52014DC0330

A stabil és bőséges energiaellátás az Európai Unió jólétének és biztonságának alapfeltétele. A tagállamok és az EU ennek garantálása terén elért sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legtöbb tagállam polgárainak az 1970-es évek olajválságai óta nem kellett megtapasztalniuk energiaellátásuk tartós zavarát. Az energia a legtöbb polgár számára a „csapból folyik”, mindenütt elérhető és észrevétlen. Ennek jelentős befolyása van a nemzeti energiapolitikai döntéseket érintő tényezőkre, amelyek közül az ellátásbiztonságot nem lehet a többi megfontolással egy lapon említeni.

Mindazonáltal 2006 és 2009 telén egyes keleti tagállamokban a gázellátás átmeneti zavarai súlyosan érintettek uniós polgárokat. Ez határozott figyelmeztető jelzés volt, és ráirányította a figyelmet a közös európai energiapolitika szükségességére. Azóta sok minden történt az EU energiabiztonságának a gázellátás tekintetében történő megerősítése, valamint a kizárólag egyetlen szállítóra támaszkodó tagállamok számának csökkentése érdekében. Az EU azonban – az infrastruktúrája megerősítésének és szállítói diverzifikálásának terén elért minden eredmény ellenére – továbbra is kiszolgáltatott a külső energiasokkoknak, amint azt az alábbi számadatok egyértelműen mutatják. Az EU-nak ezért olyan eltökélt energiabiztonsági stratégiára van szüksége, amely rövid távon az e sokkokkal és energiaellátási zavarokkal szembeni ellenálló képességet, hosszú távon pedig a konkrét tüzelőanyagoktól, energiaszállítóktól és energiaellátási útvonalaktól való függőség csökkentését mozdítja elő. A nemzeti és uniós szintű politikai döntéshozóknak egyértelművé kell tenniük a polgárok számára, hogy e függőség csökkentése milyen döntéseket von maga után.

Az EU energiabiztonságával kapcsolatos legfontosabb tények és számadatok § Az Unió jelenleg az általa felhasznált energia 53 %-át importból szerzi be. Az energiaimport-függőség a kőolajhoz (csaknem 90 %), a földgázhoz (66 %), valamint kisebb mértékben a szilárd tüzelőanyagokhoz (42 %) és a nukleáris fűtőanyagokhoz (40 %) kapcsolódik. § Az energiaellátás biztonsága minden tagállamot érint, még ha kiszolgáltatottságuk mértéke különböző is. Ez különösen érvényes a kevésbé integrált és összekapcsolt régiókra, így a Baltikumra és Kelet-Európára. § Az energiaellátás biztonságával kapcsolatos legégetőbb probléma az egyetlen külső szállítótól való erőteljes függőség. Ez különösen igaz a gáz esetében, de vonatkozik a villamos energiára is: o Hat tagállam függ Oroszországtól mint olyan egyetlen külső szállítótól, amely teljes gázbehozatalukat biztosítja; közülük három teljes energiaszükségletének több mint negyedét a földgázból fedezi. Az Oroszországból származó energiaellátás 2013-ban az EU földgázbehozatalának 39 %-át, illetve az EU gázfogyasztásának 27 %-át tette ki; Oroszország gázkivitelének 71 %-a Európába irányult, ezen belül a legnagyobb mennyiséget Németországba és Olaszországba exportálta (lásd az 1. mellékletet). o A villamos energia tekintetében három tagállam (Észtország, Lettország és Litvánia) egyetlen külső üzemeltetőtől függ villamosenergia-hálózatának üzemeltetése és kiegyensúlyozása terén. § Az EU külső energiaszámlája meghaladja a napi 1 milliárd EUR-t (2013-ban mintegy 400 milliárd EUR), és ez teszi ki a teljes uniós behozatal több mint egyötödét. Az Unió több mint 300 milliárd EUR értékben importál kőolajat és olajtermékeket, egyharmad részben Oroszországból. § Az Unió energiabiztonságát vizsgálni kell a világszerte növekvő energiakereslet összefüggésében is, amely 2030-ig várhatóan 27 %-kal fog emelkedni, az energiaellátásban és a kereskedelmi forgalomban fontos változásokat idézve elő.

Az alábbiakban ismertetett stratégia számos erősségre és az aktuális szakpolitikák alkalmazásából, valamint a korábbi energiaellátási válságokra adott uniós válaszok eredményességéből levont tanulságra épül: Európa jelentős előrelépést tett a fokozottan összekapcsolt belső energiapiac kiteljesítése felé; az energiaintenzitást illetően világviszonylatban a legjobb eredményeket felmutató térségek egyike, és a legnagyobb partnereinél kiegyensúlyozottabb energiaszerkezetet tudhat magáénak.

Az energiabiztonsági kérdésekkel azonban igen gyakran csak nemzeti szinten foglalkoznak, anélkül, hogy teljes mértékben figyelembe vennék a tagállamok közötti kölcsönös függőséget. Az energiabiztonság javításának kulcsa elsősorban a működőképes belső piacban és a nagyobb fokú regionális és európai szintű együttműködésben megjelenő kollektívebb szemléletmód – különösen a hálózati fejlesztések összehangolása és a piacok megnyitása tekintetében –, másodsorban pedig az egységesebb külső fellépés. Ennek része annak a bővítési eszközök révén történő biztosítása is, hogy a tagjelölt országok és a potenciális tagjelöltek kövessék e vezérelveket.

Jelenleg az Unió az egyetlen olyan jelentős gazdasági szereplő, amely villamos energiájának 50 %-át üvegházhatást okozó gázok kibocsátása nélkül állítja elő[1]. Ennek a tendenciának folytatódnia kell. Az Unió energiabiztonsága hosszú távon elválaszthatatlan a versenyképes, karbonszegény gazdaságra való átállás szükségességétől, amely csökkenti az importált fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, illetve ez a szükségesség jelentősen előmozdítja az energiabiztonságot. Ez az európai energiabiztonsági stratégia ezért szerves része a 2030-as éghajlat-változási és energiapolitikai keretnek[2], és teljes mértékben összhangban áll versenyképességi és iparpolitikai[3] célkitűzéseinkkel is. Éppen ezért – ahogy azt az Európai Tanács jelezte – fontos, hogy mielőbb megszülessenek az e keretre vonatkozó döntések, és hogy a tagállamok közösen készüljenek fel a versenyképes, biztonságos és fenntartható energiára vonatkozó hosszú távú tervek elkészítésére és végrehajtására. A gyorsan változó környezetben az energiabiztonság megoldásához rugalmasságra, alkalmazkodó képességre és változásra lesz szükség. Ezért előfordulhat, hogy e stratégia a változó körülmények miatt módosításra szorul.

A stratégia meghatározza azokat a területeket, amelyeken az energiabiztonsági problémákra való reagálás érdekében rövid, közép- és hosszú távon döntéseket kell hozni vagy konkrét intézkedéseket kell végrehajtani. A stratégia nyolc kulcsfontosságú pilléren alapul, amelyek együttesen mozdítják elő a valamennyi tagállam számára előnyös szorosabb együttműködést – a nemzeti energetikai döntések tiszteletben tartása mellett, a szolidaritás elvére építve:

1. azonnali intézkedések abból a célból, hogy a 2014/2015-ös tél során javuljon az Unió jelentős ellátási zavarok leküzdésére vonatkozó képessége;

2. a vészhelyzeti és szolidaritási mechanizmusok megerősítése – ideértve a kockázatértékelések és a vészhelyzeti tervek összehangolását –, valamint a stratégiai infrastruktúra védelme;

3. az energia iránti kereslet mérséklése;

4. jól működő és teljes mértékben integrált belső piac kiépítése;

5. az energiatermelés növelése az Európai Unióban;

6. az energiatechnológiák további fejlesztése;

7. a külső beszerzési források és a kapcsolódó infrastruktúra diverzifikálása;

8. a nemzeti energiapolitikák összehangolásának javítása és külső energiapolitikai kérdésekben egységes álláspont képviselete.

1. azonnali intézkedések abból a célból, hogy a 2014/2015-ös tél során javuljon az Unió jelentős ellátási zavarok leküzdésére vonatkozó képessége

Az aktuális ukrajnai eseményekre és az energiaellátási zavar lehetőségére figyelemmel a rövid távú fellépésnek azokra az országokra kell összpontosulnia, amelyek egyetlen gázszállítótól függenek.

A következő telet illetően a Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal, a szabályozó szervekkel, a szállításirendszer-üzemeltetőkkel és az üzemeltetőkkel annak érdekében, hogy javuljon az Unió lehetséges ellátási zavarokra való azonnali felkészültsége. Külön figyelmet kapnak majd a kiszolgáltatott területek, a tárolókapacitás bővítése (pl. a balti régióban a lett tárolókapacitás teljes kihasználása révén), az ellenirányú áramlások fejlesztése (a szlovák–ukrán egyetértési megállapodás sikeres példáját követve), a regionális szintű ellátásbiztonsági tervek kidolgozása, valamint a cseppfolyósított földgázban rejlő lehetőségek jobb kihasználása.

Fő intézkedések A Bizottság és a tagállamok: · működjenek együtt intenzívebben a gázkoordinációs csoporttal[4], nevezetesen folytassák a földgázáramlások és a gáztárolás szintjének nyomon követését, valamint uniós, illetve regionális szinten hangolják össze a nemzeti kockázatértékeléseket és vészhelyzeti terveket; · a 994/2010/EU rendeletben meghatározottak szerint tegyék napra késszé a kockázatértékeléseket, a megelőzési cselekvési terveket és a vészhelyzeti terveket; · a következő téli ellátás zavaraival kapcsolatos kockázatokra figyelemmel végezzenek energiabiztonsági stresszteszteket, és szükség esetén dolgozzanak ki biztonsági mechanizmusokat, mint a gázkészlet növelése, a vészhelyzeti infrastruktúrák és az ellenirányú áramlások fejlesztése, az energia iránti kereslet csökkentése vagy az alternatív tüzelőanyagokra való, igen rövid távon belüli átállás; · a továbbiakban is működjenek együtt a gázszállítókkal és a szállításirendszer-üzemeltetőkkel a rövid távú ellátást biztosító, lehetséges további beszerzési források – konkrétan a cseppfolyósított földgáz beszerzési forrásai – beazonosítása érdekében.

