ISSN 1725-5171 |
||
Euroopa Liidu Teataja |
C 68 |
|
Eestikeelne väljaanne |
Teave ja teatised |
48. köide |
Teatis nr |
Sisukord |
Lehekülg |
|
Euroopa Liidu lepingu VI jaotise kohaselt vastuvõetud aktid |
|
2005/C 068/1 |
||
|
|
|
(1) EMPs kohaldatav tekst |
ET |
|
Euroopa Liidu lepingu VI jaotise kohaselt vastuvõetud aktid
19.3.2005 |
ET |
Euroopa Liidu Teataja |
C 68/1 |
EUROJUSTI ISIKUANDMETE TÖÖTLEMIST JA KAITSET KÄSITLEVA TÖÖKORRA SÄTTED
(Vastu võetud ühehäälselt Eurojusti kolleegiumi 21. oktoobri 2004. aasta koosolekul ja nõukogu on selle heaks kiitnud 24. veebruaril 2005)
(2005/C 68/01)
I JAOTIS
MÕISTED
Artikkel 1
Mõisted
Käesolevas korras ja mistahes muudes rakendussätetes kasutatakse järgmisi mõisteid:
a) |
Eurojusti otsus – nõukogu 28. veebruari 2002. aasta otsus 2002/187/JSK, millega moodustatakse Eurojust, et tugevdada võitlust raskete kuritegude vastu, ja mida on muudetud nõukogu 18. juuni 2003. aasta otsusega; |
b) |
kolleegium – Eurojusti otsuse artiklis 10 osutatud Eurojusti kolleegium; |
c) |
liikmesriigi liige – iga liikmesriigi poolt Eurojusti saadetud liige, nagu osutatud Eurojusti otsuse artikli 2 lõikes 1; |
d) |
abi – isik, kes võib abistada iga liikmesriigi liiget, nagu osutatud Eurojusti otsuse artikli 2 lõikes 2; |
e) |
Eurojusti töötajad – haldusdirektor, nagu osutatud Eurojusti otsuse artiklis 29, samuti Eurojusti otsuse artiklis 30 osutatud personal; |
f) |
andmekaitseametnik – vastavalt Eurojusti otsuse artiklile 17 määratud isik; |
g) |
ühine järelevalveasutus – vastavalt Eurojusti otsuse artiklile 23 asutatud sõltumatu organ; |
h) |
isikuandmed – igasugune teave tuvastatud või tuvastatava füüsilise isiku (edaspidi andmesubjekt) kohta; tuvastatav isik on isik, keda saab otseselt või kaudselt kindlaks teha, eelkõige identifitseerimisnumbri abil või tema ühe või mitme füüsilise, psühholoogilise, psüühilise, majandusliku, kultuurilise või sotsiaalse tunnuse kaudu; |
i) |
isikuandmete töötlemine (edaspidi töötlemine) – mistahes automaatne või mitteautomaatne toiming või toimingud, mis sooritatakse isikuandmetega, näiteks andmete kogumine, salvestamine, korrastamine, säilitamine, kohandamine või muutmine, otsing, konsulteerimine, kasutamine, edastamise teel avalikustamine, levitamine või muul viisil kättesaadavaks tegemine, ühtlustamine või ühendamine, sulgemine, kustutamine või hävitamine; |
j) |
isikuandmete kataloog (edaspidi kataloog) – kõik isikuandmete korrastatud kogumid, millest võib andmeid saada teatavate kriteeriumide põhjal, olenemata sellest, kas kõnealune andmete kogum on tsentraliseeritud, detsentraliseeritud või funktsionaalsetel või geograafilistel põhimõtetel hajutatud; |
k) |
vastutav töötleja – isik, kes määrab üksi või koos teistega kindlaks isikuandmete töötlemise eesmärgid ja vahendid; kui töötlemise eesmärgid ja vahendid on kindlaks määratud siseriiklike või Euroopa õigusnormidega, võib vastutava töötleja või tema ametissemääramise erikriteeriumid sätestada siseriiklikus või Euroopa õiguses; |
l) |
volitatud töötleja – füüsiline või juriidiline isik, riigiasutus, agentuur või mõni muu organ, kes töötleb isikuandmeid vastutava töötleja nimel; |
m) |
kolmas isik – kõik füüsilised või juriidilised isikud, riigiasutused, agentuurid või muud organid, välja arvatud andmesubjekt, vastutav töötleja, volitatud töötleja ja isikud, kes võivad andmeid töödelda vastutava töötleja või volitatud töötleja otseses alluvuses; ja |
n) |
vastuvõtja – füüsiline või juriidiline isik, riigiasutus, agentuur või mõni muu organ, kellele andmed avaldatakse, olenemata sellest, kas tegemist on kolmanda isikuga või mitte. |
II JAOTIS
REGULEERIMISALA JA ÜLESEHITUS
Artikkel 2
Reguleerimisala
1. Käesolevat töökorda kohaldatakse isikuandmete täielikult või osaliselt automatiseeritud töötlemisel Eurojusti poolt ja isikuandmete automatiseerimata töötlemise suhtes, kui kõnealused isikuandmed kuuluvad kataloogi või kui nad kavatsetakse hiljem sellesse kanda vastavalt Eurojusti otsusele.
2. Käesolevat töökorda kohaldatakse kogu Eurojusti poolt kogutud ja edaspidi töödeldavale teabele, see tähendab tema poolt kogutud või saadud ja tema valduses olevale teabele, mis käsitleb Eurojusti vastutusalasse kuuluvate poliitikate, tegevuste ja otsustega seotud küsimusi.
3. Käesolevat töökorda ei kohaldata teabele, mis on edastatud Eurojusti liikmesriigi liikmele üksnes seoses tema volitustega, nagu on määratletud Eurojusti otsuse artikli 9 lõikes 3.
Artikkel 3
Ülesehitus
1. Kõiki isikuandmeid loetakse juhtumiga seotuks või mitteseotuks. Isikuandmeid loetakse juhtumiga seotuks, kui nad on seotud Eurojusti otsuse artiklites 5, 6 ja 7 määratletud Eurojusti operatiivülesannetega.
2. Juhtumiga seotud andmeid töödeldakse vastavalt III ja IV jaotisele. Juhtumiga mitteseotud andmeid töödeldakse vastavalt III ja V jaotisele.
III JAOTIS
EUROJUSTILE KOHALDAMISE ÜLDISED PÕHIMÕTTED
Artikkel 4
Õigus eraelu puutumatusele ja andmekaitsele
Eurojust tegutseb, austades täielikult inimõigusi ja üksikisikute põhivabadusi ning eelkõige nende õigust eraelu puutumatusele seoses nende isikuandmete töötlemisega, vaatamata rahvusele või elukohale.
Artikkel 5
Töötlemise seaduslikkuse ja õigluse, proportsionaalsuse ja vajalikkuse põhimõtted
1. Isikuandmeid tuleb töödelda õiglaselt ja seaduslikult.
2. Eurojust töötleb vaid selliseid isikuandmeid, mis on vajalikud, piisavad, asjakohased ja mis ei ole ülemäärased seoses eesmärkidega, mille jaoks neid kogutakse või edasi töödeldakse.
3. Eurojust määratleb oma töötlemistoimingud ja -süsteemid vastavalt eesmärgile koguda ja edasi töödelda vaid selliseid isikuandmeid, mis on vajalikud lõike 2 kohaselt. Eelkõige tuleb kasutada võimalusi andmete varjunime all esitamiseks ja anonüümseteks muutmiseks nii palju, kui see on võimalik, võttes arvesse töötlemise eesmärki ning seda, et kaasnevad pingutused oleksid mõistlikud.
Artikkel 6
Andmete kvaliteet
1. Eurojust tagab, et isikuandmed on täpsed ja vajaduse korral ajakohastatud; võetakse kõik mõistlikud meetmed, et kustutada või parandada andmete kogumise või hilisema töötlemise eesmärgi seisukohast ebaõiged või mittetäielikud andmed.
2. Isikuandmeid tuleb säilitada kujul, mis võimaldab andmesubjekte tuvastada ainult seni, kuni see on vajalik seoses eesmärkidega, milleks andmeid koguti või täiendavalt töödeldi vastavalt artikli 5 lõikele 2.
Artikkel 7
Andmete turvalisus
1. Vastavalt Eurojusti otsuse artiklile 22 ja käesolevale töökorrale kehtestab Eurojust vajalikud tehnilised meetmed ja organisatsioonilised korraldused, et kaitsta isikuandmeid juhusliku või ebaseadusliku hävitamise, juhusliku kaotsimineku või loata avalikustamise, muutmise, juurdepääsu või mistahes loata töötlemise eest. Eelkõige tuleb võtta meetmed tagamaks, et ainult need, kellel on luba isikuandmetele juurdepääsuks, sellistele andmetele ligi pääsevad.
2. Kõik võetavad meetmed peavad vastama töötlemisest tulenevatele ohtudele ja töödeldavate andmete laadile.
3. Eurojust töötab välja põhjaliku turvapoliitika vastavalt Eurojusti otsuse artikli 22 lõikele 2 ja käesolevale korrale. Nimetatud poliitika võtab täielikult arvesse õigusalase koostööüksuse teostatava töö tundlikkust ja sisaldab dokumentide klassifitseerimist, Eurojusti heaks töötava personali julgeolekukontrolli käsitlevaid eeskirju ja turvalisuse rikkumise katsete korral võetavaid meetmeid. Eurojusti turvapoliitika osas konsulteeritakse ühise järelevalveasutusega.
4. Kõiki Eurojusti teenistujaid teavitatakse piisavalt Eurojusti turvapoliitikast ja neilt nõutakse nende käsutusse antud tehniliste ja organisatsiooniliste meetmete kasutamist kooskõlas kohaldatavate andmekaitse- ja turvanõuetega.
Artikkel 8
Andmesubjektide õigus teabele
1. Ilma, et see piiraks IV jaotise juhtumiga seotud andmeid käsitlevate ja V jaotise juhtumiga mitteseotud andmeid käsitlevate erisätete kohaldamist, peab andmesubjektidele esitama teavet töötlemise eesmärgi, vastutava töötleja isiku, vastuvõtja või vastuvõtjate kategooriate, andmesubjekti enda kohta käivatele andmetele juurdepääsu ja nende parandamise õiguse olemasolu ja muu täiendava teabe kohta, nagu näiteks andmete töötlemise eesmärgi õigusliku aluse, andmete säilitamise tähtaegade ja õiguse kohta pöörduda igal ajal ühise järelevalveasutuse poole sel määral, mil nimetatud täiendav teave on vajalik, võttes arvesse andmete töötlemise eesmärki ja konkreetseid asjaolusid, et tagada andmesubjekti suhtes õiglane töötlemine.
2. Nimetatud teave peab olema esitatud hiljemalt andmete andmesubjektilt kogumise hetkel või andmete kolmandalt isikult saamise korral hiljemalt isikuandmete salvestamise ajal või, kui andmed kavatsetakse avalikustada kolmandale isikule, hiljemalt andmete esmakordse avaldamise ajal või, käesoleva töökorra IV jaotise II peatükis sätestatud juhtudel, niipea, kui see tõenäoliselt ei kahjusta töötlemise eesmärke, siseriiklikke eeluurimisi ja kohtu alla andmisi ning kolmandate isikute õiguseid ja vabadusi.
Artikkel 9
Andmesubjektide õigus juurdepääsule, parandamisele, blokeerimisele ja kustutamisele
1. Andmesubjektil on õigus juurdepääsule, parandamisele, blokeerimisele ja olenevalt olukorrast kustutamisele. Eurojust määratleb vajadusel koostöös vastavate seotud siseriiklike asutustega korra andmesubjektide õiguste kasutamise hõlbustamiseks.
2. Andmekaitseametnik tagab, et andmesubjekte teavitatakse nende õigustest nende taotlusel.
Artikkel 10
Töötlemise konfidentsiaalsus
Vastavalt Eurojusti otsuse artiklile 25 on kõik isikud, keda on kutsutud Eurojustis ja Eurojustiga töötama, seotud range ametisaladuse hoidmise kohustusega. Eurojust võtab kõik vajalikud meetmed tagamaks, et nimetatud kohustusi järgitakse ja nimetatud kohustuse kõigist rikkumistest teatatakse viivitama andmekaitseametnikule ja julgeolekuosakonna juhatajale, kes tagavad asjakohaste meetmete võtmise.
Artikkel 11
Sisemised töötlejad
Kui teda ei kohusta selleks siseriiklik või Euroopa õigus, töötleb isikuandmetele juurdepääsu omav Eurojusti volitatud töötlejana toimiv isik nimetatud isikuandmeid vaid vastutava töötleja juhtnööride kohaselt.
Artikkel 12
Eurojusti teenistujate esitatud järelepärimised, teabenõuded ja nõuded
1. Eurojusti otsuse artikli 17 lõike 2 ja artikli 17 lõike 4 eesmärgil annab andmekaitseametnik nõudmise korral teavet igale Eurojusti teenistujale seoses Eurojusti andmetöötlustegevusega. Andmekaitseametnik vastab järelepärimistele ja reageerib Eurojusti otsuse, käesoleva korra või mis tahes muude Eurojusti poolt isikuandmete töötlemist reguleerivate eeskirjade sätete väidetavat rikkumist käsitlevale igale teabenõudele või nõudele. Kedagi ei tohi kahjustada andmekaitseametniku juures isikuandmete töötlemist reguleerivate sätete väidetava rikkumise tõstatamise tõttu.
2. Kõik Eurojustis töötavad isikud teevad koostööd kolleegiumi, liikmesriikide liikmete, andmekaitseametniku ja ühise järelevalveasutusega järelepärimiste, eeluurimiste, auditite või mis tahes muude andmekaitsega seotud tegevuste raames.
IV JAOTIS
JUHTUMITEGA SEOTUD TÖÖTLEMISTEGEVUSTE EESKIRJAD
I peatükk
Isikuandmete töötlemise õigustatuks muutmise tingimused
Artikkel 13
Juhtumitega seotud tegevuste raames töödeldud isikuandmed
1. Juhtumitega seotud tegevuste raames töötleb Eurojust sel määral, nagu see on vajalik tema eesmärkide saavutamiseks, isikuandmeid automaatselt või korrastatud automatiseerimata kataloogides vastavalt Eurojusti otsuse artiklitele 14, 15 ja 16.
2. Liikmesriigi liige või liikmesriikide liikmed määratlevad üksikjuhtumeid käsitlevate isikuandmete töötlemisel isikuandmete töötlemise eesmärgi ja vahendid ning seepärast käsitatakse neid vastutavate töötlejatena või kui see on asjakohane, siis vastutavate kaastöötlejatena.
Artikkel 14
Töötlemise seaduslikkus ja õiglus
Isikuandmeid võib koguda ja täiendavalt töödelda juhtumiga seotud tegevuste raames sel määral, kui töötlemine on vajalik Eurojusti ülesannete täitmiseks võitluse tugevdamisel raskete kuritegude vastu.
Artikkel 15
Õigustatud piiramine
Eurojusti poolt eeluurimiste ja kohtu alla andmise raames töödeldud isikuandmeid ei tohi mingil juhul töödelda mistahes muul eesmärgil.
Artikkel 16
Andmete kvaliteet
1. Kui teave edastatakse Eurojustile liikmesriigi või välise osapoole poolt eeluurimise või kohtu alla andmise raames, ei vastuta Eurojust saadud teabe õigsuse eest, kuid tagab vastuvõtmise hetkest kõikide mõistlike meetmete võtmise teabe ajakohastamiseks.
2. Kui Eurojust tuvastab kõnealust teavet mõjutavaid mis tahes ebatäpsusi, teavitab ta kolmandat isikut, kellelt teave saadi, ning parandab teabe.
Artikkel 17
Andmete eriliigid
1. Eurojust võtab asjakohaseid tehnilisi meetmeid tagamaks, et andmekaitseametnikku teavitatakse automaatselt erijuhtudest, mille puhul kasutatakse Eurojusti otsuse artikli 15 lõiget 4. Juhtumikorraldamise süsteem tagab, et Eurojusti otsuse artikli 16 lõikes 1 osutatud indeksisse ei saa sisestada selliseid andmeid.
