24.9.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/17


2018. július 6-án benyújtott kereset – CdT kontra EUIPO

(T-417/18. sz. ügy)

(2018/C 341/29)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (képviselők: J. Rikkert és M. Garnier meghatalmazottak)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a Hivatal által 2018. április 26-án hozott, a Fordítóközponttal kötött megállapodás felmondásáról szóló határozatát;

semmisítse meg a Hivatal által 2018. április 26-án hozott és saját magát arra feljogosító határozatát, hogy végrehajtsa az összes ahhoz szükséges előzetes intézkedést, hogy a fordítási szolgáltatások folyamatosságát – többek között pályázati felhívások közzétételével – biztosítsa;

semmisítse meg a Hivatal fordítási szolgáltatásokkal kapcsolatos pályázati felhívásra vonatkozó – a Hivatalos Lapban 2018/S 114–258472 számon megjelent – pályázati felhívásról szóló határozatát és tiltsa el a Hivatalt attól, hogy e pályázati felhívás alapján szerződéseket kössön;

nyilvánítsa jogellenesnek a fordítási szolgáltatásokkal kapcsolatos pályázati felhívásnak az Európai Unió valamely olyan ügynöksége vagy egyéb szerve, illetve szervezete általi közzétételét, amelynek alapító rendelete előírja, hogy a fordítási szolgáltatásokat a Fordítóközpont nyújtja;

a Hivatalt kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap az eljárás be nem tartásán alapul. A felperes úgy véli, hogy egyrészt abban az esetben, ha a Fordítóközpont és megrendelői között nehézség merülne fel, a Fordítóközpont alapító rendelete 11. cikkének részletes szabályait kell alkalmazni, másrészt az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) által 2018. április 26-án hozott és saját magát arra feljogosító határozatát, hogy végrehajtsa az összes ahhoz szükséges előzetes intézkedést, hogy a fordítási szolgálainak folyamatosságát biztosítsa, megsérti a Fordítóközpont alapító rendeletének 11. cikkét, mivel nem tartja be az ebben a cikkben a két ügynökség között felmerülő nehézség esetére előírt közvetítői eljárást.

2.

A második jogalap a Hivatal gondatlanságán alapul. E tekintetben a felperes úgy véli, hogy

először is a Hivatal helyzete ellentétes a Hivatal alapító rendeletének 148. cikkével és a Fordítóközpont alapító rendeletének 2. cikkével, mivel 2019. január 1-jétől érvényes megállapodás hiányához vezethet;

másodszor a Fordítóközpont alapító rendelete 2. cikkének teljes szövege a Fordítóközpont különböző típusú megrendelőit mutatja be és az (1) bekezdésben hét ügynökséget, szervet és hivatalt sorol fel – köztük a Hivatalt –, amelyeknek a működéséhez szükséges fordítási szolgáltatásokat a Fordítóközpont nyújtja. Egyebekben a (3) bekezdés olyan, fordítási szolgálattal rendelkező intézményeket és szerveket is megemlít, amelyek önkéntes alapon igénybe vehetik a Fordítóközpont szolgáltatásait;

harmadszor, e két bekezdés együttes értelmezése alapján megállapítható, hogy az (1) bekezdésben felsorolt ügynökségek nem rendelkezhetnek döntési mozgástérrel azt illetően, hogy önkéntes alapon igénybe veszik-e vagy sem a Fordítóközpont szolgáltatásait, és következésképpen csak akkor dönthetnek úgy, hogy felmondják a Fordítóközponttal fennálló megállapodásukat, ha azt követően új megállapodás lép hatályba.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Hivatal nem rendelkezik hatáskörrel fordítási szolgáltatásra vonatkozó pályázati felhívás közzétételére. A Hivatal által közzétett pályázati felhívások eredményei értékelésének sérelme nélkül a felperes úgy érvel, hogy a Hivatal a pályázati felhívások közzétételére vonatkozó határozata óta helyzeténél fogva nem tudja betartani a Hivatal alapító rendeletének 148. cikkét és a Fordítóközpont alapító rendeletének 2. cikkét. Végül a felperes rámutat, hogy a jelen esetben a szerződések megkötése és a fordítási szolgáltatások vásárlása nyilvánvalóan megsérti a fent említett 148. cikket, és – következésképpen – konkrétan a Hivatal számára jogilag nem lehetséges, hogy ezt az eljárást rendesen lezárja, ami a szerződések megkötése lenne.