A környezet büntetőjog általi védelme

FŐBB PONTOK

Bűncselekmények

Az irányelv felhatalmazza a tagállamokat, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsák a környezetet károsító szándékos cselekményeket, beleértve bizonyos esetekben a legalább súlyos gondatlanságból elkövetett cselekményeket. Ezek többek között a következők:

• szennyezés: szándékos, vagy valószínűsíthetően súlyos kárt vagy halálesetet okozó anyagok vagy szubstanciák, energia vagy ionizáló sugárzás levegőbe, talajba vagy vízbe történő bejuttatása, kibocsátása vagy bevezetése révén;
• termékkel kapcsolatos bűncselekmények: olyan termékek forgalomba hozatala, amelyek megszegnek egy tilalmat vagy a környezet védelmét célzó egyéb követelményt, ezzel jelentős környezeti kárt okozva;
• vegyi bűncselekmények: a vegyi anyagokra vonatkozó uniós jogszabályok által szabályozott olyan anyagok gyártása, forgalomba hozatala vagy forgalmazása, kivitele vagy felhasználása, amelyek súlyos ökológiai vagy egészségügyi hatásokhoz vezetnek;
• higany bűncselekmények: jogszabályok megsértése higany, higanyvegyületek, higanykeverékek vagy hozzáadott higanyt tartalmazó termékek gyártása, felhasználása, tárolása, behozatala vagy kivitele révén;
• projektek jogellenes végrehajtása: a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv szerinti projektek végrehajtása, ha a szóban forgó magatartást fejlesztési engedély nélkül hajtják végre, és ha az okozza a környezeti kárt, illetve ha valószínűsíthetően jelentős környezeti kárt okoz;
• jogellenes hulladékkezelés és hulladék jogellenes szállítása: hulladék – többek között veszélyes hulladék – jogellenes gyűjtése, szállítása vagy kezelése, az ilyen műveletek felügyelete és hulladéklerakók utógondozása, a hulladék jogellenes szállítását is beleértve;
• jogellenes hajó-újrafeldolgozás és hajók által okozott szennyezés: az európai jegyzékben szereplő hajók újrafeldolgozására szolgáló létesítményekben lévő hajók újrafeldolgozására vonatkozó kötelezettség megsértése, valamint a vízminőséget vagy a tengeri ökoszisztémákat hátrányosan befolyásoló hajókról származó szennyező anyagok kibocsátása;
• veszélyes létesítmények: olyan létesítmény jogellenes üzemeltetése vagy bezárása, amelyben veszélyes tevékenységet végeznek, vagy amelyben veszélyes anyagokat vagy keverékeket tárolnak vagy használnak fel, vagy jogellenesen építenek, üzemeltetnek vagy szerelnek le tengeri létesítményt, jelentős kárt vagy ökológiai kárt kockáztatva;
• nukleáris vonatkozású bűncselekmények: radioaktív anyagok, illetve radioaktív anyagok jogellenes kezelése;
• jogellenes vízkinyerés: felszíni és felszín alatti vizek jogellenes kinyerése;
• vadon élő állat- és növényfajokkal kapcsolatos bűncselekmények: a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) alapján elismert védett fajok leölése, megsemmisítése, megszerzése, birtoklása, eladása, értékesítése vagy jogellenes kereskedelme, egy védett területen belüli élőhely leromlását okozva, vagy faipari jogsértést elkövetve;
• inváziós fajok: az EU területére való behurcolás, forgalomba hozatal, tartás, tenyésztés, szállítás, használat, csere, amely lehetővé teszi az EU számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok szaporodását, növekedését, a környezetbe való bejutását vagy elterjedését;
• ózonkárosító anyagok és fluortartalmú üvegházhatású gázok: az ózonréteget lebontó vagy fluortartalmú üvegházhatású gázok jogellenes kezelése.

Minősített bűncselekmények. Súlyosabb szankciók alkalmazandók, ha a fent felsorolt jogellenes cselekmények visszafordíthatatlan vagy tartós károkat okoznak egy jelentős méretű ökoszisztémának, vagy jelentősen károsítják a levegő, a talaj vagy a víz minőségét.

Súlyos gondatlanság. A súlyos gondatlanságból jelentős környezeti kárt okozó tevékenységeket is büntetik az irányelv alapján.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen bűncselekményekre való felbujtás, valamint az azok elkövetéséhez nyújtott bűnsegély is bűncselekménynek minősüljön. Emellett az irányelvben említett bűncselekmények többsége esetében a bűncselekmény elkövetésére irányuló kísérlet is büntetendő.

