31988L0077

A Tanács irányelve

(1987. december 3.)

a járművekben használt dízelmotorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(88/77/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

az Európai Parlamenttel együttműködve [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a belső piac 1992. december 31-ig fokozatosan megvalósuljon; mivel a belső piac egy belső határok nélküli térség, amelyben az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása biztosított;

mivel az Európai Közösségnek a Tanács által 1973. november 22-én jóváhagyott első környezetvédelmi cselekvési programja szerint a gépjárművek kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemben a legújabb tudományos eredményeket is figyelembe kell venni, és a már elfogadott irányelveket ennek megfelelően módosítani kell; mivel a harmadik cselekvési program szerint további erőfeszítések szükségesek a gépjárműmotorok jelenlegi szennyezőanyag-kibocsátási szintjének jelentős csökkentése érdekében;

mivel azok a műszaki előírások, amelyeknek az egyes államok jogi előírásai szerint a gépjárműveknek meg kell felelniük, többek között érintik a gépjárművekben használt dízelmotorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátását;

mivel ezek az előírások tagállamonként is változnak; mivel ez az érintett termékek szabad forgalmának akadályozásához vezethet; mivel ebből következően szükséges, hogy valamennyi tagállam – vagy kiegészítésként, vagy jelenlegi szabályozásuk helyett – azonos előírásokat fogadjon el a célból, hogy különösképpen a legutóbb a 87/403/EGK [4] irányelvvel módosított, a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelvben [5] meghatározott EGK-típusjóváhagyási eljárás minden gépjárműtípus tekintetében alkalmazható legyen;

mivel alkalmazni kell azokat a műszaki előírásokat, amelyeket az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága a 49. számú előírásában fogadott el ("Egységes előírások a dízelmotorok jóváhagyására a légszennyező gázok kibocsátása tekintetében"), amely előírás a gépjárművek berendezéseinek és alkatrészeinek jóváhagyására vonatkozó egységes engedélyezési feltételek elfogadásáról, valamint a jóváhagyás kölcsönös elismeréséről szóló az 1958. március 20-i megállapodás mellékletét képezi;

mivel a Bizottság köteles a Tanácsnak 1988 végéig javaslatokat előterjeszteni az ezen irányelvben meghatározott három szennyező anyagra vonatkozó határértékek további csökkentésére, és a részecske-kibocsátásra vonatkozó határértékek megállapítására,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

- "jármű": a közúti közlekedésben való részvételre szánt, dízelmotorral hajtott olyan jármű, felépítménnyel vagy anélkül, amely legalább négykerekű és legnagyobb tervezési sebessége több, mint 25 km/h, a 70/156/EGK irányelv I. mellékletének 0.4. pontjában meghatározott, M1 kategóriába tartozó, legfeljebb 3,5 t össztömegű járművek, a kötöttpályás járművek, a mezőgazdasági vontatók és munkagépek, valamint más munkagépek kivételével,

- "dízelmotor-típus": olyan dízelmotor, amelyre önálló műszaki egységként a 70/156/EGK irányelv 9a. cikke értelmében típusjóváhagyást lehet kiadni.

2. cikk

(1) 1988. július 1-jétől a tagállamok, egy motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásával kapcsolatos okokból

- nem tagadhatják meg az EGK-típusjóváhagyást, a 70/156/EGK irányelv 10. cikke (1) bekezdésének utolsó francia bekezdésében előírt okirat kiállítását, vagy a nemzeti típusjóváhagyás megadását egy dízelmotorral hajtott járműtípusra,

- nem tilthatják meg az ilyen új járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését, forgalomba helyezését vagy használatát,

- nem utasíthatják vissza az EGK-típusjóváhagyást vagy a nemzeti típusjóváhagyást egy dízelmotor-típusra,

- nem tilthatják meg új dízelmotorok értékesítését vagy használatát,

ha azok az irányelv mellékletei előírásainak megfelelnek.

(2) 1988. július 1-jétől a tagállamok, egy motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásával kapcsolatos okokból

- visszautasíthatják a nemzeti típusjóváhagyást egy dízelmotorral hajtott járműre,

- visszautasíthatják a nemzeti típusjóváhagyást egy dízelmotor-típusra,

ha azok az irányelv mellékletei előírásainak nem felelnek meg.

(3) 1990. szeptember 30-ig a 2. bekezdést nem kell alkalmazni azokra a dízelmotorral hajtott járműtípusokra, valamint dízelmotor-típusokra, amelyek egy olyan típusbizonyítvány mellékletében szerepelnek, amelyet ezen időpont előtt, a 72/306/EGK irányelv szerint állítottak ki.

(4) 1990. október 1-jétől a tagállamoknak egy motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásával kapcsolatos okokból

- meg kell tiltaniuk az új, dízelmotorral hajtott járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését, forgalomba helyezését vagy használatát, vagy

- meg kell tiltaniuk új dízelmotorok értékesítését vagy használatát,

amennyiben azok az ezen irányelv mellékleteiben foglalt előírásoknak nem felelnek meg.

3. cikk

(1) Annak a tagállamnak, amely egy dízelmotor-típusra típusjóváhagyást ad ki, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, hogy minden olyan változásról értesüljön, ami az I. melléklet 2.3. pontja szerinti alkatrészt vagy jellemzőt érint. E tagállam illetékes hatóságai rendelkeznek arról, hogy a megváltoztatott motort újra meg kell-e vizsgálni, és egy új vizsgálati jelentést kell-e kiadni erről. A változtatást nem engedélyezik, ha a vizsgálat azt mutatja, hogy az irányelv előírásait nem tartották be.

(2) Annak a tagállamnak, amelyik egy járműtípusra – annak dízelmotorjára vonatkozóan – a típusjóváhagyást kiadta, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e járműtípus minden változásáról a beépített motor tekintetében értesüljön. E tagállam illetékes hatóságai döntenek arról, hogy a 70/156/EGK irányelv, különösen annak 4. és 6. cikke szerint intézkedéseket kell-e tenni az ilyen változtatások esetében.

4. cikk

Azok a változtatások, amelyek a mellékletek követelményeinek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása miatt szükségesek, a 70/156/EGK irányelv 13. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően kerülnek elfogadásra.

5. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1988. július 1-je előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Ennek az irányelvnek a hatálybalépését követően a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a Bizottság az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatást kapjon az irányelvvel szabályozott területen általuk tervezett legfontosabb törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekről.

6. cikk

Legkésőbb 1988 végén a Tanács a Bizottság javaslata alapján megvizsgálja, hogy a határértékeket az irányelvben szereplő három szennyező anyag esetében tovább kell-e csökkenteni, és határértékeket kell-e megállapítani a részecskék kibocsátásaira vonatkozóan.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1987. december 3-án.

a Tanács részéről

az elnök

Chr. Christensen

[1] HL C 193., 1986.7.31., 3. o.

[2] 1987. november 18-i parlamenti álláspont (HL C 345., 1987.12.21., 61. o.)

[3] HL C 333., 1986.12.29., 17. o.

[4] HL L 220., 1987.8.8, 44. o.

