor a szivattyúk kapcsolónyomásán van. Az alkalmazott folyadékot úgy kell megválasztani, hogy figyelembe vegyék azt a hőmérsékletet, amely a berendezés működése közben felléphet. A gépi vezérlőrendszert úgy kell megtervezni, hogy a lehető legkisebb legyen a valószínűsége annak, hogy a hidraulikus csőhálózat egynél több ajtó működését gátolva meghibásodjon. A hidraulikus rendszert fel kell szerelni a gépi vezérlésű rendszert kiszolgáló hidraulikus olajtartályok alacsony folyadékszintjét jelző riasztóberendezéssel és az alacsony gáznyomást jelző riasztóberendezéssel, illetve egyéb hatékony eszközzel, amely ellenőrzi a hidraulikus akkumulátorok áramveszteségét. E riasztóberendezéseknek hallható és látható jelzéseket kell adniuk, és a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpulton kell elhelyezni azokat; vagy

2.

minden ajtóhoz független hidraulikus rendszereket kell felszerelni, amelyek mindegyike egy motorból és egy szivattyúból áll, és képesek kinyitni és bezárni az ajtót. Továbbá egy megfelelő teljesítményű hidraulikus akkumulátort kell felszerelni, amely legalább háromszor képes működtetni az ajtót, azaz nyitni-zárni-nyitni, 15 °-os kedvezőtlen dőlés esetén. E működési folyamatnak akkor is elvégezhetőnek kell lennie, amikor az akkumulátor a szivattyúk kapcsolónyomásán van. Az alkalmazott folyadékot úgy kell megválasztani, hogy figyelembe vegyék azt a hőmérsékletet, amely a berendezés működése közben felléphet. Az alacsony gáznyomást jelző riasztóberendezést, illetve a hidraulikus akkumulátorok áramveszteségének ellenőrzésére szolgáló egyéb hatékony eszközt kell felszerelni a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpultra. Az áramveszteség jelzését minden helyi vezérlőállásban meg kell oldani; vagy

3.

minden egyes ajtót egy független villamos rendszer és motor működtet, ahol minden áramforráshoz egy, az ajtót nyitni és zárni képes motor tartozik. Az áramforrás alkalmas arra, hogy az átmeneti vészüzemi áramforrásból automatikusan áramellátást kapjon abban az esetben, ha a hajó főüzemi vagy a vészüzemi áramforrása meghibásodik, valamint megfelelő teljesítménnyel rendelkezik ahhoz, hogy legalább háromszor működtesse az ajtót, azaz nyissa-zárja-nyissa, 15 °-os kedvezőtlen dőlés esetén.

1.

E szabály olyan személyhajókra vonatkozik, amelyeket tehergépjárművek és kísérő személyzet szállítására terveztek vagy alakítottak át.

2.

Amennyiben e hajókon az utasok teljes létszáma, beleértve a járműveket kísérő személyeket is, nem haladja meg az N = 12 + A/25 számot, ahol A a tehergépjárművek rakodására szolgáló teljes fedélzeti terület (négyzetméterben), és ahol e terek szabad magassága rakodási helyen és a bejáratnál legalább 4 méter, a vízmentes ajtókra vonatkozó 13. Szabály 10. bekezdésének rendelkezései érvényesek, azzal a kivétellel, hogy az ajtókat a rakodótereket elválasztó vízmentes válaszfalakon bármilyen magasságban be lehet építeni. Ezenkívül a parancsnoki hídon egy olyan jelzőrendszert kell elhelyezni, amelyik automatikusan jelzi az ajtók bezáródását és megfelelő rögzítését.

3.

Amikor e fejezet rendelkezéseit alkalmazzák e hajókra, akkor az N az utasoknak azt a maximális számát jelenti, amelyre a hajó bizonyítványát e szabálynak megfelelően kiállították.

1.

A fenékszelepek kézi kerekei vagy karjai könnyen hozzáférhetőek legyenek. A fenékszelepként használt szelepek a kézi kerék óramutató járásával azonos irányba történő forgatásával legyenek zárhatók.

2.

A hajóoldalon a kazánok vizét lefúvó kiöntőnyílások csapjait vagy szelepeit könnyen hozzáférhető helyen, és nem a héjlemezelés alatt kell felszerelni. A csapokat vagy szelepeket úgy kell megtervezni, hogy könnyen látható legyen rajtuk, nyitva vagy zárva vannak-e. A csapokat biztonsági lemezzel kell ellátni annak érdekében, hogy a mozgatókart ne lehessen levenni, amikor a csap nyitva van.

3.

A csőrendszereket, azaz a fenékvíz- és ballasztrendszert, a tüzelőanyag- és kenőolajrendszert, a tűzoltó- és lefolyórendszert, a hűtővíz- és szennyvízrendszer csapjait és szelepeit rendeltetésüknek megfelelően egyértelműen meg kell jelölni.

4.

