52008DC0409

A Bizottság Közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - A környezetvédelmi politika 2007. évi mérlegéről {SEC(2008)2150} /* COM/2008/0409 végleges */


[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2.7.2008

COM(2008) 409 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a környezetvédelmi politika 2007. évi mérlegéről {SEC(2008)2150}

Bevezetés

2007-ben fordulóponthoz érkezett az Európai Unió környezetvédelmi politikája. A hatodik környezetvédelmi cselekvési program (2002–2012) félidei értékelésének tanúsága szerint a cselekvési programban tett legfontosabb vállalások teljesültek, mostantól a gyakorlatba való átültetés további megerősítésére kell törekednünk.

A környezetvédelmi kérdések ma egyértelműen kiemelt helyen szerepelnek a politikai napirenden, mind a döntéshozók, mind a média, mind a közvélemény figyelemmel kíséri őket. Az uniós polgárok 80%-a véli úgy, hogy életminőségük szempontjából fontos a környezet állapota. Jól mutatja mindezt az éghajlatváltozás területe, különösen azóta, hogy az európai állam- és kormányfők 2007 márciusában támogatásukat fejezeték ki az energiaügyi és éghajlat-változási közleménycsomag kapcsán. A jobb szabályozás kialakítására irányuló program részeként, a lehetőségek szabta keretek között folytatódott az egyes eszközök finomhangolása. A külpolitikai színtéren az EU továbbra is kezdeményező szerepet vállal a környezeti kérdésekben, amihez jó alapot szolgáltatnak az Unión belül elért eredmények és a legfontosabb partnerekkel fennálló két- és többoldalú kapcsolatok. Jelentős eredményeket sikerült elérnünk az egész világot átfogó tárgyalásokon, gondoljunk csak a bali éghajlat-változási konferenciára.

Fel kell ugyanakkor készülnünk az előttünk álló legfontosabb kihívásokra: a fenntartható fogyasztással és termeléssel kapcsolatos hosszú távú, stratégiai jövőkép kialakítására, az elkerülhetetlen éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásra, valamint a biológiai sokféleség megőrzésére. Ki kell használnunk, hogy 2008-ban és 2009-ben viszonylag kevés jogalkotási jellegű feladatunk lesz, és előre kell lépnünk ezekben a kérdésekben. A nemzetközi színtéren kemény tárgyalások elé nézünk egyrészről az éghajlatváltozásra vonatkozó jövőbeli megállapodások ügyének stabilizálása, másrészről a biológiai sokféleség megőrzése és kezelése terén.

Több fontos előrelépés 2007-ben

Teljes a politikai keret

Ami a legfontosabb: az energiaügyi és éghajlat-változási közleménycsomag, amellyel kapcsolatban az Európai Tanács 2007-ben támogatását fejezte ki, egyértelművé tette, hogy Európa útja a kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé vezet.

Az Európai Unió vállalta, hogy 30%-kal mérsékli az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, amennyiben létrejön ilyen tárgyú nemzetközi megállapodás; arra az esetre, ha nem jönne létre ilyen megállapodás, 2020-ig legalább 20%-os egyoldalú csökkentést vállaltunk. Célul tűztük ki, hogy a megtermelt energia 20%-át megújuló forrásokból fogjuk előállítani, a közlekedésben pedig 10%-ra növeljük a bioüzemanyagok részarányát. Ezek a vállalások 2008 januárjában konkrét lépésekben is testet öltöttek azzal, hogy a Bizottság javaslatcsomagot fogadott el az éghajlatváltozásról és a megújuló energiaforrások hasznosításáról. Ez a csomag öt konkrét jogalkotási javaslatot tartalmazott: (a) a kibocsátáskereskedelmi rendszer továbbfejlesztését; (b) a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokra (közúti közlekedés, épületek, szolgáltatások, mezőgazdaság) vonatkozó tagállami szerepvállalás szabályozását; (c) egy, a megújuló energiaforrások hasznosítására vonatkozó kötelező érvényű célértékeket, ezen belül a bioüzemanyagok fenntarthatósági kritériumait lefektető irányelvet; (d) új közösségi iránymutatásokat a környezetvédelem területén nyújtható állami támogatásokról; (e) a szén-dioxid elkülönítésére és geológiai tárolására szolgáló technológiák biztonságos használatát garantáló keretszabályozást. Tekintettel arra, hogy a világpiacon a közelmúltban tapasztalt élelmiszerár-emelkedések részben a megnövekedett bioüzemanyag-termelésnek tudhatók be, a Bizottság a továbbiakban figyelemmel fogja kísérni e politikai törekvések környezeti és társadalmi hatásait, és szükség esetén kiigazító javaslatokat fog tenni.

