25.3.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/10


A Törvényszék (ötödik tanács) T-514/15. sz., Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság ügyben 2018. július 10-én hozott végzése ellen az Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych által 2018. szeptember 3-án benyújtott fellebbezés

(C-560/18. sz. ügy)

(2019/C 112/15)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych (képviselő: P. Hoffman adwokat)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság, Svéd Királyság, Lengyel Köztársaság

A fellebbező kérelmei

Fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének 2018. július 10-i Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság végzését;

semmisítse meg az Európai Bizottság 2015. június 12-i GESTDEM 2015/1291 határozatát, amely megtagadta a fellebbező hozzáférését az Európai Bizottság által a 2014/537/PL értesítési eljárás keretében kibocsátott részletes véleményhez és a 2015. július 17-i GESTDEM 2015/1291 határozatát, amely megtagadta a felperes hozzáférését a Máltai Köztársaság által a 2014/537/PL értesítési eljárás keretében kibocsátott részletes véleményhez, valamint a Bizottságot kötelezze a saját költségeinek, valamint a fellebbező költségeinek a viselésére; vagy

másodlagosan, ha az Európai Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügy állása nem teszi lehetővé a döntéshozatalt, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé a költségekről való határozathozatal nélkül.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés az alábbi jogalapokon nyugszik.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, 1) amikor a megtámadott végzés 30. és 32. pontjában megállapította, hogy nem valószínű, hogy a fellebbező által hivatkozott jogsértésre a jövőben ismét sor kerül, és a fellebbezőnek nem fűződik érdeke az eljárás folytatásához; és 2) amikor ugyanezen pontokban úgy ítélte meg, hogy ezzel kapcsolatban a releváns kérdés az, hogy valószínűsíthető-e, hogy a jövőben előfordul olyan helyzet, amelyben olyan jogszabálytervezetről tájékoztatják a Bizottságot, amely választ ad ez utóbbinak az értesítést küldő és kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás alá vont tagállamban hatályos jogi szabályozással kapcsolatos aggályaira, és amely helyzetben a Bizottság megtagadja a 98/34 irányelv (1) keretében kibocsátott, az említett jogszabálytervezetre vonatkozó részletes véleményhez való hozzáférést, e megatagadást az említett kötelezettségszegési eljárás célja védelmének szükségességéből eredő, a hozzáférés megtagadására vonatkozó általános vélelemmel igazolja, a releváns kérdés nem az, hogy ilyen sajátos helyzet valószínűsíthetően előfordul-e, hanem az 1049/2001 rendelet (2) Bizottság által hivatkozott és a fellebbező által keresetében kifogásolt értelmezését a Bizottság a jövőben is alkalmazhatja-e.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 33. pontjában megállapította, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés Bizottság általi megtagadására vonatkozó ügy elbírálásának szükségessége nem következik az egyrészt az e dokumentumok, másrészt a folyamatban lévő – a szóbeli szakasz lezárását követő szakaszban lévő – kötelezettségszegési eljárás közötti állítólagos „szerves kapcsolat” alapján a felperes számára hatékony bírói jogvédelem biztosításának szükségességéből és abból a tényből, hogy ítélethozatal hiányában a Bíróság mentesülhetne a határozatának bírósági felülvizsgálata alól, mivel másképpen bármely felperes, akinek dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét eredetileg elutasították, kérhetné a jogvita eldöntését, még akkor is, ha kérelmének a keresetindítást követően helyt adtak.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 34. pontjában kimondta, hogy noha a fellebbező által a vitatott határozatokkal szemben indított kereset három éve tart és az eljárásban számos beadványváltásra és egy tárgyalásra is sor került, nem ró túlzott terhet a fellebbezőre vagy annak tagjaira az eljárás lezárása és a fellebbező felhívása arra, hogy ezúttal a Bizottsággal szembeni kártérítési kereset keretében ismét érveljenek a vitatott határozatok jogsértő jellege mellett.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 34. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy nem szükséges határozni a vitatott határozat által a fellebbezőnek vagy annak tagjainak okozott károk megtérítése iránti kérelmekről, egyszerűen azért, mert i) a fellebbező nem pontosította, hogy neki vagy a tagjainak „valóban” szándékában áll ilyen kérelmet előterjeszteni; ii) nincs arra vonatkozó pontos, konkrét és ellenőrizhető bizonyíték, hogy a vitatott határozatok milyen hatással jártak; iii) a fellebbező nem pontosította, hogy milyen következményekkel járt a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása, noha iv) a Törvényszék ezzel egyidejűleg a saját költségei viselésére kötelezte a fellebbezőt, amely költségek így a vitatott határozatok által a fellebbezőnek okozott meghatározott és konkrét kárnak minősülnek;

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 34. pontjában megállapította, hogy a fellebbezőnek nem fűződik érdeke az eljáráshoz, noha a vitatott határozatok megsemmisítésére szükség van a fellebbezőnek mint szakmai szervezetnek okozott nem vagyoni kár jóvátételére, és nincs más mód e kár jóvátételére.


(1)  A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.).

(2)  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.).