A többi kiömlőcsövet, amennyiben a legmagasabb térfelosztási merülésvonal alatt helyezkednek el, megfelelő zárószerelvényekkel kell ellátni a hajóoldalon; amennyiben a legmagasabb térfelosztási merülésvonal felett helyezkednek el, közönséges viharszeleppel szerelik fel. A szelepek mindkét esetben elhagyhatók, ha WC-k és mosdókagylók közvetett kiömlőcsöveihez és a mosdóhelyiségek padlólefolyóihoz a héjlemezelés vastagságával azonos vastagságú csöveket használnak, amelyeket zárólemezzel látnak el, vagy egyéb módszerrel védik a vízbetörés ellen. A csövek falvastagságának azonban nem kell meghaladnia a 14 mm-t.

5.

Amennyiben a szelep közvetlen zárószerkezettel van felszerelve, annak a helynek, ahonnan vezérelhető, mindig könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, a szelep zárt vagy nyitott állapotának láthatónak kell lennie.

6.

Amennyiben a közvetlen zárószerkezettel felszerelt szelepeket a géptérben helyezték el, elegendő, ha azok arról a helyről vezérelhetők, ahová felszerelték azokat, amennyiben ez a hely minden körülmény között jól hozzáférhető.

1.

Minden ésszerű és kivitelezhető intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy korlátozzák a víz bejutását és szétáradását a válaszfalfedélzet felett. Ezek közé tartozik a részleges válaszfalak vagy merevítőbordák alkalmazása. Amennyiben részleges vízmentes válaszfalakat vagy merevítőbordákat szerelnek a válaszfalfedélzetre a fő térfelosztási válaszfalak fölé vagy azok közelébe, azokat vízmentesen kell a héjlemezeléshez és a válaszfalfedélzethez bekötni annak érdekében, hogy korlátozzák a víz átfolyását a fedélzeten, ha a hajó sérült állapotban megdől. Ahol a részleges vízmentes válaszfalak nem közvetlenül az alattuk lévő válaszfalhoz csatlakoznak, a köztük lévő válaszfalfedélzetet teljesen vízmentessé kell tenni.

2.

A válaszfalfedélzetnek vagy a felette lévő fedélzetnek időjárásállónak kell lennie. A nyitott fedélzet minden nyílását megfelelő magasságú és szilárdságú nyíláskeret védi, és mindegyiket olyan hatékony szerkezettel kell ellátni, amely biztosítja a gyors és időjárásálló záródást. A habvédlemez nyílásait, a nyitott rácsokat és a vízlefolyó kivágásokat úgy kell felszerelni, hogy szükség esetén a nyitott fedélzet bármilyen időjárás mellett gyorsan megszabadítható legyen a víztől.

3.

A B. osztályú meglévő hajókon a felépítményben végződő légzőcsövek nyitott végének legalább egy méterrel a merülésvonal felett kell lenniük a hajó 15 °-os dőlése esetén, illetve az elárasztás közbeeső szakaszainak közvetlen számítások szerinti legnagyobb dőlésszöge esetén, attól függően, melyik érték a nagyobb. A nem az olajtartályokból kivezető légzőcsövek a felépítmény oldalán is kivezethetők. E bekezdés rendelkezéseit a merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

4.

Az oldalablakok, a bejáró- és rakodónyílások ajtói és más, a nyílások bezárására szolgáló, a peremvonal felett a héjlemezelésben lévő berendezések tervezésének és kivitelezésének hatékonynak, és megfelelően szilárdnak kell lennie, tekintettel azokra a terekre, ahol felszerelik azokat, továbbá a legmagasabb térfelosztási merülésvonalhoz viszonyított helyzetükre.

5.

Minden, a válaszfalfedélzet feletti első fedélzet alatti térben elhelyezett oldalablakot olyan belső ablakfedéllel kell ellátni, amely könnyen és hatékonyan zárható, és biztosítja a vízmentességet.

1.

A következő, peremvonal felett elhelyezkedő ajtókat be kell zárni, mielőtt a hajó kifut és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő horgonyzóhelyet:

2.

Az 1.1. és 1.4. bekezdés sérelme nélkül a lobogó szerinti állam közigazgatása felhatalmazhatja a parancsnokot, hogy belátása szerint egyes ajtókat ki lehessen nyitni, amennyiben ez a hajó üzemeltetése, az utasok fedélzetre szállása vagy kiszállása szempontjából szükséges, feltéve hogy a hajó biztonságosan horgonyozik, és az ajtók kinyitása a hajó biztonságát nem veszélyezteti.

3.

A parancsnoknak biztosítania kell, hogy egy olyan hatékony rendszert hoznak létre, amely az 1. bekezdésben meghatározott ajtók zárását és nyitását ellenőrzi és jelzi.

4.

Mielőtt a hajó kifutna, a parancsnoknak biztosítania kell, hogy a 22. Szabályban előírtak szerint bejegyzik a hajónaplóba az 1. bekezdésben meghatározott ajtók utolsó bezárásának időpontját és a. 2 bekezdésnek megfelelően az egyes ajtók kinyitásának időpontját.

1.1.