A Bizottság más területeken is teljesítette a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban tett legfontosabb vállalásait: mind a hét tematikus stratégiát (levegőminőség, a hulladékkeletkezés megelőzése és újrafeldolgozás, tengeri környezet, talajvédelem, peszticidek, természeti erőforrások, városi környezet) átadta a társjogalkotónak, és elfogadta az ezeket kísérő jogalkotási javaslatokat is, amelyek jelenleg a Tanács és a Parlament asztalán vannak.

Útjára indult több más fontos kezdeményezés is. A Bizottság javaslatot terjesztett elő egy, az ipari kibocsátásokat szabályozó új irányelvről, amely egységes szerkezetbe foglalja és korszerűsíti a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelvet, valamint további hat ágazati irányelvet. Az új javaslat egyes ágazatokban szigorítja a kibocsátások határértékeit, lefekteti a környezetvédelmi ellenőrzés szabályait, és kiterjeszti a szabályozás hatályát a közepes méretű tüzelőberendezésekre. A jogalkotó elfogadta a vegyi anyagok regisztrálását, értékelését, engedélyezését és korlátozását szabályozó, régóta várt REACH-rendeletet, és megkezdte működését az Európai Vegyianyag-ügynökség. Hatályba lépett a környezetvédelmi felelősségről szóló irányelv is. Ezek a rendkívül fontos jogi aktusok megalapozzák az európai ipar fenntarthatóságát.

Az erőforrás-gazdálkodás területén megállapodás született a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvről, amelynek értelmében a tagállamoknak minden szükséges lépést meg kell tenniük annak érdekében, hogy 2020-ig jó állapotú tengeri környezetet alakítsanak ki. Júliustól új szabályozás van hatályban a hulladékszállítás területén, amely egyebek mellett tiltja a veszélyes hulladék kivitelét a fejlődő országokba.

Az előrehaladás azonban nem egységes valamennyi ágazatban. A Bizottság például sajnálattal látja, hogy a Tanács nem jutott politikai megegyezésre a talajvédelmi keretirányelvvel kapcsolatban.

A hatodik környezetvédelmi cselekvési program félidei értékelése megállapította, hogy a program elindításakor helyesen határozták meg a program legfontosabb elsőbbségi területeit (éghajlatváltozás, természet és biológiai sokféleség, környezet és egészség, természeti erőforrások és hulladékok), és számba vette az elért eredményeket. Megállapította, hogy az EU még nem lépett rá a fenntartható fejlődés felé vezető útra; hogy a szakpolitikai törekvések még teljes körű gyakorlati megvalósulás mellett is csak idővel fognak eredményeket hozni, hiszen a környezetre egyre nagyobb nyomás nehezedik; valamint hogy még több erőfeszítést kell tenni. Ezt az értékelést az éghajlatváltozás és az energiaügy tekintetében megerősítette a növekedést és a foglalkoztatást zászlajára tűző megújult lisszaboni stratégiáról készült időközi jelentés is.

Új finanszírozási eszközök működésben

2007-ben megkezdték működésüket a jelenlegi többéves pénzügyi keret környezetpolitikai finanszírozási eszközei: a 2007 márciusában a Tanács és a Parlament megegyezése alapján létrehozott LIFE+, amelynek költségvetése a 2007–2013. időszakban összesen 2143 millió EUR lesz, a hatodik környezetvédelmi cselekvési program valamennyi elsőbbségi területén fog finanszírozást nyújtani azzal, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök 50%-a a természetvédelem és a biológiai sokféleség céljára van elkülönítve.

2007-től használható fel a versenyképességi és innovációs keretprogram három tervezett pénzügyi eszköze közül az első, amely az ökoinnovatív kis- és középvállalkozásokat támogatja. Az ökoinnováció céljára a 2007–2013. időszakban 228 millió EUR lesz fordítható.

A Bizottság 889 millió EUR kezdeti költségvetéssel útjára indította a 2007–2013. időszakra vonatkozó, a környezetvédelemre, illetve a természetes erőforrásokkal és az energiaforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra irányuló tematikus programot, amely a fejlesztési politika és más külpolitikai törekvések környezetvédelmi aspektusaival, valamint az Európai Unió környezetvédelmi és energiaügyi politikájának külföldi népszerűsítésével foglalkozik. A 2007. évben 74 millió EUR volt fordítható környezetvédelmi projektekre. A környezetvédelmi politika emellett 2007-től külső finanszírozási eszközökből is nyer támogatást: a fejlesztési együttműködési eszközből, az európai szomszédsági és partnerségi támogatási eszközből és az előcsatlakozási támogatási eszközből.