[5] HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEK, AZ EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM, ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK, A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

1. HATÁLY

Ezen irányelvet az olyan gépjárművekből származó gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra kell alkalmazni, amelyek az 1. cikkben meghatározottak szerint dízelmotorral vagy külső gyújtású motorral vannak felszerelve, az olyan N1, N2 és M2 kategóriába tartozó járművek kivételével, amelyek a legutóbb a 88/76/EGK irányelvvel [1] módosított 70/220/EGK irányelv [2] szerinti típusjóváhagyást kaptak.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

2.1. A "motor típusjóváhagyása": egy motortípus jóváhagyása a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátása tekintetében;

2.2. "dízelmotor": olyan motor, ami a sűrítéses gyújtás elve szerint működik;

2.3. "motortípus": olyan motorok kategóriája, amelyek az irányelv II. mellékletében rögzített fő jellemzőik tekintetében nem különböznek egymástól;

2.4. "gáz-halmazállapotú szennyező anyagok": a szén-monoxid, a szénhidrogének (C1H1,85-ként kifejezve) és a nitrogén-oxidok nitrogén-dioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;

2.5. "hasznos teljesítmény": a teljesítmény EGK kW-ban, amit a próbapadon a forgattyús tengely végén vagy ennek megfelelő szerkezeti egységnél vesznek le, és amit a 80/1269/EGK irányelv [3] szerinti, a motorteljesítmény mérésére vonatkozó eljárással határoznak meg;

2.6. "névleges fordulatszám": a regulátor által határolt maximális fordulatszám teljes terhelésnél a gyártó adatai szerint az eladási bizonylatokban és a kezelési utasításokban;

2.7. "terhelési részarány": egy meghatározott motorfordulatszámon maximálisan rendelkezésre álló forgatónyomaték százalékos részaránya;

2.8. "közbenső fordulatszám": a maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám, ha ez a fordulatszám a névleges fordulatszám 60 és 75 %-a közötti tartományba esik; máskülönben ez a fordulatszám a névleges fordulatszám 60 %-a.

2.9. Rövidítések és mértékegységek

P | kW | nem korrigált hasznos teljesítmény |

CO | g/kWh | szénmonoxid-kibocsátás |

HC | g/kWh | szénhidrogén-kibocsátás |

NOx | g/kWh | nitrogénoxid-kibocsátás |

conc | ppm | térfogat-koncentráció (ppm) |

mass | g/h | szennyezőanyag-tömegáram |

WF | | súlyozási tényező |

GEXH | kg/h | kipufogógáz-tömegáram nedves alapon |

V’EXH | m3/h | kipufogógáz-térfogatáram száraz alapon |

V’’EXH | m3/h | kipufogógáz-térfogatáram nedves alapon |

GAIR | kg/h | beszívott levegő tömegárama |

VAIR | m3/h | beszívott levegő térfogatárama (nedves levegő 0 °C-on és 101,3 kPa nyomáson) |

GFUEL | kg/h | tüzelőanyag-tömegáram |

HFID | | fűtött lángionizációs detektor |

NDUVR | | nemdiszperzív ultraibolya-rezonanciaabszorpció elvén működő gázelemző készülék |

NDIR | | nemdiszperzív infravörös-abszorpció elvén működő gázelemző készülék |

CLA | | kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző |

HCLA | | fűtött kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző |

3. AZ EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. EGK-típusjóváhagyási kérelem egy motortípusra mint önálló szerelési egységre

3.1.1. A típusjóváhagyás megadására vonatkozó kérelmet egy motortípusra, a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozóan, a motor gyártójának vagy egy jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.1.2. A kérelemhez a következő dokumentációt kell három példányban mellékelni:

3.1.2.1. a motortípusnak az ezen irányelv II. mellékletben foglalt valamennyi adatát tartalmazó leírása, amely összhangban áll a 70/156/EGK irányelv II. mellékletének 9a. cikkében foglalt követelményekkel.

3.1.3. Egy, a II. mellékletben leírt motortípusnak megfelelő motort kell rendelkezésre bocsátani a 6. pontban meghatározott jóváhagyási vizsgálatok végrehajtásáért felelős a műszaki szolgálat számára.

3.2. Az EGK-típusjóváhagyás kiadására vonatkozó kérelem egy járműtípusra vonatkozóan, annak motorja tekintetében

3.2.1. A típusjóváhagyás kiadására vonatkozó kérelmet egy jármű esetében a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás vonatkozásában a motor gyártójának vagy egy jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.2.2. A kérelemhez a következő dokumentációt kell mellékelni három példányban:

3.2.2.1. a jármű típusának és a motorhoz kapcsolódó járműrészeknek a II. mellékletben foglalt adatait tartalmazó leírása és a 70/156 EGK irányelv 3. cikke szerint szükséges dokumentáció, vagy

3.2.2.2. a jármű típusának és a motorhoz kapcsolódó járműrészeknek a II. mellékletben foglalt adatait tartalmazó leírása, adott esetben, és a motorra mint önálló szerelési egységre vonatkozó EGK-típusbizonyítvány (VIII. melléklet), amely a járműtípusba beépítésre kerül, a 70/156/EGK irányelv 3. cikke szerint szükséges dokumentumokkal együtt.

4. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

4.1. A VIII. mellékletben közölt mintának megfelelő bizonyítványt kell kiadni a 3.1. és 3.2. pont szerinti EGK-típusjóváhagyáshoz.

5. MOTORJELZÉSEK

5.1. Az önálló szerelési egységként engedélyezett motort a következő jelzésekkel kell ellátni:

5.1.1. a motor gyártójának védjegye, vagy a kereskedelmi neve;

5.1.2. a gyártó kereskedelmi leírása;

5.1.3. az EGK-típusjóváhagyás száma és annak az országnak a betűjelzése, amelyik az EGK-típusjóváhagyást kiadta. [5]

5.2. Ennek a jelölésnek világosan olvashatónak és kitörölhetetlennek kell lennie

6. ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK

6.1. Általános kérdések

Azokat alkatrészeket, amelyek a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátására befolyást gyakorolnak, úgy kell megtervezni, legyártani és elhelyezni, hogy a motor a szokásos üzemi körülmények között, a rá ható lengések ellenére is megfeleljen az irányelv műszaki előírásainak.

6.2. A gáz-halmazállapotú szennyező anyagokra vonatkozó előírások

A típusjóváhagyás kiadásához vizsgált motorból származó gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátásának mérését a III. függelékben leírt eljárás szerint kell végrehajtani. Más eljárások akkor engedélyezhetők, ha ezek egyenértékű eredményekre vezetnek.

6.2.1. A szén-monoxid, szénhidrogének és nitrogén-oxidok mindenkori megállapított tömege nem haladhatja meg a következő táblázatban megadott értékeket:

Szén-monoxid (CO) tömege g/kWh | Szénhidrogének (HC) tömege g/kWh | Nitrogén-oxidok (NOx) tömege g/kWh |

11,2 | 2,4 | 14,4 |

7. BEÉPÍTÉS A JÁRMŰBE

7.1. A motor járműbe építésének a motor típusjóváhagyása tekintetében a következő részleteknek kell megfelelnie:

7.1.1. A szívócsőben kialakuló nyomás (vákuum) nem lépheti túl a típusjóváhagyással ellátott motorra vonatkozóan a VIII. mellékletben megadott értéket.

7.1.2. A kipufogócsőben kialakuló nyomás nem lépheti túl a típusjóváhagyással ellátott motorra vonatkozóan a VIII. mellékletben megadott értéket.

7.1.3. A motor által meghajtott berendezések által felvett maximális teljesítmény nem lépheti túl a típusjóváhagyással ellátott motorra vonatkozóan a VIII. mellékletben megadott értéket.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1. Minden olyan motornak, amelyik az ezen irányelv értelmében EGK-típusjóváhagyással rendelkezik, meg kell felelnie annak a motortípusnak, amelyre a típusjóváhagyást kiadták.

8.2. A megfelelőségnek a 8.1. pontban foglaltak szerinti ellenőrzéséhez egy EGK-típusjóváhagyási számmal ellátott motort kell kivenni a sorozatgyártásból.

