(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2024. március 27-én az alaprendelet 10. cikke alapján szubvencióellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország vagy Kína) származó mobil személyemelők behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2024. február 13-án a „Szövetség az egyenlő versenyfeltételeknek a mobil személyemelők uniós ágazatában történő helyreállításáért” (Coalition to Restore a Level Playing Field in the EU Mobile Access Equipment Sector, CMAE, a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos a mobil személyemelőkkel foglalkozó, az alaprendelet 10. cikkének (6) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a támogatással és az abból eredő kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A szubvencióellenes vizsgálat megindítása előtt a Bizottság értesítette a kínai kormányt (3) arról, hogy megfelelő módon dokumentált panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel a kínai kormányt. 2024. március 25-én egyeztetésre került sor. Mindazonáltal nem találtak kölcsönösen elfogadható megoldást.

(4)

2024. november 13-án a Bizottság külön dömpingellenes vizsgálatot indított ugyanezen, Kínából származó termék behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: külön dömpingellenes vizsgálat). A Bizottság 2025. január 9-én végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről rendelkezett a Kínából származó érintett termék behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: végleges dömpingellenes rendelet) (4). A vámtételek 20,6 %-tól 54,9 %-ig terjedtek. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének e rendelet szerinti elemzése értelemszerűen megegyezik a külön dömpingellenes vizsgálat ténymegállapításaival, mivel az uniós gazdasági ágazat, a mintában szereplő uniós gyártók, a figyelembe vett időszak és a vizsgálati időszak meghatározása mindkét vizsgálat esetében azonos.

(5)

A Bizottság a 2024. október 24-i (EU) 2024/2725 bizottsági végrehajtási rendelettel (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (5) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan, annak érdekében, hogy amennyiben a vizsgálat ténymegállapításai alapján kiegyenlítő vámok kerülnek kivetésre, ezek a vámok a szükséges feltételek teljesülése esetén, az irányadó rendelkezésekkel összhangban visszaható hatállyal is kivethetőek legyenek a nyilvántartásba vett behozatalokra.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, valamint az ismert importőröket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(7)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(8)

A Bizottsághoz nem érkezett észrevétel, sem pedig meghallgatás iránti kérelem az eljárás megindításával kapcsolatban.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(10)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a hasonló terméknek a vizsgálati időszak alatti azon legnagyobb reprezentatív uniós értékesítési és termelési volumene alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni.

(11)

A minta három uniós gyártóból állt, amelyek a hasonló termék becsült uniós össztermelésének 55 %-át és az összes uniós gyártó uniós piaci értékesítésének 52 %-át tették ki. A vizsgálati időszak három legnagyobb – két különböző tagállamban található – uniós gyártójának és eladójának kiválasztásával a Bizottság az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésével összhangban a termelés és értékesítés azon legnagyobb reprezentatív mennyiségét fedte le, amelyet a rendelkezésre álló időn belül észszerűen meg tudott vizsgálni. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Észrevétel nem érkezett. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gyártók mintája az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatív.

(12)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítés 1. mellékletében meghatározott információknak az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételétől számított hét napon belüli benyújtására. Egyetlen importőr sem nyújtotta be az információkat, és nem működött együtt a vizsgálatban.

(13)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, hogy szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(14)

Az érintett országban működő exportáló gyártók közül tizenhat nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban négy olyan vállalat(csoport)ból álló mintát választott ki, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni. A minta kiválasztása a vizsgálati időszak alatti azon legnagyobb reprezentatív gyártási, értékesítési vagy Unióba irányuló kiviteli volumenen alapult, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg lehetett vizsgálni. A Bizottság a mintavételi kérdőívekre adott válaszok alapján azt is megvizsgálta, hogy jogosultak lehetnek-e az exportáló gyártói csoportok a bizonyítékok elegendő voltáról szóló feljegyzésben (6) szereplő támogatási programokra, ezáltal pedig az exportértékesítésen túlmenően áttekintette a gyártást és a hazai értékesítést is.

(15)

A Bizottság az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Ezzel kapcsolatban a panaszostól észrevételek érkeztek a Bizottsághoz.

(16)

A panaszos azt állította, hogy: i. a mintának nem szabadna egyesült államokbeli tulajdonban álló vállalatot tartalmaznia, mivel azok valószínűleg nem voltak jogosultak a legtöbb támogatási program igénybevételére, és állítólag nagyon korlátozottan fértek hozzá a kínai belföldi piachoz, ii. a mintában felülreprezentáltak a magántulajdonban lévő kínai vállalatok és alulreprezentáltak az állami tulajdonú kínai vállalatok, amelyek állítólag integráltabbak, jobban jelen vannak a belföldi piacon, és inkább jogosultak finanszírozásra és támogatásokra.

(17)

A Bizottság az észrevételek alapos elemzését követően úgy ítélte meg, hogy a minta megfelelően reprezentálta a mobil személyemelők Kínában működő exportáló gyártóit, és hogy a minta összhangban van az uniós és a WTO-jogszabályokkal. A Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 27. cikke az ott felsorolt vonatkozó kritériumok alapján széles mérlegelési jogkört biztosít a minta kiválasztását illetően. Így különösen az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdése világosan rögzíti, hogy „a felek […] végső kiválasztása a Bizottság hatásköre”.

(18)

A panaszos által felvetett konkrét érvek tekintetében a Bizottság megjegyezte, hogy a minta kiválasztása a vizsgálati időszak alatti azon legnagyobb reprezentatív gyártási, értékesítési vagy Unióba irányuló kiviteli volumenen alapult, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg lehetett vizsgálni. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy mások mellett felvesz a mintába egy egyesült államokbeli tulajdonú vállalatot, amely a legnagyobb exportáló gyártó, továbbá felveszi a gyártás és a kínai belföldi értékesítés tekintetében legnagyobb kínai gyártót, bár ez a vállalat az Unióba irányuló kivitelt illetően nem tartozott a legnagyobb exportőrök közé.

(19)

A (16) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a támogatási rendszerekre való jogosultság egyike volt a Bizottság által a minta kiválasztásakor figyelembe vett elemeknek. A Bizottság azonban ezt a kritériumot nem tette meghatározóvá annak biztosításához, hogy a kiválasztott minta ne legyen torzult.

(20)

Ugyanezen okból a Bizottság a mintavétel során nem alkalmazta kritériumként a vállalat szervezeti státuszát. Valamennyi vállalattípus képviseltette magát: a külföldi tulajdonú, a kínai magántulajdonú és a kínai állami tulajdonú vállalatok egyaránt. Továbbá a mintavételi válaszok alapján a Bizottság nem találta indokoltnak azt az állítást, hogy az állami tulajdonú kínai vállalatok általában integráltabbak, jobban jelen vannak a belföldi piacon, és inkább jogosultak finanszírozásra és támogatásokra, mint a magánvállalatok.

(21)

Mindezen megfontolásokra tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy megerősíti az ideiglenes mintáját, amely a vizsgálati időszakban (az egységek számát tekintve) a termelés 54 %-át, a belföldi értékesítés 47 %-át és a Kínából az Unióba irányuló kivitel becsült teljes volumenének 59 %-át tette ki. A Bizottság a mintát az alaprendelet 27. cikke alapján reprezentatívnak ítélte.

(22)

A Bizottság kérdőíveket küldött a kínai kormánynak, a mintában szereplő négy exportáló gyártói csoportnak, a mintában szereplő három uniós gyártónak, a panaszosnak, az ismert importőröknek és felhasználóknak. A vállalatoknak szóló kérdőíveket az eljárás megindításának napján az interneten is hozzáférhetővé tette.

(23)

A Bizottság a kínai kormánytól, a mintában szereplő négy exportáló gyártói csoporttól, egy egyedi vizsgálatot kérő exportáló gyártói csoporttól, a mintában szereplő három uniós gyártótól és a panaszostól kapott kitöltött kérdőívet.

(24)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a támogatás, az abból eredő kár és az uniós érdek meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő felek telephelyén került sor:

(25)

A Terex (Changzhou) Machinery Co., Ltd. kínai exportáló gyártó az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálat iránti kérelmet nyújtott be. Ezt követően kitöltött kérdőívet is benyújtott, a Kínában működő kapcsolt vállalkozásaival együtt.

(26)

Figyelembe véve a Terex csoporton belüli kapcsolt vállalkozások számát, amelyeket szintén ellenőrizni kellene, valamint a mintában már szereplő vállalatok számát, a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az egyedi vizsgálat iránti kérelem elfogadása túlzott terhet jelentene az eljárás időben történő lezárása szempontjából. Emiatt a Bizottság elutasította a kérelmet.

(27)

A Terex csoport a végső nyilvánosságra hozatalt követően kért meghallgatás során megtámadta a Bizottság e tekintetben hozott határozatát. A Terex csoport azonban nem terjesztett elő egyetlen olyan elemet sem, amely indokolná az egyedi vizsgálat iránti kérelmének vizsgálatát anélkül, hogy az veszélyeztetné a vizsgálat időben történő lezárását. Ezenkívül a meghallgatást követő sem prezentációt, sem írásbeli beadványt nem nyújtottak be. A Bizottság tehát fenntartotta azt a következtetést, hogy a Terex csoport azon vállalatainak száma, amelyek potenciálisan érintettek az egyedi vizsgálati eljárásban, indokolatlanul megnehezíti a kérelem elemzését a vizsgálat időben történő lezárása szempontjából.

(28)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2022. október 1. és 2023. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2020. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(29)

Az ideiglenes intézkedések bevezetésének határideje az alaprendelet 12. cikkének (1) bekezdése alapján 2024. december 26. volt. 2024. december 2-án a Bizottság az alaprendelet 29. cikke a) pontjának megfelelően tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy nem szándékozik ideiglenes intézkedéseket bevezetni.

(30)

A Bizottság folytatta a végleges ténymegállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ felkutatását és ellenőrzését.

(31)

A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek észrevételeit.

(32)

A Bizottság 2025. március 4-én tájékoztatta az összes érdekelt felet azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges kiegyenlítő vámot kívánt kivetni a Kínából származó mobil személyemelők behozatalára (a továbbiakban: végső nyilvánosságra hozatal). A Bizottság a felek számára meghatározott időszakot biztosított a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(33)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban a Zoomlion csoporttól kapott észrevételeket követően a Bizottság kiigazította az e csoportra vonatkozó támogatási mérték kiszámítását. Az aktualizált számításokat a Bizottság közölte a Zoomlion csoporttal (a továbbiakban: az érdekelt felek újabb tájékoztatása), amely időt kapott észrevételei megtételére.

(34)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően észrevételek érkeztek a kínai kormánytól, a gépek és elektronikai termékek behozatalával és kivitelével foglalkozó kínai kereskedelmi kamarától (a továbbiakban: CCCME), a Zoomlion Grouptól és a CMAE-től. A Bizottság meghallgatást tartott a CCCME-vel, a CMAE-vel és a Terex (Changzou) Machinery Co., Ltd.-vel. Egyetlen érdekelt fél sem kért meghallgatást a meghallgató tisztviselőnél.

(35)

A végső nyilvánosságra hozatalt követő észrevételeiben a CCCME eljárási kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem tájékoztatta az érdekelt feleket a külső referenciaértékek számításairól. A CCCME azzal is érvelt, hogy a 2024. december 2-án benyújtott előzetes észrevételeivel a végső nyilvánosságra hozatal során nem foglalkoztak.

(36)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat. A Bizottság a külső referenciaértékeket és a támogatási összegekre vonatkozó részletes számításokat közölte a mintában szereplő kínai exportáló gyártókkal, amelyek a CCCME-nek is tagjai. Az egyértelműség érdekében 2025. március 17-én ezeket a referenciaértékeket is felvették a nyilvános aktába.

(37)

A CCCME által december 2-án benyújtott észrevételeket az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidő után nyújtották be. A CCCME-t arról tájékoztatták, hogy a végső nyilvánosságra hozatalt követően is benyújthatja észrevételeit, amit meg is tett. Ezekkel az észrevételekkel ez a rendelet foglalkozik.

(38)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME a Bizottság által a külön dömpingellenes vizsgálatban megállapított végleges ténymegállapításokkal kapcsolatban tett észrevételeihez hasonló észrevételeket tett a termékkörre, a kárfelmérésre, az ok-okozati összefüggésre és az uniós érdekre vonatkozóan.

(39)

Amint azt a fenti 1.1. szakaszban jeleztük, az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének e rendelet szerinti elemzése értelemszerűen megegyezik a külön dömpingellenes vizsgálat ténymegállapításaival, mivel az uniós gazdasági ágazat, a mintában szereplő uniós gyártók, a figyelembe vett időszak és a vizsgálati időszak meghatározása mindkét vizsgálatban azonos. A termékkör, az ok-okozati összefüggés és az uniós érdek elemzése sem változott. Ezért a CCCME ezen észrevételei tekintetében a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó mobil személyemelők behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2024. július 11-i (EU) 2024/1915 bizottsági végrehajtási rendelet (7) 2.4. és 5.2.3. szakaszára, valamint a végleges dömpingellenes rendelet 2.4., 4.1., 4.5. és 5. szakaszára hivatkozott, amelyekben részletesen foglalkozott ezekkel az észrevételekkel.

(40)

A vizsgált termék: a jelenleg az ex 8427 10 10 , ex 8427 20 19 , ex 8428 90 90 , ex 8431 20 00 és ex 8431 39 00  KN-kódok (TARIC-kódok: 8427 10 10 10, 8427 20 19 10, 8428 90 90 20, 8431 20 00 60 és 8431 39 00 10) alá tartozó, személyek emelésére tervezett, önjáró, legalább 6 méter maximális munkamagasságú mobil személyemelők, valamint azok előre összeszerelt vagy összeszerelésre kész szelvényei, kivéve a külön vám elé állított egyedi alkatrészeket és a harmonizált rendszer 86. és 87. árucsoportjába tartozó járműre szerelt személyemelőket (a továbbiakban: vizsgált termék).

(41)

A termékkör különböző alkalmazások széles körében személyek felemelésére használt gépeket foglal magában, és magában foglalja a csuklós darus emelőket, a teleszkópos darus emelőket, az ollós emelőket és a függőleges darukarokat.

(42)

Az előre összeszerelt vagy összeszerelésre kész szelvények különösen négy kategóriába tartoznak: 1. alváz, 2. torony vagy forgóasztal, 3. platform vagy kosár, 4. a mobil személyemelő emelőszerkezete. Az emelőszerkezet magában foglalja a teleszkópos darus emelőhöz, a csuklós darus emelőhöz, illetve a függőleges darukarhoz használt (teleszkópos és/vagy csuklós, darukarral rendelkező vagy anélküli) emelőket, valamint az ollós emelőhöz használt ollós emelőkarokat. A külön vám elé állított egyedi alkatrészek nem tartoznak a termékkörbe.

(43)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó mobil személyemelő berendezés (a továbbiakban: érintett termék).

(44)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

Következésképp a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló termékek.

(45)

Mielőtt a Bizottság a támogatások vagy támogatási programok vizsgálatával megkezdte volna a vélelmezett támogatás elemzését, feltérképezte azokat a kormányzati terveket, projekteket és egyéb dokumentumokat, amelyek a vizsgált támogatási programok elemzése szempontjából lényegesek.

(46)

Előzetes megjegyzésként a Bizottság rámutatott arra, hogy Kína általános gazdasági helyzetét az állam különösen erős szerepe jellemzi, az állami hatóságokat pedig a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP), az ország hatalmon lévő politikai szervezete irányítja. Ennek eredményeként a kínai vállalkozások olyan sajátos környezetben működnek, amely – ellentétben a nyugati gazdaságokkal, ahol a piaci erők a domináns szervezési elvet képviselik – számos olyan mechanizmussal rendelkeznek, amelyek bármely szempontból jelentős mértékű ellenőrzést biztosítanak a kínai kormány számára az országban folytatott gazdasági tevékenység felett. A szigorú ellenőrzés megakadályozza a gazdasági szereplőket abban, hogy a nyereség maximalizálására törekvő észszerű piaci szereplőként járjanak el – valójában arra kényszeríti őket, hogy a kormány egyik ágaként járjanak el szakpolitikáinak és terveinek végrehajtásában.

(47)

A kínai kormány szakpolitikai döntéseinek a gazdasági szereplők mindennapi üzleti magatartásába való átültetése szempontjából az alábbi jellemzők a legjelentősebbek: i. a szocialista piacgazdaság doktrínája, ii. a KKP vezetése, iii. az ipartervezési rendszer, iv. a pénzügyi rendszer.

(48)

A kínai alkotmányban (8) megtestesülő szocialista piacgazdasági doktrína a gazdaság szerves és mindenre kiterjedő ellenőrzését biztosítja az állam számára, ami túlmutat azokon a hagyományos normákon, amelyek szerint szabályozási keretet határoznak meg a piaci szereplők szabad működéséhez. Az alkotmány 6. cikke értelmében: „A Kínai Népköztársaság szocialista gazdasági rendszerének alapja a termelőeszközök szocialista állami tulajdona […]. A szocializmus elsődleges szakaszában az állam fenntartja azt az alapvető gazdasági rendszert, amelyben az állami tulajdon meghatározó, és a különböző tulajdoni formák egymás mellett fejlődnek, és azt az elosztási rendszert tartja fenn, amelyben a munkavégzés szerinti elosztás domináns, és változatos elosztási módok léteznek egymás mellett.” Továbbá az alkotmány 15. cikke szerint: „Az állam szocialista piacgazdaságot folytat. Az állam megerősíti a gazdasági jogszabályokat, javítja a makroszabályozást és az ellenőrzést. Az állam a törvény szerint tiltja, hogy bármely szervezet vagy személy megzavarja a társadalmi-gazdasági rendet.” Továbbá az alkotmány 11. cikke olyan intervencionista szerepet ruház az államra, amely túlmutat a nem állami szektorok jogainak és érdekeinek védelmén, mivel a rendelkezés szerint az állam „ösztönzi, támogatja és irányítja a gazdaság nem állami szektorainak fejlődését, és a törvénynek megfelelően felügyeletet és ellenőrzést gyakorol a gazdaság nem állami szektorai felett”.

(49)

Ezek az alkotmányos alapelemek tükröződnek valamennyi vonatkozó jogszabályban (9), amelyek a kínai gazdaság alapját képező vezérelvként hangsúlyozzák a szocialista piacgazdaságot. Ezen túlmenően az állam a KKP vezetése alatt széles körben alkalmaz különféle – ösztönző és korlátozó – eszközöket annak érdekében, hogy a gazdaságot a szocialista modernizáció, azaz a kínai kormány által meghatározott (többek között iparpolitikai) célkitűzések elérése felé terelje.

(50)

A KKP vezetése – bár formálisan rögzített az ország alkotmányában (10), valamint a vonatkozó másodlagos jogszabályokban és magának a pártnak az alapszabályában (11) – a gyakorlatban különböző formákat ölt; különösen, mivel Kínában nem létezik a hatalmi ágak szétválasztása, és a párt teljes körű ellenőrzést gyakorol az államapparátus törvényhozó (12), végrehajtó (13) és igazságszolgáltatási (14) ága felett; ezenkívül a Párt felügyeli a gazdaság kulcsfontosságú területeit, beleértve a stratégiainak tekintett pénzügyi ágazatot és ipari ágazatokat, különösen a tulajdonlás és/vagy a kulcsfontosságú személyzet kinevezése és rotációja révén; emellett minden vállalatnál – az állami és a magántulajdonú vállalkozásokban egyaránt – kötelező pártalapszervezetet létrehozni több mint három párttag részvételével (15), és a vállalatokon belüli pártstruktúrák gyakran követelik a vállalatok operatív döntéshozatalában való részvétel jogát. Ezek a kontrollmechanizmusok szoros irányítást biztosítanak a KKP számára az ország gazdasága felett, és lehetővé teszik a Párt számára, hogy stratégiai megfontolásaival és prioritásaival összhangban alakítsa ki és hajtsa végre gazdaságpolitikáját.

(51)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel és célokat tűz ki a központi és a helyi kormányzati szervek számára. A tervek a kormányzat valamennyi szintjén jelen vannak, és minden gazdasági ágazatot lefednek. A tervek kötelezően betartandó célokat rögzítenek, miközben a közigazgatás egyes szintjein működő hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az alattuk lévő szinten elhelyezkedő kormányzati szervek hogyan hajtják végre őket. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy egyébként politikailag fontosnak tartott ágazatokba irányulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (16).

(52)

A kínai hatóságok számára alapvető fontosságú a pénzügyi ágazat eszközként való felhasználása ahhoz, hogy a kínai kormány szakpolitikai prioritásaival összhangban forrásokat különítsenek el. Kína pénzügyi rendszerét továbbra is a bankszektor uralja, a bankszektort pedig az állam irányítja (lásd még a 3.6.1. szakaszt), tulajdonláson (lásd a (134)–(136) preambulumbekezdést), valamint személyes kötődéseken keresztül. Ennek megfelelően a kínai kormány többségi/ellenőrző részvényesi minőségében hatáskörrel rendelkezik arra, hogy személyeket nevezzen ki az állami tulajdonú fejlesztési bankok (lásd a (144) preambulumbekezdést), valamint a részben vagy teljes egészében az állam vagy állami tulajdonú jogi személyek tulajdonában lévő bankok irányításán belüli legfontosabb pozíciókba.

(53)

Ezenkívül a főbb kínai bankok alapszabálya rendszerint külön fejezetet tartalmaz a pártbizottság létrehozásáról (17). Például az Industrial and Commercial Bank of China (a továbbiakban: ICBC) alapszabálya szerint „a Bank igazgatótanácsának elnöke és a pártbizottság titkára ugyanaz a személy” (18). Az 53. cikk felsorolja a pártbizottság feladatait, beleértve a Párt és az állam által hozott határozatok bankon belüli gyakorlati végrehajtásának nyomon követését. A pártbizottság az igazgatótanáccsal együtt szerepet kap a személyzet kiválasztásában és értékelésében is. Végezetül a pártbizottságnak részt kell vennie a „főbb működési és irányítási kérdések, valamint a munkavállalók érdekeit érintő főbb kérdések” megvitatásában, amelynek során „észrevételeket és javaslatokat” tesz (19). Ezenkívül az igazgatótanácsra vonatkozó rendelkezések szerint a lényeges kérdésekről való döntés előtt konzultálni kell a pártbizottsággal (20). Az Agricultural Bank of China (a továbbiakban: ABC) alapszabálya azonos megfogalmazásban rendelkezik a pártbizottság létrehozásáról (58. cikk) és a pártbizottságnak a főbb kérdések megvitatásába való bevonásáról (161. cikk) (21).

(54)

Amellett, hogy a kínai kormány a tulajdonlás és a szervezeti felépítés révén képes ellenőrizni a bankszektort, a kínai kormány a vonatkozó kínai jogszabályokra tekintettel is ellenőrzést gyakorol az ágazat felett (a vonatkozó szabályozási dokumentumok elemzését lásd a 3.6.1.4. szakaszban), amely jogszabályok előírják a bankok számára, hogy pénzügyi döntéseik meghozatalakor igazodjanak az ország iparpolitikai célkitűzéseihez.

(55)

Összefoglalva: az előzőekben ismertetett elemek azt mutatják, hogy a kínai jogi és politikai rendszer struktúrája a gazdaság és a kereskedelem valamennyi szempontját illetően a kormány általi szigorú ellenőrzésen alapul, mivel ezeket a kínai kormány központilag irányítja és ellenőrzi. A gazdasági szereplők nem a kizárólag a gazdasági logika és a nyereségmaximalizálás által vezérelt üzleti döntések meghozatalára törekvő szabadpiaci szereplőkként képezik e rendszer szerves részét, hanem a kínai kormány által központi szinten meghatározott átfogó politikák és azok konkrét célkitűzései végrehajtásának egyik meghatározó szereplőjeként.

(56)

Mindezek alapján a Bizottság több, legalább 2010 óta egymást követően bevezetett és az alábbiakban felsorolt iparpolitikai dokumentumot elemzett annak megállapítása érdekében, hogy az értékelés tárgyát képező támogatások vagy támogatási programok a kínai kormány által kialakított, a mobil személyemelők ágazatának ösztönzésére irányuló központi tervezés végrehajtásának részét képezik-e.

(57)

A mobil személyemelők az építőipari gépgyártás ágazatának szerves részét képezik, az elsősorban építési és infrastrukturális munkákhoz használt más típusú berendezésekkel, például földmunkagépekkel, darukkal stb. együtt. Kínában az építőipari gépgyártás ágazatát a Kínai Építőipari Gépgyártási Szövetség (CCMA) koordinálja, a mobil személyemelőkkel kapcsolatos tevékenységek pedig a CCMA dekorációhoz és magasban történő munkavégzéshez használt gépekkel foglalkozó részlege keretében zajlanak. Az építőipari gépgyártás ágazatát építőipari gépiparnak is nevezik (22).

(58)

Ezenkívül az építőipari gépiparra vonatkozó tizennegyedik ötéves terv (23) az építőipari gépipar alatt hivatkozik a mobil személyemelőkre. Ugyanez igaz a tartományi és önkormányzati szintű tervekre is (lásd alább a (74)–(77) preambulumbekezdést). Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mobil személyemelők az építőipar, illetve az építőipari gépipar ágazatának részét képezik.

(59)

A Kínai Népköztársaság Államtanácsának 40. sz. határozata egy 2005-ben kiadott jogi dokumentum, amelynek célja az iparszerkezet kiigazításának előmozdítása Kínában a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésének és az elavult termelési kapacitás megszüntetésének ösztönzése révén. Az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógus (a továbbiakban: katalógus) (24), amely a 40. sz. határozat egyik végrehajtási intézkedése, lefekteti az alapokat a beruházási irányok meghatározásához, kijelölve azokat az ipari ágazatokat, amelyek számára privilegizált hozzáférést kell biztosítani a hitelekhez. Emellett útmutatóul szolgál a kínai kormány számára a beruházási projektek lebonyolításához, továbbá a költségvetési, adózási, hitel- és földpolitikák, valamint behozatali és kiviteli szakpolitikák kidolgozásához és végrehajtásához. A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC) 2013 februárjában közzétette, majd 2019-ben módosította az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógust. A panaszos és a Bizottság a katalógusban hivatkozást talált a „nagy építőipari gépek” ágazatára, amelyhez a mobil személyemelők tartoznak.

(60)

2015-ben a kínai kormány közzétette a Made in China 2025 néven ismert, hosszú távú átfogó iparstratégiáját (25). Ez a stratégia mérföldköveket határozott meg az ország kiválasztott feldolgozóipari ágazatainak 2020-ig és 2025-ig történő korszerűsítéséhez, és megismételte, hogy a kínai kormány e tekintetben jobb pénzügyi támogatási politikákat szándékozik alkalmazni, beleértve azt, hogy állami tulajdonú bankokon keresztüli finanszírozást irányít a feldolgozóipar külföldi terjeszkedéséhez, valamint kiterjeszti a fiskális és egyéb adózási támogatást. Alapvető fontosságú, hogy a Made in China iránymutatásai értelmében „finanszírozást különítenek el olyan projektekre, amelyek nem tudnak piaci finanszírozáshoz jutni, és amelyek központi támogatásra szorulnak”. Így jelentős kormányzati támogatás áll rendelkezésre ahhoz, hogy az erőforrásokat a szakpolitikai célok végrehajtásának megfelelően irányozva előmozdítsák a gazdaság meghatározott ágazatainak fejlődését (26).

(61)

A „Made in China 2025” szintén kifejezetten megnevezi az építőipari gépgyártás ágazatát. Kimondja, hogy a kínai kormány a tervei szerint „felgyorsítja a termékminőség javítását. Cselekvési tervet hajt végre az ipari termékek minőségének javítására irányulóan, olyan kulcsfontosságú iparágakat célozva meg, mint […] az építőipari gépek” (27). Tervezi továbbá, hogy „előmozdítja a termékekkel, például az intelligens építőipari gépekkel kapcsolatos kutatás-fejlesztést és iparosítást” (28), és ösztönzi „az olyan iparágak értékláncának magas színvonalú fejlesztését, mint az […] építőipari gépek […]” (29).

(62)

E tekintetben a „Made in China 2025” program révén a kínai kormány támogatja az építőipari gépipar gyors fejlesztését, egyidejűleg pedig előmozdítja a kutatás-fejlesztést (K+F) és az ágazat iparosítását is.

(63)

Tekintettel a kínai tervrendszer jellegére, a magasabb szintű terveket – például a tizenkettedik, tizenharmadik vagy tizennegyedik nemzeti ötéves tervet – valamennyi érintett hatóságnak nyomon kell követnie és végre kell hajtania. A nemzeti tervek e tekintetben kifejezett kötelezettségeket határoznak meg, például a tizennegyedik ötéves terv (30) LXV. cikke szerint a kínai kormány „meg fogja erősíteni a terv végrehajtásának megszervezését, koordinálását és felügyeletét, valamint meghatározza és fejleszti a tervezést és a végrehajtást, a monitoringot és az értékelést, a szakpolitikai megfelelést, valamint az értékelési és felügyeleti mechanizmusokat”. Ennek megfelelően az alacsonyabb szintű hatóságoknak „kedvező szakpolitikai környezetet, intézményi környezetet és jogi környezetet kell teremteniük. Az éves terveknek végre kell hajtaniuk az e tervben javasolt fejlesztési célokat és kulcsfontosságú feladatokat” (31).

(64)

Döntő fontosságú, hogy a kínai kormány egyértelműen elkötelezi magát amellett, hogy pénzügyi támogatást, valamint egyéb termelési tényezők – például földterületek – formájában biztosított támogatást nyújt a tervben meghatározott projekteknek és ágazatoknak: „tiszteletben tartjuk azt az elvet, hogy a terv határozza meg az irányt, garanciaként biztosított költségvetési kiadásokkal, támogatásképpen nyújtott finanszírozással és az egyéb szakpolitikákkal való koordinációval. […] Továbbra is törekedni fogunk arra, hogy az állami költségvetési kiadásokat a közpolitika szolgálatába állítsuk, növeljük a főbb nemzeti stratégiai feladatokhoz nyújtott pénzügyi támogatást, megerősítsük a középtávú pénzügyi tervek és az éves költségvetések, a kormányzati beruházási tervek koordinációját és e terv végrehajtását, valamint előnyben részesítsük a központi költségvetési alapokat a tervben meghatározott főbb feladatok és nagy mérnöki projektek számára. Ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a projektek kövessék a tervet, a források és a termelési tényezők pedig kövessék a projekteket; e terv alapján összeállítjuk a nagy mérnöki projektek jegyzékét, egyszerűsítjük a jegyzékben szereplő projektek jóváhagyási eljárásait, és biztosítjuk a helyszínkiválasztás, a földterület-juttatás és a tőkeigények előtérbe helyezését. Az egyes nagy mérnöki projektek földigényét az állam egységes módon garantálja” (32).

