EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02019L0001-20190114
Consolidated text: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1 irányelve (2018. december 11.) a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)EGT-vonatkozású szöveg
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1 irányelve (2018. december 11.) a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)EGT-vonatkozású szöveg
In force
02019L0001 — HU — 14.01.2019 — 000.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1 IRÁNYELVE (2018. december 11.) a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról (HL L 011, 2019.1.14., 3. o) |
Helyesbítette:
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1 IRÁNYELVE
(2018. december 11.)
a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
I. FEJEZET
TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Tárgy és hatály
(1) Ez az irányelv bizonyos szabályokat határoz meg annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti versenyhatóságok rendelkezzenek a szükséges garanciákkal a függetlenséget, az erőforrásokat, a jogérvényesítési és bírságolási hatásköröket illetően ahhoz, hogy képesek legyenek hatékonyan érvényesíteni az EUMSZ 101. és 102. cikkét, és ezáltal ne torzuljon a belső piaci verseny, a fogyasztók és a vállalkozások pedig ne szenvedjenek hátrányt olyan nemzeti jogszabályok és intézkedések miatt, amelyek megakadályozzák a nemzeti versenyhatóságokat a hatékony jogalkalmazásban.
(2) Ez az irányelv az EUMSZ 101. és 102. cikkének, valamint az EUMSZ 101. és 102. cikkével párhuzamosan alkalmazott nemzeti versenyjogi rendelkezéseknek egyazon ügyre történő alkalmazására terjed ki. Ezen irányelv 31. cikke (3) és (4) bekezdésének vonatkozásában ez az irányelv a nemzeti versenyjog egyedüli jogalapként történő alkalmazására is kiterjed.
(3) Ez az irányelv bizonyos szabályokat vezet be a kölcsönös segítségnyújtás tekintetében annak érdekében, hogy biztosítsa a belső piacnak és az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli szoros együttműködés rendszerének a zavartalan működését.
2. cikk
Fogalommeghatározások
(1) Ezen irányelv alkalmazásában:
1. „nemzeti versenyhatóság”: az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásáért felelős, az 1/2003/EK rendelet 35. cikkének megfelelően valamely tagállam által kijelölt hatóság; a tagállamok kijelölhetnek egy vagy több közigazgatási hatóságot (a továbbiakban: nemzeti közigazgatási versenyhatóságok), valamint igazságügyi hatóságot (a továbbiakban: versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóságok);
2. „nemzeti közigazgatási versenyhatóság”: valamely tagállam által a nemzeti versenyhatóság minden feladatának vagy egyes feladatainak az ellátására kijelölt közigazgatási hatóság;
3. „versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóság”: valamely tagállam által a nemzeti versenyhatóság egyes feladatainak az ellátására kijelölt igazságügyi hatóság;
4. „versenyhatóság”: a nemzeti versenyhatóság, a Bizottság, vagy – az esettől függően – mindkettő;
5. „Európai Versenyhatóságok Hálózata”: a hatóságoknak a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság alkotta hálózata, amely fórumot biztosít az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával és érvényesítésével kapcsolatos vitához és együttműködéshez;
6. „nemzeti versenyjog”: a nemzeti jog azon rendelkezései, amelyek döntően ugyanazt a célt szolgálják, mint az EUMSZ 101. és 102. cikke, és amelyeket az 1/2003/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós versenyjoggal párhuzamosan ugyanazon ügyre alkalmaznak, valamint a nemzeti jog azon rendelkezései, amelyek döntően ugyanazt a célt szolgálják, mint az EUMSZ 101. és 102. cikke, és amelyeket ezen irányelv 31. cikkének (3) és (4) bekezdése vonatkozásában egyedüli jogalapként alkalmaznak, kivéve a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek természetes személyekkel szemben büntetőjogi szankciókat írnak elő;
7. „nemzeti bíróság”: az EUMSZ 267. cikke szerinti tagállami bíróság;
8. „felülvizsgálati bíróság”: olyan nemzeti bíróság, amely hatáskörrel rendelkezik a nemzeti versenyhatóság határozatainak vagy az e határozatokról rendelkező ítéleteknek a rendes jogorvoslati eszközök útján történő felülvizsgálatára, függetlenül attól, hogy ez a bíróság rendelkezik-e hatáskörrel versenyjogi jogsértés megállapítására;
9. „jogérvényesítési eljárás”: az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazása céljából a versenyhatóság előtt folyó eljárás, amely addig tart, amíg nemzeti versenyhatóság esetében az ezen irányelv 10., 12. vagy 13. cikkében említett határozat meghozatalával, a Bizottság esetében pedig az 1/2003/EK rendelet 7., 9. vagy 10. cikke szerinti határozat meghozatalával az említett versenyhatóság le nem zárja az ilyen eljárást, vagy ki nem mondja, hogy részéről további intézkedés nem indokolt;
10. „vállalkozás”: az EUMSZ 101. és 102. cikkében említett gazdasági tevékenységet folytató jogalany, függetlenül annak jogállásától és finanszírozásának módjától;
11. „kartell”: két vagy több versenytárs közötti olyan megállapodás vagy összehangolt magatartás, amelynek célja a versenytársak piaci versenyben követett magatartásának koordinálása vagy a verseny releváns tényezőinek befolyásolása többek között – de nem kizárólagosan – olyan magatartás útján, mint a vételi vagy eladási árak vagy egyéb kereskedelmi feltételek – a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozókat is ideértve – rögzítése vagy koordinálása, a termelési vagy értékesítési kvóták felosztása, a piac és a vásárlók felosztása, ideértve az ajánlattételben való összejátszást, az import- vagy exportkorlátozásokat vagy a más versenytársak elleni versenyellenes tevékenységeket;
12. „titkos kartell”: olyan kartell, amelynek létezését részben vagy teljesen elfedik;
13. „bírság alóli mentesség”: mentesség azon bírságok alól, amelyeket egyébként kiszabnának a vállalkozásra a titkos kartellben való részvételéért; e mentességet a vállalkozás annak fejében kapja, hogy együttműködik a versenyhatósággal az engedékenységi program keretében;
14. „a bírság csökkentése”: azon bírság összegének csökkentése, amelyet egyébként kiszabnának a vállalkozásra a titkos kartellben való részvételéért; e csökkentésben a vállalkozás annak fejében részesül, hogy együttműködik a versenyhatósággal az engedékenységi program keretében;
15. „engedékenység”: a bírság alóli mentesség és a bírság csökkentése;
16. „engedékenységi program”: az EUMSZ 101. cikkének vagy a nemzeti versenyjog megfelelő rendelkezésének az alkalmazásával kapcsolatos olyan program, amelynek alapján valamely titkos kartell résztvevője a kartellben részt vevő többi vállalkozástól függetlenül együttműködik a versenyhatósági vizsgálatban oly módon, hogy önként nyilatkozik a kartellről való tudomásáról és az abban játszott szerepéről, és ezért cserébe – határozattal vagy az eljárás megszüntetése útján – mentesül a kartellben való részvétele miatt megállapítandó bírság alól, vagy az ilyen bírságot vele szemben csökkentik;
17. „engedékenységi nyilatkozat”: egy vállalkozás vagy egy természetes személy által vagy nevében a versenyhatóság előtt önkéntesen tett szóbeli vagy írásbeli nyilatkozat vagy annak rögzített változata, amelyben az adott vállalkozás vagy természetes személy ismerteti, hogy tudomása van egy kartellről, és ismerteti az abban játszott szerepét, és amely nyilatkozat kifejezetten a versenyhatóság elé terjesztése érdekében készül azzal a céllal, hogy az engedékenységi program keretében a nyilatkozattevő a kartell miatt megállapítandó bírságok alól mentesüljön vagy az ilyen bírságokat vele szemben csökkentsék; ide nem értve az olyan bizonyítékot, amely a jogérvényesítési eljárástól függetlenül létezik, akár a versenyhatóság ügyiratában, akár azon kívül lelhető fel, azaz az előzetesen létező információt;
18. „egyezségi nyilatkozat”: valamely vállalkozás által vagy nevében a versenyhatóság elé terjesztett önkéntes nyilatkozat, amelyben a vállalkozás elismeri az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének vagy a nemzeti versenyjognak a megsértésében való részvételét és az ezen jogsértésért fennálló felelősségét, illetve lemond az ezen jogsértésben való részvételének és felelősségének a vitatásáról, és amely kifejezetten azzal a céllal készült, hogy a versenyhatóság számára lehetővé tegye az egyszerűsített vagy gyorsított eljárás alkalmazását;
19. „kérelmező”: az engedékenységi program keretében a bírságok alóli mentességért vagy a bírságok csökkentésért folyamodó vállalkozás;
20. „megkereső hatóság”: a 24., a 25., a 26., a 27. vagy a 28. cikkben említett kölcsönös segítségnyújtás iránti megkeresést benyújtó nemzeti versenyhatóság;
21. „megkeresett hatóság”: az a nemzeti versenyhatóság, amely kölcsönös segítségnyújtás iránti megkeresést kap, a 25., a 26., a 27. vagy a 28. cikkben említett segítségnyújtás iránti megkeresés esetén pedig az az illetékes közszerv, amely elsődlegesen felelős az ilyen határozatoknak a nemzeti törvények, rendeletek és közigazgatási gyakorlat alapján történő végrehajtásáért;
22. „jogerős határozat”: olyan határozat, amely rendes jogorvoslat keretében nem vagy már nem vizsgálható felül.