2. Kui sellised andmed osutavad tunnistajatele või ohvritele Eurojusti otsuse artikli 15 lõike 2 tähenduses, ei salvesta juhtumikorraldamise süsteem sellist teavet, kui kolleegiumi otsus ei ole dokumenteeritud.
Artikkel 18
Eurojusti otsuse artikli 15 lõikes 3 osutatud isikuandmete liikide töötlemine
1. Eurojust võtab asjakohaseid tehnilisi meetmeid tagamaks, et andmekaitseametnikku teavitatakse automaatselt erijuhtudest, mille puhul kasutatakse piiratud ajavahemikul Eurojusti otsuse artikli 15 lõiget 3.
2. Kui sellised andmed osutavad tunnistajatele või ohvritele Eurojusti otsuse artikli 15 lõike 2 tähenduses, ei salvesta juhtumikorraldamise süsteem selliseid andmeid, kui ei ole dokumenteeritud vähemalt kahe liikmesriigi liikme poolt tehtud ühine otsus.
II peatükk
Andmesubjektide õigused
Artikkel 19
Andmesubjektide õigus teabele
1. Eurojusti operatiivse tööga seoses antakse andmesubjektidele töötlemise kohta teavet niipea, kui on selgunud, et nimetatud teabe andmine andmesubjektile ei kahjusta:
a) |
Eurojusti ülesannete täitmist võitluse tugevdamisel raskete kuritegude vastu; või |
b) |
siseriiklikke eeluurimisi ja kohtu alla andmist, milles Eurojust abistab; või |
c) |
jälgimist, kontrollimist ja regulatiivseid ülesandeid, mis on kas või juhuti seotud avaliku võimu teostamisega punktides a ja b osutatud juhtudel; või |
d) |
kolmandate isikute õigusi ja vabadusi. |
2. Lõikes 1 loetletud juhtumite kasutamine salvestatakse juhtumiga seotud ajutisse töökataloogi, mainides nimetatud kataloogi eest vastutava liikmesriigi liikme või liikmesriikide liikmete tehtud otsuse alused.
Artikkel 20
Andmesubjektide õigus juurdepääsule
Igal isikul on õigus tutvuda teda puudutavate isikuandmetega, mida Eurojust töötleb Eurojusti otsuse artiklis 19 sätestatud asjaoludel.
Artikkel 21
Andmesubjektide õiguste kasutamise kord
1. Üksikisikud, kes soovivad kasutada oma õiguseid andmesubjektidena, võivad esitada oma taotluse otse Eurojustile või tema valitud liikmesriigi poolt selleks otstarbeks määratud asutuse kaudu, kes edastab taotluse Eurojustile.
2. Õiguste kasutamise taotluse lahendavad taotlusega seotud liikmesriigi liige või liikmesriikide liikmed, kes esitavad taotluse koopia registreerimiseks andmekaitseametnikule.
3. Taotlusega seotud liikmesriigi liige või liikmesriikide liikmed teostavad vajalikke kontrolle ja teatavad konkreetsel juhul tehtud otsusest andmekaitseametnikule. Nimetatud otsus võtab täiel määral arvesse käesolevat korda ja taotlusele kohaldatavaid õigusakte vastavalt Eurojusti otsuse artikli 19 lõikele 3, Eurojusti otsuse artikli 19 lõikes 4 loetletud keeldumise aluseid ja konsultatsioone pädevate õiguskaitseasutustega, mis toimuvad enne otsuse tegemist, nagu on sätestatud Eurojusti otsuse artikli 19 lõikes 9.
4. Andmekaitseametnik teostab täiendavaid kontrolle juhtumikorraldamise süsteemis, kui juhtum seda nõuab, ja teavitab asjaomast liikmesriigi liiget või asjaomaseid liikmesriikide liikmeid, kui nende kontrollide kaudu leitakse täiendavat asjakohast teavet. Asjaomane liikmesriigi liige või asjaomased liikmesriikide liikmed võivad andmekaitseametniku poolt esitatud teabe alusel esialgse otsuse uuesti läbi vaadata.
5. Andmekaitseametnik edastab lõpliku asjaomase liikmesriigi liikme või asjaomaste liikmesriikide liikmete poolt tehtud otsuse andmesubjektile kooskõlas Eurojusti otsuse artikli 19 lõikega 6 ja teavitab andmesubjekti ühisele järelevalveasutusele edasikaebamise võimalusest, kui ta ei ole rahul Eurojusti vastusega.
6. Taotlus tuleb lõplikult lahendada kolme kuu jooksul alates selle kättesaamisest. Andmesubjekt võib suunata küsimuse ühisele järelevalveasutusele, kui tema taotlusele ei ole nimetatud tähtaja jooksul vastust antud.
7. Juhul, kui taotlus on saadud siseriikliku ametiasutuse kaudu, tagab asjaomane liikmesriigi liige või asjaomased liikmesriikide liikmed, et nimetatud ametiasutust teavitatakse andmesubjektile vastuse andmisest andmekaitseametniku poolt.
8. Eurojust kehtestab koostöökorra siseriiklike ametiasutustega, kes on määratud andmesubjektide õigustega tegelemiseks, et tagada taotluste õigeaegne ja nõuetekohane edastamine Eurojustile.
Artikkel 22
Juhtumiga seotud isikuandmete parandamise, blokeerimise või kustutamise järgne teave kolmandatele isikutele
Eurojust kehtestab asjakohased tehnilised meetmed tagamaks, et juhul, kui Eurojust parandab, sulgeb või kustutab taotluse alusel isikuandmed, koostatakse automaatselt nimetatud andmete andjate ja nende aadresside loetelu. Vastavalt Eurojusti otsuse artikli 20 lõikele 5 tagab vastutav töötleja, et nimekirja kuuluvaid isikuid teavitatakse isikuandmetes tehtud muudatustest.
III peatükk
Andmete turvalisuse küsimused
Artikkel 23
Automatiseeritud juhtumikorraldamise süsteem
1. Eurojust kehtestab automatiseeritud juhtumikorraldamise süsteemi, mis sisaldab kataloogi, mida liikmesriikide liikmed kasutavad juhtumiga seotud tegevuste käigus ning mis sisaldab ajutisi töökatalooge ja indeksit, nagu on määratletud Eurojusti otsuse artiklis 16. Nimetatud süsteem sisaldab funktsioone, nagu juhtumikorraldamine, töövoogude kirjeldused, ristviited teabele ja turvalisusele.
2. Juhtumikorraldamise süsteem kiidetakse heaks kolleegiumi poolt pärast konsulteerimist andmekaitseametniku, ühise järelevalveasutuse ja asjaomaste Eurojusti töötajatega ning võtab täiel määral arvesse Eurojusti otsuse artikli 22 nõudeid ja mis tahes muid Eurojusti otsuse asjakohaseid sätteid
3. Juhtumikorraldamise süsteem võimaldab liikmesriikide liikmetel kindlaks teha ajutise töökataloogi avamise eesmärke Eurojusti otsuse artiklites 5, 6 ja 7 nimetatud ülesannete raames.
Artikkel 24
Ajutised töökataloogid ja indeks
1. Vastavalt Eurojusti otsuse artikli 14 lõikele 4 ja artiklile 16 loob Eurojust eeluurimisega seotud andmete indeksi ja ajutised töökataloogid, milles sisalduvad ka isikuandmed. Nii indeks kui ka ajutised töökataloogid moodustavad osa artiklis 23 osutatud juhtumikorraldamise süsteemist ja võtavad arvesse Eurojusti otsuse artiklis 15 sätestatud piiranguid isikuandmete töötlemisele.
2. Liikmesriikide liikmed vastutavad uute ajutiste töökataloogide avamise eest, mis on seotud juhtumitega, millega nad tegelevad. Juhtumikorraldamise süsteem määrab automaatselt viitenumbri (identifikaatori) igale uuele avatavale ajutisele töökataloogile.
3. Eurojust loob automaatse juhtumikorraldamise süsteemi, mis võimaldab liikmesriikide liikmetel hoida nende poolt töödeldavaid isikuandmeid ajutises piiratud juurdepääsuga töökataloogis või anda teistele juhtumiga seotud liikmesriikide liikmetele juurdepääs selle juhtumiga seotud töökataloogile või selle osa(de)le. Juhtumikorraldamise süsteem võimaldab määratleda isikuandmete või mitteisikuandmete üksikud osad, millele soovitakse anda juurdepääs teisele liikmesriigi liikmele või teistele liikmesriikide liikmetele, abi(de)le või volitatud töötajatele, kes on seotud juhtumi menetlemisega, samuti valida teabe osasid, mida nad soovivad lisada indeksisse vastavalt Eurojusti otsuse artiklitele 14 ja 15 ja tagades, et indeksisse on lisatud vähemalt järgmised andmed: viide ajutisele töökataloogile; kuriteoliik; seotud liikmesriigid, rahvusvahelised organisatsioonid ja kolmandate riikide organid ja/või asutused; Euroopa Komisjoni või EL organite ja üksuste osalemine; juhtumi eesmärgid ja staatus (avatud/suletud).
4. Kui liikmesriigi liige annab juurdepääsu ajutisele töökataloogile või selle osale ühele või mitmele seotud liikmesriigi liikmele või liikmesriikide liikmetele, tagab juhtumiskorraldamise süsteem, et volitatud kasutajad omavad juurdepääsu asjakohastele töökataloogi osadele, aga nad ei saa muuta esialgse autori poolt sisestatud andmeid. Volitatud kasutajad saavad siiski lisada mistahes asjakohast teavet ajutise töökataloogi uutesse osadesse. Samuti saavad kõik süsteemi volitatud kasutajad lugeda indeksis sisalduvat teavet, kuid seda saab muuta vaid esialgne autor.
5. Süsteem teavitab andmekaitseametnikku automaatselt iga uue isikuandmeid sisaldava töökataloogi loomisest ja eelkõige erijuhtudest, mille puhul kasutatakse Eurojusti otsuse artikli 15 lõiget 3. Juhtumikorraldamise süsteem märgistab sellised andmed nii, et see tuletab isikule, kes andmed süsteemi sisestas, meelde kohustuse hoida nimetatud andmeid seal vaid piiratud ajavahemiku. Kui sellised andmed osutavad tunnistajatele või ohvritele Eurojusti otsuse artikli 15 lõike 2 tähenduses, ei salvesta süsteem selliseid andmeid, kui ei ole dokumenteeritud vähemalt kahe liikmesriigi liikme poolt tehtud ühine otsus.
6. Juhtumikorraldamise süsteem teavitab automaatselt andmekaitseametnikku erijuhtudest, mille puhul kasutatakse Eurojusti otsuse artikli 15 lõiget 4. Kui sellised andmed osutavad tunnistajatele või ohvritele Eurojusti otsuse artikli 15 lõike 2 tähenduses, ei salvesta süsteem selliseid andmeid, kui ei ole dokumenteeritud kolleegiumi poolt tehtud otsus.
7. Juhtumikorraldamise süsteem tagab, et indeksisse saab salvestada ainult Eurojusti otsuse artikli 15 lõike 1 punktides a–i ja k ning artikli 15 lõikes 2 osutatud isikuandmeid.
8. Indeksis sisalduv teave peab olema piisav, et täita Eurojusti ülesandeid ja eelkõige Eurojusti otsuse artikli 16 lõike 1 eesmärke.
Artikkel 25
Logifailid ja kontrolljäljed
1. Eurojust kehtestab asjakohased tehnilised meetmed tagamaks, et peetaks isikuandmete töötlemistoimingute registrit. Juhtumikorraldamise süsteem tagab eelkõige, et peetaks Eurojusti otsuse artikli 17 lõike 2 punktis b määratletud andmete edastamise ja vastuvõtmise registrit Eurojusti otsuse artikli 19 lõike 3 eesmärgil. Nimetatud register tagab, nagu nõutakse Eurojusti otsuse artikliga 22, et on võimalik kontrollida ja kindlaks määrata, millistele asutustele isikuandmed on edastatud ja milliseid isikuandmeid on automatiseeritud andmetöötlussüsteemi sisestatud ning millal ja kelle poolt andmed sisestati.
2. Andmekaitseametnik vaatab nimetatud registri korrapäraselt uuesti üle, et olla võimeline aitama liikmesriikide liikmeid ja kolleegiumit mis tahes andmekaitse küsimustes ja teeb eeskirjade eiramise korral vajalikud järelepärimised. Vajaduse korral teavitab andmekaitseametnik Eurojusti otsuse artikli 17 lõikes 4 sätestatud korras kolleegiumit ja ühist järelevalveasutust eespool nimetatud registriandmetega tõestatud mis tahes andmekaitserikkumistest. Andmekaitseametnik tagab, et kui see on asjakohane, teavitatakse haldusdirektorit, et tal oleks võimalik võtta vajalikke asutusesiseseid meetmeid.
3. Andmekaitseametnik võimaldab nõudmisel ühisele järelevalveasutusele täieliku juurdepääsu lõikes 1 osutatud registrile.
Artikkel 26
Juurdepääsuluba isikuandmetele
1. Eurojust võtab asjakohased tehnilised meetmed ja näeb ette organisatsioonilised korraldused tagamaks, et ainult liikmesriikide liikmed, nende abid ja Eurojusti volitatud töötajad omavad Eurojusti eesmärkide saavutamiseks juurdepääsu Eurojusti poolt tema operatiivsete tegevuste raames töödeldavatele isikuandmetele.
2. Nimetatud meetmed võtavad arvesse eesmärke, milleks andmeid kogutakse ja edaspidi töödeldakse, tehnika taset, Eurojusti poolt läbiviidava töö tundlikku laadi tõttu nõutavat turvalisuse taset ja Eurojusti otsuse artikliga 22 kehtestatud nõudeid.
3. Eurojusti iga liikmesriigi liige dokumenteerib ja teeb andmekaitseametnikule teatavaks juurdepääsupoliitika, mille ta on heaks kiitnud oma siseriiklikus büroos seoses juhtumiga seotud kataloogidega. Eelkõige tagavad liikmesriikide liikmed, et tehakse asjakohased organisatsioonilised korraldused ja neid järgitakse ning et kasutatakse nõuetekohaselt Eurojusti poolt nende käsutusse antud tehnilisi ja organisatsioonilisi meetmeid.
4. Kolleegium võib lubada teistele Eurojusti töötajatele juurdepääsu juhtumiga seotud kataloogidele, kui see on vajalik Eurojusti ülesannete täitmiseks.
Artikkel 27
Audit ja kontroll
1. Andmekaitseametnik jälgib seaduslikkust ja Eurojusti otsuse, käesoleva töökorra ja mis tahes muude eeskirjade nõuete järgimist, mis käsitlevad isikuandmete töötlemist ja mida kohaldatakse Eurojustile. Sel eesmärgil abistab andmekaitseametnik liikmesriikide liikmeid seoses andmekaitse küsimustega ja korraldab iga-aastaseid vaatluseid eespool nimetatud eeskirjade järgimise kohta Eurojustis. Andmekaitseametnik esitab kolleegiumile ja ühisele järelevalveasutusele aruandeid nimetatud vaatluste tulemuste kohta, samuti mis tahes muude asjakohaste arengute kohta Eurojustis. Andmekaitseametnik tagab, et kui see on asjakohane, teavitatakse haldusdirektorit, et tal oleks võimalik võtta vajalikke asutusesiseseid meetmeid.
2. Ühine järelevalveasutus teostab kontrolle ja auditeid vastavalt Eurojusti otsuse artikli 23 lõikele 7.
IV peatükk
Andmevahetus kolmandate isikute või organisatsioonidega
Artikkel 28
Andmevahetus kolmandate isikute või organisatsioonidega
1. Eurojust püüab sõlmida koostöölepinguid, mis sisaldavad sobilikke sätteid isikuandmete vahetamise kohta kõigi osapooltega, kellega andmevahetus toimub korrapäraselt.