(65)

Ami a mobil személyemelőket és azt az ágazatot illeti, amelyhez azok tartoznak, a terv „A modern ipari rendszer fejlesztésének felgyorsítása, valamint a reálgazdaság alapjainak megszilárdítása és megerősítése” című III. részében, az „Az erőteljes feldolgozóiparra irányuló stratégia mélyreható végrehajtása” című VIII. fejezetben „A feldolgozóipar optimalizálásának és korszerűsítésének előmozdítása” című 3. szakasz hivatkozik az építőipari gépgyártásra, illetve gépiparra.

(66)

Kína külön ötéves tervet is közzétett az építőipari gépekre vonatkozóan. Maga a CCMA jelezte, hogy „ 2021. július 8-án az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium berendezésgyártó ágazatért felelős osztályának megbízásából a Kínai Építőipari Gépgyártási Szövetség hivatalosan közzétette az építőipari gépipar fejlesztésére vonatkozó tizennegyedik ötéves tervet” (33). Ez a terv az építőipari gépgyártás ágazatát „a nemzetgazdaság építésének fontos pillérét képező iparágak” egyikeként sorolja be. Az iparág „mindenképpen végre fogja hajtani a Párt Központi Bizottságának a tizenharmadik ötéves terv időszakában hozott határozatait és intézkedéseit”, és „erőteljesen elő fogja mozdítani és végre fogja hajtani a kínálati oldal strukturális reformjait”. Ez az ötéves terv megerősíti az építőipari gépgyártás ágazatának célkitűzéseit a kínai gazdaság egészének keretében. A kínai állam általi, felülről történő irányítás egyértelmű, amikor a terv például megemlíti, hogy „(…) a nemzetközivé válás foka, a technológiai és innovációs képességek, a méret és a teljes volumen, a minőség, az értéklánc átfogó képességei és számos más szempont tekintetében jelentős a javulás, ami nagymértékű hozzájárulást jelent a nemzetgazdaság építéséhez”. A terv nem hagy teret a szabadpiaci fejlődésnek, hanem egyértelmű környezetvédelmi és műszaki célokat tűz ki az ipar számára: „[a]z iparág szerkezetének kiigazítása terén nagy előrelépés történt. Jelentős eredményeket sikerült elérni az innováció és a fejlesztés terén, az intelligens építőipari gépek gyors kifejlesztése, a főbb műszaki berendezések (…), a minőség, a teljesítmény, a megbízhatóság és a tartósság további javítása, az ipari internet széles körű alkalmazása tekintetében, kiemelkedőek az eredmények a zöld fejlődés terén, jelentősek a szabványosítási előrelépések, és az iparágon belül csoportszabványokat kellene kidolgozni.”

(67)

A terv különös figyelmet fordít az innovációra. Az építőipari gépiparra vonatkozó tizennegyedik ötéves terv kiemeli, hogy a tizenharmadik ötéves terv (2016–2020) során az építőipari gépgyártás ágazata mélyrehatóan végrehajtotta az innovációvezérelt fejlesztési stratégiát. Az építőipari gépgyártás ágazata „folyamatosan újabb áttöréseket ér el a csúcskategóriás és intelligens termékek alaptechnológiáival kapcsolatos K+F és alkalmazásbevezetés terén. Teljes mértékben megfelel a jelentős nemzeti gazdaságépítő projektek igényeinek, és számos tudományos kutatási eredmény született belőle. Ennek következtében az ágazat az ipar folyamatos növekedésének fontos hajtóereje lett”  (34) .

(68)

Végezetül a terv a felső kategóriás termékek felé tolódott el, ami visszatérő téma a mobil személyemelők támogatásának terén. Az „Új csúcstechnológiás építőipari gépekkel kapcsolatos innovációra irányuló kísérleti projekt” cím alatt az ötéves terv kiemeli, hogy a kínai kormány „ösztönzi a vállalkozásokat arra, hogy a csúcstechnológiás termékekre összpontosítsanak”. Emellett az alapvető technológiákat és a kulcsfontosságú közös technológiákat célozza meg a csúcstechnológiás építőipari gépek intelligens területén (35). Konkrétabban a terv „Az építőipari gépipari termékek és kulcsfontosságú alkatrészek fejlesztésének támogatására és ösztönzésére való összpontosítás” című 3. pontban utal a „magasban történő munkavégzéshez használt járművekre” és az „emelő munkaállványokra”  (36).

(69)

Ezen túlmenően az építőipari gépek inputjai tekintetében az építőipari gépiparra vonatkozó tizennegyedik ötéves terv megjegyzi, hogy „[m]ég mindig van egyfajta hiány, ideértve az építőipari gépek alapvető alkatrészeit, például a csúcskategóriás hidraulikus alkatrészeket, erőátviteli alkatrészeket és motorokat”. A terv célja, hogy javítsa az építőipari gépgyártás ágazatát „egy olyan együttműködésen alapuló ipari innovációs rendszer létrehozásával, amely kiterjed a fő motoros berendezésre és a kulcsfontosságú alkatrészekre, felgyorsítja az alapvető alkatrészek és a közös kulcsfontosságú technológiák területén az áttörést és az iparosítást, valamint világszínvonalú fejlett építőipari gépipari klasztert épít” (37).

(70)

A kínai kormány azt állította, hogy a mobil személyemelők ágazata nem ösztönzött ágazat, mivel a termék nem szerepel a „katalógusban”, az építőipari gépiparra vonatkozó tizennegyedik ötéves tervben vagy a „Made in China 2025” dokumentumban.

(71)

Mindezek alapján a kínai kormány úgy ítélte meg, hogy a kedvezményes elbánáshoz kapcsolódó programokat az egyedi jelleg hiánya miatt nem lehet vizsgálni. A kínai kormány azt is megjegyezte, hogy az a tény, hogy egyes upstream és downstream ágazatok az ösztönzött iparágakhoz tartoznak, nincs hatással a mobil személyemelők ágazatának státuszára, és hogy az inputoknak a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő biztosítására vonatkozó rendszereket sem helyénvaló vizsgálni.

(72)

A vizsgálat azonban feltárta, hogy a mobil személyemelők az építőipari gépgyártás ágazatának részét képezik, amely pedig ösztönzött ágazat a 40. sz. határozatban (lásd az (59) preambulumbekezdést), a „Made in China 2025” című dokumentumban (lásd az (61) preambulumbekezdést) és a tizennegyedik ötéves tervben foglaltak szerint (lásd az (65) preambulumbekezdést). Az építőipari gépiparra vonatkozó tizennegyedik ötéves terv (lásd a (69) preambulumbekezdést) a mobil személyemelőket az ágazat részeként azonosítja, a „magasban történő munkavégzéshez használt járművekre” és az „emelő munkaállványokra” vonatkozó szakaszokkal.

(73)

Több tartományi és önkormányzati szintű dokumentum is utal arra, hogy a mobil személyemelők ösztönzött iparágnak minősülnek.

(74)

Csöcsiang tartománynak a csúcstechnológiai berendezések gyártásának fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terve a „magasban történő munkavégzéshez használt intelligens állványokat” az építőipari gépipar részeként azonosítja (38).

(75)

A Csiangszu tartománybeli Hszücsou ipari átalakulással és korszerűsítéssel kapcsolatos demonstrációs övezetére vonatkozó, 2019–2025 közötti időszakra szóló építési terv (39)„világszínvonalú berendezésgyártó ipari központ” építését irányozza elő, és „az emelővel ellátott építőipari gépek fejlesztésére összpontosít”. A hszücsoui klaszter fejlesztését sajtóközlemények is megerősítik (40). A cikk szerint a hszücsoui építőipari gépipari klaszter egyike annak a hat nemzetközi fejlett gyártási klaszternek, amelynek építésére Csiangszu tartomány a tizennegyedik ötéves terv keretében összpontosított, míg Hszücsou városi pártbizottsága és önkormányzata az építőipari gépeket a város „1. számú iparágaként” határozta meg, és ezt követően összeállította a „Hszücsoui építőipari gépipar fejlesztési tervét (2021–2030)” és a „Hszücsoui építőipari gépipari klaszter innovációs fejlesztési cselekvési tervét (2022–2025)” azzal a céllal, hogy „előmozdítsa a város építőipari gépiparának innovatív fejlesztését, tovább bővítse az ágazat méretét, átfogóan fokozza az ágazat versenyképességét és befolyását, és új célként tűzze ki a hszücsoui építőipari gépipari klaszter világszínvonalú korszerű gyártási klaszterré történő kiépítését”.

(76)

Ami Hunan tartományt illeti, Csangsa önkormányzatának 2024. évi tevékenységi jelentése (41) az építőipari gépipari klaszterek előmozdítására irányuló intézkedés végrehajtását, valamint olyan projektek megépítésének előmozdítását irányozza elő, mint a „Zoomlion Smart Industrial City”, a „Sunny Science and Technology City” és a „Xingbang Intelligent International Smart Manufacturing City”. A Hunan tartomány által a mobil személyemelők ágazatának nyújtott támogatást sajtóközlemények is megerősítik: „A stabilitás és a gördülékenység javítása olyan mikrokozmosz, amely magában foglalja Hunanban a magasban végzett munkához használt emelők gyártóinak szisztematikus átalakítását és korszerűsítését. Hunan jelenleg erre a hasznos iparágra összpontosít, megerősítve az ipari bázis újjáépítését, valamint a főbb műszaki berendezések kutatását és fejlesztését. Számos, a magasban végzett munkához használt emelőkkel foglalkozó vállalat dolgozik a könnyű termékekre, a nagy terhekre, az alacsony energiafogyasztásra, valamint a precíz és intelligens vezérlésre irányuló fejlesztésen, és bizonyos áttöréseket értek el.”  (42)

(77)

Ezenkívül a Zoomlion stratégiai együttműködési megállapodást írt alá Hsziangtan önkormányzatával, felhasználva Hsziangtan előnyeit az ötvözött acél, az új anyagok és egyebek területén, hogy közösen megépítsék a Zoomlion támogató ipari parkját (43). A mobil személyemelők második hunani gyártója részesült az állami tulajdonú Hunan Chasing Financial Holding pénzügyi támogatásából (44). Ebben a vizsgálatban mind a Zoomlion, mind a Sinoboom csoport a mintában szereplő exportáló gyártó.

(78)

A vizsgálat feltárta, hogy Kína kulcsfontosságú támogatást nyújt az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásoknak, amelyek ágazata magában foglalja a mobil személyemelőket is. Amint azt a 3.10.1. és a 3.10.2. szakasz részletesebben kifejti, a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó rendelkezett az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatokra vonatkozó tanúsítvánnyal, ami megerősíti, hogy a mobil személyemelők exportáló gyártói egy ösztönzött gazdasági ágazathoz tartoznak.

(79)

Végezetül, amint az a (57) preambulumbekezdésben szerepel, a CCMA struktúrájában külön részleg van fenntartva a mobil személyemelőknek.

(80)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mobil személyemelők, amelyek az építőipari gépipar részét képezik, ösztönzött iparágnak minősülnek.

(81)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME azt állította, hogy a Bizottság által a 3.2. és 3.3. szakaszban ismertetett szakpolitikai dokumentumok és tervek túlságosan széles körűek, és az építőiparigép-ágazatra vonatkoznak, „[…] ezért nem elég konkrétak ahhoz, hogy bizonyítsák a mobil személyemelők ágazatába történő konkrét állami beavatkozást”.

(82)

A kínai kormány megismételte azt az érvét is, hogy az a tény, hogy a mobil személyemelők az építőipari gépek ágazatának részét képezik, nem jelenti automatikusan azt, hogy a mobil személyemelőket ösztönzik, még akkor sem, ha az építőiparigép-ágazat ösztönzött ágazatként szerepel.

(83)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Bizonyítást nyert, hogy a mobil személyemelők az építőipari gépek ágazatának részét képezik, és így az ösztönzött ágazat részét képezik. Ezenkívül a (74)–(77) preambulumbekezdésben idézett számos tartományi és önkormányzati szintű dokumentum közvetlenül hivatkozik a „magasban történő munkavégzéshez használt emelőkre” vagy az „az emelővel ellátott építőipari gépekre”. A tartományi és önkormányzati tervek a nemzeti tervek meghosszabbításának minősülnek, amelyek a nemzeti tervek végrehajtását a központi alatti szintre utalják. Emellett a mobil személyemelők gyártói társaságiadó-kedvezményben részesülnek az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások esetében, az alábbi 3.3.1. szakaszban leírtak szerint. Ha ezek a vállalatok jogosultak erre a kedvezményre, akkor úgy kell tekinteni, hogy az állam által támogatott csúcstechnológiai területeken tevékenykednek.

(84)

Bár a kínai kormány a vizsgálat során válaszolt a Bizottságtól egyes információkéréseire, figyelemre méltó volt az együttműködés alacsony szintje. A kormányzati kérdőívre adott válaszában a kínai kormány alapvető információkat nem közölt a különböző programok előkészítésével, nyomon követésével és végrehajtásával kapcsolatban. Ezeket a kritikus elemeket a Bizottság alaposan dokumentálta a kínai kormánynak a 28. cikk alkalmazásáról küldött levélben. Válaszában a kínai kormány észrevételeket fogalmazott meg, amelyekkel a Bizottság az alábbi szakaszokban foglalkozik.

(85)

Annak érdekében, hogy a kínai pénzügyi intézményektől hatékonyan beszerezze a szükséges információkat, valamint az adminisztráció megkönnyítése céljából a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítson egyedi kérdőíveket minden olyan pénzügyi intézménynek, amely kölcsönöket vagy exporthiteleket nyújtott a mintában szereplő vállalatoknak.

(86)

A kínai kormány úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak az egyedi kérdőív továbbítására irányuló kérése sérti a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 12. cikkének 12.1. és 12.9. bekezdését. Úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat lefolytatására és a pénzügyi intézményektől való információgyűjtésre vonatkozó kötelezettség a vizsgálatot végző hatóságot terheli, amely nem kérheti fel a kínai kormányt, hogy továbbítsa a kérdőíveket a pénzügyi intézményeknek, vélelmezve, hogy ezek a szervezetek közjogi szervek. Azzal érvelt, hogy ez a vélelmezésen alapuló megközelítés nem egyeztethető össze a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikkének 1.1. bekezdése a) pontjának 1. alpontjával. A kínai kormány azzal is érvelt, hogy a Bizottság már hozzáfér a mintában szereplő exportáló gyártók kereskedelmi bankjainak jegyzékéhez, és a kérdőíveket közvetlenül megküldhette volna a szóban forgó pénzügyi intézményeknek.

(87)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a pénzügyi intézményeket nem értesítették megfelelően a tőlük kért információkról, nem kaptak 30 napot a kért információk benyújtására, és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 12. cikkének 12.1. bekezdése értelmében sem kaptak elegendő lehetőséget arra, hogy a releváns információkat írásban rendelkezésre bocsássák. Emellett a kínai kormány úgy ítélte meg, hogy az említett kereskedelmi bankok személyzetének tagjai a kereskedelmi bankokról szóló törvény 53. cikke értelmében nem fedhetnek fel olyan államtitkokat vagy üzleti titkokat, amelyekről foglalkoztatásuk során tudomást szereztek, és ezért nem válaszolhatnak a kérdőívre.

(88)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az érveléssel. Először is a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Ezenkívül, bár a Bizottság egyáltalán nem feltételezte, hogy a jogalanyok közjogi szervek, úgy ítélte meg, hogy a kínai kormány akkor is rendelkezik a szükséges felhatalmazással a pénzügyi intézményekkel való kapcsolattartáshoz, ha azok nem állami tulajdonban vannak, mivel mindegyikük a Nemzeti Pénzügyi Szabályozó Hatóság (NFRA) hatáskörébe tartozik, amely 2023-tól lépett a Kínai Banki és Biztosítási Szabályozó Bizottság (CBIRC) (45) helyébe. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a Bizottság közvetlenül is kapcsolatba léphetett volna az érintett pénzügyi intézményekkel. A szükséges információk gyűjtésének formája és módja a vizsgálatot végző hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik (46). A Bizottság azt is megjegyezte, hogy korábbi vizsgálatok során (47) a kínai kormány továbbította a kérdőívet bizonyos bankoknak, anélkül, hogy megkérdőjelezte volna a Bizottság megközelítését. Továbbá, ami a kért információkat és a kérdőívre adott válaszok benyújtásának határidejét illeti, a Bizottsághoz egyetlen pénzügyi intézménytől sem érkezett pontosításra vagy határidő-hosszabbításra irányuló megkeresés.

(89)

A Bizottság nem a pénzügyi intézmények munkatársainak, hanem maguknak az intézményeknek küldött kérdőívet. Mindenesetre az, hogy bizonyos információk állami vagy üzleti titoknak tekinthetők, a benyújtott információk bizalmas kezelésére tekintettel nem releváns a szubvencióellenes eljárás keretében. Ezenkívül a mintába felvett gyártók felkérést kaptak arra, hogy adjanak banki felhatalmazást, amely kifejezett engedélyt ad a Bizottság képviselőinek az egyes pénzügyi intézmények által nyújtott hitelekre vonatkozó valamennyi dokumentum (48) felülvizsgálatára. A mintában szereplő csoportok közül néhány megadta a kért engedélyt bizonyos típusú hitelekre vonatkozóan.

(90)

Ezen információ hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg. A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes finanszírozás révén, és ha igen, akkor milyen mértékben. A Bizottság konkrétan arról tájékoztatta a kínai kormányt, hogy egyetlen olyan kínai banktól sem kapott választ, amely kedvezményes hitelt nyújtott a mintában szereplő gyártóknak. Ennek alapján a Bizottság nem tudta megerősíteni azokat az állításokat, amelyeket a kínai kormány többek között a hitelképességre, valamint a mintában szereplő gyártók számára biztosított hitelek vagy egyéb finanszírozási eszközök nyújtására vonatkozóan adott elő. Ezenkívül a kínai kormány nem szolgáltatott információkat a bankok részesedéséről, amelyeket a mintában szereplő gyártók közöltek, valamint nem bizonyította és nem támasztotta alá az irányadó hitelkamatláb meghatározására szolgáló, a kérdőívre adott válaszában kifejtett mechanizmust.

(91)

2025. január 21-én a kínai kormány észrevételeket nyújtott be a Bizottság 2025. január 15-i levelével kapcsolatban, amelyben jelezte, hogy az alaprendelet 28. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényeket kívánja alkalmazni (a továbbiakban: a 28. cikk alkalmazásáról szóló levél).

(92)

Az A. függelék pénzügyi intézményekhez való továbbítására irányuló felkérésre reagálva a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottságnak közvetlenül az érintett jogalanyokhoz kell fordulnia információkéréseivel. A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a pénzügyi intézmények független gazdasági egységek, amelyek nem állnak kapcsolatban a kínai kormánnyal. A kínai kormány továbbá azt állította, hogy az A. függelék bizalmas és üzleti szempontból érzékeny információkat kér.

(93)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az érveléssel. Először is a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől (akár vállalatoktól, akár köz- vagy pénzügyi intézményektől) kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Valójában a Kínai Népköztársaságnak a vállalatok állami tulajdonú eszközeiről szóló törvénye szerint (49) az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottsága által alapított, állami tulajdonú eszközök felügyeletét és kezelését végző ügynökségek, valamint a helyi népi kormányzatok látják el az állami beruházással működő vállalatok tőkebefizetőjének feladatait és felelősségi köreit a kormány nevében. Ezek az ügynökségek tehát jogosultak az eszközök után járó hozamokra, a jelentős döntések meghozatalában való részvételre, valamint az állami beruházással működő vállalatok vezető beosztású személyzetének kiválasztására. Ezenkívül a fent említett, az állami tulajdonban lévő eszközökről szóló törvény 17. cikke értelmében az állami beruházással működő vállalatok elfogadják a kormányok és az érintett kormányzati szervek és ügynökségek igazgatását és felügyeletét, elfogadják az állami felügyeletet, és felelnek a tőkebefizetők felé.

(94)

Ezenkívül a kínai kormány rendelkezik a pénzügyi intézményekkel való kapcsolattartáshoz szükséges hatáskörrel, még abban az esetben is, ha azok nem állnak állami tulajdonban, mivel mindegyikük a kínai bankfelügyeleti hatóság illetékességi körébe tartozik. Például a bankfelügyeletről szóló törvény (50) 33. és 36. cikke szerint az NFRA hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Kínában székhellyel rendelkező összes pénzügyi intézményt információk – például pénzügyi beszámolók, statisztikai jelentések, valamint az üzleti tevékenységükkel és gazdálkodásukkal kapcsolatos információk – benyújtására kötelezze. Az NFRA arra is utasíthatja a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak tájékoztatást ezekről az információkról a nyilvánosság számára.

(95)

A Bizottság továbbá csak arra kérte a kínai kormányt, hogy továbbítsa az egyedi kérdőíveket (A. függelék) az érintett pénzügyi intézményeknek, és szolgáltasson bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány továbbította a fent említett egyedi kérdőíveket. A függelékek információkat tartalmaztak a szóban forgó pénzügyi intézmények számára a benyújtási határidőkről és a benyújtás módjáról, valamint a nem bizalmas adatok kezeléséről. A kínai kormány egyszerűen nem továbbította ezeket a kérdőíveket.

(96)

Ezzel párhuzamosan a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy mutassa be az irányadó hitelkamatláb (LPR) meghatározásához vezető rendszert és alkalmazandó mechanizmust ahhoz, hogy értékelje a kínai pénzügyi intézmények által a mobil személyemelők ágazatának nyújtott hitelekhez használt kamatláb minőségét és átláthatóságát. A kínai kormány megtagadta e mechanizmus igazolását. A kínai kormány azt állította, hogy ismertette az irányadó hitelkamatláb kialakításának mechanizmusát.

(97)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az észrevételek megalapozatlanok. A Bizottság több alkalommal tett fel konkrét, egyértelmű és releváns kérdéseket, amelyekkel kapcsolatban a kínai kormány megtagadta a vonatkozó információk szolgáltatását. A kínai kormány sem a kérdőívre adott válaszában, sem a helyszíni ellenőrzés során nem szolgáltatott bizonyítékot az irányadó hitelkamatláb kialakításának mechanizmusára vonatkozóan, és nem is igazolta azt, megakadályozva a kialakítás módjának megerősítését.

(98)

A kért információ hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg. A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló tényekre kell támaszkodnia a kedvezményes finanszírozásra vonatkozó megállapításainál.

(99)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME megismételte a kínai kormány azon álláspontját, hogy az alaprendelet 28. cikkének alkalmazása nem vezethető le abból, hogy a kínai kormány megtagadta a Bizottság által kért azon információk összegyűjtését, amelyeket a Bizottságnak a vizsgálatban részt vevő többi féltől saját magának kell megkérnie. Ez az általános állítás azonban nem kérdőjelezte meg a Bizottságnak a (93)–(95) preambulumbekezdésben tett konkrét észrevételeit. Ezért a Bizottság helybenhagyta azt a döntést, hogy a kedvezményes finanszírozás tekintetében a rendelkezésre álló tényekre támaszkodjon.

(100)

A Bizottság a 28. cikk alkalmazásáról szóló levélben tájékoztatta a kínai kormányt, hogy nem kapott meg kulcsfontosságú információkat egyes vizsgált támogatási programok, például a vissza nem térítendő támogatások, az exporthitel-biztosítás és a földhasználat biztosítása tekintetében. A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás a fenti programok révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(101)

Ami a vissza nem térítendő támogatásokat illeti, a kínai kormány nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy felvette a kapcsolatot a központi szint alatti kormányzatokkal annak érdekében, hogy információkat kérjen a mintában szereplő gyártóknak nyújtott támogatásokról. Így nem számolt be a mobil személyemelők mintában szereplő gyártói által kapott támogatásokról, és nem nyújtott tájékoztatást a rájuk vonatkozó jogosultsági kritériumokról vagy jogalapról.

(102)

Az exporthitel-biztosítást illetően a Bizottság megjegyezte, hogy valójában a Sinosure volt az egyetlen olyan pénzügyi intézmény, amely válaszolt az A. függelék szerinti kérdőívre. Ez a válasz azonban számos kulcsfontosságú szempontból hiányos volt:

(103)

Mindezeket a dokumentumokat és információkat a kínai kormány sem nyújtotta be, annak ellenére, hogy azokat a Bizottság az ellenőrző látogatás során kérte.

(104)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy az át nem adott információk szükséges információk voltak, és vitatta a 28. cikk (1) bekezdésének alkalmazását. E tekintetben a Vizsgálóbizottság és a Fellebbezési Testület USA – Szuperkalanderezett papír (51) ügyben készült jelentéseire hivatkozott, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgálatot végző hatóságnak „először is meg kellett állapítania, hogy a feltárt információ a vizsgált termék támogatásának teljes megállapításához szükséges információ volt”, és hogy „nem következtethet egyszerűen, további pontosítás nélkül arra, hogy a hiányzó információ a 12. cikk (7) bekezdése értelmében »szükséges« ”. A kínai kormány azzal is érvelt, hogy számos anyagot szolgáltatott az exporthitel-biztosítási programmal kapcsolatban, és hogy a rendelkezésre álló információk elegendőek voltak a vizsgálat céljára.

(105)

A Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében „szükségesnek” kell tekinteni azokat az információkat, amelyek lehetővé teszik számára, hogy a szubvencióellenes vizsgálat keretében megfelelő ténymegállapításokat tegyen. Ezzel kapcsolatban a Bizottság úgy vélekedik, hogy a kért információkra e tekintetben szükség volt, különösen annak értékeléséhez, hogy a Sinosure állami szervként, kormányzati ellenőrzés alatt, a piaci elvek szerint vagy nyereségorientáltan járt-e el. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a kínai kormány által szolgáltatott korlátozott információkat és a kérdőívében szereplő állításokat nem lehetett érvényes alátámasztó bizonyítékok alapján ellenőrizni, miután a kínai kormány megtagadta a kért alátámasztó dokumentumok vagy bizonyítékok benyújtását, ami az e tekintetben rendelkezésre álló tények indokolt alkalmazásához vezetett. Ennek alapján ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(106)

Ami a földhasználati jogokat illeti, a kínai kormány nem nyújtott tájékoztatást a mobil személyemelők gyártói/exportőrei általi földszerzésről. A kínai kormány nem tudta megmagyarázni, hogy bizonyos körülmények között a vállalatok hogyan juthattak ingyenesen földterülethez. A kínai kormány nem szolgáltatott adatokat a földhasználati jogok biztosításával kapcsolatos lehetséges referenciaértékekről.

(107)

A villamos energia, a jövedelemtámogatás és az inputanyagok tekintetében több kért dokumentum és információ nem érkezett be a Bizottsághoz. Ezeket a dokumentumokat a Bizottság felsorolta a 28. cikk alkalmazásáról küldött levélben (52). A 3.11. szakaszban említetteknek megfelelően azonban a Bizottság nem tudott következtetést levonni e programok kiegyenlíthetőségéről.

(108)

A Bizottságnak a 28. cikk alkalmazásáról szóló levelére küldött válaszában a kínai kormány kifogásolta a rendelkezésre álló tények felhasználását.

(109)

A kínai kormány nem tett észrevételt a vissza nem térítendő támogatásokkal és az exporthitel-biztosítással kapcsolatban kért dokumentumok és információk benyújtásának elmulasztásával kapcsolatban.

(110)

A földhasználati jogokat illetően a kínai kormány azzal érvelt, hogy a Bizottság olyan dokumentumokat és információkat kért, amelyek nem léteztek.

(111)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a kijelentéssel. A Bizottság a kínai kormánynál tett ellenőrző látogatás során megbizonyosodhatott arról, hogy teljes mértékben tisztában van a földhasználati joggal kapcsolatos ügyletekkel, és bizonyítani tudta a mintában szereplő exportáló gyártó által megszerzett földhasználati jogért fizetett árat. A kínai kormány állításával ellentétben a vizsgálat feltárta, hogy ezek a dokumentumok léteznek, és a kínai kormány rendelkezésére álltak. A Bizottság ezt különösen abból a tényből vezetheti le, hogy a kínai kormány az ellenőrző látogatás során egy webalapú platformon (53) keresztül hozzáférhetett a földhasználati joggal kapcsolatos ügyletek részleteihez (ideértve a hirdetmény közzétételét és az ügyleti árat is), miközben ezeket az információkat nem adta meg a kérdőívre adott válaszában. Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kínai kormány nem tesz meg minden tőle telhetőt a Bizottság információkra és dokumentumokra irányuló kérelmeinek megválaszolása során.

(112)

Miután a kínai kormány nem közölt információkat a fent felsorolt elemekről, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem kapott meg a vizsgálat szempontjából szükséges információkat, és hogy a támogatásokra, az exporthitel-biztosításra, valamint a földhasználati jogoknak a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő biztosítására vonatkozó ténymegállapításaihoz a rendelkezésre álló tényekre kell támaszkodnia.

(113)

A bizonyítékok elegendő voltáról szóló feljegyzésben, az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a Bizottság által összeállított kérdőívekre adott válaszokban szereplő információk alapján a Bizottság a kínai kormány által nyújtott alábbi támogatásokat vizsgálta:

(114)

A mintában szereplő négy exportáló gyártói csoport által benyújtott információk tanúsága szerint e vállalatcsoportok számára 24 kínai székhelyű pénzügyi intézmény nyújtott finanszírozást. E 24 pénzügyi intézmény közül 20 volt állami tulajdonban. A fennmaradó pénzügyi intézmények vagy magántulajdonban voltak, vagy a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy állami tulajdonban vagy magántulajdonban lévő intézmények-e. A teljes egészében vagy részben állami tulajdonban lévő pénzügyi intézmények egyike sem töltötte ki az egyedi kérdőívet annak ellenére, hogy a kínai kormányhoz kérelem érkezett, amely a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó valamennyi pénzügyi intézményre kiterjedt.

