52006DC0034




[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 8.2.2006

COM(2006) 34 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A bioüzemanyagokra vonatkozó uniós stratégia{SEC(2006) 142}

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS 3

2. A BIOÜZEMANYAGOKBAN REJLő LEHETőSÉGEK KIAKNÁZÁSA – STRATÉGIAI MEGKÖZELÍTÉS 4

2.1. Első generációs bioüzemanyagok 5

2.2. A második generációs és azt követő bioüzemanyagok 6

2.3. Bioüzemanyagok a fejlődő országokban 7

3. A BIOÜZEMANYAGOKKAL KAPCSOLATOS STRATÉGIA – HÉT POLITIKAI PILLÉR 7

3.1. A bioüzemanyagok iránti kereslet élénkítése 7

3.2. A környezeti előnyök kiaknázása 10

3.3. A bioüzemanyagok termelésének és forgalmazásának fejlesztése 11

3.4. A nyersanyagbázis szélesítése 12

3.5. A kereskedelmi lehetőségek javítása 14

3.6. A fejlődő országok támogatása 15

3.7. A kutatás és fejlesztés támogatása 17

1. melléklet: Bioüzemanyag-technológiai fogalmak 18

2. melléklet: A bioüzemanyagok helyzete nemzeti szinten 19

3. melléklet: Bioüzemanyag-támogatási politikák a nem EU országokban 20

4. melléklet: Bioüzemanyag-piaci helyezkép 22

5. melléklet: Bioüzemanyag-kereskedelem 25

1. BEVEZETÉS

Az Európai Unióban becslések szerint a közlekedés felelős az üvegházhatást okozó és a globális felmelegedéshez hozzájáruló gázok 21%-ának kibocsátásáért, és ez a részarány emelkedést mutat. A fenntarthatósági célkitűzések, különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a Kiotói Jegyzőkönyvben rögzített mérséklésére vonatkozó vállalás teljesítése érdekében ezért meg kell találni a közlekedés általi kibocsátás csökkentésének lehetséges módozatait.

Azonban nem ez az egyetlen kihívás. Az Unió közlekedési ágazatában felhasznált energia majdnem teljes egészében kőolajból származik. Az ismert olajlelőhelyek tartalékai korlátozottak, és kevés számú földrajzi régióra korlátozódnak. Léteznek nem ismert tartalékok, ezek kitermelése azonban jórészt nehezebb. Ezért az energiaellátás jövőbeni biztosítása nem csak az importfüggőség csökkentésének kérdését veti fel, hanem politikai kezdeményezések széles skálájának szükségességét is, beleértve az energiaforrások és a technológiák diverzifikálását[1].

Az EU már számos ezzel kapcsolatos intézkedést hozott. A járműgyártók tisztább és üzemanyag-takarékosabb új típusokat fejlesztenek, és új koncepciókon dolgoznak. További erőfeszítések tesznek a tömegközlekedés javítása, illetve a környezetbarát közlekedési módok lehetséges alkalmazásának ösztönzése terén is[2]. A közlekedés által felhasznált energiamennyiség csökkentése érdekében további kezdeményezésekre van szükség.

A fejlődő országok hasonló vagy még súlyosabb kihívásokkal néznek szembe a közlekedés által felhasznált energiával kapcsolatban: a növekvő olajárak rontják fizetési mérlegüket; a fosszilis tüzelőanyagok importfüggősége kiszolgáltatottsággal jár, és szintén szembe kell nézniük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése által támasztott kihívással.

Az Unió állam- és kormányfői 2005. októberi nem hivatalos Hampton Court-i csúcstalálkozójukon megerősítették, hogy milyen kiemelt jelentősége van az energiapolitikának az EU globalizációs kihívásokra adott válaszokhoz való hozzájárulásának területén. A csúcstalálkozón felkérték a Bizottságot, hogy készítsen javaslatokat egy megújított európai energiapolitika kifejlesztésére. E megközelítés egyik fontos eleme lenne annak felkutatása, milyen módszerekkel lenne csökkenthető Európa importolajtól és -gáztól való túlzott függése, valamint olyan koherens megközelítés kidolgozása, melyet követve– mélyreható gazdasági, környezeti és társadalmi hatásvizsgálatra támaszkodva – fokozatosan mérsékelni lehetne e függést.

Ez a közlemény azt vizsgálja, milyen szerepet játszhatnak ebben az összefüggésben a bioüzemanyagok. A biomasszából mint megújuló forrásból előállított bioüzemanyagok közvetlenül képesek helyettesíteni a közlekedésben felhasznált fosszilis tüzelőanyagokat, továbbá egyszerűen integrálhatók a meglévő energiaellátó rendszerekbe. A közlekedésben a bioüzemanyag a többi helyettesítőhöz hasonlóan (lásd a 2.1 pontot) alternatív tüzelőanyagként használható, miáltal hozzájárulhat a további fejlett megoldások, például a hidrogén útjának előkészítéséhez.

Bár a bioüzemanyagok többsége ma még drágább a fosszilis tüzelőanyagoknál, használatuk világszerte egyre terjed. A politikai intézkedések ösztönző hatásának köszönhetően mára a bioüzemanyagok globális termelését 35 milliárd liter fölöttire becsülik.

Az EU célja a bioüzemanyagok támogatásával az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, a közlekedésben használt szénalapú üzemanyagok helyettesítésének ösztönzése, a üzemanyag-ellátási források diverzifikálása, valamint a kőolajat hosszú távon helyettesíteni képes anyagok kifejlesztése. A bioüzemanyag-termelés fejlődése várhatóan új lehetőségeket fog biztosítani a vidéki területek jövedelmi helyzetének és foglalkoztatási lehetőségeinek diverzifikálásához.

A bioüzemanyag irányelv[3] 2006 végéig elvégzendő felülvizsgálatának keretében a Bizottság figyelmet fog szentelni a költséghatékonyság kérdésének, a 2010 utánra vonatkozó célkitűzéseknek, illetve a bioüzemanyagok átfogó környezeti hatásai értékelésének és ellenőrzésének.

A megfelelő nyersanyagokra épülő bioüzemanyag-termelés számos fejlődő országban is előidézheti gazdasági és környezeti előnyök generálását, új munkahelyek teremtését, az energiaimport-számlák mérséklését és potenciális exportpiacok feltárását. Az EU cukorrendtartásának reformja által érintett egyes cukortermelő országok számára különösen kecsegtető lehetőséget jelenthet a bioetanol-termelés.

Ez a közlemény kiegészíti a biomasszával kapcsolatos cselekvési tervet[4], és mellékelten tartalmazza a különböző politikai lehetőségeket bemutató hatásvizsgálatot. A Bizottság e vizsgálat alapján a hatásvizsgálat 2. pontjában szereplő szabályozott, piaci alapú megközelítést javasol, amely az aktuális ismereteket tükrözi és igyekszik előkészíteni az utat a jövőbeli fejlemények előtt. Ez az opció kiemelten előnyben részesíti a bioüzemanyagokról szóló kereskedelmi tárgyalások kiegyensúlyozott megközelítését, a mezőgazdasági, vidékfejlesztési és kohéziós politika rendelkezésre álló eszközeinek használatát, valamint a fejlődő országoknak szóló koherens segélycsomag kidolgozását. Bár a meglévő technológiák manapság még nem szolgálnak költséghatékony megoldásokkal az EU számára, a bioüzemanyagokkal kapcsolatos fejlesztések ösztönzéséből származó haszon minden bizonnyal meghaladja majd a ráfordításokat. Ebben az összefüggésben a második generációs bioüzemanyagok fejlesztése – amelyben jelentős szerep jut a kutatás-fejlesztésnek – jelentősen hozzájárulhat e technológiák költséghatékonyságának javításához. A felvetett problémák összetett, több területet érintő és időben változó jellege miatt stratégiai megközelítés alkalmazására volt szükség, amelynek hatásai alapos vizsgálat tárgyát képezik. A bioüzemanyagok piacának fejlődésével párhuzamosan a Bizottság vitára bocsátja a szükséges módosításokat és beépíti azokat a stratégiába.

2. A BIOÜZEMANYAGOKBAN REJLő LEHETőSÉGEK KIAKNÁZÁSA – STRATÉGIAI MEGKÖZELÍTÉS

A nemrégiben elkészült biomasszával kapcsolatos cselekvési terv már felvázolta azokat a különböző intézkedéseket, amelyek a megújuló energia előállításának alapjául szolgáló különféle típusú biomassza használatának ösztönzésére irányulnak. Ez a közlemény mindezek után felvázolja a bioüzemanyagokra vonatkozó uniós stratégiát , amely három célt kíván megvalósítani:

- a bioüzemanyagok további támogatása az EU-ban és a fejlődő országokban, annak biztosítása, hogy termelésük és felhasználásuk a környezet szempontjából globálisan pozitív legyen, illetve hogy a versenyképességi megfontolásokat figyelembe véve hozzájáruljanak a lisszaboni stratégia célkitűzéseihez;

- felkészülés a bioüzemanyagok széles körű használatára a speciális nyersanyagok optimalizált termesztése révén elérhető hatékonyabb költségszerkezetnek köszönhetően, kutatások a második generációs bioüzemanyagok területén, valamint a piaci belépés támogatása a demonstrációs projektek fokozásával és a nem műszaki jellegű akadályok felszámolásával;

- az EU cukorrendtartása által érintett és más fejlődő országok lehetőségeinek feltárása a bioüzemanyag-alapanyagok és bioüzemanyag termelése területén, illetve az EU lehetséges szerepének felmérése a fenntartható bioüzemanyag-termelés fejlesztésének támogatásában.

2.1. Első generációs bioüzemanyagok

Az első generációs bioüzemanyagok a hagyományos üzemanyagokkal alacsony arányban keverve ma már a legtöbb járműben használhatók, és a meglévő infrastruktúrára támaszkodva forgalmazhatók. Egyes dízeljárművek 100%-os biodízellel (B100) is üzemelnek, a világ számos országában pedig már kaphatók vegyes üzemeltetésű járművek. Ennek köszönhetően a közlekedési ágazat a legegyszerűbben a dízel és benzin bizonyos százalékának bioüzemanyaggal való helyettesítése révén járulhat hozzá közvetlenül a kiotói célkitűzések megvalósításához; ez különösen igaz lehet, ha ezek a pozitív hatások az összes járműre kiterjednek. Európai viszonylatban különösen fontos valamilyen dízelhelyettesítő termék kifejlesztése, hiszen az EU pillanatnyilag nettó dízelimportőr és egyúttal benzinexportőr.