(2) Az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazására vagy megsértésére való, ezen irányelvben történő minden hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti versenyjog rendelkezéseinek ugyanarra az esetre történő párhuzamos alkalmazását is magában foglalja.
II. FEJEZET
ALAPVETŐ JOGOK
3. cikk
Biztosítékok
(1) Az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének megsértésével kapcsolatos eljárások során – ideértve az ezen irányelvben említett hatáskörök nemzeti versenyhatóságok általi gyakorlását is – tiszteletben kell tartani az uniós jog általános elveit és az Európai Unió Alapjogi Chartáját.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett hatáskörök gyakorlása során megfelelő biztosítékokat alkalmazzanak a vállalkozások védelemhez való joga – többek között a meghallgatáshoz való jog és a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog – tekintetében.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok által indított jogérvényesítési eljárásokat észszerű időkereten belül folytassák le. A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok kifogásközlést fogadjanak el azt megelőzően, hogy ezen irányelv 10. cikkének megfelelően határozatot hoznának.
III. FEJEZET
FÜGGETLENSÉG ÉS ERŐFORRÁSOK
4. cikk
Függetlenség
(1) Annak érdekében, hogy garantálják a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok függetlenségét az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása során, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az említett hatóságok pártatlanul és az említett rendelkezések hatékony és egységes alkalmazása érdekében, az arányos elszámoltathatósági követelményeknek megfelelően, valamint az Európai Versenyhatóságok Hálózatába tartozó versenyhatóságok közötti szoros együttműködés sérelme nélkül lássák el a feladataikat és gyakorolják a hatásköreiket.
(2) Ezen belül a tagállamok gondoskodnak legalább arról, hogy azok az alkalmazottak és azok a személyek, akik a nemzeti közigazgatási versenyhatóságokon belül az ezen irányelv 10–13. és 16. cikkében meghatározott hatáskörök gyakorlása során döntéseket hoznak:
a) politikai és egyéb külső befolyástól függetlenül képesek legyenek ellátni az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával kapcsolatos feladataikat és gyakorolni az ezzel kapcsolatos hatásköreiket;
b) az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával kapcsolatos feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során egyetlen kormánytól vagy más köz- vagy magánszervezettől se kérjenek vagy fogadjanak el utasításokat, a tagállamok kormányai azon jogának sérelme nélkül, hogy adott esetben az ágazati vizsgálatokhoz vagy konkrét jogérvényesítési eljárásokhoz nem kapcsolódó, általános szakpolitikai előírásokat határozzanak meg; és
c) tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, amely összeegyeztethetetlen az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával kapcsolatos feladataik ellátásával és/vagy hatásköreik gyakorlásával, és vonatkozzanak rájuk olyan eljárások, amelyek biztosítják, hogy hivataluk megszűnését követően észszerű ideig nem foglalkozhatnak olyan jogérvényesítési eljárásokkal, amelyek összeférhetetlenséghez vezethetnek.
(3) Azok a személyek, akik a nemzeti közigazgatási versenyhatóságokon belül az ezen irányelv 10.–13. és 16. cikkében meghatározott hatáskörök gyakorlása során döntéseket hoznak, nem bocsáthatók el ezen hatóságoktól olyan okokra való hivatkozással, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének az ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében említettek szerinti alkalmazása során megfelelően látják el feladataikat és gyakorolják hatásköreiket. Az említett személyek csak akkor menthetők fel, ha már nem teljesítik a feladataik ellátásához szükséges feltételeket, vagy ha a nemzeti jog értelmében súlyos kötelezettségszegés elkövetése miatt mondták ki őket bűnösnek. A nemzeti jogban előzetesen meg kell határozni a feladataik ellátásához szükséges feltételeket és azt, hogy mi minősül súlyos kötelezettségszegésnek, figyelembe véve a hatékony jogérvényesítés biztosításának szükségességét.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti közigazgatási versenyhatóságok döntéshozó szerveinek tagjait a nemzeti jogban előre meghatározott, egyértelmű és átlátható eljárások keretében kell kiválasztani, alkalmazni, illetve kinevezni.
(5) A nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy az ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében említett, az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával kapcsolatos feladataik elvégzésére vonatkozó prioritásokat határozzanak meg. Amennyiben a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok kötelesek hivatalos panaszokat elbírálni, e hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy az említett panaszokat azzal az indokkal utasítsák el, hogy azokat nem tekintik jogérvényesítési prioritásnak. Ez nem sérti a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok azon hatáskörét, hogy a nemzeti jog által meghatározott egyéb okokból utasítsanak el panaszokat.
5. cikk
Erőforrások
(1) A tagállamok gondoskodnak legalább arról, hogy a nemzeti versenyhatóságok rendelkezzenek az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásához kapcsolódó, az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feladataik és hatásköreik hatékony gyakorlásához szükséges megfelelő számú képzett alkalmazottal és megfelelő pénzügyi, technikai és technológiai erőforrással.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a nemzeti versenyhatóságoknak képeseknek kell lenniük legalább arra, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének érvényesítése érdekében vizsgálatokat folytassanak le; az említett rendelkezéseket alkalmazó határozatokat fogadjanak el az 1/2003/EK rendelet 5. cikke alapján; valamint az EUMSZ 101. és 102. cikke hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében szorosan együttműködjenek az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belül. A nemzeti jogban előírt mértékben a nemzeti versenyhatóságoknak képeseknek kell lenniük arra is, hogy adott esetben közintézmények és -szervek részére tanácsadást biztosítsanak olyan jogalkotási, szabályozási és közigazgatási intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek hatással lehetnek a belső piacon zajló versenyre, továbbá képeseknek kell lenniük arra, hogy előmozdítsák a nyilvánosságnak az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos tájékozottságát.
(3) A nemzeti költségvetési szabályok és eljárások sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti versenyhatóságok a (2) bekezdésben meghatározott feladataik ellátása céljából önállóságot kapjanak a kiutalt költségvetésük felhasználását illetően.
(4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok időszakos jelentéseket nyújtsanak be tevékenységükről és erőforrásaikról valamely kormányzati vagy parlamenti szerv számára. A tagállamok biztosítják, hogy e jelentések információkat tartalmazzanak a döntéshozó testület tagjainak kinevezéséről és felmentéséről, az adott évben kiutalt források összegéről, valamint az ezen összegben az előző évekhez képest bekövetkező bármely változásról. Ezeket a jelentéseket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.
IV. FEJEZET
HATÁSKÖRÖK
6. cikk
Az üzleti helyiségek helyszíni vizsgálatára vonatkozó hatáskör
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok a vállalkozásoknál és a vállalkozások társulásainál el tudják végezni az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásához szükséges valamennyi előre be nem jelentett helyszíni vizsgálatot. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti versenyhatóságok által az említett vizsgálatok elvégzésére felhatalmazott vagy kijelölt tisztviselők és más kísérő személyek legalább az alábbi jogosultságokkal rendelkezzenek:
a) a vállalkozások és a vállalkozások társulásainak bármely helyiségébe, területére és szállítóeszközére történő belépés;
b) az üzleti tevékenységhez kapcsolódó üzleti könyvek és feljegyzések ellenőrzése, függetlenül attól, hogy azokat milyen adathordozón tárolják, valamint bármely olyan információhoz való hozzáférés jogosultsága, amelyhez hozzáférhet a helyszíni vizsgálat hatálya alá vont szervezet;
c) másolatok vagy kivonatok készítése vagy megszerzése az említett üzleti könyvekből vagy feljegyzésekből származó bármilyen formában, és amennyiben indokoltnak tűnik, a vizsgálat információk megszerzése érdekében történő folytatása, valamint a másolatok vagy kivonatok kiválasztása a nemzeti versenyhatóságok helyiségeiben vagy bármely más kijelölt helyiségben;
d) a helyszíni vizsgálat idejére és az ahhoz szükséges mértékben bármely üzleti helység, üzleti könyv vagy feljegyzés zár alá helyezése;
e) a vállalkozásnak vagy a vállalkozások társulásának bármely képviselőjétől vagy személyzetének bármely tagjától a vizsgálat tárgyára és céljára vonatkozó tényekkel és dokumentumokkal kapcsolatos magyarázat kérése, és az adott válasz rögzítése.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások és a vállalkozások társulásai kötelesek legyenek alávetni magukat az (1) bekezdésben említett helyszíni vizsgálatoknak. A tagállamok biztosítják továbbá, hogy amennyiben egy vállalkozás vagy egy vállalkozások társulása akadályozza a nemzeti közigazgatási versenyhatóság által elrendelt és/vagy nemzeti igazságügyi hatóság által engedélyezett helyszíni vizsgálatot, a nemzeti versenyhatóságok a vizsgálat elvégzésének lehetővé tétele érdekében igénybe vehetik a rendőrség vagy azzal egyenértékű bűnüldöző hatóság szükséges mértékű segítségét. Az említett segítség biztosítási intézkedésként is igénybe vehető.