Természetes és jogi személyekkel szembeni szankciók

• Az irányelv súlyosság és hatály tekintetében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat ír elő.
• Az egyének büntetésben részesülnek, ideértve a súlyos bűncselekményekért kiszabott szabadságvesztést is, különösképpen azokért, amelyek halálesetet vagy jelentős környezeti kárt okoznak. Velük szemben ezen túlmenően járulékos szankciók vagy intézkedések – például bírságok, eltiltás vagy a környezet helyreállítására, illetve a környezetben okozott károk megtérítésére vonatkozó kötelezettség – is alkalmazhatók.
• A jogi személyek (a nemzeti jogban elismert szervezetek, kivéve az állami szerveket és a nemzetközi szervezeteket) felelősségre vonhatók az olyan bűncselekményekért, amelyeket az ő előnyükre követnek el vezető beosztásban lévő magánszemélyek, beleértve a jelentős mértékű bírságokat és kiegészítő szankciókat vagy intézkedéseket, továbbá ideértve a műveleti korlátozásokat és a kötelező korrekciós intézkedéseket is.
• A súlyosító körülmények közé tartoznak a károk mértéke, a szervezett bűnözésben való részvétel és a korábbi büntetőítéletek.
• Az enyhítő körülmények magukban foglalják a környezet helyreállítására irányuló erőfeszítéseket és a jogi hatóságokkal való együttműködést.

Joghatóság és végrehajtás

• Joghatóság A tagállamok joghatósága alá tartoznak a területükön, a bejegyzett hajóikon vagy légi járműveiken elkövetett bűncselekmények, illetve az olyan esetek, amikor az elkövető az állampolgáruk.
• A tagállamok és más illetékes szervek, intézmények és hatóságok közötti együttműködés. Az irányelv előírja a tagállamok közötti, valamint az olyan uniós szervekkel való együttműködést, mint az Európai Unió Büntető Igazságügyi Ügynöksége (Eurojust) és az Európai Ügyészség saját joghatóságukon belül, a határokon átnyúló környezeti bűncselekmények hatékony kezelése érdekében. Ezeken túlmenően az irányelv olyan szabályokat is tartalmaz, amelyek segítik jelentősek javítani a jogérvényesítési lánc valamennyi szereplőjének hatékonyságát a környezeti bűncselekmények elleni küzdelemben. Ez magában foglalja a megfelelő források és nyomozati eszközök biztosítását, a rendszeres szakmai képzést, valamint a környezeti bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó nemzeti stratégiák létrehozását. A nemzeti stratégiákat 2027 májusáig kell kidolgozni és végrehajtani, a kockázatelemzésen alapuló rendszeres frissítésekkel és értékelésekkel.

Adatgyűjtés és jelentéstétel

Az irányelv megbízást ad arra, hogy a tagállamok a környezeti bűncselekményekre vonatkozó adatokat összegyűjtsék és közzétegyék a végrehajtási intézkedések hatékonyságának értékelése céljából.

Az irányelv a következőkre is tartalmaz rendelkezéseket:

• befagyasztás és elkobzás, beleértve a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az azokból származó jövedelmeknek a nyomon követésére és elkobzására irányuló intézkedéseket;
• elévülési idő, amely a szankciók kellő időben történő büntetőeljárásának és végrehajtásának biztosítását szolgálja;
• környezeti bűncselekmények üldözése során alkalmazandó nyomozási eszközök;
• olyan erőforrások, amelyek biztosítják, hogy a nemzeti hatóságok hatékonyan el tudják látni az irányelv végrehajtásához kapcsolódó funkcióikat;
• a bírák, ügyészek, a rendőrség és az igazságügyi alkalmazottak, valamint a büntetőeljárásban és a nyomozásban érintett illetékes hatóságok személyzete számára az irányelv célkitűzéseivel kapcsolatban nyújtott képzés;
• a civil társadalom szerepének és eljárási jogainak elismerése, beleértve az érintett személyek és nem kormányzati szervezetek jogait, lehetővé téve számukra a bírósági eljárásokban való részvételt és a bírósági határozatokhoz való hozzáférést.

Végrehajtás és felülvizsgálat

• Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére és a végrehajtásról való jelentéstételre határidőket állapít meg a tagállamok számára.
• A rendszeresen végzett felülvizsgálatok és frissítések kötelezően igazodnak a környezeti és jogi környezet változásaihoz.