A Tanács által 2007-ben, a 2007–2013. időszakra vonatkozóan 189,8 millió EUR költségvetéssel elfogadott polgári védelmi pénzügyi eszköz a polgári védelem területén végzett valamennyi európai uniós tevékenység finanszírozását szolgálni fogja.

A jobb szabályozás a környezetvédelmi politikafejlesztés középpontjában

A lehetőségek és az ésszerűség szabta keretek között folytatódtak a joganyag egyszerűsítésére irányuló erőfeszítések. Az ipari kibocsátásokról a Bizottság által elfogadott új irányelvjavaslat például világosabb és következetesebb keretszabályozást biztosít az ipar számára, és a várakozások szerint csökkenteni fogja az adminisztrációval járó költségeket. Egy 2007-ben elfogadott bizottsági határozat egyértelműbbé teszi a kibocsátáskereskedelmi rendszer ellenőrzésének folyamatát, és mérsékli a kis kibocsátású létesítmények jelentéstételi kötelezettségeit.

Felismerve, hogy sok esetben a piacalapú eszközök biztosítják költséghatékonysági szempontból a legkedvezőbb megoldást egy-egy környezetvédelmi célkitűzés teljesítésére, a Bizottság zöld könyvet tett közzé ezekről az eszközökről azzal a céllal, hogy vitafolyamatot kezdeményezzen közösségi és nemzeti szintű jövőbeli igénybevételükről.

A szabályozás színvonalát akkor javíthatjuk, ha kellően alapos ismeretekkel rendelkezünk a hajtóerőkről, a környezet terheléséről és jelenlegi állapotáról, valamint a környezetre gyakorolt hatásokról. Az INSPIRE-irányelv hatálybalépésével az Európai Unió nagy lépést tett afelé, hogy az ehhez szükséges térinformatikai adatok megtalálhatók, hozzáférhetők és megoszthatók legyenek.

A Bizottság továbbra is hatásvizsgálattal támasztja alá valamennyi fontosabb politikai javaslatát. 2007 volt az első teljes év, amelynek során a Hatásvizsgáló Bizottság alaposan ellenőrzött minden egyes ilyen hatásvizsgálatot.

A környezeti kérdések jobb integrálása más politikákba

Az integrálás terén elért eredmények jól jelzik, hogy egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos szempontokat más szakpolitikai területeken is figyelembe kell venni. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport negyedik értékelő jelentése ismételten rámutatott, hogy az éghajlati rendszer felmelegedése egyre egyértelműbb, hatásai pedig súlyosak lehetnek, ami egyszerre több szakpolitikai területen is sürget fellépést. Részben ezzel a problémával összefüggésben sikerült előrehaladást elérni a környezeti kérdések közlekedési vetületeit illetően. Ez az egyik legnehezebb kérdés az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés elleni küzdelemben. A Bizottság 2007-ben jogalkotási javaslatot terjesztett elő annak érdekében, hogy az új személygépkocsik CO2-kibocsátása 2012-ig 120 g/km-re mérséklődjön, míg a Tanács és a Parlament által hivatalosan is elfogadott új Euro 5 és Euro 6 előírások szigorították a por és a nitrogén-oxidok kibocsátási határértékeit. A Bizottság javaslatot terjesztett elő a nagy teljesítményű járművek új kibocsátási határértékeire vonatkozóan is (Euro VI), amelynek eredményeképpen idővel – elfogadását követően – környezetkímélőbb tehergépjárművek és autóbuszok fognak közlekedni útjainkon. A tüzelőanyagok minőségét szabályozó irányelv javasolt felülvizsgálata – életciklus-szemléletet követve – csökkenteni fogja a kén és az egyéb szennyező anyagok kibocsátását, valamint a tüzelőanyagok üvegházhatásúgáz-intenzitását. A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008 áprilisában elfogadott irányelv mérsékelni fogja a városi területek porszennyezését (PM2,5). A Bizottság zöld könyvet fogadott el a városi mobilitásról, és a jövőbeli teendőkről útjára indított nyilvános konzultáció eredményeit egy 2008 őszén közreadandó cselekvési tervben fogja a nyilvánosság elé tárni. A Bizottság végül irányelv elfogadását kezdeményezte a környezeti kérdéseknek a jármű-közbeszerzési eljárásokba való beépítéséről.

Az integrálási folyamat más területeken is folytatódott.

