201807060661994302018/C 259/593102018TC25920180723HU01HUINFO_JUDICIAL20180515444521

T-310/18. sz. ügy: 2018. május 15-én benyújtott kereset – EPSU és Willem Goudriaan kontra Bizottság


C2592018HU4410120180515HU0059441452

2018. május 15-én benyújtott kereset – EPSU és Willem Goudriaan kontra Bizottság

(T-310/18. sz. ügy)

2018/C 259/59Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: European Federation of Public Service Unions (EPSU) (Brüsszel, Belgium) és Jan Willem Goudriaan (Brüsszel) (képviselők:R. Arthur Solicitor, és R. Palmer Barrister)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az alperes 2018. március 5-i, arra vonatkozó határozatát, hogy nem tesz javaslatot a Tanácsnak arra, hogy az EUMSZ 155. cikk (1) bekezdése alapján kötött, az EU szociális partnerek közötti, a központi igazgatásban dolgozó közszolgálati dolgozók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogairól szóló, 2015. december 21-i megállapodást az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése alapján tanácsi határozat útján irányelvvel hajtsa végre;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük / alátámasztása érdekében a felperesek két jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap, melynek keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a vitatott határozat az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésének megsértésével elfogadott jogi aktus. A Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy megtagadja azt, hogy a Tanácsnak javaslatot tegyen a Megállapodásnak a tanácsi határozat útján történő végrehajtására, mivel nem merült fel kifogás a Megállapodás feleinek reprezentativitását vagy a Megállapodás jogszerűségét illetően.

A felperes azzal érvelnek, hogy a Bizottság arra vonatkozó határozata, hogy nem tesz javaslatot a Tanácsnak arra, hogy a Megállapodást tanácsi határozattal hajtsa végre, ellentétes az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésével, és sérti a szociális partnerek autonómiájának a tiszteletben tartására vonatkozó, az EUMSZ 152. cikkében előírt követelményt.

A felperesek továbbá azzal érvelnek, hogy a Bizottság köteles volt arra, hogy a Tanácsnak javaslatot tegyen, kivéve, ha észszerű indokot ad meg annak megállapítására, hogy a Megállapodás feleinek minősülő szociális partnerek nem rendelkeztek kellő reprezentativitással, vagy a Megállapodás nem jogszerű.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy a Bizottság értékelte a Megállapodás megfelelőségét, ami nem tartozik a hatáskörébe.

2.

A második jogalap, amelynek keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a vitatott határozat nyilvánvalóan téves és megalapozatlan jellege miatt hibás.

A felperesek érvelése szerint a Bizottság által a vitatott határozatában hivatkozott indokok nem igazolhatják annak a megtagadását, hogy a Bizottság javaslatot tegyen a Tanácsnak a Megállapodás elfogadására.

A felperesek arra hivatkoznak továbbá, hogy a megtagadást igazoló indokok kizárólag a szociális partnerek reprezentativitásával vagy a Megállapodás irányelvvel való végrehajtására vonatkozó tanácsi határozat jogszerűségével összefüggő igazolt kifogások lehettek volna.

Ezenfelül a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság mindenesetre nem végzett hatásvizsgálatot, és így azon következtetéseit, amelyek alapján megtagadta annak a javaslatát, hogy a Megállapodást irányelvként tanácsi határozattal hajtsák végre, nem igazolhatta volna az arányosság és a szubszidiaritás alapján, még akkor sem, ha elvben ez megengedett lett volna.