2. a vészhelyzeti és szolidaritási mechanizmusok megerősítése, ideértve a kockázatértékelések és a vészhelyzeti tervek összehangolását; valamint a stratégiai infrastruktúra védelme

Az Unió számára mindenek felett álló prioritás annak biztosítása, hogy a lehető legjobb előkészítés és tervezés javítsa az energiaellátás hirtelen zavarával szembeni ellenálló képességet, a stratégiai infrastruktúrák védelmét, valamint hogy a legkiszolgáltatottabb tagállamok közös támogatást kapjanak.

2.1. Olajkészletek

A tagállamok kötelesek a kőolajból és a kőolajtermékekből minimális tartalékot képezni és fenntartani, és ez mérsékelni fogja az ellátási zavar kockázatát[5]. A jelenlegi készletek körülbelül 120 napnyi fogyasztásnak felelnek meg, ami jóval meghaladja a 90 napra elegendő ellátás minimumkövetelményét. Ezenfelül az uniós készletezési kötelezettség összhangban áll a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) által kidolgozott olajkészletezési kötelezettséggel, és ahhoz kapcsolódik. Ezek az eszközök bizonyították jelentőségüket és hatékonyságukat. Válság esetén a piaci áringadozások tompításához alapvető elem annak garantálása, hogy nem kell számítani fizikai ellátási hiány bekövetkezésére. Az EU-nak ezért az olajkészletekkel és olajpiacokkal kapcsolatban elő kell mozdítania a további nemzetközi együttműködést és az átláthatóságot, történetesen a jelentős új fogyasztók, így Kína és India bevonásával.

2.2. A gázellátási zavarok kockázatának megelőzése és mérséklése

Az EU a 2006-os és 2009-es gázellátási válság óta a lehetséges gázellátási zavarok megelőzése és mérséklése érdekében megerősítette koordinációs kapacitásait[6]. Immár kötelezőek a biztonsági infrastruktúrába való beruházások: 2014. december 3-ig a tagállamoknak az egyedüli legnagyobb infrastrukturális eszköz zavara esetén is képesnek kell lenniük a csúcsterhelés kiszolgálására. Ezen túlmenően a tagállamok közötti valamennyi határkeresztező összekapcsolásnál működnie kell az ellenirányú áramlásnak.

Az EU jobban fel van készülve a gázellátási zavarokra is. Európai szabályok biztosítják, hogy a védett fogyasztók (pl. a gázt fűtésre felhasználó fogyasztók) ellátása súlyos körülmények között – például a szokásos téli körülmények között jelentkező infrastrukturális zavar esetén – is megoldott legyen, valamint a tagállamoknak vészhelyzeti készültségi terveket és vészhelyzeti reagálási terveket kell készíteniük. A tagállamokat, a szabályozó szerveket és az összes érdekelt felet tömörítő gázkoordinációs csoport az információk szakértők közötti cseréje és a fellépés összehangolása tekintetében az egész EU-ra kiterjedő, eredményes fórumnak bizonyult. E szabályok olyan európai keretet biztosítanak, amely bizalmat teremt és biztosítja a szolidaritást, mivel garantálja, hogy a tagállamok felvállalják nemzeti felelősségeiket és közösen növeljék az ellátásbiztonságot.

A gázellátás biztonságával kapcsolatos eddigi tapasztalatok megmutatták, hogy a határokon átnyúló további együttműködés szinergiákkal jár, például a kockázatértékelések (stressztesztek) és az ellátásbiztonsági tervek regionális és uniós szintű kidolgozása vagy a gáztározókra vonatkozó olyan szabályozási keret kidolgozása révén, amely elismeri a tározók ellátásbiztonság szempontjából fennálló stratégiai jelentőségét, illetőleg a „védett fogyasztók” egész EU-ra kiterjedő pontosabb fogalommeghatározása révén. Ez része lesz annak a gázellátás biztonságáról szóló rendeletben foglalt hatályos rendelkezésekre és végrehajtásukra vonatkozó teljes körű felülvizsgálatnak, amelyet a Bizottság 2014 végéig le fog zárni.

Ezenkívül nemzetközi szinten a kulcsfontosságú stratégiai partnerekkel új ellátásbiztonsági eszközöket lehetne tervbe venni. Korlátozott ellátási zavar esetén gyors reagálást tehetne lehetővé, ha a meglévő biztonsági készletek egy minimális részét egy virtuális közös kapacitási tartalékban – például az IEA keretében – gyűjtenék össze[7].

2.3. A kritikus infrastruktúra védelme

Az Unió megkezdte a kritikus infrastruktúra – amelynek része az energetikai infrastruktúra – (fenyegetésekkel, veszélyekkel stb. szembeni) fizikai védelmével foglalkozó szakpolitika kidolgozását[8]. Egyre nagyobb figyelmet kell fordítani az informatikai biztonságra. Ezen túlmenően szélesebb körű vitát kell indítani a valamennyi fogyasztó számára kritikus jelentőségű szolgáltatást biztosító stratégiai energetikai infrastruktúra – így a gázszállítási és villamosenergia-átviteli rendszerek – védelméről. E vitának foglalkoznia kell a stratégiai infrastruktúra nem uniós szervezetek, nevezetesen a legfontosabb szállító országok olyan állami vállalatai, nemzeti bankjai vagy állami alapjai általi ellenőrzésével, amelyek célja az uniós energiapiacra való behatolás, illetve a diverzifikálás megakadályozása, nem pedig az uniós hálózat és infrastruktúra fejlesztése. A stratégiai infrastruktúra nem uniós vevők általi felvásárlása esetén garantálni kell a hatályos uniós jogszabályok betartását. A centralizált és decentralizált energiatermelés megfelelő egyensúlyát megteremtő általános energiarendszer előnyeit ugyancsak fel kell mérni egy olyan rendszer kiépítése céljából, amely gazdaságilag hatékony és egyben közömbös az egyes jelentős eszközök üzemszünetére.

A gázszállító tevékenységek szétválasztására vonatkozó hatályos rendelkezések már meghatároznak egy mechanizmust annak biztosítására, hogy a nem uniós szervezetek ellenőrzése alatt álló szállításirendszer-üzemeltetők az uniós szervezetek ellenőrzése alatt álló üzemeltetőkkel azonos kötelezettségeket teljesítsenek. A közelmúlt tapasztalatai azonban – amelyek szerint bizonyos nem uniós üzemeltetők megpróbálják elkerülni az Unió területén az uniós jogszabályoknak való megfelelést – szükségessé tehetik az irányadó szabályok uniós és tagállami szinten történő szigorúbb alkalmazását és esetleges megerősítését. Ezzel összefüggésben garantálni kell az uniós belső piaci szabályok tiszteletben tartását is, különösen a közbeszerzés vonatkozásában.

2.4. Tagállamok közötti szolidaritási mechanizmusok

Az Uniót fémjelző szolidaritás megköveteli, hogy a súlyos energiaellátási zavaroknak leginkább kiszolgáltatott tagállamok gyakorlati segítséget kapjanak. Ezért meg kell szervezni és rendszeresen felül kell vizsgálni az energiarendszerek stressztesztjein és a nemzeti hatóságokkal és az iparral folytatott vitákon alapuló megfelelő vészhelyzeti tervezést azzal a céllal, hogy garantálni lehessen az alternatív tüzelőanyagok minimális szintjének a vészhelyzeti készletek kiegészítéseként történő, Unión belüli leszállítását. Az aktuális eseményekre tekintettel a közvetlen hangsúlyt az EU keleti határán lévő tagállamokra kell fektetni; adott esetben e mechanizmushoz társulhatnak a tagjelölt országok és a potenciális tagjelöltek is.

Fő intézkedések A Bizottság: felül fogja vizsgálni az energiaellátás biztonságát óvó meglévő mechanizmusokat – és adott esetben javaslatot tesz megerősítésükre –,a stratégiai energiainfrastruktúrák védelmét, valamint a centralizált és decentralizált eszközök megfelelő egyensúlyát szolgáló intézkedéseket; kockázatértékelések (energiabiztonsági stressztesztek) alapján új vészhelyzeti koordinációs mechanizmusokat és olyan terveket fog javasolni a tagállamoknak és az iparágnak, amelyek keretében energia szállítható a nehéz helyzetbe kerülő országokba. A közvetlen hangsúlyt az EU keleti határán fekvő összes tagállamra kell fektetni.

3. az energia iránti kereslet mérséklése

Az Unió külső energiafüggőségének és az áremelkedéseknek való kitettségének csökkentésére szolgáló egyik legeredményesebb eszköz az energia iránti kereslet mérséklése. A mostani helyzet még sürgetőbbé teszi a korábban elfogadott 20 %-os uniós energiahatékonysági célt, amely 2020-ban az előre jelzett értékhez képest 371 millió tonna kőolaj-egyenérték elsődleges energiamegtakarítást fog eredményezni. Ezek a megtakarítások akkor érhetők el, ha a vonatkozó jogszabályokban meghatározott intézkedéseket szigorúan és késedelem nélkül végrehajtják. Ez különösen az energiahatékonysági irányelvre és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvre vonatkozik.

Jelentős energiamegtakarítás csak a kiemelt ágazatok egyértelmű azonosításával és a könnyen hozzáférhető beruházási tőke mozgósításával lehet elérni. Az építőiparban – amely az uniós energiafogyasztás mintegy 40 %-áért és a földgázfogyasztás egyharmadáért felel[9] – az energiakeresletet akár háromnegyedével is csökkenteni lehetne, ha felgyorsulna az épületek felújítása. A távfűtés és -hűtés javítása szintén fontos hozzájárulást jelenthet. Hasonlóképpen, az ipar fogyasztja el az Unióban felhasznált gáz mintegy egynegyedét, és a Bizottság által a 2030-as éghajlat- és energiapolitikai keret részeként javasolt megerősített kibocsátáskereskedelmi rendszer nyomán jelentős potenciál van energiahatékonysági nyereségekre.[10]

A magánszektor kulcsszerepet betöltő további beruházásainak kiváltása érdekében az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) minimálisan 27 milliárd EUR-t különítettek el[11] a kifejezetten a karbonszegény gazdasághoz – többek között az energiahatékonysághoz – kapcsolódó beruházásokra. Az említett alapok tagállamok általi programozásának jelenlegi elemzéséből az derül ki, hogy e beruházások tényleges összege 36 milliárd EUR fölé fog emelkedni. Az esb-alapok hozzájárulásával létrehozott pénzügyi eszközök[12] a mozgósító hatás révén további magántőke-beruházások becsatlakozását érhetik el, míg az energiateljesítményre szakosodott vállalkozások (ESCO-k) új üzleti modelljei az energiarendszer egészében megtakarításokat eredményezhetnek.