Az Unióban előállított bioüzemanyagok azonban magas költségük miatt még a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával sem versenyezhetnek a fosszilis tüzelőanyagokkal. A jelenleg használható technológiákkal az uniós biodízel 60 euró/hordós olajár körül válik rentábilissá, míg a bioetanol nagyjából 90 euró/hordós árnál válik versenyképessé az olajárakkal.

A bioüzemanyagok a közlekedésben alternatív üzemanyagként használhatók, csakúgy mint a többi helyettesítő, például a cseppfolyós földgáz (LNG), a sűrített földgáz (CNG), a cseppfolyós PB-gáz (LPG) és a hidrogén. Mindemellett a jelenleg rendelkezésre álló bioüzemanyagok használatának ösztönzése egy közbenső állomásként fogható fel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, a közlekedésben használt energiaforrások diverzifikálása, valamint az Unió gazdaságának a közlekedési ágazatban alkalmazható egyéb, ma még kiforratlan alternatívákra való felkészítése felé vezető úton. Az EU a bioüzemanyagok globális tendenciájának aktív támogatásával és a fenntartható termelés biztosításával kiaknázhatja és exportálhatja tapasztalatait és ismereteit, miközben a kutatás folytatásával biztosítja a műszaki fejlődés élvonalában való maradást. A világos uniós stratégia kidolgozása a termelési költségek csökkenését is maga után fogja vonni.

A bioüzemanyag stratégia sikere szempontjából kiemelkedő fontosságú az alapanyag-ellátás. Ezért – ha szükséges – sor fog kerülni a közös agrárpolitika bizonyos rendelkezéseinek felülvizsgálatára és módosítására. A bioüzemanyagok világkereskedelmének várható növekedése hozzá fog járulni az ellátás stabilitásához mind az EU-n belül, mind a világ többi régiójában.

Az alternatív üzemanyagot előállító üzemek építése, az új motortípusok bevezetése és az üzemanyag-elosztó hálózat módosítása hosszú távú beruházásokkal járnak, amelyhez a piaci keresletre vonatkozó stabil kilátások szükségesek. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a kínálati oldali intézkedéseket ki kell egészíteni egy hatékony piaci alapú ösztönzőrendszerrel. Középtávon további befektetésekre lesz szükség az új technológiák és alapanyagok bevezetéséhez. Az erdészeti és hulladékanyagok egyre nagyobb szerepet fognak betölteni, amint a „második generációs” folyamatok kereskedelmileg hatékonnyá válnak.

A Bizottság a jelenlegi és jövőbeli lehetőségek maximális kihasználása érdekében kötelezettséget vállalt az első generációs bioüzemanyagok piacának ösztönzésére, amely az új technológiák folyamatos megjelenésével fog megtörténni.

2.2. A második generációs és azt követő bioüzemanyagok

Az egyik legígéretesebb második generációs bioüzemanyag-technológia, a ligno-cellulóz feldolgozás már eléggé fejlett. Az EU-ban három kísérleti üzemet hoztak létre, Svédországban, Spanyolországban és Dániában. A biomassza folyékony bioüzemanyaggá (BtL) alakítására szolgáló egyéb technológiák közé tartozik a Fischer-Tropsch biodízel és a bio-DME (dimetil-éter) módszer. Bemutató célú üzem működik Németországban és Svédországban.

Szintetikus földgáz (SNG) előállítható fosszilis és megújuló forrásokból. A megújuló szintetikus földgáznak lényeges előnyei vannak a CO2-kibocsátás csökkentése szempontjából, és döntő lépést jelenthet más gáz-tüzelőanyagok kifejlesztésében.

A CARS 21 magas szintű csoport[5] a második generációs bioüzemanyagokat különösen ígéretesnek minősítette és fejlesztésük kiemelt támogatását javasolta.

A csoport azt is megállapította, hogy a további politikai fejleményeknek figyelembe kell venniük és tükrözniük kell a különféle bioüzemanyag-technológiák és termelési eljárások klímaváltozásra gyakorolt különböző pozitív hatásait.

A versenyképes bioüzemanyagok széles körű használatára való felkészüléshez folyamatos kutatás és fejlesztés szükséges az új technológiák sikeressé tétele érdekében. Az Európai Bioüzemanyag-technológiai Platform és egyéb technológiai platformok kiemelt szerepet játszhatnak ezen a területen. Támogatni kell a speciális alapanyagok fejlesztésével kapcsolatos munkát, illetve a bioüzemanyagok előállításához használható alapanyagok körének szélesítését.

A legjobb gyakorlatok terjesztése és a hosszú távú magánbefektetések ösztönzése érdekében szükség van az összes érdekelt fél közötti partnerségek létrehozására. Ebben a vonatkozásban az Európai Beruházási Bank hozzájárulhat a gazdaságilag életképes projektek és technológiák fejlesztéséhez és tőkeellátásához.

A fejlesztések ellenőrzése EU-szinten fog zajlani annak érdekében, hogy a megfelelő időben biztosítható legyen a támogatás a demonstrációs projektek kereskedelmi műveletekké való fejlesztéséhez. Egyszersmind garanciákat kell biztosítani az összes új folyamat pozitív környezeti hatásaira, továbbá fel kell számolni az ezek elfogadását akadályozó nem technikai jellegű akadályokat.

A fejlett bioüzemanyag-technológiák egy közbenső szakaszt jelenthetnek a megújulóan előállítható hidrogén felé, amely a gyakorlatilag szennyezésmentes közlekedést vetíti előre. A hidrogén-üzemanyagcellákhoz azonban új motortechnológiára, a hidrogén előállítására szolgáló üzemekhez jelentős beruházásokra van szükség, és ezen kívül egy új elosztórendszert is létre kell hozni. Ezzel kapcsolatban alaposan meg kell vizsgálni a hidrogén fenntarthatóságát. A hidrogén alapú közlekedés felé való bármiféle elmozduláshoz ezért egy átfogó, hosszú távú stratégiába beágyazott nagy horderejű döntés szükséges.

2.3. Bioüzemanyagok a fejlődő országokban

A biomassza termelékenysége trópusi környezetben a legmagasabb, és a bioüzemanyagok, például az etanol előállítási költségei számos fejlődő országban viszonylag alacsonyabbak. A cukornádból előállított bioetanol Brazíliában, a világ vezető bioetanolgyártó országában jelenleg versenyképes a fosszilis tüzelőanyagokkal. Ráadásul a cukornádból történő etanolgyártás bemenő fosszilisenergia-szükséglete kisebb, mint az Európában előállított etanol esetében, így a megfelelő kibocsátáscsökkenés is nagyobb mértékű. A biodízel esetében jelenleg az EU a fő előállító, és a termelt mennyiség jórészt az itteni piacon is marad. A jelenleg saját piacaikra biodízelt termelő Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek és egyéb fejlődő országok jó eséllyel indulnak az exportőrszerepért.

A bioüzemanyagok előállítása általánosságban lehetőséget biztosíthat a mezőgazdasági tevékenység diverzifikálásához, a fosszilis tüzelőanyagoktól (főleg kőolajtól) való függés mérsékléséhez, és hozzájárulhat a fenntartható gazdasági növekedéshez. Azonban az egyes fejlődő országokat differenciáltan kell tekinteni, és aggályos környezetvédelmi, gazdasági és szociális kérdések is felmerülnek.

A bioüzemanyag-előállítás és -felhasználás változó kilátásai az egyes fejlődő országokban a termelt alapanyag-fajtákhoz és egy sor gazdasági tényezőhöz kapcsolódnak. A bioüzemanyagok hazai fejlődése szempontjából fontos paraméter a kőolaj világpiaci ára. A további befolyásoló tényezők: i) a potenciális termelésmennyiség; ii) a nemzeti vagy regionális piac mérete; iii) az infrastrukturális beruházási igény; iv) az állami politika aktivizmusa; v) az exportlehetőségek (EU, USA, Japán és Kína), valamint vi) a bioüzemanyag-előállításhoz használandó alapanyagok világpiaci ára.

Azokban az országokban, amelyekben az alapanyag-termelés nagymértékű növekedése valószínűsíthető, a környezetvédelmi aggályok az ökológiailag labilis területek, mindenekelőtt az esőerdők veszélyeztetésével kapcsolatosak. Sokan tartanak a talaj termőképességére, a vízkészletek elérhetőségére és minőségére, illetve a növényvédőszer-használatra vonatkozó hatásoktól. A társadalmi hatások közé tartozik egyes közösségek potenciális elköltöztetése, valamint a bioüzemanyag- és élelemtermelés közötti versengés. Ezek a megfontolások külön vizsgálatot és mennyiségi elemzést igényelnek, és szükséges esetben erős szabályozási keretekkel kell gondoskodni a kezelésükről. Az EU fejlesztési politikája arra fog irányulni, hogy segítse az alkalmas fejlődő országokat a bioüzemanyagokkal kapcsolatos pozitív hatások kiaknázásában, és párhuzamosan megfelelő kezelést biztosítson az említett problémák számára.

3. A BIOÜZEMANYAGOKKAL KAPCSOLATOS STRATÉGIA – HÉT POLITIKAI PILLÉR

Ez a fejezet azt a hét politikai pillért ismerteti, amelyeknek megfelelően a Bizottság csoportosítani fogja a bioüzemanyagok termelésének és használatának támogatására irányuló intézkedéseit.

3.1. A bioüzemanyagok iránti kereslet élénkítése

A Bizottság:

- 2006 folyamán jelentést terjeszt elő a bioüzemanyag irányelv lehetséges felülvizsgálatáról. A jelentés többek között foglalkozik a bioüzemanyagok piaci részarányára vonatkozó nemzeti előirányzatok meghatározásával, a bioüzemanyagokkal kapcsolatos kötelezettségekkel és a fenntartható termelés biztosításával;

- ösztönözni fogja a tagállamokat, hogy biztosítsanak kedvezményes elbánást a második generációs bioüzemanyagok számára a bioüzemanyagokra vonatkozó kötelezettségvállalásokon belül;

- ösztönözni fogja a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy gyorsított eljárás keretében hagyja jóvá azt a nemrégiben elfogadott jogalkotási javaslatot, amely a tiszta és hatékony – beleértve a nagy arányban bioüzemanyagot tartalmazó keveréket használó – járművek közbeszerzésének támogatására vonatkozik.

A Bizottság 2001-ben közleményt fogadott el, amelyhez mellékelte a közúti közlekedésben használható alternatív üzemanyagokra vonatkozó jogalkotási javaslatokat; ezekben három fő fejlődési potenciállal rendelkező üzemanyagfajtát nevezett meg (bioüzemanyagok, földgáz és hidrogén)[6]. A jogalkotási javaslatok elfogadása a módosításokat követően 2003-ban történt meg.