8.3. Rendszerint a motornak olyan motortípusnak való megfelelőségét, amelyre a típusjóváhagyást kiadták, a típusbizonyítványban szereplő leírás és ennek mellékletei alapján kell ellenőrizni; szükség esetén egy motort a 6.2. pontban említett vizsgálatnak kell alávetni.

8.3.1. Ha egy motor megfelelőségét utólagos vizsgálattal ellenőrzik, akkor a következő eljárást kell alkalmazni:

8.3.1.1. Egy motort ki kell venni a sorozatgyártásból, és a III. mellékletben leírt vizsgálatnak kell alávetni. A megállapított szénmonoxid-, szénhidrogén-, és nitrogénoxid-tömegnek nem szabad az alábbi táblázatban lévő értékeket túllépnie:

Szén-monoxid (CO) tömege g/kWh | Szén-hidrogén (HC) tömege g/kWh | Nitrogén-dioxidok (NOx) tömege g/kWh |

12,3 | 2,6 | 15,8 |

8.3.1.2. Ha a sorozatgyártásból kivett motor nem teljesíti a 8.3.1.1. pontban foglalt követelményeket, akkor a gyártótól meg lehet követelni azt, hogy a méréseket egy olyan a gyártási sorozatból kivett több motorból álló mintacsoporton végezzék el, amelyekhez az eredetileg kiválasztott motor is hozzátartozik. A gyártó a műszaki szolgálattal egyetértésben határozza meg a mintacsoport nagyságát. A motorokat az eredetileg kiválasztott motor kivételével alá kell vetni a vizsgálatnak. Ezután meg kell határozni a vizsgálati eredmények számtani középértékét (

x

) valamennyi gáz-halmazállapotú szennyező anyagra. Ha a következő feltétel teljesül, akkor elfogadható, hogy a sorozatban gyártott motor megfelel annak a motortípusnak, amelyre a típusjóváhagyást kiadták:

x

+ k·S ≤ L

[6]

ahol

L = a 8.3.1.1. pontban meghatározott határérték a számításba vett gáz-halmazállapotú szennyező anyagokra

k = egy statisztikai tényező, amit n értéke alapján határoznak meg és értékét n függvényében a következő táblázat mutatja:

n | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |

k | 0,973 | 0,613 | 0,489 | 0,421 | 0,376 | 0,342 | 0,317 | 0,296 | 0,279 |

n | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |

k | 0,265 | 0,253 | 0,242 | 0,233 | 0,224 | 0,216 | 0,210 | 0,203 | 0,198 |

Ha n ≥ 20 érvényes, akkor | k = 0,8602n- |

8.3.2. A gyártás-megfelelőség ellenőrzésért felelős műszaki szolgálat ezeket a vizsgálatokat azokon a motorokon végzi el, amelyek a gyártó adatai szerint részben vagy teljesen bejáratottak.

[1] HL L 36., 1988.2.9., 1. o.

[2] HL L 76., 1970.4.6., 1. o.

[3] HL L 375., 1980.12.31., 46.o.

[5] B = Belgium, D = Németország, DK = Dánia, E = Spanyolország, F = Franciaország, GR = Görögország, I = Olaszország, IRL = Írország, L = Luxemburg, NL = Hollandia, P = Portugália, UK = Egyesült Királyság,

[6] S2 = ∑x − x-2n − 1 ahol x tetszés szerinti n tételre megállapított egyedi eredmény.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

1. Függelék

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

2. Függelék

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

VIZSGÁLATI MÓDSZER

1. BEVEZETÉS

1.1. A melléklet a motortól származó gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátásának meghatározására szolgáló vizsgálati módszert írja le.

1.2. A vizsgálatot olyan motoron kell elvégezni, amely egy teljesítménymérésre alkalmas motorfékpaddal van összekapcsolva.

2. A VIZSGÁLAT ALAPELVE

A motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása szénhidrogéneket, szén-monoxidot és nitrogén-oxidot tartalmaz. Az előírt vizsgálati ciklus során, üzemmeleg motornál a fent említett gázok mennyiségét a kipufogógáz-áramban folyamatosan kell mérni. Az előírt vizsgálati ciklus több olyan fordulatszám- és terhelési üzemállapotból áll, amelyek a dízelmotorok jellemző üzemi tartományát átfogják. Az egyes üzemmódok esetében az összes gáz-halmazállapotú szennyező anyag koncentrációját, a kipufogógáz-áramot és a leadott teljesítményt meg kell határozni, és a mért értékeket az egyes szennyező anyagok mennyiségének meghatározásához súlyozni kell, melynek során ezeket a mennyiségeket az e mellékletben leírtak szerint gramm/kWh mértékegységben kell meghatározni.

3. VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

3.1. Motorfékpad és a motor felszereltsége

A motorok kipufogógáz-kibocsátásának motorfékpadon történő vizsgálatára a következőkben leírt berendezést kell használni:

3.1.1. egy megfelelő jellemzőkkel rendelkező olyan motorfékpad, amely a 4.1. pontban leírt vizsgálati ciklust végrehajtását lehetővé teszi;

3.1.2. a fordulatszám, a nyomaték, a tüzelőanyag-fogyasztás, a beszívott levegő mennyisége, a hűtőfolyadék-hőmérséklet, a kenőanyag-hőmérséklet, a kipufogócső-nyomás, a kipufogógáz-hőmérséklet, a beszívott levegő hőmérséklete, a levegő nyomása és nedvessége, valamint a tüzelőanyag-hőmérséklet mérésére szolgáló készülékek. E készülékek pontosságának teljesítenie kell a közúti gépjárművek belsőégésű motorjai teljesítményének mérésére vonatkozó EGK-módszerek követelményeit;

3.1.3. egy megfelelő kapacitású motorhűtő-rendszer a célból, hogy a motort az előírt vizsgálatok időtartama alatt a szokásos üzemi hőmérsékleten lehessen tartani;

3.1.4. egy nem szigetelt és nem hűtött kipufogórendszer, amely legalább 0,5 m-rel túlnyúlik azon a helyen, ahol a kipufogógáz-mintavevő szondák el vannak helyezve, és amely motor gyártójának eladási és karbantartási leírásaiban megadott a legnagyobb teljesítménynél mért olyan kipufogógáz-ellennyomással rendelkezik, hogy ehhez a felső határértékhez képest ± 650 Pa (± 5 mm Hg) tűrési sávon belül fekszik;

3.1.5. a motor egy olyan szívórendszere, ami ± 300 Pa (30 mm H2O) légáramlási nyomásveszteséget ad arra a motor-üzemállapotra vonatkozóan megadott felső határértékhez viszonyítva, amit a motor gyártójának adatai szerint a vizsgálandó motornál tiszta légszűrő, esetén maximális levegőátbocsátás esetén lép fel.

3.2. Gázelemző és mintavevő berendezés

A rendszernek az el nem égetett szénhidrogén (HC) mérésére egy fűtött lángionizációs detektort (HFID), a szén-monoxid (CO) mérésére egy nemdiszperzív infravörös-abszorpció elvén működő gázelemzőt (NDIR), a nitrogén-oxidok (NOx) mérésére egy CLA-, HCLA- (fűtött vagy nem fűtött kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző) vagy ezekkel egyenértékű gázelemző készüléket kell tartalmaznia. A dízelmotorok kipufogógázaiban lévő nehéz szénhidrogének miatt a HFID-rendszert fűteni kell és a hőmérsékletét az egész vizsgálat során 453 és 473 K (180 °C és 200 °C) közötti értéken kell tartani.