Fő intézkedések A tagállamok: gyorsítsák fel a 2020-as energiahatékonysági célok elérésére irányuló intézkedéseiket, különösen az épületekben és az iparban a fűtés és a szigetelés előtérbe helyezésével, mégpedig a következők révén: o az energiahatékonysági irányelv és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv ambiciózus végrehajtása; o megerősített szabályozási és közpénzből történő pénzügyi támogatás az épületek fejújítási ütemének felgyorsítása és a távfűtési rendszerek fejlesztése, illetve kiépítése érdekében; o az energiaszolgáltatások és a keresletoldali reagálás előmozdítása olyan új technológiákkal, amelyek esetében az uniós pénzügyi támogatás – különösen az esb-alapokból – kiegészítheti a nemzeti finanszírozási programokat; o a Polgármesterek Szövetségében részt vevő önkormányzatok által benyújtott, fenntartható energiával kapcsolatos cselekvési tervek gyorsított végrehajtása; o az energiahatékonyság előmozdítása az iparban, a megerősített uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) révén. A Bizottság: idén nyáron felül fogja vizsgálni az energiahatékonysági irányelvet, hogy értékelje a 2020-as energiahatékonysági cél elérése felé megtett előrehaladást, és jelezze, hogy az energiahatékonyság miként járulhat hozzá a 2030-as éghajlat-változási és energiapolitikai kerethez; azonosítani fogja azokat az egyértelműen kiemelt ágazatokat (a lakhatáson, a közlekedésen és az iparon belül), amelyekben közép- és hosszú távon energiahatékonysági nyereségek érhetők el, többek között az ellátási zavaroknak leginkább kiszolgáltatott tagállamokban; azonosítani fogja az energiahatékonyság elterjedése és az energiahatékonysági szolgáltatások valódi piacának kibontakozása előtt álló, megmaradt akadályokat, és módszereket fog javasolni ezek nem jogalkotási intézkedések révén történő megoldására; a szerzett tapasztalatok alapján felül fogja vizsgálni az energiafogyasztást jelző címkézésről, illetve a környezettudatos tervezésről szóló irányelvet, hogy biztosítsa az energiafogyasztás és a termékek más környezeti hatásainak eredményesebb csökkentését.

4. jól működő és teljes mértékben integrált belső piac kiépítése

Az európai belső energiapiac az energiabiztonság kulcsfontosságú tényezője, és egyben annak a költséghatékony megvalósítását szolgáló mechanizmus is. Az e piaci keretet érintő kormányzati beavatkozásokat – így a megújuló energiára vagy energiahatékonysági célokra vonatkozó nemzeti döntéseket, az atomenergia-termelésbe való beruházás (vagy a nukleáris létesítmények leszerelésének) támogatására vonatkozó döntéseket, vagy a kulcsfontosságú infrastrukturális projektek (például az Északi Áramlat, a Déli Áramlat, az Adria-gázvezeték [TAP] vagy a balti LNG-terminál) támogatására vonatkozó döntéseket – európai, illetve regionális szinten kell megvitatni azt biztosítandó, hogy az egyik tagállamban hozott döntések ne gyengítsék az ellátásbiztonságot valamely másik tagállamban. Uniós szinten különféle eszközök állnak rendelkezésre az ilyen projekteknek a vívmányok tekintetében és összehangolt módon történő végrehajtására (belső piaci jogszabályok, TEN-E iránymutatások, az állami támogatások ellenőrzése). Egy valós európai energiabiztonsági stratégia megköveteli, hogy a végrehajtási eszközöket uniós szintű, és ne csak nemzeti szintű stratégiai vita előzze meg.

4.1. A belső villamosenergia- és gázpiac működésének javítása

A 3. belső energiapiaci csomag határozza meg azt a keretet, amelyben a belső piacnak fejlődnie kell. Az államfők megállapodtak abban, hogy a belső piacot 2014-ig meg kell valósítani. A helyzet kedvezően alakul, de még sok a tennivaló.

Pozitív lépések történtek a regionális piaci integráció terén. A versennyel jellemzett és likvid piacok hathatós védelmet biztosítanak az egyes szállítók piaci vagy politikai hatalommal való visszaéléseivel szemben. A jól fejlett kereskedelmi mechanizmusok és a likvid azonnali piacok eredményes rövid távú megoldásokat kínálhatnak ellátási zavarok esetén, amint ez az olaj vagy a szén esetében már működik is. Ugyanez a biztonság megvalósítható a gáz és a villamos energia esetében is, feltéve, hogy rendelkezésre áll az egyik helyről a másikra való szállításhoz vagy átvitelhez szükséges megfelelő csővezeték-kapacitás és hálózat.

A határokon átnyúló cseréket illetően az európai energiapiac integrációja, valamint az ellátásbiztonság szempontjából eddig is döntő volt és továbbra is döntő lesz a regionális megközelítés (ideértve szükség esetén a kapacitásmechanizmusokat[13]). A villamosenergia-ágazatban a skandináv országok (Finnország, Svédország, Dánia és Norvégia) példával járnak elöl piacaiknak a NordPool keretében történő korai integrálásával. Ehhez hasonlóan északnyugaton az ötoldalú energiaügyi fórum (Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Ausztria részvételével) kezdeményezett úttörő integrációs projekteket a villamosenergia- és a gázágazatban egyaránt. Az átvitelirendszer-üzemeltetők és a szabályozó szervek szintén határozott lépéseket tettek több terület villamosenergia-piacainak összekapcsolása felé[14]. A gázágazat területén hasonló hatású eredmény a PRISMA-platform 2013-as létrehozása, amelynek keretében az európai gáz 70 %-át szállító 28 szállításirendszer-üzemeltető hálózatai számára átlátható és egységes módon bocsátanak árverésre rendszerösszekötő kapacitást.

A balti államok és Európa délkeleti része mindazonáltal lemaradt a versenyképes és jól integrált piacok kialakítása terén, megfosztva e régiókat a kapcsolódó ellátásbiztonsági előnyöktől. E régiókban a kritikus infrastruktúra fejlesztését felgyorsító célzott megközelítésekre (lásd a 4.2. pontot) és regionális gázelosztó központok létrehozására van szükség.

A gázágazat üzemi és kereskedelmi szabályzatainak megfelelő végrehajtása jelentősen javítani fogja az energiabiztonságot, mivel növelni fogja a szállítási rendszerekhez való nyílt és megkülönböztetésmentes hozzáférést, hogy a gáz szabadon és rugalmasan áramolhasson az egész Unióban.

Ezen túlmenően az antitröszt- és összefonódás-ellenőrzési szabályokat továbbra is szigorúan be kell tartatni, mivel ezek biztosítják, hogy az uniós ellátásbiztonságot ne gyengíthesse az energetikai vállalatok versenyellenes magatartása, versenyellenes egyesítése vagy vertikális integrációja.

4.2. A kulcsfontosságú rendszerösszekötők építésének felgyorsítása

A valóban integrált és versenyképes belső energiapiachoz nemcsak közös szabályozási keretre van szükség, hanem az energiaszállító infrastruktúra – különösen a tagállamok közötti határkeresztező összeköttetések – jelentős fejlesztésére is. A Bizottság becslése szerint e tekintetben 2020-ig mintegy 200 milliárd EUR-ra lesz szükség, de a piac jelenleg ennek csak nagyjából a felét tudja biztosítani.

A transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatásokról szóló rendeletet az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel (CEF) együtt úgy alakították ki, hogy azonosítsa azokat a kulcsfontosságú projekteket, amelyekre Európának a 12 kiemelt folyosó és terület mentén szüksége van, és biztosítsa azok kellő időben történő végrehajtását. A közös érdekű projektek első uniós listája 2013-ban került elfogadásra. Az uniós infrastrukturális politika elsődleges célkitűzése immár a közös érdekű projektek kellő időben történő végrehajtásának biztosítása. Ennek elérésében az egyszerűsített engedélyezési eljárások mellett az 5,8 milliárd EUR összegű CEF fog segíteni. A CEF a 2020-ig szükséges 200 milliárd EUR összegű beruházásnak mindössze körülbelül 3 %-át képviseli, de pénzügyi eszközök felhasználása révén további forrásokat mozgósíthat. Ahhoz, hogy a CEF valóban eredményt érhessen el, azt néhány kritikus projektre kell összpontosítani, és adott esetben kombinálni kell a szabályozó szerveknek azzal a törekvésével is, hogy az infrastruktúra egy részét a hálózati díjakból finanszírozzák, illetve a tagállamoknak azzal a törekvésével, hogy kihasználják az európai strukturális és beruházási alapokat. Mind az engedélyezés, mind a projektek megvalósítása során megfelelően figyelembe kell venni a hatályos uniós környezetvédelmi jogszabályokat és iránymutatásokat[15], biztosítva a környezeti fenntarthatóságot és a projekt támogatottságát és elfogadottságát.

27 gázzal és 6 villamos energiával kapcsolatos projektet azonosítottak az EU energiabiztonsága szempontjából rövid és középtávon kritikus jelentőségűként (a 2. mellékletben található indikatív lista), mert ezek megvalósítása várhatóan fokozni fogja az ellátási lehetőségek diverzifikálását és a szolidaritást Európa legkiszolgáltatottabb részeiben. E projektek körülbelül felét 2017-ig be kell fejezni, a fennmaradó projektek tervezett üzembe helyezésének dátuma pedig legkésőbb 2020. E kritikus projektek helyszíne zömmel Kelet-Európa és Délnyugat-Európa. A projektek költségét körülbelül 17 milliárd EUR-ra becsülik. A kritikus közös érdekű projektek – néhány LNG-terminál és tározóprojekt kivételével – főként nagyszabású projektek, így eredendően összetettek és esetükben könnyen előfordulhatnak késedelmek. Ahhoz tehát, hogy fel lehessen gyorsítani a megvalósításukat, a korai CEF-támogatásnál többre van szükség. A Bizottság ezért intenzívebbé kívánja tenni a kritikus projektekhez nyújtott támogatását oly módon, hogy összehozza a projektgazdákat a projektvégrehajtás felgyorsítását elősegítő műszaki lehetőségek megvitatása, valamint a nemzeti szabályozó hatóságokat a tagállamok közötti költségmegosztásról és finanszírozásról való megállapodás, illetve az érintett minisztériumokat az első, de a későbbi ajánlati felhívások tekintetében is határozott politikai támogatás biztosítása érdekében.