Az 1.2. és 1.3. bekezdésre is figyelemmel a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető összes nyílást úgy kell elhelyezni, hogy legalacsonyabb pontjuk legalább 2,5 méterrel a válaszfalfedélzet felett legyen;

1.2.

ahol a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető járműrámpákat szerelnek fel, azok nyílását időjárás-állóan zárni kell, hogy megakadályozza a víz bejutását az alatta lévő terekbe, a parancsnoki hídon pedig ezekkel összekötött riasztó- és jelzőberendezést kell elhelyezni;

1.3.

a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti a különleges, a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető nyílások kialakítását, amennyiben azok a hajó alapvető működéséhez, pl. a gépek és a raktárkészlet mozgatásához feltétlenül szükségesek, továbbá vízmentesen zárhatók, riasztóberendezéssel vannak ellátva, állapotukat pedig jelzőberendezés mutatja a parancsnoki hídon;

1.4.

az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílásokat be kell zárni, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőhelyet, és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet;

1.5.

a parancsnoknak biztosítania kell, hogy egy olyan hatékony rendszert hoztak létre, amely az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílások zárását és nyitását ellenőrzi és jelzi;

1.6.

mielőtt a hajó kifutna, a parancsnoknak biztosítania kell, hogy a II-1/B/22. Szabályban előírtak szerint bejegyezzék a hajónaplóba az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílások utolsó bezárásának időpontját;

1.7.

a 40 méternél rövidebb C. osztályú új ro-ro személyhajók és a D. osztályú új ro-ro személyhajók az 1.1.- 1.6. bekezdés helyett a 2.1.-2.4. bekezdés követelményeit is teljesíthetik, amennyiben a nyíláskereteik és küszöbeik magassága a nyitott ro-ro rakományfedélzeteken legalább 600 mm, a zárt ro-ro rakományfedélzeteken pedig legalább 380 mm.

2.1.

A ro-ro fedélzet alatti terekbe vezető összes járatnak időjárás-állóan zárhatónak kell lennie, a parancsnoki hídon pedig olyan berendezést kell elhelyezni, amely mutatja, hogy a nyílás nyitva vagy zárva van-e;

2.2.

a nyílásokat be kell zárni, mielőtt a hajó bármilyen célból elhagyja a kikötőhelyet, és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet;

2.3.

a 2.2. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy az út során egyes járatokat kinyissanak, de csak annyi időre, amely az átjutáshoz, illetve szükség esetén a hajó alapvető üzemeltetéséhez szükséges;

2.4.

a 2.1. bekezdés követelményeit az 1998. július 1-jét követő első időszakos szemlétől kell alkalmazni.

1.

Minden kereszt- és hosszirányú válaszfalnak, amely hatékonyan elhatárolja a ro-ro fedélzeten összegyűlt tengervizet, a helyén rögzítve kell lennie, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, és a helyén kell maradnia, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet.

2.

Az 1. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy az út során e válaszfalak egyes járatait kinyissák, de csak annyi időre, amely az átjutáshoz, illetve szükség esetén a hajó alapvető üzemeltetéséhez szükséges.

1.

Minden személyhajót elkészülte után döntéspróbának kell alávetni, amely alapján meghatározzák a stabilitási jellemzőit. A parancsnokot el kell látni a szükséges, a lobogó szerinti állam közigazgatása által jóváhagyott információval, amely alapján gyorsan és egyszerűen pontos képet kap a hajó stabilitásáról különböző üzemi körülmények között.

2.

Amennyiben olyan változtatásokat hajtanak végre a hajón, amelyek lényegesen befolyásolják a parancsnoknak átadott stabilitási információkat, akkor az adatokat pontosítani kell. Szükség esetén a hajón újra döntéspróbát kell végezni.

3.

Öt évet meg nem haladó időszakonként ellenőrizni kell a hajó saját tömegét annak felülvizsgálata érdekében, hogy nem változott-e a hajó terheletlen állapotban mért vízkiszorítása és hosszirányú súlypontja. A hajót újra döntéspróba alá kell vetni, amennyiben a jóváhagyott stabilitási információval összevetve a terheletlen hajó eredeti vízkiszorításhoz képest 2 %-ot meghaladó eltérést, illetve a hosszirányú súlypont tekintetében a hajó hosszának 1 %-át meghaladó eltérést állapítanak meg, illetve ekkora eltérések feltételezhetők.

4.

A lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy eltekintsenek egyes hajók döntéspróbájától, amennyiben rendelkezésre állnak egy testvérhajó döntéspróbájának alapvető stabilitási adatai, a lobogó szerinti állam közigazgatása pedig megbizonyosodik arról, hogy ezekből az alapadatokból egyértelműen megállapíthatóak a mentességet élvező hajó stabilitási adatai.

1.

