1.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 110/30

(1)

A fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 1998. május 19-i 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) több alkalommal (4) jelentősen módosították. Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell.

(2)

Az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt irányelvek a fogyasztók érdekeinek védelmével kapcsolatos szabályokat állapítanak meg.

(3)

Az említett irányelvek betartását biztosítani hivatott jelenlegi mechanizmusok sem nemzeti, sem közösségi szinten nem teszik mindig lehetővé, hogy kellő időben véget vessenek a fogyasztók kollektív érdekeit sértő jogellenes cselekményeknek. A kollektív érdekek nem a jogsértő magatartás következtében károsuló magánszemélyek érdekeinek egyszerű halmozódását jelentik. Ez nem érinti a jogsérelmet szenvedett magánszemélyek által egyedileg indított eljárásokat.

(4)

Ami az alkalmazandó nemzeti rendelkezések szerinti jogellenes gyakorlat megszüntetésének célkitűzését érinti, a fent említett irányelveket átültető nemzeti intézkedések – ideértve azokat a védőintézkedéseket, amelyek meghaladják az említett irányelvek által előírt szintet, de összhangban vannak a Szerződéssel és ezek az irányelvek lehetővé teszik elfogadásukat – hatékonysága korlátozott lehet, amennyiben a jogellenes gyakorlat nem abban a tagállamban fejt ki hatást, mint amelyben kialakult, hanem egy másik tagállamban.

(5)

E nehézségek árthatnak a belső piac zavartalan működésének, miután az a következményük, hogy elegendő a jogellenes gyakorlat forrását áthelyezni egy másik országba annak érdekében, hogy azt kivonják a jogalkalmazás minden formája alól. Ez a verseny torzításának minősül.

(6)

E nehézségek olyan természetűek, hogy csökkentik a fogyasztók belső piac iránti bizalmát, és korlátozhatják a közösségi jog megsértésének minősülő gyakorlatok által sértett kollektív fogyasztói érdekeket képviselő szervezetek vagy a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét ellátni hivatott független köztestületek mozgásterét.

(7)

Az ilyen gyakorlatok gyakran átlépik a tagállamok közötti határokat. Sürgős a nemzeti intézkedések bizonyos fokú közelítése annak érdekében, hogy a fentiekben említett jogellenes gyakorlatok megszűnjenek függetlenül attól, hogy a jogellenes gyakorlat melyik tagállamban fejti ki hatásait. Ami a hatáskört illeti, a tervezett fellépés nem sérti a nemzetközi magánjog szabályait és a tagállamok között hatályban lévő egyezményeket, ugyanakkor tiszteletben tartja a tagállamok Szerződésből eredő általános jellegű kötelezettségeit, különösen a belső piac zavartalan működésére vonatkozó kötelezettségeiket.

(8)

A tervezett fellépés célja csak a Közösség által érhető el. Ezért a cselekvés a Közösségre hárul.

(9)

A Szerződés 5. cikkének harmadik bekezdése azt írja elő a Közösségnek, hogy ne tegyen többet, mint ami a Szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. E rendelkezésnek megfelelően amennyire lehet, figyelembe kell venni az egyes nemzeti jogrendszerek sajátosságait, meghagyva a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy különböző, egymással egyenértékű lehetőségek közül válasszanak. Azok a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok, amelyek hatáskörrel rendelkeznek az ezen irányelvben említett jogorvoslati kérelmek eldöntésére, megvizsgálhatják a korábbi határozatok hatásait.

(10)

Az egyik megoldási lehetőségnek abban kell állnia, hogy előírja egy vagy több, kifejezetten a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét ellátni hivatott független köztestület számára, hogy gyakorolja az ezen irányelvben előírt cselekvési jogokat. Egy másik megoldási lehetőség szerint pedig elő kell írni, hogy e jogokat olyan szervezetek gyakorolják, amelyek célja a nemzeti jogalkotásban megállapított kritériumok alapján a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme.