2014 márciusában az Európai Tanács következtetéseiben kijelentette: „mielőbb végre kell hajtani minden olyan intézkedést, amelyek révén teljesíthető a cél, hogy a tagállamok kiépített villamosenergia-termelési kapacitásának legalább 10 %-a össze legyen kapcsolva”. Jelenleg az összekapcsoltság átlagos mértéke 8 % körül áll. Figyelembe véve a rendszerösszekötők ellátásbiztonság erősítése tekintetében fennálló jelentőségét, valamint hogy elő kell segíteni a határokon átnyúló kereskedelmet, az Európai Bizottság javasolja 2030-ig a jelenlegi 10 %-os összekapcsoltsági célszám 15 %-ra emelését, a költségszempontok és az érintett régiókban a kereskedelmi cserékben rejlő lehetőségek figyelembevétele mellett.

4.3. Az európai olajpiac

Oroszország az egyik fő szállítója a jelenleg az Unióban finomított kőolajnak, és egyes finomítókat az onnan származó kőolajra optimalizáltak. Jóllehet elegendő finomítókapacitás áll rendelkezésre a kőolajtermékek iránti teljes kereslet kielégítéséhez, az EU nettó benzinexportőr és nettó gázolajimportőr; a gázolajat főként Oroszországból és az Egyesült Államokból hozza be. Az olajjal kapcsolatban az Unió, az USA és Oroszország között fennálló kölcsönös függőség, az olajkészletek rendelkezésre állása, valamint az olaj globális kereskedelmének és szállításának lehetősége miatt az olajellátást illetően az EU-t nem fenyegeti közvetlen veszély. Léteznek azonban olyan problémák, amelyeket szorosan nyomon kell követni, és amelyek szükségessé teszik az uniós olajpolitika még inkább stratégiai szemléletű koordinációját:

- az uniós finomítóipar orosz kőolajtól való függősége;

- az orosz olajipar fokozott koncentrációja, és az uniós finomítókapacitások tulajdonosai körében az orosz olajvállalatok megnövekedett részesedése;

- a közlekedésben felhasznált finomított termékek.

Az uniós finomítóágazat előtt jelentős kihívások állnak ahhoz, hogy versenyképes tudjon maradni, amit a finomítókapacitás csökkenése és a különösen orosz vállalatok által végzett, az orosz kőolajtól való függőséget tovább növelő külföldi beruházások is bizonyítanak. Az importált finomított kőolajtermékektől való túlzott függőség elkerülése és a kőolajkészletek elegendő rugalmasság mellett történő feldolgozásának képessége érdekében fontos a versenyképes finomítókapacitások Európában tartása[16].

Hosszú távon csökkenteni kell az EU olajfüggőségét, különösen a közlekedésben. A Bizottság egy intézkedéssorozatot határozott meg az üvegházhatásúgáz-kibocsátások és a közlekedési üzemanyagok fogyasztásának csökkentésére, amelynek része egy alternatív üzemanyagokra vonatkozó stratégia is[17] [18].

Fő intézkedések A tagállamok: erősítsék meg a tagállamok közötti regionális együttműködést, ahol a rendszerösszekötők, kiegyenlítési szabályok, kapacitásmechanizmusok és a piaci integráció hozzájárul az energiabiztonsághoz; terv szerint, 2014 végéig fejezzék be a belső energiapiaci jogszabályok átültetését, különös tekintettel a szétválasztási szabályokra, az ellenirányú áramlásokra és a gáztároló létesítményekhez való hozzáférésre; folytassanak intenzívebb vitát az energia adóztatásáról szóló irányelvről, hogy csökkentsék a gázolaj adókedvezményeit, és helyreállítsák az Unióban a finomítókapacitás és az olajtermék-fogyasztás közötti egyensúlyt; mérlegelni kell az alternatív üzemanyagok, különösen a megújuló üzemanyagok kedvező adóztatását is; fejtsenek ki nagyobb erőfeszítéseket az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának bevezetéséről szóló, nemrégiben elfogadott irányelv végrehajtása érdekében. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek és a szállításirendszer-üzemeltetőknek: fel kell gyorsítaniuk a gázra és a villamos energiára vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatok végrehajtását. A Bizottság: szükség szerint fel fogja gyorsítani a belső piaci jogszabályokkal kapcsolatos jogsértési eljárásokat; a tagállamokkal együtt fog működni az összes közös érdekű projekt és egyéb intézkedés gyors megvalósításának biztosításán, hogy 2020-ig valamennyi tagállam tekintetében elérjék a kiépített villamosenergia-termelési kapacitás legalább 10 %-ának, illetve 2030-ig 15 %-ának összekapcsolására vonatkozó célértéket; össze fog hangolni minden rendelkezésre álló közösségi alapot – köztük a CEF-et, az esb-alapokat és az Európai Beruházási Bank által nyújtott támogatást –, hogy felgyorsítsa a kulcsfontosságú rendszerösszekötők és a kapcsolódó nemzeti és regionális infrastruktúra megépítését; a tagállamokkal és nemzeti szabályozó hatóságaikkal együttműködve meg fogja vizsgálni, hogy milyen intézkedéseket lehet hozni a 2. mellékletben azonosított kritikus projektek esetében a tagállamok közötti megfelelő költségmegosztás[19], illetve valamennyi olyan intézkedés felgyorsítása érdekében, amely elvezethet azoknak az elkövetkező két-három éven belüli befejezéséhez; meg fogja vitatni az iparral és a tagállamokkal, hogy az Oroszországtól való függőség csökkentése érdekében miként lehetne diverzifikálni az uniós finomítók kőolajellátását; aktív kereskedelmi menetrendet fog követni, amely az energiával kapcsolatos szigorú kereskedelmi szabályok előmozdításával biztosítja az olajexport-piacokhoz való hozzáférést és korlátozza a kereskedelmet torzító gyakorlatokat, , valamint adott esetben biztosítani fogja a kereskedelmi szabályok megfelelő érvényesítését; azonosítani fogja az olaj értékláncában az egész Unióra kiterjedő stratégiai eszközöket, és összehangoltan fel fog lépni azt biztosítandó, hogy az uniós finomítókapacitás összevonása olyan módon menjen végbe, amely javítja az EU energetikai diverzifikációját; együtt fog működni a Nemzetközi Energia Ügynökséggel, hogy nyomon kövesse az olaj értékláncát, és biztosítani fogja a forgalomra, a beruházásokra és a tulajdonjogra vonatkozó adatok átláthatóságának előmozdítását.

5. az energiatermelés növelése az Európai Unióban

Az Unió úgy tudja csökkenteni az adott szállítóktól és tüzelőanyagoktól való függőségét, ha maximalizálja a belső energiaforrások felhasználását.

5.1. Az Európai Unió energiatermelésének növelése

Az elmúlt két évtizedben az Európai Unióban a megújuló energia termelésének növekedése ellenére folyamatosan csökkent a belső energiatermelés[20]. Középtávon azonban ez a tendencia lassítható a megújuló energia és az atomenergia felhasználásának további növelésével, valamint a versenyképes fosszilis tüzelőanyagok fenntartható termelésével, amennyiben e lehetőségek mellett születik döntés.

Megújuló energia

A megújuló energia fokozódó felhasználásának köszönhetően megtakarított importtüzelőanyag-költségek évente legalább mintegy 30 milliárd EUR-t tesznek ki. A megújuló forrásokból származó energia 2012-ben a becslések szerint 14,1 %-kal járult hozzá az Unió végső energiafelhasználásához, és 2020-ban ennek el kell érnie a 20 %-os célt. 2020 utáni időszakra vonatkozóan a Bizottság javasolta, hogy a megújuló energia aránya 2030-ig legalább 27 %-ra emelkedjen.

A megújuló villamos energiában és hőenergiában jelentős költséghatékonysági lehetőség rejlik ahhoz, hogy az évtized végéig számos ágazatban tovább csökkentjen a földgázfelhasználás. A belső megújuló forrásokból előállított hőenergiára való áttérés ugyanis az importált tüzelőanyagok jelentős mennyiségét kiválthatja. A tagállamok a megújuló energiára vonatkozó nemzeti terveik szerint 2012 és 2020 között máris további 29 millió tonna olajegyenértékkel (Mtoe) tervezik növelni a megújuló forrásból előállított hőenergia mennyiségét, illetve további 39 Mtoe megújuló villamos energia előállítását tervezik. Ezeket a terveket a nemzeti és az esb-alapok felhasználásával előre lehetne hozni, összehangolva az EBB és a nemzetközi pénzügyi intézmények által nyújtott támogatással. Akárcsak az infrastruktúra esetében, a beruházásokat e területen is zömmel a magánszektornak kell megvalósítania.

A megújuló energia egy olyan lehetőség, amelyet semmilyen körülmények között nem fogunk megbánni, ám a költségekkel és a belső piac működésére gyakorolt hatással kapcsolatban aggályok merültek fel. A technológiai költségek csökkenésével sok megújuló energiaforrás egyre versenyképesebb, és alkalmassá válik a piacra lépésre (pl. a szárazföldi szélerőművek). Ezek nagyléptékű integrálása intelligensebb energiahálózatokat és új energiatárolási megoldásokat tesz majd szükségessé. Szükség lehet a regionális szintű kapacitásmechanizmusok megfontolására is[21]. A környezetvédelmi és energetikai célú állami támogatásokra vonatkozó új, 2014–2020-ra szóló iránymutatások szintén elő fogják mozdítani a megújuló energiára vonatkozó 2020-as nemzeti célok költséghatékonyabb elérését.

Szénhidrogének és tiszta szén

Az európai konvencionális olaj- és gázforrások kiaknázását – a hagyományos termelési területeken (pl. Északi-tenger) és az újonnan feltárt területeken (pl. a Földközi-tenger keleti része, Fekete-tenger) egyaránt – az energetikai és környezetvédelmi jogszabályok, köztük a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló új irányelv[22] maradéktalan betartása mellett kell végrehajtani. Az olaj és gáz nem hagyományos forrásokból, különösen palagázból történő előállítása részben ellensúlyozhatná a konvencionális gáztermelés visszaesését[23], feltéve, hogy az elfogadottsággal és a környezeti hatással kapcsolatos problémák megfelelő megoldást találunk[24]. Eddig annyi történt, hogy egyes tagállamokban folynak az első feltárási tevékenységek. A lehetséges kereskedelmi léptékű termelés lehetővé tétele érdekében szükség van az EU nem hagyományos tartalékainak (gazdaságosan kitermelhető források) pontosabb áttekintésére.