A bioüzemanyag irányelv [7] referenciaértékként 2%-os piaci részesedést határoz meg a bioüzemanyagok számára 2005-re, 2010-re pedig 5,75%-os részesedést. Az irányelv végrehajtása során számos tagállam az energiaadózási irányelv [8] által lehetővé tett üzemanyagadó-mentességet alkalmaz. Néhányan a bioüzemanyagokra vonatkozó kötelezettségvállalásokat részesítik előnyben, azaz előírják az üzemanyag-ellátó vállalatok számára, hogy a nemzeti piacon forgalmazott üzemanyagok bizonyos százalékának bioüzemanyagnak kell lennie.

2005-ben nem sikerült elérni a kitűzött 2%-os bioüzemanyag-részarányt. A tagállamok által megadott célkitűzések mellett a bioüzemanyag-részarányt a legjobb esetben is csak 1,4%-ra sikerült volna növelni. A Bizottság hét esetben indított meg jogsértési eljárást, amikor a tagállamok megfelelő indoklás nélkül túl alacsony előirányzatokat fogadtak el.

A Bizottság 2006-ban jelentést fog beterjeszteni a bioüzemanyag irányelv alkalmazásáról a lehetséges felülvizsgálat érdekében. A jelentés többek között az alábbi kérdésekre tér ki:

- a bioüzemanyagok piaci részarányára vonatkozó nemzeti előirányzatok,

- a bioüzemanyagokkal kapcsolatos kötelezettségvállalások felhasználása;

- előírás arra vonatkozóan, hogy csak azok a bioüzemanyagok számíthatók be az előirányzatokba, amelyek előállítása az EU-ban vagy harmadik országban a minimális fenntarthatósági előírásoknak megfelelően történik,

A tanúsítási rendszereknek megkülönböztetés-mentesen egyaránt kell vonatkozniuk mind a hazai előállítású, mind az importált bioüzemanyagokra, és eleget kell tenniük a WTO előírásainak.

A bioüzemanyagokkal kapcsolatos kötelezettségvállalások ígéretes megoldást kínálhatnak az adómentességgel kapcsolatos nehézségek leküzdésére. Megkönnyítenék azt is, hogy kedvezőbb elbánásban lehessen részesíteni a nagyobb üvegházgáz-megtakarítást lehetővé tevő bioüzemanyagokat, mivel a Bizottság ezt a hatást szeretné ösztönözni.

A energiaadózási irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek mellett adókedvezményt vagy adómentességet alkalmazzanak a bioüzemanyagok esetében. Ezek az adóelőnyök állami támogatásnak minősülnek, ezért a Bizottság általi előzetes engedélyeztetés nélkül nem alkalmazhatók. A Bizottság vizsgálatának célja a szükségtelen versenytorzító hatások elkerülése, alapja pedig a környezetvédelem állami támogatására vonatkozó közösségi iránymutatás[9]. Az iránymutatások figyelembe veszik, hogy a biomasszából előállított energiának előnyös hatásai vannak a fosszilis tüzelőanyagokból előállított energiához képest.

A vizsgálat további célja annak biztosítása, hogy ne következzen be túlzott támogatás, amit az energia adóztatásáról szóló irányelv is előír. Mivel a termelési költségek különösen a bioetanol esetében változékonyak, a Bizottság azt vizsgálja, hogy az eszközök milyen mértékű finomítására van szükség ennek figyelembe vételéhez a nemzetközi kereskedelem szabályainak megsértése nélkül.

Alaposan fel kell mérni a bioüzemanyag-ellátási kötelezettségek (összes lehetséges formája) és az adóösztönzők közötti összeegyeztethetőséget. A kötelezettségek várhatóan kiváltanák a költségvetési támogatás szükségességét és lehetővé tennék az állami támogatások szintjének csökkentését, kiegészítve a „szennyező fizet” elvvel és a Bizottság állami támogatási cselekvési tervével, amely a kevesebb de hatékonyabb támogatásra koncentrál.

Létre lehetne hozni továbbá az egyes tüzelőanyagok környezeti hatásával kapcsolatos kezdeményezések keretét. Ezzel ösztönözni és támogatni lehetne a bioüzemanyagokkal kapcsolatos piaci, illetve keresleti oldali intézkedések alkalmazását. A megfelelő politikai eszközök közé tartozhat például a járműhasználóknak szóló környezetvédelmi rendszerek támogatása, az ökocímkék, árdifferenciálás emissziós és termékdíjak révén, a környezetvédelmi minőség támogatása a fogyasztók és termelők oktatásával és tájékoztatásával, átruházható engedélyek, környezetvédelmi teljesítési biztosítékok, alapok és környezetvédelmi kockázatbecslés a banki eljárásokban.

Az állami és magántulajdonú járműflották termékeny felvevőpiacai lehetnek a bioüzemanyagoknak, hasonlóan a mezőgazdasági és tehergépjárművekhez, amelyeknél az adómentesség és adókedvezmény különösen sikeresnek bizonyult a nagy arányban bioüzemanyagot tartalmazó keverékek támogatása terén. A magángazdaságok szintjén ma már elérhetők a kiskapacitású feldolgozógépek és olajprés-rendszerek, amelyek mezőgazdasági hulladékból vagy olajos magvakból képesek gazdaságosan biodízelt előállítani. A városi vagy magántulajdonban lévő autóbuszflották rendszerint saját üzemanyag-ellátással rendelkeznek, így viszonylag egyszerűen átállhatnak a bioüzemanyagokra. Egy további terület, ahol a szintén ösztönözni lehetne a bioüzemanyagok iránti keresletet, a halászhajók és teherhajók köre, amely potenciális piacot kínál a biodízel használatára.

Az állami szektoron belül a Bizottság a továbbiakban ezeken a speciális területeken fogja támogatni a bioüzemanyagok használatát. A Bizottság határozattervezetet nyújtott be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tiszta közúti járművek[10], köztük a nagyarányú bioüzemanyag-keverékek támogatásáról.

3.2. A környezeti előnyök kiaknázása

A Bizottság:

- megvizsgálja, hogy az autóflották esetében hogyan járulhat hozzá a bioüzemanyag a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére vonatkozó célértékekhez;

- intézkedéseket dolgoz ki, illetve javasol azzal összefüggésben, hogy az üvegházhatást okozó gázok előnyei hogyan realizálhatók a legoptimálisabban a bioüzemanyagok révén;

- munkájával biztosítja a bioüzemanyag-alapanyagok termelésének fenntarthatóságát az EU-ban és harmadik országokban;

- a határértékek kérdésének vizsgálata a benzin etanol-, éter- és egyéb oxigénszármazék-tartalmának; a benzin nedvességtartalmának; és a dízelolaj biodízel-tartalmának vonatkozásában

A Bizottság megvizsgálja, hogy a bioüzemanyag-használat elterjedtsége mennyiben járul hozzá a szén-dioxid kibocsátási célértékek teljesítéséhez az autóflották esetében, az autógyártókkal kötött azon egyezmény alapján, miszerint az új autók kibocsátását integrált megközelítés keretében csökkentik. A Bizottság a CARS21 jelentés[11] alapján jelenleg vizsgálja e megközelítés különböző opcióit.

A potenciális környezeti előnyök kiaknázása érdekében a bioüzemanyag-stratégiának a következőkre kell épülnie: 1) az üvegházhatást okozó gázok területén történt kiadások hozamának optimalizálása; 2) a bioüzemanyagok, illetve alapanyagaik termeléséhez kapcsolódó környezeti károk elkerülése, 3) annak biztosítása, hogy a bioüzemanyagok használata nem vezet környezeti vagy műszaki problémákhoz.

1) A bioüzemanyagok terén induló jelenlegi kezdeményezések nem veszik figyelembe a különböző bioüzemanyagok üvegház-gázokkal kapcsolatos tényleges pozitív hatásait, illetve a termelési folyamatokat. Az üvegház-gázokkal kapcsolatos pozitív hatások és a bioüzemanyag-ellátás ösztönzésének összekapcsolása hozzájárulhat az említett előnyök növeléséhez, továbbá világos jelzést ad az iparág számára arról, hogy ebben az összefüggésben mennyire fontos a termelési eljárások további javítása. Ez lehetővé tenné továbbá piaci jelzések küldését az üzemanyag- és nyersanyaggyártóknak, hogy tovább csökkentsék a közlekedési ágazat szénkibocsátását. Az említett mechanizmusnak a hatékonyság érdekében megkülönböztetés-mentesen egyaránt kell vonatkoznia mind a hazai előállítású, mind az importált termékekre, és teljes egészében eleget kell tennie a WTO előírásainak. Ki lehetne dolgozni egy multinacionális megközelítést is, majd össze lehetne kapcsolni a meglévő tiszta fejlesztési mechanizmussal, ami szavatolhatná a kereskedelmi partnerek részvételét. A bioüzemanyag irányelv hatálya alá tartozó kezdeményezések felülvizsgálatára 2006 folyamán kerül sor.

2) Lényeges, hogy a megfelelő minimális környezeti előírások kiterjedjenek a bioüzemanyag-alapanyagok termelésére , miután ezeket a szabványokat az EU, illetve harmadik országok helyi viszonyaihoz hozzáigazították. Különösen a pihentetett termőföldek használatával kapcsolatban merültek fel aggodalmak a biodiverzitásra és a talajra gyakorolt esetleges káros hatások miatt, illetve amiatt, hogy az alapanyagokat környezetileg sérülékeny területeken termesztik. Ezen aggályok kezeléséhez figyelmet kell szentelni az energianövények általános vetésforgón belüli helyének, a biodiverzitásra gyakorolt negatív hatások elkerülésének, a vízszennyezésnek, a talajpusztulásnak, illetve a természetileg értékes területek élőhelyei és fajai eltűnésének. Az uniós termelés fenntarthatósági előírásainak azonban nem csak az energianövényekre kell kiterjedniük, hanem az összes mezőgazdasági termőterületre, amint ezt a KAP 2003-as reformja szerinti kereszt-megfelelési szabályok meghatározzák. Ezen előírásoknak figyelembe kell venniük továbbá a vetésforgó rendszerben vagy a marginálisabb területeken megvalósított energianövény-termesztés előnyeit. Ezen előírásoknak és szabványoknak eleget kell tenniük a WTO előírásainak, hatékonyaknak és nem túl bürokratikusaknak kell lenniük.