A gázelemző készülékek pontosságának ± 2,5 % kell lennie a végkitérésnél, vagy ennél még jobbnak. A gázelemző készülékek mérési skáláját a mérendő koncentrációknak megfelelően kell megválasztani.

3.3. Gázok

3.3.1. A gázelemző és mintavételi rendszerben nem lehet semmiféle gázszivárgás. A kialakításnak és az alkalmazott anyagoknak olyanoknak kell lenni, hogy a rendszer ne befolyásolja a kipufogógázban lévő szennyező anyag koncentrációját. A következő gázokat lehet felhasználni:

Gázelemző | Kalibráló gáz | Nullázógáz |

CO | CO az N2-ben | nitrogén vagy nagy tisztaságú szintetikus levegő |

HC | C3H8 a levegőben | nagy tisztaságú szintetikus levegő |

NOX | NO az N2-ben | nitrogén vagy nagy tisztaságú szintetikus levegő |

3.4. Hordozó gázok

3.4.1. Az üzemeltetéshez szükséges gázoknak a következő tulajdonságokkal kell rendelkezniük:

3.4.2. Nagy tisztaságú nitrogén (tisztaság ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO);

3.4.3. Nagy tisztaságú oxigén (tisztaság ≥ 99,5 térfogatszázalék O2);

3.4.4. Hidrogéntartalmú keverék (40 ± 2 % hidrogén, a maradék nitrogén vagy hélium) (tisztaság ≤ 1 ppm C, ≤ 400 ppm CO2);

3.4.5. Nagy tisztaságú szintetikus levegő ((tisztaság ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 CO2); ≤ 0,1 ppm NO), oxigéntartalom 18 és 21 térfogatszázalék között.

3.5. Kalibráló gázok

3.5.1. A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának ± 2 %-on belül egyeznie kell a névleges értékkel.

3.5.2. A kalibráló gázt egy gázkeverő készülék segítségével, nagy tisztaságú nitrogénnel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel történő hígítással lehet előállítani. A keverő készülék pontosságának olyannak kell lennie, hogy a higított kalibráló gázok koncentrációja ± 2 % pontossággal meghatározható legyen.

Az V. melléklet a jelenleg használatos gázelemző rendszereket írja le. Használhatók más rendszerek vagy gázelemző készülékek, amelyek bizonyítottan azonos eredményt mutatnak.

4. VIZSGÁLATI MÓDSZER

4.1. Vizsgálati ciklus

A következő 13-részes vizsgálati ciklust a vizsgálandó motoron a teljesítménymérő próbapadon kell elvégezni:

Vizsgálati üzemmód száma | Motorfordulatszám | Terhelési részarány |

1 | Üresjárat | – |

2 | Közbenső | 10 |

3 | Közbenső | 25 |

4 | Közbenső | 50 |

5 | Közbenső | 75 |

6 | Közbenső | 100 |

7 | Üresjárat | – |

8 | Névleges | 100 |

9 | Névleges | 75 |

10 | Névleges | 50 |

11 | Névleges | 25 |

12 | Névleges | 10 |

13 | Üresjárat | – |

4.2. A kipufogógáz-áram mérése

A kibocsátások számításához ismertnek kell lennie a kipufogógáz-áram értékének (lásd a 4.8.1.1. pontot). A kipufogógáz-áram meghatározásához a következő eljárások valamelyikét lehet alkalmazni.

a) a kipufogógáz-áram közvetlen mérése áramlásmérő fúvókával vagy ezzel egyenértékű mérőrendszerrel;

b) a levegőáram és a tüzelőanyaganyag-áram mérése megfelelő mérési rendszerrel és a kipufogógáz-áram számítása a következő egyenletek segítségével:

GEXH = GAIR + GFUEL

vagy

V’EXH = VAIR - 0,75 GFUEL (kipufogógáz-térfogat, száraz)

vagy

V’’EXH = VAIR + 0,77 GFUEL (kipufogógáz-térfogat, nedves)

A kipufogógáz-áram meghatározása során a pontosságnak ± 2,5 %-nak kell lennie. A szénmonoxid- és nitrogénoxid-koncentrációt a száraz kipufogógázban kell mérni. Ebből kifolyólag a CO- és NOX-kibocsátásokat a V’EXH szárazkipufogógáz-térfogatból kell kiszámítani. A fűtött mintavevő vezetékkel rendelkező gázelemző rendszernél ezzel szemben a NOX-kibocsátást a V’’EXH nedveskipufogógáz-térfogatból kell kiszámítani. Ha a számítás során a kipufogógáz-tömegáram értékét (GEXH) alkalmazzák, akkor a CO és NOX koncentrációkat a nedves kipufogógázra kell vonatkoztatni. A HC-kibocsátás számítására ennek megfelelően a GEXH és V’’EXH meghatározására szolgáló mérési módszereket kell alkalmazni.

4.3. A gázelemző készülékek és a mintavételi rendszer működtetése

A gázelemző készülékeket a műszergyártó beindításra és üzemeltetésre vonatkozó utasításainak megfelelően kell működtetni. A következő minimális követelményeket kell ennek során figyelembe venni.

4.3.1. Kalibrálási eljárás

A kalibrálást a kibocsátási vizsgálat előtt egy hónappal kell végrehajtani. Az egész gázelemző rendszert kell kalibrálni, és a kalibrálási görbéket a kalibráló gázokkal kell összevetni. A gázmennyiség értékeinek azonosnak kell lenniük a kipufogógáz-mintavételnél előállókkal.

4.3.1.1. A gázelemző készülékeket legalább két órával a mérés előtt be kell melegíteni.

4.3.1.2. Meg kell vizsgálni, hogy a rendszerben nincs-e szivárgás. A mintavevő szondát le kell kapcsolni kipufogórendszerről és a végét be kell zárni. A gázelemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizációs időtartam után az összes áramlásmérőnek és nyomásmérőnek nulla értéket kell mutatni. Ellenkező esetben a mintavételi vezetéke(ke)t felül kell vizsgálni és az esetleges hibákat ki kell küszöbölni.

4.3.1.3. Az NDIR-gázelemzőt adott esetben be kell állítani és a HFDI-gázelemző lángját optimálisan kell beállítani.

4.3.1.4. Nagy tisztaságú, szárított levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO- és NOX-gázelemzők nullpontját be kell állítani. A száraz levegőt a HC-gázelemző számára meg kell tisztítani. Alkalmas kalibráló gáz alkalmazásával az elemzőket újra be kell állítani.

4.3.1.5. A nulla-helyzet beállítását ellenőrizni kell, és szükség esetén a 4.3.1.4. pont szerinti eljárást meg kell ismételni.

4.3.2. A gázelemző készülékek kalibrálási görbéjének meghatározása

4.3.2.1. A kalibrálási görbét legalább öt kalibrálási ponttal kell meghatározni, amelyeknek lehetőleg azonos távolságban kell lenniük egymástól. A legnagyobb koncentrációjú kalibráló gáz névleges koncentrációja nem lehet kisebb a teljes skála 80 %-ánál.

4.3.2.2. A kalibrálási görbe meghatározása a "legkisebb négyzetek" módszerével történik.

Ha a kapott polinom több mint harmadfokú, akkor a kalibrálási pontok számának legalább akkorának kell lennie, mint e polinom fokszáma plusz kettő.

4.3.2.3. A kalibrálási görbe legfeljebb 2 %-kal térhet el az egyes kalibráló gázok névleges értékétől.

4.3.2.4. A kalibrálási görbe alakja

A megrajzolt kalibrálási görbe és a kalibrálási pontok alapján a kalibrálás kifogástalan végrehajtását ellenőrizni lehet. A gázelemző készülék különböző mérési jellemzőit meg kell adni, különösen a következőket:

- mérési tartomány,

- érzékenység,

- nulla pont,

- a kalibrálás időpontja.