2. Ilma, et see piiraks juhtusid, kus sellised koostöölepingud on sõlmitud, edastab Eurojust isikuandmeid kolmandatele riikidele või mis tahes Eurojusti otsuse artikli 27 lõikes 1 osutatud üksustele ainult siis, kui neile kohaldatakse 28. jaanuaril 1981. aastal Strasbourgis alla kirjutatud Euroopa Nõukogu konventsiooni üksikisikute kaitse kohta isikuandmete automaattöötlusel või kui on tagatud kaitse piisav tase.
3. Euroopa Nõukogu 28. jaanuari 1981. aasta konventsiooniga mitteühinenud osapooltele andmete edastamise otsuse teeb seotud liikmesriigi liige või liikmesriikide liikmed andmekaitseametniku poolt antud andmekaitse taset käsitleva hinnangu alusel. Andmekaitse taset hinnatakse, pidades silmas iga edastamise või edastamise liigi kõiki asjaolusid. Eelkõige tuleneb hinnang järgmiste elementide läbivaatamisest: andmete liik, töötlemise eesmärk ja kestvus, milleks andmeid edastatakse, päritoluriik ja sihtriik, kõnealusele riigile või organisatsiooni kohaldatavad üldised ja konkreetse sektori õigusnormid, seal kohaldatavad ameti- ja turvaeeskirjad, samuti edastuse vastuvõtja poolt kehtestatud piisavate kaitsemeetmete olemasolu. Nimetatud kaitsemeetmed võivad eelkõige tuleneda kirjalikest kokkulepetest, mis seovad vastutavat töötlejat, kes teostab edastuse, ja vastuvõtjat, kes ei kuulu konventsiooniosalise jurisdiktsiooni alla. Asjaomased kokkulepped peavad sisaldama andmekaitse asjakohaseid elemente. Juhul, kui andmekaitse taseme hindamisel tekivad raskused, konsulteerib andmekaitseametnik ühise järelevalveasutusega enne hinnangu andmist konkreetse edastamise kohta.
4. Isegi kui eelmistes lõigetes osutatud tingimused ei ole täidetud, võib liikmesriigi liige siiski Eurojusti otsuse artikli 27 lõikes 6 loetletud erandlike asjaolude korral edastada andmeid kolmandasse riiki ainueesmärgiga võtta kiireloomulisi meetmeid üksikisikut või riigi julgeolekut ähvardava tõsise ja vahetu hädaohu vastu. Liikmesriigi liige dokumenteerib sellise erakorralise edastamise ajutises juhtumiga seotud töökataloogis, määratledes sellise edastamise alused, ja teavitab andmekaitseametnikku sellisest edastamisest. Andmekaitseametnik kontrollib, kas sellised edastamised toimuvad ainult erandlikel ja kiireloomulistel juhtudel.
V peatükk
Isikuandmete säilitamise tähtajad
Artikkel 29
Isikuandmete säilitamise tähtajad
1. Eurojust kehtestab asjakohased tehnilised meetmed tagamaks, et Eurojusti otsuse artiklis 21 määratletud isikuandmete säilitamise tähtaegadest peetakse kinni.
2. Juhtumikorraldamise süsteem tagab eelkõige ajutisse töökataloogi andmete salvestamise vajaduse läbivaatamise iga kolme aasta järel pärast nende sisestamist. Nimetatud läbivaatamine peab olema süsteemis nõuetekohaselt dokumenteeritud, sisaldades iga tehtud otsuse põhjendust, ja selle tulemused tuleb automaatselt edastada andmekaitseametnikule.
3. Juhtumikorraldamise süsteem märgistab eelkõige vastavalt Eurojusti otsuse artikli 15 lõikele 3 piiratud ajavahemikuks salvestatud andmed. Nimetatud andmeliikide puhul toimub andmete säilitamise vajaduse ülevaatamine iga kolme kuu järel ja see dokumenteeritakse samal viisil, nagu on kirjeldatud lõigetes 1 ja 2.
4. Vastutav töötleja konsulteerib vajadusel kolleegiumi ja andmekaitseametnikuga seoses mis tahes otsusega säilitada andmeid ülevaatamise järel pikemaks perioodiks.
V JAOTIS
JUHTUMITEGA MITTESEOTUD TÖÖTLEMISTEGEVUSTE EESKIRJAD
I peatükk
Üldpõhimõtted
Artikkel 30
Töötlemise seaduslikkus ja õiglus
Isikuandmeid tuleb töödelda õiglaselt ja seaduslikult. Eelkõige võib isikuandmeid töödelda ainult juhul, kui:
a) |
töötlemine on vajalik vastutava töötleja seadusjärgse kohustuse täitmiseks, või |
b) |
töötlemine on vajalik sellise lepingu täitmiseks, mille osapool andmesubjekt on, või lepingu sõlmimisele eelnevate meetmete võtmiseks vastavalt andmesubjekti taotlusele, või |
c) |
andmesubjekt on selleks andnud oma ühemõttelise nõusoleku, või |
d) |
töötlemine on vajalik andmesubjekti eluliste huvide kaitsmiseks, või |
e) |
töötlemine on vajalik vastutava töötleja õigustatud huvide elluviimiseks, kui selliseid huve ei kaalu üles käesoleva korra artikli 4 kohaselt kaitstavate andmesubjekti põhiõiguste ja -vabadustega seotud huvid. |
Artikkel 31
Õigustatud piiramine
1. Isikuandmeid peab töötlema konkreetsel ja täpselt määratletud seaduslikul ja õigustatud eesmärgil ning täiendavalt töötlema ainult sel määral, kui see on kooskõlas töötlemise esialgse eesmärgiga.
2. Üksnes töötlemissüsteemide või -toimingute turvalisuse või kontrolli ja juhtimise tagamiseks kogutud isikuandmeid ei kasutata muul eesmärgil, välja arvatud raskete kuritegude ennetamisel, eeluurimisel, avastamisel ja nende eest vastutusele võtmisel.
Artikkel 32
Andmete eriliikide töötlemine
1. Rassilist või etnilist päritolu, poliitilisi vaateid, usulisi või filosoofilisi veendumusi, ametühingusse kuulumist, tervislikku seisundit või seksuaalelu või süüdimõistvaid kohtuotsuseid paljastavate isikuandmete töötlemine on keelatud juhtumiga mitteseotud eesmärgil.
2. Nimetatud keeld ei kehti, kui:
a) |
andmesubjekt on andnud oma selgelt väljendatud nõusoleku nimetatud andmete töötlemiseks, või |
b) |
töötlemine on vajalik vastutava töötleja seadusjärgsete kohustuste ja eriõiguste järgimiseks, näiteks kohustused vastutavale töötlejale kohaldatava maksu- või tööõiguse valdkonnas, või vajaduse korral andmekaitseametnikuga kokku lepitud määral, arvestades piisavaid kaitsemeetmeid, või |
c) |
töötlemine on vajalik selleks, et kaitsta andmesubjekti või mõne teise isiku elulisi huve, kui andmesubjekt on füüsiliselt või õiguslikult võimetu oma nõusolekut andma, või |
d) |
töödeldakse andmeid, mille andmesubjekt on ilmselgelt avalikustanud, või kui töötlemine on vajalik õigusnõuete tuvastamiseks, esitamiseks või kaitsmiseks. |
3. Lõikes 1 osutatud andmeid töödeldakse ainult sel eesmärgil, milleks neid algselt koguti.
Artikkel 33
Erandid andmesubjekti õiguses teabele
1. Eurojusti mitteoperatiivse tööga seoses on võimalik teha erandeid andmesubjekti informeerimise üldpõhimõttesse, kui nimetatud teabe andmine andmesubjektile kahjustaks:
a) |
liikmesriigi või Euroopa Liidu olulisi majanduslikke või rahanduslikke huve, või |
b) |
andmesubjekti kaitset või teiste isikute õiguste ja vabaduste kaitset, või |
c) |
liikmesriikide julgeolekut, avalikku korda või riigikaitset. |
2. Andmekaitseametnikku teavitatakse selliste erandite kasutamisest.
Artikkel 34
Andmekaitseametniku teavitamine
1. Iga vastutav töötleja teatab andmekaitseametnikule eelnevalt igast töötlemistoimingust või töötlemistoimingute kogumist, mis on suunatud ühe eesmärgi või mitme omavahel seotud eesmärgi saavutamisele.
2. Antav teave sisaldab järgmist:
a) |
vastutava töötleja nime ja viidet institutsiooni või asutuse konkreetsetele struktuuriüksustele, kellele on usaldatud isikuandmete töötlemine kõnealusel eesmärgil; |
b) |
töötlemise eesmärki või eesmärke; |
c) |
andmesubjektide kategooria või kategooriate ja nendega seotud andmete või andmeliikide kirjeldust; |
d) |
andmete töötlemise eesmärgi õiguslikku alust; |
e) |
neid vastuvõtjaid või vastuvõtjate kategooriaid, kellele andmed võidakse avalikustada; ja |
f) |
üldist kirjeldust, mis võimaldab anda esialgse hinnangu turvameetmete asjakohasusele. |
3. Igasugune muutus, mis mõjutab eelmises lõikes osutatud teavet, tehakse andmekaitseametnikule teatavaks viivitamata.
Artikkel 35
Register
1. Andmekaitseametnik peab talle eelmise sätte kohaselt teatavaks tehtud töötlemistoimingute registrit.
2. Register sisaldab vähemalt artikli 34 lõike 2 punktides a–f osutatud teavet.
3. Andmekaitseametnik teeb nõudmisel ühisele järelevalveasutusele kättesaadavaks registris sisalduvad mis tahes andmed.
Artikkel 36
Isikuandmete töötlemine vastutavate töötlejate nimel
1. Kui töötlemine toimub vastutava töötleja nimel välise volitatud töötleja poolt, valib vastutav töötleja sellise volitatud töötleja, kes pakub piisavaid tagatisi Eurojusti otsuse artikliga 22 ja muude asjakohaste dokumentidega ettenähtud tehniliste ja organisatsiooniliste turvameetmete osas ning tagab nende meetmete järgimise.
2. Väline volitatud töötleja töötleb andmeid volitatud töötlejat ja vastutavat töötlejat siduva lepingu või õigusakti alusel, milles on eelkõige sätestatud, et:
a) |
volitatud töötleja tegutseb ainult vastutava töötleja juhtnööride kohaselt; ja |
b) |
Eurojusti otsuse ja käesoleva töökorraga kehtestatud konfidentsiaalsust ja turvalisust käsitlevad kohustused kehtivad ka volitatud töötlejale, välja arvatud juhul, kui 24. oktoobri 1995. aasta direktiivi 95/46/EÜ (üksikisikute kaitse kohta isikuandmete töötlemisel ja selliste andmete vaba liikumise kohta) (1) artikli 16 või artikli 17 lõike 3 teise taande kohaselt kehtivad volitatud töötlejale juba ühe liikmesriigi siseriikliku õigusega sätestatud konfidentsiaalsuse ja turvalisusega seotud kohustused. |
3. Selleks, et säiliksid tõendusmaterjalid, peavad lepingu või õigusakti andmekaitset käsitlevad osad ning konfidentsiaalsuse ja turvalisuse meetmetega seotud nõuded olema kirjalikus või muus samaväärses vormis.
Artikkel 37
Automatiseeritud töötlusel põhinevad üksikotsused
Andmesubjektil on õigus mitte alluda tema jaoks õiguslikke tagajärgi omavale või teda oluliselt mõjutavale otsusele, mis põhineb üksnes tema teatavate isikuomaduste, näiteks tööviljakuse, usaldusväärsuse või käitumise hindamiseks läbiviidud automatiseeritud andmetöötlusel, välja arvatud juhul, kui otsuse tegemine on selgesõnaliselt lubatud siseriiklike või Euroopa õigusaktide kohaselt, või kui vajaduse korral on loa andnud andmekaitseametnik. Igal juhul tuleb võtta meetmeid andmesubjekti õigustatud huvide kaitsmiseks, näiteks võimaldada tal väljendada isiklikku arvamust või võimaldada tal mõista töötlemise loogikat.
II peatükk
Isikuandmete kaitset ja eraelu puutumatust sisemistes telekommunikatsioonivõrkudes käsitlevad sise-eeskirjad
Artikkel 38
Kohaldamisala
1. Ilma, et see piiraks eelmiste artiklite kohaldamist, kohaldatakse käesolevas peatükis sisalduvaid eeskirju isikuandmete töötlemisele seoses Eurojusti kontrolli all olevate telekommunikatsioonivõrkude või lõppseadmete kasutamise ja juhtimisega.
2. Käesolevas peatükis sisalduvate eeskirjade kohaldamisel on kasutaja füüsiline isik, kes kasutab telekommunikatsioonivõrku või lõppseadmeid, mis on Eurojusti kontrolli all.
Artikkel 39
Turvalisus
1. Eurojust võtab kohaseid tehnilisi ja organisatsioonilisi meetmeid, et tagada telekommunikatsioonivõrkude ja lõppseadmete (arvutite, serverite, riistvara ja tarkvara) turvaline kasutamine, vajaduse korral koostöös üldkasutatavate telekommunikatsiooniteenuste osutajate või üldkasutatavate telekommunikatsioonivõrkude operaatoritega. Tehnika taset ja kõnealuste meetmete rakenduskulusid arvesse võttes tagatakse nende meetmetega olemasolevale ohule vastav turvalisuse tase.
2. Võrgu ja lõppseadmete turvalisuse rikkumise konkreetse ohu korral teavitab Eurojust kasutajaid ohu olemasolust ning võimalikest abinõudest ja alternatiivsetest sidevahenditest.
Artikkel 40
Teabevahetuse konfidentsiaalsus
Eurojust tagab telekommunikatsioonivõrkude ja lõppseadmete kaudu toimuva teabevahetuse konfidentsiaalsuse vastavalt ühenduse õigusele.
Artikkel 41
Andmeliiklus- ja arveldusandmed
1. Pärast kõne või muu sideseansi lõppu kustutatakse või muudetakse anonüümseks kasutajatega seotud andmeliiklusandmed, mida töödeldakse telekommunikatsioonivõrgu vahendusel toimunud kõnede või muude sideseansside tuvastamiseks.
2. Erandeid nimetatud üldpõhimõttesse (näiteks vajadus hoida andmeliiklusandmeid, kui need on seotud teatud kataloogide jaoks või erakõnede maksustamiseks vajalike logiandmetega) on lubatud teha ainult siis, kui need on ette nähtud Eurojusti poolt pärast andmekaitseametnikuga konsulteerimist vastu võetud sise-eeskirjades. Kui andmekaitseametnik ei ole rahul nimetatud erandite seaduslikkuse või otstarbekusega, konsulteeritakse üldise järelevalveasutusega.
3. Andmeliiklus- ja arveldusandmeid võivad töödelda ainult arveldamise, andmeliikluse või eelarve haldamisega tegelevad isikud.
Artikkel 42
Kasutajakataloogid
1. Elektroonilistes või trükitud kasutajakataloogides sisalduvaid isikuandmeid ning juurdepääsu sellistele kataloogidele piiratakse sellise määrani, mis on tingimata vajalik kataloogi konkreetsete ülesannete täitmiseks.
2. Nimetatud kataloogid on kättesaadavad üksnes Eurojusti kasutajatele ainult ametialaseks kasutamise või teistes institutsioonidevahelistes kataloogides, mida peetakse asjakohasteks.
III peatükk
Erieeskirjad
Artikkel 43
Täiendavad eeskirjad
Vajaduse korral töötab Eurojust välja täiendavad eeskirjad isikuandmete töötlemiseks juhtumiga mitteseotud tegevuste korral. Sellised eeskirjad tehakse teatavaks ühisele järelevalveasutusele ja avaldatakse eraldi sisemistes käsiraamatutes.