3) A használattal kapcsolatban a különböző típusú bioüzemanyagok különböző környezeti és technikai problémákat vetnek fel. Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv [12] környezeti és egészségügyi előírásokat állapít meg a benzinre és a dízelolajra, például a benzin etanol-, éter- és egyéb oxigénszármazék-tartalmának határértékeit. Szabályozza a benzin nedvességtartalmát is. Az EN590 szabvány további műszaki célú határértékeket állapít meg és kimondja, hogy a dízelolaj nem tartalmazhat 5 térfogatszázaléknál több biodízelt (4,6% energiatartalomnak megfelelő). Ezek a korlátozások határt szabnak a bioüzemanyagok nagyobb mértékű elterjedésének.

A Bizottság bejelentette, hogy 2006 folyamán felülvizsgálja az etanolra, éterre és biodízelre vonatkozó mennyiségi előírásokat.

3.3. A bioüzemanyagok termelésének és forgalmazásának fejlesztése

A Bizottság:

- arra bátorítja a tagállamokat és régiókat, hogy a kohéziós és vidékfejlesztési politikák hatálya alá tartozó nemzeti kerettervek és operatív tervek elkészítésekor vegyék figyelembe a bioüzemanyagok és egyéb bioenergia előnyeit.

- javasolja egy speciális eseti csoport felállítását a biomassza, beleértve a bioüzemanyagok nemzeti vidékfejlesztési programokon belüli lehetőségeinek felméréséhez;

- felkéri az érintett iparágakat, hogy adjanak magyarázatot a bioüzemanyagok bevezetését akadályozó gyakorlatok műszaki indokoltságára, és ellenőrzi ezen iparágak magatartását a bioüzemanyagok hátrányos megkülönböztetésének elkerülése érdekében.

A Strukturális és Kohéziós Alapok által támogatott sok régió, különösen Közép- és Kelet-Európa vidéki területein rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy a biomasszát a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás fejlesztésére felhasználja. Az alacsony bérköltségek és az erőforrások bősége komparatív előnyt biztosítanak e régiók számára a bioüzemanyagok nyersanyagainak előállításában. A megújuló és alternatív energiaforrások mint a biomassza, ezen belül is a bioüzemanyagok fejlesztésének támogatása ezért a kohéziós politika [13] egyik fontos célkitűzése. Támogatható például a gazdák átképzése, felszerelés biztosítása a biomassza-termelőknek, illetve a bioüzemanyag-termelő létesítményekkel kapcsolatos beruházások.

A Bizottság arra bátorítja a tagállamokat és régiókat, hogy a nemzeti stratégiai kerettervek és operatív tervek elkészítésekor biztosítsák a bioüzemanyagok lehetséges előnyeinek sokoldalú figyelembe vételét.

A vidékfejlesztési politika támogathatná a gazdaságokon belüli vagy a közeli befektetéseket, például a biomassza-feldolgozást, valamint az erdőtulajdonosok által fel nem használt biomassza mobilizálását. A Bizottság javaslatot tett közösségi vidékfejlesztési stratégiai irányelvre, amely kiemeli a megújuló energia, többek között a bioüzemanyagok jelentőségét. Javasolja továbbá egy speciális eseti csoport felállítását a biomassza és a bioüzemanyagok nemzeti vidékfejlesztési programokon belüli lehetőségeinek felméréséhez.

Az üzemanyagadó-mentességhez hasonlóan természetesen a bioüzemanyag-termelés és -felhasználás más hivatalos támogatási formáinak is eleget kell tenniük az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseknek.

A Bizottság felkéri az érintett iparágakat, hogy adjanak magyarázatot a bioüzemanyagok bevezetését akadályozó korlátozások műszaki indokoltságára, és kikéri a többi érdekelt fél véleményét is. Ellenőrizni fogja ezen iparágak magatartását a bioüzemanyagok hátrányos megkülönböztetésének elkerülése érdekében.

A Bizottság a bioüzemanyagok termelésére és forgalmazására irányuló támogatási politikáinak és programjainak hatásvizsgálata során figyelembe fogja venni ezek lehetséges hatásait a hagyományos etanol, élelmiszer, erdészeti és olajpiacokra.

3.4. A nyersanyagbázis szélesítése

A Bizottság:

- a bioetanol célú cukortermelést jogosulttá fogja tenni mind a pihentetett földre vonatkozó nem élelmiszer célú támogatásokra, mind az energianövényekre vonatkozó árkiegészítésre;

- megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a meglévő intervenciós gabonakészletek egy része feldolgozható-e bioüzemanyaggá, hogy hozzájáruljon az export-visszatérítésre jogosult gabona mennyiségének csökkentéséhez;

- 2006 végéig értékeli az energianövények támogatási rendszerének alkalmazását;

- figyelemmel kíséri a bioüzemanyagok iránti keresletnek a nyersanyag és melléktermék-árakra gyakorolt hatását, illetve hogy a nyersanyagok és melléktermékek rendelkezésre állnak-e a konkurens iparágak számára, valamint az élelmiszer-ellátásra és –árakra gyakorolt hatásokat az EU-n belül és fejlődő országokban;

- tájékoztató kampányt finanszíroz a gazdálkodók és erdőtulajdonosok részére az energianövények jellemzőiről és az általuk kínált lehetőségekről;

- erdészeti cselekvési tervet terjeszt elő, amelynek fontos része lesz az erdészeti termékek energiatermelési célú felhasználása;

- felülvizsgálja, hogy az állati melléktermékekre vonatkozó jogszabályokat hogyan lehetne módosítani annak érdekében, hogy előmozdítsák a bioüzemanyag-termelés alternatív eljárásainak engedélyezését és jóváhagyását;

- alkalmazza a hulladékanyagok utóhasznosítására vonatkozó szabványok egyértelműsítésére javasolt mechanizmusokat.

A KAP folyamatban lévő, 1992-ben megkezdett reformja csökkentette az ártámogatásokat, és minden egyes felhasználási területen hozzájárult az EU mezőgazdasági termelésének versenyképessé tételéhez: az élelmiszertermelésben, az állati takarmányozásban, valamint a nem élelmiszer célú felhasználásban, beleértve a bioüzemanyagokat. Ez kiemelkedően fontos a gabonafélék esetében, amelyek jelenleg az EU bioetanol-termelésének egyik legfontosabb nyersanyagát jelentik. A jövedelemtámogatásoknak a 2003-as KAP-reform által megvalósított termeléstől való függetlenné tétele továbbra is hozzá fog járulni az energianövény-ellátáshoz. Különösen azon energianövények, amelyek a pihentetett területeken csak a nem élelmiszer célú támogatási rendszerben voltak jogosultak közvetlen támogatásra, ezentúl tetszőleges területen termeszthetők a jövedelemtámogatás elmaradása nélkül.

Az 1992-es reformmal a gabonapiac kiegyensúlyozásának eszközeként bevezetett pihentetési kötelezettség beépítésre került az új egységes kifizetési rendszerbe. A pihentetett föld rendszerint nem használható bármiféle termelésre, azonban a nem élelmiszer célú növénytermesztés (beleértve az energianövényeket) engedélyezett, ha a biomassza felhasználását szerződés vagy a gazdálkodó garantálja.

Nemrégiben politikai megegyezés született a cukor közös piaci szervezetének jelentős reformjával kapcsolatban. A bioetanol-előállításhoz termesztett cukorrépa továbbra is kivételt képez a kvóták alól. A Bizottság fenntartja javaslatát, hogy a bioetanol célú cukorrépa-termelést jogosulttá fogja tenni mind a pihentetett földre vonatkozó nem élelmiszer célú támogatásokra, mind az energianövényekre vonatkozó árkiegészítésre. Ez új felhasználási területet nyit az EU-ban a cukorrépa számára.

A Bizottság a piaci politikák keretében élt annak lehetőségével, hogy energetikai célra borlepárlásból származó alkoholt ad el az intervenciós készletek terhére. Ez mindenesetre nem tekinthető a bioüzemanyag-előállítás távlatos forrásának. 2005-ben először írtak ki versenytárgyalást az intervenciós rozskészletből kifejezetten bioetanol-előállításra. A Bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a meglévő intervenciós gabonakészletek egy része feldolgozható-e bioüzemanyaggá, hogy hozzájáruljon az export-visszatérítésre jogosult gabona mennyiségének csökkentéséhez.

A 2003-as KAP-reform bevezetett egy speciális energianövény-támogatást is. Hektáronként 45 eurós ártámogatás kapható, költségvetési plafonként 1,5 millió hektár garantált terület a maximum. Amennyiben az igények meghaladják a plafont, a támogatási összeg arányosan csökken. Erről az energianövény-támogatási rendszerről a Bizottságnak 2006. december 31-ig kell jelentést, illetve szükséges esetben javaslatokat készítenie, melynek során figyelembe kell vennie a bioüzemanyag-előirányzatok megvalósulását.

A bioüzemanyagokat jelenleg csaknem kizárólag élelmiszerként is felhasználható növényekből állítják elő. Megfogalmazódtak olyan aggodalmak, amelyek szerint a globális bioüzemanyag-kereslet növekedésével a fejlődő országokban veszélybe kerülhet a megfizethető árú élelmiszer. A bioüzemanyagok a többi iparággal is versenyben vannak az alapanyagokért. Ezen aggodalmak tükrében a Bizottság részletesen figyelemmel fogja kísérni a bioüzemanyag-kereslet hatásait.

A Bizottság tájékoztató kampány finanszírozását tervezi a gazdálkodók és erdőtulajdonosok részére az energianövények jellemzőiről, hogy mobilizálja az erdei energiaforrásokban rejlő kihasználatlan potenciált és az általuk kínált lehetőségeket.

A Bizottságnál folyamatban van egy 2006-ban elfogadandó erdészeti cselekvési terv készítése, amelynek fontos része lesz az erdészeti termékek energiatermelési célú felhasználása. Ez különösen a második generációs bioüzemanyagok előállítása szempontjából lesz fontos.

A papíriparból, az állati zsiradékból és melléktermékekből, valamint újrahasznosított sütőolajból és sok egyéb forrásból származó szerves hulladék nincs kellően hasznosítva energiatermelési forrásként. A Bizottság nemrégiben tematikus stratégiát fogadott el a hulladékmegóvás és -újrahasznosítás[14] tárgyában, továbbá egy javaslatot az újonnan keletkező hulladékok keretjogszabályára[15]. Ebben a Bizottság javaslatot tett a hulladékanyagok – adott esetben bioüzemanyag-előállításban történő – utóhasznosítására vonatkozó szabványok egyértelműsítésének mechanizmusára.