Mezőgazdaság : A közös agrárpolitika (KAP) több olyan eszközt is tartalmaz, amely hozzájárul a környezet védelméhez és a természet megőrzéséhez (pl. a támogatások függetlenítése a termeléstől, kölcsönös megfeleltetés, agrár-környezetvédelem, Natura 2000-kifizetések). A Bizottság 2007-ben a 2007–2013. időszakra vonatkozó 94 vidékfejlesztési programból – összesen 68 milliárd EUR költségvetéssel – 57-et elfogadott. E pénzeszközök csaknem fele „A környezet és a vidék fejlesztése” tárgyú intézkedéseket fogja finanszírozni.

Kohéziós politika : A Bizottság 2007 végéig elfogadta a tagállamok által kidolgozott csaknem összes operatív programot, amelyek a 2007–2013. időszakra 347 milliárd EUR-t irányoznak elő. Ennek a költségvetésnek mintegy 28%-a irányul környezetvédelmi vonatkozású projektekre és infrastruktúra-fejlesztésre elsősorban a fenntartható közlekedés (kb. 34 milliárd EUR) és a vízügy (kb. 22 milliárd EUR) területén, de más célokra is, így egyebek mellett a megújuló energiaforrások hasznosítására és az energiahatékonyság növelésére, hulladékgazdálkodásra, kockázatmegelőzésre, természetvédelemre és tiszta technológiákra.

Fejlesztés : A Bizottság folytatta a fenntarthatósági megfontolások fokozatos beépítését a fejlesztési együttműködési megállapodásokba azzal, hogy egyrészt konkrét környezetvédelmi kérdésekre összpontosított, másrészt pedig valamennyi fejlesztési együttműködési tevékenységben figyelembe vette a környezetvédelmi szempontokat.

Egészségügy : A 2004–2010. évre szóló környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidei értékelése kimutatta, hogy megerősödött az együttműködés a környezetpolitika, az egészségügyi politika és a kapcsolódó kutatási területek között.

Iparpolitika : A Bizottság az iparpolitika félidei értékelése kapcsán bejelentette azon szándékát, hogy elő kívánja segíteni azoknak a lehetőségeknek a kihasználását, amelyeket a környezeti kihívások – feltéve, hogy megfelelően kezeljük őket – az európai vállalkozások számára kínálnak. Ennek érdekében a Bizottság különböző kezdeményezéseket tervez a fenntartható iparpolitika, fogyasztás és termelés területén.

Kutatás : A Bizottság folytatta a környezeti fenntarthatóság kérdésének a kutatási programokba való beépítését. A 2007–2013. időszakra szóló hetedik keretprogram Környezetvédelem és Energia témája (1890 millió EUR és 2350 millió EUR költségvetéssel) finanszírozást nyújt a környezetvédelmi politika fejlesztéséhez és végrehajtásához, ezen belül az energiaüggyel és az éghajlatváltozással összefüggő kérdések kutatásához.

Kereskedelem : A Bizottság a világ különböző részein folytatott tárgyalásai során tevékenyen törekedett arra, hogy a regionális és a kétoldalú szabad kereskedelmi és társulási megállapodások külön fejezetet szenteljenek a fenntartható fejlesztésnek. Ezen törekvése során a Bizottság részben azokra a fenntarthatósági hatásvizsgálatokra támaszkodik, amelyeket a szabad kereskedelmi megállapodások megkötése előtt végrehajt.

Az EU erősebb nemzetközi vezető szerepe a környezetvédelmi politikában

A hazai környezetpolitikai kezdeményezések jó alapot adnak az EU-nak arra, hogy világszerte kiálljon az igényes környezetvédelmi előírások érvényesítése mellett. Az éghajlatváltozásról folytatott nemzetközi tárgyalások 2007-ben a Balin elfogadott döntéssel tetőztek. E döntés értelmében a felek intenzíven fognak törekedni egy, a 2012-t követő időszakra szóló, a hatékony fellépést rögzítő átfogó globális megállapodás elérésére, valamint arra, hogy az erre irányuló tárgyalások 2009-ig lezáruljanak. Az Európai Uniónak az a legfontosabb célja ebben a folyamatban, hogy a létrehozandó megállapodás a fejlett országok számára kötelező érvényű abszolút kibocsátáscsökkentési célszámokat rögzítsen, a fejlődő – különösen az újonnan iparosodó – országok pedig nagyobb fokú részvételt vállaljanak.

