19.3.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 73/10

(1)

A Tanács 2008. március 4-én megvizsgálta Ciprus első, a 2007–2011-es időszakra vonatkozó stabilitási programját (2).

(2)

Az elmúlt tíz évben Ciprust a szilárd gazdasági növekedés jellemezte, egyes években ingadozásokkal ugyan, ami azt tükrözi, hogy a kis, nyitott gazdaságra hatnak a külső megrázkódtatások.

A költségvetési politika nem használta ki mindig a kedvező ciklikus feltételeket ahhoz, hogy egyenleget közelítő vagy többletet jelentő költségvetési célt érjen el, ami biztonsági tartalékot jelentene a normál makrogazdasági ingadozásokkal szemben és lehetővé tenné, hogy az automatikus stabilizátorok gazdasági visszaesés esetén teljes mértékben működjenek. Ez hangsúlyozza a ciklikus költségvetési irányvonal elkerülésének szükségességét a kedvező gazdasági időszakokban. Az elmúlt négy évben a ciprusi hatóságok sikeres, főként bevételen alapuló költségvetési konszolidációba kezdtek, amelynek eredményeként az államháztartási hiány a GDP 2003-as 6,5 %-áról 2006-ban 1,2 %-ra csökkent. A valószínűleg átmeneti, főként adókból táplálkozó növekedés mellett, amely kivételesen magas kormányzati bevételeket eredményezett, a költségvetési egyenleg a jelenlegi becslések szerint 2007-ben a GDP 1,5 %-át kitevő többletet mutat. Ezenkívül az adósságállomány 2003-ban a GDP 69 %-a volt és 2007-ben körülbelül 60 %-ra csökkent. Az elsődleges folyó kiadások korlátozott visszafogása és a növekedés összetételében az adóbevételek legújabb, valószínűleg átmeneti emelkedése kiemeli a kiadások még jobb ellenőrzésének szükségességét. Ez segítene stabilizálni a gazdaságot az euroövezeti tagság által teremtett új feltételek között. A nyugdíjrendszer reformja és az egészségügyben elfogadott reformok időben történő végrehajtása szintén hozzájárulna az elsődleges kiadások ellenőrzéséhez, miközben hosszú távon alátámasztaná az államháztartás fenntarthatóságát.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv tervei szerint a reál-GDP növekedése a 2007-es 4,2 %-ról átlagosan 4 %-ra lassul a programidőszak fennmaradó részében. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (3) úgy tűnik, hogy ez a forgatókönyv 2009-ig megalapozott növekedési feltételezésekre épül, bár ezután a feltételezések némileg magasnak tűnnek. A program inflációs előrejelzése is valószerűnek tűnik, de az olaj- és élelmiszerárak világpiacon tapasztalható legújabb alakulása alapján vannak felfelé ható kockázatok.

(4)

2007-ben az államháztartási többlet a stabilitási program becslése szerint a GDP 1,5 %-a, a GDP több mint 3 százalékpontjával jobb a konvergenciaprogram utolsó változatában levő, a GDP 1,6 %-ának megfelelő hiánycéllal szemben. A 2007-es szembetűnő fordulat a teljes bevétel kivételes emelkedésének tulajdonítható, ami a pénzügyi szektor erőteljes jövedelmezőségéből és az ingatlanpiaci beruházások fellendüléséből eredő különösen magas adóbevételek eredménye. Az adóalapok és a kapcsolódó bevételek növekedése csak részben tűnik tartósnak. A 2007-es becsült eredmény tekintetbe veszi a konvergenciaprogram utolsó változatáról szóló, 2007. február 27-i tanácsi vélemény (4) felkérését, hogy „hajtsa végre a programban előirányzott költségvetési konszolidációs pályát”.

(5)

Tekintve a vártnál jobb 2007-es eredményeket, a stabilitási programban ismertetett költségvetési célok az összességében változatlan makrogazdasági háttér mellett jóval magasabbak, mint a konvergenciaprogram utolsó változatában. A stabilitási program ambiciózusabb középtávú költségvetési célkitűzést irányoz elő, ami kiegyensúlyozott strukturális egyenleget jelent (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg), összehasonlítva az előző, a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális hiánnyal. A stabilitási programban szereplő költségvetési stratégia célja az új középtávú költségvetési célkitűzés fenntartása a programidőszakban, amelyet már 2007-ben túlteljesítettek. A tervek szerint az államháztartás többlete 2011-ben csökken, a GDP 2007-es 1,5 %-áról 0,7 %-ra; az elsődleges többlet esetében a csökkenés még kifejezettebb, a GDP 4,7 %-áról 2011-ben 2,8 %-ra. A többlet csökkenése főleg azt tükrözi, hogy az összes bevétel hányada a GDP-ben 1,25 százalékponttal visszaesik, míg az összes kiadás a tervek szerint csak a GDP 0,25 százalékpontjával csökken.