3.5. A kereskedelmi lehetőségek javítása

A Bizottság:

- felméri egy a bioüzemanyagok külön nómenklatúrakódokba való sorolására vonatkozó javaslat előnyeit, hátrányait és jogi következményeit;

- olyan piacrajutási feltételeket tart érvényben az importált bioetanolra, amelyek nem hátrányosabbak a jelenleg hatályos kereskedelmi egyezményekben foglaltaknál, hangsúlyozottan hasonló szintű preferenciális piacrajutást biztosít az AKCS-országok részére, és figyelembe veszi a preferenciális bánásmód felpuhulásának problémáját;

- az etanoltermelő országokkal folytatott folyamatban lévő és jövőbeli kereskedelmi tárgyalásokon kiegyensúlyozott megközelítést követ – az EU tiszteletben tartja mind a hazai termelők, mind az EU tárgyalópartnereinek érdekeit a bioüzemanyagok iránti növekvő kereslettel összefüggésben;

- javasolja a „biodízel szabvány” módosítását annak előmozdításához, hogy a növényolajok szélesebb köre legyen bevonható a biodízel-termelésbe, és hogy a metanol etanollal legyen felváltható.

Mivel a bioüzemanyagokra nem létezik speciális vámbesorolás, az összes importált és a közlekedési ágazatban végül fel is használt etanol, magolaj és növényi olaj mennyisége nem adható meg pontosan. A Bizottság felméri egy a bioüzemanyagok külön nómenklatúrakódokba [16] való sorolására vonatkozó javaslat előnyeit, hátrányait és jogi következményeit.

A 2207 tarifakóddal szereplő bioetanol jelenleg az alábbi preferenciális kereskedelmi egyezmények keretében hozható be vámmentesen:

- a legkevésbé fejlett országokat támogató „Fegyvereken kívül mindent” elnevezésű kezdeményezés keretében,

- a afrikai, karibi és Csendes-óceáni (AKCS) -országokkal kötött Cotonou-i Megállapodás keretében,

- az új „GSP plusz” ösztönzőrendszer értelmében (a fenntartható fejlődést és a kormányzást támogató speciális ösztönzőrendszer),

- egyes kétoldalú preferenciális egyezmények, például az Euro-Mediterrán megállapodás keretében.

Két folyamatban lévő tárgyalás további piacnyitást fog eredményezni a bioetanol számára:

- multilaterális szinten a dohai forduló (DDA): A mezőgazdasági piacrajutásról folytatott tárgyalásokat követően a bioetanol tarifacsökkentés tárgya lesz. A bioetanol piacrajutása a kereskedelmi és környezetvédelmi tárgyalásokon is megvitatásra kerül, míg az ipari termékekről folyó piacrajutási tárgyalások szintén érintenek egyes bioüzemanyagokat;

- regionális szinten az EU és a Mercosur (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay) közötti szabadkereskedelmi megállapodás.

A cukor és a bioetanol Brazília fő súlyponti érdekei, ezért lényeges részét képezik e tárgyalásoknak.

A bioüzemanyagok iránti növekvő keresletre tekintettel a Bizottság arra törekszik, hogy megfelelően fejlessze mind a bioüzemanyagok és nyersanyagaik belső uniós termelését, mind importálási lehetőségeit, illetve javítsa ezek gazdasági életképességét. A hazai termelők és az Unió kereskedelmi partnerei érdekeinek egyidejű figyelembe vétele érdekében a Bizottság az etanolelőállító országokkal folytatott, folyamatban lévő két- és többoldalú tárgyalásokon kiegyensúlyozott megközelítést fog képviselni. A folyamatos kereskedelmi tevékenységgel összefüggésben a Bizottság olyan piacrajutási feltételeket tart érvényben az importált bioetanolra, amelyek nem hátrányosabbak a jelenleg hatályos kereskedelmi egyezményekben foglaltaknál.

A biodízel vonatkozásában az EN 14214 szabvány módosítása előmozdíthatja a növényolajok szélesebb körének hasznosítását, legalábbis olyan mértékben, amely nem jár jelentős hátrányokkal az üzemanyag-teljesítményre nézve, illetve nem sérti a fenntarthatósági előírásokat.

3.6. A fejlődő országok támogatása

A Bizottság:

- biztosítja, hogy a cukorról szóló jegyzőkönyvet aláíró és az EU cukorpiaci reformja által érintett országokkal kapcsolatos kísérőintézkedések alkalmasak legyenek a bioetanol-előállítás fejlesztésének támogatására;

- átfogó bioüzemanyag-segélycsomagot dolgoz ki, amely felhasználható a bioüzemanyag-termelési kilátásokkal rendelkező fejlődő országok támogatására;

- megvizsgálja, miként járulhat hozzá az EU a leghatékonyabban a környezetileg és gazdaságilag fenntartható nemzeti bioüzemanyag-platformok és regionális bioüzemanyag cselekvési tervek kidolgozásához.

Az Európai Unió megújuló energia támogatására vonatkozó belső törekvései szorosan kapcsolódnak ahhoz az elhatározáshoz, hogy erősítse a nemzetközi együttműködést ezen a területen, különösen a fejlődő országok viszonylatában.

Fontos együttműködési kezdeményezést jelent a Bizottság azon javaslata, amely a cukorról szóló jegyzőkönyvet aláíró és az EU cukorpiaci reformja által érintett országokkal kapcsolatos kísérőintézkedésekre vonatkozik. A kísérőintézkedések támogatni fogják az érintett országokban megvalósítandó szerkezetátalakítást és diverzifikálást azon stratégiákra alapozva, amelyet ezen országok a reform hatásainak kezelésére alakítottak ki. Az EU ennek keretében átfogó országspecifikus tanulmányokra építve támogathatná az etanolágazat fejlesztését.

Az egyéb együttműködési keretek között megemlítendő még az Európai Unió energiaipari kezdeményezése és a Johannesburgi Megújuló Energia Koalíció (JREC). Az EU energiaipari kezdeményezése – az energiaellátásra és a szegénység enyhítésére vonatkozó speciális partnerségekkel és fellépésekkel együtt – a politikai párbeszédre koncentrál. A kezdeményezés egyik fontos célterülete a megújuló energia, amelyre épülve létrejött az EU energiapiaci eszköze (220 millió eurós költségvetéssel). Ez 2006-ban kezdi meg működését, és katalizátorul fog szolgálni a szegénységi küszöb alatt élőknek kínált energiaszolgáltatásokba való konkrét beruházásokhoz. A JREC olyan széles platform, amelynek keretében kormányok dolgoznak együtt a megújuló források erősítésén. A JREC „Patient Capital Initiative” a JREC-tagállamok azon kötelezettségvállalása nyomán halad, amely azonosítani kívánja és át kívánja hidalni az üzleti megújulóenergia-fejlesztők és KKV-k finanszírozási hiányosságait, különösen a fejlődő országokban.

A Bizottság, hogy további erősítse a fejlesztési politika keretében a bioüzemanyagok támogatására használható különböző eszközök közötti szinergiákat, átfogó bioüzemanyag-segélycsomagot fog kidolgozni, amely a bioüzemanyag-fejlesztés különböző mozzanatainak támogatásához a meglévő eszközöket használja fel azokban az országokban és régiókban, amelyekben a bioüzemanyagok jó kilátásokat biztosítanak a szegénység fenntartható csökkentéséhez. Ennek során a Bizottság értékeli, miként lehetne a leghatékonyabban erősíteni a kistermelők bioüzemanyag-előállításba történő bevonását: az értéklánc többi szereplőjéhez való viszonyban, az információterjesztésen, a legjobb gyakorlatok cseréjén és a dél-dél csere kedvezményes kezelésén keresztül, az iker- és vállalatközi kapcsolatokon, illetve a magánbefektetések ösztönzésén keresztül, az utóbbi esetben pl. az Európai Beruházási Bank bevonásával.

Az EU biztosítja, hogy a bioüzemanyag-fejlesztés területén javasolt intézkedések teljes mértékben összhangban legyenek fejlesztési politikájával, illetve a nemzeti és szektorális fejlesztési politikákkal.

Számos fejlődő országban még ki kell dolgozni a bioüzemanyagokra vonatkozó politikákat és stratégiákat, figyelembe véve a nemzeti lehetőségeket, a nemzeti, regionális és nemzetközi piaci kilátásokat, a műszaki szabványokat, az infrastruktúrát, valamint egyéb gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat. A magán- és az állami szektor összes érdekeltjét tömörítő nemzeti bioüzemanyag-platformok fontos szerepet tölthetnek be ebben a folyamatban. Regionális szinten a méretgazdaságosság és a technológiai szabványosítás növelik a bioüzemanyag-fejlesztés esélyeit. A regionális szervezetek által a regionális piac fejlesztésére kidolgozott regionális bioüzemanyag cselekvési tervek is hozzájárulhatnak a bioüzemanyag-fejlesztéshez. Az EU megvizsgálja, miként nyújthat hatékony segítséget ezen a két területen. Továbbá eseti vizsgálatokkal és a hatékony szabályozási környezet kialakításához nyújtott támogatással hozzá fog járulni a környezeti kockázatok mérsékléséhez.

3.7. A kutatás és fejlesztés támogatása

A Bizottság:

- a hetedik keretprogram keretében folytatja a bioüzemanyag-fejlesztések támogatását és a bioüzemanyag-ágazat versenyképességének erősítését;

- kiemelt elsőbbséget biztosít a „biofinomítás” (az üzem összes részének értékes használata) fogalmával és a második generációs bioüzemanyagokkal kapcsolatos kutatásoknak;

- folytatja az iparág vezetése alatt álló bioüzemanyag-technológiai platform kifejlesztésének ösztönzését, és egyéb érintett technológiai platformok mobilizálását;

- támogatja az e technológiai platformok által készített stratégiai kutatási menetrendek megvalósítását.

A bioüzemanyagokkal kapcsolatos kutatás és technológiai fejlesztés 2010 utánra várhatóan átlagosan 30%-os költségcsökkenést fog eredményezni. A Közösség által finanszírozott kutatások már hozzájárultak az EU bioüzemanyag-ágazatának fejlesztéséhez és növekedéséhez. Az 1992-ben elindított EUROBIODIESEL projekt bebizonyította a biodízel-előállítás műszaki és gazdasági megvalósíthatóságát, illetve a traktorokban, autóbuszokban és személygépkocsikban való, jelentős műszaki akadályoktól mentes alkalmazhatóságát. A nemrégiben elindított RENEW és NILE integrált projektek kiemelt akcióknak számítanak a bioüzemanyagok kísérleti üzemi termelés keretében történő fejlesztésében.