4.3.2.5. Más eljárásokat (számítógép, elektronikus vezérlésű mérésitartomány-váltó, stb.) is lehet alkalmazni, ha a műszaki szolgálatnak kielégítő módon igazolják, hogy ezek egyenértékű pontosságot adnak.

4.3.3. Az NOX konverter hatásfokának vizsgálata

4.3.3.1. Az NO2-nek NO-vá alakításához használt konverter hatásfokát a következőképpen kell vizsgálni.

4.3.3.2. Ezt a vizsgálatot ozonizátorral kell elvégezni, e melléklet végén bemutatott vizsgálati rendszer segítségével és a következőkben leírt eljárásnak megfelelően.

4.3.3.3. A gázelemző készüléket (CLA) a leggyakrabban használt mérési tartományban a gyártó útmutatásai szerint nullázógáz és a kalibráló gáz felhasználásával kalibrálni kell (az utóbbinak olyan NO-koncentrációjúnak kell lennie, ami a teljes méréstartomány kb. 80 %-ának felel meg és az NO2-koncentrációnak a gázkeverékben kisebbnek kell lennie, mint az NO-koncentráció 5 %-a). Az NOX-gázelemzőt NO-üzemmódba kell beállítani úgy, hogy a kalibráló gáz ne áramoljon át a konverteren. A kijelzett koncentrációt fel kell jegyezni.

4.3.3.4. Egy T-csatlakozó segítségével a gázáramhoz állandóan oxigént kell hozzávezetni addig, amíg a kijelzett koncentráció mintegy 10 %-kal kisebb nem lesz, mint a 4.3.3.3. pont szerint kijelzett kalibrálási koncentráció. A kijelzett koncentrációt fel kell jegyezni (c). Az egész folyamat alatt az ozonizátornak kikapcsolt állapotban kell lennie.

4.3.3.5. Ezt követően az ozonizátort be kell kapcsolni azért, hogy elegendő ózon képződjön, s ezáltal az NO-koncentráció a 4.3.3.3. pontban megadott kalibrálási koncentráció 20 %-ára (minimum 10 %) süllyed. A kijelzett koncentrációt (d) fel kell jegyezni.

4.3.3.6. A gázelemző készüléket ezután NOX-üzemmódba kell kapcsolni, és az NO, NO2, O2 és N2 gázokból álló gázkeverék most keresztüláramlik a konverteren. A kijelzett koncentrációt (a) fel kell jegyezni.

4.3.3.7. Ezután az ozonizátort ki kell kapcsolni. A 4.3.3.4. pontban leírt gázkeverék átáramlik a konverteren keresztül a detektorba. A kijelzett koncentrációt (b) fel kell jegyezni.

4.3.3.8. Még mindig kikapcsolt ozonizátornál az oxigén hozzávezetést is meg kell szakítani. A gázelemző készülék által kijelzett NO-koncentráció legfeljebb 5 %-kal haladhatja meg a 4.3.3.3. pontban említett koncentrációt.

4.3.3.9. Az NOX-konverter hatásfokát a következőképpen kell kiszámítani:

Hatásfok

=

× 100

4.3.3.10. A konverter hatásfokát az NOX-gázelemző készülék minden kalibrálásánál felül kell vizsgálni.

4.3.3.11. A konverter hatásfoka nem lehet 90 %-nál kisebb.

Megjegyzés:

Ha a gázelemző készülék mérési tartománya a legnagyobb tartomány feletti, amelyben az NOX-konverter dolgozhat, úgy, hogy a 80 %-ról 20 %-ra történő csökkentést biztosítsa, akkor az NOX-konverter legnagyobb tartományát kell használni.

4.3.4. Ellenőrzések a vizsgálat előtt

Az NDIR-gázelemző készülékeket legalább két órán át be kell melegíteni, előnyös azonban, ha a gázelemzők állandóan bekapcsolt állapotban maradnak. A szivattyú-motorokat, ha nem használják őket, le lehet állítani.

4.3.4.1 A HC-gázelemzőt száraz levegő vagy száraz nitrogén segítségével nullára kell állítani úgy, hogy az erősítőmérőn és a regisztráló készüléknél stabil nulla állást érjünk el.

4.3.4.2. Kalibráló gázt kell bevezetni, és az erősítési tényezőt úgy kell beállítani, hogy az összhangban legyen a kalibrálási görbével. A kalibrálás során egyazon mérési tartománynál és a kipufogógáz-mintavételnél ugyanazokat az átáramlási értékeket kell alapul venni azért, hogy a mintavevő zsákokban a nyomást ne kelljen korrigálni. Olyan kalibráló gázt kell alkalmazni, ami az összetevő olyan koncentrációjával rendelkezik, amely 75 %-tól 95 %-ig terjedő skálakitérést ad. A ± 2,5 %-os koncentrációtűrés megengedett.

4.3.4.3. Szükség szerint a nulla beállítást felül kell vizsgálni, és a 4.3.2.1. és 4.3.2.2. pontok szerinti eljárást meg kell ismételni.

4.3.4.4. A gázok áramlási sebességét felül kell vizsgálni.

4.4. Tüzelőanyag

Tüzelőanyagként a IV. mellékletben megadott referencia-tüzelőanyagot kell használni.

4.5. Vizsgálati körülménynek

4.5.1. A motorba beszívott levegőnek a beszívás helyén mért abszolút T hőmérsékletét Kelvinben kifejezve és a száraz levegő ps nyomását kilopascalban kifejezve meg kell mérni, és az F-paramétert a következő képlettel meg kell határozni:

F =

×

4.5.2. Ahhoz, hogy a vizsgálat érvényesnek tekinthető legyen, az F-paraméter értékeinek meg felelniük a következőnek:

0,96 ≤ F ≤ 1,06

4.6. A vizsgálat lefolytatása

A vizsgálati ciklus minden üzemállapota alatt az előírt vizsgálati fordulatszámot ± 50 f/p értékhatáron belül kell tartani, és az előírt forgatónyomatékot pedig az adott vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomaték ± 2 % értékhatáron belül kell tartani. A tüzelőanyag-hőmérsékletnek a befecskendező szivattyú belépő nyílásánál 306 K – 316 K (33 °C – 43 °C) értékűnek kell lennie. A regulátort és a tüzelőanyag-rendszert a gyártó kereskedelmi és karbantartási utasításainak megfelelően kell beállítani. Minden egyes vizsgálatot a következőkben leírt lépésekben kell végrehajtani:

4.6.1. A készülékeket és a mintavevő szondákat az előírásnak megfelelően kell elhelyezni.

4.6.2. A hűtőrendszert be kell kapcsolni.

4.6.3. A motort be kell indítani, és addig kell bemelegíteni, amíg valamennyi hőmérséklet és nyomás állandósult állapotba jut.

4.6.4. Kísérleti mérések útján kell megállapítani a teljes terhelés melletti nyomatéki görbét ahhoz, hogy az egyes említett vizsgálati üzemmódokra vonatkozó nyomatékértékek kiszámíthatók legyenek; számításba kell venni a motor által meghajtott olyan berendezések gyártó által megadott maximális teljesítményfelvételét, amely az adott motortípushoz tartozik. A próbapad beállítását minden motor-fordulatszámra és terhelésre vonatkozóan a következő egyenlet szerint kell kiszámítani:

s = P

×

+ P

ahol:

S = a motorfékpadon beállított érték,

Pmin = a minimális hasznos teljesítmény a II. melléklet I. függelék 7.2. pontjában közölt táblázat "e" sora szerint,

L = a terhelési részarány a melléklet 4.1. pontja szerint,

Paux = a motor által meghajtott berendezések megengedett összes teljesítményfelvétele, ebből levonva a motor által ténylegesen meghajtott összes berendezés összes teljesítményszükséglete: (d) – (b) a II. melléklet 1. függelékének 7.2. pontja szerint.