Más területeken is történtek előrelépések. A veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény részes feleinek 14. konferenciáján a felek abban állapodtak meg, hogy a kormányok tulajdonában lévő nyerselefántcsont-készletek egyetlen ügylettel történő értékesítését követően kilenc évre elefántcsont-eladási moratóriumot hirdetnek. Az aláíró országokból az EU-ba behozott erdei termékek legalitásának garantálása érdekében a Bizottság hivatalos tárgyalásokat kezdett egy, az erdőjog végrehajtásáról, valamint az ezzel kapcsolatos irányítási feladatokról és kereskedelemről szóló önkéntes partnerségi megállapodás létrehozásáról Indonéziával, Ghánával és Kamerunnal, Malajziával pedig tovább folytatódtak az ez irányú tárgyalások. A Bizottság az ENSZ környezetvédelmi programjával közösen létrehozta a fenntartható erőforrás-gazdálkodással foglalkozó nemzetközi munkacsoportot, amely az erőforrás-gazdálkodás területén elismert tudományos tanácsadással szolgál a világ valamennyi politikai döntéshozója számára. A Bizottság folytatta a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokkal korábban megkezdett egyeztetéseket az európai uniós előírásokhoz való fokozatos igazodásuk, illetőleg a majdani csatlakozási tárgyalások előkészítése érdekében. Az európai szomszédságpolitika és az EU–Oroszország stratégiai partnerség keretében megerősödött az érintett partnerekkel a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatban folyó párbeszéd és együttműködés.

Legitimebb európai uniós környezetvédelmi politika

A 2007 végén az európai polgárok vélekedéseiről készített legutóbbi Eurobarometer-felmérés tanúsága szerint az Európai Unió környezetvédelmi politikája továbbra is élvezi a társadalom bizalmát. A válaszadók csaknem valamennyi tagállamban úgy vélik, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos döntéseket érdemesebb az Európai Unió szintjén, semmint nemzeti szinten meghozni (67%). Szükségesnek látják az európai szinten összehangolt jogi szabályozást (82%), hisznek abban, hogy az EU-nak segítséget kell nyújtania az EU-n kívüli országok számára környezetvédelmük színvonalának javításában (80%), és elfogadhatónak tartják, hogy az EU – akár más területek rovására is – több pénzt áldozzon a környezet védelmére (78%).

A 2007 decemberében aláírt új Lisszaboni Szerződés megerősíti az Európai Unió hatásköreit. Az EU környezetvédelmi politikájának részeként külön is nevesíti az éghajlatváltozás ügyét, és elismeri, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia nemzetközi szinten az ellene való küzdelemben. Az új szerződés – azáltal, hogy hangsúlyozza a tagállamok közötti szolidaritás fontosságát – egyértelműbb jogalapot ad az energiaügy és a polgári védelem területén megvalósuló uniós fellépés számára.

De hogy szembenézhessünk a 2008-ban és azután ránk váró kihívásokkal, új lendületre van szükség...

Mindezen eredmények ellenére nem pihenhetünk: egyrészt azért nem, mert ezek a vívmányok csak akkor érik el céljukat, ha maradéktalanul átültetjük őket a gyakorlatba, másrészt pedig azért, mert az előttünk álló kihívások még erőteljesebb fellépést sürgetnek. Ezt az Európai Unió fenntartható fejlesztési stratégiájáról készült első időközi jelentés is külön kiemelte.

Tovább erősíteni a végrehajtást

Miközben a keretszabályozás és a legtöbb intézkedés már hatályban van, az európai uniós környezetvédelmi jog tagállami végrehajtása sok esetben lassú és hiányos. 2007 végén az uniós környezetvédelmi jog területén 479 jogsértési eljárás volt folyamatban, ami az összes ilyen ügy 22%-át teszi ki. Az esetek többségében ezek az eljárások az uniós környezetvédelmi jog nem megfelelő alkalmazásával függnek össze, de több esetben az átültetés elmaradása vagy egy-egy irányelv nem megfelelő átültetése a kiváltó ok.

A Bizottság további lépéseket tett a végrehajtás javítása érdekében, éspedig két irányból közelítve meg a problémát: egyrészt támogató intézkedések kezdeményezésével, másrészt szankcionálással igyekezett eredményeket elérni. Több horizontális kezdeményezést tett egyebek mellett a jobb információszolgáltatás, a problémamegoldásban való segítségnyújtás, az átláthatóság növelése és a jogsértési eljárások hatékonyabb lefolytatása terén. Számos tagállamban tudatosságnövelő rendezvényeket szervezett különböző kérdésekről, elsősorban a hulladékszállítást szabályozó rendelettel és a hulladéklerakókról szóló irányelvvel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy ezeknek a végrehajtásával összefüggésben vannak olyan komolyabb hiányosságok, amelyek jelentős környezeti következményekkel járhatnak. A Bizottság javaslatot tett egy olyan programra, amely képzések, technikai segítségnyújtás és a támogató hálózatok megerősítése révén a kis- és középvállalkozásokat segíti a környezetvédelmi szabályoknak való megfelelésben.