(3) Ez a cikk nem sérti a nemzeti jogban foglalt azon követelményeket, amelyek a nemzeti igazságügyi hatóságnak az említett vizsgálatok elvégzésére való előzetes felhatalmazására vonatkoznak.
7. cikk
Más helyiségek helyszíni vizsgálatára vonatkozó hatáskör
(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben megalapozott gyanú áll fenn arra vonatkozóan, hogy az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említetteken kívüli egyéb helyiségekben, területen vagy szállítóeszközön, beleértve a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai igazgatóinak, vezetőinek és személyzete egyéb tagjainak otthonait, az EUMSZ 101. cikke vagy 102. cikke megsértésének bizonyítása szempontjából releváns üzleti könyveket vagy más, a vizsgálat tárgyát képező feljegyzéseket tartanak, a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok az ilyen helyiségekben, területen és szállítóeszközökön előre be nem jelentett helyszíni vizsgálatokat végezhetnek.
(2) Az ilyen vizsgálatok nem végezhetők el valamely nemzeti igazságügyi hatóság előzetes engedélye nélkül.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok által az e cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálat elvégzésére felhatalmazott vagy kijelölt tisztviselők és más kísérő személyek minimálisan a 6. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint a 6. cikk (2) bekezdésében meghatározott hatáskörökkel rendelkezzenek.
8. cikk
Információkérés
A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok előírhassák a vállalkozások és a vállalkozások társulásai számára, hogy meghatározott és észszerű határidőn belül bocsássanak rendelkezésre az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásához szükséges minden információt. Az ilyen információkéréseknek arányosaknak kell lenniük, és nem kötelezhetik az információkérés címzettjét annak bevallására, hogy megsértette az EUMSZ 101. és 102. cikkét. A szükséges összes információ rendelkezésre bocsátásának a kötelezettsége az ilyen vállalkozás vagy vállalkozások társulásai számára hozzáférhető információkra terjedhet ki. A nemzeti versenyhatóságokat fel kell hatalmazni arra is, hogy bármely más természetes vagy jogi személy számára előírják, hogy meghatározott és észszerű határidőn belül szolgáltasson olyan információkat, amelyek az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása szempontjából relevánsak lehetnek.
9. cikk
Meghallgatás
A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok felhatalmazással rendelkezzenek minimálisan arra, hogy meghallgatásra beidézzék a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai vagy más jogi személyek képviselőit vagy azon természetes személyeket, amely képviselők vagy személyek az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása szempontjából releváns információk birtokában lehetnek.
10. cikk
Jogsértés megállapítása és megszüntetése
(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a nemzeti versenyhatóságok megállapítják az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének megsértését, úgy határozat útján kötelezhessék az érintett vállalkozásokat és vállalkozások társulásait a szóban forgó jogsértés megszüntetésére. E célból az elkövetett jogsértéssel arányos és a jogsértés tényleges megszüntetéséhez szükséges, magatartásra vonatkozó vagy szerkezeti korrekciós intézkedéseket írhatnak elő. Abban az esetben, ha két azonos mértékben hatékony korrekciós intézkedés is szóba jöhet, a nemzeti versenyhatóságoknak – az arányosság elvével összhangban – azt a korrekciós intézkedést kell választaniuk, amely a legkevésbé megterhelő a vállalkozás számára.
A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok jogosultak legyenek arra, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének múltbeli megsértését is megállapíthassák.
(2) Amennyiben a nemzeti versenyhatóságok – miután az 1/2003/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében értesítették a Bizottságot – úgy határoznak, hogy nem megalapozott a jogérvényesítési eljárás folytatása, és az említett eljárás eredményeképpen lezárják az eljárást, a tagállamok biztosítják, hogy az említett nemzeti versenyhatóságok erről értesítsék a Bizottságot.
11. cikk
Ideiglenes intézkedések
(1) A tagállamok biztosítják, hogy legalább azokban a sürgős esetekben, amikor fennáll a verseny súlyos és helyrehozhatatlan sérülésének a kockázata, valamint az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét érintő, prima facie megállapított jogsértés alapján a nemzeti versenyhatóságok jogosultak legyenek saját kezdeményezésük alapján hozott határozat útján a vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira vonatkozó ideiglenes intézkedésekről rendelkezni. Az ilyen határozatnak arányosnak kell lennie, és azt vagy meghatározott – szükséges és helyénvaló esetben megújítható – időtartam alatt vagy a végső határozat meghozataláig kell alkalmazni. Az nemzeti versenyhatóságok tájékoztatják az Európai Versenyhatóságok Hálózatát az említett ideiglenes intézkedések elrendeléséről.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett ideiglenes intézkedések jogszerűségét – többek között arányosságát – gyorsított fellebbezési eljárások keretében felül lehessen vizsgálni.
12. cikk
Kötelezettségvállalások
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok az EUMSZ 101. vagy 102. cikke megsértésének megszüntetését elrendelő határozat elfogadása céljából indított jogérvényesítési eljárások során, a piaci szereplők véleményének hivatalos vagy nem hivatalos kikérése után, határozat útján kötelező erejűvé tehessék a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai által tett kötelezettségvállalásokat, amennyiben a szóban forgó kötelezettségvállalások orvosolják a nemzeti versenyhatóságok által kifejezett aggályokat. Az ilyen határozat határozott időre fogadható el, és azt mondja ki, hogy az érintett nemzeti versenyhatóság részéről semmilyen további intézkedés nem indokolt.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok tényleges hatáskörökkel rendelkezzenek az (1) bekezdésben említett kötelezettségvállalások teljesítésének ellenőrzéséhez.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságoknak módjukban álljon újból megnyitni a jogérvényesítési eljárásokat, amennyiben érdemi változás következett be az (1) bekezdésben említett határozat alapját képező tényekben, ha a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai a kötelezettségvállalásaikkal ellentétes módon járnak el, vagy ha az (1) bekezdésben említett határozat a felek által nyújtott olyan információkon alapult, amelyek hiányosak, helytelenek vagy félrevezetőek voltak.
V. FEJEZET
BÍRSÁGOK ÉS KÉNYSZERÍTŐ BÍRSÁGOK
13. cikk
A vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira kiszabható bírságok
(1) A tagállamok biztosítják vagy azt, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok saját jogérvényesítési eljárásaik keretében hozott határozattal hatékony, arányos és visszatartó erejű bírságokat szabhassanak ki a vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira, vagy azt, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak lehetőségük legyen nem büntetőjogi bírósági eljárás keretében ilyen bírságok kiszabását indítványozni, amennyiben a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai szándékosan vagy gondatlanságból megsértik az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét.
(2) A tagállamok biztosítják minimálisan vagy azt, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok saját jogérvényesítési eljárásaik keretében hozott határozattal hatékony, arányos és visszatartó erejű bírságokat szabhassanak ki a vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira, vagy azt, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak lehetőségük legyen nem büntetőjogi bírósági eljárás keretében ilyen bírságok kiszabását indítványozni. A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok az ilyen bírságokat a vállalkozások és a vállalkozások társulásai teljes világszintű forgalmával arányosan határozzák meg, amennyiben szándékosan vagy gondatlanságból:
a) a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai nem vetik alá magukat a 6. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálatnak;
b) feltörték a nemzeti versenyhatóságok által meghatalmazott vagy kinevezett tisztviselők vagy kísérő személyek által a 6. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően felhelyezett zárakat;
c) a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett valamely kérdésre a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai téves, félrevezető választ adnak, elmulasztják vagy elutasítják teljes válasz megadását;
d) a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai a 8. cikkben említett valamely kérésre adott válaszban helytelen, hiányos vagy félrevezető információt szolgáltatnak, vagy a meghatározott határidőn belül nem szolgáltatnak információt;
e) a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai nem jelennek meg a 9. cikkben említett meghallgatáson;
f) a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai nem tesznek eleget a 10., a 11. és a 12. cikkben említett határozatnak.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) és a (2) bekezdésben említett eljárások lehetővé tegyék hatékony, arányos és visszatartó erejű bírságok kiszabását.