(115)

A (86) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai kormány nem továbbította a kérdőíveket a pénzügyi intézményeknek, és nem szolgáltatott információkat a mintában szereplő vállalatok számára hitelt nyújtó pénzügyi intézmények tulajdonviszonyairól. A Bizottság ezért nem tudta megállapítani, hogy a fennmaradó négy pénzügyi intézmény állami vagy magántulajdonban van-e.

(116)

A Bizottság ellenőrizte, hogy az állami tulajdonú bankok az alaprendelet 3. cikke és 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervként jártak-e el. A WTO vonatkozó ítélkezési gyakorlata (54) szerint a közjogi szerv olyan jogalany, amely „kormányzati hatáskörrel rendelkezik, ilyen hatáskört gyakorol, vagy ilyen hatáskörrel ruházták fel”. A közjogi szervi minőséggel kapcsolatos vizsgálatokat eseti alapon kell elvégezni, kellő figyelemmel „az érintett szervezet alapvető jellemzőire és feladataira”, annak „a kormányzattal fennálló kapcsolatára”, valamint „a vizsgált szervezet működése szerinti ország jogszabályi és gazdasági környezetére”. Az egyes esetek konkrét körülményeitől függően a releváns bizonyítékok lehetnek többek között: i. arra vonatkozó bizonyítékok, hogy „egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat”, különösen abban az esetben, ha ezek a bizonyítékok „tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak”, ii. bizonyítékok „azon ágazatra vonatkozó kormányzati politikák hatályára és tartalmára, amelyben a vizsgált szervezet működik”, és iii. arra vonatkozó bizonyítékok, hogy a kormány „érdemi ellenőrzést gyakorol egy jogalany és annak magatartása felett”. Egy közjogi szervi minőséggel kapcsolatos vizsgálat során a vizsgálatot végző hatóság köteles „értékelni és kellően figyelembe venni a szervezet valamennyi lényeges jellemzőjét”, és megvizsgálni minden típusú bizonyítékot, amely az értékelés szempontjából releváns lehet; ennek során el kell kerülnie, hogy „kizárólag vagy indokolatlanul egyetlen jellemzőre összpontosítson anélkül, hogy kellő figyelmet szentelne más jellemzőknek, amelyek relevánsak lehetnek”.

(117)

A WTO ítélkezési gyakorlata különösen a következőket állapította meg (55): „A kérdés az, hogy a szervezetet felruházták-e hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, nem pedig az, hogy erre milyen módon kerül sor. A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak. Ebből adódóan – meglátásunk szerint – annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol egy szervezet és annak tevékenysége felett, adott körülmények között azt is bizonyíthatja, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a jogi eszközökkel történő kifejezett felhatalmazáson kívüli, a szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, hogy megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés tényállása. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékok azt jelzik, hogy a kormányzati ellenőrzés formális jelei többféleképpen is jelentkeznek, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol”.

(118)

Annak érdekében, hogy egy szervezetet egy adott esetben helytállóan közjogi szervnek lehessen minősíteni, érdemes lehet megvizsgálni, hogy vajon „[a szervezet] funkciói vagy magatartása olyan jellegűek-e, amelyek az érintett tag jogrendjében rendszerint kormányzatinak minősülnek” (56), valamint általánosságban a WTO-tagok szervezeteinek besorolását és funkcióit. Tehát az, hogy a feladatok vagy magatartás olyan jellegűek-e, amelyek az érintett tag jogrendjében rendszerint kormányzatinak minősülnek, releváns szempont lehet annak meghatározásakor, hogy egy adott szervezet közjogi szerv-e vagy sem.

(119)

A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak.

(120)

Annak bizonyítéka, hogy a kormány érdemi ellenőrzést gyakorol-e egy jogalany és annak magatartása felett, bizonyos körülmények között bizonyíték lehet arra, hogy az érintett jogalany kormányzati hatáskör birtokában van, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Ugyanis az a tény, hogy egy szervezet kormányzati tulajdonban áll, bár nem döntő feltétel, más elemekkel együtt bizonyítékként szolgálhat. A szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, hogy megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékokból több, kifejezetten a kormányzati ellenőrzésre utaló jel olvasható ki, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol.

(121)

A közjogi szervi minőséggel kapcsolatos vizsgálat középpontjában nem az áll, hogy az állítólagosan pénzügyi hozzájárulást eredményező magatartás logikai kapcsolatban áll-e egy meghatározott „kormányzati funkcióval”. E tekintetben a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1.1. cikke a) pontjának 1. alpontja szerinti, az állami szervek meghatározására vonatkozó jogi normák nem írnak elő olyan meghatározott mértékű vagy jellegű kapcsolatot, amelynek megállapítása feltétlenül szükséges lenne egy meghatározott kormányzati funkció és a szóban forgó pénzügyi hozzájárulás között. A vonatkozó vizsgálat inkább az ilyen magatartást tanúsító szervezettől, annak alapvető jellemzőitől és a kormánnyal való kapcsolatától függ. Ez a jogalanyra való összpontosítás, szemben az állítólagos pénzügyi hozzájárulást eredményező magatartással, összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy a (szűk értelemben vett) „kormány” és egy „közjogi szerv” mutat „bizonyos fokú hasonlóságot vagy átfedést a lényeges jellemzőik között”, azaz mindkettő „kormányzati” jellegű.

(122)

Egy adott szervezet magatartásának vagy gyakorlatának jellege mindenképpen bizonyítéknak minősülhet egy közjogi szervi minőséggel kapcsolatos vizsgálat szempontjából. Valójában egy szervezet magatartása – különösen, ha „tartós és rendszeres gyakorlatról” tanúskodik – egyike a különféle típusú bizonyítékoknak, amelyek – az egyes vizsgálatok körülményeitől függően – fényt deríthetnek egy szervezet alapvető jellemzőire, és annak a szűk értelemben vett kormánnyal való kapcsolatára. Az ilyen bizonyítékok értékelése azonban arra a központi kérdésre keresi a választ, hogy maga a szervezet vajon rendelkezik-e azokkal az alapvető jellemzőkkel és funkciókkal, amely miatt közjogi szervnek minősül. Például a DS379 sz. WTO-ügyben felmerültek olyan információk, amelyek a kínai állami tulajdonú kereskedelmi bankokkal kapcsolatban relevánsak voltak annak értékelése szempontjából, hogy egy szervezet közjogi szerv-e, és azt igazolták, hogy: i. „[a]z állami tulajdonú kereskedelmi bankok központi irodáinak vezérigazgatóit a kormány nevezi ki, és a [KKP] jelentős befolyással bír a kiválasztásukban”, valamint ii. az állami tulajdonú kereskedelmi bankok „továbbra sem rendelkeznek megfelelő kockázatkezelési és elemzői készségekkel”. Ezek a bizonyítékok nem korlátozódtak önmagában az állami tulajdonú kereskedelmi bankok hitelezési tevékenységére, hanem sokkal inkább azok szervezeti jellemzőire, döntéshozatali jogkörére és a kínai kormánnyal való általános kapcsolatára vonatkoztak. Így a WTO Fellebbezési Testülete a DS379. sz. ügyben megjegyezte, hogy bár az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma (USDOC) figyelembe vette az állami tulajdonú kereskedelmi bankok magatartására [„a kölcsönnyújtásra”] vonatkozó bizonyítékokat, ezt a szóban forgó szervezetek alapvető jellemzőire és a kínai kormányzattal fennálló kapcsolatára vonatkozó vizsgálata keretében tette. Ezek az állami tulajdonú kereskedelmi bankok kormányzati feladatokat láttak el a kínai kormány nevében.

(123)

Emellett a Fellebbezési Testület azt is fontosnak ítélte, hogy a szóban forgó kormány nem működött együtt a vizsgálat során. A DS379 sz. ügyben ugyanis a Fellebbezési Testület megerősítette az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának azon megállapítását, hogy a kínai állami tulajdonú kereskedelmi bankok a bevont famentes papírokra vonatkozó vizsgálatban „közjogi szerveknek” minősülnek a következő megfontolások alapján: i. a kínai bankszektor közel teljes körű állami tulajdona, ii. a kereskedelmi bankokról szóló törvény 34. cikke, amelynek értelmében a bankok arra kaptak utasítást, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék”, iii. nyilvántartásba vett bizonyítékok, amelyek arra utalnak, hogy az állami tulajdonú kereskedelmi bankok továbbra sem rendelkeznek megfelelő kockázatkezelési és elemzői készségekkel, valamint iv. az a tény, hogy „a vizsgálat során az [Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma] nem kapta meg a szükséges bizonyítékokat azon folyamatnak átfogó dokumentálásához, amelynek keretében a papíriparban hiteleket kérvényeznek, nyújtanak és bírálnak el” (57).

(124)

Annak megállapítása érdekében, hogy az állami tulajdonú bankok rendelkeznek-e kormányzati hatáskörrel, gyakorolják-e azokat, vagy ilyen hatáskört ruháznak-e rájuk, a Bizottság kellő figyelmet fordított a bankok alapvető jellemzőire és funkcióira, a kormánnyal való kapcsolatukra, valamint a vizsgált jogalany működési helye szerinti országban uralkodó jogi és gazdasági környezetre. Ennek kapcsán a Bizottság adatokat gyűjtött az állami tulajdonrészekről, valamint az állami tulajdonú bankok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló kifejezett jelekről. A Bizottság ezen túlmenően azt is elemezte, hogy a kormányzat a hatályos normatív keretre tekintettel érdemi módon gyakorolta-e az ellenőrzést. E célból a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia, mivel a kínai kormány megtagadta, hogy továbbítsa a vonatkozó kérdőíveket a pénzügyi intézményeknek, és a kedvezményes hitelnyújtáshoz vezető döntéshozatali eljárásra vonatkozóan bizonyítékot szolgáltasson, ahogy azt a 3.4.2. szakasz bemutatja.

(125)

A kínai bankszektort állami tulajdonú bankok uralják azon sajátos elsődleges feladataik alapján, amelyeket jellemzően „állami tulajdonú bank” vagy „állami fejlesztési bank” szerepében látnak el (lásd az (52) és (133) preambulumbekezdést).

(126)

Mivel az állam – a részesedés mellett – több csatornán keresztül gyakorol ellenőrzést az állami tulajdonú bankok felett, biztosítja a pártstruktúrák jelenlétét és befolyását a pénzügyi intézményekben, valamint szabályozási intézkedések révén a bankok számára előír egyes kereskedelmi magatartásformákat (lásd a 3.6.1.4. szakaszt), helyzeténél fogva képes arra, hogy a pénzügyi szektor forrásait politikai célkitűzéseinek megvalósítására használja fel (lásd még a (142)–(144) preambulumbekezdést), beleértve a banktörvény 1. cikkében meghatározott, „a szocialista piacgazdaság fejlődésének előmozdítására” irányuló átfogó célt (a banktörvény részletesebb elemzését lásd a 3.6.1.4. szakaszban).

(127)

Ennek megfelelően a bankok alapvető funkcióit, különösen hitelezési politikáikat úgy alakították ki, hogy azok szakpolitikai célokat szolgáljanak, a bankok gazdasági teljesítménye pedig alá van rendelve a kínai kormány iparpolitikai követelményeinek. Az alkalmazandó jogi keret és az intézményi felépítés e tekintetben biztosítja, hogy minden olyan esetben, amikor a kínai kormány gazdasági prioritásokat határoz meg, amilyen a mobil személyemelők ágazatának fejlesztése is, a szükséges forrásokat irányítsák a pénzügyi ágazaton keresztül a megfelelő projektekhez. Következésképpen az állami tulajdonú bankok ténylegesen kormányzati feladatokat látnak el, amennyiben kulcsfontosságú vezetőiknek a központi szerződő félhez kell kapcsolódniuk, és ezért elsősorban a párthoz kell lojálisnak lenniük, és fő üzleti tevékenységeiket a kormányzati hatóságok által meghatározott szakpolitikai célkitűzések kellő figyelembevételével kell végezni.

(128)

A (86) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai kormány megtagadta a kérdőívek bankoknak való továbbítását, azzal az indokkal, hogy az erre irányuló kérés megsértette a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodást azáltal, hogy nem helyénvalóan kért információkat a kínai pénzügyi intézményektől, tévesen minősítette őket közjogi szervnek, nem értesítette őket megfelelően, és figyelmen kívül hagyta a kínai jog szerinti titoktartási aggályokat.

(129)

A vizsgálat során a Bizottság egyértelművé tette, hogy jogosult adatokat kérni a kínai hatóságok felügyelete alatt álló kínai pénzügyi intézményektől, köztük a kínai hatóságok felügyelete alatt álló, állami tulajdonú szervezetektől, és megerősítette, hogy a bizalmas információkat a vonatkozó titoktartási protokolloknak megfelelően fogják kezelni. Emellett a titoktartási követelményt elengedték, amint azt a mintában szereplő vállalatok írásbeli engedélye is bizonyítja, amelyben kifejezetten lemondtak a titoktartással kapcsolatos jogosultságaikról.

(130)

Következésképpen és a (128) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó állami tulajdonú pénzügyi intézmények egyike sem válaszolt az egyedi kérdőívre. A bankok jegyzéke a következőket tartalmazza: Agricultural Bank of China, Bank of Beijing (58), Bank of China, Bank of Communications Co. Ltd, Bank of Ningbo, China Construction Bank Corporation, China Industrial Bank Co. Ltd, China Merchants Bank, China Minsheng Bank (59), Export-Import Bank of China (EXIM bank), Industrial and Commercial Bank (ICBC), Ping An Bank (60), Shanghai Pudong Development Bank Co. Ltd, China Postal Savings Bank Co. Ltd., Bank of Changsha, Bank of Hunan, China Bohai Bank, China Development Bank, China Guangfa Bank, Commercial Bank of China, Hongkong and Shanghai Banking Corporation (HSBC), Huxia Bank, City Bank (Kína).

(131)

A kínai kormány nem szolgáltatott információkat a bankok tulajdonosi szerkezetéről, sem az irányítási struktúrájukról és a kockázatértékelésükről, és nem adott példákat a mobil személyemelők ágazatának nyújtott konkrét hitelekkel kapcsolatban sem.

(132)

Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló tényeket használja fel annak megállapításához, hogy a szóban forgó állami tulajdonú pénzügyi intézmények közjogi szerveknek minősülnek-e.

(133)

Korábbi szubvencióellenes vizsgálata során (61) a Bizottság megállapította, hogy azok a bankok, amelyek hitelt nyújtottak a szóban forgó vizsgálat mintájában szereplő exportáló gyártói csoportoknak, részben vagy egészben az állam vagy állami tulajdonú jogi személyek tulajdonában állnak. Mivel a bankok nem válaszoltak a konkrét kérdőívre, a Bizottság nyilvánosan hozzáférhető információkat használt fel, például a bank honlapját, az éves jelentéseket, a bankkönyvekben vagy az interneten elérhető információkat. A korábbi vizsgálatok megállapításaival összhangban a bizottsági szolgálati munkadokumentum (62) megerősítette, hogy az állam uralja a bankszektort (63) azáltal, hogy valamennyi állami tulajdonú kereskedelmi bankban továbbra is ellenőrző részesedést tart fenn, valamint számos részvénytársasági kereskedelmi bank többségi részvényese, akár a Central Huijin közvetlen befektetésén keresztül, akár közvetve más állami tulajdonú jogi személyek révén. A (130) preambulumbekezdés felsorolja azokat az exportáló gyártók által bejelentett banki szervezeteket, amelyekben az állam többségi részesedéssel rendelkezik. A közelmúltbeli hasonló vizsgálatok óta (64) nem történt változás; a Bizottság úgy ítélte meg, hogy minden állami tulajdonú pénzügyi intézmény, amely finanszírozást nyújtott a mintában szereplő exportáló gyártóknak, részben vagy egészben maga az állam vagy állami tulajdonban lévő jogi személyek tulajdonában áll.

(134)

Az állami tulajdonú bankok kormányzati ellenőrzésére kifejezetten utaló jelek kapcsán a Bizottság ezeket a bankokat „főbb állami tulajdonú pénzügyi intézményeknek” minősítette. A „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című értesítésben (65) foglaltak szerint: „Az e rendeletekben szereplő főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények olyan állami tulajdonban lévő fejlesztési bankok, kereskedelmi bankok, pénzügyieszköz-kezelők, értékpapírcégek, biztosítók stb. (a továbbiakban: állami tulajdonú pénzügyi intézmények), amelyek felügyelőbizottságát az Államtanács jelöli ki”.

(135)

A főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények esetében a felügyelőbizottságot a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” alapján nevezik ki. A Bizottság az ideiglenes rendeletek 3. és 5. cikke alapján megállapította, hogy a felügyelőbizottság tagjait az Államtanács jelöli ki, amelynek e tagok beszámolási kötelezettséggel tartoznak, ez alapján pedig megállapítható, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az együttműködő, állami tulajdonú bank üzleti tevékenysége felett.

(136)

Ami az állami tulajdonú bankokat illeti, a Bizottság megállapította, hogy 2022 végére a hat legnagyobb bank a kínai pénzügyi szektor teljes eszközállományának több mint 40 %-át tette ki (66). E hat állami tulajdonú kereskedelmi bank közül legalább kettő, nevezetesen az ICBC és az ABC azon pénzügyi intézmények közé tartozik, amelyek a jelenlegi vizsgálat mintájában szereplő exportáló gyártói csoportoknak hitelt nyújtottak (lásd a (130) preambulumbekezdést). Az állam többségi részesedéssel rendelkezik mind az ICBC (67), mind az ABC bankban (68). A hat legnagyobb állami tulajdonú kereskedelmi bank ellenőrzése mellett az állam számos más állami tulajdonú bankban is jelentős részesedéssel rendelkezik, amelyekben a részvétele gyakrabban közvetett, például állami tulajdonú vállalatokon keresztül valósul meg. 2021-ben a kínai bankszektor teljes eszközállományának mintegy 20 %-át kitevő állami tulajdonú bankok közül több, például a Shanghai Pudong Development Bank, a China Everbright Bank, a Ping An Bank és a China Minsheng Bank azon pénzügyi intézmények közé tartozik, amelyek a jelenlegi vizsgálat mintájában szereplő exportáló gyártói csoportoknak hitelt nyújtottak (a teljes felsorolást lásd a (130) preambulumbekezdésben); ezekben az állami részesedés változó mértékű, mintegy 3 %-tól (China Minsheng Bank) (69) több mint 80 %-ig (China Everbright Bank) (70) terjed.

(137)

A Bizottság azt is megállapította, hogy állami tulajdonban lévő pénzügyi intézmények 2017-ben módosították az alapszabályukat annak érdekében, hogy a bankok legmagasabb döntéshozatali szintjén erősítsék a KKP szerepét (71).

(138)

Ez az új alapszabály előírja, hogy:

(139)

A (53) preambulumbekezdés konkrét példákat tartalmaz az alapszabály ICBC-vel és ABC-vel kapcsolatos módosításaira.

(140)

A Bizottság további információkat gyűjtött annak megállapításához, hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt-e az állami tulajdonú pénzügyi intézmények felett a hitelezési politikájuk, illetve kockázatértékelési politikáik tekintetében azokban az esetekben, amikor hitelt nyújtottak a mobil személyemelők ágazata számára. E tekintetben a következő szabályozási dokumentumokat vette figyelembe:

(141)

A felsorolt szabályozási dokumentumok áttekintése alapján a Bizottság megállapította, hogy a kínai pénzügyi intézmények olyan jogi keretben működnek, amelyben kötelesek igazodni a kínai kormány iparpolitikai céljaihoz, amelyek magukban foglalják a mobil személyemelők ágazatának fejlesztését. Az építőipari gépipar részeként elismert mobil személyemelők kulcsfontosságú nemzeti és regionális tervekben szerepelnek kiemelten, többek között a „Made in China 2025” dokumentumban, az építőipari gépiparra vonatkozó tizennegyedik ötéves tervben, valamint Csöcsiang, Csiangszu és Hunan tartományok különböző tartományi és önkormányzati fejlesztési stratégiáiban. Ezek a szakpolitikák előmozdítják a pénzügyi támogatást, a K+F ösztönzőket és az ipari klaszterek kialakítását, arra ösztönözve a pénzügyi intézményeket, hogy prioritásként kezeljék az ágazat vállalatainak finanszírozását.

(142)

Általánosságban a Kínában működő összes pénzügyi intézményre alkalmazandó banktörvény 34. cikke úgy rendelkezik, hogy „a kereskedelmi bankok hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végzik”. Bár a banktörvény 4. cikke kimondja, hogy „[a] kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeit a jogszabályok értelmében egyetlen szervezeti egység vagy magánszemély sem befolyásolhatja. A kereskedelmi bankokat teljes jogi személyi minőségükben független polgári jogi felelősség terheli”, a vizsgálat rámutatott, hogy a banktörvény 4. cikkét a banktörvény 34. cikkére is figyelemmel alkalmazzák, azaz ha az állam szakpolitikai irányelveket határoz meg, azokat a bankok végrehajtják és az állam utasításait követik.

(143)

Emellett az Általános hitelezési szabályzat 15. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]z illetékes szervezeti egységek az állami politikával összhangban támogathatják a hitelkamatokat bizonyos gazdasági ágazatok növekedésének és egyes területek gazdasági fejlesztésének előmozdítása érdekében”.

(144)

Hasonlóképpen a 40. sz. határozat valamennyi pénzügyi intézmény számára előírja, hogy az ösztönzött projekteket külön hitelnyújtással támogassák. A mobil személyemelők ágazatában végrehajtott projektek – ahogy azt a 3.3. szakasz és konkrétabban a (72)–(80) preambulumbekezdés már említette – az „ösztönzött” kategóriába tartoznak. A 40. sz. határozat következésképpen megerősíti a banktörvény kapcsán tett korábbi ténymegállapítást, miszerint kedvezményes hitelnyújtási tevékenységeikkel a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak. A Bizottság azt is megállapította, hogy az NFRA széles körű jóváhagyási hatáskörrel rendelkezik a Kínai Népköztársaságban letelepedett valamennyi pénzügyi intézmény (köztük a magántulajdonban és a külföldi tulajdonban lévő pénzügyi intézmények) igazgatásának valamennyi szempontja felett, úgymint (72):

(145)

A banktörvény jogilag kötelező. Az ötéves tervek és a 40. sz. határozat kötelező jellegét a fenti 3.6.1.4. szakasz megállapította. Az NFRA szabályozási dokumentumainak kötelező jellege annak bankfelügyeleti hatósági jogköréből fakad. A többi dokumentum kötelező jellegét a bennük foglalt, felügyeletre és értékelésre vonatkozó rendelkezések bizonyítják.

(146)

Az Államtanács 40. sz. határozata valamennyi pénzügyi intézményt arra utasít, hogy csak az ösztönzött kategóriába tartozó beruházási projektekhez nyújtsanak hiteltámogatást, és ígéretet tesz „az ösztönzött ágazatok kategóriához tartozó projektekkel kapcsolatos egyéb preferenciális szakpolitikák” végrehajtására. Ez alapján a bankok kötelesek hiteltámogatást nyújtani a mobil személyemelők ágazatának, amely az ösztönzött gazdasági ágazatok közé tartozik.

(147)

Ezenkívül még a magánkézben lévő kereskedelmi bankok döntéseit is a KKP-nak kell felügyelnie, és azoknak összhangban kell lenniük a nemzeti politikákkal. Sőt, jelenleg az állam bankirányítással kapcsolatos három átfogó céljának egyike az, hogy megerősítse a párt vezető szerepét a banki és biztosítási ágazatban, többek között a vállalatok működési és irányítási kérdéseivel kapcsolatban. Ezzel összefüggésben a CBIRC 2020–2022-es időszakra vonatkozó hároméves cselekvési terve arra utasít, hogy „folytatni kell azon szellemiség érvényesítését, amelyet Hszi Csin-ping főtitkárnak a pénzügyi szektoron belüli vállalatirányítási reform előmozdításáról szóló programbeszéde képvisel”. A terv II. szakaszának célja továbbá, hogy előmozdítsa a pártvezetés vállalatirányításba való szerves beépülését: „a pártvezetésnek a vállalatirányításba történő beépülését szisztematikusabbá, egységesebbé és sajátos eljárásokon alapulóvá kell tennünk […]. A főbb operatív és vezetési kérdéseket a pártbizottságnak meg kell vitatnia, mielőtt az igazgatótanács vagy a felső vezetést döntést hozna.”

(148)

Emellett a kínai kormány nemrég úgy rendelkezett, hogy még a pénzügyi intézmények részvényeseinek is elő kell segíteniük a kínai kormány általi ellenőrzés gyakorlását az egyes intézmények vállalatirányítási keretén keresztül a következők szerint: „[a] bankok és a biztosítók nagyrészvényeseinek támogatniuk kell a bankokat és a biztosítókat egy megfelelő fékekkel és ellensúlyokkal rendelkező, független és megbízható vállalatirányítási szerkezet kialakításában, továbbá ösztönözniük és támogatniuk kell a bankokat és a biztosítókat annak biztosításában, hogy a pártvezetés szervesen beépüljön a vállalatirányításba” (73).

(149)

Végezetül, a kereskedelmi bankok NFRA általi teljesítményértékelésére vonatkozó kritériumok ma már különösen azt veszik figyelembe, hogy a pénzügyi intézmények „hogyan szolgálják a nemzeti fejlesztési célkitűzéseket és a reálgazdaságot”, és mindenekelőtt azt, hogy miként szolgálják „a stratégiai fontosságú és a feltörekvő iparágakat” (74).

(150)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet az együttműködő állami tulajdonú bank kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható vezetői és felügyelőbizottsági tagjai kötelesek tiszteletben tartani. A kínai kormány következésképpen minden olyan esetben, amikor az együttműködő állami tulajdonú bank hitelt nyújtott a mobil személyemelők ágazatának, erre a normatív keretrendszerre támaszkodott annak érdekében, hogy a bank tevékenysége felett érdemi ellenőrzést gyakoroljon. Az állami tulajdonú bank alapvető feladatai a kínai kormány által e normatív kereten keresztül kijelölt konkrét feladatokhoz kapcsolódnak, aminek következtében a kínai kormány a kormányzati feladatok ellátásának eszközévé válik.

(151)

A vizsgálat során a kínai kormány utalt a banktörvény Országos Népi Gyűlés általi értelmezésére, valamint a banktörvény 4. cikkére, azt állítva, hogy a kínai kereskedelmi bankok független jogi személyekként működnek, amelyek „saját döntéseket hoznak”, „bármely egység vagy magánszemély beavatkozása nélkül”, és hogy „egyetlen szervezet vagy magánszemély sem kényszeríthet egy kereskedelmi bankot kölcsönök nyújtására vagy garancia biztosítására”.

(152)

A (145) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság kötelező érvényűnek tekintette a kínai banktörvényt és a 40. sz. határozatot. Továbbá e vizsgálat ténymegállapításai, valamint a Bizottságnak a korábbi vizsgálatok során ugyanazon támogatási programra vonatkozóan tett ténymegállapításai (75) nem támasztották alá azt az állítást, miszerint a bankok nem veszik figyelembe a kormányzati politikát és terveket a hitelezési döntéseik meghozatala során. A Bizottság például megállapította, hogy a mintában szereplő négy exportáló gyártói csoport a piaci kamatszintnél alacsonyabb kamat mellett részesült kedvezményes hitelekben.

(153)

A vizsgálat azt is megállapította, hogy a 4. cikk csak annyiban alkalmazandó, amennyiben összhangban van a 33. cikkel. Ez azt jelenti, hogy bár a bankok az általános jogi keretük szerint működhetnek, irányításuk során meg kell felelniük az állami politikáknak. Míg ugyanis a banktörvény 4. cikke az általános rendelkezéseket tartalmazó I. fejezet része, a 33. cikk a hitelekre vonatkozó alapvető szabályokat meghatározó IV. fejezetbe tartozik. A 33. cikk, amely szerint „a kereskedelmi bankok a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően és az állami iparpolitikák iránymutatása alapján végzik hitelezési tevékenységüket”, bizonyítja, hogy ez a rendelkezés nem iránymutató jellegű, hanem inkább kötelező erejű, és egyértelmű utasítást ad a bankoknak arra, hogy a hitelezési tevékenységük során vegyék figyelembe az állami iparpolitikákat. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy az Államtanács 40. sz. határozata minden pénzügyi intézményt arra utasít, hogy csak az ösztönzött projekteknek nyújtsanak hiteltámogatást, és ígéretet tesz „az ösztönzött ágazatok kategóriához tartozó projektekkel kapcsolatos egyéb preferenciális szakpolitikák” végrehajtására is. Jóllehet ugyanezen határozat 17. cikke előírja a bankok számára a hitelezési elvek tiszteletben tartását, a Bizottság megállapította, hogy a bankok a vizsgálat során nem tartották be a hitelezési elveket. A Bizottság igazoló dokumentumokat kért, amelyek bemutatják, hogy a pénzügyi intézmények tiszteletben tartották ezeket az elveket. A kínai kormány és a pénzügyi intézmények nem nyújtottak be ilyen információkat. Következésképpen a Bizottságnak ezt az értékelést a rendelkezésre álló tények alapján kellett elvégeznie. Ezek a tények azt mutatták, hogy az exportáló gyártóknak a pénzügyi helyzetüktől és hitelképességüktől függetlenül biztosítottak hiteleket. Ez a megállapítás nem új, és már korábbi vizsgálatok során is felmerült (76), amikor a Bizottság korábban bizonyította, hogy a 17. cikk nem jelenik meg hatékonyan egy ösztönzött iparágakra vonatkozó hitelezési elvben. A jelenlegi vizsgálat során a Bizottság az együttműködés hiánya miatt nem tudta megállapítani a megfelelést, ami tovább erősítette az átláthatósággal és a megfelelő hitelminősítési eljárások betartásával kapcsolatos aggályokat.