Az elmúlt két évtizedben a szén belföldi termelése és fogyasztása egyaránt csökkent az EU-ban. A szénnek és a lignitnek mindazonáltal több tagállamban még mindig jelentős, uniós szinten pedig körülbelül 27 %-os a részesedése a villamosenergia-termelésben. Jóllehet az EU jelenleg szilárd tüzelőanyagainak hozzávetőlegesen 40 %-át importálja, azokat egy jól működő és diverzifikált globális piacon szerzi be, amely biztonságos importbázist nyújt az EU számára. Szén-dioxid-kibocsátása miatt a szénnek és a lignitnek csak a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás alkalmazása esetén lehet hosszú távú jövője az EU-ban. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás emellett olyan lehetőséget kínál a gáz- és olajkitermelés javítására, amelyet máskülönben nem aknáznának ki. E technológia teljes körű kihasználása érdekében ezért – szem előtt tartva a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás egyelőre meglehetősen korlátozott elterjedtségét – további energiát kell fektetni a kutatásba, a fejlesztésbe és az elterjesztésbe.

Fő intézkedések A tagállamok: a 2020-as cél elérése érdekében folytassák a megújuló energiaforrások piaci megközelítés keretében történő elterjesztését; a nemzeti támogatási programok jobb összehangolása révén kezdeményezzék a megújuló energiát támogató programok európaiasítását; gyorsítsák fel a fűtési ágazatban a tüzelőanyagok megújuló fűtési technológiákra való átállítását; a megújuló energia tekintetében biztosítsanak stabil nemzeti szabályozási kereteket, és találjanak megoldást az adminisztratív akadályokra; valamennyi szinten (nagy és kis lépték) könnyítsék meg a megújulóenergia-projektek finanszírozáshoz jutását az Európai Beruházási Bank és a nemzeti beruházási bankok összehangolt kezdeményezése révén, adott esetben az esb-alapokból nyújtott támogatás felhasználásával; amennyiben ezt a lehetőséget választják, a szén-dioxid-mentesítési prioritások figyelembevétele mellett hasznosítsanak szénhidrogéneket és tiszta szenet; egyszerűsítsék a szénhidrogén-projektek nemzeti igazgatási eljárásait, többek között stratégiai hatásvizsgálatok végrehajtásával és az engedélyezési eljárásokhoz egyablakos ügyintézés létrehozásával, összhangban az energiainfrastruktúra és a közös érdekű projektek esetében a környezeti hatásvizsgálati eljárások egyszerűsítéséről és a határokon átnyúló nagyszabású projektek környezeti hatásvizsgálatairól szóló bizottsági útmutató dokumentumokkal[25]; a legmagasabb szintű környezetvédelmi normák végrehajtásának biztosítása érdekében értékeljék a nem hagyományos szénhidrogénekben rejlő lehetőségeket, teljes mértékben figyelembe véve a 2014/70/EU ajánlást; támogassák a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos demonstrációs projekteket, különösen a NER 300 program és az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program által társfinanszírozott projekteket, például a ROAD projektet. A Bizottság: a nem hagyományos szénhidrogének kitermelésével foglalkozó európai tudományos és technológiai hálózatot fog indítani; információcserét szervez a tagállamok, az érintett ágazatok és a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek között annak érdekében, hogy elkészítse a szénhidrogének kitermelése és előállítása tekintetében az elérhető legjobb technikára (BAT) vonatkozó referenciadokumentumokat; biztosítani fogja a szén-dioxid-leválasztásról és -tárolásról szóló irányelv teljes körű végrehajtását és felülvizsgálatát, és döntést fog hozni a NER 300 program keretében az odaítélések második fordulójáról;  a többoldalú és kétoldalú tárgyalásokon elő fogja mozdítani a megújuló energiaforrásokra épülő technológiák és kereskedelem fejlesztését.

6. az energiatechnológiák további fejlesztése

Az EU energiafüggőségének csökkentését célzó mostani terv közép- és hosszú távon jelentős változásokat követel meg az energiarendszerben, amelyek az új energetikai technológiák fejlesztésének irányába tett határozott lépések nélkül nem fognak bekövetkezni. Ezekre az új technológiákra szükség van a primerenergia-szükséglet további csökkentéséhez, a(z) (külső és hazai) ellátási lehetőségek diverzifikálásához és megszilárdításához, valamint az energiahálózati infrastruktúra optimalizálásához, amely lehetővé teszi a diverzifikálás maradéktalan kihasználását.

Az új technológiák hatékony és költséghatékony megoldásokat nyújthatnak az épületek és a helyi fűtési rendszerek hatékonyságának javítására, új energiatárolási megoldások biztosítására és a hálózatok irányításának optimalizálására.

Ennek eléréséhez az EU-nak és a tagállamoknak jelentős beruházásokat kell végrehajtaniuk az energetikai kutatás és innováció terén. Az új energiatechnológiák széles körének bevezetése kritikus jelentőségű lesz annak biztosításához, hogy közülük elegendő számú technológia ténylegesen piacra jusson, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy megvalósítsák az energiaszerkezetet érintő különféle döntéseiket.

E beruházásoknak az anyagoktól (ideértve a kritikus nyersanyagokat) a gyártásig a teljes technológiai ellátási láncra ki kell terjedniük, és gondoskodni kell arról, hogy az energiabehozataltól való függőségének csökkentése mellett az EU a külföldi technológiáktól való függőségét is korlátozza. Végezetül: ez a stratégia csak akkor hajtható végre, ha az az Unió energetikai kutatási és innovációs szakpolitikájának szerves részét alkotja.

E beruházások hatásának maximalizálása érdekében fokozottabb koordinációra lesz szükség maguk a tagállamok, illetve a tagállamok és a Bizottság között. Ezen túlmenően – különösen a nagyszabású demonstrációs projektek esetében – elengedhetetlenek lesznek azok a például az Európai Beruházási Bankon keresztül biztosított pénzügyi eszközök, amelyekkel mozgósító hatásuk révén elérhető, hogy az ipar növelje beruházásait.

Fő intézkedés A Bizottság: általánosan érvényesíteni fogja az energiabiztonságot a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) prioritásainak végrehajtása során, és biztosítani fogja, hogy a stratégiai energiatechnológiai terv küszöbön álló integrált útiterve összhangban álljon az európai energiabiztonsági stratégiával.

7. a külső beszerzési források és a kapcsolódó infrastruktúra diverzifikálása 7.1. Gáz

Az EU-ban elfogyasztott gáz mintegy 70 %-a importból származik, de ez az érték 2020-ig várhatóan stabil marad[26], majd kismértékben emelkedni fog, és 2025–30 körül el fogja érni a 340–350 milliárd köbmétert. 2013-ban a behozott gáz mennyiségének 39 %-a Oroszországból, 33 %-a Norvégiából, 22 %-a pedig Észak-Afrikából (Algériából és Líbiából) származott. Az egyéb források nem jelentősek és körülbelül 4 %-ot tesznek ki. Az ezekből és más országokból (pl. Katar, Nigéria) származó LNG-behozatal növekedett, és körülbelül 20 %-on tetőzött, de azóta a magasabb ázsiai árak miatt körülbelül 15 %-ra visszaesett.

A diverzifikáltabb földgázforrásokhoz való hozzáférés prioritást jelent, a megbízható szállítóktól származó jelentős importvolumenek fenntartása mellett. Az elkövetkező években az LNG a diverzifikáció fő lehetséges forrása marad, és növekedni fog. Az észak-amerikai, ausztráliai, katari új LNG-források és az új kelet-afrikai felfedezések valószínűleg növelni fogják a globális LNG-piacok méretét és likviditását. Az USA-ban a keleti parton az első cseppfolyósító üzem várhatóan 2015–2017-re megkezdi működését, körülbelül évi 24 milliárd köbméteres kapacitással. Számos más projekt is fejlesztés alatt áll. A mennyiség legnagyobb részét várhatóan az ázsiai piacra irányítják, de egyes európai vállalatok már tárgyalásokat folytatnak az USA-beli LNG-termelőkkel kötendő szállítási szerződésről. Ezeket a fejleményeket a prioritásoknak az uniós külpolitikáiban való megfelelő figyelembevételével kell elősegíteni, különösen a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről jelenleg folyó tárgyalások során. A növekedés lehetőségét a norvég (a jelenlegi évi 106 milliárd köbméteres szintről 2018-ra akár 116 milliárd köbméterre) és az észak-afrikai termelés (potenciálisan óriási feltáratlan vagy kiaknázatlan szénhidrogénforrások és a földrajzi közelség előnye) egyaránt hordozza. Az Uniónak javítania kell a belső összekapcsolásokat annak biztosítására, hogy az e szállítóktól származó gáz a meglévő összekapcsoltsági célszámokkal összhangban az összes regionális piacra eljusson.

A meglévő szállítókkal fennálló kapcsolat erősítésén túlmenően az EU-nak szakpolitikai célként kell kitűznie az út új források előtti megnyitását is. E tekintetben fontos elem a Déli Folyosó létrehozása és az azonosított közös érdekű projektek, mivel ezek készítik elő a terepet a kaszpi térségből és az azon túli területekről származó ellátás számára. A piachoz való hozzáférés biztosításához, de a kritikus infrastruktúra kialakításához is kritikus jelentőségű e térségben az aktív kereskedelmi menetrend követése, amely infrastruktúra megvalósíthatósága az elégséges exportmennyiségekhez való hozzáféréstől függ. A Déli Gázfolyosón keresztül az első szakaszban 2020-ig várhatóan évi 10 milliárd köbméter Azerbajdzsánban előállított földgáz jut majd el az európai piacra. Ezenfelül ez a csővezetékek közötti új összeköttetés létfontosságú a Közel-Kelethez való kapcsolat biztosításához. A Törökországban jelenleg tervbe vett infrastruktúrán keresztül akár évi 25 milliárd köbméter gázt szállíthatnak az európai piac számára. Hosszabb távon tekintve, amennyiben teljesülnek a szankciórendszer feloldásának feltételei, más országok, így Türkmenisztán, Irak és Irán is jelentősen hozzájárulhatnak a Déli Gázfolyosó bővítéséhez. Kritikus jelentőségű lesz az ezen országok viszonylatában folytatott következetes és célzott külpolitika. Továbbá az EU-nak intenzív politikai és kereskedelmi párbeszédet kell folytatnia az észak-afrikai és kelet-mediterrán partnerekkel, különösen egy mediterrán gázelosztó központ Dél-Európában történő létrehozása céljából.