4.6.5. A kipufogógáz-elemző készülékeket nullázni és kalibrálni kell.

4.6.6. El kell kezdeni a vizsgálatsorozatot (lásd a 4.1. pontot). A motort minden egyes vizsgálati üzemállapotában hat percig kell járatni, és az első percben történő változtatással kell beállítani a mindenkori fordulatszámot és a terhelést. A gázelemző készülékek által jelzett értékeket a teljes hat perc alatt egy szalagos öníró készüléken regisztrálni kell, és a kipufogógázoknak legalább az utolsó három percben át kell áramlaniuk a gázelemző készülékeken. Minden vizsgálati üzemállapot utolsó öt percében regisztrálni kell a motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a kipufogógázok nyomását, a tüzelőanyag- és a levegő- vagy a kipufogógáz-áramot. A motor fordulatszámára és terhelésére vonatkozó követelményeket a mindenkori vizsgálati üzemállapot utolsó percében teljesíteni kell.

4.6.7. Az összes, a számításhoz szükséges kiegészítő adatot le kell olvasni és fel kell jegyezni (lásd a 4.7. pontot).

4.6.8. A kipufogógáz-elemző készülékek nullázását és skálabeállítását ellenőrizni kell, és szükség esetén, legkésőbb a vizsgálat befejezésekor, újra be kell állítani. A vizsgálat akkor tekinthető érvényesnek, ha a vizsgálat után szükséges beállítás nem haladja meg a gázelemzők pontosságára vonatkozóan a 3.2. pontban rögzített követelményeket.

4.7. Az értékek leolvasása

Minden egyes vizsgálati üzemmód utolsó 60 másodpercében a HC, CO és NOX-re vonatkozóan leolvasott értékek alapján kell meghatározni a mindenkori koncentrációk átlagértékét. A HC-, CO- és NOX-koncentrációkat a regisztrált átlagértékeikből kiindulva és a megfelelő kalibrálási adatok alapján kell az egyes vizsgálati üzemmódokra vonatkozóan meghatározni. A regisztrálás más formáját is lehet azonban használni, ha ezek egyenértékű adatmeghatározást tesznek lehetővé.

4.8. Számítások

4.8.1. A vizsgálati jegyzőkönyvbe felvételre kerülő végső vizsgálati eredményeket a következő lépésekben kell meghatározni:

4.8.1.1. A GEXH vagy V’EXH és V’EXH kipufogógáz-áram értékeket minden vizsgálati üzemmódra vonatkozóan meg kell határozni (lásd a 4.2. pontot).

4.8.1.2. Ha a GEXH értéket veszik alapul, akkor a mért szén-monoxid és nitrogén-koncentrációkat légnedvességi korrekciónak kell alávetni a VI. melléklet szerint. A fűtött mintavételi vezetékes elemző rendszer esetében azonban az NOX-kibocsátás számításakor nem kell a VI. melléklet szerinti légnedvességi korrekciót elvégezni.

4.8.1.3. Az NOX-koncentrációt a VII. melléklet szerint kell korrigálni

4.8.1.4. A szennyező anyagok tömegáramát minden vizsgálati üzemmódra vonatkozóan a következőképpen kell kiszámítani:

1. NOX tömeg = 0,001587 x NOX koncentráció x GEXH

2. CO tömeg = 0,000966 x CO koncentráció x GEXH

3. HC tömeg = 0,000478 x HC koncentráció x GEXH

vagy

1. NOX tömeg = 0,00205 x NOX koncentráció x V’EXH (száraz) nem fűtött rendszereknél

2. NOX tömeg = 0,00205 x NOX koncentráció x V’’EXH (nedves) fűtött rendszereknél

3. CO tömeg = 0,00125 x CO koncentráció x V’EXH (száraz)

4. HOX tömeg = 0,000618 x HC koncentráció x V’EXH (nedves)

4.8.2. A kibocsátásokat a következőképpen kell számítani:

NO

=

∑NO

× WF

CO =

∑CO

× WF

HC =

∑HC

× WF

A fenti egyenletekben alkalmazott súlyozási tényezőket (WF) a következő táblázat tartalmazza:

Üzemállapot száma | Súlyozási tényező WF |

1 | 0,25/3 |

2 | 0,08 |

3 | 0,08 |

4 | 0,08 |

5 | 0,08 |

6 | 0,25 |

7 | 0,25/3 |

8 | 0,10 |

9 | 0,02 |

10 | 0,02 |

11 | 0,02 |

12 | 0,02 |

13 | 0,25/3 |

+++++ TIFF +++++

Az NOx-konverter hatásfokának vizsgálatára szolgáló berendezés felépítésének vázlata

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

A TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KIADÁSÁHOZ ÉS A GYÁRTÁS-MEGFELELŐSÉG ELLENŐRZÉSÉHEZ ELŐÍRT REFERENCIA-TÜZELŐANYAG MŰSZAKI JELLEMZŐI

Referencia-tüzelőanyag: CEC RF-03-A-841 3 7

Típus: gázolaj

| Határértékek és mértékegységek | ASTM módszer |

Cetánszám | min. 49 | D 613 |

max. 53 | |

Sűrűség 15 °C-on (kg/l) | min. 0,835 | D 1298 |

max. 0,845 | |

Desztilláció | | |

–50 % | min. 245 °C | D 86 |

–90 % | max. 320 °C | |

max. 340 °C | |

–Végforráspont | max. 370 °C | |

Lobbanáspont | min. 55 °C | D 93 |

CFPP (szűrőeltömődési pont) | min. – | EN 116 (CEN) |

max. – 5 °C | |

Viszkozitás 40 °C-on | min. 2,5 mm2/s | D 455 |

max. 3,5 mm2/s | |

Kéntartalom | min. (megadandó) | D 1266/D 2622 |

max. 0,3 tömeg % | D 2785 |

Korrózió rézlemezen | max. 1 | D 130 |

Conradson-szám (10 % lepárlási maradék) | max. 0,2 tömeg % | D 189 |

Hamutartalom | max. 0,01 tömeg % | D 482 |

Víztartalom | max. 0,05 tömeg % | D 95/D 1744 |

Közömbösítési (erős sav) szám | max. 0,20 mg KOH/s | |

Oxidációs stabilitás | max. 2,5 mg/100 ml | D 2274 |

Adalékok | | |

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

KIPUFOGÓGÁZ-ELEMZŐ RENDSZEREK

Három gázelemző rendszer kerül ismertetésre, amelyek esetében a következő gázelemzőket használják:

- HFID-gázelemző a szén-hidrogének mérésére,

- NDIR-gázelemző a szén-monoxid és a nitrogén-oxidok mérésére, vagy választás szerint

- CLA-, HCLA- vagy egyenértékű gázelemző fűtött mintavételi vezetékkel vagy a nélkül, a nitrogén-oxidok mérésére.

1. rendszer

A gázelemző és a mintavételi rendszer vázlatát a kémiai lumineszcencia elvén működő NOX–gázelemző alkalmazása esetén az 1. ábra mutatja.