A parancsnoki hídon az összes héjlemezelésen lévő ajtó, rakodókapu és olyan zárószerkezet számára jelzőberendezést kell elhelyezni, amelyek nyitva maradása vagy nem megfelelő rögzítése esetén a különleges kategóriájú terek vagy a ro-ro raktér elárasztódhat. A jelzőrendszert üzembiztosan kell megtervezni, és látható vészjelzést kell adnia, ha az ajtó nem záródott be teljesen, vagy a rögzítőberendezések egyike nincs a helyén és nincs bezárva teljesen, továbbá hangjelzést kell adnia akkor, ha az ajtó vagy valamelyik zárószerkezet kinyílik, illetve a biztosítóberendezés kioldódott. A parancsnoki hídon lévő jelzőtáblán egy „kikötő/tengeri út” üzemmódválasztó kapcsolót kell elhelyezni, amely hangjelzést ad a parancsnoki hídon, ha a hajó úgy hagyja el a kikötőt, hogy a mellső kapuk vagy belső kapuk, a farrámpa vagy egyéb, a külhéjon lévő ajtó nincs bezárva, illetve valamelyik zárószerkezet nincs a megfelelő helyzetben. A jelzőrendszer áramellátásának függetlennek kell lennie az ajtók vezérlését és rögzítését ellátó áramforrástól. A meglévő hajóknak a lobogó szerinti állam közigazgatása által jóváhagyott jelzőrendszereit nem kell megváltoztatni.

2.

Kamerás ellenőrző rendszert és a vízszivárgás-érzékelő rendszert kell kiépíteni, hogy a parancsnoki hídon és a géptéri vezérlőállásban jelezze a belső és külső mellső kapuk, a hátsó kapuk vagy egyéb, a külhéjon lévő ajtók szivárgását, amely a különleges kategóriájú terek, illetve a ro-ro raktér elárasztásához vezethet.

3.

A különleges kategóriájú tereket és a ro-ro rakodótereket rendszeres őrjáratokkal ellenőrizni kell, valamint hatékony eszközökkel, mint például kamerás ellenőrző rendszerrel, kell megfigyelni annak érdekében, hogy a hajó útja alatt kedvezőtlen időjárási körülmények között is észleljék a járművek mozgását, illetve az utasok illetéktelen behatolását az említett terekbe.

4.

A használati útmutatót, amely azoknak a külhéjon lévő ajtóknak, rakodókapuknak és egyéb zárószerkezeteknek a zárásával és rögzítésével kapcsolatos, amelyek nyitva maradásuk vagy nem megfelelően rögzítésük esetén a különleges kategóriájú terek vagy a ro-ro raktér elárasztásához vezethetnek, a hajón kell tartani és a megfelelő helyen ki kell függeszteni.

1.

A vízmentes ajtók, az oldalablakok, szelepek és a fedélzeti vízlefolyó kivágások zárószerkezetének működését hetente végzett gyakorlat keretében ellenőrizni kell.

2.

A fő keresztirányú válaszfalon elhelyezett összes, a tengeren használt vízmentes ajtót naponta működtetni kell.

3.

A tengeri út során rendszeresen, hetente, de legalább hetente egyszer ellenőrizni kell a vízmentes ajtókat és az összes hozzájuk kapcsolódó szerkezetet és jelzőberendezést, az összes olyan szelepet, amelyet el kell zárni a terek vízmentesítése érdekében, valamint az összes olyan szelepet, amelynek a működése szükséges a havariaátkötésekhez a hajó megsérülése esetén.

4.

Ezeket a szelepeket, ajtókat és szerkezeteket megfelelő jelöléssel kell ellátni, hogy a lehető legnagyobb biztonság elérése érdekében megfelelően használhatóak legyenek.

1.

Az oldalpántos ajtókat, leszerelhető lemezeket, oldalablakokat, bejárókat, rakodónyílásokat és más nyílásokat, amelyeket e szabályok szerint a hajó útja alatt zárva kell tartani, be kell zárni, mielőtt a hajó kifut a kikötőből. A zárás és nyitás (amennyiben e szabályok szerint ez megengedett) időpontját a hajónaplóba be kell jegyezni.

2.

A 21. Szabályban előírt összes gyakorlatot és szemlét be kell jegyezni a hajónaplóba, külön megemlítve az összes feltárt hibát.

1.

Azokon a külső fedélzeteken, amelyeken az utasok közlekedhetnek, és ahol nincs megfelelő magasságú habvéd, a fedélzet felett legalább 1 100 mm magasságú korlátokat kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy az utasok véletlenül leessenek a fedélzetről, kialakításuk és tervezésük pedig olyan, hogy azokra nem lehet felmászni.

2.

A külső fedélzeteken lévő lépcsőket és pihenőket is hasonló korlátokkal kell felszerelni.

1.

A gépi berendezéseket, a kazánokat és egyéb nyomástartó edényeket, a hozzájuk kapcsolódó csővezetékrendszereket és szerelvényeket úgy kell felszerelni és olyan védelemmel kell ellátni, hogy a hajó fedélzetén tartózkodó személyeket a lehető legkisebb mértékben veszélyeztessék a mozgógépelemek, forró felületek és más hasonló veszélyforrások.

2.