Mindenez csak akkor lesz lehetséges, ha rendelkezésre áll a behozatalhoz szükséges infrastruktúrakapacitás és a megfizethető árú, eladó gázmennyiség. Az EU és a tagállamok között megfelelő együttműködésre lesz szükség (lásd a 4. részt).

7.2. Urán és nukleáris fűtőanyag

Az atomerőművek által termelt villamos energia megbízható kibocsátásmentes alapterhelési villamosenergia-ellátást jelent, és fontos szerepet tölt be az energiabiztonságban. A nukleáris fűtőanyag viszonylagos értéke a villamos energia teljes előállítási költségéhez viszonyítva a gáz- vagy széntüzelésű erőművekhez képest elhanyagolható, és az urán a nukleáris fűtőanyag összköltségének csak egy kis részét képviseli. A globális uránpiac stabil és jól diverzifikált, az EU mindazonáltal teljességgel a külső ellátástól függ. Csak néhány olyan vállalat van a világon, amely képes az uránt a nukleáris reaktorokban felhasználható fűtőanyaggá alakítani, de az uniós ágazat a teljes láncban technológiai vezető szerepet tölt be, beleértve a dúsítást és az újrafeldolgozást.

Az EU számára abszolút prioritás a nukleáris biztonság. Az Uniónak nemzetközi szinten a nukleáris biztonság úttörőjének és építőjének kell maradnia. Ezért fontos a nukleáris biztonságról szóló módosított irányelv elfogadásának felgyorsítása, amely megerősíti a nukleáris szabályozó szervek függetlenségét, a nyilvánosság számára nyújtott tájékoztatást és a rendszeres szakértői értékeléseket.

Oroszország azonban fontos versenytárs a nukleáris fűtőanyagok előállításában, és a teljes nukleáris láncban integrált beruházási csomagokat kínál. Külön figyelmet kell ezért fordítani az Unióban építendő, nem uniós technológiát felhasználó új atomerőmű-beruházásokra, azt biztosítandó, hogy ezek az erőművek ne csak Oroszországtól függjenek a nukleáris fűtőanyaggal való ellátást illetően: a fűtőanyag-ellátás diverzifikálásának lehetőségét minden új beruházás esetében feltételként kell szabni, amit az Euratom Ellátási Ügynökségnek kell biztosítania. Továbbá a fűtőanyag-ellátás összességében diverzifikált portfóliójára valamennyi erőmű-üzemeltetőnek szüksége van.

Fő intézkedések A Bizottság és a tagállamok közösen: növeljék a gázellátás biztonságával kapcsolatos, uniós szintű átláthatóságot, és vizsgálják meg, miként lehetne továbbfejleszteni a meglévő adatszolgáltatási mechanizmusok keretében – például az Eurostat adatok révén – rendelkezésre álló árinformációkat, valamint a Bizottság által gyakorolt piacfelügyeletet; támogassák a Norvégiával összekötő gázellátó infrastruktúra, a Déli Gázfolyosó és a mediterrán gázelosztó központ fejlesztését és további bővítését; hozzanak létre az energiaellátás biztonságát uniós szinten nyomon követő olyan rendszert, amely az Európai Bizottság által az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek tett éves jelentéseken alapul; gyorsítsák fel a nukleáris biztonságról szóló módosított irányelv elfogadását; szükség esetén működjenek együtt a nukleárisfűtőanyag-ellátás diverzifikálása érdekében. A Bizottság: aktív kereskedelmi menetrendet fog követni, biztosítva a földgáz- és LNG-exportpiacokhoz való hozzáférést és az energiával kapcsolatos szigorú kereskedelmi szabályok előmozdítása révén korlátozva a kereskedelmet torzító gyakorlatokat, és adott esetben biztosítani fogja a kereskedelmi szabályok megfelelő érvényre juttatását; törekszik a harmadik országokban fennálló olajexportálási tilalmak feloldására; az új nukleáris beruházási projektek és a harmadik országokkal kötendő új megállapodások vagy szerződések tervezeteinek értékelése során módszeresen figyelembe fogja venni a fűtőanyag-ellátás diverzifikálását.

8. a nemzeti energiapolitikák összehangolásának javítása és külső energiapolitikai kérdésekben egységes álláspont képviselete

A fent ismertetett intézkedések közül számos ugyanazon mögöttes prioritás felé mutat: ez pedig annak szükségessége, hogy a tagállamok jobban hangolják össze a fontos energiapolitikai döntéseket. Egyértelmű, hogy az energiaszerkezetre vonatkozó döntések a nemzeti előjogok közé tartoznak, de az energetikai infrastruktúra és az energiapiacok fokozatos integrációjából, a külső szállítóktól való közös függéstől, valamint válság idején a szolidaritás biztosításának szükségességéből egyformán az következik, hogy az energiával kapcsolatos alapvető politikai döntéseket meg kell vitatni a szomszédos országokkal. Ugyanez igaz az uniós energiapolitika külső vetületére[27] [28].

A Bizottság üdvözli, hogy bizonyos tagállamok szót emeltek az energiaunió mellett. Támogatja egy olyan mechanizmus létrehozását, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy még az energiaszerkezetükkel kapcsolatos fontos döntések elfogadása és részletes megvitatása előtt tájékoztassák egymást e döntésekről azért, hogy a nemzeti döntéshozatali folyamat során figyelembe lehessen venni az idevágó észrevételeket.

A stabil, átlátható, szabályokon alapuló és likvid nemzetközi energiapiacokhoz az Európai Uniónak általános érdeke fűződik. Az Uniónak a nemzetközi szervezetekben és fórumokon következetes és összehangolt üzeneteket kell közvetítenie. Ehhez kapcsolódó politikai intézkedés a fenntartható energiatechnológiák világszerte, de különösen a feltörekvő gazdaságok körében történő összehangolt előmozdítása, amely gazdaságoknak az elkövetkező évtizedekben várhatóan a legnagyobb szerep jut majd az energiakereslet növekedésében. Ez a kezdeményezés nem csak a tágabb uniós környezetvédelmi és éghajlat-változási célokkal áll összhangban, de hatással lehet a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok piacaira is, mérsékelve a keresletet és javítva a likviditást.

Közelebbi szomszédságunkban továbbra is minden szinten az összes partner bevonását kell célként kitűzni, ami lehetővé teszi az uniós energiapiacba való szoros integrálásukat. Az uniós ellátásbiztonsági aggodalmakra figyelemmel tovább kell erősíteni az Energiaközösséget, amelynek célja az uniós energiaügyi vívmányoknak a bővítési folyamatban részt vevő országokra és a szomszédos országokra való kiterjesztése. Ezt a részt vevő országokban az energiaágazat reformjának előmozdítása révén kell elérni, energiarendszereik korszerűsítésének és az uniós energiaügyi szabályozási keretbe való teljes körű integrációjuknak a támogatása mellett. Ezenfelül rövid és középtávon a végrehajtási mechanizmusok megerősítése céljából bővíteni kell az Energiaközösség intézményi keretét.

Szükség van a külpolitikai eszközök módszeres alkalmazására, így az energetikai kérdéseknek a politikai párbeszédekbe – különösen a stratégiai partnerekkel tartott csúcstalálkozókba – való következetes beépítésére. Sor fog kerülni a legfontosabb szállító országokkal folytatott uniós szintű energetikai párbeszédek felülvizsgálatára. A G7-csoport energiaügyi minisztereinek római találkozóján nemrégiben kibocsátott közös nyilatkozat jó példa a legfontosabb partnerekkel való megerősített együttműködésünkre. Szükség van az olyan egyéb ágazati szakpolitikák külső vonatkozásaival való összhang biztosítására is, amelyek hozzájárulhatnak az energiabiztonság előmozdításához, különös tekintettel az EU külső segélyezési eszközeinek stratégiai programozására. Az Európai Külügyi Szolgálat fontos szerepet tölt be az energetikai megfontolásoknak az EU külpolitikájába való beillesztésében és a tagállami külügyminisztériumokkal való koordinációban.

Ezen túlmenően a tagállamok harmadik országokkal kötött energiaügyi megállapodásainak maradéktalanul összhangban kell állniuk az uniós jogszabályokkal és az uniós ellátásbiztonsági politikával. A Bizottságnak és a tagállamoknak e célból teljes mértékben ki kell használniuk a tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló, 2012. október 25-i 994/2012/EU európai parlamenti és tanácsi határozatot. Ez különösen a standard rendelkezések kidolgozásának és a tárgyalások során a Bizottság segítségül hívásának a lehetőségét foglalja magában. Ezenfelül a közelmúltbeli tapasztalatokra figyelemmel a tagállamoknak és az érintett vállalatoknak az energiaellátás biztonságára és a diverzifikálási lehetőségekre potenciálisan hatást gyakorló kormányközi megállapodások megkötése előtt mielőbb tájékoztatniuk kell a Bizottságot, és a tárgyalások során tanácsot kell kérniük a Bizottságtól. Ez megköveteli a 994/2012/EU határozat felülvizsgálatát.

Külön érdeklődésre számot tartó terület a gáz, amelynek esetében a leendő szállító országokkal való fokozott mértékű, uniós szintű politikai kapcsolatfelvétel kikövezné az utat a kereskedelmi megállapodások előtt, méghozzá a versenyképes uniós belső piac további fejlődésének veszélyeztetése nélkül. Ezen túlmenően a kereslet összevonása bizonyos esetekben javítaná az EU alkupozícióját.

A földgáz közös beszerzését illetően utalás történt az Euratom Ellátási Ügynökség „közös beszerzési mechanizmusára”. A jelenlegi helyzetben – amikor az uránpiacon nem áll fenn ellátásbiztonsági kockázat – ez a mechanizmus lehetővé teszi a kereskedelmi partnerek számára, hogy teljesen szabadon tárgyalják meg ügyleteiket. A szerződések Euratom Ellátási Ügynökség részéről társaláíróként történő aláírása csak azt erősíti meg, hogy nem áll fenn ellátásbiztonsági kockázat. Ha egy szerződés veszélyeztetné az ellátásbiztonságot, az ügynökség fenntartja a jogot arra, hogy kifogást emeljen az ellen. Az Euratom Ellátási Ügynökség a bejelentések és az egyéb beérkező információk alapján időszakos jelentések kibocsátásával egyúttal a nukleárisfűtőanyag-piac átláthatóságát is fokozza.

A Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben meg fogja vizsgálni, hogy a gáz tekintetében kidolgozható-e olyan eljárás, amely hozzájárulna a piac átláthatóságának növeléséhez és az energiabiztonsági szükségletek figyelembevételéhez. Ezen túlmenően értékelni lehetne az önkéntes kereslet-összevonási mechanizmusokat, amelyek erősíthetnék az európai vásárlók alkupozícióját. Ezek a lehetőségek az uniós jogszabályokkal és a kereskedelmi joggal való összeegyeztethetőség biztosítása érdekében gondos tervezést és végrehajtást igényelnek majd. Ezekhez az eljárásokhoz adott esetben a tagjelölt országok vagy potenciális tagjelöltek is csatlakozhatnának.

Fő intézkedések A Bizottság: biztosítani fogja a külső energiapolitikáról szóló 2011. szeptemberi közleményében azonosított intézkedések végrehajtását; értékelni fogja az olyan önkéntes kereslet-összevonási mechanizmusok lehetőségeit, amelyek az uniós jogszabályokkal és a kereskedelmi jogi szabályozással összhangban javíthatják az európai vevők alkupozícióját; a külső energiapolitikai célok támogatása, valamint az energiaügyi és a külpolitikai célok közötti összhang erősítése érdekében az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) együtt elő fogja mozdítani a külpolitikai eszközök módszeresebb alkalmazását; felül fogja vizsgálni a tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló 994/2012/EU határozatot. A tagállamok: tájékoztassák egymást a fontos nemzeti energiapolitikai döntésekről azok elfogadása előtt, teljes mértékben kihasználva a Bizottság elnökletével működő meglévő fórumokat; biztosítsák a Bizottság korai az energiaellátás biztonságára potenciálisan hatást gyakorló kormányközi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások kezdeményezése előtt történő tájékoztatását, és a tárgyalásokba vonják be a Bizottságot. Ez biztosítaná, hogy az uniós joggal maradéktalanul összhangban álló megállapodások szülessenek.

Következtetések

Az elmúlt néhány évben jelentős előrelépések történtek Európa energiabiztonságának javítása terén. Európa ezen eredmények ellenére továbbra is kiszolgáltatott az energiasokkoknak. Az európai energiabiztonsági stratégia ezért egy sor konkrét intézkedést határoz meg, hogy erősítse Európa ellenálló képességét, és csökkentse az energiabehozataltól való függőségét.

Az Unió energiabiztonsági stratégiája elválaszthatatlan a 2030-as éghajlat-változási és energiapolitikai kerettől, és e két kérdésről egyszerre kell megállapodni az Európai Tanácsban. A versenyképes, karbonszegény gazdaságra való átállás az energia iránti kereslet mérséklése, valamint a megújuló és egyéb hazai energiaforrások kiaknázása révén csökkenteni fogja az importált fosszilis tüzelőanyagok felhasználását.

Rövid távon:

1. Az Uniónak az elkövetkező télre javítania kell az energiaellátás zavaraira való felkészültségét. A Bizottság által a tagállamokkal, a szabályozó szervekkel, az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel és szállításirendszer-üzemeltetőkkel és a gazdasági szereplőkkel közösen koordinált kockázatértékelések (energiabiztonsági stressztesztek) alapján meg kell erősíteni meglévő európai vészhelyzeti és szolidaritási mechanizmusokat az ellenálló képesség növelése érdekében. Az Uniónak együtt kell működnie nemzetközi partnereivel is, hogy a földgáz és a gáztároló létesítmények használata tekintetében új szolidaritási mechanizmusokat alakítson ki.

2. Az erőfölénnyel rendelkező szállítók által támogatott új infrastrukturális beruházásoknak meg kell felelniük az összes belső piaci és versenyjogi szabálynak. Konkrétan a Déli Áramlat projektet mindaddig fel kell függeszteni, amíg nem biztosított az uniós jogszabályoknak való maradéktalan megfelelés, valamint azt az EU energiabiztonsági prioritásaira figyelemmel újra kell értékelni.

3. Az Uniónak az energiabiztonság javítása érdekében szorosan együtt kell működnie szomszédaival és az Energiaközösségen belüli partnereivel, nevezetesen Ukrajnával és Moldovával. E tekintetben üdvözlendő a Szlovák Köztársaság és Ukrajna között az ellenirányú áramlásokról nemrégiben megkötött megállapodás.

Közép- és hosszú távon:

4. Európának jobban működő és integráltabb energiapiacot kell megvalósítania. A kiemelt projekteket fel kell gyorsítani a meglévő „energiaszigetek” csatlakoztatása és a kiépített villamosenergia-termelő kapacitás legalább 10 %-ának összekapcsolására vonatkozó 2020-as célszám elérésének biztosítása érdekében. A tagállamoknak 2030-ra készen kell állniuk a 15 %-os összekapcsoltsági célérték elérésére.

5. Az Uniónak az energiaforrások, a szállítók és az útvonalak diverzifikálása révén csökkentenie kell a meghatározott szállítóktól való külső függőségét. Törekedni kell különösen a Norvégiával fennálló partnerség megerősítésére, a Déli Gázfolyosó felgyorsítására és egy új dél-európai gázelosztó központ előmozdítására.

6. A 2014–2020-as időszakban az uniós pénzügyi eszközök végrehajtása során elsőbbséget kell biztosítani az energiabiztonság és a karbonszegény gazdaságra való átállás számára, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a Horizont 2020 és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz felhasználásával. Ezeknek kell lenniük az irányadó célkitűzéseknek az Unió külső fellépési eszközeiből – például a Szomszédsági Beruházási Keretből és a Nyugat-Balkáni Beruházási Keretből – finanszírozott beavatkozások, valamint az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank számára is.

7. Elengedhetetlen a nemzeti energiapolitikák fokozottabb koordinációja ahhoz, hogy hiteles választ adhassunk az energiabiztonsági kihívásokra. Az energiaszerkezetre vagy az energiainfrastruktúrára vonatkozó nemzeti döntések a többi tagállamot és az Unió egészét is érintik. A tagállamoknak jobb tájékoztatást kell nyújtaniuk egymás és a Bizottság számára hosszú távú energiapolitikai stratégiáik meghatározásakor és a harmadik országokkal kötendő kormányközi megállapodások előkészítésekor. További erőfeszítésekre van szükség az energetikai célkitűzések és a külpolitika közötti jobb szinergiák biztosításához, valamint ahhoz, hogy partnereinkkel szemben egységes álláspontot képviseljünk.

__________________

1. melléklet: Függőség az Oroszországból származó földgáztól

Vízszintes tengely: a földgáz százalékaránya az energiaszerkezeten belül – Függőleges tengely: az orosz földgáz százalékaránya a nemzeti földgázfogyasztáson belül – A körök mérete: az importált orosz földgáz mennyisége. A becslések a 2013-ra vonatkozó előzetes ágazati adatokon alapulnak, és magukban foglalják az orosz vállalatok által eladott, nem szükségszerűen Oroszországban előállított földgázmennyiségeket is.

2. melléklet: A legfontosabb ellátásbiztonsági infrastrukturális projektek állása

Földgázprojektek

A. || Rövid távú projektek || (2014–2016) ||

# || A projekt neve || Részletek || Befejezés időpontja

Balti gázpiac

1 || Litvánia: LNG-szállítóhajó || Hajó (nem közös érdekű projekt) Állás: építés alatt || 2014 vége

2 || A Klaipėda-Kiemėna csővezeték felújítása || A Klaipėda, illetve a Litvánia és Lettország közötti rendszerösszekötő közötti kapcsolat kapacitásbővítése Állás: KHV és műszaki terv || 2017

Gázlehetőségek Közép- és Délkelet-Európában

1 || Lengyelország: LNG-terminál || Swinoujscie-i terminál és összekapcsoló csővezeték (a lejárat miatt nem közös érdekű projekt). Állás: építés alatt || 2014 vége

2 || A Görögország és Bulgária közötti rendszerösszekötő || Új rendszerösszekötő a diverzifikáció támogatása és a Shah Deniz-féle gáz Bulgáriába szállítása céljából. Állás: engedélyezés, KHV (2 éves csúszás) || 2016

3 || Ellenirányú áramlás Görögország és Bulgária között || Állandó ellenirányú áramlás a meglévő rendszerösszekötőn (a Görögország-Bulgária rendszerösszekötő [IGB] alternatívája/kiegészítője). Állás: megvalósíthatósági előtanulmány || 2014

4 || Bulgária: tároló felújítása || A tárolókapacitás növelése Chirenben. Állás: megvalósíthatósági előtanulmány || 2017

5 || Ellenirányú áramlás Magyarország és Horvátország között || Ellenirányú áramlás, amely lehetővé teszi a Horvátországból Magyarországra irányuló gázáramlást. Állás: megvalósíthatósági tanulmányok. || 2015

6 || Ellenirányú áramlás Magyarország és Románia között || Projekt, amely lehetővé teszi a Romániából Magyarországra irányuló gázáramlást. Állás: megvalósíthatósági tanulmányok. || 2016

7 || Rendszerösszekötő Bulgária és Szerbia között || Új rendszerösszekötő, amely előmozdítja a bulgáriai és szerbiai ellátásbiztonságot. Állás: KHV, útvonaltervezés, finanszírozás (problémák a Srbijagas szétválasztásával, amelyre a finanszírozáshoz jutás miatt van szükség). || 2016

8 || Rendszerösszekötő Szlovákia és Magyarország között || Új kétirányú csővezeték. Állás: építés || 2015

B. || Középtávú projektek || (2017–2020) ||

# || A projekt neve || Részletek || Befejezés időpontja

Balti gázpiac

1 || Rendszerösszekötő Lengyelország és Litvánia között || Új kétirányú csővezeték (GIPL), amely véget vet a balti államok elszigeteltségének. Állás: megvalósíthatósági tanulmány/előkészítő mérnöki és tervezési tevékenység. || 2019

2 || Rendszerösszekötő Finnország és Észtország között || Új kétirányú tengeri csővezeték („Balticconnector”). Állás: megvalósíthatósági előtanulmány/engedélyezés. || 2019

3 || Balti LNG-terminál || Új LNG-terminál, amelynek a helyszínéről még nem született döntés (Észtország/Finnország). Állás: megvalósíthatósági előtanulmány/engedélyezés. || 2017