(4) Ez a cikk nem sérti a büntetőjogi bírósági eljárás keretében szankciók kiszabását lehetővé tevő nemzeti jogszabályokat, amennyiben az ilyen jogszabályok alkalmazása nem befolyásolja az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatékony és egységes érvényesítését.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy az anyavállalatokra, valamint a vállalkozások jogutódaira és gazdasági utódaira vonatkozó bírság megállapítása céljából a vállalkozás fogalmát alkalmazzák.
14. cikk
A bírság összegének kiszámítása
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok az EUMSZ 101. cikkének vagy 102. cikkének megsértése miatti bírság összegének meghatározása során egyaránt figyelembe vegyék a jogsértés súlyosságát és időtartamát.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok az EUMSZ 101. cikkének vagy 102. cikkének megsértése miatt kiszabandó bírság összegének meghatározásakor a 2014/104/EU irányelv 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban figyelembe vehessék az önkéntes vitarendezés eredményeképpen fizetett kártérítést.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy vállalkozások társulására a tagok forgalmának figyelembevételével szabnak ki bírságot az EUMSZ 101. cikkének vagy 102. cikkének megsértése miatt, és a társulás nem fizetőképes, a társulás köteles legyen a bírság összegének fedezése érdekében tagjaitól hozzájárulást kérni.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a nemzeti versenyhatóságok által meghatározott határidőn belül nem történt meg a (3) bekezdésben említett hozzájárulás teljes összegének a vállalkozások társulása részére való megfizetése, a nemzeti versenyhatóságok követelhessék a bírság megfizetését közvetlenül bármelyik olyan vállalkozástól, amelynek képviselői a társulás döntéshozó testületeinek tagjai voltak. Amennyiben szükséges a bírság teljeskörű megfizetésének biztosítása, miután a nemzeti versenyhatóságok a bírság megfizetésére kötelezték az említett vállalkozásokat, követelhetik a bírság fennmaradó összegének a megfizetését a társulás bármelyik olyan tagjától is, amely azon a piacon folytatott tevékenységet, amelyen a jogsértés történt. Az e bekezdés szerinti kifizetés azonban nem követelhető olyan vállalkozásoktól, amelyek bizonyítják, hogy a társulás jogsértő döntését nem hajtották végre, és vagy nem volt tudomásuk annak létezéséről, vagy attól aktívan távol tartották magukat a vizsgálat megkezdése előtt.
15. cikk
A bírság maximális összege
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok által az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének megsértésében részt vevő egyes vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira kiszabható bírság maximális összegét legalább a vállalkozás vagy a vállalkozás társulása által a 13. cikk (1) bekezdésében említett határozatot megelőző üzleti évben elért teljes világszintű forgalom 10 %-ában állapíthassák meg.
(2) Amennyiben a vállalkozások társulásai által elkövetett jogsértés a tagok tevékenységéhez kapcsolódik, a bírság maximális összege nem lehet alacsonyabb a társulás jogsértése által érintett piacon tevékenységet folytató egyes tagok teljes világszintű forgalmának 10 %-ánál. Az egyes vállalkozásoknak a bírság megfizetése tekintetében fennálló pénzügyi felelőssége azonban nem haladhatja meg az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott maximális összeget.
16. cikk
Kényszerítő bírságok
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok határozat útján hatékony, arányos és visszatartó erejű kényszerítő bírságokat szabhassanak ki a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival szemben. Az ilyen kényszerítő bírságokat az említett vállalkozásoknak és a vállalkozások társulásainak a megelőző üzleti évben naponta elért átlagos napi teljes világszintű forgalmuk arányában kell meghatározni, és azt az említett határozatban megjelölt időponttól kell számítani annak érdekében, hogy az említett vállalkozásokat és a vállalkozások társulásait legalább a következők megtételére bírják rá:
a) teljeskörű és pontos információk szolgáltatása a 8. cikkben említett kérelemre adott válaszukban;
b) a 9. cikkben említett meghallgatáson való megjelenés.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok határozat útján hatékony, arányos és visszatartó erejű kényszerítő bírságokat szabhassanak ki a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival szemben. Az ilyen kényszerítő bírságokat az említett vállalkozásoknak és a vállalkozások társulásainak a megelőző üzleti évben naponta elért átlagos napi teljes világszintű forgalmuk arányában kell meghatározni, és azt az említett határozatban megjelölt időponttól kell számítani annak érdekében, hogy az említett vállalkozásokat és a vállalkozások társulásait legalább a következők megtételére bírják rá:
a) alávetik magukat a 6. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálatnak;
b) eleget tesznek a 10., a 11. és a 12. cikkben említett határozatnak.
VI. FEJEZET
TITKOS KARTELLEKRE VONATKOZÓ ENGEDÉKENYSÉGI PROGRAMOK
17. cikk
Bírság alóli mentesség
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok olyan engedékenységi programokat vezessenek be, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy bírság alóli mentességet biztosítsanak a vállalkozások számára arra az esetre, ha felfedik titkos kartellekben való részvételüket. Ez nem akadályozza a nemzeti versenyhatóságokat abban, hogy a titkos kartellekre vonatkozótól eltérő jogsértések elkövetése tekintetében vagy a természetes személyek számára bírságok alóli mentességet biztosító engedékenységi programokkal rendelkezzenek.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy bírság alóli mentességet csak abban az esetben biztosítsanak, ha a kérelmező:
a) teljesíti a 19. cikkben megállapított feltételeket;
b) felfedi részvételét valamely titkos kartellben; és
c) elsőként nyújt be olyan bizonyítékot, amely:
i. abban az időpontban, amikor a nemzeti versenyhatóság megkapja a kérelmet, lehetővé teszi a nemzeti versenyhatóság számára, hogy a titkos kartellel kapcsolatban célzott vizsgálatot végezzen, feltéve, hogy a nemzeti versenyhatóságnak még nem volt a birtokában elegendő bizonyíték ilyen vizsgálat elvégzéséhez, vagy nem került korábban sor ilyen vizsgálat elvégzésére; vagy
ii. a nemzeti versenyhatóság álláspontja szerint elégséges a számára ahhoz, hogy megállapítson egy az engedékenységi program hatálya alá tartozó jogsértést, feltéve, hogy a hatóságnak még nem volt a birtokában elegendő bizonyíték az ilyen jogsértés megállapításához, valamint hogy korábban egyetlen másik vállalkozás sem vált jogosulttá az i. alpont szerinti bírság alóli mentességre az adott titkos kartell tekintetében.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi vállalkozás jogosult legyen bírság alóli mentességre, kivéve azokat, amelyek tevékenyen kényszerítettek más vállalkozásokat arra, hogy valamely titkos kartellhez csatlakozzanak, vagy abban résztvevők maradjanak.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok értesítsék a kérelmezőket arról, hogy bírság alóli feltételes mentességet kaptak-e. A kérelmezők kérhetik, hogy a nemzeti versenyhatóság írásban értesítse őket a kérelmük eredményéről. Amennyiben a nemzeti versenyhatóság elutasítja a bírság alóli mentességért folyamodó kérelmet, az érintett kérelmező kérheti az említett nemzeti versenyhatóságot, hogy vizsgálja meg a bírság csökkentésére irányuló kérelmét.
18. cikk
A bírság csökkentése
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok olyan engedékenységi programokat vezessenek be, amelyek lehetővé teszik számukra a bírság csökkentését olyan vállalkozások esetében, amelyek nem teljesítik a bírság alóli mentességhez szükséges feltételeket. Ez nem akadályozza a nemzeti versenyhatóságokat abban, hogy a titkos kartellekre vonatkozótól eltérő jogsértések elkövetése tekintetében vagy a természetes személyek számára bírságok alóli mentességet biztosító engedékenységi programokkal rendelkezzenek.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a bírság csökkentésére csak akkor kerüljön sor, ha a kérelmező:
a) teljesíti a 19. cikkben megállapított feltételeket;
b) felfedi a titkos kartellben való részvételét; és
c) olyan, a feltételezett titkos kartellre vonatkozó bizonyítékokat bocsát rendelkezésre, amelyek – a kérelem benyújtásának időpontjában már a nemzeti versenyhatóság birtokában lévő bizonyítékokhoz képest – jelentős mértékű új információt képviselnek az engedékenységi program hatálya alá tartozó jogsértés bizonyítása céljából.