Olyan berendezéseket kell kiépíteni, amelyekkel a főgépek üzemszerű működése még abban az esetben is fenntartható vagy helyreállítható, ha az egyik fontos segédberendezés működésképtelenné válik.

3.

Megfelelő berendezésekkel biztosítani kell, hogy a leállt hajón a gépeket külső segítség nélkül is működésbe tudják hozni.

4.

A hajóba épített, a hajó hajtása és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú főgépeket és azok segédüzemi berendezéseit úgy kell megtervezni, hogy azok a hajó egyenes úszáshelyzetében, statikus körülmények között 15 °-os dőlés, dinamikus körülmények között (oldalirányú lengés, ringás) 22,5 °-os dőlés, illetve ha a hajó egyidejűleg dinamikusan dől orr- és farirányba 7,5 °-os szögig (bukdácsolás), akkor is működjenek.

5.

Megfelelő berendezéseket kell kialakítani annak érdekében, hogy a hajtóműveket és a hajócsavart vészhelyzetben is le lehessen állítani egy olyan helyről, amely a géptéren/gépvezérlő termen kívül esik, például a nyílt fedélzetről vagy a kormányházból.

6.

A tüzelőanyag-, az ülepítő- és a kenőolajtartályok szellőzőcsöveit úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a tenger- és esővíz még akkor se szivároghasson be, ha a szellőzőcső eltörik. A hajtáshoz, a létfontosságú rendszerekhez szükséges, a fedélzeten használt folyékony tüzelőanyag minden típusa számára két tartályt kell kialakítani, amelyek befogadóképessége B. osztályú hajóknál legalább 8 órára, a C. és D. osztályú hajók esetében pedig a hajtómű tartós maximális megterhelése és a generátor normál tengeri üzemi terhelése mellett legalább 4 órára elegendő.

1.

A 200 mm-es hengerátmérőjű vagy 0,6 m3 vagy annál nagyobb forgattyúház-térfogatú belső égésű motorok forgattyúházát megfelelő típusú és teljesítményű túlnyomáscsökkentő szeleppel kell felszerelni. A túlnyomáscsökkentő szelepeket úgy kell elhelyezni és olyan berendezésekkel kell felszerelni, hogy olyan irányba bocsássák ki a kipufogógázokat, hogy a személyzet megsérülésének veszélye a lehető legkisebb legyen.

1.1.

Hatékony fenékvíz-szivattyúzó rendszert kell felszerelni, amely képes bármelyik vízmentes térből kiszivattyúzni a vizet, kivéve azokat a tereket, amelyek az édesvíz, a ballasztvíz, a tüzelőanyag vagy folyékony rakomány állandó tárolására szolgálnak, és amelyeket más hatékony szivattyúzóberendezésekkel láttak el. Hatékony berendezéseket kell kialakítani a szigetelt rakterek vízmentesítésére is.

1.2.

Amennyiben megfelelően csatlakoznak a fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez, az egészségügyi, ballaszt- és általános rendeltetésű szivattyúk is megfelelnek független hajtású gépi fenékvízszivattyúnak.

1.3.

A tüzelőanyag-tartályokban vagy azok alatt, illetve a kazántérben vagy a géptérben – ideértve azokat a tereket is, ahol az olajülepítő tartályok vagy a tüzelőanyag-szivattyúzó egységek találhatók – az alkalmazott fenékvíz-csővezetéket acélból vagy más alkalmas anyagból kell elkészíteni.

1.4.

A fenékvíz- és ballasztvíz-szivattyúzó rendszereket úgy kell kialakítani, hogy megakadályozzák, hogy a tengerből és a ballasztvíztartályokból a víz a rakomány- vagy géptérbe, illetve egyik térből a másikba jusson. Meg kell akadályozni, hogy a fenékvíz- és ballasztvíz-csatlakozással ellátott magastartályt véletlenül tengervíz árassza el, illetve hogy a fenékvízszivattyú kiürítse, amikor vízballasztot tartalmaz.

1.5.

Az összes, a fenékvíz-szivattyúzó rendszerrel kapcsolatban álló elosztószekrényt és kézi vezérlésű szelepet úgy kell elhelyezni, hogy azok rendes körülmények között hozzáférhetőek legyenek.

1.6.

A válaszfalfedélzeten elhelyezkedő zárt rakományterek vízelvezetését meg kell oldani.

1.6.1.

Ahol a válaszfalfedélzetig tartó szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle víz alá merül, ha a hajó 5 °-nál jobban megdől, a 15. Szabály követelményeinek megfelelően kellő számú és méretű fedélzeti vízlefolyó-kivágással kell megoldani a vízelvezetést, amelyek közvetlenül kivezetik a vizet a hajóról.

1.6.2.

Ahol a szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle 5 °-os vagy annál kisebb szögű dőlés esetén víz alá merül, a válaszfalfedélzet zárt rakodótereinek vízelvezetését úgy kell megoldani, hogy a víz olyan megfelelő térfogatú térbe/terekbe folyjon, amelyek a magas vízszintet kimutató jelzőrendszerrel rendelkeznek, és megfelelő berendezésekkel vannak felszerelve, amelyek közvetlenül elvezetik a vizet a hajóból. Emellett biztosítani kell, hogy:

1.6.3.