VI JAOTIS
MUUD SÄTTED
Artikkel 44
Käesoleva töökorra läbivaatamine
1. Käesolev kord vaadatakse korrapäraselt läbi, et hinnata muudatuste vajalikkust. Iga käesolevasse töökorda tehtava muudatuse puhul järgitakse sama protseduuri, mis on kehtestatud Eurojusti otsuses töökorra heakskiitmisele.
2. Andmekaitseametnik teatab nii kolleegiumi presidendile kui ka ühisele järelevalveasutusele, kui ta on arvamusel, et muudatused käesolevasse töökorda on vajalikud.
3. Ühine järelevalveasutus juhib kolleegiumi tähelepanu mis tahes ettepanekutele või soovitustele seoses käesoleva töökorra muudatustega.
Artikkel 45
Jõustumine ja avaldamine
1. Käesolev töökord jõustub järgmisel päeval pärast selle lõplikku heakskiitmist nõukogu poolt.
2. Käesolev kord avaldatakse Euroopa Liidu Teatajas.
(1) EÜT L 281, 23.11.1995, lk 31.
I Teave
Komisjon
19.3.2005 |
ET |
Euroopa Liidu Teataja |
C 68/11 |
Euro vahetuskurss (1)
18. märts 2005
(2005/C 68/02)
1 euro=
|
Valuuta |
Kurss |
USD |
USA dollar |
1,3279 |
JPY |
Jaapani jeen |
139,28 |
DKK |
Taani kroon |
7,4478 |
GBP |
Inglise nael |
0,69345 |
SEK |
Rootsi kroon |
9,1144 |
CHF |
Šveitsi frank |
1,5495 |
ISK |
Islandi kroon |
78,08 |
NOK |
Norra kroon |
8,1280 |
BGN |
Bulgaaria lev |
1,9558 |
CYP |
Küprose nael |
0,5834 |
CZK |
Tšehhi kroon |
29,749 |
EEK |
Eesti kroon |
15,6466 |
HUF |
Ungari forint |
245,66 |
LTL |
Leedu litt |
3,4528 |
LVL |
Läti latt |
0,6962 |
MTL |
Malta liir |
0,4324 |
PLN |
Poola zlott |
4,0675 |
ROL |
Rumeenia leu |
36 276 |
SIT |
Sloveenia talaar |
239,70 |
SKK |
Slovakkia kroon |
38,280 |
TRY |
Türgi liir |
1,7546 |
AUD |
Austraalia dollar |
1,6802 |
CAD |
Kanada dollar |
1,6027 |
HKD |
Hong Kongi dollar |
10,3552 |
NZD |
Uus-Meremaa dollar |
1,7951 |
SGD |
Singapuri dollar |
2,1613 |
KRW |
Korea won |
1 334,54 |
ZAR |
Lõuna- Aafrika rand |
8,0401 |
Allikas: EKP avaldatud viitekurss.
19.3.2005 |
ET |
Euroopa Liidu Teataja |
C 68/12 |
RIIGIABI — UNGARI VABARIIK
Riigiabi nr C 35/2004 (ex HU 11/2003) (vahemehhanismi protseduur) — Postabank és Takarékpénztár Rt./ Erste Bank Hungary Rt.
Kutse märkuste esitamiseks vastavalt EÜ asutamislepingu artikli 88 lõikele 2
(2005/C 68/03)
(EMPs kohaldatav tekst)
Käesolevale kokkuvõttele järgnevatel lehekülgedel autentses keeles esitatud 20. oktoobri 2004 kirjaga teatas komisjon Ungari Vabariigile oma otsusest algatada EÜ asutamislepingu artikli 88 lõikes 2 ettenähtud eespool mainitud abi/meetmete teatavat osa käsitlev menetlus.
Komisjon otsustas mitte esitada vastuväiteid teatavate muude käesoleva kokkuvõtte järel kirjeldatud meetmete suhtes.
Abimeetmete kohta, mille suhtes komisjon algatab kõnesoleva menetluse, võivad huvitatud isikud esitada oma märkusi ühe kuu jooksul alates käesoleva kokkuvõtte ja sellele järgneva kirja avaldamisest järgmisel aadressil:
European Commission |
Directorate-General for Competition |
Directorate H |
State Aid Greffe |
Spa 3 6/05 |
B-1049 Brussels |
Fax nr: +32 2 296 12 42 |
Need märkused edastatakse Ungari Vabariigile. Märkused esitanud huvitatud isik võib esitada kirjaliku taotluse oma identiteedi konfidentsiaalseks käsitlemiseks, põhjendades taotlust.
KOKKUVÕTE
I. Menetlus
2003. aasta oktoobris sai komisjon teate, milles käsitletakse riigiabi meetmeid Postabank és Takarékpénztár Rt. (edaspidi “PB”) toetamiseks vahemehhanismi protseduuri alusel, mis on ette nähtud Euroopa Liiduga ühinemislepingu osaks oleva ühinemisakti IV.3 lisaga.
II. Meetmete kirjeldus
PB (mis ühines 1. septembril 2004Erste Bank Hungary'ga) on põhiliselt jaesuundumusega pank, mis pakub universaalseid pangateenuseid Ungaris. 1998. aastal ähvardas PBd pankrotistumine ning valitsus pidi sekkuma ja panga päästma rekapitaliseerimise abil, saades 99.9 % panga aktsiate omanikuks. PB käendamine oli ette nähtud selleks, et valmistuda PB struktuuri ümberkorraldamiseks ja erastamiseks. Vaatamata katsetele erastada pank 2000. aastal, toimus tegelik müük strateegilisele erainvestorile 2003. aasta oktoobris, kui Ungari valitsus pakkus ostjale kohtuasja hüvitist. PB aktsiate kontrollpakk müüdi Austrian Erste Bank'ile, kelle poolt pakutud hind oli esitatud pakkumiste hulgas kõrgeim. 1. septembril 2004 ühines PB Erste Bank Hungary'ga.
Alates 1995. aastast sai PB finantsabi Ungari ametiasutustelt oma pangandustegevuse ümberkorraldamiseks. Ungari Vabariik taotles ühinemisakti IV.3 lisas esitatud vahemehhanismi protseduuri alusel komisjoni heakskiitu järgmistele erinevatele meetmetele.
“Subordineeritud võlakirjad, aprill 1995”, “Kapitalisuurendus, september 1995”, “Subordineeritud võlakirjad, märts 1996”, “Subordineeritud võlakirjad, juuli 1996”, “Vabastus reservinõude täitmise kohustusest, märts 1997”, “Riigi otsene tagatis, aprill 1997”, “Aktivavahetus, september 1997”, “Kapitalisuurendus, juuni 1997”, “Subordineeritud võlakirjad, detsember 1997”, “Kapitalisuurendus, mai 1998”, “Kapitali struktuuri ümberkorraldamine, detsember 1998”, “Väärtpaberiportfelli puhastus, detsember 1998”, “Vabastus õigusjärgsetest laenutamise ja investeerimise piirangutest, aprill 1999”, “PB konsolideerimislepingu kohastest kohustustest vabastamine, november 2001”, “Vabastus avatud välisvaluutapositsiooni piirangutest, oktoober 2001”, “Ainuõigus õppelaenude väljamaksmiseks ettenähtud üliõpilaste jooksvatele kontodele, september 2001”, “ÁPV hüvitamine (edaspidi ”hüvitamine“), oktoober 2003”.
III. Meetmete analüüs
Kuigi komisjon leiab, et enamik meetmetest ei ole kohaldatavad pärast ühinemist, on ta seisukohal, et meede“Ettenägemata nõuete hüvitamine, oktoober 2003” on pärast ühinemist kohaldatav. Kõnesoleva hüvitamise puhul nähakse ette võimalus täiendavate nõuete esitamiseks lisaks nendele, mis olid ühinemisel selgesti kindlaks määratud. Selle tulemusena võib PB-le antava võimaliku abi ulatus ja summa edaspidi muutuda, kusjuures käesoleval ajal ei saa seda kindlaks määrata.
Komisjon on seisukohal, et ettenägemata nõuete hüvitamine, mis moodustab osa alates 1998. aasta detsembrist PB struktuuri ümberkorraldamise ja erastamise hõlbustamiseks Ungari ametiasutuste poolt võetud meetmetest, kujutab endast riigiabi EÜ asutamislepingu artikli 87 lõikes 1 määratletud tähenduses.
Komisjon analüüsis seda abi, pidades silmas ühenduse suuniseid raskustes olevate äriühingute päästmiseks ja nende struktuuri ümberkorraldamiseks antava riigiabi kohta (1) (edaspidi “1999. aasta suunised”). Selle analüüsi tulemusena tekkisid komisjonil järgmised tõsised kahtlused kõnesoleva abi ühisturuga kokkusobivuse kohta.
— |
Komisjonil on kahtlus, et PB võis 2003. aastal, kui asjakohaseid hüvitisi anti, vastata raskustes oleva äriühingu kriteeriumidele, ja ettenägemata nõuete hüvitises sisalduv abielement oli vajalik selle struktuuri ümberkorraldamiseks. |
— |
Komisjonil on tõsine kahtlus, et ettenägemata nõuete hüvitises sisalduv abielement anti ümberkorralduskava raames, mis vastab 1999. aasta suunistes kindlaksmääratud sobivuskriteeriumidele. |
— |
Komisjonil on kahtlus, et abi piirati miinimumini ja abisaaja panustas oluliselt kogu PB struktuuri ümberkorraldamise kuludesse. |
— |
Komisjonil on tõsine kahtlus, et struktuuri ümberkorraldamise meetmed, mida Ungari ametiasutused toetasid abielementidega, kaasa arvatud ettenägemata nõuete hüvitamine, sisaldavad piisavaid kompenseerivaid meetmeid. |
— |
Peale selle on komisjonil tõsine kahtlus, et käesolevas kontekstis on kohaldatav Euroopa lepingu artikli 45 lõige 2. Vastav säte on paigutatud Euroopa lepingu asutamist käsitlevasse peatükki ja sellepärast on komisjon seisukohal, et see ei ole kohaldatav riigiabi kontekstis. Lisaks sellele on komisjonil tõsine kahtlus, et ettenägemata nõuete hüvitamine oli vajalik selles klauslis osutatud eesmärkide saavutamiseks. |
Võttes arvesse eespool esitatud kaalutlusi, teeb komisjon järelduse, et käesoleval etapil on tõenäoline, et ettenägemata nõuete hüvitamises sisalduv abielement ei vasta EÜ asutamislepingu artikli 87 lõike 3 punkti c kohaldamise tingimustele. Sellepärast otsustab komisjon seoses ettenägemata nõuete hüvitamisega algatada EÜ asutamislepingu artikli 88 lõikes 2 ettenähtud menetluse.
Vastavalt nõukogu määruse (EÜ) nr 659/1999 artiklile 14 peab abisaaja hüvitama kogu ebaseadusliku abi.
[KIRJA TEKST]
“A Bizottság tájékoztatni kívánja a Magyar Köztársaságot, hogy a magyar hatóságok által a fent említett bejelentett intézkedéseket illetően benyújtott információk vizsgálatát követően úgy döntött, hogy ezek közül több a csatlakozást követően már nem alkalmazandó. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében, amit a Bizottság a csatlakozást követően is alkalmazandónak ítél, a Bizottságnak komoly kétsége merült fel annak a közösségi joganyaggal való összeegyeztethetőséget illetően. A Bizottság ezért a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (a továbbiakban: “csatlakozási okmány”) IV. melléklete 3. szakasza (1) bekezdése c) pontjának, valamint (2) és (3) bekezdésének megfelelően úgy döntött, hogy az intézkedés ellen kifogást emel, és az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást kezdeményezi.