(3) Amennyiben a kérelmező olyan döntő bizonyítékot nyújt be, amelyet a nemzeti versenyhatóság olyan további tények bizonyítására használ fel, amelyek a bírságok összegének növekedéséhez vezetnek azon bírságokhoz képest, amelyeket a titkos kartell résztvevőivel szemben egyébként megállapítottak volna, a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóság ne vegyen figyelembe ilyen további tényeket az azon bírságcsökkentést kérelmező esetében kiszabandó bírság megállapításakor, amely a szóban forgó bizonyítékot szolgáltatta.
19. cikk
Az engedékenység általános feltételei
A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezőnek az alábbi feltételeket kelljen teljesítenie ahhoz, hogy titkos kartellekben való részvétel tekintetében jogosulttá váljon engedékenységre:
a) a feltételezett titkos kartellben való részvételét legkésőbb az engedékenység iránti kérelem benyújtását követően azonnal megszüntette, kivéve azt a tevékenységet, amely az illetékes nemzeti versenyhatóság véleménye szerint a vizsgálat integritásának megőrzéséhez észszerűen szükséges;
b) a kérelem benyújtásának időpontjától kezdve valódian, teljes mértékben, folyamatosan és gyorsan együttműködik a nemzeti versenyhatósággal mindaddig, amíg a hatóság a jogérvényesítési eljárását a vizsgálat alatt álló összes féllel szemben határozat elfogadásával vagy egyéb módon le nem zárt; az ilyen jellegű együttműködés a következőket foglalja magában:
i. a kérelmező haladéktalanul ellátja a nemzeti versenyhatóságot a feltételezett titkos kartellel kapcsolatos minden lényeges információval és bizonyítékkal, amely a birtokába kerül vagy számára hozzáférhető, különös tekintettel a következőkre:
— a kérelmező neve és címe,
— a feltételezett titkos kartellben részt vevő vagy korábban részt vett összes egyéb vállalkozás neve,
— a feltételezett titkos kartell részletes leírása az érintett termékek, az érintett területek, a feltételezett titkos kartell tevékenysége időtartamának és jellegének megadásával,
— bármely más versenyhatósághoz vagy harmadik országok versenyhatóságaihoz a feltételezett titkos kartellre vonatkozóan benyújtott vagy esetlegesen benyújtandó bármilyen, engedékenység iránti kérelemre vonatkozó információ;
ii. továbbra is a nemzeti versenyhatóság rendelkezésére áll bármely olyan kérés megválaszolása céljából, amely hozzájárulhat a tényállás megállapításához;
iii. biztosítja, hogy az igazgatók, a vezetők és a személyzet egyéb tagjai meghallgatás céljából a nemzeti versenyhatóság rendelkezésére álljanak, és észszerű erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a korábbi igazgatók, vezetők és a személyzet egyéb korábbi tagjai meghallgatás céljából a nemzeti versenyhatóság rendelkezésére álljanak;
iv. tartózkodik a vonatkozó információk vagy bizonyítékok megsemmisítésétől, meghamisításától vagy elrejtésétől; és
v. eltérő megállapodás hiányában nem hozza nyilvánosságra engedékenység iránti kérelmének tényét vagy annak tartalmát azt megelőzően, hogy a nemzeti versenyhatóság közölte volna kifogásait a jogérvényesítési eljárásban; valamint
c) a nemzeti versenyhatósághoz történő engedékenység iránti kérelem benyújtásának a mérlegelése során tartózkodott a következők megtételétől:
i. a feltételezett kartellre vonatkozó bizonyítékok megsemmisítése, meghamisítása, vagy elrejtése; vagy
ii. a kérelem mérlegelése tényének vagy a mérlegelt kérelem tartalmának nyilvánosságra hozatala, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatal más versenyhatóság vagy harmadik országok versenyhatóságai számára történt.
20. cikk
Az engedékenységi nyilatkozatok formája
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők a teljeskörű kérelmekkel vagy a nem végleges előzetes kérelmekkel kapcsolatos engedékenységi nyilatkozatokat benyújthassák írásban, és hogy a nemzeti versenyhatóságok egyúttal rendelkezzenek olyan rendszerrel, amely lehetővé teszi számukra, hogy az ilyen nyilatkozatokat szóban vagy más olyan formában is elfogadhassák, amely lehetővé teszi, hogy a kérelmezőknek ne kelljen a birtokukban, megőrzésük vagy ellenőrzésük alatt tartaniuk az ilyen benyújtott nyilatkozatokat.
(2) A nemzeti versenyhatóságoknak a kérelmező kérésére igazolást kell adniuk a teljeskörű vagy a nem végleges előzetes engedékenységi kérelmek kézhezvételéről, feltüntetve a kézhezvétel napját és időpontját.
(3) A kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy a teljeskörű vagy a nem végleges előzetes engedékenység iránti kérelmekkel kapcsolatos nyilatkozatokat az érintett nemzeti versenyhatóság szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén vagy az Unió egy másik olyan hivatalos nyelvén nyújtsák be, amelyről a nemzeti versenyhatóság és a kérelmező kétoldalúan megállapodik.
21. cikk
A bírság alóli mentesség iránti kérelmekre vonatkozó markerek
(1) A tagállamok biztosítják, hogy azok a vállalkozások, amelyek bírság alóli mentesség iránti kérelmet terveznek benyújtani, amennyiben ezt kérelmezik, először felkerülhessenek az engedékenységi rangsorba a nemzeti versenyhatóság által egyedi alapon meghatározott időtartamra, annak érdekében, hogy összegyűjthessék a bírság alóli mentességre vonatkozó releváns bizonyítási küszöb teljesítéséhez szükséges információkat és bizonyítékokat.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok mérlegelési jogkörrel rendelkezzenek azt illetően, hogy eleget tesznek-e az (1) bekezdés szerinti kérelemnek.
Az ilyen kérelmet benyújtó vállalkozásnak információkat kell szolgáltatnia a nemzeti versenyhatóság részére, amennyiben azok a rendelkezésére állnak, például a következőkről:
a) a kérelmező neve és címe;
b) annak az aggálynak az alapja, amely a kérelmet eredményezte;
c) a feltételezett titkos kartellben részt vevő vagy korábban részt vett összes egyéb vállalkozások nevei;
d) az érintett termékek és területek;
e) a feltételezett titkos kartell tevékenységének időtartama és jellege;
f) a feltételezett titkos kartellre vonatkozóan bármely más versenyhatósághoz vagy harmadik országok versenyhatóságaihoz benyújtott vagy esetlegesen benyújtandó bármilyen, engedékenység iránti kérelemre vonatkozó információ.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmező által az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott időtartamon belül szolgáltatott információkat és bizonyítékokat úgy tekintik, mint amelyeket az eredeti kérelem időpontjában nyújtottak be.
(4) A kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy az (1) bekezdés szerinti kérelmeket az érintett nemzeti versenyhatóság szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén vagy az Unió egy másik olyan hivatalos nyelvén nyújtsák be, amelyről a nemzeti versenyhatóság és a kérelmező kétoldalúan megállapodik.
(5) A tagállamok lehetővé tehetik azt is, hogy a bírságcsökkentési kérelmet benyújtani kívánó vállalkozások először helyet igényeljenek az engedékenységi rangsorban.
22. cikk
Nem végleges előzetes kérelmek
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok elfogadjanak nem végleges előzetes kérelmeket olyan kérelmezőktől, akik ugyanazon feltételezett titkos kartellel kapcsolatban marker iránti kérelem vagy teljes kérelem benyújtása révén engedékenységért folyamodtak a Bizottsághoz, amennyiben az említett kérelmek háromnál több tagállamra mint érintett területre terjednek ki.
(2) A nem végleges előzetes kérelmeknek a következők mindegyikének a rövid leírásából kell állniuk:
a) a kérelmező neve és címe;
b) a feltételezett titkos kartell többi résztvevőjének neve;
c) az érintett termékek és területek;
d) a feltételezett kartell tevékenységének időtartama és jellege;
e) azon tagállam(ok), ahol a feltételezett kartellre vonatkozó bizonyíték valószínűleg fellelhető; valamint
f) a feltételezett titkos kartellhez kapcsolódó, bármely más versenyhatóságokhoz vagy harmadik országok versenyhatóságaihoz benyújtott múltbeli vagy esetleges jövőbeli, engedékenység iránti kérelemre vonatkozó információk.
(3) Amennyiben a Bizottság teljeskörű kérelmet, a nemzeti versenyhatóságok pedig nem végleges előzetes kérelmet kapnak kézhez ugyanazon feltételezett kartellre vonatkozóan, addig, amíg egyértelművé nem válik, hogy a Bizottság egészében vagy részben fogja-e vizsgálni az ügyet, a Bizottság a kérelmező elsődleges kapcsolattartója mindenekelőtt abban az értelemben, hogy utasításokat kell adnia a kérelmezőnek arra vonatkozóan, hogy a kérelmező folytasson-e további belső vizsgálatot. Ebben az időszakban a Bizottság tájékoztatja a nemzeti versenyhatóságokat – azok kérésére – a helyzet állásáról.