(11)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy e megoldások egyike mellett döntsenek, vagy a kettőt összekapcsolják, nemzeti szinten kijelölve az ezen irányelv céljainak megvalósítására hivatott testületeket és/vagy szervezeteket.

(12)

A Közösségen belüli jogsértések elleni harc célkitűzéseihez a kölcsönös elismerés elvét kell alkalmazni e testületekre és/vagy szervezetekre. A tagállamoknak saját nemzeti egységeik kérésére közölniük kell a Bizottsággal azon nemzeti egységeik nevét és feladatát, amelyek jogosultak arra, hogy ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően saját országukban eljárást indítsanak.

(13)

A Bizottság feladata annak biztosítása, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétegyék e feljogosított egységek jegyzékét. Ellenkező nyilatkozat közzétételéig az e jegyzékben szereplő feljogosított egység eljárásindításra jogosultnak tekintendő.

(14)

A tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy azt a felet, amelyik a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárást akar indítani, előzetes konzultáció kezdeményezésére kötelezzék annak érdekében, hogy az a fél, akivel szemben eljárást kívánnak indítani, megszüntethesse vitatott jogsértő magatartását. A tagállamoknak képesnek kell lenniük annak megkövetelésére, hogy ezt az előzetes konzultációt egy általuk kijelölt független köztestülettel együtt folytassák.

(15)

Olyan esetekben, amikor a tagállamok megállapították, hogy előzetes konzultációt kell folytatni, a konzultációra irányuló kérelem kézhezvételétől számított kéthetes határidőt kell előírni, amelynek elteltével a felperes további határidő nélkül fordulhat a hatáskörrel rendelkező bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz, amennyiben a jogsértő magatartás nem szűnt meg.

(16)

Indokolt, hogy a Bizottság jelentést készítsen ezen irányelv érvényesüléséről és különösen annak hatályáról, valamint az előzetes konzultáció működéséről.

(17)

Ennek az irányelvnek az alkalmazása nem érinti a közösségi versenyszabályok alkalmazását.

(18)

Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

a)

valamennyi jogsértés megszüntetése vagy megtiltása kellő gyorsasággal, adott esetben sürgősségi eljárással;

b)

adott esetben olyan intézkedések, mint a határozat egy részének vagy egészének megfelelőnek ítélt formában történő közzététele és/vagy helyreigazító nyilatkozat közzététele a jogsértő magatartás tartós hatásainak kiküszöbölése érdekében;

c)

amennyiben az érintett tagállam jogrendszere megengedi, a félnek, akivel szemben az eljárás indult, marasztalása esetén arra való kötelezése, hogy amennyiben a határozatot nem teljesíti a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok által megszabott határidőn belül, úgy fizessen meg az államkincstár vagy a nemzeti jogszabályok által megjelölt bármely kedvezményezett számára egy, a késedelmes napok száma alapján megállapított pénzösszeget vagy bármilyen más, a nemzeti jogszabályok által meghatározott összeget a határozatok végrehajtásának biztosítása érdekében.

a)

egy vagy több – kifejezetten az 1. cikkben említett érdekek védelméért felelős – független köztestület azokban a tagállamokban, ahol ilyen testületek léteznek, és/vagy

b)

olyan szervezetek, amelyek célja az 1. cikkben említett érdekek védelme a nemzeti jogszabályok által megállapított feltételeknek megfelelően.

a)

ennek az irányelvnek a hatályát a kereskedelmi, ipari vagy kézműves tevékenységet végző, továbbá a szabadfoglalkozású személyek kollektív érdekeinek védelme vonatkozásában;

b)

ezen irányelv hatályát, amint azt az I. mellékletben felsorolt irányelvek meghatározzák;

c)

azt a kérdést, hogy az 5. cikk szerinti előzetes konzultációk hozzájárultak-e a fogyasztók hatékony védelméhez.