A Bizottság számos tagállam ellen kezdeményezett eljárást a legfontosabb környezetvédelmi jogi aktusok átültetésének elmulasztása vagy elégtelensége miatt. Emellett egy olyan irányelvjavaslatot is előterjesztett, amely arról gondoskodna, hogy a tagállamok a környezetet súlyosan károsító cselekmények elkövetőit büntetőjogilag is felelősségre vonhassák.

A Bizottság 2008-ban fokozni fogja erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az információcsere javításával, iránymutatással és képzések szervezésével segítse a tagállamokat és a tagállami hatóságokat a végrehajtásban. Az Európai Unió külső segítségnyújtási programjai továbbra is pénzügyi és technikai támogatást fognak nyújtani a partnerországoknak – különösen a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országoknak – ahhoz, hogy környezetvédelmi politikájukat az európai uniós joganyaghoz igazítsák. A Bizottság közlemény elfogadásáról döntött a környezetvédelmi jog megsértése eseteinek megelőzésére rendelkezésre álló eszközökről, valamint a Közösség mielőbbi erőteljes jogi fellépését sürgető jogsértési esetek meghatározásának kritériumairól. A Bizottság azt is tervezi, hogy felülvizsgálja a környezetvédelmi ellenőrzések minimumszabályairól 2001-ben elfogadott ajánlást.

A Bizottság végül 2008 közepén integrált kommunikációs kampányt indít azzal a céllal, hogy az érdekeltek és a közvélemény figyelmének felkeltése révén biztosítsa valamennyi fontos szakpolitikai törekvés és kezdeményezés lehető legnagyobb támogatottságát.

Folytatni a szakpolitikák és az eszközök egyszerűsítését és továbbfejlesztését

Azzal párhuzamosan, hogy egyre fontosabbá válik a környezetvédelmi politika és a környezeti szempontok más szakpolitikai területekbe való integrálása, folyamatosan azon kell dolgoznunk, hogy törekvéseink lehetőleg minél eredményesebbek, költséghatékonyabbak és átláthatóbbak legyenek. A Bizottság ennek megfelelően a jövőben is alkalmazni fogja a jobb szabályozás elveit ezen a területen.

A Bizottság ebből a célból 2008-ban felülvizsgálja az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvet és az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelvet. A tervek között szerepel emellett az ózonréteget lebontó anyagokról szóló irányelv korszerűsítése és egyszerűsítése, illetőleg – az eljárások egyszerűsítése és a részt vevő vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése céljából – az ökocímkerendszer és a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) felülvizsgálata. A Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség közösen kifejlesztette az európai vízügyi információs rendszert (WISE), amely 2010-re alkalmas lesz arra, hogy támogatást nyújtson a vízügyi irányelvekben előírt valamennyi jelentéstételi kötelezettség teljesítéséhez. A Bizottság a közös környezeti információs rendszer (SEIS) fejlesztésén és a GMES (globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés) programon is tovább dolgozik.

Amint az a környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló és a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv kapcsán is világossá vált, a hatékonyság növelésére a tagállamoknak van a legnagyobb mozgásterük. A Bizottságnál jelenleg folyik egy olyan iránymutatás kidolgozása, amely el fogja oszlatni a még meglévő értelmezésbeli bizonytalanságokat, és növelni fogja az alkalmazás egységességét.

Az előttünk álló legfontosabb kihívások

Fenntarthatóság

A világgazdaság a jelenlegi viszonyok között nem fenntartható. Folyamatosan károsítjuk a környezetet, és egyre több természeti erőforrást használunk el. Az anyagi gyarapodással párhuzamosan egyre nagyobb igényeket támasztunk mind saját környezetünkkel, mind kereskedelmi partnereink környezetével szemben. Eközben az újonnan iparosodó országok egyre növekvő népessége hamarosan eléri azt az erőforrás-igénybevételi szintet, amely ma az EU-ban érvényesül.

A jövő világgazdaságának tisztábbnak, karcsúbbnak és okosabbnak kell lennie. A változások folytán azon térségek gazdasága fog előnyökhöz jutni és ezáltal gazdasági és politikai befolyásra szert tenni, nem pedig a folyamat szenvedő alanyává válni, amelyek elsőként tudnak megfelelni ennek a kihívásnak.