Az iparág által vezetett európai bioüzemanyag-technológiai platform célja a bioüzemanyag-termelés és -felhasználás közös európai víziójának és stratégiájának kidolgozása, illetve megvalósítása, különösen a közlekedési alkalmazások esetében. Képviseltetik magukat benne a bioüzemanyag-piac legfontosabb európai érdekeltjei, így a mezőgazdasági és erdészeti ágazat, az élelmiszeripar, a bioüzemanyag-ágazat, az olajvállalatok és üzemanyag-forgalmazók, az autógyártók és kutatóintézetek. Egyéb technológiai platformok, így az Üzemek a jövőért, az erdészeti feldolgozóipar és a fenntartható vegyészet szintén hozzájárulnak a bioüzemanyag-termeléssel kapcsolatos ismeretek növeléséhez. A biomassza területét érintő európai szintű intézkedések (ERA-NET) tovább fogják növelni a kutatás-fejlesztés finanszírozásának költséghatékonyságát a programok koordinálásával, illetve nemzeti és regionális szintű közös cselekvések kezdeményezésével.

A hetedik keretprogramra (2007–2013) vonatkozó javaslat elsőbbséget biztosít a bioüzemanyag-kutatásnak, hogy tovább erősítse az EU bioüzemanyag-ágazatának versenyképességét. Az „ Együttműködés” egyedi program keretében a kutatási tevékenységek alapvetően két témára fognak irányulni: i) “Energia”, amelynek célja az üzemanyagok egységköltségének leszorítása a hagyományos technológiák javítása és a második generációs bioüzemanyagok (pl. Fischer-Tropsch biodízel, lignocelluláris etanol, bio-dimetil-éter) és ii) “Élelmiszer, mezőgazdaság és biotechnológia”, ahol a biomassza-termelési rendszerek javítása érdekében az élettudományokat és a biotechnológiát alkalmazzák. Mindkét területen belül hangsúlyos szerepet kap a biofinomítók fogalma, amely a biomassza integrált felhasználást és a végtermékek költséghatékonyságának maximalizálását takarja.

Az egyéb érintett tevékenységek közé sorolható még a bevált üzemanyag-technológiák piaci bevezetése és terjesztése az “Intelligens energia – Európa” program keretében (a versenyképességi és innovációs keretprogram részeként), kapacitásépítés a fejlesztésekhez és demonstrációkhoz, valamint nemzetközi együttműködés a fejlett és fejlődő országokkal a kölcsönös előnyök és a technológiatranszfer jobb kiaknázása érdekében.

ANNEX 1

Biofuels Glossary

Biofuel | Liquid or gaseous fuel for transport produced from biomass |

Biomass | Biodegradable fraction of products, waste and residues from agriculture (including vegetal and animal substances), forestry and related industries, as well as the biodegradable fraction of industrial and municipal waste |

Synthetic biofuels | Synthetic hydrocarbons or mixtures of synthetic hydrocarbons produced from biomass, e.g. SynGas produced from gasification of forestry biomass or SynDiesel |

Liquid biofuels |

Bioethanol | Ethanol produced from biomass and/or the biodegradable fraction of waste, for use as biofuel E5 contains 5% ethanol and 95% petrol E85 contains 85% ethanol and 15% petrol |

Biodiesel | A methyl-ester produced from vegetable oil, animal oil or recycled fats and oils of diesel quality, for use as biofuel (PME, RME, FAME) B5 is a blend of petroleum-based diesel (95%) and biodiesel (5%) B30 is a blend of petroleum-based diesel (70%) and biodiesel (30%) B100 is non-blended biodiesel |

Biomethanol | Methanol produced from biomass, for use as biofuel |

Bio-ETBE | Ethyl-Tertio-Butyl-Ether produced from bioethanol. ETBE is used as a fuel additive to increase the octane rating and reduce knocking. The percentage volume of bio-ETBE calculated as biofuel is 47%. |

Bio-MTBE | Methyl-Tertio-Butyl-Ether produced from biomethanol. MTBE is used as a fuel additive to increase the octane rating and reduce knocking. The percentage volume of bio-MTBE calculated as biofuel is 36%. |

BtL | Biomass to liquid |

Pure vegetable oil | Oil produced from oil plants through pressing, extraction or comparable procedures, crude or refined but chemically unmodified, which can be used as biofuel when compatible with the type of engine involved and the corresponding emission requirements. |

Gaseous biofuels |

Bio-DME | Dimethylether produced from biomass, for use as biofuel |

Biogas | A fuel gas produced from biomass and/or the biodegradable fraction of waste, which can be purified to natural gas quality for use as biofuel or woodgas. |

Biohydrogen | Hydrogen produced from biomass and/or the biodegradable fraction of waste for use as biofuel. |

Other renewable fuels |

Renewable fuels other than biofuels which originate from renewable energy sources as defined in Directive 2001/77/EC and are used for transport purposes |

ANNEX 2

Biofuels: progress at national level

Member State | Market share 2003 | National indicative target for 2005 | Targeted increase, 2003–2005 |

AT | 0.06% | 2.5% | +2.44% |

BE | 0 | 2% | +2% |

CY | 0 | 1% | +1% |

CZ | 1.12% | 3.7% (2006) | + 1.72% (assuming linear path) |

DK | 0 | 0% | +0% |

EE | 0 | not yet reported | not yet reported |

FI | 0.1% | 0.1% | +0% |

FR | 0.68 | 2% | +1.32% |

DE | 1.18% | 2% | +0.82% |

GR | 0 | 0.7% | +0.7% |

HU | 0 | 0.4–0.6% | +0.4–0.6% |

IE | 0 | 0.06% | +0.06% |

IT | 0.5% | 1% | +0,5% |

LA | 0.21% | 2% | +1.79% |

LI | 0 (assumed) | 2% | +2% |

LU | 0 (assumed) | not yet reported | not yet reported |

MT | 0 | 0.3% | +0.3% |

NL | 0.03% | 2% (2006) | +0% (promotional measures will come into force from January 2006) |

PL | 0.49% | 0.5% | +0.01% |

PT | 0 | 2% | +2% |

SK | 0.14% | 2% | +1.86% |

SI | 0 (assumed) | not yet reported | not yet reported |

ES | 0.76% | 2% | +1.24% |

SV | 1.33% | 3% | +1.67% |

UK | 0.03% | 0.3% | +0.27% |

EU25 | 0.6% | 1.4% | +0.8% |

Sources:

2003 : national reports under the biofuels directive except Belgium (Eurostat figure for 2002), and Italy (EurObserv’ER)

2005 : national reports under the Biofuels Directive. The EU25 figure assumes linear development for CZ, 0 for NL and 0 for the three states that have not yet reported a target.

ANNEX 3

Policies Promoting Biofuels in non-EU countries

Rising oil prices, pressure to reduce CO2 emissions, and the desire to increase energy self-sufficiency, conserve valuable foreign exchange and create employment are motivating countries around the world to enact policy measures in support of biofuels.

Like the EU, a number of countries have set short- and long-term targets for the percentage or quantity of biofuels to be incorporated into conventional fuel. In certain countries a percentage blend is mandatory in all or part of the country. In Brazil, which has the world’s most developed biofuels industry, a 25% blend is mandatory. Canada has a 3.5% target for the incorporation of bioethanol by 2010 but has a mandatory level of 5% for Ontario, to be achieved by 2007.

A number of countries give tax credits or incentives to biofuel producers or feedstock growers, and waive the excise and/or fuel tax, making the fuel cheaper to buy than conventional petrol or diesel. In some cases government-owned vehicles are required to use biofuels. From January 2006 India will introduce a biodiesel purchasing policy, obliging public sector oil companies to buy oil produced from jatropha, pongamia and other oil plants and sell it in a 5% blend, rising to 20% in 2020.

In Brazil and Thailand there are tax exemptions for vehicles able to run on biofuels. Thailand is also supporting the development of domestically-produced “green” vehicles.

Many countries have grant and loan programmes for the construction of processing plants or the development of feedstock. In Australia, seven new projects have recently received Government backing.

Brazil ’s example is best known and has served as inspiration for a number of other, mainly sugar-producing, countries. Brazil has become the world’s largest producer and consumer of ethanol, largely thanks to the targeted subsidies under the Proalcool programme.

The Proalcool programme was launched in 1975 as a response to the oil price shocks of 1973/74 and as a means to develop a use for surplus sugar production. It provided incentives for ethanol producers, as well as price subsidies for consumers through tax reductions. Initially, the programme was very successful: in 1986, 90% of all new cars sold ran solely on ethanol, while ethanol production costs and prices gradually decreased due to economies of scale and gains in yield.

In Brazil all petrol is still sold with an ethanol component of 20–26%. In economic terms, investments in agriculture and industry for the production of transport ethanol in the period 1975–89 has been estimated at close to US$ 5 bn, triggering benefits in terms of import savings with a value of over US$ 52 bn for the period 1975–2002. Although the programme lost some of its impact in the 1990s due to a slump in world oil prices and the phasing-out of government incentives, it is seeing a resurgence related to current high oil prices, the competitiveness of ethanol as a transport fuel and the emergence of new export markets.

There are currently no subsidies for ethanol production and the product is very competitive on the domestic market: hydrated ethanol is sold for 60–70% of the price of gasohol (a blend of 90% petrol and 10% ethanol) at the pump. The Brazilian government continues to pay close attention to the biofuels sector, however, by encouraging the sugar cane industry and the provision of “flexible-fuel” vehicles. In addition, new legislation on biodiesel was implemented in January 2004.

The world’s second largest producer of bioethanol, the United States , has seen an exponential rise in production initiatives over the last year thanks to a series of tax measures and incentives.

In 2004 the Energy Tax Act was reworked and renamed the Volumetric Ethanol Excise Tax Credit (VEETC), meaning that the tax exemption now applies to all levels of blending. VEETC extended the existing ethanol tax incentive to the end of 2010 at a rate of $0.51 per gallon. It also improved the “small ethanol producer tax credit”, which allows a 10 cent per gallon tax credit for facilities with a capacity of less than 30 million gallons per year. VEETC also introduced a tax credit of $1 per gallon for biodiesel if made from new oil or $0.50 per gallon if made from recycled oil.

Other federal tax incentives include income tax deduction for alcohol-fuelled vehicles and an alternative-fuels production tax credit. The American Jobs Creation Act of 2004 (Public Law 108-357) provides tax incentives for alcohol and biodiesel fuels, available to blenders/retailers beginning in January 2005. The credits are $0.51 per gallon of ethanol at 190 proof or greater, $1.00 per gallon of agri-biodiesel, and $0.50 per gallon of waste-grease biodiesel. If the fuel is used in a mixture, the credit amounts to $0.05 per percentage point ethanol or agri-biodiesel used or $0.01 per percentage point of waste-grease biodiesel.

