Montreali Egyezmény a légi fuvarozók felelősségéről

FŐBB PONTOK

Az egyezmény átfogó jogi elveket és szabályokat vezet be, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

• a fuvarozó korlátlan polgári jogi felelősségének elve testi sérülés esetén; ez két szintre oszlik:
  • az első szint a fuvarozó objektív felelőssége 100 000 SDR-ig (különleges lehívási jogok, a Nemzetközi Valutaalap meghatározása alapján, azaz körülbelül 120 000 euróig) terjedő kár esetén;
  • ezen az összegen felül a fuvarozó feltételezhető hibáján alapuló felelősség második szintje, amelyet a fuvarozó csak úgy kerülhet el, ha bebizonyítja vétlenségét (a bizonyítási teher a fuvarozót illeti);
• az előlegfizetés elve testi sérülés esetén, hogy fedezzék az áldozatok vagy a kártérítésre jogosult személyek azonnali gazdasági szükségleteit;
• az áldozat vagy a kártérítésre jogosult személyek lehetősége, hogy pert indítsanak az utas elsődleges lakóhelye szerinti bíróságnál;
• a légi fuvarozók felelősségének növelése késés esetén, illetve a poggyászt ért kár esetén (késés, elvesztés vagy sérülés);
• a szállítási dokumentumok korszerűsítése (elektronikus légi fuvarlevelek és jegyek);
• a szerződő fuvarozó (az a fuvarozó, akinek a neve vagy kódja szerepel a repülőjegyen) és a tényleges fuvarozó (a repülést végrehajtó fuvarozó eltérő lehet a szerződő fuvarozótól) felelősségére vonatkozó szabályok egyértelműsítése;
• a légi fuvarozók megfelelő kötelező biztosításának általános előírása;
• az úgynevezett „regionális” záradék bevezetése, amely lehetővé teszi az EU-hoz hasonló gazdasági integrációs szervezetek számára, hogy csatlakozhassanak az egyezményhez.

1997-ben az EU elfogadta a 2027/97/EK rendeletet (a légi fuvarozók baleset esetén fennálló felelősségéről), amely korlátlan felelősséget ró az uniós légi fuvarozókra az utasok halála vagy sérülése esetén. A 889/2002/EK rendelet módosítja a 2027/97/EK rendeletet, és a Montreali Egyezményt az uniós légi fuvarozók által működtetett valamennyi belföldi és nemzetközi járatra alkalmazza.