(154)

Végezetül, amint az a (137) és (138) preambulumbekezdésben szerepel, az a tény, hogy a bank valamennyi főbb működési és irányítási kérdését a párt vizsgálja, amely alaposan beágyazódott a bankok vállalatirányítási struktúrájába, valamint, hogy a bankok teljesítményét a stratégiai és feltörekvő vállalkozások – például a mobil személyemelők ágazata – kiszolgálására irányuló erőfeszítéseikkel összhangban értékelik, azt is mutatja, hogy a pénzügyi intézmények működésére vonatkozó szabályozási keret szigorú és kötelező jellegű.

(155)

Együttműködés és a hitelképességi vizsgálatokra vonatkozó konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság így a (142)–(150) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet vizsgálta, azzal együtt, hogy az együttműködő állami tulajdonú banknak a mintában szereplő vállalatok részére nyújtott hitelek tekintetében alkalmazott magatartását is megvizsgálta. Ez a magatartás nem állt összhangban a hivatalosan képviselt állásponttal, mivel a gyakorlatban az állami tulajdonú bankok nem részletes piaci alapú kockázatértékelés alapján jártak el.

(156)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártói csoportoknak a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ (NIFC) által bejelentett irányadó hitelkamatláb alatti vagy ahhoz közeli kamatlábak mellett nyújtottak hitelt. Az irányadó hitelkamatlábat 2019. augusztus 20-án vezették be a Kínai Központi Bank korábbi jegybanki referencia-kamatlába helyett (77). Az ország kockázatmentes kamatlába alatti vagy ahhoz közeli kamatlábon nyújtott finanszírozás a bankközi piacon egyértelműen azt mutatja, hogy a kockázatot nem vették megfelelően figyelembe. A kínai kormány és a pénzügyi intézmények együttműködésének hiányában a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényeket kellett felhasználnia, és így arra a következtetésre jutott, hogy a hiteleket a vállalatok valós pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől függetlenül nyújtották, amint azt az alábbi 3.6.3. szakasz megállapítja. A hiteleket tehát – a mintában szereplő exportáló gyártók kockázati profiljának megfelelő kamatlábakat alapul véve – a piacinál alacsonyabb kamatlábak mellett nyújtották.

(157)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett az ösztönzött gazdasági ágazatoknak való hitelnyújtásra vonatkozóan, amelyet a banknak a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserei és felügyelői kötelesek voltak tiszteletben tartani. Ez a normatív keretrendszer semmi mozgásteret nem hagyott a bankok vezetőinek és felügyelőinek a keretnek a mintában szereplő exportáló gyártók esetében való követését illetően, ezáltal pedig függő helyzetbe hozta az adott bank vezetőségét.

(158)

A kínai kormány következésképpen minden olyan esetben, amikor az együttműködő állami tulajdonú bank hitelt nyújtott a mobil személyemelők ágazatának, a normatív keretrendszerre támaszkodott annak érdekében, hogy a bank tevékenysége felett érdemi ellenőrzést gyakoroljon.

(159)

A hitelkockázati értékelésre vonatkozó konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság az ösztönzött gazdasági ágazatoknak, például a mobil személyemelők ágazatának nyújtott hitelekre vonatkozó általános jogi környezetet és az együttműködő állami tulajdonú bank magatartását vizsgálta, és megállapította, hogy a bank nem részletes, piaci alapú hitelkockázati értékelések alapján járt el.

(160)

Továbbá a (152) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a mintában szereplő exportáló gyártói csoportoknak az irányadó hitelkamatláb alatti vagy ahhoz közeli kamatlábak mellett folyósítottak hitelt, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől. Ezért figyelembe véve a mintában szereplő exportáló gyártóknak a 3.6.4.3. szakaszban bemutatott kockázati profilját, valamint azt, hogy a Bizottság által elvégzett kockázatelemzés alapján a mintában szereplő exportáló gyártók némelyikének BB, másoknak B hitelminősítést kellett volna kapnia, és ezért jóval a kockázatmentes kamatláb feletti kamatlábat kellett volna fizetnie, a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó hiteleket piaci ár alatt biztosították.

(161)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt az együttműködő állami tulajdonú bank tevékenységei felett a szóban forgó banknak a mobil személyemelők ágazatát érintő hitelezési politikája és kockázatértékelése tekintetében.

(162)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megismételte azt az állítását, hogy a kereskedelmi bankokról szóló törvény 4. cikke nincs alárendelve a 34. cikknek, és hogy a 34. cikk nem lehet ellentétes a 4. cikknek a bankok függetlenségére vonatkozó rendelkezésével. Azt is állította, hogy a banktörvény nem ír elő büntető következményeket azokra a bankokra nézve, amelyek nem tartják be a 34. cikket. Emellett a kínai kormány azt állította, hogy a hitelekre vonatkozó általános szabályok 15. cikke nem szolgálhat alapul annak állításához, hogy a kínai kormány arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy kedvezményes kölcsönöket nyújtsanak, ami a hitelekre vonatkozó általános szabályok felülvizsgálatára utal. A kínai kormány hozzátette továbbá, hogy a 40. sz. határozat nem alkalmazandó a mobil személyemelők ágazatára, mivel csak a katalógusban részletezett ösztönzött projektek tekinthetők támogatottnak.

(163)

A Bizottság ismét hivatkozott a Fellebbezési Testületnek a (123) preambulumbekezdésben ismertetett jelentésére, amely megerősítette, hogy a bankok arra kaptak utasítást, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék”, és megjegyezte, hogy a büntető következmények állítólagos hiánya irreleváns, tekintettel arra, hogy a kínai bankszektor nagyrészt állami tulajdonban van, hogy a kereskedelmi banki döntéseket a KKP-nek kell felügyelnie, és azoknak összhangban kell lenniük a nemzeti politikákkal, amelyeket egyetlen érdekelt fél sem vitat. Ami a hitelekre vonatkozó általános szabályok 15. cikkét illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a kínai kormány nem szolgáltatott bizonyítékot az ilyen felülvizsgálatra vonatkozóan, és hogy magát a törvényt nem módosították vagy helyezték hatályon kívül, miáltal ez a cikk továbbra is alkalmazandó, amint azt maga a kínai kormány is jelezte a végső nyilvánosságra hozatalhoz fűzött észrevételében. A Bizottság az (59) preambulumbekezdésre is hivatkozott, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy a mobil személyemelők ágazata a katalógusban felsorolt „nagy építőipari gépek” ágazatának részét képezi, ami megerősítette, hogy a mobil személyemelők ágazata ösztönzött ágazat. A fentiek alapján a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(164)

A Bizottság megállapította, hogy az állami tulajdonú bankok a fent ismertetett jogi keretet a mobil személyemelők ágazata esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtják végre. Ebből következően az alaprendelet 3. cikkének 1. pontja a) alpontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként járnak el.

(165)

Emellett még ha az állami tulajdonú pénzügyi intézményeket a Bizottság nem is tekintené közjogi szerveknek, a lenti 3.6.2. szakaszban meghatározott okok miatt akkor is megállapítható lenne ugyanezen információk alapján, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikkének 1. pontja a) alpontjának iv. esete szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, vagy olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A magatartásuk ily módon mindenképpen a kínai kormánynak tulajdonítható.

(166)

A Bizottság a szóban forgó ügyben megállapította, hogy a Kínában működő alábbi bankok és magán pénzügyi intézmények nyújtottak hitelt a mintában szereplő exportáló gyártói csoportoknak: a Citibank (China) Co., Ltd., a China Bohai bank, a China Mingsheng bank és a HSBS bank.

(167)

A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan (78) a (140)–(161) preambulumbekezdésben ismertetett megfelelő elemzéssel összhangban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a bankok és magán pénzügyi intézmények a CBRC helyébe lépő NFRA felügyelete alatt működnek, és azokat a kínai kormány bízta meg vagy utasította. Ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában a Bizottság a mostani vizsgálatban is fenntartja ezt a következtetését.

(168)

A Bizottság ezt követően elemezte, hogy ezeket a pénzügyi intézményeket a kínai kormány az alaprendelet 3. cikkének 1. pontja a) alpontjának iv. esete értelmében megbízta-e azzal vagy utasította-e arra, hogy támogatást nyújtsanak a mobil személyemelők ágazatának.

(169)

A WTO Fellebbezési Testülete szerint „megbízás” akkor történik, ha a kormányzat magánjogi szervezetre feladatköröket ruház át, „utasítás” pedig akkor, ha a kormányzat magánjogi szervezet felett hatáskört gyakorol (79). A kormányzat mindkét esetben magánjogi szervezetet vesz igénybe arra a célra, hogy közvetetten pénzügyi hozzájárulást nyújtson, és „az esetek többségében feltételezhető, hogy a magánjogi szervezet megbízása vagy utasítása valamilyen fenyegetéssel vagy késztetéssel jár” (80). Ugyanakkor a 3. cikk 1. pontja a) alpontjának iv. esete nem teszi lehetővé, hogy a tagok egy termékre kiegyenlítő vámot vessenek ki, „ha a kormányzat mindössze általános szabályozói hatáskörét gyakorolja” (81), illetve ha a kormányzati beavatkozás „pusztán az adott ténybeli körülmények és az adott piac szereplőinek szabad választása folytán jár vagy nem jár bizonyos következményekkel” (82). A megbízás vagy az utasítás ezzel szemben inkább „a kormányzat részéről aktívabb szerepvállalást, semmint puszta ösztönzést” jelent (83).

(170)

A Bizottság megállapította, hogy a (142)–(147) preambulumbekezdésben említett, az ágazatra irányadó normatív keretrendszer valamennyi kínai pénzügyi intézményre, így a magántulajdonúakra is vonatkozik. Szemléltetésképpen: a banktörvény és az NFRA (korábban CBIRC) különféle rendeletei kiterjednek az NFRA irányítása alatt álló összes kínai finanszírozású és külföldi tőkével működő bankra.

(171)

Továbbá a magántulajdonú pénzügyi intézményekkel kötött hitelszerződések többsége az állami tulajdonú bankokkal kötött szerződésekhez hasonló szerződési feltételeket tartalmaz, és a magántulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábak hasonlóak az állami tulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábakhoz. Ez azt mutatja, hogy ezek a bankok de facto kedvezményes hitelnyújtási feltételeket biztosítanak, összhangban a kínai kormány bankszektor feletti ellenőrzésével.

(172)

A magántulajdonú pénzügyi intézményektől kapott eltérő tájékoztatás hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mobil személyemelők ágazatát illetően az állam az NFRA felügyelete alatt, Kínában működő valamennyi pénzügyi intézményt (ideértve a magántulajdonú pénzügyi intézményeket is) az alaprendelet 3. cikke 1. pontjának a) alpontja iv. esetének első franciabekezdése értelmében megbízta azzal vagy utasította arra, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően kedvezményes kamatlábak mellett nyújtson hitelt a mobil személyemelők ágazatának (84), tehát olyan funkciókat lásson el, amelyek nem különböznek a kormányok által szokásosan ellátott feladatoktól.

(173)

Korábbi szubvencióellenes vizsgálatai során a Bizottság már megállapította, hogy egy, a Nemzetközi Valutaalap által közzétett tanulmány (85) alapján, amely szerint eltérések mutatkoznak a nemzetközi és a kínai hitelminősítések között, a kínai vállalatok tekintetében megítélt belföldi hitelminősítések nem megbízhatóak. Az IMF szerint a helyi hitelminősítő intézetek a kínai kötvények több mint 90 %-át az AA-tól AAA-ig terjedő kategóriák egyikébe sorolják. Ez nem hasonlítható össze más piacokkal, például az EU vagy az Egyesült Államok piacával. Például az Egyesült Államok piacán ezeket a legkedvezőbb minősítéseket csak a cégek kevesebb mint 2 %-a tudhatja magáénak. A kínai hitelminősítő intézetek így erőteljesen a minősítési skála legmagasabb szintjének irányába ferdítenek. Rendkívül széles minősítési skálákkal rendelkeznek, és hajlamosak a szignifikánsan eltérő nemteljesítési kockázatú kötvényeket egyetlen tág minősítési kategóriába összevonni (86). A Bloomberg „2021. évi betekintés a kínai kötvénypiacra” című kiadványa (87) szerint a kötvénypiacot öt kínai helyi hitelminősítő intézet – a China Chengxin, a Dagong, a Lianhe, a Shanghai Brilliance, valamint a Golden Credit Rating – uralja, és a kötvények mintegy 90 %-a AAA minősítést kapott a helyi hitelminősítő intézetektől. Számos kibocsátó azonban alacsonyabb – A és BBB – S&P Global kibocsátói hitelminősítést kapott (88).

(174)

Ezenkívül a külföldi hitelminősítő intézetek, például a Standard and Poor’s és a Moody’s, amikor a külföldön kibocsátott kínai kötvényeket minősítik, jellemzően úgy járnak el, hogy a kibocsátó kiindulási hitelminősítését felfelé korrigálják azon becslésük alapján, hogy a kínai kormány mekkora stratégiai jelentőséget tulajdonít az adott vállalatnak, és milyen erősek az esetleges implicit garanciák (89).

(175)

Ezen elemzést kiegészítve a korábbi ügyek vizsgálata feltárta, hogy a kínai kormány a hitelminősítési piacra is befolyást gyakorolhat (90).

(176)

A kínai kormány által a korábbi vizsgálatok során szolgáltatott információk alapján összesen 14 hitelminősítő intézet, ebből 12 belföldi hitelminősítő intézet volt aktív a kínai kötvénypiacon. Másrészt nincs szabad belépés a kínai hitelminősítési piacra. Lényegében zárt piacról van szó, mivel a hitelminősítő intézeteket a Kínai Értékpapír-szabályozó Bizottságnak (a továbbiakban: CSRC) vagy a Kínai Központi Banknak jóvá kell hagynia, mielőtt megkezdhetnék a működésüket (91). A Kínai Központi Bank 2017 közepén bejelentette, hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezni fogják a külföldi hitelminősítő intézetek számára, hogy a belföldi kötvénypiac egy részén hitelminősítéseket adjanak ki. Ezek a hitelminősítő intézetek azonban a kínai minősítési skálákat követik, így nem hasonlíthatók össze a nemzetközi minősítésekkel, amint azt a (174) preambulumbekezdésben kifejtettük.

(177)

Az Allianz Global Investors 2021. évi kutatása a Bizottság megállapításait megerősítve rögzíti, hogy „Kína belföldi hitelminősítési rendszere eltér a nemzetközi minősítési konvencióktól. Például az AA+ minősítésű belföldi kötvényeik nemzetközi skálán jellemzően »magas hozamú, kockázatos« (high yield) minősítést kapnának” (92).

(178)

Végezetül az OECD 2022-ben rámutatott arra, hogy „a hitelminősítési piac hiányosságai, beleértve a túlzó minősítéseket és a gyenge figyelmeztető rendszereket, akadályozzák a kötvénypiac egészséges fejlődését” (93).

(179)

A Bizottság továbbá azt is megállapította (94), hogy a kínai hitelminősítési rendszerben nem kizárólag a piaci erők érvényesülnek, a működése pedig torzult.

(180)

A (173)–(178) preambulumbekezdésben leírt helyzet alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai hitelminősítések nem adnak megbízható becslést a mögöttes eszköz hitelkockázatáról. A minősítéseket a stratégiai kulcságazatok, köztük a mobil személyemelők ágazatának ösztönzésére irányuló szakpolitikai célkitűzések is torzították.

(181)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a kínai hitelminősítési rendszer megbízható, és hogy a vállalatok hitelminősítését újra kell értékelni. Azzal is érvelt, hogy a Bizottság önkényesen értékelte a mintában szereplő vállalatokat a szükséges ismeretek és tanúsítványok, valamint a mintában szereplő vállalatok működésének átfogó megértése nélkül. A kínai kormány továbbá azzal érvelt, hogy a kínai piacon működő hitelminősítő intézetek tulajdonjoga változatosabb, mivel egyre nagyobb számban vannak jelen olyan nemzetközi hitelminősítő intézetek, mint az S&P vagy a Moody’s China Limited, ami a minősítési módszerek optimalizálásához vezetett.

(182)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem önkényesen értékelte a mintában szereplő vállalatok hitelminősítését. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság teljes átláthatósággal járt el, és számos pénzügyi mutatóra támaszkodott a mintában szereplő vállalatok hitelminősítésének meghatározásához. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a kínai piac szerkezetének alakulása nem befolyásolta a kínai hitelminősítési piaccal kapcsolatos, a (173)–(180) preambulumbekezdésben ismertetett hiányosságokat. Ennek alapján ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(183)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME azt állította, hogy a 14 hitelminősítő intézet, köztük két tengerentúli ügynökség megléte szilárddá és függetlenné tette a kínai hitelminősítési piacot. Hozzátette, hogy az, hogy a kínai helyi hitelminősítő intézetek különböző minősítési kategóriákat használnak, nem kérdőjelezi meg az előbbiek függetlenségét és a minősítési eredmények hitelességét. Azzal érvelt továbbá, hogy a Bizottság azon következtetése, miszerint Kína hitelminősítési piaca „zárt”, elavult és helytelenül értelmezett bizonyítékokon alapul, konkrétan a CCCME úgy vélte, hogy a CSRC-nek és a Kínai Központi Banknak a hitelminősítő intézetek minősítésének szabályozásában betöltött szerepe szükséges annak biztosításához, hogy az ilyen hitelminősítő intézetek rendelkezzenek a szükséges szakértelemmel, és utalt a (178) preambulumbekezdésben említett OECD-jelentésben elismert szabályozási javításokra.

(184)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az állításokkal. Bár a Bizottság nem vitatja, hogy a kínai piacon működnek bizonyos külföldi ügynökségek, úgy vélte, hogy ezek a külföldi ügynökségek „a kínai hitelminősítő piacon végzett minősítéseknek csak elenyésző töredékét” képviselik, és „ugyanazokat a minősítési skálákat követik, mint a kínai ügynökségek, és hogy a vállalatok kínai kormány számára való stratégiai jelentősége és az implicit állami garanciák miatt feljavítják a minősítésüket” (95), így nem tekinthetők függetlennek. Ami a Bizottság által benyújtott bizonyítékok állítólagosan elavult jellegét illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a CCCME szelektíven választotta ki a Bizottság által benyújtott legrégebbi bizonyítékokat, és figyelmen kívül hagyta a 2021–2022-es évekből származó, a (177)–(178) preambulumbekezdésben használt számos hivatkozást, valamint a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra való hivatkozást, amelyet 2024 áprilisában adtak ki (lásd a (179) preambulumbekezdést), jóval azután, hogy a külföldi hitelminősítő intézetek megkezdték tevékenységüket Kínában. Ezek a hivatkozások egyértelműen azt mutatják, hogy a kínai hitelminősítési piac helyzete a vizsgálati időszak alatt nem változott jelentősen. Ami a CSRC és a Kínai Központi Bank szerepét illeti, a Bizottság nem vitatta az OECD jelentését, és hogy az ilyen szervezetek szerepe magában foglalja a hitelminősítő intézetek minősítésének értékelését. Úgy tűnt azonban, hogy a Kínai Központi Bank szerepe nem korlátozódott erre az értékelésre, hanem a Kínai Központi Bank, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság, a Pénzügyminisztérium és a Kínai Értékpapír-szabályozó Bizottság által közösen közzétett, a hitelminősítő ágazat igazgatására vonatkozó ideiglenes intézkedések ([2019. évi] 5. sz. rendelet) 3. cikke szerint magában foglalta „a hitelminősítések országos felügyeletét és kezelését” is. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(185)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő mind a négy csoport vállalatai igénybe vettek rövid és hosszú lejáratú hiteleket a tevékenységeik finanszírozására. Ezeket a hiteleket elsődlegesen a napi műveletek, a működőtőke-szükségletek, valamint speciális projektek és beruházások finanszírozására használták fel. A mintában szereplő exportáló gyártói csoportok egyike hosszú lejáratú exporthiteleket is igénybe vett.

(186)

Amint azt a (142)–(147) preambulumbekezdésben bemutattuk, számos jogi dokumentum, amelyek kifejezetten az ágazat vállalatait célozzák meg, arra utasítja a pénzügyi intézményeket, hogy kedvezményes kamatozású hiteleket nyújtsanak a mobil személyemelők ágazatában. Ezek a dokumentumok bizonyítják, hogy a pénzügyi intézmények csak azon néhány vállalkozás vagy gazdasági ágazat esetében teszik lehetővé a pénzügyi intézmények számára a kedvezményes finanszírozást, amelyek beleilleszkednek a kínai kormány vonatkozó stratégiájába. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mobil személyemelők ágazatára vonatkozó utalás kellően egyértelmű, hiszen a szóban forgó gazdasági ágazatot bizonyos esetekben kifejezetten megnevezik, bizonyos esetekben pedig az általa gyártott termékre vagy az ágazatot magában foglaló tágabb ágazatcsoportra utalnak. Továbbá a mintában szereplő egyik exportáló gyártó „az állam által elismert kulcsfontosságú ágazatok projektjeit” támogató China Development Bank Fund által biztosított hitelben részesült. Ezért ez a támogatás abból adódóan is egyedi jellegű, hogy a kínai kormány az ösztönzött gazdasági ágazatok egy szűk – a mobil személyemelők ágazatát is magában foglaló – csoportját támogatja.

(187)

A kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámítását a Bizottság a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékére alapozta. A támogatásban részesülő fél által megszerzett gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kedvezményes hitel tekintetében fizetett kamatösszeg és a vállalat által a piacon esetlegesen megszerezhető hasonló kereskedelmi hitel tekintetében fizetendő összeg közötti különbözet.

(188)

A fenti 3.6.1. és 3.6.2. szakaszban kifejtettek szerint a kínai pénzügyi intézmények által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak, és nem a működő piacokon általában felszámított kamatokat tükrözik.

(189)

A mintában szereplő vállalatcsoportok különböző általános gazdasági helyzetben voltak. A vizsgálati időszak alatt a lejáratot, a megkövetelt biztosítékot és garanciát, valamint más feltételeket tekintve mindegyikük más-más típusú hitelt kapott. E két ok miatt mindegyik vállalathoz egy átlagos kamatláb tartozott annak alapján, hogy milyen hiteleket kapott.

(190)

E sajátosságok figyelembevétele érdekében a Bizottság minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói vállalatcsoport pénzügyi helyzetét egyedileg értékelte. E tekintetben a Bizottság a hitelekkel történő kedvezményes finanszírozás kapcsán a Kínából származó, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliára, a Kínából származó, melegen síkhengerelt acéltermékekre, a Kínából származó abroncsokra, a Kínából származó bizonyos szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetekre, a Kínából származó optikai kábelekre, valamint a Kínából származó, személyszállításra tervezett, új, akkumulátoros elektromos gépjárművekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatokban (96) meghatározott, és a következő preambulumbekezdésekben kifejtett számítási módszert követte. Végül a Bizottság egyedileg kiszámította minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói csoport esetében a hitelek formájában biztosított kedvezményes finanszírozási gyakorlatból származó előnyt, és ezt az előnyt hozzárendelte a vizsgált termékhez.

(191)

A (90) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai hitelnyújtó pénzügyi intézmények nem nyújtottak be olyan kitöltött kérdőívet, amely tisztázta volna az elvégzett hitelképességi vizsgálatot. Ezért a gazdasági előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Sinoboom csoport piaci kamatszinten jutott-e hitelekhez.

(192)

A Sinoboom csoport nyereséges pénzügyi helyzetről számolt be, saját pénzügyi beszámolói szerint a 2023-as pénzügyi évben 12 %-os haszonkulcs mellett.

(193)

A Sinoboom csoport rövid és hosszú lejáratú hitelt vett igénybe működésének finanszírozásához. A Bizottság megvizsgálta a csoport rövid távú likviditási és hosszú távú fizetőképességi helyzetét.

(194)

A rövid lejáratú likviditást illetően a csoport átlagos forgóeszköz-fedezeti mutatója a vizsgálati időszakban 1,44 volt. Bár a vállalat forgóeszközei elfogadható tartományba esnek, nem túl erősek. Ez azt jelzi, hogy bár a vállalat technikailag képes teljesíteni rövid távú kötelezettségeit, likviditási helyzete csak marginálisan megfelelő. Váratlan pénzügyi nyomás esetén a vállalat számára nehézségeket okozhat anélkül fenntartani a működését, hogy eszközöket számolna fel vagy további adósságot vállalna. A piaci volatilitással vagy előre nem látható eseményekkel szembeni pénzügyi stabilitás biztosításához szilárdabb likviditási pozícióra lenne szükség.

(195)

Ami a fizetőképességet illeti, a vállalat hitel/saját tőke aránya 1,98-as, ami azt mutatja, hogy komoly mértékben támaszkodik adósságra. A vállalat csaknem kétszer annyira támaszkodik a felvett hitelekre, mint saját tőkéjére, ami jelentős pénzügyi kockázatra utal. Ez a magas tőkeáttétel kiszolgáltatottá teszi a vállalatot a kamatlábak emelkedésével vagy a gazdasági visszaeséssel szemben, mivel túlfeszítheti az adósságszolgálati képességét. Az adósságfinanszírozásra való támaszkodás növeli a fizetésképtelenség kockázatát, különösen akkor, ha a bevételek növekedése vagy a jövedelmezőség lelassul. Ez a tőkeáttétel komoly aggodalomra ad okot, és veszélyeztetheti a vállalat pénzügyi egészségét.

(196)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport általános pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg. A Standard & Poor’s hitelminősítési meghatározásai szerint a „BB” besorolású adós stabil feltételek mellett továbbra is képes teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit. Ugyanakkor a kedvezőtlen üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételek csökkenthetik az adósnak a pénzügyi kötelezettségvállalásai teljesítésére való képességét vagy hajlandóságát. Ez a referenciaérték ezért megfelelőnek tekinthető ahhoz, hogy tükrözze a csoport magas adósságszintjét és a tőkeáttételtől való nagy fokú függőségét.

(197)

A Bizottság ezt követően a piaci kamatláb kiszámítása érdekében az ilyen BB minősítésű cégek által kibocsátott kötvények esetében várható díjat alkalmazta a Kínai Központi Bank hitelekre vonatkozó referencia-kamatlábára, illetve 2019. augusztus 20. után az NIFC által közzétett irányadó hitelkamatlábra.

(198)

A felár meghatározása az USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények indexei közötti, a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított relatív különbözet kiszámításával történt. Ezt követően a Bizottság az így kiszámított különbözetet hozzáadta a hitelnyújtás napján a kérdéses kölcsönével azonos futamidőre vonatkozóan a Kínai Központi Bank által közzétett, hitelekre vonatkozó referencia-kamatlábhoz, vagy 2019. augusztus 20. után az NIFC által közzétett irányadó hitelkamatlábhoz. Ezt a számítást a Bizottság a vállalatnak folyósított összes hitel és pénzügyi lízing vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(199)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Fitch Ratings hitelminősítő intézet 2021-ben B minősítést adott a Zoomlion csoportnak. A Bizottság egyetértett ezzel a minősítéssel, mivel az összhangban van a vállalatnak a vizsgálati időszakra vonatkozó pénzügyi kimutatások alapján értékelt pénzügyi profiljával.

(200)

Mivel a hitelnyújtó intézmények nem nyújtottak be kitöltött kérdőívet, amely ismertetné a hitelképességi vizsgálatot, a gazdasági előny megállapításához a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Zoomlion csoportnak nyújtott hitelek kamatlábai piaci szinten voltak-e.

(201)

A Zoomlion csoport általánosságban nyereséges pénzügyi helyzetről számolt be, saját pénzügyi beszámolói szerint a 2023-as évre körülbelül 8 %-os haszonkulcs mellett. A Zoomlion jövedelmezősége észszerű, de meglehetősen szerény az ágazat vállalatainak átlagához képest, és korlátozhatja az újrabefektetésre és a gazdasági ingadozások kezelésére való képességét.

(202)

A csoport rövid és hosszú lejáratú hitelt vett igénybe működésének finanszírozásához. A Bizottság megvizsgálta a vállalat rövid távú likviditási és hosszú távú fizetőképességi helyzetét.

(203)

A rövid távú likviditás tekintetében a Bizottság a forgóeszköz-fedezeti mutatót használta. Ez a mutató a vállalat rövid lejáratú kötelezettségeinek, köztük a rövid lejáratú adósságainak megfizetésére való képességét méri.

(204)

A vállalat forgóeszköz-fedezeti mutatója 1,17 volt a vizsgálati időszakban. Ez arra utal, hogy likviditása megfelelő, de bizonytalan, mivel az arány csak kis mértékben haladja meg az elfogadható küszöbértéket. Ez azt is mutatja, hogy míg a vállalat a forgóeszközeivel képes teljesíteni a rövid lejáratú kötelezettségeit, a kötelezettségek váratlan növekedése vagy az eszközátváltás lassulása kihívást jelenthet. Ezt a rövid távú likviditási mutatót figyelembe véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó vállalat rövid távú likviditási pozíciója törékeny.

(205)

A Bizottság a hosszú távú fizetőképességi kockázatot a hitel/eszköz arány alapján értékelte. Ez a mutató a vállalat hosszú lejáratú adósságtörlesztési kötelezettségek teljesítésére való képességét méri. A mutatót a hitelezők és a kötvényekbe befektetni kívánó felek a vállalat hitelképességének megítélésére használják.

(206)

A hitel/eszköz arány a kötelezettségek, és különösen a hosszú lejáratú adósságok mértékét mutatja. Az 1,93-as vállalati arány azt mutatja, hogy a finanszírozás tekintetében nagymértékben támaszkodnak az adósságra, ami jelentősen növeli a pénzügyi kockázatot. A magas tőkeáttétel azt jelenti, hogy a vállalat nehézségeknek van kitéve az adósságkötelezettségek teljesítése terén, különösen a bevételek csökkenése vagy a kamatlábak emelkedése idején. Ez az adósságra való támaszkodás rávilágít arra, hogy kiegyensúlyozottabb tőkeszerkezetre van szükség.

