201805250161897562018/C 200/271242018CJC20020180611HU01HUINFO_JUDICIAL20180215212221

C-124/18. P. sz. ügy: A Törvényszék (második tanács) T-101/15. és T-102/15. sz., Red Bull GmbH kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2017. november 30-án hozott ítélete ellen a Red Bull GmbH által 2018. február 15-én benyújtott fellebbezés


C2002018HU2110120180215HU0027211222

A Törvényszék (második tanács) T-101/15. és T-102/15. sz., Red Bull GmbH kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2017. november 30-án hozott ítélete ellen a Red Bull GmbH által 2018. február 15-én benyújtott fellebbezés

(C-124/18. P. sz. ügy)

2018/C 200/27Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Red Bull GmbH (képviselők: A. Renck Rechtsanwalt, S. Petivlasova abogada)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Marques, Optimum Mark sp. z o.o.

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a T-101/15. és T-102/15. sz. ügyben 2017. november 30-án hozott ítéletet (a továbbiakban: megtámadott ítélet);

helyezze hatályon kívül az EUIPO első fellebbezési tanácsa által 2014. december 2-án hozott határozatokat (R 2037/2013-1. és R 2036/2013-1. sz. ügy);

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező első jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét az EUVR ( 1 ) 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 4. cikkének a színkombinációból álló védjegyekkel összefüggésben adott értelmezése révén. A Törvényszék helytelenül írt elő egy új és aránytalan követelményt a színkombinációból álló védjegyek grafikai ábrázolására vonatkozóan, ami azon a téves előfeltevésen alapult, hogy az ilyen védjegyek természetüknél fogva kevésbé pontosak. Először is, e feltevés minden jogalapot nélkülöz, nem felel meg a jogszabályban megfogalmazott célkitűzéseknek, és az a hatása, hogy a színkombinációból álló védjegyeket jogellenesen és aránytalanul megkülönbözteti más védjegyekkel szemben, például az egy színből álló védjegyekkel, a szóvédjegyekkel és az ábrás védjegyekkel szemben. Másodszor a megtámadott ítéletben megállapított kritériumok az önmagukban színek kombinációjából álló védjegyek természetével is ellentétesek, amelyek – amint azt a Bíróság a Libertel ítéletben ( 2 ) egyértelműen elfogadta – térben nem lehatároltak. A megtámadott ítélet az önmagában színek kombinációjából álló védjegyeket valójában a valamely színből álló ábrás, pozíciós vagy mintázat-védjegyre korlátozza. Harmadszor a megtámadott ítélet az EUIPO nyilvántartásában szereplő, a megtámadott védjegyek típusába tartozó, színkombinációból álló védjegyek több mint 85 %-át potenciálisan érvénytelenné teszi.

A második jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az EUVR 7. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 4. cikkét, mivel helytelenül és megengedhetetlenül értelmezte a Heidelberger Bauchemie ítéletet, ( 3 ) amennyiben három együttes feltétel teljesülését írta elő színkombinációból álló védjegyek grafikus ábrázolására, nevezetesen i. a szóban forgó színek pontos árnyalatai, ii. a szóban forgó színek aránya, és iii. és a színek térben való elrendezése. E követelmények nem voltak az említett ügyben lényegesek, és kizárólag a színek kombinációjából vagy az önmagában egy színből álló védjegyek vagy megjelölések csoportjára vagy osztályára nézve járnak aránytalanul súlyos hatással. Ezen túlmenően a harmadik, újonnan előírt, konjunktív követelményt azzal igazolta [a Törvényszék], hogy „a színek [állítólagosan] korlátozott bennerejlő képesség[gel rendelkeznek] arra, hogy bármilyen pontos jelentést hordozzanak”. Az utóbbit azonban mostanáig a megjelölés lajstromozhatóságának vizsgálata során, a megkülönbözető képesség körében vizsgálta [az EUIPO], és nem a grafikus ábrázolhatóság követelménye körében, ami azt jelenti, hogy már a bejelentéskor érvénytelen a lajstromozás, anélkül hogy lehetőség lenne a megszerzett megkülönböztető képesség bizonyítására vagy annak más módon való orvoslására. A megtámadott ítélet sérti az EUVR 4. cikkét is, mivel a szóban forgó védjegytípus „kifejezett” leírását követeli meg, és mivel jogellenesen azon védjegyekre korlátozza az ilyen védjegyek tényleges meghatározását, amelyek a védjegy feltételezett későbbi használatának megfelelő térbeli elrendezéssel (más szóval ábrával) rendelkeznek.

A harmadik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a bizalomvédelem elvét, mivel nem értékelte és nem vette figyelembe a határozatában, hogy az első megtámadott védjegybejelentésre a Heidelberger Bauchemie ítéletet megelőzően került sor, és így figyelmen kívül hagyta a Bíróság által a Lambretta ( 4 ) és a Cactus ítéletben ( 5 ) kimondott elvek esetleges alkalmazását. Megsértette ezen elvet azáltal is, hogy nem végezte el a megengedett és megbízható források, az alkalmazható rendelkezések és szabályok, uniós ítélkezési gyakorlat és az EUIPO iránymutatásának átfogó értékelését annak meghatározásához, hogy a jelen ügy valamennyi releváns körülménye összességében megalapozhatja-e azon megállapítást, hogy az alperes konkrét, feltétlen és egybehangzó információkat adott-e a fellebbező számára, amelyekre a fellebbező azokat tiszteletben tartva hivatkozott, ami érvényesen keletkeztetett jogos bizalmat a fellebbezőben.

Negyedik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az arányosság elvét, mivel nem vette figyelembe, hogy a jelen ügy különleges körülményei között mindkét megtámadott védjegy törlése aránytalan. A Törvényszék különösen nem vette figyelembe, hogy a pontosságra és egyértelműségre, valamint a jogbiztonságra irányuló cél akkor teljesülne jogszerűen, ha a védjegyek lajstromban való tartása érdekében a fellebbezőt felhívnák és megengednék a számára, hogy tisztázza mindkét védjegy leírását, ahelyett hogy törölnék mindkét lajstromozást.

Az ötödik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az eljárási szabályzatát, mivel helytelenül alkalmazta a 134. cikkének (1) bekezdését, és a fellebbezőt kötelezte az eljárási költségek viselésére. A jelen ügy különleges körülményei és a méltányosság elve az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése értelmében megköveteli, hogy a Törvényszék ne a fellebbezőt (hanem az EUIPO-t) kötelezze a költségek viselésére.


( 1 ) Az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 1001/2017 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.).

( 2 ) 2003. május 3-i Libertel ítélet, C-104/01, EU:C:2003:244.

( 3 ) 2004. június 24-i Heidelberger Bauchemie ítélet, C-49/02, EU:C:2004:384.

( 4 ) 2017. február 16-i Brandconcern BV kontra EUIPO and Scooters India ítélet, C-577/14 P, EU:C:2017:122.

( 5 ) 2017. október 11-i EUIPO kontra Cactus SA ítélet, C-501/15 P, EU:C:2017:750.