Utóbbi főleg a kamatkiadásokban jelentkező jelentős megtakarításokat jelzi, mivel az elsődleges kiadás 0,25 százalékponttal növekszik, mert a munkavállalók jövedelmének, a támogatásoknak és az állami beruházásoknak a visszafogását több mint ellensúlyozza a szociális juttatások és egyéb kiadások emelkedése. Az összes bevétel visszaesése 2008-ra összpontosul (a GDP 1,5 százalékpontja), mivel a bevételek 2007-es rendkívüli növekedésének a fele (a GDP 1,5 %-a) 2008-ban várhatóan már nem folytatódik. A bruttó államadósság a becslések szerint 2007-ben a GDP 60 %-a és 2008-ban az előrejelzések szerint 11,5 százalékponttal csökken, a GDP 48,5 %-ára. Ez főként a magas elsődleges többletnek és a jelentős adósság-csökkentő állományalkalmazkodásnak az eredménye, amely a törlesztési alapok pénzügyi eszközeiben végrehajtott nagy leépítésnek az eredménye. Az előrejelzés szerint ezután a GDP-hez viszonyított adósság aránya további 8 százalékponttal csökken – 2011-re 40,5 %-ra – a programidőszak folyamán.

(6)

A költségvetés a programban előre jelzettnél jobban is alakulhat 2008-ban és 2009-ben, majd ezt követően rosszabbul. A program feltételezi, hogy a vártnál jobb 2007-es bevételeknek csak egy részét viszik át a következő évekre. Bár a részletesebb adatok hiánya miatt ez még bizonytalan, de valószínűleg lehetőség nyílik nagyobb mértékű átvitelre, különösen 2008-ban és 2009-ben. A bevételekkel kapcsolatban kockázatot jelent az a tény, hogy a makrogazdasági forgatókönyv a programidőszak későbbi éveiben a magánfogyasztás növekedésével összefüggésben kedvező előrejelzéseket tartalmaz. A kiadások 2006-ban bevezetett felső határaiba vetett bizalom további kockázatot jelent, mivel fedezésük nem teljes, és különösen az érvényesítési mechanizmust nem részletezik.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint a programidőszak alatt fenntartsák az új középtávú célkitűzést. A program által ideiglenesnek tekintett, a GDP 1,5 %-át kitevő bevétel, bár jellegében valószínűleg átmeneti, nem minősül egyszerinek és a Bizottság szolgálatai nem tekintik annak. A kedvező időszakot tekintve a strukturális többlet csökkenése 2008-ban a GDP több mint 1 százalékpontjával az előző évi 1,75 %-ról, ciklikus költségvetési irányvonalat jelenthet, amely nem lenne összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A kormány azon megfontolása azonban, hogy a bevételek 2007-es emelkedése csak részben lehet tartós, körültekintő költségvetési szemléletmódot tükröz, amelynek következtében a növekedés különösen adóintenzív összetételéből eredő bevételek nem vezetnek további állandó kiadásokhoz. Bár a költségvetési egyenleg tervezett romlása 2007-hez képest nagy mértékben az adóbevételek várt normalizálását tükrözi, fennáll annak a veszélye, hogy az irányvonal 2008-ban ciklikussá válhat, tekintve a kiadási korlátok érvényesítéséhez kapcsolódó kockázatokat.

(8)

Az államháztartás fenntarthatósága tekintetében Ciprus magas kockázattal szembesül. A ciprusi népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása az EU-ban a legmagasabbak közé tartozik, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadások igen jelentős növekedése miatt. A programban tervezett 2007-es költségvetési egyenleg hozzájárul az elöregedéssel kapcsolatos, az előrejelzés szerint tekintélyes mértékű, hosszú távú költségvetési hatás egy részének ellensúlyozásához, de nem elegendő teljes fedezéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentését a jelenleg előirányzottaknak megfelelően magas elsődleges többlet fenntartásával és a nyugdíjkiadások jelentős növekedését megfékező reformintézkedések elfogadásával lehet elérni.

(9)

A stabilitási program teljes mértékben összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. októberi végrehajtási jelentésével. A költségvetési előrejelzések tartalmazzák a nemzeti reformprogramban levő különböző, például a tudásalapú gazdaság erősítésével, a kutatás-fejlesztés elősegítésével, a humán tőke fejlesztésének erősítésével összefüggő projektek és intézkedések költségvetési költségeit.

(10)

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel az integrált iránymutatásokban foglalt országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak és az euroövezet tagállamainak szóló, a lisszaboni stratégiával összefüggésben kiadott iránymutatásoknak a költségvetési politikák vonatkozásában.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok (5) legtöbbjét is tartalmazza.

i.

a folyó kiadások még jobb ellenőrzésével kerülje el a ciklikus költségvetési irányvonalat, miközben a bevétel-növekedést az adósságállomány további csökkentésére fordítja;

ii.

fogja vissza az állami kiadásokat a nyugdíjrendszer reformjával és az egészségügyben elfogadott reformok időben történő végrehajtásával, az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javításához.