(207)

Az, hogy a vállalat milyen hatékonyan használja eszközeit, nem támasztja alá a magas hitelminősítést. A 0,3-as eszközforgalmi arány azt jelzi, hogy a vállalat 1 jüan értékű eszköz után csak 0,30 jüan bevételt termel, ami alulteljesítést tükröz az eszközök tőkeáttétele tekintetében. Hasonlóképpen a 2,77 %-os eszközarányos jövedelmezőség (ROA) is alacsony, ami arra utal, hogy a vállalat befektetéseiből nem származik jelentős érték. Ezek a mérőszámok hiányosságokra utalnak az eszközkezelés terén, amelyek akadályozzák a vállalatot abban, hogy bevételt és nyereséget termeljen.

(208)

Ezért a (202)–(207) preambulumbekezdésben kifejtett likviditási, fizetőképességi és hatékonysági problémákat figyelembe véve a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat pénzügyi helyzete nem volt stabil, és magas kockázati profilt jelentett a potenciális hitelezők és befektetők számára.

(209)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport általános pénzügyi helyzete a B minősítésnek feleltethető meg, amely nem számít „befektetésre ajánlott” kategóriának.

(210)

A Bloomberg nyilvánosan elérhető adatai alapján a Bizottság a B minősítésű vállalatok által kibocsátott kötvények esetében várható díjat használta referenciaértékként, majd a piaci kamatláb kiszámítása érdekében ezt alkalmazta a PBOC hitelekre vonatkozó referencia-kamatlábára vagy 2019. augusztus 20. után az NIFC által (97) bejelentett irányadó hitelkamatlábra.

(211)

A felár meghatározása az USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli B minősítésű vállalati kötvények indexei közötti, a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított relatív különbözet kiszámításával történt. Ezt követően a Bizottság az így kiszámított relatív különbözetet hozzáadta a hitelnyújtás napján (98) a kérdéses kölcsönével azonos futamidőre vonatkozóan a Kínai Központi Bank által közzétett, hitelekre vonatkozó referencia-kamatlábhoz, vagy 2019. augusztus 20. után az NIFC által közzétett irányadó hitelkamatlábhoz. Ezt a számítást a Bizottság a vállalatcsoportnak folyósított összes hitel vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(212)

A devizában denominált hitelekre is igaz a piaci torzulásokkal és az érvényes hitelminősítések hiányával kapcsolatban megfogalmazott ténymegállapítás, hiszen ezeket a hiteleket ugyanazok a kínai pénzügyi intézmények nyújtják. Ennek megfelelően és az előzőekben ismertetett módon a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott B minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(213)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a Zoomlion csoport azt állította, hogy a pénzügyi mutatók elemzése nem indokolja az olyan vállalatok rosszabb hitelminősítését, mint a Dingli csoport és a Sinoboom csoport. A mintában szereplő különböző vállalatok helyzetének gondos összehasonlító elemzését követően a Bizottság megerősítette értékelését azon az alapon, hogy a Zoomlion csoport a mintában szereplő többi vállalathoz képest többnyire alulteljesített.

(214)

A fenti (90) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai hitelnyújtó pénzügyi intézmények nem nyújtottak be hitelképességi értékelést. Ezért a gazdasági előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Dingli csoport piaci kamatszinten jutott-e hitelekhez.

(215)

A Dingli csoport magas jövedelmezőségről és stabil növekedést mutató pénzügyi helyzetről számolt be, a 2023-as évre vonatkozó saját pénzügyi beszámolói szerint magas (8–13 %-os) haszonkulcs mellett.

(216)

A Dingli csoport rövid és hosszú lejáratú hitelt vett igénybe működésének finanszírozásához. A Bizottság megvizsgálta a csoport rövid távú likviditási és hosszú távú fizetőképességi helyzetét.

(217)

Ami a rövid távú likviditást illeti, a Dingli különböző gazdálkodó egységeinek együttes helyzetét mérlegelve a vállalat valószínűleg vegyes likviditási pozícióval rendelkezne. A Dingli Machinery erős, 2-es feletti forgóeszköz-fedezeti mutatóval rendelkezik, ami a rövid lejáratú kötelezettségek teljesítésére való szilárd képességet tükröz. A Dingli Leasing 1,2 alatti forgóeszköz-fedezeti mutatója azonban csak szerény helyzetet jelez a rövid távú kötelezettségek kezelését illetően. A két vállalat forgóeszköz-fedezeti mutatóinak átlaga valószínűleg e két szám közé esne, ami arra utal, hogy bár a rövid távú pénzügyi stabilitás általában elfogadható, a konszolidált jogalanynak az esetleges pénzügyi feszültségek elkerülése érdekében körültekintően kell kezelnie a likviditást.

(218)

Ami a hosszú lejáratú adósságot illeti, a csoport magas tőkeáttételi szinttel szembesülne a Dingli Leasing magas, 2,8 feletti hitel/saját tőke aránya miatt, míg a Dingli Machinery 0,7 alatti konzervatív aránya csökkenti az összesített pénzügyi kockázatot. A kombinált hitel/saját tőke arány valószínűleg mérsékelt lenne, de még mindig a magasabbak közé tartozna, ami az adósságra való jelentős ráutaltságot tükrözi. Ez potenciális kockázatokat jelent, kiváltképp bizonytalan gazdasági körülmények között.

(219)

Hatékonysági szempontból a Dingli Machinery 0,5 alatti eszközforgalma alacsony, ami bizonyos hatékonysági problémákra utal, míg a Dingli Leasing 0,15 alatti eszközforgalma rendkívül kedvezőtlen, ami azt mutatja, hogy a vállalat eszközegységenként nagyon kevés bevételt termel. Ez rávilágít arra, hogy a két vállalkozás együttesen nem hatékonyan használja fel az eszközöket. A vállalatnak a megtérülés javítása érdekében összpontosítania kell a működés optimalizálására, a kihasználatlan eszközök felszámolására vagy az operatív stratégiák javítására.

(220)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport általános pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg. A Standard & Poor’s hitelminősítési meghatározásai szerint a „BB” besorolású adós stabil feltételek mellett továbbra is képes teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit. Ugyanakkor a kedvezőtlen üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételek csökkenthetik az adósnak a pénzügyi kötelezettségvállalásai teljesítésére való képességét vagy hajlandóságát. Ez a referenciaérték ezért megfelelőnek tekinthető ahhoz, hogy tükrözze a csoport magas adósságszintjét és a tőkeáttételtől való nagy fokú függőségét.

(221)

A Bizottság ezt követően a piaci kamatláb kiszámítása érdekében az ilyen BB minősítésű cégek által kibocsátott kötvények esetében várható díjat alkalmazta a Kínai Központi Bank hitelekre vonatkozó referencia-kamatlábára, illetve 2019. augusztus 20. után az NIFC által közzétett irányadó hitelkamatlábra.

(222)

A felár meghatározása az USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények indexei közötti, a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított relatív különbözet kiszámításával történt. Ezt követően a Bizottság az így kiszámított különbözetet hozzáadta a hitelnyújtás napján a kérdéses kölcsönével azonos futamidőre vonatkozóan a Kínai Központi Bank által közzétett, hitelekre vonatkozó referencia-kamatlábhoz, vagy 2019. augusztus 20. után az NIFC által közzétett irányadó hitelkamatlábhoz. Ezt a számítást a Bizottság a vállalatnak folyósított összes hitel és pénzügyi lízing vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(223)

A Kínában devizában denominált hitelekre is igaz a piaci torzulások és az érvényes hitelminősítések hiánya tekintetében tett megállapítás, hiszen ezeket a hiteleket ugyanazok a kínai pénzügyi intézmények nyújtják. Ennek megfelelően és az előzőekben ismertetett módon a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(224)

A fenti (90) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai hitelnyújtó pénzügyi intézmények nem nyújtottak be hitelképességi értékelést. Ezért a gazdasági előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a JLG csoport preferenciális szinten jutott-e hitelekhez.

(225)

A JLG a 2023. évi saját pénzügyi beszámolója szerint alacsony (3 % alatti) jövedelmezőségről és eszközarányos jövedelmezőségről számolt be.

(226)

A JLG rövid és hosszú lejáratú hitelt vett igénybe működésének finanszírozásához. A Bizottság megvizsgálta a csoport rövid távú likviditási és hosszú távú fizetőképességi helyzetét.

(227)

A rövid lejáratú likviditást illetően a csoport átlagos forgóeszköz-fedezeti mutatója a vizsgálati időszakban 1,40 volt. Bár a vállalat forgóeszközei elfogadható tartományba esnek, nem túl erősek. Ez azt jelzi, hogy bár a vállalat technikailag képes teljesíteni rövid távú kötelezettségeit, likviditási helyzete csak marginálisan megfelelő. Váratlan pénzügyi nyomás esetén a vállalat számára nehézségeket okozhat anélkül fenntartani a működését, hogy eszközöket számolna fel vagy további adósságot vállalna. A piaci volatilitással vagy előre nem látható eseményekkel szembeni pénzügyi stabilitás biztosításához szilárdabb likviditási pozícióra lenne szükség.

(228)

Ami a fizetőképességet illeti, a vállalat hitel/saját tőke aránya 2,19-es, ami arra utal, hogy komoly mértékben támaszkodnak az adósságra. A vállalat kétszer annyi hitelt használ fel műveleteinek finanszírozására, mint saját tőkét, aminek révén jelentős pénzügyi kockázatnak van kitéve. Ez a magas tőkeáttétel kiszolgáltatottá teszi a vállalatot a kamatlábak emelkedésével vagy a gazdasági visszaeséssel szemben, mivel túlfeszítheti az adósságszolgálati képességét. Az adósságfinanszírozásra való támaszkodás növeli a fizetésképtelenség kockázatát, különösen akkor, ha a bevételek növekedése vagy a jövedelmezőség lelassul. Ez a tőkeáttétel komoly aggodalomra ad okot, és veszélyeztetheti a vállalat pénzügyi egészségét.

(229)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport általános pénzügyi helyzete a B minősítésnek feleltethető meg. A „B” besorolású adós stabil feltételek mellett továbbra is képes teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit. Ugyanakkor a kedvezőtlen üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételek csökkenthetik az adósnak a pénzügyi kötelezettségvállalásai teljesítésére való képességét vagy hajlandóságát. Ez a referenciaérték ezért megfelelőnek tekinthető ahhoz, hogy tükrözze a csoport magas adósságszintjét és a tőkeáttételtől való nagy fokú függőségét, valamint gyenge fizetőképességét és jövedelmezőségét.

(230)

A Bizottság ezt követően a piaci kamatláb kiszámítása érdekében az ilyen B minősítésű cégek által kibocsátott kötvények esetében várható díjat alkalmazta a Kínai Központi Bank hitelekre vonatkozó referencia-kamatlábára, illetve 2019. augusztus 20. után az NIFC által közzétett irányadó hitelkamatlábra.

(231)

A felár meghatározása az USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli B minősítésű vállalati kötvények indexei közötti, a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított relatív különbözet kiszámításával történt. Ezt követően a Bizottság az így kiszámított különbözetet hozzáadta a hitelnyújtás napján a kérdéses kölcsönével azonos futamidőre vonatkozóan a Kínai Központi Bank által közzétett, hitelekre vonatkozó referencia-kamatlábhoz, vagy 2019. augusztus 20. után az NIFC által közzétett irányadó hitelkamatlábhoz. Ezt a számítást a Bizottság a vállalatnak folyósított összes hitel és pénzügyi lízing vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(232)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak során hitelekkel történő kedvezményes finanszírozás révén az exportáló gyártóknak a mintában szereplő valamennyi csoportja előnyre tett szert. A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny és az egyedi jelleg fennállására tekintettel a Bizottság a hitelek formájában biztosított kedvezményes finanszírozást kiegyenlíthető támogatásnak tekintette.

(233)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME azt állította, hogy a Bizottság által a gazdasági előny és a támogatási összeg kiszámításához használt referenciaérték hibás volt. A CCCME először azzal érvelt, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad országon kívüli referenciaértéket alkalmaznia, mivel a Bizottság állítólag nem bizonyította az alaprendelet 6. cikkének d) pontjában előírtaknak megfelelően az uralkodó piaci viszonyok hiányát. Azt is állította továbbá, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogyan biztosította, hogy az amerikai vállalatikötvény-indexek különbözete megfelelően tükrözze a Kínában uralkodó piaci viszonyokat, ahol a mintában szereplő mobil személyemelők gyártói finanszírozáshoz jutottak. Másodszor, a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottságnak a relatív különbözet helyett az abszolút különbözetet kellett volna alkalmaznia azon az alapon, hogy az abszolút különbözet kellően figyelembe veszi a különböző hitelminősítésű vállalati kötvények kockázati kitettségét. A CCCME azzal is érvelt, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a relatív különbözet alkalmazása miért megfelelőbb, mint az abszolút különbözet alkalmazása, és hogy az irányadó hitelkamatláb hogyan volt egyenértékű az AA minősítésű kamatlábbal.

(234)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy bizonyította, hogy Kínában nincsenek olyan uralkodó piaci viszonyok, amelyek alapján ne lehetne a Kínában érvényes feltételek alapján megfelelő referenciaértéket kiszámítani. E tekintetben a Bizottság hivatkozott a 3.6.1.4., 3.6.1.5. és a 3.6.2. szakaszban levont következtetésekre, amelyekben kimutatta, hogy a kínai kormány normatív keretre támaszkodott, hogy érdemi ellenőrzést gyakoroljon az állami és magántulajdonban lévő kereskedelmi bankok felett, amelyek a kormány politikáját hajtják végre, amikor a kínai gazdasági szereplőinek finanszírozást nyújtanak. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a mintában szereplő gyártók számára finanszírozást nyújtó egyetlen kereskedelmi bankok egyike sem működött együtt a vizsgálatban, így a Bizottság nem tudott hozzáférni a mobil személyemelők gyártóira vagy más, a kínai hatóságok által nem támogatott ágazatokra vonatkozó információkhoz.

(235)

Mivel egyetlen kínai pénzintézet sem működött együtt, a Bizottságnak egy országon kívüli referenciaértékhez kellett folyamodnia. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Államok piaca azonos méretű, és a különböző hitelminősítésű kötvények tekintetében reprezentatív statisztikákat kínál. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy e tekintetben egyetlen érdekelt fél sem javasolt érvényes alternatív, országon kívüli referenciamutatót.

(236)

Ami a relatív különbözet alkalmazását illeti, a Bizottság először is elismerte, hogy a kereskedelmi bankok általában abszolút értékben kifejezett felárat alkalmaznak, és úgy tűnik, hogy e gyakorlat hátterében gyakorlati megfontolások állnak, hiszen a kamatlábat végeredményben nem más, mint egy abszolút szám jelöli. Ez az abszolút szám ugyanakkor relatív értékelésen alapuló kockázatértékelésből származik. Amint az a korábbi vizsgálatokban megállapítást nyert, a relatív értékelés azt jelenti, hogy annak, hogy egy BB minősítésű vállalat nem teljesít, X %-kal nagyobb a kockázata, mint a kormányzat vagy egy kockázatmentes vállalat nemteljesítésének. A relatív különbözet a mögöttes piaci viszonyok változásait is lefedi, amelyeket az abszolút különbözet viszont nem jelenít meg (99). Másodszor: a kamatlábak nemcsak a vállalatspecifikus kockázati profilokat tükrözik, hanem az ország- és devizaspecifikus kockázatokat is. A relatív különbözet így a mögöttes piaci viszonyok változásait is visszaadja, amelyeket az abszolút különbözet logikája viszont nem jelenít meg. Az ország-, illetve árfolyam-specifikus kockázatok nem ritkán – mint például a jelen esetben is – idővel változnak, és a változások országonként eltérőek. Ez azzal jár, hogy a kockázatmentes kamatlábak idővel jelentősen módosulnak, és olykor az Egyesült Államokban, olykor pedig Kínában alacsonyabbak. E különbségek hátterében olyan tényezők állnak, mint a mért és a várható GDP-növekedés, a gazdasági hangulat, illetve az inflációs szintek. Mivel a kockázatmentes kamatlábak idővel változnak, ugyanaz a nominális abszolút különbözet a kockázatok merőben eltérő értékelését jelezheti. A befektetők szempontjából tehát a relatív különbözet hasznosabb támpontként szolgál, mivel egyrészt tükrözi a hozamkülönbözet nagyságát, másrészt megmutatja, hogy azt milyen módon befolyásolja az alapkamatláb szintje. Harmadszor: a relatív különbözet emellett országsemleges is. Ha például az USA-beli kockázatmentes kamatláb alacsonyabb a kínai kockázatmentes kamatlábnál, akkor a módszer alacsonyabb abszolút felárakat fog eredményezni. Másfelől ha Kínában a kockázatmentes kamatláb alacsonyabb az USA-belinél, akkor a módszer magasabb abszolút felárakat fog eredményezni.

(237)

Ami az irányadó hitelkamatláb kiindulópontként való használatát illeti, a (156) preambulumbekezdésben foglaltak szerint és a kínai kormány által elismert módon az irányadó hitelkamatláb megfelelt a kereskedelmi bankok által az elsődleges ügyfeleiknek kínált legkedvezőtlenebb hitelkamatlábnak (100). Ennek alapján a Bizottság elutasította a fenti állításokat.

(238)

A végső nyilvánosságra hozatalt és az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a Zoomlion csoport azt állította, hogy a Bizottság tévesen számította ki a kölcsönök és bankelfogadványok kamataihoz kapcsolódó gazdasági előny összegét 365 nap helyett 360 napos alapon. A Bizottság figyelmen kívül hagyta ezt az állítást azzal az indokkal, hogy a 360 napos időszak a pénzügyi intézmények esetében szokásos számítási gyakorlat (101). Ezek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(239)

A hitelek formájában juttatott kedvezményes finanszírozás esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mértékek a következőképpen alakultak:

Kedvezményes finanszírozás: hitelek

(240)

A hitelkeret célja egy olyan hitelfelvételi korlát megállapítása, amelyet a vállalat bármikor felhasználhat jelenlegi műveletei finanszírozására, ezáltal rugalmassá és szükség esetén azonnal elérhetővé téve a működőtőke-finanszírozást. A mintában szereplő csoportokkal kötött hitelkeret-megállapodások az ilyen megállapodást aláíró vállalatok rendelkezésére álló különböző finanszírozási formákra utalnak, amelyek a rövid távú finanszírozás valamennyi típusára – rövid lejáratú hitelek, bankelfogadványok, akkreditívek stb. – kiterjednek. A pénzügyi szakirodalom szerint a hitelkeretek az esetek többségében a piacgazdaságokban is elterjedtek. Például az Egyesült Államok nyilvánosan működő társaságainak nyújtott banki finanszírozás több mint 80 %-át teszik ki (102). Továbbá Kanadában, ahol a bankelfogadványok az elfogadó bank közvetlen és feltétel nélküli felelősségét jelentik (ahogy Kínában is), a bankok általában csak olyan vállalati hitelfelvevőktől származó bankelfogadványokat fogadnak el, amelyek hitelkerettel rendelkeznek az adott banknál (103). Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy elvben a mintában szereplő vállalatok valamennyi rövid távú finanszírozását – például a rövid lejáratú hiteleket, a bankelfogadványokat stb. – hitelkereteszközzel kell fedezni. (104)

(241)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME azt állította, hogy a hitelkeret megléte nem előfeltétele a rövid távú hitelfelvételnek. Észrevételeiben a spanyol cégekre alkalmazandó alacsonyabb banki finanszírozási rátára hivatkozott.

(242)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a spanyol piacon fennálló helyzet nem reprezentatív, és megfelelőbbek a nagyobb méretű és a kínai piaccal jobban összehasonlítható amerikai piacra vonatkozó statisztikák. Mindenesetre a korábbi és a jelenlegi vizsgálatok azt mutatták, hogy a kínai gazdasági szereplők ilyen hitelkeretekre támaszkodnak a finanszírozás megszerzéséhez.

(243)

A Bizottság megállapította, hogy a kínai pénzügyi intézmények a mintában szereplő mindegyik csoportnak biztosítottak hitelkeretet finanszírozással összefüggésben. Ezek olyan keretmegállapodásokból álltak, amelyek értelmében a bank lehetővé tette a mintában szereplő vállalatok számára, hogy egy bizonyos maximális összegen belül különböző adósságinstrumentumokat, például forgótőke-hiteleket, bankelfogadványokat és a kereskedelemfinanszírozás egyéb formáit használják.

(244)

A (240) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően valamennyi rövid távú finanszírozást hitelkerettel kell fedezni. Ezért a Bizottság összehasonlította az együttműködő vállalatok számára a vizsgálat során rendelkezésre álló hitelkeretek összegét az e vállalatok által ugyanezen időszak alatt használt rövid távú finanszírozás összegével annak megállapításához, az összes rövid távú finanszírozást hitelkeret fedezte-e. Ha a rövid távú finanszírozás összege meghaladta a hitelkeret felső határát, a Bizottság a meglévő hitelkeret összegét megemelte az exportáló gyártók által a hitelkeret felső határát meghaladóan ténylegesen felhasznált összeggel.

(245)

Szokásos piaci körülmények között a hitelkeretek után egy úgynevezett „ügyviteli” vagy „rendelkezésre tartási” díj fizetendő, amely ellentételezi a banknál a hitelkeret megnyitásával kapcsolatban felmerült költségeket és kockázatokat, emellett a hitelkeret megújításának ellentételezéseként éves szinten felszámolnak „megújítási díjakat” is (105). Ezek a díjak fedezik az adminisztratív költségeket, például a kérelem feldolgozásának és a biztonsági ellenőrzések elvégzésének költségeit, de a bankokra vonatkozó prudenciális követelményekből eredő költségeket is, mivel a hitelkeret keretében lekötött tőke csökkenti a bank tőkemegfelelési mutatóját, amelyet a banknak a rendszerszintű kockázatokkal szemben biztosítania kell. A Bizottság azonban megállapította, hogy a mintában szereplő valamennyi vállalatcsoport díjmentesen nyújtott hitelkeretben részesült. A vizsgált vállalatcsoportok tehát az alaprendelet 6. cikkének d) pontja értelmében gazdasági előnyhöz jutottak.

(246)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME azt állította, hogy az ügyviteli és megújítási díjak nem mindig vonatkoznak a nagyvállalatokra, például a mobil személyemelők gyártóira, amelyek nagy bankokkal állnak üzleti kapcsolatban. Konkrétabban azzal érvelt, hogy az ilyen díjakról általában kétoldalú tárgyalásokon állapodnak meg. E tekintetben a CCCME rámutatott bizonyos banki weboldalakra, amelyek a fizetendő díjról szóló „megállapodásra” vagy „megbeszélésre” hivatkoznak. A CCCME azonban elismerte, hogy a hitelkeret-megállapodások bizalmas jellege miatt nem tudott bizonyítékot szolgáltatni az ilyen tárgyalásos díjak mértékéről. Ezért a Bizottság ezt az állítást nem tudta megalapozottnak tekinteni, és elutasította azt.

(247)

A (144) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a pénzügyi intézmények a 40. sz. határozat szerint hiteltámogatást nyújtanak az ösztönzött ágazatoknak.

(248)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel a hitelkeretek szervesen kapcsolódnak a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott rövid távú finanszírozás valamennyi típusához, azokat a pénzügyi intézmények által az ösztönzött ágazatoknak, köztük a mobil személyemelők ágazatának nyújtott kedvezményes pénzügyi támogatásnak kell tekinteni. A fenti 3.3. szakaszban kifejtettek szerint a mobil személyemelők ágazata az ösztönzött ágazatok közé tartozik, ezért minden lehetséges pénzügyi támogatásra jogosult.

(249)

A CCCME azt állította, hogy egyetlen kínai gazdasági szereplő sem fizetett semmilyen ügyviteli vagy megújítási díjat, ezért úgy ítélte meg, hogy ez a rendszer nem jellemző a mobil személyemelők ágazatára.

(250)

Először is a Bizottság megjegyezte, hogy a Kínai Központi Bank honlapja utal a hitelkeretek fenntartásáért felszámított díjakra (106). Másodszor: a Bizottság megjegyezte, hogy a CCCME nem tudta bizonyítani, hogy a kínai vállalatok ugyanúgy részesülhetnek a mobil személyemelők ágazata tekintetében megfigyelt kedvezményes feltételekből. Mi több, mivel a hitelkeretek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a kedvezményes hitelezés egyéb típusaival, például a hitelekkel, mivel az ösztönzött ágazatoknak egyedileg nyújtott hiteltámogatás részét képezik, a hitelek egyedi jellegének a 3.6.4.2. szakaszban foglalt elemzése a hitelkeretekre is érvényes. Ennek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(251)

Az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a Bizottság a kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előnyt az általuk a kínai pénzügyi intézményektől származó hitelkeret megnyitásáért vagy megújításáért fizetett összeg és az általuk torzulásmentes piaci kamatlábbal megszerezhető, összehasonlítható kereskedelmi hitelkeret fejében fizetendő összeg közötti különbözetben határozta meg.

(252)

A mintában szereplő vállalatok egyike sem fizetett díjat a hitelkeretért. Hasonlóképpen a Bizottság a korábbi vizsgálatok során nem talált országon belüli hitelkeret-díjat. A nyilvánosan hozzáférhető információk arra utalnak, hogy egyes esetekben hitelkeret-díjat vetnek ki a kínai vállalatokra (107), e díjak mértéke azonban nem volt megállapítható. Ezért a Bizottság Kínán kívüli megfelelő referenciadíjat keresett. Az ügyviteli és a megújítási díj tekintetében a megfelelő rátákat a Bizottság a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján 1,75 %-ban, illetve 1,25 %-ban állapította meg (108).

(253)

Az ügyviteli díj és a megújítási díj összegét elvben egy új hitelkeret megnyitásakor, illetve egy meglévő hitelkeret megújításakor, egyösszegű átalányként kell megfizetni. A számításhoz azonban a Bizottság azokat a hitelkereteket vette figyelembe, amelyet a vizsgálati időszak előtt nyitottak vagy újítottak meg, de a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő csoportok rendelkezésére álltak, valamint azokat a hitelkereteket, amelyek a vizsgálati időszak alatt nyitottak.

(254)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME azt állította, hogy az ügyviteli vagy megújítási díjakat időarányosan kell alkalmazni a hitelkeret átlagos fel nem használt egyenlegére vagy a hitelkeret fennálló egyenlegére. E tekintetben a CCCME egy banki weboldalra hivatkozott, amely a ki nem fizetett összeg után kérte az ügyviteli vagy megújítási díj megfizetését.

(255)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A fizetendő díj nem egyenértékű a kamatlábbal, így annak kiszámítása során nem kell figyelembe venni az időszak időtartamát. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a CCCME által előterjesztett bizonyítékok különböző forrásokból származtak, amelyek nem mutattak rá a bankok közös szokásos magatartására, így a CCCME állítása nem volt kellően alátámasztva bizonyítékokkal, és ezért nem tekinthető meggyőzőnek.

(256)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a Zoomlion csoport megjegyezte, hogy a támogatási összeg kiszámítása e rendszerben a mobil személyemelők exportáló gyártója tekintetében más volt, mint az anyavállalatra vonatkozó számítás. Nevezetesen az első esetben a Bizottság nem osztotta fel a vizsgálati időszakra fizetendő teljes díjat az egyes hitelkeretek vizsgálati időszakra eső napjai alapján.

(257)

A Bizottság elutasította az állítást. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ügyviteli díj és a megújítási díj összegét elvben egy új hitelkeret megnyitásakor, illetve egy meglévő hitelkeret megújításakor, egyösszegű átalánydíjként kell megfizetni, függetlenül a hitelkeret időtartamától. A Bizottság azonban azt is megjegyezte, hogy az anyavállalatnak nyújtott támogatás összegének kiszámítására alkalmazott módszer nem felelt meg ennek az elvnek. Ezt ennek megfelelően korrigálták, hogy a fent leírt módszert alkalmazzák minden hitelkeretre és vállalatra. 2025. március 21. A helyesbített számításokat újra közölték a Zoomlion csoporttal.

(258)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a Zoomlion csoport megismételte azt az állítását, hogy a hitelkeret időtartamát figyelembe kell venni a gazdasági előny kiszámításakor. A (245) preambulumbekezdésre és a díjak jellegére (adminisztratív költségek), valamint a vállalati pénzügyi szakirodalomra (109) hivatkozott, amely szerint „a rendelkezésre tartási díj a hitelező által a hitelfelvevőnek feszámított összeg, amely kompenzálja a hitelezőt a hitelkeret fenntartásáért. A díj továbbá biztosítja a hitelező ígéretét, hogy a kölcsönösen elfogadott feltételek mellett, meghatározott időpontokban rendelkezésre bocsátja a hitelkeretet, függetlenül a pénzügyi piaci feltételektől. A díj kompenzálja a hitelezőt a megnyitott hitelkerethez kapcsolódó kockázatokért, annak ellenére, hogy a jövőbeli piaci viszonyok bizonytalanok, és a hitelező jelenleg nem képes kamatot felszámítani”, azzal érvelve, hogy a hitelkeret időtartama és összege hatással volt a pénzügyi intézmény által viselt kockázatra. A Zoomlion csoport arra a tényre is hivatkozott, hogy a Bizottság a támogatás kiszámításakor figyelembe vette a vizsgálati időszak előtt és alatt megnyitott hitelkereteket, és azt állította, hogy e „párhuzamos” hitelkeretek megléte miatt a támogatás összegének kiszámításakor a hitelkeretek időtartamát figyelembe kell venni. A Zoomlion csoport úgy vélte továbbá, hogy a hitelkeretek a feltételes hitelekhez és a bankelfogadványokhoz hasonló pénzügyi eszközök, amelyek esetében a gazdasági előnyt az időtartam figyelembevételével lehet kiszámítani.