1. ELJÁRÁS
1. |
A Bizottság 2003. szeptember 23-án kelt, 2003. október 22-én iktatott levélben kapott értesítést az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés részét képező csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott ideiglenes eljárás alapján a Postabank és Takarékpénztár Rt. (a továbbiakban: “Postabank” vagy “a Bank”) javára hozott állami intézkedésekről. |
2. |
A Bizottság az értesítés áttekintését követően 2003. november 5-én kelt levelében kiegészítő információ benyújtását kérte. A magyar hatóságok a kért kiegészítő információt 2004. január 23-án kelt, 2004. január 26-án iktatott e-mailükben benyújtották, és egy sor, az ideiglenes eljárás alapján a Postabank javára hozott további intézkedésről tettek bejelentést. |
3. |
A bizottsági szolgálatok 2004. február 2-i értesítésükben kifejtették a magyar hatóságok számára, hogy jóllehet a Postabankkal kapcsolatos minden egyes bejelentett intézkedést egyedileg ismertetik és bírálják el, a Bizottság valamennyi bejelentett intézkedésre vonatkozóan egy határozatot hoz majd, mivel azok egymással szoros összefüggésben állnak. |
4. |
A Bizottság 2004. március 26-i levelében kiegészítő információkat kért. A magyar hatóságok 2004. április 30-án iktatott levelükben benyújtották a kiegészítő információt. Ezenkívül a bejelentéshez kiegészítést csatoltak. |
5. |
A Bizottság 2004. július 16-i levelében további információkat kért. A magyar hatóságok 2004. szeptember 3-án iktatott levelükben válaszoltak a Bizottság kérésére. |
2. HÁTTÉR
6. |
A Postabank – amely 2004. szeptember 1-jén PB egyesült az Erste Bank Hungary-val – alapvetően lakossági profilú bank, amely teljes körű banki szolgáltatásokat nyújt. Ügyfélköre elsősorban magánszemélyekből, illetve kis- és középvállalkozásokból áll. A Postabank 2003 végén 1 600 alkalmazottat foglalkoztató országos hálózattal rendelkezett, amely 113 fiókjában és 3 200 postahivatalon keresztül mintegy 500 000 ügyfelet szolgált ki. |
7. |
A Postabankot 1988-ban alapították, és 1994-re Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. 2002 végén a Postabank a hetedik legnagyobb kereskedelmi bank volt Magyarországon, teljes eszközállománya elérte a 398,8 milliárd forintot (2), ami 3,7 %-os piaci részesedést jelent. |
8. |
A Postabankot 1988-ban 94 részvényes alapította, akik között a számos magánbefektető mellett a fő részvényes a Magyar Posta volt. A részvényesek köre az 1990-ben végrehajtott tőkeemelést követően tovább bővült, ennek során néhány külföldi befektető is jegyzett Postabank-részvényeket. Több tulajdonosváltást követően 1998-ban állami tulajdonú vállalatok tőkeemelést hajtottak végre a Postabankban, amelynek során az állam többségi tulajdont szerzett. |
9. |
Az 1990-es évek elején, különösen a lakossági betétgyűjtés terén megvalósított dinamikus növekedés eredményeként a bank Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. A magyar hatóságok állítása szerint a növekedést nem ellensúlyozta prudens hitelezői tevékenység, és a bank spekulációs befektetésekbe és hitelezői tevékenységbe bocsátkozott. A bank által felhalmozott veszteségeket elsősorban a hibás gazdálkodás okozta, ami a bankot a szabályzati kötelezettségek nem teljesítése mellett nagy pénzügyi kockázatoknak tette ki. |
10. |
A magyar hatóságok állítása szerint arra a tényre tekintettel, hogy a Postabank számottevő lakossági ügyfélkörrel rendelkezik és felszámolása a teljes bankrendszert veszélyeztette volna, a magyar kormány több stabilizációs intézkedést hajtott végre azt követően, hogy 1997. februárjában híresztelések terjedtek el a bizonytalan pénzügyi helyzetről és a betétesek kivonták betéteiket. |
11. |
Az 1998-ban megvalósított stabilizációt és feltőkésítést követően a Pénzügyminisztérium és a Postabank 1998. decemberében konszolidációs megállapodást kötött, amely rendelkezett a Postabank tevékenységeinek ellenőrzéséről, valamint arról, hogy a Postabank bizonyos kompenzációs összegeket fizet a Pénzügyminisztériumnak, amennyiben a Postabank elért bizonyos eredményeket a konszolidációs megállapodás 2003. decemberében történő megszűnéséig. |
12. |
A magyar hatóságok állítása szerint a Postabankot 1998-ban az összeomlás fenyegette, és a kormánynak be kellett avatkoznia, hogy feltőkésítéssel megmentse a bankot és ezzel 99,9 %-os részvényesévé váljon. A vezetést, az igazgatótanácsot és a felügyelőbizottságot leváltották, és a bank behajthatatlan követeléseinek és fő befektetésein kívüli (“non-core”) befektetéseinek nagyrészét kitették két eseti work-out vállalathoz, a teljesen állami tulajdonú Reorg-Apport szanáló szervezethezt és a száz százalékban a Postabank tulajdonában levő PB Workout leányvállalathoz. Az új vezetés szervezeti és működési szerkezetátalakítást kezdeményezett. |
13. |
A Postabank 1998 végén végrehajtott tőkeinjekciójának célja a Postabank felkészítése volt egy rövid időn belül megvalósítandó szerkezetátalakításra és magánosítására. 2000-ben a kormány döntött a Postabank privatizációjáról, és az ÁPV Rt (3) megkezdte a potenciális privatizációs lehetőségek vizsgálatát. A kormány kizárólagos tárgyalásokba kezdett az OTP Bankkal, amelyek eredménytelenül végződtek. A kormány 2001. március 6-án úgy döntött, hogy nem fogadja el az OTP Banknak a Postabank megvételére vonatkozó ajánlatát. 2002-ben a kormány részvényeinek nagyrésze a Magyar Posta Rt. tulajdonába került át, amely 2002. áprilisáig megszerezte a Postabank részvényeinek 96,75 %-át. A kormány megerősítette a Postabank privatizációját illető szándékát, és új vezetést nevezett ki. |
14. |
A kormány egy 2003. május 7-én elfogadott határozatban megerősítette a Postabank privatizációjára vonatkozó tervét, amelyet követően a kormány kétfordulós, nyílt pályázati eljárás mellett döntött, amelyen a kormány által megállapított feltételeknek megfelelő bármely potenciális befektető részt vehetett. A bejelentést tevő hatóságok szerint minden pályázónak ugyanazokat a szerződéses feltételeket kínálták, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve. |
15. |
A benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank der österreichischen Sparkassen AG (a továbbiakban “Erste Bank” vagy a “Vevő”) kínálta a legmagasabb árat, 101,3 milliárd forintot, és ezzel 99,9 %-os részesedést szerzett a Postabankban. A részvényvásárlási szerződést 2003. október 20-án írták alá, és a részvények eladása 2003. december 16-án befejeződött. |
16. |
A Postabank 2004. szeptember 1-jén egyesült az Erste Bank Hungary Rt.-vel. Az összevonással létrejött jogi személy, az Erste Bank Hungary Rt., Magyarország második legnagyobb lakossági bankja, amely mintegy 9 % piaci részesedéssel rendelkezik. A banknak 2 500 alkalmazottja van, és 161 fiókjában mintegy 900 000 ügyfelet szolgál ki. |
3. A BEJELENTETT INTÉZKEDÉSEK ISMERTETÉSE
17. |
A magyar hatóságok a következő intézkedésekről tettek bejelentést: |
18. |
“Alárendelt kötvény, 1995. április”: A Postabank 1995. április 27-én10 000 forint névértéken 190 200 alárendelt kölcsöntőke kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, amelyet 10 befektető, köztük néhány állami érdekeltségű szervezet 1.902 millió forint értékben jegyzett le. A kötvények lejárata hét év volt, és 1999. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. |
19. |
“Tőkemelés, 1995. szeptember”: 1995. áprilisában a Postabank nyilvános részvénykibocsátás keretében 10 000 forintos névértéken 994 502 darab részvényt bocsátott ki. Az újonnan kibocsátott részvények […]-át (4) hazai befektetők, köztük állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le, míg a fennmaradó […]-ot külföldiek vásárolták meg. A tranzakció 1995. szeptember 5-én zárult. |
20. |
“Alárendelt kötvény, 1996. március”: A Postabank 1996. március 22-én10 000 forint névértéken 100 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül három befektető, köztük két helyi önkormányzat jegyezte le. A kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. |
21. |
“Alárendelt kötvény, 1996. július”: A Postabank 1996. június 22-én10 000 forint névértéken 200 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül négy befektető, magánbefektetők és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hét év volt, és 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. |
22. |
“Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március”: […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 1997. márciusa és júniusa között felmentette a Postabankot a kötelező tartalékképzési kötelezettség alól. A Postabank mentessége 1997. július 1-jén járt le, ezt követően a bankra ismét érvényes volt a kötelező tartalékképzés szokásos követelménye. |
23. |
“Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április”: A magyar kormány készfizető kezességet vállalt a Postabank G-Módusznak nyújtott kölcsöne tekintetében. A kezességet az állam számára a Postabank részvényesei közé tartozó Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és […] városi önkormányzata által vállalt hasonló viszontgarancia fedezte. A Postabank a kezességet […] (1997. július 14-én és 1998. július 10-én), két részletben hívta le. A kezesség összeghatára 12 milliárd forint volt, de ebből 11,860 millió forint került felhasználásra. A Postabanknak nincs további kötelezettsége a G-Módusz tekintetében. A kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. További kifizetés lehívására nincs lehetőség. |
24. |
“Eszköz swap, 1997. szeptember”: A magyar kormány […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében eszköz swap végrehajtásáról döntött, amelynek során a bank portfóliójából egyes ingatlanokat forgalomképesebb, különböző vállalatok kisebbségi részesedését képviselő, tőzsdén kívüli (OTC) részvényekre cseréltek. A részvények az ÁPV Rt. birtokában voltak. A Postabank Invest Rt. egy 1997. szeptember 11-én kötött eszköz swap megállapodás útján egyes ingatlanokat egy különleges célú köztes társaságon keresztül 12,55 milliárd forintért értékesített az ÁPV Rt.-nek és ennek fejében tőzsdén kívüli részvényekből álló portfóliót kapott. A portfólió ÁPV Rt. könyvei szerinti értéke 10,3 milliárd forint volt, míg piaci értéke 13,1 milliárd forintot tett ki. |
25. |
“Tőkeemelés, 1997. június”: A Postabank 1997. május 30-án zárt körben 710 400 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket végül tizenhárom befektető, köztük két külföldi befektető és különböző szintű állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. |
26. |
“Alárendelt kötvény, 1997. december”: A Postabank 1997. december 30-án 380 alárendelt kötvényt bocsátott ki 10 000 000 névértékben. A kibocsátást zárt körben hajtották végre, a kötvényeket végül huszonkét befektető, köztük magán- és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hat év volt, és 1999. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek. |
27. |
“Tőkeemelés, 1998. május”: A Postabank 1998. május 10-én zárt körben 1 857 087 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket öt hazai befektető jegyezte le; három állami érdekeltségű szervezet a teljes kibocsátásból […] forintot jegyzett. A tranzakció 1998. május 11-én zárult. |
28. |
“Tőkeátcsoportosítás, 1998. december”: A magyar kormány 1998. decemberében tőkeleszállítást és tőkeemelést tartalmazó intézkedéseket fogadott el a Postabank tőkehelyzetének rendezése érdekében 1998. december 30-án a Postabank közgyűlése jóváhagyta a bank alaptőkéjének leszállítását 42,1 milliárd forintról 21,1 millió forintra, és ezzel egy postabanki részvény névértékét 10 000 forintról 5 forintra csökkentette. A közgyűlés emellett döntött a leszállított alaptőke felemeléséről 2 millió új részvény kibocsátásával, 20 milliárd forint névértéken, 152 milliárd forint kibocsátási árfolyamon. A tőkét az ÁPV Rt. és a Pénzügyminisztérium biztosította, amelyek 1 736 843, illetve 263 157 új részvényt jegyeztek, és ezzel a Postabank 99,9 %-os részvényeseivé váltak. A tőkeátcsoportosítás 1998. decemberében lezárult. |
29. |
“Portfóliótisztítás, 1998. december”: A magyar kormány elhatározta a Postabank portfóliójának megtisztítását, és 1998. december 31-én a Postabank 125,4 milliárd forint nyilvántartási értékű eszközt értékesített 41,3 milliárd forintos áron. Az eszközöket a Reorg-Apport Rt., egy teljesen állami tulajdonban levő, a Postabanktól független irányítás alatt álló workout vállalat, vásárolta meg. A Reorg-Apport a tranzakció finanszírozásához 41,5 milliárd forint össznévértékű zártkörű kötvénykibocsátást valósított meg. A kétéves lejáratú kötvényeket a Postabank jegyezte le. A magyar kormány a tőkeösszeg és a kötvények kamatainak megfizetésére készfizetői kezességet vállalt. A Reorg-Apport feladata volt a Postabanktól megvásárolt eszközök értékesítése a költségvetés számára a készfizetői kezességből származó teher minimálisra csökkentésével. Jóllehet a Reorg-Apport a kötvények lejártáig csak 23,5 milliárd forint értékű eszközt értékesített, a készfizetői kezességet nem érvényesítették. A Reorg-Apport 20 milliárd forint közvetlen állami hozzájárulás és 5 milliárd forint kamatmentes állami kölcsön igénybevételével 2001. januárjában visszafizette a kötvényeket. A kezességet nem érvényesítették, és az eszközátruházás 1998. decemberében lezárult. A kötvények 2001. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek. |
30. |
“Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április”: Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1999. április 26-án engedélyezte a Postabanknak, hogy […] a HTCC Csoport tekintetében átmenetileg túllépje a törvényes hitelezési határt, a Postabank Csoport tulajdonában levő workout leányvállalat, a PB Workout tekintetében pedig a törvényes hitelezési és befektetési határt. A Postabank a negatív szavatoló tőke és a negatív tőkemegfelelési mutató elkerülése érdekében kérte ezeket a felmentéseket. A felmentések 2000. júniusában lejártak, és azokat nem újították meg. |
31. |
“A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november”: Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben […] forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Ebből következően 2 720,2 millió forint összegig a Postabankot felmentették a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségeinek megfizetése alól. A felmentés 2001 végén járt le. A konszolidációs megállapodás 2003. decemberében szűnt meg. |
32. |
“Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október”: A Postabank jelentős méretű devizaeszköz-állománnyal rendelkezett, amely az 1998-as konszolidációt megelőző időszakból származott. A Postabank ezekre a devizaeszközökre számottevő kockázati tartalékot képzett, főleg USA dollárban. Az új szabályozás 2001. október 1-jén lépett életbe, és a kockázati tartalékkal fedezett deviza nettó értéken (azaz a kockázati tartaléktól nettósított értéken) való könyvelését írta elő. Ez a szabályozásbeli változás nyitott devizapozíciót hozott létre a Postabank mérlegében. A Postabank […] értesítette az MNB-t a korláton felüli többletéről, és felmentést kért. A Postabank az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet előírására cselekvési tervet dolgozott ki, amit az ÁPTF elfogadott. A szabályozásnak való megfelelés végső határidejét […]-ában állapították meg. A Postabank a cselekvési tervet végrehajtotta, és 2002. áprilisában visszatért a szabályozás szerinti korláthoz. |
33. |
“Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember”: A magyar állam külön társaságot hozott létre az egyetemi hallgatóknak szóló hosszú távú, kedvezményes kamatozású hitelek folyósítására. A Diákhitel Központ (DHK) úgy alakította ki a hitelfolyósítás folyamatát, hogy a hosszú távú diákhitelt igénylő hallgatóknak kizárólag a Postabanknál nyithattak folyószámlát. Egy 2002. októberi kormányhatározat kimondta, hogy a hitelek folyósítását valamennyi magyar kereskedelmi bankon keresztül biztosítják. A 2003-ban lefolytatott versenypályázatot követően a DHK tárgyilagos feltételeit teljesítő bármely kereskedelmi bank kínálhat diákhitelszámlát a hallgatók számára. A Postabank kizárólagossága a diákszámlák biztosítása terén 2003. januárjában megszűnt. |
34. |
“Kártérítés az ÁPV Rt. részéről (“kártérítés”), 2003. október”: A magyar kormány a Postabank magánosításáról szóló 2003. május 7-i kormányhatározatot követően a vevő Erste Banknak jogvita esetére kártérítést ajánlott. A kártérítés kiterjed a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül felmerülő esetleges vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre. |
35. |
A magyar hatóságok állítása szerint nyilvános kétfordulós pályázati eljárás megrendezésére került sor, amelyen minden olyan potenciális befektető részt vehetett, amely teljesítette a kormány által meghatározott feltételeket. Valamennyi ajánlattevőnek ugyanazokat a tervezett szerződéses feltételeket kínálták, beleértve a kártérítést esetleges per esetén. |
36. |
A pályáztatást követően 2003. októberében a Postabank részvénytöbbségét a beadott ajánlatok között a legmagasabb árat kínáló osztrák Erste Banknak adták el, amely így jelenleg a részvények 99,9 %-át birtokolja. A vételár 101,3 milliárd forint volt, amely az ellenőrzött, 2002. december 31-i nettó eszközérték 2,7-szeresét képviselte. |
37. |