A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok kizárólag a (2) bekezdésben meghatározott információkat illetően kérhessék a kérelmezőtől további pontosítások megadását azt megelőzően, hogy felszólítják a kérelmezőt az (5) bekezdés szerinti teljeskörű kérelem benyújtására.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy azok a nemzeti versenyhatóságok, amelyek egy nem végleges előzetes kérelmet kapnak kézhez, ellenőrizzék, hogy ugyanazon feltételezett titkos kartellel kapcsolatban az ilyen kérelmek átvételének időpontjában kaptak-e már nem végleges előzetes kérelmet vagy teljeskörű kérelmet egy másik kérelmezőtől. Ha a nemzeti versenyhatóság nem kapott ilyen kérelmet másik kérelmezőtől és úgy ítéli meg, hogy a nem végleges előzetes kérelem megfelel a (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek, erről értesítenie kell a kérelmezőt.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy miután a Bizottság tájékoztatta az érintett nemzeti versenyhatóságokat arról, hogy nem áll szándékában egészében vagy részben vizsgálni az ügyet, a kérelmezők lehetőséget kapjanak arra, hogy teljeskörű kérelmet nyújtsanak be az érintett nemzeti versenyhatósághoz. A nemzeti versenyhatóságok kizárólag rendkívüli körülmények fennállása esetén – amikor ez az ügyek elhatárolása vagy elosztása céljából feltétlenül szükséges – kérhetik a kérelmezőt a teljeskörű kérelem benyújtására azt megelőzően, hogy a Bizottság arról értesítette az érintett nemzeti versenyhatóságot, hogy nem áll szándékában egészében vagy részben vizsgálni az ügyet. A nemzeti versenyhatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük azon észszerű határidő meghatározására, ameddig a kérelmezőnek a teljeskörű kérelmet be kell nyújtania a kapcsolódó bizonyítékokkal és információkkal együtt. Ez nem sérti a kérelmező jogát arra, hogy önkéntes alapon egy korábbi szakaszban teljeskörű kérelmet nyújtson be.
(6) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kérelmező a nemzeti versenyhatóság által meghatározott időtartamon belül az (5) bekezdésnek megfelelően teljeskörű kérelmet nyújt be, úgy kell tekinteni, hogy a teljeskörű kérelmet a nem végleges előzetes kérelem benyújtásának időpontjában nyújtották be, feltéve, hogy a nem végleges előzetes kérelem ugyanarra/ugyanazokra az érintett termék(ek)re és terület(ek)re, valamint a feltételezett titkos kartell ugyanazon időtartamára vonatkozik, mint a Bizottsághoz benyújtott, engedékenység iránti kérelem, amelynek naprakésszé tételére időközben sor kerülhetett.
23. cikk
A bírság alóli mentesség iránti kérelmek és a természetes személyekkel szembeni szankciók kölcsönhatása
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a versenyhatóságoknál bírság alóli mentességet kérelmezők aktuális és volt igazgatói, vezetői és személyzetük egyéb volt tagjai teljeskörű védelemben részesüljenek a bírság alóli mentesség iránti kérelem hatálya alá tartozó titkos kartellben való részvételükkel kapcsolatban közigazgatási és nem büntetőjogi bírósági eljárásokban az olyan nemzeti jogszabályok megsértése miatt kiszabott szankciókkal szemben, amelyek céljai túlnyomórészt megegyeznek az EUMSZ 101. cikkének céljaival, amennyiben:
a) az üggyel foglalkozó versenyhatósághoz a vállalkozás bírság alóli mentesség iránt benyújtott kérelme eleget tesz a 17. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt követelményeknek;
b) az említett aktuális és korábbi igazgatók, vezetők és a személyzet egyéb tagjai tevékenyen együttműködnek e tekintetben az üggyel foglalkozó versenyhatósággal; valamint
c) a vállalkozás bírság alóli mentesség iránti kérelme azt megelőzően került benyújtásra, hogy a tagállami versenyhatóság értesítette az említett aktuális és korábbi igazgatókat, vezetőket és a személyzet egyéb érintett tagjait az e bekezdésben említett szankciók kiszabásához vezető eljárásokról.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a versenyhatóságoknál bírság alóli mentességet kérelmezők aktuális és korábbi igazgatói, vezetői és személyzetük egyéb volt tagjai védelemben részesüljenek a kérelem hatálya alá tartozó titkos kartellben való részvételükkel kapcsolatban a büntetőeljárásokban az olyan nemzeti jogszabályok megsértése miatt kiszabott szankciókkal szemben, amelyek céljai túlnyomórészt megegyeznek az EUMSZ 101. cikkének céljaival, ha teljesítik az (1) bekezdésben foglalt feltételeket és tevékenyen együttműködnek az illetékes bűnüldöző hatóságokkal. Ha az illetékes bűnüldöző hatóságokkal való együttműködés feltétele nem teljesül, az illetékes bűnüldöző hatóság lefolytathatja a vizsgálatot.
(3) Annak érdekében, hogy biztosítsák a jogrendszerük meglévő alapelveinek való megfelelést, a tagállamok – a (2) bekezdéstől eltérve – rendelkezhetnek úgy, hogy az illetékes hatóságok mégis eltekinthessenek szankció kiszabásától, vagy csak olyan mértékben mérsékelhetik a büntetőeljárásokban kiszabott szankciót, amilyen mértékben az egyéneknek a titkos kartell felderítéséhez és kivizsgálásához nyújtott – a (2) bekezdésben említett – hozzájárulása meghaladja az említett egyének büntetőeljárás alá vonásához és/vagy szankcionálásához fűződő érdeket.
(4) Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az (1), a (2) és a (3) bekezdésben említett védelem több joghatóság érintettségével járó helyzetekben is érvényesüljön, a tagállamok előírják, hogy olyan esetekben, amikor az illetékes szankcionáló vagy bűnüldöző hatóság az üggyel foglalkozó versenyhatóság joghatóságától eltérő joghatóság alá tartozik, a közöttük szükséges kapcsolatokat az illetékes szankcionáló vagy bűnüldöző hatóság joghatósága szerinti nemzeti versenyhatóságnak kell biztosítania.
(5) Ez a cikk nem sérti a versenyjog megsértése miatt kárt szenvedett sértettek azon jogát, hogy a 2014/104/EU irányelvnek megfelelően teljes kártérítést követeljenek az adott kárért.
VII. FEJEZET
KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS
24. cikk
Együttműködés a nemzeti versenyhatóságok között
(1) Amikor a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok más nemzeti versenyhatóságok nevében és költségére vizsgálatot végeznek vagy meghallgatást tartanak az 1/2003/EK rendelet 22. cikke alapján, a tagállamok biztosítják, hogy a megkereső nemzeti versenyhatóság által felhatalmazott vagy kinevezett tisztviselők és egyéb kísérő személyek a megkeresett nemzeti versenyhatóság tisztviselőinek felügyelete mellett részt vehessenek a vizsgálatban vagy a meghallgatáson, és a megkeresett nemzeti versenyhatóságot aktívan segíthessék a vizsgálat vagy a meghallgatás során, amikor a megkeresett nemzeti versenyhatóság gyakorolja az ezen irányelv 6., 7. és 9. cikkében említett hatásköröket.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok hatáskörrel rendelkezzenek arra, hogy a saját joghatóságuk területén – a nemzeti joguknak megfelelően – más nemzeti versenyhatóságok nevében és költségére gyakorolják az ezen irányelv 6–9. cikkében említett hatásköröket annak megállapítása céljából, hogy a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai elmulasztottak-e eleget tenni a megkereső nemzeti versenyhatóság által hozott – az ezen irányelv 6. és 8–12. cikkében említett – vizsgálati intézkedéseknek és határozatokban foglaltaknak. A megkereső és a megkeresett nemzeti versenyhatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy e célból információt cseréljen és bizonyítékként információt használjon fel, az 1/2003/EK rendelet 12. cikkében foglalt biztosítékokra is figyelemmel.
25. cikk
Az előzetes kifogások és más dokumentumok közlésére vonatkozó megkeresések
A megkereső hatóság által a tagállamában hatályban lévő szabályoknak megfelelően tett bármely egyéb közlés sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság a megkereső hatóság nevében értesítse a címzettet:
a) az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének feltételezett megsértésével szembeni előzetes kifogásokról és az e cikkeket alkalmazó határozatokról;
b) a jogérvényesítési eljárások összefüggésében elfogadott minden egyéb eljárási aktusról, amelyről a nemzeti jognak megfelelően értesítést kell tenni; valamint
c) az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazásához kapcsolódó minden egyéb releváns dokumentumról, beleértve a bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatok végrehajtására vonatkozó dokumentumokat is.