A Bizottság 2008-ban cselekvési tervet fog közzétenni a fenntartható fogyasztásról és termelésről, valamint a fenntartható iparpolitikáról. Az általános cél a fenntartható termelést és fogyasztást jelenleg akadályozó azon tényezők számba vétele és felszámolása lesz, amelyekkel eddig még nem foglalkoztunk, illetőleg amelyek a meglévő szakpolitikák megerősítésével és jobb összehangolásával felszámolhatók. A folyamat keretében a Bizottság javasolni fogja az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezéséről szóló irányelv tárgyi hatályának kiterjesztését, a termékcímkézési előírások megerősítését, valamint a jobb termékek és a körültekintőbb fogyasztási szokások ösztönzőinek harmonizálását. A tervek között szerepel az EMAS- és az ökocímke-irányelv felülvizsgálata, a közbeszerzés környezettudatosabbá tétele, valamint a beszállítói láncra gyakorolt hatás tekintetében a kiskereskedőkkel folytatandó együttműködés. A vezető piacokra vonatkozó kezdeményezés keretében olyan intézkedések kidolgozását tervezzük, amelyek kedvező keretfeltételeket teremtenek egy-egy konkrét, a környezetvédelemhez kapcsolódó iparág számára. A hulladékgazdálkodási keretirányelv, amelynek elfogadása 2008-ra várható, „újrahasznosító társadalmat” fog létrehozni Európában.

A sikeres politikafejlesztés megfelelő mutatókat igényel, és ebben a tekintetben a GDP több szempontból sem igazán alkalmas a gazdasági fejlődés mérésére. A Beyond GDP („A GDP-n túl”) címmel 2007-ben szervezett konferencia útjára indított egy folyamatot, amely a GDP mellett olyan átfogóbb mutatókat kíván felsorakoztatni, amelyek a gazdagságot és az anyagi jólétet társadalmi és környezeti dimenzióba ágyazva mérik. A Bizottság 2008-ban közleményben fogja felvázolni, hogyan kívánja ezeket a gondolatokat továbbvinni.

Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz

Mára egyértelművé vált, hogy az éghajlatváltozás az emberiség következő száz évének egyik legnagyobb kihívása lesz. A kérdéssel foglalkozó politikusoknak két különálló, de egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdést kell megoldaniuk.

Az egyik a hőmérséklet-emelkedés kordában tartása, ezáltal pedig a katasztrófaszerű éghajlati változások elkerülése. A 2007-ben és a 2008 elején elfogadott közlemény- és jogalkotási csomagok, illetőleg a Kiotó utáni időszakra vonatkozó nemzetközi tárgyalások megkezdése azt mutatja, hogy ezekkel a kérdésekkel már foglalkozunk. Az Európai Unió minden erejével azon van, hogy olyan új, az egész világot átfogó éghajlat-változási egyezményt hozzon tető alá, amely – a légi és a tengeri közlekedésre is kiterjedően – nagyra törő kibocsátáskorlátozási célokat tartalmaz. A 2008 decemberében Poznańban tartandó éghajlat-változási ENSZ-konferenciára készülve, a bali cselekvési tervvel összhangban a Bizottság folytatja munkáját a majdani megállapodás legfontosabb alkotóelemeivel kapcsolatban. A várakozások szerint ez a konferencia – figyelemmel az éghajlatváltozással kapcsolatban folyó egyéb magas szintű egyeztetések eredményeire is – további politikai iránymutatást fog adni a 2012 utáni időszakra vonatkozó tárgyalásokhoz.

Másrészről, ha a világon holnap teljes mértékben megszűnne az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, az éghajlati változások akkor is évtizedekig folytatódnának. Ezért alkalmazkodnunk is kell, hogy felkészüljünk az elkerülhetetlenre. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy fel kell kutatnunk a vízfelhasználás hatékonyabb módozatait, szárazságtűrő haszonnövényeket kell kifejlesztenünk, biztosítanunk kell, hogy a gyengék és az idősek megfelelő gondozásban részesüljenek a hőhullámok idején, de egyben azt is, hogy bizonyos folyosószerű földterületeket műveletlenül kell hagynunk, segítenünk kell a növény- és az állatfajok vándorlását, és meg kell erősítenünk a tengerparti védműveket.

Az alkalmazkodással kapcsolatban 2007-ben közreadott zöld könyv, valamint a vízhiányról és az aszályról szóló, ugyancsak 2007-ben elfogadott közlemény nyomán (ez utóbbi a víz és a vízfelhasználás hatékonysága tekintetében a megfelelő árazást állította a figyelem középpontjába) a Bizottság 2008-ban fehér könyv kiadását tervezi az alkalmazkodásról. Ebben meg fogja vizsgálni, milyen lehetőségek vannak az alkalmazkodás elveinek az egyes közös politikákba való beágyazására – legyen szó akár a mezőgazdaságról, a halászatról, a közlekedésről, az energiaügyről, a regionális fejlesztésről, a kutatásról vagy az egészségügyről, de a nemzetközi dimenzióról sem megfeledkezve.