A ro-ro fedélzetek és a gépjárműfedélzetek vízelvezetésének olyannak kell lennie, hogy a fedélzeti vízlefolyó kivágások a hajó jobb és bal oldalán be tudják fogadni a vízfüggönykészülékekből és a tűzoltó szivattyúktól származó vizet, figyelembe véve a hajó dőlését és úszáshelyzetét.

1.6.4.

Amennyiben az utastér és a személyzeti lakóhelyiségek vízpermetező berendezéssel és tűzcsapokkal vannak felszerelve, azokban megfelelő számú vízlefolyó kivágást kell elhelyezni, amelyek be tudják fogadni a helyiségekben lévő sugárcsövekkel és a két szórófejes tűzoltó tömlővel történő tűzoltásból származó vizet. A vízlefolyó kivágásokat a legalkalmasabb helyen, például a sarkokban kell elhelyezni.

2.1.

Az 1.1. bekezdésben előírt fenékvízszivattyú-rendszernek a sérülés után minden gyakorlatilag elképzelhető körülmény között működőképesnek kell lennie akkor is, ha a hajó megdőlt. Ezért általában a helyiségek mindkét oldalán szívócsöveket kell felszerelni a hajó végén elhelyezkedő szűk terek kivételével, ahol egy szívócső is elegendő. A szokatlan formájú terekben további szívócsövek beszerelését írhatják elő. A berendezést úgy kell kialakítani, hogy a térbe jutó víz lefolyjon a szívócsövekig.

2.2.

A gépi vezérlésű fenékvízszivattyúkat külön vízmentes terekben kell elhelyezni, és úgy kell kialakítani vagy felszerelni azokat, hogy ugyanazon sérülés során a vízmentes tereket ne egyszerre árassza el a víz. Amennyiben a főüzemi hajtóművek, a segédgépek és a kazánok két vagy több vízmentes térben helyezkednek el, akkor ezekben a terekben a fenékvíz eltávolítására szolgáló szivattyúk a lehető legtávolabbra kerüljenek egymástól.

2.3.

A kizárólag az orr- és fartereket ellátó kiegészítő szivattyúk kivételével, minden fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy az összes olyan térből el tudja távolítani a vizet, amelyet az .1.1 bekezdés alapján vízmentesíteni kell.

2.4.

Minden gépi vezérlésű fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy legalább 2 m/s sebességgel szivattyúzza ki a vizet a főfenékvízcsövön keresztül. A géptérben elhelyezett különálló gépi vezérlésű fenékvízszivattyúknak közvetlenül kell kiszivattyúzniuk a vizet ezekből a terekből, de egy térben kettőnél több szívócsőre nincs szükség. Ahol kettő vagy annál több szívócsövet szerelnek be, a hajó mindkét oldalán kell lennie legalább egy szívócsőnek. A közvetlen szívócsöveket a rendeltetésüknek megfelelően kell elhelyezni, a géptérben lévők szívócsövek átmérője pedig legalább akkora legyen, mint a főfenékvízcső átmérője.

2.5.

A 2.4. bekezdésben előírt közvetlen fenékvízszívó csövek mellett egy vészhelyzetben működő, visszacsapó szeleppel ellátott fenékvízszívó csövet is fel kell szerelni, amely a legnagyobb független gépi hajtású szivattytyútól a géptér vízelvezető szintjéig vezet; a szívócső átmérője megegyezik az alkalmazott szivattyú főbemenetének átmérőjével.

2.6.

A tengervíz bemeneti nyílásainak és a közvetlen szívócsövek szelepeinek szeleporsóit jóval a géptéri padló fölé kell felvezetni.

2.7.

A teljes fenékvízcsőrendszert egészen a szivattyúcsatlakozásig minden egyéb csőrendszertől függetlenül kell kialakítani.

2.8.

A fő- és az elágazó fenékvízcsövek „d” átmérőjét a következő képlet szerint kell kiszámítani. A tényleges belső átmérő azonban a lobogó szerinti állam közigazgatása által elfogadott legközelebbi szabványméretre kerekíthető: főfenékvízcső:

elágazó fenékvíz-szívóvezetékek a gyűjtőtartályok és a szívócsövek között:

ahol:

2.9.

Meg kell akadályozni, hogy a tereket elárassza a víz a fenékvízcső által, amennyiben a cső valamely másik térben tönkremegy, illetve más módon, összeütközés következtében vagy zátonyra futás miatt megsérül. Ezért ha a cső egy részének a hajó oldalától mért távolsága a hajó szélességének egyötödénél közelebb (a legmagasabb térfelosztási merülésvonal szintjén lévő középvonaltól derékszögben mérve), illetve az egy alagútgerincben van elhelyezve, visszacsapó szelepet kell felszerelni abban a térben, ahol a fenékvízcső található.