26. cikk
Bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatok végrehajtására irányuló megkeresések
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság végrehajtsa a megkereső hatóság által a 13. és a 16. cikknek megfelelően elfogadott, bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatokat. Ez csak abban az esetben alkalmazandó, ha a megkereső hatóság – miután észszerű erőfeszítéseket tett a saját joghatóságának a területén – meggyőződött arról, hogy az a vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amellyel szemben a bírság vagy a kényszerítő bírság végrehajtható, nem rendelkezik elegendő vagyonnal a megkereső hatóság tagállamában ahhoz, hogy az ilyen bírságot vagy kényszerítő bírságot be lehessen rajta hajtani.
(2) Azon esetekre, amelyek nem tartoznak e cikk (1) bekezdésének hatálya alá, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor az a vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amellyel szemben a bírság vagy a kényszerítő bírság végrehajtható, nem letelepedett a kérelmező hatóság tagállamában, a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy – amennyiben ezt a megkereső hatóság kéri – a megkeresett hatóság végrehajthatja a megkereső hatóság által a 13. és a 16. cikknek megfelelően elfogadott, bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatokat.
E bekezdés alkalmazásában a 27. cikk (3) bekezdésének d) pontja nem alkalmazandó.
(3) A megkereső hatóság kizárólag jogerős határozat végrehajtása iránt nyújthat be kérelmet.
(4) A bírságok vagy a kényszerítő bírságok végrehajtásának elévülési idejét érintő kérdésekre vonatkozóan a megkereső hatóság tagállamának nemzeti joga az irányadó.
27. cikk
Az együttműködés általános elvei
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 25. és a 26. cikkben említett megkereséseknek a megkeresett hatóság általi teljesítésére a megkeresett hatóság tagállamának nemzeti jogával összhangban kerüljön sor.
(2) A 25. és a 26. cikkben említett megkereséseket indokolatlan késedelem nélkül, egy egységes eszköz felhasználásával kell végrehajtani, amelyhez mellékelni kell a közlendő vagy végrehajtandó okmány másolatát. Az ilyen egységes eszköznek tartalmaznia kell a következőket:
a) a címzett neve, ismert címe, valamint a címzett azonosítására szolgáló minden egyéb lényeges információ;
b) a vonatkozó tények és körülmények összefoglalása;
c) a közölni kívánt vagy végrehajtandó mellékelt okmánymásolat összefoglalója;
d) a megkeresett hatóság neve, címe és egyéb elérhetőségei; valamint
e) az az időtartam, amelyen belül a közlésnek vagy végrehajtásnak meg kell történnie, például jogszabályi határidők vagy elévülési idők.
(3) A 26. cikkben említett megkeresések tekintetében az egységes eszköznek – az e cikk (2) bekezdésében foglalt követelményeken túlmenően – tartalmaznia kell a következőket:
a) információk a végrehajtást a megkereső hatóság tagállamában engedélyező határozatról;
b) a határozat jogerőre emelkedésének dátuma;
c) a bírság vagy a kényszerítő bírság összege; valamint
d) olyan információk, amelyekből kitűnnek azok az észszerű erőfeszítések, amelyeket a megkereső hatóság tett annak érdekében, hogy a határozatot a saját joghatóságának a területén végrehajtsa.
(4) A megkeresett hatóság általi végrehajtást engedélyező egységes okmánynak kell képeznie a megkeresett hatóság által tett végrehajtási intézkedések kizárólagos alapját, figyelemmel a (2) bekezdésben foglalt követelmények teljesülésére is. Az okiratot a megkeresett hatóság tagállamában nem lehet elismeréshez kötni, kiegészíteni vagy helyettesíteni. A megkeresett hatóságnak meg kell tennie minden szükséges intézkedést a szóban forgó megkeresés végrehajtása érdekében, kivéve, ha a megkeresett hatóságra a (6) bekezdésben foglaltak érvényesek.
(5) A megkereső hatóságnak biztosítania kell, hogy az egységes eszközt a megkeresett hatóság tagállamának hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén küldjék meg a megkeresett hatóság részére, kivéve, ha a megkeresett és a megkereső hatóság eseti alapon kétoldalúan megállapodik arról, hogy megkereső hatóság egy másik nyelven küldi meg az egységes eszközt. Amennyiben a megkeresett hatóság tagállamának nemzeti joga azt előírja, a megkereső hatóságnak le kell fordítania a közlendő okmányt vagy a bírság vagy a kényszerítő bírság végrehajtását engedélyező határozatot a megkeresett hatóság tagállamának hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére, vagy egy olyan más nyelvre, amelyben a megkeresett és a megkereső hatóság eseti alapon kétoldalúan megállapodik. Mindez nem sérti a megkeresett hatóság és a megkereső hatóság azon jogát, hogy eseti alapon kétoldalúan megállapodjanak arról, hogy az ilyen fordítást valamely másik nyelven is el lehet készíteni.
(6) A megkeresett hatóság nem kötelezhető a 25. vagy a 26. cikkben említett megkeresés végrehajtására, ha:
a) a megkeresés nem felel meg e cikk követelményeinek; vagy
b) a megkeresett hatóság észszerű indokokat tud felhozni annak demonstrálására, hogy a megkeresés végrehajtása miként lenne nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, amelyben a végrehajtást kérik.
Ha a megkeresett hatóság el kívánja utasítani a 25. vagy a 26. cikkben említett segítségnyújtás iránti megkeresést vagy további információkat szándékozik kérni, kapcsolatba kell lépnie a megkereső hatósággal.
(7) A tagállamok biztosítják, hogy – amennyiben a megkeresett hatóság azt kéri – a megkereső hatóság viselje teljes egészében a 24. vagy a 25. cikkben említett intézkedésekkel kapcsolatban felmerülő minden további észszerű költséget, a fordítási, a munkát terhelő és az adminisztratív költségeket is beleértve.
(8) A megkeresett hatóság fedezheti a 26. cikkben említettek szerint megtett intézkedésekkel kapcsolatban felmerült összes költséget – a fordítási, a munkát terhelő és az adminisztratív költségeket is beleértve – azokból a bírságokból vagy kényszerítő bírságokból, amelyeket a megkereső hatóság nevében beszedett. Ha a megkeresett hatóság nem tudja beszedni a bírságokat vagy a kényszerítő bírságokat, kérheti a megkereső hatóságot, hogy viselje a felmerült költségeket.
A tagállamok szabadon rendelkezhetnek úgy, hogy a megkeresett hatóság kérheti az ilyen határozatok végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek fedezését attól a vállalkozástól is, amellyel szemben a bírság vagy a kényszerítő bírság végrehajtható.
A megkeresett hatóságnak az esedékes összegeket a saját tagállama hivatalos pénznemében kell megtéríttetnie, az adott tagállam törvényeivel, rendeleteivel, közigazgatási eljárásaival vagy gyakorlatával összhangban.
A megkeresett hatóságnak – amennyiben szükséges, nemzeti jogával és gyakorlatával összhangban – azon az átváltási árfolyamon kell átszámítania a bírságok vagy a kényszerítő bírságok összegét a megkeresett hatóság tagállamának pénznemére, amely a bírság vagy a kényszerítő bírság kiszabásának napján alkalmazandó volt.
28. cikk
A közlésekre és a bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatok végrehajtására vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos viták
(1) A viták a megkereső hatóság szerinti tagállam illetékes szerveinek hatáskörébe tartoznak és azokra az adott tagállam nemzeti joga az irányadó amennyiben azok a következő kérdéseket érintik:
a) a 25. cikknek megfelelően közlés tárgyát képező okmány vagy a 26. cikknek megfelelően bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító végrehajtandó határozatok jogszerűsége; és
b) a végrehajtást a megkeresett hatóság tagállamában engedélyező egységes eszköz jogszerűsége.
(2) A megkeresett hatóság tagállamában hozott végrehajtási intézkedésekkel vagy a megkeresett hatóság által tett közlés érvényességével kapcsolatos viták a megkeresett hatóság szerinti tagállam illetékes szerveinek a hatáskörébe tartoznak, és azokra az adott tagállam joga az irányadó.
VIII. FEJEZET
ELÉVÜLÉSI IDŐK
29. cikk
A bírságok vagy kényszerítő bírságok megállapítására vonatkozó elévülési időkkel kapcsolatos szabályok
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok által a 13. és a 16. cikk alapján megállapított bírságok vagy kényszerítő bírságok kivetésére vonatkozó elévülési időket felfüggesszék vagy megszakítsák más tagállamok nemzeti versenyhatóságai vagy a Bizottság előtt az ugyanazon megállapodás, döntés, összehangolt magatartás vagy az EUMSZ 101. és 102. cikke értelmében tiltottnak minősülő egyéb magatartás megvalósítása útján elkövetett jogsértés tekintetében folytatott jogérvényesítési eljárások időtartamára.