2004. április 30-án a magyar hatóságok a bejelentés kiegészítéséül benyújtották a Postabank megvásárlója, az Erste Bank visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatát, amely rendelkezik a Magyarország által a vevő részére esetleges vagy ismeretlen perbelikövetelésekkel és a 2004. április 29-én aláírt részvényvásárlási megállapodásban meghatározott, ismeretlen követelésekkel kapcsolatos kockázatmeghatározással kapcsolatban fizetendő összegek teljes felső határáról. |
38. |
A részvényvásárlási megállapodás szerint a per esetére vonatkozó kártérítés feltételei az eladó és a vevő közötti kockázatmegosztás tekintetében a következőképpen alakulnak:
|
39. |
Az eladónak a kártérítés tekintetében fennálló kötelezettségei a részvényvásárlási megállapodás teljesítését követő öt évvel szűnnek meg harmadik fél azon követeléseivel kapcsolatban, amelyek tekintetében:
|
4. VIZSGÁLAT
1. Alkalmazandóság a csatlakozást követően
1.1. Jogszabályi keret – Az ideiglenes eljárás
40. |
A csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasza meghatározza az “ideiglenes eljárást”. Rendelkezik az új tagállamokban a csatlakozás időpontja előtt hatályba léptetett és ezt követően is alkalmazandó támogatási programok és egyedi támogatások vizsgálatára vonatkozó jogszabályi keretről; ez az eljárás vonatkozik azokra a programokra és intézkedésekre is, amelyek nem szerepelnek a IV. melléklethez csatolt “meglévő támogatási” intézkedések listáján és amelyeket 1994. december 10-től kezdve léptettek hatályba. Azok a csatlakozás után is alkalmazandó intézkedések, amelyek 1994. december 10-ét megelőzően léptettek hatályba, a csatlakozáskor az EK-Szerződés 88. cikkének (1) bekezdése értelmében meglévő támogatásnak tekintendők. Ebben a tekintetben az a jogilag kötelező érvényű jogszabály jelent lényeges szempontot, amelynél fogva az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik (5). |
41. |
Az ideiglenes eljárásnak megfelelően a csatlakozást követően is alkalmazandó támogatási intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét elsősorban az állami támogatások ellenőrzésének tekintetében felelős nemzeti hatóságnak (a Magyar Köztársaságban a Támogatásokat Vizsgáló Iroda) kell vizsgálnia. |
42. |
Az új tagállam törekedhet a jogbiztonságra azzal, ha az intézkedéseket bejelenti az Európai Bizottságnak. A Bizottság a bejelentés nyomán megvizsgálja a bejelentett intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét. |
43. |
Amennyiben a Bizottságnak komoly kétségei vannak a bejelentett intézkedéseknek a közösségi vívmányokkal való összeegyeztethetőségét illetően, a teljes bejelentés kézhezvételének időpontjától számított három hónapon belül kifogást emelhet. |
44. |
Ezzel szemben, ha a Bizottság a határidőn belül nem emel kifogást a bejelentett intézkedések ellen, a bejelentett intézkedéseket a csatlakozás időpontjától létező támogatásnak tekintik. |
1.2. A csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések
45. |
A Bizottság a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedéseket nem vizsgálhatja a 88. cikkben megállapított eljárások alapján. Tekintve, hogy az ideiglenes eljárás csak azt határozza meg, hogy egy adott intézkedés létező támogatásnak minősül-e a csatlakozást követő állami támogatási eljárások értelmében, így nem kötelezi és nem is jogosítja fel a Bizottságot a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések felülvizsgálatára. |
46. |
A vázolt jogszabályi keret alapján ezért elsőrendűen fontos az az első vizsgálat, amely eldönti, hogy a bejelentett intézkedések alkalmazandók-e a csatlakozás időpontját követően. |
47. |
Csak az olyan intézkedések minősülhetnek az ideiglenes eljárás értelmében – a megfelelő feltételek teljesítése esetén – létező támogatásnak, amelyek a csatlakozást követően további támogatás odaítélését vagy már odaítélt támogatás összegének növelését eredményezhetik, és ebből adódóan az ideiglenes eljárás hatálya alá tartoznak. Másrészről az ideiglenes eljárásnak nincs szerepe az olyan támogatási intézkedések tekintetében, amelyeket már a csatlakozás előtt végleg és feltétel nélkül odaítéltek egy adott összegre vonatkozóan. Ebben az esetben is annak megállapításához, hogy az adott esetben erről van-e szó, a meghatározó az a jogilag kötelező érvényű jogszabály, amellyel az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik. |
48. |
Ez az értelmezés megfelel az ideiglenes eljárás és általában véve az állami támogatások ellenőrzése céljának, rendeltetésének és logikájának. Ezenfelül az állami támogatás formáját öltő intervenciók közvetlen gazdasági hatásának felismerése révén az új intézkedést abban az időpontban kell vizsgálni, amikor a támogatás odaítélésre kerül; ez az állam jogi kötelezettségvállalása, ami a támogatás odaítélésével és nem csupán annak folyósításával azonos értelmű. Jogi kötelezettségvállalás alapján teljesített minden jelenlegi vagy leendő kifizetés egyszerű végrehajtási aktus és nem értelmezhető új vagy kiegészítő támogatásnak. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően alkalmazandónak minősüljön, bizonyítani kell, hogy a támogatás az odaítélésekor nem vagy nem pontosan ismert többlethaszon termelésére alkalmas. |
49. |
Ezen feltétel alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a csatlakozás időpontját követően is alkalmazandók az alábbi támogatási intézkedések:
|
50. |
A bizottsági szolgálatok a Magyar Köztársaság Európai Unió Melletti Állandó Képviseletének címzett 2003. augusztus 4-i levelükben tájékoztatták a Magyar Köztársaságot az egyedi támogatási intézkedések tekintetében a “csatlakozást követően alkalmazandó” fogalmának bizottsági értelmezéséről: “Az eljárási szabályzat 1. cikke e) pontjában meghatározott egyedi támogatási intézkedések abban az esetben tekintendők a “csatlakozás után is alkalmazandó”-nak, ha a csatlakozás napját követően várhatóan növelik az állam kötelezettségét. A Versenypolitikai Főigazgatóság úgy véli, hogy ez a feltétel különösen a kötelező terhek alóli felmentés, illetve ezek csökkentése (pl. adók vagy a kötelező szociális biztonsági járulék alóli felmentés vagy ezek csökkentése) esetén alkalmazandó, amikor a juttatás a csatlakozást követően is hatályos, valamint a csatlakozás időpontján túlnyúló garanciák, illetve hitelkeretekhez és “lehívási jogokhoz” hasonló pénzügyi konstrukciók esetén. Minden ilyen esetben az intézkedések a csatlakozást követően is alkalmazandónak tekinthetők: jóllehet az intézkedés hivatalosan elfogadásra került, az állam teljes kötelezettsége a támogatás odaítélésekor világosan nem ismert.” |
51. |
A Bizottság abban az esetben ítéli az egyedi intézkedéseket a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasz értelmében a csatlakozás után is alkalmazandónak, ha az állam pontos gazdasági kötelezettsége a támogatás odaítélése időpontjában és a csatlakozás időpontjában sem ismert. |
52. |
A garancia, illetve a kártérítési kezesség tekintetében az alábbi feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően már ne minősüljön alkalmazandónak:
|
53. |
A fenti feltételek valóban alkalmasak annak biztosítására, hogy az állam pénzügyi kötelezettsége a csatlakozást megelőzően elegendő mértékben meghatározott és korlátozott legyen. Az ilyen jellegű intézkedések alapján folyósított jövőbeli kifizetés csupán már korábban odaítélt támogatás végrehajtási cselekményét jelentené, további új vagy kiegészítő támogatást nem eredményezhetne. |
1.3. Az egyedi intézkedések csatlakozás utáni alkalmazandósága
54. |
A Bizottság áttekintette a magyar hatóságok által benyújtott információkat, és elvégezte a bejelentett egyedi intézkedések elemzését. |
55. |
“Alárendelt kötvény, 1995. április”: Ezt az intézkedést 1995. áprilisában hozták, és a kötvényeket 1999. júniusában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
56. |
“Tőkeemelés, 1995. szeptember”: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, és 1995. szeptemberében hajtották végre. Az intézkedés 1995. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
57. |
“Alárendelt kötvény, 1996. március”: Ezt az intézkedést 1996. márciusában hozták, és a kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
58. |
“Alárendelt kötvény, 1996. július”: Ezt az intézkedést 1996. júliusában hozták, és a kötvények 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
59. |
“Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március”: A kötelező tartalék előírása alóli mentesség 1997. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
60. |
“Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április”: Ezt az intézkedést 1997. áprilisában hozták, és a kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
61. |
“Eszköz swap, 1997. szeptember”: Az eszköz swap egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. szeptemberében hajtottak végre. Az intézkedés 1997. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
62. |
“Tőkeemelés, 1997. június”: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. júniusában hajtottak végre. Az intézkedés 1997. júniusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
63. |
“Alárendelt kötvény, 1997. december”: Ezt az intézkedést 1997. decemberében hozták, és a kötvényeket 1999. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
64. |
“Tőkeemelés, 1998. május”: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1998. májusában hajtottak végre. Az intézkedés 1998. májusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
65. |
“Tőkeátcsoportosítás, 1998. december”: A tőkeátcsoportosítást 1998. decemberében hajtották végre. Az intézkedés 1998. decembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
66. |
“Portfóliótisztítás, 1998. december”: Ezt az intézkedést 1998. decemberében hozták, és a kötvényeket 2001. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
67. |
“Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április”: A hitelezési és befektetési korlátok alóli mentesség 2000. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
68. |
“A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november”: A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése 2001. végén lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
69. |
“Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október”: A nyitott devizapozíció korlátja alóli felmentés 2002. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
70. |
“Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember”: A diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra szóló kizárólagosság 2003. januárjában megszűnt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
71. |
“Kártérítés, 2003. október”: A magyar kormány a Postabank privatizációja keretében a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül kártérítést kínált a vevőnek a Postabank ellen felmerülő esetleges, meghatározott vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre. |
72. |
A 38. pontban említett esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a bejelentésben megjelölt három, világosan meghatározott tételre korlátozódik. Ezek a tételek egyedi követelések, amelyek a következő jellemzőkkel bírnak: i. olyan eseményekhez kötődnek, amelyek a garancia megadásának időpontját megelőzően történtek; ii. egy vagy több meghatározott személy kezdeményezte, vagy kezdeményezheti, iii. a magyar állam korlátozott és előre meghatározott pénzügyi kötelezettségét eredményezhetik, iv. csak a meghatározott tárgyra, illetve tárgyakra vonatkoznak; és v. csak egy adott határidőn belül indíthatók. Mivel a követelések ismertetése és bejelentése a csatlakozás előtt megtörtént, további követelések ezen a címen nem nyújthatók be, az esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak. |
73. |
A 38. pontban említett ismeretlen követelésekért járó kártérítés a részvényvásárlási megállapodás külön rendelkezése. A csatlakozás időpontjában létezett ugyan néhány meghatározott, ezen rendelkezés alá tartozó tétel, ez a kártérítés azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a csatlakozásig világosan meghatározott követeléseken túl további követelések merülhessenek föl. Ezen az alapon a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében a Magyar Köztársaság maximális kötelezettségét korlátozó teljes felső határ ellenére ennek a kártérítésnek a vonatkozásában a kockázat nincs megfelelő mértékben meghatározva és azonosítva. Amiatt, hogy nincsenek feltüntetve az olyan egyedi peresített eljárások vagy jogviták, amelyek ezen kártérítés alapján jövőbeli kifizetéseket eredményezhetnek, valójában nem lehet az ilyen kifizetéseket a csatlakozást megelőzően azonosított konkrét eseményekhez kötni. Következésképpen a Postanbanknak nyújtható támogatás köre és összege a jövőben változhat, azt jelenleg nem lehet meghatározni. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tehát a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül. |
1.4. Következtetések
74. |
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a következő intézkedések a csatlakozást követően nem minősülnek alkalmazandónak: “Alárendelt kötvények, 1995. április”, “Tőkeemelés, 1995. szeptember”, “Alárendelt kötvények, 1996. március”, “Alárendelt kötvények, 1996. július”, “Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március”, “Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április”, “Eszköz swap, 1997. szeptember”, “Tőkeemelés, 1997. június”, “Alárendelt kötvények, 1997. december”, “Tőkeemelés, 1998. május”, “Tőkeátcsoportosítás, 1998. december”, “Portfóliótisztítás, 1998. december”, “Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április”, “A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november”, “Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október”, “Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember”, “Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október”. |
75. |
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az “Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október” a csatlakozást követően is alkalmazandó, ezért vizsgálni fogja, hogy a kártérítés állami támogatást jelent-e, és amennyiben igen, értékeli annak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét. |
2. Állami támogatás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében
Állami forrásokon keresztül biztosított egyedi előny
76. |
Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatás áll fenn, amikor valamely tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. |
77. |
A magyar hatóságok állítása szerint a magyar kormány a Postabank privatizációja keretében minden ajánlattevőnek ugyanazokat a javasolt szerződéses feltételeket ajánlotta, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve. |
78. |
A Támogatásokat Vizsgáló Irodának a bejelentésben szereplő állítása szerint a Postabank privatizációja teljesítette a Bizottság által a nyitott, átlátható és megkülönböztetésmentes pályázati eljárások lebonyolítására megállapított feltételeket. A pályázati eljárás eredményeként a Postabankot a legmagasabb ajánlatot tevő pályázónak adták el. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda azt állítja, hogy az eladó részéről per esetére nyújtott kártérítés szabványos feltétel a kereskedelmi adásvételi szerződésekben, és megállapította, hogy a kártérítés nem jelent támogatást, hiszen a magánszektorban működő gondos piaci szereplő hasonló körülmények között hasonló kötelezettséget vállalna. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda ezen az alapon fenntartja, hogy a Postabank privatizációjával összefüggésben biztosított kártérítés kiállja a magánbefektetői próbát. |
79. |
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állam a kártérítésnyújtással olyan költségeket vállalt át, amelyeket egyébként a bank viselt volna. A Bizottság megjegyzi, hogy a kártérítés a magyar hatóságok részéről elhatározott és a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó intézkedést jelentette. Következésképpen amikor a magyar hatóságok magatartása a magánszektor piacgazdasági befektetői próbája tükrében kerül vizsgálatra, a kártérítés nem ítélhető meg elszigetelten, a korábbi beavatkozásoktól elkülönítve. |
80. |
A Postabanknak az állam által 1998. decemberében végrehajtott feltőkésítésének (6) a célja az volt, hogy felkészítse a Postabankot a szerkezetátalakításra és a magánosításra. A magyar hatóságok a privatizációt az életképesség helyreállítása szempontjából alapvetően fontos követelménynek tekintették. A részben pénzügyi, részben szabályozási (7) támogatási intézkedések a későbbiekben is fenntartották a bank működőképességét és lehetővé tették a privatizációt. |
81. |
Ezek között a körülmények között a Postabank átalakítása érdekében hozott intézkedések piaci megfelelőségének az állami támogatások szempontjából való megítéléséhez a beavatkozások összességét kell figyelembe venni. Az állam által viselt költségek (és a Postabank által ebből következően élvezett gazdasági haszon) számításának ki kell terjednie a magyar hatóságok által a bank mérlegének az értékesítést megelőző “megtisztítására” csakúgy, mint az értékesítés keretén belül hozott intézkedésekre. |
82. |
Ennek megfelelően a Bizottság az adott esetben úgy véli, hogy valamennyi intézkedést figyelembe kell venni, kezdve a Postabank szerkezetátalakításra és privatizációra való felkészítését célzó, 1998 végén végrehajtott tőkeemelésétől (8), a privatizációig elfogadott intézkedéseken keresztül a bank értékesítésének keretében elhatározott intézkedésekig (az érintett intézkedések részletes ismertetését illetően lásd ezen határozat 1. táblázatát és III. szakaszát). 1. táblázat: A Postabank javára hozott intézkedések
