201806150441954822018/C 231/182622018CJC23120180702HU01HUINFO_JUDICIAL20180416141632

C-262/18. P. sz. ügy: A Törvényszék (második tanács) T-216/15. sz., Dôvera zdravotná poist’ovňa, a.s. kontra Európai Bizottság ügyben 2018. február 5-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2018. április 16-án benyújtott fellebbezés


C2312018HU1420120180416HU0018142163

A Törvényszék (második tanács) T-216/15. sz., Dôvera zdravotná poist’ovňa, a.s. kontra Európai Bizottság ügyben 2018. február 5-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2018. április 16-án benyújtott fellebbezés

(C-262/18. P. sz. ügy)

2018/C 231/18Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: P.J. Loewenthal és F. Tomat, meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Dôvera zdravotná poist'ovňa a.s., Szlovák Köztársaság, Union zdravotná poist'ovňa a.s.

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (második tanács) T-216/15. z., Dôvera kontra Bizottság ügyben 2018. február 5-én hozott ítéletét;

az ügyet új elbírálás céljából utalja vissza a Törvényszékhez;

másodlagosan, gyakorolja az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke első bekezdésének második mondatában részére biztosított hatáskört azáltal, hogy az ügyet érdemben eldönti, és

amennyiben az ügyet visszautalja a Törvényszékhez, a jelen eljárás költségeiről jelenleg ne határozzon, amennyiben pedig az ügyet érdemben eldönti, a Dôvera zdravotná poist’ovňa a.s.-t és az Union zdravotná poist’ovňa a.s.-t kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A megtámadott ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a Szlovák Köztársaság által a Spoločná zdravotná poisťovňa, a. s. (SZP) és a Všeobecná zdravotná poisťovňa, a. s. (VZP) javára végrehajtott SA.23008 (2013/C) (ex 2013/NN) számú intézkedésekről szóló, 2014. október 15-i (EU) 2015/248 bizottsági határozatot (HL 2015. L 41., 25. o.).

A megtámadott ítélet elleni fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság három jogalapot hoz fel.

Először is, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék elmulasztott eleget tenni a Bíróság alapokmányának 36. cikkéből és 53. cikkének (1) bekezdéséből eredő indokolási kötelezettségének. A megtámadott ítéletben a Törvényszék azt állítja, hogy a vitatott határozatot azért semmisítette meg, mert helyt adott a felperes által az elsőfokú eljárásban felhozott második jogalapnak, vagyis annak, amely szerint a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, amely szerint a szlovák kötelező egészségbiztosítási rendszer túlnyomórészt szolidaritáson alapul. Az e határozat megsemmisítése érdekében ténylegesen alkalmazott jogi mérce ugyanakkor az, amelyet a felperes az első fokon felhozott első jogalapjában javasolt, vagyis az, hogy önmagában a gazdasági jellemzők fennállása gazdasági tevékenységgé alakítja az egészségbiztosítási szolgáltatások nyújtását. Mivel a felperes első és második jogalapja keretében alkalmazandó jogi mércék kölcsönösen kizárják egymást, a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy megérthesse, hogy a Törvényszék milyen alapon semmisítette meg a vitatott határozatot.

Másodszor, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy tévesen értelmezte az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett vállalkozás fogalmát. A megtámadott ítéletben a Törvényszék helybenhagyta a Bizottság azon következtetését, amely szerint a szlovák kötelező egészségbiztosítási rendszer túlnyomórészt szolidaritáson alapult, valamint azt a magyarázatát, amely szerint e rendszer gazdasági jellemzőit annak biztosítása érdekében vezették be, hogy a szociális és szolidaritási jellegű céljait megvalósítsák. Mindazonáltal a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a biztosítók által a szlovák kötelező egészségbiztosítási rendszer keretében gyakorolt tevékenység nem gazdasági jellegű. A Törvényszék annak megjegyzésével jutott e következtetésre, hogy a biztosítók képesek nyereséget elérni, azt felhasználni és annak egy részét felosztani, továbbá hogy a biztosítók között verseny áll fenn az ügyfelekért és a szolgáltatások minősége szempontjából. Ezt követően megállapította: önmagában az, hogy Szlovákiában nyereségorientált biztosítók is jelen vannak, tovagyűrűző hatás folytán az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásokká alakítja az SZP-t és az VZP-t. Ennek megállapításával a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt az ítélkezési gyakorlatot, amely szerint az olyan egészségbiztosítási rendszer, amely túlnyomórészt szolidaritáson alapul, és amelynek a gazdasági jellemzőit annak érdekében vezették be, hogy biztosított legyen a rendszer folytonossága, valamint az e rendszer alapját képező szociális és szolidaritási célok elérése, nem gazdasági jellegű, vagyis az e rendszer keretében működő egészségbiztosítási szolgáltatók nem vállalkozások.

Harmadszor, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék elferdítette az elsőfokú eljárásban elé terjesztett bizonyítékot, amikor megállapította, hogy „erőteljes és összetett verseny” áll fenn a szlovákiai egészségbiztosítási szolgáltatók között, miközben az ügy iratanyaga csupán nagyon korlátozott versenyre utalt a térítésmentes nem kötelező ellátások nyújtása terén.