17.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 370/1

(1)

A 74/2004/EK rendelettel a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a pamuttípusú ágyneműknek a Közösségbe irányuló behozatalára, ha azok az ex 6302 21 00 KN-kód (6302210081, 6302210089 TARIC-kódok), ex 6302 22 90 (6302229019 TARIC kód), ex 6302 31 10 (6302311090 TARIC kód), ex 6302 31 90 (6302319090 TARIC kód) és ex 6302 32 90 (6302329019 TARIC-kód) alatt szerepelnek, és Indiából származnak. Az együttműködő felek számára tekintettel, az indiai exportáló gyártókból egy minta kiválasztására került sor és 4,4 %-tól 10,4 %-ig terjedő vámokat vetettek ki a mintában szereplő vállalatokra, míg más, a mintában nem szereplő, együttműködő vállalatokra 7,6 %-os vámtételt állapítottak meg. 10,4 %-os vámtételt vetettek ki azokra a vállalatokra, amelyek vagy nem jelentkeztek, vagy nem működtek együtt a vizsgálatban.

(2)

A 74/2004/EK tanácsi rendelet 2. cikke úgy rendelkezik, hogy amikor India valamely új exportáló gyártója elégséges bizonyítékot szolgáltat a Bizottságnak arra, hogy az 1. cikk (1) bekezdésében ismertetett termékeket a vizsgálati időszakban (2001. október 1-től 2002. szeptember 30-ig) nem exportálta a Közösségbe (az „első kritérium”); és nem kapcsolódik egyetlen olyan exportőrhöz vagy gyártóhoz sem Indiában, amelyre az abban a rendeletben kivetett szubvencióellenes intézkedések vonatkoznak (a „második kritérium”); és valóban exportálta a Közösségbe az érintett termékeket azt a vizsgálati időszakot követően, amelyen az intézkedések alapulnak, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt jelentős mennyiségnek a Közösségbe történő exportjára (a „harmadik kritérium”); akkor annak a rendeletnek az 1. cikkének (3) bekezdése módosítható az új exportáló gyártó számára a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra alkalmazott vámtétel megadásával, ami 7,6 %.

(3)

Huszonnégy indiai vállalat kérelmezte, hogy ne kezeljék eltérően azoktól a vállalatoktól, amelyek együttműködtek az eredeti vizsgálatban, de a mintába nem kerültek be („újonnan jöttek státusza”).

(4)

Két indiai vállalat, amely kérelmezte az újonnan jöttek státuszát, nem adott választ a kérdőívre. Ezért nem volt lehetséges annak ellenőrzése, hogy ezek a vállalatok megfelelnek-e a 74/2004/EK tanácsi rendelet 2. cikkében meghatározott kritériumoknak, és kérelmüket el kellett utasítani.

(5)

Az újonnan jöttek státuszára irányuló két kérelem túl későn érkezett be, és ezért ezekre a kérelmekre vonatkozóan nem lehetett következtetéseket levonni a jelen rendelet elfogadásának időpontjáig.

(6)

A fennmaradó húsz vállalat válaszolt a kérdőívre, amely annak ellenőrzését szolgálta, hogy a vállalatok megfelelnek-e a 74/2004/EK rendelet 2. cikkében foglalt rendelkezéseknek.

(7)

A fent említett indiai exportőrök/ gyártók közül tizenhárom olyan bizonyítékot szolgáltatott, amely elégségesnek bizonyult arra, hogy ezeknek az új vállalatoknak a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra alkalmazott vámtételt (vagyis a 7,6 %-ot) megadják, és ezért ezt a tizenhárom indiai vállalatot hozzáadják az exportőrök/ gyártók jegyzékéhez a 74/2004/EK tanácsi rendelet mellékletében (a „melléklet”).

(8)

Ami a fennmaradó hét indiai exportőrt/ gyártót illeti, közülük ketten kapcsolódnak olyan vállalatokhoz, amelyekre a jelenlegi kiegyenlítő intézkedések vonatkoznak, hárman exportálták az érintett terméket a Közösségbe az eredeti vizsgálati időszakban (vagyis 2001. október 1-től 2002. szeptember 30-ig); egy nem tudott semmiféle számlát vagy bizonyítékot bemutatni arról, hogy valóban exportálta a Közösségbe az érintett terméket az eredeti vizsgálati időszakot követően, vagy arról, hogy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt az érintett terméknek a Közösségbe irányuló exportjára.

(9)

Végül megjegyzendő, hogy egy kérelemmel nem lehetett a mostani esetben foglalkozni, mivel a kérelmező vállalat által adott bizonyíték további megvizsgálást igényel.

(10)

Ilyen körülmények között úgy tekintették, hogy a (8) preambulumbekezdésben említett hat vállalat esetében a 74/2004/EK tanácsi rendelet 2. cikkének legalább egyik kritériuma nem teljesül. Ezért kérelmüket el kellett utasítani.

(11)

Azokat a vállalatokat, amelyek számára az újonnan jöttek státuszát nem adták meg, tájékoztatták a döntés okairól, és lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban kifejtsék.

(12)

Az a két vállalat, amelyek a jelenlegi kiegyenlítő intézkedések alá tartozó vállalatokhoz kapcsolódnak, azt állította, hogy az egyik esetben kapcsolt vállalatuk már nem létezik, a második esetben pedig azt, hogy ők valójában feltételezték, hogy ugyanaz a vámtétel vonatkozik rájuk, mint a kapcsolt vállalatukra.

(13)

Tekintetbe lett véve, hogy az első esetben az a tény, hogy a kapcsolt vállalat nem létezik többé, valóban jelentős elem a jelenlegi eljárásban, és ebben az esetben nem tekinthető úgy, hogy az újonnan jött nem tartotta tiszteletben a második kritériumot. Ezért az a döntés született, hogy erre a vállalatra is annak a vámtételnek kell vonatkoznia, mint a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra (vagyis 7,6 %-nak), és ezért fel kell venni a mellékletben lévő jegyzékbe.

(14)

A második esetben, amikor a kérelmező vállalat kapcsolódik egy olyan vállalathoz, amelyre az intézkedések vonatkoznak, megállapítást nyert, hogy ez nem foszthatja meg automatikusan a vállalatot attól, hogy a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok súlyozott átlagot képviselő vámtétele vonatkozzon rá. Valójában mindkét kapcsolt vállalat esetében megvizsgálásra került, hogy ezek – ha együttesen vették volna őket – bekerültek volna az exportáló gyártók mintájába a 74/2004/EK tanácsi rendelet (11) preambulumbekezdésében meghatározott kiválasztási kritériumok szerint. Mivel úgy tűnt, hogy ez nem áll fenn, a két vállalat közötti kapcsolat nem érinti a fent említett rendelet megállapításait. Ezen az alapon, és figyelembe véve a Bizottság következetes gyakorlatát, miszerint minden kapcsolt vállalatot egyetlen egységnek tekint, amelyekre ugyanaz a vám vonatkozik, az a döntés született, hogy erre a vállalatra is a mintában nem szereplő, együttműködő vállalatokra alkalmazandó vámtételnek kell vonatkoznia (vagyis 7,6 %-nak), és ezért fel kell venni a mellékletben lévő jegyzékbe.

(15)

Minden, az érdekelt felek által átadott érvet és bejelentést elemeztek és kellőképpen figyelembe vettek, amikor ez indokolt volt,