In 2005, as part of its new energy bill, the United States introduced a “renewable fuels standard” (RFS), with a target rising from 4 billion gallons in 2006 to 7.5 billion gallons by 2012. The industry is confident of meeting this target and expects eventually to achieve a 10% market penetration.

A Bioethanol Bill, which would require the blending of bioethanol into commercial gasoline, was recently approved by the House of Representatives. Under the bill, all commercial motor fuels would be required to have a 5% blend of bioethanol within two years of the act coming into force. After another two years, the required blend would go up to 10%.

ANNEX 4

Biofuels Market Situation

Today, bioethanol is the world’s main biofuel. Biodiesel, which until recently was produced almost solely in the EU, is now gaining a foothold in many regions across the world. Biogas comes a poor third and has so far made a breakthrough only in Sweden.

According to EurObservER, the EU’s production of biofuels amounted to 2.4 million tonnes in 2004: 0.5 million tonnes of bioethanol and 1.9 million tonnes of biodiesel. This is an increase of more than 25% compared with the previous year and production capacities are increasing rapidly.

For bioethanol, more than 1 million tonnes are expected by the end of 2005 and capacity is likely to treble by the end of 2007. For biodiesel, the estimated 66 production sites across the EU are scheduled to expand to 75–80 plants by the end of 2005. For mid-2006 an increase in total EU25 biodiesel production capacity to 3.8 – 4.1 million tonnes is expected.

Table 1: EU Production of liquid biofuels

[pic]

source: EurObservER 2005

In 2004 world production of bioethanol for fuel use was around 30 billion litres. This represents around 2% of global petrol use. Production is set to increase by around 11% in 2005. The table[17] below shows ethanol production by world region.

Brazil has long been the world’s leading producer of bioethanol. The sugarcane area is constantly being extended, in order to meet growing domestic and export demand. With around 1 million flex-fuel[18] cars expected to be on Brazil’s roads by the end of 2005, the availability of bioethanol for export could be reduced, at least in the short term. In the United States bioethanol output is expanding at an unprecedented rate and now nearly matches that of Brazil. Canada is a world leader in developing second-generation bioethanol.

Table 2: World ethanol production (fuel and other uses)

[pic]

In 2004 the European Union , with production of almost 0.5 million tonnes, is estimated to have produced 10% of the world’s bioethanol. The leading EU producers were Spain and France. The leading consumer was Sweden, with about 80% of the quantities imported, mostly from Brazil.

In Asia , Thailand is currently building over a dozen ethanol plants that will use sugar cane and rice husks. Thailand's ethanol production capacity could rise to 1.5 billion litres a year. Pakistan, the world’s largest exporter of molasses, is launching a domestic bioethanol programme to absorb some of the country’s estimated 400 000 tonne production capacity, following the withdrawal of its special duty free access under Regulation (EC) No 2501/2001, which allowed it to export ethanol duty-free to the EU. Bioethanol expansion in India was slowed by a shortage of feedstock, caused by a drought affecting sugar cane production. Forced to import large quantities of ethanol from Brazil last year, India’s domestic production should be back on track this year. It produces more than 1.5 billion litres of ethanol annually, of which only a quarter is used for fuel purposes.

A rapidly growing demand for sugar in the Far East means that increased ethanol production has to be balanced against a tight world sugar market and strong export potential. China ’s ethanol industry comprises over 200 production facilities in 11 provinces, capable of producing more than 10 million tonnes of ethanol each year. As food security is a great concern to China, they have also made investments in Brazil, from where they are likely to import considerable quantities of ethanol in the future, as will Japan .

A number of ACP sugar-producing countries are planning to diversify into bioethanol, but whether many of them will be able to produce at sufficiently low cost to be competitive is uncertain. However, the potential for biofuel production is not limited only to countries that grow sugar cane. Nigeria is considering the use of cassava, of which it is the world’s leading producer. Other feedstocks, such as sweet sorghum (for bioethanol) and jatropha (for biodiesel), require lower fertiliser input, are more resistant to drought and can be grown in any region of the world. However, yield volatility may reduce their long-term profitability.

The EU is the world’s leading region for the production and consumption of biodiesel . EU25 production increased to almost 2 million tonnes in 2004, with Germany the main producer, followed by France and Italy.

Around the world, many other countries have now launched biodiesel programmes, using a wide range of different feedstocks, from cassava to used cooking oil.

The United States ’ National Biodiesel Board anticipates that 75 million gallons of biodiesel will be produced in 2005, or three times as much as in 2004. A federal tax incentive, state legislation and a diesel shortage are all contributing to a rise in demand. In Brazil a 2% biodiesel blend will become mandatory in 2008. In addition to developing soya, investments are also being made to develop production from castorseed, in particular in the poorer semi-arid north-east of the country.

Malaysia , the world’s biggest producer of palm oil, is developing a biodiesel industry, as are Indonesia and the Philippines. The first two countries will also supply palm oil to new plants in Singapore, from where biodiesel will be exported. The obligation in India to mix 5% biodiesel with normal diesel is expected to create an immediate demand of 2.5 million tonnes of biodiesel, which may increase to 16 million tonnes if the mix is to achieve the target of 20% in 2020.

Fiji is keen to replace 10% of its diesel fuel imports with coconut oil from local copra production.

Some ACP countries are exploring biofuels options with the help of EU Member States. One example is a partnership between a Danish laboratory and the University of Dar es Salaam, Tanzania, which is carrying out fundamental research into the production of ethanol from lignocellulosic waste materials. The production of bioethanol from agricultural waste in the developing world can be envisaged with no danger that this would detract from food production. Feasibility studies are also being carried out on using cotton oil as biodiesel in Brazil and West Africa.

Production of biogas has increased significantly, but it is used mainly for combined power and heat generation. Although in Europe more than 500 000 gas-fuelled vehicles have been sold in recent years, they mainly run on fossil gas. However, biogas as a transport fuel is used in some countries and Sweden has about 50 biogas refuelling stations.

ANNEX 5

Trade in Biofuels

1. Biodiesel

Biodiesel imports into the EU are subject to an ad valorem duty of 6.5%. However, there is no significant external trade, since the EU is by far the world’s biggest producer. Although technical traits are reported to be less favourable than for rapeseed oil, biodiesel generated from imported soya and palm oil can be mixed in low percentages with rapeseed biodiesel without major problems.

2. Bioethanol – current trade

There is currently no specific customs classification for bioethanol for biofuel production. This product is traded under code 2207, which covers both denatured (CN 2207 20) and undenatured alcohol (CN 2207 10). Both denatured and undenatured alcohol can then be used for biofuel production. It is not possible to establish from trade data whether or not imported alcohol is used in the fuel ethanol sector in the EU.

An import duty of €19.2/hl is levied on undenatured alcohol, while an import duty of €10.2/hl applies to denatured alcohol.

Table I

Imports under code 2207 (in hl) |

Av. 1999–2001 | Av. 2002–04 | % of total (02–04) |

Undenatured alcohol | 1 167 935 | 2 383 239 | 93% |

Denatured alcohol | 279 904 | 180 988 | 7% |

Total | 1 447 839 | 2 564 226 | 100% |

Source: Eurostat Comext database, EU25 since 1999 CN (simulated) – Statistical regime 4 – extracted on 29 July 2005. |

Overall imports of alcohol under code 2207 averaged 2 564 226 hl over the 2002–04 period, up from 1 447 839 hl over 1999–2001. Over 93% came under code 2207 10 (undenatured alcohol).

The principal trade trends are summarised in Table II:

Table II

Total imports of alcohol under code 2207 (in hl) by duty enjoyed by the exporting countries |

2002 | 2003 | 2004 | Av. 2002–04 | % of total |

Reduced duty | 227 285 | 182 940 | 288 364 | 232 863 | 9% |

Duty-free | 980 693 | 2 027 632 | 1 709 282 | 1 572 536 | 61% |

MFN | 657 011 | 494 771 | 1 124 699 | 758 827 | 30% |

TOTAL | 1 864 989 | 2 705 344 | 3 122 345 | 2 564 226 | 100% |

Source: Eurostat Comext database, EU25 since 1999 CN (simulated) – Statistical regime 4 – extracted on 29 July 2005. |

a) average imports of bioethanol increased by 77% over 2002–2004 compared to the previous three-year period (1999–2001), when they totalled 1 447 839 hl;

b) over that period 70% of these imports were traded under preferential conditions, of which almost 61% were duty-free, while 9% benefited from some type of duty reduction;

c) 30% of EU trade under code 2207 takes place under MFN (most favoured nation) conditions.

With respect to the largest exporting countries:

a) over the 2002–2004 period, Pakistan was the largest duty-free exporter with an average of 501 745 hl, followed, at a distance, by Guatemala with 223 782 hl;

b) Brazil is the only country capable of exporting large quantities as MFN, with an average of 649 640 hl over the same period, with the second MFN exporter, the USA, on only 20 109 hl;

c) one country – Ukraine – accounts for the vast majority of imports at reduced duty, with 107 711 hl over the 2002–04 period. Egypt came second with over 43 000 hl.

In addition, recent trends in trade flows may require further consideration, given that increasing amounts of imports take place under headings other than 2207 (for instance under heading 3824 when bioethanol is blended with petrol, attracting a normal customs duty of around 6%). Bioethanol is also imported, blended in ETBE.

3. Preferential imports of bioethanol into the EU

The EU’s preferential trade basically comes under two regimes: the Generalised System of Preferences (including, among others, the Everything But Arms (EBA) initiative) and the Cotonou Agreement. The main preferences accorded under each regime are summarised in Table III and described in detail in the following sections.

Table III

Import conditions under code 2207 under EU’s main preferential agreements |

GSP normal | GSP+ | EBA | Cotonou |

Duty reduction | 15% up to 31.12.2005 | 0% as of 1.1.2006 | 100% | 100% | 100% |

Quantitative restrictions | NO | NO | NO | NO |

Beneficiaries | All GSP beneficiaries if not graduated. | Bolivia, Colombia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Panama, Peru, El Salvador, Venezuela, Georgia, Sri Lanka, Mongolia and Moldova | LDCs | ACPs |

3 .1. GSP

Council Regulation (Regulation (EC) No 2501/2001), in force until 31 December 2005, classified denatured and undenatured alcohol under code 2207 as a sensitive product. According to Article 7(4) of the Regulation, imports of this alcohol from all GSP beneficiary countries qualified for a 15% reduction on the MFN duty[19].