|
83. |
A Bizottság megjegyzi, hogy az életképesség privatizáción keresztüli helyreállításának 1998 óta soha nem volt feltétele a “pozitív” ár megvalósítása a magyar kormány számára. Ezt megerősítik egy jövőbeli eladási célár pontos meghatározásának hiányában bevezetett intézkedések. Valójában a 2003-as értékesítés során elért “jó”-nak tekintett ár sem volt elegendő a ténylegesen felmerült költségek és a vállalt kockázatok fedezésére. Az érintett intézkedések összegződésének eredményeként az értékesítésnél hozzávetőlegesen 53,4 milliárd forint teljes negatív ár keletkezett. |
84. |
A magánbefektetői próba szerint azt szükséges vizsgálni, hogy egy állami befektetőhöz hasonlítható méretű magánbefektető ahhoz hasonló körülmények között, mint amelyek abban az időpontban fennálltak, amikor a Postabank szerkezetátalakításának szükségessége felmerült, nyújtott volna-e a fentiekben említett összegben tőke- vagy egyéb pénzügyi támogatást, ideértve a privatizációs szerződésben kínált kártérítést is. Bár annak a magánbefektetőnek a magatartásának, akivel a gazdaságpolitikai célokat követő állami befektető beavatkozását össze kell vetni, nem feltétlenül kell megfelelnie egy olyan átlagos befektető magatartásának, aki viszonylag rövid időn belüli nyereség realizálásának céljából valósít meg tőkekihelyezést, mégis legalább egy olyan magánholding-társaságra vagy magán vállalkozási csoportra jellemzőnek kell lennie, amelyik strukturális – általános vagy ágazati – politikát folytat és amelyet a hosszú távú nyereségesség kilátása vezérel (12). |
85. |
A piacgazdasági magánbefektető elvével összhangban rendes piaci feltételek mellett működő racionális befektető tisztán kereskedelmi alapon nem nyújtott volna hozzájárulást, illetve nem tett volna pénzügyi vállalást egy gyengélkedő banknak, ha nem lettek volna konkrét és ésszerű várakozásai azt illetően, hogy azt olyan áron tudja értékesíteni, amely meghaladja a bankba injektált pénzeszközök összességét és az ebben a tekintetben (bármilyen formában) felmerülő kötelezettségeket. Amint azt az Európai Bíróság egyik nemrégiben hozott határozatában kimondja, “annak megállapításához, hogy [vállalkozás] privatizációja magában foglal-e állami támogatással kapcsolatos elemeket, azt kell megvizsgálni, hogy a közszférát irányító testületekhez hasonlítható méretű magánbefektető hasonló körülmények között vállalt-e volna hasonló arányú tőkehozzájárulást a vállalkozás értékesítésével kapcsolatban vagy inkább a felszámolása mellett döntött volna” (13). |
86. |
Továbbá, ahogy arra az Elsőfokú Bíróság egy másik közelmúltbeli ügyben rávilágított, “rendes körülmények között egy magánbefektető nem elégszik meg csupán azzal a ténnyel, hogy egy befektetés nem okoz a számára veszteséget, illetve csak korlátozott mértékű nyereséget termel. Befektetésével az adott körülményeknek megfelelően, valamint rövid-, közép- és hosszú távú érdekeinek kielégítése szerint a lehető legnagyobb méltányos megtérülést igyekszik elérni még akkor is, ha olyan vállalkozásba fektet, amelynek már részvényese” (14). |
87. |
Amint arra az Európai Bíróság egy másik ügyben rámutatott, “strukturális politikát követő és a hosszú távú életképesség kilátása által vezérelt magánbefektető ésszerűen nem engedheti meg magának, hogy több évnyi folyamatos veszteséget követően olyan tőkehozzájárulást tegyen, amely nemcsakhogy gazdasági értelemben költségesebbnek bizonyul, mint az eszközök értékesítése, hanem ráadásul a vállalkozás értékesítéséhez kapcsolódik, ami még a hosszú távú nyereség reményét is megszünteti” (15). |
88. |
Ezért úgy tűnik, hogy a magyar állam olyan pénzeszközöket biztosított a Postabanknak és olyan kártérítést kínált, amelyet magánbefektető rendes körülmények között, tisztán kereskedelmi feltételek alkalmazása mellett, politikai, valamint társadalmi-gazdasági természetű megfontolásokat figyelmen kívül hagyva nem biztosított volna. Valójában, ahogy azt a Bíróság határozataiban következetesen kimondta, egyértelmű megkülönböztetést kell tenni azon kötelességek között, amelyeket az államnak egy vállalat részvénytőke-tulajdonosaként, illetve közhatóságként vállalnia kell (16). |
89. |
A Bizottság által jelenleg vizsgált intézkedések összességét a bank leendő privatizációja figyelembevételével hozták és hajtották végre; ez tehát minden hosszú távú nyereséggel kapcsolatos reményt kizár. Így tehát egy magánbefektető csak azért döntött volna a vállalat felszámolása helyett a szerkezetátalakítás mellett, ha a szerkezetátalakítási célból a bankba fektetett pénzeszközök teljes összegénél magasabb eladási árra számíthat. A magyar kormány azonban semmivel sem támasztotta alá azt, hogy ilyen várakozás az adott időpontban létezett volna, főleg nem, hogy az konkrét és hitelt érdemlő adatokon alapult volna. |
90. |
A fenti megfontolások alapján úgy tűnik, hogy az 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott állami intézkedések összessége, amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés is, nem állja ki a magánbefektető próbáját. Úgy tűnik tehát, hogy az intézkedések részét képező, ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami forrásokon keresztül előnyt biztosít egy adott vállalkozás számára. |
A verseny torzítása és a kereskedelemre gyakorolt hatás
91. |
2003 végén a Postabank a hetedik legnagyobb bank és egyben egy jelentős lakossági bank Magyarországon, amely a harmadik legnagyobb – 113 fiókból álló – országos hálózattal rendelkezik, és amely a szolgáltatásait 3 200 postahivatalban is kínálja. A szóban forgó intézkedések idejének teljes tartama alatt zajlott kereskedelem Magyarország és az EU között, ideértve a magyar bankágazatban működő jelentős számú EU-s bankot is. A Postabank tehát olyan piacon működik, ahol zajlik a tagállamok között kereskedelem. Ha a Postabankot felszámolás alá vonták volna, az adott időszakban Magyarországon befektetéseket kereső más európai bankok kétségkívül képesek lettek volnak megszerezni azt az üzleti tevékenységet, amit a Postabank vélhetően elveszített volna. Mindezek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kártérítési kikötés torzíthatja a versenyt és hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. |
92. |
Úgy tűnik tehát, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, amely része a magyar hatóságok által 1998 decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedéseknek, az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez. |
3. Eltérések az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján
93. |
Az ideiglenes eljárás alapján a Bizottságnak csak azon támogatási intézkedések tekintetében rendelkezik eljárás indítására vonatkozó jogkörrel, amelyek a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősülnek. |
94. |
A bejelentett, ismeretlen követelésekért járó kártérítés a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül, és úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez. A Bizottságnak tehát az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében összeegyeztethetőségi vizsgálatot kell indítania. Tekintve, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés a magyar hatóságok által a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések összességének része, a Bizottság összeegyeztethetőségi vizsgálatának figyelembe kell vennie az ebben az összefüggésben hozott különböző állami intézkedéseket. |
95. |
Fontos azonban megjegyezni, hogy jóllehet az 1998. december óta hozott valamennyi intézkedést az állami támogatás meglétének és a “csatlakozást követően is alkalmazandó” intézkedések összeegyeztethetőségének vizsgálata céljából összességében vizsgálják, a Bizottság jogköre alapján indítható eljárások az utóbbi intézkedésekre korlátozódnának. |
96. |
Úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (2) bekezdésében szereplő mentességek erre az esetre nem vonatkoznak, mert a támogatási intézkedések egyrészt nem szociális jellegűek, másrészt nem is magánszemély fogyasztóknak nyújtják őket, nem természeti csapások vagy rendkívüli események által okozott károk helyreállítását szolgálják, és nem is a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Németország felosztása által érintett egyes területek gazdaságának nyújtott támogatásáról van szó. A további mentességeket az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontja rögzíti. |
97. |
A támogatás elsődleges célja egy nehéz helyzetben levő vállalkozás hosszú távú életképességének helyreállítása. A magyar hatóságok az intézkedéseket egy gyengélkedő bank átalakítását célzó szerkezetátalakítási támogatásként jelentették be. Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a Bizottság engedélyezhet az egyes gazdasági ágazatok fejlődését előmozdító állami támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. |
3.1. Intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások
98. |
Az intervenciós és szerkezetátalakítási támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti összeegyeztethetőségi feltételeit a közösségi iránymutatások rögzítik. A nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló jelenlegi közösségi iránymutatások (17) (“2004-es iránymutatások”) 2004. október 10-én léptek hatályba. Az ezen iránymutatások közzététele előtt nyújtott támogatásokra vonatkozóan a nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló előző közösségi iránymutatások (18) (“1999-es iránymutatások”) rögzítik azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen támogatás összeegyeztethetőnek minősül (19). |
99. |
A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedéséről 2001. novemberében született döntés, a részvényvásárlási megállapodást (amely tartalmazza a kártérítési rendelkezést, nevezetesen az itt vizsgált ismeretlen követelésekért járó kártérítést) pedig 2003. október 20-án írták alá. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedések vizsgálatára az 1999-es iránymutatások vonatkoznak. |
3.2. Mentőöv
100. |
Az iránymutatásokban szereplő meghatározás szerint a mentőöv olyan intézkedéseket jelent, amelyek ideiglenesen fenntartják egy cég helyzetét, amelynek pénzügyi helyzetében számottevő romlás mutatkozik. Általában véve ezeknek az intézkedéseknek az időtartama nem lépheti túl a hat hónapot. Mivel a vizsgált intézkedések hat hónapot meghaladó időtartamra terjednek, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vizsgált támogatás az iránymutatások értelmében nem minősül mentőövnek. |
3.3. Szerkezetátalakítási támogatás
101. |
A szerkezetátalakítási támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének az 1999-es iránymutatások értelmében végzett vizsgálatakor a következő feltételeknek kell teljesülniük: életképesség helyreállítása, minimálisra szorítkozó támogatás, valamint a verseny indokolatlan torzulásának elkerülése. |
Egy cég jogosultsága
102. |
Az 1999-es iránymutatások szerint egy cég akkor van nehéz helyzetben, ha saját forrásaiból, a szükséges pénzeszközök részvényesek bevonásával történő előteremtésével, illetve kölcsönfelvétellel nem képes talpra állni. |
103. |
A Postabank megalapítása óta nem rendelkezett elegendő tőkével, és 1997–98-ban súlyos gondokkal küzdött. 1997. áprilisában néhány nap leforgása alatt a betétesek hozzávetőlegesen 70 miliárd forintot vontak ki, ezt követően került sor a bank óriási veszteségeinek nyilvánosságra hozatalára, így a bankot az azonnali likviditáshiány fenyegette. A Postabanknak már ezt megelőzően is régóta nehézségei voltak, de ezek csak 1997–1998-ban váltak igazán láthatóvá. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Postabank az adott időpontban állami beavatkozás nélkül képtelen lett volna talpra állni. |
104. |
Azt a támogatást azonban, amit az ismeretlen követelésekért járó kártérítés jelent, 2003-ban nyújtották. A magyar hatóságok állítása szerint “a Postabank jó pénzügyi egészségben levő, életképes vállalkozás volt, amikor a kormány megerősítette a bank privatizációja iránti szándékát” (20) 2003-ban. |
105. |
A Bizottság a magyar hatóságok által benyújtott információ alapján megjegyzi, hogy a bank tőkeszerkezete és helyzete 2002-ben stabilizálódott. A bank tőkéje a műveletekhez elegendő volt és megfelelt a vonatkozó törvényi és szabályozási követelményeknek (a tőkemegfelelőségi mutató 2002-ben 9,34 %, 2003-ban 10,35 % (21) volt). A jövedelmezőség 2001-ben és 2002-ben lassan javult, bár továbbra is viszonylag gyenge. 2003-ban a bank 20,6 millió eurós veszteséget könyvelt el (22). Ez azonban elsősorban a szerkezetátalakítási és integrációs költségeknek tudható be, ami ennek megfelelő befolyással volt a végső eredményre. 2003-ban a nettó kamathozam 16,7 %-kal nőtt, noha a Postabank költség/jövedelem aránya még így is a magyar nagybankok átlaga fölött volt. |
106. |
Ezért a Bizottságnak kétségei vannak abban a tekintetben, hogy a privatizáció idején további szerkezetátalakítási támogatásra lett volna szükség. |
107. |
A Bizottság megítélése szerint a Postabank 1997-ben és 1998-ban nehéz helyzetben levő vállalat volt. A fentiekben kifejtett okoknál fogva azonban a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a Postabank 2003-ban is nehéz helyzetben levő vállalatnak minősült volna, akkor, amikor a kártérítés nyújtására sor került, és hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem szükséges lett volna a bank szerkezetátalakításához. |
Az életképesség helyreállítása
108. |
Ahhoz, hogy a szerkezetátalakítási támogatás az iránymutatások értelmében összeegyeztethetőnek minősüljön, a szerkezetátalakítási tervnek tartalmaznia kell a hosszú távú életképesség ésszerű időtartamon belüli helyreállításához és a cég szanálásához szükséges eszközöket. Ennek a jövőbeli működési feltételek reális feltételezésére kell alapulnia. |
109. |
Jóllehet az intézkedések vizsgálata utólagosan történik, a Bizottságnak azt a helyzetet kell vizsgálnia, amikor a támogatás odaítélésére sor került, és mérlegelnie kell, hogy abban az időpontban a helyreállítás megvalósítható volt-e. |
110. |
A kártérítés a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó láncszemet jelentette. A magyar hatóságok által a bejelentés részeként benyújtott szerkezetátalakítási terv az állam által a Postabank javára hozott intézkedéseket 1994–2001 közötti időszakban három szakaszban ismerteti. |
111. |
A Bizottság megjegyzi, hogy a magyar hatóságok ismertetésében az intézkedések, bár ugyanazt, a Postabank szerkezetátalakítását és privatizációját célozzák, egymással össze nem függőnek is tekinthetők. Úgy tűnik, hogy a Postabankot illető állami részvételt az ad hoc intézkedések jellemzik, amelyek – bár részét képezik a beavatkozások sorozatának – önálló választ nyújtottak a Postabank egyes nehézségeire azok felmerülésekor. Ennek az is az oka, hogy a Postabank veszteségei az eredeti várakozásokhoz képest magasabbak voltak. A hatalmas veszteségeket feltáró 1998-as pénzügyi vizsgálatot követően a bank az összeomlás szélén állt. Így a Postabank helyzetének rendezéséhez, valamint életképessége biztosításához további intézkedések szükségessége merült fel. A kormány először feltőkésítéssel avatkozott be, miáltal a bank 99,9 %-os részvénytulajdonosává vált, majd a privatizációra való felkészítés érdekében támogatta a banknak az újonnan kinevezett vezetés alatt végzett szerkezetátalakítását. Egy 2001-es meghiúsult privatizációs kísérletet követően a Postabank privatizációjára végül 2003-ban került sor, amikor a kormány eladta 99,9 %-os részesedését az Erste Banknak. |
112. |
A magyar hatóságok által benyújtott szerkezetátalakítási terv a Postabank privatizációjáig progresszíven elfogadott intézkedések utólagos leírásának és elemzésének tűnik. A Bizottságnak ezért kétségei vannak azt illetően, hogy 1998-ban létezett a Postabank szerkezetátalakítására vonatkozó egységes és összefüggő terv, amelynek részét képezte a kártérítés. |
113. |
Kétséges továbbá az is, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés megfelel az “egyszeriség” feltételének, tekintettel arra, hogy más intézkedéseket jóval a privatizáció előtt hoztak meg. |
114. |
Ezenfelül a magyar hatóságok állítása szerint a Postabank életképes és pénzügyi szempontból egészséges volt, ezért joggal lehet érvelni, hogy további szerkezetátalakítási támogatásra nem volt szükség. Amennyiben ez a helyzet, akkor úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés mesterséges előnyt biztosít egy már életképes vállalatnak. |
115. |
A Bizottságnak a fenti megfontolások alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy szerkezetátalakítási terv körén belül nyújtott, az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem teljesíti az 1999-es iránymutatásokban rögzített összeegyeztethetőségi feltételeket. |
Minimálisra szorítkozó támogatás
116. |
A támogatás összegét és intenzitását szigorúan a cég szerkezetátalakítását lehetővé tevő s minimumra kell korlátozni. Elvárás továbbá, hogy a támogatás kedvezményezettjei saját forrásból vagy külső kereskedelmi finanszírozás útján számottevően hozzájáruljanak a szerkezetátalakításhoz. |
117. |
Annak biztosítása céljából, hogy a Postabank hozzájáruljon saját szerkezetátalakításának költségéhez, az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben 931 millió forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit. |