(259)

Bár a Zoomlion csoport ezeket a kiegészítő észrevételeket az e tekintetben előírt határidőn túl nyújtotta be, azaz a Zoomliont nem kérték fel arra, hogy az érdekelt felek újabb tájékoztatása által nem érintett kérdésekkel kapcsolatban tegyen észrevételeket, a Bizottság figyelembe vette ezeket az észrevételeket. A (245) preambulumbekezdés és a Zoomlion csoport által említett szakirodalom szerint a pénzügyi intézmények számára felszámított díj elsődleges oka a hitelkeret megnyitásának vagy nyitva tartásának adminisztratív költsége, függetlenül a piac pénzügyi feltételeitől. Az ilyen ügyletek kockázatot jelentenek a pénzügyi intézmények számára, de ez független a hitelkeret időtartamától, amely forrásokat bocsát a gazdasági szereplők rendelkezésére, amelyek után általában kamatot fizetnek, amikor különböző hiteleszközök – például hitelek, akkreditívek vagy bankelfogadványok – révén egy adott időtartamra kölcsönt vesznek fel. Ami a hitelkeret tárgyát képező összeget illeti, a Bizottság számításai során valóban figyelembe vette ezt az összeget. Ami a „párhuzamos” hitelkereteket illeti, a Bizottság elemzése feltárta, hogy nem voltak párhuzamos vagy egymást követő hitelkeretek ugyanannál a pénzügyi intézménynél, így minden olyan hitelkeret, amelyre vonatkozóan gazdasági előnyt számoltak ki, önálló hitelkeretnek tekinthető, amely a vizsgálati időszakon belül különböző időszakokban gazdasági előnyt biztosított a Zoomlion csoportnak, függetlenül attól, hogy mikor nyújtották. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a Zoomlion csoport által ismertetett szélsőséges példák nem reprezentatívak a csoport tényleges helyzetére nézve. A Bizottság úgy vélte továbbá, hogy a hitelkeretek a feltételes hitelektől vagy a bankelfogadványoktól elkülönülő pénzügyi eszközök. Amennyiben a hitelkeret a finanszírozás megszerzésére vonatkozó előfeltétel vagy keretmegállapodás, a feltételes hitelek vagy a bankelfogadványok a tényleges finanszírozási eszközök. Ezen indokok alapján a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(260)

A Zoomlion csoport azt is állította, hogy a hitelkeretek odaítélésekor fizetett díjakat le kell vonni a támogatás összegének kiszámításából. A Bizottság megjegyezte, hogy egy ilyen kérelem elfogadása nem változtatná meg a támogatás mértékét, mivel a kifizetett díjak jelentéktelenek voltak, és nem vonatkoznak minden odaítélt hitelkeretre.

(261)

A bankelfogadványok olyan pénzügyi termékek, amelyek célja, hogy a hiteleszközök palettájának bővítése révén felpezsdítsék a belföldi pénzpiacot. Ez a rövid távú finanszírozás olyan formája, amely „csökkentheti a források költségeit és javíthatja a tőkehatékonyságot” a kibocsátó számára (110). Ezenkívül, amint azt a Kínai Központi Bank a honlapján kimondja, „a bankelfogadvány garantálhatja a vevő és az eladó közötti szerződés létrejöttét és teljesítését, valamint a Kínai Központi Bank hitelének beavatkozása révén előmozdíthatja a befektetési jövedelmet” (111). Ezen túlmenően a DBS Bank a honlapján a bankelfogadványokat olyan eszközként hirdeti, amely „a kifizetések elhalasztásával javítja a működőtőkét” (112). A bankelfogadványok kibocsátásának és felhasználásának általános feltételeit a Kínai Népköztársaság átruházható instrumentumokról szóló törvénye határozza meg (113).

(262)

A Bizottság korábbi vizsgálataiban már megállapította, hogy a bankelfogadványokat nagyrészt fizetési eszközként használják kereskedelmi ügyletekben a készpénzmegbízás helyettesítőjeként, ezáltal megkönnyítve a kibocsátó készpénzforgalmát és működő tőkéjét (114).

(263)

A bankelfogadványokat csak valódi kereskedelmi ügyletek kiegyenlítésére lehet felhasználni, és a kibocsátónak e tekintetben elegendő bizonyítékot kell szolgáltatnia, pl. adásvételi szerződés, számla, szállítási megbízás stb. útján. A bankelfogadványokat szokásos fizetési eszközként lehet használni a beszerzési megállapodásoknál, más eszközökkel, például átutalással vagy utalványozással együtt.

(264)

A bankelfogadványt a kérelmező (a számlavezető, aki egyben az alapul szolgáló kereskedelmi ügylet vevője is) készíti el, és azt egy bank elfogadja. A bankelfogadvány elfogadásával a bank vállalja, hogy az abban meghatározott pénzösszeget a megjelölt napon (a lejárat napján) feltétel nélkül kifizeti a kedvezményezettnek/jogosultnak.

(265)

A bankelfogadványi szerződések általában tartalmazzák az elfogadványban szereplő összeg által fedezett ügyletek listáját, feltüntetve a szállítóval szembeni fizetési határidőt és a bankelfogadvány lejárati dátumát.

(266)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy Kínában a bankelfogadványokat egy bankelfogadványi megállapodás keretében bocsátják ki, amely azonosítja a bankot, a szállítókat és a vevőt, meghatározza a bank és a vevő kötelezettségeit, valamint részletesen ismerteti az egyes szállítóknak fizetendő összeget, a szállítóval elfogadott fizetési határidőt és a bankelfogadvány lejárati dátumát.

(267)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a hitelkeret-megállapodások a finanszírozási korlát lehetséges alkalmazásaként általában bankelfogadványokat sorolnak fel más rövid távú pénzügyi eszközökkel, például forgótőke-hitelekkel együtt.

(268)

Az egyes bankok által meghatározott feltételektől függően előfordulhat, hogy a kibocsátónak kisebb letétet kell elhelyeznie egy erre a célra fenntartott számlán, zálogot kell tennie, és átvételi jutalékot kell fizetnie. Mindazonáltal a kibocsátó köteles a bankelfogadvány teljes összegét legkésőbb a bankelfogadvány lejáratakor átutalni a kijelölt számlára.

(269)

A bank általi elfogadást követően a kibocsátó záradékkal látja el a bankelfogadványt, és számlakifizetésként átutalja azt a kedvezményezettnek, aki egyben az alapul szolgáló kereskedelmi ügylet szállítója is. Következésképpen a vevőnek (kibocsátónak) a szállítóval (a kedvezményezettel) szembeni fizetési kötelezettsége megszűnik. A vevőnek új fizetési kötelezettsége keletkezik az elfogadó bank felé ugyanerre az összegre (a kibocsátó köteles készpénzt fizetni a banknak a bankelfogadvány lejárata előtt). Ezt a kínai kormány is megerősítette egy korábbi vizsgálat során (115) tett ellenőrző látogatás alkalmával, nevezetesen, hogy amint a vállalat kifizeti a szállítót a bankelfogadvánnyal, a szállítóval szemben már nincs kötelezettsége, a bankkal szemben viszont igen, mert annak, aki a bankelfogadvány kibocsátását kérte, lejáratkor teljes összegben ki kell fizetnie a bankot. Ezért a bankelfogadvány kibocsátása azzal a hatással jár, hogy a kibocsátó a szállító felé fennálló kötelezettségét a bank felé fennálló kötelezettséggel váltja fel.

(270)

A bankelfogadványok lejárata az egyes bankok által meghatározott feltételektől függően változik, és akár 1 évig is terjedhet.

(271)

A bankelfogadvány kedvezményezettjének (vagy jogosultjának) három opciója van a lejárat előtt:

(272)

A bankelfogadvány kibocsátásának időpontja általában megfelel a szállítóval egyeztetett fizetési határidőnek, de lehet a fizetési határidő előtti vagy utáni időpont is. A vizsgálat megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok esetében a kibocsátás időpontja általában a szállítónál a fizetési határidő napjára vagy az elé esik, egyes esetekben pedig még a fizetési határidő utáni időpontra is. A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok bankelfogadványainak lejárata a legtöbb esetben a számla fizetési határidejétől számított egy hónaptól 12 hónapig tart.

(273)

Ami a bankelfogadványok számviteli kezelését illeti, azokat a kibocsátók, azaz a mintában szereplő exportáló gyártók számláin a bankkal szembeni kötelezettségekként jelenítik meg. A Kínai Központi Bank hitelreferencia-központja (CRCP) szerint a bankelfogadványok ugyanolyan szintű, bankok által nyújtott „rendezetlen hitelnek” minősülnek, mint a hitelek, az akkreditívek vagy a kereskedelemfinanszírozás. Azt is meg kell jegyezni, hogy a CRCP számára a különböző típusú hiteleket nyújtó pénzügyi intézmények szolgáltatják az adatokat, és hogy ezek a pénzügyi intézmények így elismerték a bankelfogadványokat velük szemben fennálló kötelezettségként. Ezen túlmenően a vizsgálat során kézhez kapott bankelfogadványi megállapodások előírják, hogy amennyiben a vevő a bankelfogadvány lejáratakor nem egyenlíti ki a teljes összeget, a bank a ki nem fizetett összeget a bank felé teljesítendő lejárt tartozásként kezeli.

(274)

Készpénzszempontból az instrumentum tehát de facto halasztott fizetési határidőt biztosít a kibocsátónak, mivel az ügylet összegének készpénzben történő tényleges kifizetésére a bankelfogadvány lejáratakor kerül sor, nem pedig akkor, amikor a kibocsátónak ki kellett fizetnie a szállítóját. Ilyen pénzügyi eszköz hiányában a kibocsátó vagy saját, költséggel járó működőtőkét használna fel, vagy rövid lejáratú működőtőke-hitelt kötne egy bankkal, hogy kifizesse beszállítóit, ennek pedig szintén vannak költségei. Lényegében azzal, hogy bankelfogadványokkal fizet, a kibocsátó egy egy hónaptól egy évig terjedő időszakban anélkül használja a szállított árukat vagy szolgáltatásokat, hogy készpénzt előlegezne és bármilyen költséget viselne.

(275)

A bankelfogadványok rövid lejáratú hitelek helyettesítésére való felhasználásának szemléltetésére a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok közül egyeseknek – például a Dingli csoportnak – alig volt hitelük. Az e vállalatok által a vizsgálati időszakban kibocsátott bankelfogadványok azonban kötelezettségeik jelentős részét tették ki.

(276)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME úgy ítélte meg, hogy a bankelfogadványok nem jelentik a rövid távú finanszírozás egy formáját, mivel a mobil személyemelők gyártóinak a banki elfogadás megállapodás szerinti lejárati időpontjában vissza kellett fizetniük a bankoknak.

(277)

A Bizottság a (269)–(274) preambulumbekezdésben említett okokból nem értett egyet a CCCME-vel. A bankelfogadvány használata a szállító fizetési kötelezettségét a bankra ruházza át, míg a mobil személyemelők gyártójának a bankkal szemben a számviteli könyveiben és a CRCP által nyilvántartott fizetési kötelezettsége van. Ezenkívül a bankelfogadványról szóló megállapodás feltételeitől függően a bank jellemzően több hónappal meghosszabbítja a szállító eredeti fizetési határidejét. Végül, egy minimális díj kivételével, az ilyen rövid- és középtávú hiteleket költségmentesen nyújtják a mobil személyemelők gyártóinak. Ezen indok alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(278)

Szokásos piaci körülmények között (116) – pénzügyi eszközként – a bankelfogadványok a kibocsátó számára finanszírozási költséget jelentenének. A vizsgálat kimutatta, hogy a mintában szereplő minden olyan vállalat, amely a vizsgálati időszak során bankelfogadványokat használt, csak jutalékot fizetett a bank által nyújtott elfogadási szolgáltatásért, amely általában az elfogadvány névértékének 0,05 %-át tette ki (117). Ugyanakkor a mintában szereplő vállalatok egyike sem viselte a bankelfogadványokon keresztül történő finanszírozás költségeit azáltal, hogy elhalasztotta az áruk és szolgáltatások készpénzben történő kifizetését. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgált vállalatok finanszírozásban részesültek bankelfogadványok formájában, amelyek költségeit nem viselték.

(279)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínában bevezetett bankelfogadvány-rendszer a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó számára szabad finanszírozást biztosított folyó műveleteikhez, ami alaprendelet 3. cikkének 1. pontja a) alpontjának i. esetével és 3. cikkének 2. pontjával összhangban kiegyenlíthető előnyt biztosított az (287)–(291) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően.

(280)

Ez összhangban áll a korábbi vizsgálatokkal, amelyekben a Bizottság megállapította (118), hogy a bankelfogadványoknak lényegében ugyanaz a célja és a hatása, mint a rövid lejáratú forgótőkehiteleknek, mivel a vállalatok folyó műveleteik finanszírozására használják őket a rövid lejáratú forgótőkehitelek helyett, következésképpen a rövid lejáratú forgótőkehitel finanszírozásával egyenértékű költségeket kell viselniük.

(281)

Ami az egyedi jelleget illeti, a (144) preambulumbekezdésben említettek szerint a pénzügyi intézmények a 40. sz. határozat értelmében hiteltámogatást nyújtanak az ösztönzött ágazatoknak.

(282)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a bankelfogadványok az ösztönzött ágazatok, így például a mobil személyemelők ágazata számára a pénzügyi intézmények által nyújtott kedvezményes pénzügyi támogatás egy további formáját képviselik. A fenti 3.3. szakaszban kifejtettek szerint a mobil személyemelők ágazata az ösztönzött ágazatok közé tartozik, ezért minden lehetséges pénzügyi támogatásra jogosult. Továbbá, a hitelkeretekhez hasonlóan a bankelfogadványok szervesen kapcsolódnak más kedvezményes hitelnyújtási formákhoz, például hitelekhez, és mivel a kifejezetten az ösztönzött iparágaknak nyújtott hiteltámogatás részét képezik, a 3.6.1.1–3.6.1.5. szakaszban, valamint a hitelekre vonatkozóan a 3.6.2.2. szakaszban kifejtett, a közjogi szervként való minősítésről és az egyedi jellegről szóló elemzés is alkalmazandó rájuk.

(283)

Ezenkívül 2020-ban a CBIRC közleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy a kulcsfontosságú vállalkozások downstream vállalkozásai számára nyújtott hiteltámogatás erősítése érdekében a bankok és pénzügyi intézmények bankelfogadvány-számlák megnyitásán, belföldi hitelleveleken, előlegfinanszírozáson stb. keresztül hiteltámogatást nyújthatnak a downstream vállalkozásoknak áruk beszerzéséhez és kifizetéséhez. Ezáltal a bankelfogadványok finanszírozási formaként részét képezik a pénzügyi intézmények által az ösztönzött gazdasági ágazatoknak, így például a mobil személyemelők ágazatának biztosított kedvezményes pénzügyi támogatási rendszernek.

(284)

Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy Kínában (az ösztönzött gazdasági ágazatokon kívül) bármely vállalat ugyanolyan kedvezményes feltételek mellett veheti igénybe a bankelfogadványokat.

(285)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME azt állította, hogy a bankelfogadványokat szinte minden üzleti szereplő használja Kínában, és ezért ez nem egyedi. Hozzátette, hogy a Bizottság nem bizonyította az egyedi jelleget.

(286)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az állítás megalapozatlan. Konkrétabban, nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy Kínában (az ösztönzött gazdasági ágazatokon kívül) bármely vállalat ugyanolyan kedvezményes feltételek mellett veheti igénybe a bankelfogadványokat, mint a mobil személyemelők ágazata esetében. Ezek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(287)

A kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámításához a Bizottság felmérte a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékét.

(288)

A (275) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók a rövid távú finanszírozási igényeik kielégítésére – ellentételezés fizetése nélkül – bankelfogadványokat használtak.

(289)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a bankelfogadvány kibocsátóinak díjat kell fizetniük a finanszírozási időszak után. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a finanszírozási időszak a bankelfogadvány kibocsátásának napján kezdődött, és a bankelfogadvány lejáratának napján ért véget. A vizsgálati időszak előtt kiállított, illetve a vizsgálati időszak vége utáni lejáratú bankelfogadványokat illetően a Bizottság csak a finanszírozási időszak vizsgálati időszak alatti részére vonatkozóan számította ki a gazdasági előnyt.

(290)

Az alaprendelet 6. cikkének b) pontjával összhangban, tekintettel arra, hogy a bankelfogadványok a rövid távú finanszírozás egyik formájának minősülnek, és gyakorlatilag a rövid lejáratú forgótőkehitelekkel azonos célt szolgálnak, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezetteknek ily módon juttatott gazdasági előny a vállalat által a bankelfogadványokon keresztül nyújtott finanszírozás ellentételezéseként ténylegesen kifizetett összeg és a rövid távú finanszírozási kamatláb alkalmazásával fizetendő összeg közötti különbség.

(291)

A Bizottság meghatározta a rövid távú finanszírozási költségek meg nem fizetéséből származó gazdasági előnyt. A Bizottság a korábbi vizsgálatokban (119) megállapított módon úgy ítélte meg, hogy a bankelfogadványok tekintetében a rövid távú hitelfinanszírozással egyenértékű költséget kell viselni. Ezért a Bizottság ugyanazt a módszert alkalmazta, mint a jüanban denominált rövid lejáratú hitelek finanszírozására, amelyet a 3.6.4. szakasz ismertet.

(292)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME azt állította, hogy a bankelfogadványokat nem hitelnek kell tekinteni, amelyre referencia-kamatlábat kell alkalmazni, hanem inkább díj/jutalék ellenében nyújtott fizetési garanciának. E tekintetben a New York-i Szövetségi Tartalékbank honlapjára (120) hivatkozott, amely párhuzamot von a bankelfogadványok és a bankgaranciák között.

(293)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Figyelembe véve a bankelfogadványok jellegét, amelyek egy ingyenes, rövid lejáratú hitelen keresztül meghosszabbított fizetési határidőt biztosítanak, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a gazdasági előnyt torzulásmentes referencia-kamatláb alapján kell kiszámítani. Ami a New York-i Szövetségi Tartalékbank honlapjára való hivatkozást illeti, a Bizottság először is megjegyezte, hogy az említett dokumentum elavult (1981). A kínai bankelfogadványok rendszere is eltér az ott leírt rendszertől abban az értelemben, hogy a fizetési feltételeket bankelfogadványok használatával hosszabbítják meg. Ezek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(294)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a Zoomlion csoport megjegyezte, hogy a Bizottság tévesen számította ki a bankelfogadvány-követelésekre vonatkozó támogatási összeget. A Bizottság elfogadta ezt az érvelést. A helyesbített számításokat újra közölték a Zoomlion csoporttal.

(295)

Továbbá a végső nyilvánosságra hozatalt és az érdekelt felek újabb tájékoztatását követő észrevételeiben a Zoomlion azt állította, hogy a bankelfogadványokhoz kapcsolódó gazdasági előnynek a Zoomlion csoport által nyújtott garanciákkal csökkentett váltóösszegen kell alapulnia, mivel a nettó összeg tükrözi a finanszírozás tényleges összegét. Megismételte továbbá, hogy a Zoomlion csoport által a bankelfogadványok után fizetett díjat le kell vonni a gazdasági előny összegének kiszámításából.

(296)

A Bizottság megjegyezte, hogy a készpénzletét vagy más garancia formájában nyújtott garancia általános gyakorlat, és hogy a pénzügyi intézmények a felszámítandó kamatot nem a hitelező által nyújtott készpénzletét vagy egyéb garancia nélküli hitelérték alapján számítják ki. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a Zoomlion csoport által fizetett díj nem minősül kamatköltségnek. Ez inkább a bankelfogadvány kibocsátásával kapcsolatos adminisztrációs díj. Ezen indokok alapján a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(297)

A mintában szereplő csoportok egyike, a Zoomlion, kötvények formájában nyújtott kedvezményes finanszírozásban részesült.

—

a Kínai Népköztársaság értékpapírokról szóló törvénye (2014. évi szövegváltozat) (a továbbiakban: értékpapírtörvény) (121),

—

a vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó közigazgatási intézkedések, a Kínai Értékpapír-szabályozói Bizottság 113. sz. rendelete (2015. január 15.),

—

a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló államtanácsi rendelet (2011. január 18.),

—

a nem pénzügyi vállalatok Kínai Központi Bank által kibocsátott adósságfinanszírozási eszközeinek a bankközi kötvénypiacon való igazgatására irányuló intézkedések, a Kínai Központi Bank 2008. évi 12. sz. rendelete (2008. április 9.).

(298)

A szabályozási kerettel összhangban Kínában nem lehet szabadon kötvényeket kibocsátani, illetve szabadon kereskedni azokkal. Minden egyes kötvény kibocsátását különböző kormányzati hatóságoknak, például a PBOC-nek, az NDRC-nek vagy a CSRC-nek kell jóváhagynia, a kötvény és a kibocsátó típusától függően. Ezenkívül a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek szerint éves kvóták alkalmazandók a vállalati kötvények kibocsátására.

(299)

Továbbá a vizsgálati időszakban alkalmazandó értékpapírtörvény 16. cikkével összhangban a vállalati kötvények nyilvános kibocsátásának meg kell felelnie a következő követelményeknek: „a bevétel felhasználási céljának összhangban kell állnia az állami iparpolitikákkal […]” és „a vállalati kötvények nyilvános kibocsátásából származó bevétel kizárólag jóváhagyott cél(ok)ra fordítható”. A vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 12. cikke ismét hangsúlyozza, hogy az összegyűjtött források felhasználási céljainak összhangban kell lenniük az állam iparpolitikáival. A vállalati kötvények ilyen feltételekkel való kibocsátása valamely ösztönzött gazdasági ágazatra, például a mobil személyemelők ágazatára irányul, és összhangban áll a pénzügyi intézmények e gazdasági ágazatok támogatását célzó gyakorlatával (122).

(300)

Az értékpapírtörvény 16. cikkének (5) bekezdése szerint „a vállalati kötvények szelvénykamatlába nem haladhatja meg az Államtanács által meghatározott szelvénykamatlábat”. Ezenkívül a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 18. cikke részletesebb rendelkezéseket tartalmaz, rögzítve, hogy „a vállalati kötvények esetében kínált kamatláb nem haladhatja meg a bankok által azonos lejáratú, határozott idejű takarékbetétekért magánszemélyek részére fizetett irányadó kamat 40 %-át”.

(301)

Továbbá a vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó közigazgatási intézkedések 18. cikke előírja, hogy csak bizonyos szigorú minőségi kritériumoknak megfelelő – például AAA hitelminősítésű – kötvényeket lehet nyilvánosan kibocsátani állami befektetők számára, vagy nyilvánosan kibocsátani minősített befektetők számára, a kibocsátó kizárólagos rendelkezése alapján. Az ezen előírásoknak meg nem felelő vállalati kötvények kizárólag minősített befektetőknek bocsáthatók ki nyilvánosan. Következésképpen tehát a legtöbb vállalati kötvényt minősített befektetőknek bocsátják ki, amelyeket a CSRC jóváhagyott, és amelyek kínai intézményi befektetők.

(302)

Bár ennek az alternatív finanszírozási forrásnak a jogi és szabályozási keretét egyértelműen meghatározták, a kínai kormány megtagadta az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását. A ténymegállapítások ezért az alaprendelet 28. cikke alapján a rendelkezésre álló tényeken alapultak.

(303)

Továbbá az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógus szerinti ösztönzött ágazatként a mobil személyemelők ágazata a 40. sz. határozat alapján hiteltámogatásra jogosult a pénzügyi intézményektől. Az, hogy a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott kötvények kamatlába alacsony – az irányadó hitelkamatlábhoz közeli vagy az alatti –, határozottan arra utal, hogy az e kötvények legnagyobb befektetői közé tartozó pénzügyi intézmények kötelesek „hiteltámogatást” nyújtani ezeknek a vállalatoknak, és a befektetési vagy a finanszírozási döntés meghozatalakor a kereskedelmi szempontokon kívül más szempontokat, például állami szakpolitikai célokat is figyelembe venni. Egy piaci viszonyok között működő befektető ugyanis jóval érzékenyebb lenne a befektetés pénzügyi hozamára, és nagy valószínűséggel nem fektetne nagyon alacsony kamatlábú vállalati kötvényekbe. Ez különösen igaz a pénzügyi intézményekre, mivel e kötvények hozama megközelíti vagy el sem éri azt az árfolyamot, amellyel saját maguk szerezhetnek pénzeszközöket más pénzügyi intézményektől.

(304)

Ezenkívül a Bizottság által a fenti 3.6.4. szakaszban az exportáló gyártók négy csoportjának pénzügyi helyzetéről a likviditási és fizetőképességi profiljukat illetően megfogalmazott következtetések azt is jelzik, hogy a piaci viszonyok között működő befektetők nem fektetnének alacsony pénzügyi hozamot kínáló pénzügyi instrumentumokba, köztük e csoportok kötvényeibe, ha a kibocsátónál jelentős likviditási és fizetőképességi kockázatok mutatkoznak. Ezért a Bizottság álláspontja szerint csak a befektetésük pénzügyi hozamától eltérő – például az ösztönzött ágazatokban működő vállalkozások finanszírozására vonatkozó jogi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos – indítékokkal rendelkező befektetők hajtanának végre ilyen befektetést.

(305)

A Bloomberg „2022. évi betekintés a kínai kötvénypiacra” című kiadványa szerint a bankközi kötvénypiacon jegyzett kötvények a teljes kötvényforgalom 88 %-át adják (123). Ugyanezen tanulmány szerint a legtöbb befektető intézményi befektető, többek között pénzügyi intézmény. A kereskedelmi bankok a befektetők 57 %-át, a fejlesztési bankok pedig a 3 %-át teszik ki (124). A kötvényeket vásárló befektetők tehát főként kínai – köztük állami tulajdonú – bankok.

(306)

A fentiek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott vállalati kötvények befektetőinek jelentős hányada pénzügyi intézmény, amely jogilag kötelezett hiteltámogatást nyújtani a mobil személyemelők gyártóinak.

(307)

A (299) preambulumbekezdésben leírtak szerint az értékpapírtörvény 16. cikke és a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 12. cikke előírja, hogy a vállalati kötvények nyilvános forgalomba hozatalának összhangban kell lennie az állam iparpolitikáival. Ennek következtében kötvény csak olyan célokból bocsátható ki, amelyek összhangban állnak a kínai kormány terveiben az ösztönzött ágazatokra vonatkozóan meghatározott célokkal. Az intézményi befektetőknek – amelyek a (305) preambulumbekezdésben leírtak szerint nagyrészt kereskedelmi bankok és fejlesztési bankok – követniük kell a 40. sz. határozatban meghatározott politikai irányvonalakat, amely határozat az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógussal együtt értelmezve egyedi elbánást ír elő egyes ösztönzött ágazatok – például a mobil személyemelők ágazata – meghatározott projektjei számára. A mintában szereplő összes csoportnak biztosított kedvezményes elbánás eredményeképpen született döntés a nem a piaci alapú kritériumokat tükröző kamatlábbal kibocsátott kötvényekbe való befektetésről.

(308)

Ezenkívül a fenti 3.6.1. szakaszban leírtaknak megfelelően a pénzügyi intézményekre az erős állami jelenlét jellemző, és a kínai kormánynak lehetősége van érdemi befolyást gyakorolni rájuk. Az általános jogi keret, amelyben ezek a pénzügyi intézmények működnek, a kötvényekre is vonatkozik.

(309)

A (164) preambulumbekezdésben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az állami tulajdonú pénzügyi intézmények az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának i. esetével együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében közjogi szervnek minősülnek, és minden esetben úgy tekintendők, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának iv. esete szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, vagy olyan feladatok ellátására utasítja őket, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A fenti 3.6.2. szakaszban a Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány a magántulajdonú pénzügyi intézményeknek is ad megbízást vagy utasítást.

(310)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az egyes kötvények kibocsátása alapján is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Ezért a Bizottság a vizsgálat konkrét ténymegállapításaival kombinálva vizsgálta a fenti (294) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet.

(311)

A Bizottság megállapította, hogy a kötvényeket a vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetére tekintettel várható szint – így a lenti (316) preambulumbekezdés szerint a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ által közzétett kockázatmentes referencia-kamatláb – alatti kamatlábbal bocsátották ki.

(312)

A gyakorlatban a kötvények kamatlábait – a hitelekhez hasonlóan – a vállalat hitelminősítése befolyásolja. A (180) preambulumbekezdésben a Bizottság viszont arra a következtetésre jutott, hogy a helyi hitelminősítési piac torz, és a hitelminősítések megbízhatatlanok.

(313)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a kínai pénzügyi intézmények a 40. sz. határozatban és a kötvényekre vonatkozó iránymutatásokban meghatározott politikai utasításokat követték azzal, hogy kedvezményes finanszírozást biztosítottak az egyik ösztönzött ágazatba tartozó vállalatok számára, és ezáltal az alaprendelet 2. cikkének b) pontja értelmében közjogi szervként vagy az alaprendelet 3. cikkének 1. pontja a) alpontjának iv. esete értelmében a kormány által megbízott vagy utasított szervként jártak el.

(314)

A kibocsátó tényleges kockázati profiljának megfelelő piaci kamatlábnál alacsonyabb kamatlábbal való kötvénykibocsátás megszervezésével (ennek megállapítását lásd a fenti (180) preambulumbekezdésben) és az ilyen kötvénybe való befektetés elfogadásával a pénzügyi intézmények előnyt biztosítottak a mintában szereplő gyártóknak.

(315)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kötvények formájában megvalósuló kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi jellegűnek minősül, tekintve, hogy a kormányzati hatóságok jóváhagyása nélkül nem lehet kötvényeket kibocsátani, és az értékpapírtörvény kimondja, hogy a kötvénykibocsátásnak összhangban kell állnia az állam iparpolitikáival. Amint azt a (80) preambulumbekezdésben már említettük, a mobil személyemelők ágazatát a Kínai Építőipari Gépgyártási Szövetség (CCMA) által 2021-ben kiadott, az építőipar fejlesztésére vonatkozó tizennegyedik ötéves terv ösztönzött ágazatnak tekinti.

(316)

Mivel a kötvények lényegében más típusú, elvben a hitelekhez hasonló adósságinstrumentumok, és mivel a hitelek esetében a számítási módszer már eleve egy kötvénykosáron alapul, a Bizottság úgy határozott, hogy ezúttal is a hitelek esetében a 3.6.4. szakaszban leírtak szerint alkalmazott számítási módszert követi. Ennek megfelelően a gazdasági előny meghatározása érdekében az azonos futamidejű, USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli B minősítésű vállalati kötvények közötti relatív különbözetet alkalmazza a Kínai Központi Bank irányadó hitelkamatlábára a kötvények piaci alapú kamatlábának megállapításához, amelyet ezt követően összehasonlít a társaság által fizetett tényleges kamatlábbal.