Under the special drugs regime established by Council Regulation (EC) No 2501/2001, which was in force from the early nineties until repealed on 30 June 2005, exports from a number of countries (Bolivia, Colombia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Peru, Pakistan, El Salvador and Venezuela) qualified for duty-free access under code 2207.

The new GSP Regulation (Council Regulation (EC) No 980/2005 of 27 July 2005), which applies from 1 January 2006 to 31 December 2008, no longer provides for any tariff reduction for either denatured or undenatured alcohol under code 2207 (still classified as a sensitive product). This Regulation put in place a special incentive arrangement for sustainable development and good governance (the new GSP+ incentive scheme), which has been in force on a provisional basis since 1 July 2005 and applies on a permanent basis from 1 January 2006 to 31 December 2008. This new incentive arrangement grants unlimited and duty-free access (suspension of Common Customs Tariff duties) to denatured or undenatured alcohol under code 2207. It includes all the countries that already benefited from the previous drugs scheme, with the exception of Pakistan, which is subject to the full MFN duty.

The new incentive arrangement now also includes Georgia, Sri Lanka, Mongolia and Moldova, which have not so far exported bioethanol to the EU.

Moreover, a special arrangement for the least developed countries (the EBA initiative) under the new GSP Regulation offers unlimited duty-free access to denatured or undenatured alcohol under code 2207.

3.2. Cotonou Agreement

Under the Cotonou Agreement, ACP countries qualify for duty-free access for denatured and undenatured alcohol under code 2207 with the sole exception of South Africa. Under Regulation (EC) 2501/2001, South Africa enjoys a 15% reduction in customs duties. From 1 January 2006 it has to pay full MFN duty.

3.3. Other countries with preferential arrangements

Egypt currently has unlimited duty-free access to the EU under the Euro-Mediterranean Agreement. Before that, it qualified for a 15% reduction under the GSP scheme.

Norway, which ranks among the top ten exporters with a total of 89 375 hl under code 2207 in 2004, has been granted duty-free access to the EU under the system of tariff rate quotas (TRQs) since the mid-nineties. In 2005 the TRQ will total 164 000 hl for exports under code 2207 10 (up from 134 000 hl the previous year) and 14 340 hl under code 2207 20, up from 3 340 hl.

4. Trade analysis – ethanol

Table IV sums up trade under the various preferential arrangements.

Table IV

Imports under preferential conditions 2002 – 2004 (in hl) by duty regime enjoyed by the exporting country |

2002 | 2003 | 2004 | Av. 2002–04 | % of total trade 2002–04 |

GSP normal | 227 285 | 182 940 | 288 364 | 232 863 | 9% |

GSP+ | 553 156 | 1 569 005 | 1 412 896 | 1 178 352 | 47.5% |

ACP | 291 055 | 268 784 | 154 663 | 238 167 | 9% |

EBA | 30 018 | 86 247 | 18 956 | 45 074 | 1.5% |

Others | 106 464 | 103 597 | 122 768 | 110 943 | 4% |

Total preferential | 1 207 978 | 2 210 573 | 1 997 646 | 1 805 399 | 70% |

Total MFN | 657 011 | 494 771 | 1 124 699 | 758 827 | 30% |

Grand total | 1 864 989 | 2 705 344 | 3 122 345 | 2 564 226 | 100% |

Source: Eurostat Comext database, EU25 since 1999 CN (simulated) – Statistical regime 4 – extracted on 29 July 2005.

4.1. GSP

Trade data for 2001–2004 show a dramatic increase in bioethanol exports from the countries benefiting from the special drugs regime in previous years. Although these countries have benefited from the same regime since the 1990s, the unlimited duty-free access enjoyed under this scheme at a moment of rising demand for alcohol under code 2207 can be considered the single most important factor underlying the doubling of bioethanol exports from these countries to the EU. All major exporters under code 2207 over the last three years benefit from this scheme: Pakistan, Guatemala, Peru, Bolivia, Ecuador, Nicaragua and Panama.

Altogether, exports of ethanol from the GSP-plus beneficiaries totalled 1 412 896 hl in 2004: practically all duty-free exports to the EU and 46% of all exports under code 2207 to the EU over the 2002–2004 period.

Thanks to its lower production costs, Pakistan took a big lead over the other GSP beneficiaries with 1 008 656 hl in 2004 (the second largest exporter in the world) followed, at a distance, by Guatemala with over 250 000 hl.

Under the new GSP, the exclusion of Pakistan from the list of countries having unlimited duty-free access to the EU market will remove from the market one of the most aggressive and competitive producers. All the other direct competitors under the GSP drugs regime will continue to enjoy duty-free access to the EU market and might be expected to fill the gap left by Pakistan, as they have relatively low production costs too.

Nevertheless, at US$14.52/hl, Pakistan has production costs closer to Brazil’s, which, with production costs of US$13.55/hl, still manages to export substantial quantities to the EU despite paying the full MFN duty. Pakistan might therefore be expected to continue to be able to export significant quantities of ethanol to the EU, albeit not at the same pace as before, thus utilising the increased production capacity built over the last couple of years.

By contrast, the 15% reduction offered by the normal GSP regime provided access for approximately 9% of exports of the same product to the EU market. Unlike the obvious favourable impact of the GSP drugs regime, the impact of the 15% duty reduction is more difficult to assess. The two largest exporting countries benefiting from this reduction are Ukraine and South Africa. In the case of Ukraine, the introduction of the 15% reduction coincided with a dramatic increase in exports over the 2002–2004 period. For South Africa, on the other hand, the last two years showed exports stable at approximately 50 000 hl, following a dramatic decrease over the 2000–2001 period. Under these conditions, it is difficult to predict the impact of the removal of the 15% import duty reduction, although it seems fair to say that even such a small reduction seemed to provide a competitive advantage over the countries paying full duty.

4.2. EBA

So far, exports of bioethanol to the EU from countries benefiting from the special arrangement for the least developed countries (the EBA initiative) under the GSP (EC) Regulation No 980/2005 have been negligible and have come primarily from one country – the Democratic Republic of Congo – which already qualified for duty-free access as an ACP country. At the moment, the Democratic Republic of Congo is the only LDC with sizeable, though erratic, exports of alcohol to the EU under code 2207 since 1999. In 2004 exports totalled 18 956 hl after peaking at 86 246 hl the year before.

It is fair to recognise, however, that the EBA dates back to only 2001 and some of the countries which did not have duty-free access under other earlier regimes (notably Bangladesh, Laos, Cambodia, Afghanistan and Nepal) might find new ways of access to the EU in the medium or longer term.

New opportunities might emerge in these countries – which generally do not produce (or are not very competitive at producing) sugar cane or any other raw material for bioethanol production from their own resources – in the form of processing molasses imported from their competitive, sugar-producing neighbours. This might be the case with Cambodia, which could use raw material from Thailand, or with Bangladesh and Nepal, which might process raw material from India. At the moment it is difficult to quantify future potential production from these countries, but investments are known to have been made in some of them, for example Bangladesh.

In this respect, it is important to stress that under Council Regulation (EC) No 980/2005, imports are subject to the GSP rules of origin including regional cumulation. The Commission services are currently considering the reform of GSP rules of origin in line with the orientations contained in the Commission’s Communication COM(2005) 100 of 16 March 2005 on “The rules of origin in preferential trade arrangements: Orientations for the future”. This aims at simplification and appropriate relaxation of the rules. Inter alia , if favours the principle of using a value-added method for the determination of origin.

4.3. Cotonou Agreement

- On the whole, ACP exports to the EU under code 2207 have so far been limited. Over the last couple of years, however, they have been fairly stable at 238 167 hl, despite a low of 154 663 hl in 2004 (excluding South Africa: 48 728 hl).

Swaziland and Zimbabwe are by far the leading exporters with an average of 85 562 hl and 120 261 hl, respectively, over the 2002–04 period. A number of ACP countries are likely to consider bioethanol production as an alternative to sugar production as part of the restructuring resulting from the EU sugar reform. However, bioethanol production from sugar cane might remain relatively low and limited only to countries where sugar production is competitive, such as Swaziland and Zimbabwe, which have production costs close to Brazil’s and India’s and which are already exporting substantial quantities to the EU under code 2207.

[1] Amint az „Az energiaellátás biztonságát célzó európai stratégia felé” (COM(2000) 769 végleges) című zöld könyvben hangsúlyosan szerepel.

[2] Lásd az Európai közlekedéspolitika 2010-ig című fehér könyvet, COM(2001) 370 végleges.

[3] A 2003. május 8-i, 2003/30/EK irányelv a közlekedési ágazatban a bio-üzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról (HL L 123., 2003.5.17.).

[4] COM(2005) 628, elfogadva 2005. december 7-én.

[5] A CARS21 magas szintű csoportot Verheugen alelnök hozta létre az európai autóipar előtt álló versenyképességi kihívások megvitatására. Jelentését 2005. december 12-én fogadta el: http//www.europa.eu.int/comm./enterprise/automotive/pagesbackground/competitiveness/cars21finalreport.pdf.

[6] Közlemény a közúti közlekedés alternatív üzemanyagairól és a bioüzemanyagok használatát elősegítő eszközökről; COM(2001) 547.

[7] A 2003. május 8-i, 2003/30/EK irányelv a közlekedési ágazatban a bio-üzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról (HL L 123., 2003.5.17.).

[8] Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelv (HL L 283., 2003.10.31.)

[9] HL C 37., 2001.2.3., 3. o., különösen az E.3.3. szakasz.

[10] COM(2005) 634.

[11] Lásd az 5. lábjegyzetet.

[12] A 2003. március 3-i 2003/17/EK irányelv (HL L 76., 2003.3.22.) által módosított, a benzin és dízelüzemanyagok minőségéről szóló 1998. október 13-i 98/70/EK irányelv (HL L 350., 1998.12.28.).

[13] amint azt a „Kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására” című bizottsági közlemény (COM(2005) 299.) rögzíti.

[14] COM(2005) 666.

[15] COM(2005) 667.

[16] Az értékelésnek meg kell adnia, hogy a hangsúly a KN (belső uniós) vagy a nemzetközi HS kódokon legyen-e. Új HS kód létrehozásához nemzetközi tárgyalás szükséges, míg az EU-s statisztika céljára új KN kód is megfelel.

[17] It should be noted that not all ethanol production is for biofuels. At present, accurate figures for worldwide fuel ethanol production are not available.

[18] Flex-fuel cars can run on any combination of gasoline and bioethanol.

[19] Article 7(4) of Council Regulation (EC) No 2501/2001 of 10.12.2001.