26.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/53


2015. szeptember 10-én benyújtott kereset – Italmobiliare és társai kontra Bizottság

(T-523/15. sz. ügy)

(2015/C 354/64)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperesek: Italmobiliare és társai (Milánó, Olaszország), Sirap-Gema SpA (Verolanuova, Olaszország), Sirap France SAS (Noves, Franciaország), Petruzalek GmbH (Tattendorf, Ausztria), Petruzalek kft (Budapest, Magyarország), Petruzalek s.r. o. (Pozsony, Szlovákia), Petruzalek s.r. o. (Břeclav, Cseh Köztársaság) (képviselők: M. Siragusa ügyvéd, F. Moretti ügyvéd, A. Bardanzellu ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

előzetesen rendeljen ki szakértőt az ügy gazdasági elemzésére;

semmisítse meg a határozatot abban a részében, amelyben az a Linpac esetében alkalmazhatónak minősítette a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (a továbbiakban: közlemény) szerinti bírság alóli mentességet;

semmisítse meg a határozatot abban a részében, amelyben az az Italmobiliare tekintetében is betudta a szankcionált magatartásokat, és a bírságok egyetemleges megfizetésére kötelezte;

csökkentse a kiszabott bírságok összegét;

a Bizottságot kötelezze a költségek, kiadások és díjak megfizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset ugyanazon határozat ellen irányul, amelyet a T-522/15. sz., CCPL és társai kontra Bizottság ügyben támadtak meg.

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek négy jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap: a közlemény és az egyenlő bánásmód elvének megsértése azon okból, hogy a Bizottság mentességet biztosított a Linpac számára, jóllehet ennek nem álltak fenn a közleményben előírt szükséges feltételei.

2.

A második jogalap: az EUMSZ 101. cikk megsértése, az Emberi jogok európai egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikkének (2) bekezdése és 7. cikke, az Európai Unió alapjogi chartája (a továbbiakban: Nizzai Charta) 48. és 49. cikke szerinti jogbiztonság, a büntetések egyéniesítése, valamint az ártatlanság vélelme elvének megsértése, az Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke, az Egyezmény 14. cikke, valamint a Nizzai Charta 17. és 21. cikke szerinti tulajdonhoz való alapvető jog megsértése, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az egyenlő bánásmód elvének megsértése, mivel a bizottság tévesen tudta be az Italmobiliaréval mint anyavállalattal szemben az ellenőrzött társaságok által elkövetett cselekményekért való egyetemleges felelősséget.

3.

A harmadik jogalap: az EUMSZ 101. cikk megsértése, a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanács rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet 205. o.) 23. cikkének megsértése, az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (a továbbiakban: iránymutatás) megsértése, valamint az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének megsértése a szankciók kiszámítása következő szempontjainak/paramétereinek meghatározása során: i) az eladások értéke; ii) súlyosság szerinti összeg; iii) entry fee; iv) az alapösszeg kiigazításai; v) az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti törvényes felső határ; vi) a szankciók elégtelen csökkentése az eljárás hosszadalmas időtartama okán, valamint, végül, az EUMSZ 101. cikk, az iránymutatás, valamint az indokolási kötelezettség megsértése az említett iránymutatás 35. cikke alkalmazására irányuló kérelem elutasítása tekintetében.

4.

A negyedik jogalap: a felperesek azt kérik, hogy az Európai Unió Törvényszéke az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján gyakorolja érdemi bírósági hatáskörét, abban az esetben is, ha nem fogadja el a fenti jogalapokat, és saját értékelésével helyettesítse a Bizottság értékelését, és, mindenesetre, csökkentse a határozatban összességében kiszabott bírságokat.