Az elévülési idő felfüggesztésének, illetve az elévülési idő megszakításának az első hivatalos vizsgálati cselekményről a jogérvényesítési eljárás hatálya alá tartozó legalább egy vállalkozás részére küldött közléstől kell kezdődnie, illetve történnie, és a jogsértésben részt vett minden vállalkozásra vagy a vállalkozások minden ilyen társulására vonatkoznia kell.
A felfüggesztésnek vagy megszakításnak azon a napon kell végződnie, amikor az érintett versenyhatóság lezárta a jogérvényesítési eljárását azzal, hogy az ezen irányelv 10., 12. vagy 13. cikkében említett vagy az 1/2003/EK rendelet 7., 9. vagy 10. cikke szerinti határozatot hozott, vagy megállapította, hogy semmi nem indokolja, hogy további intézkedéseket tegyen. A felfüggesztés vagy megszakítás ezen időtartama nem sérti a nemzeti jogban meghatározott abszolút elévülési időket.
(2) A bírságok vagy a kényszerítő bírságok nemzeti illetékes hatóság általi megállapítására vonatkozó elévülési időt mindaddig fel kell függeszteni vagy meg kell szakítani, amíg az adott nemzeti versenyhatóság határozata felülvizsgálati bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi.
(3) A Bizottság biztosítja, hogy a nemzeti versenyhatóságok által az első hivatalos vizsgálati cselekményről küldött, az 1/2003/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti közlés elérhető legyen más nemzeti versenyhatóságok számára az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében.
IX. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
30. cikk
A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok szerepe a nemzeti bíróságok előtt
(1) Azok a tagállamok, amelyek az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásáért felelős nemzeti közigazgatási versenyhatóságot és versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóságot egyaránt kijelölnek, biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóság a kereseteit közvetlenül benyújthassa a versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatósághoz.
(2) Amennyiben nemzeti bíróságok járnak el az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazása céljából az ezen irányelv IV. fejezetében, valamint 13. és 16. cikkében említett hatásköröket gyakorló nemzeti versenyhatóságok által hozott határozatok – az e tekintetben kiszabott bírságok és kényszerítő bírságok érvényesítését is beleértve – ellen indított eljárásokban, a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóság a saját jogán teljeskörűen részt vehessen az eljárásban – adott esetben – ügyészként, terheltként vagy alperesként, és az eljárásban részt vevő ilyen közjogi felekkel azonos jogok illessék meg.
(3) A nemzeti közigazgatási versenyhatóságot fel kell hatalmazni arra, hogy a (2) bekezdésben foglaltakkal megegyező jogok mellett fellebbezéssel élhessen a következőkkel szemben:
a) az ezen irányelv IV. fejezetében, valamint 13. és 16. cikkében említettek szerinti, nemzeti versenyhatóságok által hozott határozatokkal kapcsolatban – az e tekintetben kiszabott bírságok és kényszerítő bírságok érvényesítését is beleértve – a nemzeti bíróságok által az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazására vonatkozóan hozott határozatok; valamint
b) az ezen irányelv 6. és 7. cikkében említett vizsgálathoz szükséges előzetes engedély megadásának valamely nemzeti igazságügyi hatóság általi megtagadása, amennyiben ez az engedély szükséges.
31. cikk
A felek betekintése az iratokba és az információk felhasználására vonatkozó korlátozások
(1) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben a nemzeti versenyhatóságok a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontjában, a 8. cikkben vagy a 9. cikkben említett intézkedések alapján természetes személyeket hívnak fel információk rendelkezésre bocsátására, az ilyen információkat ne lehessen bizonyítékként felhasználni az adott természetes személlyel vagy közeli hozzátartozóival szembeni szankciók kiszabásának céljából.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok, azok tisztviselői, alkalmazottai és az e hatóságok felügyelete alatt dolgozó egyéb személyek ne tegyenek közzé az ezen irányelvben említett hatáskörök alapján megszerzett és a szakmai titoktartási kötelezettség alá eső információkat, kivéve, ha a közzétételt a nemzeti jog lehetővé teszi.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy az engedékenységi nyilatkozatokhoz vagy az egyezségi nyilatkozatokhoz csak az adott eljárásban érintett felek részére és kizárólag a védelemhez való joguk gyakorlása céljából biztosítsanak hozzáférést.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy az a fél, amely számára engedélyezik a nemzeti versenyhatóságoknak a jogérvényesítési eljárással kapcsolatos irataiba való betekintést, az ilyen engedékenységi nyilatkozatokból és egyezségi nyilatkozatokból származó információkat csak abban az esetben használhassa fel, ha az a tagállami bíróságok előtt folyamatban lévő eljárásokban a védelemhez való jogának gyakorlásához szükséges olyan esetekben, amelyek közvetlenül kapcsolódnak ahhoz az ügyhöz, amelyben biztosították a betekintést, és kizárólag akkor, ha az ilyen eljárások a következőket érintik:
a) a nemzeti versenyhatóság által a kartell résztvevőivel szemben egyetemlegesen megállapított bírság összegének a kartell résztvevői közötti elosztása; vagy
b) azon határozat felülvizsgálata, amellyel a nemzeti versenyhatóság az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének vagy a nemzeti versenyjogi rendelkezéseknek a megsértését állapította meg.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóság előtt folyó jogérvényesítési eljárások során valamely fél által szerzett következő típusú információkat az adott fél ne használja fel a nemzeti bíróságok előtt folyó eljárásokban mindaddig, amíg a nemzeti versenyhatóság a 10. vagy a 12. cikkben említett határozat elfogadásával, vagy egyéb módon le nem zárja a jogérvényesítési eljárását a vizsgálat alatt álló minden féllel szemben:
a) olyan információ, amelyet más természetes vagy jogi személyek kifejezetten a nemzeti versenyhatóság jogérvényesítési eljárásához készítettek;
b) a nemzeti versenyhatóság által a saját jogérvényesítési eljárása során összeállított és a feleknek megküldött információk; valamint
c) visszavont egyezségi nyilatkozatok.
(6) A tagállamok biztosítják, hogy az engedékenységi nyilatkozatoknak a nemzeti versenyhatóságok közötti cseréjére az 1/2003/EK rendelet 12. cikke alapján kizárólag akkor kerüljön sor, ha:
a) ahhoz a kérelmező hozzájárul; vagy
b) az engedékenység iránti kérelmet továbbító nemzeti versenyhatóság mellett az engedékenység iránti kérelmet átvevő nemzeti versenyhatóság is kapott ugyanazon kérelmezőtől egy ugyanazon jogsértéssel kapcsolatos engedékenység iránti kérelmet, feltéve, hogy az engedékenység iránti kérelem továbbításának időpontjában a kérelmezőnek nem áll módjában az általa az engedékenység iránti kérelmet átvevő nemzeti versenyhatósághoz benyújtott információk visszavonása.
(7) Az engedékenységi nyilatkozat benyújtás szerinti formája nem érinti az e cikk (3)–(6) bekezdésének alkalmazását.
32. cikk
A bizonyítékok elfogadhatósága a nemzeti versenyhatóságok részéről
A tagállamok biztosítják, hogy a dokumentumok, szóbeli nyilatkozatok, elektronikus üzenetek, kép- vagy hangfelvételek és bármely egyéb, információt tartalmazó tárgy a nemzeti versenyhatóság részéről elfogadható bizonyítéknak minősüljön, függetlenül annak formájától és az információt tároló adathordozó típusától.
33. cikk
Az Európai Versenyhatóságok Hálózatának működése
(1) Az Európai Versenyhatóságok Információs Hálózata központi információs rendszerének (Európai Versenyhatóságok Információs Rendszere) karbantartásával és fejlesztésével, valamint az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli együttműködéssel kapcsolatban a Bizottságnál felmerülő költségeket a rendelkezésre álló előirányzatok erejéig az Unió általános költségvetéséből kell fedezni.
(2) Az Európai Versenyhatóságok Hálózatának képesnek kell lennie bevált gyakorlatokat és ajánlásokat kidolgoznia és – adott esetben – közzétennie olyan kérdésekre vonatkozóan, mint a függetlenség, az erőforrások, a hatáskörök, a bírságok és a kölcsönös segítségnyújtás.
X. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
34. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2021. február 4-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
35. cikk
Felülvizsgálat
A Bizottság 2024. december 12-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv átültetéséről és végrehajtásáról. A Bizottság adott esetben felülvizsgálhatja ezt az irányelvet és szükség esetén jogalkotási javaslatot terjeszthet elő.
36. cikk
Hatálybelépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
37. cikk
Címzettek
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.