(317)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a Zoomlion csoport megjegyezte, hogy a Bizottság többször is figyelembe vette ugyanazt a kötvényt az anyavállalat támogatási összegének kiszámításakor.

(318)

A Bizottság elfogadta ezt az állítást, és törölte az ugyanazon kötvények esetében többször számolt kamatkedvezményeket. A helyesbített számításokat újra közölték a Zoomlion csoporttal.

(319)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a Zoomlion csoport további észrevételeket tett a gazdasági előnyök kiszámításával kapcsolatban. Ezeket az állításokat elfogadták, és a számítást ennek megfelelően kiigazították.

(320)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártói csoportok mindegyike részesült hitelkeretek, bankelfogadványok és kötvények formájában nyújtott kedvezményes finanszírozásban. A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel a Bizottság ezeket a kedvezményes finanszírozási típusokat kiegyenlíthető támogatásnak tekintette.

(321)

A hitelkeretekhez, a bankelfogadványokhoz és a vállalati kötvényekhez kapcsolódó támogatási összegek kiszámítása során végrehajtott, a (256)–(260), (294)–(296), illetve a (317)–(360) preambulumbekezdésben ismertetett korrekciók eredményeként a Zoomlion csoport esetében a kedvezményes finanszírozás egyéb típusaira vonatkozó teljes támogatási mérték 4,96 %-ról 5,46 %-ra nőtt.

(322)

A fent ismertetett kedvezményes finanszírozás esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mértékek a következőképpen alakultak:

Kedvezményes finanszírozás: egyéb finanszírozási típusok

(323)

A panaszos azt állította, hogy a Sinosure kedvezményes exporthitel-biztosítást nyújtott kedvezményes alapon az ösztönzött iparágaknak, például a mobil személyemelők ágazatának. Általános weboldalán a Sinosure azt állítja, hogy támogatja a kínai termékek, és különösen a csúcstechnológiai termékek kivitelét. Egy, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) által készített tanulmány szerint a Sinosure által nyújtott összes exporthitel-biztosítás 21 %-át a kínai csúcstechnológiai ágazat kapja, amelynek része a mobil személyemelők ágazata is (125). Továbbá a Sinosure aktív szerepet vállal a „Made in China 2025” kezdeményezés megvalósításában, útmutatást nyújt a vállalkozásoknak a nemzeti hitelforrások felhasználásához, tudományos és technológiai innovációt és technológiai korszerűsítést végez, és segít a „kifelé nyitó” vállalkozásoknak, hogy versenyképesebbé váljanak a világpiacon (126).

(324)

A mintában szereplő vállalatcsoportok a vizsgálati időszak alatt fennálló exporthitel-biztosítási megállapodással rendelkeztek a Sinosure társasággal.

(325)

A fenti (102) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Sinosure nem nyújtott be információkat az éves jelentésében szereplő befektetési jövedelemről, sem bizonyítékot a pénzügyi kimutatásával kapcsolatos kérdéseket illetően, például a működési költségekre, a bevételekre, a befektetési jövedelmekre, a teljes biztosítási összegre és a gépipari ágazat biztosítási összegére vonatkozóan; sem pedig információkat az alapszabályra vonatkozóan, információkat a mintában szereplő gyártókat illetően – a vonatkozó vállalati engedélyek megléte ellenére –, illetve igazoló információkat a hitelkockázat-értékelési rendszer függetlenségére vonatkozóan.

(326)

Ezért a Bizottságnak ki kell egészítenie a szolgáltatott információkat a rendelkezésre álló tényekkel.

(327)

A korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban nyújtott tájékoztatás (129) és a Sinosure weboldala szerint (130) a Sinosure egy állami tulajdonú, szakpolitika-orientált biztosítótársaság, amelyet az állam hozott létre és támogat a kínai külgazdasági és külkereskedelmi fejlesztés és együttműködés támogatására. A vállalat 100 %-os állami tulajdonban van. Igazgatótanáccsal és felügyelőbizottsággal rendelkezik. A kormány jogosult a vállalat vezető tisztségviselőinek kinevezésére és felmentésére. A Bizottság ezen információk alapján megállapította, hogy a Sinosure esetében megvannak a kormányzati ellenőrzés formális jelei.

(328)

A Bizottság további tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány érdemi befolyást gyakorolt-e a Sinosure magatartására a mobil személyemelők ágazata tekintetében.

(329)

A csúcstechnológiát képviselő kínai termékek 2006. évi 16. sz. exportkatalógusának közzétételéről szóló értesítés szerint „az exportkatalógus 2006. évi kiadásában szereplő termékek részesülhetnek az állam által a csúcstechnológiai termékek kivitelére alkalmazott preferenciális szakpolitikákból”. A csúcstechnológiát képviselő termékek exportkatalógusa külön említést tesz az építőipari gépekről (131).

(330)

A Kínai Építőipari Gépgyártási Szövetség (CCMA) által 2021-ben közzétett, az építőipar fejlesztésére vonatkozó tizennegyedik ötéves terv e terv mellékletében kifejezetten felsorolta a mobil személyemelőket mint az ipari termékek ösztönzött kategóriáját. A magasban történő munkavégzéshez használt gépeket és a vészhelyzeti berendezéseket a melléklet 3. oldalán konkrétan megemlíti ebben az osztályozásban. A listára való felvétel rávilágít arra, hogy stratégiai hangsúly helyeződik a fejlett építőipari gépek előmozdítására, és kiemeli a mobil személyemelők ágazaton belüli növekvő jelentőségét.

(331)

Továbbá a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény (132) szerint a Sinosure-nak növelnie kell a kulcsfontosságú iparágak és termékek támogatását, erősítve az új és csúcstechnológiás termékek – köztük az „információs és kommunikációs” termékek – exportjához nyújtott általános támogatását. Az új ágazatokra, például a mobil személyemelők ágazatára és az új és csúcstechnológiát képviselő kínai termékek exportkatalógusában felsorolt egyéb új és csúcstechnológiát képviselő ágazatokra kell az üzleti tevékenységei során hangsúlyt helyeznie, és átfogó támogatást kell nyújtania a kockázatvállalási eljárások, a limitek jóváhagyása, a követelések feldolgozási sebessége, valamint a díjak rugalmassága tekintetében. A díjak rugalmasságát illetően a termékek számára a hitelbiztosító által megszabott ingadozási sávon belül a maximális biztosításidíj-engedményt kell biztosítania. Ezenkívül a Sinosure 2022. évi éves jelentése (133) megállapítja, hogy „az építőipari gépipar ágazatai számára különleges támogatási intézkedéseket dolgoztak ki”. A Sinosure 2023. évi éves jelentése (134) kimondja továbbá, hogy „[a] felügyelőbizottság tanácsadói szerepet játszott azáltal, hogy célzott kutatásokat végzett […] az építőipari gépipar ágazatának üzleti igényeivel kapcsolatban”.

(332)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelőbizottsági tagok kötelesek tiszteletben tartani. A kínai kormány tehát ilyen normatív keretre támaszkodott annak érdekében, hogy érdemi irányítást gyakorolhasson a Sinosure magatartása felett.

(333)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően konkrét biztosítási szerződések alapján is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Az ellenőrző látogatás során a kínai kormány fenntartotta azon állítását, miszerint a gyakorlatban a Sinosure biztosítási díjai piacorientáltak voltak, és kockázatértékelési elveken alapultak. A mobil személyemelők ágazatára vagy a mintában szereplő vállalatokra vonatkozóan azonban nem nyújtottak be konkrét példákat, annak ellenére, hogy a mintában szereplő csoportok megfelelő engedélyeket adtak, amelyek lehetővé tették a vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést.

(334)

Konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság így megvizsgálta a Sinosure konkrét magatartását a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott biztosítás tekintetében. Ez a magatartás ellentétben állt a hivatalos álláspontjukkal, mivel nem piaci elvek alapján jártak el.

(335)

A teljes folyósított követelés és a teljes biztosított összeg összevetését követően a Bizottság a Sinosure 2023. évi éves jelentésében (135) elérhető adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Sinosure-nak átlagosan a biztosított összeg 0,29 %-át kellene biztosítási díjként felszámítania a követelések költségeinek fedezésére (anélkül, hogy figyelembe venné a vállalati általános költségeket).

(336)

Emellett a Bizottság megjegyezte, hogy a Sinosure 2022-ben és 2023-ban nettó veszteséget könyvelt el a működési tevékenységeiből, azaz az exporthitel-biztosítás nyújtásából, és összességében veszteséges lenne, ha nem könyvelne el jelentős bevételeket a befektetési jövedelmekből. A (102) preambulumbekezdésben említettek szerint a Sinosure nem szolgáltatott információkat erről a befektetési jövedelemről.

(337)

A Bizottság ezért megállapította, hogy a fent ismertetett jogi keretet a Sinosure a mobil személyemelők ágazata esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre. A Sinosure az alaprendelet 3. cikke 1. pontja. a) alpontjának i. esetével együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként jár el. Ezenkívül a mintában szereplő exportáló gyártók gazdasági előnyt kaptak, mivel a biztosítást a Sinosure működési költségeinek fedezéséhez szükséges minimális díj alatti biztosítási díjakon nyújtották.

(338)

A Bizottság azt is megállapította, hogy az exportbiztosítási program keretében nyújtott támogatások egyedi jellegűek, mivel ezekhez kivitel nélkül nem lehetne hozzájutni, és ezért az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében a kiviteltől függenek.

(339)

Mivel a Sinosure a vizsgálati időszak alatt erőfölénnyel rendelkezett a piacon, a Bizottság nem tudott piaci alapú belföldi biztosítási díjat megállapítani. Ezért a korábbi szubvencióellenes vizsgálatokkal összhangban a Bizottság így a legmegfelelőbb külső referenciaértéket alkalmazta, amellyel kapcsolatosan könnyen hozzáférhetőek voltak információk, azaz az Amerikai Egyesült Államok Export-Import Bankja által nem pénzügyi intézmények esetében az OECD-országokba irányuló kivitelre alkalmazott biztosítási díjakat.

(340)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előny a vállalat által biztosítási díjként ténylegesen kifizetett összeg és a biztosítási díj tekintetében alkalmazott, a (291) preambulumbekezdésben említett külső referenciaérték alkalmazása esetén fizetendő összeg közötti különbség.

(341)

A Sinoboom és a Zoomlion részesült ebből a rendszerből, és bár a gazdasági előnyük elhanyagolható volt, azt az összesített támogatáskülönbözetük kiszámításakor figyelembe vették. Aprólékosabban vizsgálva azonban a megállapított támogatáskülönbözetet a kerekítés miatt 0,00 %-ban határozták meg.

(342)

A szóban forgó rendszer tekintetében a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a mintában szereplő alábbi exportáló gyártókra vonatkozóan a következőképpen alakult:

(343)

A támogatásokat nemzeti, tartományi, városi vagy körzeti kormányzati hatóságok ítélték oda. A támogatások nyújtásának alapjául szolgáló konkrét jogi rendelkezések részleteit – amennyiben egyáltalán létezett jogalap – nem tárták a Bizottság elé. A (101) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai kormány sem nyújtott be ilyen információkat.

(344)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő mind a négy vállalatcsoport számos támogatási program kedvezményezettje volt. Tekintettel a Bizottság által a mintában szereplő vállalatcsoportok könyvelésében talált támogatások jelentős számára, ez a rendelet csak a főbb ténymegállapításokat foglalja össze. A mintában szereplő csoportok eredetileg bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy számos támogatás létezik, és hogy azokat a kínai kormány különböző szintjei nyújtották, és ezt a pénzügyi kimutatásaik és az ellenőrző látogatások is megerősítették. Ezekről a vissza nem térítendő támogatásokról az egyedi tájékoztatóik szolgáltak részletesebb ténymegállapításokkal az egyes vállalatok számára.

(345)

Ezek a támogatások az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának i. esete és 3. cikkének 2. pontja értelmében támogatásnak minősülnek, mert a kínai kormány vissza nem térítendő támogatás formájában forrásokat adott át a mintában szereplő vállalatcsoportoknak, aminek révén a támogatás összegével megegyező összegű gazdasági előny átruházására került sor.

(346)

A Bizottság értékelte a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott összes vissza nem térítendő támogatást, és megállapította, hogy nem mindegyik kapcsolódik egyedileg a mobil személyemelők gyártásához. Ugyanakkor a technológiával, az innovációval és a fejlesztéssel, az állóeszköz-beszerzéssel, valamint az ipari támogatással és promócióval kapcsolatos támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedinek minősültek, mivel úgy tűnik, hogy azok bizonyos vállalatokra, bizonyos ágazatokra vagy meghatározott régiókban megvalósuló konkrét projektekre korlátozódnak.

(347)

Ezek a támogatások továbbá nem feleltek meg az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott, a nem egyedi jelleggel kapcsolatos követelményeknek, mert a jogosultság megszerzésének feltételei és a jogosultság tényleges megadása érdekében alkalmazott kiválasztási kritériumok nem átláthatóak, nem objektívek és nem érvényesülnek automatikusan.

(348)

A gazdasági előnyt a Bizottság a vizsgálati időszak alatt kapott vagy a vizsgálati időszakra vetített összegként számította ki úgy, hogy az összegre értékcsökkenést alkalmazott a vizsgálati időszak előtt kapott támogatás alapját képező befektetett eszköz hasznos élettartamának figyelembevételével. Ugyanakkor a kiegyenlítő vámok vizsgálata során a támogatás összegének kiszámításánál alkalmazott iránymutatás (136) alapján a vizsgálati időszakban kapott, nem ismétlődő támogatásokat, amelyek értékarányosan kevesebb mint 1 %-ot tettek ki, ráfordításként számolták el, még akkor is, ha azok állóeszköz-vásárláshoz kapcsolódtak. Ez az allokációs módszer teljes mértékben összhangban van az informális szakértői csoport WTO-jelentésével, amely úgy rendelkezik, hogy az állóeszköz-beszerzési célú támogatásokat fel kell osztani, ugyanakkor „elsősorban az adminisztratív egyszerűsítés szempontjából megfelelőnek tekinthető, hogy a nagyon kis összegű támogatásokat típustól vagy egyéb megfontolásoktól függetlenül ráfordításként számolják el. E küszöbértékként bármely egyedi támogatás esetében az értékesítés kevesebb mint 0,5 %-át ajánlott alkalmazni” (137).

(349)

A fent ismertetett támogatási programok esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mértékek a következőképpen alakultak:

Vissza nem térítendő támogatások

(350)

Kínában valamennyi földterület az állam vagy – falvak vagy városok alkotta – társulás tulajdonában áll, de a földterület jog szerinti vagy feltételes használati joga társaságra vagy magánszemélyre átruházható. Minden telek tulajdonosa a városi térségekben az állam, a vidéki térségekben az adott település.

(351)

A kínai alkotmány és földtörvény értelmében azonban a vállalatok és magánszemélyek „földhasználati jogot” vásárolhatnak. Ipari földterület esetén a haszonbérlet időtartama általában 50 év, amely további 50 évre meghosszabbítható.

(352)

A kínai kormány jelezte, hogy a földhasználati jogok nem minősülnek sem áruknak (a pénztől eltérő tárgyi vagy ingó személyes javaknak (138)), sem szolgáltatásoknak, ezért az állítólagos program nem minősül az alaprendelet 3. cikkének 1. pontja a) pontjának iii. esete szerinti áruk vagy szolgáltatások megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő rendelkezésre bocsátásának.

(353)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Először is, a Nemzetközi szolgáltatáskereskedelmi statisztikai kézikönyv (a továbbiakban: kézikönyv), amelyre a kínai kormány hivatkozik, azt állítva, hogy a földhasználati jogok nem szolgáltatások, tartalmaz egy kategóriát a „… máshol nem szereplő kormányzati szolgáltatásokra” vonatkozóan, amelyeket a standard szolgáltatások fő összetevőiként azonosítottak. Ezenkívül – függetlenül attól, hogy milyen jogi eszközökkel szerzik meg a földterületet – a földhasználati jogok biztosítása végeredményben a földterület rendelkezésre bocsátásának felel meg. E tekintetben a WTO Vitarendezési Testülete már megerősítette, hogy a földterületek „ingatlan” javaknak minősülnek, és hogy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1.1. cikke a) 1. pontjának iii. alpontja alkalmazható (139). Így a földhasználati jogok biztosítása áruk vagy szolgáltatások nyújtásának minősül.

(354)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány jelezte, hogy a kézikönyvben szereplő „máshová nem sorolt kormányzati szolgáltatások” pontosabb meghatározása bizonyítja, hogy ez a kategória nem foglalhatja magában a földhasználati jogokat. Ennek alapján a kínai kormány az e programra vonatkozó vizsgálat lezárását kérte.

(355)

A Bizottság megjegyezte, hogy a fenti ponttól függetlenül a (353) preambulumbekezdésben ismertetett második érv továbbra is érvényes: „a földhasználati jogok biztosítása végeredményben a földterület rendelkezésre bocsátásának felel meg”. A Bizottság ezért fenntartotta azon álláspontját, hogy a földhasználati jogok biztosítása „áruk és szolgáltatások” nyújtásának minősül, és elutasította a megszüntetés iránti kérelmet.

(356)

Kínában a földhasználati jog biztosítása a Kínai Népköztársaság földügyi igazgatásról szóló törvényének hatálya alá tartozik (140). Ezenkívül a jogalap részét képezik a következő dokumentumok is:

(357)

Az állami tulajdonú földterületek építési célú használati jogának ajánlattételi felhívás, árverés és ajánlat útján történő engedményezéséről szóló rendelkezés 10. cikke értelmében a helyi hatóságok a földterületek árát a háromévente aktualizált városi földértékelési rendszer, valamint a kormányzati iparpolitika szerint szabják meg.

(358)

Korábbi vizsgálatai (147) során a Bizottság megállapította, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak nem tükrözik a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat, mert úgy találta, hogy az aukciós eljárás nem egyértelmű, átláthatatlan és nem működik a gyakorlatban, az árakat pedig a hatóságok önkényesen szabják meg. Az előző preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a hatóságok a városi földértékelési rendszer szerint szabják meg az árakat, és ez a rendszer – egyéb szempontok mellett – arra kötelezi őket, hogy az ipari földterületek árának meghatározásakor az iparpolitikát is figyelembe vegyék.

(359)

A fenti bizonyítékok cáfolják a kínai kormány azon állításait, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat tükrözik.

(360)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megismételte azon állítását, hogy a földhasználati jogok árképzési mechanizmusa és a földhasználati jogok kínai piaca világos, átlátható és működőképes. A kínai kormány azt is állította, hogy az ellenőrzési folyamat során részletesen kifejtette az árverési rendszert és az árértékelési rendszert. A kínai kormány azt állítja, hogy a Bizottságnak aktualizálnia kellene és felül kellene vizsgálnia a földhasználati jogok piacára vonatkozó álláspontját, ahelyett, hogy a korábbi vizsgálatok elavult ténymegállapításaira támaszkodna.

(361)

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a korábbi és a közelmúltbeli szubvencióellenes vizsgálatokban tett ténymegállapításait megfelelően alátámasztotta, és azok ugyanazokra a támogatási programokra vonatkoznak, mint a jelenlegi vizsgálatban említettek. A Bizottság ezen előzetes vizsgálatok mindegyikében hasonló, Kínában a földhasználati jogokat szabályozó jogi keretre támaszkodott, így különösen arra a tényre, hogy a helyi hatóságok a földterületek árát a városi földértékelési rendszer, valamint a kormányzati iparpolitika szerint szabják meg. A mostani vizsgálat ebben a tekintetben nem mutatott ki érdemi változást, és a kínai kormány nem szolgáltatott bizonyítékot e politika megszüntetésére vonatkozóan.

(362)

A Bizottság arra is emlékeztetett, hogy ami a földhasználati jogokat illeti, a kínai kormány nem nyújtott tájékoztatást a mobil személyemelők gyártói/exportőrei általi földszerzésről. A kínai kormány nem tudta megmagyarázni, hogy bizonyos körülmények között a vállalatok hogyan juthattak ingyenesen földterülethez. A (106) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint ezek a mulasztások szerepeltek a 28. cikk szerinti levélben felvetett kérdések között.

(363)

A jelenlegi vizsgálatban rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(364)

E vizsgálat ténymegállapításai azt mutatják, hogy Kínában a földhasználati jog megszerzésével kapcsolatos helyzet nem átlátható, az árakat pedig a hatóságok önkényesen szabták meg.

(365)

Ezért a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását az alaprendelet 3. cikkének 1. pontja a) alpontjának iii. esete, illetve 3. cikkének 2. pontja értelmében áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott támogatásnak kell tekinteni, amelynek révén a kedvezményezett vállalatok gazdasági előnyben részesülnek. A fenti (350)–(351) és (357)–(359) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a földterületek értékesítésének nincs működő piaca Kínában, és a külső referenciaérték használata (lásd a (369) preambulumbekezdést) azt bizonyítja, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók által a földhasználati jogokért fizetett összeg jóval a szokásos piaci ár alatt van.

(366)

Azzal összefüggésben, hogy bizonyos ágazatokban a vállalatok kedvezményes feltételek mellett jutnak földterülethez, a Bizottság megjegyezte, hogy az árak megszabásakor a helyi hatóságoknak a (358) preambulumbekezdésben említettek szerint figyelembe kell venniük a kormányzati iparpolitikát is. Ebben az iparpolitikában az építőipar részét képező mobil személyemelők az ösztönzött iparágak közé tartoznak. Ezenkívül az Államtanács 40. sz. határozata értelmében az állami hatóságok a földterületek biztosításakor figyelembe veszik az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógust és az iparpolitikákat. A 40. sz. határozat XVIII. cikke egyértelművé teszi, hogy a „korlátozott” gazdasági ágazatoknak nem juttatható földhasználati jog. Ebből következik, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontja alapján egyedi, mert a földterülethez jutás kedvezményes lehetősége csak egyes gazdasági ágazatokban, ebben az esetben a mobil személyemelők ágazatában működő vállalatok számára áll rendelkezésre, és a kormányzati gyakorlat ezen a területen nem egyértelmű és nem átlátható.

(367)

Korábbi vizsgálataihoz (148) hasonlóan és az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a Bizottság külső viszonyítási alapként Tajvan, Penghu, Kinmen és Matsu külön vámterület (a továbbiakban: Kínai Tajpej) földterületárait vette figyelembe (149). A Bizottság a kedvezményezettek által szerzett gazdasági előnyt úgy számította ki, hogy figyelembe vette a mintában szereplő egyes exportáló gyártók által a földhasználati jogokért ténylegesen fizetett összeg (azaz a szerződésben megjelölt, ténylegesen kifizetett összeg, illetve adott esetben a szerződésben megjelölt, a helyi kormányzati szervektől kapott visszatérítésekkel/támogatásokkal csökkentett összeg) és azon összeg különbségét, amelyet a kínai tajpeji viszonyítási alapnak megfelelően fizetniük kellett volna.

(368)

A Bizottság a következő indokok miatt tekinti Kínai Tajpejt megfelelő külső viszonyítási alapnak:

(369)

A korábbi vizsgálatainál (150) alkalmazott módszertant követve a Bizottság a számítás során a kínai tajpeji földterületek átlagos négyzetméterárát alkalmazta, és azt a földhasználati jogokra vonatkozó szerződések időpontja után bekövetkezett inflációnak és a GDP alakulásának megfelelően kiigazította. Az ipari földterületekre vonatkozó 2015-ös árak Tajvan Gazdasági Minisztériuma Ipari Hivatalának honlapjáról (151) származnak. A korábbi évekre vonatkozó árakat az IMF által 2015-ben közzétett inflációs ráták, illetve a kínai tajpeji egy főre jutó, folyó áron számított, USD-ben kifejezett GDP alakulása alapján korrigálták.

(370)

A kínai kormány azt állította, hogy a fenti referenciaérték nem helyes, mivel a Bizottság a kínai tajpeji földtulajdon árát hasonlítja össze a korlátozott ideig érvényes kínai földhasználati jogok árával.

(371)

Erre vonatkozóan a Bizottság megjegyezte, hogy Kínai Tajpej referenciaként való kiválasztása a fenti (368) preambulumbekezdésben felsorolt számos tényező vizsgálatán alapult. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy még ha vannak is eltérések a kontinentális kínai földhasználati jogok és a kínai tajpeji földterület-értékesítés piaci feltételei között, ezek nem olyan jellegűek, hogy érvénytelenítenék Kínai Tajpej érvényes viszonyítási alapként történő kiválasztását. A Bizottság a vizsgálat során nem tudott más olyan megfelelő referenciaértéket vagy kiigazítási módszert azonosítani, amely megfelelően tükrözné ezeket a piaci feltételek közötti különbségeket.

(372)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megismételte azon álláspontját, hogy a földtulajdon ára nem lehet referenciaérték a földhasználati jogok tekintetében. Ugyanakkor nem terjesztettek elő olyan új érveket, amelyek érvénytelenítenék a Bizottságnak a (368) és a (371) preambulumbekezdésben kifejtett álláspontját. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a kínai kormány nem tudott olyan megbízható referenciaértéket bemutatni, amely tükrözné a földhasználati jogok és a tulajdonjogok közötti különbséget. A Bizottság ezért elutasította ezt az érvet.

(373)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME azt állította, hogy a kínai tajpeji földárak referenciaértékként való kiválasztása nem volt megfelelő, tekintettel a kínai Tajpej és Kína gazdasági fejlettségi szintje és egy főre jutó GDP-je közötti jelentős különbségre (amely még nagyobb, ha csak Hunan tartományt vesszük alapul, ahol a mobil személyemelők gyártása többnyire folyik). Ez a különbség még jelentősebb volt a múltban, amikor a mobil személyemelők gyártói ténylegesen megszerezték a földhasználati jogokat. A CCCME azt is megjegyezte, hogy a referenciaértéknek az infláció és a GDP alakulása alapján történő kiigazítása nem volt megfelelő, mivel a korrekciós indexek a kínai Tajpejben bekövetkezett változásokat tükrözik, amelyek nem hasonlíthatók össze a Kínában bekövetkezett fejleményekkel. Végezetül a CCCME azt állította, hogy a Bizottság nem tette közzé a referenciaérték kiszámításának részleteit, és így megfosztotta a CCCME-t és az általa képviselt vállalatokat attól a joguktól, hogy megértsék, hogyan számították ki a támogatás összegét.

(374)

A (371) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a legmegfelelőbbnek ítélt referenciaértékre támaszkodott, még a piaci viszonyok közötti különbségeket is figyelembe véve. A Bizottság a vizsgálat során nem tudott más olyan megfelelő referenciaértéket vagy kiigazítási módszert azonosítani, amely megfelelően tükrözné ezeket a piaci feltételek közötti különbségeket. A Bizottság ezért elutasította ezt az érvet.

(375)

A tájékoztatás elégtelenségére vonatkozó állítást illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a támogatási összegre vonatkozó számításokat közölte a mintában szereplő kínai exportáló gyártókkal, amelyek a CCCME-nek is tagjai. Az egyértelműség érdekében ezeket a referenciaértékeket is felvették a nyilvános aktába.

(376)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a Zoomlion csoport azt állította, hogy az e program keretében nyújtott támogatás összegét újra kell számítani, figyelembe véve a kínai tajpeji ipari földterületek árainak 2021-ben és 2022-ben megfigyelt állítólagos rendellenes alakulását. A vállalat azt állította, hogy a Bizottságnak figyelmen kívül kellene hagynia e két év árszintjét, és azt az előző évek árszintjéből kiinduló indexálással kellene helyettesítenie.

(377)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Az e rendszer szerinti támogatási összeg kiszámításának módszertanát és a vonatkozó referenciaértékeket pontosnak tekintette, ezért a Bizottság nem látott okot vagy ténybeli vagy jogi alapot a kiigazításra csak azért, mert a mobil személyemelők egyes gyártói meghatározott években szerezték meg földhasználati jogaikat. Mindazonáltal a Bizottság megjegyezte, hogy a Zoomlion csoport nem szolgáltatott olyan adatokat vagy bizonyítékokat, amelyek alátámasztanák „a kínai tajpeji ipari földterületek árának rendellenes alakulásával” kapcsolatos állítását.

(378)

E támogatás esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

A megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított földhasználati jogok

(379)

A Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvényével összhangban az állam által kiemelten támogatandó új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok 15 %-os csökkentett társaságiadó-kulccsal adóznak a szokásos 25 %-os adókulcs helyett.

(380)

A program jogalapját a Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvényének 28. cikke, a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak (152) 93. cikke, valamint a következők jelentik:

(381)

A társaságiadó-törvény IV. fejezete rendelkezik a „kedvezményes adózási elbánásról”. A társaságiadó-törvény 25. cikke – amely a IV. fejezet bevezető rendelkezése – úgy rendelkezik, hogy „az állam társaságiadó-kedvezményt biztosít az olyan gazdasági ágazatokban vagy projektekben részt vevő vállalkozások számára, amelyek fejlesztését az állam kifejezetten támogatja és ösztönzi”. A társaságiadó-törvény 28. cikke kimondja, hogy „az állam különleges támogatását igénylő, új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok társaságiadó-kulcsát 15 %-ra kell csökkenteni”.

(382)

A társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak 93. cikke tisztázza, hogy:

„A társaságiadó-törvény 28. cikkének 2. mondatában említett, az állam által támogatandó fontos, új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok azok a vállalkozások, amelyek fontos szellemitulajdon-jogokat birtokolnak, és eleget tesznek a következő feltételeknek:

A csúcstechnológiai vállalkozások azonosításáról és az államilag támogatott, új és csúcstechnológiát alkalmazó területekről szóló közigazgatási intézkedéseket az Államtanács irányítása alatt a technológiai, a pénzügyi és az adóügyi minisztériumnak együtt kell megfogalmaznia, és az intézkedések az Államtanács jóváhagyása után lépnek hatályba”.