2.10.

A fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez tartozó elosztószekrényeket, csapokat és szelepeket úgy kell kialakítani, hogy elárasztódás esetén a fenékvízszivattyúk egyike minden térben működőképes legyen; továbbá ha a hajó szélességének egyötödén meghúzott vonalon kívül található szivattyú vagy a főfenékvízcsőhöz csatlakozó egyik cső megsérül, a fenékvízrendszernek működőképesnek kell maradnia. Amennyiben csak egy közös csőrendszer köti össze a szivattyúkat, a fenékvízszívócsöveket vezérlő szelepeket úgy kell beépíteni, hogy a válaszfalfedélzet feletti helyről lehessen működtetni azokat. Ahol a főfenékvíz-szivattyúzó rendszert egy vészüzemi fenékvíz-szivattyúzó rendszer egészíti ki, annak függetlennek kell lennie a főrendszertől, és úgy kell kialakítani, hogy a szivattyú a 2.1. bekezdésben meghatározott elárasztott térben működni tudjon; ebben az esetben csak a vészüzemi rendszer működéséhez szükséges szelepeket kell a válaszfalfedélzet feletti helyről kezelni tudni.

2.11.

A válaszfalfedélzet feletti helyről működtethető, a 2.10. bekezdésben meghatározott összes csap és szelep kezelőszervét a működés helyén jól láthatóan meg kell jelölni, továbbá olyan jelzőrendszerrel is el kell látni, amely mutatja, hogy nyitva vagy zárva vannak-e.

250 utasig

:

egy főgépről hajtott szivattyú és egy, a géptéren kívül elhelyezett és működtetett, független gépi hajtású szivattyú,

250 utas fölött

:

egy főgépről hajtott szivattyú és két független gépi hajtású szivattyú, amelyek közül az egyiket a géptéren kívül kell elhelyezni és működtetni.

1.

A hátramenethez megfelelő gépteljesítményt kell biztosítani annak érdekében, hogy minden szokásos üzemi körülmény között biztosítható legyen a hajó manőverképessége.

2.

Bizonyítani és dokumentálni kell, hogy a hajtómű képes arra, hogy a hajócsavar tolóerejének irányát megfelelő idő alatt megfordítsa, s így a hajót elfogadható távolságon belül a legnagyobb előremeneti sebességről álló helyzetbe hozza.

3.

A próbautak során feljegyzett megállítási időt, menetirányt és távolságot, valamint azoknak a próbáknak az eredményeit, amelyek egy vagy több működésképtelen hajócsavar esetén a többcsavaros hajók navigációs és manőverképességét határozták meg, a hajón a parancsnok és a kijelölt személyzet számára hozzáférhető helyen kell elhelyezni.

1.

Minden hajót hatékony fő- és segéd-kormányberendezéssel kell felszerelni. A fő- és a segéd-kormányberendezést úgy kell kialakítani, hogy az egyik meghibásodása ne tegye üzemképtelenné a másikat.

2.

A felszerelt főkormányberendezés és kormányszár:

3.

Amennyiben van ilyen, a segéd-kormányberendezés:

4.

A kormányberendezést hajtó egységek:

5.

Amennyiben a főüzemi kormányberendezés kettő vagy több azonos hajtóegységet foglal magában, nem kell segéd-kormányberendezést felszerelni, amennyiben:

6

Kormányberendezés-vezérlőrendszert kell felszerelni:

7.

A parancsnoki hídról működtethető fő- és segéd-kormányberendezés vezérlőrendszere megfelel a következő feltételeknek:

8.

Az e szabályban és a 7. Szabályban előírt áramkörök és a kormányberendezés vezérlőrendszerei, valamint azok kapcsolódó elemei, a kábelek és csövek, amennyire kivitelezhető, teljes hosszukban távol legyenek vezetve egymástól.

9.

A parancsnoki híd és a kormánygéptér között biztosítani kell a megfelelő kapcsolattartást.

10.

A kormányszár(ak) szögállása:

11.

A hidraulikus hajtású kormányberendezést a következőkkel kell felszerelni:

12.

A kormánygépterek:

1.

A parancsnoki hídon, valamint a főgépek megfelelő vezérlőhelyén olyan jelzőberendezéseket kell elhelyezni, amelyek jelzik, hogy a villamos és az elektrohidraulikus kormányberendezések motorjai járnak.

2

Az összes olyan villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely egy vagy több hajtóegységet foglal magában, közvetlenül a főkapcsolótábláról legalább két külön áramkörről kell táplálni; az áramkörök egyike azonban a vészüzemi kapcsolótábláról is ellátható. Egy segédüzemi villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely a villamos vagy elektrohidraulikus főkormányrendszerrel van összekötve, lehet csatlakoztatni a főkormányrendszert tápláló egyik áramkörhöz. A villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert ellátó áramköröknek megfelelő névleges teljesítménnyel kell rendelkeznie ahhoz, hogy elláthassák az összes motort, amelyeket egyidejűleg lehet hozzájuk csatlakoztatni és egyszerre kell működtetni.