SP | Korrózióálló acélból készült mintavevő szonda a kipufogó rendszerből történő mintavételhez. Ajánlott egy olyan rögzített, lyuggatott, zárt végű szonda, amely legalább a kipufogócső 80 %-ába benyúlik. A kipufogógáz-hőmérséklet a szondánál mérve nem lehet 343 K-nál (70 °C) kevesebb. |

HSL | Fűtött mintavételi vezeték, amit 453 - 473 K (180 °C - 200 °C) közötti hőmérsékleten kell tartani. A vezetéket korrózióálló acélból vagy politetrafluoretilénből (pl. teflon) kell készíteni. |

F1 | Fűtött előszűrő, amennyiben ilyet alkalmaznak. Ugyanolyan hőmérsékleten kell tartani, mint a HSL-t. |

T1 | A fűtött kamrába belépő kipufogógázminta-áram hőmérsékletének ellenőrzésére szolgáló rendszer. |

V1 | A kipufogógáz-minta, a kalibráló gáz vagy a levegő igény szerinti áramlásának vezérlésére szolgáló szelepek. A szelep legyen a fűtött kamrában, vagy legyen a mintavételi vezeték hőmérsékletére felmelegíthető. |

V2, V3 | Tűszelepek a kalibráló- és a nullázógáz áramlásának szabályozásához. |

F2 | A részecskék leválasztására szolgáló szűrő. Erre a célra alkalmas egy üvegszálból készült 70 mm átmérőjű szűrőtárcsa. A szűrőnek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, és naponta illetve szükség esetén gyakrabban kell kicserélni. |

P1 | Fűtött mintavételi szivattyú. |

G1 | Nyomásmérő a nyomás meghatározására a mintavételi vezetékben. |

V4 | Nyomásszabályzó a mintavételi vezetékben kialakuló nyomás és a gázelemzőhöz áramló mennyiség szabályozására. |

HFID | Fűtött lángionizációs detektor a szénhidrogén méréséhez. A belső hőmérsékletét 453 K - 473 K (180 °C - 200 °C) között kell tartani. |

FL1 | Áramlásmérő a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség beállításához és ellenőrzéséhez. |

R1, R2 | Áramlás-szabályzó a levegő és a tüzelőanyag számára. |

SL | Mintavételi vezeték. Ennek a vezetéknek politetrafluoretilénből vagy korrózióálló acélból kell lennie. Lehet fűtött vagy fűtés nélküli. |

B | Hűtő a kipufogógáz-minta hűtéséhez és a víz kondenzálódásához. A hűtőt 273 K - 277 K (0 °C - 4 °C) hőmérséklethatárok között kell tartani (jég- vagy hűtőrendszer). |

C | Hűtőkígyó és kondenzvíz-leválasztó hűtőcsapda megfelelő méretű kivitelben a vízgőz kondenzálásához és összegyűjtéséhez. |

T2 | Hőmérsékletmérő a hűtő hőmérsékletének kijelzésére. |

V5, V6 | Leeresztő szelepek a kondenzátum-leválasztó és a hűtő víztelenítéséhez. |

V7 | Háromutas szelep. |

F3 | Szűrő a vizsgált kipufogógázból származó részecskék elemzés előtti leválasztására. Egy legalább 70 mm átmérőjű üvegszálas szűrő megfelelő. |

P2 | Mintavevő szivattyú. |

V8 | Nyomásszabályozó a minta-áramlás szabályzására. |

V9, V10, V11, V12 | Háromutas golyós-szelepek vagy mágnesszelepek a gázminták, a vizsgált kipufogógáz vagy a kalibráló gáz gázelemzőhöz történő bevezetésére. |

V13, V14 | Tűszelepek a gázelemzőkhöz való áramlás szabályozására. |

CO | NDIR-gázelemző a szén-monoxidhoz. |

NOX | CLA-gázelemző a nitrogén-oxidokhoz. |

FL2, FL3, FL4 | Megkerülőárami áramlásmérő. |

2. rendszer

A gázelemző és mintavételi rendszer vázlatát, ha az NOx-mérésére az NDIR-gázelemzőt használják, a 2. ábra mutatja.

SP | Korrózióálló acélból készült mintavevő szonda a kipufogó rendszerből történő mintavételhez. Ajánlott egy olyan rögzített, lyuggatott, zártvégű szonda alkalmazása, amely legalább a kipufogócső 80 %-ába benyúlik. A kipufogógáz hőmérséklete a szondánál mérve nem lehet kisebb 343 K-nál (70 °C) (A 72/306/EGK irányelv szerint) A mintavevő szondát a kipufogó-gyűjtőcsőben a kipufogócsonkok nyílásperemeitől vagy a turbofeltöltő kiömlő nyílásától 1–5 m-re kell elhelyezni. |

HSL | Fűtött mintavételi vezeték, amit 453 - 473 K (180 °C – 200 °C) hőmérsékleten kell tartani. A vezetéket korrózióálló acélból vagy politetrafluoretilénből kell készíteni. |

F1 | Fűtött előszűrő, amennyiben ilyet használnak. Ugyanolyan hőmérsékleten kell tartani, mint a HSL-t. |

T1 | A fűtött kamrába belépő kipufogógázminta-áram hőmérsékletének ellenőrzésére szolgáló rendszer. |

V1 | A kipufogógáz-minta, a kalibráló gáz vagy a levegő igény szerinti áramlásának vezérlésére szolgáló szelepek. A szelepnek a fűtött kamrában kell lennie, vagy a mintavételi vezeték hőmérsékletére felfűthetőnek kell lennie. |

V2, V3 | Tűszelepek a kalibráló- és a nullázógáz áramlásának szabályozására. |

F2 | A részecskék leválasztására szolgáló szűrő. Erre a célra alkalmas egy 70 mm-es átmérőjű üvegszálból készült szűrőtárcsa. A szűrőnek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie és naponta illetve szükség esetén gyakrabban kell kicserélni. |

P1 | Fűtött mintavételi szivattyú. |

G1 | Nyomásmérő a nyomás meghatározására a mintavételi vezetékben. |

V4 | Nyomásszabályzó a mintavevő vezetékben kialakuló nyomás és a gázelemzőhöz áramló mennyiség szabályzására. |

HFID | Fűtött lángionizációs detektor a szénhidrogén méréséhez. A belső hőmérsékletét 453 K - 473 K (180 °C - 200 °C) között kell tartani. |

FL1 | Áramlásmérő a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség beállításához és ellenőrzéséhez. |

R1, R2 | Áramlásszabályzó a levegő és a tüzelőanyag számára. |

SL | Mintavételi vezeték. Ennek a vezetéknek politetrafluoretilénből vagy korrózióálló acélból kell lennie. Lehet fűtött vagy fűtés nélküli. |

B | Hűtő a kipufogógáz-minta hűtéséhez és a víz kondenzálódásához. A hűtőt 273 K - 277 K (0 °C - 4 °C) hőmérséklethatárok között kell tartani (jég- vagy hűtőrendszer) |

C | Hűtőkígyó és kondenzvíz-leválasztó hűtőcsapda megfelelő méretű kivitelben a vízgőz kondenzálásához és összegyűjtéséhez. |

T2 | Hőmérsékletmérő készülék a hűtő hőmérsékletének kijelzésére. |

V5, V6 | Leeresztő szelepek a kondenzátum leválasztó és a hűtő víztelenítéséhez. |

V7 | Háromutas szelep. |

F3 | Szűrő a vizsgált kipufogógázból származó részecskék elemzés előtti leválasztására. Egy legalább 70 mm átmérőjű üvegszálas szűrő megfelelő. |

P2 | Mintavevő szivattyú. |

V8 | Nyomásszabályozó a minta-áramlás szabályzására. |

V9 | Golyós- vagy mágnesszelep a gázminták, a vizsgált kipufogógáz vagy a kalibráló gáz gázelemzőhöz történő bevezetésére. |

V10, V11 | Háromutas szelep a szárító megkerülő vezetékéhez. |

D | Szárító a kipufogógáz mintavételi áramából származó nedvesség leválasztására. Ha a szárító az NOX-gázelemző előtt van elhelyezve, úgy csak minimális hatása lehet az NOX-koncentrációra. |

V12 | Tűszelep a gázelemzőhöz áramló mennyiség szabályzására. |

G2 | Nyomásmérő a gázelemzőkbe belépő nyomás mérésére. |

CO | NDIR-gázelemző a szén-monoxidhoz. |

NOX | CLA-gázelemző a nitrogén-oxidokhoz. |

FL2, FL3 | Megkerülőárami áramlásmérő. |

3. rendszer

A gázelemző és mintavételi rendszer vázlatát a melléklet 3. ábrája mutatja abban az esetben, ha az NOX mérése HCLA vagy ezzel egyenértékű rendszerrel történik.