Tekintettel az éghajlatváltozásnak a népességmozgásokra gyakorolt hatásával kapcsolatban egyre erősödő aggályokra, különösen ami a fejlődő országokat illeti, a Bizottság ebben az összefüggésben is törekedni fog tudásbázisának kiépítésére. Azt is meg fogja vizsgálni, hogy az EU migrációs és fejlesztési menetrendje keretében szükség van-e konkrét politikai iránymutatás kidolgozására.

A biológiai sokféleség megőrzése

A biológiai sokféleség elveszítése olyan világméretű fenyegetés, amely súlyosságát tekintve vetekszik az éghajlatváltozás problémakörével, és amely ily módon hasonlóan sürgős fellépést igényel. Egy bizonyos szempontból még aggasztóbb is, hiszen a fajok kihalásának folyamata nem fordítható vissza. A biológiai sokféleség megőrzése életbiztosítás a jövőnkre nézve. A biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek kilencedik konferenciája, amelyet 2008 májusában Bonnban tartottak, értékelte az egyezmény keretében elfogadott határozatok végrehajtásának eredményeit, és áttekintette, mennyire sikerül teljesíteni azt a célkitűzést, hogy 2010-ig jelentősen mérsékelni kell a biológiai sokféleség csökkenésének sebességét. Mivel 2010-ig már csak két év van hátra, a konferencia határozatokat fogadott el a világ-, a térségi és a nemzeti szintű végrehajtás elősegítése érdekében. A problémakör fontosságát tovább hangsúlyozandó a Bizottság – Németországgal közösen – bemutatta a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások gazdasági értékének, illetőleg az inaktivitás költségeinek meghatározására irányuló folyamat első eredményeit.

Idehaza további erőfeszítéseket kell tennünk annak az EU-szinten kitűzött célnak a teljesítése érdekében, amely szerint 2010-ig meg kell állítanunk a biológiai sokféleség leépülését. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség negyedik páneurópai felmérése szerint jelenleg 700 európai faj tekinthető fenyegetettnek, miközben tovább növekszik a páneurópai térségben jelen lévő invazív idegen fajok száma. A Bizottság 2008-ban lépéseket fog tenni a biológiai sokféleségre vonatkozó cselekvési terv végrehajtásának felgyorsítása érdekében, tovább fog dolgozni a Natura 2000 természetmegőrzési hálózat kiterjesztésén (ideértve a tengeri területekre való kiterjesztést is), és javaslatcsomagot fog előterjeszteni a jogosulatlan fakitermelés és az erdőirtás elleni küzdelem jegyében. A tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv elfogadását követően további erőfeszítéseket fog igényelni az európai tengeri régiók kialakítása és az egyértelmű célokat tartalmazó tengervédelmi stratégiák lefektetése.

Zárszó

A környezetvédelmi politika egyre hangsúlyosabban jelenik meg más szakpolitikai területeken, és egyre nagyobb szerepet játszik jövőnk alakításában. Mára strukturális változások meghatározójává vált. Ez a megváltozott helyzet új feladatokat, új kockázatokat és új lehetőségeket hoz magával.

A gazdasági lehetőségek száma szinte határtalan: hatalmas potenciál rejlik a környezetkímélő iparágakban, Európának érdemes élnie a szárnyaló globális piacok adta lehetőségekkel, sőt, érdemes meghatározó befolyást gyakorolnia e piacok fejlődésére. Társadalmi szempontból szoros összefüggés van a környezet jó állapota, illetőleg a szociális igazságosság és a szociális kohézió között. Másrészről azonban egyes ágazatoknak és csoportoknak átmenetileg nagyobb hatással kell számolniuk, mint másoknak. Az átfogó szakpolitikai feladatok egy növekvő része a közeljövőben ezeknek a potenciális hatásoknak a figyelembevételére, következményeik mérséklésére fog irányulni.

A környezetpolitikának egyre nagyobb mértékben kell gazdasági és társadalmi vetületeket is integrálnia magába, miközben – ahhoz, hogy célját elérhesse – magát a környezetpolitikát is integrálni kell az egyes ágazati politikákba. Tudatában kell lennünk a többi szakpolitikai területen jelentkező következményeknek, költséghatékonyabbá kell válnunk, és ahol csak lehetséges, keresnünk kell a szinergiák lehetőségeit. Az integrálás a fenntartható jövő záloga.