(383)

A fent említett rendelkezések egyértelműen rögzítik, hogy a csökkentett társaságiadó-kulcsot „az állam által támogatandó fontos, új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok azok a vállalkozások” számára tartják fenn, amelyek kulcsfontosságú szellemitulajdon-jogokat birtokolnak, és eleget tesznek bizonyos feltételeknek, például „megfelelnek az államilag támogatott új és csúcstechnológiát alkalmazó területek alkalmazási körének”.

(384)

A csúcstechnológiai vállalatok elismerésére irányuló közigazgatási intézkedések 11. cikke szerint a csúcstechnológiai vállalatként való elismeréshez egyidejűleg teljesülniük kell bizonyos feltételeknek, köztük a következőknek: „megszerezte a szellemitulajdon-jogokat, amelyek központi szerepet játszanak a fő termékeinek (szolgáltatásainak) független kutatáson, átruházáson, támogatáson, összeolvadásokon és felvásárlásokon stb. keresztüli technikai támogatásában”, és „a fő termékeinek (szolgáltatásainak) technikai támogatásában központi szerepet játszó technológia »az állam által támogatott csúcstechnológiai szakterületek« előzetesen meghatározott köreibe tartozik”.

(385)

Az ebből az intézkedésből származó gazdasági előnyben részesülő vállalatoknak be kell nyújtaniuk társaságiadó-bevallásukat és a kapcsolódó mellékleteket. A gazdasági előny tényleges összegét az adóbevallás tartalmazza.

(386)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártói csoportokba tartozó vállalatok a vizsgálati időszak alatt csúcstechnológiai vállalatnak minősültek, így csökkentett mértékű 15 %-os társasági adó vonatkozott rájuk. A mintában szereplő csoportok közül azonban a vizsgálati időszakban csak három esetében részesültek a vállalatok ténylegesen a rendszer előnyeiből.

(387)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó adójóváírás az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának ii. esete és 3. cikkének 2. pontja értelmében támogatásnak minősül, mivel a kínai kormány bevételekről való lemondás formájában pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő vállalatok részére nyújtott gazdasági előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg.

(388)

A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály a program alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyek a csúcstechnológia állam által meghatározott kiemelt területein működnek. A mobil személyemelők ágazata ilyen csúcstechnológiai prioritás.

(389)

Így az a jogszabály, amely alapján a támogatást nyújtó hatóság működik, kifejezetten bizonyos vállalatokra és ágazatokra korlátozza a támogatáshoz való hozzáférést.

(390)

A kínai kormány azzal érvelt, hogy ez a támogatási program nem egyedi, mivel a jogrend, amelynek hatálya alatt a támogatást nyújtó hatóság működik, objektív kritériumokat vagy feltételeket állapít meg a jogosultságra és az adókedvezmény összegére vonatkozóan, valamint hogy a jogosultság automatikus, és a minősítési kritériumokat és feltételeket szigorúan betartják.

(391)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy „amennyiben a támogatást nyújtó hatóság, illetve a jogrend, amelynek hatálya alatt a támogatást nyújtó hatóság működik, egy támogatásra való jogosultságot kifejezetten meghatározott vállalkozástípusokra korlátoz, az ilyen támogatást egyedi támogatásnak kell tekinteni”. A kérdéses támogatási program jogalapját a társaságiadó-törvény „Adókedvezmények” című IV. fejezete biztosítja. Neve és tartalma alapján ez a fejezet kifejezetten előírja az egyedi kedvezményes elbánást, vagyis „egy támogatásra való jogosultságot kifejezetten meghatározott vállalkozástípusokra korlátoz”. Konkrétabban, a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak 93. cikke egyértelművé teszi, hogy „az állam által támogatandó fontos, új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások” eleget kell, hogy tegyenek bizonyos feltételeknek, mint például „1. megfelelnek az államilag támogatott új és csúcstechnológiát alkalmazó területek alkalmazási körének”. Amint az a fentiekből kitűnik, nem minden vállalkozás vagy ágazat jogosult azonos kedvezményes adózási elbánásra. Következésképpen az ezen adómentesség keretében nyújtott támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősülnek.

(392)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő felek számára a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összegének, valamint a csökkentett adókulcs szerint fizetendő adó teljes összegének különbözete.

(393)

E támogatás esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Társaságiadó-csökkentés az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatokra vonatkozóan

(394)

A kutatás-fejlesztés utáni adójóváírás keretében a vállalkozások egyes, az állam által meghatározott, csúcstechnológiát képviselő kiemelt területeken végzett kutatási-fejlesztési tevékenységük után kedvezményes adózási elbánás alá esnek, amennyiben a kutatási-fejlesztési kiadások teljesítenek meghatározott értékhatárokat.

(395)

Konkrétabban, a vállalkozásnál a K+F-tevékenység végzése során felmerült K+F-kiadások esetében 2023. január 1-jétől az adófizetés előtt le kell vonni a ténylegesen felmerült K+F-költségek további 100 %-át, az előírás szerinti tényleges kiadások levonásán felül, feltéve, hogy az említett költségeket nem alakítják át immateriális javakká, és nem számítanak bele a folyó nyereségbe és veszteségbe.

(396)

Ha az említett ráfordításokat immateriális javakká alakították át, az ilyen ráfordítások 2023. január 1-jétől az immateriális javak adófizetés előtti bekerülési értéke 200 %-ának megfelelő mértékben amortizálhatók.

(397)

A program jogalapját a társaságiadó-törvény 30. cikkének (1) bekezdése, a Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvénye végrehajtási szabályainak 95. cikke, valamint az alábbi közlemények képezik:

(398)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő csoportokon belüli vállalatok az új technológiákkal, új termékekkel és új technikákkal kapcsolatos kutatás-fejlesztés során felmerült kutatás-fejlesztési kiadások után kiegészítő levonásra voltak jogosultak.

(399)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó adójóváírás az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának ii. esete és 3. cikkének 2. pontja értelmében támogatásnak minősül, mivel a kínai kormány bevételekről való lemondás formájában pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő vállalatok részére nyújtott gazdasági előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg.

(400)

A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály az intézkedés alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyeknél a kutatás-fejlesztési kiadások a csúcstechnológia állam által meghatározott kiemelt területein, például a mobil személyemelők ágazatában merülnek fel. Így az a jogszabály, amely alapján a támogatást nyújtó hatóság működik, kifejezetten bizonyos vállalkozásokra és ágazatokra korlátozza a támogatáshoz való hozzáférést.

(401)

A kínai kormány azzal érvelt, hogy a „kutatás-fejlesztési szuperlevonások” nem egyediek, mivel olyan egyetemes adópolitikáról van szó, amelynek célja, hogy ösztönözze a vállalkozásokat a K+F tevékenységekbe való beruházásuk növelésére. A kínai kormány szerint a program alkalmazására objektív kritériumok és feltételek vonatkoznak, és a program automatikusan alkalmazandó, ha a vonatkozó feltételek teljesülnek.

(402)

A Bizottság nem értett egyet a kínai kormánynak a szóban forgó törvényekre és a végrehajtási intézkedésre vonatkozó értelmezésével, mivel e törvények és végrehajtási intézkedések alapján a program bizonyos ágazatokra és vállalatokra korlátozódik, amelyeket a kínai kormány olyan, a jelek szerint nem objektív és nem semleges feltételek alapján támogat, mint például, hogy megfelelnek „az államilag támogatott új és csúcstechnológiát alkalmazó területek” alkalmazási körének. Ez a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül, mivel csak bizonyos csúcstechnológiai területeken, például a mobil személyemelők ágazatában működő vállalkozásokra vonatkozik. Ezenkívül a társaságiadó-törvény 30. cikke úgy rendelkezik, hogy a vállalkozásoknál az új technológiák, új termékek és új technikák fejlesztése terén felmerült K+F kiadások az adóköteles jövedelem kiszámításakor további levonásra kerülhetnek, a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak 95. cikke kifejti, hogy miben áll a levonás, míg a K+F fejlesztési költségek levonására vonatkozó politikák javításáról szóló közlemény 4. cikke felsorolja azokat az ágazatokat, amelyekre az adózás előtti levonás nem alkalmazandó (bizonyos mérlegelési lehetőséggel, mivel a lista azzal a megfogalmazással fejeződik be, hogy „…és a Pénzügyminisztérium és az Állami Adóigazgatóság által meghatározott bármely egyéb ágazat”).

(403)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azzal érvelt, hogy hibás a Bizottság azon kijelentése, miszerint „a program bizonyos ágazatokra és vállalatokra korlátozódik, amelyeket a kínai kormány […] támogat, mint például, hogy megfelelnek »az államilag támogatott új és csúcstechnológiát alkalmazó területek« alkalmazási körének”.

(404)

A kínai kormány azonban elismerte, hogy a programban való részvételre csak azok a vállalkozások jogosultak, amelyeknél az új technológiák, új termékek és új eljárások kutatásával és fejlesztésével kapcsolatos költségek merültek fel. Nem adtak magyarázatot arra, hogy ebben az összefüggésben hogyan kellene meghatározni az „új” szót. A kínai kormány arra vonatkozóan sem tett észrevételt, hogy a hatóságoknak egyértelműen diszkrecionális lehetősége van arra, hogy bizonyos iparágakat kizárjanak az adókedvezmény alkalmazásából. A Bizottság ezért nem értett egyet a kínai kormány azon állításával, hogy a programban való részvétel kritériumait „a törvény egyértelműen és objektíven előírja”. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(405)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő felek számára a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a tényleges kutatás-fejlesztési kiadásokra tekintettel alkalmazott további 100 %-os levonás után fizetendő teljes adóösszeg különbözete.

(406)

E támogatás esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

A K+F kiadásokra alkalmazott, adózás előtti levonás

(407)

A társaságiadó-törvény társaságiadó-kedvezményt biztosít az olyan gazdasági ágazatokban vagy projektekben részt vevő vállalkozások számára, amelyek fejlesztését az állam kifejezetten támogatja és ösztönzi, és különösen mentesíti az adó alól a jogosult belföldi vállalkozások közötti tőkebefektetésekből – például osztalékokból és jutalmakból – származó jövedelmet.

(408)

A program jogalapját a társaságiadó-törvény 26. cikkének (2) bekezdése, valamint a Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvényének végrehajtási szabályai képezik.

(409)

A társaságiadó-törvény 25. cikke – amely a „Kedvezményes adópolitikák” című IV. fejezet bevezető rendelkezése – kimondja, hogy „az állam társaságiadó-kedvezményt biztosít az olyan gazdasági ágazatokban vagy projektekben részt vevő vállalkozások számára, amelyek fejlesztését az állam kifejezetten támogatja és ösztönzi”. A 26. cikk (2) bekezdése meghatározza továbbá, hogy az adómentesség a „jogosult belföldi vállalkozások” közötti tőkebefektetésekből származó jövedelemre vonatkozik, ami úgy tűnik, hogy alkalmazási körét csak bizonyos belföldi vállalkozásokra korlátozza.

(410)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő néhány vállalat mentesült az osztalékadó alól, amely mentességet a minősítéssel rendelkező belföldi vállalkozások között biztosítják.

(411)

A Bizottság megítélése szerint ez a program az alaprendelet 3. cikkének 1. pontja a) alpontjának ii. esete és 3. cikkének 2. pontja értelmében támogatásnak minősül, mivel bevétel elengedése formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő vállalatok részére nyújtott gazdasági előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg.

(412)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy ennek a programnak a célja a kettős adóztatás elkerülése, és ezért nem biztosított további adókedvezményeket a vállalkozások számára azáltal, hogy lemond az egyébként esedékes bevételek beszedéséről vagy nem szedi be azokat.

(413)

Bár a Bizottság egyetértett abban, hogy a kettős adóztatás megszüntetése nemzetközileg elismert adózási gyakorlat, ez nem érvényesül egyformán minden országban. A kínai kormány nem bizonyította, hogy a szóban forgó levonással konkrétan hogyan kerülhető el a kettős adóztatás (nevezetesen annak bizonyításával, hogy a mentesség hatálya alá tartozó osztalékokat máshol adóztatják meg, és a szabály csak a kettős adóztatás eseteire vonatkozik). A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(414)

A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály e mentesség alkalmazását olyan minősítéssel rendelkező belföldi vállalkozásokra korlátozza, amelyek élvezik az állam jelentős támogatását, és amelyek fejlődését az állam ösztönzi. Így az a jogszabály, amely alapján a támogatást nyújtó hatóság működik, kifejezetten bizonyos vállalkozásokra és ágazatokra korlátozza a támogatáshoz való hozzáférést.

(415)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy tévesek azok a bizottsági következtetések, amelyek szerint a programban való részvétel lehetőségét csak néhány vállalkozásra korlátozzák, mivel a Bizottság tévesen értelmezte a társaságiadó-törvény 26. cikkében használt „minősített” kifejezést. A kínai kormány szerint a „minősített” szót a „minősített befektetési jövedelemmel” összefüggésben használták, nem pedig a „minősített belföldi vállalatok” összefüggésében.

(416)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A társaságiadó-törvény 26. cikkének (2) bekezdése az „Adókedvezmények” című IV. fejezet részét képezi, amely számos kedvezményes adózási elbánást ír elő, amelyek kivételt képeznek az általános adózási szabályok alól. A társaságiadó-törvény 25. cikke – amely a „Kedvezményes adópolitikák” című IV. fejezet bevezető rendelkezése – kimondja, hogy „az állam társaságiadó-kedvezményt biztosít az olyan gazdasági ágazatokban vagy projektekben részt vevő vállalkozások számára, amelyek fejlesztését az állam kifejezetten támogatja és ösztönzi”. A 26. cikk (2) bekezdése meghatározza továbbá, hogy az adómentesség a „jogosult belföldi vállalkozások” közötti tőkebefektetésekből származó jövedelemre vonatkozik, ami úgy tűnik, hogy alkalmazási körét csak bizonyos belföldi vállalkozásokra korlátozza. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó kedvezményes adópolitika egyes gazdasági ágazatokra korlátozódik, amelyeket az állam kifejezetten támogat és ösztönöz, mint például a mobil személyemelők ágazata, és ezért az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. Ezt megerősítette a mintában szereplő több csoport által benyújtott társaságiadó-bevallás (A107010. formanyomtatvány, 3. sor) angol nyelvű példánya is, amely e tekintetben az adóbevallás kínai változatában a következőt tartalmazza: „(II) A minősített belföldi vállalkozások közötti osztalék- és jutalomfizetés, valamint tőkebefektetésekből származó egyéb jövedelem mentes a társasági adó alól (4 + 5 + 6 + 7 + 8)”.

(417)

A Bizottság a támogatás összegét úgy számította ki, hogy a szokásos adókulcsot alkalmazta az adóköteles jövedelemből levont osztalékbevételre.

(418)

E támogatás esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Társasági adó – az osztalékra vonatkozó mentesség

(419)

A bizonyítékok elegendő voltáról szóló feljegyzés más olyan programokat is felsorolt, amelyek esetében elegendő bizonyíték állt rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a mobil személyemelők exportáló gyártói számára kiegyenlíthető támogatások állnak rendelkezésre. Az ilyen programok listája többek között a következőket tartalmazza:

(420)

E vizsgálat összefüggésében a Bizottság nem tudott következtetést levonni e programok kiegyenlíthetőségéről. Ez nem érinti azt, hogy a Bizottság a jövőbeli felülvizsgálatok – többek között az alaprendelet 19. cikke szerinti felülvizsgálatok – alkalmával megvizsgálja ezeket az intézkedéseket.

(421)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CMAE jelezte, hogy a fenti rendszerek esetében a bizonyítékok elégséges voltáról szóló feljegyzés azt mutatta, hogy a panaszos információkat szolgáltatott a harmadik országbeli vizsgálatokból rendelkezésre álló támogatási szint megállapításához. A CMAE azt is megjegyezte, hogy a legtöbb ilyen program esetében a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy az alaprendelet 28. cikkének alkalmazását követően a rendelkezésre álló tényeket kívánja felhasználni. Ezért a CMAE felkérte a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy következtetést vonjon le e rendszerek kiegyenlíthetőségéről.

(422)

A Bizottság megjegyezte, hogy bár elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a szóban forgó programokkal kapcsolatos vizsgálat megindításához, nem tudta befejezni a fenti programok értékelését, tekintettel számos tényezőre, például a megvizsgálandó programok számára, azok belső összetettségére és a szubvencióellenes vizsgálatokra vonatkozó 13 hónapos határidőre. A (420) preambulumbekezdésben említettek szerint azonban ez nem érinti annak lehetőségét, hogy a jövőben – többek között felülvizsgálatok keretében – ténymegállapításokat lehessen tenni ezekről a rendszerekről.

(423)

A Bizottság az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban az egyes támogatásokat, illetve támogatási programokat külön-külön vizsgálva kiszámította az együttműködő vállalatcsoportok kiegyenlíthető támogatásainak összegét, majd ezeket az értékeket összeadta, hogy így az egyes exportáló gyártókra vonatkozóan meghatározza a vizsgálati időszak alatti teljes támogatási összeget. Az összesített támogatási összegek kiszámításához a Bizottság először a támogatási százalékot számította ki, vagyis a támogatás összegét a vállalat forgalmának vagy a vizsgált termék vállalati forgalmának százalékában kifejezve. Az így kapott százalékértékkel számolva meghatározta az érintett termék Unióba irányuló, a vizsgálati időszak alatti kiviteleihez tartozó támogatási összeget. Ezt a támogatási összeget később ugyanazon export költség, biztosítás és fuvardíj (CIF) értékének százalékában fejezték ki.

(424)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a Zoomlion csoport vitatta azt a felosztási kulcsot, amelyet a Bizottság az anyavállalat által a mobil személyemelők gyártójának nyújtott támogatások felosztásakor használt. Azt állította, hogy a csoport árbevételének százalékában kifejezett, egy adott inputra vonatkozó, e vállalatok közötti tranzakciókhoz kapcsolódó árbevételt kellett volna felosztási kulcsként használni. A Zoomlion csoport a támogatás mértékének kiszámításakor nevezőként használt konszolidált árbevétel kiszámítását is vitatta, azzal érvelve, hogy az anyavállalat konszolidált árbevétele helyett a csoport árbevételét kellett volna figyelembe venni.

(425)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat. Először is a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az árbevétel alapján történő felosztás – megfelelőbb felosztási módszer hiányában – konzervatív az anyavállalat tekintetében. Megjegyezte továbbá, hogy az inputokkal kapcsolatos ügyletek nem az egyedüli ügyletek voltak a kapcsolatban álló vállalatok között, mivel az anyavállalat is részt vett a vizsgált termék értékesítésében. Másodszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Zoomlion csoport által benyújtott, ellenőrzött információk alapján helyesen számították ki a konszolidált árbevételt. Éppen ellenkezőleg, a Zoomlion csoport által javasolt csoportszintű árbevételt nem nyújtották be, és nem is ellenőrizték a vizsgálat során. A kérelmet csak a végső nyilvánosságra hozatalt követő közelítésként nyújtották be. Továbbá a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az anyavállalat adatai relevánsabbak, mint a csoport adatai, mivel az anyavállalat kétirányú ügyleteket bonyolított le (mind az inputok értékesítése, mind a vizsgált termék beszerzése tekintetében) a vizsgált terméket gyártó és értékesítő szervezettel, ami mutatja a kapcsolatukat, és indokolja a vállalat szintjén történő konszolidációt. Ezért a konszolidált árbevételen alapuló felosztást tartották a legmegfelelőbbnek.

(426)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a Zoomlion csoport megismételte azt az állítását, hogy a Bizottság tévesen az anyavállalat árbevételét vette figyelembe, nem pedig a csoport teljes árbevételét. Hozzátette továbbá, hogy amennyiben a Bizottság ezt az árbevételt használja felosztási kulcsként, akkor a felosztási gyakorlat részeként kizárólag a független vállalatokkal szembeni árbevételt kellene használnia a számlálóban, és nem kellene figyelembe vennie a kapcsolatban álló vállalatokkal szembeni árbevételt.

(427)

A (425) preambulumbekezdésben említett okok miatt, valamint figyelembe véve az anyavállalat és a mobil személyemelők gyártója közötti szoros kapcsolatot – amely abban áll, hogy az anyavállalat többségi részesedéssel rendelkezik a mobil személyemelők gyártójában –, valamint azt, hogy a Zoomlion csoport rendelkezésre bocsátotta az anyavállalatnak a vizsgálati időszakra vonatkozó, ellenőrzött, konszolidált árbevételét, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ilyen árbevételnek a gazdasági előnyök felosztásához való felhasználása megfelelőbb, mint a vizsgálati időszakra vonatkozó konszolidált csoportszintű árbevételnek a végső nyilvánosságra hozatal előtt nem benyújtott és nem ellenőrzött közelítő adatainak felhasználása. Ami a számlálóban a kapcsolatban álló vállalatoknak történő értékesítés (kisebb hányadának) használatát illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a megközelítés a Zoomlion csoport javát szolgálta, mivel azt feltételezte, hogy a független vevőknek történő értékesítések általában magasabb áron történnek, mint a kapcsolatban álló felek között, ami a vizsgált termékre való kissé alacsonyabb szintű allokációt és alacsonyabb támogatási összeget eredményezett. Mindezek alapján a Zoomlion csoport állításait a Bizottság elutasította.

(428)

A Zoomlion csoportra vonatkozó támogatási összeg kiszámítása során végzett korrekciók eredményeként – amelyeket a (321) preambulumbekezdés összegzett – a csoportra vonatkozó teljes támogatási mérték 11,14 %-ról 11,65 %-ra nőtt. A Zoomlion csoporttal újra teljeskörűen közölték a számításokat a végrehajtott változtatások magyarázó leírásával együtt, beleértve az eredeti számításokban elkövetett kisebb technikai és elírási hibákat is.

(429)

Az alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók teljes támogatási összegét a kiegyenlíthető támogatásoknak a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártókra megállapított összegéből képzett súlyozott átlag alapján határozta meg úgy, hogy a számításból kizárta az elhanyagolható összegeket. A Bizottság ugyanis úgy ítéli meg, hogy a rendelkezésre álló tények felhasználása a szóban forgó esetekben nem befolyásolta érdemben a nyújtott támogatás összegének méltányos meghatározásához szükséges adatokat, így e módszer alkalmazása miatt nem éri hátrány azokat az exportőröket, amelyeket nem kértek fel a vizsgálatban való részvételre.

(430)

A kínai exportáló gyártók nagy fokú együttműködésére tekintettel, valamint figyelembe véve, hogy a minta a támogatásra való jogosultság szempontjából is reprezentatív, a Bizottság helyénvalónak ítélte a „minden más vállalathoz” tartozó összeget a mintában szereplő vállalatokra meghatározott legmagasabb összeg szintjén meghatározni. A „minden más vállalathoz” tartozó összeget azoknál a vállalatoknál alkalmazta, amelyek nem működtek együtt a vizsgálatban.

(431)

Mindezek alapján a kiegyenlíthető támogatási összegek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(432)

A JLG csoport kivételével a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra vonatkozóan megállapított támogatási mértékek meghaladták az alaprendelet 14. cikkének (3) bekezdésében meghatározott csekély értéket. A JLG csoport behozatala csekély mértékű volt, ezért azt nem lehetett figyelembe venni az alábbi kárelemzésben, hanem annak elemzésekor vették figyelembe, hogy milyen hatást gyakoroltak egyéb tényezők az uniós gazdasági ágazat szempontjából káros helyzetre.

(433)

Annak értékeléséhez, hogy a JLG csoport tekintetében a támogatás hiányára vonatkozó ténymegállapítások kiterjeszthetők-e a mintában nem szereplő exportáló gyártókra is, a Bizottság értékelte a JLG csoport behozatalának volumenét és árait, összevetve azt a vizsgálati időszakban Kínából az Unióba irányuló összes többi behozatallal.

(434)

A vizsgálati időszakban a JLG csoporttól származó, nem támogatott behozatal volumene a Kínából érkező teljes behozatal [20–25 %]-ának felelt meg, és a mintában szereplő behozatal mintegy [40–45 %]-át tette ki. A Bizottság ezt követően összehasonlította a JLG csoport átlagos CIF-exportárait a mintában szereplő három másik exportáló gyártó átlagos CIF-exportáraival, az ellenőrzött adatok és az Unióba irányuló összes kínai behozatal átlagára alapján, a mintavételre benyújtott válaszok alapulvételével (154). Megállapította, hogy a vizsgálati időszakban a JLG csoport átlagos CIF-exportára [25–30 %-kal] magasabb volt, mint a mintában szereplő többi exportáló gyártó átlagos exportára. Ugyanebben az időszakban a JLG csoport átlagos CIF-exportára [40–45 %]-kal volt magasabb, mint az összes többi exportáló gyártó mintavételi válaszokon alapuló exportára. Mivel a vizsgálati időszakban az összes exportáló gyártó teljes exportja (a JLG csoport exportját leszámítva) a Kínából az Unióba irányuló teljes behozatal [75–80 %]-át tette ki, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a JLG csoport tekintetében a támogatás hiányára vonatkozó ténymegállapításokat nem tudja kiterjeszteni a mintában nem szereplő exportáló gyártókra és általában a Kínából az Unióba irányuló összes behozatalra.

(435)

A 2. szakaszban meghatározott vizsgált termék magában foglalja mind az egységeket (egész gépeket), mind az egységek részeit. A különböző kármutatók alábbi elemzése azonban csak az egységekre összpontosít, az egyes géprészekre nem. Bár az uniós gazdasági ágazat egységeket és egységrészeket is gyártott a figyelembe vett időszakban, egységrészeket nem értékesített és nem is vásárolt külön. A gyártott géprészeket mindig egy adott géptípushoz használják, amelyet rendszerint rendelésre gyártanak. Ezért a kárelemzés csak egységeken alapult.

(436)

A panaszos szerint a vizsgálati időszakban 22 uniós gyártó gyártotta a hasonló terméket. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(437)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelést mintegy 35 000 egységben határozták meg (kész gépek). A számadatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatban rendelkezésre álló információkból, nevezetesen a panaszostól kapott kitöltött és ellenőrzött kérdőív válaszaiból kiindulva, azokat lehetőség szerint a mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott válaszaival egybevetve határozta meg.

(438)

Az 1.4.1. szakaszban említettek szerint a Bizottság három uniós gyártót vett fel a mintába, amelyek a hasonló termék teljes uniós termelésének 56 %-át képviselték.

(439)

A Bizottság az uniós felhasználást a következők alapján állapította meg:

(440)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (egység)

(441)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 122 %-kal nőtt.

(442)

A Kínából érkező behozatal az Unióba irányuló behozatal 100 %-át képviselő együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott adatokon alapult (157).

(443)

A kínai behozatal piaci részesedésének megállapításához a Bizottság a 2. táblázat szerint összehasonlította a behozatal volumenét az uniós piaci felhasználással.

(444)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene (egység) és piaci részesedése

(445)

A figyelembe vett időszak alatt az érintett termék Kínából érkező behozatalának volumene 214 %-kal nőtt, piaci részesedése pedig a 2020. évi 29 %-ról a vizsgálati időszakban 41 %-ra emelkedett, ami 42 %-os növekedést jelent.

(446)

A Bizottság az importárakat az Unióba irányuló behozatal csaknem 100 %-át képviselő együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján állapította meg (159).

(447)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos importár a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importár (EUR/egység)

(448)

A figyelembe vett időszakban a kínai behozatal átlagára 54 %-kal nőtt, és a vizsgálati időszakban 17 008 EUR/egység szintet ért el.

(449)

A vizsgálati időszakbeli áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(450)

Az árakat az azonos terméktípusra vonatkozóan – a kereskedelem azonos szintjén lebonyolított ügyletek vizsgálatával, szükség esetén az adatok kiigazításával – hasonlította össze. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában. A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy az uniós piacra irányuló támogatott kínai behozatalhoz tartozó alákínálási különbözet súlyozott átlaga 21 % volt.

(451)

Az áralákínálás meglététől függetlenül a Bizottság azt is megállapította, hogy a kínai behozatal jelentősen lenyomta az uniós gazdasági ágazat árait, amelynek a vizsgálati időszakban a költségek alatt kellett értékesítenie.

(452)

A támogatott behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(453)

A Bizottság az 1.4.1. szakaszban jelzettek szerint mintavételt alkalmazott az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár megállapítására.

(454)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a panaszban, valamint a panaszos által kitöltött speciális kérdőívben található adatok alapján értékelte. Az adatok az összes uniós gyártóra kiterjedtek. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatok alapján értékelte. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(455)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználtság, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység és a támogatáskülönbözet nagyságrendje.

(456)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(457)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás (egységekben)

(458)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelése 100 %-kal nőtt, és a vizsgálati időszakban több mint 35 000 egységet ért el. A termelés növekedése kedvezően befolyásolta a kapacitáskihasználást, amely a figyelembe vett időszakban 88 %-kal nőtt.

(459)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(460)

A figyelembe vett időszakban az érintett termék uniós gyártóinak értékesítési volumene 62 %-kal nőtt. Mivel azonban nem tudták teljes mértékben kihasználni a 122 %-os uniós felhasználás előnyeit (lásd a 2. táblázatot), az uniós gyártók piaci részesedése 27 %-kal csökkent.

(461)

A figyelembe vett időszakban az érintett termék felhasználása 122 %-kal növekedett. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése körülbelül 27 %-kal csökkent, az érintett termék Kínából érkező behozatalának piaci részesedése pedig 47 %-kal nőtt. Bár az uniós gazdasági ágazat termelése és értékesítése abszolút értékben növekedett, piaci részesedésüket tekintve nem tudták kihasználni a megnövekedett uniós felhasználás előnyeit. Éppen ellenkezőleg, az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből, és így még pozícióját sem tudta fenntartani.

(462)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(463)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós foglalkoztatás 40 %-kal nőtt. A termelékenység (43 %-os) növekedésével együtt a termelés ugyanebben az időszakban 100 %-kal emelkedett (lásd az 5. táblázatot).

(464)

A JLG csoport kivételével valamennyi megállapított támogatáskülönbözet (lásd a 3.6.4. szakaszt) jelentősen meghaladta a de minimis szintet. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal volumenét és árait, a támogatás nagyságrendje jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.