4 || Rendszerösszekötő Litvánia és Lettország között || A meglévő rendszerösszekötő felújítása (beleértve a kompresszorállomást). Állás: megvalósíthatósági előtanulmány. || 2020

A gáz Spanyolországból északi irányba való áramlásának lehetővé tétele

1 || A „Midcat” rendszerösszekötő Spanyolország és Franciaország között || Új kapcsolás (kompresszorral együtt) a Franciaország és Spanyolország közötti kétirányú áramlások lehetővé tétele érdekében[29]. Állás: megvalósíthatósági tanulmány. || eldöntésre vár

A gázklaszterek lehetősége Közép- és Délkelet-Európában

1 || Rendszerösszekötő Lengyelország és a Cseh Köztársaság között || Új kétirányú csővezeték a Cseh Köztársaság és Lengyelország között. Állás: megvalósíthatósági tanulmány/előkészítő mérnöki és tervezési tevékenység, engedélyezés (Cseh Köztársaság). || 2019

2 || Rendszerösszekötő Lengyelország és Szlovákia között[30] || Új kétirányú csővezeték Szlovákia és Lengyelország között. Állás: végleges beruházási döntés 2014-ben. || 2019

3 || Lengyelország: 3 belső csővezeték és kompresszorállomás || Belső megerősítések, amelyekre a Balti-tenger partján lévő bemeneti pontoknak a Lengyelország és Szlovákia, illetve a Lengyelország és a Cseh Köztársaság közötti rendszerösszekötőkkel való összekapcsolásához van szükség. Állás: megvalósíthatósági előtanulmány || 2016–2018

4 || TANAP (Törökország és Görögország között) || Transzanatóliai földgázvezeték, amely kaszpi gázt szállít az EU-ba Törökországon keresztül, és megnyitja a Déli Gázfolyosót. Állás: megvalósíthatósági tanulmány/végleges beruházási döntés. || 2019

5 || TAP (Görögország, Albánia és Olaszország között) || A Déli Gázfolyosó Unión belüli szakasza Közvetlen kapcsolat a transzanatóliai földgázvezetékkel. Állás: engedélyezés. || 2019

6 || IAP (jón-adriai csővezeték Albánia, Montenegró és Horvátország között) || A balkáni földgázgyűrű új rendszerösszekötő része, amelyet összekötnek az Adria-gázvezetékkel [TAP]. Állás: megvalósíthatósági tanulmány/előkészítő mérnöki és tervezési tevékenység. || 2020

7 || Horvátország – LNG-terminál || Új LNG-terminál a Krk-szigeten, amely a régióban előmozdítja az ellátásbiztonságot és a diverzifikációt. Állás: megvalósíthatósági tanulmány/előkészítő mérnöki és tervezési tevékenység (finanszírozási problémák). || 2019

8 || Bulgária: belső rendszer || A regionális integrációhoz szükséges szállítási rendszer felújítása és bővítése. Állás: megvalósíthatósági tanulmány/előkészítő mérnöki és tervezési tevékenység. || 2017 (befejezésre vár)

9 || Románia: belső rendszer és ellenirányú áramlás Ukrajna felé || A román szállítási és átviteli rendszer integrálása, valamint ellenirányú áramlás Ukrajna felé. Állás: megvalósíthatósági tanulmány (szabályozási problémák az ellenirányú áramlással). || Még eldöntésre vár

10 || Görögország: kompresszorállomás || Kompresszorállomás Kipiben, a transzanatóliai gázvezetékkel és az Adria-gázvezetékkel való összekapcsolás lehetővé tétele céljából. Állás: engedélyezés. || 2019

11 || Görögország: Alexandrupoliszi LNG-terminál || Új LNG-terminál Észak-Görögországban. Állás: engedélyezés. || 2016[31]

12 || Görögország: Égei LNG-terminál || Új úszó LNG-terminál a Kaválai-öbölben. Állás: megvalósíthatósági tanulmány/előkészítő mérnöki és tervezési tevékenység, engedélyezés. || 2016[32]

Villamosenergia-projektek

A. || Rövid távú projektek || (2014–2016) ||

# || A projekt neve || Részletek || Befejezés időpontja

A balti elszigeteltség megszüntetése

1 || Nordbalt 1&2 || A Svédország és Litvánia közötti rendszerösszekötők (nem közös érdekű projekt). Állás: építés alatt. || 2015

2 || Litvánia és Lengyelország közötti rendszerösszekötő || Új rendszerösszekötő és szoros csatolású áramátalakító állomás; a következő szakaszt 2020-ra tervezik; Lengyelországban kapcsolódó megerősítések szükségesek. Állás: építés alatt || 2015 (első szakasz)

B. || Középtávú projektek || (2017–2020) ||

# || A projekt neve || Részletek || Befejezés időpontja

A balti elszigeteltség megszüntetése

1 || Belső vezetékek Lettországban és Svédországban || A kapacitás növelése a Lettország és Svédország közötti rendszerösszekötőn (Nordbalt). Állás: megvalósíthatóság/előkészítő mérnöki és tervezési tevékenység. || 2019

2 || Az Észtország és Lettország közötti rendszerösszekötő || Összeköttetések és kapcsolódó megerősítések Észtországban. Állás: megvalósíthatósági tanulmány/előkészítő mérnöki és tervezési tevékenység. || 2020

3 || Észtország, Lettország és Litvánia szinkronba hozása a kontinentális európai hálózattal || A balti államok szinkronba hozása. Állás: megvalósíthatósági tanulmányok. || 2020 (befejezésre vár)

Az ibériai elszigeteltség megszüntetése

1 || Franciaország és Spanyolország közötti rendszerösszekötő || Nagyfeszültségű egyenáramú tengeralatti kábelcsatlakozás Aquitania (FR) és Baszkföld (ES) között. || 2020 (befejezésre vár)

[1]     23 % megújuló energia és 27 % atomenergia.

[2]     COM(2014) 15 final.

[3]     Az európai ipar „reneszánszáért” című bizottsági közlemény, COM(2014) 14 final.

[4]     A földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló 994/2010/EU rendelet hozta létre.

[5]     A 2009. szeptember 14-i 2009/119/EK irányelv a tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről.

[6]     Az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i 994/2010/EU rendelete a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.

[7]     Ezt a lehetőséget a G7-csoport energiaminisztereinek 2014. május 6-i római ülésén elfogadott közös nyilatkozatban emelték ki.

[8]     A Tanács 2008. december 8-i 2008/114/EK irányelve az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről.

[9]     Főként a belső terek fűtésére és a használati melegvíz előállítására.

[10]    Az „Energiaárak és -költségek Európában” című bizottsági közlemény, 11. oldal.

[11]    A kevésbé fejlett régiókban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) juttatott nemzeti összeg legalább 12 %-át, az átmeneti régiókban legalább 15 %-át, a fejlettebb régiókban pedig legalább 20 %-át valamennyi szektorban a karbonszegény gazdaságra való átállást támogató beruházásokra kell fordítani. Ha a Kohéziós Alapot (KA) használják fel ilyen beruházásokra, ez a részarány a kevésbé fejlett régiók esetében 15 %-ra emelkedik.

[12]    Például a „felújítási kölcsön” egy szabványosított, azonnal használható eszköz, amely kockázatmegosztó kölcsönmodellen alapul.

[13]    „A villamos energia belső piacának megteremtése és az állami beavatkozások optimális hozzájárulása” című bizottsági közlemény, C(2013)7243.

[14]    E regionális együttműködés ékes példája, hogy 2014 elején tizenhat tagállam hálózatüzemeltetői és áramtőzsdéi létrehozták az úgynevezett „másnapi piac-összekapcsolást”.

[15]    Az energiainfrastruktúra és a közös érdekű projektek esetében a környezeti hatásvizsgálati eljárások egyszerűsítéséről, illetve a határokon átnyúló nagyszabású projektek környezeti hatásvizsgálatairól szóló bizottsági útmutató dokumentum.

[16]    Különösen figyelembe véve az ágazat folyamatban lévő állapotfelmérésének eredményeit.

[17]    Az Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé című 2011-es fehér könyv; COM(2011) 144 végleges.

[18]    COM(2013) 17 final.

[19]    Tagállamok közötti költségmegosztás (CBCA).

[20]    Az Unió energia-össztermelése 2001 és 2012 között 15 %-kal csökkent.

[21]    A villamos energia belső piacának megteremtése és az állami beavatkozások optimális hozzájárulása című bizottsági közlemény, C(2013)7243.

[22]    A 2013/30/EU irányelv.

[23]    A nem hagyományos gáz és lehetséges uniós energiapiaci hatásairól szóló JRC-tanulmány (EUR25305 EN).

[24]    A szénhidrogének (például palagáz) masszív hidraulikus rétegrepesztéssel történő uniós feltárásáról és kitermeléséről szóló bizottsági közlemény és ajánlás (a 2014. január 22-i COM(2014) 23 final közlemény és a 2014/70/EU ajánlás).

[25]    http://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/PCI_guidance.pdf és http://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/Transboundry%20EIA%20Guide.pdf.

[26]    Az energia, a közlekedés és az üvegházhatásúgáz-kibocsátások trendjei az EU-ban 2050-ig – 2013-as referencia-forgatókönyv, Európai Bizottság.

[27]    A Bizottság válasza az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről szóló közlemény és az Energiaügyi Tanács 2011. novemberi következtetéseinek megvalósításáról (COM(2013) 638).

[28]    „A Európai Tanács 2013. május 22-i ülését követő intézkedések: az uniós energiapolitika külső dimenziójával kapcsolatos fejlemények áttekintő elemzése” címmel 2013. december 12-én elfogadott tanácsi jelentés.

[29]    A Spanyolországból Franciaországba irányuló áramlás, amennyiben Nyugat- vagy Közép-Európában ellátási hiány lenne. Franciaországból Spanyolországba irányuló áramlás a magas spanyolországi gázárak kihasználása érdekében. Az „Artère du Rhône” is megerősítésre szorul.

[30]    Ez a két rendszerösszekötő (Lengyelország és a Cseh Köztársaság, illetve Lengyelország és Szlovákia között) lehetővé teszi majd a balti és az adriai térség közötti forgalmat, de Németország, Hollandia és Norvégia irányából is szállítható így gáz, ami egész (Dél-) Kelet-Európában jelentősen javítja az ellátásbiztonsági helyzetet.

[31]    A projektgazdák által nyújtott tájékoztatás, de az üzembe helyezés reálisan 2017 után várható.

[32]    Ugyanaz.