1.

A hajó hajtása és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú fő- és segédgépeket a működésükhöz és vezérlésükhöz szükséges hatékony berendezésekkel kell felszerelni.

2.

Amennyiben a hajót hajtó gépek a parancsnoki hídról távvezérelhetők, a géptérben pedig kezelőszemélyzet igénybevételét tervezik, a következőket kell alkalmazni:

3.

Amennyiben a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérlő rendszerrel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli, a berendezéseket és vezérlőszerveket úgy kell megtervezni, felszerelni és elhelyezni, hogy a gépek működése olyan biztonságos és hatékony legyen, mintha közvetlen felügyelet alatt állna; e célból a II-1/E/1-II-1/E/5. Szabályt kell alkalmazni. Különös figyelmet kell fordítani e terek tűz és elárasztás elleni védelmére.

4.

Az önindítót, a működtető- és vezérlőrendszereket általában úgy kell kialakítani, hogy az automatikus vezérlést át lehessen kapcsolni kézi irányításra. A rendszer egy részének meghibásodása nem akadályozhatja meg a kézi vezérlésre való átkapcsolást.

5.

A hajók megfelelnek az 1.–4. bekezdés követelményeinek:

1.

Minden gőzcsövet és kapcsolódó szerelvényt, amelyen keresztül a gőz áramlik, úgy kell megtervezni, kialakítani és beszerelni, hogy ellenálljon az elképzelhető legnagyobb üzemi terhelésnek.

2.

Vízelvezető rendszerrel kell felszerelni azokat a csöveket, amelyekben máskülönben veszélyes vízlökés alakulhat ki.

3.

Amennyiben egy gőzcső vagy annak szerelvénye olyan helyről kapja a gőzt, amely nagyobb nyomású, mint amilyenre a csövet tervezték, akkor egy megfelelő nyomáscsökkentő szeleppel, biztonsági szeleppel és nyomásmérővel kell felszerelni.

1.

Olyan berendezéseket kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy túlnyomás alakuljon ki a sűrített levegős rendszerek bármely részében és ott, ahol a vízköpenyek, légsűrítők és hűtőberendezések burkolata vagy háza veszélyes túlnyomás alá kerülhet a sűrített levegő átszivárgása miatt, ami a sűrített levegős rendszer nem megfelelő záródásai miatt következik be. Minden rendszert megfelelő biztonsági berendezéssel kell ellátni.

2.

A belső égésű főüzemi motorok fő indítóberendezéseit a megfelelő módon védeni kell az indítólevegő-csövekben keletkező lángvisszacsapástól és belső robbanástól.

3.

Az indítólevegő kompresszorainak kivezetőcsöveit közvetlenül az indító légtartályokba kell bekötni, és a légtartályok indító kivezetőcsöveit pedig, amelyek a fő- és segédmotorokhoz vezetnek, teljesen el kell különíteni a kompresszor kivezetőcső-rendszerétől.

4.

A lehető legkisebbre kell csökkenteni az olaj bejutásának esélyét a sűrítettlevegő-rendszerekbe, a vízmentesítésüket pedig meg kell oldani.

1.

A személy- és teherfelvonóknak méretük, elrendezésük, az utasok száma és/vagy az áruk mennyisége tekintetében minden egyes esetben és minden berendezéstípusra vonatkozóan meg kell felelniük a lobogó szerinti állam közigazgatása által megállapított követelményeknek.

2.

A lobogó szerinti állam közigazgatása jóváhagyja a szerelési tervrajzokat és a karbantartási utasításokat, beleértve az időszakos szemlékre vonatkozó rendelkezéseket, a használatbavétel előtt pedig ellenőrzi és jóváhagyja a berendezést.

3.

A jóváhagyást követően a lobogó szerinti állam közigazgatása bizonyítványt állít ki, amelyet a hajón kell tartani.

4.

A lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy az időszakos szemléket egy, a hatóság vagy egy elismert szervezet által felhatalmazott szakértő végezze el.

1

A villamos berendezések esetében:

2.

A lobogó szerinti állam közigazgatása meghozza a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a villamos berendezésekre vonatkozó rész rendelkezéseinek egységes megvalósítását és alkalmazását (4).

1.

Azokat a C. és D. osztályú új hajókat, amelyeken a hajó biztonsága szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, illetve azokat a B. osztályú új és meglévő hajókat, amelyeken a hajó biztonsága és hajtása szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, kettő vagy több főüzemi áramfejlesztő gépcsoporttal kell felszerelni, hogy a fent említett berendezések működtetése akkor is biztosítható legyen, ha az egyik gépcsoport meghibásodik.

A 24 méternél rövidebb C. és D. osztályú új hajóknál az egyik áramfejlesztő gépcsoport a főgépről is hajtható, amennyiben a teljesítménye elegendő ahhoz, hogy a fent említett szolgáltatásokat az egyik gépcsoport meghibásodása esetén is biztosítsa.