118. |
2003. júliusában kormányhatározat (23) hatalmazta fel a Pénzügyminisztériumot a konszolidációs megállapodás 2003. december 31-i megszüntetésének megszervezésére és a részvényvásárlási megállapodásban olyan rendelkezések kikötésére, miszerint amennyiben egyes befektetéseket úgy értékesítenek, hogy az értékvesztés meghaladja az 500 millió forintot, a Postabank az eszközeladásból származó nyereség egy adott százalékát átutalja az ÁPV Rt.-nek. |
119. |
Ebben a stádiumban a Bizottságnak nem áll a rendelkezésére információ az új tulajdonos által viselt szerkezetátalakítási költségekről. A Postabank megvásárlója, az Erste Bank által tett hozzájárulásokat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy egy 2003-ban lebonyolított versenypályázatot követően a benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank ajánlotta és fizette a legmagasabb, 101,3 milliárd forintos árat. Tekintve azonban a Postabank számára a privatizációra való felkészítés érdekében nyújtott támogatást, az értékesítés számottevő, mintegy 53,4 milliárd forintos negatív árat eredményezett. |
120. |
Továbbá, a magyar hatóságok által biztosított információ alapján a Postabank tőkemegfelelőségi mutatója 1998-ban 17,42 %, 1999-ben 11,3 %, 2000-ben 15,68 %, 2001-ben 11,05 %, 2002-ben 9,34 %, 2003-ban pedig 10,35 % (24) volt. A tőkemegfelelőségi mutatók magasnak tűnnek, és azt látszanak jelezni, hogy a Postabanknak nyújtott támogatás nem korlátozódott a minimálisra. |
121. |
Ezért a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a támogatás a minimálisra szorítkozott, és hogy a támogatás kedvezményezettje számottevően hozzájárult a Postabank teljes szerkezetátalakítási költségeihez. |
A verseny indokolatlan torzulásának elkerülése
122. |
Az iránymutatások értelmében további feltételt jelent az, hogy intézkedéseket kell hozni a konkurenciára gyakorolt kedvezőtlen hatások a lehető legnagyobb mértékű ellensúlyozására. |
123. |
A magyar hatóságok állítása szerint a szerkezetátalakítási terv keretén belül megvalósított intézkedéseket a Postabank nem használta agresszív hitelpolitika folytatására, tevékenységei bővítésére, piaci részesedése növelésére, illetve új tevékenységek finanszírozására, továbbá a bank piaci részesedésének alakulása hanyatlást, illetve stagnálást mutat (a teljes eszközállományhoz viszonyított aránya az 1998-as 5,7 %-ról 2002-re 3,7 %-ra esett). |
124. |
A magyar hatóságok állítása szerint a racionalizálási program eredményeként a Postabank-hálózat fiókjainak számát 134-ről (1998) 2003 végére 111-re csökkentették, az alkalmazottak számát pedig, ami 1998-ban 2 500 volt, 2003-ra 1 600-ra faragták le. |
125. |
Az iránymutatások értelmében a vállalat megfelelő piacon, illetve piacokon való jelenlétének kötelező korlátozása vagy csökkentése a konkurencia javát szolgáló ellensúlyozó tényezőt jelent, amelynek arányban kell lennie a támogatás torzító hatásaival, nevezetesen a cég viszonylagos jelentőségével a megfelelő piacon vagy piacokon (25). |
126. |
A Bizottság a fiókhálózat és a leányvállalatok racionalizálását a bank rendes racionalizálási programja részének tekinti. A magyar hatóságok nem tájékoztattak olyan intézkedésekről, amelyek a szerkezetátalakításhoz szükségesen túlmutatnak, és amelyeket a támogatás által okozott versenytorzulás ellensúlyozásának lehetne tekinteni. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a privatizációt követően a fiókhálózat bővítését célzó és egyéb beruházásokat terveztek, ezért a kártérítés a vevő terjeszkedési stratégiáját látszik elősegíteni és támogatni. A Bizottságnak komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a bank rendes racionalizálása az állami támogatási intézkedések által okozott versenytorzulások megfelelő kezelésére alkalmas, ellensúlyozó intézkedésnek tekinthető. |
127. |
Annak megállapításához, hogy a lehetséges ellensúlyozó intézkedések arányosak-e a támogatás által okozott versenytorzulással, a támogatás összegét kell figyelembe venni. A vizsgált esetben hatalmas összegű pénzügyi támogatást – amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés – és számottevő szabályozási támogatást nyújtottak a Postabank javára. |
128. |
Ezen túlmenően a magyar hatóságok a Postabank szerkezetátalakításával összefüggésben olyan intézkedéseket is hoztak, amelyek a Postabank országos piaci helyzetét voltak hivatottak megerősíteni. A Posta az elmúlt 15 évben kulcsfontosságú partnert és elosztási csatornát jelentett a Postabank számára. 2002. decemberében a Postabank 10 éves stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Postával elsősorban új banki termékek és szolgáltatások közös fejlesztésére és értékesítésére, szervezeti és üzleti szinergiák kiaknázására, a lakossági betétek volumenének növelésére és a nyereség közös növelésére. |
129. |
A magyar hatóságok állítása szerint a Postabank és a Posta közötti stratégiai együttműködési megállapodás teljes mértékben kereskedelmi jellegű és a Postabank a Postánál nem élvez kizárólagosságot a banki termékek és szolgáltatások fejlesztése és értékesítése tekintetében. A hatóságok valójában azzal érvelnek, hogy a Postán keresztül az OTP Bank termékeit és szolgáltatásait, valamint az államkötvényeket is árusítják. |
130. |
A Bizottság megjegyzi azonban, hogy a stratégiai együttműködési megállapodásban a következő szerepel (8. o., 10–11. bekezdés): “[…]”. |
131. |
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a stratégiai együttműködési megállapodás, amely része a magyar hatóságok által tett szerkezetátalakítási lépéseknek, erősíti a Postabank versenyhelyzetét a magyar piacon és előnyt biztosít a számára a közösen fejlesztett új termékek postai értékesítésére biztosított kizárólagosság révén. |
132. |
Ebből következően a Bizottságnak a benyújtott információ alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által a 82. pontban említett támogatási elemekkel támogatott szerkezetátalakítási intézkedések, ideértve az ismeretlen követelésekért járó kártérítést, megfelelő ellensúlyozó intézkedést jelentenek. |
Következtetés
133. |
A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem nem teljesíti a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott kivétel alkalmazható legyen. |
4. Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése
134. |
Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy: “A XIIa. mellékletben foglalt pénzügyi szolgáltatások tekintetében ez a Megállapodás nem csorbítja a felek jogát, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek szükségesek a fél monetáris politikájának folytatásához vagy óvatossági alapon a befektetők, a pénzösszeget elhelyezők, a kötvény-birtokosok vagy más olyan személyek védelméhez, akikkel szemben letéteményesi kötelezettség áll fenn vagy pedig a pénzügyi rendszer stabilitásának és egészséges működésének biztosításához. Ezek az intézkedések saját vállalatokhoz és állampolgárokhoz viszonyítva nem tesznek megkülönböztetést a másik fél vállalataival és állampolgáraival szemben.” |
135. |
A Bizottságnak erős kétségei vannak azt illetően, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a jelen esetben alkalmazható a Postabank javára nyújtott intézkedések igazolására. |
136. |
A Bizottságnak emellett azzal kapcsolatban is komoly kétségei vannak, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése egyáltalán alkalmazható-e állami támogatási intézkedésekre, hiszen az az Európai Megállapodás “letelepedési fejezetének” részét képezi, míg az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések az Európai Megállapodás 62. et seq. cikkében szerepelnek. |
137. |
A Bizottságnak továbbá kétségei vannak azt illetően, hogy az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltételek teljesülnek. Az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a monetáris politikát illető vagy prudenciális alapon engedélyez intézkedéseket. Hangsúlyozni kell, hogy az adott időpontban nem volt általános bankválság Magyarországon. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezzel a lehetséges intézkedések egy pénzügyi felügyeleti hatóság által hozott, általános alkalmazási körrel bíró intézkedésekre korlátozódnak. |
138. |
A Bizottságnak mindenképpen komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések, amelyeknek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, szükségesek voltak az ezen rendelkezésben jelölt célok eléréséhez. |
V. Következtetés
A Bizottság ennek megfelelően a következőképpen határozott:
— |
a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, a Magyar Köztársaság által a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. pontja értelmében az ideiglenes eljárás alapján bejelentett alábbi intézkedései a csatlakozást követően nem alkalmazandók: “Alárendelt kötvények, 1995. április”, “Tőkeemelés, 1995. szeptember”, “Alárendelt kötvények, 1996. március”, “Alárendelt kötvények, 1996. július“, “Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március”, “Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április”, “Eszköz swap, 1997. szeptember”, “Tőkeemelés, 1997. június”, “Alárendelt kötvények, 1997. december”, ”Tőkeemelés, 1998. május”, “Tőkeátcsoportosítás, 1998. december”, “Portfóliótisztítás, 1998. december”, “Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április”, “A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november”, “Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október”, “Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember”, “Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október”. |
— |
Az “Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október” a csatlakozást követően is alkalmazandó. A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami támogatást jelent, és a Bizottságnak komoly kétségei vannak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. |
A fenti megfontolások fényében a Bizottság a csatlakozási okmány IV. melléklete 3 szakasza (1) bekezdésének c) pontja (2) és (3) bekezdése, valamint az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárások alapján eljárva kifogást emel, hivatalos vizsgálati eljárástindít, és felszólítja a Magyar Köztársaságot, hogy ezen levél kézhezvételének időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be az észrevételeit, amelyek segíthetik a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, ismeretlen követelésekért járó kártérítési intézkedés kivizsgálását.
A Bizottság kéri az Önök hatóságait, hogy a levél másolatát azonnal továbbítsák a támogatás lehetséges kedvezményezettjei részére.
A Bizottság felhívja a Magyar Köztársaság figyelmét, hogy az érdekelt feleket tájékoztatni fogja ezen levélnek és annak érdemi összefoglalásának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele útján. A Bizottság az EFTA-tagországok közül az EGT-megállapodást aláíró országokban működő érdekelt feleket is értesíti az Európai Unió Hivatalos Lapjának EGT-kiegészítésében közzétett közlemény útján, valamint ezen levél másolatának megküldésével az EFTA Felügyeleti Hatóságát. A Bizottság felhívást intéz minden érdekelt félhez, hogy a közzététel időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.”
(1) Árfolyam 2003 végén: EUR = HUF 253,4500
(2) Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.
(3) Üzleti titok.
(4) Az Elsőfokú Bíróság 2004. január 14-i ítélete a T-109/01. ügyben, Fleuren Compost kontra Bizottság, 74. bekezdés.
(5) 1155. számú kormányhatározat/1998.XII.9.
(6) Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól (1999. április), felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól (2001. október) és a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra vonatkozó kizárólagosság (2001. szeptember).
(7) A Magyar Köztársaság Pénzügyminisztériumának 1999. február 23-i keltezésű levele Jonathan Faull igazgató részére, DG IV, 2-3. o.; A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény módosítása, 6. bekezdés (11); Az Európai Bizottság ellenőrző jelentése: 1999. évi éves jelentés Magyarország előrehaladásáról a csatlakozás felé, 20. o.
(8) C-305/89. ügy, Bizottság kontra Olaszország [1991] ECR I-01603, 19–20. bekezdés.
(9) A magyar hatóságok állítása szerint a tranzakció árkialakítása alapján az intézkedésnek nem volt a Postabankra kihatása.
(10) Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás értelmében az állam felé fennálló kötelezettségét.
(11) A negatív árba nem tartozik a kártérítési megállapodás.
(12) C-334/99. ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 133. bekezdés.
(13) T-228/99 és T-233/99 egyesített ügyek, WestLB [2003] ECR II-435, 314. és 335. bekezdés.
(14) Lásd C-278-80/1992 egyesített ügyeket, Spanyolország kontra Bizottság, [1994] ECR I-4103, 26. bekezdés; lásd még a T-152/99 ügyet, HAMSA kontra Bizottság [2002] ECR II-3049, 125–132. bekezdés.
(15) C-334/99 ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 134. bekezdés.
(16) HL C 211., 2004.10.1., 2. o.
(17) HL C 288., 1999.10.9., 2. o.
(18) Lásd a 2004-es iránymutatások 104. bekezdését.
(19) A magyar hatóságok bejelentése, A Postabank privatizációja, 2003, 97. bekezdés, 19. o.
(20) Előzetes pénzügyi adatok.
(21) Előzetes pénzügyi adatok.
(22) 2165/2003 (VII.22) kormányhatározat.
(23) A Postabank előzetes pénzügyi adatai.
(24) Az 1999-es iránymutatások 37. bekezdése.
(25) EÜT C 288, 9.10.1999, lk 2
19.3.2005 |
ET |
Euroopa Liidu Teataja |
C 68/27 |
Euroopa Ühenduse asutamislepingu artiklite 87 ja 88 raames antava riigiabi lubamine
Juhud, mille suhtes komisjonil ei ole vastuväiteid
(2005/C 68/04)
(EMPs kohaldatav tekst)
Otsuse vastuvõtmise kuupäev:
Liikmesriik: Madalmaad
Abi nr: N 574/2004
Nimetus: süvendustööde muda vabastamine jäätmemaksust
Eesmärk (valdkond): keskkonnakaitse, veeteede infrastruktuur.
Õiguslik alus: Artikel 17, eerste lid, van de Wet belastingen op milieugrondslag
Eelarve: Umbes 75 miljonit eurot (prognoos 2004. aastaks).
Kestus: piiramata.
Lisainformatsioon: Otsuse autentne tekst, millest on eemaldatud kogu konfidentsiaalne teave, on kättesaadav aadressil
http://europa.eu.int/comm/secretariat_general/sgb/state_aids
19.3.2005 |
ET |
Euroopa Liidu Teataja |
C 68/28 |
Point-multipoint lairiba sageduste litsentside jagamine
Point-multipoint lairiba võrgusageduste litsentside jagamise protseduurid
(2005/C 68/05)
“Ministero delle Comunicazioni della Repubblica Italiana” (Itaalia Vabariigi Kommunikatsiooniministeerium), “Direzione Generale per i Servizi di Comunicazione Elettronica e di Radiodiffusione” teatab käesolevaga, et point-multipoint lairiba võrgusageduste litsentside jagamise protseduur on avaldatud “Gazzetta Ufficiale della Repubblica Italiana” numbris 45, 24. veebruarist 2005, 'Parte seconda' (IIosa), “Foglio delle Inserzioni” (salastatud osa), vastavalt Arutelule nr 195/04/CONS, 23. juunist 2004“Autorità per le Garanzie nelle Comunicazioni”.
Geograafilise levipiirkonna litsentsid, mis antakse välja vastavalt Itaalia regioonide või Trento ja Bolzano autonoomsete provintside territooriumidele on järgmised:
a) |
spektriressursid sagedusvahemikus 24,5 — 26,5 GHz: koosnevad üksikutest 56 MHz plokkidest vastavalt sidusspektri osadele, mida on võimalik kasutada kuni 28 MHz suurustes osades ning mis jagatakse vastavalt geograafilistele levipiirkondadele järgnevalt määratletud hulgas:
|
b) |
spektriressursid sagedusvahemikus 27,5 — 29,5 GHz: koosnevad üksikutest 112 MHz plokkidest vastavalt sidusspektri osadele, mida on võimalik kasutada kuni 28 MHz suurustes osades; kaks igas geograafilistes levipiirkonnas. |
Taotluse esitajatele võib sageduse kasutuslitsentsi väljastada 40 kalendripäeva möödumisel pärast avaldamist väljaandes “Gazzetta Ufficiale della Repubblica Italiana”. Taotluse esitajad peavad täitma pakkumise kirjelduses toodud tingimusi ja menetlust.
Täiendavat informatsiooni litsentside väljastamise protseduuride, väljastatavate sageduste, pakkumise hindamise ja menetluse, sageduslintsentside väljastamise tariifide ning pakkumisel osalejate kohustuste kohta saab pakkumisteatest ja tehnilistest andmetest, mis on avaldatud ministeeriumi veebileheküljel (www.comunicazioni.it).
19.3.2005 |
ET |
Euroopa Liidu Teataja |
C 68/29 |
Eelteatis koondumise kohta
(Toimik nr COMP/M.3687 — Johnson & Johnson/Guidant)
(2005/C 68/06)
(EMPs kohaldatav tekst)
1. |
15. märtsil 2005 sai komisjon teatise kavandatava koondumise kohta vastavalt nõukogu määruse (EÜ) nr 139/2004 (1) artiklile 4, mille kohaselt ettevõtja Johnson & Johnson (“J&J”, USA) omandab täieliku kontrolli nimetatud nõukogu määruse artikli 3 lõike 1 punkti b tähenduses ettevõtja Guidant Corporation (“Guidant”, USA) üle aktsiate või osade ostmise kaudu. |
2. |
Asjaomaste ettevõtjate majandustegevus hõlmab järgmist:
|
3. |
Komisjon leiab pärast teatise esialgset läbivaatamist, et tehing, millest teatatakse, võib kuuluda määruse (EÜ) nr 139/2004 reguleerimisalasse. Kuid lõplikku otsust selle kohta ei ole veel tehtud. |
4. |
Komisjon kutsub asjast huvitatud kolmandaid isikuid esitama komisjonile oma võimalikke märkusi kavandatava toimingu kohta. Komisjon peab märkused kätte saama hiljemalt kümme päeva pärast käesoleva dokumendi avaldamist. Tähelepanekuid võib saata komisjonile faksi teel (faksi nr +32 2 296 43 01 või 296 72 44) või postiga järgmisel aadressil (lisada tuleb viitenumber COMP/M.3687 — Johnson & Johnson/Guidant):
|
(1) ELT L 24, 29.1.2004, lk 1.