SP | Korrózióálló acélból készült mintavevő szonda a kipufogó rendszerből történő mintavételhez. Ajánlott egy olyan rögzített, lyuggatott, zártvégű szonda alkalmazása, amely legalább a kipufogócső 80 %-ába benyúlik. A kipufogógáz hőmérséklete a szondánál mérve nem lehet kisebb 343 K-nál (70 °C). |

HSL1 | Fűtött mintavételi vezeték, amit 453 – 473 K (180 °C – 200 °C) hőmérsékleten kell tartani. A vezetéket korrózióálló acélból vagy politetrafluoretilénből kell készíteni. |

F1 | Fűtött előszűrő, amennyiben ilyet használnak. Ugyanolyan hőmérsékleten kell tartani, mint a HSL1-t. |

T1 | A fűtött kamrába belépő kipufogógázminta-áram hőmérsékletének ellenőrzésére szolgáló rendszer. |

V1 | A kipufogógáz-minta, a kalibráló gáz vagy a levegőrendszerbe történő váltakozó bevezetésére szolgáló szelepegység. A szelepek a fűtött kamrában legyenek vagy a mintavételi vezeték HSL1 hőmérsékletére kell felfűteni azt. |

V2, V3 | Tűszelepek a kalibráló gáz és a nullázógáz áramlásának a szabályozására. |

F2 | A részecskék leválasztására szolgáló szűrő. Erre a célra alkalmas egy 70 mm-es átmérőjű üvegszálból készült szűrőtárcsa. A szűrőnek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie és naponta illetve szükség esetén gyakrabban kell kicserélni. |

P1 | Fűtött mintavételi szivattyú. |

G1 | Nyomásmérő a nyomás meghatározására a szénhidrogén-elemzőben a mintavételi vezetékben. |

R3 | Nyomásszabályzó a mintavevő vezeték nyomásának és a detektorhoz áramló gáz mennyiségének szabályozására. |

HFID | Fűtött lángionizációs detektor a szénhidrogén mérésére. A fűtőkamra hőmérsékletet 453 K – 473 K (180 °C – 200 °C) között kell tartani. |

FL1, FL2, FL3 | Gázmérő a megkerülő-vezetéken átáramló kipufogógáz-minta mennyiségének mérésére. |

R1, R2 | Nyomás-szabályzó a levegő és a tüzelőanyag számára. |

HSL2 | Fűtött mintavételi vezeték. A hőmérsékletének 368 K és 473 K (95 °C – 200 °C) között kell lennie. A vezetéknek korrózióálló acélból vagy politetrafluoretilénből kell állnia. |

T2 | Hőmérséklet-kijelző készülék a kipufogógázminta-áram hőmérsékletének mérésére a CL-gázelemzőbe belépésnél. |

T3 | Hőmérséklet-kijelző a NO2/NO –konverter hőmérsékletének méréséhez. |

V9, V10, | Háromutas szelep az NO2/NO-konverter megkerülő-vezetékhez. |

V11 | Tűszelep az NO2/NO átalakítón és a megkerülő-vezetéken átáramló mennyiség szabályozásához. |

SL | Mintavételi vezeték. Ennek a vezetéknek politetrafluoretilénből vagy korrózióálló acélból kell lennie. Lehet fűtött vagy fűtés nélküli. |

B | Hűtő a – 277 K (0 °C – 4 °C) hőmérsékleten kell tartani. |

C | Hűtőkígyó és kondenzvíz-leválasztó hűtőcsapda megfelelő méretű kivitelben a vízgőz kondenzálásához és összegyűjtéséhez. |

T4 | Hőmérséklet-mérő készülék a hűtő hőmérsékletének mérésére. |

V5, V6 | Leeresztő szelepek a kondenzátum-leválasztó és a hűtő víztelenítéséhez. |

R4, R5 | Nyomásszabályzó a kipufogógáz-minta áram szabályzáshoz. |

V7, V8 | Úszó-szelep vagy mágnes-szelep a kipufogógáz, nullázógáz vagy kalibráló gáz gázelemzők felé tartó áramának szabályzására. |

V12, V13 | Tűszelepek a gázelemzőkhöz tartó áramlás szabályzására. |

CO | NDIR-elemző a szén-monoxidhoz. |

NOX | HCLA-elemző a nitrogén-oxidokhoz. |

FL4, FL5 | Megkerülőárami áramlásmérő. |

V4, V14 | Háromutas úszó- vagy mágnesszelepek. Ezeknek a szelepeknek egy fűtött kamrában kell lenniük, vagy a HSL1 mintavételi vezeték hőmérsékletére felfűthetők legyenek. |

+++++ TIFF +++++

HC-kibocsátás meghatározására szolgáló kipufogógáz-elemző és mintavevő rendszer vázlata (NOx-elemzés CLA segítségével)

+++++ TIFF +++++

A CO-, NOx-és HC-kibocsátás meghatározására szolgáló kipufogógáz-elemző és mintavevő rendszer vázlata (NOx-elemzés NDIR segítségével)

+++++ TIFF +++++

A CO-, NO-, és HC-kibocsátás meghatározására szolgáló kipufogógáz-elemző rendszer vázlata (elemzés HCLA fűtött mintavételi vezeték segítségével)

--------------------------------------------------

VI. MELLÉKLET

LÉGNEDVESSÉG-KORREKCIÓ A CO- ÉS NOX-KONCENTRÁCIÓKRA VONATKOZÓAN

E szerint az eljárás szerint a CO- és NOX-kipufogógáz koncentrációkat szárazon kell mérni. A mért értékeknek a kipufogógázokban meglévő nedvességi értékekre történő átalakításához a következő képlet alkalmazható:

ppm

= ppm

×

G

G

ahol:

Gtüzelőanyag = a tüzelőanyag-áram (kg/s) (kg/h),

Glevegő = a levegőáram (kg/s) (kg/h) (száraz levegő).

--------------------------------------------------

VII. MELLÉKLET

A NEDVESSÉGKORREKCIÓS TÉNYEZŐ SZÁMÍTÁSA NITROGÉN-OXIDRA VONATKOZÓAN

A nitrogén-oxidok mért koncentrációit a következő nedvességkorrekciós tényezővel kell megszorozni:

1 + A

+ B × 1,8

ahol:

A 0,044

G

G

− 0,0038

B 0,116

G

G

+ 0,0053

m = a beszívott levegő nedvességtartalma gramm víz/kg száraz levegő

T = a levegő hőmérséklete K-ban

G

G

levegő = tüzelőanyag-levegő viszony (száraz levegő).

--------------------------------------------------

VIII. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

Függelék

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------